Piazza Viktor Győző (1876-1943), „a képviselő”

Később:

„Piazza Viktor asztalos-ipartelepe. (Budapest, VI., Felső erdősor 48. sz. — Telefon 21—47.)

Ezt a jóhírű ipartelepet 1878-ban a mostani tulajdonos édesapja alapította, kitől a hatalmassá fejlődött vállalatot 1902-ben Piazza Viktor vette át. Manapság 50 kitűnöen kiképzett munkás dolgozik az ipartelepen, melynek specialitása a closett-burkolatok készítése, melyek úgy a bel-, mint a külföldön igen keresettek. A vállalat azonkívül a malomipar, katonai berendezések és épületasztalosság körébe vágó munkákkal foglalkozik s munkáinak precíz kivitele, jó anyaga és szilárd, tartós kidolgozása folytán a legszélesebb körökben kedvelt és megrendelőinek teljes megelégedésére működik. A fiatal Piazza alapos képzettségű, kiváló szakember, aki mesterségét elméletileg és gyakorlatilag egyaránt tökéletesen érti s a műhelyeiből kikerülő iparcikkek elsőrendű alkotások ebben az iparágban s a magyar asztalosipar jóhírnevének öregbítéséhez nagyban hozzájárulnak. Ennek köszönheti a vállalat, hogy soha sincs szűkében megrendeléseknek, amelyeknek mindenkor gyorsan és pontosan szokott megfelelni.” – írják róla és apjáról 1905-ben (forrás: Ország-Világ, 1905. Jubiláris Almanach)

Piazza Nándor, ekkor már mesterasztalos, aki műhelyében tanoncként szívesen fogadja az ipari tanulókat. Viktor az iskolák elvégzése után építőmester lesz, részt vesz a nagyháború előtti Budapest grandiózus építési munkálataiban.

1908-ban a VI. ker. Jász utca 33. lakója. A földszintes kertes házi épület helyett ma már a Béke Patika épülete áll. Foglalkozása szerint gyárigazgató.

A „nagy háborúban” kapitányi majd népfelekő százados tisztségben részt vesz. A háború utáni időszakban, mint fővárosi képviselő az Angyalföldi kerületben többször indul és nyer. 1934-ben a fővárosi közgyűlésen az Ipartestületi bizottságokban a szavazatszedő bizottság jelentése szerint leadtak 214 érvényes szavazatot. A szavazatok eredménye szerint alelnök lett: Piazza Győző. Az ekkor betöltött egyéb pozíciói:

-          Az építési engedélyek díjainak leszállítása ügyében kiküldött bizottság vezetője: Piazza Győző. 

-          Kisipari hiteleket felülvizsgálóbizottság vezetője: Piazza Győző. 

-          Munkaalkalmakat kutató bizottság vezetője: Piazza Győző. 

-          Létszámbejelentést felülbíráló és tagdíjkivető bizottság vezetője: Piazza Győző.

-          Társadalombiztosítási bizottság vezetője: Piazza Győző. 

-          Ínségbizottság vezetője: Piazza Győző. 

1925-ben az alábbiakat írták róla :

„Piazza Győző építész, szül. Budapesten 1876-ban, régi olasz nemesi család sarja. Iskoláit Budapesten és külföldön végezte, a belvárosi reáliskolában, majd a felső ipariskolában tanult, hosszú időt töltött külföldi tanulmányutakon Németországban és Dél-Amerikában. Tartalékos honvédszázados, a világháborúban mérnökkari beosztása volt, érdemes hadiszolgálatáért legfelsőbb elismerést kapott. Mint önálló építőmester több gyárat és magánépületet emelt a fővárosban. A VI. kerületben rendkívül értékes tevékenységet fejt ki, mint a kerület népjóléti megbízottja, s mint a VI. ker. keresztény nemzeti pártkör elnöke. A városházán, mint a törvényhatósági bizottság tagja éveken át 23 különféle bizottságban dolgozott, így különösen középítkezési, közlekedési, képzőművészeti, világítási és katonai ügyekben.  Forrás - Budapest monográfiája. Városháza (Budapest, 1925)”

1927-ben mintha előre látta volna sorsát, a fővárosi közgyűlésen: „Piazza Győző a túlságos sebességgel közlekedő autók megrendszabályozását kívánta.” – forrás: Friss Ujság, 1927. március 24.

1928-ban Viktor, gyárigazgató lakcíme: III. ker. Ürömi u. 8.

1930-ban a Fővárosi tisztviselők monográfiájában az alábbiak jelentek meg róla:

„Piazza Győző. 1876-ban, Budapesten született. A felső ipariskolát és a wieni (bécsi) építészeti akadémiát végezte. A háborúban a tábori mérnöki karhoz volt beosztva. 1920-ban a VI. és 1926-ban a X. közigazgatási kerület beválasztja a törvényhozási bizottságok tagjai sorába. Több köz- és magánépítkezést végez, így a gróf Erdődy-féle palotákat és a Nővédő Egylet székházát építette. A városrendezéssel, a gazdasági kérdésekkel összefüggő fővárosi ügyek lelkes harcosa. Több polgári és társadalmi egyesület vezetőelnöke és tagja. Külföldi tanulmányútján egész Európát beutazta. A Testnevelési Tanács nemrég az I. oszt. arany emlékéremmel tüntette ki. Népjóléti megbízott. A nemzeti munkásvédelem és a főváros ügyeiben erős munkásságával tűnt ki. A Magyar Műszaki Szövetség és a TESz. elnöke.”

Ugyanezen évben saját szavaival írja le önéletrajzát György Endre könyvében:

"1876-ban születtem Budapesten. Gyermekéveimet a Belvárosban töltöttem, elemi és középiskolai tanulmányaimat is ott végeztem. Azok közé a polgárok közé tartozom, kiknek alkalmuk volt a város gyors fej- lődésének minden mozzanatát figyelemmel kísérhetni. Még emlékszem arra, mikor kétemeletes bérházakban csak a földszinten volt vízvezetéki csap, honnan az emeleti lakók kannákban szállították fel a vizet és láttam a Vízműveknek a város minden részén lévő csőfektetési munkálatait és a vízszolgáltatások lépésről lépésre való javulását. Ugyanígy figyelemmel kísérhettem a csatornahálózat, valamint a főgyűjtőcsatorna építkezéseit. Az utak építése, így különösen az Andrássy út (akkoriban még Sugár út) és a Nagykörút fejlődése is olyan volt, ami a szemeim előtt történt. A közúti közlekedés fejlődését a régi társaskocsiktól az autóbuszokig, a lófogatú vonatoktól a villamosvasutakig, mind figyelemmel kísér hettem. A közvilágítást gyermekkoromban még igen sok helyen a petróleumlámpák látták el, csak a belvárosban és néhány főbb útvonalon volt gázvilágítás, amelynek fejlődését és javulását a mai modern és kielégítő világításig szintén figyelhettem. 

Egyszóval ismertem a régi várost, annak a nagyranövését és most a mi szép és modern fővárosunkat, amely körülbelül 60 év alatt fejlődött nagyra, vagyis magam is a várossal együtt nőttem fel, s így alkalmam volt nemcsak a közmüvek fejlődését, hanem a magán– és középítkezések szaporodását is látni. Előző soraimmal is csak igazolni kívánom, hogy már ifjúkoromban is mennyire érdekelt városunk fejlődése s így boldog voltam, mikor mint „bennszülött” 1920-ban bizottsági tag lettem. 

Felső iskoláim elvégzése után 1896-ban lettem katona és mint egyévi önkéntes, a régi „Újépület”-ben (Neugebäude)  szolgáltam.  Ezredünk volt  az utolsó, amely ott volt elszállásolva, mert 1897-ben bontották le a laktanyát, melynek helyére varázsolták a csodaszép Szabadság teret. Katonai szolgálatom után külföldi tanulmányúton voltam. Visszatérve több nagyobb építési vállalatnál dolgoztam a háború kitöréséig, amikor én is bevonultam és négy évi szolgálat és a kommün bukása után mint önálló építőmester folytattam pályámat. A háborúban a mérnöki karhoz voltam beosztva és mint százados szereltem le. 

