sümegi Bene család
"1616 június 2-án Prágában III. Ferdinánd király címeres nemeslevelet ad Bene Jánosnak, feleségének Halászi Bodor Katalinnak és György, Péter és Zsófia gyerekeinek. Kihirdeti Pozsony vármegye 1618 szeptember 19-én (Máté apostol ünnepe előtti másodnap Samarján), majd megyénk. Az 1690 évi megyei összeíráskor a birtokos nemesek között János örökösei szerepelnek. Az 1754/55 évi országos nemesi összeíráskor megyénk igazolja néhai Bene Pálnak Antal, János, József s Károly kiskorú fiai nemességét, kik bemutatják az eredeti armálist és bizonyótják a nemesi jogok háborítatlan gyakorlósót. A fenti Antal és János anyjuk, Kvassovszky Éva jussán a Tolna megyei Kétyen örökölnek birtokot, hova utódaik a XVIII. század végén átköltöztek, így megyénkben a későbbiekben nem szerepel a család. Címer (1616): Kékben zöld hármas halmon jobbra ágasodó arany griff jobbjában bárdot tart. Sisakdísz: pajzsalak. Takarók: vörös-ezüst, kék-arany." -áll Nagy Iván jegyzeteiben, hibásan. 1616-ban II. Mátyás adja ki az oklevelet. III. Ferdinánd ekkor még 8 éves csak.
A sümeghi Bene család előnevét Bene János sümegi katonai helytállása után szerezte. János ifjú korában a sümegi várat védte a török portyázások ellenében. A sümeghi családi ág ellenben nem sümegről származik, hanem a nándori Bene ág egy új kihajtása. Nándori Bene Ferenc árvái a Pálffy család védernyője és támogatása mellett a Dunántúlon új nemesi dinasztia építésébe fogtak. Ennek első lépcsője hogy Bene János címeres nemesi oklevelet szerez II.Mátyástól 1616-ban. Felesége Halasi (Halász)-Bodor Katalin, míg gyermekei:Gergely, Péter, Zsófia. Ismert testvére ugyanakkor Bene Gergely. A következőekben az ő családi águkat követheti nyomon az olvasó.
Bene de Sümeg
Kiadó: II. Mátyás
Kiadás helye, ideje: Prága; 1616.06.02.
Adományozott: Bene János és neje:Halasi-Bodor Katalin valamint gyermekeik:Gergely,Péter,Zsófia
Honosítva: Pozsony vm. Somorja; 1618.09.17.
Nos Matthias Dei Gratia Electus Romanorum Imperator semper Augustus, ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae, Ramae, Serviae, Galliciae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariaeque Rex, Archi-Dux Austriae, Dux Burgundiae, Brabantiae, Styriae, Carinthiae, Carniolae, Marchio Moraviae, Dux Lucemburgae ac superioris & inferioris Silesiae, Vierthembergae et Teckae, Princeps Sueviae, Comes Habspurgi, Tyrolis, Ferretis, Kiburgi; Landgravius Alsatiae, Marchio Sacri Romani Imperii supra Anasum Burgoviae, ac superioris et inferioris Lusatiae, Dominus Marchiae Sclavonicae, portus Naonis et Salinarum &c.
Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis. Quod nos, cum ad nonnullorum fidelium nostrorum, Praelatorum et Baronum humillimam supplicationem, nostrae propterea factam Majestati, tum vero attentis et consideratis fidelitate, ecfidelibus servitiis fidelis nostri Agilis Joannis Bene, quae ipse, Sacrae primum Regni nostri Hungariae Coronae, et deinde Majestati nostrae, pro locorum et temporum varietate fideliter exhibuit et impendit, ac deinceps quoque se exhibiturum et impensurum esse pollicetur. Cum igitur obid, cum vero ex gratia et munificentia nostra Regia, qua quoque de nobis et Reipublicae Christianae beméritos ac virtutis colendae studiosos, Antecessorum nostrorum, Divorum quondam Hungariae Regum exemplo prosequi, eosque certa virtutum suarum monumenta, quae ad majora quoque praestanda eos incitare possent decernere consvevimus. Eundem itaque Joannem Bene et per ipsum, Consortem ejusdem Catharinam Bodor de Halas, filiosque Gregorium, et Petrus filiam, ac etiam Sophiam, duos, ex statu et conditione ignobili, in qua hactenus perstitisse dicuntur, de Regia nostra potestate plenitudine... et gratia speciali exemptos, in coetum et numerum verorum atque indubitatorum Regni nostri Hungariae, partiumque et Provinciarum ejusdem Sacrae Coronae subjectarum, nobilium ducimus, cooptandos, annumerandos et adscribendos. Annuentes et ex certa nostra scientia animoque deliberato concedentes, ut ipsi, a modo in posterum, successivis ac perpetuis semper temporibus, Omnibus illis gratiis, honoribus, indultis, praerogativis, libertatibus, juribus, Praerogativis et immunitatibus, quibus caeteri veri, antiqui et indubitati Regni nostri Hungariae ei partium eis subjectarum Nobiles, hactenus quomodolibet de jure vel consuetudine usi sunt, fruiti et gavisi sunt, utunturque et gaudent, uti, frui, et gaudere possint et valeant, haeredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universi, valeant atque possint. In cujus quidem nostrae erga ipsos exhibitae Gratiae et Clementiae, ac liberati capax testimonium, et ampliare Nobilitatis signum, haec arma seu nobilitatis insignia.
Scutum videlicet militare, erectum, coelestini coloris, fundum illius trijuga Rupe occupante, in cujus declivioribus partibus, integer aureus Gryphus, discretis posterioribus pedibus, erecto statu, ex cauda depressa ac alis expansis oreque patulo, et lingua rubicunda exerta, anteriorem pedum sinistro ad rapiendum protenso, dextro autem nudam bipennem vibrans, in dextram scuti partem conversus esse cernitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam, Regio diademate, et Regium Gryphum inferiori dimidio, moenia(?) protenus prominentem producente. Unatam... sumitate roseo, sive concolora, laciniis seu lemniscis hinc inde
candidis et rubris, illinc autem... et caeruleis, in suas extremitates decenter diffunderibus, scutumque ipsum decenter exornantibus: quemadmodum haec Omnia, in Principio sive capite praesentium, ipsorum nostrarum Pictoris manu, et artificio, propriis suis coloribus clarius depicta et oboculis in textum posita esse conspiciuntur, eidem Joanni Bene, et per ipsum, Conjugi, Praefatisque liberis ejusdem, ipsorumque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis, gratiose danda duximus et concedenda.
Decernentes et ex certa nostra scientia, animoque deliberato concedentes, ut ipsi, a modo deinceps futuris semper et perpetuis temporibus eadem Arma seu Nobilitatis insignia, more aliorum Regni nostri Hungariae et Partium ei subjectarum Nobilium, sub iisdem juribus, praerogativis, indultis, libertatibus, et immunitatibus, quibus ipsi vel natura vel antiqua consuetudine, utuntur et gaudent, uti et gaudere, ubique in praeliis certaminibus hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis, aliisque Omnibus et singulis ac quibusvis exercitiis militaribus et nobilitaribus nec non sigillis... velis conviviis, anulis, ansulis, vexillis, clypeis, tentoriis domibus ac sepulchris, generaliter vero in quarumlibet rerum et expedicionum generibus sub vera, vera ac sincera Nobilitatis titulo quo eos, ac haeredes ipsorum utriusque sexus universos, ab omnibus, cujuscunque status, dignitatis, condicionis et praeminentiae homines esse existant, insignitos et Ornatos dici nominari, haberi et reputari volumus et mandamus. [...] ferre, gestare, uti, indrui frui et gaudere possint atque valeant, haeredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universi, in factis atg[ue] possint. In nobilitatis,
damus et concedimus praesentium per vigorem. In cujus Rei memoriam firmitatemque perpetuam, praesentes literas nostras Secreto Sigillo nostro quo ut Rex Hungariae utimur impendenti communitas eidem Joanni Bene, et per ipsum, praefatis conjugi sua Catharinae Bodor, dictisque liberis ejusdem, ipsorumque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis gratiose dandas duximus et concedendas.
Datum per manus Fidelis nostri nobis dilecti, Reverendi Valentini Lépes, Episcopi Ecclesiae Nitriensis, et ejusdem Comitatus perpetui, Consiliarii nostri, et per Regnum nostrum Hungariae Aulae nostrae Cancellarii, in arce nostra Regia Pragensi, die secunda mensis Junii, anno Domini millesimo sexcentesimo decimo sexto. Regnorum nostrorum Romani quarto Hungariae et Reliquorum Bohemiae vero anno sexto. Reverendissimo ac Venerabilibus in Christo Patribus, Dominis, Demetrio Napragii Colocensis et Bachiensis Ecclesiarum Canonice unitarum Archi Episcopo, Strigoniensi Sede Metropolitana vacante, Comite Joanne Erdeody, D[omi]n[o] Petro Domitovich Szagrabiensis, Joanne Thelegdi electo Varadiensis, Joanne Pyber olim ecclesiarum, Francisco Ergelio vesprimiensis, eodem Demetrio Napragii Administratore Jauriensi, Paulo Almasii electo vaciensis, praefato Valentino Leepes N[it]riensis, Matthiae Heroviko electo Csanadiensis, Ladislao Blaskovich electo Szirmiensis, Thoma Balasffy electo bosnensis, Paulo David electo Tininien[sis] fratre Alphonso de Requesens Rosonendis, et vincentio Marstema, Sebenicensis et modrusiensis Ecclesiarum Episcopis, Ecclesias Dei feliciter gubernantibus; Jaurinensis Cathedrali sede vacante, Item Illustribus ac Magnificis Comite Georgio Thurzó de Bethlenfalva, earundem Regni nostri Hungariae Palatino, Comite Sigismundo Forgách de Ghymes, Judice Curiae Nostrae Regiae, Benedicto Thurzó de Szepes, Dictorum Regnorum nostrorum Dalmatiae Croatiae & Sclavoniae Bano, Comite Thoma Erdődy de dicta Monyorókerék, Tavernicorum, Francisco de Bathian Agazonum, Andrea Dóczi de Nagylucse cubiculariorum, Thoma Széchy de Rimaszécs dapiferorum, Georgio Drugeth de Homonna pincernarum, Petro de Révay curiae nostrae et Ladislao Pethe de Hetes janitorum nostrorum Regalium Magistris, ac Stephano Pálffy de Erdőd Comite Posoniensi, ceterisque quamplurimis saepe dicti Regni nostri Hungariae Comitatus tenentibus ac honoribus.
Matthias (m.p.)
Valentinus Lépes - Epus Nitt. pp
Felhajtón a kihirdetési záradék:
Anno Domini Millesimo sexcentesimo decimo octavo feria secunda proxime ante festum beati Matthiae Apostoli et Evangelistae in Generali Congregatione Dominorum Praelatorum Magnatum et Nobilium in oppido Caszovia habita et celebrata exhibitae fuerunt praesentes et solenniter publicatae et proclamatae per Georgium Keviczky comitatus [Abaujvariensis / Zempliniensis] notarium.
Mi, Mátyás, Isten kegyelméből megválasztott római császár, örök augusztus, valamint Németország, Magyarország,Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya, Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karintia, Krajna hercege, Morvaország őrgrófja, Luxemburg, valamint Felső- és Alsó-Szilézia, Württemberg és Teck hercege, Svábország fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferrette, Kiburg grófja; Elzász tartományi grófja, a Szent Római Birodalom Enns feletti őrgrófja, Burgau, valamint Felső- és Alsó-Luzsica őrgrófja, a Szlovén Őrgrófság, Pordenone és a Sókamrák ura stb.
Emlékezetül adjuk ezen iratunk tartalmával, tudatván mindenkivel, akit illet. Hogy mi, egyfelől néhány hívünk, főpapunk és bárónk Felségünkhöz intézett legalázatosabb könyörgésére, másfelől pedig hívünk, a nem nemes (agilis) Bene János hűségét és hűséges szolgálatait megfontolva és tekintetbe véve – amelyeket ő előbb Magyarországunk Szent Koronájának, majd pedig a mi Felségünknek a helyek és idők változandóságai szerint hűségesen megmutatott és teljesített, és ígérete szerint ezután is megmutatni és teljesíteni fog. Mivel iparkodtunk mindezért, valamint királyi kegyünkből és bőkezűségünkből – amellyel a rólunk és a keresztény államról jól érdemesülteket és az erények tisztelésére törekvőket, elődeink, Magyarország néhai dicső királyainak példáját követve jutalmazni szoktuk, és számukra erényeik biztos zálogát odaítélni, ami őket még nagyobb tettekre sarkallhatja. Ezért ugyanezen Bene Jánost és általa hitvesét, Halasi Bodor Katalint, valamint gyermekeit: Gergelyt, Pétert, valamint Zsófiát, a nem nemesi állapotból és helyzetből, amelyben eddig állítólag éltek, királyi hatalmunk teljességénél fogva kiemeljük és a valóságos nemesek közé számláljuk és különös kegyelmünkből kivéve őket az adófizetés alól, Magyarországunk, valamint az annak Szent Koronája alá vetett részek és tartományok igaz és kétségtelen nemeseinek gyülekezetébe és számába fogadjuk, számláljuk és írjuk be.
Megengedvén és biztos tudomásunkból, valamint megfontolt szándékunkból adományozván, hogy ők mostantól fogva a jövőben, egymást követő és örök időkön át mindazon kegyekkel, tisztességekkel, engedményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és mentességekkel, amelyekkel Magyarországunk és a neki alávetett részek többi igaz, régi és kétségtelen nemesei eddig jog vagy szokás alapján bármi módon éltek, élveztek és örvendtek, s jelenleg is élnek és örvendenek, élhessenek, élvezhessék és örvendhessenek, és az ő mindkét nembeli összes örököseik és utódaik is élhessenek és örvendhessenek azokkal. És az irántuk tanúsított kegyünk és jóindulatunk, valamint szabadságuk biztos bizonyítékául, és nemességük jelének növelésére, ezt a címert, avagy nemesi jelvényt adományozzuk:
Nevezetesen egy álló, királykék színű katonai pajzsot, amelynek alapját egy hármashalom foglalja el; ennek lankáin egy tiszta arany griff látható, hátsó lábain egyenesen állva, leeresztett farokkal, kiterjesztett szárnyakkal, tátott szájjal, kinyújtott vörös nyelvvel, első bal lábát ragadásra nyújtva, jobbjában pedig egy meztelen kardot suhogtatva, a pajzs jobb oldala felé fordulva látszik. A pajzson egy rostélyos vagy nyitott katonai sisak nyugszik, rajta királyi koronával, amelyből egy – az alsó felénél fogva a sisakból kiemelkedő – királyi griff tör elő. A sisaktakarók vagy szalagok innen-onnan ezüstök és vörösek, amonnan pedig aranyak és kékek, végződéseikben illendően szétomolva és magát a pajzsot díszesen ékesítve: pontosan úgy, amint mindezek ezen oklevelünk elején vagy fejlécében saját festőnk keze és művészete által, a maguk valóságos színeivel világosabban lefestve és a szemünk elé tárva láthatóak.
Ugyanezen Bene Jánosnak, és általa hitvesének, valamint fent nevezett gyermekeinek, és az ő mindkét nembeli összes örököseiknek és utódaiknak kegyelmesen odaadni és adományozni döntöttünk. Elrendelvén és biztos tudomásunkból s megfontolt szándékunkból megengedvén, hogy ők mostantól fogva a jövőbeni minden és örök időkben ezen címert vagy nemesi jelvényt Magyarországunk és a hozzá tartozó részek többi nemesének szokása szerint, ugyanazon jogok, kiváltságok, engedmények, szabadságok és mentességek alatt, amelyekkel ők természetüknél vagy régi szokásuknál fogva élnek és örvendenek, használhassák és élvezhessék mindenütt: csatákban, viadalokban, lovagi játékokban, tornákon, párbajokban, egyéni küzdelmekben és minden egyéb katonai és nemesi gyakorlatban, valamint pecséteken vagy lakomákon, gyűrűkön, karpereceken, zászlókon, pajzsokon, sátrakon, házakon és síremlékeken; általánosságban pedig bármiféle ügyekben és hadi vállalkozásokban a nemesség igaz és őszinte címe alatt használhassák.
Akarjuk és elrendeljük, hogy őket és mindkét nembeli összes örökösüket mindenek – bármilyen állású, méltóságú, helyzetű és kiváltságú emberek legyenek is – ezen jelekkel kitüntetettnek és felékesítettnek mondják, nevezzék, tartsák és tekintsék, hogy hordhassák, viselhessék, használhassák, azzal felruházva élvezhessék és örvendhessenek annak, és az ő mindkét nembeli összes örököseik és utódaik is tehessék azt. Nemességük bizonyságára adjuk és adományozzuk ezen iratunk erejénél fogva.
Mely dolog emlékezetére és örök érvényére, jelen oklevelünket Titkos Pecsétünkkel, amelyet mint Magyarország királya használunk, függő pecsétként megerősítve, ugyanazon Bene Jánosnak, és általa fent nevezett hitvesének, Bodor Katalinnak, valamint az ő említett gyermekeinek, s mindkét nembeli összes örököseiknek és utódaiknak kegyelmesen kiadni rendeltük és adományoztuk.
Kelt a mi hűséges és kedvelt Lépes Bálint, a nyitrai egyház püspöke és ugyanezen vármegye örökös főispánja, tanácsosunk, valamint Magyar Királyságunk udvari kancellárja keze által, a mi prágai királyi várunkban, június hónap második napján, az Úr ezerszázhatszáz tizenhatodik, (1616) évében, római birodalmi uralkodásunk negyedik, magyarországi és a többi királyságunkbeli szintén negyedik, csehországinak pedig hatodik évében.
A Krisztusban legtisztelendőbb és tisztelendő atyák és urak:
Naprágyi Demeter, a kánonilag egyesített Kalocsai és Bácsi egyházak érseke, ugyis mint a Győri egyház kinevezett adminisztrátora
az Esztergomi Érseki Szék megüresedése idején;
Erdődy János gróf Egri püspök;
Telegdi János, a Váradi egyház választott püspöke;
Pyber János Pécsi püspök;
Almásy Pál Váci kijelölt püspök
Domitrovics Péter Zágrábi püspök;
Ergelics Ferenc, a Veszprémi egyház püspöke;
a már említett Lépes Bálint, a Nyitrai egyház püspöke;
Herovith Mátyás, a Csanádi egyház választott püspöke;
Hosszútóthy László, a Szerémi egyház választott püspöke;
Balásfi Tamás, a Boszniai egyház választott püspöke;
Dávid Pál, a Knini (tinini) egyház választott püspöke;
Requesens Alfonz testvér, a Rozsnyói egyház püspöke;
valamint Andreae Vince, a Skardona-Modrusi egyházak püspökei,
és Váradly János, a székesegyházi szék megüresedése idején.
akik Isten egyházait szerencsésen kormányozzák;
Ugyanígy a tekintetes és nagyságos:
bethlenfalvi gróf Thurzó György, ugyanezen Magyar Királyságunk nádora;
ghymesi gróf Forgách Zsigmond, királyi udvarunk országbírája;
szepesi Thurzó Benedek, említett Dalmát-, Horvát- és Szlavónországaink bánja;
az említett monyorókeréki gróf Erdődy Tamás, a tárnokmester;
battyáni Batthyány Ferenc, a lovászmester;
nagylucsei Dóczi András, a kamarásmester;
rimaszécsi Széchy Tamás, az asztalnokmester;
homonnai Drugeth György, a pohárnokmester;
Révay Péter, az udvarmester
és hetesi Pethe László, a királyi ajtónállómesterünk;
valamint erdődi Pálffy István, Pozsony vármegye főispánja,
és a többi igen sokan, akik említett Magyar Királyságunk vármegyéit tartják és tisztségeit viselik.”
Mátyás (saját kezével)
Lépes Bálint - nyitrai püspök, kancellár (saját kezével)
________________________________________
[Kihirdetési záradék:]
Az Úr 1618. esztendejében, a Szent Mátyás apostol és evangélista [valójában apostol és vértanú] ünnepe előtti legközelebbi hétfőn [azaz 1618. február 19-én], a főpapok, főurak és nemes urak Kassa mezővárosában megtartott és ünnepelt általános közgyűlésén ezen [nemeslevél] bemutattatott, s ünnepélyesen kihirdettetett és kikiáltatott Keviczky György, a vármegye jegyzője által...