a nádtetős házat évtizedek építgetik újra.

valami részlet mindig lemarad:

a kukoricagóré rácsos árnyéka, a

palacsinta illatú déli harangszó,

az artézi kút távoli zümmögése.

de végül a képzelet betölti a réseket.

a kartonszoknyás szöszke-évek nyugalmára

tető kerül. jég-reccsentő lábnyomokban

ismét komondor szaladgál, s követ.

az ág-gabalyító szélviharok kisimítják a

felhőráncos égboltot, és sáskazöld utakon

villantja fel szárnyai alól az eperfák

szőnyegét a lepkenyár, miközben színes

ickaköveket cserélnek a szomszéd gyerekek.

odabent esténként pohár falán táncol

a vörösboros lámpafény.

nagyapám sóhajára asztalra bicsaklik

a gond feje. mesék bújnak ágyba velem,

és nagyanyám kenyérillatú keze

rám teríti a mosolyt. míg álmomban

kavargó porban döcög velünk a szekér

minden éjjel palotát építek nekik.

2019.03.21.

Bara Anna(Zsefy Zsanett)

*

Fejléc: Facebookról, Csányi Fotó.