barátosi Bene 

A barátosi Bene család sajnos nem annyira ismert és feldolgozott mint más Bene családok akikkel eddig foglalkoztam, de számomra mégis az egyik legérdekesebb. A család közvetlen leszármazottjaként természetesen mindennél jobban érdekelt ezen család múltja, jelene. Nagymamám Bene Margit sosem kérkedett nemesi származásával, családja múltjával és sajnos nem túl sok tárgyi emléket hagyott hátra, melyen a családtörténet kibontakozhatna (fényképek, családi iratok). Sajnos születésem előtt elhúnyt, közvetlen rokonai diszidáltak, távolabbi rokonai pedig amikor még tudtak volna róluk mesélni még nem lehetetett , mostanra már ők is elhúnytak. Édesapám ezen család ismereti hiányaimat pótlandó kezdett neki a családtörténetének felgöngyölítésének immáron harminc esztendeje. Sokszor tévutra vittek minket hiányos információk , hipotézisek, de ma már tisztábban látunk visszafelé a múltban. Nagy segítséget jelentett az informatika és a levéltárak ezírányú nyitása. 

A család régmúltjáról hamarosan könyvet készülünk kiadni így annak anyagát még nem teszem itt közzé, de az érthetőség kedvéért pár adatot már most megosztok az oldat olvasóval. 

A család első általunk hitelesen dokumentált ismert tagja 1563-ban a Czenk és Peresztegi Hegyvám Bor jegyzékében szerepel:

Paulus Bene de Czenk             qr II    Bozy Hegy 

A hordók különböző nagyságúak, űrmértékűek voltak. Sőt az azonos akós hordók belső térfogatának értékénél is előfordultak kisebb eltérések. A hegy vámbort együtt mérték a seprővel, tehát még lefejtés előtti állapotban. Az összeírás a parcellák darabszáma, a terület nagyságának megjelölése nélkül történt. Kitűnik, hogy egy-egy birtokos kezén több parcella is volt. Különösen a Fertő melléki Hidegség vonja magára a figyelmet, mert kis település létére (1598ban 15 ház) lakóinak nagyobb hányada több telekkel rendelkezett. Őket ugyanis az akkori úrbéri keretek szűk volta miatt a szőlőművelés tartotta el a halászat mellett. Ezen összeírások még a nádor, Nádasdy Tamás utasítása szerint készültek, de halála miatt (1562) felesége, Kanizsay Orsolya hajtatta végre az ebből eredő feladatokat. Dokumentumokból tudjuk, hogy az akkori Nádasdyak fizetett adószedői jelentéseikben híven adták vissza a tényeket, becsületük és hűségük uruk iránt nem bírta őket csalárdságra. (Bér- és borárak megtalálhatók a lábjegyzetben közölt könyvben.) 

A család egy ága erdélybe származott el és Bene de Barátos néven jelenik meg. 

A család egy rövid ága 1740-től 1904.-ig nyomon követhető, de innentől erről az ágról nincs információnk. A Bene de Borsova név alapján gondolom hogy a borzovai Bene Balázs és annak családja ezen László fia lehetett, ő 1611-ben nyer címeres nemeslevelet. (lsd. Okleveleknél)

A szervitori rendszer

A nagybirtok nemcsak a királyi hatalommal szemben erősödött meg. Az arisztokrata családok fokozatosan kiterjesztették befolyásukat a szomszédos kis- és középnemesekre is, akiket a szolgálatukba fogadtak, s szolgálatuk fejében a zavaros időkben számukra védelmet, ellátást és zsoldot biztosítottak. A familiaritás ezen új formáját szervitori rendszernek nevezzük. Ezekből a nemes szolgákból (servitor) kerültek ki a nagyurak (dominus) várainak kapitányai, birtokaik gazdatisztjei és udvarbírái. Ez az új függőségi viszony végleg a vágyálmok világába utalta az azonos nemesi jogokról, az egy és ugyanazon nemességről (una eademque nobilitas) szóló tételt, amit legutóbb Verbőczi István fogalmazott meg, még sokáig jogi kézikönyvnek számító Tripartitumában.

Ki is volt ez a Sighér János?

Siger (? szentlászlói); Marosszék (avagy Maros-Torda vármegye) (Siebmacher címereskönyvében „Sighér”) másképp oklevelekben Zsigerfalvi Zsyger. 