A politikai és a társadalmi életben már 1898 óta veszek részt. Legelsőbben a már azóta megszűnt „Terézvárosi társaskör” tagja voltam, később titkára. A koalíció alatt a VI. kerületi Függetlenségi és 48-as körnek voltam társelnöke és a budapesti községi függetlenségi párt tagja. 1906-ban megalakítottam a Budapest VI. kerületi kültelki függetlenségi és 48-as Pártkört, melynek a háború végéig voitam elnöke, amikor a kör Keresztény Nemzeti Pártkörré változott, ahol újból elnökké választottak. Ma is ennek a körnek vagyok elnöke. 

1920-ban választottak meg a VI. kerületben bizottsági taggá az Egységes Keresztény Községi Párt listáján. Mint bizottsági tag lettem a VI. kerület népjóléti megbízottja és a kerületi testnevelési bizottság tagja. Három éven 'át voltam a VI/c. adófelszólamlási bizottság elnöke, jelenleg ezen bizottság tagja vagyok. Az előző törvényhatósági ciklusban 23 különféle fő és albizottságban voltam, ma nyolcban vagyok benne. Minden alkalommal főként műszaki és városfejlesztési ügyekkel foglalkoztam."

„1877. május 19-én kapott engedélyt gróf Erdődy István a Sugárút 120. számú, a villanegyedet megnyitó telkére, a sugárúti villák közül tizenegyedikként, egyemeletes nyaraló építésére. Gróf Erdődy István volt az első arisztokrata, aki villát építtetett az Andrássy úton. E minőségében később egy társa akadt, báró Révay Ferenc, aki 1882-ben az Andrássy út 125. szám alatt (akkor még Sugárút 139.) építtetett villát, Erdődyhez hasonlóan szintén Weber Antalt bízva meg a tervezéssel. Az Andrássy úton villatulajdonosként megjelenő további arisztokraták kész épületeket vásároltak, melyeket saját igényeik szerint esetleg átalakíttattak. (Keglevich Béláné Batthyány Ilona, Andrássy út 123. 1877; Batthyány Lajos, Andrássy út 126. 1888. Apponyi Lajos, Andrássy út 117. 1889; Csáky Albin, Andrássy út 114. 1890; Edelsheim Gyulai Lipót, Andrássy út 132. 1890., hogy csak az első időszakokban beköltözötteket említsük). 

Mogyorókeréki Erdődy István gróf (1813-1896), valóságos belső titkos tanácsos, főlovászmester, aranygyapjas vitéz, a vaskorona rend nagykeresztese, főrendiházi tag a villa építésekor már 64 éves és 32 éve özvegy volt. Felesége, Müller Hörnstein Jusztina 1845-ben meghalt. Hat gyermekük közül az idősebb fiú, Erdődy László (1837-1875) a villa építésekor már nem él. A négy lány, Johanna, gr. Batthyány Zsigmondné sz. 1835, Henrietta, gr. Széchenyi Jenőné sz. 1838, Ágota, br. Ambrózy Lajosné sz. 1839, és Franciska, gr. Széchenyi Ferencné sz. 1841 már házasok ekkor. Gyula fia (sz. 1845) vélhetően csak később házasodott. Nagyon valószínűnek tűnik ebből, hogy a villát nem népes család számára építették. 

Weber Antal személyében a korszak egyik tekintélyes, Ybl mellett talán legtekintélyesebb építészét bízta meg villája megtervezésével Erdődy István. Weber ekkor már elmúlt ötvenéves, és számottevő munkásság állt mögötte. Ő tervezte a Váci körúton (ma Bajcsy-Zsilinszky út 37.) a Hajós utca sarkán álló Placht-házat (1872), az egykori Lipót utcában (ma Váci u. 66.) az Új Városháza mellett a pesti szerb egyházközség házát (1874), a Sándor utcai (ma Bródy Sándor u. 4.) Ádám palotát (1875-77) és Halász Gedeon Eötvös utca 11. szám alatti bérházát (1875-77). E két utóbbi épület az észak-itáliai, velencei reneszánsz építészet, közelebbről Sansovino munkáinak hatása alatt épült. Homlokzati rendszerük sok szempontból eltér egymástól; az Ádám palota kétszeresen hármas tagolású - két sarokrizalit között a háromnyílású loggia -, a Halász ház egyenletes ritmusú. (Rizalit: az épület síkjából kiemelkedő falszakasz.) Mindkét épület jellemzője, hogy tervezőjük az akkor szokottnál sokkal gondosabban mérlegelte arányaikat - „nemességük” ma is szembeötlő. (Nem Weber érdemeit csökkentendő, de a többi kortárs védelmében megjegyezhetjük, hogy ez esetben kétemeletes épületekről van szó, amelyek mérete alig tér el a reneszánsz előképekétől, tehát a tagolás, ritmizálás módja is könnyebben illeszthető az ismert rendszerbe, mint egy - akkor már gyakori - négyemeletes, hosszan elnyúló bérházé.) Kevésbé volt sikeresen megoldott épület a Sugárút páratlan oldali utolsó telkén (a mai Jugoszláv követség helyén) állott ún. 

Bellevue villa, amely valószínűleg szintén Weber Antal alkotása volt (1872-73). Tizenötévi használat után, 1894 januárjában, eddig még ismeretlen okból, Erdődy István 120.000 frt-ért eladta Andrássy úti villáját. A vevő Semsey László (1869-1943) ősi nemesi családból származó gazdag földbirtokos, házasodás előtt álló 25 éves fiatalember. Oldalági rokona a Magyar Tudományos Akadémia javára 100.000 frt-os alapítványt tevő Semsey Andornak. (Andor, és Semsey László apja, Albert unokatestvérek voltak.) Semsey Lászlónak a század végén Abaúj, Borsod és Hajdú vármegyékben összesen 22.500 hold földbirtoka volt. Pályája ekkor indult emelkedésnek. 1894 júniusában feleségül vette gróf Dessewffy Karolinát, Dessewffy Aurélnak, a főrendiház elnökének lányát. A millenniumi ünnepségek alkalmából szertartásmesteri megbízást kapott. 1896-ban a nagyidai választókerület szabadelvűpárti képviselője lett, és az is maradt 1918-ig. 1907-ben grófi rangot kapott.  

A palota 1945-ig a Széchenyi-Vanderbilt családé volt. A húszas-harmincas években kevéssé lakták, mert Széchenyi László 1921-1931-ig washingtoni majd 1935-ig londoni követ és meghatalmazott miniszter volt. 1945-ben a Szovjetunió budapesti nagykövetsége (vagy előbb még a Szövetséges Ellenőrző Bizottság) tette magáévá az épületet. Az Andrássy út 104. számú palotában ma az Oroszországi Föderáció nagykövetsége működik.” - 

Lyka Károly művészettörténész hagyatékában található egy sejtelmes cédula Győző nevével: 

A Magyar Társadalom Lexikoja 1930-as kötetének 444. oldalán találjuk az alábbiakat: 

"Piazza Győző, építész, szül. Bpest, 1876 nov. 1. Tanulmányait Bpesten végezte. A háborúban mint tart. mérnökkari százados vett részt és szolgálataiért legfelsőbb elisme résben részesült. Balatonföldvár újjáépítése nevéhez fűződik. A VI. ker. Keresztény Nemzeti Pártkör elnöke és a szf.őváros tvhat. bizottság tagja, ahol 23 különféle szakbizottságban működik. "  

Sokáig kerestem, végül megtaláltam a balatonföldvári hivazkozás alapját is. Piazza Győző tervei szerint építették a lent látható épületeket, melyek kivitelezésében is aktívan részt vett vállalatával. Hofbauer és Piazza, társt. - Hofbauer Gyula, kőműves és Piazza Győző építőmester. Önálló czégjegyzés, VH, Izabella u.69. bejegyezve 1919.12.10. Cg. 9814/1 16254/1

1929-ben az Országos Katolikus Nővédőegyesület „Munkásnők Otthona“  Gyorskocsi útca 23. szám alatti átadásakor említik: 

"Az impozáns épület tervezője Kotsis Iván dr. műegyetemi tanár. Az építkezést Piazza Győző felelős építőmester vezetése mellett az ismert Hofbauer és Piazza építési vállalat (VT.,Izabella utca 69.) végezte, régi hírnevéhez méltóan és a legteljesebb elismerésre. "

Piazza Győző 1934-ben részt vesz a későbbi Fáy utcai Vasas pálya tervezésében, illusztris tagokkal egyetemben:  

„Az országos stadion-előkészítő bizottság ülése. A bizottság pénteki ülésén, amelyen megjelentek Dési Géza, Homonnai Tivadar, Piazza Győző, Szepessy Albert, Hajós Alfréd és Siposs Árpád, a stadionnak a Tárnás rétre való elhelyezését tárgyalták. A bizottság a terepet alkalmasnak találta és határozatot hozott a tervek keresztülvitelére.” – forrás: 8 Órai Ujság, 1934. szeptember 16.

„Budapest XIII. kerületében, a Béke út, a Tomori út, az esztergomi vasútvonal és a Rákos-patak által határolt területen, ahol ma a Béke úti lakótelep található, a két háború között még homokbuckás pusztaság terült el, amelyen kecskék legeltek, tyúkok kapirgáltak, és a sivatagra hasonlító területet helyenként oázisszerű fás ligetek szakították meg, festői hátteret pedig a Tarnay-kastély szolgáltatott a tájnak. Ez volt a híres-hírhedt Tarnay-rét, a magyar futball egyik újabb melegágya, ahol rúgták a gólokat és adták a pofonokat egymásnak az angyalföldi proli gyerekek.

A Tarnay-rét környékén hat futballpálya is volt (a Turul, a Láng Gépgyár, a Láng Hajógyár, a VI. kerületi FC, a Juta SE és a Testvériség), és az ottani klubvezetők könnyen találtak utánpótlást a gyerekek közül, egy időben még a Vasas edzőfejedelme, Illovszky Rudolf is ide járt tehetséges srácok után kutatni. S nem szakmai célból, hanem szórakozásból a Tarnay-rétre járt gyerekfocit nézni a Budapestre költöző, későbbi háromszoros Kossuth-díjas, József Attila-díjas költő, Illyés Gyula is.

Mindennek lassan egy évszázada. A Fővárosi telekkönyvi hivatalában 28085/110. helyrajzi szám alatt van bejegyezve a Fáy utca - Béke utca - Hajdú utca - Tahi utca által határolt 13 hektáros, azaz 133 214 négyzetméteres terület.” – forrás: Nemzeti Sport 2020. 05. 21.

1932-ben Gyapay Miklós Portrék kiadványában is szerepel:

"Piazza Győző - Székesfővárosi bizottsági tag, építész, született 1876-ban Budapesten. Elemi és középiskolai tanulmányait a Belváros különböző iskoláiban végezte. Azon ritka polgárok közé tartozik akik csak egyet ismernek, az őszinte s becsületes munkát és önzetlen ténykedést a köz érdekeiért. Piazza Győző előkelő családból származik. A háború négy esztendejét a fronton töltötte el és mint aktív százados szerelt le. — 1920-ban választották meg először bizottsági taggá, mely tisztét becsülettel töltötte be a legutóbbi törvényhatósági   választásokig. 1930-ban kilépett a keresztény községi pártból és az egységespárt (Kozma párt) listáján indult, de miután Dinich volt a listavezető, kevés szavazat hijján kimaradt a törvényhatóságból. Piazza munkájának hiányát nagyon érezték a választópolgárok, miután nemes szíve olyan sok emberen segített már. Ez év novemberében azonban újra visszakerült a tanácsba, miután Dinich lemondott bizottsági tagságáról. Tagja számos fő- és albizottságnak, főként a műszaki és városfejlesztési ügyek érdekében fejt ki érdemes, ténykedést"

Jól látható, hogy fontos társadalmi szerepeket tölt be. 1936-ban:

"Felépült az agárdi kápolna. 

A fejér megyei Agárd fürdőtelep közönségének áldozatkészségéből Sztamoray János, a közérdekeltségek felügyelő hatósága elnökének kezdeményezésére fölépítették a Szent István-kápolnát, melynek ünnepélyes zárókőletétele vasárnap volt. Shvoy Lajos megyés püspök misét pontifikált, majd szentbeszédben méltatta a kápolna jelentőségét, utána Oladitsal ezredes felolvasta atemplom alapító oklevelét. Ezután dr. Springer Ferenc fővárosi ügyvéd beszédet mondott. A román stílusban készült kis templomot dr. Fábián Gáspár műépítész tervezte s a kivitelező Hofbauer és Piazza-cég Árpádházi Szent Erzsébetről elnevezett harangot adományozotta templom számára." 

1943-ban Budapest XIII. ker. Szegedi út 50/b a lakcíme, de a VIII. Gyulai Pál u. 2. sz. alatt (Szent Rókus kórház) hunyt el. Halála körülményeit alább olvashatjuk:

„Halálra gázolta egy autó Piazza Győző építőmestert. Halálos szerencsétlenség érte néhány nappal ezelőtt Piazza Győző építőmestert, aki éveken át tagja volt a főváros törvényhatósági bizottságának. A Róbert Károly körút és Lehel utca sarkán egy teherautó fölszaladt a járdára és elgázolta Piazza Györgyöt, akit a mentők életveszélyes állapotban vittek a Rókus-kórházba Az építőmesteri rövid idővel kórházba szállítása utáni meghalt. Halála a főváros politikai köreiben nagy részvétet keltett. Piazza Győző hosszú ideig Wolff Károly bizalmas munkatársa volt és Budapest legelső várospolitikusai közé tartozott, aki éveken keresztül képviselte Angyalföldet a törvényhatóságban.” -Magyar Nemzet, 1943. március 27.

Piazza Győző felesége Fabró Erzsébet volt, Erzsébet apja pedig Fabró Nicolaus (Miklós) szintén garibaldista Avianoból.

A házaspárnak egy fia Piazza Nándor (1902-1945) születtet, kiről annyit tudunk, hogy az Állami Gyógypedagógiai Nevelő-intézet (Budapest, 1912) növendéke már 11 éves korától. Nem állandó lakója az intézménynek, hanem a foglalkozásokra bejáró római katolikus tanuló.  

Nándor, 1945. március 20-án a Budapest, XIII.ker Róbert Károly krt. 68. szám alatti bérházban húnyt el.

A Fabró család

Fabró Miklós első gyermeke Vincent 1874-ben született, így házassága 1873-ra tehető Karolina Čeřen-nel , Josef Čeřen neupaulsdorfi lakatos és Karolina  Miethig/Weirthig/Wirthig lányával. Az első gyermek születésekor 34-éves és szüleinek adatai Vincenzo Fabro avianói napszámos és az avianói Angela szül. Vielmin. 1874-1878-ig kőfaragó Althabendorfban [ma Stráž nad Nisou, Liberec, Csehországban Nicolaus Fabro Avianoból mint garibaldista érkezett Magyarországra az 1878-ban. Miklós néven mészkőbányát bérelt Budakalászon és Sóskúton.

1879-től az olasz származású Fabro Miklós kezdett újra kőtermelést a régi, felhagyott bányában. Újra felfedezte a Budakalász határában lévő a török időkben elhagyott forrásvízi mészkő lelőhelyeket melyekből a Római korban Aquincum is épült. Számos budapesti épület az általa bányászott kövekből épült fel. (Az itt termelt "travertinó"-t felhasználták a Halászbástya, Dunarakpart, kir. Várpalota, budai ref. templom, Parlament, Elevátor, Milleniumi emlékmű, városligeti híd, számos szobortalapzat stb. építésénél.) Itt fejtették ki a budapesti Hősök Tere trianoni kőszarkofágját, amelyet kőlapokkal burkolva a második világháború után átkereszteltek az „ismeretlen katona sírjává”. Fia Ferenc vette át a bányát, az 1900-as évek elején 150 kőfaragót alkalmazva, nagyvállalkozó lett, valamint később Budakalász főszolgabírája (1928-ban). - A „Hősök emlékköve" egy 650 m hosszú, 3 m széles és 130 m magas kőtömb, melynek súlya 500 méter mázsa. Ez a kőtömb Fábró Ferenc budakalászi bányájából származik s egy 600 m 3-es tömbből 6 hónap alatt vésték ki. Szállítása egy különleges 80 tonnás vasúti kocsin különjárattal történt s a pályaudvarról 2db 80 lóerős gőzgép vontatta rendeltetési helyére.

Ugyancsak egy tömbből készült a Kálvin-téri, művészi kivitelű „Danubius-kút", melynek főalakja az ősz Duna, három női mellékalakja a Tisza, Dráva és Száva. A szökőkút medencéje is kalászi mészkő. A háború a tulajdonost és az itteni kőbányászást is elsodorta. Fabró Ferenc elszegényedve egy picike albérletben hunyt el valamikor az 1950-es években. A családi ház ma Budakalászon az iskola étkezdéje.