nándori Bene Mihály (kb.1545)

Bene Mihály és Gáspár apja  szintén Mihály de ő még a Körössy de Bwn (Bénye/Bene) néven fordul elő az okleveleinkben, foglalkozása szerint adóbeszedő , mert 1552-ben Zrínyi Miklós felé ezen tisztségében számol el anyagilag. 

Zalavári hh. lt. 1/473. 1553. Zepethk possessio. 

Mezewlak-i Literati Ferenc, a kapornaki apátság prefectusa és gubernatora Radoczy-i Gyárfás királyi adószedőt, aki kollégájával Kewresy Mihállyal, a kapornaki biró: Barbaery Ferenc házában,- a szállásunkon a dica pénzt számolgatta, fegyvereséivel megtámadta, sőt Radoczy-t a kezén meg is sebesítette. Mikor pedig az adószedők félelmükben, lóháton elindultak Bécs felé az adópénztárral együtt, Orbanosffalwa és Istwand possessio-k között ismét rájuk tört, s csak napszálltakor, egy erdőben bujkálva tudták az útjukat folytatni Zepethk-re. 

Következő említés: 

"Armpruster Kristóf nyugtája 783 Ft 25 dénárról, melyet Gregoriancz Ambrus szlovéniai dicatortól subsidium hátralékaként vett fel Kewressy Mihály Kőrősy Mihály közvetítésével. Kelt Pozsony: 1559.07.07."

Következő említés: 

"1563. Mindszent nap előtt való vasárnap. — Az minémü marhát Zay Ferencz uram leányával adott, annak registroma. Cháky Pál.

Cháky Pálnak Zay Annávali menyekzőjére hivatalossak voltak:

- Szentséges Császár eőFelsége, Szentséges király Felség Fenséges Ferdinand főherczeg. Fenséges Károly főherczeg.

- Az esztergami érsek, a győri, nyitrai, egri, váradi, veszprémi, váczi, skopiai püspökök, a szepesi, miszliai, ó-budai, orodi, perjelek, Graecus Mátyás, az egri káptalan. Tisztelendő Döbrey Lőrincz.

- Báthory András, Zrinyi Miklós, Perényi Gábor, Salm Eckh, Krakói Nádor, Battyán Ferencz, Ormosdi Zékel Lukács, Ország Kristóf, Tahy Ferencz, Bánffy István, Bánffy László, Thurzó Ferencz, Thurzó Szaniszló, Dobó István, Dobó Domokos, Balassa Menyhart, Balassa János, Desewffy János sógor, Pethew János, Kerecsény László, Báthori Miklós, Báthori György, Ungnod Krist., Perényi János, Mérey Mihály, Török Ferencz sógor, Homonnai Ferencz, Homonnai Gáspár, Homonnai Miklós, Homonnai István, Révay Mihály, Révay János, Révay Ferencz, somlyói Báthori István, Hagymásy Kristóf, Varkoch Tamás, Bornemissza Farkas atyafi, Serédy Gáspár, Keglewych Péter, Balassa Farkas, Balassa András, Nádasdy Kristóf, Chorom János, Listhius János, Magochy Gáspár, Draskovich Gáspár, Forgách Simon, Alapy János, Gyulay János, Pruszkovszki János, Rottal János, Jurisics Miklós, Bánffy Bálint, Alaghy János, Dersffy István, Bődy Mihály, Bődy László, Bődy Farkas, Pestiny Ferencz, Babics Pál, a nádor özvegye, Perényi Péter, Losonczi István, Homonnai Gábor, Horváth Gáspár, Várday Mihály, Bebek György, Zarkandy Pál, Bornemissza Boldizsár, Czeczey Péter, Bornemissza Benedek, Paxy János, Ocskay Imre, Sárközy Mihály, Bodony Péter és Kaczkffy György özvegyeik, Wárday István, Zolthay István sógor, Palathycz János, Gregoróczy Vincze, Chuholy Ferencz, Telekessy István, Sembery Boldizsár, Sennyey Ferencz, Aranyasy András, Jakussith Ferencz, Jakussith Tamás sógor, Tury György, Zékel Miklós, Gyulaffy László, Zomor János, Aranyáni Damján mester, Olgyay György mester, Kubiny Kristóf, Forgách Péter, Korláth Mihál, Ujfalusy Gergely, Vsaly Péter, Dóczy Miklós, Dóczy Gábor, Faygel Péter, Nyáry Péter, Rakovszki János, Mariassy Pál, Kapy Miklós, Kapy Ferencz, Kapy András, Darócz Pál, Ormány Döme, Paczoth János, Darvas Gergely, Rákóczy György, Káthay Ferencz, Fygedy János, Kerepeczy Döme, Alaghy György, Pathóchy István, Horváth Boldizsár, Zemerewi Sebestyén, Horváth János, Horváth Ferencz, egri kapitányok, Peliny Bálint, Reghy Kelemen, Palochai Horváth József, Semsey János, Semsey Ferencz, Kende Péter, Kende Mihály, Serédy István, Pásztohy Ferencz, Pásztohy János, Sulyok György, Paxy Jób sógor, Paxy Laj. sógor, Viczmándy Mátyás, Hosszumezey Balázs, Vékey Ferencz, Chapy Ferencz, Lónyay Péter, More Gáspár, Deregnyey Mihál, Chychery András koma, Deregnyey Pál, Viczmándy Tamás, Kazza Mátyás, Demeteri Bornemissza János, Bachy Benedek, Nagymihályi István, Kutassy István, Zeleméry László, Glythy István, Henyey Miklós, Kavassy László, Zeleméry Miklós, Daczó Tamás, Boyony István, Kállay Ferencz, Kewresy Mihál sógor, Nagymihályi Sándrin, Nagymihályi Gábor, Idewnfy Ferencz, Pongrácz Mátyás, Pongrácz János nagymihályiak, Horváth Marinics Ferencz sógor, Ovcsárovics Döme, Bánffy György, Jáz Lukács, Ábránfy István, Swkány János, Zwla Boldizsár, Wernerus Pál, Károlyi György, Károlyi János, Zichy Raphael sógor, Fanchy Imre, Panka Péter, Kornis Mihál, Czeczey Mihál, Bakoczay Ferencz, Bay Ferencz, Segnyey Zsigmond, Segnyey László, Ochwáry György, Zéchy György, Zalay Ferencz, Villey János, Thybay Gergely, Zalay Simon, Zennyessy Mátyás. – Pozsonyi magyar kamarások: Kwn Balázs, Kosztowych Horváth György, Kálnásy Ferencz, Kálnásy Gergely, Péchy Gáspár, Surányi László, Bayory Lénárt, Lorántffy Kristóf, Zékely László, Pongrácz Kristóf, Ő Szentsége csász. Felsége gyulai familiarisa, Anarchy Péter, Kismarjai Bocskay György, Bocskay Miklós, Tótországi Rasciniai Bocskay György, Serényi Pál, Lorántffy János, Kendy István, Ochkay István, Mérey János, Chány Ákos, Ujlaky Sebestyén sógor, Verebély Mihál, Pernezy Farkas, Kethelyi Fanchy János, Kermendy Gáspár, Pálffy Péter, Kovács Lőrincz, Thardy Gáspár, Chaholy Ferencz, Zavary Kristóf, Török Kristóf, Petrewczy Miklós, Oroszlánkewy Miklós, Czobor Imre, Kasza Mátyás, Korlátovich Péter, Magyar Bálint, Marialakai Gáspár Tamás, Gáspár János és Bartal sógorok, Keczer Imre.

Vármegyék: Abauj, Sáros, Szepes, Zemplén, Wngh, Bereg, Borsod, Wgocsa, Zakmár, Zabolcs, Közép Zolnok.

Kir. sz. városok: Kassa, Eperjes, Lőcse, Bartfa, Kis-Szeben, Késmárk, Ujbánya, Debreczen, Berekszász, Miskócz.

Plebanosok: Ujbányai, kassai, eperjesi, lőcsei, bartfai, késmárki, szepsii."

Anyjuk Nagy Katalin, aki Kereskényi "Nagy" Miklós és Henczelffy Orsolya unokája.

1572-ben Miksa a rendekkel királlyá választatta Rudolf nevű fiát. A koronázást megelőzően a magyar rendek megnyerése végett Miksa több családnak is nemesi oklevelet adományoz. Bene Mihály a gersei Pethő család szolgálatában Keszthelyen és Reziben várnagy, majd Komáromban szolgál végvári katonaként. Bene Gáspár atyai testvérével 1572-ben közösen honosítják nemességüket Hont vármegyében. 1576-ban már Zólyomi házának leégéséről értesülünk.

Várnagy:

A mai történetírásban használatos várnagy kifejezést az Árpád kori előzmények ismerete nélkül Kultsár István alkotta meg a 19. század elején. A neves nyelvújító a régi hadnagy szó vezető értelmű nagy szótagjából több más új szóösszetételt is alkotott, így neki köszönhetjük a várnagy mellett például a násznagy szót is.

A középkori várak élén álló személyeket saját korukban latinul comesnek és castellanusnak, magyarul porkolábnak, németül pedig burggrafnak írták és mondták. A 16. századtól jellemzően a várak parancsnoki szerepét a prefektusok vették át, amely tisztség a porkolábi jogköröket is magába foglalta, de mellettük továbbra is megmaradtak a porkolábok. A várnagy tisztségét gyakran tévesen a kapitányéval (fő-hadnagy) azonosítják, akik a várak mellé települő mezei hadak parancsnokai voltak, és a várakhoz csak akkor volt közük, ha a kapitányág mellé a prefektusságot (porkoláb+udvarbíró) is megkapták. A 16. században ez azonban csak néhány esetben igazolt, jellemzően királyi várak esetében. A várak döntő többsége mellett mezei had sosem állomásozott, így az adott helyen kapitányok sem voltak.

A porkoláb ebben az időben katonai parancsnok egy vár élén; várkapitány. A porkoláb feladatai megerősíteni a vár falait. A várvédők a porkoláb vezetésével verik vissza a várat ért ostromot. A porkoláb feladata a várbeli katonai bíráskodás, a rabok, foglyok kihalgatása, kezelése. Egyfajta gazdasági és jogi tisztség.

Keszthely és Rezi: 

1532-ben a Kőszeg felé vonuló török csapatok pusztítottak a környéken. 1548-ban a várost a törökök felégették. A ferences História Domus leírása szerint a szerzetesek egy török támadás, és a kolostort is elpusztító tűzvész után hagyták el Keszthelyt.

