Sümeghi Bene István (1846 - 1900)

Minthogy 1878-ban még katona volt életutjához kapcsolható az alábbi történelmi esemény is: 

A magyar királyi honvéd : 1868-1918

A honvédek és a „boszniai kaland".

1878 május hava emlékezetes marad a volt császári és királyi monarchia történetében. Bosznia-Hercegovina megszállására elkezdődtek a katonai mozgolódások. A magyarság ellene volt ennek az úgynevezett <bandaszóval való bemasírozásnak>. Az akkori tekintélyes ellenzéki magyar, képes «Budapest» lap izgató hírekkel, képekkel élénkített számait lapozgatva, végzetszerű gyorsasággal bontakozni kezdett a mozgósítás, majd a tényleges háború filmje. 1878 május 1-én «Mozgósítunk» címen közli az ország nyugalmát felbolygató hírt. Egyidejűleg az időkhöz választott cím képül honvédhuszártiszti alakok csoportját közli. A május 28-iki lapszám címképe meg már <Osztrák-magyar csapatok bevonulása Adeh-Kaleba> szöveggel festi a falra azt a virtusos, játszi kalandnak indult sivár hadjáratot, amely a monarchia felbomlásának, Magyarország későbbi szétdarabolásának gyilkos csírája lett ...

Kedves, hogy e hazafias magyar lap a háborús előkészülődések hírei közlése során aggódó figyelemmel kíséri az ifjú honvédség sorsát. A június 15-iki szám ban az «Előkészülődések a háborúra» szöveghez: a honvédlaktanyáról és a honvédekről közöl képeket. Június 18-án «Hadikészülődések. A honvéd lovasság begyakorlásai címképes szöveg nyújt nyitányt a már kirobbanásig izzó háborús tűzhöz. A 167. lapszámban rajz és szöveg búcsúztatja: «A Budapestről kivonuló

mozgósított csapatokat». Kép és szövegben beszámol július 2-ról is, amikor a király csapatszemlét tartott a Vérmezőn ... 

Augusztus havában már komoran véressé válik a dolog. Az augusztus 3-iki lapszám címképe maga a háború: «Arcképek a Boszniába bevonult osztrák-magyar hadseregből». Alig néhány napra rá, augusztus 8-án a nemzetet megzokogtató szörnyű gyászjelentés következik. A cs. és kir. 7-ik közös huszárezred szívbemarkoló véres áldozattétele ez egy vezérkari tisztnek helytelen parancsa folytán tőrbe csalt, Magláj eltorlaszolt utcáin halomra lőtt, összemészárolt huszáraival... 

Paczona kapitány, a bűnbakul dobott derék magyar főtiszt volt a parancsnokuk. A «Budapest» augusztus 8-iki számában: «A magláji huszároki címen rajzzal, szöveggel tárja fel ezt az egész magyar fiaik zászlóalj parancsnoka, nemzet lelkét megrendítő gyászesetet, melyet mindjárt nótába foglalt a nép. Mint egy égre kiáltó boszúesküt énekelték az itthon maradottak és a nem ismert görbeországba bússejdítésekkel, akaratok ellenére elvonuló magyar katonák:

Boszniában van egy árok,

Ott feküsznek a huszárok;

Hetven m agyar csonka teste

Kiált a magas egekre

Véres boszúért!

Édes anyám ne sirasson,

Hazajövök a tavaszon;

Ha pediglen ott maradnék,

Zsebemben függ már az bilét,

Hazaküldik azt!...

A magyar katona sorsot, a magyar népnek hős fiait sirató sok évszázados fájdalm át ennél a nótánál őszintébben, mélyrehatóbban még soha senki el nem zengette. . . 

Augusztus 21-én, amikor a jó «Budapest»: <A mozgósított honvédség?> jelentős hírét közli, a honvédek is dalolták a «magláji huszár-nótát,...» A honvédség mozgósítására vonatkozó első híradás így hangzik: «A horvátországi honvédzászlóaljak már holnap elfoglalják új állomásaikat. A 65-ik székesfehérvári, 66-ik paksi és a 3-ik szegedi zászlóaljak e hó 24-én bevonulnak Péterváradra, Eszékre és Zimonyba. Ezen utóbbi helyen már néhány Uchatius-ágyú áll. Ezen intézkedés által körülbelől 16.000 főnyi rendes katonaság mehet az említett vidékekről Boszniába s a hátér is kellő őrizettel láttatik el. Bosznia északnyugati részében is csakúgy hemzsegnek a felkelők. A Zavaljében levő csapatok Bihacs felé küldetnek. Livnó és Bjelina is tetem es csapaterőt igényelnek. Ha monarchiánk részéről — írja a «Pester Lloyds — «100.000 ember lesz a Száván túl, a helyzet bizonyára meg fog változni.

Ez a helyzet sem kint, sem bent nem volt a legkedvezőbb. Az újság a magyar katonákhoz intézett feltűnő kiáltványról emlékezik, hogy tudniillik: «a török ellen ne harcoljanak!» Megjegyzi az újság, hogy mennek alapján tizedeltek is». A 23-ik számban a szóbanforgó ezredek közelebbi megjelölése nélkül jelenti, hogy: «három magyar ezredet megtizedelteké. Később az augusztus 30-iki számban: «Két jogász agyonlövetése»-ről bukkan fel egy rejtelmes hír. Ifj. Tóth László (kőbányai kereskedő fia) és egy jogásztársa (Gruber ?) voltak ezek az áldozatok. Országos izgalmat keltettek ugyanekkor 500 pestmegyei előfogatos gazda és kocsijának Boszniába hajtatása és ugyancsak augusztus 23-án az a <Szerb garázdálkodásé> című, erélyes hangú, <Szegedről írják>  hír: Az itteni honvéd parancsnoksághoz  szombaton jelentés érkezett Orsováról, hogy az ezen város átellenében levő Tekiából a szerbek ismételten lőttek honvédeinkre. Ez eset miatt a honvédség köreiben nagy az izgatottság és méltán. Ily dolgok hallatá ra azt kérdjük, hogy miért vannak a dunai monitorok Bajánál s miért nincsenek az Al-Dunán, ott ahol lenniök kellene?.

Augusztus 20-iki keltezéssel érdekes «Személyi híré jelent meg. Jelezik: József főherceg tegnap estve érkezett Budapestre, ma reggel Fejérváry honvédelmi államtitkár tisztelgett nála s hosszú ideig referált a honvédség részleges mozgósítása tárgyában. A mozgósítással kapcsolatban a «Budapest» a «N. H. (Nemzeti Hírlap) részletes közlésére hivaitkozik, amely szerint «a közöshadseregnek mintegy harmada van hadilábra állítva (32 tábori, 23 tartalékezred, 13 vadászzászlóalj, 4 lovasezred). Hangsúlyozottan megjegyzi azonban a «Budapest», hogy: «a mozgósított honvédcsapatok e számba természetesen nincsenek befoglalva. Az idézett lap szerint a honvéd mozgósítás is már be van fejezve és pedig a legnagyobb gyorsasággal. A VII. (horvátországi) kerületi dandár (hat zászlóalj) és azonkívül a még mozgósított 3., 65. és 66. zászólaljak 17-ikén délután kapták meg a hadilétszámra (1020 ember) felemelés iránti rendeletet. A 79. zászlóalj már 21-ikén, tehát négy nap múlva teljesen felszerelve készen állt; a többi nyolc zászlóalj pedig 23-ik ára készül el és várja az indulási parancsot. Pedig némely zászlóaljnál nagy nehézségek voltak, mert a 3. zászlóalj éppen két nappal elébb oszlott szét a megszüntetett gyakorlatokról. Azonkívül a részleges mozgósítás, melynél a behívók személyesen kézbesíttetnek, lassabban is megy, úgyhogy az általános mozgósításnál még nagyobb gyorsaságra lehet számítani. A lőszerkocsik számára szükséges lovakat is beszerezték és átadták a zászlóaljaknak a lefolyt 6 nap alatt.»

A honvédzászlószentelés ünnepének sikerét az ifjú honvédfőparancsnok, József főherceg is szívébe zárta, lelkén viselte. 

66. zászlóalj zászlófelírata: A hazaszeretet vezéreljen dicsőségre! 

Maga a m. kir. honvédség zsenge intézménye példás erővel, erényekkel, a régi honvédekhez méltólag és az elkövetkező nagy dicsőségeit beigérőleg esett túl az első tűzkeresztségén. A néhai valójó öreg baloldali magyar «Budapest» szürke, névtelen újságírója a lap 1878 november 9-iki számában: «Honvédségünk a bosnyák háborúban» cikkelyt pap írra ragasztván, dehogy is gondolta akkor, hogy a történetírás számára — ollózik. Mert kész történelmi érték, ami imhol most itten következik:

«A honvédségi intézmény életrevalóságát — kezdi a cikkíró — «fényesen bebizonyította a közelebb lefolyt bosnyák háború, melyben törvényeink határozatainak ellenére neki is jutott cselekvő szerep, amelyet várakozáson felül töltött be, megcáfolva az állítást, hogy a honvédségre költött pénz haszontalanul van kidobva, Az «E—r («Ellenőr», a Csernátonyi lapja) egyik olvasója összeállítván a honvédség viselt dolgaira vonatkozó adatokat, a következőket hozta fel honvédségünk dicséretére: Riesz tábornok, Pétervárad várparancsnoka az elit várőrségi szolgálatot teljesítő honvédséghez, annak eltávozása alkalmából napiparancsot intézett, amelyben egyebek közt így szól: — Indíttatva érzem magam at Steiner Ede őrnagy és Hegyi Gyula százados uraknak a helyes és katonás kezelésért, a minden tekintetben példás és kitűnő fegyelem fenntartásáért, a csapatok kiképzésében tanú sított fáradhatatlan tevékenységükért, az összes tisztikarnak és orvos uraknak terhes szolgálatban tanúsított odaadásukért, végre az összes legénységnek kifogástalan, kitűnő magatartásáért, a kiváló felelősséggel terhelt elismerésemet és köszönetemet a legmagasabb szolgálat nevében ezennel kifejezni. Bajtársi «Isten veletek»-et mondok nektek. Az Egek Ura kísérjen mindnyájatokat egészséggel és megelégedetten hajlékotokba vissza. Menjetek azon tudattal, hogy őfelségének, legfőbb Hadurunknak felszólítását készséggel és pontosan teljesítettétek! Ez a napiparancs szól a 3-ik honvédzászlóaljnak és a 66-ik félzászlóaljnak. «Ez volt a békés hadiszolgálat.»

A Paksi 66. gyalog honvéd zászlóalj: 

Hadtörténelmi Közlemények, 121. évfolyam, 1. sz. Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2008)

A császári és királyi Zágrábi Főhadparancsnokság alá rendelt magyar királyi 83. honvéd gyalogdandár, valamint a 3., 65. és 66. honvédzászlóalj tartozott.

Az uralkodó 1878. augusztus 16-án rendelte el a zágrábi VII. honvédkerülethez tartozó zágrábi 83. honvéd gyalogdandár, majd másnap a szegedi állomáshelyü 3., a székesfehérvári 65., a paksi 66. honvédzászlóalj mobilizálását, amelyeket az okkupációs hadmüveleteket irányító tábornok testvére, báró Franz Philippovic von Philippsberg táborszernagy által vezetett császári és királyi Zágrábi Főhadparancsnokságnak rendelt alá. A három utóbbi zászlóalj augusztus 22-én egyenként 800 fős hadiállománnyal készen állt a menetre.  A honvédalakulatok mozgósításának költségeit a közös hadügyminiszter állta.  A honvédzászlóaljak katonai, bírósági és gazdászati ügyekben a továbbiakban is érintkeztek a honvédkerületi parancsnokságokkal. A 3. honvédzászlóalj parancsnoka Steiner Ede őrnagy, a 65. zászlóaljé Axmann Vince őrnagy, a 66. zászlóaljé pedig Schnur József őrnagy volt. A 66. honvédzászlóalj Péterváradra küldött felének parancsnoka

augusztus 25-én Hegyi Gyula tartalékos (korabeli kifejezéssel szabadságolt állományú százados lett. Augusztus 17-én, ugyanazon a napon, amikor a király elrendelte a 3., 65. és 66. honvédzászlóaljak mozgósítását, a honvédelmi miniszter úgy rendelkezett, hogy azokat önálló zászlóaljakként alkalmazzák. A zászlóaljtörzsek állományát a következőképpen határozta meg: egy törzstiszt, egy alantos tiszt (hadnagy-főhadnagy), mint segédtiszt, egy élelmezési tiszt, egy ezredorvos, egy főorvos, egy kezelőtiszt, valamint 18 fő honvéd. A zászlóaljak négy századát teljes hadiállományra töltötték fel, a pótalakulat létszáma 34 főre emelkedett. A csapatszolgálatra kijelölt valamennyi tényleges és tartalékos tisztet, hadapródot, altisztet, orvost behívták néhány más alkalmazásban álló

személy kivételével. A 65. zászlóalj állományából egy tényleges főhadnagyot és egy hadnagyot, valamint egy tartalékos hadnagyot tartósan vezényeltek a 66. zászlóaljhoz. A 65. zászlóalj tizenkét főtiszttel és egy hadapróddal, a 66. tizenkét tiszttel és három hadapróddal, a 3. pedig tizennégy főtiszttel és három hadapróddal rendelkezett. József Károly Lajos főherceg, lovassági tábornok honvéd főparancsnok augusztus 19-én elrendelte, hogy a már hadilétszámra emelt állománnyal főként a helyőrségi szolgálatra vonatkozó szabályokat gyakoroltassák. A mozgósított honvédzászlóaljak Ausztria-Magyarország határmenti állomáshelyein tartózkodtak. A 3. zászlóalj augusztus 28-tól Péterváradon, a 65. augusztus 27-től Eszéken, a 66. törzse és két százada augusztus 28-tól Zimonyban, két százada pedig a 6. és 70. közös gyalogezredek kiegészítő zászlóaljaival együtt Péterváradon látott el helyőrségi szolgálatot. A 66.

honvédzászlóalj 3. és 4. századából álló fél zászlóaljat (nyolc tiszt, 466 honvéd, egy tulajdon, két kincstári hámosló, egy jármű) augusztus 27-én reggel Paksról gőzhajón Péterváradra vitték, ahová másnap reggel érkezett meg. A 66. honvédzászlóalj törzse, valamint az 1. és 2. századból álló fél zászlóalj (kilenc tiszt, 484 fő legénység, két tulajdon, egy kincstári hátas- és 2 kincstári hámosló, egy jármű) augusztus 27-én reggel indult gőzhajón Paksról Zimonyba, ahol másnap délután kötött ki. A honvédség főparancsnoka az ógradiskai várban lévő honvédcsapatok feletti bírói felsőbbségi jogot annak parancsnokára ruházta át szeptember 20-án. Az ógradiskai 83. honvédzászlóaljnál, valamint a 3., 65. és 66. zászlóaljaknál néhány honvéd ellen haditörvényszéki vizsgálatot kezdeményeztek, amelyeket a honvédelmi miniszternek is jelentettek. József főherceg, a honvédség főparancsnoka egy jó hónap elteltével, október 5. és 10. között tartott szemlét a 3., 65. és 66. honvédzászlóaljak felett. Tapasztalatai szerint a katonák felszerelése, kiképzése, elhelyezése általában jó, élelmezésük kifogástalan volt. Csupán a 66. zászlóalj Zimonyban állomásozó két századánál észlelt kisebb kiképzési és felszerelési hiányosságokat, de azok azonnali pótlásáról intézkedtek.

A honvédség alakulatainak demobilizálását nagyjából a közös hadsereggel egyszerre hajtották végre. Ferenc József október 15-én elrendelte a 3., 65. és 66., valamint a VII. honvédkerület hadiállományra emelt hat honvédzászlóaljának teljes leszerelését. A 66. zászlóalj két százada október 31-én tért vissza békeállomáshelyére, Paksra. A honvédség elöljáróinak elismerése sem váratott sokáig magára. Szende Béla honvédelmi miniszter 1878. december 19-i parancsában dicséretben részesítette a mozgósított 3., 65., 66., 79., 80., 83., 87., 88., 89. honvédzászlóaljakat.

Tehát, jó eséllyel Bene István mint százados Pétervárad helyőrségi feladatában vagy pedig a Zimonyban állomásozó két század valamelyikének állományában játszot szerepet ezen incidens során, majd 1878 őszére szabadságolták alakulatával együtt.