Bene Rudolf, balra az első a felső sorban. A fényképet ezúton is köszönöm Bene Rudolf dédunokájának Wolf Wendelin-nek.

Országos lótenyésztés

Nagyküküllő-megye lótenyésztési szövetkezete .

Most, a mikor a népies lótenyésztés emelése érdekében annyi mindenféle vélemény nyilvánul, amikor az országnak tenyészkerületekbe való felosztásáról, táj fajtákról, tenyésztési szövetkezetekről foly az eszmecsere, érdekesnek Iártjuk, hogy egy már működésben levő, a népies tenyésztés emelését czélzó intézménynek, a nagyküküllö-megyei tájfajta tenyésztésnek keletkezését közelebbről méltassuk.

A mily híres volt Erdély lótenyésztése régente, épp oly gyenge lábon állott népies tenyésztése még a közelmúlt időkben. Jellemző Nagy-Küküllö-megye lótenyésziési viszonyaira nézve, hogy mikor 1891-ben br. Apor Gábor, mint főispán, a megye élére került és az oly szükséges gazdasági tanácsot szervezte, e tanács egyik első ülésén a következő indítvány előterjesztése vált szükségessé ;

1. Szigorú intézkedés tétele arra nézve, hogy a közös legelökön a méncsikók a kanczáktól elkülönítve legeltessenek s egyáltalán mének, a legelő kanczák közé, fedezés végett ne bocsáttassanak.

2. A községeknek, a melyek ménjeiket nem az államtól szerzik be, hanem a vásárokon, vagy hasonló forrásokból, a megyei lótenyészbizottmány tanácsának kikérése nélkül ne legyen szabad méneket vásárolniok. E czélból azoknak a megyebeli tenyésztőknek. a kik méneket nevelnek és áruba bocsátanak, kötelességévé teendő, hogy ménjeiket a ménvizsgáló bizottság elé vezessék, a mely a tenyésztésre alkalmas példányokat igazolványval ellátja és az eladó méneket nyilvántartja, hogy a mént kereső községeknek tájékozással szolgálhasson.

3. A községek köteleztessenek, lóanyagukat, kiválóan pedig a tenyészanyagot nyilvántartani.

4. A megyében levő állami mének nagyobb kihasználása érdekében a községek részéről szedni szokott fedeztetési pótdijak (istállópénz) beszüntessenek.

5. Az állami fedeztetési állomásokat korcsmák udvarában elhelyezni tilos legyen.

6. Községi kezelésben, vagy szövetkezés utján csikólegelöket létesíteni, a menhelyül szükséges félszerrel, és zöld takarmány biztosítása.

7. A lótenyészjutalom-dijosztásoknak akként való módositása, hogy csak tenyész-anyakanczákkal és három évet betöltött, kizárólag tovább tenyésztésre szánt, még be nem fogott és be nem fedezett fiatal kanczákkal legyen szabad konkurrálni.

8. Arra hatni, hogy amaz Erdélyben rendkívül elterjedt téves nézet, hogy a csikók jó táplálása csonthibák keletkezésére ad okot, lehetőleg kiküszöböltessék.

9. A tenyésztés körüli ismeretek terjesztése a nép között az által, hogy a jobb módú lótenyésztő gazdák fiai hadkötelezettségüknek önkéntes belépés utján az áll. méntelepeknél vagy méneseknél tegyenek eleget.

Báró Apor Gábor, a kit a megye sajnálattal látott távozni 1895-ben a főispáni székből, melyet az Ö Felsége személye körüli magyar minisztérium miniszteri tanácsosi rangjával felcserélt, erélyesen hozzálátott a viszásságok orvoslásához s e tekintetben Bene Rezső százados homoródi ménosztálv-parancsnok, a fenti indítvány beterjesztője, erös támaszát képezte. Első sorban összeállított a megye gazdasági tanácsa egy, a köznép száj ize szerint szerkesztett kis ismeretterjesztő könyvecskét, - mely a lótenyésztéshez szükséges tanácsokkal szolgált. Azután kimondotta, hogy községi ménekül csalk tenyésztési igazolványnyal ellátolt mének vásárolhatók és hogy a fedeztetés csak kézből történhetik, mivel a szabad ménesben való fedeztetés a fiatal kancza-csikókra nézve káros, a községi méneket pedig idöelött tönkre teszi. A homoródi ménosztály szakértő parancsnokát beválasztotta az újonnan szervezett ménvizsgáló bizottságba és már 1892-ben 33 községi mént látott el igazolványnyal.

Megtörtént a kanczaanyag összeirása. A megyében 8500 tenyész kanczát találtak akkor, a melyek fedezésére 33 községi és 49 állami mén állott rendelkezésére. Egy ménre átlag 103 kancza esett volna, oly mennyiség, a melynek meg nem felelhetlek. A községi mének között azért volt több is. a mely 100 kanczán felül fedezett. A mének tartása azonban nem volt éppen előnyös. Löcherer Andor urnák e lapokban nemrég tett ama javaslatára vonatkozólag (Vad. és Vers.-lap 4 szám), hogy az összes állami mének magánkezelésbe adassanak, nem lesz érdek nélkül, ha az e téren tapasztaltakat felsorolom : A községi mének nem voltak soványak, de kondicziórói szó sem lehetett. Lovagolni nem igen merik a mént, hanem fejébe húznak egy orrféket, ebbe egy két öles kötelet, azután ki a piaczra, hol a mén egy félórán át vezetője körül ugrálgat. Ha ugy tetszik, betenkint többször, de leginkább csak vasárnap délután. *) A fedeztetésnél épp oly gondatlanul jártak el; rendszeres próbálásról szó sem volt, addig vezették egyik kanczát a másik után a bosszú kötélen tartott mén elé, míg valamelyikre felküzdhette magát a mén az öt sürün találó dugások zápora közben. A községek ménszükségletét fedezendő, figyelmeztettek, hogy a mezőhegyesi ménesből mérsékelt áron és könnyű fizetési feltételek mellett kaphatnak megfelelő méneket, ha érte folyamodnak. A figyelmeztetés nem maradt eredmény nélkül. Igy lassankint haladva, 1893. őszén egy értekezlet alkalmával szóba jölt D'Orsay gróf, mezőhegyesi ménesparancsnok által Mezőhegyes vidékén kezdeményezett tájfajtatenyésztés kérdése. Az eszme a főispán részéről felkaroltatott, Bene százados pedig a kivitel szakértői részét elvállalta. A jobb tenyész-anyaggal biró községekkel közöltetelt a megyei gazdasági tanács e szándéka. Ügybuzgó falusi jegyzők, sőt tanítók és lelkészek is hozzáláttak a járás föszolgabirájától érkezeit felszólítás alapján, hogy a falusi tenyésztők érdeklődését ez irányban felköltsék és a tervezett tenyész-eljárást behatóan ismertessék. Rövid idö alatt 1500 kanczát jelentettek be részvételre !

Az országos lótenyésztési ügyek akkori vezetője, dr. Schmidt József, természetesen örömmel fogadta az érdeklődés ily élénk nyilvánulását és kilátásba helyezte, hogy a szükséges előmunkálatok megtétele után személyesen is meggyőződést fog szerezni arra nézve, vájjon a remélt siker elérhető lesz-e. D'Orsay gróf, mezőhegyesi ménesparancsnok pedig készséggel szolgált a szükséges útbaigazításokkal. 1894. január havában a földmivelésügyi ni. kir. ministerium a megye főispánjával és ló- tenyészbizottmányával folytatott tárgyalások alapján elhatározta, hogy "a mezőhegyesi tájfajta tenyésztés mintájára Nagy-Küküllö-megyében a táj faj la tenyésztési szövetkezet létesíttessék és megbízta Bene századost, a homoródi mén-osztály parancsnokát (Egyik fő megyei községben a községi mén kezelésével és gondozásával a levélhordó (! I) volt megbízva egyidőben), hogy a kanczaanyag felöl tájékozást szerezzen magának. A kezdet kedvéért elégnek látszott a következő 10 községben megejteni az osztályozást és p. Báránykút, Buldogváros, Lemnek, Nagy-Sínk, Brulya, Morgonda, Lesses, Szt.- Ágota, Jakabfalva és Újvároson. Összesen 1503 kancza lelt e helyeken elővezetve, melyek közül 293 az I., 220 a II., 234 a III., 637 darab a IV-ik minőség-osztályba esett, mig 120 darab határozottan selejtes volt. Az osztályozás kiterjedt a testalkat és tenyészképesség bírálatára, de kiterjedt arra is, hogy mily mének fedeztek az előző években az egyes községekben és melyek ütöttek át legjobban a tenyésztésben; továbbá milyenek a közlekedési, tartási és értékesítési viszonyok.

Az osztályozás eredménye arra a következtetésre vezetett, hogy a tájfajta-tenyészlés ezen a vidéken arabs és lipizziai ménekkel kell, hogy megállapittassék, mert a mi jót és sikerültet látni lehetett, ilyfajta ménektől származott. A viszonyok azonban nem engedték meg, hogy az első évben több mint 4 községben vegye kezdetét a tájtenyésztés és p. Szt.-Ágota, Morgonda, Lesses és Nagy-Sinkben, hová a kiválasztott kanczák részére megfelelő testalkalu fogarasi és bábolnai mének osztattak be, lehetőség szerint feketék vagy sötét pejek. Mindössze 7 mén lett párosítva 106 kanczával 4 községben és a tájfajtatenyésztö szövetkezet megalakult a következő, a földmivelésügyi m. kir. minisztérium állal jóváhagyott alapszabályokkal:

1. §. A szövetkezet czélja •• Nagy-Küküllő vármegye a ma községeiben, melyeket a földmivelési m. kir. minisztérium arra kijelöl, lótájfajta létesítése és a csikók okszerű felnevelésének előmozdítása.

2. §. A szövetkezet tagjai az 1. §. szerint a földmivelési m. kir. minisztérium által kijelölt községekben lakó lótenyésztők, kik a szövetkezetbe belépnek és az alapszabályok egy példányának aláírásával, annak szabványait magukra nézve kötelezőknek el- ösmerték.

3. §. A szövetkezeti tag annyi tenyészkanczával lép be a szövetkezetbe, a mennyit a felügyelő bizottság alkalmasnak talál,

4. §. A szövetkezet ügyeit a felügyelő bizottság vezeti. Ez áll a vármegye lótenyésztési bizottság elnökéből, mint elnökből é s a homoródi ménteleposztály parancsnokából, mint elnökhelyettese és egyúttal szövetkezeti igazgató, a járás főszolgabírójából, a megyei közgazdasági tanács egy tagjából és a szövetkezeti tagok által községenkint választatott egy-egy tagokból.

5. §. A felügyelő bizottság teendői:

1. A bejelentett kanczákat osztályozva az alkalmasoknak találtakat a szövetkezet bélyegével elláttatja, a homoródi méntelepnél vezetett szövetkezeti törzskönyvbe be - vezetteti.

2. Meghatározza, hogy a felvett kancza, mely mén által lesz fedezendő.

3. Minden évben osztályozza a szövetkezeti kanczáktól ellett kanczacsikókat, az alkalmasnak találtakat a szövetkezeti bélyeggel ellátja é s 1. pont alatti törzskönyvbe bevezetteti.

4. Bármikor ellenőrzi, hogy a szövetkezeti tagok kötelességüknek pontosan eleget tesznek-e. 5. Rendkívüli esetekben megengedheti, hogy a szövetkezeti tag anyakanczáját vagy kanczacsikóját eladhassa.

6. §.

1. A szövetkezet igazgatója a bizottság minden határozatát a magy. kir. földmivelési minisz - tériumhoz felebbezheti; a tagok által beadott fellebbezést pedig saját véleménye kíséretében oda felterjesztheti.

2. Az igazgató a törzskönyvet a méntelep által vezetteti.

7.§ . A szövetkezeti tagok kötelességei.

1. A belépése alkalmával a bejelentett anyakanczákat a felügyelő bizottságnak elövezeti és osztályozásnak aláveti magát, és türi, hogy beosztályozott kanczája a szövetkezeti bélyeggel elláttassék.

2. A törzskönyvelt kanczát csakis ama mén által fedezheti, melyet a felügyelő bizottság kanczájára kijelölt.

3. A törzskönyvelt anyakanczától ellett kanczacsikót a felügyelő bizottságnak bemutatja, és ha azt alkalmasnak találja, tűri, hogy a szövetkezeti bélyeggel elláttassék