A fiaival nemességét 1813-ban Pest vármegyében kihirdető Prof. Dr. Bene Ferenc (1775—1858) királyi tanácsos és Paschgall Mária fia, Bene Ferenc (1753—1829) és Tury Erzsébet (1755—1822) unokája, az 1754/55-ben Sopron vármegyében igazolt Bene Antal (1718—1779) és Széplaki Botka Erzsébet (sz. 1720) szépunokája. Született  1803. szeptember 27.-én Pesten.  

  ifj. Bene Ferenc (1803-1881). 1803. szeptember 27-én született Pesten. Orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, előtte a pesti piaristáknál tanult. 1826-ban szerezte meg orvosdoktori oklevelét. Ez után az egyetem igazságügyi orvostani tanszékére került, 1828-ban – apja kíséretében – Angliában járt, majd hosszabb franciaországi tanulmányutat tett. Ezen tanulmányút naplója az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában található. 

Egyenlőre csak egy kivonatom van ezen naplóból melyet Horánszky Nándor 1968-ban publikált. A következő részletet tőle idézném: 

"Ifj. Bene Ferenc, a nagyérdemű id. Bene Ferenc fia 1803-ban született Pesten. Atyja mellett sokoldalú érdeklődésű férfiúvá lett, aminek e napló is bizonysága. Ismeretes, hogy id. Bene Ferenc az elmebetegügy fejlesztése érdekében több, jobbára meg nem valósult javaslatot tett. Érthető tehát, hogy fia is különös érdeklődéssel fordult az elmeügy felé. Ifj. Bene Ferencről, munkásságáról keveset tudunk. 

A látszat szerint visszavonult életet élt, orvosi gyakorlattal sem foglalkozott, az érvényesülés, a szereplés vágya nem hajtotta. A Pesti Kir. Orvosegyesületnek megalapításától tagja, egy időben pénztárosa, majd alelnöke volt. Az Egyesületben egyetlen alkalommal tartott betegbemutatást. 1859-ben az Orvosegyesület elhalt elnöke, Eckstein Frigyes felett ő tartott emlékbeszédet. Hogy visszahúzódó természete ellenére tiszteletnek örvendhetett, bizonyítja, hogy az Egyesület 1875-ben tiszteleti tagjává választotta. A Pesti Egyetemen az 1841—42-es és 1843—44-es tanévben „az orvosi rendőrség és törvényszéki orvostan" helyettes tanára volt. 1881. április 29-én bekövetkezett haláláról az Orvosi Hetilap és a Pesti Napló csak szűkszavúan emlékezik meg.

Psychiatria-történeti érdeme, hogy az Orvosok és Természetvizsgálók 1847-es soproni Vándorgyűlésén a figyelmet az elmebetegügyre terelte. „A lélekkórtan [psychiatria] köréből szedett vizsgálatok" című előadása azonban csak 1863-ban kerülhetett sajtó alá. Sajnálattal emlékezik meg Magyarországnak ezen a téren való nagy elmaradásáról. Szóvá teszi az elmebetegek hiányos ellátását, néha börtönnél is rosszabb elhelyezésüket, a velük való mostoha bánásmódot és a velük szemben fennforgó előítéleteket, amely körülmények mind csak a gyógyítás kárára vannak. Megemlékezik külföldi utazásairól, amely alkalmakkal megismerkedett Pinellel, Esquirolhl, Conollyval. A látottakról, különösen a betegek foglalkoztatásáról, szórakoztatásáról dicsérettel emlékszik meg. Conolly „általános nevelés" módszerét kitűnőnek tartja. Szerinte egy elmegyógyintézet vezetésébe csak orvos szólhat bele, az válassza meg munkatársait is, az ápolókat. Ezeket ne tekintse alárendelteknek, hanem segítőinek.

Az előadás humánus szelleme feltűnő. A felhozott példák bizonyítják, hogy a szerző saját tapasztalatából beszél. Ismeretes, hogy id. Bene Ferenc pártolta a fiatal orvosok külföldi tanulmányútjait és azok elősegítésére „utazási ösztöndíjat" alapított. Ennek az ösztöndíjnak segítségével járhatták be magyar elmeorvosok (Bolyó, Konrád) a külföldi elmegyógyintézeteket. Id. Bene maga is gyakran megfordult külföldön. Valószínű, hogy egyes útjaira fiát is magával vitte. Bár Csorba József akadémiai emlékbeszédében azt állítja, hogy 1825-ben fiával együtt járt Párizsban, de az alább közölt útinaplóból ítélve 1820-os utazását egyedül tette meg.

Ifj. Bene Ferenc kézírásos útinaplóját az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára őrzi . Ezt a közleményt, amelyet a Tudományos Gyűjtemény számára írt, a cenzor jóváhagyta, de mégsem jelent meg. Szinnyei lexikona is csupán a kéziratról tud, a szerző egyéb munkáiról említést nem tesz.

Az útinapló szerzőjének sokoldalú érdeklődéséről és megfigyelőképességéről tesz tanúságot. A dolgozat nem szakorvosok számára készült, inkább változatos útleírás. Ezt az alább közöltek értékelésénél figyelembe kell vennünk. Az utazás helyenként kalandos történetén kívül megemlékszik a francia színházi viszonyokról, műgyűjteményekről, a városi életről. Ezeknek közlésétől eltekintünk. Orvostörténeti szempontból érdekesek a kórházakról, különösen az elmegyógyintézetekről, híres elmeorvosokról közölt adatai, valamint a többi kórházban, neves orvosoknál tett tapasztalatai. Előszeretettel foglalkozik a fürdőkkel.

Arra nézve, hogy ifj. Bene Ferenc eme utazásán kívül mikor és merre járt, adataink nincsenek. Előadásából azonban kétségtelen, hogy párizsi útján kívül más országok elmeügyét is tanulmányozta. Ő volt talán az egyedüli magyar ember, aki a psychiatria két olyan kiválóságával, mint Pinellel és Esquirolhl személyes kapcsolatba került.

A napló megállapítása szerint 1846. augusztus 31-én indult Pestről, és szeptember 19-én érkezett Parisba. Az útirány: Bécs, Salzburg, München, Strass-burg, Luneville, Toul, Meaux. Utolsó párisi bejegyzése az október 7-i dátumot viseli, szavaiból ítélve visszaindulása röviddel ezután történt.

