kinyílik, becsukódik.

kinyílik, becsukódik.

akár a huzat fonalára akadt ajtó.

szökne, de belül fogva tartják a

szikrázó hangszilánkokba akadt sejtek.

s míg mindegyikből vér serken

a fájdalom lüktetése már fel sem tűnik.

megszokott.

néha kivillan, elhalványul.

kivillan, elhalványul.

akár ágak-bogán ringó fényben a

a fák törzsén feltáruló simaság.

a fakérget módszeresen

lehántó szarvasagancsok

anélkül mélyednek a fába,

hogy az tiltakozhatna.

az előbukkant, lecsupaszított

meztelenség, mint egy hullazsák,

továbbőrzi a mozdulatlanságot.

kinyílik, becsukódik.

kivillan, elhalványul.

szót sem ejt már. szót sem hallhat.

a kimondatlanok bent rekedtek.

míg a szavak hirtelen-ölni is képesek,

a némaság, a hangok bakója,

kegyesen lassú halállal tartja még életben.

kéreg nélkül, mozdulatlan,

védekezésképtelen.

2019.10.30.

Bara Anna

*

MaradanDOKK-os versem.