- Siger Dorottya (okirati előfordulása: 1554-1568) 

- sigérfalvi Sigér / Sighér / Zsyger Mátyás (okirati előfordulása: 1536) † 1536. jan. 6. után.

"Báthory István és a triumvirek között állandó, olykor ingerült vitákba torkolló nézeteltérést okoztak a gazdasági és financiális kérdések. A hármastanács felállításakor adott utasításában Báthory részletesen kifejtette, hogyan képzeli el az ország pénzügyi irányítását. A kincstartói tisztet kipróbált, hűséges emberére, Sigher Jánosra bízta, akitől az adók behajtásán, a pénzügyi élet irányításán túl azt várta, hogy ténykedésének, újításainak köszönhetően jelentősen nőni fognak az ország rendszeres jövedelmei. A kincstartó szabad kezet kapott emberei megválasztásában, a helytartókkal való munkakapcsolatát pedig a fejedelem szabta meg. A kincstartó kötelessége volt a jövedelmek behajtása, a várak, sókamarák, pénzverő helyek, bányák rendszeres bejárása, a tiszttartók elszámolásainak ellenőrzése, a praesesek folyamatos tájékoztatása az ország anyagi helyzetéről. A helytartók rendelkezhettek arról, hová fordítják a befolyó bevételeket, és ugyancsak ők dönthettek a rosszul gazdálkodó vagy sikkasztáson rajtakapott tiszttartók további sorsáról is. Rendeleteik végrehajtása újfent a kincstartót terhelte. Báthory ragaszkodott a pénzügyek teljes átláthatóságához és rendszeres ellenőrzéséhez, mindenről és mindenkitől regestrumot, inventáriumot és elszámolást kért, amelyek közül a fontosabbakat, például a Váradra, Gyulafehérvárra vonatkozókat neki is meg kellett küldeni. Nem tűrte a hanyagságot és a pontatlanságokat, például rápirított a praesesekre, amikor elfelejtették jelentésükhöz csatolni a váradi katonák regestrumát."

Sighér család, valahol mintha már találkoztam volna a nevükkel.....

"Bornemissza Gergely szorosabb kapcsolatát jelzi a Sigher famíliával az is, hogy a végrendeletében Sigher Jánost is említi mások mellett, mint javainak jövőbeni gondozóját. Ez a Sigher János Hejce egri püspöki falu officiálisa volt a deák egri várkapitánysága idején, aki minden bizonnyal Gergely deák hitvesének Sygher Dorotytyának lehetett a rokona.  Éppen a Sigher család révén Gergely deáknak a sógora volt Mekcsey István, Dobó helyettese. Miután tudjuk, hogy Mekcsey István leány testvérét, Sárát vette nőül Sigher Mátyás.  Ezért nem volt véletlen, hogy keményen megtorolta Mekcsey István halálát, miután a Borsod megyei Várkonyban 1553. március 13. utáni napokban történt támadásban 1552-es egri ostrom hősét megölték. Ezért azután, Bornemissza Gergely sógora halála miatt a várkonyi parasztokon szabályos vérdíjat szedett. Ennek során elkobzott 4 ökröt, 3 növendék marhát és 9 borjút, 99 fertály (1740,5 liter) búzát, 35 db kézi malmot, a falu templomának a harangját és a toronyórát. Bornemissza Gergely első házasságát Fügedi Oláh Erzsével kötötte kinek bátya Fügedy János lovas hadnagy Eger védelmében. 

A Máriássy családdal való rokonsága révén tudjuk, hogy az egri várkapitányt rokoni szálak fűzték Bornemissza Péter (Pest, 1835. II. 22. - Rárbok, 1584.) lutheránus prédikátorhoz, és prózaíróhoz. A prédikátort távoli rokoni kapcsolatok fonták össze a felvidéki Máriássyakkal, akik révén a tekintélyes Balassi famíliával is rokonságban állt, közvetve Gergely deák.  Nemes Máriássy Pál - Márkusfalvi Máriássy Pál szepességi főnemesi család sarja volt. Egy Bornemissza Péter által neki címzett leveléből, amely 1580. február 18-án kelt, kétségtelenül kiderül, hogy Bornemissza Péter és Máriássy Pál sógorok voltak. Egyedül az nem világos, hogy miként lehettek sógorok. Nemeskürty István szerint a legvalószínűbb, hogy Bornemissza Benedek gyulai várkapitány révén, aki 1561-ben meghalt. Végül is a Máriássy, a Sigher valamint a Mekcsey család tagjainak több szálon egybefonódó rokoni viszonyait jelzi, az előbb említett Máriássy Pál felesége az a Sigher Anna, akinek az édesanyja egy bizonyos Mekcsey Krisztina, az édesapja Mekcsey Lajos volt." 

