Család:

1880.06.19.-én Szegváron született, az anyakönyvi bejegyzés alapján 20.-án keresztelt, római katolikus. Édesapja Oláh Mihály helybéli kocsmáros édesanyja a Mindszentről származó Elekes Anna.

Keresztapja Szalay Gyárfás szentesi származású csendbiztos, keresztanyja Makhucs Róza Hómezővásárhelyről. A telekkönyvi szám szerint Szegvár 354. szám alatt jegyezték be a születés helyét.

A szülők:

1882-es birtokrészleti jegyzőkönyv szerint a 354. telekkönyvi szám Bélteki Rókus nevén szereplő lakóház és udvar 156 ől területen, míg a 354. házszám (982.telekkönyviszámon) Salánki József, korábban Szomor Jánosné nevén található lakóház és udvar 216 ől nagyságban.

A kataszteri térkép szerint a 354.házszám (982. telekkönyv)  Szegvár központjában áll a mai Hunyadi János utca és a Kossuth tér sarkán. 

A hely központi volta miatt igen alkalmas lehetett egy kocsma üzemeltetésére. Valószínűleg a főzést és a vendéglátást apjától tanulta ki, sajnos oktatásáról semmit nem tudok. 30 évesen már az alábbi cikk jelenik meg róla. 

Oláh Gyárfás Mihály: idény-pensió-tulajdonos, Balatonlelle 1880-ban született Szegváron Szakmabeli képesítését Bécsben, Párizsban és Londonban szerezte. Pensióját 1930-ban építette Lellén. Az I. világháborúban a szerb fronton küzdött. Katonai csapatkeresztet és Szalvator díszérmet kapott a kardokkal. Felesége: Móricz Ilona, leánya: Mária, fia: István.

– áll nagyjából Szeghalmy Gyula: Magyar városok és vármegyék monográfiája 27. Dunántúli vármegyék - Somogy vármegye községeiről szóló írásában. Mi egy kicsit bővebben körbejárnánk hősünk életét. 

1906-01-20

A magyar szakácsművészet diadala Bécsben. 

Több szakácsmüvészünk s előkelő vendéglősünk utazott e hó 3-án Bécsbe, i hogy jelen legyenek a nemzetközi szakácsmüvészeti kiállítás megnyitásán. Egy pillanatra elnyomták hazafias szivükben a politikaszülte idegenkedést; elmentek, hogy tanulhassanak s hogy a magyar szakácsművészet magas fejlettségéről kiállított remekeikkel bizonyságot tehessenek; mert jövő évben Budapesten lesz nemzetközi szakácsmüvészeti kiállítás, tehát szükséges, hogy a magyar szakácsság mentői vértezettebben fogadhassa saját otthonában a külföldet. Pulkovics Ede és Mayer Lénárd buzgói kodását dicséri, hogy Bécsben a magyar szakácsok méltón vettek részt az impozáns kiállításon. 

A magyar résztvevők Palkovics Ede, a «Magyar Szakácsok Köre» elnökének s Mayer Lénárd elnök vezetése alatt a következők voltak: Habel Albin, Ecker János, ifj. Schweiz Mihály, Tobisch Miksa, id. Bürger Gyula, Burghardt Pál, Oláh Gyárfás, Kávássy Károly, Bauer Károly, Schmidihojfer Vilmos, id. Huszár János, Stettner Ferencz, Wrabetz Gusztáv, Daehn Mihály. 

A magyar vendégeket, akik az «Imperial-szállóba» szállottak, Kedvessy Nándor, az osztrák szakács-követség elnöke, lelkes beszéddel üdvözölte. Beszédére Palkovics Ede adott magyar szellemű választ, majd Mayer Lénárd mutatta be a magyar társaságot. Az ismerkedési estély Bowondra elnök vendéglőjében volt, a hol a magyarokat megkülönböztetett szívességgel látták. 

Másnap reggel a magyarok csoportosan jelenlek meg a kiállításon, ameIyet a védnöknő, Jozefa főherezegnő személyesen nyitott meg. A megnyitáson még a következő magyarok vettek részt : Gundel János Szatller Károly, Gluck Frigyes, Pelzmann Ferenc, Burger Károly, Müller Antal. A kiállítás rendezése igen ízléses volt s vonzó látványt nyújtott.

A kiállítást ő felsége is meglátogatta s Jozefa főhercegnővel mindent megtekintett. Őfelségét a védnökasszonynyal Kedvessy Nándor kalauzolta s felséges urunk többször adott megelégedésének kifejezést, sőt Jozefa főherczegnő Kedvessy kiállításánál megizlelte ennek «langoust a la Jozefa» étkét s nem győzte eléggé dicsérni. A megnyitás után csakhamar megalakult a jury. 

Ennek elnöke Bowondra, a «Gastronom» szerkesztője lett s magyar tagjai a következők voltak : 

Burger Károly, a «Hungária» igazgatója, Palkovics Ede, az «Angol királynő» tulajdonosa, Schmidt Károly, a «Royal» igazgatója, Gundel János, Stadler Károly, Glück Frigyes, Müller Antal és Pelzmann Ferencz. 

A jury első diját, az arany díszoklevelet, magyar ember, Kedvessy Nándor nyerte el a magyarok leírhatatlan örömére s az osztrákok alig titkolt bosszúságára. Kedvessy Nándor, Palkovics Ede tanítványa, a «Magyar Szakácsok Köre» tagja, az «Osztrák szakács-verband» alelnöke s jelenleg a bécsi «Jockey Club» főszakácsa. 

A harmadik dijat szintén magyar ember, Habenhaller Zsigmond, a pármai herczeg főszakácsa nyerte el. 

A magyarok diadalát még fokozta az, hogy nagy feltűnést keltett Löwenstein M. (Horváth Nándor) remekül rendezett, gazdag csemege-kiállítása, valamint Brauch Ferencz budapesti hentesmester imponáló collecliója is. Szívből örvendünk a magyar szakácsok bécsi diadalának s üdvözölvén őket, kérjük, hogy a megkezdett utón vívják vissza a magyar konyha régi dicsőségét.  

A magyar szakácsok köre e hó 9-én rendkívüli ülést tartott, amelyen jelentést tettek a bécsi kiállításról s eredményeiről. A magyarok diadala annál nagyobb lelkesedést kelteit a kör tagjainál, mert igazi világversenyben szerezték. Ugyanis a kiállításon a pálmáért angol, franczia, dán, orosz, svéd, német, spanyol, olasz, holland, román, török és a görög szakáesok legjobbjai küzdöttek. A kör ezen gyűléséből a következő üdvözlő táviratot menesztette Kedvessy Nándorhoz: 

«Kedvessy, Kuchenschef, Jokey-Club, Wien. 

A magyar szakácsok köre üdvözli az 1906. évi nemzetközi szakácsművészeti kiállítás legelső szakácsát. 

Palkouics Ede elnök, Mayer Lénáid alelnök, Tobisch, Eckert, Winkler, Huszár, Bauer, Habel, Kávássy,Schmidthofer, Weisz, Wrabek, ifj. Huszár, Szalay, Binder, Szűcs, Riegler, Stetlner, Burghardt, Eigeiz, Paint, Taraba, Sagage, Scharzer, Wiesner, Fetter, Andits. 

1906-09-20

A szakácsok köréből. 

A „Magyar Szakácsok köre“ f. hó 18-án tartotta ismét a nyári idény után első érdemleges választmányi ülését. Az ülésen, melyen a tagok nagyszámban voltak jelen, Palkovics Ede elnökölt, ki örömmel jelentette, hogy a kör tagjai ezideig 173-ra szaporodtak. A budapesti pinezér- egyesület ama indítványát, mely szerint a kör szakegyletté alakuljon át, a választmányi ülés tudomásul vette, de eziránt egyelőre nem határozott, felkéri azonban a tagokat, hogy tegyenek kötelező nyilatkozatot, hogy csakis a kör ingyenes elhelyezését veszik igénybe az elhelyező ügynököket pedig mellőzni fogják. Több fontos ügy elintézése után Palkovics Ede indítványára a kör tiszteletbeli tagjául egyhangúlag megválasztattak: Gundel János, Stadler Károly, Kommer Fe- rencz, Müller Antal, Pelzmann Ferencz, Gundel Károly, Hámor József, dr. Szuly Aladár és Várady Gyula fürdőtelep bérlő Siófokról. Horváth Nándort pedig saját kívánságára az alapitó tagok sorából a pártoló tagok közé iktatja. Glück Frigyes díszoklevelének átnyujtásával Mayer Lénárd alelnök, Sckmidthofer Vilmos, Huszár János, Oláh Gyárfás és Bauer Károly bízattak meg. A legközelebbi ülés f hó 25-én délután 4 órakor lesz megtartva a kör helyiségében Régi posta-uteza 11. szám alatt. 

Magyar szakácsainkról. 

A mi magyar szakácsaink korántsem állnak ma már mögötte az európai szakácsmüvészetnek. Lapunk múlt számában közöltünk le egy kis érdekes csevegést, melyet a magyar szakácsok egyik kiváló tagja Wrabetz Gusztáv irt és a «Szakácsok Köré»-ben fel is olvasott. E kis csevegésből is kitetszik, hogy minő európai műveltségű, sokoldalú, szellemes és müveit ember Wrabetz, a ki most Herkulesfürdőn a kurszalón konyháját vezeti. De szakácsaink általában magas fokán állnak az intelligen- cziának. A múltkor alkalmunk volt örvendetesen tapasztalni, hogy mit tud csak egy serdülő fiú is. 

Lőrincz Sándor kispesti vendéglős Sándor nevű fia csak májusban szabadult föl és a pinczérszakiskola vizsgája után Glück Frigyes által adott lakomán, melyről bőven megemlékeztünk, a pompás menüt a Pannóniában ez újdonsült szakács készítette el, a vendégek legnagyobb megelégedésére, a kik pedig mind szakemberek voltak. Az uj szakácsnak Ecker János, a Pannónia kitűnő főszakácsa volt a tanítómestere. 

Számos kiváló szakácsunk szerez dicsőséget a magyar konyha hírének. Kiváló szakácsaink többek közt: Mayer Lénárd- Csorbatón, Burghardt Pál Siófokon, Tobisch Miksa Balatonfüreden, Pülsch és Oláh Gyárfás Ó-Tátrafüreden, Wiesner Emil Alsó-Tátrafüreden, Krakovszky Emil Pozsonyban Palugyaynál, Láng János Aradon a Fehér Kereszt-nél Seltman Tátra-Szép- lakon, Rudolfy, Marillavölgyön, Burghardt Imre Svábhegy-szállón, Bauer Károly Margitszigeten, Münnich Mihály Egerben Szmercsányi püspöknél. 

Felesége Móricz Ilona volt, akit 1908. március 30-án vett el Budapesten az V. kerületi polgári anyakönyvezetés szerint.  Móricz Ilona református 1890.12.21.-én Budapesten született, Móricz Albert és Szőke Zsuzsanna lányaként. A házasságkötésnél Mihály sógora Lőrinczi Gyárfás János (Buapest, V.ker. Nádor u. 10. lakos) tanúskodik. Lakcíme ekkoriban: Budapest V. Akadémia utca 7. Foglalkozása: Főszakács

1910. Állami felsőbb leányiskola, Lőcse,

„A mostani tanévben — legnagyobb örömünkre jelentjük — ismét tehettünk kétnapos tanulmányi kirándulást. Megnéztük világhírű tátrai fürdőinket: Ó- és Újtátrafüredet, Tarpatakot, a szép Tarpataki vízeséseket, elragadtatással szemléltük a tátrai panorámát a Szilágyi emlékről, majd benjártunk a Nagy Tarpataki völgyben, ahonnan ismét más oldalról láttuk a hegyóriásokat. Tehettük, mert kezdeményezésünk jóakaró támogatókra talált. Elsősorban hálás köszönettel tartozunk Hoepfner Gusztáv úrnak, a Szepesi Hitelbank igazgatójának, aki szíves közbenjárásával kieszközölte, hogy jó és mégis olcsó ellátást s ingyen éjjeli szállást kapjunk. Köszönetünket kell nyilvánítanunk az igen tisztelt Fürdőigazgatóságnak irántunk való szívességéért és a tisztelt Oláh-Gyárfás Mihály vendéglősnek a jó ellátásért s előzékenységéért.”

Később olvashatjuk az alábbiakat róla:

„Oláh Gyárfás Mihály, korábban a fővárosi Deli és Gambrinus éttermek konyhafőnöke volt, valamint az ó-tátrafüredi nagyvendéglőt is bérelte egy ideig.”

A Deli féle éttermekről sajnos nem sokat találtam de a az egyik központi Deli Étterem a Wurm utca és a pesti rakparti korzó sarkán állt 1908-ban. (ma Dorottya ház, Jersey bistro), feltételezhető, hogy ezen központi helyen található étteremnek volt konyhafőnöke Mihály.  Nemény Béla, a Gambrinus éttermet 1905-ben vette át a korábbi tulajdonos és alapító Köves családtól majd 1907-ben újította fel. Katonazenekar és nagyszerű konyha voltak továbbra is a fő vonzó elemek. Nemény sok helyen próbálkozott, pl. az Ó-Tátrafüredi Szálloda éttermével és a Magyar Világ Kávéházzal (Kossuth L. u. – a Puskin mozi helyén) is közelebbi kapcsolatba került. Nála még naponta hangversenyezett a magyar királyi honvédség zenekara. Később ő lett a városligeti Weingruber vendéglő (volt Fővárosi Pavilon) bérlője.

Budapest ostromáig a Széchenyi-fürdő és a Hősök tere között állt a Városliget egyik legnagyobb épülete. Ezt 1896-ban építették fel, és a székesfőváros pavilonjaként szolgált. Az 1896-os millenniumi kiállítást követően étteremnek alakították át, több híres szakács és vendéglős bérelte.

Az egyik legjelentősebb bérlője egy bizonyos Kovács E. M. volt (keresztnevét nem ismerték, így Kovácséemnek hívták). Ő tette közkedveltté a Fővárosi Pavilonban lévő éttermet. Tőle a Weingruber család vette át az éttermet, akik tovább növelték a hely elismertségét. Egy idő után a Fővárosi Pavilon szinonimája lett a Weingruber név. A II. világháborúban az épült találatot kapott és kiégett. Ezt követően nem építették újjá, inkább a romokat takarították el.

De térjünk vissza a Gambrinus étteremhez, miért is Gambrinus , mit is jelent maga a szó?

A Gambrinus szó szerint azt jelenti hogy:  „A sör védőszentje”, eredet szerint I. János (1250-1294), III. Henrik brabanti herceg fiának a neve latinos formájában Jan Primus, ennek népnyelvi változata lett később a Gambrinus. A legenda szerint egyetlen kocsmában 388 kupa (mások szerint 72 liter) sört ivott meg. Ez a legenda először 1543-ban bukkan fel írásos formában Nürnbergben, Burkart Waldis költeményében. I. János valóban tagja volt az egyik belga sörfőző céhnek, amit Brüsszelben a Grande-Place-on álló lovas szobor örökít meg. A lovag ismert és kiváló trubadúr is volt, akinek nevéhez 92 dal köthető, s állítólag ugyanennyi gyermeket is nemzett.

„Míg éltem, Gambrinus volt nevem,

Flandria és Brabant esdték kegyem,

árpából malátát nyertem,

elsőként sört biz' én főztem.

Büszkén vallják a serfőzők,

Egy király volt a mesterük.”

(1526-ból való versike a Müncheni Serfőző Múzeumban)

Az ó-tátrafüredi étterem bérleti jogát a Gambrinus étterem üzemeltetési jogával együtt 1911-ben vásárolta meg Nemény Bélától. Nemény a stafétabotot Oláh Gyárfás Mihálynak adta át, aki „az ország legnagyobb és legszebb étkezője”, illetve „a fővárosi és vidéki előkelőség találkozó helye” jelzőkkel hirdette a Gambrinust.

Mozi avagy a mozgószínház elterjedése szintén fontos része lesz majd Oláh Gyárfás Mihály pályafutásának.  A kezdeti vetítések nem állandóra berendezett helyszíneken, hanem kávéházak és éttermek zárt helységeiben terjedtek el. Így jutott el a Gambrinusba is ahová a kor nagypolgársága, a katonaság tisztjei és a művészeti ágazatban dolgozók is szívesen eljártak. 

1910-09-10

— Megnyílt az Odeon Projectograph Színház, a kontinens legszebb és a legnagyobb elegancziával berendezett mozgószinháza a VII., Erzsébet-körút 27. sz. alatt. (Gambrinus-palota.) 

Ezen év végén szakmai áttörést jelent Mihály számára a következő cikkben is említésre kerülő szakácsművészeti kiállítás.

1910-12-31

A szakácsművészeti kiállítás.

A Vigadóban tegnapelőtt megnyílt szakácskiállítás látogatottsága ma érte el tetőpontját. Kora reggeltől késő éjjelig akkora tömeg hullámzott az összes termekben és a folyosókon, hogy magából a kiállításból már alig volt látható valami. A gazdag anyagot csak azok értékelhették kellőképpen, akik szerencsésen bejuthattak abba a csoportba, amely Hieronymi Károlyné, a kiállítás buzgó védőasszonyának társaságában tehette meg tanulságos körútját. A védőasszonnyal együtt érkezett a kiállításra Lukács Lászlóné, a pénzügyminiszter felesége, Serényi Béláné grófné, a földművelésügyi miniszter felesége édesanyja kíséretében és Várady Gáborné. A főrangú vendégeket Gelléri Mór királyi tanácsos, Petanovits József elnök és Holscher Zsigmond fogadta és ugyancsak ők kalauzolták a két óránál tovább tartó kiállítási sétán. A vendégek először az udvari sátorba tértek, amelyet vidám mulatóvá avatott a Banda Marci talp alá való zenéje, aztán amóta megszemlélték a kiállításnak egy nap alatt alig áttekinthető érdekességeit. Különösen lekötötte figyelmüket a Vajna Vilmos dr. sashegyi kertészetének gyűjteménye és pedig nem annyira a csodaszép gyümölcs, mint inkább a szőlőlevél-konzerv, amely a különben értéktelen szőlőlevelet a káposztánál ízletesebb étellé alakítja át. A drágaság korszakában, jegyezte meg a védőasszony, a szerényebb néposztályra igazi áldás a konyhaművészetnek ez az újabb találmánya. A vendégek távozásukkor őszinte elismerésüket, egyúttal sajnálkozásukat fejezték ki, hogy nem tölthettek annyi időt a kiállításon, amennyit ez valójában megérdemelt Ma már a zsűri is közzétette ítéletét, amely természetszerűen nem elégíthetett ki mindenkit. A kiállítóik azonban az ügy jóvoltáért és különösen a nagyobb szabású kiállítások rendszeresítése érdekében, félreteszik egyéni érzékenykedésüket és jutalmukat az általános sikerben fogják megtalálni. A kitüntetettek névsora a következő: A kiállítás nagy díját, a Magyar Szakácsok Körének valódi aranyérmét, minthogy erre több teljesen egyenlő értékű elsőrangú munkát talált, a zsűri nem adta ki, hanem az első csoportban aranyéremmel tüntette ki a következő hat kiállítót: Bauer Károly, Marék András, Oláh Gyárfás Mihály, Taraba Mihály, Testen Gildó és Wrabecz Gusztáv szakácsokat. Tiszteletdíjat és pénzdíjat kapott: Bauer Károly, Taraha Mihály, Marék András, Haberl Albin, Oláh Gyárfás Mihály…stb.

1911-09-07

Oláh Gyárfás Mihály, ki több szakácsművészeti kiállításon első éremmel lett kitüntetve, ki a Déliféle éttermeknek éveken át első konyhafőnöke volt, ezidő szerint az Ó-tátrafüredi nagyvendéglő bérlője, megvette a Gambrinus éttermeit és azokat folyó hó 8-án, pénteken bocsátja a nagyérdemű közönség rendelkezésére. Az új tulajdonos személye teljes biztosítékot nyújt, hogy a Gambrinus a nagyérdemű közönségnek kellemes találkozóhelye lesz. 

1911-11-16

A turini kiállítás kitüntetettjei.

Turini kiállításunk nagy sikerét bizonyítja a magyar kiállítók által elnyert kitüntetések nagy száma is. A versenyen kívül maradt 83 kiállítón kívül, 62 nyert Grand prix-t, 54 kapott díszoklevelet, 104-nek jutott aranyérem, 50-nek ezüstérem, 10-nek bronzérem. A versenyen kívül maradt és kitüntetett magyar kiállítók jegyzéke a következő:

Aranyérem: Oláh Gyárfás Mihály Budapest

Oláh Gyárfás Mihály életének későbbi szakaszában az itt megismert olasz befektetői kapcsolat még jól jön majd… A következő év viszont nem indult túl szépen Mihály számára, mint azt látni fogjuk:

1912-02-01

Brutális vendéglős.

Az Erzsébet körúti Gambrinus vendéglőben szerdán délben Oláh Gyárfás Mihály, a vendéglő tulajdonosa, össze-vissza verte a pinctérét, Giunóczki Ádámot, aki állítólag lassan szolgálta ki az egyik vendéget. A pinczér eszméletlenül esett össze, a mentőket hívták ki, akik a Rókus-kórházba vitték. Súlyos zúzott sebeket szenvedett. Amikor a mentők elrobogtak, a vendéglős nekiesett annak a pinczérfiúnak, aki a mentőket hívta és ezt a nut is összeverte. Oláh Gyárfás Mihály azelőtt a Delinél volt főpinczér.

— Botrány a Gambrinusban. Az Erzsébet-köruton lévő Gambrinus-vendéglőben már délben súlyos botrányt okozott a vendéglő gazdája, Oláh Gyárfás Mihály. Oláh, aki nemrég óta tulajdonosa a Gambrinus-vendéglőnek, valóságos réme a pincéreknek. A legkisebb okért tettleg bántalmazza őket, ma pedig olyan kegyetlenül megverte egyik alkalmazottját, hogy azt súlyos sérülésekkel a mentőknek kellett beszállítani a Kimikus-kórházba. Ginnaczky Ádám 19 éves pincér-fia a szerencsétlen, a fiú nem elég gyorsan szolgálta ki az egyik vendéget, ezért támadt rá Oláh. Először az öklével arcába csapkodott, azután úgy összerugdosta, hogy a fiú elveszítette eszméletét. A vendéglő egy másik alkalmazottja azonnal telefonált a mentőkért, akik Giniaczkyt elvitték. Amikor Oláh megtudta, hogy az egyik pikkoló fiú értesítette a mentőket, azt is összeverte és a vendéglőből kidobta.

Oláh Gyárfás Mihály pofozkodik a Gambrinusban.

Az Erzsébet körúti „Gambrinus" étterem háromnevű tulajdonosa csak 4 hónapja tulajdonosa a katonazenés nagyvendéglőnek és máris sikerült elrontania a helyisége hírnevét. Az újdonsült vendéglős, aki azelőtt a Deli-féle étterem főszakácsa volt, most a „Gambrinus"-on kívül az ótátrafüredi vendéglőt is bérli és e kettős minőségében azt tartja a legfontosabb feladatának, hogy alkalmazottait szóval és tettel bántalmazza. Oláh Gyárfás Mihály egyizben már szerepelt a nyilvánosság előtt a brutális hirtelenkedésével és talán még el sem ítélte ezért a büntető járásbíróság, máris újból bekívánkozik a botránykrónikába. Szerdán estefelé ismét megpofozta egyik alkalmazottját, de ezúttal nem állt meg a pofonnál, hanem most már tovább ment, a lábait is használta, úgy összerugdalta a szerencsétlen pincért, hogy a Rókuskórházba kellett szállítani. A felháborító botrány hat óra után történt. Egy ozsonnázó társaság kaviárt rendelt Dinuráczky Ádám pincérnél. A pincér elhozta a kaviárt, de a konyhában felejtette a hozzávaló citromot. A vendégek visszaküldték a citromért, a pincér bement a konyhába és a szokásos módon kérte a citromot. A szakácsnak sok dolga volt, megvárakoztatta a pincért. A vendégek panaszkodtak Oláh Gyárfás Mihály tulajdonosnak, aki erre éktelen dühvel a konyhába szaladt és rárontott a pincérre. Jobbrólbalról megpofozta a tizenkilencéves fiút, majd egymásután többször hasbarúgta. Dinuráczky Ádám a rúgásoktól elájult és összeesett. Az egyik pikkoló gyerek erre a telefonhoz szaladt és elhívta a mentőket. Amikor a tulajdonos megtudta, hogy a gyerek a mentőket értesítette, a fiút is megpofozta és azonnal elcsapta a szolgálatból. A mentők Dinuráczky Ádámot eszméletre térítették és súlyos belső sérüléseket állapítva meg rajta, a Rókuskórházba szállították. A „Gambrinus" alkalmazottai a brutális vendéglős botrányát bejelentik az éttermi segédek szervezetének.

1912-ben a „Magyar szakácsok köre” nevű egyesület alelnökeként találjuk. Innentől aktívan részt vesz a vendéglátó ipari szereplők érdekképviseletében. ugyanezen évben hatalmas marketing fogást eszközöl mikor a színházi világ ismert alakját Újházi Edét éttermébe csábítja. A „Mester” néven emlegetett színész rajongott a jó konyháért, így azt gondolom a Gambrinus se lehetett egy rossz hely.

A másik fele.

 Visszavonhatatlanul itt a szezon és ennek legcsalhatatlanabb bizonyítéka, hogy Újházi mester már bevonul esténként táborkarával a Gambrinusba. Hétfőn este volt az ünnepélyes fogadtatás. A honvédzenekar a Rákóczi-indulót játszotta, a feldíszített külön asztal fölött ez a felírás pompázott:

Isten hozott!

A Mester elérzékenyülve köszönte meg a tulajdonos Oláh Gyárfás Mihálynak a kedves figyelmet. Az est folyamán a Bölcs Náthánnak, a Mester hajdani híres szerepének Nemzetibeli reprizével kapcsolatban, Újházi kedves történetet beszélt el:

— Valahol vidéken szerepeltem két estén — beszélte a Mester — és a direktor könyörgött, hogy maradjak ott harmadik estére is és játszam el bölcs Náthánt. Minthogy azonban másnap este féltíz óra tájban feltétlenül el kellett utaznom, sehogy sem akartam a direktor indítványát elfogadni, aki hogy korán vége legyen az előadásnak, nagy húzásokkal akarta a darabot előadni. Addig siránkozott azonban, míg végre nagy nehezen beleegyeztem a megkurtított előadásba.

Másnap este a gyorsan lepergett előadás után, már kocsiba akartam szállani, amikor a „helybeli intelligencia" a patikus vezetésével küldöttségileg jött megköszönni a felejthetetlen színházi estét. Türelmetlenül hallgattam a beszédet, alig néhány perc választott el a vonat indulásától, amikor egyszerre felugrottam a kocsimra, a szónokot félbeszakítva:

„Uraim — kiáltottam a kocsiról — a beszéd másik felét csak akkor hallgathatom meg, amikor én is elmondom önöknek a Bölcs Náthán másik felét". Intettem a kocsisnak, aki a lovak közé csapott és a pályaudvarra vágtattunk.

1912-03-19

• Téglás János: Adalékok egy barátság történetéhez - Babits és Dienesék levelezése

Barátságuk kialakulását egy közismert kép is megörökíti: az Erzsébet körúti Gambrinus étteremben hárman ülnek a fehér asztal mellett: szemben Dienes Pál, két oldalt pedig Babits és kedves újpesti tanítványa, a későbbi költő és matematikus Komjáthy Aladár. A képeslap egyik példányán - ez Dienes Gedeon tulajdonában van 

- Dienes Valériának küldenek néhány soros üvözletet, melyből megismerjük a kép születésének hátterét. Dienes Pál szerint 1912. március 19-én este kilenc órakor „irodalmi vita és csendes emésztés közben vettek fel bennünket (pénzért).” A baráti kötelékek később még szorosabbá válnak köztük. Gaál Mózes tisztviselőtelepi gimnáziumában közel négy tanévig kollégák. Egymáshoz nem messze laknak, gyakran vannak együtt, az ebédjüket is közösen fogyasztják el. „Akkortájban úgy éltünk, mint három testvér” - írja Dienes Valéria 1966-ban -, s hozzáteszi, hogy „mindennapos együttlé- tünk pihenés volt neki, amelyet kedve szerint hosszabbíthatott vagy rövidíthetett, érezte, hogy nálunk teljesen szabad...”6 Babits is érzi ennek az összetartozásnak melegségét, családiasságát, ezt anyjának írt levelében így fogalmazza meg: „ők (Dienesék és a Gaál házaspár - TJ) úgy gondoskodnak rólam, hogy magam sem tudom, mivel érdemeltem ezt meg.”1 A Dienes házaspár szövi azokat a szálakat, melyek a költőt Jászi Oszkárral, Szabó Ervinnel és Dienes Lászlóval összefűzik, s melyek nyomán közéleti felfogása radikalizálódik. Babits még a Játszottam a kezével című nagy vihart kavaró versének ihletőjét, Révész Ilust is Dieneséknél ismerte irteg. E szerelmes vers király- és háborúellenes kicsengése miatt támadást indít ellene a sajtó és a tantestület egyrésze. Ezért elmegy a Tisztviselőtelepről, de a Dienes családdal való kapcsolata ezután is változatlan marad. 

Az Ó-Tátrafüredi tulajdonjogát eladta ebben az évben, de másfél évig még bérlőként megmaradt. 

1912-11-05

Fürdövendéglö-átvétel. Ó-Tátrafüreden a fürdővendéglőt Mitrovátz Adolf a budapesti «Pannónia» szálloda volt régi főpinczére szakiskolai tanár vette meg Oláh Gyárfás Mihálytól. Mitrovátz mint elsőrendű szakember, a tátraiüredi előkelő közönség igényeit épugy mint előde, a hírneves szakács művész Oláh Gyárfás Mihály minden tekintetben kielégíteni fogja. Nagy tapasztalataival és szakértelmével Tátrafüred idegen forgalmát nagymértékben emelni fogja. Üdvözöljük! 

1914-05-20

Fürdővendéglő-átvétel. Ó-tátrafüreden Mitrovácz Adolf vendéglőjét, melyet a múlt évben Oláh-Gyárfás kartársunk birt bérbe, Sietner Dezső ó-tátrafüredi szállodás kartársunk vette át. Üdvözöljük! 

Innentől Ó-tátrafüreden nem találkozunk a nevével.

1913-03-06-án már Mihályt a Vendéglősbál rendezői közt találjuk, mely eseményen utána minden évben részt vett családjával. Néha a rendezésben is vállalt szerepet.  

Ismét egy jelentős polgári bál, mely méltán sorakozik az idei rövid farsang eseményei közé. A vendéglős bál rendkívül nagy népszerűségre tett szert az ifjúság körében s ezenkívül színt hoz és fényt áraszt a böjti szezon egyszerű estélyei sorában. Jóhírű ez a bál, mert a közönsége olyan, mint egy nagy család. Kedély, vidámság egyesül benne, s igy valóban nem lehet csodálni, hogy az öreg Vigadó szorongásig megtelik vendéggel. A mai bálát hetekig tartó lázas munkával készítették elő. …

A vendéglős-bál siker tekintetében felülmúlta a várakozást. A Vigadó lépcsőházát és nagytermét ízléses délszaki növényekből díszítették fel, a fürge rendezőseregen pedig meglátszott, hogy avatott kezek irányítják a munkáját- Kilencz óra tájban kezdett gyülekezni a díszes báli közönség s már tíz órára zsúfolva volt a nagyterem….Midőn elhangzott a Rákóczi-induló, tizenhat bájos leány vonult az estrade elé s a bálanya tiszteletére hódoló gavotte-ot rejtett el, melyet hatalmas tapsvihar követett. A gavotte után Radics Béla jeles zenekara rázendített a »Jaj de magas .. .«kezdetű csárdásra, melyet félóráig járt a vidám ifjúság. Csárdás után a honvédzenekar lépett sorompóba (Badó István volt a karnagya), aztán folyt a táncz kivilágos kivirradtig. A rendezőség, melynek élén Frenreisz István elnökön kívül Kittner Mihály, Holub Rezső, Oláh Gyárfás Mihály, Wilburger Károly, Albisy László és Kővári Jenő fejtettek ki dicséretes buzgóságot, csinos bőrtáczával lepte meg a hölgyeket.

A hírek közt vannak olyan érdekességek is melyek szokatlanok az eddigi életpályában, de mindenképp említésre érdemesek:

1913-05-27

Az utolsó hamisítás.

A napokban Oláh- Gyárfás Mihálynak, a budapesti Gambrinus étterem tulajdonosának egy nyolcezer koronáról szóló váltót mutattak be kifizetés végett. Oláh-Gyárfás a váltóról nyomban megállapította, hogy hamis. A rendőrségen feljelentést tett és megállapították, hogy a váltóra Adler Ignác pénzügynök, aki tavaly öngyilkos lett, hamisította a vendéglős aláírását. A halálba menekült pénzügynök harminckétezer korona értékű váltóra hamisította rá Gyárfás Mihály nevét. Ez a nyolcezer koronás váltó, amelyet a Kőbányai Takarékpénztár mutatott be, volt az utolsó Adler hamisításával.

Úgy látszik Mihály nem csak a konyhát szerette, hanem az állatokat és köztük is legjobban az ebeket:

1913-06-15

Vadászat és Állatvilág

A tenyész díjak a következő tenyésztőknek lettek odaítélve:

Külön adományozott díjak:

-          A legjobb angol vizslának, megnyerte: Oláh Gyárfás Mihály, Budapest,

A következő bejegyzés számomra azért érdekes mert, ha bárki, aki a családi relációkkal nincs tisztába az említett személyeket simán független alakoknak veheti a múltból. Mivel párom nagymamája a mai napig teljes szellemi frissesség mellett visszatud emlékezni a családjára (94 éves), hihetetlen kortörténeti részletességgel tudja elmesélni a korabeli dolgokat, melyeket kislányként megélt. 

1913

A színházi élet meghatározó alakja Újházy Ede rendszeres látogatója az étteremnek.

1913-09-23

 Vendéglősök kongresszusa.

Hétfőn kezdődött Budapesten a vendéglősök országos kongresszusa, amelynek háromnapos programja keretében ma délután a „Szállodások, vendéglősök, kávéisok, pincérek és kávéssegédek országos nyugdíjegyesülete tartotta meg XVI. évi rendes közgyűlését. Az igazgatóság által előterjesztett alapszabálymódosításokat a közgyűlés némi módosítással egyhangúlag elfogadta. Ezután a választásokra tértek át. Az egyhangú választás eredményeképpen elnök lett újból Bokros Károly, alelnökök: Dekker Ferenc és Frenreisz István, igazgatósági tagok: Gundel Károly, Pelzmann Ferenc, Holub Rezső, Oláh Gyárfás Mihály, Kittner Mihály, Kommer Ferenc, Kővári Jenő, Malosik Antal, Mitrovátz Adolf, Müller Antal, Váradi József és Willburger Károly.

Az első világháború kezdetével igen korán jelentkezni kezdtek a hazai vendéglátás problémái, a hadtáp által támasztott igények ellenében nem állt sok lehetőség a vendéglősök rendelkezésére. Megtanultak hát költséghatékonyabban, kevesebb alapanyagból főzni. Élenjárt ebben is Mihályunk.

1914-11-19

Juhhúsvacsora negyven fillérért.

A Magyar Háziasszonyok Országos Gazdasági Szövetsége elhatározta, hogy a juhhús fogyasztásának szélesebb körben való terjesztése céljából próbavacsorát rendez. A marhahús drágaságával szemben a földmívelésügyi minisztérium és a főváros felhívta már a közönség figyelmét a juhhús fogyasztására. A háziasszonyok szövetsége kérvénnyel fordult a székesfőváros közélelmezési ügyosztályához, hogy néhány darab juhot engedjen át a vacsora céljaira. Miután a közélelmezési ügyosztály e kérésnek eleget tett, így a szövetség e hó 19-én, csütörtökön, este pont nyolc órakor Oláh Gyárfás Mihály Erzsébet körúti Gambrinus-vendéglőjében a juhhús különböző készítményeit vacsora keretében bemutatja. A juhhús ára adagonkint 40 fillér.

A háborús erőfeszítésekből az itthon maradtak is kiveszik a részüket. Mihály, 1915. májusában 50000 korona értékben jegyez a Magyar Általános Takarékpénztárnál hadikölcsön kötvényt.

A háború a vendégkőrt is átalakítja, sokan a bevonulók közül a korábbi értelmiség soraiból, nem térnek vissza a frontról. Az új, stabil vendégkör a központi hatalmak tisztjeiből verbuválódik. A megcsappant forgalom mellet Mihály a jövőre gondolva az éttermet renováltatja.

1915-07-15

Nagyérdemű közönséget tisztelettel értesítem, hogy Üzletemet a szokásos évi átalakítások és javítások miatt folyó hó 15-én bezárom. Üzletem átalakítási munkálatai augusztus 15-én nyernek befejezést Azon időponttól a nagyérdemű közönségnek készséggel állok rendelkezésére. Teljes tisztelettel: OLÁH GYÁRFÁS MIHÁLY „Gambrinus Cafée-Restaurant” tulajdonosa.

Az egyhónapos felújítás után állandó esti élő zenével és az elmaradhatatlan cseh sörrel próbálja a vendégeket becsábítani. 

1916-01-06

Mi lesz a vendéglőkben?

Amint már megírtuk, a vendéglők elszámolási viszonyban állanak a sütőmesterekkel. Ezektől elismervény ellenében vásárolják a kenyeret és a kenyér eladásánál kapott kenyérjegyekkel a hatóságnak számolnak el. Hogy a vendéglősök miképpen fogják fel az új helyzetet, erre jellemző a Garobrinus-étterem tulajdonosának, Oláh-Gyárfás Mihálynak munkatársunk előtt tett alábbi nyilatkozata:

— A magyar közönség — mondotta Oláh- Gyárfás Mihály — nem olyan, mint a bécsi, vagy a berlini. Amit ott meg tudtak csinálni, azt nálunk keresztülvinni képtelenség. A kenyérjegy - rendelet pontos és szigorú betartása egyértelmű lenne a vendéglők teljes tönkrejutásával. Ez azt jelentené, hogy az a publikum, amelyik elegendő lisztkészlettel rendelkezik és ezért kenyérjegyet nem kap, nem járhat vendéglőbe, mert a pesti, ember, de különösen az elsőrendű éttermek publikuma nem fogja magával vinni a vendéglőbe otthonról a kenyerét. A vendéglők közönségének nagy része a színházak publikumából rekrutálódik és el sem képzelhető, hogy valaki a színházba is magával vigye azt a kenyeret, amit a színházi előadás után a vendéglőben akar elfogyasztani.

 — A gyakorlatban keresztül sem vihető az, hogy a vendégtől, mielőtt az étkeznék, elkérjék a kenyérjegyet. Ma az éttermek igen kisszámú pinccérrel rendelkeznek, örülnek, ha pinczért kapnak és egy gazdának sem sikerülne arra kényszerítenie a pinczért, hogy előkelőbb vendéglőben csak annak a vendégnek adjon kenyeret, aki a kenyérjegyét a pinczérnek előbb átadta. Egy pinczér sem meri elkérni a vendég kenyérjegyét, mert arra is kell gondolnia, hogy hátha a vendégnek kenyérjegye nincs, az a pinczér felszólítását konfidenskedésnek, tolakodásnak venné és ezért a pinezérnek kevesebb borravalót adna. Az pedig el sem képzelhető, hogy olyankor, amikor nagy a forgalom és a pineczérek a rumában alig tudják kiszolgálni a vendégeket, ollót vegyenek elő a zsebükből és vagdalni kezdjék a kenyércédulákat.

—Talán lenne egy megoldás, amely valamiképpen ezélhez vezetne. A kenyérjegyek tudvalévően nyolcz és kilencz deka kenyérről szólnak. Nyolcz és kilencz dekás kenyéradagokat egyetlen vendéglőben sem tesznek a vendég elé. A mi kenyéradagjaink legfeljebb négy dekásak. Sok vendég meg is elégszik ekkora adaggal. Már most, ha a vendégek fele a négy dekás kenyéradagok ellenében egy nyolcz dekás utalványt ad le, akkor meg van a módja annak, hogy mi kétszer annyi adagot adhassunk el, mint amennyi kenyérjegyet kapunk. Ez a feltevésem természetesen csak önkényes és nem tudom, hogy a gyakorlatban megvalósítható lesz-e.

— Nagy kérdés, hogy mi történik például a német katonatisztekkel, akik nem szállodában szállnak meg és akik kenyérjegyet nem kapnak. Nagy kérdés azután az is, hogy mit csinálok én az alkalmazottaimmal, akik nyomban itthagynak, mihelyt elzárom előlük a kenyeret. Nekem például nyolcvan alkalmazottam van, ezek annyi kenyeret esznek, amennyit akarnak és ezek elől a kenyeret elzárni nem lehet.

Mindenképpen nehéz lesz a helyzet és a vendéglősöknek, ha csak be nem akarják zárni az üzleteiket, valamiképpen segíteni kell magukon. A hatóságnál beszerzett információink szerint, a hatóság szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy a vendéglőkben is csak kenyérjegy ellenében szabad kenyeret eladni, és amennyiben tapasztalná azt, hogy a vendéglős több kenyeret ad el, mint amennyi kenyérjegyről elszámol, akkor ismételt esetben megvonja a vendéglős iparengedélyét is. Az ellen azonban a hatóságnak semmi észrevétele nincs, hogy valaki önszántából négy deka kenyérért nyolca dobás utalványt adjon át a pinczérnek.

Egy másik cikk ugyanekkor:

1916-01-18

A vendéglőkben nincs fennakadás.

Igen érdekes az a nyilatkozat, amelyet a Gambrinus étterem tulajdonosa, Oláh-Gyárfás Mihály tett munkatársunk előtt. Megtudjuk ebből, hogy a legnagyobb változást a kenyérjegy-rendszer a vendéglőkben idézte elő. Ezeknek belső képe egészen megváltozott.

— Nyilatkozatomat — mondotta Oláh-Gyárfás Mihály — egy vallomással kell kezdenem és ez az, hogy csütörtökig, péntekig nem volt kapható friss kenyér egyetlen budapesti vendéglőben sem. A vendéglősök egy nappal a rendszer életbeléptetése előtt összevásároltak a pékeknél annyi kenyeret, amennyit csak kaptak, mert féltek a rendszertől és ezt a régi kenyeret adták el, részben fölmelegítve, a vendégeknek.

A közönség kezd lassan beletörődni az új helyzetbe és fennakadás az üzletnél nem igen fordul elő. Jellemző a budapesti viszonyokra nagyon, hogy teljesen ismeretlen emberek segítik ki egymást és nagyon gyakori most már az az eset, hogy egyik asztaltól küldenek a másikhoz kenyérjegyet és különösen nagyon előzékeny a közönség azokkal a katonatisztekkel szemben, akik nem rendelkeznek kenyérjegyekkel. Ennek az előzékenységnek az alapján indult meg az egész rendszer és mindjárt az első napon tapasztaltuk, hogy ha az egyik asztalnál ülő vendégnek nem volt kenyérjegye akkor a másik asztalnál ülők küldtek czédulákat oda, ahol ez hiányzott.

Gyakori azután az az eset is, hogy a vendég előre küldi a kenyerét, majd mindennap előfordul, hogy délután szobalányok jönnek a főpinczérhez, becsomagolva adják át neki a kenyeret és a közük a küldőik üzenetét, hogy ez vagy az a család este, a Színházi előadás után eljön vacsorázni, tehát rezerváljanak neki helyet is.

Az sem ritkaság, hogy min(den)ki a zsebében hozza a kenyerét és különösen a délután ozsonnázó asszonyok olyan hatalmas darab kuglófokat és kalácsokat hoznak magukkal, hogy azokat látva, senki sem mondaná azt, hogy nálunk takarékoskodnak a liszttel.

— Banketteket csak úgy vállalunk, ha a rendezőség gondoskodik a kenyérről és például egy tegnap megtartott, katonai banketten már délután elhozták a bakák a finom prof untokat. —

Egyébként az új rendszer új berendezéseket is szükségessé tett és én úgy segítettem magamon, hogy három leányt alkalmaztam, akiknek semmi egyéb dolguk nincs, mint kenyérjegy ellenében kenyeret eladni.

— Végeredményben megállapíthatom azt, hogy nálam fennakadás nem volt és az egész változást a közönség igen kedélyesen fogja fel.

1916 őszére a helyzet tovább romlik. A hadi gazdaság újabb megszorításokra kényszeríti a hátországi polgárokat. Nincs zsír, hiánycikk a hús és a zöldségek.

1916-09-23

A vendéglők háborús étlapja.

Mi lesz a fővárosi éttermekben. — A zsírtalan nap menüje. — Hadi rántás zsír nélkül. — Drágább lesz a hal, a tojás és a főzelék. — A »privátok«.

— Saját tudósítónktól. —

A kormánynak az a rendelete, amelyik zsírtalan és hústalan napokat léptet életbe az egész ország területén, hétfőn már érvénybe lép és hétfőtől kezdve lényegesen megváltoznak a vendéglők étlapjai. Kétségbeesni természetesen nem kell, a vendéglői étlap a jövőben is eléggé változatos lesz és azon sem kell megijednie senkinek, hogy ezentúl egy személy csak egyféle húst ehetik a restauráczióban. A magas ételárak mellett eddig is csak kevés embernek tellett kétféle húsra, aki ezentúl kétszer akar húst enni ebédre, vagy vacsorára, az is tud magán segíteni, legfeljebb helyen fog étkezni.

A hústalan és zsírtalan nap problémája sem igen izgatja a pesti vendéglőket, lassanként megtalálják a helyes megoldást és a sokféleképpen elkészített hallal, tojással, főzelékekkel pótolják majd azt a húst, amelyet a kormány a hét két napján eltilt a vendéglői asztaltól.

Két vendéglőstől kérdeztem meg, hogy mint lesz a jövőben a pesti éttermek menüje és miképpen elégítik ki vaj, zsír és hús nélkül a vendéglőben étkezők igényeit. Glück Frigyestől, a Pannóniai szálloda igazgatójától, a vendéglősök ipartársulatának elnökétől az új rendelet következtében előálló új helyzet természetéről, Oláh-Gyárfás Mihálytól, a Gambrinus-étterem tulajdonosától pedig a részletkérdéseket illetőleg kértem felvilágosításokat.

A részletkérdésekről Oláh Gyárfás Mihály ezeket mondotta:

— A zsirtalan nap nem okoz gondot a vendéglősöknek. A mai magas zsírárak és a zsír beszerezhetésének komplikált volta mellett már úgyis módot kellett keresnünk, amellyel a zsírt pótoljuk. A levesekbe és a főzelékekbe már nem kell rántást tenni, lisztet vízzel és tejföllel összehabarunk és ezt a hidegben elkészített masszát tesszük bele rántás helyett a levesekbe és főzelékekbe. Az étel éppen olyan ízletes, mintha rántással készült volna, olcsóbbnak természetesen nem olcsóbb, hiszen a tejfel van benne.

— Ezeken a napokon roston és nyárson sütött húsokat és főtt húsokat fogunk fölszolgálni, van azután egy csomó tészta is, amelyet zsír, illetve vaj nélkül készíthetünk el. Ilyenek például a piskótatekercs, rizsfelfújt, mandulás tekercs és még sok más. Például nem elég változatos egy zsírtalan nap ilyen menüje.

-          Húsleves reszelt tésztával,

-          Nyárson sült, burgonyával és vörös káposztával.

-          Piskótatekercs meggy ízzel

— A közönség az ilyen ebédnél észre sem veszi, hogy az ételben nincsen zsír vagy vaj.

A hústalan napok már nehezebbek. Az eddigi hústalan napok nem is voltak tulajdonképpen hústalan napok, hiszen a borjú-, marha- és sertéshús kivételével minden húsból annyit lehetett kapni, amennyit a vendég akart. A megoldás itt már nem lesz könnyű, az étlapon ilyenkor legfontosabb szerepe lesz a halnak, amelynek az ára éppen ezért hamarosan fel is fog menni. Sok lesz a tojásétel és a főzelék és a közönség ilyenkor sok főtt tésztát kér és kap — feltéve, ha lesz elég lisztünk. Mindenesetre szükséges lenne, ha a hatóság gondoskodnék arról, hogy a vendéglősök olcsón jussanak főzelékekhez, tojáshoz és azokhoz a czikkekhez, amelyekkel a húst kell pótolni, mert az nem megoldás, hogy a közélelmezési tanácsnok úr előírja az adagok súlyát, mi meg nem tudunk főzelékhez jutni. Gondoskodjék a város a mi ellátásunkról, mert a kérdés rendeletek kiadásával megoldva még nincs. Egyébként pedig egy hústalan nap menüje így is elég változatos:

-          Paradicsomleves csipetkével,

-          Gomba tojással vagy kelvirág vajjal.

-          Rakott burgonya,

-          Töltött tészta.

Hangsúlyoznom kell, hogy a mi megoldásunk nem jelenti még a megoldandó fontosabb közgazdasági kérdés megoldását is, mert amennyi zsírt, takarítunk meg hétfőn, annyival többet, használunk el szerdán és pénteken. A hústalan ételekhez ugyanis több zsír kell, mint a húsokhoz, hiszen a húsok egy része a saját zsírjában is megsül, a főtt hús igen ízletes, ellenben a hús pótlására készült ételek valamennyien igen sok zsírt és vajat igényelnek. Nem említek többet, mint például a rakott burgonyát, a kelvirágot és a sok tojásételt, amelyek — hogy a mi nyelvünkön fejezzem ki magamat — valósággal isszák a zsírt és a vajast. Végül van a kérdésnek még egy másik része is. A közönségnek az a része, amelyik akar mindennap húst enni és a módja is megvan hozzá, a jövőben majd nem étkezik vendéglőben, hanem »privátok «-nál rendeli meg az étkezését és lesz igen sok család, amely nem Üzletszerűen ugyan, de szívesen ad a vendéglői áraknál jóval drágább árakon ebédet és vacsorát egy-két úrnak.

— A rendeletet tehát ki lehet játszani és szerintem sokkal okosabb lett volna a megoldás akkor, ha kimondotta volna a kormányintézkedés, hogy a tilalom a magánháztartásokra éppen úgy vonatkozik, mint a vendéglőkre. A kávéházakat a változás szintén erősen érdekli. Hétfőn nem szabad a vendégek reggelijéhez és uzsonnájához vajat adni, ilyenkor tilos a tojásrántotta, szerdán és pénteken nem lesz imbisz, libamáj, ellenben annál nagyobb kelendősége lesz a szardíniának. Éppen elég ok arra, hogy a sok elraktározott szardínia ára ismét emelkedjék.

Az éttermek ellehetetlenülése miatt Mihály új befektetésben látja jövőjét. A Gambrinusban már a kezdetektől jelenlevő mozgószínház a háborús tudósításoknak köszönhetően egyre több nézőt vonz be, a híradások után vetített könnyed vígjátékok vagy épp drámák mágnesként vonzzák a világból kiszakadni vágyó szórakozást kereső vendégeket. Gátat csak a viszonylag kevés elérhető mű és az ezáltal monoton műsor szab. Ezt időben felismerve hősünk lépéseket tesz.

Astra filmgyár:

 1919-ben részvénytöbbségével Heltai Jenő, a debreceni Csokonai színház volt igazgatója lett a gyár vezérigazgatója, s Oláh Dezső lett az üzemvezető igazgató. Heltai eladta a Csokonai színház díszlet- és kelléktárát az Astra filmgyárnak, melyet azonban Debrecen városa Heltai tartozásai miatt lefoglalt és egy ideig visszatartott. 1919 őszén Balogh Béla kilépett az Astrától és a Star filmgyár rendezője lett. Távozása után, 1919-ben és 1920-ban Damó Oszkár és Lajthay Károly rendezett a cégnél.

A legutolsó Astra film a „Viola, az alföldi haramia” forgatása után, 1921 januárjában egy szélvihar összedöntötte a gyár műtermének épületét. (Úgy tűnik, hogy Striffler Béla, az épületet tervező mérnök és a kivitelező cég mégsem végzett olyan nagyszerű munkát, mint azt az átadáskor írták.)

Ezzel az egész magyar filmgyártás helyzetét is szimbolizáló katasztrófával az Astra filmgyártó tevékenysége gyakorlatilag megszűnt. Bár maga a cég még évekig létezett, de már csak kölcsönzéssel foglalkozott, illetve a korábban gyártott filmjeit rövidítve szkeccs formában újra forgalmazta. A húszas években számos peres ügy zajlott a cégnél, többek között Heltai Jenőt is beperelték a gyár vagyonának hűtlen kezeléséért.

A cégjegyzék alapján bejegyzésre kerül az Astra filmgyár és filmkölcsönző Rt., székhely VIII.ker Rákóczi út 51. „Astra" filmgyár és filmkölcsönző részvénytársaság „Astra" Filmfabrik und Filmreih-Actiengesellschaf

Ezen részvénytársaság az 1917. évi július hó 21. napján tartott alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályok szerint keletkezett.

Székhelye: Budapest. A vállalat tárgya: mozgófénykép-felvételek (filmek) iparszerű készítése, filmekkel való kereskedés, filmkölcsönzés és minden a moziipar körébe vágó és azzal összefüggő ügylet.

Tartama: határozatlan időre terjed. Alaptőkéje: 300.000 korona, mely 1500 darab egyenként 200 korona névértékű bemutatóra szóló részvényre oszlik.

Az igazgatóság 3 - 5 tagból áll.

Az alakuló közgyűlésen az igazgatóság tagjaiul megválasztottak: Striffler Béla, Oláh Gyárfás Mihály, Flax Oszkár, Zsolnay Adolf és Komjáthy János, kiknek ebben minőségük és czégjegyzési jogosultságuk bejegyeztetett. A czég érvényes jegyzése akképpen történik, hogy az írott, nyomtatott vagy bélyegzővel előnyomott czégszöveghez két igazgatósági tag vagy egy igazgatósági tag és egy az igazgatóság által czégjegyzési joggal felruházott társasági tisztviselő aláírásaikat hozzáírják. Minden a társaság nevében kiadandó hirdetmény a »Budapesti Közlöny«-ben fog közhírré tétetni. Okmánytári szám : 3162.

Ugyanezen évben egy érdekes per kapcsán is megtaláljuk Mihály nevét.

23/917. sz. a. A budapesti központi kir. járásbíróságnak, — dr. Molnár és Szegő felperesnek Oláh Gyárfás Mihály alperes elleni perében, elektrotechnikai ügyben.

Hogy mi lehetett ezen ügy azt később a Gyárfás szállóról szóló részben fogjuk megtudni. Ugyanekkor az alábbiakat olvashatjuk:

Kik dolgoznak ma, komoly, nagytőkéjű, a legtöbbre hivatott magyar gyárak? A Corvin, amelynek Janovics után Korda Sándor és Pásztory M. Móric lettek az igazgatói és most alakul át a gyár hatalmas részvénytársasággá. A Phönix, amely a Projectograph alapítása. Meglepő dolgokat fogunk látni tőle az idén. A Star, amelynek Rákosi Tibor tanár a művészeti igazgatója. Amit az idén produkálni fog, felér akármelyik amerikai gyár produkciójával. Az Uber, amelynek üzleti formája betéti társaság. Csupa szenzáció idei programja. Az Astra-filmgyári rt. igazgatói Komjáthy János és Oláh Gyárfás Mihály. Az Astrának is előkelő szerep jut az idén a középeurópai műsorok ellátásában. A Lux, amelynek Lázár Lajos dr. és a Pallas, amelynek Békeffy László, a Modern Színpad tagja az igazgatója. És még néhány, inkább ad hoc vállalkozás, amelynek mind ambíciója a jó film, a mindent felülmúló jó film. Íme, idáig fejlődött a Magyar filmcsinálás hét elröppent esztendő alatt.

Mihály vendéglátós élete jóformán ekkortájt kimerül az érdeképviseleti harcokban. Szószólója a hazai vendéglátók problémáinak, jó politikai kapcsolatokat kezd építeni, lobbyzik, igénybe véve a tulajdonában álló érdekeltségeket is. (Gambrinus, Astra, Gyárfás-szálló)

1917-07-17

A vendéglősök országos nagygyűlése.

Az országos vendéglős-kongresszus iránt, amelyet Budapesten július hónap 19-ikén tartanak meg, máris igen nagy az érdeklődés. Már eddig is huszonöt ipartársulat jelentette be a legnagyobb vidéki városokból az országos gyűlésen való részvételét. Különösen az ellen fognak tiltakozni a vendéglősök, fogadó-tulajdonosok és korcsmárosok, hogy az árdrágításban ők is részesek volnának.

Hiszen már közvetetlenül a háború kitörése előtt rendkívül nagy volt mindennek az ára, a háború alatt pedig a nyers árucikkek ára 300—600 százalékkal emelkedett, úgy hogy a vendéglősök ma már az ételek legnagyobb részére ráfizetnek. Minthogy a termelés és a kereskedelem a bor árát két esztendő óta folytonosan emeli, a kongresszus kérni fogja a kormányt, rendelje el a bor árának a maximálását. A sör beszerzésének megkönnyítése céljából kérik, adjon a sörgyáraknak a tavalyi 13 százalék árpa helyett 50 százalékot. Ezzel nem a sörgyárak érdekét kívánják szolgálni, hanem annak az ötven-hatvanezer vendéglősnek az érdekét, akik csaknem kizáróan az italméréssel szerezhető jövedelemből tarthatják fönn magukat és családjukat. Ennek a megadása esetén azt is kérik, ne engedje a kormány a sör árának a fölemelését s tiltsa meg az Ausztriába való kivitelét, hogy így itt legyen elfogyasztható Magyarországon.

Kormányintézkedést kérnek az iránt, hogy a Közélelmező Hivatal, a Haditermény és a székesfőváros közélelmező-osztálya a vendéglősöknek is épp úgy adja ki a részesedésüket, mint a magánháztartásoknak. Kérik, hogy az összes élelmező középpontokban vagy társaságokban a vendéglősök érdekképviseleteinek a kiküldöttei is helyet foglalhassanak, mert csak ezek tudják a biztos tájékoztatást megadni arról, miből mennyi kell a vendéglősök közönségének a szükségletére. Sürgetik, hogy a kormány utasítsa a Hadi Szénbehozatali Részvénytársaságot, valamint a Faközéppontot, hogy a fogadósok és vendéglősök szükségletéről kellő időben és megfelelő áron gondoskodjanak. Végül kérni fogják a pénzügyminisztert, utasítsa az egész országban a pénzügyigazgatóságokat, hogy azok a vendéglősök, akik a hadba vonulásukkor elvesztették az italmérő engedelmüket, a hazatértük idején haladéktalanul kapják vissza. A nagygyűlésnek Kammer Ferenc, Marencich Ottó, Várady Gyula, Kővára Jenő és Oláh-Gyárfás Mihály lesznek az előadói.

1917-07-20

A vendéglősök országos Kongresszusa

Panaszkodnak a vendéglősök — Tiltakoznak az árdrágítás vádja ellen — Támadások a sörgyárak ellen

Oláh-Gyárfás Mihály volt a következő szónok, aki azt javasolta, hogy mondja ki a nagygyűlés határozatukig, hogy idén a sörgyáraknak juttatandó árpamennyiséget az 1914. év arányában számítsa, ne tizenhárom, hanem ötven százalékban állapítsa meg, egyúttal kötelezze a sörgyárakat, hogy sem sört, sem sörárpát Magyarországból ki ne szállítsanak és a tizenhárom százalékon felüli többletet kizárólag a vendéglősök rendelkezésére bocsássák. Egyszersmind kérte a kormányt, hogy a borárak további indokolatlan emelkedését akadályozza meg.

A határozati javaslat felett nagy vita indult meg. Hajós Károly támadta a sörgyárakat, mert nagyobb üzleti nyereség kedvéért külföldre adták a sört. Kuncze Ödön felhívta a figyelmet arra, hogy míg a vendéglősök számára soha sincs sör, a sörgyárak által alapított büffék korlátlan menyniyiségben szolgáltatják a sört. Ásványi Imre, Jajczay Mihály, Alweiss Mihály, Farkas Iajos, Orczy János, Kiss Lajos, Steiner Lipót és Nagy Samu szintén a sörgyárakat támadták. Dávid Sándor a vasúti vendéglősök panaszait adta elő. A felszólalások után Oláh Gyárfás Mihály javaslatát némi módosításokkal elfogadták.

1917-08-02

             Oláh Gyárfás Mihály úr, a „Gambrinus" olcsó pincérnőkkel dolgoztató vállalkozója pedig javaslatot nyújtott be, amely egyenesen kimondja — és amely egyhangúlag elfogadtatott—, „hogy a konyhára ráfizetnek és ezért a sör- és italmérésnek a mainál tetemesen, nagyobb mértékét exisztenciális életfeltételnek ismerik el. A fontos, hogy sör és ital legyen, ha a sörgyáraknak haszna is lesz belőle."

A rossz gazdasági helyzet rossz megoldásokat szül, illetve hősünk sem volt szent, de ha mégis akkor legalább a keze maga felé hajlott. A következő cikkek egy bosszúra éhes munkavállaló és egy profitra éhes munkáltató párharcát vetíti az olvasó elé:

1917-10-21

A „Gambrinus", ahol festett vízzel keverik az italt. Az V. kerületi kapitányságon Wolf Ádám borügynök és Paulies Radó, a „Gambrinus"-étterem volt csaposa, panaszt tettek, hogy a „Gambrinus"-étteremben a sört és bort, festett vízzel keverik. A söntés pultja mellett állítólag nagy dézsa áll, amelybe mindig 30 liter festett vizet öntenek és úgy a bornál, mint a sörnél előbb ebből merítenek és csak azután egészítik ki a poharat a kívánt itallal. A feljelentők szerint, egy deci festett vízhez két deci sört vagy bort kevernek. Jelentették továbbá a följelentők, hogy a vendéglősnek csak egyfajta bora van és a festett vízzel rizlingit, szamorodnit, csopakit, mórit és egyéb fajtákat, készítenek. A följelentés alapján detektívek mentek a ,,Gambrinus" vendéglőbe A vendéglőben valóban találtak festett vizet. A borokból és sörből mintát vettek, amelyeket szakértői vizsgálat alá bocsátanak. Oláh Gyárfás Mihály, a vendéglő tulajdonosa, beismerte, hogy festett vizet tartott a söntésben, de csak azért, mert egyes vendégek jobban szeretik az élénk színű bort. A sárga festett vizet Oláh, mint mondotta, égetett, cukorral készítette. A vizsgálatot folytatják.

1917-10-21

Nyilatkozat.

Egy délben megjelenő lapban ellenem és üzletem ellen támadást intéztek. Kijelentem, hogy az egész ügy és az ezzel kapcsolatos rendőri eljárás egy elbocsátott csaposlegényemnek beszámítva, amelynek lefolyását annál is inkább nyugodtan várom, mert üzletem rendes, pontos és tiszta vezetése ellen sem a múltban soha, sem most kifogás nem merült fel. Éppen ezért régi, jó hírnevű üzletem minden egyes tisztelt vendégét bátran felkérem, hogy üzletem vezetését és különösen az italok kiszolgálását bármikor, szabadon ellenőrizze.

Tisztelettel Oláh Gyárfás Mihály.

Borhamisításért följelentették a Gambrinus tulajdonosát

Az ötödik kerületi kapitányságon Wolf Ádám borügynök és Paulies Radó, a Gambrinus-étterem volt csaposa, panaszt tettek, hogy a Gambrinus-étteremben a sört és bort festett vízzel keverik. A söntés pultja mellett állítólag nagy dézsa áll, amelybe mindig húsz liter festett vizet öntenek és úgy a bornál, mint a sörnél előbb ebből merítenek. A feljelentők szerint egy deci festett vízhez két deci sört vagy bort kevernek. Jelentették továbbá a feljelentők, hogy a vendéglősnek csak egyfajta bora van és a festett vízzel rizlingit, szomorodnit, csopakit, mórit és egyéb fajtákat készítenek. A feljelentés alapján dr Kusovics Andor rendőrfogalmazó pénteken detektívekkel kiment a Gambrinus-vendéglőbe. A borokból és körből mintát vettek, amelyeket szakértői vizsgálat alá bocsátanak.

Oláh Gyárfás Mihály az éj folyamán megjelent szerkesztésünkben és az ügyre vonatkozólag a következőket jelentette ki: Visszaélései miatt Paulics Radót, aki nálam szolga volt és nem csapos, felmondás nélkül kénytelen voltam elbocsátani, bosszúból a rendőrségen teljesen alaptalanul rágalmazott meg. Az egész előadása szemen szedett valótlanság. Való csak az, hogy nekem is tudomásom volt arról, hogy a söntésben egy literes üvegben körülbelül 8 deci égetett cukor (karamel) volt elhelyezve. E csekély mennyiségnek lehetett, az a rendeltetése, hogy adott esetben, amennyiben a bor színe egész világos volt, — a színét egy kis pohárkával a pincemester megjavítsa. De ehhez a pincemesternek a jogot nem én, hanem az 1908. évi XLVII. törvénycikk 2. §-ának a) pontja adja meg. E §. szerint ugyanis „a jelen törvény korlátai között meg van engedve: égetett cukor (karamel) használata a bor színének javítása végett, a tokaji borvidéken termett bor kivételével.“

A fenti ügy ezzel jogi értelemben lezárult. Mihály hírnevén csorba nem esett, a lobby tevékenysége következtében a vendéglátósok bizalmat szavaznak egy közösségi vásárói csoport megalapítása során. A társaság igyekszik a tömeg erejével a beszerzések olcsósításában és az érdekképviseletek egységesítésében szerepet játszani. 

A vendéglősök beszerző csoportja.

A „ Vendéglősök Beszerző Csoportja R.T . “ megalakulásának előestéjén, amikor a „Budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartárulata„ a székesfővárosi rokonipartársulatok és az összes szakiparosok bevonásával a vendéglősök szervezkedésének alapjait szándékozik lerakni, önkéntelenül is vissza kell gondolnunk érdem es kartársaink ama évtizedek óta állandóan hangoztatott panaszaira és szemrehányásaira, hogy az ipartársulat nem fejt ki intenzív es minden szakipari kérdést felölelő munkásságot. E panaszok és szemrehányások között a legtetszetősebb és leggyakrabban felhangzott az a sérelem volt, hogy a közel negyvenesztendős múlttal, jelen tőkés vagyonnal bíró ipartársulat miért nem hoz létre akár szövetkezeti, akár részvénytársasági vagy bármi más alapon egy árubevásárló, áruelosztó intézményt, mely a székesfőváros vendéglőseinek igényeit volna hivatva kielégíteni, miért nem alapítja meg a vendéglősök sörgyárát, miért nem rendez be tagjainak egy gőzmosodát, és miért nem csinálja meg a vendéglősök borpincéjét?

Sokszor hallottuk és érdemünkhöz képest méltányoltuk is ezeket a panaszokat és sérelmeket, és noha minden egyes esetben büszkeséggel is hivatkoztunk ipartársulatunk alkotásaira: a szakiskolákra, az országos nyugdíjegyesületre, az ingyenes munkaközvetítő intézetre, mint az ipartársulat intenzív, tervszerű és céltudatos tevékenységének beszédes bizonyságaira: épp a „ Vendéglősök Beszerző Csoportja R. T . “ megalakítását célzó tevékenység napjaiban kiváltjuk újból hangoztatni azt a jogos és mindig vallott megállapításunkat, hogy sohasem az ipartársulatnak vezetőségén múlt, hogy ama törekvések meg nem valósulhattak, hanem egyedül és kizárólag am a kartársokon, akiknek e panaszok orvoslásához, e törekvések megvalósításához nem csak a hangjuk, hanem . . . a pénzük csengésére is szükségük lett volna.

Mert nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy ama bajok orvoslásához, ama törekvések megvalósításához, az ilyen közérdekű, gazdasági intézménynek létesítéséhez pénz, pénz és újra is pénz kell, hogy az ilyen alkotásokhoz az akaraton, a vágyon kívül anyagi áldozatok is szükségesek, és ezekből mindenkinek tehetségéhez képest ki kelt venni a maga részét. Ha tehát ipartársulatunk vezetői a legtisztább idealizmus, a legönzetlenebb altruismus által vezetve ezekben a kivételesen nehéz időkben a kezdeményezés, szervezés nehéz munkáját készséggel magukra vállalták és ezzel megadták a lehetőséget arra, hogy ama sérelmek és panaszok egyszer s mindenkorra megszűnjenek:

-          akkor ennek ellenszolgáltatása nem lehet más, mint az összes érdekelt kartársak lelkes csatlakozása az ö önzetlen munkásságukhoz, melynek végcélja egy maradandó, óriási szolgáltatásokra hivatott intézménynek létesítése, mint amilyen a „Vendéglősök Beszerző Csoportja R. T .“

Nekik ezen intézmény létesítése, fejlődése és felvirágzása bizonyára nem adna mást, mint ama felemelő öntudatot, hogy nem feledkezve meg kartársaik létérdekeiről és egészen megfelelve a beléjük helyezett bizalomnak — megtették kötelességeiket, a székesfőváros vendéglősei összeségének azonban meg volna a gazdasági előnyük és hasznok élvezetén kivid az a megnyugtató tudata, hogy — felhasználva a kínálkozó alkamat— nehéz viszonyok között szilárd alapot raktak le jövőbeli boldogulásuknak biztosítása céljából.

Súlyos bűn, meg nem bocsátható mulasztás volna, ha a vendéglősök a most kínálkozó alkalmat jövőjük biztosítására fel nem használnák, és újból úrrá nem lesz felettük a közöny, a nemtörődömség, a közös célok felnemismerése. Az áldásos béke csendes éveiben, amikor minden kartársunk ott és annyi árut kapott, amennyire csak szüksége volt, amikor kilincseinket simára koptatta a verseny, a Pató Pálok vállvonogatása. a nemtörődők közönye, a közcélok iránti érzéshiány, hogy minek ez? minek az? még csak érthető, ha nem is megbocsátható volt. De ma egy rettenetes, keserű tapasztalatokban oly gazdag világháború negyedik esztendejében, amikor minden egyes vendéglősnek ezer meg ezer baja van, amikor a nagy és kicsiny, szegény és gazdag ugyan azokkal a nehézségekkel küzd : a régi rendszernek az egész vonalon egy csapásra meg kell szűnnie!

Ipartársulatunk vezetősége ezt a parancsoló szükségességet teljes nagyságában és jelentőségében felismerte és tudva azt, hogy a vendéglősök minden bajért, kellemetlenségért, panaszért és sérelem ért az ipartársulatot szeretik felelőssé tenni: elérkezettnek látta az időt arra, hogy kell egy oly intézményt teremtenie, amely az összes érkötési és anyagi erők egyesítésével, céltudatos vezetéssel, hozzáértő körültekintéssel egyaránt enyhíteni lesz képes nemcsak a vendéglősök háborús bajait és sérelmeit, de alkalmas lesz arra, is hogy a béke helyreállása után sikerre vezesse azok gazdasági törekvéseit is.

Amikor tehát a „Budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipar társulata" vezető emberei a „Vendéglősök Beszerző Csoportja R. T. “ megalakításának munkájához fogtak és e munkájukban nem csak a „Székesfővárosi vendéglősök és korcsmárosok ipartártársulata“ tagjainak, hanem a székesfőváros összes szakiparosainak — tehát az ezen egyesületeken kívül álló összes szakiparosoknak módot és alkalmat nyújtottak: abban az erős hitben, abban a megingathatatlan meggyőződésben tették ezt, hogy a székesfőváros összes érdekelt szakiparosa az első hívó szóra mint egy hatalmas, imponáló erejű tömeg fog megmozdulni a közös cél elérésére, hogy a vendéglősipar kicsinye-nagyja, szegénye-gazdagja tehetségéhez képest egyaránt részt fog kérni a közösség nagyra hivatott munkájából, és a saját jól felfogott érdekében mindenki nem csak egyforma lelkesedéssel, hanem versengő áldozatkészséggel fog sietni az alapvetés sikerének biztosításához.

Hisszük is és reméljük is, hogy igy lesz, és hogy becsületes törekvésüket teljes siker fogja koronázni, hitük eleven valósággá, meggyőződésük megdönthetlen igazsággá fog válni! Hisszük, és reméljük, mert ennek a vállalkozásnak nem csak jelene van, hanem jövője is, mert itt, akik egyesülnek, nem nyerészkedésre törnek, hanem a közösség létérdekeinek védelmére, és a köznek felajánlott anyagi hozzájárulást emberi számítás szerint semmi veszély sem fenyegeti.

Amikor e sorokat írom meghatottsággal, büszke bizalommal gondolok a sokat szidott „vezetőség" éjtnappal eggyétevő lankadatlan és önzetlen munkásságára, páratlan kötelességtudására, fáradozásaira, csodálatraméltó nem es önzetlenségére. Ezekre mutatok, mikor kartársaimat a hasonló kötelességtudásra hívom fel, kérve , hogy ki-ki tehetségéhez mérten vegyen részt a részvényjegyzésben, hogy a megalakulásra hirdetett napon együtt legyen az az egymillió korona, amely részvénytársaságunk megalapításához szükséges.

Tegye meg mindenki a maga kötelességét! Pénzre, tőkére van szükségünk, és nem csak lelkesedésre! Árukat kell szereznünk, hogy az áruuzsorásoktól megszabaduljunk! Ehhez mindenkinek hozzá kell járulnia annyival, amennyivel csak tud! Jegyezzünk 'kartársakat!

Budapesten, 1917. december 10-dikén.

Kővári Jenő

A fenti felhívásnak a vendéglősök eleget tehettek mert egy hónappal később valóban megalakul a kívánt csoportosulás. Az R.T. igazgatótanácsában Mihályt is megtaláljuk.

1918. január 30.

Cg. 7324. 15372/1 Vendéglősök Beszerző Csoportja Részvénytársaság

Bálint, Bürger, Dökker Ferencz, Flederer, Geller Mihály, Glück, Holzer Leo, Illics Gyula, Kommer, Marencich, Nemény Béla, Palkovics Ede, Oláh Gyárfás Mihály, Spolárits György és Várady igazgatósági tagok. A czég a 6-ik rovatban irt módozat szerint jegyeztetik.

Ezen részvénytársaság az 1918. évi január hó 4. napján tartott alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályok szerint keletkezett.

Székhelye: Budapest. A vállalat tárgya : vendéglősök ipari czéljaira olcsó és jó minőségű áruk beszerzése és forgalomba hozatala, különösen a hatóságok engedélye és utalása alapján beszerzett áruknak a budapesti vendéglősök közt forgalomba hozatala. Tartama határozatlan időre terjed. Alaptőkéje : 1.000.000 korona, mely 5.000 darab, egyenként 200 korona, névértékű, névre szóló részvényre oszlik. * Az igazgatóság : 8—20 tagból áll. A falus alapítók által kineveztettek: Bálint Dekker Ferencz, Flederer Vilmos, Geller Mihály,…..János, Hölzer Leó, Illits Gyula, Koma Ottó, Nemény Béla, Palkovics Ede, Oláh Gyárfás Mihály…stb.  kiknél czégjegyzési jogosultságuk, Palkovics Eéek pedig még igazgatósági elnöki minősége is bejegyeztett. Okmánytári szám : 3270.

Az első finánc elleni sikeres fellépésként az alábbi pereredményt olvashatjuk.

1918-06-14:

Árverési hirdetmény.

Alulírott kiküldött bírósági végrehajtó ezennel közzé teszi, hogy a budapesti kir. törvényszéknek 1917. évi P. 36387. számú végzése folytán dr. Elek Hugó ügyvéd által képviselt Oláh Gyárfás Mihály végrehajtató részére 3000 kor. tőkekövetelés és jár erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás folytán alperestől lefoglalt és 9600 K-ra becsült ingóságokra a kecskeméti kir.biróság 1917 P K 7384/3. számú végzéssel az árverés elrendeltetvén, annak a korábbi vagy felülfoglaltatók követelése erejéig is, amennyiben azok törvényes zálogjogot nyertek volna, Kecskeméten, Széchenyi tér 23. számú házban leendő megtartására határidőül 1918. évi június 25. napján délelőtt 10 órára kitüzetik, amikor a bíróilag lefoglalt 40 db ököt a legtöbbet ígérőnek készpénzfizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Felhívatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégítéséhez tartanak jogot, amennyiben részükre foglalás korában eszközöltettek volna és ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi bejelentéseiket az árverés megkezdéséig alulirt kiküldöttnél vagy írásban vagy pedig szóval bejelenteni el ne mulasszák.

Kelt Kecskeméten, 1918. évi junius hó 4. napján. Fritz kir. kir. végrehajtó.

Mindeközben zajlanak a filmgyárban is az események:

Feldolgozásra kerülnek még a következő darabok: Csermely: Vörös kérdőjel, Kazalitzky: Halálos csönd, Lehár: Éva, továbbá: Asszony faló, Lengyelvér, Szirén, Próbaházasság (Gerő Károly), Udvari levegő, Fehér nász, Agglegények, Liliom, Két férfi stb.

A vezető szereplők közül kiemeljük még a következőket: Bogda Juci, Kürthy György, dr. Tordai Ottó, dr. Erdélyi Jenő, Szerémi Zoltán, Vándori Gusztáv, Haraszthy Mici, Herczeg Jenő, Magyary Lajos stb. Ezek egyúttal szerződtetett tagjai is az Astra filmgyárnak. Ilyen művészgárdával persze csak a legjobbat és legszebbet lehet produkálni.

A gyár rohamos fejlődése egyébként a vállalat agilis és nagytehetségű vezérigazgatójának, Oláh Gyárfás Mihálynak köszönhető, aki éjjelt is nappallá téve, lankadatlan szorgalommal dolgozik a magyar filmgyártás egyik számottevő faktorának nagyra építésén.

A művészi munkákat Balog Béla és neje végzik, akiknek fényes rendezői képességeit már a tavalyi szezonban is volt alkalmunk megismerni. Becses és értékes erőt nyert a vállalat Falk Richard személyében is, aki szintén a vállalat egyik rendezője. Ezek után a magyar publikum csak nagy érdeklődéssel tekinthet az új szezon Astra-filmjei elé...

1918. 09. 26

A múlt héten a kereskedelmi kormány intézkedésére a magyarországi filmgyárak képviselői megalakították Budapesten a filmipari kényszerszindikátust, melynek igazgatóságába a következőhét gyár delegáltját, választották be: Corvin (Strasser Richárd), Star (Geiger Richárd), Uher (id. Uher Ödön), Astra (Oláh Gyárfás Mihály), Phönix (Ungerleider Mór), Hungária (Klopfer Mór), Transylvánia (dr Janovics Jenő).

A némafilm korszakában nem volt szükség komoly tőkére egy-egy film elkészítéséhez. Hét-tíz nap alatt forgattak le egy filmet, műtermet lehetett bérelni még hitelbe is, és a szükséges készpénzt az asszony könnyen előteremtette, mert apja jómódú Andrássy úti kávéház-tulajdonos volt. Az öreg Krohnemer a Rt. főrészvényeseként adott kölcsön a lányának, és az asszony nagyon becsületesen gazdálkodott a pénzzel. A magyar filmek iránti érdeklődés az első világháború éveiben igen nagy volt, a filmbe befektetett összegek hamar visszatérültek. (...) Néhány filmet már el is készítettek, sikerre vittek Baloghék, amikor összekerültek Oláh-Gyárfás Mihály vendéglőssel. Ő volt a tulajdonosa a Gambrinus nagyvendéglőnek, amely a Wesselényi utca és Lenin körút [ma Teréz körút - B. R] sarkán állt. Oláh-Gyárfás Mihály Nagyváradról került fel Budapestre, és ebben a kulturált, irodalmi-művészeti életet élő vidéki magyar városkában tanulta ki a vendéglátó mesterséget, de egyben természetesen hozzátörleszkedett az irodalomhoz is. Nagyváradon akkor három napilap jelent meg, sok újságíró, író, költő élt ott, akik vendégei voltak Oláh-Gyárfás nagyváradi vendéglőjének is. Természetesen irodalmi, művészi érzéke és műveltsége nem volt, de a film érdekelte, részben mint művészi produktum, amelynek nagy jelentőségéről és jövőjéről törzsvendégei bizonyára sokat beszéltek, részben mint jó üzletet ígérő vállalkozás, így Baloghéknak sikerült őt a részvénytársaságba, a filmgyártásba komoly tőkével bekapcsolni. Oláh-Gyárfás Mihály egy ideig valóban nem tett mást, mint elfogadta Baloghék művészi ötleteit, terveit, és mivel a rendezőházaspár jó érzékkel, hozzáértéssel, takarékosan, megfelelő művészettel, színvonalasan tudott dolgozni, filmjeik sikert arattak, így a filmgyártásba befektetett összeg meghozta a tekintélyes hasznot.

Lassankint azonban Oláh-Gyárfás Mihály úgy érezte, hogy most már a művészethez (is) ért...! Mindenbe beleszólt, a témaválasztásba, a szereposztásba, szorosabbra fogta a gyeplőt, és még Baloghékkal szemben is igyekezett érvényesíteni azt a felfogást, hogy a saját pénzével azt teszi, amit akar, azokkal szemben pedig, akiket „fizet”, érvényesíteni óhajtja a hatalmát is. Minthogy gyengének érezte magát a házaspárral szemben, odavette a vállalathoz Oláh Dezső kereskedelmi iskolai tanárt, az öccsét, és a részvénytársaságban, amely a legsikeresebb magyar filmvállalkozásként szerepelt a szakmában, mind élesebbé vált a hegemóniáért, a vezetésért való küzdelem.

(...) Az Astra Filmgyár Oláh-Gyárfás Mihály belépésével valóban „filmgyár” lett: saját műtermet épített a Lehel utcában, és természetesen a műtermi munkások is napról napra tanúi voltak Oláh-Gyárfás Mihály kiskirálykodásának.

A magyar filmek versenyképessége:

Az Astra filmgyár

Oláh Gyárfás Mihály vezérigazgató a következőképen válaszolt kérdésünkre:

— őszintén szólva, kellemetlen reánk nézve az, hogy a saját filmjeink értékelése céljából személyesen interjúvol meg, mert a legnagyobb szerénységem dacára is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az Astra-filmek eddigi sikerei vállalatunk önbizalmát csak növelték és ezért jobb szeretem, hogyha ön a szakma közfelfogásához fordul és ott szerzi be a felvilágosításokat rövid idő óta fennálló filmgyárunk eddigi működéséről. Az ön interjújával szemben engedje meg, hogy önhöz forduljak produktumaink minősítését illetőleg, mint olyan egyénhez, akiről tudom, hogy becses lapjuk filmreferense lévén, a dolgokat figyelemmel kísérte és hogy emlékezetébe idézzem a múlt évben készített filmjeink sikerét és azt az ovációt, amelyben minden egyes megjelent filmünk után az Astra filmgyár részesült.

Ha visszaemlékezünk „A Pál» utcai fiúk", a „Vengerkák", Az „obsitos", „A koldusgróf", „A toprini nász", „Az elitélt" és az „Elnémult harangok" című filmjeinkre, könnyen megérthető, hogy miért lettek filmjeink a legrövidebb időn belül a külföldön is oly általánosan ismertek, melynek folyományaként ma már egyik nagynevű külföldi filmkereskedő azokat forgalomba hozta. Amidőn ez az úr idei gyártmányaink lekötése végett nemrégiben bennünket fölkeresett, őszinte örömének adott kifejezést afölött, hogy az .«4sra»filmgyárral közvetlen összeköttetésbe léphetett. De nemcsak a múlt évi, hanem az idei produktumainkról is kétséget kizáró módon megállapítható, hogy azok a világverseny piacán méltán fölveszik a versenyt bármely nemzet gyártmányaival szemben. Amikor önnek ezeket elmondom, nem a túlhajtott önbizalom mondatja velem ezeket a szavakat, hanem a szakmában kis alakult azon felfogás, amely öntudatossá tesz bennünket és dicsekvés nélkül elmondhatom, hogy ez idén eddig elkészült filmjeink, úgymint: az „Egyenlőség", a „Hivatalnok urak", „Udvari levegő", „Izrael", „Vörös kérdőjel", „Sphinx", „Halálos csönd", „Rang és mód", „A császár katonái", „Tamás úrfi kalandjai", „Lengyelvér" és „Asszonyfaló" a tavalyihoz hasonló sikert érik el.

Megfelelünk mindazoknak a követelményeknek, amelyek filmjeinket nemcsak mellé, de legtöbb esetben fölébe is helyezik a külföldi filmprodukcióknak. Elmondhatom, hogy magunk sem reméltük azt, hogy gyárunk alig kétéves fennállása után, olyan márkára tesz szert, amelyért gyárunkat érdemes volt kiterjeszteni és mivel szívesen veszem azt, hogy önt gyárunk jövője is érdekli, kész örömmel adom tudomására, hogy egy szebb jövőbe vetett bizalommal fogtunk a nagy munkához, hogy gyárunkat minden ágazatában még nagyobbá fejlesszük.

1919-ben még hirdetésével sem találkozunk az egyetlen hír, hogy a Budapesti Közlöny oldalain 1919.11.16-án megjelentek szerint a Vendéglősök Beszerző Csoportja Részvénytársaság igazgatósága 1919. évi november hó 29-én délután ½ 4  órakor Budapesten, a Royal nagyszálló (VII., Erzsébet körút 45—1 7. sz.) helyiségében megtartandó RENDES KÖZGYŰLÉSÉRE meghívják mint az igazgatóság tagját.

1920

15 milliós filmgyár

Mozikörökben érdekes szenzációról beszélnek mostanában. Hír szerint egy óriási új magyar filmgyárról van szó, amelyet egy olasz pénzcsoport épít Budapesten, s amelynek direktora Oláh Gyárfás Mihály az Astra filmgyár alapítója és volt vezérigazgatója lenne. Az érdekes gyáralapítás ügyében felkerestük Oláh Gyárfás Mihályt, aki a következőkben nyilatkozott a «Színházi Élet« olvasóiinak.

1921

 „Astra" Filmgyár és Filmkölcsönző Részvénytársaság. Budapest:

Budapesti kir. tvszk 1920. V. 26. Cg 6466/14. 15144/4.

Dr. Heinrich Elek, Szájbély Gyula, dr. Lippmann Frigyes, Létai Ernő, H. Heltai Jenő és Heltai Béla igazgatósági tagoknak ebbeli minősége és cégjegyzési jogosultságuk bejegyeztetett.— Striffler Béla, Oláh Gyárfás Mihály, Oláh Dezső, Krok Adolf és dr. Steiner Lajos igazgatósági tagok ebbeli minőségének és cégjegyzési jogosultságának megszűnése bejegyeztetett. (Lásd 1919. évf. 50.) (1921—1.)

1921-ben olvashatjuk:

MAGASISKOLA KABARÉ  (Nem York Kávéház pince) (Erzsébet - krt. 9.) 

A Magasiskola Kabaré az Erzsébet körúti New York Kávéház pincéjében 1921. november elején nyílt meg Oláh Gyárfás Mihály vezetésével. Megnyitó műsorát a Színházi Élet 1921. november 6-12. számában megjelent kritikából ismerjük, további működéséről azonban nincsen adatunk. Mindössze néhány hónapig állhatott fenn, amit az alábbi idézet bizonyít : 

,,A közönség ma már nem is kívánja a szigorú értelemben vett kabaréelőadásokat. Ékes példája ennek a Magas Iskola és a Gresham-Kabaré nem túlságos látogatottsága . . . Ma már az úgynevezett kabarékban a színésztől komoly, kidolgozott és részleteiben is precíz alakítást kívánnak . . . 

A magyar kabaré bizony-bizony haldoklik ... ez azonban nem olyan elszomorító ... elvégre szolgáljon az is vigaszul, hogy egy jó egyfelvonásos színház minden tekintetben ér annyit, mint egy rossz kabaré!" (Színház és Divat, 1922. II. 6. s%. Szenes Andor.) 

A Magasiskola Kabaré első hónapi „tanrendje" a következő volt: beszéd- és kétértelemgyakorlat Mály Gerő, Nürnbergi mesterdalnokok és rövidáru Babrik János, tánc, ritmikus torna, ütemes testgyakorlatok, mozgástan Németh Piri és Gallai Nándor, számtan, mértan, algebra, felgebra, unesztétika, kisgazdaságtan szintén Mály Gerő, német nyelv, költészettan, ural-altáji nyelvészet Mimi Marlow, erkölcstan és női bonctan Újhelyi Nándor, horgolás, főzés és női kézimunka Zöldhelyi Anna előadásában. 

Ugyanezen évben sógorával Lőrinczi Jánossal újabb éttermet vesz át és üzemeltet Budapesten, pontosabban Kelenföldön a mai XI. kerületben található Mattoni-féle Erzsébet Fürdő éttermét:

1921-05-14

Az Erzsébet Sós fürdő éttermei, kávéháza és cukrászdája a kényesebb igényeknek megfelelő fényes berendezésével megnyílt. ízletes konyhánk bőséges penziót nyújt. A la carte étkezés, tejkúra, tejszínhabos kávé, kitűnő cukrászat. Bankettek, estélyeit, uzsonnák, bálok, ünnepélyek, lakomák jutányosan vállaltatnak. Naponkint elsőrendű cigányzene. — Fogatok minden időben rendelkezésre állnak. Oláh Gyárfás Mihály és Lőrinczy János vendéglősök.

Bár Mihály a filmgyártásból kiszállt a jóval profitábilisabb és kevesebb nyűggel járó forgalmazást és mozi üzemeltetést nem adta fel. 

1922-10-01

A film klubban

Csak kevesen tudják, hogy az idei filmszezon a Corvin mozin kívül még egy másik nagyszabású mozival is gyarapítani fogja a budapesti filmszínházak számát. A Baross téren ugyanis már a befejezéshez közeledik a Kelet mozi, melynek elnöke szentgyörgyi Kohléner Barna, művészeti igazgatója pedig Oláh Gyárfás Mihály, az Astra-filmgyár volt igazgatója lesz.

1922-10-03

Ernard André Dupont Budapesten Beszélgetés a Bábel úrnője rendezőjével

(A Világ tudósítójától.)

A Magyar Filmklub egyik kényelmes fotelszékében ül velem szemben E. A. Dupont, a kiváló német író és filmrendező. Magas, sovány, szőke, borotváltarcú, alig huszonötévesnek látszó, igénytelen kinézésű fiatalember. Ha nem tudnám, hogy kicsoda, bátran gondolhatnám, hogy medikus, vagy talán joghallgató.

Idegesen szemléli a klubbeli ismeretleneket. Felét hol jobbra, hol balra veri és szigorúan bírálja az egy feltűnőbb arcokat. Mindent a fimnek és mindenkit a filmre, ha megállja helyét — ez a jelszava. Arca egyszerre izgatott lesz, szemei merően kitágulnak és egy perc múlva már bíztos a dolgában. Akit keresett azt megtalálta.

— Seh’n siet Den möcht ich... — mondja villámgyorsan a mellettünk ülő Fazekas Imrének, akinek társaságában jött Berlinből. Kíváncsian nézünk a jelzett irányba, ahol Oláh Gyárfás Mihály, az Astra filmgyár igazgatójának derűs, kérdő tekintetével találkozunk. Nem tudja mire vélni a feltűnő fixírozást. Megmagyarázom Dupontnak, hogy Gyárfás nem színész és így nem vállalhat szerepet filmjében.

— Schade mondja kissé lehangolva és gondolkozni látszik, majd hirtelen, mint akinek valami jó ötlete támad, arca ismét felderül és szól — nem baj, ha nem színész, legyen azzá. Ilyen megjelenéssel karriert csinálhat. Rögtön tolmácsolom ajánlatát Gyárfásnak, de ő hajthatatlan. Megmarad Inkább csak igazgatónak.

Áttérünk jövetele céljára. Klara Ratzka Németországban óriási sikert elért Die grüne Manuelle című regényét rendezi filmre Fazekas Imre szcenáriuma alapján. A film Dél-Amerikában játszódik és azért jött Magyarországra, hogy a Hortobággyal helyettesítse Dél-Amerikát. Művész társasága teljesen nemzetközi. Ő maga német, Fazekas és Zátony Kálmán a magyarok. Rozilla Severus román, Laura Anzo kreol, Jose de Alvarez spanyol, Alexander Zimermann orosz, Angelo Ferrari olasz. Végül Franz Gross és két operatőrje Werner Brantes és Willey Kloops ismét németek. Főoperatőrje, Werner Brantes, fotografálta a Cézárina-t és a többi kiváló német filmet. Kérésemre, bár nehezen, mert mint Dupont mondja, nem igen szeret magáról beszélni, röviden vázolja addigi munkásságát:

— Most harmincéves vagyok. Hét évvel ezelőtt szerkesztő voltam a B. Z. am Mittag-nál és emellett negyvenhét filmszcenáriumot írtam különböző filmgyáraknak. Ekkor irtam a Wie ein Film geschrieben wird und wie man ihn verwertet című könyvemet is, mely eddig tizenegy kiadást ért el.

 Sikereim azután a rendezéshez vittek. Tizenkét detektívfilmet rendeztem az első időkben, Max Vandával a főszerepben. Röviddel utána áttértem a komoly munkára. Nevezetesebb filmjeim a Whitechapel, Der Mord ohne Täter, ez különösen az önök szempontjából fontos, mert itt játszotta Huszár Károly a maguk, most ugyan már a mi népszerű Pufink, aki akkor még alig pár napja, hogy Berlinben tartózkodott, első jelentős szerepét.

Továbbá a Geyer Wally, Henny Portennel a főszerepben, ugyancsak az ő főszereplésével a nagy vígjáték: Sie and die Drei és a kétrészes Kinder der Finsterniss, magyar címen Bábel úrnője, mely, mint legnagyobb örömmel értesültem, a szép Budapesten is nagy sikert aratott.

— A német filmgyártás — folytatta Dupont —, a márka elértéktelenedése folytán nagyon válságos helyzetbe jutott. Talán legjobban jellemzi ezt, ha elmondom, hogy a hatalmas német filmipar jelenleg csak két nagy filmen dolgozik. Egyik az enyém: Diagrüne Manuelle, ezt az Ufa tröszthöz tartozó Gloria csináltatja 120 millió magyar koronának megfelelő költséggel. Itt kezdem a felvételeket, amelyek négy hónapig fognak tartani Magyarországon és csak azután megyek vissza a műtermi részekhez Berlinbe. A másik Thea von Harbou: Nickelungen című filmje, Fritz Wang rendezésében. Ezt viszont a Deckt készítteti körülbelül ugyanily költséggel. A többi gyárak haboznak, mert igen nagy meggondolást igényel manapság nagy filmet gyártani.

— Szerdán utazunk Hortobágyra, remélem ön is velünk tart — fejezte be a beszélgetést Dupont. Elfogadtam a meghívást és megígértem, hogy megnézem Dél-Amerikát — Magyarországon.

 1923-03-13

Mozi lesz a Gambrinusból. Évekkel ezelőtt a Gambrinus-étteremnek Oláh-Gyárfás Mihály volt a tulajdonosa. Mikor a mozi Budapesten is tért hódított, az élelmes Gyárfás is mozis lett és ma már egyike a moziszakma első szakembereinek, aki szorgalmával igen jó hírnévre tett szert a budapesti mozisok között. Úgy látszik, a helyiség is volt gazdája karrierjére vágyott, mert úgy hallottuk, hogy az Angol-Magyar Filmszínház rt. kapott e helyiségre mozgófényképszínháznyitási engedélyt. Már a tűzrendészeti bizottság is megszemlélte a helyiséget és a közeljövőben meg is fogják kezdeni a mozgószínházzá való átalakítási munkálatokat.

1923-07-19

Vasutasok Mozgófénykép színháza részvénytársaság. Budapest: Budapesti kir. tvszk 1923. VI. 4. Cg 16961/8. 19741/3. Kohlehner Barnabás, dr. Kecséry István, Oláh Gyárfás Mihály, Kiss Károly és Oláh Dezső igazgatósági tagoknak ebbeli minősége és cégjegyzési jogosultsága, továbbá az 1922. évi november hó 22. napján tartott rendkívüli közgyűlés által elhatározott alapszabálymódosítás bejegyeztetett. Ezen módosított alapszabályok szerint 35000 darab 200 korona névértékű új részvény kibocsájtása folytán a társaság alaptőkéje 9 millió korona, mely 45.000 darab egyenként 200 korona névértékű névre szóló részvényből áll. (2730.) — Dr. Bekény Zoltán, dr. Petry Pál, Ivánka Pál, Freissberger Gyula és dr. Farkas Elemér igazgatósági tagok ebbeli minőségének és cégjegyzési jogosultságának megszűnése bejegyeztetett. — (Lásd 1923. évf. 7.) (1923—28.)

1923-08-11

Budapest legújabb mozgószínháza- Nagyboldogasszony napján, szerdán, aug. 15-én, a Keleti pályaudvar indulási oldala mellett nagyszabású, 1000 nézőt befogadó mozgószínház nyílik meg Keleti-mozgó címen. Az új mozgószínház a legmodernebb stílusban épült, minden technikai újítással fel van szerelve és a közönség kényelméről legmesszebbmenően gondoskodik. A hetedik kerület legnagyobb és legdíszesebb új mozgószínházának élén Oláh Gyárfás Mihály vezérigazgató áll, aki már az Astra Filmgyár megalapításával bebizonyította szakavatottságát és így bizonyos, hogy az új mozi igen gyors népszerűségre fog szert tenni a nagy kiterjedésű kerületben.

Az itt leírt mozgószínház, mozi Capitol néven volt ismert. (VII., Baross tér 32.) Jogelődje a Nefelejts utcában három alkalommal új helyre költöző (1, 52, 57), több néven működő mozi volt, mely 1922-ben költözött a Keleti Pályaudvar bal oldalán álló volt katonai épületbe, ahol 1950. március 22-ig működött. Az épületet rossz állapota miatt bezárták, MÁV raktár lett, majd 1967 körül metróépítés miatt lebontották, évtizedekig a Baross Gábor szobor állt a helyén. Ismert nevei: Nefelejts utcai jogelőd: Keleti Bioscop, Globus, Stella, Csipkerózsika, Stella, Kelet mozi. Új helyén: Kelet, Capitol Filmpalota

A történet elején volt egy momentum, ahova most vissza utalnék. Volt egyszer egy Torinói világkiállítás, ahol Mihály aranyérmet és jó olasz kapcsolatokat nyert. Ez a kapcsolat most fog kamatozni:

1925-02-27

Egy lepecsételt, lezárt játékklubban tegnap este fényben és ragyogásban megnyílt a Magyar Filmklub A Magyar Nemzeti Renaissance Társaság olasz pénzcsoportja megmentette négymilliárdos befektetését. (A Magyarország tudósítójától.)

Még egy színes ebből az évből. Ekkor Mihály lánya Mária, a családban csak Babika 7 éves. És hogy miért is fontos a jó megjelenés az sejthetjük, hisz Mihály is férfiból van….

1925-03-13

JÓ MEGJELENÉSŰ nevelőnőt keres Oláh Gyárfás Mihály, Erzsébet-körút 27. I. em. Jelentkezni 2 és 3 közt.

A Papagáj mulató:

 A Papagájban az egy este lejátszott hat-hét szett része volt a jazz, a magyar nóta, az opera, a tánc alá játszott műsor és a slágerzene után. A Papagáj, máshol Papagály mulató kapcsán fellelhető plakátok és információk szerint az előadó művészek, a teljesség igényével de sajnos információk hiányában:

1926-12-29

Kik a legújabb budapesti milliárdosok?

Budapest.

Mióta stabil a korona , előrevetette árnyékát a még stabilabb pengő korszaka, megszűntek a gyors vagyonszerzés és az arányukal nagy keresetek fantasztikus lehetőségei is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem születtek az utolsó esztendőben is óriási vagyonok és nincs jó néhány olyan szerencsés polgártársunk, aki még ma is sok milliárdos üzleteket adnál. Bár a zsebünkben volna, amit például a Bauxit tranzakcióján keresett csepeli Weisz Jenő, vagy Vida Emil kormányfőtanácsos, a MÁK vezérigazgatója. Az sem megvetendő összeg, amit Krausz Simon keresett a Nován és Klein Gyula a Gumi részvényeken. úgy hisszük, az olvasó elfogadná karácsonyi ajándéknak azt a pár rongyos milliárdot is, amit ezen a gumiüzleten a Hitelbank alelnökének fegyvertársai Beltelin Mór és Heidelberg Vilmos szereztek, de azt sem utasítaná vissza, amit Bauer Jenő keresett az Ófán, vagy Grünwald Emil a Délivasúton. Pedig erről a két bankárról már azt beszélték a banknegyedben, hogy végleg lepászoltak. De mi az ő jövedelmük az egységes párt listavezetőjéhez, dr. Kozma Jenőéhez képest, Kozmának kitűnő értesülései vannak a székesfőváros városrendezési terveiről és

építkezéseiről. Ezeket a hiteles értesüléseket azután nagyszerűen kiaknázza a vezetése alatt álló jól szervezett konzorcium, mely legutóbb is kötött egy kis üzletet. A farkasréti temető kibővítéséhez szolgáló telkeket ez a konzorcium adja el a székesfővárosnak. De Kozma Jenő horribilis jövedelme és rohamosan növekvő vagyona is eltörpül Jakóbi Olivér doktornak, a Kereskedelmi bank zseniális igazvalójának fantasztikus vagyonszerző karrierje mellett. Jakóbi doktor rövid két esztendő leforgás alatt lett vezető igazgatója a Kereskedelmi banknak, ahol többek között olyan kis hitelműveleteket bonyolított le, mint az angol kölcsön volt. Jakobi doktor, akinek a tőzsdei konjunktúra idején sem számottevő vagyona, sem jövedelme nem volt még, az utolsó esztendőben lépett a komoly gazdag tőkések és a legnagyobb jövedelmű bankvezérek sorába.

Rendkívül nagy, szinte megállapíthatatlanul óriási jövedelmei vannak Tasnády Szűcs András államtitkárnak, a MÁV elnökigazgatójának is, aki jóformán valamennyi nagy mozgószínház bruttó bevételéből részesedik valamilyen formában és nem jelentéktelen mértékben. De ezenkívül igazgatósági tagja még számtalan előkelő vállalatnak és részese olyan kitűnő üzleteknek, amilyenekről egy-egy kisebb bank szokott álmodozni.

Igen respektábilis a jövedelme a Star-filmgyár méltán népszerű vezérigazgatójának, Geiger Richárdnak is, aki nemrég lett kormányfőtanácsos, azokért az elvitázhatlan érdemeiért, amelyeket a magyar filmfejlesztés körül szerzett. Találomra kikapunk még egy néhány nevet, akiket joggal irigyel a mai nehéz gazdasági viszonyokkal küzködő magyar. Ezek nem a nagykeresők, de azért nem igen tudják elkölteni a jövedelmüket. Közülük való a proffesszionista futball két vezéregyénisége, Szigethy Imre és Fodor Henrik, azok közül pedig, akik a közönség mulattatásán keresnek, Spolarits Károly és Oláh Gyárfás Mihály, ki a Papagály mulatót vette át és csinált belőle valóságos kis aranybányát.

Az aranybányát viszont művelni kell, mint láttuk már korábban is Mihály erős volt marketingben így a mulató reklámjai az újságok hasábjairól szép lassan az utcára is kiköltöznek. Persze nem minden reklám kívánatos egyarán a puritán szemű hatoságoknak és a férfi szemeknek és mint azt látjuk a görbe tükör se volt a korban népszerű:

1927

Száz pengőről szól az első rendőrbírói „aszfaltbetyár ítélet“

A Papagáj tulajdonosát 50 pengőre ítélték egy szeméremsértő plakátért. Betiltották a Royal Orfeum egyik darabjának előadását (Saját tudósítónktól.)

A VII. kerületi rendőrkapitányságon ma tartották meg az „aszfaltbetyár rendszabályozás” premierjét. Akik e bemutató szemtanúi voltak, csodálkozva állapíthatták meg, hogy mennyire szolid fajta ez a nem is kizárólagosan pesti férfitípus akkor, ha rendőrbíró előtt áll. Bajos ugyanis elképzelnünk a tolakodó férfi és a szegény védtelen nő közötti támadó jellegű szituációt, amíg a magas, elegáns szilszkinbundába öltözött hölgy erősen agresszív módon viselkedik, a férfi pedig ijedten hallgat és egy szava sincs a védekezéshez. A hölgy különben Z. X. okleveles gépészmérnök 57 esztendős felesége. Z. Z.-né, miként elmondja, február 25-én, este a Rákóczi-út egy kevésbé biztonságos helyen haladt dolgai végzésére, amikor a terhelt tolakodó módon ismerkedést akart kötni velem. Azt mondotta, kérem: Jaj, de szép maga, kezeit csókolom.

Most egy kis intermezzo következik, amelynek szereplője Oláh Gyárfás Mihály, a Papagáj tulajdonosa. Félreértés végett sietünk hamar kijelenteni, hogy ő más természetű ügyből kifolyólag áll a rendőrbíróság elé, bár ez az eset is az erkölcsvédelmi rendelet keretei közé tartozik. Oláh Gyárfás Mihály mulatója előtt is ugyanis a razziázó detektívek falmagasságú plakátot fedeztek fel, amellyel a mulató attrakciójának, az „Aranymámor“-nak négy hölgy szereplője pompázott meglehetős hiányos öltözékben. Jólehet Oláh Gyárfás rövidesen gondoskodott, hogy a hölgyekre ráfessenek még egy kevés ruhát, Békési rendőrkapitány mégis elítéli 50 pengő pénzbírságra. ….

A rendőrség különben tegnap este betiltotta a Royal Orfeum „Blitz és Tais“ című darabjait, amely sértő módon presszionálta a rendőrség működését. A darab tartalma egyrendőruniformisban öltözött egyént szerepeltetett, mint, aki két ligeti útonálló érzelmeit támogatja.. A darab a ma esti előadáson már nem is kerül színre.

Máshol:

Ugyancsak a VII. kerületi kapitányságon tárgyalták Oláh Gyárfás Mihály, a Papagáj-mulató tulajdonosának ügyét. Mint már megírtuk, a rendőrség a mulató bejáratánál elhelyezett falragaszokat találta szeméremsértőnek. Oláh Gyárfás amikor tudomást szerzett arról, hogy a rendőrség kifogásolja a plakátokon látható hölgyek hiányos öltözékét, utólag rájuk festetett némi ruhát, a rendőrbíróság azonban ötven pengő pénzbírságra ítélte.

 (Minden este újból fellép az ,,Aranymámor“)

A páratlan klasszikus tánccsoport (7 aranytestű szépség) Senorita Teggo csodatáncosnővel a Papagájban, épp úgy mint Parisban és Berlinben. E közkedvelt szórakozóhely új műsora különben is oly remek e hónapban, hogy Oláh Gyárfás Mihály igazgató dicséretet érdemel nagy áldozat készségéért.

Mihály jó kereskedő lehetett mert olyan dolgokat is eltudott adni amiket más nem, persze nem mindig járt egyenes úton:

1927-04-06

Szerzőjogi keresetet nyújtott be ma a bírósághoz dr. Palágyi Róbert, a színpadi szerzők ügyésze. Földes Imre író 1918-ban eladta az Astra filmvállalatnak a Császár katonái című színművének megfilmesítési jogát. Ebből az üzletből kifolyóan kilenc esztendő alatt Földes Imréhez semmiféle jövedelem nem folyt be. Ilyenformán az író a megkötött megállapodást megszűntnek tekintette. Most, kilenc esztendő után arról, értesült, hogy Oláh Gyárfás Mihály, az Astra filmvállalat jogutódja, áruba bocsátotta a Császár katonái című színmű filmjogát. Miután Földes Imrének az volt a véleménye, ahogy magának az Astrának is csak a filmesítésijogot adta el, de nem azt az engedélyt, hogy a darabot másoknak árusíthassa, fölszólította Oláh Gyárfás Mihályt, hogy fizettesse meg a Császár katonái jogának árusítását. Oláh Gyárfás Mihály válaszában kijelentette, hogy ő legjobb belátása szerint cselekszik, mert ez a jog őt, mint az Astra filmgyár, jogutódját megilleti.

Erre ma Földes Imre úgynevezett megállapítási káresetet, nyújtott be a törvényszékhez. Kéri a bíróságot: állapítsák meg, hogy a Császár katonáinak filmjoga vissza szállt rá, miután a filmgyár a vállalt kötelezettségnek nem tett eleget. Írói körökben nagy érdeklődéssel várják ennek a keresetnek a sorsát.

Az ember az élet császáraként sokmindent elhísz magáról, Mihály se volt ezzel másképp. Ebben az évben sorozatosan botrányba keveredett:

1927-04-27

Hétszeres kihágásért három napi elzárásra és százhatvan pengő pénzbüntetésre ítéltek egy részvénytársasági igazgatót

— Az Új Nemzedék tudósítójától. —

Ma délelőtt tizenegy órakor rendkívül érdekes kihágási tárgyalás volt az V. kerületi rendőrkapitányságon. Oláh-Gyárfás Mihály részvénytársasági igazgatót a Berlini téren álló rendőr hétszeres kihágásért jelentette fel. A feljelentések szerint Oláh-Gyárfás április tizenharmadikán a megengedettnél gyorsabban hajtotta az úttest közepén gépkocsiját. Amikor a rendőr figyelmeztette a szabálytalan hajtásra, hangos vitatkozásával csődületet okozott. Néhány nappal később ugyancsak az út közepén való sebeshajtásért jelentette fel ugyanaz az őrszemes rendőr a részvénytársasági igazgatót. Súlyosbító körülmény volt, hogy a második feljelentés alkalmával Oláh Gyárfás Mihály hajtási igazolvány nélkül vezette gépkocsiját, mivel azt az első feljelentés alkalmával a rendőrség elkobozta. Az V. kerületi rendőrbíró a két napon elkövetett három-háromrendbeli kihágásért, valamint igazolvány nélküli hajtásért, összesen tehát hétrendbeli kihágásért három napi elzárásra és százhatvan pengő pénzbüntetésre ítélte.

…..és amikor nem ő keresi a bajt az éppúgy megtalálja őt. A lenti cikkben említett Zichy Teddy (Tivadar, máshol talán hibásan Ede (1908-1987)) rendkívűl színes egyénisége volt az akkori főnemességnek, aki olvasta Rejtő Jenő 14 karátos autó című regényét az személyét felismerheti Gorcsev Iván figurájában.

1927-07-03

NAGY ÉJSZAKAI BOTRÁNY VOLT A JARDIN DE PARIS MULATÓBAN

A fiatal Zichy Teddy gróf leütötte és összeverte Somogyi Ödönt, a Papagáj-mulató üzletvezetőjét - A gróf szerint az üzletvezető valami megjegyzést tett rá . Az üzletvezető tagadja ezt és bűnvádi feljelentést tett támadója ellen

Ma hajnali fél négykor a Hemina úti Jardin mulatóban parázs botrány keletkezett, amelynek szereplői egytől-egyig ismertek Budapest éjszakai életében. A botrányt a fiatal Zichy Teddy gróf idézte elő, oly módon, hogy megtámadta Somogyi Ödönt, a Papagáj-mulató üzletvezetőjét, akit összevert, földre tepert, fojtogatott és aki csak barátai közbelépésének köszönhette, hogy a súlyos testi sértésen kívül egyéb baja nem történt. A fiatal Teddy gróf jól ismert alakja az éjszakai lokálok világának, sűrűn megfordul a mulatóhelyeken, ahol mindig igen nagy reverendával fogadják az atlétatermetű "fiatal grófot, aki a legtöbbet fogyasztó vendégek közé tartozik. Zichy Teddy sokat sportol, különösen a boxolást kedveli és ezt a tudományát szívesen alkalmazza is, ha alkalmat talál rá. Nem tudni, hogy a tegnap esti botránynál mi szolgáltatott okot Zichy Jeddynek a szokatlan eljárásra, mert látszat szerint minden különösebb ok nélkül inzultálta Somogyi Ödönt.

A rendőri feljelentéssel végződött botrányrészletei egyébként a következők. Körülbelül éjféltől kezdve pezsgőzött a Jardin egyik asztalánál Zichy Teddy, Zichy Tivadar és Grünwald Emil dr., az ismert építési vállalkozó fivére. A társaság emelkedett hangulatban volt, a pezsgő és a kánikula annyira felhevítette a három urat, hogy ingujjra vetkőzve mulatoztak. Csendesen, feltűnés nélkül szórakozott a két gróf és Grünwald, egész hajnali fél négyig, amikor is megjelent a Jardinben Oláh Gyárfás Mihály, a Papagáj-mulató tulajdonosa, ennek öccse, továbbá Somogyi Ödön, a Papagáj üzletvezője és három hölgy. A hat személyből álló társaság a Papagájból jött, ahol három órakor volt záróra és úgy tervezték, hogy a Jardinben mulatnak reggelig. Egy páholyban foglaltak helyet, feketét, majd pezsgőt hozattak és miközben csendesen diskurálgattak, egyszerre csak észrevették, hogy Zichy Teddy feláll az asztaltól és a páholy felé közeledik. Nem tulajdonítottak a dolognak különösebb fontosságot, éppen ezért nagy volt a meglepetésük, amikor a fiatal gróf a páholy előtt állva, szembefordult Somogyival és éles hangon megkérdezte:

 — Mondja csak, ismer maga engem?. Csak természetes, hogy Somogyi, aki hosszú évek óta különböző éjszakai lokálok üzletvezetője, ismerte Teddy grófot és ilymódon gyanútlanul válaszolt:

— Persze, hogy ismerem a gróf urat. Erre a gróf rárivallt:

— Nos hát vegye tudomásul, hogy én nem ismerem magát — szólt, majd tekintet nélkül a társaságban levő hölgyekre, reprodukálhatatlan kifejezéssel illette az üzletvezetőt.(szerző: a pontosabb történet ezen a ponton lentebb) Somogyi nem válaszolt a sértésre, mert mint lokálüzletvezető, jól tudta, mily kínos a mulatóhely tulajdonosának, ha üzletében botrány tör ki. Szerinte különben sem volt oka a grófnak erre a fellépésre, viszont a fiatal Zichy azt állította, hogy Somogyi valami megjegyzést tett a gróf társaságára.Időközben a gróf társasága és a pincérek kérlelni kezdték Teddy grófot, hogy menjen vissza asztalához és ne csináljon botrányt. Zichy Teddy erre visszament asztalához, de pár perc múlva megint csak dühbe jött és kiáltozni kezdett:

— Na büdös zsidó, gyere ki a parkettra, majd boxolunk, Amerikában ezt így szokták elintézni.  Somogyi Ödön és társasága látta már, hogy kínossá vált helyzetük tarthatatlan, és ezért fizettek és feltűnés nélkül eltávoztak. Alig értek ki azonban a kertbe, utánuk rohant a fiatal gróf és durva szitkok közepette öklével nagy erővel fejbevágta Somogyit. Az üzletvezető ekkor már elvesztette türelmét és a közelében álló asztalról hirtelen felkapott egy pezsgős üveget, amelyet a gróf fejéhez akart vágni. Mielőtt azonban erre került volna a sor, a Jardin személyzete körülfogta Somogyit és megakadályozta abban, hogy a pezsgősüveget elhajítsa. Zichy Teddy azonban nem sokat törődött a személyzet közbelépésével, odarohant a tömegbe, félrelökdöste a pincéreket, ráugrott Somogyira, a földre teperte és a kínosan hörgő embert fojtogatni kezdte.

Miközben egyik kezével Somogyi nyakát szorongatta, másik kezével ahol érte, ott ütötte. A helyzet komolyra fordult, ezt már nem nézhette tovább tétlenül Oláh Gyárfás Mihály, ezért hirtelen elhatározással rávetette magát a grófra, akit a nagyerejű Oláh Gyárfás Mihály lemelt vergődő és fuldokló üzletvesztéséről. Ugyanekkor szólt Somogyinak, hogy meneküljön. Az üzletvezető fel is ugrott és befutott a Jardin irodájába, ám Zichy Teddy ekkorra már annyira indulatba jött, hogy lehetetlen volt őt megfékezni. Éktelen lármát csapott, az iroda felé rohant és mert annak ajtaját zárva találta, öklével beverte az ablakot. Ekkorra már előkerült az ügyeletes rendőrtisztviselő, vitéz Jónás dr. rendőrfogalmazó is, aki szépszerével próbálta lecsendesíteni a felindult grófot. Ez azonban nem hallgatott a rendőrfogalmazó intelmeire, tovább kiabált és azzal fenyegetődzött, hogy beveri az összes ablakokat és aggodott „azt a büdös zsidót". A rendőrfogalmazó erre előhozott két rendőrt, akik végre nagynehezen megfékezték a magából kikelt fiatalembert. Ma délelőtt egyébként megjelent a főkapitányságon Somogyi Ödön, aki orvosi látleletet vétetett fel sérülésről s ennek megtörténte után súlyos testi sértés miatt bűnvádi feljelentést tett Zichy Teddy gróf ellen.

máshol:

             Zichy Teddy gróf a Jardinben összeverekedett a „Papagáj“ üzletvezetőjével -Bokszpárbaj a táncparketten (Saját tudósítónktól.)

Ma éjszaka a Jardin nyári helyiségében parázs verekedés váltotta föl a mulatozást. A mulató egyik páholyában ült Zichy Teddy (Ede) gróf társaságával. Meglehetős nagymennyiségű pezsgőt fogyasztottak már, jókedvük a tetőpontra hágott, amikor egy szomszédos asztalnál helyet foglalt Oláh-Gyárfás Mihály, a „Papagáj" tulajdonosa üzletvezetőjével, Somogyi Ödönnel. Oláh-Gyárfás és Somogyi udvariasan köszöntötték a fiatal Zichy grófot, aki gyakorta volt az elmúlt évek során vendégük a „Papagáj"-ban is. Az üdvözlésre Zichy gróf felállt asztalától és odament Somogyi Ödönhöz. — Maga ismer engem? — kérdezte a „Papagáj" üzletvezetőjétől — Hogyne — válaszolta csodálkozva Somogyi üzletvezető. — Akkor...(a szerző: nyalja ki a seggem… a családi legendáriumból.). — és most egy olyan kitételt használt Zichy Teddy gróf, amely nem tűr nyomdafestéket. Somogyi Ödön nem válaszolt erre a kijelentésre, részben mert látta, hogy Zichy gróf egy kicsit többet ivott a kelleténél, részint pedig, mert nem akart verekedést s jól tudta, hogy Zichy gróf amatőr boxoló, meg azután nem akarta elveszíteni a gróf vendéget sem.

Zichy gróf azonban nem nyugodott bele Somogyi magatartásába s boxpárbajra invitálta a parkettre. Miután Somogyi ebbe nem akart belemenni, Zichy megragadta és ütlegelni kezdte. Az ügyeletes rendőrfogalmazó vetett véget a kínos botránynak azzal, hogy széjjelválasztotta a most már egymást ütlegelő grófot és mulató-üzletvezetőt. Somogyi Ödön a verekedés után nyomban a főkapitányságra sietett, ahol orvosi látleletet vetetett fel sérüléseiről és megtette feljelentését Zichy Teddy gróf ellen súlyos testi sértés címén.

Zichy Ede egy későbbi 1935-s esete jól tükrözi a habitusát:

Gróf Zichy Ede -,, Teddy” izgalmas hajnali bokszbotránya a Balázs kávéház terraszától a Mozsár uccai kapitányságig - Öt rendőr fogta le az ittas Zichyt, akit a felbőszült tömeg meg akart lincselni

Vasárnapra virradóra éjjel három óra után az Andrássy úti Balázs-kávéház teraszán a langyos éjszaka csendjét közel egy órán keresztül példátlanul hangos és izgalmas botránysorozat verte fel. A kellemes időben, a kora hajnali órákban több asztalnál csendesen beszélgettek a vendégek, amikor három óra után hangos jókedvben betért a terraszra gróf Zichy Ede, az ismert bokszoló s bokszvállalkozó, akit a budapesti társaságokban és sportkörökben Teddy néven becéznek, feleségével, két hölggyel és egy úrral. A bejárat tőszomszédságában a terrasz egyik asztalnál helyet foglaltak. De alighogy leültek, a virágoskedvű gróf Zichy Teddy felkapta a gyufatartót, kivágta az uccára és utána sorra repültek a poharak, hamutálcák és kancsók.

A kávéház közönsége idegesen és aggodalommal figyelte a társaság furcsa viselkedését, többen pedig fizettek és távoztak. Három apró cigánygyerek, látva a mulatós hangulatú grófot, besettenkedett a terraszra és muzsikálni kezdett. A főpincér erre odalépett gróf Zich Ede asztalához és tisztelettel bejelentette, hogy a kávéház terraszán nem muzsikálhatnak a cigánygyerekek, mert a kévéháznak nincs zenélési engedélye. Gróf Zichy Ede erre ráparancsolta gyerekeke:

- Itt maradtok.

A főpincérre pedig harsányan rászólt:

- Mars! Takarodjék!

A főpincér haragosan meghajolt és távozott. Gróf Zichy Ede továbbra is muzsikáltatott a cigánygyerekekkel, nagyokat kurjantott, közben pedig hangosan magyarázta, hogy ő nem lesz tekintettel senkire, mert hiszen a terrasz közönsége csupa éjszakai alak, akiket nem zavar az ő hajnali mulatozása.

A fiatal gavallér duhajkodása egyre aggasztóbb méreteket öltött, végre már becsmérlő kifejezésekkel beszélt a szomszéd asztaloknál ülő hölgyekről is. Erre az egyik asztaltól felállt egy úr, odalépett gróf Zichy Ede asztalához, udvariasan meghajolt és egészen csendes hangon így szólt:

- Dr. Feleki Tibor ügyvédjelölt vagyok. Kérem szépen, itt a teraszon úrhölgyek is ülnek, ne méltóztassék durva szavakat használni...

Zichy Ede felállt és válasz helyett hatalmas bokszütést mért le a fiatal ügyvédjelölt arcára. Feleki megtántorodott, arcát elöntötte a vér, rá akart rohanni a bokszbajnokra, de lefogták. Ekkorra a hangulat már izzóvá forrósodott, az asztaloktól felugráltak férfiak, a terrasz előtt az uccán fenyegető tömeg sokasodott, gróf Zichy Ede pedig magából kikelve szidalmazta a kávéház közönségét. Valaki odakiáltotta a grófnak:

- Igazolja magát!

- Mi maga, rendőr vagy detektív, hogy engem akar igazoltatni?

Ekkor érkezett a botrány színhelyére a közelben posztoló rendőr. Határozott hangon felszólította gróf Zichy Edét, hogy kövesse őt az őrszobára.

- Tessék velem bejönni az őrszobára!

- Nem megyek.

A rendőr most már szigorúbban szólt!

- Tessék velem jönni!

Teddy gróf nevetett.

- Hát ha innen el tud mozdítani, akkor elvihet...Különben nehezen.

A rendőr erre megfogta a gróf karját, az azonban kirántotta magát a rendőr öleléséből és úgy nekivágta a hivatását teljesítő rendőrőrszemet a vaskorlátnak, hogy az csaknem átesett rajta.

- Hogy merészel hozzám nyúlni? Tudja ki vagyok én? Gróf Zichy Ede vagyok!

A rendőr azonban ügyet sem vetett arra, hogy a fékevesztett, botrányosan viselkedő úriember gróf Zichy Ede és ismételten kísérletet tett arra, hogy lefogja a kézzel lábbal kapálodzó fiatalembert. Az oktogontéri sorozatos botrányok és a hajnali véres bokszmérkőzés híre a kávéház terrasza elé gyűjtötte a nagymezőuccai mulatóhelyekről hazatérőket, a Liget felől sétálókat és a dolguk után igyekvő munkásokat. A tömeg nőttön nőtt és fenyegetőleg lépett fel Zichyvel szemben. Biztatta a rendőrt, hogy kötözze meg a delikvenst. A gróf erre a tömeget szidalmazta, amelyet a súlyosan ittas ember kihívó viselkedése még inkább feltüzelt, úgyhogy voltak pillanatok, amikor attól lehetett tartani, hogy meglincselik Teddy grófot, akinek kiáltozása már a Nagymező uccáig és a Jókai tér végéig is elhallatszott. Percek alatt öt rendőr érkezett futólépésben. A rendőrök mindenekelőtt a fenyegető magatartású nézőközönséget igyekeztek távol tartani, aztán megpróbálták Teddy grófot kiemelni a terraszról, de verejtékes fáradozásuk hiábavalónak bizonyult, mert a bokszolásban tökéletesen kiképzett Teddy gróf minden támadást kivédett. Végül tíz percnyi valóságos közelharc után nagynehezen kihurcolták a terraszról, két rendőr hátracsavarta a gróf karját, miközben a rendőrséget és annak vezetőit nem éppen hízelgő jelzőkkel aposztrofálta. Óriási csődület közepette hurcolták gróf Zichy Edét a rendőrök a Balázs- kávéháztól a szomszéd Japán kávéházig. Itt a grófnak sikerült jobb karját kiszabadítania, újból bokszállásba helyezkedett és kijelentette, hogy nem megy a kapitányságra.

- A kerületi kapitányságra nem megyek.- üvöltötte sztentori hangon- üljünk be taxiba és menjünk a főkapitányságra!

A rendőröket azonban nem tudta meggyőzni kívánsága időszerűségéről és törvényszerűségéről, mire a gróf rövid politikai beszédet vágott ki és keményen megleckéztette a kormány tagjait, akik eltűrik, hogy őt gyalog vigyék be a mozsáruccai kapitányságra. A Wagner- vendéglő előtt Zichy újból kiszabadult a rendőrök vaskarmából és most már a tömeghez fordulva újabb indítvánnyal állott elő:

- A kávéházban maradt a kutyám, kutya nélkül pedig nem mehetek a rendőrségre!

Minthogy a rendőrök Zichy grófnak ezt a meglepő kijelentését sem honorálták, újból kezdődött a dulakodás a Jókai téren. Ezúttal azonban a rendőrök rövid küzdelem után legyőzték a gróf ellenállását és most már futólépésben vitték be a kapitányságra. Mögöttük haladt az inzultált dr. Feleki Tibor, azután a Zichy társaságának tagjai, majd tizennégy a kávéházi vendég, akik valamennyien tanúvallomásra jelentkeztek. Utánuk az éjszakai Budapest közönsége, amely roppant izgalomban leste a botrány kifejlődését. Így került Teddy gróf a Mozsár uccai kapitányságra. A grófot kihallgatták, majd botrányokozás és közcsendháborítás címén indítottak ellene eljárást.

Reggel hat órakor engedték el az őrszobáról gróf Zichy Edét, aki az uccán rávárakozó társasággal- ekkor már teljesen kijózanodva- visszatért a Balázs- kávéház terraszára, ahol a mozgalmas éjszaka után bőségesen megreggelizett...

Zichy Ede gróf egyébként az utóbbi időben borexport üzletekkel foglalkozik s szerinte és ismerősei szerint a vasárnap hajnali fatális szerencsétlenségnek az volt az okozója, hogy 4-5 borpincében 30-40 -féle bort kellett végig kóstolnia. Ez az új hivatásából eredő első nagy próba okozta azt az alkoholmérgezést, amelynek mindenképpen sajnálatos következménye volt a Balázs- kávéházbeli éjszakai bokszbotrány.

De kanyarodjunk vissza Mihályhoz és az 1927-es mozgalmas évhez:

1927-07-13

Rendkívül súlyos ítéletet hozott a rendőrbíró a Papagáj-mulató pezsgő afférjében Oláh-Gyárfás Mihályt, a mulató tulajdonosát, Krakker Henrik raktárnokot és Somogyi Ödön üzletvezetőt három napi elzárásra ítélték (Saját tudósítónktól.)

Néhány héttel ezelőtt Budapest éjszakái életében nagy feltünést keltett az a pezsgőhamisítási botrány, amely az Erzsébet-körúti „Papagáj“-mulatóban lejátszódott. Május 23-án éjszaka 12 órakor történt, hogy dr. Terray Lajos a földmivelésügyi minisztérium borászati főfelügyelője, dr. Richter Gyulával, a Törley pezsgőgyár ügyészével és két hölggyel a „Papagály“-mulatóba tért be ahol pezsgőt rendeltek. Kifejezetten Törley reservét kértek. A pincér kisvártatva meg is jelent egy üveg pezsgővel, amelynek címkéje Törley reserve volt, de a társaság legnagyobb meglepetésére megállapította, hogy az üvegben nem Törley, hanem más pezsgő van.

Még két üveggel hozattak ezután, s mind a kettőnél kifejezetten kérték a pincért, hogy

Törley reservét hozzon és mind a két következő esetben a pincér Törley-címke alatt más pezsgőt szolgált ki. Terray Lajos dr. borászati főfelügyelő és Richter Gyula ekkor a mulató hátsó helyiségébe mentek és felelősségre vonták a mulató tulajdonosát azért, amiért Törley pezsgő alatt más pezsgőt szolgáltatott.

Terray dr. nyomban hivatalos vizsgáatot is indított, amelynek során megállapította azt, hogy Schaumburg— Lippe-pezsgőt szolgáltattak ki Törley reserve helyett. Terray dr. nyomban lefoglalta azokat az üvegeket, amelyek Törley jelzés alatt Schaumburg-Lippe-pezsgőt tartalmaztak, majd másnap megtette feljelentését a Papagály-mulató ellen. A VII. kerületi kapitányság részéről Békési Tibor rendőrkapitány, mint büntetőbíró borvizsgálatot tartott a Papagály mulatóban, amely alkalommal megállapította, hogy a pincében több malaga, cherry felirású üveg van, amely egészen közönséges aljbort tartalmaz. Megállapította továbbá, hogy Törley-extra dry címkével egy tökéletesen bedugaszolt üveg van, amelyben kevert pezsgő van.

A nyomozás során terhelő adatok merültek fel a pezsgőhamisítás miatt Oláh Gyárfás Mihály, a Papagály tulajdonosa, Somogyi Ödön, a Papagály üzletvezetője és Krakker Henrik raktárnok ellen, akik ellen, nyomban megindult a bűnvádi eljárás. Ma délelőtt 10 órakor kezdte tárgyalni ezt az ügyet Békési Tibor dr. rendőrkapitány, mint rendőrbíró a VII. kerületi kapitányságon. Elsőnek Oláh Gyárfás Mihályt hallgatják ki, aki vallomásában előadja, hogy ő semmit sem tudott arról, hogy Törley reserve címke alatt Schaumburg-Lippe pezsgőt szolgáltak fel. Különben is ugyanaz a beszerzési ára mind a két pezsgőnek, így tehát semmiféle anyagi haszon nem háramolhatott neki abból, hogy Törley alatt Schaumburg-Lippet adtak el. Az egész manipulációért a raktárnoka, Krakker Henrik a felelős, aki, miután ezen a napon kifogyott a Törley-pezsgő, saját felelősségére akarta elleplezni ezt a hiányt. Ami az ellene emelt vád második pontját illeti, hogy tudniillik Törley extra dry pezsgősüvegbe ő töltögetett össze pezsgőt, erre vonatkozóan kijelenti, hogy ez csak egyetlenegy esetben történt és ez is aképpen, hogy egy társaság bejött a mulatóba a borvizsgálatot megelőző este és pezsgőt rendelt. Miután a mulatóban az van szokásban, hogy ha a vendég nem jelöli meg, hogy milyen pezsgőt kíván, akkor a legdrágábbat szolgáltatják, ebben az esetben is ez történt.

A kissé savanykás extra dry-t nem kedvelte a vendég és ezért kérte a mulató üzletvezetőjét, Somogyi Ödönt, hogy ezt az üveget cseréljék ki édes pezsgőre. Somogyi ezt meg is tette, majd más pezsgőt töltött az üvegbe, hogy a hiányt pótolja és az így ismét telt, üveget visszaküldötte a raktárnoknak azzal, hogy ezt az üveget pezsgőfröccsre használják fel. Semmi esetre sem volt szándékukban ezt az összetöltögetett üvegpezsgőt extra rdy-ként eladni. Az ellene emelt vád harmadik pontjára, hogy tudniillik a pincében malaga, cherry felírásos üvegekbe aljborok vannak, erre vonatkozólag kijelenti, hogy ezeket a borokat a személyzet számára tartogatták és nem volt tervük ezt malagaként, vagy cherryként eladni. Krakker Henriket, aki különben azért is felelős, hogy nem jelölte meg ezeken az üvegeken azt, hogy nem malaga, stb. borokat, hanem aljborokat tartalmaznak, másnap elbocsátotta állásából. Békési Tibor rendőrbíró Oláh Gyárfás vallomására megjegyzi, hogy a borvizsgálat alkalmával megállapították, hogy 80 üveg Törley reserve van a pincében, tehát nem felelhet meg a valóságnak Oláh Gyárfás Mihály azon vallomása, amely szerint a raktárnak azért adott Törley címkével ellátott, Schaumburg—Lippe-pezsgőt, mert a Törley, kifogyott. Oláh Gyárfás erre azt válaszolja, hogy igaz ugyan, hogy akkor 80 üveg Törley volt a pincében, de ez nem a mulató tulajdona, hanem az ő sajátja volt, amelyet a raktárnok nem akart összekeverni a mulatóéval. Krakker Henrik raktárnok kihallgatása során tagadja a nyomozás folyamán fölvett jegyzőkönyvnek azon passzusait, amely szerint ő azt állította volna, hogy Oláh Gyárfás is tudott volna az ő manipulációiról.

Somogyi Ödön vallomásában Oláh Gyárfás vallomását erősíti meg. Richter Béla dr.-t, a Törley-pezsgőgyár ügyészét, mint tanút hallgatják ki. Richter elmondja, hogy nem első ízben tapasztalta, hogy a „Papagály“*ban Törley címkével ellátott üvegben Chamburg—Lippet szolgáltattak ki. Egyébként határozottan emlékszik, hogy a nyomozás során Krakker azt vallotta, hogy Oláh is tudott a manipulációról, továbbá, hogy ő nem először csinálta, hanem hónapok óta, különösen szombatokon és ilyenkor is éjfél után, amikor a mulatozás már megkezdődött. Békési Tibor rendőrbíró most szembesíti Krakkert Richter ügyvéddel, aki Krakker szemébe mondja ezt.

Sándor László dr., Oláh Gyárfás védője a bizonyítás kiegészítésére tesz indítványt, több tanú kihallgatását indítányozza, de a rendőrbíró az indítványt elutasítja. A rendőrbíró elutasította úgy a védő, mint az ügyészi megbízott bizonyítás kiegészítő indítványát. Ezután a védő mondotta, el védőbeszédét, melyben kifejtette, hogy az eljárás során nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy borhamisítás történt. Oláh Gyárfás Mihály nem tudott arról, hogy Krakker mit művel a pincében és így felelősségre sem vonható. Az utolsó szó jogán Oláh Gyárfás szólalt fel és kijelentette, hogy ártatlannak érzi magát.

Hosszabb szünet után a rendőrbíró bűnösnek mondta ki Oláh Gyárfás Mihályt abban, hogy pezsgőt ennek meg nem felelő jelleggel hozott forgalomba. Ezért Oláh Gyárfás Mihályt és Krakkert 3 napi elzárásra, kétszer 80 és egyszer 24 pengő pénzbüntetésre, Somogyi Ödön üzletvezetőt 3 napi elzárásra és 80 pengő mellékbüntetésre ítélte. Kötelezte az elítélteket az ítéletnek két lapban való közlésére, ezenkívül az elöljáróságon és a vendéglőben is kifüggesztik az ítéletet. Az elítéltek fellebbeztek.

Az ügyben egyértelmű a helyzet, Oláh Gyárfás hogy a hírnevének darabjait megmentse alkut kötött a raktáros Krakker Henrikkel, aki elvitte az erkölcsi balhét, cserébe az anyagiakat Mihály fizette. Ez az év az üzletben se hozott több szerencsét:

1927-07-28

Odaítélték a Széchenyi-strandfürdő büffébérletét

A Széchenyi-fürdőre felügyelő bizottság döntött a strandfürdő büffébérletére beérkezett ajánlatok felett. Négy vendéglős tett ajánlatot a bérlet elnyerésére, mégpedig Oláh Gyárfás Mihály, aki a bruttó bevétel 5 százalékát, Haasz Imre, a svábhegyi nagyszálló és az állatkerti belső vendéglő volt üzletvezetője, aki a bruttó bevétel 10 százalékát, Belházy Ferenc, a városligeti Ezerjóvendéglő tulajdonosa, aki a bruttó bevétel 8 százalékát, végül Kolossa Viktor és Orosz Ödön, az Ostende-kávéház tulajdonosa nyújtott be ajánlatot. Kolossá és Orosz előzőleg a bruttó bevétel 6 százalékát és a tiszta jövedelem 8 százalékát ajánlották fel, de a tanács felszólítására ajánlatukat módosították és a tiszta jövedelemből való részesedés elhagyásával a bruttó bevétel 8 százalékát ajánlották fel a fővárosnak a bérlet fejében.

 A Széchenyi-strandfürdő büffé- és kávéház-bérletét a bizottság Belházy Ferencnek ítélte oda, szemben az ügyosztály javaslatával, amely Kolossa Viktornak és Grosz Ödönnek akarta juttatni a bérletet. Ezek után a tanács fog még dönteni a bérlet ügyében, amely körül előreláthatóan olyan harc és huzavona lesz, mint a Gellért-szállóbeli étterem bérlete körül, amit végül is tudvalévően Gundel Károly kapott meg annak idején.

Ezek után Mihály külföldre utazott és körülnézett Párizs és Berlin mulatóiban, hogy a világszínvonalat követni tudja a pesti lokálélet is:

1927-09-23

Pest egyik legjobb helyén fekvő éjszakai mulató a Papagáj, őszintén mondhatjuk, érdemes megnézni a szeptemberi műsorát. A legkitűnőbb külföldi számok sorakoznak itt fel és amiről külön meg kell emlékeznünk: itt játszik Pest egyik legjobb, legnépszerűbb jazzband-je, a Manchester Jazz. Guttenberg Gaga a karmester, norvég származású, tehetséges zenészember, bár a kis zenekar nem teljesen homogén: vannak benne osztrákok, németek, sőt magyar is, mégis egységes az amerikai szellem, amelyben működnek. Mindegyikük azon túl, hogy kitűnő zenész, valóságos zsonglőr is. Oláh Gyárfás Mihály igazgató főérdeme a szeptemberi műsor nagy sikere, aki a nyári szünet alatt hosszas külföldi tanulmányutat tett abból a célból, hogy elhozza Budapestre az itt még nem látott világattrakciókat. A Papagáj műsorát tehát mindenki megnézheti, nem éri csalódás.

Már nem is csodálkozunk a következő híren:

1927-09-30

Fontos ítélet „A császár katonái" film perében - A bíróság az újrafilmesítés kérdésében az írók javára döntött (A Magyarország tudósítójától.)

Földes Imre író 1918-ban eladta A császár katonái című művének megfilmesítését és filmalakban való forgalombahozási jogát az Astra filmgyárnak. Az Astra időközben a filmet elkészítette, azonban ez a film ismeretlen okokból nem került szélesebb forgalomba, mindössze egyszer adták elő. Később az Astra eladta az összes, ezen szerződésből eredő jogait Oláh Gyárfás Mihálynak, aki, amikor megszerezte a jogot, elment a Star filmgyárhoz és felajánlotta a megfilmesítés jogát, amit Földes Imre magára nézve sérelmesnek tartott azért, mert ő csak az egyszeri filmesítés jogát adta el. Az újra való filmesítéshez — Földes álláspontja szerint — az író újabb beleegyezését kellett volna kérni. Földes Imre ezenkívül azt az álláspontot is vallotta, hogy ilynemű szerződés egyáltalában nem ruházható át, mert az a bizalmon alapszik, hogy csak az a gyár élhet a megfilmesítés jogával, amely ezt a jogot megszerezte. Különben előfordulhatna, hogy a szerző akaratán kívül olyan vállalatokkal vagy egyénekkel kerülne jogviszonyba, amelyekkel szerződni nem akar és amelyekben, vagy akikben nem bízik. Földes Imre keresetet indított a törvényszék előtt annak kimondása iránt, hogy Oláh Gyárfás Mihályt az újra való megfilmesítési jog nem illeti meg. Oláh Gyárfás azzal védekezett, hogy ő jogszerűen megszerezte az Astra-tól a felhatalmazást, miért is őt mindazon jogok megilletik, amelyek az Astra-t megilletik, márpedig a megfilmesítés jogában benne van az újrafilmesítés joga is. A törvényszéken ma tárgyalta ezt az ügyet Fődy Károly tanácselnök tanácsa. Az írót Palágyi Róbert ügyvéd, a vállalkozót pedig Lederer Antal ügyvéd képviselték. A törvényszék ítéletében az író keresetének teljes mértékben helyt adott, és kimondotta, hogy Oláh Gyárfás Mihályt az újrafilmesítés joga nem illeti meg, de elutasította őt azzal a kérelmével is, hogy Földes az Astra-tól kézhez vett előlegét adja vissza és kötelezte Oláh Gyárfás Mihályt az összes költségek megfizetésére. Ennek az ítéletnek igen nagy jelentősége van a magyar írók szempontjából, mert tisztázza azt a Magyarországon régóta vajúdó kérdést, hogy a filmesítés joga kiterjed-e az újrafilmesítés jogára is. A bíróság a kérdést most az írók javára döntötte el.

A kortörténet érdekessége a következő cikk:

1927-12-04

Jelentős állomása az artistáknak Budapest. Békeidőben az artistavilág számára Budapest olyan állomás volt, akár Bécs, Páris, London vagy Berlin. A nagy attrakciók éppen úgy számbavették működési lehetőségként a magyar fővárost, amiképpen világkarrierre számíthatott az a magyar artista, aki Budapest világvárosi színvonalú varietéjének, az egykori Fővárosi Orfeumnak színpadára feljuthatott. A háború kitörése persze ezeket a nemzetközi viszonylatokat is megrontotta és Budapest a külföldi artistatársadalom elől elzárult. Csak az utolsó évben fejlődött olyanná újból Budapest variété-élete, hogy megközelíti a béke éveit. Mostanában már negyvenkét artistaszámmal több számíthat nálunk elhelyezkedésre, mint az elmúlt esztendőben. Mégpedig jó és nagy teljesítményű artisták. Budapest újra jelentős állomása a világot járó variété-művészeknek. Az Oláh Gyárfás Mihály igazgatása alatt álló Papagájban például fellépnek Páris kedvencei, a három Madeline, akik novemberben a bécsi Apolló Theaterben működtek, a jövő januárt pedig a londoni Hippodromban töltik. Persze itt nálunk végtelenül kedves, ötletes és humoros produkciójukat esténként zajos siker kíséri. Ugyancsak itt lép fel a két Smettan nővér, akik Prágából érkeztek és Rómába tartanak. Ez a két fiatal hölgy bámulatos erőmutatványukkal már az egész kontinenst meghódították. De van hasonló lobi nagy szára is, mert nincs az a nagy artista, aki megengedné magának, hogy vándorlásában kihagyja Budapestet.

1927-12-15

Papagáj.

Az Erzsébet körúton, a főváros életének leginkább lüktető pontján, van a Papagáj cabaret-varieté. Este tíz órakor kezdődik benne az élet és eltart a hajnal hasadásáig. A táncművészeinek, internacionális nevű artistáknak felvonulásával, mindig élvezetes és kitűnő programmal nyílik meg, egymás sorában tízével jönnek-mennek a parkettre a varieté szerződtetett tagjai és a jazz band kíséretére járnak el hangulatos vagy groteszk-, szalon- vagy akrobatatáncokat, de mindig művésziesen, mindig olyan formában, hogy meglepődés tükröződik a nézőközönség arcán. Ez a műsor lendíti melegre a hangulatot és amikor a hivatalos műsor véget ér, akkor senki nincs a mulatóban, akit kedve és hajlandósága ne lendítene a parkettre. Mindenki, az egész közönség táncol, a jazz önfeledt mókával játssza a divatos slágereket, poharak csengnek, jókedv terjed, boldog öröm tölti el a lelkeket. A Papagáj egy része Budapest életének, valóban jókedvű emberek ide térnek be mulatságuk befejezésére, ahol minden csak azt a célt szolgálja, hogy jól érezze magát a közönség, szép legyen, ami látnivalóul adódik, kedves a hangulat és fokozódjék a mulatók jókedve. A Papagáj cabaret-varieté élén Oláh Gyárfás Mihály áll, az ő ízlését, hozzáértését dicséri, hogy a helyiség minden látogatója jól érzi ott magát, megelégedetten, a jól eltöltőt éjszaka emlékével távozik, azután, hogy látott nagy varieté színpadán való teljes artista-műsort, táncolhatott maga is és minden kedve szerint örülhetett jókedvének.

Új év új remények. 1928-at írunk, tombol a jazz, gazdaság kezd magához térni a világháború utáni válságból, már-már a háború előtti boldog békeidőket idézve. Mihály próbál egy kicsit csendesebb életet élni a korábbi ügyek miatt. A nyári szezonban a Balatonlellei szálloda is beindul.

1928-06-20

FIATAL, NŐS, GYERMEKtelen kertész, ki földmunkát is végez, azonnal felvétetik, írásbeli ajánlatot kér Oláh Gyárfás Mihály, Balaton-Lelle. 95591

1928-06-24

A „Papagáj’*, kedvelt szórakozóhelyünk is bezár e hó 30-án. A 6—7 heti nyári szünet alatt Oláh Gyárfás Mihály igazgató alapos tatarozást végeztet a kedves helyiségben és külföldre utazik, hogy a jövő idényre ismét a legjobb attrakciókat szerződtesse le a „Papagáj” részére.

A Gyárfás szálló:

Oláh Gyárfás Mihály üdülőtelepe (Ma Sirály Hotel, korábban Vasas Szakszervezetek üdülője - Balatonlelle )

A nyár elteltével újranyit az aranybánya. Ezúttal a vezetést is magához ragadja hősünk:

1928-08-31

Szenzációs nemzetközi műsorral nyit holnap, szombaton este a közkedvelt Papagáj Oláh Gyárfás Mihály igazgató ismét nem sajnált semmi áldozatot, hogy a legjobbat és legérdekesebbet nyújtsa a közönségnek. Óriási az érdeklődés a „Papagáj“ mai megnyitó műsora iránt. Oláh Gyárfás Mihály igazgató is hazaérkezett és személyesen vette át a „Papagáj“ vezetését.

De mint tudjuk korábbról nem csak a Papagájért rajong Mihály:

1928-10-02

Kutyakiállítás:

A kutyaverseny győztesei. 

A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete vasárnap tartotta meg a Tattersal fedett csarnokában rendezett őszi ebkiállítását, melyen közel 200 kutya vett részt. A kiállított kutyákat Graf fi Frigyes főállatorvos, Ilosvai Lajos Károly igazgató, Földváry László dr., Grósz Alfréd zeneszerző, Wagner Károly és Buzicska Ferenc bécsi tanár bírálták el. A rendőrkutyaverseny bírója Fejér József dr. volt. A fényesen sikerült ebkiállítást Auguszta kir. hercegasszony is meglátogatta. A kiállításlátogatók soraiban ott láttuk Herczeg Ferencet, Balásy Antal dr. államtitkárt, Kosztics Labudot, Biller Irént, Zilahy Irént. 

Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter úr tiszteletdíját Oláh Gyárfás Mihály „Tyras“ nevű hatalmas Bismarck-doggja nyerte el.

Az örömbe egy kis üröm is kerül:

1928-10-02

Érdekes táblai döntés a Császár katonái filmjogában - Földes Imre másodfokon is megnyerte a pert

Érdekes elvi jelentőségű pert tárgyalt ma délelőtt a királyi ítélőtábla. Földes Imre néhány esztendővel ezelőtt eladta az Astra filmvállalatnak a Császár katonái című darabja filmesítési jogát. A filmgyár meg is csinálta a filmet a maga szerény eszközeivel. Később, mikor a filmgyártás egyre tökéletesebb lett, a Császár katonai filmjogát az Astra Oláh-Gyárfás Mihályra ruházta. Oláh-Gyárfás egy amerikai vállalattal tárgyalt a filmtéma átvételéről. Földes Imre ekkor pert indított az Astra-filmgyár ellen annak a megállapítására, hogy a filmgyárnak nem volt joga továbbadni ezt a művet, már csak azért sem, mert hiszen akkor az író nem ellenőrizheti, hogy a darabja milyen kezekbe kerül. A törvényszék már foglalkozott ezzel az, üggyel és Földes Imre álláspontját tette magáévá. Az indokolás szerint az Astra Filmgyár már egyszer megcsinálta a filmet, újrafilmesítési joggal pedig nem rendelkezett. Ezen az alapon adott a törvényszék igazat Földes Imrének. Fellebbezés folytán a tábla mai tárgyalásán, amelyen Földes Imrét Palágyi Róbert dr., az alperest pedig Léderer Antal képviselte, jóváhagyta a törvényszék ítélete és egyben az indokolást kiterjesztette. Eszerint az Astra Filmgyárnak sem újrafilmesítési, sem pedig átruházási joga nem volt. Földes Imre a határozat értelmében szabadon rendelkezik a Császár katonái filmjogával.

A 101 nagy kutya:

1928-10-21

Pedigrés fajtiszta Bismark-dogg hathónapos kölykei eladók. Király-utca 67., Oláh Gyárfás Mihálynak 50549

A következő év megint nem indul túl jól történetünk főszereplője számára:

1929-01-15

Botrányos jutalékper a Filmklub helyiségei miatt - Kik akartak osztozkodni a 100 milliós provízión

Az egész filmszakmában nagy érdeklődéssel kísérték azt a pert, amelyet Oláh Gyárfás Mihály budapesti lakos tett folyamatba Bucsinszky Lajos, a Filmklub vendéglőse ellen és amelyben most mondta ki az utolsó szót a Kúria. Keresete szerint Oláh Gyárfás Mihály megegyezett Bucsinszkyval, hogy „támogató tevékenysége“ honorálása gyanánt, abban az esetben, ha a Magyar Filmklub és Bucsinszky között az Erzsébet körút 43. szám. alatt levő klubhelyiség átadása tekintetében megegyezés jön létre, Bucsinszky neki százmillió korona honoráriumot fizet. Erről a megállapodásról okiratot is vettek fel és ebben az is ki volt kötve, hogy Bucsinszky a díjat akkor is tartozik megfizetni, ha a helyiség átvétele tekintetében százalékos megállapodást létesítenének, vagy bármilyen más formában megállapodnának Kikötötték azt is, hogy a százmillió korona azonnal esedékes, amint az ügylet létrejött. A keresetet erre a díjlevélre alapítja Oláh Gyárfás Mihály és arra hivatkozik, hogy miután a megegyezés a felek között létrejött és a Filmklub a helyiséget tényleg átvette, ez a százmillió korona neki most már jogos járandósága. A keresettel szemben Bucsinszky Lajos az ügy előzményeit a következőkben adta elő:

Klubhelyiség kiadó ...

1925 január havában Mikus József és Borelli Giulio megbízásából hirdetést tett közzé, hogy tágas és jól felszerelt klubhelyiségek kiadók. A hirdetésre jelentkezett is nála Guttmann Manó, a Filmklub ügyvezető-alelnöke, megnézte a klub helyiségeit, majd közölte vele, hogy az ügyet a klub elnökével, Tasnády-Szücs Andrással és az egyesület választmányi tagjaival még meg fogja beszélni és a helyiségeket ezek is meg fogják tekinteni. Tényleg másnap Tasnády-Szücs András megjelent a helyiségben, megtekintette annak berendezését és felszerelését s miután azt alkalmasnak találta, ő közvetlenül vele folytatott tárgyalásokat, amelyek során létre is jött a megállapodás, a Filmklub a helyiségeket kivette és a szerződést is megkötötte.

Jelentkezik a háznagy

Két héttel később Oláh Gyárfás Mihály felkereste Bucsinszky Lajost és előadta, hogy ő a Filmklub háznagya és nagy baj van a megállapodással, mert a klub őt bízta meg azzal, hogy a berendezést és felszerelést becsülje fel és hogy azonfelül azt az egymilliárd koronát, amely az átvétel alkalmával előlegképpen fizetendő le, megszerezze. Közölte, hogy a klubnak az átvételhez pénze nincsen és Guttmann Manó alelnök éppen ezért Bécsbe és Berlinbe fog utazni, ahol a filmesektől 500 millió koronát fog szerezni, a másik 500 millió koronát pedig a klub a vendéglő bérlőjétől szándékozik előteremteni. Közölte ekkor Oláh Gyárfás Mihály, hogy a helyiséget csak akkor veszik ki, ha azt ő ajánlani fogja és jónak látja, ő azonban 100 millió koronát akar az ügyön keresni. Bucsinszky, állítása szerint, ezt az ajánlatot visszautasította, főleg azért, mert a Filmklubbal létrejött megállapodást perfektnek és jogérvényesnek tartotta, de abból az indokból is, mert ő csak mint megbízott járt el és nem volt felhatalmazása arra nézve, hogy a tranzakcióval kapcsolatosan 100 millió koronás provízió kifizetését engedélyezze. Határozott kijelentésére Oláh Gyárfás Mihály azt felelte, hogy ha ő az üzleten nem kereshet, akkor az egész megállapodást fel fogja borítani. Végül azonban Bucsinszky leküzdötte vonakodását és 1928 január 30-án a díjlevelet tényleg alá is írta, állítása szerint azonban annak tartalmát nem olvasta el.

Beleavatkozik a belügyminiszter

Utóbb kiderült, hogy a Filmklubnak az átvételhez nincsen pénze, a helyiségek átadását ezért hitelben kellett lebonyolítani. Megegyeztek ekkor abban, hogy a klub bruttó bevételeiből az egyesület fenntartásával kapcsolatos rezsiköltségeket le fogják vonni, az így fennmaradó tiszta haszonnak a 10 százalékát pedig a vételár törlesztésére fogják fordítani, a fennmaradó 20 százalékot pedig a Filmklub fogja kapni. Ezt a megállapodást a klub közgyűlése elé terjesztették, amely azt ugyancsak jóváhagyta. Ekkor váratlan fordulat következett be. A belügyminisztérium ugyanis felülvizsgálta a közgyűlésnek a határozatát és annak jóváhagyását megtagadta, azzal az indokolással, hogy ez a megállapodás tulajdonképpen burkolt munkaszerződés és mint ilyen, a hatóságok részéről el nem ismerhető. Ezután újabb tárgyalások kezdődtek, újabb megállapodás jött ismét létre, egészen addig, amíg sikerült olyan formulát találni, hogy a belügyminisztérium is hozzájárult a helyiségek átvételéhez. A filmklub azonban ezeket a feltételeket sem tudta betartani és így a helyiségek visszaszállnak Mikusra és Borellire, az eredeti tulajdonosokra. Hangsúlyozta Bucsinszky Lajos, hogy ő nem a saját nevében járt el, hanem csak Borelli és Mikus megbízottjaként, a 100 millió koronát sem a saját nevében kötelezte, hanem csak, mint a tulajdonosoknak a megbízottja és így, ha Oláh Gyárfás Mihálynak követelése van, azt nincsen joga tőle, a megbízottól, hanem csak a tulajdonosoktól igényelni. Bizonyítást ajánlott fel arra nézve hogy Oláh különben is többször kijelentett tanuk előtt, hogy a megállapodásból jogokat a maga számára nem fog érvényesíteni. Az érdekes védekezéssel szemben Oláh Gyárfás Mihály tagadta Bucsinszky előadását és újabb bizonyítást ajánlott fel. A budapesti törvényszéken Fodor Lajos bíró tárgyalta az ügyet és ítéletében arra kötelezte Bucsinszkyt, hogy a 100 millió koronát Oláh Gyárfás Mihálynak fizesse meg. A bíróság szerint közömbös annak a kérdésnek a vizsgálása, hogy Bucsinszky a saját nevében, vagy megbízott gyanánt járt-e el, mert a bíróság megállapította, hogy a díjlevelet nem mint megbízott, hanem a saját nevében írta alá. Minthogy a kötelezettséget ezek szerint elvállalta és minthogy a 100 millió korona fizetésének az előfeltétele, hogy tudniillik az ügylet létrejöjjön, tényleg bekövetkezett, ezért a bíróság a kereseti követelés alaposnak találta.

Provízió — titokban

Felebbezés folytán a budapesti Ítélőtábla Góth-tanácsa tárgyalta az ügyet. A tábla elrendelte Kemény Győző dr.-nak, Bucsinszky ügyvédjének és a feleknek személyes meghallgatását. Az ügyvéd az ítélőtábla előtt eskü alatt vallotta, hogy az első bíróság előtt lefolytatott egyik tárgyaláson Oláh Gyárfás Mihály amikor a bíróság megkérdezte tőle, hogy milyen célra kellett ezt a 100 millió koronát Bucsinszkynak fizetnie, a bíróság előtt azt a választ adta, hogy ezt az összeget „stikában“ akarták felhasználni, ami tolvajnyelven annyit jelent, hogy az összeg titokban lett volna fizetendő. További kérdésre azt is mondta Oláh Gyárfás Mihály, hogy azért követelte ezt az összeget, mert ezen úgy ő, mint az elnökség is keresni akart. Kemény dr. felháborodva kérdezte meg Oláh Gyárfás Mihálytól, hogy azt akarja-e ezzel mondani, hogy Tasnády- Szücs András h. államtitkár, az egyesület elnöke is keresett volna ezen a pénzen ? Erre Oláh Gyárfás Mihály azt felelte, hogy Tasnády-Szűcs András az ügytől távol állott, ellenben Guttmann Manó alelnök nevét említette, mint olyanét, akire a 100 millió koronából szintén jutott volna és azt állította, hogy ő Guttmann Manó részét a saját zsebéből a provízió reményében előre kifizette. A tábla erre a körülményre nézve Oláh Gyárfás Mihályt is megkérdezte, ő azonban úgy nyilatkozott, hogy nem emlékszik arra, hogy fizetett-e valamit Guttmannak a jutalomdíjból.

Pinkapénzből nem lehet fizetni

Ezek után a tábla ítéletet hozott és megváltoztatta a törvényszék határozatát Az indokolás szerint a bemutatott díjlevélből nem tűnik ki az, hogy a kikötött 100 millió koronát milyen címen igényli Oláh Gyárfás Mihály. A tábla éppen ezért Kemény Győző dr. vallomásából megállapította tényként azt, hogy a díj kikötésének az volt az indoka, hogy azon egyesek keresni akartak. A tábla megállapította, hogy Oláh Gyárfás Mihály a díjlevél kiállítása idején a Filmklubnak a háznagya volt, amint azt keresetében ő maga is előadja és abból a körülményből, hogy keresetében a 100 millió korona, mint „támogató tevékenysége“ ellenértékét követeli, megállapította a bíróság azt, hogy ezt az összeget Oláh Gyárfás Mihály az igazgatóság tagjai jóindulatának honorálása céljából kötötte ki, ez pedig a jó erkölcsökbe ütközik és így bíróilag nem érvényesíthető. Ezenfelül leszögezte az Ítélőtábla azt is, hogy a helyiségek átadásának ellenértékét a Filmklub a pinkapénzből akarta kifizetni, a pinkapénz a Filmklubé és Bucsinszkyé volt a megállapodás szerint és Bucsinszky azt az összeget is, amennyit kapott, a pinkapénzből vette fel. Az ilyen megállapodás a jóerkölcsökbe ütközik és az, akinek tevékenysége a jóerkölcsökbe ütköző szerződés létesítésére irányul, annak díjazását nem követelheti.

A Kurta lesújtó kritikája

A tábla ítélete ellen dr. Léderer Antal ügyvéd Oláh Gyárfás Mihály képviseletében felülvizsgálati kérelemmel élt és ebben azt vitatta, hogy az ő tevékenysége közönséges közvetítői munkálkodás volt, mert a megállapodás létesítésekor ő a Filmklubnak már nem volt a háznagya és ezek szerint nem élt vissza a beléhelyezett bizalommal akkor, amikor fáradozásáért jutalmat kötött ki. Most tárgyalta az ügyet a Kúria Keczer-tanácsa és ítéletében Oláh Gyárfás Mihályt keresetével végleg elutasította. A Kúria elfogadta a tábla ítéletének indokolását és az általa megállapított tényállást és ebből azt a következtetést vonta le, hogy Oláh Gyárfás eljárása a jó erkölcsökbe ütközött, mert a Filmklub vezetőségénél élvezett bizalmi helyzetének kiemelésével és felhasználásával kötött ki magának jutalékot, ezenfelül ennek az ügyletnek a megkötésénél nemcsak a maga részére, hanem azok számára is hasznot igyekezett biztosítani, akik a Filmklub érdekében való eljárásra minden melléktekintet nélkül hivatottak voltak. A Kurta Oláh Gyárfás Mihálynak a törvényszéki tárgyalás alkalmával, elhangzott elszólását ugyancsak ügydöntőnek fogadta el és így valónak állapította meg azt is, hogy Oláh Gyárfás Mihály a bíróság előtt elismerte azt, hogy az ügylet létesítésénél százmillió koronát akart keresni. Filmkörökben élénk kommentárokkal kísérik a bíróság határozatát és úgy hírlik, hogy az ügynek még folytatása lesz.

1929-10-10

Sajtóper egy budapesti játékkaszinó titkai körül

A büntetőtörvényszék Méhes tanácsa ma egy sajtóper folyamán egy játékkaszinó ügyét tárgyalta, amelynek rejtelmeiről igen érdekes vallomást tettek a kihallgatott tanúk. A Csütörtök című hetilap tavaly hosszabb cikkben foglalkozott a Filmklub és az Úri Kaszinó ügyeivel. A cikk szerint az Erzsébetkörút 43. szám alatt levő Filmklub, amely Bucsinszky Alajosnak, az ismert hazárdjáték vállalkozónak pInkabérlete, szomszédúl odavette az Úri Kaszinót és erre olyan forgalom támadt a játékteremben, hogy két krupié alig bírta a munkát. A cikk miatt Bucsinszky Alajos rágalmazás címén sajtópert indított Lengyel István, a lap szerkesztője ellen. A vádlott a mai tárgyaláson kijelentette, hogy nem érzi bűnösnek magát, a cikket közérdekből írta s annak tartalma megfelel a valóságnak. A védő, Lengyel Izor dr. bizonyítási indítványában szóvá tette, hogy Bucsinszky csak alig pár mondatot inkriminált a cikkből, ennek dacára vállalkozik a cikk egész anyagának bizonyítására.

Kérte, hogy a bíróság szerezze be Oláh Gyárfás Mihály és Bucsinszky közötti polgári per iratait, melyekben a pinkabérletről van szó. Újságcikkekkel igazolja, hogy többször volt razzia a filmklubban. Bucsinszky ügyvédje, Goitein Sándor dr. nem ellenzi a bizonyítást, azonban ezt csupán arra kívánja korlátozni, hogy Bucsinszky részesedett-e a pinka jövedelméből? A bíróság elrendeli a valóság bizonyítását és megkezdi a tanuk kihallgatását.

Vitéz Csécsy Nagy Imre nyugalmazott altábornagy, az Úri Kaszinó elnöke elmondja, hogy az Úri Kaszinóban egyetlen egyszer sem látott hazárdjátékot. Volt ugyan itt is razzia, de a rendőrség semmi kifogásolni valót sem talált. Az Úri Kaszinó helyiségeiben Bucsinszky volt a főbérlő és Bucsinszky volt a vendéglős is. Bak Sándor detektívfőfelügyelő tanú kijelenti, hogy nem tehet tanúvallomást, mert a hivatali titoktartás alól nincs felmentve. Igen érdekes vallomást tett az ügyben Oláh Gyárfás Mihály vendéglős, aki kijelenti, hogy perben van Bucsinszkyvel, azonban hajlandó igazat vallani.

— Mindenki tudott róla és én magam is láttam, hogy a Filmklubban hazárdjátékot játszanak.

A pinkapénzt eleinte egy bizottság vette ki az urnából, később azonban Bucsinszky maga kezelte azt. A filmklub összes rezsijét a pinkapénz fedezte. Eleinte egy bizottság ellenőrizte a pinkabevételt, később azonban senki sem törődött vele. Az elnök kérdésére a tanú kijelenti, hogy a kártyaszobába csak szabályosan felvett tag mehetett be. A helyiségek eredetileg Bucsinszky tulajdonát képezték, tőle bérelte azt ki a Filmklub. A pinka egy darabig nem ment jól, később azonban mégis volt bizonyos forgalom.

— Én mint volt filmgyáros azelőtt háznagya voltam a Filmklubnak és csak később lettem vendéglőse és így betekinthettem a dolgokba. Határozottan láttam, hogy Bucsinszky vezette a pinkát. Ő volt a teljhatalmú úr.

Goitein dr.: Mennyi bért fizetett a Filmklub?

— Először százalékokról szólt a szerződés, de ezt négyszer változtatták meg. Én egy évig voltam csak vendéglős. Mégpedig 1925-től 1926-ig.

 Goitein dr.: A cikk 1928-ban jelent meg, a korábbi adatok nem érdekelnek bennünket. Oláh Gyárfás Mihály előadja, hogy a Filmklub négymilliárdért vette meg Bucsinszkytól a klub berendezését s ezt az összeget a pinkából akarta törleszteni.

Méhes elnök: Hát hiszen tagok is voltak. Tagdijakból nem lehetett fedezni a kiadásokat? — A tagdijak még huszadrészét sem teszik ki a jövedelemnek. Szemtanúja voltam annak, amikor Bucsinszky maga is adott, bankot azért, hogy ezzel fellendítse az üzletet. Fenyő Sándor miniigazgató a következő tanú, aki arról tesz vallomást, hogy a szabályokat mindig betartották és a játékszobába csak az mehetett, akit a választmány tagul felvett. Az elnök kérdésére kijelenti, hogy Bucsinszky tudta azt, hogy a Filmklub bevétele nagyrészt a pinkából telik. Több tanút hallgatott ki még ezután a bíróság, majd Bak Sándor kihallgatása végett a tárgyalást elnapolta azzal, hogy a bíróság intézkedni fog, hogy a detektívfőfelügyelőt a hivatali titoktartás alól mentsék fel.

1929-12-03

Oláh Gyárfás Mihályt, a Papagáj-mulató igazgatóját a Tábla jogerősen Felmentette a zsarolás vétségének vádja alól

Oláh Gyárfás Mihály budapesti varietéigazgató 1926. évben a Magyar Filmklub vengédlőjét bérelte. 1926 március elsején a bérleti szerződés lejárt és Oláh Gyáfás Mihálynak át kellett adnia a konyhafelszerelési tárgyakat. Az igazgató a bérleti szerződés megkötésekor százötvenmillió koronát adott át óvadékképpen a Filmklub igazgatójának, Bucsinszky Lajosnak, akitől a leltár átadásakor ezt a százötvenmilliót visszakövetelte. Bucsinszky valamilyen oknál fogva nem volt hajlandó a pénzt visszafizetni, mire Oláh Gyárfás és Bucsinszky között éles szóváltás támadt. A veszekedés során elhangzott kijelentésekért Bucsinszky Lajos zsarolás vétségének kísérlete címén bűnvádi feljelentést tett Oláh Gyárfás Mihály ellen.

Az ügyészség nem vállalta a vádat, mire a bűnvádi eljárást a pótmagánvádló indítványára folytatták le. A büntetőtörvényszék előtt megtartott főtárgyaláson Bucsinszky pótmagánvádló arra hivatkozott, hogy Oláh Gyárfás Mihály súlyos fenyegetődzéssel akarta kikényszeríteni tőle a százötvenmillió koronát és állítólag azt mondotta, hogy ha a pénzt nem kapja meg, akkor még ma vér fog folyni és különben is fel fogja jelenteni sikkasztásért a pótmagánvádlót. Oláh Gyárfás Mihály nem ismerte be bűnösségét és tagadta azt is, hogy az inkriminált kijelentést megtette volna. Tényként ismerte be, hogy felindulásaiban megfenyegette Bucsinszky Lajost, hogy sikkasztásért feljelenti, de ezt a fenyegetődzését komolyan is vette és Bucsinszky fel is jelentette.

Az eljárás ebben az ügyben most is folyamatban van. A törvényszék az elhangzott tanúvallomások alapján bizonyítottnak vette a vádlott jóhiszeműségét, mert a Bucsinszky elleni feljelentés ügyében az ügyészség is átvette a vád képviseletét. A tanúk közül csupán Bucsinszky Lajosné hallotta a vádlottnak azt a kijelentését, hogy Oláh Gyárfás Mihály ilyesmit hangoztatott volna. Mindezek alapján a törvényszék Oláh Gyárfás Mihályt a zsarolás vétsége kísérletének vádja alól felmentette. A tábla Kállay-tanácsa, most ezt az iéletet helybenhagyta, amely jogerőre emelkedett.

Ebben az évben Mihály új lakcímen található meg a telefonkönyvek tanúsága szerint:

Oláh Gyárfás Mihály, az Astra filmgyár vezérig. lakása, VII. Király-u. 67.

A Royal Orpheum 1929-es botrányos megszűnése után Mihálynak, aki a Papagáj mulató helységeit a fenti épületben működteti, vételi szándéka van az egész intézményre, sajnos vagy szerencsére sikertelenűl: 

1930-03-12

Miért bukott meg a Royal Orfeum?

Színházi körökben szenzációként terjedt el a hír, hogy eladták a Royal Orfeumot. Gazdát cserélt Magyarország egyetlen orfeuma, amely az utóbbi esztendőkben állandóan csőd előtt állott. A Royal Orfeumot közel huszonöt esztendővel ezelőtt építette Bálint Dezső. Több mint tizenkét esztendeig maga vezette a színházat, amelynek versenytársa is akadt a Nagymező utcai Fővárosi Orfeumban. Bálint halála után az örökösök a Pick-családnak adták el az orfeumot. Pickék Zerkovitz Bélát szerződtették igazgatónak. Az orfeum megbukott.

Utána jött Tarján Vilmos, aki csak az első esztendőben tudott eredményt elérni, a második évben már elvérzett a Royal Orfeumon. Ezután jött Perl Gyula budapesti építési vállalkozó, akinek a neve egyébként a Széchenyi fürdő építésével kapcsolatban vált közismeretessé. Perl újra Zerkovitz Bélát, valamint Roboz Aladárt szerződtette igazgatóknak. A vállalat jogtanácsosa Gelléri Miklós dr. lett. Perl tizenöt éves szerződést adott az igazgatóknak, amelyben havonta ezerhatszáz pengő fizetést biztosított nekik. A jogtanácsos ezer pengőt kapott. Az orfeum napról-napra rosszabbul ment. A premierek üres házak előtt zajlottak le. Ismert, elcsépelt számokat látott a budapesti közönség az orfeum színpadán és ez a magyarázata, hogy lassan-lassan kimaradt.

Zerkovitz, hogy üzleti forgalmát kissé megnövelje, a végső eszközhöz folyamodott. Két hétre leszerződtette Grockot, a közismert bohócot, napi 250 dollár fellépési díjjal. Grock sem vonzott azonban zsúfolt házakat. Az orfeum tulajdonosa megunta az örökös deficitet és ezért piacra dobta a részvényeket. Fűnek-fának kiúgatták anélkül, hogy jelentkező akadt volna, aki megvásárolja a részvényeket. Már Perl Gyula lemondott arról, hogy valaha is eladja a Royal Orfeumot, mikor egyszerre három jelentkező akadt.

Az első Ungerleider Mór, a Projectograph filmvállalat igazgatója, aki mögött egy társadalmi egyesület állott megfelelő tőkével. Ungerleider mozit akart alakítani a Royal Orfeumból.

Jelentkezett Oláh- Gyárfás Mihály, a Papagáj mulató tulajdonosa is.

A harmadik jelentkező Schmidt József, a Schmidt-néparéna tulajdonosa volt. Schmidtnek sikerült megállapodnia Perl Gyulával.

Tegnap délután megkötötték a szerződést, melynek aláírása után 182 darab ezer pengős bankjegyet számolt le a cirkusztulajdonos az építési vállalkozó asztalára. Perl ebből tiz-tíz százalékot két elbocsátott igazgatójának fizetett ki. Gelléri nem kapott végkielégítést, mert megmaradt továbbra, is az orfeum jogtanácsosának. A cirkuszigazgató népszerű varietét és téli cirkuszt akar a Royal Orfeumból csinálni. Naponta két előadást tartanak olcsó helyárak mellett.

A Papagáj tovább üzemel, a nyári szezonban újabb felújítást tartanak, miközben a kintlévőségeinek behajtásáról is gondoskodik.

           1930-08-05

Árverés.

Pk. X. 639497/1930. szám. Dr. Lukács Móric ügyvéd által képviselt Oláh Gyárfás Mihály javára 57 pengő tőke és több követelés és járulékai erejéig a budapesti központi kir. járásbíróság fenti számú végzésével elrendelt kielégítési végrehajtás folytán végrehajtást szenvedőtől 1930. évi május hó 17. napján lefoglalt és 2300 pengőre becsült ingóságokra a budapesti központi kir. járásbiróság fenti számú végzésével az árverés elrendeltetvén, annak az 1908. évi XLI. t.-c. 20. §-a alapján az alább megnevezett s a foglalási jegyzőkönyvből ki nem tűnő más foglaltatók javára is, az árverés megtartását elrendelem, de csak arra az esetre, ha kielégítési joguk ma is fennáll és ha ellenük halasztó hatályú igénykereset folyamatban nincs, végrehajtást szenvedőnél, Budapesten, VIII. ker., Bezerédy utca 5. szám, földszint 1. ajtószám alatt leendő megtartására határidőül 1930. évi augusztus hó 6. napjának délutáni 5 órája tűzetik ki, amikor a biróilag lefoglalt bútorokat és egyéb ingóságokat a legtöbbet ígérőnek, készpénfizetés ellenében, esetleg becsáron alul is, el fogom adni. Budapest, 1930. évi ,Junius hó 28. napján. Dr. Makai László, kir. br. végrehajtó. OF 1.3920

Egy kis sport is belefért:

1930-09-10

Barátságos mérkőzés szombaton. Artisták—Papagáj, Kőbányai út, 4. A jótékonycélú mérkőzés Oláh-Gyárfás Mihály ezüstserlegéért folyik. A meccset Salamon Béla vezeti.

Artisták futbalmérkőzése.

A Magyarországi Artista Egyesület és a Papagáj FC csapata vasárnap délután 3 órakor jótékonycélú barátságos mérkőzést játszik Salamon Béla bíráskodása mellett. A kezdőrúgást Tarján Vilmos teszi. A mérkőzést a Beszkárt százados úti sporttelepén tartják meg. Az artisták csapatában több neves színész is szerepel. A csapat tagjai László Andor, Pethes Sándor, Erczkövi László, Riválsz, Ludvig, Súgó L., Bárdos, Borbély, Bikari, Balázs, Sinay, Brandl Béla. A mérkőzés győztese Oláh Gyárfás Mihály, ezüstserlegét nyeri.

Az Artistaegyesület futballmérkőzést rendez

A Magyarországi Artistaegyesület szombaton délután, a Hungária-úti Beszkárt sporttelepen a Papagáj-mulató csapatával futballmérkőzést rendez. A színészek körében nagy érdeklődés nyilvánul meg a meccs iránt, mert már régen nem rendezték meg a néhány évvel ezelőtt rendkívül népszerű színészmeccseket. Az érdeklődésre jellemző, hogy Oláh Gyárfás Mihály, az ismert varieté-igazgató egy ezüst serleget ajánlott fel a győztesnek. A két csapat tagjai közt ott találjuk Pethes Sándort, László Andort, Érczkövy Lászlót, akik a múltban is szerepeltek a színészmérkőzéseken. A játékot kezdő kick-off-t Tarján Vilmos rúgja.

A pezsgővel való korábbi címkézgetés eredménye:

1930-09-19

Ma lecsukták a mulató üzletvezetőjét, aki drágább etikettel olcsóbb pezsgőt szolgáltatott fel (Saját tudósítónktól.)

A VII. kerületi kapitányság, mint rendőri büntetőbíróság rendelkezésére ma délelőtt előállították a rendőrség fogház- és toloncügy osztályára a Papagáj mulató üzletvezetőjét, Somogyi Ödönt, hogy egy reá régebben kirótt rendőri fogházbüntetését kitöltse. Az eset előzményei évekre nyúlnak vissza. A Papagáj-mulató tulajdonosa, Oláh Gyárfás Mihály ellen panaszt emeltek a rendőrségen, hogy szabálytalan módon kezeli mulatójában a pezsgőket. A panasz szerint értékesebb fajta pezsgő címkéjével ellátott üvegekben olcsóbb pezsgőt hozott forgalomba. A feljelentésre bizottság ment a Papagáj -mulatóba. A bizottság tagjai közt volt a földművelésügyi minisztérium egyik borszakértője is. A bizottság egy üveg pezsgőt rendelt és a borszakértő megállapítása szerint a drágább pezsgő címkéjével ellátott üvegben valóban olcsóbb italt szolgáltak fel. Megindult a kihágási eljárás és a VII. kerületi kapitányságon Oláh Gyárfás Mihályt 15 napi elzárásra ítélték, az üzletvezetőjét, Somogyi Ödönt pedig tíznapi elzárással sújtották. Az ítélet azóta megjárta az összes fórumokat és jogerőre emelkedett. Oláh Gyárfás Mihály az ítélet jogerőre emelkedése után kegyelmi kérvényt nyújtott, be, úgyhogy az ő ügye a kegyelmi kérvényelintézéséig függőben maradt, Somogyi ítélete azonban végrehajthatóvá vált és ezért a rendőrség intézkedésére az üzletvezetőt ma délelőtt előállították a toloncházba, ahol megkezdte tíznapos büntetésének letöltését.

A pincérek is zúgolódnak, szakszervezetek alakulnak ezidőtájt és a munkásosztály jelentős kritikát kezd megfogalmazni a gazdasági hasznot húzó réteg ellen, Mihály köztudottan nem foglalkozott a beosztottjai törvényes alkalmazásával:

1930-09-21

Pincérrabszolgák sorsa Magyarországon. Mit rejtenek egy mulató kulisszái? — A Waggon Lits. — Lillafüred. A főváros bankettjei.

A pincérek valóságos rabszolgaállapotban élnek. Ezekről a hihetetlen viszonyokról rántja le a leplet az a pör, amelyet most adott be ügyfele nevében dr. Gonda Béla elvtárs, amely bemutatja Budapest éjjeli életét és láthatjuk azt, hogy az éjjeli mulatók tulajdonosai az alkalmazottak bőrén, vérén és erkölcsén szereznek maguknak vagyont. Már az artistaegyesület beadványa, amelyet a napokban ismertettünk, leleplezi az éjjeli mulatók balkáni állapotait, ez a tárgyalás azonban a kizsákmányolásnak olyan fokát mutatja meg, amely még nálunk is példátlan.

K. pincér elvtársunk 1929 augusztus 31-től 1930 május 30-ig állott a Papagáj-mulató szolgálatában. Ez idő alatt — noha az ipartestület árszabálya heti 8 pengő fizetést és élelmezést állapít meg — egyetlen fillér fizetésben, sem élelmezésben nem részesült. Sőt még neki kellett fizetnie a teljes betegsegélyzői járulékot, noha a törvény kifejezetten kimondja, hogy a betegsegélyzői járuléknak a felét a munkáltató köteles fizetni. Saját költségén kellett uniformist csináltatnia, de neki kellett fizetnie a pohármosót, hozzá kellett járulnia a reklámnyomtatványok nyomási és kihordási költségeihez. Tekintettel arra, hogy ebben az üzemben tíz pincér volt és mindegyiket hasonló feltételekkel vette föl Oláh Gyárfás Mihály, a Papagáj tulajdonosa, megállapíthatjuk, hogy itt már nem csupán az alkalmazottak kizsákmányolásáról van szó, hanem a törvény kijátszásáról is.

Természetes az is, hogy az ilyen alkalmazott, aki semminemű díjazásban nem részesül, sőt még ő fizeti a munkáltató kiadásainak egy részét, rá van utalva arra, hogy a betévedt vendégtől minél több borravalót csikarjon ki. A tárgyaláson, amelyen Oláh Gyárfás Mihálynak üzelmeiért felelnie kell, kihallgatják majd az ipartestület és a szakszervezet titkárát és az elhangzottakból majd képet alkothatunk magunknak a mulató Budapestről és a pincérek hihetetlen és hallatlan kiuzsorázásáról. Így majd érthetővé válik, hogy miért kell a pincérnek az öt üveg elfogyasztott pezsgőhöz még két üveget odacsempészni, érthetővé válik, hogy az a főpincér, aki 32.000 pengő óvadékot adott, mindenáron keresni akar és meghalljuk majd azt is, hogy ezek a mulatók a törvény rendelkezéseinek ellenére záróórát nem ismernek.

Talán a fenti cikk hatására, Mihályt a mulató tulajdonosok egyesületének vezetőjeként látjuk viszont:

1930-12-21

Rendőri permanencia és szesztilalom a községi választás napjain  ’Az Est tudósítójától — A holnapi választásokkal kapcsolatban a rendiség széleskörű intézkedéseket tett a közrend, megóvása érdekében.

A rendőrtestület pernanenciában lesz és az egyes választási bizottságok elé kisebbszámú rendőri készültséget is kivezényelnek. Ezenkívül intézkedés történt a törvényben előírt szesztilalmi rendelet végrehajtására is. Úgy döntöttek, hogy Budapest területén ma délután hat órától kezdődően hétfő éjszaka tizenegy óráig szeszesitalt kimérni, vagy fogyasztás céljából forgalmba hozni tilos és aki ez ellen vét, az pénzbüntetéssel sújtható kihágást követ el. A ma este bekövetkező kétnapos szesztilalmi rendelkezés tulajdonképpen legközvetlenebbül a fővárosi mulatóhelyeket érinti.

Az Est munkatársa beszélt a mulató tulajdonosok egyesületének elnökével, Oláh Gyárfás Mihállyal, aki elmondotta hogy szombaton este a mulatóhelyek nyitva, tartanak, mert a szombat forgalmas napjuk szokott lenni, azonban vasárnap este valószínűleg bezárják a legfőbb mulatóhelyet. Szombaton este egyes mulatóhelyeken amerikai szesznélküli prohibitós italokat szolgálnak fel, azonkívül gyümölcshűsítőket és hasonló más italokat.

Budapest a választások két napján megismeri a száraz Amerika gyötrelmeit (A Magyarország tudósítójától.)

A községi választások miatt elrendelt szesztilalom szombat este 0 órakor kezdődik és hétfőn éjszaka 11 óráig tart. A szesztilalom elrendelése elsősorban a mulatóhelyeket érinti, amelyek majdnem kizárólag a szeszesitalok fogyasztására blazírozzák létüket. Súlyosan érinti azonban a rendelet a vendéglőket és a kávéházakat is. A mulatóhely tulajdonosok egyesülete részéről Oláh Gyárfás Mihály kijelentette a Magyarország munkatársa előtt hogy, a mulatóhelyek, szombaton este amerikai mintára berendezkednek majd szeszmentés italok, a felszolgálására. Ezenkívül természetesen hűsítőitalok, málnaszörpök és hasonlók kerülnek majd szombat este a mulatóhelyek asztalaira. A mulatóhelyek csak azért lesznek nyitva a szesztilalom ellenére is, mert szombaton látogatják legtöbben a mulatóhelyeket.

Vasárnap, amikor amúgy is gyengébb a látogatottság, valószínűleg bezárják a mulatókat. A vendéglő ipartársulat részéről a következő felvilágosítást adták: — A szesztilalom rendkívül szigorú, még rumosteát sem szabad felszolgálni. Ez az intézkedés természetesen nagymértékben érinti a vendéglősöket, akik azonban ennek ellenére feltétlenül betartják a rendelkezéseket és senkinek sem fognak még titokban sem italt felszolgálni. Már most több jelentés érkezett az ipartestülethez arról, hogy a déli órákban nagy kereslet indult meg városszerte az italok iránt. És még olyanok is beszereznek esetleg most italt erre a két száraz napra, akik eddig nem is igen éltek vele.

A vendéglők közül azok, amelyek általában szeszfogyasztásra rendezkedtek be, esetleg bezárnak vacsora után és essék hétfőn, éjszaka nyitnak ki ismét. Különösen áll ez a kiskocsmákra, ahol nincs is meleg konyha. Ezeknek legtöbbje be fog zárni. A nagy vendéglők, amelyek nagy konyhával rendelkeznek, természetesen változatlanul nyitva tartják helyiségeiket, legfeljebb nem szolgálnak fel szeszesitalokat.

A választások után, az év végére megint foci:

1930-12-24

Húsz mérkőzés — húsz győzelem.

 Vége a futbalszezonnak. A nagy csapatok útrakelnek és a pesti specialitásnak, a „hajnali mérkőzéseknek.” sora is megszakadt egy időre. Az utolsó meccs nemrég folyt le a MÁV-pályán. Megnéztük. A „Papagáj”—„Newyork” mérkőzés volt ez. Persze a szakmabeli előkelőségen egész sora jelent meg. Oláh Gyárfás Mihály igazgatóval az élen. Estélyi ruhás hölgyek és szmokingos, frakkos urak tárgyalták a mérkőzés esélyeit a legjobb hangulatban. Kiszaladnak a csapatok, egy sereg ismerős arc, éjjel még frakkban dolgoztak, most pedig futball-dresszben feszítenek a pályán s ha foglalkozásuk roppant nehézségeket tornyosít is sportolásuk elé, nem hajlandók lemondani a testedző játékról.

Aki pedig azt hiszi, hogy egy ilyen meccs csak valami kabarét, az téved! Bizony ezek a „Jaskák”, „Pisták”, egész komolyan veszik a futballt. Egynéhány közülük egészen jól játszik, így Petykó, Fischer és Blasch, illetve Boznovich és Bors. Végeredményben 1:0-ra győzött a „Papagáj”. A győztesek kapitányát fogjuk el. Kipirult arccal boldogan válaszol kérdéseimre: „Azért jó a csapatunk, mert már évek óta együtt játszunk. A személyzet nem változik és így jól összeszokott csapatunk van. Igazgatónk a mecénásunk, Koch Aladár a trénerünk és intézőnk, neki köszönhetjük a veretlenségünket. Mert veretlenül fejeztük be az esztendőt! Ezzel a csapattal: Vadócz (pincér) — Brasch (trafikon), Iroli (pincér) — Kikely (pincér), Petyko (pincér),Serdián (kellékes) — Gábor (főpincér), Singer (pénztáros), Fischer (pincér), Dániel (rendező), Grünfeld (zenész). Gólarányunk 81:18! Hússzor játszottunk. Hússzor győztünk.

Az új év új kihívások elé állítja Mihályt, akinek a kegyelmi kérvényét a pezsgő hamísítás kapcsán elutasítják:

1931-01-18

Másolat. A magy. Mr. államrendőrség budapesti VII. ker. ixipitámysága. — 37.175/1927. 1. A m. kir. állami rendőrség VTL ker. kapitányságának alulírott rendőri büntető-bírója az 1924: IX. t..-éükbe ütköző kihágás miatt Oláh Gyárfás Mihály és társai ellen indított kihágás ügyben, melyben a vádat Becker Ádám r.főtanácsos ügyészi megbízott és Torray Lajos dr. borászati főfelügyelő, szakképviselő képviselte, a Budapesten, 1928. évi január hó 14-én terheltek jelenlétében megtartott nyilvános tárgyalás alapján, a vád és védelem meghallgatása után hozom a következő

ítéletet:

Oláh Gyárfás Mihály I. rendű terheltet, aki 40 éves, rk. vallású, szegvári születésű, nős, mulató-tulajdonos, bűnösnek mondom ki az 1924 :IX. t.-cikk 9. §-ába, 16. §-ába, a 38. $. A bekezdésébe és a 43. §. 7. pontjába, ütköző kihágások miatt, melyeket azáltal követett el, hogy 1. eredeti Sehaumburg Lippe-pezsgőt, mint Törley „Reserve" pezsgőt hozott forgalomba olyképpen, hogy a Sehaumburg Lippe-üvegre a Törley-cég staniol kupakját helyezte rá; 2. különböző pezsgőt összeöntögetve, mint „Törley Extra Dry" pezsgőt hozott forgalomba; 3. bort oly elnevezéssel jelölt meg, mely a bor valóságos jellegének meg nem felelt; 4. az ellenőrző közeg előtt a borpincét eltagadta és ezzel a hivatalos ellenőrzés megejtését megakadályozta; végül 5. a bor kötelező megjelölését elmulasztotta; — Kreiker Henrik II. r. terheltet, aki 66 éves, rk. vall., nős, pozsonyi szül., borkezelő, bűnösnek mondom ki az 1924 .IX. t.e. 9. és 16. §-ai és a 33. r. 4. bekezdésébe ütköző kihágás miatt, melyet azáltal követett el, hogy 1. eredeti Schaumburg Lippo pezsgősüvegre a Törley Reserve ónkupakját helyezte és ezt igy adta ki a főpincérnek; 2. különböző összeöntögetett pezsgőt adott ki; 3. bort oly elnevezéssel jelölt meg,amely a bor valóságos jellegének meg nem felelt és 4. a bor kötelező megjelölését elmulasztotta; — Somogyi Ödön III. r. terheltet bűnösnek mondom ki az 1924:IX. t.-e. 33. §-ának 4. pontjába ütköző kihágás miatt, melyet azáltal követett el, hogy különböző pezsgőket összeöntögetett és azt mint Törley Extra D*yt hozta forgalomba, és ezért Oláh Gyárfás Mihály terheltet az 1924 :IX. t.-e. 43. §-ának 1. pontja, 43. §-ának 7. pontja és a 44. $. alapján, a Kbtk. 21. és 29. §-ai és az 1924 :IX. t.-c. 45. $-a alkalmazásával 15 napi elzárást helyettesíti SOO pengő pénzbüntetésre, mint főbüntetésre, ezenfelül behajthatatlanság esetére 13+13+10+3 napi elzárásra átváltadétandó 100+100+80+20 pengő pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre, — Kreiker Henrik II r. terheltet az 1924: IX. t.-c. 43. §-ának 1. pontja és 44. §-a alapján, a Kbtk. 49. §-ának alkalmazásával 1 napi elzárásra, mint főbüntetésre, ezenfelül behajthatatlanság esetére 5+5+3 napi elzárásra átváltoztatandó 40+40+30 pengő pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítélem. — Somogyi Ödön III. r. terheltet ez 1024. IX. t.e. 43. §-ának 1 pontja alapján, a Kbtk.. 21. §-a alkalmazásával 7 napi elzárást helyettesítő 50 pengő pénzbüntetésre, mint főbüntetésre, ezenfelül behajthatatlanság esetére 7 napi elzárásra átváltoztatandó 50 pengő pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítélem. Az elzárást terheltek önköltségén kell foganatosítani. A pénzbüntetést az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 16 napon belül kell, különben a végrehajtás terhe mellett, a VII. ker. kapitányság pénztárába befizetni. — Kötelezem terhelteket egyetemlegesen a 62.000/1924. F. M. rendelet 84. §-a alapján vegy vizsgálati díj címén 160 pengő, a szakértőként közreműködött Terray Lajos dr. borászati főfelügyelő részére háromszori szemlén és háromszori tárgyaláson részvételi díj és a felhasznált anyagok fejében járó díj címén lA-f- 14-j- 14-j- 12"-J-12+124-9.60-1-1.?00 88.80 pengő, Kiss Árpád dr. és Békési Tibor dr. r.-kapitányok, eljáró tisztviselők részére a 93.100/1926. F. M. I. alapján egyenkint 14 pengő megfizetésére. A bortörvény 48. §-a alapján elrendelem a jogerős ítéletnek terheltek költségére a Budapesti Hírlap c. napilapban és a Vendéglősök Lapja c. szaklapban való közzétételét, valamint a VII. ker. elöljáróság és a vendéglősök ipartársulatának hirdetőtábláin való kifüggesztését. — A befolyó pénzbüntetéseket és vegyvizsgálati díjat a m. Mr. földmívelésügyi minisztérium „Szőlészet és borászat 11 bevételi számlájára kell fordítani — Megokold*.

A lefolytatott tárgyalás során a következő tényállás nyert megállapítást: 1927. évi május hó 22-én Terray Lajos dr. borászati főfelügyelő és Richter Béla dr. ügyvéd, a Törley-cég ügyésze megjelentek a Papagáj-mulatóban és ott kifejezetten „Törley Reserve" pezsgőt rendeltek. Terray Lajos dr. megállapította, hogy a kiszolgált pezsgő nem Törley Reservé, hanem eredeti töltésű Sehaumburg Lippe, amelyre a Törley-cég staniolkupakja van ráhúzva. Terray dr. a mulatóban szolgálatot teljesítő Kiss Árpád dr. r.-kapitánnyal nyomban vizsgálatot tartott, amelynek során a raktárban még hat olyan pezsgősüveget találtak, amelyek, bár a Schaumburg Lippe-gyár üvegei voltak, a Törley-cég staniol kupakjaival voltak ellátva. Ezenkívül találtatott még egy „Törley Extra Dry"-üveg, pezsgő, amelyben „Littke"-jelzésű dugó volt. 1927. évi május hó 23-án a helyiségben újabb vizsgálat tartatott, amelynek során megállapítást nyert, hogy a pincehelyiségben a borok a kötelező megjelöléssel nincsenek ellátva, a raktárhelyiségben pedig több üvegen olyan megjelölés van, ami a bor valóságos származásának és jellegének meg nem felel. Ugyancsak megállapította a rendőri büntetőbíróság a kihallgatott tanuk vallomása alapján azt is, hogy az első vizsgálat alkalmával Terray dr. a jelenlévőkhöz kérdést intézett, hogy van-e pince, amire valakitől tagadó választ kapott, a jelenlévő Oláh Gyárfás Mihály a tagadást meg nem cáfolta, ezzel a pincehelyiséget eltitkolta és az ellenőrző közeg eljárását megakadályozta. A borvizsgáló szakértőbizottság szakvéleménye szerint a címkenélküli és „Törley Reserve" szakadt ónkupakos pezsgő eredeti töltésű Schaumburg Lippe-pezsgő, a címkenélküli és „Törley Extra Dry” szakadt ónkupakos pezsgő sérült-dugóval volt ellátva és a vizsgálat adatai szerint nem eredeti töltésű, hanem összeöntött pezsgő. A malaga, szemelt rizling és cherry jelzésű italok jelzésüknek nem felelnek meg stb. stb.... Budapest, 1928. évi január hó 14-én. Békési Tibor dr. &. Mm. kir. rendőrkapitány, mint rendőri büntetőbíró. Másolat: A m. kir. államrendőrség budapesti főkapitánya, mint II. fokú rendőri büntetőbíró. 2953/1928. fk. Hh. szám. Tárgy: Oláh Gyárfás Mihály és társai budapesti lakosok elleni kihágás: ügy. A m. kir. rendőrség budapesti főkapitánya, mint II. fokú rendőri büntetőbíró Terray Lajos dr. feljelentése folytán Oláh Gyárfás Mihály mulatótulajdonos és Somogyi Ödön üzletvezető, budapesti lakos ellen az 1924 :IX. t.-cikk 9. és 16. §-ai és 33. §-ának 4. bekezdésébe ütköző kihágás miatt folyamatba tett rendőri büntetőügyben a m. kir. rendőrség budapesti VII. ker. kapitányságának, mint I. fokú rendőri büntetőbíróságnak 1928. évi január hó 14-én 37.175/927. Mh. szám alatt hozott ítéletét szakképviselő törvényes időben előterjesztett fellebbezése folytán felülbírálás alá Tevén, a következőleg ítélt.

A megfellebbezett I. fokú ítéletet, minthogy az l. fokú rendőri büntetőbíróság a bűnösséget és büntetést helyesen állapította meg, Kreiker Henrik, II. r. terheltre vonatkozó részének érintetlenül hagyása mellett a vegyvizsgálati díjra, a szakértői és rendőri eljárási díjakra és költségekre és az ítélet hírlapi és egyéb módon való közzétételére vonatkozó összes rendelkezéseivel egyetemben, megokolásánál fogva helybenhagyom stb. stb. Budapest, 1928. évi március hó 22-én. Andréka s. k. főkapitányhelyettes, mint II. fokú büntetőbiró. Másolat: Magyar királyi földmívelésügyi miniszter. 76.212/1928. VIII. szám. Főkapitány úrnak 1928. évi március hó 22-én 2952/1928. kih. szám alatt hozott ítéletét, mellyel a budapesti VII. kerületének rendőrkapitánya által az 1928. évi január hó 14-én 37.175/1927. kih. szám alatt hozott I. fokú ítéletét... stb. stb. szakképviselő törvényes időben előterjesztett fellebbezése folytán, a büntetőtanács útján, felülbírálat alá vettem és annak eredményéhez képest a m. kir. belügyminiszter úrral egyetértőleg a következő ítéletet hoztam:

A megfellebbezett s 1928. évi március hó 22-én 2952/1928., kjh. szám alatt hozott II. fokú ítéletet minősítő részében azzal a kiigazítással, hogy az 1924.IX. t.-c. 33. §. 4-ik bekezdésébe ütköző kihágás ugyanezen t.-c. 43. §. 2. pontja szerint minősül, büntetőrészében azzal a változtatással hagyom helyben, hogy Oláh Gyárfás Mihály I. r. terheltet az 1924:IX. t.e. 9., 33. $. és 43. §. 7. pontjába ütköző kihágásokért összbüntetésül 20 napi önköltségen töltendő elzárásra, mint fő- és az első és másodsorban említett kihágásokért behajthatatlanság esetén további 20+30 napi elzárásra átváltoztatandó 340+340 pengő pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre, Kreiker Henrik II. r. terheltet az 1924 :IX. t.-c. 9. p. 33. Staiba ütköző kihágásokért összbüntetésül 30 napi, önköltségen töltendő elzárásra, mint fő- és behajthatatlanság esetén további 30+30 napi elzárásra átváltoztatandó 340+240 pengő pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre, Somogyi Ödön III. r. terheltet pedig a terhére rótt kihágásért 20 napi, önköltségen töltendő elzárásra, mint fő- és behajthatatlanság esetén további 20 napi elzárásra átváltoztatandó 340 pengő pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítélem. Egyben az 1924 :IX. t.-c. 48. és 50. §§-a alapján elrendelem a jogerős ítéletnek az alsófokú ítéletekben megjelölt napilapon kívül még a Pesti Hírlap és a Magyarság című napilapokban terheltek költségére való egyszeri közzétételét, valamint az ítéletnek az illetékes pénzügyigazgatósággal való közlését. Az ítélet egyéb részeit változatlanul hagyom. Indokolt: Szakképviselő fellebbezésének helyt adva, így kellett határoznom, mert mérlegelve a kihágás ténykörülményeit, hogy a fogyasztóközönség jóhiszeműségével visszaélve, csalárd módon egyes italok eredetüktől eltérően, rendszeresen hamis névvel lettek ellátva és kiszolgáltatva, ezen igen súlyos és a csalás határán álló büntetőjogi beszámítás alá eső cselekményeket csak a fenti mértékkel alkalmazott büntetésekkel találtam kellőképpen megtorolva, annál is inkább, mivel egyetlen terheltet illetőleg sem láttam túlnyomó enyhítő körülményeket fennforogni. Ugyancsak a cselekmények súlyosságára való tekintettel tartottam megokoltnak a jogerős ítéletnek az 1921 :IV. t.-c. 17. §-a értelmében való eljárás végett az illetékes pénzügyigazgatósággal való közlését és több napilapban való közzétételét. — Budapest, 1923. évi november hó 30-án. A miniszter helyett: Prónay I. k államtitkár. A III. fokú ítélet kihirdettetett: 1929. évi január hó 12-én Békési dr. s. k. r. büntetőbíró. A másolat hiteléül: Budapest, 1931 január I.

Ruttkay r. k. tiszt.

Gyárfás megkönnyebbül, nem kell börtönbe vonulnia…

Hősünk szereti a sportot így a Papagáj mulató se maradhat ki belőle:

1931-02-06

Pénteken érkeznek Párizsból a nemzetközi női birkózóbajnokok

Szombattól, kezdve érdekes esemény színhelye lesz a Papagáj-mulató. Itt rendezik meg ugyanis a nemzetközi női birkózóbajnokságokat, amelyeknek résztvevői holnap érkeznek Párizsból. A francia fővárost hosszú ideig lázban tartotta ez az újszerű sportesemény, női birkózóbajnokok összecsapása. A küzdelemben tizennégy nemzet professzionista női birkózói vesznek részt. A párizsi bajnokságok során a legnagyobb érdeklődést egy Martinique-szigeti mulatt nő és egy spanyol birkózó szenyorita kellette. A budapesti női birkózóbajnokságoknak Oláh Gyárfás Mihály a rendezője.

A gazdasági válság begyűrűzése lépésekre kényszeríti Mihályt is:

1931-02-21

 Mentőakció a mutató-varieték érdekében.

A Műsoros Varieté és Cirkuszigazgatók Szövetségének elnöke, Oláh Gyárfás Mihály küldöttséget vezetett a belügyminiszter elé. Elpanaszolta, hogy a súlyos gazdasági viszonyok nyomán oly válságos helyzetbe jutottak ezek a vállalatok, hogy képtelenek megfizetni az aránytalanul magas összegben rájuk rótt adókat, illetékeket és egyéb díjakat. Rámutatott a túlságosan magas rendőrügyeleti díjakra, mely különösen nagy tehertételt jelent. A belügyminiszter részletesen tárgyalta és megértéssel fogadta Oláh Gyárfás Mihály méltánylást érdemlő kérelmeit, s kilátásba helyezte, hogy a szövetség ügyét sürgősen tárgyalás alá véteti, s a lehetőséghez képest annak eleget is tesz.

És jött a következő botrány:

1931-03-17

Tizenhat rántott csirke, 38 fekete kávé, hetven pengő ára kaviár és egyéb jó latotok a bíróság előtt - Egy görbe éjszaka epilógusa - leleplezéssel és felmentéssel (Saját tudósítónktól.)

Egy görbe éjszaka a története annak a főtárgyalásnak, amely ma folytat a büntetőtörvényezéken. Horváth Géza dr. egyesbíró előtt. Csalás bűntettével vádolta meg a királyi ügyészség dr. Lengyel Rezsőt, a műegyetemi menza vezetőjét azon a címen, hogy néhány hónappal ezelőtt a Tapagáj múlodóban hatalmas dóridai csapati, boldog-boldogtalant meghívott asztalához, gavallérosan rendelt mindenkinek és végül nem fizetett.

 — Nem érzem magam bűnösnek, — védekezett a vádlott.

— Úgy féltizenkettő tájban mentem a mulatóba, ahová már három év óta szoktam járni és ahol jól ismert úgy a tulajdonos, Oláh- Gyárfás Mihály, mint Kiszely üzletvezető. Rögtön hozzám is jöttek, én azonban kijelentettem, hogy ma nem lesz dáridó, mert nincs pénzem. Oláh erre azt mondotta:

— Ne is törődj vele, ha ma napi fizetsz, majd megfizeted holnap. Máskor is megtörtént már ez."

— Két nő rögtön mellém telepedett, egy tót leány és egy cseh ír, egy szót sem tudtam egyikkel sem beszélni. Azzal kezdték, hogy rántottcsirkét rendeltek. Én nagyot néztem és jó étvágyat kívántam, de mondtam, hogy nem vállalom mások traktálását, mert nincs nálam pénz. Ennek dacára nagyban folytak a rendelések, egyre-másin telepedtek le a vendégek, volt fogyasztó csőstül. Hajnali négy óráig tartott a muri, amikor aztán prezentálták a számlát.

— Mikor megláttam, hogy körülbelül hatszáz pengő a szánja, kicsit megszédültem, — folytatta a vádlott a hallgatóság nagy derültsége közben

— és rögtön kijelentettem, hogy amit én rendeltem, azt szívesen fizetem, a többiért azonban nem vállalok felelősséget. A bíró itt félbeszakítja:

— Mondja csak, hogy lehet, hogy ilyen rettentő sok mennyiséget elfogyasztottak. Hiszen ez irtózatosan sok." Itt van például tizenhat rántott csirke, aztán SS fekete 60 pengő. Aztán alább kaviár 70 pengő. Hogy tudtak ennyi kaviárt megenni?

— Én kérem nem is láttam! — válaszolja a vádlott.

—  Mandula: 6 pengő. Hát ez micsoda ! — kérdi a bíró. Ezt kérem oda szokták dobni az asztalra marokszámra, aztán hirtelen eltűnt, egyszerre csak nem volt sehol.

— És a szivarok, — sorolja tovább a bíró,

— 50 pengő ára cigaretta és szivar.

— Igen, — feleli a vádlott,

— ezek azok, amelyeket Kiszely elemeit. Reggel még duzzadt a zsebe a cigarettától és a szivaroktól és a saját cigarettámból kínált meg engem. A vádlott kihallgatása ezzel véget is ért. Következtek a tanúk. A főpincér vallott először, re jelentés, hogy ő akkor már nem volt alkalmazásban a Papagájban, előzőleg azonban ismerte Lengyelt, mint jólfizető vendéget.

Magas, bundás, kancsó bokájú leány a következő tanú, aki így vall:

— Lengyel vendége voltam, ő hívott oda félkettő tájban, amikor már hat-hét üveg pezsgő volt az asztalon. Gyárfás és Kiszely is ott voltak, azonkívül öt vagy hat lány. Lengyel maga úgy be volt szorítva egy sarokba, hogy alig tudott mozogni. (Nagy derültség.)

— Engedélyt kért maga Lengyeltől, ha valamit rendelni akart?! — kérdi a bíró. — Igen, én mindig megkérdeztem. Például kaviárt szerettem volttá és Lengyel engedélyével rendeltem is. Erre egy egész dobozt hoztak. Én alig vettem egy keveset, pár perc múlva már nem volt sehol az egész, mind elfogyasztották. Emlékszem rá, hogy Kiszely többször mondogatta:

— Doktorként, még egy üveggel, na, még egy üveggel! — és aztán egyre-másra jött a pezsgő.

— Maradjunk csak a kávjárnál, — veti közbe a bíró.

— Hát nem óriás összeg hetven pengő kaviárért? Hogyan tudták azt mind elfogyasztani?

— De kérem, Kiszely kanállal ette — válaszolja óriási derültség közben a leány.

— Nagyszerű! Kiszely kanalas, és Lengyel fizessen! — jegyzi meg erre Horváth bíró.

— Kérem, — mondja szinte mentegetőzve Tasnádi Ibolya

— én, mondom, csak nagyon keveset ettem a kaviárból. Egy bécsi szeletet fogyasztottam el ezenkívül és ittam egy pohár feketét. Ennyi az egész. Hallottam, amikor Oláh azt mondta, hogy nem kell már több italt hozatni, Kiszel azonban erre azt mondta Oláhnak Lengyelre célozva:

—Bízd csak rám, ez az én katonám, azt teszem vele, amit akarok.

— Amikor aztán fizetésre került volna a sor, Lengyel dr. nem akart fizetni. Kiszel ekkor erőszakoskodott, sőt rendőrt hivatott, hogy igazoltassa Lengyelt és vigye be a rendőrségre.

— Érdekes. Pedig már három évvel előbb ismerte a Papagájból a vádlottat, mint rendes vendéget! — jegyzi meg a bíró.

A tanúvallomások befejezése után Oláh Gyárfás ügyvédje bejelentette, hogy az igazgató revideálta időközben Lengyel Dezső dr. vádlott panaszait és megállapította, hogy tévedésből valóban belekerültek olyan tételek a számlába, amelyeket a vádlott jogosan kifogásolt. A többi, nem kifogásolt tételt Lengyel megtérítette, ilyenformán az elszámolás megtörtént, a sértett tehát visszavonja feljelentését és nem kívánja Lengyel megbüntetését.

Vitéz Boronkay István dr. ügyészségi alelnök tartotta meg ezután vádbeszédét és kérte Lengyel Rezső megbüntetését. A törvényszék felmentette a vád alól Lengyel Rezső dr.-t, azzal az indokolással, hogy semmiféle adat nincs arra vonatkozólag, hogy csalás szándéka vezette volna. Az ügyész fellebbezett.

Miután a vendéglátás területén az étterem és a mulató kategóriát Mihály kimaxolta, következhetett valami új nagyobb dobás. A már 1913-ban elkezdett balatonlellei Gyárfás szálló projekt beérett az aratásra:

1932-06-01

Árdrágítás miatt előállították Oláh Gyáriás Mihály lellei penzióst. Balatonlellének, a Balaton legmozgalmasabb fürdőhelyének ismét új izgalma van. A gazdasági rendőrség, amelynek állandó kirendeltsége működik Balatonlellén, előállította Oláh Gyárfás Mihályt, a legnagyobb balatonlellei panzió tulajdonosát, a balatoni szálloda és panriótulajdonosok egyesületének elnökét és vele együtt üzletvezetőjét, Hajdú Miklóst is, árdrágítás vádja miatt.  A gazdasági rendőrség balatonlellei kirendeltsége bizalmas feljelentések alapján az utóbbi napokban állandóan figyelte a panziót és annak árkalkulációit és ennek alapján történt Oláh Gyárfás Mihály és üzletvezetőjének előállítása a gazdasági rendőrségre.

1932-06-16

Lelkes beszédek a magyar tengerpart ügyében egy törvényszéki tárgyaláson Oláh-Gyárfás Mihály balatonlellei penziótulajdonost felmentette a bíróság az árdrágítás vádja alól

Kaposvár, június 15.

A kaposvári kir. törvényszék Kelemen-tanácsa szerdán délelőtt tárgyalta Oláh-Gyárfás Mihály balatonlellei panziós árdrágulási ügyét. A kir. ügyészség Oláh-Gyárfás Mihályt árdrágítással vádolta, mert az 1931. év saisonjában a 46 filléres, beszerzési áron vásárolt üvegsört 1 pengős, a 16 filléres kristályvizet 40 filléres és az állítólagos 2 pengős bort 4 pengős árért bocsájtotta a fogyasztóközönség számára. A bíróság meghallgatta a vádlott és a tabuk kihallgatása után Biliczky Antal kaposvári szálloda- és étteremtulajdonos szakértőt is, aki véleményében nem látta fennforogni az árdrágítást.

Nem kell fényűzés és nem kell pompa — mondta vádbeszédében a kir. ügyész.

Máté Endre dr, a vádat képviselő kir. ügyész vádbeszéde következett a szakértő kihallgatása után.

— Tekintetes kir. törvényszék! — mondta — kétségtelenül fennáll a vádlottal szemben az árdrágítás vétsége, mert az az ár, amit ő számított, nemcsak a 100, de a 200 százalékos hasznot is meghaladja. Bár azzal védekezik a vádlott, hogy a rezsije óriási, mégsem lehet azt kívánni a fürdőközönségtől, hogy magas árakat fizessen és elszokjon, elriadjon a magyar tengerpartról. Nem kell fényűzés és nem, kell pompa a mai nehéz időkben. Az olyan ember, aki csillogással, pompával, de jól megfizetett árral akar panziót fenntartani, az menjen Franciaországba, ahol sok az arany, ahol meg tudják fizetni a magas árakat.

Kiterjeszkedett még a kir. ügyész arra is, hogy hiába akarják akkor a magyar fürdözőket a Balatonra küldeni hangzatos reklámokkal, ha ott kizsákmányolják őket. Végül kérte, hogy árdrágításban mondja ki bűnösnek a vádlottat a kir. törvényszék és megfelelő ítélettel sújtsa.

A védőügyvéd lelkes beszéde a magyar tengerpart mellett

A vádbeszéd elhangzása után Lantos József dr védőügyvéd mondta el védőbeszédét.

— Tekintetes kir. Törvényszék! Nem oszthatom véleményemet a vádhatóság igen tisztelt képviselőjével. Vajjon bűnnek lehet-e betudni, ha egy vagyonát is feláldozó vállalkozó szellemű ember olyan kényelmet és szórakozást biztosít a magyar tenger fürdőzőinek, mint azt Oláh Gyárfás is megtette? Vajon nem megy-e szívesebben a közönség azokra a fürdőhelyekre, ahol kellemesen szórakozhat, ahol kényelmesen töltheti el a nyaralási idejét. Szép erény az egyszerűség, tekintetes kir. törvényszék, de kétségkívül vannak olyan emberek, kik többet is kivánnak, mint az egyszerűség. Szabadjon felhoznom egy példát arra, hogy mi a helyzet külföldön. A Fertő-tónak azon a részén, amely magyar terület maradt, sás és vízinövény terem, a másik felén, mely osztrákok kezére jutott, nyüzsög a fürdővendégektől, hatalmas paloták és szállodák emelkednek. Csak elismerés illetheti tekintetes kir. törvényszék ezt az embert, aki arra törekedik, hogy nívót érjen el és annyit nyújtson, hogy külföldről is szívesen jöjjenek hozzánk a fürdővendégek. — Kérte ezután a bíróságot Lantos úr, hogy a vádlottat mentsék fel. A kir. törvényszék ítéletében a btk. 326. § 1. szakasza értelmében Oláh-Gyárfás Mihályt felmentette az árdrágítás vádja alól. Az ügyész fellebbezést jelentett be.

Mondhatnánk mai szemmel minek ment oda valaki, aki nem tudja az árat megfizetni, ám van olyan személy aki biztosan nem fizetett:

1932-06-17

Gömbös Gyula Balatonlellén

Balatonlellei tudósítónk közli, hogy Gömbös Gyula honvédelmi miniszter két napot töltött Balatonlellén, ahol megtekintette a katonai üdülőtelepet. A honvédelmi miniszter balatonlellei tartózkodása alatt a Gyárfás szállodában lakott, amelynek gyönyörű fekvése, teljesen modern berendezése megnyerte tetszését és távozásakor elismerését fejezte ki Oláh Gyárfás Mihálynak, azért az áldozatkészségért, amellyel lehetővé tette, hogy a Balaton partján ez a modern, a kultúra minden igényét kielégítő üdülő felépülhessen.

Persze nemcsak Mihály került bajba a Papagáj miatt, a prominens személyeket gyakran környékezték meg a kalandot, jó partyt kereső könnyűvérű táncoslányok:  Grasz Annuska az operaház tánckari tagja, ki mellékesen keresetét kiegészítve a Papagáj múlatóban is fellépett táncosnőként, nagy társasági botrány kavart 1931 őszén, amikor gróf Majláth Alajos feleségül vette. A család a II. világháború után elszegényedett majd kitelepítették őket. Grasz Anna évekig élt bénán, férje ápolta. Adonyban hunyt el 1979-ben. Ám a házasságuk sokakat zavart:

1932-12-25

GRÓF Majláth Alajostól 50.000 pengő kártérítést követel a táncosnő, akit elhagyott szenzációs házassága kedvéért - Somogyi Lucy keresetében azt állítja, hogy neki ígért házasságot a fiatal gróf

Az 1931. év egyik legnagyobb társasági szenzációja Majláth Alajosgrófnak a Papagáj-mulató táncosnőjével, Grasz Anniéval kötött házassága volt. Ezt a messzalianszot egy, a végsőkig elkeseredett közelharc előzte meg. A fiatal, alig huszonhatesztendős gróffal vívtak — amint az események igazolták — eredménytelen csatát a szülök: Majláth Géza gróf, felsőházi tag és felesége Zichy Marietta grófnő. Alajos grófnak — aki csehszlovák állampolgár — Nyitrakövesden 1500 hold saját birtoka van és ugyancsak ő a várományosa a majlátgárdonyi hatezer holdas hitbizománynak is. Ez az anyagi függetlenség tette meddővé a Szülők és a család ellenkezését és a múlt év november 10-én a VI. kerületi elöljáróságon ezért történhetett meg a házasságkötés. Tanuk voltak a menyasszony részéről Oláh Gyárfás Mihály, a Papagájmulató tulajdonosa, a vőlegény részéről pedig egy ügyvéd. De kivonult ebből a szenzációs alkalomból a Papagáj-mulató egész személyzete is. Táncosnők, pincérek, zenészek, tanka csoportja jelezte az elöljáróság nem mindennapi szertartását.

A hymen híre akkoriban villámcsapásként érte a grófi családot és a családon kívűl még egy leányt. Mert Alajos gróf házasságának az előzménye — amint ez már történni szokott — egy évekig tartó szerelem volt. Ez a szerelem azonban, a szokástól eltérően, nem jelenlegi feleségéhez, hanem — Somogyi Lucy táncosnőhöz fűzte.

A szenvedélyes udvarló

Ez volt az előzménye annak a kártérítésipernek, amelyet Somogyi Lucy és testvéröccse, Somogyi Gyula a budapesti törvényszék előtt Majláth Alajos gróf ellen indítottak. Dr. Bajkay Endre táblabíró a napokban tartott folytatólagos tárgyalást ebben a perben. Egy nagy szerelem részletei bontakoznak ki a táncosnő keresetleveléből, amelyet ügyvédje, dr. Kéler Bertalan ismertetett a tárgyalások folyamán.

— 1929. év őszén ismerkedtem meg gróf Majláth Alajossal, — így kezdi keresetét Somogyi Lucy —, aki nyomban hevesen udvarolni kezdett. Beszélt jövőről, fényről, gazdagságról, nagy utazásairól, s míg megremegve hallgattam gondolatainak forró zúgását, elfeledkeztem arról az örök fausti megismerésről, hogy senkiben és semmiben nem bízhatunk, hogy az Élet célja ismeretlen az Élet maga hiábavalóság. — A Vas-utcában laktunk akkoriban egy kisebb udvari lakásban. Egy délután meglátogatott Majláth gróf, hogy szüleimnél tiszteletét tegye.

Ezután mind gyakoribb vendég lett nálunk és kijelentette, hogy feleségül akar venni. Közöltem vele, hogy nekem már van egy komoly kérőm, aki bármikor hajlandó elvenni. Az illető egy előkelő budapesti részvénytársaság igazgatója, aki megígérte, hogy ha hozzámegyek, a szüleimet is támogatni fogja és kisöcsém iskoláztatását nagykorúságának eléréséig biztosítja.

— Száz százalékig vállalom én is ezeket a kötelezettségeket, — mondotta állítólag Majláth Alajos gróf, — mert azt akarom, hogy az én feleségem légy!

— Ilyen előzmények után lettem a gróf menyasszonya — folytatja keresetét a táncosnő — és szüleim lakásán megtartottuk az eljegyzést. Az eljegyzés után a gróf kívánságára új és megfelelő nagyságú lakást béreltem, bútorokat, háztartási tárgyakat szereztem be, ruhákat csináltattam, szóval olyan beszerzéseket eszközöltem, amelyek a kötendő házasság folytán leendő férjemnek rangjára és társadalmi pozíciójára tekintettel nemcsak indokoltak, hanem egyenesen szükségesek voltak.

Közben vőlegényem megismertetett barátaival, élénk társadalmi életet kezdtünk élni, ahol csak megjelentünk, vőlegényem tüntetően büszkélkedve mutatott be ismerőseinek, mint menyasszonyát, úgy hogy eljegyzésünk nemcsak a rokonok és ismerősök között, hanem a főváros előkelő társadalmi rétegeiben is köztudomásúvá vált.

A periratok egy vad kalandról

— Vőlegényem minden szabad idejét velem töltötte. Együttlétünk alatt alkalmam volt megismerni lelki világát, amelynek az a fő jellemvonása, hogy leginkább saját magával foglalkozik és telve van azzal az önmaga iránt érzett meghatott sajnálkozással, amely az önző emberek sajátja. Ellenzésem dacára rengeteget mulatott s szórakozásainak hangulatai nyomán tele volt túlzó szentimentalizmussal, nagy szavakkal és ez minden alkalommal csak úgy áradt belőle. Megittasult saját hangjának zengésétől és végesvégig szuperlativusokból, dübörgő nagy esküvésekből és vallomásokból álló szerelmesleveleket küldözgetett.

Mindehhez, ha hozzávesszük, hogy Majláth gróf magas termetű, jó megjelenésű, csinos fiatalember, könnyen megérthető, hogy egész lényemmel beleszerettem. — Ilyen előzmények után — folytatja keresetét Somogyi Lucy — következett be az a rettenetes eset, melyről számot adni szinte képtelen vagyok. Egy alkalommal, amikor szüleim és a háznép távol volt, vőlegényem visszaélt a helyzettel és beleegyezésem nélkül, tiltakozásom ellenére, erőszakosan olyan jogot bitorolt magának, mely csak egy férjet illet meg. Azt hittem, hogy idegrendszerem nem bírja elviselni ezt a súlyos csapást s a kiállott izgalmak hatása alatt oly súlyosan megbetegedtem, hogy hetekig orvosi kezelés alatt állottam. Amikor Somogyi Lucy betegségéből felgyógyult, a Terézkörúti Színpad havi 500 pengős fizetéssel le akarta szerződtetni.

A szerződés — amint azt a táncosnő állítja — a gróf ellenkezése miatt hiúsult meg, aki ebben az időben már szinte erőszakosan sürgette a házasságkötést. Kívánsága komolyságának az alátámasztására ekkor tette Majláth gróf azt az ajándékozási ígéretet, amely szintén tárgyát képezi ennek a kártérítési pernek. A keresetlevél szerint — amelynek ebben a részében a kiskorú Somogyi Gyula szerepel felperesi minőségben. — Majláth Alajos gróf határozott és komoly ígéretet tett menyasszonyának és menyasszonya szüleinek, hogy Somogyi Gyula — aki egyébként Majláth gróf bérmakeresztfia— neveltetési és tanultatási költségeinek fedezésére 1931 szeptember 1-től 1948 január 1-ig havi 300 aranypengős járadékot fog biztosítani. Az ajándékozás perfektuálására azonban már nem került sor, mert a gróf az ezt követő napon egyik pap hozzátartozójával Mária-Zellbe utazott, amint később kiderült: szüleinek erélyes közbelépésére. Menyasszonyával levélben közölte, hogy felbontja eljegyzésüket, minden más gondolatomat háttérbe szorította. Édes egyetlen kis Lucykám, akárki akármit mondjon, én nem tudok ebbe belenyugodni, hogy nélküled kelljen ezután élnem. Most pedig édes kicsim vess meg engem, mint egy gyáva kutyát és dobj el te magadtól, ahogy akarod, talán megérdemlem, vagy bocsáss meg nekem. így is, úgy is foglak szeretni és elfelejteni sohasem foglak tudni. Ez a levél úgy van becsempészve és azért kérlek ne válaszolj rá rendes utón, hanem tedd be a leveledet a szmoking-kabátom bélésébe. Sok szeretetet ölel és ezerszer csókol a le szomorú szívű és mindig hű Alajosod."

Az idő és a távolság hű szövetségese volt Majláth Alajos grófnak. 1931 őszén már filmszerű gyorsasággal peregtek az események, Mária-Zell után egy pozsonyi tánchelyiség neonvilágosságában egy új leányarc bukkant fel a fiatal gróf életében. Grasz Annienak hívták azt a táncosnőt, akit a pozsonyi mulatóból a fővárosi bárba, onnan pedig rövid vendégszereplés után őseinek kastélyába vitt magával Majláth Alajos gróf.

Somogyi Lucy keresetének petituma pedig a következő: kötelezze a törvényszék Majláth Alajos grófot a házassági ígérete alapján, kötendő házasság reményében tett kiadás valamint a nyilvános jegyesség és csábi által okozott erkölcsi kár, összegszerűen 50.000 pengő megtérítésére.

Somogyi Gyula arra kéri a biróságot, ha bérmakeresztapjának, Majláth Alajos grófnak részére tett ajándékozási ígéretét kötelező erejűnek mondja ki, annál is inkább mert szülei az ajándékozás reményében már nagyösszegű kiadásokat tettek. Somogyi Gyula követelését a gróf által megígért ha 300 pengős járadék tízévi összesében, azt 36.000 pengőben jelölte meg.

A férfi tagad

Majláth gróf mindössze egy pársoros előkészítő iratban válaszolt volt menyasszony terjedelmes keresetlevelére. Előadja, hogy Somogyi Lucyval a Pele-Mele-mulatóban ismerkedett meg, ahol a leány mint táncos alkalmazásban állott. Szerinte az ismeretségük első éjszakáján már az övé lett és Lucy egész „viszonyuk" tartama alatt megfelelő módon honorálta. A keresetlevélben foglalt összes állításokat tagadja, bizonyítékot nem kíván előterjeszteni, a bizonyítást —, amely véleménye szerint úgysem lehet eredményes — áthárítja Somogyi Lucyra. A most megtartott tárgyaláson dr. Kéler Bertalan, a táncosnő jogi képviselője, egész köteg — Somogyi Lucy által kifizetett — számlát csatolt az iratokhoz és bemutatta azt a jegygyűrűt is, amelyet Majláth gróf adott a menyasszonyának.

A gyűrűbe ez van bevésve: „1930 május 7. Alajosodtól." Az ügyvéd ezenkívül számos tanú kihallgatását is kérte a bíróságtól. Bajkay bíró egyességre szólította fel a peres feleket, ez az igyekezete azonban nem járt eredménnyel. Elnapolta a tárgyalást azzal, hogy a bizonyítás kérdésében a legközelebbi alkalommal fog dönteni.

1933-01-17

Hitelezői karmai közül kiskabátban, hajadonfőlt megszökött a Papagáj tulajdonosa

— Az Est tudósítójától —

Szombaton este kialudt egy fényreklám a körúton, nem világítanak a »Papagáj« mulató színes villanykörtéi. A mulatót bezárták, hatósági pecsét van az ajtaján, az igazgató, Gábor Sándor megszökött, rendőri feljelentések, zűrzavar. A Royal Orfeum épületében lévő helyiségnek az utóbbi években Oláh Gyárfás Mihály volt a tulajdonosa. Ő alkalmazta főpincérként Gábor Sándort, aki később igazgatója lett a Papagájnak és szombaton vállalkozásának összeomlása előtt másodpercekkel megszökött Budapestről. Gábor Sándor a háború előtt bankhivatalnok volt, a háborúban, mint főhadnagy szolgált. A háború után újra banktisztviselő lett. Gyakran látni lehetett a Rákóczi úti Tabarinben, ahová különösen egy fiatal táncosnő kedvéért járogatott. Amikor állásából kiesett, családjától szerzett pénzzel »csöndes társként« belépett a Tábarin vezetőségébe.

Tőkéjét elvesztette, azonban nem hagyta magát. Menteni próbálta, ami még menthető. Egy este frakkba öltözötten, mint főpincér jelent meg a Tabarin-ben.

Ő volt az első Budapesten, aki szakmai képzettség nélkül lett főpincér. A Táborin összeomlása után került át főpincérként Gábor Sándor a Papagáj mulatóba. Vele együtt került a Papagájba egy táncosnő is, akiről mindenki tudta, hogy együtt él Gábor Sándorral. Gábor a mulató tulajdonosának nagy kauciót adott, s naponta 40 pengős helypénzre fizetett. A szerződés még arra is szólt, hogy Gábornak kell élelmezni a mulató élő cégérét, az öreg papagájt és azt a szamarat, amely a mulató kis reklámfogatát húzta végig a városon.

Sok kellemetlensége volt a mulatónak, Gábort egy íziben jogerősen két heti elzárásra ítélték. A főpincér letöltötte a büntetését, majd visszatért a mulatóba. Tavaly Oláh Gyárfás Mihály, az akkori tulajdonos átadta az üzemet Gábor Sándornak, aki ekkor már rokonságától nem tudott pénzt szerezni, ezért kauciós alkalmazottak szerződtetésével segített magán. A Papagáj-ban minden alkalmazottnak kauciója volt, még a konyhai tüzilegény is kauciót tett le.

A kauciók elúsztak,pedig Gábor a szállítóinak sem fizetett és minden pénz kevés volt a költségek fedezetére. Esténként, amikor kigyulladtak a lámpák a Papagájban, közel 1090 pengő rezsije volt már a tulajdonosnak. Hiába hirdettek világattrakciókat, hiába próbálták újabb és újabb ötletekkel a közönséget visszaszoktatni a mulatóba, éjszakánként néhányan ültek csak a helyiségben. A forgalomra legjellemzőbb adat, hogy voltak esték, amikor a mulatóba szerződtetett jazz tagjai mindössze 50 fillért kerestek. Az összeomlás elmaradhatatlan volt.

A múlt héten Gábor Sándor tudta már, hogy nem tudja megmenteni a Papagájt és nem tudja megmenteni önmagát. A lakásbíróság is beleszólt dolgaiba a háztulajdonos Beck-család ugyanis a lakoltatási pert indított ellene s a bíróság jogerős végzése alapján ma, hétfőn Gábort kilakoltatták volna a helyiségből. Ezt már nem akarta megvárni, a múlt héten már csak magánügyeit próbálta rendezni, Gábornak ugyanis nemcsak üzleti, hanem magánügyei is rendkívül kuszák voltak. Nemrégiben mulatójának egyik attrakciója, egy fiatal artistanő nagyon megtetszett neki. Erről a hevesen lobbanó szerelemről tudomást szerzett az a táncosnő, akivel Gábor hosszabb idő óta együtt élt. Kínos jelenetek során vonta felelősségre Gábort. Szilveszter délutánján ismét megjelent Gábornál, aki még novemberben külön költözött. Újra felelősségre vonta, megkédezte, hogy nem akar-e visszatérni hozzá. Gábor azt mondta, hogy nem, mire a táncosnő egy vázával betörte az ablakot és a széthulló üvegcserepek közül felkapva egyet felvágta az ereit. A mentők idejekorán elsősegélyben részesítették, úgyhogy sérülései nem váltak komolyakká. Szombaton délben ismét összegyűltek a hitelezők a mulató helyiségében. Nem is azért jelentek meg, hogy a pénzüket kérjék inkább ellenőrizni akarták Gábort, hogy nem szökött-e meg, mert akkor már mindenki arról beszélt, hogy Gáboron nem lehet segíteni, szöknie kell. A tulajdonos türelmet, haladékot kért, a hitelezők kiabáltak, egyik-másik feljelentéssel fenyegetőzött.

Gábor két óra tájban egy pillanatra télikabát és kalap nélkül kisietett, a helyiségből. Senki sem ment utána, azt hitték, azonnal visszajön, a mulató igazgatója azonban ahogy az uccára jutott, hajadonfőtt rohanni kezdett, majd bevágta magát egy taxiba, a taxit a keleti pályaudvar indulási oldalához irányította, ott már várt rá a fiatal táncosnő. Percekkel később indult a bécsi gyors, azzal utaztak el. Gábor Sándor, aki úgy menekült ki a városból, mint egy égő házból, talán 200—250 pengőt vitt magával. Hátrahagyott azonban 60.000 pengő adósságot, ami részint az elköltött kauciókból, részint szállítók kifizetetlen számláiból tevődik össze. Amikor a hitelezők előtt gyanússá vált, hogy Gábor nem tér vissza a mulatóba, keresésére indultak, majd a főkapitányságra siettek, ahol feljelentést tettek ellene. A főkapitányságon intézkedéseket tettek kézrekerítésére, de intézkedtek aziránt is, hogy szombaton este ne legyen nyitva már a Papagáj. Tekintettel arra, hogy Gábor volt a mulató engedélyese, őt pedig nem találták, a délutáni órákban megjelent a VII. kerületi kapitányság egyik tisztviselője két rendőrrel s lepecsételte a mulató ajtóját. »Amikor elmegyek Budapestről, egyetlen kincsemet mentem meg: a szabadságomat« — írta egyik ismerősének. Igazat írt, még arra sem volt ideje, hogy fejébe vágja kalapját, magára rántsa télikabátját.

Kovács Éhn Mariettával együtt délelőtt vonatra ült és elutazott. Vasárnap délelőtt azután megindult a hitelezők serege a főkapitányság felé. Több mint harmincán tettek följelentést Gábor Sándor ellen, köztük Oláh Gyárfás Mihály, aki egyedül 55.000 pengőt követel. Azután a háztulajdonosnő, Schullof Simonná, Farkas Mária, Krajcsovics Ernő, Jurinszky Sándor és a rengeteg óvadékos alkalmazott vonult fel a rendőrségre, ahol kiderült, hogy Gábor tartozása a százezer pengőt is meghaladja.

A főkapitányság még vasárnap este detektiveket iuildött ki Gábor Sándor és Kővára Éhn Marietta lakására, de már sem a Papagáj tulajdonosát, sem a szép táncosnőt nem találták. Állítólag Törökországba mentek.

A rendőrség rádiókörözést adott ki Gábor ellen, aki mindössze egy búcsúlevélben adott magyarázatot váratlan szökéséről. Ezt a levelet Árvay Rezsőnek, a Royal Orfeum egyik Igazgatójának írta és a következőket mondja:

„Nem volt más választásom. Testileg és lelkileg teljesen összeomlottam, utolsó percig viaskodtam, hagy megmentsem a helyzetet, de nem sikerült. Akikkel tárgyaltam, cserbenhagytak. A pénzem utolsó fillérig elfogyott, tudtam, hogy mi következik. Az nem szomorít el, hogy egyetlen fillérem sem maradt, csak az bánt, hogy becstelen embernek tartanak. Kérlek, beszélj Faragó ügyvéddel, próbáljátok meg ügyeimet likvidálni, hogy visszajöhessek és rendezhessek mindent.

Csak becsületesen tudok élni s ha ez nem sikerül, elmegyek. Szeretném még egyszer előröl kezdeni, talán okosabb lennék...»

Vasárnap este a Papagáj cifra üvegajtajára pecsétet telt a rendőrség Pecsét került a diszkrét, süppedös páholyokra is és a máskor fényes parkett sötétbe borult... Az egykori főhadnagyból lett mulató tulajdonos pedig, aki ma negyvenéves), a 18 éves, szőke Mariettával fut valahol Törökország felé….

1933-01-31

Harc a bezárt Papagáj mulató bérletéért

Alig csendesedtek el a Papagáj mulató megszökött tulajdonosa körül támadt ügy hullámai, a bezárt mulató bérletéért máris megindult a harc és a jelekből következtetve, különféle feljelentések és polgári perek kapcsán a Papagáj még sokat fog szerepelni a nyilvánosság előtt. Mint ismeretes, Gábor Sándor, a Papagáj mulató igazgatójának szökése után az óvadékos alkalmazottak, számszerint tizennégyen, büntető feljelentést tettek. A körúti mulatóhelyiséget bezárták, a bentlévő, holmikra pedig egyelőre rendőrségi pecsét került. A transzparensei, amelyek több mint tíz éven keresztül világítottak a pesti éjszakába, kialudtak és a Papagáj körül a legnagyobb csend honolt. Ez a csend azonban csak látszólagos volt, mert közben megindult a nagy küzdelem, hogy ki nyerje el el Papagáj bérletét? A Papagáj megszökött igazgatója, — akit egyébként egész Európa rendőrsége köröz,— az eddig felállított státus szerint 90.000 pengő adósságot hagyott hátra Budapesten.

Ebből a 90.000 pengőből 10.000 pengő Gábor árutartozása, 57.000 pengővel tartozik a Papagáj régi tulajdonosának, Oláh Gyárfás Mihálynak, a többi pénz pedig a mulató volt alkalmazottainak óvadéka volt. Gábor ugyanis egészen új rendszert vezetett be az óvadékos alkalmazottak szerződtetésénél. Ő nemcsak a főpincértől és ruhatárostól vett fel óvadékot, hanem a Papagáj mulatóban még a takarítónőnek is kauciót kellett letennie. A Papagáj bérletének megszerzéséért elsőnek a régi tulajdonos, Oláh Gyárfás Mihály jelentkezett, ügyvédje dr. Faragó János útján.

Az ügyvéd tárgyalni kezdett Schmidt Mihállyal, a Royal Orfeum igazgatójával, aki tulajdonképpen a Papagáj fő bérlője Oláh Gyárfás, a legnagyobb hitelező arra gondolt, hogy mint jogutód valamilyen formában egyességet köt a hitelezőkkel, kielégíti elsősorban a kis óvadékos alkalmazottakat és így saját követelését is igyekszik legalább részben megmenteni. A tárgyalások során Schmidt Mihály közölte a bérlet feltételeit, majd, legalább is Oláh Gyárfás szerint, szóbeli megállapodást kötöttek, mely szerint Oláh Gyárfás e hét elején lefizette volna a szükséges összeget és azután megkötik az írásbeli szerződést is. Amikor azonban másnap az ügy perfektuálására került volna a sor, Schmidt igazgató kijelentette, nem hajlandó Oláh Gyárfásnak bérbeadni a helyiséget.

Oláh Gyárfás Mihály ügyvédje erre levelet írt Schmidtnek, amelyben kijelentette, hogy ügyfele ragaszkodik a szóbeli megállapodáshoz, amelyet a maga részéről meg akar kötni. Schmidték azt válaszolták, hogy ők semmiféle megállapodást nem ismernek el. Később azután kiderült, hogy Oláh Gyárfás Mihály azért nem kaphatta meg a Papagaj bérletét, mert közben egy másik mulatóhely tulajdonosával is folyik a tárgyalás.

Oláh Gyárfás Mihály a Royal Orfeum helyettes igazgatójával, Árvay Rezsővel újból tárgyalni kezdett a bérletről. Ez az újabb tárgyalás már-már eredményre is vezetett, amikor Árvay közölte, hogy már megkötötték a megállapodást egy másik érdeklődővel. Ezzel újból megindult az ügyvédek között a levelezés, amelynek során mindkét fél kijelentette, hogy ragaszkodik álláspontjához. Már most az a helyzet, hogy miután a Papagáj mulatónak Gábor Sándor után jogutódja támadt, úgy a hitelezők, mint az óvadékos alkalmazottak, de elsősorban Oláh Gyárfás Mihály megindítják a pereket az új tulajdonosok ellen, hogy ilyen módon biztosítsák követelésüket. Az összes hitelezők száma hatvanra tehető és így előreláthatólag izgalmas harcok és összetűzések várhatók mindaddig, amíg a körúti mulató lámpái újból kigyulladnak.

1933-02-15

Zongora, írógép, padlókefe... Sikkasztási vád Gardos ny. alezredes ellen (Saját tudósítónktól.)

A büntetőtörvényszéken Czeisz Lajos törvényszéki bíró ma vonta felelősségre többrendbeli sikkasztás büntette címén Gardos Aladár nyugalmazott alezredest, aki a Kertváros ügyében, mint emlékezetes, fővádlottként szerepelt. Az ügyészség három vádiratot adott ki ellene, de az ügyeket egyesítették. A vádak szerint Gardos zongorát, írógépeket, padlókefegépeket vett a tulajdonjog fenntartásával részletfizetésre, de mielőtt még fizetési kötelezettségének eleget tett volna, elzálogosította a különböző holmikat. Gardos kihallgatása során kijelentette, hogy a holmik egy részét visszaadta az eladóknak, egy írógépet azonban a fiának adott, egy másikat Balatonlellén lefoglaltak, a zongorát pedig egy hölgy ismerősének kölcsönözte, aki öngyilkosság lett és nem tudja, hogy mi történt a zongorával. A bíróság kihallgatta a sértetteket, köztük Oláh-Gyárfás Mihály balatonlellei szállótulajdonost, aki elmondta, hogy Gardos már több mint ezer pengővel tartozott neki és ezért lefoglaltatta szállodai holmiját, de ezek között írógép nem volt. Egy ízben Gardos — Oláh-Gyárfás szerint — éjszaka el akart szökni az ablakon át a holmijával együtt, ők azonban észrevették, csarnokon utána mentek és úgy hozták vissza.

— Nem igaz! — szól közbe most ingerülten a nyugalmazott alezredes. Több tanú kihallgatása után az ügyészségi alelnök az egyik sikkasztási ügyben elejtette a vádat, majd elnapolták a tárgyalást.

1933-03-08

Éhn Marietta Budapestre érkezett.

Hat hét előtt nagy szenzációt keltett, hogy a Papagájmutató tulajdonosa hitelezői elől hajadonfővel, mintha csak a szomszédba menne, külföldre szökött. Másnap kiderült, hogy Gábor Sándor, aki az idei szezon elején vette át Oláh Gyárfás Mihályt él a mulatót, százötvenezer pengőnyi adósságot csinált, ötvenezer pengővel az előző tulajdonosnak, közel ugyanennyivel kauciós alkalmazotoknak tartozott. A mulatóban még a takarítónőknek is kauciót kellett letenniök, s mindezt a pénzt Gábor Sándor elköltötte. Ugyancsak adós maradt a Royal Orfeum részvénytársaságnak üzletbérrel és a szállítóknak, akik italneműekkel és egyéb szükségletekkel látták el a Papagájt. A nyomozás során megállapították, hogy Gáborral egyidejűleg Éhn Marietta táncosnő is elhagyta az ország terüidét. A fiatal Ehn Mariella egy budapesti vendéglősnek a leánya, aki hónapok óta mint táncosnő működött budapesti és külföldi tánchelyiségekben. Gábor Sándor, mikor átvette a Papagájt, Ehn Mariellát is szerződtette, mert a csinos fiatal leány iránt melegebb érzéseket táplált. A leány viszonozta ezt a vonzódást, mert Gábor Sándor is igen jó külsejű fiatalember volt. Jó családból származik, érettségizett ember, aki a háború után tartalékos főhadnagyként szerelt le. Gáborról eltűnése után többféle jelentés is érkezett. Voltak, akik Bécsben vélték látni, mások azt beszélték, hogy Prágában tartózkodik, de amikor híre került, hogy Elin Marietta Athénben táncol, megállapították, hogy Gábor is nyilván a görög fővárosban tartózkodik. Innen jelentés nem volt és tetézte a bizonytalanságot, hogy Gábor jogi képviselője, Faragó József János dr. Párisból kapott tíz nap előtt tőle egy levelet, amelyben arra kérte, intézze el hitelezőjével, hogy a feljelentéseket vonják vissza, rendezni akarja ügyeit. Lehet, hogy Gábor Párisban járt, de sokkal valószínűbb, hogy biztonságát megőrzendő valamelyik világot utazó artistát kérte meg arra, hogy levelét adja postára. Ez a párisi levél volt az egyetlen életjel, amelyet a megszökött mulatótulajdonos magáról adott. Sem az édesapját, sem a feleségét nem értesítette szökése után tartózkodási helyéről, nehogy nyomára bukkanjanak. Elin Marietta táncosnő hétfőn hazaérkezett, de ő sem tudja, hogy Gábor pillanatnyilag hol tartózkodik. — Nem igaz — mondja —, hogy én Gáborral együtt utaztam el Pestről. Pesten nem lehetett megélni, mindenki tudja, hogy én el akarok utazni, szerződéseim hívnak külföldre. Gábor másfél nappal előbb utazott el, mint én. Akkor én már készültem az utazásra és csomagoltam.

1933-03-29

Egy bírósági tárgyaláson bejelentették, hogy a „Papagáj“ megszökött tulajdonosa a jövő héten Budapestre érkezik

A bezárt Papagáj-mulató szökésben lévő tulajdonosának, Gábor Sándornak első óvadék sikkasztási perét tárgyalta kedden a központi járásbíróságon dr Rátati György járásbíró. A károsult Szmola Hugó, a Papagáj-mulató ruhatárosa, aki kétezerötszáz pengő óvadékot adott át Gábornak és ezt a pénzt elvesztette. Szmola másodrendű alperesként Oláh-Gyárfás Mihályt, a mulató volt tulajdonosát is pörbefogta, azzal az indokolással, hogy az óvadék átvétele alkalmával a 2500 pengőre készfizetői kezességet vállalt Oláh-Gyárfás is Gáborral szemben.

A bíróság több tanút hallgatott ki, majd dr Faragó Andor szólalt fel Oláh-Gyárfás Mihály védelmében és kérte több tanúnak kihallgatását. A védő bejelentette, hogy a következő tárgyaláson a bíróság tiszta képet kaphat az ügyről, mert biztos tudomása alapján Gábor Sándor a jövő hét folyamán Budapestre érkezik és a hatóságoknak rendelkezésére áll. A bíróság ezután úgy hattározott, hogy a legközelebbi tárgyalást április 8-án tartja meg.

19-re lapot húz Mihály:

1933-04-09

A balatonlellei játékkaszinó leleplezett hazárdjátékosai a törvényszék előtt.

A hazárdőröket 200-200 pengő pénzbüntetésre ítélték. A kaposvári kir. törvényszék szombaton megtartott feljebbviteli tárgyalásán érdekes ügyben vált jogerőssé egy összesen 500 pengőre rugó pénzbüntetés, amelyet tiltott szerencsejáték vétsége miatt szabtak ki a vádlottakra.

Rulett és „Chemin de fere“

Az elmúlt év augusztusának elején, a balatoni főszezon idején a csendőrség bizalmasan arról értesült, hogy Balatonlellén a nagy népszerűségnek örvendő Gyári TK-kávéház és panzió egyik különhelyiségében nagyarányú rulett- és hazárd kártyajáték folyik engedély nélkül.

A csendőrség az értesülés után járőröket küldött a Gyárfás-panzióba, hogy rajtaütéssel leplezzék le a játékkaszinó hazárdjátékosait. A csendőrök augusztus 8-án éjjel, illetőleg hajnali 3 óra előtt a kávéház és panzió egyik különszobájában, minden bejelentés nélkül, megjelentek. A leleplezés valószínűleg nem járt azzal jó zsíros fogással,amilyennek azt a hírek szerint elképzelni lehetett a csendőröknek, mert csak három férfit találtak a játékszobában, akik azonban mosolyogva tűrték helyzetüket.

A lengyeltóti járásbíróságról még a félidőszezon idején négy büntetőparancsot kézbesítettek ki. Oláh Gyárfás Mihálynak és a három tétlenért hazárdjátékosnak, akik közül az egyik játékos ki is fizette a büntetését. Oláh Gyárfás Mihály, a kávéház tulajdonosa és a két játékos: Antl Ödön somogymegyei földbirtokos, kereskedő és Kelemen Ernő, volt kaposvári lakók a büntetőparancsra tárgyalás kitűzését kérték. A lengyeltóti járásbíróság, a megtartott tárgyaláson a büntetőparancsnak megfelelően a következő ítéletet hozták:

Oláh Gyárfás Mihályt, akinek helyiségében a hazárdjáték folyt, 600P, míg Anti Ödönt és Kelemen Ernőt 200—200 pengő pénzbüntetéssel sújtották.

Az ügynek azonban nem volt vége a lengyeltóti járásbíróság előtt, mert a vádlottak a kaposvári kir. törvényszékhez fellebbeztek.

A kaposvári kir. törvényszékfel- febbviteli tanácsa szombaton délelőtt tárgyalta le a balatonlellei játékkaszinó tulajdonosának és leleplezett játékosainak ügyét.

A rövidtárgyalás után a törvényszék az alábbi ítéletet hozta: Oláh Gyárfás Mihály 600 pengős pénzbüntetését 100 pengőre leszállította, míg Antl Ödön és Kelemen Ernő 200—200 pengő pénzbüntetését helybenhagyta.

1933-04-28

A Papagáj mulató volt igazgatója Gábor Sándor a bíróság előtt - Beismerte, hogy az óvadéklevélre hamisította társa nevét

Mint ismeretes, Gábor Sándor, a Papagáj mulató tulajdonosa hitelezői és óvadékos alkalmazottai elöl külföldre szökött. Később visszahallotta a pénztelenség és amikor Hegyeshalomnál átlépte a határt, letartóztatták. Sok feljelentést tettek a károsultak és több polgári pert és bűnügyet folytatnak ellene. A központi járásbíróságon csütörtökön tartotta meg Rátay György dr. bíró az első polgári per tárgyalását. A feljelentést Katona Gézáné tette Gábor Sándor és Oláh-Gyárfás Mihály ellen, 2500 pengő óvadékul letett összeg erejéig. Katona Gézáné a vejét, Szmolka Hugót akarta a mulatóhoz raktárnoknak elhelyezni. Letették a kívánt 2500 pengő óvadékot, de Gábor három nap múlva elbocsátotta Szmolkát és a pénzt nem adta vissza. A bíróság kihallgatta Szmolka Hugót, aki elmondta, hogy a Papagáj mulató az újságokban hirdette a raktárnoki állást. Ő azt kívánta Gábortól, hogy az évadék összegének erejéig Oláh-Gyárfás Mihály is vállaljon kezességet. Másnap átadta a pénzt és megkapta az elismervényt Oláh-Gyárfás aláírásával. Látva azonban, hogy az üzlettel baj van, otthagyta őket és mindkettőjük ellen megtette a bűnvádi feljelentést. Ilyen értelemben vallott az a hat kihallgatott tanú is, akiknek tudomásuk volt a dologról. Gábor Sándor, kisfegyőr vezetett elő a fogházból, beismerte, hogy ő alkalmazta Szmolkát, azonban megmondta neki, hogy ő a kauciót részben egy másik óvadékos raktárnok kiűzetésére részben házbérre fordítja és ezt Szmolka tudomásul vette. Bevallotta azután, hogy ő írta alá a kaucióslevélben Oláh- Gyárfás Mihály nevét, mert felhatalmazva érezte magát. Hiszen Oláh-Gyárfás tudott a dologról. Ezután Szmolka ügyvédje megkérdezte Gábort, igaz-e, hogy Oláh-Gyárfás Mihály kezében van egy váltó, az ő édesapjától, amely 3000 pengőről szól és mondták-e azt neki, hogy ha ebben a perben kedvezően vall, akkor nem fogják érvényesíteni? Gábor (gondolkozás után): Igen, létezik egy ilyen váltó. — Igaz-e, hogy ezen a váltón az apja aláírása hamis? Ki írta alá? Gábor védője tiltakozott a kérdés feltevése ellen, mire Rátay bíró ki is jelentette, hogy nem engedi meg a kérdést. Szmolka ügyvédje azután azt indítványozta, szerezze be a bíróság a perrel kapcsolatos vallomásokat, amikből kiderül, hogy Gábor és Oláh-Gyárfás ellentétes vallomásokat tettek. A bíróság elfogadta az indítványt, azonkívül elrendelte Oláh-Gyárfás Mihálynak a legközelebbi tárgyaláson eskü alatt való kihallgatását és a tárgyalást május 4-re napolta el. IA fogházőr Gábort elvezette és ezután Gábor felesége és Simkó Bőske, a viszontagságos életű igazgató barátnője, a legnagyobb békességben együtt távoztak.

1933-05-20

Papagáj és Gábor Sándor a törvényszék előtt - Ha az első feljelentés be nem érkezik, meg lehetett volna menteni a mulatót (S saját tudósítónktól.)

Artisták, mulatóhelyek közismert alakjai, férfiak és nők vegyesen lepték el ma nagy tömegben a büntetőtörvényszék tárgyalótermét, hogy jelen lehessenek a Papagájos Gábor Sándor bűnügyének tárgyalásán. Gábor Sándor ellen tudvalevőleg többrendbeli csalás bűntette címén indult meg az eljárás ismeretes szökése után. Az ellene emelt vád szerint a Papagájban alkalmazott pincérektől, ruhatárosoktól, konyhafőnöktől és gazdasszonyoktól mintegy 16.000 pengőt vett fel óvadékképpen, ezt az összeget azonban nem tudta visszafizetni, mert saját céljaira fordította.

Gábor Sándort fogházőr vezette Sebők Zoltán dr. törvényszéki bíró elé a mai tárgyalásra. Kívüle vádlottakként szerepeltek még Oláh Gyárfás Mihály és Szántó László magántisztviselő is. A tanúk egész tömege kapott mára idézést. ezek legnagyobb része azonban nem jelent meg. De eljött a tanúként szintén megidézett Sinkó Erzsébet többedmagával.

A vádirat ismertetéséből kiderült, hogy Gábor Sándor és egy esetben Oláh Gyárfás Mihály, a Papagáj-mulató jó üzletmenetelének hangoztatásával megtévesztették az alkalmazottakat, akiktől 500—6000 pengő óvadékot vettek fel. Gábor ellen külön még csalás és sikkasztás, valamint kihágás címén is vádat emelt az ügyészség, mert Schreiber detektív előtt, aki igazoltatni akarta, Propper Jenő miskolci kereskedőnek mondotta magát, hogy megmeneküljön a letartóztatástól. Szántó László magántisztviselő ellen bűnpártolás a vád, ő volt ugyanis az, aki Propper miskolci kereskedőként igazolta Gábort a detektív elött.

Elsőnek Gábor Sándort hallgatta ki a törvényszék. Tagadta bűnösségét. A mulatót 1932 augusztusában vette át Oláh Gyárfástól 55.000 pengőért, ebben a vételárban azonban benne volt a mulatót terhelő 35.000 pengő adósság is. Az átalakítás 25.000 pengőbe került. Kezdet kezdetén

17.000 pengő készpénze volt és több nagyértékű ékszere, ezenkívül szülei is megígérték, hogy segítségére lesznek. Oláh Gyárfásnak a 17.000 pengő készpénzből egyszerre 15.000 pengőt fizetett ki a vételár törlesztése fejében. Arra a kérdésre, hogy a megmaradt, 2000 pengő készpénzből, hogyan tudott berendezkedni és hogyan tudta az üzemet megindítani, kijelentette, hogy

közben alkalmazta a főpincért, aki 2500 pengőt adott át neki. Az első nehézség novemberben jelentkezett, amikor Oláh Gyárfásnak körülbelül 2500 pengőt kellett volna fizetnie. Ekkor Oláh Gyárfással tárgyalni kezdett és tőle különböző tanácsokat kapott. 

Sorra veszi ezután a bíró az egyes vádpontokat, mire Gábor kijelenti, hogy senki sem adta óvadék címén a pénzt. Ezek az összegek-kölcsönök voltak, amelyeket az illetők legnagyobb részt már vissza is kaptak.

Arra a kérdésre, hogy mivel kecsegtette az alkalmazottakat, hogy pénzüket átadják, Gábor így felelt: — Nem kellett őket kérem kecsegtetni, é Papagáj olyan jóneves volt, hogy szívesen és önként jelentkeztek nagyon sokan alkalmaztatás végett. A mulató mindennap zsúfolásig tele volt.

Hát akkor miért ment tönkre? — Azért kérem, mert két hónapig kánikula volt. Ez ártott meg a Papagájnak. Azután elmondja Gábor, hogy havi bevétele 25.000 pengő körül volt, de ennek mintegy 70—80 százalékát felemésztette a rezsi. Majd a Pestről való eltávozására kerül a sor. Gábor elmondja a már ismert részleteket. Azt állítja, hogy ő nem szökött meg, hanem különválván élő feleségéhez utazott Görögországba, akitől anyagi segítséget kért, hogy rendbe hozhassa ügyeit. Álnevet azért használt a külföldön, mert Budapestről hírt kapott, hogy tömegesen érkeznek ellene feljelentések és körözik. Visszatérése után ezért szerepelt Propper álnéven az Erzsébet-szállóban is. Majd elmondja az ismert részleteket arról, hogyan igazolta őt ezen a néven, mint miskolci kereskedőt Szántó László nevű barátja a detektív előtt, akitől így megszabadult s hogyan jutott Bécsbe. — Ismétlem, — mondotta Gábor — csak az volt célom, hogy kihúzzam az időt, amíg barátaim és rokonaim a hitelezőkkel megegyeznek.

Oláh-Gyárfás Mihály vádlottat hallgatták ki ezután. Oláh Gyárfás Mihály tagadta bűnösségét és elmondta, hogy 55.000 pengőért adta át a Papagáj mulatót Gábornak. Kezdetben jól ment, később azonban kiderült, hogy a rezsit feltétlenül redukálni kell. Tárgyalás indult meg egy konzorcium létesítéséről, amely rendezte volna az ügyeket. Közben az egyik kauciós alkalmazott feljelentést tett, mire a Littke pezsgőgyár visszavonult és a mulató forgalma máról holnapra rendkívül megcsappant.

Ha az első feljelentés be nem érkezik, szépen kikerült volna a mulató a zavarból. Senkit meg nem tévesztett.

Szántó László mondotta el ezután az ismeretes igazoltatás történetét. Csupán időt akart nyerni, hogy ezalatt folytathassák az egyezkedni tárgyalásokat Gábor és a károsultak.

Detektívek és kauciós alkalmazottak

Most a detektiveket és a skanciós alkalmazottakat hallgatták ki. Közben annyira felszaporodott a tárgyalóterem előtt a tárgyalásra kiváncsi érdeklődők tömege, hogy az altiszt nem tudta a rendet fenntartani és valósággal elsodorták és benyomultak a tárgyalásra.Az elnök ekkor erélyes utasítást adott ki, hogy rendőrökért telefonáljanak a rend fenntartására.

A bűnügy harmadik vádlottja Szántó László magántisztviselő. Bűnpártolással vádolják, mert mikor Gábor budapesti bujkálása alatt egy detektív gyanúsnak tartotta és igazoltatni akarta. Szántó félrevezette a detektívet, mint ismerőt igazolta az álnéven élő Gábort és ezzel lehetővé tette, hogy kiszabaduljon a detektív kezeiből. Gábor Sándor kihallgatása során azzal védekezett, hogy az alkalmazottak a pénzt nem óvadéknak tekintették, hanem kölcsön kapta tőlük. Tavaly két hónapon át kánikula volt, a vendégek nem jöttek a mulatóba, nem volt bevétel, ez okozta az anyagi bajokat, amelyek azután súlyosabb zavarokra vezettek. Oláh Gyárfás Mihály tagadta bűnösségét. Hangoztatta, hogy semmiféle mulasztás, vagy szándékos megtévesztés nem vezette, Szántó László iskijelentette, nem érzi bűnösnek magát. Ezután a feljelentőket hallgatták ki mint tanukat. Közülök néhányan visszavonták a följelentést. Kihallgatták Gábor Sándor volt menyasszonyét, Sinkó Erzsébet táncosnőt, Sinkó Erzsébet mentővallomást tett. Az ügyész Oláh Gyárfás Mihállyal szemben elejtette a vádat, mire a törvényszék megszüntette ellene az eljárást, a másik két vádlott ügyében pedig ítéletet hozott. A bíróság Gábort sikkasztás, hitelezési csalás és hatósági elleni kihágásért tízhónapi börtönre, Szántó Lászlót pedig bűnpártolásért két fogházra ítélte. Az ítélt még nem jogerős.

1933-06-17

ELÁRVEREZTÉK A  „PAPAGÁJ“-t - 1800 pengő folyt be Gábor Sándor mulatójának berendezési tárgyaiból

Közel négyhónapos szünet után szokatlan időben gyúltak ki a sejtelmes, bíborfényű csillárok a Papagáj-mulatóban. Pénteken délután fut hat órakor elárverezték a pesti éjszaka, egyik legjellegzetesebb fészkének berendezését. Néhány hónappal ezelőtt Gábor Sándornak, az egykori daliás katonatisztből lett mulatótulajdonosnak emlékezetes szökésével kezdődött meg a Papagáj bukása, a nagykörúton kialudt a hatalmas transzparens, ami pezsgőre, jazzre, táncra hívta az egyre szürkülő pesti éjszaka mulatozóit és a pazar berendezésű lokálnak, — amelyet a pesti éjszaka fénykorában alapított Oláh Gyárfás Mihály — bejáratán hosszú időre legördült a vasredőny.

Az Európa szerte űzött, vadként menekülő Gábor Sándor utáni hajsza, a volt lokáltulajdonos és két táncosnő, Kovács-Éhn Marietta és Sinkó Böske körül keletkezett százvariációjú mendemonda kapcsán még sokáig beszéltek a Papagájról. Azután elfogták, letartóztatták és elítélték Gábor Sándort. Most, körülbelül egy évvel azután, hogy Gábor megvette a lokált, lejátszódott a — talán hosszú időre kivilágított — mulatóhelyen Gábor Sándor modern pesti kalandortörténetének utolsó felvonása.

Azelőtt más jeleneteket néztek a Papagáj bizarr csillárjai, diszkrét hangulatlámpái és a celluloid díszléghajók a mennyezeten. Eltűnt a frakkos jazz band, a parketten és a páholyokban nem látunk dekoltált estélyiruhás táncosnőket, nem durrannak Veuve Clicquot-palackok dugói a páholyokban, elhallgattak a fülkék házitelefonjai, nem borítja függöny a homályosan kivilágított szeparékban lejátszódó jeleneteket. Lárma, zsivaj, veszekedés, ordítozás váltotta fel a tangót, hosszú asztal foglalja el a parkettet és az asztalon minden illúziótól megfosztottam meztelenül sorakoznak a hangulatlámpák, pezsgős- és borospalackok, tányérok, ezüsttálak, evőeszközök, konyha-berendezési tárgyak, asztaldíszek, virágvázák, sőt 82 pezsgősüvegben: a paradicsom.

Az asztalfőn helyezkednek el az árverési funkcionáriusok, hitelezők ügyvédjei, Gábor Sándor jogi képviselője és ott ül egy docensen öltözött fiatal nő: Sinkó Böske, Gábor Sándor romantikus szerelme. Néha, amikor a lokál egy-egy jellegzetes berendezési tárgyára licitálnak, elfordul és megtörli szemét. A volt tulajdonos, Gábor nem lehetett jelen, nem kapott engedélyt az ügyészségtől, hogy végignézhesse, hogyan hordják szét a mulatóhely berendezését, minden ingóságát, a dísztárgyakat és használati cikkeket, amelyek végignézték, hogyan lett főpincérből a Papagáj tulajdonosa.

Az asztal körül főleg hivatásos árverezők tolonganak. Mustrálják a prédát, tréfálnak, nevetnek, szagolják a likőröket, pengetik az ezüsttálakat. Árverési harcra készen áll közöttük szótlanul Oláh Gyárfás Mihály, aki nem zokog Kartágója romjain, hanem elszántan várja az árverést, hogy visszaszerezzen mindent, ami visszaszerezhető.

A levegőben egyiptomi cigaretták kék füstje helyett olcsó szivarok áporodott szaga kóvályog.

A Papagáj fényes múltjának emlékei: elszórtan a páholyokban egy-egy nő, vagy az éjszakai élet egy-egy ismert bohém figurája, akik eljöttek a Papagáj temetésére és szomorúan nézik, hogy viszik szét a lokál berendezését, nézik, hogy hullanak a göröngyök a koporsóra.

Félhatkor kezdődik az árverés. Az első tétel harmincöt üveg bor, most még nem fejlődött ki a harc, tizennyolc pengőért veszi meg az italt egy hivatásos árverező.

Egymásután kelnek el az asztalok, székek, hangulatlámpák. Most már Oláh Gyárfás is küzd. Felveszi a harcot a hivatásosokkal, de a jól megszervezett, tőkeerős csoport legtöbbször legyűri, Pezsgős üvegek, borok, tárnyérok, tálak. Az első nagyobb télel: a zongora. Hevesen dúl a harc. Eddig csöndes hallgatók is beleszólnak a licitálásba és végül 250 pengőért egy outsideré lesz a zongora.

A portál neonfényű reklámtáblája kerül sorra. A hivatásosok felfigyelnek: Oláh Gyárfás komolyan harcba száll, ő az egyetlen, aki pontosan ismeri a Papagáj berendezési tárgyait. A többiek nem is tudják, hogy milyen a reklámtábla, pedig hányszor látták csillogni az éjszakai körúton, öt perc szünetet kérnek, hogy megnézzék.

Szünet alatt magnézium villan fel, fényképeznek. Néhány hivatásos árverező eltakarja kalapjával az arcát. Mások kiabálnak: — Le vele! Ne fényképezzen! Takarodjon innen!

Úgy látszik, kellemetlen nekik, hogy a fotoriporter felvételén szerepelnek.

A szünet véget ér. Tovább folyik a harc a „Papagáj“ feliratú tábláért. Oláh Gyárfás győz: 335 pengőért övé lesz a reklámtábla. Vajon mire fogja felhasználni? Talán fel akarja újra támasztani a Papagájt?

Apróságok következnek. 260 pengős cikkek. Csak kis töredék jut Oláh Gyárfásnak, a többi a „hivatásosok“ martaléka lesz. Huszonegy pengőért vesznek meg egy Wertheim-szekrényt — aminek hiányzik a kulcsa. A léghajó-faldíszeket Oláh Gyárfás vásárolja meg 21 pengőért.

— Mi az, repülni akar? — jegyzi meg valaki.

Háromnegyed hétkor 15 darab különböző konyhaeszközt megvesz valaki 3 pengőért. Ez az utolsó tétel. Az árverésnek vége, összesen 1800 pengő jött össze.

— Záróra! — kiáltja valaki bele az árverező szócsövébe. A tömeg kitódul az uccára. A körúton alkonyodik, nem dereng, mint a Papagáj pezsgő-mámoros éjszakái után. Szomorú mulatozás volt ez.

Gosztonyi Lajos

máshol:

ÁRVERÉS TANGÓVILÁGÍTÁSSAL - Kétezer pengőért árverezték el a Papagáj teljes berendezését

A pesti mulatóhelyeken divatossá vált az a szokás, hogy revüket játszanak. Az egyik körüli mulatóban pénteken különös revüműsor játszódott le, amelynek főszereplője azonban nem egy táncosprimadonna, hanem éppen ellenkezőleg, a végrehajtó volt. Pénteken délután teljesen megtelt közönséggel az Erzsébet körúti Papagáj mulató, amelyben ezúttal a jazz muzsikából csak a dob szólt, amennyiben kegyetlenül dobra verték a lokál teljes berendezését. Délután öt órakor már megtelt a jobb sorsra érdemes helyiség, egészen furcsa, vegyes közönséggel. A földszinten a parkett helyén izgatott, kipirult emberek hadonásztak, míg a páholyok mélyén szomorú női szemek figyelték a szokatlan látványosságot. Nagy számban jöttek el ugyanis a mulató végső aktusához a Papagáj régi táncosnői, az egykori pincérek, zenészek és sokan abból a törzsközönségből, amely az utolsó időben mindig kevesebb lett. A helyiségben, ahol már hónapok óta nem takarítottak „tangóvilágítás“ mellett kezdték meg az árverést. A végrehajtó, Docskor Elek dr. igen nehéz feladat előtt állott, mert ilyen izgatott tömeggel rég nem találkozott árverésen. Az árverező közönség soraiban természetesen nem hiányoltak az elmaradhatatlan hiénák sem, akik nagy csoportokban indították meg az ütközetet a konkurrens hiénák ellen. Privát ember itt nem nagyon juthatott szóhoz, e megszervezettséggel szemben, legfeljebb ha túl sok pénze volt.

Az árverés kezdetén csalódás érte a közönséget, mert kiderült, hogy az asztalokat, székeket, a szeparék puha kanapéit a háziúr foglaltatta le magának. Volt azonban még árverezni való, éppen elég. Nagy asztalokra kirakták a mulató megmaradt pezsgő- és borállományát, amelyet szakértőszemmel vizsgált a közönség. A végrehajtó nagy érdeklődés közben kezdte meg az egyes tételek kihirdetését. Az elsők között volt a mulató igen jó állapotban lévő zongorája, amelynek mindössze százötven pengő volt a kikiáltási ára. A százötvenet nyolcan kiállották egyszerre és azután ment fel öt és tízpengőnként az ár egészen kétszázhuszig. . . Kétszázhusz először, kétszázhusz másodszor, senki többet harmadszor! A zongora az egyik tőkeerős hiéna-csoport kezébe került. Ezután érdekes tétel következett. Hatvannyolc üveg márkás bor. Kikiáltási ár: 10 pengő, eladták ötven pengőért. Huszonöt üveg tokaji bor potom 20 pengőért kelt el, úgy látszik az árverés közönsége nem volt túlságosan iszákos. Kisebb-nagyobb tételekben borok és pezsgők kerültek árverésre, majd élénk kacagás mellett hirdette ki a végrehajtó, hogy 82 üveg paradicsom kikiáltási ára 2 pengő! A paradicsomot úgy látszik megvizsgálták előbb a hiénák, mert kórusban kezdték kiabálni, hogy romlott. Az egyetlen árverező, aki megadta a kétpengős árat, a paradicsomban érezhette magát, amikor a „tétel" a tulajdonába ment át. Zöldbabot tessék! A Papagáj konyhájából egy zsák zöldbab is előkerült. A kórus megint kiabálni kezdte, hogy romlott, majd amikor nem akadt vállalkozó szellem az ötvenfilléres ajánlatra, ők kezdték kínálni:

— Zöldbabot tessék! A mulató írógépe aránylag nagy karriert ért meg, mert 118 pengőért sikerült eladni. Száz pezsgőspohár volt a következő tétel, ezt húsz pengőért vettek meg. Kiderült, hogy a Papagáj evőeszközei és ezüst tálcái nem voltak ezüstök, sőt egy gramm ezüst sem volt fellelhető a helyiségben. Az alpakka felszerelés aránylag jó áron kelt el. A mulató két csillárja az egykori igazgató, Oláh Gyárfás Mihály tulajdonába ment át és ugyancsak ő vette meg az összes neon-égőket és száz darab villanykörtét, hetvenegy pengőért. (Szerző: Ennek még jelentősége lesz.) 

A mulató két reflektoráért mindössze 40 pengőt sikerült behajtani és a jóképű Wertheim-kassza mindössze húsz pengőt eredményezett, holott testvérek között is sokszorosan ennyit ér. Természetesen akadtak tréfás megjegyzések is, különösen, amikor a Wertheim-kasszát árverezték. Egy szorgalmas vásárló azzal indokolta meg teljes közönyét a kasszával szemben, hogy úgy sincs benne egy krajcár sem.

A Papagáj személyzete egyre jobban kezdett érdeklődni az árverés iránt és az egyik fiatal táncos, aki valamikor még ugyanezen a parketten kereste a kenyerét, huszonöt üveg tokaji bort vett húsz pengőért. Nem volt túl nagy kelletje a pezsgőnek sem, mert a mulató csak olcsóbb fajta pezsgőket tartott az utolsó időkben, mert drágábbat nem kapott hitelbe. Csekély érdeklődés kísérte a porszívógép eladását is, mégis akadt valaki, aki a húszpengős kikiáltási árat megadta. Érthetetlenül nagy harc indult meg 12 asztali lámpa árverésénél. A két hiénapárt húsz pengőről 51 pengőre verte fel a lámpái árát és a vesztes társaság gúnyos kacajjal örvendezett, hogy sikerült a konkurrencia üzletét így lerontani.

Az árverés unalmasabb periódusaiban általános keresgélés indult meg a mulató eldugottabb helyiségeiben és egy fiatalember, az árverés egyik Teleki-téri lovagja nagy diadallal fedezett fel egy nagy csomag hólabdát és szerpentint. Elegánsan helyet foglalt az egyik páholyban, ahol nem érhette az a veszély, hogy elébe áll a pincér, hogy valamit rendeljen. Elkezdte dobálni a hólabdákat és a szerpentint azt árverezők feje bubja felé és jókat kacagott azok bosszúságán. Egyre kisebb és kisebb tételek következtek és valósággal derűs lett a hangulat a különben szomorú aktuson, amikor a konyhafelszerelési tárgyak, fazekak és lábasok kerültek napfényre. Végre eladtak mindent, nem maradt meg jóformán semmi és amikor a végrehajtó összeszámolta, hogy mennyit eredményezett az árverés, kiderült, hogy megdöbbentően csekély összeg folyt be. A Papagáj teljes berendezéséért és minden ingóságáért még kétezer pengőt sem tudtak teljesen összeszedni. Ebből nehéz lesz bizony fedezni a mulató adósságait. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a kétezer pengőnyi „áruból" több mint a felét Rosenfeld Márton, Kúti Andor és Grünhut Miksa vették meg és Oláh Gyárfás Mihály négyszáz pengőt áldozott a nemes célra. Az árverező közönség, úgy látszik, nagyon jól érezte magát a Papagáj romjai között, mert sehogy sem akar eltávozni az árverés befejezése uta. Rendőrt kellett hinni, hogy a mulatót meg lehessen tisztítani a közönségtől. A jobbkedvűek harsányan kiabálták:

— Záróra urak! Mások pedig azzal voltak elfoglalva, hogy a megvásárolt tárgyakat elszállítsák. Budapest éjjeli életének egyik halottja, a Papagáj, ezzel megszűnt létezni.

Ladányi Lóránt

1933-06-21

A VILLANYLÁMPÁKKAL MANIPULÁLÓ MŰSZAKI HIVATLNOK BÜNTETŐPÖRE A KIR. TÁBLA ELŐTT. 

Braun Béla 33 év s műszaki tisztviselő az Erőátviteli és Világítási R.T.-nak volt a havidíjas alkalmazottja, ami egyben külön jutalékért üzletszerzéssel is foglalkozott. Braun egy alkalommal, az 1929 augusztusában, akkori közvetlen főnöke: Fürszt Dezsó igazgató szabadságon volt, üres megrendelő lapokat szerzett a részvénytársaságnál és az egyik ilyen kitöltetlen megrendelő biankóttát egyik regi barátjáéval: Hochmann Sándorral, a Papagáj mulató fögépeszével töltette ki. Hochmann eleinte vonakodott, de amikor Braun megnyugtatta, 40 darab izzólámpa rendeléséről kiállította a biankóttát, s a rendelőlap alapján át is vett: az Erőátviteli és Világítási R.T.-nél az így kicsalt villanyégőket. A villanylámpákat ezután Braun Béla eladta Oláh Gyárfás Mihálynak, a Papagáj mulató igazgatójának, aki gyanútlanúl ment bele az üzletbe, mert évek óta az Erőátviteli T.T.-nál szerezte volt be villanyilámpa-szükségletét. 

- A másik ellopott rendelö-blankettát Braun Béla ugyancsak az egyik közeli ismerős:, Schwitzer Leóval állíttatta ki. Ez a megrendelés 70 darab izzólámpáról szólt, amelyeket Braun részint ugyancsak Oláh Gyárfásnak, részint pedig Neiger Jenőnek, a Royal kávéház tulajdonosának adott el. Braun az ilymódon szerzett 180 pengőből Hochnannak mindössze 4 pengőt adott szívességért. 

A dolog kitudódott, a részvénytársaság ismeretlen tettes ellen feljelentést tett s igy az ügy a büntető törvényszék elé került. Itt a bizonyitó eljárás terhelő adatai alapján Braun Belát egyrendbeli magánokirathamisitás és kétrendbeli csalás bűntettéért, mint felbujtót három hónapi fogházra; - Hochmann Sándort pedig kétrendbeli csalás vétségéért két hónapi fogházra itélték. Schwitzer Leót a tervényszék a magánokirat hamisitás bűntettének vádja alól bizonyítékok hiányában felmentette. A büntetés kiszabásánál enyhitő körülménynek vette a törvényszék azt, hogy Braun Béla időközbon az okozott kárt a cégnek megtéritette. 

Az ügy a tábla Dusárdy tanácsa elé került, amely azonban alaki okok miatt az elsőfokú Ítéletet megsemmisítette s a törvényszéket új fötárgyalás meg tartására utasította.

  A 100db villanykörte visszavásárlása arra kellet hogy ne kerüljön ő is a hírekbe. És ha ez nem lenne elég:

1933-08-03

Halálos szerencsétlenséget okozott a villamosáram Oláh- Gyárfás lellei penziójában - Egy négy éves kisleány az áldozat - Kaposvár, augusztus 2.

A kaposvári kir. ügyészség kedden délelőtt szűkszavú értesítést egy halálos szerencsétlenségről. Oláh-Gyárfás Mihály ismert balatonlellei panziójának kertjében az az egyik lugas mellett halva találtak egy 4 éves kisleányt. A helyszíni vizsgálat megállapította, hogy a kisleányt a villamos áram sújtotta agyon. A műszaki vizsgálat is kiderítette, hogy a lugas villamossodronyaiban villamos áram volt. A szerencsétlenség ügyében vizsgálat folyik, hogy kit terhel a felelőség.

máshol:

A leilei Gyárfás panzióban a kifeszítő drótokba került áram ölte meg a négyéves Somogyi Valériát.

Tegnapi számunkban megírtuk, hogy a balatonrellei Oláh-Gyárfás panzió udvarán f. hó 1-én gyanús körülmények között elhalt Somogyi Valéria négy éves kisleány, Somogyi László lellei lakos gyermeke. A kislány a panzió udvarán levő szőllőlugas között játszadozott és itt érte utól a kegyetlen halál.

A balatonlellei csendőrkülönítmény azonnal kiszállt az eset színhelyére és megállapította, hogy a panzió udvarán levő széllőlugas cement-oszlopokon áll melyeket drótok kötnek össze és a lugas tetején 216 voltos villanyárammal telített vezeték húzódik. Valószínű, hogy a rossz szigetelés miatt az áram valamelyik összekötő drótba került, melyet a szerencsétlen kislány megfogott és ez okozta halálát.

Piros József villanyszerelő megvizsgálta a vezetéket, és megállapította, hogy nemcsak a cementoszlopokat összekötő drótokban van magasfeszültségű áram, hanem a szőlővenyigékben is 80 -85 voltos áram került.

A hullát dr. Declava Pál balatonboglári körorvos megvizsgálta de a külső vizsgálat alapján a halál okát nem sikerült megállapítania, ennek megállapítása csak boncolás útján lesz lehetséges.

A lengyeltóti kir. járásbíróság a boncolás megejtése végett az ügyészség utasítására szerdán délután kiszállt a balatonlellei hullaházba hogy ezáltal tisztázzák a kislány gyanús elhalálozásának az okát.

A kaposvári kir. ügyészség a nyomozás lefolytatására utasította a csendőrséget s jelentést kér annak a megállapításáról, hogy a szerencsétlenség miatt kit terhel a felelősség.

Az ügy nagyon felkavarta Mihály életét, ennek hatását a későbbiekben látni fogjuk.

1933-08-23

Mikor a legtöbb európai fővárosban már lehetőleg a minimumra korlátozzák a hasonló „műintézmények“ működési szabadságát, a magyar fővárosban különös módon egyre több szabadságot élveznek ezek a mulatóhelyek. A Magyarság már évekkel ezelőtt hangot adott annak a számtalan kifogásnak, amelyek a Papagáj nevű mulató üzeme és az ott szereplő „táncosnők“ üzemesített működése ellen merültek föl még a régi tulajdonos, a borhamisításért többízben elítélt Oláh- Gyárfás Mihály idején. A Papagáj-mulatót azután az a Gábor nevű volt főpincér vette meg, akinek botrányaitól csak nemrégen volt hangos a sajtó s aki jelenleg egyévi börtönbüntetését tölti. A Papagáj-mulató azonban mindezek utána kitűnő jövedelemforrásnak látszott — a hasonló éjjeli mulatóhelyek már ismertetett módszerei mellett —, úgy, hogy a többszörösen botrányok középpontjába került intézményt a közelmúltban egy Flaschner nevű főpincér vette meg, aki „Casanova“ névvel most nyitotta meg újból a helyiséget. Ennek az üzemnek működése ellen az erkölcsi és közrendészeti szempontok mellett számos más kifogás is merül föl.

1933-10-28

— A kisgyermek villanyhalála. Még augusztusban halálos gyermekszerencsétlenség történt Balatonlellén, az Oláh— Gyárfás-féle penzió kertjében. A kerti lugas mellett, a kerítés tövében holtan találták Somogyi Valéria 4 éves kislányt. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy villanyáram sújtotta halálra. Eleinte nem tudták megérteni, hogyan történhetett a szerencsétlenség. A csendőrség megindította a nyomozást, ennek során kiderült aztán, hogy a lugas villanyvezetéke valószínűleg rosszul volt szerelve s a hiányos szigetelés miatt az áram elvezetődött a lugast övező sodronykerítésbe. A kislány véletlenül megfogta a sodronyt és a villanyáram megölte. Kihallgatták Oláh-Gyárfást is, aki elmondotta, hogy budapesti szerelők végezték a villanyszerelés munkáját. A csendőrség most átírt a főkapitányságnak és kérte, hogy hallgassa ki a villanyszerelőket, akik annak idején a villanyt bevezették és az ő kihallgatásukkal tisztázta, hogy miképpen történt a szerelési hiba és kit terhel érte felelősség. A rendőrség a szerelők kihallgatása érdekben már megtette a szükséges intézkedéseket.

Az ügy 1934-01-23-án folytatódott a bíróságon, a tárgyalás a tanúk behívása miatt elnapolásra került. Majd:

1934-03-07

Ítélet a Gyárfás-panzió halálos villanyszerencsétlensége ügyében - A felfüggesztett büntetés ellen fellebbeztek a vádlottak

A kaposvári kir. törvényszék hétfőn tartott főtárgyalást a balatonlellei Gyárfás-panzió halálos villanyszerencsétlensége ügyében. Az elmúlt év augusztusában a Gyárfás-panzió lugasában gyermekek játszadoztak és Somogyi Valéria 4 éves kisleány a szőlővesszőket tartó dróthuzalokra mászott fel, majd nagyot sikoltott és hanyat, a földre zuhant. Mire az orvos megérkezett, a kisleányon segíteni nem lehetett, mert a halál szívszélüdés következtében beállott. Mint utólag megállapítatott, a drótban nem tudni hogyan, villamos áram került és ez okozta a kisleány halálát.

A vádlottak padjára elsőrendű vádlottként Máté Ferenc sofőr, másodrendű vádlottként Oláh-Gyárfás Mihály került gondatlanságból okozott emberölés vétsége miatt. A panzió lugasának villanyvezetékét Máté Ferenc készítette el és így került ő is, a vádlottak padjára. A kir. törvényszék Kelemen-tanácsa Máté Ferencet 50 pengő, míg Oláh-Gyárfás Mihályt 100 pengőpénzbüntetésre ítélte, de az ítélet végrehajtását háromévi időtartamra felfüggesztette. A vádlottak a felfüggesztett büntetésben sem nyugodtak meg, és fellebbezésüket jelentették be.

A család elmondása szerint ekkor megtört benne valami. A kislány halála folyamatosan terhelte lelkét. Ezekután a kicsapongó élete alábbhagyott, a társadalmi felelőségvállalása fellángolt. Felesége révén és azon szervezeteken keresztül, ahol vezető tisztségeket tölt be folyamatosan adakozik a szegényebb rétegeknek.

Sakk-matt:

1934-05-01

A Terézvárosi Sakkor tisztújító közgyűlése elnökké Oláh Gyárfás Mihályt választotta.

1935-02-20

A Terézvárosi Kaszinó új tisztikarának tagjai: háznagy Oláh Gyárfás Mihály

1935-03-14

Kispolgárok és Munkások egységes nemzeti pártja, melynek listáján szerepel Oláh Gyárfás Mihály

1935-04-05

Az újságkiadók újonnan épült s minden kényelemmel berendezett »Sümegi Vilmos« nevét viselő üdülőházát Balatonbogláron bérbe vette Oláh Gyárfás Mihály, a Vendéglősök és Szállodások elnöke.

A képeslapról készített fotón, a balatonboglári Savoy szálló és penzió épülete, táncterasza és étterme látható három kisebb felvételen. Az 1930-as évek közepe táján átadott épületet Fodor Gyula (1872–-1942) építész tervezte. Az Art Deco stílus egyik változata volt ez az áramvonalas kialakítás (streamline moderne). Jellemzően a közlekedéshez és szórakozáshoz kapcsolódó épületek kialakításában fedezhető fel az expresszív modernek nevezett építészet, amely Magyarországon az 1930-as években jelent meg. A második világháború ideje alatt francia katonák internáló tábora működött benne. Az 1945 utáni korszakban vállalati üdülő volt, először a MÁVAG dolgozóinak üdülőjeként működött, majd Ganz üdülőként szolgálta a munkások pihenését. Az épület ma már nem látható, elbontották.

1935-05-16

A Balaton egyik legszebb szálloda-penziója nyílik meg június 1-én Balatonbogláron, a „Savoy szálloda-penzió". Ezt a legteljesebb komforttal és luxussal berendezett szállodát az Újságkiadó Tisztviselők Nyugdíjegyesülete építette és bérlő igazgatója a balatoni szállodaipar egyik legkedveltebb és legismertebb tagja: Oláh Gyárfás Mihály. A Balaton ismét gazdagodott egy gyönyörű vállalkozással, melyben a közönségnek nagy öröme lesz.

1935-06-02

— Savoy szálloda-penzió Balatonbogláron. 

Bár már olvastunk arról a mesébeillő szállodapenzióról, melyet Balatonbogláron az Ujságkiadótisztviselők Nvugdijegyesülete üdülőtelepétől Oláh Gyárfás Mihály balatonlellei szálloda penziótulajdonos átvett és személyes vezetésével a közeli napokban Savoy néven megnyílt, mégis úgy véljük, hogy mi is tartozunk az erről való megemlékezéssel. Az a teljes komfort, kényelem, melyet úgy az épület, mint berendezése, valamint parkírozása és strandja az üdülőknek nvujt, szinte egyedülálló a Balaton mentén. Itt minden megtalálható, ami a modern ember igényeit kielégíti, az étkezés kiválóságáról pedig Oláh Gyárfás Mihály gastronomus gondoskodik, akinek évtizedes tapasztalatai, melyekkel leilei üdülőtelepén is kultúrát és idegenforgalmat teremtett, biztosítékot nyújtanak arra, hogy a Savoy szálloda-penzióban mindenki mindazt megtalálja, amit vár. 

1935-06-08

Az Újságkiadó Tisztviselők Nyugdíjegyesületének balatonboglári üdülőtelepét nagy ünnepséggel a hónap 20-án, Úrnapján nyitják meg. Az ünnepségen a főváros több politikai és társadalmi vezető embere is megjelenik. A fővárosi napilapok tulajdonosai és szerkesztői is jelen lesznek. Ez az Üdülőtelep az ország és a Balaton vidékének talán legszebb épülete. Berendezése, parkja páratlan szépségű és fejedelmi igényeknek is teljesen megfelelő. E hónap 30-án, vasárnap este lesz az első hangverseny, az Üdülő színháztermében, melyhez hasonló Európa fürdőhelyein is csak elvétve található. Az első hangverseny szereplői a következők: Móricz Zsigmond, író előadása; dr. Ávedik Félixné- felvinci Takács Alice, az országos hírnevű hegedűművésznő és Fischer Annie, a világhírű zongoraművésznő zongorajátéka. Az Újságkiadók Üdülőtelepének vezetősége 10 hangversenyt rendez a nyár folyamán vasárnaponként, melyen az ország legnépszerűbb írói, a legkiválóbb, sőt világhírű művészek és művésznők lépnek fel. Az Üdülőtelep igazgatója, Oláh Gyárfás Mihály, a nyilvánosság részére megnyitott étterem, kávéház és szálloda legkényesebb vendégeit is ki tudja elégíteni. A színházteremben 300 ülőhely van 1, 2 és 3 pengős áron. Előjegyzéseket már most elfogad az Üdülőtelep vezetősége.

1935-08-13

BE 8 531/1935. szám. Oláh Gyárfás Mihály budapesti lakos gépjárműjének forgalmi engedélye elveszett. Budapesti rendőrfőkapitányság. 

1937-08-05

Jövő héten tartja első tárgyalását a törvényszék szüneti tanácsa - A balatonlellei sikkasztó felett ítélkezik a bíróság

A kaposvári kir. törvényszéken, mint arról már beszámoltunk, július 12-ike óta a szüneti tanács működik, mely a jövő héten, 13-án tartja első tárgyalását. Szabady Géza dr vizsgálóbíró a szüneti tanács elnöke összeállította a tárgyalások jegyzékét, melyen elsőnek a balatonlellei sikkasztó ügye szerepel. Mint arról annak idején beszámoltunk, Konsitzky Lóránd Zoltán budapesti repülőgéptechnikus Balatonlellén Oláh Gyárfás Mihály szállodatulajdonostól hamis iratokkal pénzt csalt ki és azt saját céljaira fordította. A tárgyalás 13-án, pénteken délelőtt 9 órakor kezdődik.

1937-08-14

Kéthavi fogházat kapott a Gyárfás-szálló sikkasztó londinere

Megírtuk, hogy Konsitzky Lóránd budapesti repülőtechnikus ez év julius 17-én a balatonlellei Oláh—Gyárfás Mihály-szálló tulajdonosától 570 pengőt elsikkasztott s megszökött. Konsitzky a szállodában mint londiner állt alkalmazásban s a pénzt azzal adták át neki, hogy a postára fizesse be.

A sikkasztó londiner kölcsönkért kerékpárral szökött meg Lelkiről, Budapestre utazott, hol a pénzt elköltötte. Pesten is fogták el. Az ügyet ma délelőtt tárgyalta a kaposvári kir. törvényszék egyes birája, Raán Lajos dr. A vádlott töredelmes beismerő vallomást tett s azzal védekezett, hogy nem is tudta, felfogni mit cselekszik, amikor a pénzzel megszökött. Megszédült a nagy, összegtől. Tanúként hallgatta ki a bíróság Hajdú Gábort, a szálló főpincérét, Scherer Sándor lellei órást és Kocza Sándor cipészt. Richter Béla dr. kir. ügyész vádbeszéde, valamint a védő beszéde után a törvényszék Konsitzky Lászlót kéthavi fogházra ítélte sikkasztás vétsége miatt. Az ítélet jogerős.

 A balatoni túrizmus lesz élete hátralevő részének fő irányvonala.

1937-08-31

Magyar konyhahetet rendez a balatoni vendéglátóipar.

A III. Nemzetközi Balatoni Sporthéttel kapcsolatosan szeptember 5—12. között a Balatoni Szálloda- és Pensiotulajdonosok Egyesülete a magyaros ételek népszerűsítése érdekében Siófokon, Balatonföldvárott, Balatonalmádiban és Balatonfüreden „Magyar Konyhahét”-et rendez. A magyar konyhahéten résztvevő balatoni vendéglátó üzemek egyúttal versenyt is rendeznek egymás között. A verseny bírálóbizottságába Oláh Gyárfás Mihálynak, a Balatoni Szálloda- és Pensiotulajdonosok Egyesülete elnökének elnökletével Marencich Ottót, Gundel Károlyt és Malosik Ferencet kérték fel.

1937-09-12

Országos szállodáskongresszus Balatonfüreden

A vendéglátó ipar legfontosabb időszerű kérdéseinek megtárgyalására országos kongresszust rendeztek Balatonfüreden. A kongresszus József Ferenc dr. királyi herceg fővédnöksége mellett és Oláh-Gyárfás Mihály elnöklésével folyt le.

1937-10-30

A Balaton készül az eucharisztikus világkongresszus idegenforgalmára - Balatonlellén 150.000 pengős építkezés Indul

Tájékozásul közöljük, hogy a múlt évben csak a siófoki Ertl fivérek vettek fel nagyobb MABI kölcsönt szállodaépítésre, az idén pedig Oláh Gyárfás Mihály, a balatonlellei Gyárfás-penzió tulajdonosa vett fel 150.000 pengős IOKSz-kölcsönt elsőhelyi bekebelezéssel.

1938-06-23

LELLE: A MAGYAR GRADÓ

A lellei halászcsárda előtt már kora délelőtt népes autótábor rostokol és az oszlopos eresz alatt ropogós csárdást húznak a magyarruhás cigányok. Nagy bográcsban fő a halászlés hír szerint az egész Balaton mentén itt készítik a legjobb borjúpörköltet. Akkor a társaság tzóraizik a kerti fák alatt és a pompás ízléssel berendezett csárda árnyas hűvösében, amekkorát nem üres reklámmal, hanem csakis a jó magyaros konyhával lehet összehozni.

Egyik asztalnál angolok barátkoznak az illatosan gőzölgő pörkölttel, másik asztalnál egy belga társaság ízleli a rántott halat. Lelle hosszú villa során, virágba borult, ápolt kertek közt robog autónk a vezető Gyárfás Hotel elé, amely szinte uralja hatalmas méreteivel ezt az idillikus balatoni fürdőhelyet.

Valóságos paradicsom a hipermodern Gyárfás Szálló, amelynek pazar strandjával szemben a párás vízen át kéken dereng a badacsonyi hegy. Az égről vígan tűz a nap, máris 24 fok meleg a Balaton vize a lellei parton, amely arról nevezetes, hogy 6—700 méter mélyen be lehet menni a vízbe, amíg egy 6—8 éves gyermeknek a váráig ér. Ezért Lelle a Balaton-környék igazi gyermek paradicsoma, a magyar Gradó. Százával sütkéreznek, hancúroznak a rózsaszín húsú leánykák s a hengeres mellű kisfiúk a Gyárfás-strandon. — Személyesen vigyázok a konyhára — figyelmeztet büszkén Oláh-Gyárfás Mihály. Az elpuhult, ellomposodott felnőtteket finom franciás koszt mellett lefogyasztom, a gyermekeket pedig bőséges magyar ételekkel hizlalom fel. Olyan gyermek még nem nyaralt nálam, aki 4 hét alatt fel ne szedett volna 2—3 kilót.

Az infrastruktúrális hiányosságok megoldásáért, közlekedés, villany, folyóvíz, csatorna, folyamatosan lobbizik a megfelelő szervezeteknél, minisztériumoknál. Jól ismert emberré válik az ország vezetősége számára.

1938-10-30

Külön villanytelepet építenek a balatoni vendégeknek? - Oláh-Gyárfás Mihály nyilatkozata a balatonmelléki fürdőipar sérelmeiről és terveiről

Munkatársunk felkereste Oláh- Gyárfás Mihályt, a balatoni vendéglátóipar illusztris elnökét, hogy az elmúlt közismerten rossz szezon tanulságairól, valamint a balatoni vendéglátóipar megoldásra váró problémáiról és programjairól megfelelő információt nyerjünk. — Mindenekelőtt — mondotta — hálás köszönetet kell mondanom a szerkesztőségnek azért az önzetlen támogatásért, melyet értékes cikkei révén kifejt a Balaton kultusza érdekében. Különösen hálás vagyok azért, hogy lapjuk a teljesen magára hagyatott balatoni vendéglátóiparra, a kormányzat e mostoha gyermekére, spontán meggyőződésből igyekszik az illetékes tényezők figyelmét felhívni.

A balatoni vendéglátóipar szinte a végpusztulás előtt áll, ami nemzetgazdasági szempontból is nagy csapás, hiszen a Balaton melletti vendéglátóipar ma már az idegenforgalmunk egyik leghatalmasabb és legfontosabb tényezője. A Balaton mellett ma már több szoba áll a vendégek rendelkezésére, mint Budapesten, 3870 szoba pedig már folyóvízzel van ellátva, évről-évre növekszik a hideg-meleg folyóvizes szobák száma. Központi fűtéssel, fürdőszobás apartementekkel, garázsokkal és különféle kényelmi és luxusberendezésekkel szereltük fel kiszemeinket, hogy a hozzánk érkező bel- és külföldi vendégeknek a legtökéletesebb kényelmet tudjuk biztosítani. Sajnos azonban teljesen magunkra hagyatva, minden állami támogatás nélkül kellett mindent megvalósítanunk. Ugyanakkor, mikor az egyes külföldi vendéglátóiparok, az egyes iparfejlesztési törvényekben biztosított kedvezményeken kívül, hosszúlejáratú építési kölcsönöket, rendkívül nagyarányú adó-, szállítási, beszerzési és egyéb kedvezményeket élveznek, a kereskedelmi szerződésekben pedig a kikötött áruimportok egy részének ellenértékét csakis az üdülőhelyek támogatására tartják fent, mint például a „tátrai bader contó" stb., továbbá a hatalmas állami szubvenciók révén fantasztikusan nagyarányú propagandát tudnak kifejteni, ugyanakkor, mondom, a balatoni vendéglátóipar teljesen magára hagyatva, saját erejéből teremtette meg a néhány évvel ezelőtt még szinte ismeretlen poros kis falukból a már elismert és agyondédelgetett, támogatott világfürdők konkurenseit. Hogy a Balatonnak ma már világhíre van, azt a természeti adottságokon kívül elsősorban az ottani vendéglátóipar felkészültségének és áldozatkészségének köszönhetjük. — Milyen sürgősen megoldandó problémái vannak ezidőszerint a balatoni vendéglátóiparnak? — kérdeztük. — Egyik legfontosabb kérdés a világítás problémája, illetve a Balaton melletti fogyasztási áram fantasztikus drágasága. Sajnos azonban hiába interveniáltam az illetékes tényezőknél, a balatonvidéki villanytársaság önző árpolitikájával nem tudunk megbirkózni. Kénytelenek vagyunk tehát más módon megoldani a világítás kérdését. Ha a balatonvidéki villanytársaság nem hajlandó az elérhetetlen magas áraiból engedni, úgy kényszerítve leszünk saját elektromos erőműtelepeket felállítani. Stiffler Béla elektromérnökkel folytatunk tárgyalásokat, ki már eddig is sokfelé állított fel hasonló áramfejlesztő telepeket. — Rentábilis egy ilyen saját áramfejlesztő telep felállítása?,— kérdeztük.

— Feltétlenül a nagyobb üzemeknél és még csak különösebb megterheléssel sem járna — felelte Oláh-Gyárfás.

— A mérnök úr kalkulációja szerint, melyet garantálni is hajlandó, a fogyasztási áram egységára kilowattóránként mindössze 19—20 fillérbe kerülne az eddigi 90—100 filléres egységárral szemben. A két ár közötti különbözettel történne a saját erőműtelep törlesztése és így egy pár éven belül az ily módon megtakarított összeg révén saját tulajdonba kerülne az áramfejlesztő telep. Amennyiben az iparügyi miniszter úr közbelépésével sem történne meg az ár megfelelő leszállítása, úgy minden valószínűség szerint a jövő szezonban már SiófokBalatonfüred, Balatonföldvár, Balatonalmádi, Balatonlelle,Keszthely és Hévíz minden nagyobb üzeme, valamint az egyes fürdőigazgatóságok saját áramfejlesztő telepekkel fogják üzemeiket, illetve fürdőtelepeiket világítani. Az áramszolgáltatással kapcsolatban tömegesen érkeznek hozzám konkrét panaszok, ezeket az iparügyi miniszter úrnak személyesen fogom átnyújtani kivizsgálás végett és kérni fogom, hogy a balatonvidéki villanytársaság túlkapásait szüntesse meg.

Kéretik és megadatik:

1938-11-01

Oláh-Gyárfás Mihály szállótulajdonos részére szállóépítés és bővítés céljára 70.000—kölcsönt ad a magyar állam

….és ezt a gesztust meg is köszöni:

1938-12-13

Darányi Kálmán a balatoni vendéglátóiparért.

A Balaton legnagyobb érdekképviselete, a Balatoni Szálloda és Penziótulajdonosok Egyesülete Oláh-Gyárfás Mihály elnök vezetésével tisztelgő látogatáson jelent meg Darányi Kálmán dr.-nál a képviselőház elnökénél. Az üdvözlés után a Balaton összes aktuális kérdéseit megvitatták. A tárgyhoz Meizler Károly dr. országgyűlés képviselő, Döncz Ákos dr. ny. miniszteri tanácsos, Késmárky Béla ezredes és Érti István dr. vezérigazgató szóltak hozzá. Darányi Kálmán dr. kijelentette, hogy a balatoni vendéglátóipar kérdéseit a legmelegebben pártfogolja és az illetékes minisztériumok előtt szívesen képviseli. Ezek során elsősorban a m. kir. Balatoni Intéző Bizottság időszerű személyi kérdéseinek megoldására kezdeményez tárgyalásokat.

A korábbi filmes múltjának köszönhetően a baráti kör még aktív és segítenek a feladatokat találni a nyári idényen kívűl munkát , elfoglaltságot találni Mihálynak.

1939-03-14

Kiket vettek fel múlt héten a Filmkamarába?

A Színművészeti Kamara filmfőosztályának választmányi ülésén a következő új tagokat vették fel: Dr. Kauser István, dr. Szemorjai Dénes, Madarász Oszkár, ifj. Szabó Ferenc, ifj. Geitler Lajos, Radocsay László, Oláh-Gyárfás Mihály…stb.

Ebben az évben költözik, pesti Király utcai lakását prominensebb Andrássy útira cseréli. Az első emeleti lakás később nagy segítség lesz a háború végén feleségem nagymamájának és dédijének. A család nyarakat a Balatonon tölti csak télire költöznek fel a nagypolgári minden kényelemmel ellátott lakásukba. Mihály kezd rendezettebb életet élni, kevesebb balhé, több érdekképviselet. A II. vh. háború előtt, a zsidó törvények miatt nagy felelősség hárul rá, feleségét a zsidó származású de kikeresztelkedett (református) Móritz Ilonának valahogy több generációs keresztényként kell látszódnia, ugyanígy öccsének Dezsőnek a feleségénél is intézkednie kell. A politikai kapcsolatai segítenek, mitöbb a családi legendárium szerint egy örökbefogadás után nemesi oklevelet és nemesi előnevet is szerezz a családnak (szentesi Oláh-Gyárfás Mihály). Ezek a papírok a II. világháború végén az orosz front Lellére érkezésekor a Gyárfás panzió kandalójában gyújtósként végzik.

1939-09-08

Vendéglátóipari kongresszus Balatonfüreden.

A Balatoni Szálloda- és Penziótulajdonosok Egyesülete Balatonfüreden, az ünnepi hét keretében kongresszust tartott a kormány, a megyei és egyéb hatóságok képviselőinek jelenlétében. Budapestről Hallóssy István dr., az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal elnöke is megérkezett. Haas Imre egyesületi alelnök nyitotta meg az ülést a beteg Oláh-Gyárfás Mihály elnök helyett. Schmidt Ferenc dr. egyetemi ny. r. k. tanár kimerítő előadást tartott az üdülök étrendjéről. Utána Artner Lajos tartott előadást a vendéglátóipari problémákról. Denci Ákos dr. ny. miniszteri tanácsos a balatoni jóléti intézmények, illetve üdülőházak „túltengését“ támadta előadásában és azt kívánta, hogy tagjaikon kívül senki másnak, idegennek ellátást ne adhassnak. Haas Imre „a vendéglátóipari alkalmazottak munkaidőszabályozásának gyakorlati hatásáról" beszélt.

1939-10-20

Somogyvármegye legfőbb adót fizetői

A virilis névjegyzéknek három csoportja van. Az első csoportba tartoznak: Oláh Gyárfás Mihály.

Egy kis családi vonatkozású hír, Mihálynak sikerül befolyásos főnemesi családba házasítani lányát. A házaspár egyetlen lánya Lippay Ágnes híres fotóriporter volt.:

1940-08-27

Szentesi Oláh Gyárfás Mihály és neje szentesi Oláh Gyárfás Mihályné szül. Móricz Ilona tudatják, hogy leányukat, Máriát, augusztus 29-én déli 1 órakor vezeti oltárhoz özv. zombori Lippay Zoltánné szül. bezerédi Bezerédy Margit és néhai férje, zombori Lippay Zoltán fia, István, Budapesten, a belvárosi templomban.1941-04-20

Balatoni Szállodások Egyesülete közgyűlést tartott, amelyen elnökké Oláh Gyárfás Mihályt választották meg.

A Balaton legnépszerűbb szállodaigazgatóját, Oláh Gyárfás Mihályt ismét elnökévé választotta a Balatoni Szállodások és Penziósok Egyesülete. A magyar tenger lelkes rajongója — több balatoni könyv szerzője — megérdemelten foglalja el ismét a nehéz és felelősségteljes posztot.

1941-05-14-én a cégjegyzék alapján Mihály, Bor kis- és nagykereskedést nyitott a VI. kerület Andrássy út 29 szám alatt. A mai Művész kávézó mellett. 1935-ben már a helységet a Balatoni Iroda néven találjuk hirdetésben. VI., Andrássy út 29 Telefon 129-990, a balatoni penziók és szállodák központi szoba-nyilvántartása. Naponként olcsó luxusautó, Díjmentes felvilágosítás, Prospektusok. A háznak egyébként komoly történelme van. Sajnos Mihály borkereskedéséről más nyomot nem találtam. A II. világháború vége felé a magyar kiugrási kísérlet kapcsán az alábbiakat olvashatjuk: 

Az egész Bajcsy-Zsilinszky — Kiss János-féle nemzeti és katonai ellenállásnak jellemző tragikuma volt a mozgalom rövid tiszavirágszerűélete, amely alatt minden idő tanácskozásokban és szervezkedésben telt el, az általános és katonai helyzet pedig nem érhette el a szükséges állapotot.

Komoly negatívuma volt a szervezkedésnek az éberség nagyfokú hiánya. A kétségtelenül életveszélyt jelentő tevékenység során a forradalmi gyakorlat teljes hiánya következtében a konspiráció legelemibb szabályait sem tartották be. Bár a tárgyalásokon résztvevőket Kiss János altábornagy is, de különösen Tartsay vezérkari százados ismételten figyelmeztette a titoktartás fontosságára, napirenden voltak nyilvános helyiségekben a hangoskodó elszólások és indiszkréciók, s ebben gyakran egyes vezetők jártak elől a helytelen példával. Ugyancsak a szervezkedés hibájának lehet felróni, hogy túl sok embert avattak be felesleges módon a legtitkosabb tervekbe. Részben ez okozta a mozgalomnak az egész magyar nép felszabadulása szempontjából is tragikus lebukását. Amikor november 22-én belső árulás vagy külső felderítés, esetleg mindkettő alapján a vezetőség lebukott,Kiss János altábornagy nem volt velük, Tárnok utcai rejtekhelyén fogták el. A fasiszta rendőrhatóság gyorsan dolgozott. Ezen a napon az esti órákban a vezetőség majdnem összes tagját letartóztatták, és a Margit körúti honvédfogházba zárták.

A mozgalom egyik vezetőségi tagja, Bajcsy-Zsilinszky helyettese ezen a napon a főváros külső területén folytatott nagyobb arányú tanácskozást más ellenállási csoportok vezetőivel az erők egyesítése érdekében. A tárgyalás elhúzódása miatt másfél órai késéssel érkezett az Andrássy úti Wagner étterembe, ahol a csoport szűkebb vezetőségével kellett volna találkoznia. A megbeszélt helyen már nem talált senkit, amin bajsejtően csodálkozott. Óvatosságból nem ment fel Tartsay vezérkari százados Andrássy úti, közeli lakásába, ahonnan órákkal később értesült a vezetőség elfogatásáról.

A letartóztatásokat Radó Endre nyilas csendőrszázados a nemzeti számonkérő széknek nevezett, gyalázatos eszközökkel dolgozó nyomozóosztály csendőreivel foganatosította. Bajcsy-Zsilinszky Endrét az Üllői úti klinikák mögötti Füvészkertben lévő rejtekhelyén tartóztatták le. A vezetőség többi tagját Tartsay Andrássy út 29. sz. alatti lakásán fogták el. Tartsay századost már, a lakásán összeverette és a leggyalázatosabb módon megkínoztatta a szadista Radó csendőrszázados.

November 22-én este teljes légoltalmi elsötétítés alatt két autóbusz állott az Operaház előtt. A gépkocsik körül kakastollas, árpádsávos, karszalagos csendőrök sorfalat álltak. Tartsay lakásáról ötperces időközökben kísérték a letartóztatottakat az autóbuszokhoz rájuk szegezett pisztolyokkal. A foglyokat a Margit körúti honvédfogházba szállították. Ugyanide hozták Bajcsy-Zsilinszky Endrét és Kiss János altábornagyot is.

A letartóztatottak beszállítása után kihallgatásukat késedelem nélkül megkezdték. A nyomozást, majd az elfogottak embertelen kínzását a kihallgatás során Radó csendőrszázados maga végezte. Pontosan tisztában volt Kiss János altábornagy minden jóérzésű ember előtt tekintélyt parancsoló, tisztességes katonai múltjával, világháborús érdemeivel és a Horthy-honvédségben elért eredményeivel. Ennek ellenére gyalázatos módon maga ütlegelte, és szadista eszközökkel kínozta az öreg katonát, akit kihallgatása és emberfeletti gyötrelmeket jelentő bántalmazása során is „altábornagy elvtársiként gúnyolt. Egy ugyancsak fogoly szemtanú, aki utoljára láthatta kihallgatása után a hőslelkű Kiss altábornagyot, erről az embertelen kegyetlenkedésről a következőket mondta el:

„Kiss János földbarna, darabos arcát szögletessé torzították az ütések. Jóságosan, elnézően mosolygó szeméből csak az egyiket láthattam, a másik bedagadt. Mint a gyermekkor legszörnyűbb álmai, úgy derengenek fel bennem ezek a képek. Az altábornagy a falhoz támaszkodva, sántítva botorkált ki a szobából. Talpát tönkretette a nyilas nyomozók gumibotja. Nagy Jenő szelíd, apró madárkeze püffedtre dagadt az ütésektől. Szája nem az arca közepén van; egyik oldal felé véres csíkokban hosszabbodik meg. A törékeny, kistermetű férfi égő szemmel, keményen, töretlenül néz szembe pribékjeivel. Tartsay Vilmost az utcán nem ismerném meg. A Barabás Miklós ecsetjére méltó, nemesszívű, elefántcsont-homlokú férfi húsz esztendőt öregedett. Haja csapzott, álla borostás, tekintete kutatva jár a szoba egyik sarkától a másikba, szeme bogara furcsán csillog, állandóan könnyezik. Ezt ismerem: a pribékek magasfeszültségű villanyáramot kapcsolnak be egy-egy pillanatra az ember szemébe. Tartsay cigarettára akar gyújtani, de meggyötört, megdagadt kezéből kihullik a gyufa.”

Így álltak Kiss János altábornagy és vele szenvedő bajtársai az emberi gonoszság és beteges hajlam kitenyésztette fizikai kínzások poklát. Hallgattak, nem vallottak egymásra, hogy ne hozzák bajba társaikat és a mozgalom, a magyar felszabadulás ügyét. Mindhármuk, de mindenekelőtt az öreg katona örök, tiszteletreméltó jelképe marad a magyar katonai hűségnek és a haza, a szabadság és a nép iránti áldozatos kötelességteljesítésnek.

Kicsit előre szaladtunk az időben…

1942-04-04

Szövetkezetbe tömörülnek a Balaton vendéglátó üzemei 

A magyar tenger néhány ismertebb, nagyobb gyógy- és üdülőhelyén a húsvéti ünnepekre több szálloda és penzió már megnyitotta üzemét a jelentkező vendégek számára. Az érdeklődést jó előjelnek tekinti a balatoni vendéglátó ipar, amely — híven a balatoni fürdőkultúra évtizedes hagyományaihoz— már koratavasszal elkezdi a készülődést a nyári szezonra. Idén, tekintettel a fokozódó beszerzési nehézségekre, a közellátás szigorúan szabályozott rendjére s az új beruházásoknak az anyaghiány következtében korlátozott lehetőségeire, súlyos problémák tornyosulnak a balatoni vendéglátó üzemek elé, amelyek tulajdonosai — néhány nagyobb szállodát és fürdővállalatot kivéve — túlnyomóan kisemberek, akiknek kis tőkéje teljesen üzemeikbe van fektetve, s így nem kis gond számukra, hogy idején biztosítsák a nyaralási szezon vendégeinek zavartalan ellátását. 

Ez a helyzet érlelte meg a balatoni vendéglátó ipar körében azt az életrevaló gondolatot, hogy az élelmi és egyéb árucikkek könnyebb és biztosabb beszerzésére szövetkezetbe tömörüljenek. A tervet Oláh-Gyárfás Mihály, a Balatoni Szállodások és Penziósok Egyesületének agilis elnöke vetette fel s a napokban megtartott előkészítő értekezlet résztvevői nagy lelkesedéssel tették magukévá, behatóan megbeszélték az új szövetkezet működésének részleteit, megvitatták az alapszabálytervezetet s jövő héten, április 10-én, már meg is tartják alakuló közgyűlésüket. 

— Üzemeink fenntartása, — mondotta munktársunknak Oláh-Gyárfás Mihály, — azok berendezésének pótlása, másodsorban pedig a vendégek ellátására nélkülözhetetlen élelmicikkek beszerzése ma nehézségekbe ütközik. Hogy ezeket leküzdjük, s a nagymúltú balatoni vendéglátó üzemek zavartalan munkáját az idei szezonra is biztosítsuk, szükségesnek láttuk az erősebb gazdasági tömörülést, elsősorban egy árubeszerző szövetkezet formájában, amelynek célja az, hogy ezáltal az egyes üzemek élelmiszerellátását jobban tudjuk biztosítani a mai kötött anyaggazdálkodás idején. 

A Balaton évenként visszatérő vendégei bizonyára jóleső örömmel fogadják a balatoni vendéglátóiparnak ezt a buzgó szervezkedését és remélhető, hogy a Balaton sorsát intéző illetékes hatóságok körében is rokonszenvvel találkozik a szövetkezeti önsegélynek ez a formája, ami számukra is könynyebbé teszi a balatoni vendéglátóipar igényeiről való és eddig is hatékonynak bizonyult gondoskodást. Tudomásunk szerint a Balatoni Intéző Bizottság és a Hangyaszövetkezet a balatoni üzemek élelmezési ellátásáról már korábban eredményes tárgyalásokat folytattak s a most megalakuló szövetkezet révén, annak bekapcsolásával önként kínálkozik a mód ennek zavartalan biztosítására. Az induló szezon és az idei nyár balatoni vendégei tehát abban a tudatban készülhetnek a magyar tenger partjára, hogy ott gondtalan és kényelmes nyaralásban lesz részük.

1942-06-21

A Balaton legnagyobb feladata a sebesült katonák meggyógyítása 

Balatonlellén beszélgettünk a Balatoni Szállodások Egyesületének elnökével, Oláh Gyárfás Mihállyal, aki elmondotta, hogy az, amit a prospektusokban hirdetnek a Balatonról, nem reklám, hanem valóság és amit abban ígérnek, azt tudják is nyújtani a közönségnek. A zsidótőke teljes kikapcsolásával az üzemek felkészülten várják a főszezon indulását, annál is inkább, mivel az előjelek szerint az idén igen nagy számú nyaralóközönségre számítanak. Külön hangsúlyozza, hogy a Balaton környékén szolid polgári árak és a drágaság ellenére is a tavalyi árak vannak megállapítva. Huszonötéves munkájuknak eredményeként tudja be azt, hogy az ellátás kellő megszervezésével és kiépítésével sikerült a mai időkben is az élelmezés zavartalanságát biztosítani. 

Ha panasz nem is akad, kérelem azonban van elég. Mint már említettük, kérik a Balaton-környéki üzemek, hogy augusztus 25- ig a tánctilalmat függesszék fel délutánra és estére. Kérik a MÁV-tól, hogy amennyiben a lehetőségekhez képest új vonatokat állítanak be, arról őket kellő időben értesítse, hogy megfelelő hirdetésekkel a közönség figyelmét erre felhívhassák. Többször előfordult ugyanis, hogy beiktattak új vonatot, amelyről a közönség legnagyobb részének nem volt tudomása. Annak ellenére, hogy a közellátás zavartalan és minden rémhír ellenére kitűnő flekként lehet enni a Balaton partján, fokozott hatósági ellenőrzést kérnek a balatonkörnyéki szállodások és vendéglősök, nemkülönben az önálló háztartást vezető nyaralók is, azok ellen a termelők ellen, akik a piacokon kívül minden ellenőrzés nélkül az utcán árusítják terményeiket. 

Szekeres Bódis, a balatoni fürdőügyek egyik legfőbb intézője hangsúlyozta, hogy a más időkben, amikor nemcsak a fronton, hanem az idehaza dolgozó embereknek is nyugodt idegekre van szükségük, fokozottan előtérbe kerül a balatoni üdülés kérdése. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a honvédség sebesült és lábadozó katonáit idehozzák a Balaton mellé, hogy a Balaton enyhítő, idegcsillapító légköre és környezete gyógyítsa, üdítse fel és feledtesse velük az orosz pokol átélt borzalmait. 

Talán soha nem várt még ilyen nagy feladat a Balatonra, mint az idén. Meg kell gyógyítania sok magyar katonát. Meg kell nyugtatnia igen sok, fokozottabb munkában igénybe vett dolgozó magyar idegeit, fel kell frissíteni, hogy a szabadság után újra, még fokozottabban dolgozhassanak. És a Balaton, széles, mély, kék, derűs tekintetével, mintha mosolyogna, mintha a tihanyi echó hangosan kiáltaná minden rémhír felé az élő cáfolatot, hogy itt béke, csend, nyugalom és üdülés van. És aki egyszer belenéz ebbe a nyári verőfényben, pazar színekben pompázó tóba, soha nem tudja elfelejteni azt.

1943-01-16

A balatoni vendéglátóipar küldöttsége a közellátási miniszternél. 

A balatoni vendéglátóipar küldöttségét, melyet Oláh Gyárfás Mihály, a Balaton, Szálloda- és Penzió tulajdonosok Egyesületének elnöke vezetett, Szász Lajos közellátási miniszter kihallatáson fogadta. Ez alkalommal a balatoni szezon élelmiszerellátásának biztosítását tárgyalták meg. A miniszter kijelentette, hogy mindent el fog követni a Balaton élelmiszerellátásának biztosítása érdekében, de ugyanakkor nagy súlyt helyez arra, hogy senki kétszeres ellátásban ne részesülhessen.

Egy évvel később Szabó Lőrinc levele:

Balatonlelle (Gyárfás Panzió),

1944. augusztus 4.

Kedves B.,

Zsúfolt vonaton, de megérkeztem. A türelem sokat segített. Utasok tanácsára Lellén szálltam ki és a Gyárfás Panzióba jöttem. Egy vacak kis depandanszban lakom, a „Naplopó”-ban, a 7-es szobában. Katonaszemmel nézve megfelel, egyébként igen gyarló. A többi, jó hely: foglalt. Ide jöhetnél, egymás mellett lenne a szobánk. Reggel óta hívtalak telefonon (Csáky, majd Tuza), de nem lehet kapcsoláshoz jutni. A kalauz tegnap azt mondta, hogy valószínűleg szombaton jön az új korlátozás, illetve az engedélyrendszer bevezetése. Ezért akartalak mindenáron még ma délelőtt elérni, hogy utazz el péntek délután. Hátha most aztán nem lehet?! Nagyon túlterheltek most a telefonvonalak, dringend kell beszélni, s még úgy is nehezen megy, vagy éppen sehogy. Az itteni telefonszám: Lelle 17, Gyárfás p. – Ezen a telepen egymást érik a panziók, félig, háromnegyed részig tele, volna hely elég. Ha nem jöhetsz, esetleg máshová mennék, később. A „Gyárfás” nagy, rendetlen, kopottan hirtelensült-modern ház, sok melléképülettel; egészen jó ezek közül a „Siesta”, de zsúfolva van. Nem tudom, mit tegyek. Délelőtt már dolgoztam. Ezt a kis levelet csak biztosítékul írom, mert hátha még behoz a központ; ha viszont nem hoz be, este elmegy, s reggel nálad a levél. Próbálj te is hívni, reggel 7 órától kezdve! Akkor még könnyebb a helyzet. Vagy táviratozz, hogy jössz. Hely mindenképpen lesz. Amíg végleg le nem maradsz (amit nem szeretnék), nem megyek máshova! Most ½ 3 van, most indulhatnál a Déliről. Válts III. osztályt, úgyis csak azon van hely, ha egyáltalán van, én is úgy jöttem a jobb jegyemmel. Holnap is próbállak hívni, megbeszélés szerint. Szeretném, ha itt lennél. Jegyek nem kellenek. Levelet ne írj, illetve Gáborjáni Sz. L.-nek címezz csak, s a feladó legyen V. Endre. Sokszor csókollak, s remélem, mégiscsak hallani foglak még ma.

Lőrinc

Szabó Lőrincről olvashatjuk: 

1943-ban behívták katonának, 1944-ben már főhadnagyi rangban szolgált. Emiatt 1945 után letartóztatták, és csak nehezen sikerült tisztáznia magát. Ráadásul a Pandora miatt a korábban baloldalinak tekintett írót jobboldalinak bélyegezték, amit erősített, hogy találkozott Gömbös Gyulával és egy lillafüredi írótalálkozón előadást tartott a háborús költészet esztétikájáról. Szabó Lőrinc szerelmi élete mindig adott témát a versíráshoz. Első menyasszonyát átengedte mesterének, Babits Mihálynak, miután pedig elvette Mikes Klárát, szeretőket tartott. Az egyik nő például véletlenül éppen a felesége barátnője volt. Korzáti Erzsébettel huszonöt évig tartott a viszonya. 

B. a Böske rövidítése a megszólításban, így a fenti levél számára íródott.

A II. vh utolérte az országot és benne az Oláh családot is. Az Andrássy úti lakást 1944 őszén elhagyták, a bútorokkal és berendezésekkel együtt a Gyárfás panzióba költöztek le a várost fenyegető körülzárás és ostrom elől. Az üresen maradt lakásba a front elől Kál-Kápolnáról menekülő unokahúg és annak kislánya költözik be. A környék 1944 december végén folyamatos ágyú, aknatűz és bombázás alatt áll. A ház állandó és ideiglenes lakói a ház alatt található légópincében töltik a karácsonyt és a szilvesztert, rettegve attól, hogy a ház rájuk omlik, mint ahogyan az pár házzal arrébb történt. Az orosz katonák megérkezésekor fellélegeznek, szerencséjük van mert a „commandant” féken tartja katonáit, nem erőszakoskodnak. Az éhezés mindennapos, de túl kellett élni…. Mihály minden hivatalos iratától szabadulni akar, fél a megtorlástól. Retteg hogy valamelyik régi ismerőse a nevét előszedi egy alkalmatlan pillanatban.

Lassan újraindul az élet:

1946-03-14

Oláh Gyárfás Mihály, mint a Balatoni Újjáépítési és Gazdasági Hitelszövetkezet képviselője, balatonlellei szállodatulajdonos.

1946-05-01

Balatonlellén a panziósok nagygyűlést tartottak Oláh Gyárfás Mihály elnökletével. Megvitatták a balatonmenti panziók ellátását, az utazás megszervezését és a dolgozó réteg olcsó nyaraltatásának kérdését. Küldöttség útján arra kérik a kormányt, hogy a zalai és somogyi élelmiszerekből, amelyek a fővárosba jönnek, juttassanak közvetlenül anyagot a balatonvidéknek, nehogy Budapestről kelljen szállítani élelmet a Balatonhoz.

1947-06-05

BALATONI REGE

A Balatont az országnak lakosai közül sokkal többen nem látták, mint amennyien látták. Millió és millió olyan ember él ebben az országban, akik még a vonat ablakából sem pillanthatták meg a természetnek ezt a gyöngyszemét.

Nem szükséges a demokrácia elveire hivatkozni, ha megállapítjuk, hogy ennek ezután nem szabad így lenni. Már most, amikor meg sem indultak a nyaralókkal zsúfolt vonatok, híre terjedt annak, hogy a Balaton ismét csak luxushely lesz, ismét csak a jómódúak juthatnak el a somogyi meg zalai partokra. A prospektusok már megjelentek, ezek azonban óvatosan elkerülik, hogy árakat is közöljenek. Olyanokat hallottunk, hogy negyven, ötven és hatvan forintba fog kerülni a Balaton partján egy személy számára egynapi pihenés.

Évtizedek óta működik a „Balatoni Szövetség". Ennek a Szövetségnek volna a hivatása a Balaton népszerűsítése, fejlesztése. Ezért kerestük fel a „Balaton Szövetség" elnökét, Oláh Gyárfás Mihályt, hogy megtudjuk, történt-e valami a demokrácia két esztendejében azért, hogy a Balatont nemcsak a jobbmódúak, de a pihenésre vágyó és azt megérdemlő dolgozó magyar tömegek is megtalálhassák.

— Alaptalanok és túlzottak — mondja az elnök — a balatoni fürdőhelyekről elterjedt hírek. Szó sincs arról, hogy elérhetetlen árakat állapítsanak meg a balatoni penziók és vendéglátóüzemek. Éppen ennek az ellenkezője az igaz. Lelkiismeretes tárgyalásokat folytatunk a népjóléti minisztériummal, amelynek az lesz az eredménye, hogy több százezer dolgozó munkás és családja fog ezen a nyáron a Balaton mellett pihenést találni. Most eddig is csaknem százezer napot foglaltak le különböző nagyüzemek munkásaik és családjaik számára. A költségeket nem maga a munkás, hanem az üzem fizeti. A balatonkörnyéki vármegyék főispánjai és alispánjai a legnagyobb megértéssel támogatják ezt az akciót, csak az ő munkájuk teszi lehetővé, hogy a nyárra a háború által lerombolt balatoni vendéglátóüzemek hetven százaléka már rendben lesz, holott a múlt esztendőben még csak húsz százalékát tarthattuk üzemben. Ugyancsak ezek a megyei hatóságok segítsége teszi lehetővé, hogy mindennemű élelmiszer bőséges mértékben álljon rendelkezésre a munkásnyaralók számára. Természetesen az üzemek egy része tovább is a nagyközönség rendelkezésére fog állani, de az árakat úgy állapítjuk meg — hatósági ellenőrzés mellett —, hogy azokat meg is lehessen fizetni. Szó sincsen azokról a magas penzióárakról, amelyekről én is hallottam. A kalkulációs munkát, a hatóságokkal egyetértésben még nem fejeztük be. Különböző osztályokat fogunk megállapítani, úgy, hogy a nyaralók és pihenők minden rétege meg tudja találni a maga igényeinek kielégítését, anyagi viszonyainak arányában. A vendéglátó üzemek tulajdonosai két esztendő alatt hihetetlen munkával és rengeteg anyagi áldozattal hozták rendbe a lerombolt épületeket és a nyilasok meg németek által teljesen kifosztott lakószobákat. Több százezer ágybelit, több százezer négyzetméter üveget és minden egyéb felszerelést kellett beszerezni a legnagyobb nehézségek között.

— A Balatoni erre a nyárra szeretettel várja gyógyító és üdítő hullámai közé a dolgozóik százezreit.

Eminek így is kell lenni. Necsak tervek maradjanak az elnök szavai. A demokratikus országokban —a keleten is és nyugaton is — a dolgozók nyári pihenője ugyanolyan fontos kérdés, mint bármilyen más szociális probléma. Angliában, a nagy munkanélküliség éveiben, annyi munka-nélküli segélyt adtak, hogy abból az, ipari munkanélküliek és családjaik ellepték a tengerparti fürdőhelyeket.

Oroszországban egész nyaraló városok és telepek épültek és épülnek ma is százával a dolgozók számára Reméljük, hogy a Balaton partján ebben az évben már a magyar dolgozók is megtalálják elméjüknek és izmaiknak felfrissítésére a vizet és a napsugarat,

1947-06-22

PÜNKÖSD UTÁN

E pillanatban azonban ,,sír a tulaj a Balaton partján”. A kéthárom napos „pünkösdi királyság‘‘ után — bár ez nem szerepel a naptárban — hosszú és még ma is tartó böjt következett Pünkösdkor megteltek a balatonmenti üdülők, de több panziós visszaéléseket követett el. A gazdasági rendőrség is nyomozott az ügyben, hiszen a feljelentések özönével árasztották el a G. R.-t.

Most kiderült, hogy a feljelentők 95%-a tévedett és csak 5 %-ban látták igazolva a feljelentés adatait. A két nap azonban elmúlott és azóta a balatoni vendéglős alig lát vendéget, ellenben, mint ahogyan ezt Oláh Gyárfás Mihály elnök nagy szomorúan előadta, a teljes személyzetet, zenekart tartania kellett minden üzemnek. A legtöbb üzemben a személyzet száma kétszer, háromszorosan felülmúlja a vendégeket. Ilyen körülmények között a hathetes főszezonban remélt minden keresetet már jó előre elköltötték. A vendéglátók legnagyobb része el van adósodva, fűszeresnél, italosnál, egyéb szállítóknál, sőt még az őstermelőknél is, akik hitelben hordják az élelmiszert.

1947-07-06

A Balatoni Szálloda, és Penzió tulajdonosok Egyesülete Keszthely és Hévízfürdő megoldásra váró kérdései ügyében értekezletet hívott össze. A tanácskozásra meghívott vendégeket Keszthelyen Mosonyi László főszerkesztő, a Városfejlesztő Szövetkezet ügyvezető elnöke fogadta. A tanácskozások során Oláh-Gyárfás Mihály, a Balatoni Szálloda- és Penziótulajdonosok Egyesületének elnöke ismertette a panaszokat.

1947-08-12

Árdrágítás miatt előállították Oláh Gyárfás Mihály lellei penzióst

Balatonlellének, a Balaton legmozgalmasabb fürdőhelyének ismét új izgalma van. A gazdasági rendőrség, amelynek állandó kirendeltsége működik Balatonlellén, előállította Oláh Gyárfás Mihályt, a legnagyobb balatonlellei panzió tulajdonosát, a balatoni szálloda és panziótulajdonosok egyesületének elnökét és vele együtt üzletvezetőjét, Hajdú Miklóst is, árdrágítás vádja miatt. A gazdasági rendőrség balatonlellei kirendeltsége bizalmas feljelentések alapján az utóbbi napokban állandóan figyelte a panziót és annak árkalkulációit és ennek alapján történt Oláh Gyárfás Mihály és üzletvezetőjének előállítása a gazdasági rendőrségre.

1947-08-13

Oláh Gyárfás Mihályt, a balatonlellei Gyárfás-penzió tulajdonosát, akiről az egyik délelőtti lap azt írta, hogy árdrágítás miatt őrizetbe vették, csupán Bankovics Gyula balatonboglári, most internált malomtulajdonos ügyében hallgatták ki tanúként.

Az Andrássy úti lakás hivalkodó volta miatt célpontja lesz a lakhatási kérdést megoldani igyekvő állami szervezeteknek, így még időben elköltözik egy kisseb lakásba 1948-ban. A korábban Concordia bérház a legsötétebb időszakban Csillagos házként is ismert volt.

Az írásomhoz köszönet az ADT gyűjteményének (Népakarat, Népszava, 8 órai újság, Színházi Világ, Pesti Est, Magyarország…stb. hírlapok), a családnak:

-          Oláh Jolán unokájának: Fekete Sárának

-          Oláh Dezső unokáinak: Oláh Gábornak, Oláh Tamásnak 

-          Oláh Gyárfás Mihály fiának: Oláh Gyárfás Istvánnak

Kapcsolódó weboldalak: