III. nándori Bene András (sz.: 1650k- 1703k)

II. Nándori Bene András és sztregovai Madách Anna Zsófia gyermeke. Sajnos születési és halálozási adatai nem állnak rendelkezésünkre. Létezéséről a nógrádi nemesi közgyülések jegyzőkőnyveiből értesülünk. Felesége körtvélyesi és felső-ásguthi Ásguthy Anna (+1694). Feltételezhetően ő a megrendelője a Nógrád vármegyei Berczelen található kastélynak. Az alábbi idézet alapján polgári pályája során nógrád megye főszolgabírája volt, míg élete alkonyán a kékői vár kapítányaként vesz részt a Rákóczi szabadságharc kezdeti szakaszában a császári oldalon. Kékkő eleste után nincs további információnk róla, valszínűleg elesett vagy fogságban meghalt. Tudjuk még hogy 1684-ben őrmesterként a nógrádi nemesi felkelő seregben, mely azon évben Buda ostromára felvonuló Szent liga sereget erősítette, részt vesz. 1685-ben a sikertelen Budai kísérlet után nógrád megyei hadbiztosnak nevezik ki. 

"A kuruc mozgalmak hírét hallva a vármegye 1703. szeptember 4-én tartott részleges gyűlése — mint említettük, az Udvari Haditanács engedélyével Gács és Szécsény mellett — Kékkő várába való visszahúzódásra hívta fel a nemességet.  A kékkői főkapitány címét Balassa Ádám ezredes ekkor is viselte és saját katonákat is tartott, ők alkották a védősereg magvát. Az események hírére több nemesúr is Kékkő várába húzódott. Már szeptember 2-án ide „transferálta magát" negyedmagával — de felesége nélkül — a szécsényi praefectus, Dúl Mihály, aki Balassa Ádámnak is bizalmas embere volt. Mint tekintélyes nemest — alispáni tisztet is betöltött egy ideig — megérkezése után, a „Kékkőben lévő rendek" kapitánynak is megválasztották, ő azonban ura, Koháry István „speciális parancsolatja" nélkül nem vállalta el.  Balassa Ádám földesúri és főkapitányi minőségében a szeptember 12. előtti napokban végül nándori Bene Andrást, a járás egykori főszolgabíráját tette meg helyettes kapitánynak. Dúl már odaérkezésekor úgy tapasztalta, hogy széthúzás van a nemesek és a közrendűek között: „Itt is némely régi lakos katonáknak kedvek van a tolvajságra, ha ők rajtok állana, bizony Kékkőt is szokások szerint feladnák minden oppositio nélkül, de nem nyargalhatnak, s vagyok azon némely idegyült nemességgel, hogy ma, vagy holnap közönségesen megesküszünk, az ki pedig őfelsége híve nem lenne, az(t) bizony hogy az tömlöcbe hányatom."

Mégis, miután szeptember 6-ára befejezett ténnyé vált, hogy „ezt az darab földet elborította a kuruc", egyesek kiszöktek közéjük és 14-ón Dúl Mihály már azt állapítja meg, hogy „ide Kékkő alá tegnap becsaptak vala a kurucok ... 4 vagy 5 kuruc olyan volt közöttük, akik ezelőtt is Kékkőben laktak".  Emiatt Balassa a várbeli nemeseket felesküdtette a király hűségére. A védősereg nem lehetett nagy, mert amikor Réthey, Kis András és társai „vagy 25 lovassal" felruccantak Szécsényből Kékkőre, a hozzájuk csatlakozó „kékkői katonák"-kal — azaz lovasokkal együtt csak „circiter 60"-ra nőtt a „próbára" ment csapat. Dúl Mihály pedig azt írta a kékkői seregről, hogy „Innét is gondolom kitelik 100 lovas, nemes emberek és régi, rongyos katonák".  A vár védői — élükön szeptember közepétől magával gr. Balassa Ádámmal — állandó titkos levelezésben voltak a Gácsba illetve Csábrágba szorult nemesekkel, sőt, a kékkői és csábrági lovasok együtt hajtották végre az említendő terjéni (terényi) rajtaütést is. Mégis, amikor a kékkői nemesek is tudomást szereztek Rákóczi hódolásra felszólító pátenséről „már közülük oly választót is a(d)tak Rákóczinak, hogy nem látván pátensin maga subscriptióját, pecsétit, még választót nem adhatnak, ha az megjön, meglátják azután" mit tesznek.  A várt császári segítségről csak híreszteléseket kaptak, ezért Balassa azt felelte Koháry segítséget ígérő levelére: „de könnyű onnan minket bíztatni, nehéz peniglen minékünk, ily angustiában lévén, várnunk".  Amikor pedig október első napjaiban a kurucok már a „föld népét" kaszákkal, kapákkal hajtották a gácsi és kékkői vár felé és Gács is megadta magát, október 17-én Kékkőt is feladták a védők. "

Nógrád vármegye közgyűlése 

1684. június 22. Korpona szabad királyi városa 

562. (IV. 50-51.) Kihirdették az uralkodó kegyes rendeletét a megyére vonatkozó személyes felkelésről, mely először Linz várában lett kibocsátva 1684. május 10. napján, majd másodszor május 24-én ugyanott. Hasonlóan kihirdették a nádor két megbízólevelét, csatolva I. Lipót rendeletéihez. Közülük az első Kismartonban kelt folyó év május 26-án, a második pedig ugyanott június 3-án, amellyel a nemesi felkelést a megye számára minden további halasztás nélkül Szent János közelgő ünnepére (június 24.) rendelte és parancsolta, törvényes büntetés terhe alatt, nehogy azokon kívül, akik bebizonyították, hogy az ország törvényei szerinti katonáskodásra nem képesek, bárkit kivonni vagy pénzösszeggel kiváltani merészeljenek. A megye kellő engedelmességgel, igyekezettel és hazaszeretettel tartsa magát a császári és nádori rendelethez, úgy, ahogy azt az idő és a lehetőség megengedi. Azokat pedig, akiknek semmit sem számít, hogy a megye döntésével szembehelyezkednek és a felkelést megtagadják, az említett rendeletek tartalmának megfelelően az alispán és a megyei kapitány megbocsáthatatlanul részesítse az ország törvényeiben megjelölt büntetésben. 

563. (IV. 51.) Megyei kapitánynak Dobay János (generosus) alispánt, alparancsnoknak Baratnaky Ferenc (generosus) másodalispánt, zászlótartónak Juhász Istvánt és Korponay Jánost (egregii ac nobiles), a kisebbik zászló vivőinek Darvas Mihályt és Bene Ferencet (nobiles), őrmesternek (vigiliarum magister) Bene Andrást (nobilis) választatják, és tisztükben meg is erősítik, akiket a Mindenható segítsen Isten dicsőségére, a haza és a sokat szenvedett megye épülésére. Fizetésképpen régi szokás szerint a kapitánynak 60, az alparancsnoknak 30, a zászlótartóknak egyenként 24, a kisebb zászlók hordozóinak 10-10, az őrmesternek hasonlóképpen 10 forintot rendelnek havonta. 

564. (IV. 51.) A katonai szemlét június 28-ra és a következő napokra tűzték ki a gácsi (Gácz) kerületben. 

Mi is ez a nemesi felkelés :

"Az ország hadereje tehát különféle alkotórészekből állott, melyek összekötő kapcsa egyedül a király hadúri jogában gyökerezett. Törvényszerint ugyanis, az ő hadihatalma alatt állott az ország egész hadereje. Ez az összekötő kapocs azonban csak erőskezű királyainknál volt tényleges kapocs, különben csak veszélyt hozott az állami főhatalomra. Az általános nemesi felkelés, valamint a helyhez kötött felkelés összehívása kizárólag királyi jog volt, azonban a felkelés módozatairól már az ország határozott. A rendek természetesen ragaszkodtak ahhoz, hogy a felkelés csak az ország határain belüli harcra legyen kötelezhető.

Mindezekből azt látjuk, hogy a király hadihatalma főként magán haderejére támaszkodott, jóllehet tágabb értelemben az ország egész hadereje, törvényszerint csakis az ő határozott rendeletére és engedelmével volt felhasználható. Ezen utóbbi rendelkezést, mint történelmünk igazolja, csakis nagy eréllyel és politikai bölcsességgel megáldott királyaink voltak képesek végre is hajtatni, míg gyengébbek a hatalmaskodó nagy urak ellen is védekezni kényszerültek. 

Tudjuk, hogy a keresztény hadműveletek célja 1684-ben is Buda visszafoglalása volt. Tudta ezt a török kormány is, egyebek között a szerdártól is, aki Belgrádból 1684 március elején erre nyomatékosan figyelmeztette. A támadás valóban megindult. Az alábbi közlemény a Buda körül 1684-ben lezajlott harcokat és Budának ostromát beszéli el:

Bekri Musztafa vezír-pasa, magyarországi szerdár szereplése: Buda várának hosszú ostroma és felmentése.

Az év napéjegyenlősége napján, a szerdár megbízatásához híven kiszállt a belgrádi mezőn felállított tábori sátrába, ahol a fővárosból elküldött diarbekiri bejlerbej: Sejtan Ibrahim vezirpasa is megjelent, miután Hiszardzsiknál a nagy pompával átkelt a folyón s három napig ott időzött és tanácskozott. Ibrahim pasának az volt a véleménye, hogy az ellenség Budát fogja megtámadni. s azt kívánta, hogy ő — minthogy a padisah őfelsége által e fontos mohamedán végvárnak, a birodalom kulcsának parancsnokául neveztetett ki — megfelelő sereggel azonnal Budára mehessen. a közelben állomásozó csapatok pedig, anélkül hogy a távolabbról érkezőket bevárnák, gyorsan, még mielőtt az ellenség Buda alá érkeznék, küldessenek utána. Ennek megfelelően a Száván átkelt a zimonyi oldalra s elindult Buda felé. Musztafa a  vezír-pasa ezután meghagyta Szerém és Szemendre szandzsákok katonáinak, a Pozsegában telelő egyiptomi csapatoknak, továbbá a pesti síkságon telelő Núreddin Iszmet girajhercegnek és a tatár csapatoknak s végül Abd-ul Muemin pasa karamaniai bejlerbejnek, hogy menjenek az előbbi után. s a szultáni sereggel néhány nap múlva a Száván vert hosszú hídon ő maga is átkelt a zimonyi mezőre és ott tábort ütött, a téli táborban tartózkodó többi vezírnek, parancsnoknak és csapatnak pedig megparancsolta, hogy sietve csatlakozzanak hozzá. Egy hónapig várt a csapatok gyülekezésére, de mihelyt híre jött. hogy az ellenséges sereg megindult, tovább nem bírta türelemmel, s 30.000 főnyi seregével dzemázi-ül-evvel 5-én Zimonyból az ellenség felé indult. Az eszéki hídnál megpihenve, Bosnak Oszmán vezír-pasa damaszkuszi és Cserkesz Ahmed pasa adanai bejlerbejt illő díszköpennyel tüntette ki. mert kiváló csapatokat hoztak magukkal, s három napi táborozás után, amely idő alatt a legénység közt a gabonát osztották ki. a hidon átkelt a túlsó partra. 

Lipót nemes császár bosszút akart állni az oszmanlikon. E célból 30.000 főnyi saját nemese serege és a keresztény királyoktól kapott, összesen 200.000 főnyi gyalogos és lovas hadai élére a hét király egyikét, Lutron herceg brandenburgi uralkodót tette s a komáromi szigeten 80 baljemez-, 50 bombavető- és 500 sahi zarbuzan-ágyút és nagymennyiségű hadiszert gyűjtött. Ez a sereg a Dunán vert hídon átkelt a dzsigerdeleni (párkányi) partra, ezen a Duna mellett Dzsigerdelenig (Párkányig) nyomult, itt megint az esztergomi oldalra kelt át s redzeb hó 1-én körülzárta a Duna partján álló mohamedán várat, Visegrádot. Az ostromlottak hat napi harc után a várat emberanyag, hadi- és élelmiszer hiánya miatt kénytelenek voltak feladni. Az ellenség mindnyájukat bántatlanul Budára küldte, a várat megszállta és felszerelte. Kara Mehmed vezír-pasa budai bejlerbej annak hírére, hogy az ellenség Esztergomnál a Dunán már átkelt s ezen vár alá nyomult, kethüdájának, Rüsztem agának vezetése alatt Núreddin Iszmet krimi herceget a tatárokkal, Ahmed pasa hercegovinai müteszarrifot, a budai günüllüket és szpahikat, a szemendrei csapatokat és a pesti hajósokat azzal küldte el, hogy az ellenség táborát Esztergom alatt rohanják meg. A kán-záde herceg váratlan támadásával az ellenség táborát valóban meglepte s úgy szétverte. mint mikor a mészáros juhnyáj közé csap, s 2000 hitetlent megölt. De a hitetlenek sokan voltak s rövidesen összeszedték magukat, mire a hátulról jövő mohamedán csapatok megrendültek és visszavonultak. Ha ekkor nagyobb sereg lett volna kéznél, nagy csapást lehetett volna mérni az ellenségre. A nagyhatalmú isteni felségnek azonban az volt az akarata, hogy Buda ostrom alá vétessék s a jövő eseményei bekövetkezzenek. Végbe mentek tehát az előzetes események és nem volt lehetséges az ellenség megállítása: a hitetlenek az esztergomi révnél hídon átkeltek a Dunán a dzsigerdeleni partra és a pesti oldalon Vác felé nvomultak. Musztafa vezír-pasa. szerdár. a hó 8-án a fősereggel Buda alá érkezett, táborba szállt, s az ottani főembereket sátrába híva, velük arról tanácskozott, hogy az ellenség előnyomulásával szemben miféle intézkedések volnának helyénvalók. Mindnvájan azon a véleményen voltak, hogy ha az ellenség átkelt a Dunán, ők [emezen a parton] nyomuljanak előre és Esztergomot vegyék ostromzár alá.

 Épen mikor erre a határozatra fatihát imádkoztak, jött meg a híre, hogy az ellenség a Budától 8 órányira fekvő Vác melletti verőcei szorosig nyomult. Erre feladták Esztergom ostromának tervét s Kara Mehmed vezír-pasa budai bejlerbejt, mint fővezért a saját csapataival és egyéb erőivel, többi között Szejdi-záde Mehmed pasa jenői és Szerhos Bosnak Ahmed pasa egri bejlerbejt néhány anatóliai ejálet csapataival, valamint az egyiptomi csapatokkal, összesen mintegy 12.000 főnyi válogatottgyalogos és lovas hadi néppel s végül a kán-záde vezetése alatt az ellenségvadászó tatár sereggel kiküldték, hogy akadályozza meg az ellenség előnyomulását. A Duna hídján 8 darab sahi zarbuzannal a pesti oldalra átkelve megindultak Vác felé, hogy az ellenséget feltartóztassák; a váci palánk mezején vitézül küzdöttek az ellenséggel, de mit tegyen egyetlen szív ennyi nyíl, egyetlen oroszlán egy konda disznó ellen, a kevés mohamedán gázi 500 zarbuzannak és annyi ellenségnek hogyan tudott volna ellenállni? 

