Családfakutatás - Szücs István és Szücs Tamás

Czinege család

Dancs (kövecsesi) Czímer: kékben, zöld halmon nyugvó levélen koronán álló természetes czinke, csőrében leveles ágat tartva.Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-vörösezüst.Forrás: Címer rajzolás

A Czinege családokat szintén kutatgatom évek óta, mível édesanyám testvére Czinege Istvánhoz ment feleségül, aki keresztapám lett. Fiúkkal Czinege Gáborral töltöttem gyermekkorom legtöbb nyarát anyai nagymamámnál. Nem melleseg Édesanyám Krizsán unokatestvére szintén egy Czinege Istvánhoz ment hozzá, így a szűk családban mindjárt két Czinege ágat is kutathattam, az egyik Karcagról a másik Nagykamarásról került a "családomba" :) Zöld Mihálynak és Paluskáné Szabó Évának ezúton is sok köszönet a kutatásban való segítségért.

forrás: Száz Magyar Falu - Nagyiván

A név eredete a Horka mellett fekvő Malahról származott. Horka helysége, melynek régi neve Mala (Malah, Malach), a gömöri várföldek közé tartozott. A Gömöri vár körül kialakult településláncolat szerves részeként a katonai funkciót látta el. Lakosai várjobbágyok, várkatonák voltak, akiknek kötelessége a fegyveres szolgálat volt s ezért el nem idegeníthető földbirtokot, kishűbért kaptak. Közülük kerültek ki a vármegye élén álló ispán (comes) katonai segítői, a seregben a hadnagy, a várban a várnagy illetve a várnépek tisztjei. Figyelembe véve adottságait és azt a körülményt, hogy a Sajó mellett lévő Gömör vára már a magyarok bejövetelekor, sőt előbb is létezett, hiszen Ptolemaios Claudius (II. sz.) már Gorman néven említi, azt sem tartjuk kizártnak, hogy a település már okiratos említese előtt is létezett, lakott volt és őrhelyként szolgált. Elképzelhető viszont az is, hogy Özörény területéből kiválva csak a XI. század tájékán jött létre mint lakott település a Szent István által szervezett megyerendszer keretében, amelynek környékbeli központja Gömör volt.

Mala - Malah - Malach: a település nevének eredete még nem ismert számunkra. Közvetlenül a tatárjárás után, IV. Béla király 1243. június 5-én kelt oklevelében történik róla először hiteles említés. Ebben az oklevélben a király Fülöp és Detre ispánnak, Máté fiainak, adományozza Kövit és Licét, Berzétét és tartozékait, valamint Pelsőcött és tartozékait, vagyis Csetneket, Taplocát, Somkútot, Pelsőcöt, Mirket, Ardót és Lekenyét. A falu az utóbbiak hatarának pontos leírásánál kerül említésre emigyen: "...Továbbhaladva a [határ] Hluboka-főhöz érkezik, és Máté fia Milgoz határán ereszkedik le egészen a Sajó folyóig, majd e víz folyása mentén fölfelé tartva a vízösszefolyásig, Zágráb gömöri várjobbágy faluja, azaz Mala határához jut. Nyugat felé átkelve, a Sajó folyón elér a Taplóca vizéhez ott, ahol ez a Sajóval egyesül; a Taplóca Malával közös határa, a jel pedig a nagy út mellett van". Megjegyezendő, hogy ezek a hátárok évszázadok teltevél sem változtak és ma is pontosan követhetők. Nem tudjuk, hogy a király mikor adományozta Zágrábnak a falut, kiemelve őt a várkatonák sorából a nemesek sorába, arról viszont már oklevél tanúskodik, hogy Korpás fiai Zágráb, Mentha és Lőrinc már a tarárjárás előtt bírták Keszi falut is, amely a mai Keszi, Kövecses és Recske határait foglalja magában. Keszit ugyanis Illés ispán akarta tőlük elperelni, de a pert elveszítette, mivel a jogának igazolására felmutatott oklevél (1226) hamisnak találtatott. Így II. Endre király 1232-ben kelt oklevelében őket erősítette meg említett birtokukban.

A XIII. században azonban más várjobbágycsaládok is éltek a faluban, melyek egyes tagjai nemességet is szereztek. 1275-ben ugyanis IV. László király Malahi Gyurgyk (Gurguk) fiait, Bosdárt és Pongrácot, Malahi Opsa fiait, Andrást és Mihályt, Hutizló fiát, Házost, Tubul fiát, Hedriket mind ősi, mind szerzett jószágaikkal együtt a gömöri várkatonák osztályából kiveszi és az ország nemeseinek sorába emeli őket. A nemességre a cseh király elleni Morva melletti csatában szereztek érdemeket, ahol Malahi Simon, aki Bosdár (Bodzsár) és Pongrác fivére volt, el is esett.

A Zágráb-Korpás nemzetség leszármazottai, akiknek még a XV. században is volt birtoka Malahon, valamint az itt élő más családok tagjai egészen a XIV. század végéig Malahi néven szerepelnek az egykorú okiratokban. 1413-ban ezt a folyamatot szakítja meg Malahi Izsák ága. Malahi Izsáknak három fia volt: János, akinek nem voltak leszármazottai, György mester, aki 1358-59-ben Gömör megye alispánja volt, és Pál. György mester Miklós fiától származó László unokája és István fiától származó János unokája, valamint Pál fiai, István és György, 1413-ban már Horkai (de Horka) néven fordulnak elő az okiratokban. Ma még nem tudjuk, miért került sor erre névváltoztatásra, hogyan lett elfogadtatva s miként terjedt el az új Horka név, de reméljük, hogy erre is fény derül még az okmányok, családi okiratok és levelek feltárasa közben. Tény azonban, hogy a Malahi (Malahy, Malay) név is tovább élt az itt születt vagy innen származott családok nevében egészen a XVII. század eléig.

A település történek megvilágosítására egy nagyon érdekes és fontos adatot találunk a református egyház presbiteri jegyzőkönyvének 1796.január 25-én kelt bejegyzsébén. Arról van itt ugyanis szó, hogy a presbitérium határozata folytán a düledező, úgynevezett "Malai Puszta Templom széjjel hányattasson és a köve a Parochiához hordattasson." Ez meg is történt, jóllehet "a Puszta templom" köveinek elhordása ellen a dereskei V. A. Diakonus tiltakozott. Ezen említés arra a fontos tényre utal, hogy Mala települése, mely akkoriban már pusztává vált, de korábban templommal is rendelkezett, mégpedig katolikussal, kívül esett a későbbi, illetve mai Horka területétől. Hogy hol is volt ez a település, még nem állapítottuk meg.

A malahi-horkai lakosság foglalkozására nézve sincs sok adatunk. Az őrszolgálaton és katonáskodáson kívül elsősorban földműveléssel foglalkoztak, de égettek szenet és meszet is, fuvaroztak, kecskét és juhokat tartottak. Egyes források szerint a XVII-XVIII. század derekán a falu elnéptelenedett. Nem tudni azonban, hogy ez a megállapítás Mala településére vagy a mai Horka helységére utal-e.

A malahi várkatonacsaládok még a XIII. században nemességet szereztek, így a Dancs és Czinege családok ősei, aztán 1275-ben többen. Ebben az évben ugyanis IV. László király Malahi Gyurgyk (Gurguk) fiait, Bosdárt és Pongrácot, Malahi Opsa fiait, Andrást és Mihályt, Hutizló fiát, Házost, Tubul fiát, Hedriket mind ősi, mind szerzett jószágaikkal együtt a gömöri várkatonák osztályából kiveszi és az ország nemeseinek sorába emeli őket. A nemességre a cseh király elleni Morva melletti csatában szereztek érdemeket, ahol Malahi Simon, aki Bosdár (Bodzsár) és Pongrác fivére volt, el is esett.

Czinege családok ősei Keszi és Kövecses környékén fekvő nagy jószágaikon telepedtek le. Első ismert Őse Malahi János, akinek neje Bey Ivánnak Margit nevű lánya volt. Fiuk, Miklós már a Czinege nevet használta. Czinege Miklós 1330-ban Malahi János másik fiával, Györggyel tiltakozik az ellen, hogy az ősi birtokukat, Al- és Felherepánt (Szentdemeterpuszta) mások elfoglalják. Még ugyanabban az évben Hanvai Pál a Czinege Miklós fiainak, Istvánnak, Jánosnak, Jakabnak és Pálnak nevében tiltakozik Malahi Miklós és György atyafiak ellen, akik Felherepánt elidegenítették. A Czinegék, akik azt állították, hogy szintén a Zágráb-Korpás nemzetségből erednek, ebben a században hosszas pert folytattak a Dancs család őseivel Recske, Keszi és Haripán (Herepán) falukért. Haripánért vagy Szentdemeterért később a Telegdiekkel pereltek, melyet meg is nyertek. Czinege Miklóst 1409-ben törvényesen bevezették Felherepán vagy Szentdemeter helységébe. Házasság révén megszerezték Szuhát, más néven Márkrétet is . Czinege Miklós neje ugyanis Szentkirályi Lászlónak a lánya volt, akinek fiai, Szentkirályi Pál és János 1345-ben testvérüknek leánynegyede fejében Szuhát átengedik Czinege Istvánnak, Jánosnak és Jakabnak.II. Czinege Miklós Gömör megyének 1410-1416 között alispánja is volt. Az 1427. évi összeírás szerint Czinege Györgynek Szentdemeteren 16, Márkrétén pedig 5 jobbágytelke szerepel. Czinege Miklósnak, az alispánnak János és István nevű fiairól emlékeznek meg az okiratok: ezeknek azonban fiú maradékaik nem voltak, s így a családnak az 1480-as években magva szakadt. Czinege Istvánnak Margit nevű lányát, aki otrokocsi Susa Bernáthoz ment férjhez, 1488-ban kövecsesi Dancs György elégítette ki apjának jószágaiból, melyek a Borsod megyei Thulason, a megyebeli Kövecses, Keszi, Szentdemeter, Malah nevű helységekben és Alsóherepán, Márkréte, Borsfölde és Dezsőfölde pusz tákon feküdtek. A család birtokaiból még a Kerepeczy Miklós és Bey Tamás utódai is örököltek, akik Czinege Istvánnak nővéreit vették feleségül, de azoknak java része mégis a kövecsesi Dancs család kezére jutott, amely a leányágiakat kifizetgette belőle.

A Zágráb-Korpás nemzetség leszármazottai és egyéb Malahiak

A Zágráb-Korpás nemzetség egyes leszármazottai, akiknek még a XV. században is volt birtoka Malahon, egészen a XIV. század végéig Malahi néven szerepelnek az egykorú okiratokban. Felsorolunk itt néhányat közülük, hiszen ők alkották a falu osi lakosságát.

Zágrábnak egy fia, Mátyás, és egy lánya volt. Az utóbbi Porvos fiához, Sándorhoz ment férjhez. Mátyásnak négy fia volt: Máté, Bors, Miklós és Zok. Miklósnak, aki 1282-ben osztozott meg fivéreivel birtokaikon, fia Dancs volt, és ennek két fia volt: Domokos és Jakab. Ettől a Domokostól származik le a kövecsesi Dancs család, mely nevét Domokos apjától, Maláhi Dancstól vette. Menthának nem voltak leszármazottai.

Lőrinctől származott Keszi Herbord és János. Herbord, akinek egy fia születt, Kozma, 1287-ben 15 márkáért adta el Zágráb unokáinak Keszi egyharmad részét, felvállalva a felelősséget testvérével, Zágrábbal, szemben is, aki akkor a tatárok fogságában sínylődött.

A XIV. század első felében a Zágráb-Korpás nemzetség ősi javai idegen kezekbe kerültek - a Czinege családéba. A család első ismert őse Malahi János, akinek neje Bey Ivánnak Margit nevű lánya volt. Három fiuk volt: Miklós, Jakab és György. Miklós fiuk már a Czinege nevet használta és malahi birtokára utal a Czinege-erdő elnevezés. Miklós 1330-ban György fivérével tiltakozik az ellen, hogy az ősi birtokukat, Al- és Felherepánt (Szentdemeterpuszta) mások elfoglalják. Még ugyanabban az évben Hanvai Pál Czinege Miklós fiainak, Istvánnak, Jánosnak, Jakabnak és Pálnak nevében tiltakozik Malahi Miklós és György atyafiak ellen, akik Felherepánt elidegenítették.

A Czinegék, akik azt állították, hogy szintén a Zágráb-Korpás nemzetségből erednek, ebben a században hosszas pert folytattak a Dancs család őseivel is Recske, Keszi és Haripán (Herepán) falukért. Az országbíró azonban a már az említett Domokos javára ítél, aki visszakapja az ősi jószágokat, de a Czinegék azért megtarthatták Alsóherepánt és Apátit (másképp Szuhát). Czinege Miklóst 1409-ben törvényesen bevezették Felherepán vagy Szentdemeter helységébe. Házasság révén megszerezték Szuhát, más néven Márkrétet is.

Czinegékkel közeli atyafiságban állott Malahi Izsáknak ága, akinek fiai a XIV. század közepén a Czinege családdal együtt Szentdemetert vagy Felherepánt bírták. Malahi Izsák egyik fia, György mester 1358-59-ben Gömör megye alispánja volt. Keszi Herbord fia, Kozma 1369-ben tiltakozott az ellen, hogy Malahi Dancs fia, Domokos (a Dancsok őse) és Malahi Izsák unokái Keszit, Herepánt, Szentdemetert és Apátit elfoglalták és használják. Malahi Izsák Pál nevű fiától származó unokái és más maradékai 1413-ban Horkai néven fordulnak elő, amiből arra lehet következtetni, hogy ez az ág Horkán, vagyis Malahon lakott.

Malahi Pál 1347-ben homo regius. Simon vályi lelkész 1351. november 11-én megidézi Szkárosi Miklóst és fiát, Malahi Pálné Erzsébet asszony és Dobai Mihályné Ilona asszony kérelmére leánynegyed- és hitbérkielégítési ügyben. Malahi István 1507-ben Csetneki Miklós ügyvédje volt. Malahy János az 1549-i subsidium-jegyzékben fordul elő. Ferdinánd király 1561-ben a magvaszakadt Malay János malai kúriáját és az Ivánka Kristóf ivánkaházi kúriáját, melyet azért koboztak el tőle, mivel akarattal esett török fogságba, Kövér Ferencnek és Kormos Gáspárnak adományozza. A család egy ága még a XVII. század elején is élt. Malahy Péter 1580-ban Horkán egy puszta belsőséget cserél el Barna Ferenc alispánnal. Malahy Péter Anna nevű lányát Barna János vette feleségül. Ennek utódai Barna Mihály, György és Zsigmond l664-ben a malahi pusztabirtok elidegenítése miatt tiltakoznak Malahy Gergely utódai ellen.

Nagyiványi Czinegék:

A Czinege család.

1754-ben két Czinege család érkezett Boconádról. Emlékezetes, hogy a falu legelső halottja az a Czinege György volt, akit 1755-ben, 82 évesen temettek el. Egy évtized múltán már legalább négy Czinege nevű családfő szerepel az anyakönyvekben, mindegyikük népes családot nevel. Mindannyian Czinege György vagy Czinege József családjához tartoznak: 1770–71-ben ezt a két telkes jobbágyot írták össze. 1828-ban nyolc Czinege családot tartanak nyilván, egy kivételével mindegyik telkes jobbágy. Ketten (Czinege Pál és József) kézművesként is ténykednek. Az 1850-es években nyolc Czinege nevű család volt a telkes jobbágyok között. Négyen a főúton, hárman Hadházon laktak, egy család pedig Kismezőn. A házas zsellérek között szintén nyolc Czinege családot számláltak. Többségük Kismezőn élt, de Nyavalykán, Andornakon és a főút alsó végén is föltűnik a családnév. Az 1890-es évek elején már 24 külön családot alkotnak a Czinegék. Tizenheten kisebb-nagyobb földterülettel rendelkeznek, hárman iparral foglalkoznak (ketten szűcsök), továbbá egy tanyagazdát, két cselédet és egy kondást is találunk a famíliában. A családokat megkülönböztetésül ragadványnévre utaló betűvel jelölték meg. (Lásd: Függelék IV.)

Legtöbb földje a „Hatházi” Czinegéknek (Pál, János, Mihály, Antal, István, József) van, különösen a tanyával is rendelkező „Hatházi” Czinege Mihálynak. A „Máté” Czinegék kevesebb földet birtokoltak, de szintén módosnak számítottak. Czinege Mihály szűcs volt, de az apja öröksége révén, a Nagyúton lakott, és a Bürök-halom mellett nagyobb földet tulajdonolt. A legtöbb család ekkor már a Hadházon és Kismezőn élt, továbbá az Alvégen, de két család Nyavalykán is lakott. Az utóbbaik egyike cseléd, a másik földes gazda volt. A XVIII. és a XIX. században mind az esküdtek, mind pedig a bírók között találunk Czinegéket, bár nem túlzottan gyakran vállaltak ilyen funkciót. A XX. századra legalább harminc családra elkülönülő Czinegék házasodás révén csaknem minden falubeli családdal, s így minden társadalmi csoporttal valami kapcsolatba kerültek.

A Czinegék ragadványnevei

Máté Czinege – Máté keresztnévről

Hatházi Czinege – Hatházon laktak

Gulyás Czinege – gulyások voltak

Bába Czinege – a felesége bába volt

Réti Czinege – a káptalani réten volt tanyagazda

Gépész Czinege – cséplőgépje volt

Tyúklétra Czinege

Pénztáros (Péztáros) Czinege

Danyi Czinege – Dániel, „Danyi” (=Dani) keresztnévről

Bíró Czinege – bíró volt a családban

Puder Czinege

Dunyi Czinege

Fickó Czinege

Vágottorrú Czinege

Nagy Czinege – termetéről kapta

Pali Czinege

Lojzi Czinege

Davaj Czinege

Szippancs Czinege

Csorba Czinege

Ipszilon Czinege

Útkaparó Czinege – útkaparó volt

Csirke Czinege

Megyesi Czinege

Kis Czinege

Kiss Hivő Czinege

Kaparász Czinege

Nagybőgős Czinege – a magyar bandában nagybőgős volt

Füge Czinege

Szegény Czinege

Gavar Czinege

Combos Czinege

Alfonz Czinege

Jári Czinege

Karácsony János: ZÁGRÁB-KORPÁS NEMZETSÉG. /Zágráb, Zágráb et Korpás.]

Birtokainak számából ítélve nem is gondolnék, hogy vár-jobbágy nemzetség volt, az oklevelek is rendesen hallgatnak róla, csak egy határjáró levél jegyzi meg mellesleg az egyik névadó tag várjobbágyi állapotát. Nemzedékrendje eddig közzé tett adataink szerint három részből áll, mert a 2-ik és 3-ik résznek az elsőhöz való kapcsolata eddigelé bizonytalan.

1232-ben Zágráb (néha Zabrag-), Menta és Lőrincz már urai voltak a gömörmegyei (Gömörtől délre eső) Keszi falunak, megjáratják annak határait és II. András királytól megerősítő levelet nyernek. A határjárásból megtetszik, hogy akkoriban még a mai Recske és Kövecses falvak is Keszi határához tartoztak. Zágráb 1242-ben gömöri vár-jobbágy s a Pelsőcztől délre eső Mala (Malah) falu (most puszta a Sajó jobb partján) földesura. 1245-ben pedig Tornallya és Szuhafő közt, éppen ott, a hol később leszármazóinak Apáti nevű faluja állott, birtokos. Mátyás nevű fiától származó unokája 1269-ben nagyanyjának hitbérét és nagynéniének hitbérét fizeti ki 14 márkával.2) 1282-ben pedig testvéreivel megosztozik. Ő kapja Recske nyugati részét, Miklós és Zok együtt vették ki részüket Recske keleti részén és Haripán (Keszi mellett eső) faluban, Borsnak a Lócz (ma puszta Keszitől délre) és Apáti falvakban levő részek jutottak. Máté, Bors és Zok testvérek 1287-ben együtt veszik meg Keszinek, atyafiukat Herbortot (I. Lőrincz fiát) illető harmadát 15 márkáért. Herbort testvére, I. János, 1285-ben a tatárok fogságába esett és abból 1287-ben még nem szabadult ki.

A XIV. században a nemzetség javainak jó része (talán politikai állásfoglalása miatt) idegen kézre jutott, egyes tagjai erőszakoskodásaik miatt az igazságszolgáltatás karjai közé kerültek, s így a nemzetség szép birtokai is veszendőbe jutottak. Felhasználta ez állapotot a Zágráb-Korpás nem birtokaival, tagjaival ismerős Málai Czinege család s megkezdte munkáját, hogy a Zágráb-Korpás nem jószágait maga kezére kerítse.

1321-ben Czinege Miklós rávette Izsákfia II. Jánost, hogy vele Keszi és Haripán visszaszerzésére szövetkezzen s majd ha visszaveszik, a falukon egyenlően osztoznak. E szerződésnek nagy hasznát vette Czinege 1328-ban. Ekkor ugyanis Kozma, Herbort fia, II. János ellen folytatott perében összes jószágait elvesztette, Czinege Miklós tehát II. János segítségére jővén, a II. Jánosnak jutott jószágokat Feledy Dezső fiainak kezéből kiszabadította, a rajta levő hitbér- és zálogköveteléseket kifizette, de aztán meg is kapta Kozmának Kesziben és Recskén levő jószágát; Felső-Haripán falu II Jánosé lett, Alsó-Haripán egyelőre a bíró, a főispán, kezében maradt. Később Izsáknak többi fiai, György és Pál is adogattak el egyes részeket Haripán, Szentdemeter, Keszi és Kövecses falvakban a Czinege családnak.

1346-ban György és Pál végleg átadták Haripán, Keszi, Recske, más néven Kövecses és Apáti, másként Szuha falvakban eső részeiket a Czinege családiak s kapták érte ennek malahi birtokát. Közben a Czinege család úgy viselte magát, azt is hirdette, mintha ő is a Zágráb-Korpás nemből származott volna. Az utolsó perczben felszólalt a Czinege család birtokszerzése és hazug hirlelése ellen Malahi, utóbb Kövecsesi Dancs fia Domokos. Ennek atyja, Danes, tekintélyes, köztiszteletben részesülő férfiú volt s azért 1329-ben és 1339-ben királyi emberül jelölték volt ki. Fia, Domokos, mindig tiltakozott az ellen, hogy a Czinege család a nemzetségi jog nagy sérelmére beleült a Zágráb-Korpás nem ősi jószágaiba, s végre 1350-ben megkezdhette a pert a Czinege család tagjai ellen. Kisült ekkor, hogy Czinege Miklós és György hazugul hirdetik magukat a Zágráb-Korpás nemből számlázottaknak, kisült, hogy a Zágráb-Korpás nem okleveleit mindig Danes és fia, Domokos, őrizték, s azokat jogtalanúl követelték Czinege Miklós és György maguknak. Még az öreg Kozma, Herbort fia is ellenük fordult, úgy hogy a Czinege család a pert elvesztette s az országbírói ítélet alapján Domokos megkapta Recske, Keszi és Haripán falvakat.

Időközben (1328—50) azonban a Czinege család valahogy kezébe kerítette II. Andrásnak 1232-iki, Keszire vonatkozó kiváltságlevelét. 1352-ben Domokos e levélért odaadja a Czinege családnak Alsó-Haripán és Apáti, másnéven Szuha falvakat. Tehát kerülő úton a Czinege család mégis szerzett valamit a Zágráb-Korpás nem ősi javaiból.

A Váci szentegyház kötelékébe tartozott Alpár (Tiszaalpár) A Váci egyházmegye kiterjedt hatalmas terület volt. Alpáron jelentős számú Czinege család élt és talán él a mai napig.

Turul 1901 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).I. Értekezések és önálló czikkek Wertner Mór dr.: Nemzetségi kutatások.

14. Zágráb és Korpás nemzetsége.

Gömör megyében felmerülő nemzetség, melynek őse tulajdonképpen bizonyos Korpás, a kinek Zágráb Mancsa és Lőrincz nevű fiai maradtak. Zágráb neve rászállt azután Korpáséval együtt az összevont nemzetségi névre.

A három fivér 1232-ben merül fel, és akkor arról értesülünk, hogy András király nekik Kati(c,cs)sz nb. Illés comes a Salgó-Tarjániak őse ellenében a Sajó-Keszi birtokot odaítéli. Azután jó ideig mit sem hallunk felőlük. 1243 június 5-ikén olvassuk, hogy Zabrag, a gömöri vár nemes jobbágya, a gömör megyei Málé tulajdonosa. 1244-ben pedig találjuk, hogy Ákos nb. Fülöp gömöri főispán birótársai sorában Zabragy, Mancha és Lőrincz gömöri nemesek szerepelnek. Egyikök nevére megjegyzendő, hogy 1232-ben «Mentha», 1244-ben « Mancha »nak nevezik. Mentha nevet nem ismerünk, de Mancha vagy Monch előfordul, úgy hogy a Mancha kétségkivül a helyes.

Zágrábnak, ki még 1245-ben a gömörmegyei Kövi-n is birtokos, egy Máté nevű fia s egy leánya volt ; ez utóbbi a nógrád megyebeli Losonczon birtokos Parvas fia Sándorhoz ment férjhez. 1269 november 6-ikán kijelenti e Sándor, hogy Zágráb fia Máté Zágráb özvegyének és leányának, ki az ő felesége, hitbéri és leánynegyedi követeléseit kielégítette ; Sándornak akkor már András nevű fia is volt. E Sándor elad 1283-ban egynéhány témái földeket a Pilis nb. Detre és Mikó fiainak; utoljára 1288-ban akadunk rá; fia András 1309-ben a «Témai» nevet viseli. Zágráb fia Máténak — kiről mit sem tudunk — fennebbi Mátén kivül még Bars, Miklós és Szak nevű fiai maradtak, kik 1282-ben a gömörmegyei Recske, Kesző, Haripán, Lócz és Apáti birtokokat maguk között úgy osztják fel, hogy Máté Recskének egy részét, Szak a másik részt Keszővel és Haripánnal, Bars pedig Lóczot és Apátit kapja.

1287-ben már csak Máté, Bars és Szak élnek és ez a róluk szóló utolsó hír. Utódaikat nem ismerjük, hacsak Máté fia Málei Benedek, ki 1340 november 19-ikén királyi emberként szerepel (Anjoukori okmtár, IV. k. 57. 1.) nem e Máténak a fia. 1321-ben előadja Máiéi Miklós hogy ő Füri Máté özvegyének Haripán, Kesző, Recske és Apáti után járó hitbéri és hozományi igényeit kielégítette, a miből arra lehetne következtetni, hogy Zágráb unokájának özvegyével van dolgunk ; Für helységet azonban nem ismerünk Gömör megyében. Manch-ról mit sem tudunk.

Lőrineznek három fia maradt : Herbert, János és Dancs.

Herbert, ki 1282-ben a «Keszői» nevet használja, kijelenti akkor az egri káptalan előtt, hogy keszői birtokát Máté fiainak Máté, Bars és Szaknak eladja és hogy fivére, János, számára, ki jelenleg tatár fogságban van, kezességet vall ; e Jánosról egyebet nem tudunk. Herbertnek Kozma nevü fia volt, kiről majd alább szólunk.

Lőrincznek harmadik fia Dancs, ki 1321-ben merül fel, 1329 október 6-ikán «Máiéi» néven nádori, 1337 deczember 31-ikén pedig királyi ember.' Mindketten, tudniillik Kozma és Dancs nagy birtokperben szerepelnek, melynek egyes mozzanatai a nemzetségi kötelék bitorlására világító fényt vetnek.

Pál országbiró már 1350 november 1-én Máiéi János fiai Czinege Miklós és György, továbbá Máiéi és Haripáni (Herbert fia) Kozma között biráskodott, midőn arról volt szó, hogy ezek Dancs fia Domonkosnak Recskén, Keszőn és Haripánon történendő beiktatását ellenezték ; az országbiró akkor meghagyta az ellenzőknek, hogy a nevezett birtokokra vonatkozó tulajdonjogukat mutassák ki.

Czinege Miklós és György erre a következő három okmányt mutatta be :

Druget Vilmos szepesi és abaujvári főispán tanusitja, hogy Zágráb nb. Herbert fia Kozma az ugyanazon nb. Izsák fia János ellen Gömörmegyének Gömörben 1328 márczius 7-ikén tartott közgyűlésen Felső- és Alsóharipán, Kesző, Recske és Apáti-ban lévő birtokainak vesztésére lett elitélve s hogy akkor Máiéi János fia: Czinege Miklós kijelentette, hogy ő Izsák fia János szabad akaratából e birtokokat (Loránd fia Miklós fia) Kátai Dezső fiaitól, ki azokat erőszakkal elfoglalta vala, visszaszerezte, a mit a szepesi káptalannak 1321. évi oklevelével be is bizonyított. Ez oklevél azt mondja, hogy Miklós és János akként egyezkedett, hogy a nevezett birtokok visszaszerzése után azokat mint közös nemzetségbelieket maguk között felosztják; csakhogy Miklós maga volt az, ki azokat Dezső mester fiaitól visszanyerte, azokból Füri Máté özvegyének hitbéri s hozományi követeléseit kifizette s Haripán egy részét, mely Gál fiainál zálogban volt, kiváltotta. Ennek alapján 1328-ban kimondta a főispán, hogy Miklós és János a birtokok tulajdonosai, Kozma része pedig a perköltségek fejében egyelőre a főispán kezében marad. Czinege Miklós és György azzal álltak még elő, hogy ök Domonkos atyjával Dancscsal és Herbert fia Kozmával ugyanazon nemzetségből, a Zágráb nemzetségből valók, a miért is annak idején Domonkosnak beiktatása ellen felszólaltak. Dancs fia Domonkos erre a következő okmányait mutatta be :
Az egri káptalan tanusitja 1343-ban, hogy Máiéi Dancs fia Domonkos képviseletében ennek rokona László fia Péter fia Péter az ellen tiltakozik, hogy Máiéi Izsák fiai György és Pál és e György fia Miklós saját és Dancs birtokait Haripán, Szentdemeter, Keszö, Kövecses és másokat Máiéi Czinege Miklós és György fivéreknek akarják átadni, miért is Domonkos, ki Czinege Miklósnak és fivérének mivel sem adósa, tiltakozik.
1346-ban tiltakozik Domonkos az ellen, hogy az 0 nemzetségéhez tartozó Izsák fiai György és Pál haripáni, keszői, recskei és apátii birtokukat Czinege Miklós és Györgyre átruházzák.
1351-ben tiltakozik Domonkos az ellen, hogy Herbert fia Kozma birtokait a Czinegéknek eladja.
1347-ben előadja Dancs fia Domonkos Gömörmegye alispánja és szolgabirái előtt, hogy ő Zágráb és Korpás nemzetségéből való ember és hogy ennek alapján Recske birtoknak eery része őt illeti, holott Máiéi Czinege Miklósnak és Miklós fia : Telekesi Jánosnak e birtokhoz semmi köze, miért is az ellen tiltakozik, hogy ezek a birtokot maguk között feloszszák.
1347-ben felhivja a király az egri káptalant és a jászói konventet, hogy Dancs fia Domonkosnak azon állitását, hogy ő és ősei Zágráb és Korpás nemzetségéből valók, megvizsgálják, mire mindketten jelentik, hogy Dancs fia Máiéi Domonkos igazat mondott.
1347-ben kijelenti a király, hogy Kátai Miklós fia János állitja, miszerint Czinege Miklós, ki magát Zágráb és Korpás nembelinek vallja, nem e nemzetség ivadéka, a miért is felhivja a megyét, hogy ez ügy állását vizsgálat tárgyává tegye mire az ugyanazon évi február 26-ikán 'TŐmörön tartott megyei közgyűlés egyhangúlag oda nyilatkozott : hogy Czinege Miklós nem a Zágráb és Korpás nemzetség ivadéka.
1350-ben megparancsolja a király, hogy Máiéi Dancsnak azon panasza, miszerint a Czinegék az ő keszői, kövecsesi és haripáni birtokát már évek óta jogtalanul elfoglalva tartják, megvizsgáltassák, mire az egri káptalan a panasz igaz voltát elismeri.
1269-ben (1. f.) elismeri Témái Sándor, hogy Zágráb fia Máté fia Máté Zágráb özvegyének és leányának követeléseit kielégitette.
1275-ben IV. László, Apsa = Absolon), Hotiszló, Tobol és Györgyök fiait, Máléban lakó gömöri várjobbágyokat a csehek elleni hadjáratban kivivott érdemeik megjutalmazásául, a nemesek sorába emeli.
1282-ben (1. f. felosztják Zágráb unokái maguk között az örökölt birtokaikat.

Czinege Miklós és György ezek hallatára azt állitották, hogy az 1269 és évi okiratokat Izsák fiai György és Pál a máiéi sz. Erzsébet tiszteletére épitett templomból lopták el, és hogy ők e miatt már a királynál panaszt emeltek s hogy a tolvajokat a király Ítélőszéke elé idézték ; 1346-ban pedig úgy egyezkedtek, hogy Izsák fiainak (György, Pál és Gergely pálosszerzetesnek) megbüntetéséről lemondanak, máiéi birtokukat, mely tulajdonképen már az övék, nekik visszaadják, a miért azonban Izsák fiai haripáni, keszői, kövecsesi, apáti és recskei (más néven szuhai) birtokrészeiket a Czinegéknek átengedik ; kikötötték egyúttal, hogy ha a Czinegék azon okmányokat, melyeket Izsák fiai tizennyolcz évvel azelőtt a máiéi templomból loptak, bárhol és bárkinél találják, Izsák fiai kötelesek ezeknek visszaszerzését minden tőlük kitelhető módon lehetővé tenni. Ez utóbbi ügy megvizsgálásából kitűnt, hogy a nevezett két okmány nem a Czinegék tulajdona volt, nem is az ő birtokaikra vonatkozott, hanem állításuk szerint azokat Herbert fia Kozma adta volna át nekik megőrzés végett, csakhogy később az emiitett templomból ellopták. Ezzel szemben Kozma azt vallotta, hogy ő ez okmányokat soha másnak az örizetére nem bízta, hogy mindig atyjának és magának kezén voltak és hogy semmi oka nem lehetett arra, hogy azokat a Czinegék őrizetére bízza, mivel ezek nem az ó nemzetségének tagjai. A Czinegék erre nézve, hogy mily jogon tartják Domonkos birtokait elfoglalva s mily módon jutottak az emiitett okmányok állítólagos birtokába, semmi írásbeli vagy okirati bizonyítékot nem tudván előmutatni, csak szóbelileg védekeztek azzal, hogy ők Domonkosnak nemzetségbeli rokonai és hogy Kozma a birtokokat nekik átengedte.

Az országbíró erre 1351 április 23-ikán kimondta, hogy tekintettel arra, miszerint a Czinegék Domonkossal és Kozmával tartott nemzetségi rokonságukat be nem bizonyíthatták, holott Domonkos és Kozma kétségkívül e nemzetséghez tartoznak és tekintettel arra, hogy Izsák fiait jogtalanul okmánylopással vádolták, őket minden irányban perveszteseknek nyilvánítja. A pör 1352 junius 14-ikén végződött be, midőn Izsák fiai és Domonkos a Czinegékkel oly feltétel alatt békültek ki, hogy ha Czinege Miklós II. Andrásnak 1232. évi oklevelét Domonkosnak átadandja, ő Czinege Miklósnak és fiainak (Jakab, István és Jánosnak; Alsó-Haripán és Apáti (másként Szuha nevü birtokot át fogja engedni. Mindezekből tehát kitűnik, hogy a Zágráb-Korpás nemzetséghez csak a következő Máléi családbelieket szabad számitanunk.

Page updated

Google Sites

Report abuse