Családfakutatás - Szücs István és Szücs Tamás

viski Bene

A viski Benékről az 1500-asévek derekán értesülünk. Jelenetős személyek lehettek hiszen Bene Márton már 1582-ben esküdt, az öt koronaváros (Erdélyi fejedelemség része, az öt város:Hosszúmező, Huszt, Máramarossziget, Técső és Visk) képviselője, Hont vármegyében. Lánya Erzsébet, annak a báró Gradeczi Stansith Horváth Márk fiához Gergelyhez megy feleségül, aki Szigetvár kapitányaként Zrínyí előtt helytállott a török ostromnak 1556-ban.

Márton fia Mártonról az alábbiakat tudjuk, tanulmányait külföldi egyetemeken végzi:

Martinus Wischi:

- 1613. nov. 26, Marburg (Zoványi 1955, 3);

- 1614. ápr. 23, Heidelberg, Bene Viski néven (MUH II, 268),

- 1614. okt. 15-én és 1615. márc. 21-én disputáción vett részt (Heltai 1980, 345).

Tanult Debrecenben, ahol 1607. ápr. 21-én subscribált, majd Váradon. Úgy tűnik, Bethlen Gábornak volt alumnusa (ösztöndíjasa).

Hazatérve 1615. dec. 9-től rektor Gyulafehérváron (Adattár III, 559), 1616-tól tanít Szatmáron (Bartók 1929, 313). 1620-ban lp. (lelkészpap) Ardón, esperes (Adattár III, 559), 1635-től lp. (lelkész pap) Visken és a máramarosi egyházmegye esperese (Zoványi 1977, 387).

viski Bene Márton címereslevelet nyert (HU-MNL-OL-E 148-a - Fasc. 1685. - No. 4.) 1595.08.17-én Rákóczi Zsigmondtól, melyben erdélyi nemességet, címert és házmentességet kapott. Az oklevél közbenjárója a huszti várkapitány és Máramaros vármegye ispánja ruszkai Kornis Gáspár volt. A kiadás helye: Gyulafehérvár. A fenmaradt másolat 1675.06.22-én Huszton készült. Az armalis:

Az oklevél szabatos fordítása szerint:

Én Nagyidai István Máramaros vármegye főbírája és Ványai János jegyzője, jelen írásommal és a vármegye pecsétjével igazolom, hogy nemes Bene de Visk András nemességét igazolandó bemutatta személyesen a armálisát melyet nagyságos felséges Zsigmond erdélyi fejedelem, Moldávia, Havasalföld ura, Német -Római birodalmi herceg, a Magyar királyság részeinek ura aláírásával hitelesített s melynek teljes szövegét a következőekben adom változatlan formában mindazok részére kik jelen levelet olvassák:

„Én Zsigmond, isten kegyelméből Erdély, Moldávia, Valachia fejedelme, Rum (élia) ura, székelyek ispánja jelen iratunk tartalmával adjuk emlékezetére mindenkinek, akit illet, hogy egyrészt néhány hűséges tanácsadónk ez ügyben történt egyedi közbenjárására, másrészt pedig elő-kelő kegyelmünkből és bőkezűségünkből az igazán méltókat és erényük valamint emlékezetes cselekedetük miatt ajánlásra érdemeseket szent emlékezetű erdélyi fejedelmi elődeink példája szerint figyelemmel szoktuk kísérni, azért is hogy említett híveinkben kegyes gyakorlatunk révén feléledjen az erényre való törekvés. Kiváló tettek végrehajtói és az arra törekvők példaként szolgálnak azoknak is, akik minden időben a hírnév követését és emlékezetre méltó dicsőség utáni vágyat keresik. Kegyelmes ruszkai Kornis Gáspár huszti várkapitány, valamint Máramaros vm. ispánjának közbenjárására nemes viski Bene Mártonnak, aki az irányunkba és a hazája iránt tanúsított kötelező, kedves hűsége és a derék szolgálattételinek érdeme, melyeket ő maga a békétlen haza eme állandó háborús korszakában kora ifjúágától és hadi újonc korától fogva különféle helyeken lelkét odaszánva, vérének bőséges ontásával mindenki szeme láttára dicséretes módon tanúsított és bizonyított és tanúsítani és bizonyítani is fog. Elrendeljük tehát, hogy eme Bene Mártont, ahogy korábban is tudtul adtuk, a Magyar Királyság és Erdély nemeseinek nemesi közösségébe és igaz sorába besorolják, bevegyék, befogadják és beírják, ahogy mi is besoroljuk, bevesszük, befogadjuk és beírjuk. Határozottan elrendelve, hogy ugyanezt a Bene Mártont és mindkét nembeli utódait és leszármazottait valódi és kétségtelen nemesekként fogadják és ismerjék el. Eme igaz és teljes nemességnek a jelei, avagy a nemesi címer pedig a következő: égszínkék katonai pajzs, alul egy drágaköves gyöngyös korona, amelyben egy emberi jobb kar látszik (gondolom, benne könyököl, vagy kinyúlik belőle), amely egy csomó érett búzakalászt tart. A pajzson zárt katonai sisak színes sisaktakarókkal a sisak csúcsáról pedig különféle színű pántlikák futnak, igen szépen övezve és díszítve a pajzs mindkét oldalát, ahogy mindez jelen oklevelünk tetején vagy inkább elején a festő tanult kezével és tehetségével ékesebben kifejezve és megmintázva látható. Nyugodt lélekkel, biztos szándékkal és szabadsággal adjuk, adományozzuk és juttatjuk kegyesen a fent említett Bene Mártonnak, leszármazottainak és mindkét nembéli utódainak. Egyetértvén és hozzájárulván, hogy ők maguk a fent leírt címert avagy nemesi jelvényt, más igaz és jelvénnyel rendelkező, címert használó nemesek szokása szerint, minden pusztító hadjáratban, lovagi játékban, párbajokban, párviadalokban és bármilyen nemesi és hadi gyakorlatozás során, valamint pecséteken, zászlókon, kárpitokon, lobogókon, szőnyegeken, házakon, pajzsokon, sátrakon, síremlékeken és általában mindenféle dolgon és alkalmatosságon, a tiszta nemesség címén, amellyel őket a közösség és külön-külön mindenféle rendű, rangú, állapotú, méltóságú és magasabb méltóságú emberek szólítsák, hívják és nevezzék, akarjuk, hogy viseljék és hordják, továbbá egyenként ruháztassanak fel azokkal a szabadságot és mentességet adó tisztségekkel, kegyekkel, előjogokkal, amelyeket a Magyar Királyság és Erdély többi igaz, született és vitathatatlan nemesei és vitézei a vonatkozó törvények és a szokásjog szerint használnak, és folyamatosan élvezik használatát, javait és akarják s képesek is élni azokkal. Ezenfelül házadó alóli örökös mentességet biztosítok Visk birtokon lévő ingatlanjára, mely Pap Jakab és Stock Lőrinc közti birtokon áll.

Ennek emlékezetére és örökre szóló bizonyságául elrendeljük, hogy jelen, hiteles függőpecsétünkkel érvényében megerősített oklevelünket kegyesen adják át és juttassák el az említett Bene Mártonnak és mindkét nembeli összes utódjának és leszármazottjának.

Dátum: Gyulafehérvár, 1595.08.17.”

A bemutatott igazolás alapján a vármegye nemes Bene Andrást és mindennemű utódait kétségtelen nemesei közé sorolja és elismeri.

Dátum: Huszt, 1625.06.22

Aláírta és pecsételte:

Nagyidai István főispán és Ványai János Máramaros vármegye esküdtje és jegyzője

Címerleírás: Scutum videlicet triangulare, coelestini coloris in cuius parte immo corona regia gemmis unionibusque conspicians est posita, in qua dextrum brachium humanum cernitur, manuque sua fasciculum arestarum maturarum in superorum scuti [...] porrectarum tenere conspicitur, supra scutum galea militaris claria est posita, ex cuius cono teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentibus utrumque scuti partem pulcherrimi ambiunt atque exornant, prout haec omnia in capite sive principio praesentium litterarum nostrarum docta manu et arte pictoris clarius expressa et depicta esse cernuntur.

"Kék pajzsban alul egy drágaköves gyöngyös korona, amelyben egy emberi jobb kar látszik (gondolom, benne konyokol, vagy kinyúlik belőle), amely egy csomó érett búzát tart. A pajzson zárt katonai sisak színes sisaktakarókkal " - a fordítást köszönöm Avar Antonnal.

Visk közvéleményének – paraszti létére – igen korán, 1595-ben kellett közelebbről, helyben megismerkednie a nemesember és a nemes telek fogalmával. Bene Márton ráadásul még csak nem is a város aránylag változatos ágazati összetételű, ám súlyosan elparasztosodott iparosságából került ki, hanem a legnagyobb paraszti nemzetségek egyikéből. Bene esete azonban egyedülálló. A három egyértelműen paraszti városban, Visken, Técsőn és Hosszúmezőn a Báthori Gábor-kori bőkezű és tudatos fejedelmi kegyosztogatásig egyetlenegy ember sincs rajta kívül, aki nemességet szerzett volna. (MOL E 148 1436/27, Bene helyzetére pedig ld. az 1600-as urbáriumot és az 1599–1605-ös sóvágatási jegyzékeket).

Örököse megtarva kiváltságait ehhez a bennszülött nemeség szűk réteghez tartozott, 4–10 köblös szántóval rendelkezik 1701-ben. A Bene család, amely a város első és sokáig egyetlen teleknemesítését szerezte még 1595-ben, tehát nem halt ki és nem is veszítette el gyökereit véglegesen Máramarosban. A telket 1701-ben birtokló Bene János kezén azonban mindössze 4 köblös szántót és 8 kaszás rétet írnak össze, 3 lovat, 2 tehenet és 8 sertést tartott.

Gradeczi Stansith Horváth család címere

II, Nádasdy Ferenc (1555-1604) - a Fekete Bég

Gradeczi Stansith Horváth család

báró Gradeczi Stansith Horváth Márk:

" Eleinte a győri vár lovas katonáinak hadnagya volt. 1556.-ban, mint Kerecsényi László utóda és Zrínyi Miklós elődje, szigetvári kapitány lett. A vár környékén garázdálkodó és zsarolásokat űző hajdúkat több ízben megverte és nyugalomra kényszerítette. Szigetvárát Szolimán szultán vezére, Ali pasa ellen 48 napig hősiesen védelmezte, úgy hogy a nagyszámú török sereg kudarccal volt kénytelen elvonulni. I. Ferdinándtól jutalmul Bihar és Szepes vármegyében nagy birtokokat nyert. Később Baranya vármegye főispánja lett, s 1559-ben bárói rangra emelték. Meghalt 1561-ben. "

Gergely nemkülönben ismert személy:

" Horváth (Gradeczi Stansith) Gergely, szepesvármegyei alispán,

Gradeczi Stansith H. Márk szigetvári kapitány (kinek ősei Horvátországból származtak) és Hahoti Krisztina fia, szül. 1558. aug. 1. Körmenden. (Anyja már 1559. márcz. 25. meghalt; atyja I. Ferdinánd királytól 1548. nov. 18. czímeres nemesi oklevelet és báróságot nyert Szigetvár hősies védelmeért; 1556. szept. 8. a Zápolyához pártolt Varkoch család szepesmegyei birtokait kapta; ezek közt volt Nagy-Eőr (Sztráska, Nehre), hol később a család lakott; 1557. ápr. 22. Ferdinánd király újabb adománylevéllel több nagy uradalom birtokosává tette őt és e szerint hazánk legelőkelőbb főurai közé tartozott). H. G. atyja meghalt 1561-ben;

A kiskorúnak tutoraivá Draskovich püspök, Semsey Ferencz és Theryek Tamás neveztettek ki; mostoha anyja Bóth Erzsébet is hűségesen gyakorolta befolyását a fiúra; a hazában tanulását bevégezvén, hosszabb időre a külföldi egyetemek látogatására ment, így 1574-ben Paduában volt, 1576-78. Strassburgban és Baselben tartózkodott, 1579-ben leginkább Svájczban időzött; legtöbbet utazott 1580-ban Svájcz-, Németország- és Ausztria-Magyarországban. 1591-ben jelen volt a csepregi zsinaton és a gyűlés folyamáról emlékiratot hagyott hátra.

Legfőbb érdeme az általa Felső-Eőrön 1584 körül alapított ágostoni evangélikus főiskola, hova külföldről hívott tanárokat és annak igazgatójául Grawer Albertet tette, ő maga is nagy tudományával közreműködött; tanította a dialektikát, rhetorikát és ethikát; hatással volt az iskola szellemére s vezetésére; könyvtárt rendezett be, mely a protestáns könyvtárak között első rangú volt; a szegényebb tanulók ellátására évenként 600 frtot adományozott. Élénk részt vett az akkoriban nevezetessé vált hitvitatkozásokban is. 1590-92-ben Szepesmegye alispánja volt. Meghalt 1597. jan. 4. Nagy-Eőrön.

A merev igazhitűek élén nagy tudományos és irodalmi apparatussal Geadeczi Stánsith Horváth Gergely buzgólkodott Nagy Eörön. Fia volt Horváth Márk Szigetvár hős védelmezőjének, kitől szintén jelent meg ily czimű mű:

„História obsidionis et oppugnationis arcis Zigeth in Vngaria a Marco Horváth loci illius Capitaneo ad Regiae Majestatis mandatum deseripta et transmissa XXIII. die Augusti MDLVI. Wittenbergae excudebant haeredes Petri Seitzij MDLVII" .

Megvan a nemzeti múzeum, a kalocsai, késmárki lyceum és upsalai egyetem könytárában. Fia Gergely hét évig külföldön tanult, a hires nagy-eőri főiskolát 1584-ben megalapította, saját költségén fóntartotta és tudós előadásaival 1597-ik évi jan. 4-én bekövetkezett haláláig, díszítette, ráérvén a hitvitákban Luther tana védelmezése végett a következő iratok kiadására:

a) „Da coma DominiTheologiai szakmunka 1588-ban aug. 9-ről Nagy-Eőrről keltezve. Ebben a műben kifejtette Luther úrvacsorai tanát, hogy az élvező szent vacsorában, sub, cum et in pane egyesül Krisztussal.

b) Jelen volt 1591-ben a csepreghi zsinaton, mely a Luther és Zwingli követőit szándékozott egyesíteni, de sikertelenül. Ugyanazon évben megírta e zsinat történetét, melynek kézirata Eperjes város levéltárában található.

c) Hogy tanát védelmezhesse, megjelent: „Responsionis pars príma et altéra de veritate doctrinae coelestis . . . oppositae Sebastiano Lam, Calvinistae Keismarcensi. Bartfae 1592tt és : „Admonitio qua Sebastianum Lam Keismarcensem captum ac irretitum. ex propria illius confessione breviter ostendit. Bartfae 1593."

d) Még halála után is jelent meg tőle e tárgyban egy kötet: „Liber posthumus, h. e. pars tertia responsionis ibidem 1597.u e) Érdekes müve az a napló, melyet mindenütt magával vitt. a hova utazott és melybe kora vezérfiainak emlékmondásait beleiratta. A mü négyzetalaku, vaskos kötet és mint kézirat drága ereklyeként őriztetik a családi könyvtárban Nagy-Eőrött.

Munkái:

1. Historia Colloquii Chepregiensis, De Coena Domini... Bartphae, 1591. (Beythe István írt hozzá előszót.)

2. Responsionis... Pars prima, Quam pro veritate Doctrinae Coelestis. & suae religionis puritate ad Sebastiani Lam Caluinistae Keismarcensis criminationes, ob instantiam amicorum, & vanos in angulis adornatos hostium triumphos Tomo Lamiano, cui titulum fecit Caluinianum talem: Antithesis vbique totis etc. Idem opponit... Bartphae, 1592. (Pars II. Bartphae, 1593, Pars III. Bartphae, 1597-ben a szerző halála után.)

3. Admonitio, Qva... Sebastianvm Lam Caluinistam Keismarcensem captum ac irretitum ex propria illius confessione breuiter ostendit. Psalmo 9. Infixae sunt gentes in interritum quem fecerunt, In Iaqueo isto quem absconderunt comprehensus est peseorum, in operibus manuum suaram comprehensus est peccator. Bartphae, 1593.

Kéziratban: emlékkönyvet (külföldi utazása jegyzeteivel) és naplójegyzeteket hagyott hátra (melyek a nagyeőri könyvtárban őriztetnek.)

Arczképe: kőnyomat (Wéber Samu, Gradeczi Stansith Gergely és családja. Késmárk, 1896. cz. munkájában.)"

Gradeezi Stansith Horváth Gergely és családja. írta Weber Samu. Késmárk, 4896. L. 45., 71., 72., 78. 1.

Horváth Gergely élete.

Grádeczi Stansith Horváth Gergelynek és családjának történetét irta meg Weber Samu szepes-bélai evang. lelkész egy 149 oldalnyi műben. Megismerjük e műből Horváth Gergelynek, e kiváló gazdag evangélikus főúrnak érdekes életét. Horváth G. hét évet töltött a külföldi egyetemeken, a theologiában kiképezte magát és a wittenbergi egyetemen bölcsészeti szakmunkával tanári rangot nyert. Tanári ismereteit fel is használta egyháza javára, 1584-ben evangélikus főiskolát állított fel a család fészkében Nagy-Eörön Szepes megyében. Ez iskola magasabb fokon állott, mint a mai középiskolák, benne a bölcsészetet, neveléstant és a theologiát is tanították. Horváth G. maga vezette az intézetet és mint tanár is működött benne, ő adta elő a dialektikát, rethorikát és ethikát. Egyháza tanainak védelmében irodalmilag is működött e buzgó főúr. 1588-ban jelent meg egy műve az »Úrvacsorájáról« latin nyelven, e miatt vitája keletkezett Lám Sebestyén késmárki lelkészszel, ki Zwingli felfogását követte az úrvacsorájára nézve, mig Horváth G. a szigorú lutheri álláspontot védte és az »egyezségi hitirat*-nak volt híve. Jelen volt Horváth az 1591-ki csepregi értekezleten, melyet a lutheri és kálvini eltérő nézetek kiegyenlítése végett hivott össze Nádasdy Ferencz. E kollokviumon Horváth G. olvasta fel az ágost. hitvallás 10. pontját az úrvacsorájáról, a mely felett azután a vita Bejthe István és Scultéti Szeverin közt megindult. — E kollokvium történetét Horváth meg is irta. Meghalt 1597-ben 38 éves korában. Családja fiágon 1801-ben halt ki. E család minden tagja az e.angéliomi egyházhoz való hűséges ragaszkodás és áldozatkészség által tűnt ki. Horváth Gergely életének történetében az egész kort mutatja fel az iró. Kiterjeszkedik mindazon dolgokra, melyek hőse élettörténetének írása közben figyelmét magukra vonták. A szepesi egyházak történetére nézve sok érdekes adat található e műben, melynek értékét Horváth G. arczképe, 13 okiratmelléklet (köztük Luthernek az eperjesiekhez írott levele is) és a gondosan készített betüsoros tárgymutató is emeli. A munka a szepesmegyei történelmi társulat segélyezésével szerzője kiadásában jelent meg. Ára nincs jelezve."

Egy másik aspektust is megvizsgálva :

Wéber Samu, Grádeczi Stansith Horváth Gergely és családja. Késmárk, 1896.

" A II. fejezetben hithősünk atyjának Horváth Márknak a törökök ellen Szigetvár védelmében kifejtett vitézségét, Ferdinánd király által a Varkoch-család szepesi birtokaival való megjutalmaz tatását és bárói rangra emeltetését beszéli el szerző; egyszersmind elmondja, mily buzgó támogatója volt H. Márk Baranyában a reformácziónak, mily benső barátságban élt Szegedi Kis Istvánnal s mennyit köszönhet az áldozatkész főúrnak a dunamellék reformácziója. A ül. fejezet H. Márk és kiskorú fia, H. Gergely vagyoni viszonyainak ismertetésével foglalkozik, kik egyik leggazdagabb főúri családja voltak az országnak. Horváth Gergely Körmenden, 1558. aug. 1-én született; édes anyját korán, atyját szintén nemsokára elveszítvén, neveltetését mostoha anyja és gyámja, Nádasdy Tamás nádor tiszta protestáns szellemben vezették. Tanult Wittenbergben és Strassburgban; megfordult Baselben, Genfben, Paduában, Nürnbergben, Boroszlóban, Drezdában, Prágában. (IX. fej.). Tudományos műveltségét bizonyítja az, hogy Wittenbergben tanári rangot nyer ós előadásokat tart, itthon szép könyvtárt szerez, maga is irogat (V. fej.) s Nagy-Eőrön magasabb iskolát alapít 1584-ben, ebben dialektikát, rhetorikát és ethikát ad elő. E mellett a nagy-eőri egyháznak is buzgó patrónusa, szép templomának áldozatkész építtetője volt (VI. fej.), sőt a szomszédos szepességi helységek s különösen Szepes-Béla városa is sok jót látott H. Gergelytől és utódjaitól (VII. fej.). Részt vesz kora tudományos és különösen theologiai harczaiban is s mint buzgó lutheránus, «De coena Domini* cz. 1588-ban megjelent művében küzd a crypto-calvinisták ellen, megjelenik a híres csepregicolloquiumon 1591-ben, melynek történetét maga Horváth Gergely irta meg. Majd a bártfai, eperjesi, lőcsei, késmárki synoduson és colloquiumon igyekezett az úrvacsora miatti szakadásnak elejét venni, de fájdalom, sikertelenül (VIII. fej.). Horváth G. korán 1597. jan. 4-én 49 éves korában halt meg. "

Miért is emelem ki Nádasdy Tamás nevét ?

Herpai Bene Bálint fiának Tamásnak birtokot vásárol Wisk városában. Wisk város egyik vezetője később Bene Márton, kinek egyik lánya Ilona nemes Szele Mihály felesége, a másik lánya Erzsébet pedig Gradeczi Stansith Horváth Gergely felesége. A fiai András, aki Szombathelyen a kocsisok/szekeresek egyik képviselője és János aki Perinten bíró (Perint község ma Szombathely része) valamint Márton ki református papként a szatmári végeken éli életét az ellenreformáció miatt. Gradeczi Stansith Horváth Gergely gyerekkori játszó társa II. Nádasdi Ferencnek ("Fekete Bég" - 1555-1604), Nádasdy Tamás nádor fiának. Gradeczi Stansith Horváth Gergely és Bene Erzsébet fia Gradeczi Stansith Horváth István 1590-95 környékén zálogba kapja a Czenki birtokot a Nádasdy családtól. Később ez a birtok kerül a Szabó család kezébe akiket mi többnyire Széchényiként ismerünk a történelmünkből.

Szele család címere

Említettük fentebb Bene Ilonát mint Szele Mihály feleségét. Olvassuk el a következő idézetet:

IPARŰZŐK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN • Dominkovits Péter: Kereskedők Szombathelyen a 17. század első évtizedeiben (314. oldal)

Ha az 1590. évi vámjegyzék adatait összevetjük az 1592. évi urbáriumban szereplő nevekkel, úgy a kereskedők lakhelyére, e forrás utáni státusukra tekintettel az alábbiakról találunk biztosnak tűnő információkat. Szabó Bálint a Kámoni, Szele Mihály és a nemesi jogállású Szekeres István a Forró utcában lakott. Nem kizárható, hogy szövegromlás miatt az 1590. november 2-án és 15-én mézet szállító szombathelyi polgárban - a cseppet sem gyakori keresztnevű - a Kámoni utcában lakó Bence Sebestyént kell látni, míg minden bizonnyal az ugyanott lakó Bene András személyét takarja a másik két név.

1610. május 30. táján a kisunyomi Dávid Mátyást 25 dénáros szegődményért - a gabonakereskedéséről ismert - Mészáros szekeresnek felfogadta. Nem tudjuk mit vittek Galgócra (ma: Hlovovec, Szlovákia), ott azonban 58 vég szűrt raktak kocsikra. Az elhúzódó adóssági perből kiderült, hogy Dávid Mátyás több alkalommal is Mészáros felfogadott szekerese volt. További perekből tudjuk, hogy Mészáros nem csak gabonával és ruhaneművel kereskedett észak-déli irányba, hanem 1610-ben Németh Mihály kereskedőtársával együtt 30 ökröt vittek a grazi mészárosoknak. Pénztelenség, hatalmaskodások és továbbhárított adósságok jellemezték ezt az üzletet. Minthogy a Kis Gergely által perelt 82 ft-os adósságot minden bizonnyal az üzlet kezdetén még Bene János perinti (Perint, 1950 óta Szombathelyhez tartozó egykori község) bíró kölcsönözte. A visszafizetés miatti konfliktusokban egy elfogott grazi személyért vállalt Kis Gergely kezességet, és megígérte, hogy ő elmegy Grazba és elsimítja az ügyet. A gond csak akkor támadt, amikor őt a stájerországi Ilzben arra hivatkozva lefogták, hogy Mészáros Miklós - valószínűsíthetően kereskedelmi ügyek miatt is lefogatott egy helyi jobbágyot, amiért ekkor azonban Kiss húzta a rövidet, mivel ez ügyben egy lovat is lefoglaltak.

Az első tanú, Náprághy Demeter püspök zanati birtokán élő kb. 65 éves Varga Éliás szabados vallomása szerint:

"Szolgáltam Szombathelőn lakozó Hethessy Pált eőt esztendeig, és sokszor mentwnk s iőttwnk által az chepreghy es soprony kereszthes vámon, tőb szombathely es másutt lakozó szekeres emberekkel egywtt, de az szombatheliek, az meg nevjezőtt vamokon soha többet nem fizettenek egy egy kraiczamal, egy szekertwl "

A második tanú, a kb. 46 éves Pecheny Imre, a zanati bíró az előző állításokat megerősítette, hozzátéve, hogy ez a szekeresek mindenféle árujára vonatkozott, és mindezen gyakorlat már egy nemzedéknyi idő óta létezett:

„... vagyon annak harmincz keth esztendeie ...".

A kb. 50 éves Csulak Balázs zanati jobbágy több szombathelyi kereskedőnek szekerezett:

„En az szombatheliekkel, ugymint Szele Mihállyal, Kis Miklóssá, Soos Mártonnal, Bene Andrással, és többekkel egywtt szekereskődtem..." - és így vallott a kb. 64 éves, ugyancsak zanati Polgár Lukács is.

Szele Mihály és felesége Bene Ilona valamint István fiuk és Erzsébet lányuk 1584. szeptember 20. -án nyer címeres nemes levelet Prágában I. Rudolf magyar királytól, kihirdetve Vas vármegyében 1585.08.29-én.:

Page updated

Google Sites

Report abuse