Az Egri csillagok (Bornemissza, Mekcsey, Fügedy,) után térjünk vissza Somogyba. 

Nagymamám családi ágát anyakönyvi bejegyzések szerint 1706.01.09-ig sikerült visszavezetni, mikor is Bene Pál Nagyczenken keresztelve lett. Szülei az anyakönyv alapján peresztegi Bene András és Sobor Orsolya.  Bene András kapcsán anyit sikerült kideríteni, hogy 1690-ben hegy telek határbejárási dokumentum szerint szolgabíra és moson vármegyei nemes. 

A további családi kapcsolatokra egy a Somogy megyei levéltárban megtalált nemesség bizonyítási eljárás kihallgatási jegyzőkönyve villágított rá. 

1737.05.15 Kaposvár

Prímó: Hallotta-e a Tanú Nemes Sopron Vármegyében lakozó Bene Familiának hírét és azok között ismerte-e Bene Istvánt aennek elötte körülbelül 55 esztendővel néhay boldog emlékezetű Leopold Római Császártúl és Magyar országi királytúl szerzett Armaliusat?  Sopron Vármegyében publikáltatta és annak fiait Bene Jánost és Istvánt és leányait úgy mint Bene Annát és Ilonát nemkülönben azon Armalist szerző Bene Istvánnak atyafiait Bene Pált aki hasonlóképpen az Armalisban megvagyon nevezve és így ?

Secundó:  Tudjae az Tanú kik legyenek fent nevezett Bene István fiainak , Bene Jánosnak és Istvánnak maradéki , s hol laknak hasonlóképpen Bene Pálnak fönt írt öreg Bene István atyafiának , kik voltak fiai?

Permium:  Hallotta a Tanú ezen Nemes Sopron Vármegyében lakozó Bene Familiának hírét és azok között ismeretes néhai Peresztegen ezen Nemes Sopron Vármegyei helységben lakozó Bene Istvánt aki magát meg nemesítette és annak fiait Bene Jánost és Istvánt. De leányairul nem emlékezik. Bene istvánnak atyafiát Bene Pált néhai Bene Miklósnak fia ki fönt nevezett Armalist szerző Bene Istvánnal egy testvér volt s fiát ki nem különben az Armalisban bé iratva lenni mondatott, jól ismerte , mivel együtt nevelkedett velek és néhai  Bene Miklóst három esztendeig  is ezen Fátens?

Secundum: Túdgya azt is nyilván a Tanú hogy fönt írt Bene István fiának Jánosnak maradéki Pápán laknak de azokat nem ismeré hanem ( mint föntebb említve vagyon) a Attyukat Bene Jánost aki leszakadott Pápára  ismerte és Czenki határban egy hold földet is vásárolt töle. István nevű fia is volt néhai öreg Bene Istvánnak de annak nincsenek semmi maradékai. Bene Pálnak fia egy most is itt Czenken lakik Bene Mihály nevű, de minthogy az Atya néhai Bene Pál jobban szeretvén a Hegy mesterséget és Falu Biróságot viselni mint sem a Nemesi titulust mondván jobb, jó Polgár legyen mint szegény nemes ember. Polgárság között inkább maradott, úgy annak fia fönt nevezett Bene Mihály mai napig is Méltóságos Gróf Szécsényi Zsigmond ő nagysága Nagy-Czenki robotoló jobbágya. 

Ad Primum : Alimhogy maga a Fátens aszony is azon Bene Pálnak kinek neve néhai Bene István által szerzett Armalisban inseradva vagyon leánya, Azért tudgya bizonyossan hogy Bene Famillia itt Sopron Vármegyében Peresztegi és Nagy-Czenki helységekben laktak, jól ismerte Bene Jánost , Istvánnak fiát aki Pápára Nemes Veszprém Vármegyében le ment lakni , Bene Pált pedig Atya lévén a Fátensnek jól tudgya hogy ezen Bene Pálnak kiis István által szerzett Nemesi Levélben be irtattatott nem volt több gyermeke, hanem maga ezen Fátens aszony és Bene Mihály és János ősei , Mihály mostis Nagy-Czenken méltóságos Gróf Szécsényi Zsigmond uram és nagysága jobbágyságában vagyon, János pedig Méltóságos Gróf Csáky György Generális uram és excellenciája regimentjében álván ez előtt körülbelül 15 esztendővel Sicilliában bemenvén oda maradott.   

Primum: Igenis hallotta Bene Familiának hírét itt Sopron Vármegyében Peresztegen és Nagy Czenki helységekben másoktul is ő maga pedig tudja bizonyossan, hogy Bene János  aki Armalist szerző Bene Istvántúl származott innen Sopron Vármegyébűl ment le Pápára Nemes Veszprém Vármegyében, maga Apja pedig ezen Fátensnek Bene Pál lévén ki is Bene Istvánnak Armalissában inseralva vagyon tudgya bizonyosan hogy több gyermeke nem maradott ezen Bene Pálnak, hanem maga a Fátens , és főnt nevezett második bizonsága, harmadik pedig János nevü aki Nemes Gróf Csáky György uram ő excellenciája regimentjében álván ez előtt kb. 15 esztendővel olasz országban bé ment, és odais maradott. Hogy pedig a Fátens édes apja Bene Pál legyen inseralva sokszor említett Bene István által imperiál Armalisban mind másoktul hallotta a Tanú, mind pedig az elött nem régen ezen Fátens egy darabig Pápai atyafiainál tartozkodván mondották neki , hogy miért jobbágykodik mikor az ő apja  neve is az Armalisban vagyon vétetve és szintén oly nemes ember mint ők. 

Secundum : Bene Jánost az Armalist szerző Bene Istvánnak fiát jól ismervén ezen Tanú tudgya nyilvánsággal hogy annak maradéki Pápán laknak , Pálnak pedig ( a mint följebb is böven jelentette)  ők, és nem mások legyenek Successorok (örökösei). Mint hogy maga is ismerte a Tanú Sopron Vármegyében Bene névű embereket tudgya hogy ezen dokumentumokban nevezett Bene István aki magát Nádasdi Ferenctül jobbágyi kötelességbül fölszabadítatván nemességet is megszerezte, Peresztegi Nemes Sopron Vármegyei helységben lakott s ezt jól ismerte a Tanú, Úgy nem különben ennek János nevű fiát ki Pápára le ment lakni és örökösei most is ott laknak, de több gyermekeire Bene Istvánnak ezen említett Jánoson kívül, ki Pápára le ment, nem emlékezik. Tudgya azt is nyilván hogy a fönt nevezett Armalist szerző Bene Istvánnak voltak több egy testvér Atyafiai, úgy mint Bene Miklós és  Bene János kik Czenken ugyan megírt  Sopron Vármegyei helységben laktak, ezeket is jól ismervén a Fátens, tudgya hogy Bene Jánosnak semmi gyermekei nem lévén, azért nem insertaltatta az Armalisban, hanem Bene Pált , Miklósnak fiát kedvelvén tette azt Armelsban, ennek pedig több gyermeke nem maradott háromnál , Mihály , Jánosés Erzsébet lánya . János ez elött 15 esztendővel katonaságra adván magát és Olaszországba menvén oda maradott. Mihály pedig és Erzsébet most is Czenken laknak.

Az inspekció után kiadott nemesség igazolás szövege a következő volt: 

Joannes filius Stephani Bene impetratoris suo et filiorum suorum Stephani, Ioannis, Pauli et Francisci Bene nominibus produxit benignas litteras armales privilegiales pientissimae recordationis Leopoldi imperatoris et regis Hungariae Wiennae Austriae die 6 ta mensis Martii 1677 o praefato genitori producentis Stephano clementer elargitas et anno eodem die 30 a Maii in possessione Nemes-kér celebrata inclyti comitatus Soproniensis congregatione nemine contradicente publicatas. ***