A keszthelyi végvár 1548 és 1550 között épült ki királyi parancsra. A ferences kolostort és templomot erődítették meg. A kolostor összes és a templom déli ablakait befalazták, az épület köré palánkot építettek. Keszthely tulajdonosa ekkor gersei Pethő János volt, aki így írt erről: "... míveseket vitt nagy költséggel, az nyáron aztán úgy épültünk jobbadán, rakatta az hol szükség volt küvel régi barátok ablakait, ajtajait, az hol romladozott volt, feljebb rakatta az házakat, tornyot meg építetett, házakat benne és pincéket... Így kezdte szegény úr építeni, kénytelen Császár akarattyábul és parancsolattyábul Keztelt. ". Az erődítésekhez a követ a fenékpusztai római erődből hordták ide. A régi kolostor északnyugati sarkán épült fel a Pethő-torony, vagy másnéven Fehér-bástya. A vár körül a várost is körbesancolták. A vár 1550-re készült el. Őrségét a király fizette, a Pethők mindössze két puskást tartottak zsoldban. A király őrség általában 50 lovas és 100 gyalog körül mozgott.

1550-ben egy nagyszámú török csapat Keszthely és Zalavár között betört Zalába. 1552 január 3-án gersei Pethő János Nádasdy Tamáshoz írt levelében panaszolja a várőrség fizetetlenségét "... Ő Felsége fizetést nem akar beléje tenni... ha az ellenség beléje megyen, mind az egész földnek nagy veszedelme lészen belőle!". 1558-ban Sovics Mihály a várkapitány.

A tulajdonos gersei Pethő család 1561-ben négy végvárukban (Körmend, Tátika, Rezi és Keszthely) összesen 40 fegyverest tartottak. A család tagjai a nádorhoz írt levelükben kértek segítséget "méltóztassék ő felségével az megnevezett keszthelyi klastromra oly gondot viseltetni és megtartani, mert te Nagyságod érti Nagyságos uram, hogy mi ehhez elégtelenek vagyunk". Még ebben az évben Nádasdy Tamás nádor sürgette I. Ferdinándot, hogy többek között Keszthelyre is helyezzen megfelelő számú őrséget. Csányi Ákos javasolta a vár lerombolását, miszerint inkább Tátikát és Rezit kellene megerősíteni. Ezt a haditanács elvetette.

Az 1567. évi országgyűlés elrendelte, hogy a törökhöz közelebb eső véghelyeken - így Keszthelyen is - állandóan lovas katonaság tartózkodjék. Zala megye nemesei elhatározták, hogy a királyi parancs értelmében a keszthelyi klastromerődben a főurak 10 gyalogost, a birtokos nemesek pedig ugyancsak 10 gyalogost tartsanak három hónapon át saját költségükön.

1569-70-ben az olasz Giulio Turco felmérte a balatoni végvárakat, és róluk rajzokat készített (galéria).

1571-ben Pethő János, másrészről sógornője, Choron Anna és fiai léptek újólag egyezségre, Rezi várában négy – négy puskás és egy várnagy, Keszthelyen a két – két darabont (puskás hajdú) folyamatos tartására kötelezve magukat, az időszakosan állomásozó királyi zsoldban lévő katonaság mellet. Az említett várnagy a nemesi oklevél tanúsága szerint nándori Bene Mihály.

Rezi várának utolsó korszaka a török háborúkkal kapcolatos. Rezi várát először 1554-ben próbálták a törökök elfoglalni. Az ostromot követően a várat Gersei Pető János soproni ispán és királyi kapitány jelentősen átépíttette, korszerűsítette. Ebből az időszakból ismerjük a vár korabeli ábrázolását, melyet 1572 körül Giulio Turco hadmérnök készített. A Gersei Pető család nem igazán tudott jelentős őrséget tartani a várban. Pethő János Rezibe költözését Keszthely 1548-as felégetése utánra tehetjük. 1550-ben már források is igazolják. A török időkben a népes Pethő család egyik részének Rezi volt a menedéke, a másik felének Tátika. Rezi először 1550-ben került veszélybe, mikor a törökök Veszprém felől Tátikáig, Sümegig nyomultak előre, de ostromra nem került sor. Az 1554-es török rablóhadjárat végig pusztította a Balaton északi részét, így valószínűleg Rezit is támadták. A várat 1555-56 körül királyi parancsra megerősítették (3 méterrel megemelték az udvar falait, így azok kb. 9 méter magasak lettek). Rezi végvárrá válása Hegyesd 1561-es eleste után következett be. 1561. ápr. 18-a előtti napokban a törökök váratlanul megjelentek Tátika és Rezi alatt, de a környék feldúlása során a várakat nem ostromolták. Hegyesd 1562-es visszafoglalása után a veszélyezettség csökkent. Giulio Turco 1571-72-es felmérése során a várat még jó állapotban láthatjuk. 1571 tavaszán a gersei Pethő család úgy határozott, hogy az eddigi 12 helyett csupán 5 darabontot tartanak fenn Rezi várában, hiszen komoly harci szerepe nem volt, késöbb ez év utóján ez a szám is mindössze négyre csökkent. A család anyagi hanyatlása után pedig fenntartása nagy gondot jelentett, ezért a várat sorsára hagyta. Lehetséges, hogy a szomszédos Tátika 1589-es ostromakor pusztult el. Egy 1592-ben kelt oklevélben már “dirutis castris Rezy”, azaz romba dőlt Rezi várról olvashatunk.

A gersei Pethő család szolgálatáról az alábbiakban értesülünk:

" Keztelt [Keszthelyt], Barátok Clastromat, pusztán alván szegin bodoe jo emlékezető Petheő [Pethő] János uram epetete meg, kit akkor iffjabik Petheő Jánosnak hittak. -  Az átépítést megelőző években Keszthely és tartozékairól készült dikajegyzékek ifi. Pethő János neve mellett tüntették fel a legtöbb adófizetésre kötelezett jobbágyot. - Miért az élőt ihmar az barátok kih jöttének volt belőle regen Soproniban, es mind az Clastromnak keretese mind a szentegjhasz őres volt. Télben fókepen, hogj az Balaton közel volt es beh fagjott az Balaton, által elleneben ennjhanj [egynéhány] Törők Casteljok voltának. Az fejedelmet informáltak, hogy félő, hogj az törők bele ne szálljon az Keztelli clastromban es megh ne erősetche mind Segesd es Fonod [Fonyód] varat,-  Míg Segesd már 1566-ban török kézre került, addig Fonyód eleste csak 1575-ben következett be. Tudunk Segesd várának megerősítéséről, a rendelkezésre álló adatok szerint azonban Fonyódon sohasem állomásozott török katonaság. Minden bizonnyal a memoriális szerzője emlékezett rosszul a három évtizeddel korábban bekövetkezett eseményekre. - semmi ellene alio nem leven, Bek [bég] lakó helt epeiének belőle, kiből az egez föld jobban el veszne mind Sopronigh, minth hogj ihmar Szigetis [Szigetvár] törők kezénél volt. 

Igj leven az dolog, az fejedulom Maximilianus Chaszar urunk parancholta es keszeretete[kényszerítette] reája az Petheő famíliát, hogj az Kezteli Barátok clastromat vágj megh epetchek vágj el rontassak, hogy Segesdből es Fonodbul bele ne szálljon az Törők, es megh ne epetche, kiből az egész föld inkab el ne veszne. Szegin Peteő uram, az Petheő uraknak értésekre atta az eőfőlseghe parantcholatjat. Az Peteő urak nem akartak hosza kezdeni, mentetek magokat hogj eők elégtelenek annak megh epetesere es meg erőssetesere, miért ki imit ki amot lakik bennek es jozagok mind el puztult, el rablotak el egetek az Sziget vívásakor, hogj az egész Zalasagot, Vasvarmegjet el rablotta mind Sopronvarmegjeig, az mint akkorbeli embereknél nilvan es emlékezetben vagion. Az Szigetet hogj az Tőrök Chaszar megh veve, Canisat [Nagykanizsa] az fejedelem hoza veve, Borzmonostort [Borsmonostor] ada Chaszar az bodog jo emlékezető Nadasdi Ferencz uramnak érette, mindgjarast az első Gjűlesben legh előszőris az Canisai kapitansagot es az fő Generalissagot ultra Danubium - Értsd: dunántúli.- nagjsagos Tahy Ferencznek ada ezer Lovagra es Eszer gjalogra fizetést. Canisara ment, onnat mind az vegh varakat jőt ki megh járni es látogatni, es mindenűt az hul kőllőtt, gjaloggal, Lovassal megh epetete. Sőmegben [Sümeg] az Bezprimi Püspökhöz, Feyerkővi [Fejérkövy] Istvánhoz ment, az szegin uram Sőmegben ment hozajok,- A várvizsgálat időpontjában azonban (egészen 1568-ig) Köves András volt a veszprémi püspök. Fallenbüchl: I. m. 108. o. Az említett Fejérkövi István csak 1573-tól állt a veszprémi egyházmegye élén, így a memoriális szerzője nagy valószínűséggel összekeverte a két hasonló hangzású nevet. Uo. - Sőmegből Résziben [Rezi] hozta szegin uram, mind Nagyságos Tahy Ferencz uramat mind az Pispőkőt, sok fő emberek es Capitanjok voltának vele. Az ejel mind Résziben haltak, másnap Keztelre mentenek ala, ot megh láttak allapatjat az helnek, el intéztek mind epeteset. Szegin uram ott ebedlettek Keztelt, onad ebed után Tahi Ferenc Generalis Szent Grotban [Zalaszentgrót] ment halni, ötven gjalogot hagjot Kezteli Clastromban, mig eő főlsege mast deliberal - Határoz. - felőle. Szegin Peteő János uram, az Pispőkel viszha ment halni Reziben, az Pispők mas nap haza ment, szegin uram megent Reziből Keztelre. Az Balaton megh be volt fagjva, ugj tatarosztak Keztelt, fával ablakokat be rotatuk, kővel megh töltetűnk es rovásai egj bastjat epetettőnk kapukőzig. Az Clastrom ajtaját be rovata szegin uram, állasokat sővenjekből, kapakbul chinaltatot, köveket hordatott főiállasokra, ot az clastrom szentegjházban főstőlgettőnk, majd egj hétig az Barátok orgonája ahol volt. Megent Reziben mentőnk, onnat fői mentünk Soproniban [Sopron], onnan Bechben [Bécs] mentőnk fői az fejedelemhőz, ot Keztelben Mikolitt Farkas Deákot hágja, Bene Mihal Deákal, es az uraim szolgaival az én szolgaimat is. Ott az mint lehetet, mint teli időn, epetetet kővel es hant töltessél, vigj áztak hogj az Tőrök által ne jőjőn. Kett Taraczkot is kőlte szegenj bele porral es globissal, szakalasokat is. Az varasbeliek is be mentenek éjeire halni, felesegeket es gjermekeket szeginjek beh vittek, éjeire az lőveshőz halgattak mindenfele. Imar kikeletre megunt oda ment szegin ur Keztelre, mindenfele mieseket vitt nagj kőltchegel. Az njaron osztan ugj epűltűk megh jobbadon, rakatta az hol szűgseg volt kűvel reghi Barátok ablakit, ajtajt az hol megh romladozot volt, felljebb rakatta hazakat, tornjot megh epetet, hazakat benne többeket es pinczeket. Palánkat maga jobbagjval minden Petheő urak segetsege nelkűl. Igj kezdete szegin ur epeteni keketelen [ki-keleten] Chaszar akaratjabul es parancholatjabul Keztelt. Azonközben Prini [Perényi] Gabor megh hala az Posoni gjűlesben. Sztropkot - Zemplén megye, ma Szlovákia. - tartomanjostol szegin uramnak ada az fejedelem pénzen, ugj aszonjomat oda ala költőztete Soprombul, el hágja Soproni kapitansagot es fő ispansagot, igj aztán hogj Keztelre ritkán mehetett, az Cassai hadban, Ruber [Rueber] Janoshoz - Hans Rueber von Püchsendorf 1568 és 1584 között töltötte be a felső-magyarországi végvidéki és egyúttal kerületi főkapitányi tisztet. Pálffy: I. m. 1997. 273. o. - szerzette vala szegin Peteő Christoff uramat tisz [tíz] loval,miért hogj Keztelre ihmar fizetést zőrzőt volt szegin uram, onnat az Cassai hadbul kih veve szegin uram, es ugj végezet vele hogj Keztelben legjen lakása, neki szerze az Kezteli kapitansagot. - Az 1568-ban megkötött drinápolyi békével elhárult a nagy török hadjáratok veszélye, így részben ez lehet a magyarázata annak, hogy a királyi fizetésű, állandó katonaság csak az 1570-es évek közepén jelent meg Keszthelyen, amelynek első kapitánya ezek szerint Pethő Kristóf volt.

Őregh Petheő Pali mint hogj eő Prenit zolgalta, mind oda Patakon Prini Gabriel zolgaja volt, neki sohul Szálai [Zalai] jozagban haza nem volt az időben. Mikor Preni halála után feleségestül fői jőt, nem volt hol lakni, hanem Reziben adót szegin uram hazat neki. Annakutanna hogj megh epetete szegin uram Keztelt, Reziből megint ala hozta Keztelre, ott adót hazat neki ezokairt főképpen, miért hogj olljan fő vitéz volt, szolgákat tartót, hogj mégis Keztelben többen lakjanak, az hireis el mennjen az Törők szomzedsagok keőzt, annal inkább tartanak az törökök es az rablást nem olljan bizvast proballjak, megh eggjel mással, ruházattal fő ruhakai segetette mind feleseget mind húgait, mind holta napig ott lakot Keztelt feleségestül. Maradeka nem volt. Petheő Ambrusai egj volt, de Petheő Ambrusnak Kovachiban [Rábakovácsi] volt udvarhaza, ott lakot, de gjermekit nem tudom ha marattanak. Iffju Petheő Pálnak attjat Agh [agg] Peteő Jánosnak hittak, Tadikaban [Tátika] az....."

De, ki is ez a Pethő János nézzük csak:

"Pethő János. (Gersei). Ferencz fia, János unokája, szentelt vitéz, főpohárnok, kamarás, tanácsos, kassai, soproni, komáromi, zólyomi kapitány, a Duna melléki hadak főkapitánya, első Ferdinand, Maximilián és Rudolf királyok alatt. 

Első Ferdinánd udvarában növekedett. Első ifjúságában ötödik Károly császár seregében tanulta a katonaságot Flandriában. Azon magyar seregben, melyet először ugyan Nyáry Ferencz, azután pedig Bakics Péter vezérlett 1547. észt. a németországi úgy nevezett smalkaldi hadra, ezé a Jánosé és Horváth Bertóké volt kétszázötven ember. Az ő és Bertók hadnagysága alatt maradtak azok mindaddig, mig aztán mindnyájan győzedelmesen jöttek onnan vissza. Minekutána a magyarok Mühlbergnél a szász választó fejedelmet nemcsak megverni segitettek volna, hanem azt el is fogták, ötödik Károly császár, az ott lévő főbb magyarokkal oly lebocsátkozva beszélgetett, hogy azoknak kezeiket is megfogta, és őket arany lánczokkal megajándékozta, mint cselekedett p. o. ezzel a Jánossal is. Minekelőtte pedig a győzelem helyéről a magyarok Csehország felé visszaindultak volna, szabadságot nyert magának ez a János, a Károly császár előtt való szólhatásra, amikor aztán ő magyar nyelven egy beszédet mondott el, minden magyarok nevében, a császár előtt, melynek veleje, amint Istvánífy Írja, e volt: 

„Győzhetetlen császár! nálunk nélkül is bölcsen tudod, mely sebes lépéseket teszen a mi magyar hazánk a maga utolsó veszedelme felé, úgy hogy hacsak Isten után Te nem sietsz a mi ótalmunkra, nemcsak mi leszünk oda, hanem a Te örökséged Ausztria is, sőt az egész keresztyén világot és vallást veszedelem fogja fenyegetni. Nem egyszer látogatta már meg a mi fene ellenségünk a török Ausztriát is, és ha a Te jövetelednek s nevednek dicsőséges hire őt abból ki nem rettentette volna, azt semmivé tette volna. Az alatt, hogy te Afrikába vitted által győzedelmes fegyveredet , felnyilt a mi ellenségünk szeme , és királyaink dicső lakóhelyét Budát, nem fegyverrel, hanem csalárdsággal elfoglalta (1541. észt.) Azután a franczia király ösztökélésére ismét elvette három derék városunkat, sokakat rabszijra kötözött nemzetünkből, és már úgy látszik,hogy Németország meghódoltatásához is nem kis reménységet lehet olvasni Szulejmán szemeiből. Annak a mi hazánknak, amely ezelőtt való időkben oly virágzó, nagy cselekedeteiről oly hires neves volt, és dicsőségével az egeket látszott verdesni ,de amely már most úgy össze van szaggatva, és eltapodva, hogy az őt nézőknek egész főcsóválásává és könnyhullatások árasztójává lett, egyedül csak Te benned maradt utolsó reménysége. Te aki a félelmet nem ismered, Te aki a mások előtt lehetetlenek tetsző dolgok végrehajtásában olyan gyakorlottságot szerzettéi magadnak, melyet mások csak bámulni, de megfogni nem tudnak. Te vagy csak egyedül hatalmas minket ebből a nyomorúságok örvényéből, és ama rémitő bestiáknak a törököknek fogaik közöl kiragadni. Ezt kívánja Te tőled az egész keresztyénség, ezt óhajtja s kéri tőled, az ime itten jelenlévő Eerdinánd, a Te öcséd, ami királyunk, ezért esdeklünk s könyörgünk mi is szegény magyarok Tenéked, kegyelmes térdeidhez borulva. Hassa meg és indítsa fel erre a Te szivedet, az a sok keserves sóhajtozás s könnyhullatás, melyek Te hozzád, az őket kitekerőkön való boszúállásért minden felől kiáltoznak. Eeá fog erre Téged segíteni az Isten, és minden ő szentéi, akik mindeddig oly hűséges segédeid voltak stb.“ 

Hogy ezt az ő beszédét Oláh Miklós megtolmácsolta a császárnak, az annak summáját meg értvén, ugyan Oláh Miklós által, summásan azt felelte Pethőnek s a többi előtte álló magyaroknak: hogy az ő keresztyén világ csendessége körül való munkásságának s fáradozásinak nyilván való tanúi, az ő Görögországban, Pelloponesusban, Illyriában, Ausztriában s Afrikában viselt dolgai; de mindeddig őt jó czélja elérhetésétől a franczia király galibái visszarántották, mindazáltal teljes erővel azon lesz, hogy minden akadályokat elháríthasson, és a maga jóltévőségének első tárgyaivá a magyarokat tehesse. Minekutána Izabella általadta Erdélyt Ferdinándnak, Báthori Bonaventúra Lippa várát ennek a Jánosnak gondviselésére bízta 1551. észt., de amelyet ő nem sokáig tarthatott Ferdinánd hatalmában. Ugyanis Izabella állapotját megértvén Szulejmán török császár, Mohammed beglerbeget hatvanezer emberrel indította Erdély felé, ki is minek utána Csanádot stb. megvette volna, a lippai lakosok annyira megfélemlettek, hogy Jánost magok fenyegették, ha a várat a törökök elérkezése előtt oda nem hagyná. Minthogy kicsiny erővel volt János, kénytelen volt onnan kiköltözni. Jó idején eleibe küldötték a lippai lakosok, magok főbiráját a beglerbégnek a vár kulcsaival, melylyel azt nyerték, hogy az őket a prédálástól megkimellette, de azonban Ulomán basát ötezer törökkel a várba beszállitóttá. A pápa követe Jánost is megkérdezte egyebek közt Sopronban, a Martinuzzi György halála iránt 1552. észt. Őt küldötte volt Ferdinánd Erdélybe 1556. esztendőnek elején, hogy ott az Izabellához hajló urakat tartóztassa amint lehet Ferdinánd hűségében, de fáradtsága hijába esett. Ugyanazon esztendőben Nádasdy Tamással együtt hadakozott a törökök ellen Babocsánál s másutt. Dersffy István helyébe kassai kapitánynyá tette őt Ferdinánd 1558. észt., Telekesy Imre mellé, kivel még azon esztendőben, derekasan megverte a törököket, Kaza nevű faluhoz közel. Szerencsétlen volt 1559. észt. Bebek Györgygyel Szerencs ostromlásában. Ugyanis a tokaji kapitány, Némethy Ferencz, igen véletlen ütött setét éjjel reájok, őket megszalasztotta, maga Pethő is kapott egy kis sebet, melylyel Gönczre futott, ügy látszik nem kassai, hanem komáromi kapitány volt már 1562. észt., mikor négyszáz válogatott és igen csinosan öltözött magyar huszárt vezérlett Prágába, a Maximilián cseh királylyá való koronázása pompájának fényesbitésére. Ugyanazon esztendőben az Izbugyay familia jószágait, Kassa körül, neki és Forgách Simonnak ajándékozta Ferdinánd, melyek mostanában szállottak vala a királyi fiskusra. Negyven katonával ment 1568. észt. Pozsonba, a Maximilián koronázására, ahonnan őt küldötték a rendek Zay Ferenczczel, az ország bárói közöl Bécsbe, Veráncsics Antal és Bornemisza Gergely püspökökkel. Az akkori pozsoni diéta, őt rendelte ki Forgách Ferencz püspökkel, és Hasághy Imrével, az ország határának Ausztria felől való megtekintésére s igazítására. Még kassai kapitány korában, valami ízetlenség történt vala ö közötte, és a Maximilián udvarában mulató spanyol főember, Perejra Menyhért között. Az említett diéta alatt Pozsonban a piaczon összetalálkozván ez a spanyol Pethővel, a ruhája alá rejtett bottal, Pethőt a jobb fülén felül, orozva megsebesítette, s azzal hevenyében útat vesztett, és sok bujdoklási után, Olaszországba verekedett. Onnan irt Pethőnek, hogy Majlandban megfogja várni a Pethő levelét, melyben ha őt bajvivásra hívná, tehát nem fogna annak elbontója lenni. De könnyű volt már oly meszsziről, akar pennával, akar karddal veszekedni. Azonban Ferdinánd, minden maga birodalmaiból számkivettette a spanyolt, ki is azután nem sokára Málta szigete ostromában esett el. Mig Maximilián király 1566. észt. Győr alatt táborozott, az alatt Petim, mint a komáromi hajós seregnek kapitánya, szüntelen a Dunán állott harmincz hajóval, és az esztergomi törökök hajós seregét szemmel tartotta. Valamint ezelőtt, úgy ezutánis jelen szokott lenni az országgyűlésein, és o tt, hol az ország határainak megtekintésére, hol pedig a nyolczados törvényszékekre rendeltetett ki. Minekutána a sztropkói uradalmat maga s maradéki számára több jószágihoz megszerzetté s ragasztotta, Bécsben ötvenhárom esztendőskorában meghalt 1578. észt. 22. jan., és ugyanott a sz. Ágoston szerzeteseinél takarittatott el. Feleségétől Zinzendorf Erzsébettől három fia maradt, u. m. Ferencz, aki jászói prépost lett, Gáspár és István. 

Mihály deák tehát Keszthelyen a septében épített erősségben tartotta az állásokat a török ellenében. Valószínűleg tette mindezt sikeresen hiszen munkáját testvérével együtt címeres nemeslevél koronázta. 1572.02.09.-én.  A címeres nemeslevelet 30 évnyi kutatás után egy véletlen hozta szemünk elé. Az oklevelet magyarország és a felvidék szinte minden levéltárában kerestük és végül Kolozsváron találtuk meg. A címeres levél 1960 körül került a kolozsvári román nemzeti levéltár anyagába, mikor is felszámolták a korábbi nagyváradi káptalani levéltárat és annak anyagai elvitték. Az oklevél valószínűleg az 1700-as években került letétbe Nagyváradon a család részéről, ezért lehetséges az is hogy sem az utodok sem a korábbi kutatók (pl.: Nagy Iván) nem lelték fel. A család leszármazottai a címerlevélben adományozott címerképet az évszázadok során folyamatosan hibásan , attól eltérő formákban kezdték el használni, de térjünk most vissza Mihályhoz:   

1576.-ban Nándori Bene Mihály kérvénnyel fordult a királyhoz. A kérvény szövege latin a magyar fordítás a következő: 

A külzeten: 

" Nándori Bene Mihály zólyomi katona alázatos kérelme. Az Udvari Kamarából 1576 január 30-án. 

Belív: 

Szentséges császári és királyi Felség, kegyelmességes Uram! Szentséges császári-királyi Felségeteknek örök kegyébe ajánlom magamat alázatos szolgálataim után. Egyebek mellett Őfelsége többi kapitánya, elsősorban Peshew János úr egyértelmű tanúsága révén jól tudhatja szentséges Felséged, hogy mekkora hűséggel és milyen állhatatos katonai vitézséggel szolgáltam én szentséges császári és királyi Felségeteket már ifjúkorom első éveitől fogva a Királyság Végein is, majd pedig mindig ott, ahol a legnagyobb erővel fenyegetett a veszély: hol Komáromban, hol Keszthelen, legutóbb Dobranywán, ez időben pedig Zólyomban szent császári Felségetek különböző váraiban és erődjeiben minden módon és iparkodással, ami a katona kötelessége – amit én sohasem hanyagoltam el, és hogy most sem mulasztom el ezt resten. 

Emiatt, hogy Felségetek szolgálatára való törekvéseim távlatosabbak és mind ragyogóbbak lehessenek, s ahogy előrehaladottabb korba is léptem, nősülésre szántam el magam. S hogy az emiatt szükséges eszközökkel fel legyek szerelve, és szándékom révén a korábbinál nagyobb zsoldot érdemelhessek ki, így – a feleséggel együtt házat is nyerve – Felséged Ó-Zólyom (Vetus Zolium) városában kezdtem el lakni. Amint erről beszámolhatok, ez az ottlakás bizony lehetett volna szerencsésebb vagy boldogabb számomra, mint ahogy esett! Ám mivel a balszerencse otthonomra csapást mért, s mégpedig olyat, melyet (hacsak valaki máshonnan segítségemre nem siet) magam orvosolni semmiképp sem tudok, hadd mondjam el szentséges császári és királyi Felségeteknek – akibe Isten szerint minden elnyomott reményét vetheti – hogyan esett a dolog. 

A múlt nyáron ugyanis (miközben akkor én éppen távol voltam) véletlen vagy szándékosság következtében városunk kora hajnalban lángba borult. Mivel házam igen közel esett a tűzvész helyéhez, kigyulladt az is, és teljes egészében leégett. E hirtelen tűzvészben az engem ért egyéb, helyrehozhatatlan károk mellett kevés kivétellel egyetlen szerencsétlen órácska alatt odaveszett minden vagyonkám, minden hadi felszerelésem, melyeket ifjúkorom kezdete óta nagy gonddal és roppant munkával megszereztem, olyannyira, hogy az az egyetlen ruhám maradt meg, amely rajtam van. 

Emiatt lelkem telhető legnagyobb alázatával kérem és könyörgök, szentséges császári és királyi Felség, hogy kegyes számításba véve hűséges szolgálataimat és szerencsétlen sorsomat, ha más módon nem, ám a besztercebányai bányákból huszonöt mázsa réz ajándékozásával kegyesen nyújtson nekem segítséget anyagi csapásaim után, hogy miután Felséged bőkezűsége folytán jobb szerencse reményére jutottam, ugyancsak Felséged zászlaja alatt hivatásomban állhatatosan kitarthassak. Arra is kérem szentséges császári és királyi Felségeteket, hogy ha a jövőben esedékes, e zólyomi kapitányok áthelyezése alkalmával a többi veteránjai között Felségetek kegyesen emlékezzen meg rólam is a katonai tisztségek, jutalmak és zsoldok osztása során. Ígérem ugyanis, hogy viszonozni fogom azt, azon igyekezve, hogy a katonákban felszítva a vitézi lelkületet, és törekvéseimmel és szándékaimmal mindenkin túltéve szolgáljam meg szentséges császári és királyi Felségetek ilyen jótéteményeit, sőt, vitézségemmel mindenki előtt megtestesítsem a jó katonát. Várom ezért erre szentséges császári és királyi Felségetektől, mint természettől fogva tisztelt uramtól a vágyott és kegyességes választ. 

Ugyane szentséges császári és királyi Felségetek hűséges, és alázatos szolgája, és veterán katonája Nándori Bene Mihály "

A veterán katona, aki négy évvel előtte kapott nemesi megerősítést és Nándori előnevet nősülésre adta a fejét. Ha tudjuk, hogy Nándori Bene András 1616-ban Nógrád vármegye táblabírája 40 éves, ha ebből visszaszámolunk, akkor 1576-ban születhetett, tehát a veterán katona házasságának első évében Zólyomban. Hogy pontosan miért is rézben kérte kárenyhítését Mihály, arról bővebben a könyvünkben olvashat az érdeklődő.  Feltételezésünk, hogy ezen Mihály gyermekei azok, akik Komáromból nógrádi birtokaik visszaszerzése után a Balassákkal konfrontálódnak. Mihály fiai a Nógrád megyei jegyzőkönyvek tanúsága szerint már használják a nándori előnevet. 

A Balassákkal való kapcsolat is Zólyomhoz köthető. Feltehetően miután Bene Mihály vagyonilag kárpótoltatott és nemességét igazolva a zólyomi társadalomba "beépült" az akkortájt Zólyomban székelő Balassákkal is jó kapcsolatott építhetett ki. Fiáról tudjuk hogy Balassa Imre fiának Zsigmondnak lett a birtokgazdája. A Balassák történe a következőképp köthető a családhoz.

 "1576-ban azonban Ali bég megtámadta Kékkőt, melynek őrsége a török had közeledtére Divénybe menekült s a vár kardcsapás nélkül az ellenség birtokába jutott. A törökök az alkalommal élvén, a füleki bég Divényt is elfoglalta s ekként az összes Balassa-jószágok Nógrádban a török hódoltság alá kerültek, Balassa János pedig, Divény elveszte fölötti bánatában még abban az évben meghalt. Ekként azután a divényi uradalom János zólyomi és honti főispán királyi főajtónálló testvérének, Imre erdélyi vajdának az utódaira szállott. Imre erdélyi vajda († 1550.) fia András, a ki 1568–1575-ig Nógrád vármegye főispánja is volt, 1571-ben Makoviczát, Vágbeszterczét és Budamért nyerte adományul. András fiai Imre és Zsigmond azonban az 1593–94. évi felszabadító hadjárat után csakhamar birtokukba vették a Balassa család nógrádi birtokait. Divény 1598-ban már Zsigmondé, a ki 1619-ben a megrongált kékkői várat is újból felépítteti. Az 1598. évi összeírás szerint a Balassa család nógrádi birtokai a következőleg oszlottak meg a két testvér között: Imre birtokai: Abelova, Alsóesztergály. Zsigmondé: Alsótiszovnyik, Budalehota, Divény, Szelcz, Závada, Etrefalva, Felsősztregova, Felső-Tiszovnyik, Fűrész, Gergelyfalva, Tóthartyán, Bisztricska, Rónya, Kékkőváralja, Kis-Sztraczin, Kislibercse, Kotman-Lehota, Kisújfalu, Lest, Losoncztamási, Madacska, Málnapatak, Nagylám, Nagy-Libercse, Nedelistye, Nógrádszenna, Nógrádszentpéter, óvár, Podrecsány, Süllye, Szinóbánya, Terény, Tosoncza., Divénytugár. Turopolja. Vámosfalva, Veres. – Balassa Zsigmond birtokai ekkor Kékkő és Divény vára körül csoportosultak. E birtokokra azonban testvére Imre is igényt tartván, állandó viszálykodásban élt Zsigmonddal."

Az idézetben szereplő Balassi János egyetlen vérszerinti örököse Balassi Bálint "a költő" volt, aki viszont utód nélkül Esztergom ostrománál 1594.05.20.-án elhalálozott. Balassa Zsigmond halála után (1623.) ennek fiai László, Ferencz, Simon, János és András örökölték a divényi uradalmat. 

Bene Mihály fiait Bene Andrást és Ferencet a Balassa család familiárisának nevelte, Balassa Zsigmond mind Mihályt, mind annak András fiát alkalmazásba vette egészen 1598-ig. 

"1598.01.22 , Beszterce

Bene András és Mihály, Kékkő és Dévény várak provisorai, választott bíróság előtt urukkal Balassa Zsigmonddal szemben jövedelmeinek hűtlen kezelése miatt elmarasztaltatnak / Jelzet: P 632 - IV. - No. 200."

Mihály utolsó említése is ekkor történik, utána 1602-ig Bene András mint Balassa Zsigmond tisztartója szerepel. Ekkor a Balassák egy birtokper során András Ferenc testvérét és annak feleségét meggyilkolják az árvákat a Forgách és Pálffy család karolja 

Eleddig ismert gyermekei:

- Nándori Bene András (1568-1649)

- Nándori Bene Ferenc (? -1602)