A mohamedán sereg vitézül harcolt, a kán-záde, Szejdi-záde, az egyiptomi csapatok úgy, mint a szerémiek, szemendreiek, s a többi végvári, minden erejüket összeszedték. vitéz harcban mintegy 5000 főnyi ellenséget levágtak s az ellenséget a tágas mezőn erősen szorongatták. De emez minden lovas és gyalogos erejét egy helyre összpontosítva, sűrű sahiágyú és puskaportűz alá fogta s állásukban megingatta őket. Csak Szejdi-záde és az egyiptomi csapatok maradtak helyükön, hogy legalább az ágyúkat megmentsék, de az ellenség őket is megszalasztotta, s az egyiptomi gyalogosok, a budai janicsárok és szekbánok vagy hősi halált haltak, vagy a lovak patái alatt pusztultak el. Bosnak Szerhos Ahmed pasa Egerbe futott, 200 egyiptomi katona és körülbelül ugyanannyi budai janicsár nagy harc után Vácra tudott menekülni, a sereg többi része Kara Mehmed pasával Budáig futott. Szejdi-záde Mehmed pasa, tetterős ember, aki atyja, Szejdi Ahmed pasa idejében 55 éven át a rumiliai harcokban az ellenségen sokszor aratott diadalt és soha meg nem futott, most is gyalázatnak tartotta a futást és elszántan védte az ágyúkat. Mikor összeesett fekete ménje, mely annyi dicsőséges csatában hátán hordozta, gyalog harcolt, s handzsárjával vívott tovább, mikor kardja eltörött. Az ellenség élve akarta elfogni. de ő nem adta meg magát, harcolva esett el. A „vas pasa" fiának fejét levágták és elküldték a nemes császárnak. A szegény harminc éven át szomszédunk, derék ember volt. Nagyon sokáig sajnáltam. A nevezett hőst kapudan korában láttam, erős, hatalmas termetű ember volt, olyan testalkatú vitéz, hogy ezer között nem akad párja; s hatalmas termete dacára lovagolva átugratott a karikán, a nyilazásban, gerely vetésben, ellenségei legyőzésében pedig csodálatosan fiatalnak bizonyult. Nyugodjék békében!

Mikor az ellenség az ágyúkat elfoglalta és a mohamedán sereget Pest felé szorította, nem üldözte nagy erővel, hanem, még aznap, Vác palánkját vette körül és nagy ágyúkkal és mozsarakkal lőni kezdte. A palánkba korábban helyezett őrség, a helyi csapatok és a csatából megmenekülve a palánkba szorult egyiptomi és budai janicsárok, valamint a szegbánok másnap nehéz harcot vívtak, de abból a szörnyű ütközetből megmenekült félholt emberekben vájjon micsoda erő lehetett? Kénytelenek voltak a várat szerződéssel feladni, de az ellenség az onnan előkerülő 1140 embert, miután fegyvereiket elszedte, fogságba vetette és láncra verte; kit éhen vagy szomjan pusztítottak el közülük, kit meg a távolabbi tartományokba küldve ezernyi nyomorúságnak tettek ki. s csak néhány tehetetlen öreg embert küldtek hajón Budára. A palánkot őrséggel látták el, aztán a Duna mentén megindulva Pest felé, negyednapra a Pesttől egy órányira fekvő Rákosra értek s ott tábort ütöttek. Az ellenség csapatait rendezve akkora tömeget mutatott, mintha a síkságon rossz szagú kátrány hullámzana vagy mintha sötét felhő ereszkedne a földre. 

Azon az éjszakán a budaiakat súlyos félelem és aggodalom szállta meg. Mivel Pest vára nagyon rossz állapotban volt, az a vélelem alakult ki. hogy nem védhető, s ezért védőőrségét, az aszszonyokat és gyermekeket, meg minden mozgatható holmit és élelmiszert, ágyút és hadianyagot átvittek belőle Budára s házait felgvúitották; másnap pedig a hidat is feltépték s az összeköttetést a túisó oldallal megszakították. Az ellenség Pest felgyujtásán nagyon meglepődött, s hogy a dologban tisztán lásson, csapatait kora hajnalban felállítva, óvatosan Pest felé nyomult. Jól lehetett látni, hogy mikor a budai oldallal szembe érkeztek, az Erdei-bástyáról, a Haber-bástyáról és a többi bástyáról rájuk irányított ágyúk süvítő golyói sok emberüket megölték vagy megsebesítették. De a hitetlenek a halálveszedelemmel sem törődve, a disznócsorda hangos lármájával, a csapatok mögött pedig a főparancsnok-herceg trombitaszóval nyomult előre. Mivel cseltől tartottak, először körüljárták Pestet s csak amikor meggyőződtek róla, hogy ki van ürítve, mertek a falain benyomulni; az égő házakat leszaggatták, a várat megszállták s azután Buda várának dunai vízvezetékével szemben ágyúkat állítottak föl.

Musztafa vezír-pasa. szerdár. a budai oldalon Gürz Eljasz hegye alatt a Kazan ovaszi (a Gellérthegy és a budafoki hegy melletti két szoros között elterülő sík mező) nevű helyen szállt táborba, majd amikor a pesti oldalon felállított ágyúk a szultáni seregben nagy károkat okoztak, onnan a szőlőkertek alá húzódott, hol az ágyútűztől nem szenvedett. A jenői ejálet Szejdi-záde kethüdájának, Oszmán agának adományoztatott két tuggal. Az ellenség Pest megerősítéséhez fogott, hatalmas mellvérteket emelt, a várat árkokkal is megerősítette s őrségül 5000 nemes katonát, pompás tüzérséget, s hadi és élelmi szert helyezett belé s aztán egy hét múlva a sereggel visszavonult Vác felé. Buda északi végénél, a Váccal szemközt fekvő Kizlar adaszira, majd innen a budai partra: a Bulgár bogazira öt nap alatt a két partról egy-egy nagy hidat vert. azon átkelt és ó-Budától északra az Ak kelisze nevű völgyben táborba szállt. Mikor a kémek hírül hozták, hogy az egész ellenséges sereg átkelt a Dunán és ütközetre készül. Musztafa vezír-pasa szerdár, aki úgy godolkodott, hogy az ellenséget nem szabad átengedni az innenső partra, a tábor főtisztjeit sátrába tanácskozásra hívta össze. Egyhangúlag az a vélemény alakult ki. hogy a tábor a Buda alatt elterülő .Kazan ovaszi-n maradjon, de a sereg keressen öszszeköttetést az ellenséggel. A szerdár maga mellé vette saját kapu-csapatait, ejáletje csapatait, s vele mentek Kara Mehmed vezír-pasa budai, Sejtan Ibrahim vezír-pasa diarbekiri. Bosnak Oszmán vezír-pasa damaszkuszi, Kadi-köjlü Mehmed vezír-pasa rumiliai, Haszan pasa, hazinedár, anatóliai, Abcl-ul-muemin pasa karamaniai, Oszmán pasa fia Ahmed pasa boszniai, Cserkesz Ahmed pasa adanai,Kadi-oglu Hüszein pasa szivaszi és Oszmán pasa jenői bejlerbej, mindannyian saját kapu-csapataikkal és ejáletjük csapataival, továbbá a tatárok és az egyiptomi csapatok, a szpahik, szilahtarok, szerdengecstik, janicsárok, dzsebedzsik és az ágyúkkal a tüzérek. Mikor az ellenség közelébe értek, a gyalogságot és tüzérséget a kozlu binar nevű helyen csatasorba állították, a lovasság rendezett sorokban előrenyomult s Ak Kelisze közelében harcba bocsátkozott. A Musztafa vezír-pasával és Kara Mehmed pasával szemközt álló ellenséges csapatok az első támadásra meginogtak s a vitéz gázik elől táborhelyükig visszaszorultak, miközben közülük mintegy kétezer ember elesett. Ez a vidék azonban Allah rendeléséből köves és nehezen járható volt. nem volt alkalmas rohamozásra, s miközben (a mohamedánok sorai) szintén szétszakadoztak. az ellenség magához tért, lovas és gyalogos csapatait kiigazította, baljemez- és sahi zarbuzan-ágyúit felállította s a mohamedán csapatokat heves tüzeléssel visszanyomta. Ezek győzelemről és harcról lemondva, visszahúzódtak a Kozlu-binar-nál maradt janicsárokhoz és tüzérekhez, s az éjszakát ott töltötték.

Másnap a sereg főemberei tanácskozásra gyűltek össze s egyhangúlag megállapították, hogy az ellenséggel szembe szállni s vele szemben védekezni nincs elég erejük. A határvidék veteránjai hangosan keseregtek, hogy az ellenség Budát, ezt a fontos mohamedán végvárat akarja megvenni, s hogy ereje és lendülete alatt a végvidék el fog veszni: azt javasolták, hogy Buda várába kellő számú védő őrség helyeztessék, maga a sereg pedig kissé vonuljon vissza, de az ellenséget állandóan nyugtalanítsa s a várat igyekezzék megsegíteni. A javaslat helyeslésre talált s fatihát imádkoztak rá. Sejtan Ibrahim vezír-pasa. aki a padisahtól Buda védelmével bízatott meg, erre elhatározta, hogy Cserkesz Ahmed pasa adanai bejlerbejjel együtt bevonul a várba. Megjelenése, mint a legszerencsésebb pillanatban az egekből leszálló áldás, lelket és életet öntött Buda védőibe. Musztafa vezír-pasa szerdár a sereg többi részével visszatért táborába Kazan ovaszira, másnap a főembereket és Buda vára öregjeit ismét sátorába hívta s velük a védekezésről és az ellenállásról tanácskozott. Megmaradtak előző napi vélekedésük mellett s ennek alapján Buda védelmére kijelölték Kara Mehmed vezír-pasa budai, Sejtan Ibrahim vezír-pasa diarbekiri, Cserkesz Ahmed pasa adanai, Abd-ul-muemin karamaniai válit kapu- és ejálet-csapataikkal. Szerém és Szemendre szandzsakok meg nyolc rumiliai szandzsak csapatait, az egyiptomi janicsárokat, az azab, szerdengecsti, szpáhi és szilahtar alakulatokat s Arnaut Csoluk Haszan aga vezetése alatt a magas portabeli janicsárokat, dzsebedzsiket és tüzéreket, s mindannyiuknak élére Sejtan Ibrahim vezír-pasát tették főparancsnoknak. Az egész védősereget 40.000 kardra becsülték. Miután a véd őrséget a felséges Alláh oltalmába ajánlották, a szultáni hadsereg még aznap délután a Kazan ovaszi és a Vloanat tepeszi érintésével a Budától négy órányira visszafelé fekvő Hamza bej palankaszi (Érd) közelébe vonult s ott tábort ütött. A körülzárt mohamedánok pedig minden előkészületet megtettek a védekezésre.

Budavár ostroma.

Másnap sabán elseje,  pénteki nap, temmuz havának elseje volt. Az ellenséges fővezér, az átkozott herceg hangyasokaságú seregével ó-Budáról megindult s csapatokban elvonulva Buda várának éle előtt, először a Moanat tepeszi lábánál állapodott meg, ahol azelőtt a szultáni sereg táborozott. Először a Horosz kapuszutól a Jeni kapuig terjedő vonalon a külső város falával szemben állított fel 16 baljemez-ágyút, aztán hat mozsárral a város (sehir) kiilső városát (varos) kezdte bombázni s nagy harcra és általános ostromra készült. Mivel a külső város (varos) fala egyszerű fal volt, az ágyúgolyók alatt beszakadt. De Kara Mehmed vezír-pasa a Jeni-kaputól a Horosz-kapuig azonnal erős belső falakat (dizme) és mellvédeket (meterisz) építtetett, ezek védelmére kirendelte a magas porta-beli és a budai janicsárokat, továbbá az azabokat, a városi lakosokat, a rumiliai, szeréini és szemendrei vitézeket, s nagy buzgósággal száz meg száz óvintézkedést foganatosított az erődvonal védelmére a két nap folyamán, amíg ott heves harc folyt. 

A vár védőinek első támadása.

Az ostrom harmadik napján a védőket elfogta a harc heve, az ellenségen ismételten rajta ütöttek, újra meg újra betörtek a külső városba, puszta karddal egészen Veli bej meteriszé-ig nyomultak, abba behatoltak, ott két ágyút beszegeztek s vagy 3000 hitetlent megöltek. Mehmed vezír-pasa is együtt küzdött a többiekkel, s ahogy beszélik. 15 ellenséges katonát saját kezével ölt meg. Az ellenség a mohamedánok diadalmas kitörése alatt csak lassan szedte össze erejét és nyomult ismét előre. Erős nyomása elől a gáziknak sikerült visszahúzódniok a külső városba (varos), ahol a védműveknél (meterisz) szilárdan megálltak, öt napig ilyen módon szakadatlan kemény harc folyt.

Buda vára és bástyái; Ibrahim pasa seregének elrendezése.

Buda várának hat kapuja van:  Szu kapuszu, Frengi kuie kapuszu, Kannáre kapuszu-nak nevezett Becs kapuszu, Kücsük Tophane kapuszu és a nagy dzsámi közelében a kücsük kapu. Kilenc bástyája van, úgymint: Haberlu, Erdély-bástya,Toprak bástya, Yeli bej bástya, Eksi as bástya, Kászim pasabástya, Karakas Mehmed pasa torony-bástya, Frengi toronybástya és Bölme-bástya. Ibrahim vezír-pasa, a vár védője, a Haberlu-kule-bástya védelmére Fest őrségét, az Erdély-bástyára saját kapu-csapatait, a loprak-bástyára Arnod Csoluk Haszan agát, a Veli bej-bástvára az esztergomiakat, az Eksi as-bástyára a janicsár testületből való Haszeki Ibrahim agát. a Kászim pasa-bástyára Zagardzsi Dzsadi Juszuf agát, a Karakas Mehmed pasa-tornya-bástyára az egyiptomiakat, a Erengi torony-bástyára a helyi csapatokat (jerli kul) és Rüsztem pasát jelölte ki; a Karakas pasa-bástva és Kászim pasa-bástya között ő maga vezette a védelmet. 