Nos Universitas dominorum praelatorum baronum magnatum et nobilium comitatus Veszprimiensis damus pro memoria, quod cum Nos die et anno infrascriptis in oppido Veszprem pro tractandis non nullis publicum statum et tranquillitatem permansionemque nostram tangentibus et concernentibus rebus et negotiis generalem nostram celebrassemus congregationem, fuissemusque una constituti: extunc nobiles Michael et Valentinus, filii Gregorii Bene, nec non alter Michael, filius Mojsis aeque omnino Bene pro nunc in comitatu Simeghiensi in possessione T. residentes, fratres vero egregiorum Stephani, Ioannis et Pauli omnium aeque omnino Bene hic in oppido Comitatui nostro antelato adjacenti residentium congenerationales, coram Nobis personaliter constituti petierunt Nos debita cum instantia humillime super eo: quatenus ipsis litteras nostras super origine veraque ipsorum nobilitate testimoniales concedere et elargiri vellemus. Cum autem justa petenti non esset denegandus assensus, et alioquin praememoratorum instantium dicti Stephanus Joannes et Paulus omnino Bene fratres uti praeattactum haberetur congenerationales, occasione institutae adhuc in anno 1734 investigationis nostrae indubiam nobilitatem suam benignis armalibus litteris per serenissimum condam et gloriosae recordationis imperatorem et regem Hungariae Leopoldum Stephano condam filiisque Ioanni et Stephano nec non Paulo Bene fratri eiusdem Stephani in anno 1677 in Archiducali civitate, Vienna Austriae die 6 a mensis Martii clementer impertitis ac in generali congregatione comitatus Soproniensis, quam vero huius etiam nostri, hic quidem in anno 1719 die 27 a mensis Iunii, ibi vero die 30. mensis Maii anno 1677 soleniter et rite publicatis, coram facie ordinatae eatenus deputationis nostrae manifeste comprobassent; sed et instantes praememorati indubium cum suprafatis Stephano Ioanne et Paulo Bene sanquinis nexum et congenerationalitatem legitimamque ex praefato Paulo benignis armalibus inserto condescendentiam suam sufficienter coram Nobis remonstrassent: quapropter praesentes litteras nostras anterecensitis Michaeli et Valentino nec non alteri Michaeli omnino Bene super praevio modo comprobata ipsorum nobilitate testimoniales futura iurium eorundem pro cautela necessarias sub sigillo huius comitatus nostri usitato et authentico extradandas esse duximus et concedendas. Datum etc. Familiae Bene. (*7) B. f. 4 o numero 77. B IV. 41-79.

Magyar fordítás

János, a nemességet elnyerő Bene Istvánnak fia saját és fiai (Bene István, János, Pál és Ferenc)nevében bemutatta a kegyességes emlékezetű Lipót császár és magyar királynak az ausztriai Viennában (*1) 1677 március 6-án a nemességigazoló (*2) előbb említett apja számára kegyesen kibocsátott címereslevelét, melyet híres Sopron vármegye ugyanabban az évben, május 30-án Nemeskér községben megtartott közgyűlésén bárki ellentmondása nélkül kihirdettek (*3) .

Mi, Veszprém vármegye főpapjainak, báróinak, mágnásainak és nemeseinek közössége emlékezetül adjuk, hogy amikor Mi az alább írt napon és évben Veszprém mezővárosban általános közgyűlést tartottunk és egybegyűltünk, hogy megtárgyaljunk jó néhány, a közállapotokat és nyugalmunkat, illetve megmaradásunkat érintő és illető dolgot és ügyet: ekkor nemes Mihály és Bálint, Bene Gergely fiai, valamint másik Mihály, (szintén Bene) Mózes fia, akik jelenleg a Somogy vármegyei T (*4) . községben laknak, ám rokon atyafiai (*5) a mi vármegyénkbeli, már említett községben lakó vitézlő Bene Istvánnak, Jánosnak és Pálnak: ők Előttünk személyesen megállva a kellő alázattal könyörögve kérelmezték, hogy származásukról és valódi nemességükről szíveskedjünk számukra tanúságlevelünket kibocsátani és kiadni. Mivel pedig a jogos dolgokat kérőtől nem szabad megtagadni hozzájárulásunkat, és egyébként is: amint már szó volt róla, az említett kérelmezők rokon atyafiainak számítanak a felsorolt István, János és Pál, akik a még 1734-ben megtartott nemességvizsgálatunk során erre rendelt bizottságunk színe előtt világosan bizonyították kétségtelen nemességüket a néhai kegyelmes és dicső emlékezetű császár és magyar királynak, Lipótnak a néhai Bene István és fiai, János és István, valamint István fivére, Pál részére 1677-ben főhercegi városában, az ausztriai Bécsben, március 6-án kegyesen adományozott címereslevél segítségével – melyet egyrészt Sopron vármegye, másrészt e saját vármegyénk általános közgyűlésén is ünnepélyesen és szabályosan kihirdettek, mégpedig itt 1719 június 27-én, ott pedig 1677 május 30-án; ám színünk előtt maguk az előbb említett kérelmezők is elegendően levezették kétségtelen vérrokonságukat a fent említett Bene Istvánnal, Jánossal és Pállal, valamint rokonságukat és törvényes leszármazásukat a kegyes címereslevélben szereplő Páltól. Emiatt úgy határoztunk, hogy a korábban felsorolt Bene Mihály és Bálint, valamint másik Mihály fenti módon igazolt nemességéről jogaik jövőben szükséges biztosítékául e vármegye rendes pecsétje alatt kibocsátjuk és kiadjuk tanúságlevelünket. Kelt stb. (*6)

*1 Azaz Bécsett; „az ausztriai” jelző a franciaországi Viennes-től különbözteti meg a várost, melynek latin neveszintén Vienna volt.

*2 E bejegyzés ugyanis egy vármegyei általános nemességvizsgálat jegyzőkönyvéből való. A török és a Rákóczi-felkelés utáni állapotok hatására 1724-ben szabályozták először részletesen a nemességigazolás menetét: ekkortól több alkalommal vármegyénként bizottságok (deputationes) vették számba a nemeseket és igazoltatták leszármazásukat, ha lehetett. Ez volt az ún. általános nemességvizsgálat (generalis nobilium investigatio).

*3 Ha valaki nemességet szerzett, az erről szóló levelet be kellett mutatni a lakhely szerinti vármegye nemesi közgyűlésén, ahol kihirdetés (publicatio, praesentatio) után bejegyezték a nemesi névsorba az adományost. Ha egy nemes másik vármegyébe költözött, a korábbi vármegye tanúságlevelet állított ki, melyet mihamarabb be kellett mutatni az új vármegye közgyűlésén.

*4 A másoló sajnos valamiért nem írta ki a község nevét, csak a ma szokásos „X” helyett akkoriban használatos „T” betűt.

*5 A nemesség igazolásához ekkor még elég volt valamely, csak nemesek által betölthető hivatal viselésének igazolása; a nemesi jogok gyakorlását tanúkkal igazolni 60 év vagy emberemlékezet óta (a 60 éven át háborítatlanul gyakorolt nemesség ugyanis jogszerzéssel járt, ún. praescriptio acquisitiva); vagy igazolni a leszármazást a család egy bizonyítottan nemes ágáról.

*6 Innentől későbbi levéltári rájegyzések.

*7 A Bene család [ügye] 6 . B. f. 4., 77. szám. B IV. 41-79. A latin szöveg átirata

A nemesség igazolás 1800.-ban újra megtörténik, itt már a leszármazottakkal is találkozunk:

1. Le tett hitte szerint valja meg a Tanú ismeri-e Marczaliban lakozó Bene Jánost , Mihályt, Józsefet három testvér atyafiakat , ugy Csúrgón lakozó Bene Ferenczet meg Szent Györgyön lakozó Bene Lászlót és Istvánt két féltestvéreket , ismerie maganyos Bene Ferencet nem különben Bene Pált és Ferenc atyafiakat Szentgyörgyi maganyos Bene Jánost, Bene Pált és Józsefet ét féltestvérüket ezenkívűl egy magányos Bene Ferencet és egy magányos Bene Józsefet?

2. Számláljon el a Tanú le tett hite szerint ki volt atya Bene János, Mihály és József Marczaliban lakozó  Benéknek, ősmesterei.  Öreg atyakot és job atyokat  tudgya-e megnevezni Nagy atyokat?  Vallja meg hogyan hitták Csúrgón lakozó Bene Ferencznek az atyát , öreg atyát, job atyát és nagy atyát? Nem különben Bene László és István féltestvéreknek ki volt az atya öreg apja Job apja és Nagy apja ? Ki volt Szent Györgyön lakózó Bene Ferencnek  atya, öreg apja és job atya úgy nagyatya is? Bene Pál és Ferenc két testvér atyafiaknak hogyan hitták az édes attyokat,  öreg- job- és nagyatyokat. Úgy szintén magányos Szentgyörgyi Bene  ( János, két testvér Bene Pál és József atyafiaknak számláljon el atyukat, öreg job és nagy atyukat is, utoljára neveze meg magányos Bene Józsefnek az atyát , öreg job és nagy attyátis. ezen kívül az harmadik Bene Ferenc atyát is (öreg job és nagyatyát). Számoljon el s vallja meg kiket nevezett, ösmert ezen kérdésben lévő Benéknek eleik közül?

3.  Ha tudgya a Tanú, le tett hitte szerint vallja meg, hogy ezen elöl számlált Benéknek eleik közül nem de nem Bene János és Gergő volt-e az akik Nemes Veszprém Vármegyébül Pápa nevezetű mező városbul el távozván ide Somogyban Marczali nevü mező városban vettik lakásaikat és az ők gyermekeik ugy mint Jánosnak fiai Mihály, Bálint, József és András, Gergőnek pedig hasonlont Bálint és Mihály Marczaliban születtek és kereszteltek meg , mind ezeket Környül álló ? adgya tudományának okát ? 

4. Hallotta-e a Tanú hogy ezen Benéknek elei Nemes Veszprém Vármegyében , nemesi szabadságban legyenek, avagy mostanság is némely atyokfiai nemesek volnának? 

Első Tanú: Kaltó Márton Nagygombai lakos, római Katolikus, bevallása szerint 96 éves. 

ad 1. Vallja a Tanú le tett hite szerint, hogy az Marczaliban lakozó Bene Jánost , Mihályt, Józsefet három három  tej ?(fél) testvéreket  régtül fogva ösmeri, mind hogy többféle munkákból de különösen a Hegyekben velük számtalanul dolgozott.  Csurgói Bene Ferencet nem ösmeri mind azon által SzentGyörgyön lakozó Bene László és István két tejtestvéreket , ugy magányos Bene Ferenzet is nemkülönben Bene Pált és Ferencet két atyafiakat igen régtül fogva ismeria tanú. Velek többször edgyüt lévén mind szomszédbeliekkel társalkodot, mind hogy ők a Tanúnak házához gyakorta szállottak, de ellenben a Tanú is hozájok számtalanul ez előtt midőn az Balatonyon által járt , kelt, (be szállot nálok éjszakázott s ugy tanulta) minyajo Szentgyörgyi Benéket ösmeri. Magányos Bene Jánost pedig nem ösmeri, de ellenben Bene Pál és József két testvérek közül Józsefet igen ösemeri a Tanú, mint hogy itt Nagy Gombán nevelkedett fel. Mindazáltal Pált nem ösmeri , magányos Bene Józsefet pedig mint hogy SzentGyörgynek gyakorta együtt volt s ők is a tanut Nagy Gombán megh láttogatta, jól ösmeri. Magányos Bene Ferenczet pedig akit elveszetnek lenni hallott a Tanú soha sem ösmeri. 

ad 2. ..... 

A kihallgatási anyag mérete miatt itt tovább nem idézném, a 1737-es kihalgatás anyagából kitűnik hogy Istvánnak a címerszerzőnek Pálon kívűl is voltak testvérei. Peresztegi Bene András térben és időben is beleillik egy testvérnek. Pereszteg anyagaiból még tudjuk, hogy bizonyos Bene Miklós Peresztegen 1650 elött családos ember Pál nagyczenki lakos apja. Feltételezésünk, hogy mind a címerszerző Istvánnak, mind pedig Andrásnak ugyanezen Miklós az édesapja (Ezt a tanúvalomások erősítik). A levéltár leveles válaszának egy részét becsatolom:

Ami kiderült, hogy Bene István peresztegi lakos 1682-ben armalist kapot Lipót királytól. A család Pereszteg, Pápa, Nagyczenk, Marcalli, Balatonszentgyörgy, Csurgó állomásokon jelenik meg. Ez ha jól számolom 4 vármegye (Veszprém, Zala, Somogy, Moson) , ahol tovább nyomozhatunk. Az első kis nyom Pápán került a kezembe, mely kapásból ellentmondásba kerül a somogyi levéltár által kiadott anyagnak. 1682 helyett 1677. a kiadás dátuma, Bene István felesége Antal Ilona (nincs semilyen Anna és Ilona....ezt valaki a levéltárban benézhette...helyette viszont van Ferenc és Pál akiről nem írtak.) . 

A fenti irás szerint Bene István fia János,valamint fiai István, János, Pál és Ferenc nemességét armalisuk jelen bemutatásával igazolja, melyet I. Lipót német-római császár és magyar király 1677.03.06-án Bécsben kiadott s melyet ezen év május 30.-án a Soproni Nemeskéren tartott vármegye gyűlésén korábban bemutatott.  Pápán megtaláltam az 1737-es nemeségvizsgálathoz kikért nemesi igazolás szövegezését is, melyben a fentieket megerősítik, kiegészítve a leszármazottakra vonatkozóan is.  Tudjuk mikor szerezte a család az oklevelet és hol mutaták be előszőr! Sajnos Sopron vármegyében nem találtam semmit.... Az országos levéltár eldugott kis szegletében viszont az alábbi feljegyzésre találtam 1804-ből:

Hurrá...vagy mégsem.... Tehát amit tudunk, megvan az oklevél kelte, adományosa, adományozottja és címerleírása de sajnos nincs meg az eredeti oklevél és sajnos hiába írják 1804-ben hogy "Egyszerű XVIII.sz másolata a 8. szám alatt" mert sajnos nincs az a levéltáros aki megmondhatná hol ez a dokumentum. (UPDATE): A címeres nemeslevél hiteles átírata a Magyar Tudományos Akadémia kézirattár gyűjteményében található meg (Tudományos Akadémia Könyvtárában őrzött Diplomatarium (1645. okt. 14. – 1823. jún. 16.) Másolatok című, Történelem segédtudományai, Oklevéltan fol. 1. - MNL/OL-KD/28177-1/2020) . A címerleírása magyarul talán a következőkép hangzik (köszönöm Avar Anton segítségét az értelmezésben):

"Kék színű álló katonai pajzsban, az alját elfoglaló zöld mező felett jól felöltözött, baljában lándzsát, jobbjában kivont kardot tartó, a pajzs jobb széle felé forduló magyar vitéz látható. A pajzson pántos vagy nyílt, királyi koronás sisak helyezkedik el, melyből egy másik, a lejjebbihez mindenben hasonló vitéz nő ki. A sisak tetejéről vagy csúcsáról szalagok vagy foszlányok omlanak alá, jobboldalt kék és arany, baloldalt vörös és ezüst színűek. Tömören: kék pajzsban zöld pázsiton álló, jobbjában kardot, baljában lándzsát tartó magyar vitéz; a koronás pántos sisakon a pajzsbeli vitéz növekvően; sisaktakarók: kék-arany, vörös-ezüst. "  

Szerény tudásommal megpróbáltam egy nagyon hasonló, szintén Lipót által adományozott címert átrajzolni a leírás szerint, kérem nézzék el nekem a kép hibáit , (nem vagyok grafikus):

Végül s nem utolsó sorban, a Moson megyei levéltárban édesapám kutatott. A segítőkész levéltáros hölgy a Bene család említésekor megjegyezte hogy van ott az egyik szekrényben valami poros dosszié ezzel a névvel, "egy pillanatot várjon az úr a telefonban".....Majd beolvasta a dosszié fejlécét: "barátosi Bene család". Az aktában összerendezve a már ismert 1677-es oklevélre való hivatkozással a tanúvallomások Pápáról és Somogyból szerepeltek. Ez az ami erősíti azon teóriánkat (melyeket anyakönyvi hiányosságok miatt bizonyossággal nem állíthatunk), hogy barátosi Bene Lászlo ki később borzovai előnevet kap szintúgy ezen család leszármazottja, ki Erdélyben eresztett gyökereket a család egy ágának.  

Az ismert családtagokról szoló leírásaimat a szokot módon, a bal odali menükben a család alatt közlöm. 

A minap, egy antikváriumi keresésem közben, szemben találtam egy számomra izgalmas című könyvvel: