Csak úgy egyszerűen

belerobbant a csendbe.

Fészkelődött fotel mélyén

öledben meleget keresve.

Rácsodálkozott bejgli illatára,

toboz-fosztott fenyőd árvaságára.

Körbelebegte.

Girlandot könnyeidből húzva

varázspálcát lengetett.

Csillámporosan mozdult,

mint ki lehozta az eget.

Lelkeden kúszva magát kellette,

hogy marasztald.

Hozzád bújt,

hadd legyen örökké veled.

De ajtót mutattál neki.

Most kint kullog,

és nem érti,

miért kell a magánytól

idegenkedni.

Bara Anna

a nemkívánatos karácsonya - átirat

szinte belerobbant a csendbe

fotel mélyén fészkelődött

öledben meleget keresve

fenyőd árvaságára rácsodálkozva

könnyeidből girlandot húzott

varázspálcát lengetett

hozzád bújt hogy marasztald

hadd legyen örökké veled

de te ajtót mutattál neki

most kint kullog és nem érti

miért kell a magánytól idegenkedni

Bara