A hó 6-án este felé az ellenség mintegy 20.000 főnyi erővel rohamot intézett a hosszú ágyútűzzel megrongált töltések ellen s a különböző rések köziil először a kapu közelében levőn át nyomult be a kiilső városba (varos). De a mohamedán vitézek odabenn felkészülve várták s az esti szürkület beálltáig elszántan viaskodtak. Míg a hitetlenek a külsővárost (varos) megszállták s a dzsámikat, mecseteket és házakat felgyújtották, az igaz hitnek sok harcosa szenvedett ezen a helyen vártanu-halált. A mohamedán gázik a nagyszámú ellenséggel szemben elernyedve a belső vár felé húzódtak s amíg az ellenség a Bécsi kapu irányában árkokat ásott, buzgón készültek a belső vár védelmére. Másnap az ellenséges sereg csapatokra oszolva először a Toprak-toronnyal szemben épített két bástyát s abban 8 baljemezágyút, 8 mozsarat és nagyszámú sahi zarbuzant állított fel, majd az Ova-kapu közelében álló Kaszim pasa-toronnyal szembena Karga-dombon három bástyát épített s ezekbe 21 baljemez ágyút és 12 mozsarat helyezett, hogy majd a várost (sehir), Kaszim pasa tornyát és az Ova-kapu környékét innen lövi; a Karakas pasa-torony és a bölme ellen ugyancsak a Karga-domb alján a Pest felé eső oldalon állított egy bástyát, és 7 baljemezágyút, 4 mozsarat és néhány sahi zarbuzant tett bele; a Gürz Eliász aljában is épített egy hatalmas bástyát s azon 7 baljemez-ágyút s a hegynek majdnem a tetején 4 mozsarat és 7 sahi zarbuzant helyezett el, hogy a Frengi-toronyban, a belső várban és a város (sehir) belátható pontjain, a csarsuban és bazárban a közlekedést akadályozza. Egyszerre 43 baljemez-ágyúból és 28 mozsárból foghatta tűz alá a bástyákat, várfalat, lőréseket és az utcákon járó mohamedánokat. A várfal a több ezer golyónak. melyek egyenkint 24 okkát nyomtak, két-három napnál tovább ellenállni, nem tudott, de a védők a szüntelen ágyúzás alatt támadt réseket éjszaka lebontott házak anyagával kiigazították és földdel kitöltötték, úgyhogy reggelre a várfal megint olyan volt, mint azelőtt, s a mohamedánok harcra készen álltak rajta. A várbeli házak az ellenség 180 okkás vagy 300 okkás mozsarainak tüze alatt teljesen romba dőltek s a bennük tartózkodó ember és állat elpusztult. A kilőtt bombákat többször megolvasták. Néhány bomba nem robbant fel. az egyiket megmérték, 280 vekíjét nyomott s 41 vekíje puskapor került ki belőle. Naponta 25Ó0 ágyúgolyó és 800—1000 bomba esett a várra; mióta a vár fennáll, ilyen erős támadást nem szenvedett.

Az ostromlók az ágyúk és mozsarak irányában a várfal tövében három ostromárkot (meterisz) ástak, ezeket puskás katonákkal rakták meg, akik éjjel-nappal tüzeltek. A Toprak-kule alá hatalmas aknát ástak, amely egy hajnalban felrobbant, de Allah- rendeléséből visszafelé szakadt és sok ellenséges katonát megölt; tervüket tehát meghiúsította, sőt saját fegyverükkel őket pusztította. A Kaszim pasa kuleszi alá is három aknát kezdtek ásni, de ezt Kara Mehmed vezír-pasa észrevette. Mivel Buda várában akna- és bombamester nem volt, ziámet- és tímár-birtokadományozásával a rumiliai katonákból hármat bomba-mesternek, tizet akna-mesternek és tizet akna-fúrónak tett meg avégett, hogy ezek az ellenséges aknákat szembefúrják; a szerémi, szentendrei és helyi csapatokból pedig különítményeket rendelt ki az árkokhoz az aknamesterek védelmére és az (ellenséges) aknák megrongálására. 

Itt most áttérünk a keresztény hadak krónikájára:

Az ostrom három irányból folyt: A fő támadás a Fehérvári kapu ellen irányult, ezt maga Rüdiger von Starhemberg tábornagy vezette. Két másik támadó csapat észak felől rohamozott, egyik az Esztergomi rondella, a másik a Duna-parti vízi rondella ellen, e két csapatot a tábornagy öccse, Maximilian Lorenz von Starhemberg táborszernagy irányította. Az ostromtüzérség fedezete alatt mindhárom irányból ostromárkokat ástak, de ezek minősége és áteresztő képessége súlyosan elégtelennek bizonyult. Sikertelenül működtek a velencei aknászok is, akik több aknát fúrtak az Esztergomi rondella, a Bécsi kapu és a vízi rondella alá, de ezek hol rövidre épültek, vagy gyenge töltettel látták el őket. Több aknarobbantás is történt, de a falakban nem tett komoly kárt. Más aknákat a törökök ellenaknákkal hatástalanítottak. A császári sereg soraiban jelen lévő, török fogságból nem régen szabadult olasz hadmérnök, Luigi Ferdinando Marsigli feljegyezte, hogy nemcsak az ágyúk telepítése, hanem az ágyúgolyók öntése is szakszerűtlen. Az ostromot akadályozták a rendszeres török kirohanások, melyek eredményesen pusztították az ostromlók élőerejét és rombolták a kész ostromműveket. A kitörő török csapat gyakran levágott keresztény fejek százait vitte vissza diadallal a várba. A kitörések során elfogott és a várba hurcolt keresztény foglyokat is lefejezték.

A támadók kezdeti sikerei után azonban felülkerekedett a védőrség elszántsága és kitartása. Az ostromtüzérség heves tüzelése és aknaműveleti alig hoztak eredményt. A Habsburg-hadsereg emberveszteségei folyamatosan nőttek a harci veszteségek, betegségek és terjedő járványok miatt. Augusztus közepére a gyalogság létszáma 45%-kal csökkent, a lovasok között 18%-ra nőtt a veszteség. Az ostromra érkező 34 000 katonából már csak 21 000 fő volt hadra fogható. Zavarok mutatkoztak a Dunán szállított élelmiszer- és lőszerutánpótlásban is. A lovak egy része elhullott a túlterhelés és az elégtelen takarmányozás miatt. Ráadásul a felderítés jelentette, Belgrádból nagyobb török felmentő hadsereget indítottak Buda felé.

Lotaringiai Károly augusztus 11-én jelentést küldött Lipót császárnak. Feltárta a sereg romló helyzetét, és már ekkor felvetette az ostrom leállításának észszerűségét. Mivel azonban a bécsi haditanács elnöke, Bádeni Hermann őrgróf „a császári fegyverek tekintélyéinek megőrzésére” a hadjárat folytatását követelte, Lipót megbízta Rudolf von Rabatta lovassági tábornokot, azonnal utazzon a helyszínre, és győződjék meg a valós helyzetről. Rabatta tábornok jelentésében a fősereg helyzetét súlyosnak, Rüdiger von Starhemberg tábornagy hadvezetését erélytelennek, az aknaharcot hatástalannak írta le. Kitért az állandó török kitörések okozta károkra és veszteségekre. Írt a táborszerte terjedő betegségekről. Rabatta már csak 12 500 harcképes katonáról tudott. „A legbátrabb tisztek s a legjobb katonák már Buda falai alá temetkeztek." A jelentés hangsúlyozta, hogy már felhagytak az Esztergomi rondella elleni eredménytelen támadásokkal, és „minden használható erőt" a Duna-parti vízirondella ellen összpontosítottak. A tábornok végkövetkeztetése az volt, hogy Buda ostroma csak akkor folytatható, ha a császári sereg komoly erősítést kap, a közeledő török felmentő sereg beérkezése előtt.[2]

Augusztus 10-én a várvédők parancsnoka, Kara Mehmed pasa, a budai beglerbég egy tüzérségi bombatalálat következtében életét vesztette. Tisztségét Buda várőrségének élén a szultáni küldötte, a fanatikusan harcias Seytan („Sátán”) Ibrahim pasa vette át. Rabatta jelentése alapján a Haditanács erősítéseket küldött Lotaringiai Károlynak. Szeptember közepétől kezdtek beérkezni a szövetségesek pihent csapatai. Miksa Emánuel bajor választófejedelem lovasságot és 8000 főnyi gyalogságot hozott. Károly Gusztáv baden-durchlachi őrgróf vezetésével jött egy 4000 fős sváb csapat. Az örökös tartományokból, Csehországból és Alsó-Ausztriából is küldtek több ezredet. A megfogyatkozott fősereg létszáma ezekkel ismét 28–30 000 főre nőtt.

Bajor Miksa ezredeit a Gellérthegy lábához telepítették, őket a nagy déli rondella támadására jelölték ki. Miksa saját bajor tüzérségével, 14 ágyúval és 8 mozsárral bekapcsolódott a többi ostromüteg munkájába. Ötnapi folyamatos és összehangolt lövetés után, szeptember 18-án a déli rondellán sikerült használható rést törni. Miksa bajor csapatai önálló rohamot indítottak, de három órányi véres harc után sem tudtak betörni a várba. Az ostromot irányító Starhemberg tábornagy a Fehérvári kaput védő rondella falszakasza alá két aknát fúratott, a robbanás után gyalogsági rohamot tervezett, amelyre felsorakoztatta katonáit. Az aknarobbanások azonban alig tettek kárt a falakban, a támadást le kellett fújni. Az újabb kudarc tovább rontotta Starhemberg tábornagy és Károly herceg fővezér feszült viszonyát.

A török-tatár felmentő seregek közeledéséről szóló felderítői jelentések nyomán a parancsnokság elrendelte az ostromtábort biztosító körsánc (circumvallatio) építését, a Tabánon és a Naphegyen keresztül. Szeptember 22-én a felderítők alig 7 km-re Budától, Budakeszi és Budaörs között beleütköztek a felvonuló török seregbe, amely még aznap megrohanta a naphegyi védővonalat, de a császáriak visszaverték őket. Ezzel egy időben Buda várőrsége is nagyszabású kitörést hajtott végre, a Bécsi- és a Fehérvári kapun keresztül. A nagy erőkkel kirohanó oszmánok megsemmisítették az elmúlt 2 hónap alatt fáradságos munkával épített ostromműveket, futóárkokat, sáncrendszereket, földmunkákat. A déli rondellánál, a bajorokra is kicsapott egy török különítmény, de Miksa katonái visszaverték őket.

Musztafa pasa felmentő csapatai egyre közelebb húzódtak a circumvallatióhoz, újra és újra támadva azt. Amikor már 4 km-nyire álltak, Caprara lovassága nagy léptékű támadással akarta elűzni őket, de a beköszöntő esős idő lehetetlenné tette a végrehajtást. A törökök azonban kihasználták az esőt, és a budai dombok között megrohanták a záróvonal Aspremont- és Salm-ezredek által védett szakaszait. Az eső használhatatlanná tette a császáriak tűzfegyvereit, a törökök nagy mészárlást rendeznek közöttük. Károly fővezér erre általános ellentámadást indított, minden rendelkezésére álló egységgel. Musztafa pasa, látva az ellene vonuló hatalmas túlerőt, egészen Székesfehérvárig vonult vissza.

Szeptember 29-én haditanácsot tartottak. Az addigi ostrom eredménytelensége nyilvánvaló volt, folytatását szavazásra bocsátották. A parancsnokok szótöbbséggel úgy döntöttek, hogy az állásokat egyelőre nem adják fel, minden használható erőt a déli rondella alá összpontosítanak. Az osztrák, német és bajor erők együttes, koncentrált támadásától reméltek eredményt.

Lotaringiai Károly fővezér közvetlenül Lipót császár döntését kérte. Az uralkodót kínosan érintette a személyének címzett, határozott döntést igénylő kérdés, hogy az ismert körülmények mellett folytassák-e az ostromot, vagy feladhatják? Kitérő (bár logikus) választ küldött, a Buda alatt küzdő csapatok parancsnokaira hárítva a döntést. Megbízottai azonban egyértelműen jelezték, hogy a Hofburgban a harc folytatását kívánják. Ugyanakkor a császár engedett Starhemberg tábornagy kérelmének, és betegségére tekintettel engedélyezte távozását. (Ebben szerepet játszott Starhemberg és Károly fővezér feszült viszonya is). Az udvartól érkező kritikák miatt Károly herceg magát Hermann bádeni őrgrófot, az Udvari Haditanács elnökét, a táborban jelen lévő Bádeni Lajos atyai nagybátyját kérte fel a budai ostromműveletek további vezetésére. A tábornagy azonban csak vonakodva, a császár határozott parancsának engedelmeskedve utazott Buda alá.

Közben a pesti oldalon az egri és az érsekújvári pasák portyázó csapataival szemben kellett védekezni, akik a Margit-szigeten át épített hajóhíd pesti hídfőjét támadták. A hídfőt 1700 császári katona biztosította, Dünewald altábornagy parancsnoksága alatt, aki a Dunát is éberen őriztette, mert a császári flotta által szállított utánpótlást török folyami hadihajók veszélyeztették, akikkel felfegyverzett sajkák és naszádok szálltak szembe. Minden erőfeszítést a déli rondella ostrommunkáinak elvégzésére összpontosítottak. Szeptember 30-án a vívóárkok elérték a körbástya falait, október 1-jén hat nehéz ostromágyúval közvetlen közelről kezdték lövetni a körbástyát. Október 4-ére átjárható rést törtek, és még aznap, a tábor teljes tüzérségének fedezete mellett rohamra küldték a bajorokat. A falrésnél véres közelharc alakult ki, a bajorok már bejutottak a falakon belülre, de ekkor a védők komoly erősítést kaptak, az ellenlökés visszavetette a támadókat, 400 német katona veszett oda. A tüzérség okozta falrongálásokat az éj leple alatt a törökök maradéktalanul helyreállították.

Ezt követően az ostrom már csak aknamunkával folyt, minden eredmény nélkül. Nagy reményt fűztek a bajorok aknájához, melyet mélyen a déli rondella alá fúrtak, de ezt elárasztotta a víz, fel kellett vele hagyni. Az őszi esőzések beálltával az ostromlókból ostromlottak lettek: A budai törökök rendszeres kirohanásokkal védekezésbe kényszerítették a császáriakat.

Badeni Hermann tábornagy a helyszínre érkezve és a helyzetet felmérve már nem követelte a várostrom folytatását és elrendelte a császári csapatok téli szállásának megszervezését. Az uralkodó továbbra sem akarta feladni az ostromot, parancsa szerint Buda vára körül a szoros ostromgyűrűt a tél folyamán is fenn kellett volna tartani. Ennek végrehajtása azonban már lehetetlennek bizonyult.

Október 26-án a magyar csapatok elvonultak a táborból. Esterházy Pál nádor így írt az uralkodónak: „Budát ugyan vívjuk, legkegyelmesebb császár, de ha így folytatjuk az ostromát, tartok tőle, hogy nem jut a kezünkbe. A magyar katonaság is fogyni kezd végínsége miatt, elesége nincs, fizetése nem érkezik, szavakkal többé nem tarthatom őket. S e nyomorúság közepette veszem a vármegyéknek szóló parancsot, mely a jövő télen is Magyarországon kívánja elszállásoltatni a hadakat, mely oly zavarba ejti a nemzetet, hogy néhány nap alatt valamennyien eltávoznak a táborból. S ez igen természetes… Mi bizony, hű szolgálatain kért jutalmat, nem büntetést reméltünk, s a lotharingiai herceg tanúságot tehet buzgalmunk felett. Isten a megmondhatója, mennyi fáradsággal szedegettem hadaimat együvé, s mindez egy krajcárjába se került a kincstárnak, azon kevés kenyéren kívül, melyet itt kiosztogattak, mely nagyjából olyan rossz volt, hogy senki sem volt képes megenni.”

Október 30-án Musztafa pasa csapata ismét Buda alá érkezett Székesfehérvár térségéből, megtámadta a császári tábort védő sáncvonalat, de visszavetették.

Október 31-én a Dunán hét nagy török evezős teherhajó érkezett Buda alá, megrakva élelmiszerrel, és katonai utánpótlással. A vár védői jelentős erősítést kaptak, tüzérek, aknászok, és válogatott gyalogos katonák is érkeztek. A kikötés biztosítására a várőrség nagy erőkkel kitört a Duna felé néző ún. vízi kapun, lerohanták a bajorok ostromárkait, lekaszabolták a hátrahagyott muskétásokat, tönkretették a déli rondella alatt kiépített ostromműveket. A török hajók zavartalanul kikötötték és kirakodtak, az erősítés lobogó zászlók alatt, harsány zeneszóval vonult fel a budai várba. A török erősítés várba jutása után az ostromló sereg parancsnoka döntést hozott az ostrom teljes feladásáról, és még a vár téli körülzárásáról is lemondott. November 1-jén a sebesülteket és betegeket a táborból átvitték a Margit-szigetre, hogy onnan majd tovább szállítsák őket. Az ágyúkat és mozsarakat hajókra rakták. A császári sereg november 3-án megindult Duna jobb partján vissza Esztergom felé. Az ostromtábor kiürítésével egyidejűleg a Pest városából ki kivonták a biztosító csapatot.

