szinte belerobbant a csendbe
fotel mélyén fészkelődött
fenyőd árvaságára rácsodálkozva
könnyeidből girlandot húzott
hozzád bújt hogy marasztald
de te ajtót mutattál neki
most kint kullog és nem érti
miért kell a magánytól idegenkedni
Dokk: #198325
Papp-Für János - szerki: gygy
"ez így igen jó :)"
pfj