A Piazza család kapcsán meg kell említenem a személyes kötödésem, miszerint déd mamám, édesapám, apai nagymamája, Tarjányi Mária (1904 – 1977) kétszer házasodott. Az első férje dédapám, a volt 1919-es vöröskatona Szücs István (1895 – 1965), aki a 1919-es események után bujkálni kényszerült és a Tarjányi családnál húzta meg magát, ahol megismerkedésük után szerelemből megházasodott és elvette a házigazda lányát Tarjányi Máriát 1925.-ben.
Két gyermekük született, Szücs István (1926 – 2000) nagyapám és Szücs Mária (1928 – 1989) apám keresztanyja. 1933-ban Tarjányi Mária ott hagyja vidéken a férjét, a gyerekeit a Szücs család gondjaira bízza. 1940-ben a Kecskeméti járási bíróság mondta ki a válásukat. Tarjányi Mária Budapesten az Ernő utcában szénkereskedést nyitott. A mindennapi feladatokhoz szüksége volt szén kihordó legényekre, az egyik ilyen legény Berényi Mihály (1910 – 1971). A lakcímnyilvántartás szerint már 1942-ben együtt éltek. Tarjányi Mária testvérének Rudolfnak az esküvői anyakönyvi bejegyzésében Berényi Mihály, mint tanú szerepel. Az együttélésből házasság lett, aminek gyümölcse Berényi Zsuzsanna Györgyike (1944. január 20.-án született). Györgyike férje Piazza György (1939.01.20 - 2023) volt, tehát rokoni relációban dédmamám lányának a férje. Az ő gyermekei György (1967), és Róbert (1975) már édesapám lányági unokatestvéreinek számítanak.
Talán a lenti kép érthetővé teszi az eddig leírtakat:
A Piazza családok magyarországi kutatásakor nagyon sok forrást kellett igénybe vennem, mert nem egy túl gyakori családnévvel találtam szembe magamat. Az adatok ismertetését talán kezdjük a legáltalánosabb kereséskor kapott információkkal (lsd. Wikipédia):
- Piazza vagy (szokottabban) Piazza Armerína (népiesen Chiazza), város Olaszországnak Caltanissetta-i tartományában (Szicilia) 18,252 lakossal, püspöki székhellyel.
- Piazza, híres olasz festőcsalád, melynek nevezetesebb tagjai: Calisto Piazza, Tizian tanítványa volt 1524 és 1556 között, azonkívül említendő Paolo Piazza (szül. 1557-ben Castelfrancoban, Veneto régióban, Treviso megye, meghalt 1621- ben Velencei területen) végül pedig Piazza Andrea, a fentebbiek unokaöcscse és tanítványa.
- PIAZZA, Lodi-i festőcsalád a XVI. században. Albertino (1475—1528) és Martino ( 1527), két testvér, akik csaknem mindig együtt dolgoztak. Stílusuk Leonardo da Vinci hatása alatt áll, de még a régibb lombard iskola benyomása is érezhető rajtuk. Főműveik a lodhi Dómban és Incoronatában, a Budapesti Szépműv. Múzeumban egy kitűnő kis Madonna-képük, Martinó fia. Callisto Piazza * 1500 előtt, + 1561. Romaninóhoz csatlakozott, s annak egyik leghívebb követője.
- A Piazza nemesi család Chicago mellet él Amerikában, mintahogyan Argentinában és Dél-Afrikában, Svájcban is nyomon követhetőek.
Ezek az információk még hasznosak lesznek, ha a további anyagokat elolvasva kicsit kiegészítve összerakjuk. Az angol nyelvű utalásokból és töredékekből egy igen jól összerakható eredet rajzolódik ki a családról:
Az ősi és festői olasz velencei régióból számos eredeti családnév született, köztük az érdekes hangzású Piazza vezetéknév is. Korábban az embereket eredetileg csak egyetlen néven (keresztnév) ismerték, a népesség rohamos növekedésével és az utazások gyakoribbá válásával szükségessé vált, hogy az emberek egy második nevet vegyenek fel, hogy egyértelműbben azonosítsák magukat. A rögzített örökletes vezetéknevek felvétele egészen a modern korig nem volt teljes, de az örökletes családnevek használata Olaszországban már a 10. és 11. században kezdődött. (Magyarországon ez majd csak a 14-15sz.-ban terjed el). Az olasz örökletes vezetékneveket meglehetősen általános elvek alapján találták ki, és a keresztnevekből alkotott származékok sokasága jellemzi őket. Bár Velence vidékén a családnév leghagyományosabb típusa a családnév, amely az apa keresztnevéből származik, de előfordulnak helyi, helyrajzi vezetéknevek is. A helyi nevek, amelyek a legritkábban fordulnak elő az Olaszországban előforduló fő vezetéknevek közül, olyan helynévből származnak, ahol az eredeti viselő egykor lakott vagy földet birtokolt. Az olasz helyi vezetéknevek gyakran a "di" előtagot viselték, amely az egyik helyről a másikra való kivándorlást jelentette, de nem feltétlenül jelöli a személy nemességét.
A Piazza család feltételezhetően egy Piazza nevű helyen élt, amelyből ma is több város található Olaszországban. Más európai vezetéknevekhez képest az olasz vezetékneveknek meglepően sok alakja van. Tükrözik az olasz nyelv regionális változatait és számos dialektusát, amelyek mindegyikének megvan a maga jellegzetessége. Például Észak-Olaszországban a tipikus olasz vezetéknév utótag „i”, míg Dél-Olaszországban „o”. Ezen túlmenően a helyesírási változtatások gyakran előfordultak, mert a középkori írnokok és egyházi tisztviselők gyakran úgy írták a neveket, ahogyan hangzottak, nem pedig a konkrét helyesírási szabályok szerint. A Piazza név helyesírási változatai közé tartozik a Piazza, Piazzi, Piaz, Del Piazzo, Del Piaz, Piazzini, Piazzoni, Piazzola, Piazzolla, Piazzoli, Piazzese és még sok más.
A Piazza család ősi és nemesi család, germán eredetűnek tartott, melynek első írásos emlékei a 10. századra nyúlnak vissza. A Piazza vezetéknevet először Parma városában találták meg dokumentumon a Piazza családnál, a város nemességének felsorolásában a X. században. A család Bergamóban, Parmában, Cremonában, Sienában és Astiban terjedt el az évszázadok során. A család szicíliai ága azonban a történetíró Mugnos szerint Piacenzából származott, eleji Pietro, Bartolomeo és Arniccione katonák voltak a normann hódító lovagok szolgálatában. Utódaik közül került ki Corrado, Nicone és Alessandro, akik a sziciliai királyságot szolgálták. Federico, Corrado fia, Palermo városának egyik fő bárója volt. Fia, Ruggiero praetor volt, és ugyanabban a városban esküdött fel. Ruggiero leszármazottai 1344-ben a gyermek Ludovico király alatt katonai szolgálatba álltak és a család további ágait alapították meg, amelyek közül az egyik a 16. század elején Monte San Giulianóban telepedett le. Nicola, a vallásos Ruggiero fia, Alcamóban, Enrico Ventimiglia gróf lázadói között szerepel. A család tagjai között kiemelkedő személyek voltak:
- Piazzoni család számos tagja a 16. századtól nemesi státuszú volt Serravalle-ban. Camillo Piazza Dragonia püspöke volt 1657-ben, ennek a családnak a tagja volt Ludovico Piazza, Forlì püspöke 1726-ban
- Giulio Piazza, Rodi érseke volt, I. Giuseppe osztrák nagykövete, 1712-ben pedig XI. Kelemen pápa bíborossá tette. Giuseppe Piazza csillagász és szerzetes volt, akiből a matematika professzora lett
- Alberto Piazza (1941-2024), olasz humángenetikus, a torinói egyetem humángenetikai professzora
- Federico Piazza (sz. 1987), olasz profi labdarúgó
- Callisto Piazza (1500-1561), olasz festő
- Luigi Piazza (1884-1967), olasz operai bariton
- Anna Di Piazza, amerikai republikánus politikus, New York állam szenátusának 18. kerületének jelöltje, 1984 4
- Vincent Piazza amerikai film-, televízió- és színpadi színész
- Osvaldo José Piazza (sz. 1947), egykori argentin labdarúgó-védő
- Rod Piazza (sz. 1947), amerikai blues harmonikás és énekes
- Michael Joseph "Mike" Piazza (sz. 1968), egykori amerikai Major League Baseball elkapó
- Marguerite Piazza (sz. 1926), amerikai szoprán és előadóművész
- Signore Pompeo Piazza (†1912) 30 éves, angol pincér Londonból, Angliából, aki az RMS Titanic fedélzetén dolgozott, majd meghalt annak elsüllyedésekor, holtestét a CS Mackay-Bennett hajó találta meg.
A középkorban tehát a család szépen fokozatosan észak felé vándorolt Itáliában. A család a 16. században már Velence környékén élt és alkotott, valamint rengeteg ágra szakadt. Köztük lesz egy német-római birodalmi palota grófi ág is, többek közt (1607).
Itt érünk el a számunkra érdekes magyarországi Piazza családokhoz. Mint olvashattuk a család egy ága Velence területére származott el. Ez a későbbi kutatás szempontjából igen lényeges adat lesz. A Piazza családok magyarországi megjelenése kapcsán érdekes megjegyezni, hogy több ág, más-más időben vándorolhatott be. Lokáció szerint jól elkülöníthető az erdélyi Besztercén már 1800-as évek elején jelenlévő Piazza Ferenc (Franz Piazza és Gillich Rosalia) leszármazottai, az 1850-es években Pesten házasságot kötő Piazza Leocadia utódjai, valamint szintén Pesten ekkor megjelenő Piazzalonga és Del Piazza családok. Ezen szállak közti korábbi összefüggésekre mélyebb anyakönyvi vizsgálatokra lenne szükség a volt Monarchia egész területét beleértve. Mivel mi most egy konkrét családi ágra vagyunk kíváncsiak, térjünk is rá az általunk vizsgált ágra.