A várőrség nem nézte tétlenül az ellenség távozását. Török és tatár csapatok becsaptak a Margit-szigetre, foglyul ejtették az elszállításra váró ezer sebesültet és beteget. A tatárok tovább száguldottak a bal parton, átúsztattak a Szentendrei-szigetre, utolérték a szállító szekéroszlopot, levágták a kísérő katonákat és a szekereken szállított betegeket, elzsákmányolták a kocsik rakományát.

1684. november 5-én Buda török védői nagy örömünnepet ültek. A magyarországi szerdár, Musztafa aleppói pasa hadseregével ismét bevonult a sikerrel megvédelmezett várba, tisztelgő ágyúlövések és a várőrség üdvrivalgása közepette.  Seytan Ibrahim pasát, aki Kara Mehmed eleste után a sikeres várvédelmet irányította, IV. Mehmed szultán budai beglerbéggé nevezte ki. Szultáni engedéllyel addigi „Seytan” (Sátán) melléknevét „Melek” (Angyal) melléknévre cserélte. November végén átadta helyét Abdi Abdurrahman pasának. Kevéssel ezután aleppói pasa és magyarországi szerdár lett, de 1685 végén a szultán halálra ítélte, és megfojtatta. Utódja, Abdi Abdurrahman pasa Buda utolsó helytartója lett. Két évvel később, Buda 1686-os ostromának utolsó napján a várat elözönlő császáriak ellen vívott harcban esett el.

"Buda 1684 évi ostromát egy Habsburg-haderő vívta meg, nemzetközi és magyar segédhadakkal, Lotaringiai Károly herceg főparancsnoksága alatt. Az 1684-es hadjáratot megelőzte Bécs 1683-as török ostromának visszaverése, és a visszavonuló ellenségre mért több sikeres csapás. Ezekre alapozva felmerült a török hatalom Magyarországról történő gyors kiszorításának esélye. 1684 márciusában megalakult a törökellenes Szent Liga, amely azonnal offenzívát indított Budavár elfoglalására. A sietve felállított hadsereg ereje azonban elégtelennek bizonyult. Az erős budai erődítmény török őrségének szívóssága, és az időben odaérkező felmentő haderő jól irányított hadműveletei a császáriakat négy hónapos harc után az ostrom feladására kényszerítették. Az 1684-es hadjárat tapasztalataira építve a bécsi Udvari Haditanács két éven át készítette elő a következő, 1686-os hadjáratot, amely már meghozta Budavár sikeres elfoglalását."

Nógrád vármegye közgyűlése és tisztújító széke 

1685. december 20. Losonc oppidum 

730. (IV. 155.) Szígyártó Istvánt, Bene Andrást és Bene Ferencet, Horváth, másképpen Ajtich (Ajticz) Ferencet, Sass Andrást, Roznay (Rosnai) Jánost, Korponay Jánost, Kandó Istvánt, Király Györgyöt, ifjabb Balogh Mihályt, Gellén Andrást, Repeczky Sámuelt és Eötvös Istvánt (nobiles) minden, a bejövő katonasággal szembeni, és a megye más előforduló ügyeinek intézésére hadbiztosokká választották. Feladatukat 100 forint büntetés terhe alatt kötelesek teljesíteni, amelyet mulasztás esetén az alispán elengedhetetlenül, mindenféle jogi eljárás nélkül, ténylegesen hajtson be, és fordítsa a megye szükségleteire. Emellett az említett biztosok, ha a szükség úgy hozza, legyenek a szolgabírák segítségére, különösen a szállításra szánt állatok hajtásában. 

" Az ún. nagy török háború (1683–1699) a két évtizedes békeidőszak lejárta után az 1683-as hadjárattal indult meg, amely Bécs második török ostromához vezetett.  1664-ben lezárult török háborút követő vasvári békét (1664. augusztus 10.) követően. 1683 júliusában Kara Musztafa nagyvezír serege ostrom alá vette Bécs városát. A császári udvar Linzbe menekült, az ostrom felmen védelmét Ernst Rüdiger von Starhemberg gróf tábornagyra bízták. Július 29-én a pozsonyi csatában V. Lotaringiai Károly herceg szétverte a török szövetségeseként felvonuló Thököly Imre seregét. Az időközben megérkezett lengyel király vezette hadsereggel kiegészült keresztény csapatok 1683. szeptember 12-én megtámadták az ostromló törökök táborát, majd az ezt követő ütközetben elsöprő győzelmet arattak és felmentették az ostromlott császárvárost.

A lengyel hadsereg 1683. október 7-én Párkánynál ütközött meg a török sereggel. Nemsokára ostrom alá vették Esztergom várát, amelyet október 28-án foglaltak el. Ezt követően a pápai segédlettel létrehozott Szent Liga döntötte el a következő évek hadjáratainak irányát. Az 1684. év magyarországi hadieseményeinek középpontjában Buda sikertelen ostroma állt. Az 1685-es hadjáratban sikerült elfoglalni Érsekújvár várát miközben a budai pasa felmentő serege Tátnál augusztus 15-én katasztrofális vereséget szenvedett. Érsekújvár bevétele után, 1686-ban ismét megnyílt a lehetőség Buda ostromára, amely sikerült jóval korábban, mint 1684-ben megkezdeni. Augusztus közepén egy török felmentő sereg érkezett, de ezt az ostromlók Érdnél sikeresen visszaverték. A két és fél hónapon át módszeresen folytatott ostrom után 1686. szeptember 2-án rendelte el V. Lotaringiai Károly herceg az általános rohamot. A harcokban a védők parancsnoka, az idős Abdurrahman budai pasa is elesett. A visszavonuló török felmentő had nyomán haladó császáriak szeptember 23-án elfoglalták Simontornyát, később Pécset, majd Szeged várát is.

Az 1687-es hadjárat fő hadműveletei már az ország déli területein zajlottak. Lotaringiai Károly herceg fővezér először a fősereggel Eszékhez vonult, míg egy másik sereg a bajor választófejedelem parancsnoksága alatt a Tisza mentén vonult dél felé. A nagyvezír serege Mohács környékén támadta meg a császári haderőt. Itt került sor augusztus 12-én az ún. harsány-hegyi vagy nagyharsányi csatára, amelyet második mohácsi csatának is neveznek. A győztes ütközet az Oszmán Birodalomban belső válságot idézett elő, amelyet kihasználva a császári seregek óriási területeket hódítottak vissza és számos erődítményt – köztük Eszéket, Valpót, Péterváradot, Várpalotát, valamint Egert – foglaltak el. A sikeres hadjárat következtében meghódolt Szlavónia és Erdély is. Az ezt követő hadműveletek fő célja Belgrád elfoglalása volt. II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem 1688 augusztusában kezdte el az ostromot és – érzékeny veszteségek árán – szeptember 9-én sikerült elfoglalni e stratégiai fontosságú erődítményt, majd nem sokkal később elfoglalta a környéken található Galambóc és Szendrő várát is.

A 1688-ban kitört pfalzi örökösödési háború (1688–1697) miatt a kétfrontos háborúra kényszerült a császári haderő és ennek következtében Köprülü Musztafa nagyvezír vezetésével az oszmán hadseregnek sikerült visszafoglalni Lippát és Belgrádot is. 1691-ben a véres szalánkeméni csatában a badeni Lajos Vilmos őrgróf vezettek seregek győzelmet arattak, amelyben a nagyvezír is elesett. Ezt követően váltakozó sikerrel folytatódtak tovább a harcok. A Habsburg Monarchia a kétfrontos háború miatt igen nehéz helyzetben maradt. 1695-ben a keresztény szövetségesek elfoglalták Gyulát, viszont Lippát a törökök visszafoglalták. A fiatal szász választófejedelem vezetése alatt álló haderő több vereséget szenvedett (1695. Lugos, 1696. Hetény). Az áttörést Savoyai Eugén herceg nyugati frontról való visszatérése hozta el. A herceg 1697-ben leverte a hegyaljai felkelést majd a zentai csatában döntő győzelmet aratott az oszmán hadsereg felett. Ezt követően megindultak a tárgyalások, amelyek az 1699-as karlócai békékhez vezettek. Ennek következtében a Temes-vidék kivételéhez az egykori Magyar Királyság és Horvátország területei felszabadultak a török hódoltság alól. "

1687-1699-ig III. Nándori Bene András nógrád vármegye szolgabírája. A működéséről az alábbí regesztrákból értesülünk, érdemes megnézni András gyermekeinek házassági kapcsolatait.

1690. január 21. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

 Felolvasták az Uralkodónak (Sua Maiestas) Nógrád vármegyéhez írt levelét, melyben Őfelsége, Lipót király szándéka szerint békét, és a harcokban megfáradt ország újjáépítését és megnyugvását szeretné, ám most kétfrontos háborút kell viselniük a törökök és a franciák ellen. Ezért kéri a megyét, hogy az előző évekhez hasonlóan hétszáz téli porció behajtásáról gondoskodjanak. Annyi könnyítést ad az uralkodó az előző évekhez képest, hogy katonaság már nem lesz elszállásolva a megyében. Ezen kívül a porció kirovása alól senki sem mentesülhet, legyen szó akár egyházi vagy világi méltóságról, vagy ezek birtokairól. A porciók kirovásának és behajtásának felügyeletével Antonio Caraffa (a Caraffa) főhadbiztost bízza meg az uralkodó, ezért kéri a megyét, hogy az ő parancsainak készségesen engedelmeskedjenek. Az uralkodó levele Augsburgban kelt 1689. november 24-én. Az uralkodó, valamint Dvornikovich (Dvornikovits) Mihály Csanádi püspök és kancellár szignálták azt.  A vármegye a levélben közöltekhez hűen fog eljárni, és alkalmazkodik az abban leírtakhoz. A megye észlelte, hogy a porciók kiosztásából sokhelyütt véget nem érő viták származnak, mivel a községekre kivetett porciókat nem igazságosan osztják szét, nem az egyes adófizetők vagyonát és javait nézik, hanem a teleknagyságot és a rajta lakók számát. így a módosabb jobbágyok, akik az adók községen belüli felosztását befolyásolni tudják, vagyonuk ellenére kevesebbet fizetnek, mint a szegények. Ezért, hogy minden további panaszt és igazságtalanságot megelőzzenek, és a kiszabott porciókat arányosan szabják ki, a megye egyrészt személyekre nézve - kivételt képeznek a koldusok, gyerekek és hasonló munkaképtelenek - másrészt igára és igásál- latra nézve, harmadrészt pedig vetésre és szőlőbirtokra nézve fogja megszabni a kivetett porciók mértékét, melyet a lakosok havonta, késlekedés nélkül tartoznak fizetni. Adóegységként a megye a következőket határozza meg: egy egységet jelent a járomba fogható ökör, ha az a gazda sajátja. Ha nem sajátja, hanem másé, vagy pedig a földesúrtól kapta, akkor két ökör, valamint két tehén számít egy egységnek, hozzáfűzve, hogy ezek az ökrök két évnél fiatalabbak kell, hogy legyenek. Továbbá szintén egy egységet képez négy olyan tehén, amelyet nem fejnek, vagy szintén négy, amelyet szükségből járomba fognak. Két fiatal állat szintén egy igásállatnyi adóegységet ér, kivéve az egy évesnél fiatalabb bikákat. Ezen kívül szintén egy egységet ér tíz birka, öt kecske, öt disznó, valamint tíz, egy évnél fiatalabb malac. Továbbá egy köpü mézért havonta egy pénzt (nummum), egy kila gabonáért havonta egy poltúrát fizetnek. Aki kapás növénnyel veti be földjét, az havonta kilónként szintén egy pénzt fizet. Minden egyes hordó bor - kivéve a kilenced és a tized után - két poltúrát adózik. Kikötik azt is, hogy mindenki ott adózzon, ahol lakik, bárhol legyenek is elszórtan a földjei. Ha pedig valaki ellenszegül az adóbehajtásnak, vagy tiltakozik a limitáció ellen, akkor annyiszor tizenkét forintra ítéljék, ahányszor megtenné. Ez a limitáció mindazonáltal csak erre az egy évre érvényes. 

Mivel Pelargus György és Gyürky (Gyürki) Ferenc (egregii) nem voltak túlzottan sikeresek a porciók behajtásában, ezért esküdteket (jurassor) neveznek ki melléjük. Mégpedig Pelargus mellé Kandó Istvánt, Rosnyay Ferenc Jánost és Füssy Jánost (egregii), Gyürky (Gyürki) mellé pedig Kanizsay (Kardsai) Sándort és Holecz Mihályt (egregii). Bene András szolgabíró mellé Bene Ferencet és Jeszenszky (Jeszenszki) Ferencet, Balogh Mihály mellé pedig Szilassy (Szilassi) Istvánt vagy Boldogházi Kis Pétert (Kis de Boldogháza) nevezik ki esküdtként. 

1690. június 19. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

A tisztikar jelentést tesz a számadásról: Először az elhunyt Bezzegh István alispán (generosus) özvegye, Szentiványi Magdolna (nobilis) hátralékáról tárgyalnak. Az előző megyegyűlés alkalmával kiküldték a mostani alispánt, Bulyovszky Ferencet, hogy az elhunyt alispán által beszedett búzáról annak özvegye terjesszen be számadást. Az ügyben azonban az alispán nem tudott előrelépni, mivel abból az időből hiányoznak a vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei és iratai, így nem maradt meg bevételi napló (introitus) sem. Ezen felül kétséges, hogy az elhunyt alispán kiadásai nem haladták-e meg az említett bevételt, így ezért az özvegyet mindenféle további számadási kötelezettség alól felmentik. Továbbá az elhunyt alispán iránti kegyeletből, annak hűséges szolgálatait tekintve, illetve az asszony özvegyi voltára tekintettel elengedik 335 forint 62 dénáros tartozását is, amelyből egyébként 100 tallért már befizetett. A megye bizonyságlevelet állít ki a tartozások elengedéséről. Határozatot hoznak, hogy a szolgabírák szedjék be a 12 rajnai forintos bírságpénzt azoktól a nemesektől, akik elmulasztották a bűnözők üldözését, és törvényesen nem mentették ki magukat ez alól. 

Név szerint pedig: 

Pelargus György szolgabíró járásában Horváth András és Bíró, más néven Juhász István gácsi nemesektől, valamint Bicskei Ferenctől. 

Gyürky Ferenc szolgabíró járásában Bátori Gábortól, valamint Mocsári Balázs és Gömöry Benedek kelecsényi nemesektől. 

Bene András járásában Darvas Mihálytól hat forintot, mert a bírság felét a megye elengedte. 

1690. augusztus 21.Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

Kihirdették Forgách Ádám főispán (illustrissimus) levelét, amelyben jelzi, hogy tudomásul veszi a tisztikar leköszönését, ugyanakkor a teljes tisztikar megtartását, és mandátumuk meghosszabbítását javasolja a vármegye közgyűlésének. A közgyűlés kellőképp tiszteletben tartva a főispán javaslatát, valamint alkalmasnak találván a jelenlegi tisztikart, megújította hivatalában Bulyovszky Ferenc (generosus) első, és Szilassy András másodalispánokat, Kajali Pál jegyzőt, valamint Pelargus György, Gyürky Ferenc, Bene András és Balogh Mihály szolgabírákat (egregii). A tisztikar letette az esküt, a közgyűlés pedig Isten kegyelmét kéri, hogy a tisztségviselők alkalmatosán szolgálják a megye közönségét, valamint a közjó javára lehessenek. 

1690. október 23. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

Felolvasták Őfelsége levelét, és annak csatolmányát, amelyet Buda vár parancsnoka, Areyzaga (Ariczaga) báró írt. Ebben meghagyják a vármegyének, hogy Budavár kijavítására küldjön 24 szekeret és 50 munkást. Ezért meghagyják a szolgabíráknak, hogy portánként állítsanak ki egy négyökrös szekeret. Flogy a parancsot minél gyorsabban véghezvigyék, meghagyják azt is, hogy a falvak állítsák ki szekereket, s az esetben, ha a kiállított szekerek valamelyike tönkremenne, akkor az azt kiállító falu kárát a porták pótolják. Ugyanígy, az ötven munkás félfogadásának árát arányosan szétosztva ki kell vetni a portákra. Továbbá: minden portának ki kell rendelnie két gyalogost azokon kívül, akik a szekereket és ökröket igazgatják. Azok a falvak, amelyek mentesek a közmunka alól, azok nem fizetnek, viszont a kuriális falvaknak fizetniük kell. A szolgabíráknak név szerint a következő számban kell a szekereket összegyűjteniük: Pelargus [Györgynek] tizenegyet, Gyürky Ferencnek hatot, Bene Andrásnak négyet, Balogh Mihálynak hármat. A Budára küldendő szekérszámot meghaladó limitációt a gácsi vár rendbetételére fordítják, úgy, hogy az oda küldendő szekerek addig tartózkodjanak ott, míg a többi szekér Budán van. 

1691. január 18. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

Felolvasták Őfelsége, Bécsben 1690. december 27-én kelt levelét, amelyben közli, hogy a jelenleg is folyó háború szükségleteihez Magyarországnak egy bizonyos kvótával kell hozzájárulnia, ezért megbízta Caraffa (Karaffa) generálist ennek a behajtásával. így a továbbiakban tőle várjanak parancsot, és a későbbiekben az ő parancsaihoz alkalmazkodjanak. Meghagyják Bene András szolgabírónak, hogy térítse meg Torday István megyei biztos naponként ötven forintot kitevő költségeit, amennyiben más még nem fizette ki azokat. 

1691. február 20. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye törvényszéke 

Gyarmati Balassa Gábor (spectabilis ac magnificus) nevében prokurátora Bulyovszky Dániel (nobilis) kérvény formájában a következőket adja elő: 1685. esztendőben Szent György ünnepe (április 24.) körül a mondott Balassa Gábor emberei, Vereszki János és Krisán Dénes (providi et agiles) némely birtokok, vagy inkább birtokrészek - úgymint: Karancsalja, Nedelistye, Süllye, Felsőtiszovnik, Balassagyarmat, Málnapataka, Bisztricska, Kisszalatna, Szentpéter, Szele, Felsősztregova, Lentvora - tizedét szerették volna behajtani, amely tizedeket Balassa korábban Borcsiczky Jánostól (egregius) és a néhai Dióssy Mihálytól, királyi kamarai árendátoroktól, a szokott bérleti összeg lefizetése után vett bérbe. A mondott possessiók mindeközben budethini Szunyogh Gáspár (spectabilis ac magnificus) feleségének, Jakussith Katalinnak (generosa ac magnifica) kezébe jutottak annak minden jog szerinti tartozékával. Ezeket a birtokokat a mondott Katalin asszony provizora, Murányi György (egregius) által igazgatta, aki, nem tudni, miféle indoktól vezettetvén az említett birtokok tizedét, az 1609. évi XVII. törvény és más paragrafusok tartalma ellenében nem engedte beszedni, és a saját hasznára fordította. Ezek alól talán csak néhány possessió a kivétel, ahol talán mégis sikerült a felperes embereinek beszedni a tizedet. Mindezek a felperes igen nagy kárára történtek, amelyeket részletesen be is mutat a csatolt iratok között. 

A felperes ügyvédje megfelelni kívánván az ország törvényeinek, kéri, hogy küldjék ki Bulyovszky alispánt (generosus) a hozzá csatlakozó bírókkal együtt a mondott tizedek kétszeresének behajtására. Bene András szolgabíró jelenti, hogy Balassa Gábor (spectabilis ac magnificus) ügyvédet vallott előtte. 

1691. június 6. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

Kis, másként Leőke Albert mihálygeregei lakos, aki korábban nándori Bene András jobbágya volt, földesura beleegyezésével mind személyében mind telke tekintetében felszabadult a jobbágyterhek alól, és erről ar- málist szeretne. Kiállítják számára a kért okmányt, és ezzel egyidejűleg a szabadosok (libertini) sorába írják, taxáját pedig 24 dénárban állapítják meg. 

1691. június 18. Losonc oppidum

Nógrád vármegye törvényszéke 

Felolvasták Kazy János lévai harmincados nándori Bene András szolgabíróhoz (egregius) címzett levelét, amelyben megfeddi őt azért, mert végrehajtással szedte be a nagyorosziak elmaradt porcióit, s általában a vármegye tisztségviselőit igaztalanul vádolja, hogy a behajtott porciók fennmaradó, fölös részét egymás közt szétosztják és a saját hasznukra fordítják. Mivel mindez a tisztikarra nézve sérelmes, a megye egyetemére nézve pedig igen bántó, ezért úgy döntenek, hogy emiatt a gyalázkodás miatt pert indítanak Kazy János ellen Bars megyében, ahol székel, és ahol a birtokai is találhatóak, és a per lefolytatására a megye pénzén ügyvédet fogadnak. 

Hogy a pert minél hamarabb elkezdhessék és megindíthassák, Bars megyébe küldik Bulyovszky (Bulyowszki) Dánielt (egregius), hogy fogadjon fel egy Bars megyei illetőségű lakost az ügy prokurátorának, majd készítsék el és adják át Kazy Jánosnak a megye tisztviselőinek nevében írt idézőlevelet. 

A megyébe kell hívni egy Bars megyei szolgabírót, hogy elkészítse az ügyvédvallást, vagy ha személyesen nem tud megjelenni, akkor ugyanezt valamely hiteleshely megbízottjával kell elvégeztetni. Az ügyvéd számára megelőlegeznek 10 tallér jutalmat, Bulyovszky (Bulyowszky) Dánielnek pedig annyi költségtérítést adnak, amennyi a mindennapi szükségek fedezésére elegendő. Azonban a megye közönsége nem akar semmit sem elsietni, ezért úgy döntenek, hogy mindaddig függőben hagyják az ügyet, amíg meg nem keresik vele írásban a pozsonyi kamarát. Megírják, hogy a fent mondott Kazy János a fent ismertetett levéllel a kamarához fordult, mivel hiteles forrásból tudomására jutott, hogy a megye tisztviselői elosztják egymás közt a fölös porciópénzt. Kérik ezért a kamarát, hozza a tudomásukra, honnan származnak ezek az információk. Nem kíván a vármegye közönsége efféle kártékony tisztviselőket tartani, hanem arra törekszenek, hogy kiderítsék az igazságot, s annak függvényében méltó büntetéssel lépjenek fel. A válasz megérkezése után, annak tartalma szerint határoznak a perindításról fent meghozott döntés alkalmazásáról és érvénybe léptetéséről. Bene András szolgabíró (egregius) jelentette, hogy Szira János (nobilis) ügyvédet vallott előtte. 

1691. június 19. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye törvényszéke 

Nándori Bene András (egregius) beterjesztésével felvették azt a pert, amelyet Bulyovszky Ferenc alispán (generosus) és a tisztikar mit felperes hivatalból indítottak Szira János (noibilis) ebecki lakos alperes ellen, fajtalankodás bűntettében. 

A felperes ügyvédje, Horváth Pál (nobilis), előrebocsátván az előrebocsá- tandókat és fenntartva - ha szükséges - a fenntartandókat, a per tárgyát a következőképp adja elő: a mondott alperes ki tudja miféle őrült lélektől vezettetve, és a testi vágytól hajtva, átlépve a tisztes szemérem küszöbeit titkos viszonyba kezdett a szintén Ebecken lakó Nagy, másképp Kedves Ilonával, s előbb más és más ígéretekkel és csalárd szavakkal akarta rábeszélni a bűnös fajtalankodásra, s miután ez sikerült neki, a semmirekellő vágy kívánságától vezetve magáévá tette, és teherbe is ejtette, megszegvén az isteni parancsokat és a honi törvényeket, ezzel pedig magára vonta az ország törvényeinek büntetését.  A felperes ügyvédje megfelelni kívánván a hazai törvényeknek és az ilyenkor szokásos eljárásnak, azt kívánja, hogy az alperest kötelezzék, hogy vegye feleségül a teherbe ejtett nőt, amennyiben megteszi, csak a bikapénzt kell megfizetnie, amennyiben nem tenné meg, és húzódozna tőle, abban az esetben a Tripartitum első részének 15. címe szerint fejvesztésre kell ítélni. A személyesen jelenlévő Szira János nevében ügyvédje, Ivanovicz András (nobilis), előrebocsátván az előrebocsátandókat és fenntartván a fenntar- tandókat, mielőtt még a továbbiakra térne, fenntart magának minden lehetőséget a cselekvésre és kifogástételre, megvédvén az alperes ártatlanságát. Továbbá az 1550-ik évi LVI. törvénycikk alapján kéri az idézőlevél, a perirat és minden perhez tartozó beadvány hiteles másolatának kiadását. Határozat alapján kiadják a másolatokat. 

Következik a magyar nyelvű törvényszéki jelentés (relatio judicaria) szövege: 

1691. április hatodikán, Bulyovszky Ferenc alispán (nemzetes és vitézlő) parancsára megjelent Ebecken nándori Bene András szolgabíró és Csúcz András esküdt, és felszólították Szira Jánost (nemzetes), jelenjen meg a következő törvényszéken, és ott „adgyon számot, mért hasasította fel ugyan Ebecz- ken lakozó Nagy aliter Kedves Ilona nevű özvegy menyecskét". Kelt, mint fent. Ellátva az eljáró szolgabíró és esküdt aláírásával. 

1691. július 16. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

Felolvasták a pozsonyi kamara válaszlevelét, amelyben arról tudósítanak, hogy a megye Kazy János (egregius) lévai harmincados elleni panaszát, mint másik féllel, közlik magával Kazyval is, s csak ezután fog a kamara bővebb választ adni az ügyről. A megye közönsége úgy dönt, megvárják a kamara válaszát, s csak ezután léptetik érvénybe azt a határozatot, amelyet a megye tisztviselői jó hírnevének megoltalmazására az imént hoztak. Bulyovszky Ferenc első és Szilassy András másodalispánok, Kajali Pál jegyző, Pelargus György, Gyürky Ferenc, Bene András és Balogh Mihály négy szolgabírák, valamint Kandó István megyei komisszárius (generosi) leköszönnek hivatalukról. Mindezzel nem ellentétesen felhatalmazzák a leköszönő szolgabírákat, hogy megegyezés szerint a folyó ügyekben továbbra is jogkörüknek megfelelően működjenek, valamint a megyei statútumokban megjelölt esetekben eljárjanak. 

1691. szeptember 10. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye kisgyűlése 

A Marosra küldött szekerek elbocsátásának ügyében Bene András szolgabírót (egregius) küldik követül Georg Prunner erdőmesterhez. Ajándékképpen 12 ezüstkanalat ajánlanak fel neki. A szolgabíró adja azt is elő, hogy a megyének Lajos herceg, bádeni őrgróf (celsissimus) parancsára ötven szekeret kell Budára küldenie, hogy gabonát és egyéb hadiszereket szállítsanak a Tiszához, s a megye nem tudja előteremteni mindkét szállításhoz a szekereket, főleg azért, mert attól fogva, hogy Nagymarosra rendelték azokat, a megyének Egerbe is folyamatosan gabonaszállítást kell teljesítenie, úgyhogy azóta összesen 666 hordó (vasa) lisztet szállítottak oda. Éppen ezért kérik, hogy amíg Budán szükség van az ötven szekérre, addig a Marosra vezényelteket bocsássák vissza. Ha a szolgabíró az erdőmesternél nem járna sikerrel, akkor ugyanazon kérvénnyel keresse fel a budai inspektort. Ebből kifolyólag a fent nevezett tisztviselőhöz szóló egy-egy megbízólevéllel (credentionales) is ellátják a megye követét. Végül, ha többet nem is tud elérni, legalább arra próbálja rávenni őket, hogy a szekerek felét bocsássák haza. 

1691. szeptember 24. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése és tisztújító széke 

Bulyovszky Ferenc első és Szilassy András másodalispánt (generosi), Kajali Pál jegyzőt, Pelargus György, Bene András és Balogh Mihály szolgabírákat megerősítik tisztségükben, Gyürky Ferenc (egregius) lemondása után helyére Darvas Mihályt (egregius) választják, s az eskü letétele után meg is erősítik tisztségében. Rájuk a közjó és a nyomorult sorsú megye javára Isten áldását kérik. Balogh Mihályt áthelyezik Gyürky Ferenc járásába, Balogh járását pedig Darvas Mihály kapja meg. 

Őfelsége parancsa alapján megyei főhadbiztost választanak, akinek feladata lesz az átvonuló katonaság és a katonai állomások felügyelete, valamint a megyén átvonuló katonaság vezetése. A tisztségre jelölt személyek - Gyürky István, Darvas János, Fejérpataky László, Battik Gergely (generosi) - közül szótöbbséggel Darvas Jánost választják meg, akit az eskü letétele után meg is erősítenek tisztségében. Száz magyar forint éves díjazásban (salarium) részesítik, valamint ha a megye területén belül tevékenykedik, akkor saját maga és családja számára részesül a hadsereg számára a katonai állomásokra rendelt élelmiszerből, amennyiben pedig a megyén kívülre kell utaznia, két forint napidíj jár neki. A főhadbiztos esküje: 

„Esküszöm az élő Istennek, ki Attya, Fiú, Szentlélek, tellyes Szentháromság egy bizony örök Isten, hogy én ezen Comissariusságbóli tisztemben a Nemes Vármegyét híven, igazán és szorgalmatossan szolgálom, félretévén haragot, kedvezést, félelmet, és más egyéb tekinteteket. Senki jószágát, egyikét az mássikánál fellyebb az hadak já- rássával terhelni nem igyekezek, az Nemes Vármegye kárát távoztatom, hasznát keressem, és a hadak számára rendelendő élésreis jó gondot visselek, és minden dispo- sitioimban az egy közönsséges igasságot, és egyenlősséget követem tehetségem szerint. Isten engem úgy segéllyen." 

Kazy János lévai harmincados (egregius) egy Bene András szolgabírához írott, valamint egy másik levelében bocsánatot kér, amiért megsértette a vármegye tisztikarának becsületét. Ügyében a pozsonyi kamara is közbenjárt, erre való tekintettel megbocsátanak neki. 

1692. február 4. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

[Bulyovszky] alispán (generosus) jelentette, hogy nándori Bene Anna (generosa), Asguti János (egregius) hitvese prokurátort vallott előtt, aminek következtében kiadják számára az ügyvédvalló levelet. 

1692. április 28. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

Tiltakozás és tiltás: 

Pécsi Lukács (generosus) nevében és személyében Bene Ferenc (egregius) a vármegye közönsége előtt ünnepélyes tiltakozást, tiltást és ellentmondást ad elő, miszerint a tiltakozó tudomására jutott, hogy gyarmati Balassa Sándor (spectabilis ac magnificus) az örökvallás és kötelezvény ellenére vissza akar váltani bizonyos kékkői javakat. A tiltakozó jogairól gondoskodni kíván, ezért eltilt mindenkit, kiváltképp a fent nevezett Balassa Sándort a fent mondott javak visszaváltásától, a birtokról való bárminemű lemondásról, másokat pedig attól, hogy a mondott birtokért pénzt kínáljanak vagy kölcsönözzenek. A mondott birtokban való jogainak megfelelvén hajlandó azt a neki adott kötelezvény értelmében, annak előírásai szerint megóvni. Tiltakozásáról a szokott módon bizonyságlevél kiállítását kéri. 

1692. június 2. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

Jóllehet, aznapra törvényszék lett kitűzve, mivel azonban Bene András és Darvas Mihály szolgabíráknak a megyébe bevonuló Caprara-féle sereg miatt rendelkezéseket kellett hoznia, hogy elhárítsák azt a bajt, amit a hadsereg nem megfelelő ellátása okozna, ezért a törvényszéket a hónap végére és július 1-re halasztják, jelen alkalommal pedig pecsételőszék megtartását rendelik el. 

1692. június 30. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye törvényszéke 

Felolvasták Plattéin budai kamarai inspektor levelét és ugyanehhez mellékelve az uralkodó (I. Lipót) parancslevelének másolatát, amelyben meghagyja, hogy a Budára történő tűzifa-szállítás céljaira szolgáltassanak be 25 szekeret, valamint állítsanak ki húsz kaszást, hogy szénát kaszáljanak a császári ökörcsorda számára. A megye válaszában közli: eddig sosem kötelezték arra őket, hogy tűzifát szállítsanak Budára, és nem is kaptak Őfelségétől erre vonatkozó parancsot, hanem az elmúlt esztendőben Marosról kellett gerendákat szállítaniuk a budai vár megerősítéséhez, ám ezek után minden robottól felmentették a vármegyét, és a Budáról Szolnokra és Tokajba történő hadianyag-szállításra kötelezték őket. Jelenleg is 50 szekeret küldtek ennek teljesítésére. 

Emellett: a megye nem másolatban, hanem eredetiben szokta megkapni Őfelsége parancsleveleit, másolatokkal szemben nem tartoznak engedelmességgel. Azonban ha valóban érkezett ilyen parancs, kérik az inspektort, hogy kövesse elődei gyakorlatát, és aratás idején ne követeljen szekereket tőlük, nehogy az amúgy is sok szolgáltatással terhelt nép nélkülözni legyen kénytelen szekereit. Ami a kaszásokat illeti, ugyan a parancslevél másolatában nincs róluk szó, így a megye nem tartozik az inspektor kérésére erre a szolgálatra embereket kiállítani, mégis úgy döntenek, hogy kedvezésképp a rendelkezésére bocsájtják a kért húsz kaszást. 

Bene András szolgabíró jelentette, hogy péli Nagy Mária hitvese és teljhatalmú megbízottja, szalatnyai Géczy István (egregius) pro- kurátort vallott előtte.Bulyovszky Ferenc alispán és Szilassy András másodalispán, Kajáli Pál jegyző, Pelargus György, Balogh Mihály, Bene András valamint Darvas Mihály szolgabírák (generosi) a vármegye statútuma alapján leköszöntek hivatalukról. Erről írásban értesítik a főispánt, akit megkérnek, siettesse a tisztújítást, és annak elvégzésére minél előbb személyesen jelenjen meg a megyében. A megyei hátralékok behajtására a vármegye közönsége Bene András és Darvas Mihály szolgabírák részére kiküldő levél (exmissiona- les) kiadásáról hoz határozatot. 

1692. szeptember 1. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

Közzétették az uralkodó parancsához csatoltan Schweidler hadbiztos, budai parancsnok levelét, amelyben jelzi, hogy az uralkodó szolgálatára a megyének újra szekereket kell kiállítania, hogy azokkal Budáról Szegedre lisztet fuvarozzon. Nógrád vármegyére 50 szekér beszolgáltatását rótták. Mivel a király parancsa alapján a szekereket mindenképp be kell szolgáltatni, s a beszolgáltatás felől a szolgabírák már előzetesen rendelkeztek is, így a már korábban említett Jeszenszky Ferencet nevezik ki biztosnak a szekerek mellé, ellátják instrukciókkal és a szokott napidíjat utalják ki a számára. 

Emellett, mivel a mondott biztos gyakran a megye ügyeiben fáradozik, és nincs ideje az otthoni munkákra, ezért ennek ellensúlyozásaként három napra 10 munkást biztosítanak a számára, akiket Bene András szolgabíró járásából kell összegyűjteni a számára. 

Az uralkodó (I. Lipót) katonasága által a szegény népnek okozott károk Darvas János hadbiztos által összeállított összesítése: 

Nándori Bene András járása: 

Possessiok: Visszatérítendő összeg magyar forintban: 

1. Varbó 27 forint 60 dénár 

2. Csalár (Csalar) 14 forint 

3. Vadkert 99 forint 50 dénár 

4. Kissztracin (Kis Sztraczin) 24 forint 40 dénár 

5. Dejtár (Détár) 32 forint 40 dénár 

6. Nagysztracin (Nagy Sztraczin) 9 forint 60 dénár 

7. Zsihlevnik (Sihlevnik) 70 forint 

8. Szentpéter (Sz. Péter) 51 forint 

9. Busa (Bússá) 26 forint 60 dénár 

10. Nagyszellő (Nagy Zellő) 9 forint

11. Óvár (Ovar) -

12. Kisszellő (Kis Zellő) -

13. Nagykürtös (Nagy Kürtös) 53 forint 40 dénár 

14. Kékkőalja (Kékkőallya) 16 forint 69 dénár 

15. Alsóesztergár (Alsó Esztergár) 123 forint 30 dénár 

16. Felsőesztergár (Felső Esztergár) 45 forint — 

17. Patak 14 forint 40 dénár 

18. Horpács 12 forint 10 dénár 

19. Borsosberényke 32 forint 30 dénár 

20. Jenő 32 forint 40 dénár 

21. Nógrád (Nograd) 53 forint 40 dénár 

22. Gutta 69 forint 60 dénár 

23. Marcal (Marczal) 2 forint 61 dénár

24. Nándor (Nándor) 27 forint 60 dénár 

25. Nagyoroszi (Nagy Oroszi) 200 forint 

26. Kosd 71 forint 18 dénár 

Összesen: 1.122 forint 38 dénár 

1692. október 6. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye tisztújító széke (Forgách Adám főispán részvételével) 

Statutum: 

Mindenekelőtt megtörtént a megye tisztviselői által behajtott 1691. és 1692. évi számadásokról szóló jelentés, amely kapcsán elhatározzák, hogy a megye tisztviselői ezek után a számadást olyan formában készítsék el, mint ahogy az a jegyzőkönyvben szerepel: latin, vagy magyar nyelven fogalmazzák meg, és tisztázzák le. így, tisztázatban adják át a számadások behajtásának idején az arra kiküldött számvevőknek, eddig ugyanis a rendezetlen számadások a számvevőknek több napi fáradságot okoztak. Ezzel a renddel a továbbiakban meg fogják kímélni a megyét a nagyobb költségektől, valamint a számadás gyorsabban és könnyebben fog végbemenni. 

Bulyovszky Ferenc alispánt, Szilassy András másodalispánt, Kajáli Pál jegyzőt, Pelargus György, Balogh Mihály, Bene András és Darvas Mihály (generosi) szolgabírákat a szokásos eskü letételével megerősítették hivatalukban, munkájukra Isten áldását kérik. A két évi porciók behajtásáért a szolgabírákat megjutalmazzák: Pelargus Györgynek 100, Balogh Mihálynak és Bene Andrásnak egyenként 88, Darvas Mihálynak és Gyürky Ferencnek egy-egy évre 40, Kandó István biztosnak 24 forintnyi jutalmat rendelnek, és kötelezik őket összes hátralékuk minél gyorsabb befizetésére. Megbízzák a szolgabírákat, hogy késedelem nélkül készítsék el az új adóösszeírást. Az összeírás segítésére maga mellé vehetik a vármegye azon tagjait, akik értenek az összeírásokhoz. Fáradságukat a megye megfelelő tiszteletdíjjal fogja honorálni. 

1692. november 3. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

A vármegye közönsége úgy határoz, hogy megyeszerte, nevezetesen Losoncon, Lüleken, Szécsényben, [Nagyjorosziban, Nógradon, Kékkőn, Divényben, Gácsalján és kivétel nélkül minden más helyen lévő mészárszéken a borjú és bárányhús bécsi fontonként négy magyar dénárért, a disznóhúst pedig hat magyar dénárért árusítsák. A statútum ellen vétőket pedig minden egyes alkalommal 12 rajnai forint büntetésre ítéljék. A büntetés egyik fele a megye céljaira fordítandó, másik részén pedig az alispán és az eljáró szolgabíró arányosan osztoznak. A rendelkezés visszavonásig érvényes. Meghagyják a szolgabíróknak, hogy ezen rendelkezést késlekedés nélkül hirdessék ki járásaikban, és ügyeljenek a mészárszékek rendje felett. A vármegye közönsége úgy dönt, hogy bíróilag beidézik Nagyoroszi lakóit, akik ellenszegültek Bene György (egregius) szolgabírónak és a parasztvármegye tisztjeinek, mikor azok a megye megbízólevele mellett a megyei adóhátralék behajtása ügyében jártak el. 

1692. november 24. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

Bulyovszky Ferenc alispán (generosus) és a vármegye hatósága mint felperes, Varga Albert, Horpácsy György bíró, Farkas István (providi ac agiles) és Nagyoroszi possessio más, az idézésben név szerint említett lakosai ellen indított pere, amelyet a megye megmaradását és a közállapotait érintő - a csatolt tudósító levélben bővebben kifejtett - köztörvényes cselekmény ügyében indítottak. 

A megye tisztikara nevében prokurátoruk, Horváth András (nobilis) mindenekelőtt kéri az alperesek törvénybe hívását (proclamatio). Mivel azonban erre az idézésre nem jelentek meg, hanem makacsul távol maradtak, bizonyítván ezzel bűnösségüket, a felperes prokurátora bemutatja az alpereseknek küldött idézőlevelet, amely tartalmazza a megye által beadott keresetet, és meg kíván feleim az abban foglaltaknak. Ugyan az alperesek mentegetőző levelet írtak az alispánnak, amelyben kifejtik, miért döntöttek úgy, hogy nem jelenhetnek meg a bíróság előtt, azonban mivel ez semmit sem használ nekik, sőt, még inkább gyanúba keveri őket, ezért a felperes ügyvédje kéri, hogy mint a bírósági tárgyalástól távolmaradókat, ítéljék el az alpereseket a keresetben idézett törvények alapján, és mások elrettentésére mint a közrend megsértőire, szabjanak rájuk nyilvános büntetést, és börtönözzék be őket. 

Határozat: 

Minthogy a személyesen megidézett alperesek félretévén a megyei tisztikar és az ország törvényei iránti köteles tiszteletet, nem jelentek meg a törvényszék előtt, s ezáltal - mint azt az alispánnak írott levelükben maguk is vallják - elismerték, hogy bűnösek az idézésben felhozott vádpontokban; továbbá mivel ellenük, mint a törvényszék előtt makacsul meg nem jelenők ellen az ország törvényei is felszólamlanak, mint ahogy Ulászló 6. dekrétumának VIII. cikkelye is a közrend ellen vétők megbüntetését a megyei törvényszékek ítéletére hagyja; ezért az alpereseket a keresetben idézett törvények - mégpedig a Hármaskönyv 3. részének 20. címe alapján - a következő büntetéssel sújtják. A bírónak és többi elöljáró közül összesen 12 embernek fejét veszik, az alacsonyabb rangú elkövetőket pedig 40 forint fejváltság megfizetésére ítélik, parancsba adva az alispánnak az azonnali végrehajtást. A fejváltságot a megye javára kell behajtani, ám ez nem érinti a többi követelést, ami továbbra is érvényben marad. Ha az ítélet elől megszöknének, és nem lehetne elfogni őket, úgy levelesítik a most elítélt alpereseket, aminek értelmében el kell fogni és a hozott ítélet alapján meg kell büntetni őket. 

Az elküldött magyar nyelvű tudósító levél tartalma pedig a következő: 

A múltkori alkalommal Losoncon tartott közgyűlésen az a következő panasz hangzott el az orosziak ellen: hogy a vármegye a jelen esztendőben, a Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnap környékén kiküldte Bene András szolgabírót (nemzetes vitézlő), öccsével Bene György esküdttel (nemes), a vármegye horpácsi paraszthadnagyával, valamint hajdúival és több más személyekkel együtt, hogy a megbízólevél értelmében foglalással hajtsák be az orosziaktól két évi adósságukat, mivel két év óta nem fizették a kirótt porciókat. A mondott esküdt le is foglalta az orosziak sertéseit, és elhajtotta Szátok felé, a falu lakóinak pedig megüzente, hogy a hátralékot küldjék utána. Éjszaka Szátok községben szállt meg, Kovács András házánál. Közben az orosziak felfegyverkeztek, és a megye tisztviselői után indultak. Rátörtek a házra, elfogták a tisztviselők kíséretét, többeket súlyosan bántalmaztak, közülük horpácsi Macska György hajdút agyon is verték. Ostrom alá vették a házat, sőt, meg is próbálták azt felgyújtani. Elhajtották a tisztviselők lovait, valamint az általuk lefoglalt jószágokat. Ennek tetejében még a megye egyik szolgáját is magukkal vitték, távozás közben pedig a szolgabírót ilyen és hasonló szavakkal illették: „ha kivehetnénk az ilyen-amolyan teremptette disznópásztor tolvaját, így-amúgy ölnénk. A vármegye elhurcolt paraszthadnagyát három napig étlen-szomjan tartották fogva. Az elhajtott lovakat használat közben teljesen elfárasztották. Ezen tettek tetejében pedig még azzal dicsekedtek úton-útfélen, hogy nem félnek a vármegyétől, sem annak szolgáitól. 

Mindezért a megye meghagyta az alispánnak, hogy idézze a címzésben név szerint megnevezett nagyoroszi lakosokat a folyó hó 29-én Losoncon tartandó törvényszék elé, hogy ott Ulászló király hatodik törvénykönyvének nyolcadik paragrafusa, és a Hármaskönyv első részének 15. címe, továbbá Hármaskönyv 3. részének 23, valamint a hasonló tetteket elkövetők ellen szóló törvényeknek erejénél fogva feleljenek a közrend ellen elkövetett súlyos vétségekért, ha pedig a törvény úgy hozza elvegyék büntetésüket. Ezért az alispán megidézi a mondott orosziakat, hogy a fent idézett ügyben a fent említett napon és helyen személyesen jelenjenek meg. Ehhez akár tartják magukat, akár nem, a megye úgy fog tenni, amint az igazságszolgáltatás rendje azt előírja. Az alispán a tudósító levelet Darvas Mihály szolgabíró (nemzetes és vitézlő), valamint Michalek Miklós esküdt útján küldi el az orosziaknak. A tudósító levél 1692. november 4-én Losoncon, Bulyovszky Ferenc alispán nevében kelt. 

A címzésben közli az ügyben érintettek neveit: Varga Albert oroszfalusi bíró, Horpácsi György, Farkas István, Vámos Jakab, Odri Jancsi, Kátai Istók, Drénay Márton, Berko János, ifj. Botka György, Drénay István, Palásti György, Palásti András, Lengyel András, Sógor Jancsi, Sógor András, Gudra Balázs, Nagy Mihály, Dudás Jakab, Szabó János, Varga György, Német Tamás, Kerékgyártó György, Bartus Ádám, Kapás Jancsi, VinczJeJ Geczi, Gudra Mihály. 

A tudósító levél (certificatio) hátiapán feljegyezve a levél kézbesítése, mely szerint a fent írt Darvas Mihály szolgabíró és Michalek Miklós esküdt 1692. november 7-én az alispán levelét személyesen adták át a nagyoroszi bírónak, Varga Albertnek. 

Tiltakozás és tiltás 

Idősebb gróf Zichy István nevében és személyében törvényes prokurátora nándori Bene János (nobilis) az ott talált jószágok elvesztésének és az emberek elfogatásának terhe mellett eltilt minden rendű és rangú embert, határosokat és szomszédosokat, név szerint pedig [Tótjkelecsény possessio lakosait Podluzsány praedium mindennemű használatától. Tiltakozásáról bizonyságlevél kiadatását kéri. 

1692. december 18. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése

Darvas Jánost azzal vádolták egyesek, hogy a rábízott árvákat mindenükből kisemmizte. Ezért számadást tesz a megye előtt a következő módon: Palásti és rakoncai részbirtokai távol lévén, Bene Ferenccel együtt zálogba adták azt háromezer forintért egy Hellembach nevű Selmecbányái orvosnak. Ebből a pénzből 1500 forint Darvasé, a másik 1500 forint pedig Bene Ferenc árváját illeti. A saját 1500 forintjából a következő kiadásokat fedezte: 

Forgách Adám főispán losonci részbirtokáért 600 magyar forint 

Bulyovszky Ferenc alispánnak a Simonfi-palojtai 60 magyar forint 

[Felsőpalojta] Krizán Jankó nevű zsellér visszaváltására 

Darvas Ferencnek négy Nagyrédei házhelyért 120 magyar forint 

Bulyovszky Ferencnek a Simonfi-palojtai [Felsőpaloj- 90 magyar forint 

ta] Simon Miklós és a felsőpalojtai Csaczan Mihály kiváltására 

Nyéken egy majorság szőllőért 54 magyar forint 

Szécsény-halásziban Michalek Miklósnak egy Kis Já- 94 magyar forint 

nos nevű jobbágyért 

Nagyrédén Tóásó kúria kiváltásáért Almási uraságtól 100 magyar forint 

Öccsének, Darvas Ferencnek a Nyéken vett jobbá- 180 magyar forint 

gyért és egész puszta-házhelyet 

Nyéken egy ekés jobbágyért 108 magyar forint 

Darvas Mihálynak egy nyéki egész házhelyért 30 magyar forint 

Batta Pálnak a demecseri pusztán lévő részbirtok ki- 180 magyar forint 

váltásáért 

Básthy Lászlónak egy fakó lóért 90 magyar forint 

A Rimaszombatban vett nyolc ökörért 226 magyar forint 

Az egyháznak és másoknak adóssága megtérítésére 108 magyar forint 

Mikor Palásthy Ferenc ellen pereskedett, prókátoré- 63 magyar forint 

nak, Szentiványi Rafaelnek fizetett 

Bulyovszky Dánielnek a szinóbányai garajért 200 magyar forint 

Borban lévő pénz 312 magyar forint 

Sóban lévő pénz 147 magyar forint 

Tugári kocsmáért 40 magyar forint 

Bevétel 1500 magyar forint 

Kiadás 2812 magyar forint 

Ha a megye kívánja, kész bemutatni a szerződéseket is. Mind az árvákra való tekintettel, mind pedig azért, hogy őt rosszakarói tovább ne háborgassák, kéri, hogy a jelen számadást vezessék be a jegyzőkönyvbe, és a megye pecsétje alatt adjanak ki arról bizonyságlevelet. 

1693. január 31. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

A kicsapongások kinyomozására, valamint hogy az ezekért járó elégtételt megsürgessék, Bordenau alezredes kérésére a megye minden egyes községébe kiküldötteket rendelnek ki. Méghozzá az alezredes saját századához (compagnia) és törzskarához (Stób) Pelargus György szolgabírón kívül Tolvay Ferencet és Szalontay Jánost (egregii); a Tamásiban lakó Bordenau kapitány századához Gyürky Istvánt, Koromzay Jánost és Bende Jánost; Fontaine kapitány századához ifjabb Balogh Mihály szolgabírót, Gyürky Ferencet, Básthy Lászlót és Korponay Jánost; Schulcz kapitány századához Bene András szolgabírót, Szentiványi Rafaelt, Kandó Istvánt és Jeszenszky Ferencet; Furnie kapitány századához Darvas Mihály szolgabírót, Dúl Mihályt, Fischer Györgyöt és Gálffy Imrét. Megbízzák őket azzal, hogy Őfelsége szabályzata alapján községenként vizsgálják ki a katonai túlkapásokat, és a pénzben, élelemben, vagy kikényszerített adományok formájában, az előírt mértéket meghaladó összeben behajtott járandóságokat, és követeljenek értük elégtételt. Fia pedig nem kapnak elégtételt, jegyezzék azt fel, és mutassák be a vármegye közönségének, hogy az alezredes elé terjesztve tőle követeljenek elégtételt. 

1693. június 8. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye törvényszéke 

Bene András szolgabíró (egregius) jelentette, hogy minap Baratnaky Magdolna (generosa), néhai Dúló György (generosus) özvegye prokurátort vallott előtte. 

1693. június 9. (a következő nap ügyei) Losonc oppidum 

Nógrád vármegye törvényszéke 

Bene András (egregius) jelentette, hogy Csikány Pál (egregius) a színe előtt prokurátort vallott. 

1693. augusztus 17. Losonctugár possessio 

Nógrád vármegye kisgyűlése 

Megérkezett Heissler tábornok (excelsissimus) parancslevele, és azzal együtt Schweidler hadbiztosé (illustrissimus) is. Mindkettő arra szólítja fel a megyét, hogy munkásaival vegyen részt az Ipoly menti réteken való szénagyűjtésben. Ellenállás esetén katonai végrehajtással fenyeget. Mivel Maidl hadbiztos szóban csakugyan sürgeti az előbbieket, és száz kaszásra tart igényt, a vármegye közönsége a következő határozatot hozta: a megyét az uralkodó sokféle szolgálatára már különböző helyeken igénybe vették; jelenleg húsz kaszást Budára rendeltek a helyettes adminisztrátor kívánságának megfelelően. Ezenkívül I. Lipót meghagyása szerint ötven embert küldtek, hogy a selmeci bányában a víz eltávolításán dolgozzanak. Bár száz kaszást követelnek tőlük, ötvennél többet nem képesek adni, ezek munkáját pedig a hadbiztosnak kell méltányosan megfizetnie. Ezeket az embereket a szolgabíráknak kell összeszedniük: Pelargus járásából tizenötöt, Baloghéból tizennégyet, Darvaséból tizet, Bene felső járásából pedig (mivel az alsó járás, tekintettel a gyakori beszállásolásra, ettől mentesült) nyolcat. Ezekhez hozzászámítják a Budára rendelt húsz kaszást, s így hetven főt tesznek ki. Ezt be kell mutatni Schweidlemek. A munkások mellé Gálffy Imrét rendelték biztosnak, akinek a szokásos 50 dénár napidíjat juttatják. 

1693. augusztus 31. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye tisztújítószéke 

Pelargus György, Bene András és Darvas Mihály (egregii) szolgabírákat a törvényileg előírt eskü letételével újólag megerősítik hivatalukban. Balogh Mihály (egregius) helyére Darvas Ferencet (egregius) állítják, akit a szokásos eskü letétele után szintén megerősítenek tisztében. 

1693. szeptember 22. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

A vármegye közönsége a dikák újbóli összeírására kiküldi a szolgabírákat saját járásaikba, melléjük rendelvén esküdtjeiket, nevezetesen Pelargus György mellé Bende Jánost és Füssy Jánost (egregii), Bene András mellé Barssy Jánost. Darvas Mihály mellé Dúl Mihályt (egregius), vagy akadályoztatása esetén más, a szolgabíró által rendelt személyt, Darvas Ferenc mellé pedig Batta Pált (egregius) és Szalontay Jánost rendelik. Számukra egyenként a szokásos 60 magyar dénár napidíj jár. 

1693. december 10. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

Felolvassák Heissler generális főhadbiztos (excellentissimus) Budán november 13-án kibocsátott levelét, amelyben jelzi, hogy a megyére 767 katonatartási és 577 lótartási porcióról osztottak ki. Csatoltan megküldi az érvényes hadiszabályzatot (regulamentum) is. Azonban ennek tartalmával ellentétesen a herbeville-i (Hervellillianum) ezred katonaságát szállásolták be a megyébe, amely a jelzett porciókat magasan felülhaladja. A visszaélések elsimítására, valamint a novemberi és decemberi számadások elkészítésére a következő, azaz 1694. év január 4-ét és az azt követő napokat jelölték ki. Flogy pedig a számvételnek - a Helm jelenlegi hadbiztossal történt megegyezés szerint - minél gyorsabb foganatja legyen, a megye az egyes századokhoz kirendelt követei látogassák végig a szállásokat, és személyesen vegyék szemügyre a kvártélyozásban részt vevő lakosokat, a kihágásokat azonnal rendezzék le, az el nem intézett ügyeket jelentsék a hadbiztosnak, hogy a pénztárból kifizethesse azok jóvátételét. Végül pedig az alispán és a megye hozzá csatlakozott emberei a hadbiztossal készítsenek számadást, valamint készüljön hasonló elszámolás a megye tagjai között is. 

A törzskar kerületébe és az ezredes, valamint az őrnagy (supremus vigiliarum magister) századához kiküldik az alispánt, Szilassy Andrást, Gyürky Istvánt és Kántor Pált (generosi). 

Rosefeld kapitány századához Darvas Ferenc szolgabírót, Szalontay Jánost és Gellén Gergelyt. 

Schelengner kapitányéhoz Pelargus György szolgabírót, Féja Jánost, Ivánovicz Andrást és Bende Jánost. 

Breuer (Brajer) kapitány századához Bene András szolgabírót, Jeszenszky Ferencet és Szikszay Jánost. 

Loran kapitányéhoz Darvas Mihály szolgabírót, Gyürky Ferencet és Tolvay Ferencet. 

Bene András (egregius) szolgabíró jelentést tett, hogy Koháry János gróf előtte prokurátort vallott. 

1694. február 22. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

Bene András szolgabíró (egregius) jelenti, hogy ináncsi (de Inancz) Ebeczky Mihály (generosus) felesége, Géczy Mária (generosa) ügyvédvallást tett előtte. 

1694. március 09. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye törvényszéke 

A szolgabírákat a porciók behajtásával történő fáradozásaikért, valamint a beszállásolt katonaság által okozott kellemetlenségek elviseléséért a következő módon jutalmazzák meg: Pelargus Györgynek és ifj. Balogh Mihálynak fejenként 50 forintot adnak, míg Bene Andrásnak és Darvas Mihálynak az 1692 őszén átvonuló katonaság okozta károkat figyelembe véve 60 forintot juttatnak. 

A Ráday család pere Madách (Madács) Jánosra (generosus) és Zsuzsannára (generosa) száll át. Idősebb Ráday Andrásnak első feleségétől, Zsófia asszonytól (generosa) - aki Madách Péter (generosus) és Sarlay Anna (generosa) leánya volt - született fia Ráday Gáspár (egregius), valamint idősebb Darvas János (egregius) Ráday Ilona (generosa) asszonytól - aki az említett Ráday Andrásnak (generosus) és Madách Zsófiának a gyermeke - született fiai: János, Mihály és Ferenc (egregii) nevében és személyében prokurátoruk, Kántor István (egregius) azon perben, amelyet a vármegye előtt a néhai Esterházy Miklós nádor (illustrissimus) által Nagy- höflányban 1636. május 30-án kiadott osztályos egyezséget meghagyó parancslevele (mandatum divisionale-praeceptorium) nyomán Madách (Madács) Zsófia mint felperes indított testvérei, néhai Madách Gáspár és György (generosi) mint alperesek ellen Nógrád megyei birtokaik ügyében, s amelynek felperessége (actoratus) a nevezett Ráday Gáspárra valamint Darvas Mihályra és Ferencre, alperessége pedig a nevezett Madách (Madács) Gáspárról Madách (Madács) Jánosra és Zsuzsannára, alsósztregovai Madách (Madács) János és Horváth Magdolna gyermekeire; valamint Szilassy András feleségére, Pethő Annára, néhai Pethő István és Madách (Madács) Anna leányára; Madách György alperessége pedig Koromzay Jánosra (egregius) és testvérére, Pelargus Györgyné Koromzay Katalinra, néhai Koromzai János (egregius) és Madách (Madács) Zsófia (generosa) gyermekeire; továbbá Bene Annára, néhai Asgúti János (generosus) özvegyére, másképp Nándori Bene András és Madách (Madács) Anna (generosa) lányára; végül Ebeczky György (egregius) gyermekeire, másként Ebeczky György és Madách (Madács) Zsófia (generosa) unokáira, mint az említett javak megszerzőire szállt át (condescensio); leteszi a szokott három forintos terhet, és megkínálja (admonitio) a fent említett felpereseket, amellyel a per áthárult az említettekre. Kéri a három forintból őt illető rész kifizetését, és az ügy bizonyságlevelének (testimonialis) kiadását.  Madách (Madács) János és érdektársainak prokurátora Csemniczky Péter (egregius) kéri ezen perháramlást kimondó levél (condescensionis) másolatát, a három forintból neki járó pénzt pedig a bírák kezén hagyva fenntartja a fenntartandókat. 

1694. március 29. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

Kihirdették Őfelsége (suae maiestatis sacratissimae) Bécsben, folyó év március 18-án kelt parancslevelét, amelyben meghagyja, hogy a megye közönsége őfelsége hadi népe táplálására május elsejéig juttassa el a legközelebbi gabonaraktárba a megyére kirótt porciók alapján kiszámított mennyiségű kassai köböl búzát, vagy mázsa lisztet. Hogy a beszolgáltatást gabonában vagy lisztben teljesíti, a megye szabad belátásától függ, ám a beadás nem teljesítése esetén szigorú végrehajtást fognak rajtuk büntetésként eszközölni. 

A vármegye közönsége úgy határoz, hogy a szolgabírák kutassák fel, hogy a járásukban hol található tavaszi gabona, és azt a megye szükségére vásárolják össze, vagy esetlegesen az elővásárlási jog (praeemtio) használatával foglalják le. Közben pedig levélben meg kell keresni Vay Adámot, hogy ha a szolgabíráknak mégsem sikerülne megfelelő mennyiségű gabonát összegyűj- teniük, akkor Vay ne vonakodjék a megyét gabonával kisegíteni, amelyet ők a megyében szokásos mértékkel, és szokásos, piaci áron fognak megvásárolni. Ebben az ügyben írásban keresik meg Keczert, a megye bécsi udvari ügyvivőjét, kérvén tőle, hogy az udvarban és megfelelő helyeken kérvényezze, hogy ha ezen gabonát a megyének feltétlenül be is kell szolgáltatnia, annak árát legalább vonják le a porción felül fizetendő összegből. Sürgesse meg azt is, hogy az udvar térítse meg az átvonuló katonaságra költött összeget, és azt a kárt is, amit ezek a katonák 48 ökör elvesztésével okoztak. A most beszállásolt katonaság kihágásaival kapcsolatban pedig keresse fel Helm hadbiztost, vagy Zollenstein hadbiztost (perillustris), hogy rendezzék el ezeket az ügyeket, mivel közvetítőkként ők vannak erre rendelve. A számvétel megtételére Rokfeld kapitány századához (compagnia) Darvas Ferenc szolgabíró mellé Korponay János és Újlaky Miklóst (generosi) küldik ki. Rokfeld kapitány hadnagyához (laitenant) a számadás véghezvitelére Darvas Mihály szolgabíró mellé Dúl Mihályt és Fejér Györgyöt (generosi) küldik ki. Ugyancsak a számvétel véghezvitelére nándori (de Nándor) Bene András szolgabíró mellé azokat a közeli nemeseket jelölik ki, akiket a szolgabíró maga mellé tud venni. Az őrnagy (supremus vigiliarum praefectus) századának (compania) és törzskari számvételének elkészítésére Kántor Pált és ifjabb Balogh Mihályt rendelik ki mindazokkal együtt, akiket maguk mellé tudnak venni. 

1694. április 19. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

A füleki ferencesek kérésére Darvas Ferenc szolgabíró járásából kiküldenek 50 embert és 10 szekeret a rendház javítására, egy heti munkára. A legéndiek (legend) kérésére elrendelik, hogy Bene András szolgabíró jelen év Szent Mihály napjáig (szept. 29.) hagyja meg a szállítási kötelezettségtől (vectura) való mentességüket. 

Herbeville seregének századaival történő számadás véghezvitelére kiküldik a megye biztosait, úgymint: az őrnagy századához és egyben a generális porciójának számadását is elvégzendő Féja Jánost és Kántor Pált (generosi); Sillingur [?] századához Pelargus Györgyöt és Bende Jánost; Rokfeld századához Darvas Ferencet és Szalontay Jánost, a testőrszázadhoz (laib compania) Gyürky Istvánt és Batta Pált, Lorenau századához Darvas Mihályt és Tolvay Ferencet, Piayer [?] századához Bene Andrást és Jeszenszky Ferencet küldik ki, akik azt a feladatot kapják, hogy május 3-ig vigyék végbe a számvételt, valamint hogy törekedjenek a nehézségek elsimítására, és a különféle kihágások rendezésére. 

1694. május 17. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

Bene András szolgabíró (egregius) jelentette, hogy néhai Dúló György (generosus) özvegye, Baratnaky (Baratnaki) Magdolna (generosa), úgy is, mint lányainak, Ilonának és Zsófiának anyja a napokban ügyvédvallást tett előtte. 

1694. július 19. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye kisgyűlése 

Felolvassák Heißler (Hajszler) generális (excellentissimus) Bécsben, július elsején kelt levelét, amelyben reflektálva Őfelségének a generáliséhoz csatolt levelére, meghagyja, hogy hadi szolgálatokra szolgáltassanak be 26 szekeret, és minden szekér mellé hat ökröt. A dikák alapján kiróva Pelargus György járása 8 Vá szekeret; Gyürky Ferenc járása 7 szekeret; Bene András járása 6 szekeret; Darvas Mihály járása pedig 4 Vi szekeret állított ki, összesen tehát 26-ot. 

1694. augusztus 30. Losonc oppidum

Nógrád vármegye tisztújító széke 

Hasonlóképp a négy szolgabírót: Pelargus Györgyöt, Bene Andrást, Darvas Mihályt és Ferencet (egregii) esküjük letétele után megerősítették szolgabírói tisztségükben. 

Rendes megyei biztosoknak Bene Ferencet, Jeszenszky Gábort, Gellén Gergelyt, Horváth [?] Pált és Gálffy Imrét (egregii), albizto- soknak pedig: Kanizsay Sándort, Szikszay Jánost, Ürményi Mihályt, Kovácz Andrást Szécsénybe [?]; ifj. Patay Györgyöt, kékedi Lakatos Andrást Patakra; Vajszer Pált és Harmos Gábort Héhalomba nevezték ki. Ezek közül, aki jelen nem lévén nem tette le az esküt, az 100 forint behajtandó és a megye szükségére fordítandó büntetés terhe alatt köteles azt a kerületi szolgabíró előtt megtenni, és hivatalát felvenni. Eves díjazásukat (salarium annuale) és napidíjukat a tavalyi évhez hasonlóan határozzák meg. 

1694. szeptember 13. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

Kiküldik a szolgabírákat, hogy az esküdtekkel együtt írják össze a dikákat járásaikban. Pelargus György szolgabíró mellé Bende Jánost (egregius), Bene András mellé Ivanovicz Andrást (egregius), Darvas Mihály mellé Básthy Lászlót (egregius), Darvas Ferenc mellé pedig Füssy Jánost (egregius) rendelik, 90 magyar dénár napidíjat rendelvén a számukra. 

1694. szeptember 15. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlésének folytatása 

Kihirdették Őfelsége parancslevelét, amelyben jelzi, hogy a hadsereg szükségére a Főhadbiztosság (Generalis Commissariatus Bellicus) bizonyos mennyiségű búzát és zabot fog felvásárolni, méghozzá úgy, hogy az eladókat a velük megkötött szerződés alapján piaci áron, készpénzben fogják kifizetni legkésőbb az új év kezdetéig. Hogy ez minél nagyobb biztonságban menjen végbe, kérik, hogy a megye vállaljon kezességet az eladók felé. A megye készségesen felajánlja, hogy a segítségére lesz a Hadbiztosság embereinek, és ha kell, kezességet is vállal a felvásárlás megkönnyítésére. Felolvassák Donat Heißler von Heitersheim (Hajzler de He- istershaimb) levelét, amelyben az előbb érkezett királyi parancslevél alapján közli, hogy a megyének szeptember végéig 1588 köböl búzát, és 1440 köböl zabot kell abba a magtárba szállítania, ahová megbízottja, Wilfersheim (Villfershaim) hadbiztos parancsolja. Ezek árát a későbbiekben a királyi parancslevél szerint meg fogják téríteni. Meghagyják Bene András és Darvas Mihály szolgabíróknak, hogy a fent mondott gabonát gyűjtsék össze járásaikból, majd utazzanak a hadbiztoshoz Pestre és egyezzenek meg vele az árról: a búzáért legalább 2, a zabért pedig legalább 1 rajnai forintot kérjenek köblönként. A megegyezést követően kérjenek a hadbiztostól írásbeli biztosítékot a gabona árának megtérítésével kapcsolatban. 

1694. október 4. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

Kirendelik a sztregovai kapitányságot és a nagyzellői, ludá- nyi, nagylibercsei, felsősztregovai, brézói, lesti, turopolyai és felsőtiszovnyi- ki hadnagyságokat a rárósi szurdokon (passus) keresztülvivő utak és hidak javítására. Felügyeletükre Bene Ferencet és Ficsór Györgyöt (egregii) nevezik ki. Ezen kívül 40 forint büntetés terhe alatt kötelezik Kovács Lőrinc parasztkapitányt, és a paraszthadnagyokat, hogy legyenek jelen a munkálatoknál, és engedelmeskedjenek a vármegye megbízott felügyelőinek, akiknek joga van a renitenseket bottal vagy egyéb módon is megbüntetni. A közgyűlés azt is kijelenti, hogy a fent írt felügyelőknek 100 forint büntetés terhe alatt kötelességük hivatalukat felvenni és ellátni. 

1694. december 6. Losonc oppidum 

Nógrád vármegye közgyűlése 

Felolvasták Donat Heißler von Heitersheim (Hajzler de Haisterhaimb) hadbiztos (excellentissimus) Pesten, november 9-én kelt levelét, amelyben közli, hogy az elkövetkező télre 664 orális és 600 lovas porciót rótt a megyére. Közli azt is, hogy a megyébe beszállásolt katonák névsorát Franz Wilheim Thonsern hadbiztos fogja közölni a megyével. A hadbiztos felhívja továbbá a megye figyelmét, hogy Thonsern levelét fogadják a szokott tisztelettel, és adjanak hitelt szavainak. Felolvasták Thonsern hadbiztos Besztercebányán, november 27-én kelt levelét, amely tartalmazza a porciók kiosztását. A levél szerint a regimentet vezető Schlick őrnagynak (generalis vigiliarum praefectus) és szárnysegédjének 66 orális és 46 lótartási porció jár, a gondjaira bízott négy századnak (compagnia) pedig összesen 520 orális és 440 lótartási porciót kell kiutalniuk. Ezen kívül a Rabutin-regiment könnyűlovas századat (compagnia desultoriorum) is a megyének kell ellátnia 100 orális és 92 lovas porcióval, mindösszesen tehát a megyére 686 orális és 578 lótartási porció hárul, a kettő pedig összesen 1264 átlagporciót (portio media) tesz ki. A porciók értéke az előző évi királyi hadi szabályzat alapján számítandó, az orális porció napjában egy font húst és két font kenyeret jelent, a lótartási porció pedig hat font zabot, és nyolc font szénát, amelyet természetben kell a katonáknak kiadni folyó év november elsejétől a következő év áprilisának végéig. Mindezekről a megye havonta nyugtatványokat is kap, amelyet a következő számadáskor beszámítanak majd készpénz helyett. 

Mivel Kösd possessióban a beszállásolt katonák nagy károkat okoztak, Felsőesztergály possessio viszont eleddig mentes volt a katonai beszállásolások alól, ezért meghagyják Bene András szolgabírónak, hogy könnyítve a kosdiak terhén, annyi katonát helyezzen át Esztergályra, amennyit dikáik alapján azok el tudnak látni, kiegyenlítve ezzel járásában a szállások elosztását. 

Gyermekei:

- IV. Nándori Bene András, felesége ócsai Balogh Zsófia ( ócsai Balogh Mihály nógrád megyei szolgabíró lánya)

- Nándori Bene Mária, férje Dióssy Mihály (Dióssy Jánosnak, a lévai harmincados helyettesének (1694), a testvére. A lévai harmincados ekkor Kazy János)

A nagyoroszi vita is eredendően ebből indult ki: oroszi szabados (libertinus) lakói - középkori privilégiumaikra hivatkozva - nem értettek egyet a megyei adókivetés mértékével, és panaszukkal megkeresték a Kamarát, ahonnan figyelmeztették a vármegye közönségét, hogy ne terheljék a szokottnál nagyobb adóval az orosziakat. Mindezt a vármegye a saját joghatóságára nézve sérelmesnek érezte, ezért minderről tudósította a nádort, aki jelezte a megyének: a törvény adta keretek közt álljanak ki joghatóságuk integritása mellett. Nem sokkal később a Kamara újabb levélben kéri Nóg- rád vármegyét: ne terheljék az orosziakat a jogos mértéken felül, valamint engedjék be őket a megyegyűlésbe a porciókivetés tárgyalásakor. A vármegye közönsége mivel az adókivetést arányosnak tartja, elutasítja a kamara kérését, valamint jelzik, ha másképp nem, katonai végrehajtással fogják a hátralékos adót beszedni.  Az ügyben a következő, 1691-es év áprilisában történik újabb levélváltás. Ekkor a Kamara kivonatolva közli az orosziak panaszlevelét, amelyre hivatkozva kérik, hogy a megye hagyjon fel azzal a gyakorlattal, hogy privilégiumaik ellenére a többi községgel azonos módon, de azoknál nagyobb mértékben adóztatják őket. A megye ennek ellenkezőjét bizonyítja: az orosziak armalisták módjára adóznak, adóterhük kisebb a többi községénél. Hogy az ügy végére minél hamarabb pontot tehessenek, kérik a Kamarát, hogy küldjék ki valamely tisztviselőjüket az ezzel kapcsolatos vizsgálat lefolytatására. Úgy tűnik az orosziak nem csak a Kamarát ostromolták panaszleveleikkel, de megkeresték az egyes kamarai alkalmazottakat. Erre utal, hogy ügyükben fellép Kazy János, lévai harmincados is, aki Bene András szolgabíróhoz írott levelében még a vármegye tisztikarát korrupciós gyanúba keverte, hogy ti. azért ilyen magas Nógrádban a porciókivetés, mert a bevétel egy részén a tisztikar tagjai osztoznak.

- Nándori Bene Gábor , felesége Péczi Sándor lánya Katalin, gyermekük Ferenc 1723.03.10.-én KisZellőn kereszteltett.

- Nándori Bene Zsuzsanna, férjei nagyréthi Darvas Mihály és Lepsényi János (Darvas Mihály nógrád megyei szolgabíró, megyei katonaságot vezető biztos (1690),  III. Bene András társa és barátja volt.)

- Nándori Bene György (+1705), felesége Schindler Zsuzsa 

A Schindler családról az alábbiakat tudjuk :

Schindler. (Hajniki). Württembergből származik és már a XVI. században telepedett le Körmöczbányán, a hol a család tagjai bányászattal foglalkoztak. I. János 1663-ban nyert czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól, melyet ugyanekkor hirdettek ki Bars vármegyében. 1701-ben azonban a család Bars vármegye közönségének Zsarnóczán tartott közgyűlése előtt újból igazolta nemességét. A család házasság révén került Nógrád vármegyébe, a mennyiben III. János neje Lucskai Lucsánszky Angelika volt, ennek anyja Beniczei és Micsinyei Beniczky Mária, a ki után a szűgyi birtokot örökölte. Tagjai közűl II. János (szül. 1718.) kamarai tiszt Körmöczbányán, fia III. János (szül. 1780.) városi tanácsos. Ennek fia Jenő (szül. 1820.) helyhatósági fogalmazó, fia Dénes jelenleg szűgyi birtokos, fia Aladár vallás- és közoktatásügyi miniszteri s. titkár.

Czímer: Feketével és aranynyal vágott paizsban vörössel és ezüsttel ellentétesen vágott egyszarvú. Sisakdísz: Nyílt fekete szárny között kinövő fehér egyszarvú. Takarók: Vörösezüst-feketearany.

Ezen nándori Bene György lánya Bene Zsófia, aki Kubinyi Imre házassága révén, majdani dédnagyanyja az aradi vértanúnak, Dessewffy     Arisztidnek.  

- Nándori Bene Anna, férje körtvélyesi és felső-ásguthi Ásguthy János