És most lássuk az útinaplót:

szept. 4 (Bécs)

„Az itteni most még divatban álló katonai úszó oskolát megtekintettem. Ez a' Dunának azon ágán fekszik, melly Prater nevű. kert mellett folyik el. Formája hosz-szas, a! víz alatt körös körül hálóval van berekesztve. Hosszában mind a két felül kis kamrák vannak az úszók könynyebségükre, a' két végén pedig tagosabb hely a' nézőkére, kik füzetésért beeresztetnek. A nyomtatott rend pontosan megtartatik, 's úgy látszik, hogy a' tanítványok nagy előmenetelt tesznek. Nints is kétség, hogy az ilyen mindenüvé kívánandó intézet által az ifjúság testi nevelése sokkal tökélletesíttetik."

„Szélesebbik ágán a' Dunának — Tábor hídja felé — vagyon a' kormány ügyelése alatt a' köznép használatjára egy talpokon álló ingyen fürdő, mellyben a' két nem számára mintegy negyven embert befogadó térség van külön külön bedeszkázva. ,.. kár, hogy egy Hlyen egésséges szabad Duna fürdő a' míveltebb emberek számokra még Bétsben sintsen illendően alkalmazva, a' hol t.i. hely volna a' ruhák levetésére és külön fördésre."

,,A' házi fördők között leginkább használtatik a' Diana fördő, melly a' két nem számára egymástól külön felmenettel és fallal elválasztott és két emeletre elrendelt nyoltzvan kamarákból áll külön szolgálattal 's ruhákkal. Tisztasága és télen is egyforma melegsége végett ditséretes. A' Duna vize machina által hajtatik fel az első emeletbe és egy nagy kádból, két jól meg tzinezett szép üstben melegíttetik és értz tsövekön a' fürdőbe vezettetik, hol a' hideg kádból folyó vízzel öszszevegyül. A' már használt víz egy közönséges tsatornyán át ismét a' Dunába folyik."

„Helyesebbek még ennél a' Badeni fördők, ezeket is, minthogy most még számos emberek lakják, ezen alkalmatossággal megnéztem. Helyheztetése gyönyörű, kivált az úgy nevezett Helena völgy ....... Itt több fördőket láttam, mindegyiknek erős kén gőze van. A' hévmérő a fördőben 27—29 °R mutat. A' víz a' fördö allyán több lyukakon szünet nélkül folyik be és egy nagyobb hézagon a' víz szélén ismét kiömlik. Az egész fördő este kimeríttetik, reggel pedig friss vízzel megtellik. Külön öltöző kamrák 's külön bemenete van a' két nem számára. A tisztaság mindenütt kitetsző, kivált az úgy nevezett Sauerhofban, melly egy tágas lakóházzal is díszes. Vannak itt több alkalmatos gömbölyű fördők — Stundenbader — mellyekbe garáditsokon vagyonalemenetel. Két nagyobb tár saságos fördő is vagyon itten — Gesellschaftsbad, Gehbad — mellynek ékes bolthajtása szép oszlopokon áll, és mintegy Aesculap templomát képezi, kinek szobrát itt szemlélni. A' galeriára szabad bemenetelök van a' vendégeknek, honnan éppen egy tisztelt barátomat egy néhány urakkal két kellemes asszonyokkal láttam förödni. Ezen társaságos fördés az illendőség törvényei mellett a' fördők hasznát nem kevésbé nagyobbítja."

„A sétáló hely mellett vagyon a' forrás, mellyből itt is sokan isznak;

Szeptember 7-én Gmundenből következőket írja:

„Az itten levő só vízfürdőkre is fordíttatik, mellyek a' tó partján állanak. Kádakba meríttetik a' melegített só víz, mellyhez almaztatják azután szükség szerént a' melegített só víz mennyiségét. Még eddig az itt volt fördő személyek száma tsekély ..."

Ischl sept 8.

A' Gmundeni tavon áthajózva „Ebensee helységnél ... patra hágtam, és a' só főzés módját megszemléltem. A* sós víz t.i. Hallstadtból és Ischlből tsatornyákon Ebenseebe vezettetik, a' hol két több, mint 2,000 akónyi üstökbe felfogatva, alatta olly hatalmas tűz gerjesztetik, mely egy hét alatt közönségesen 35 öl fát kíván. A' kristály só azután különös szárító kementzékbe jön a' végre, hogy kiszáradván erősebb alkotású légyen."

„A' Bétsi orvosok, főkép pedig ama híres Dr Wierer iparkodásai Hygieia igazi templomává változtatták ezen helyet. Szerentsém volt az utóbbinak barátságos társaságban ezen ... ékes tájakat megszemlélni 's a' gőzfürdőt megnézni."

„Ezen gőzfürdő fából épített kitsiny, de tiszta 25 kamrából áll, a' só főzése által kihajtott gőz, mellyben egy híres hazánk fia, a' chemiának Bétsi tanítója tiszta só savanyt felolvasztva lenni vél, használtatik benne. Nagy hasznát látni ezen gőzöléseknek külömbféle nyavalyákban ; az ittel levő derék orvos, Dr Götz tapasztalásai szerént főképen a' mirigyben (Scrophula) és az ettől származott tüdők, belek 's méh nyálkásodásokban (blenorrhoea), a' nyavalyatörésben, ha ezt t.i. mirigytől származik, nemkülönben üdült sömörökben (herpes) és a' köszvényben. Azért most is meg vannak telve ezen régi helység kis házai segedelmet kereső vendégekkel" 

Salzburg szept. 10.

Hosszabb séta után eljut „egy külső városba, melyben a' kórház — most kevés beteggel — vagyon. Udvarában egy nevezetes, rémai fördőnek tartott boltozathoz közel van a' gyógyíthatatlanok háza — Leprosen Haus —. Itt á legnagyobb szá-nakozásra gerjesztett egy igen tökélletlen emberi alkotmány (cretin) melly 54 esztendős, 28 esztendő olta él itten ; Kitsiny és görbe lábakon áll, képe buta, nyitott szájából dagadt nyelve kilóg, fogai borkőtől (fogkőtől inkább) úgy meg vannak lepve, hogy vastag egy darabot formálnak ; kis szemei mélyen ülőek á szemüregben, orra lapos, homloka tsekély, feje keskeny, szava nintsen. ... Az említett szerentsétlen ember testvérjei mind tompa elméjűek. Egy másik kevésbbé cretin — gyáva, különös hajlandósággal vagyon eránta; mossa őt, szolgál neki anélkül, hogy arra köteleznék."

„Több külömbféle tökéletlen emberek lakfák e szomorú házat; de ezen vidéken nagy is a' gyávák [értsd: cretinek] számok ; valamint golyvásókat sem ritka itten látni; ezen baj majd minden hegyes tájban, melly külömben az eredeti szabadság 's erőnek mindig legbiztosabb hazája volt, uralkodik. A' híres Humbolt [!] jegyezte fel, hogy déli Amerika legmagosabb tetőin sok golyvás lakosokat látott."

„A szent Péter templomában szembetűnő Haydn Mihály emlékoszlopa. Özvegyétől nem rég ide ajándékozott koponyáját az oszlopon álló hamvveder zárja be."

„Szent Sebestyén templomában egy más híres embernek, — Theophrastus Paracelsus-nak — emlékkövét láttam. Ennek tetején volt azelőtt koponyája elrejtve, de kívántsi utasok ezen nevezetes ember maradékán sok különösségeinek és genialitásának jeleit látni akarták, azért kivették az üregéből, 's most az egyházfi által mindenkinek mutogattatik. Tudom hogy sok fej vizsgáló (cranioscopa) ezen koponyát megbetsülhetetlennek tartaná, azért tsudálom, hogy nintsen valamelly hitelesebb ember kezei között."

München szept 12.

„.. .szűkre korlátolt időmet a' város közönséges kórháza megszemlélésére fordítottam leginkább, mellyet egy fő orvosi tiszt útmutatása szerént minden résziben meg is láttam. A' Gyógyító Szerzet háza a' város egyik végén Haberle plánuma szerént 13 esztendő előtt újra felépíttetett. Ezen kívülről is erős épület á két nem számára külön két tágas udvarban 's két emeleten, 54 magas, világos szálát foglal magában ; mindegyikben 12 ágy van, mindegyiknek külön pitvara 's nagyobb részének külön kis konyhája is vagyon. A víz tsatornyák, a meleget 's egyszersmint friss külső levegőt szolgáltató kályhák sehol sem hibáznak; ez utóbbi tzélra a' házpadláson egy különös nagy készület vagyon, melly a' levegőnek az egész házba folyását 's elosztását bőr tsövek által eszközli. Az ablakok nagyok, több helyen egy egész falat foglalnak el s egy nagy szép térségre ... szolgálnak."

,,A' garáditsok és folyosók tágasak, tisztaságuk, úgy, mint a' szálához alkalmaztatott elrendelések helyes. Semmi szag nem emlékeztet egy gyógyító intézetre. Az árnyékszékek egy arra készült víz ömlés által tisztítatnak. Az első emeleti szálában tartatik á Clinicum. A' hallgató 's kivált az operatziokra rendelt szála tágas 's emez felülről fényesen megvilágított."

,,A' ruhák mosása a' házban megy végbe hamuzsír olvasztásban. A' tüzet oltó intézet, konyha, patika tzélarányos úgyannyira, hogy egy ily rendes intézethez tsak egy helyesen munkálódó ész kívánatos, melly az egészt szükséges mozgásba tegye. A' mi veteránusunk, a' híres Hufeland ezen intézetet megtekintvén azt mondotta egy idevalóhoz : Uraim, ti könnyen gyógyíthattok itt, hol minden elementom szolgálatotokra áll."

„Óhajtani lehet, hogy hazánkban egykor állítandó tökéletesebb kórház ezen intézet szerént rendeltessék el."

„Az anatómiához szolgáló, három esztendő előtt épült ház külön áll, Professor von Döllinger igazgatása alatt vagyon. Egy buzgó Prosector mutatta Szálait, Praeparatumokkal együtt, mellyek részszrént itt szedettek öszve, részszerént Lands-hutból ide hozattak 's most felállítatnak.

Paris szept. 19.

„Hajnal hasadásával értem el .. utazásom tzélját ... Szembetűnő a' sok szenny ; a' kövezet a' miénknél nem sokkal különb, de többnyire vizes, sok helyen pedig sáros, a' mit a' számos vízhordók okoznak. A piatzon levő kutak a' folyó vízzel szolgálnak, de az udvarokban rossz vizet adnak; ezen alkalmatlanság elmellőzésére víz tsatornyák készítése van plánumban, mellyek a' folyót az egész városban elosztandják. Egész halom austriga és tsiga szemét hever a' fő utzák szegletein. Áltáljában ezen város lakói sem a' tisztaságnak, sem a' rendnek kedvelői."

„... több kéményen láttam nagy betűkkel kiírva : Maison de Santé. Legtöbb orvos itten betegjeinek szállással is szolgál."

„... Innen a' Seine vizén nagy számmal levő fürdőkbe indultam. Itt nagy hajókon vannak elrendezve a' kádak, kis tiszta kamrákban, hová jön a' melegített folyó víz is. A' folyó ugyan nem nagy 's most af száraz nyár miatt még inkább apadt, mindazonáltal felette sok ember forog itt ... 's még azon feliül innen hordatik a' temérdek nép használatjára széjjel a' víz, úgy annyira, hogy szinte tsudálatos, hogy ezen szűk folyó mindezekre elegendő, vagy legalább könnyen gondolhatni, hogy kevés tsepp víz folyik kérészül Parison anélkül, hogy valamikép nem szolgált volna a' lakosoknak szükségekre."

Tsütürtök szept. 21.

„... Temple külső városban megnéztem Sz Lajos kórházát, ez nagy kiterjedése 's sok féle bőr betegségek által, mellyek felvételére leginkább vagyon elrendelve, úgy, mint híres orvosairól is nevezetes. Egy nagy, régi épület ez, tágas és fákkal ültetett udvarait nagy kőfal keríti be. Az udvar végén egy külön épületben minden szerdán tartja Clinicumát a' híres udvari orvos, Alibert. Most az ordináló orvosok közül jelen senki nem lévén, tsak az oekonomiai részét az épületnek néztem által a' házi szolgával, u.m. konyháit, mosókamráit, mellyek Chaptal szerint állíttattak fel. Sok fehér ruhát láttam elrakva tiszta kamrákban az egész házi nép számára, melly közel 800 emberre megyén, kiknek szolgálatokat egészben 's híven végbe viszik az egész város kórházaiban nagy számmal elosztott gyógyító apátzák. Nevezetes itt á készület is, mellyel a' házi kivilágításra szolgáló gas (!) készíttetik 's a' fördőkbe folyó víz melegíttetik."

Péntek, szept. 22.

,,Ma volt alkalmatosságom Biett úrral találkozni, ki nagy tapasztalásáról á bőr nyavalyák gyógyításában, nem külömben az idegessek eránt való figyelméről híres. Szent Lajos kórháza szálaiban levő nevezetesebb eseteket különösen megmutatta, a' nyavalya természetéről 's gyógyításáról némely észrevételeit közlötte 's a' fördő intézetbe el vezetett, melly az egész országból ide gyülekező bőr betegeknek itt is fő gyógyító szereknek tar tátik. A' kádas fördőkön kívül, mellyek használások a városban élő szegényebb sorsú betegeknek is megengedtetik, vagyon egy különös gőz fördő, ebben mintegy ötven férjfit láttán a' garáditsokon a' szerént amint a' meleget kiállhatják, mezítelen ülve. A' legfelsőbb hellyen 48° R hőség vagyon. Ezen intézet az orosz izzasztó fördőknek felel meg, tsakhogy itt a nedves meleg éri a' testet, melly meleg főzött palántákból készül, és egy nagy hézakon (!) szükség szerént be-eresztetik. A' füstölő intézet is igen tökéletes (d Arcét szerint) egyszerre többektől használtatik 's a' szobába semmi füstöt nem ereszt. A' test egyes részeire egy tulajdon készülettel alkalmaztatja Biett a' füstölést."

Hétfő szept. 25.

,,Ma két nagy kórházat láttam, mellyek együtt közel ezer embernek szolgálnak. Hotel Dieu a Párisi szigeten áll, Seine vizével bővelkedik, szobái igen hosszúk, tiszták, világosak. Vas ágyakat láttam itt is mint más több helyen, ezek könnyebb tisztíthatások végett betsültebbek. A' külső betegek külön vannak a' többiektől. Az operatzioknak rendelt szála tsekély. Egy föveny kőnek összezúzásában foglalatoskodnak most. Fényes 's nehéz operatziokban híresek az idevaló seborvosok."

„A Hotel Dieu mellett egy különös épületben (Bureau d'Administration) történik a' betegek felvétele minden kórházba, minthogy majd minden kórházak egy közönséges Cassából tartatnak, mellybe királyi rendeletből mindennemű mulatságok bevételei adóznak, azonkívül pedig egyes ajánlások st. is szedetnek. Az említett kórház falain nagy számmal lehet látni a' jótevők neveit kőbevésve. Jótevő intézetek mind egy igazgatás alatt vannak, melly hiteles férjfiaktól vezettetik. Különös orvosok által vizsgáltatnak meg az ide folyamodó betegek 's azonnal alkalmatos helyeikre utasítatnak, vagy ha szükséges, vitetnek. Mennyire könnyebbíti a' bizonyos és kész felvétel a' betegek sorsát, kiknek számok 15 ezerre megyén, és kik mind ingyen ápoltatnak."

„St. Germain városa másik legjelesebb kórházában (Charité) tartatik a' praktikus orvosi tanítás. Kivált bajos melly betegségek sokféle formái láthatók itt, mellyeknek vizsgálásokban nagy érdemet szerzett magának ezen intézet volt oktatója Laënnec, ki a' minap ugyan tüdő sorvadásban halt meg. Az egész alkalmatosság tsinos, tágas, az ágyak mindenfelől szabadon állnak, a' fördő alkalmatos, nem-külömben a' halotti ház. Ebben öltözve feküsznek a' holtak 24 óráig, kezekbe egy madzag adatik, mellyel feléledések esetében egy harangot húzhatnának meg. (eddig még ezen harang meg nem húzatott). A' mellette levő bontzoló ház világos és tágas. Út közben a' Seine partfán egy más halotti házhoz (Morgue) jutottam, ebben kitétetnek a' városban talált ösmeretlen halottak a' nép szemlélésére hogy illető ösmerőseik által megtaláltathassanak; felettük ruháik függenek 's egyéb velők talált eszközeik ; előttök fel van írva a' hely mellyen feltaláltattak, egyéb környül állásokkal. Jelenlétemkor négy test feküdt ezen házban."

Kedden szept 26,

,,Az asszonyi nagy Ápolóházat ma reggel láttam, ez magában egy 5000 lakóul [!] kis várost formál, melly semmiben nem szűkölködik."

A' dolgozó szobák a' hálóktól el vannak választva, mind megtelve öreg napjaikat itt békével töltő szűkülködő asszonyokkal ; van egy szép templomjok is 's temetőjök. Kórházok az épület egy kis részét foglalja el. Elvégezvén a' többi orvosok látogatásokat, tsak az öreg Pinelt, ezen kórháznak érdemes volt elöljáróját találtam itt, ki 8'2-ik évében a' gyermekes erőtlen agg kornak egy valóságos képe."

„Nem messze innen egy kórházban (Pitié) 500 beteg lel orvoslást, Lisfranc alatt vagyon á sebészeti rész, ki ezen mesterségben most is ad practicus oktatást. Serres [ ? ] gyógyítja a' belső betegeket, 's egyszersmint mint buzgó Anatómus az itten levő, helyesen elrendelt bontzoló háznak elöljárója."

„Tizenegy órakor menten a' hasonlító Anatómia Kabinetjába 's két rövid óra alatt tsak futtában nézhettem meg ezen gazdag gyűjteményt ... Cuvier, ezen nevezetes gyűjtemény nagy érdemű szerzője jelen volt az épületben. Ezúttal nem volt szerentsém ékes előadásaiból részt venni..."

Szerda szept. 27,

,,A' tegnap említett ápolóház [6] nevezetesebb részének, mellyben a' tébolyodott asszonyok tartatnak, meglátogatására ma korábban mentem. Az intézet elöljárója helyében a' férfiakban egy más orvos járja meg a' házat 's annak 1300 lakóit gyógyítani igyekszik. A' Kamrák több udvarokban vannek elrendezve, mellyekben nagyobb része a' tébolyodottáknak most esőben is szabad ég alatt járkál. Dühödni keveset láttam, a' tsendesek egy magasabb házban laknak. Szt. Lajos kórházát még egyszer megnéztem. ..."

Tsötörtök szept. 28

„A' bujasenyv kórháza szűk, tisztátalan. Egy Assistens vezetett az asszonyok osztályába, kik többen vannak a' férjfiaknál. Mindössze 4 százan vannak, kevés kivétellel külsejek virágzó, többnyire fiatalok 's itt is vígak, tsintalanok, főkép azon osztályban, hol a' Politziától ide utasított lányok tartózkodnak. A' fördők azokhoz, mellyek a' Szt. Lajos kórházban vannak, hasonlóak."

,,A' férfiakat Ápoló ház (Bicétre) a várostól egy órányira fekszik szabad, felemelt helyen 3000 lakókkal, kikre, ámbár szerényebb ezen intézet, mint a Sal-pêtrière, illendő gondoskodás vagyon. Ennek is egy részét a' tébolyodottak foglalják el, kik az Epilepticusokkal együtt 8 százan vannak. Elöljáró orvosok Dr Ferrus egy mívelt kellemetes ember, buzgón viszi végbe terhes foglalatosságát ; követtem látogatásaiban. A' régi épületek itt is komolyak, változtatnak azonban egy plánum szerént, mellyet az udvarban már végrehajtva látni. Egy tágas galéria vezet az udvaron keresztül, ebbe nyillik ajtaja 's rostélyos ablaka a' külön külön lakó tébo-lyodottak kamrájuknak, mellyekben hátulról egy külön ajtón meglepethetnek. Egy erős fa ágy teszi minden házi bútorzatukat. A' gyógyíthatatlan bolondok külön vannak, külön a' történetből [ez alatt nyilván a reaktive megbetegedetteket érti] megbetegedők is."

Péntek szept. 29.

„A katonai kórházak között a Val de grace a' legnagyobb. Több orvosi között a leghíresebb Dr. Broussais az új frantzia orvosi oskolának fundátora, de ő ebben a holnapban nem ordinal. Helyette egy Collégája ugyan Broussais methodusa szerént sok vérvesztéssel 's amint mondja legjobb kimenettel gyógyítja számos betegeit. A' Gárdák kórháza híres első seborvosát, Lasseyt, hasonlóképen nem találtam itt, minthogy ősszel Angliába utazott."

„Egy más nagy érdemű orvost, az öreg Pinel leghíresebb tanítványát, Esquirolt, maga házában találtam. Ez a' vagyonosabb észbetegek számokra, kik az ő 's egy derék fiatal orvos Georget gondviselése alatt vágynak, állított egy Kórházat. Nem emlékeztet ebben semmi egy kórházra vagy tömlőtzre ; minden beteg külön lakása világos, szép házi eszközökkel ékes szoba, ablakjaik a' házi kertbe vagy az általellenben levő királyi kertbe szolgálnak, rostélyok nélkül, tsak ablaktáblák tolathatnak annak idején elő. Minden betegnek külön szobája van."

,,A' nyughatatlanok és tisztátalanok egy hátulsó udvarba vannak zárva, kamráik padolatjain tiszta ágyruhák vannak ; nappal az udvarban szabadon járnak, tsak egyet láttam öszve kötözött kezekkel 's kényszerítő ingei kamrájában járva, ez magához hívatta a' Directort 's a' közelítőnek artzába köpött ; Ilyen gyakran a köszönete a' sok gondok 's fáradságoknak".

„Esquirol 13 esztendeig annak előtte a' Salpêtrièreben Director lévén a' tébolyodottaknák sok nevezetes koponyáit szedte öszve, e' felett külömbféle észbetegek és gonosztevők képeit gypsbe öntve bírja, mind ezeket sok nyájassággal megmutogatta úgy, mint sok, egy kiadandó nagy munkájához tartozó rajzolatokat, a' bolondok házok építéséről, melly felől szép képzeteit adakozva közlötte."

„A szülő ház 's a' talált gyermekeket dajkáló ház két gyönyörű intézet, melly a' gyógyító apátzák gondviselésök alatt vagyon."

Szombat szept. 30.

„Reggel a' Paristól két órányira fekvő Charentonba indultam a' tébolyodottaknak rendelt harmadik királyi intézet megszemlélésére. Négy száz lakói vannak ennek, kik mind penziósok 's részszerént magok, részszerént a! Kormány költségén tartatnak. Esquirol mint orvos hetenként négyszer látogatja az itt szenvedőket, minden kérdéseikre felel, tanátsol nekik, írásokat, leveleket fogad el tőlük, 's a' rendre mind a' betegek, mind a! számos szolgák között pontosan ügyel."

„Az udvarok itt tágasak, de a' kamrák igen szűk folyosóra nyílnak. Az orvosi látogatásnál mind megjelentek kamrájok előtt többnyire tsendesen ; némellyek közülök hevesen okoskodni kezdettek, de az orvos által emberségesen le tsillapítattak, — egy paralyticus igen lármázott, többen közülök székekre voltak kötve, néhány asszonyok á kényszerítő inget viselték ; tsak egy nyugtalan észbeteg, ki már többízben á háztetőn akart keresztül szökni, volt kamrájába zárva. A' betegek külön vannak a reconvalescensektől. Két óránál tovább tartott az ezeket látogatás, mellyet három tanítvány 's néhány idegen követett. Egy új épület készült most nagy költséggel a' közellevő hegy oldalában az előbbeni Director javallásából, de a' melynek plánumával a' mostani meg nem elégszik. Van ezen hegyen az észbetegek használatjokre, mulatságokra egy kert, de nehezen vezettetik ők a munkára magokat, valamint a' játékokban sem örömest részesülnek."

„Délben a' híres német orvos, Dr Gall látogatására mentem, kinek munkássága köre húsz esztendő alatt itt szépen elterjedt. Ditsekszik is, hogy á követségek tagjai többnyire orvosi gondja alatt vágynak, sőt oktatásaiban is, mellyeket a' múlt télen az Atheneumban tartott 's adott, majd mind részesültek ; panaszkodik ellenben, hogy az idejövő kevés Austriaiak közül, kiket hazafiainak teként, még kevesebben látogatják meg, holott a' világ minden részeiről ide gyülekező tudósoktól gyakran felkerestetik, kik kikérik tölle az agyvelő sectioját. Ennek megmutatását nekem is azonnal ajánlotta ; valamint munkájának második kiadását is, mellyet még az előfizetési árán ide engedett."

Szombat október 1.

„Az egész hét reggeli óráit Dr. Gálinál töltöttem, ki annyi figyelemmel volt erántam, hogy tanítása fő pontjait ezen idő alatt velem röviden megösmértette, használván erre a' nevezetes koponyák gyűjteményének, 's a' természetnek is némelly példányait."

„Közelebb megösmerkedtem ezen idő alatt két híres tanító orvossal is. Egyike ezeknek Dr. Parisét, ki ezen holnapban a' Salpêtrière gondviselését ismét által vette. Többeket betegjei között annyira nyughatatlankodva talált (ami némely időszakban megtörténik) hogy a' nagy tapasztalása orvos maga is több ízben megdöbbenve állott az alkalmatos szerek megválasztásában kételkedve."

„Cayol a' Charité clinicumnak egyik tanítója vizsgálja 's segíti collegájának Laénnecnek halála után számos melly betegeket. A' Sthetoscopussal való bánást egész készséggel megmutatta. A' beteg ágyak előtt adott oktatásait számos ifjak hallgatják. Általában el lehet mondani, hogy ezen oskola, szerzője a híres Corvisart szándékának megfelel. Szép szálaiban az orvosi tanítások folyvást tartanak."

„Egy híres Bandagistát (Lafond) látogattam meg a napokban, ez egy széket mutatott mellyen oscillatorius mozgások által a' tsuklók elakadt hajlékonyságát visszatéríti ; egy másik széken a' gerintzek görbeségit egyenesíti, a' mit ő külömben ágyakban közönséges mód szerént kinyújtással visz végbe, tsakhogy azt megeresz-téssel felváltva annak hatóságát foganatosabbá teszi. Ezen végre az eszköznek egy különös része szolgál, mellyet maga az ágyban fekvő beteg hajthat, 's így maga javára intézett oscillatorius mozgást maga fenntarthatja."

„A bontztudomány könnyebb tanítására mesterséges példányok készítetnek. Egy idős Cáéni Professor mutatta eféle munkáit a' száraz tsontokra külömbféle színű fonalakat függesztvén a' lágy részek képzésére, ezen fonalak le is oldhatók, hogy öszveköttetésök annál láthatóbb legyen. Ezen formáló 's egyesítő mód szerént test minden részeit jobban megösmerhetőknek tartja mint a' közönséges széjjel szedő mód szerént."

„Tökéletesebben ezen nemben Aupont egy fiatal anatómusnak munkái. O egy különös kemény anyagból lemásolja az egész emberi testet részeivel úgy, hogy azt területenként feloldhatni s azt ismét vissza helyeztetni lehet. Tsontokat is hasonló plasticus mesterséggel készít, 's ezen készítvényeit használja előadásaiban, mely-lyeket télen az Atheneumban, most pedig a' maga lakásán tart dilettánsok, nevezetesen pedig több dámák előtt. Egy általa készülj szétszedhető test New-Yorkba 1000 frank fizetésért rendeltetett meg."

„De legszebben másolja mind az anatomicus praeparatumokat, mind a külömb-féle beteges kinyövéseket viaszban egy fiatal naturalista Dupont. Ezen ügyes ember finom munkái felülhaladják a' Flórentzi remekműveket is ; meg is kerestetnek híres példányai; egy keresztül vágott ábrázat másolását 3000 frnon adott Angliába. A' bujasenyvtől támadt kinyövéseket az idevaló kórházakból másolta, mellyeknek hív rajzolatjait egy fiatal orvos, De Vergie, most közli ...

„Az Ilyen mesterségek által undorodás nélkül vehet az érzékenyebb ember is tanítást á bontztudományokból ; annak alapos és az orvosoknak elkerülhetetlen ösmeretét azonban tsak á természetből meríthetni."

„A' városban levő számos fürdő házak között legjelesebb alkalmatosságot láttam a' Tivoli kertben. Itt fördő szobákban tsinos alkalmatosság van a nyugvásra. Nyoltzvan személyre lakás is vagyon. Egyszeri fördőkön kívül mesterségesen készült értzvizet is kaphat az ember, valamint gőz és füstölő fördőket."

„Még a Beaujou kórházat kell említenem, mellynek külseje is már megtetsző, de belseje feljül haladja a' többi körházakat tisztasága, tágossága, 's derék elosztása által. Két száz betegnek ad helyet három emeletjeiben. Orvosa Renauldin, seborvosa pedig Marjolin ki ügyességéről híres 's a' sok tanítványaitól különösen is tiszteltetik...",

Sajnos a további forrás jelenleg nincs meg. De ebből is látszik hogy ifj. Bene Ferenc rendszeres és alapos naplóvezető volt. Utazásából hazatérve 1837-ben egyik alapítója lett a Pest-Budai Királyi Orvosegyesületnek, amelynek előbb pénztárnoka, 1851-től alelnöke volt. 1875-ben az egyesület tiszteletbeli tagjai sorába választotta. 1840/1841 és 1843/1844-ben a magyar királyi egyetemnél az orvosi rendőrség és a törvényszéki orvostan helyettes tanára volt. Orvosi gyakorlattal nem foglalkozott. 1841-ben kiadta a Tetszhalál c. munkáját, 1843-ban pedig a Törvényszéki orvostudomány című könyvét, amely ugyan A. Henke azonos című könyvének fordítása, de az első ilyen tárgyú, magyar nyelvű egyetemi tankönyv. Kapcsolatban volt a Vay családdal, ő rendezte Adelsheim Johanna halála után annak levelezését. Széles szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. Közegészségügyi témájú írásai az "Orvosi Tárban", a "Tudományos Gyűjteményben", a "Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek Munkálataiban", a "Gyógyászatban" stb. jelentek meg. 1860-ban nyugalomba vonult. 

Munkássága:

"Pineltől Pólyáig az elmebetegről való gondoskodás kezdetei Magyarországon 

  Mítosz és valóság címmel a Carissimiben közölt háromrészes dolgozatában Philippe Pinel ( ) francia orvosnak a modern gyógyító pedagógia megalapozásában betöltött szerepét tisztázta. A Pinel személye körül már életében kialakult mítoszok oszlatásával árnyaltabbá tette az erkölcsi kezelés franciaországi alkalmazójának portréját. Új diagnosztikai vagy gyógyító módszerek, eljárások megjelenésének, bevezetésének külhoni históriáját olvasva, mindig felmerül a kérdés: mikor jutottak el ezek Magyarországra, volt-e irántuk fogadókészség a magyar orvosokban? 

E kérdések felvetése különösen indokolt a mentálisan beteg és értelmileg fogyatékos embereket illetően. Hogy választ tudjunk adni a kérdésekre, tekintsük át röviden a Pinel korabeli magyar valóságot. Magyar Adél írásából is kiderült, hogy Franciaországban, konkrétan Párizsban már a 17. században létezett intézmény, kórház az elmebeteg férfiak (Bicêtre) és nők (Salpêtrière) számára. Déli szomszédja, a mai Spanyolország területén szinte minden nagyobb városban működött ilyen intézmény. Oroszországban II. Katalin cárnő idejében, 1776-ban nyitották meg az első őrültek házát. 

A cárnő kortársa, a mi kalapos királyunk, II. József császár 1784-ben Bécsben építtette azt a nagyszabású, az udvar felől körbefutó folyosóval ellátott emeletes épületet, amely sokáig a Narrenturm, azaz bolondok tornya nevet viselte. A hasonló rendeltetésű, Prágában megnyílt intézmény a Tollhaus, azaz a veszettek háza volt. Magyarországon viszont 1841-ig nem volt semmiféle önálló elmegyógyintézet! 

A prágai intézet megnyitásával egy időben történt ugyan kísérlet egy közőrülde megnyitására. Az 1790/91-es országgyűlés foglalkozott a kérdéssel, a megyék is állandóan sürgették felállítását, sőt 1809-ben az országos főorvos (protomedikus) már ki is dolgoztatta egy 70 ágyas intézmény tervét a napóleoni háborúk, az örökös pénzhiány azonban füstbe ment tervvé változtatták a nemes(i) kezdeményezéseket. Nem kedvezett az elmebetegek intézeti, szakszerű ellátásának a korabeli orvosi felfogás sem. Az orvosok döntő többsége is azt vallotta, amit a köznép: az elmebaj Isten büntetése vagy a gonosz lélektől, a sátántól való megszállottság jele. Mindkettő pedig végeredményben az erkölcstelen és/vagy vallástalan életnek a következménye. Az ilyen elborult elméjű, erkölcstelen, istentelen emberek pedig akár közveszélyessé is válhatnak. Vagyis ha az erkölcsi kezelés nem segít rajtuk, legjobb rács mögött, megbilincselve tartani őket. Így aztán csak kevés ún. emberbarát botránkozott meg azon, ha az elmeháborodottat a megyei tömlöcbe vetették. 

A bécsi Narrenturm Csak nagyon kevés elmebeteg részesült abban a szerencsében, hogy befogadták őt az irgalmas rendiek ispotályaiba, a lassan szaporodó megyei kórházak celláiba vagy a bécsi Magyar Udvari Kancellária útján nagy nehezen eljuttatták az említett bécsi vagy prágai intézetbe. A szerencse szót azért tettem idézőjelbe, mert az említett kórházakba bekerültek sorsa nem sokban különbözött a tömlöcben, láncon tartottakétól.  

Egy Horn nevű berlini orvos útleírásában ilyen képet festett a már akkor híres pesti Rókus Kórház udvarán látottakról: az udvaron áll egy őrjöngők háza, melyben hat sötét ketrec van elreteszelt és elzárt ajtókkal: egy nagy piszkos és utálatos bödöny szolgál árnyékszék gyanánt. A friss elmebetegeket a kórszobákban helyezik el, ahol egy hónapon át gyógyszereket kapnak; ha addig meg nem gyógyulnak, megint kibocsátják őket. El lehet gondolni, milyen következményei vannak ennek az eljárásnak. Egy külön e célra szolgáló elmegyógyintézet egész Magyarországon nem létezik!... Egy táblázatcsinálásba beleőrült orvosdoktor, az intézet másodorvosa, aki néha szavalni szokott, és krétával számokat ír, nagy lánccal az ágyhoz van bilincselve. Erkölcsi elfajulás és lelki gyógymód! lánccal ágyhoz bilincselve hát nem jutott el Magyarországra Pinel híre, láncokat eltávolító tette? 

De bizonyára eljutott, hiszen a közeli Bécsben már 1801-ben német nyelven kiadták a mániáról, azaz az elmezavartságról írt bölcsészeti-orvosi értekezését, tehát még mindig Pinel életében, már Pesten jelent meg igaz, megint csak németül a lázakról írt könyve (Gesammte Fieberlehre). És volt magyar orvos, aki személyesen is találkozott Pinellel. 

Ifjabb Bene Ferenc ( ) a híres pesti orvosprofesszor fia 1826-ban nyugat-európai tanulmányutat tett. Megfordult Párizsban is. 

Szeptember 26-án a híres Salpêtrière-be látogatott, és ezt jegyezte be naplójába: 

"Az asszonyi nagy Ápolóházat ma reggel láttam, ez magában egy 5000 lakosú kis várost formál, melly semmiben nem szűkölködik. A dolgozó szobák a hálóktól el vannak választva, mind megtelve öreg napjaikat itt békével töltő szűkölködő asszonyokkal; van egy szép templomjok is s temetőjök. Kórházok az épület egy kis részét foglalja el. Elvégezvén a többi orvosok látogatásokat, tsak az öreg Pinelt, ezen kórháznak érdemes volt elöljáróját találtam itt, ki 82-ik évében a gyermekes erőtlen agg kornak egy valóságos képe. Három nappal később egy más nagy érdemű orvost, az öreg Pinel leghíresebb tanítványát, Esquirolt, maga házában találtam. Ez a vagyonosabb észbetegek számokra állított egy Kórházat. Nem emlékeztet ebben semmi egy kórházra vagy tömlötzre; minden beteg külön lakása világos, szép házi eszközökkel ékes szoba, ablakjaik a házi kertbe vagy az általellenben levő királyi kertre szolgálnak, rostélyok nélkül, tsak ablaktáblák tolathatnak annak idején elő. Minden betegnek külön szobája van. A nyughatlanok és tisztátalanok egy hátulsó udvarba vannak zárva, kamráik padolatjain tiszta ágyruhák vannak; nappal az udvarban szabadon járnak, tsak egyet láttam öszve kötözött kezekkel, s kényszerítő inggel kamrájában járva. "

A magyar orvosok tehát már a reformkor kezdetén első kézből, magyar nyelven értesülhettek volna Pinel és Esquirol munkásságáról, hiszen Bene útinaplóját a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat számára írta. A feltételes mód indokolt, mert mint azt az útinaplót megtaláló és 1970-ben az Orvostörténeti Közleményekben közreadó Horánszky Nándor megjegyzi a kéziratot ugyan a cenzor jóváhagyta, de mégsem jelent meg. A miért nem? kérdésre csupán sejtjük a választ: a Bastille-t leromboló és felszentelt királyuk nyakát a guillotine (nyaktiló) alá hajtó franciáktól a Habsburg-birodalomban még 1848-ban is rettegtek. Pinel forradalmi tette nemigen találhatott követőkre a konzervatív Bécsben, sem a tőle függő Magyarországon. 

Bécsi, osztrák/német befolyás érvényesült az orvosképzésben is. Márpedig a németek sokáig nem fogadták el Pinel tanait. A 19. század egyik nagy elmegyógyászának tartott lipcsei egyetemi tanár, J. Ch. August Heinroth ( ) A prágai Tollhaus 1818-ban adta ki A lelki élet zavarainak tankönyvét. Könyvében és katedrájáról is azt hirdette, hogy a lelki élet csak azoknál zavarodik meg, akik erkölcstelen és/vagy vallástalan életükkel kihívják maguk ellen az ég haragját. A reformkor sem hozott sok változást. Európa-szerte már 635 elmeintézet működik Magyarországon egy sem.

Róla: 

"Az igazi szalonéletre sokáig csak egy-két arisztokrata család estélyei emlékeztetnek a városban. Brunszwick Ferenc grófnál rendszeresek a zenei estélyek, s a házigazda gyakran játssza együtt a család barátjának, Beethovennek kamaramüvét Eckstein Ferenc orvossal, s ugyancsak gyakran csendülnek föl az ifjabb Bene doktor előadásában Schubert dalai." - FÁBRI ANNA / A VENDÉGVÁRÓ MAGÁNHÁZ

Részletes leírást ad az ilyen összejövetelekről IFJ. BENE FERENC több ezer oldalas (kiadatlan) naplója. - Ezt a többezer oldalas naplót érdeklődve olvasnám, gyanítom ugyanis a családról is sokminden kiderülhetne általa.  

Családja:

1842. február 5-én házasságot kötött Eggenberger Teréziával, Eggenberger József (1768-1850.12.22.) neves könyvkereskedő és kiadó leányával, akitől három lánya és egy fia született.

- Mária Irma Terézia Emilia Amanda (1843.07.11., Buda - 1907.07.19., Budapest , férje Apt Kamil (1827 - 1890) magyar királyi miniszteri tanácsos

- Klára (1845.03.31.,Buda - 1914.06.22.,Budapest), férje csoklyai Fényes Miklós (1840-1916) királyi  táblabíró majd nyugalmazott magyar királyi kuriai bíró 

- Georgina Alojzia Paulina (1846.06.29., Buda - 1927.06.03., Budapest) 1855-ben Pestbudai Hangászegyesületi Zenede első osztályos tanulója ének szakon. Testvérével Bene Klárával. Minthogy a Kisfaludy hagyatékból visszaszerzett képek közt Günther jegyzékében a Platzer Architectura mellett Josef Rebell Tájképének (No.22-23.) vevőjeként azután a Bene név szerepel, bizonyosnak tűnik, hogy a Bene Georginától 1909-ben a Szépművészeti Múzeumba került Platzer-Füger festmény valóban erre a forrásra, Kisfaludy Károly képgyűjteményére vezethető vissza. (Kleopátra halála). Lelkes adakozó. 1894-ben még anyjával egy fedél alat lakik a IV.ker. Kúria u. 7. sz. alatt. 1886-ban örököl rokona Járy Györgyné halálával. 1912-ben IV.ker. Deák Ferenc u. 5. alatt lakik mint magánzó, soha nem ment férjhez. 1928-ban a lakcím jegyzék ugyanezen címen még említi. Sírja a Fiumei úti temetőben található. 

- József (1848 - 1890 ), Bene-Járy nevet veszi fel, felesége Nándori Bene Katalin (1858 - ?), aki Bene Pál József (1818 - ?) nevű nagybátyának a lánya. A család innentől a Ben-Járy néven található meg.  

Az Eggenberger család

A pesti könyvkereskedelem német könyvárusok kezében volt, még üzleti alkalmazottaik sem tudtak magyarul. Német és francia könyveiket idegenből hozatták, magyar könyvet ritkán tartottak raktáron. Az 1774-ben alapított Weingand-féle könyvkereskedést 1801-ben Eggenberger József vette át s az üzletet a német könyvkiadás javára jelentékenyen továbbfejlesztette.  Weingand 1789 körül áttette boltját az Egyetem térről a Ferencziek terére, mégpedig a Beleznay-házba, amely később Podmaniczky-ház néven volt ismert. (Az Ambrózy-ház sem maradt könyves nélkül, az ottani bolt tulajdonosa 1789-től Stahel József lett.)

Weingand utóda Eggenberger József lett 1800-ban, de még két éven át mindkettejük neve szerepel kiadványaikon. Ezt bizonyítja a Bene Ferenc főorvos által írt „A' himlő veszedelmei ellen való oktatás” c. 80 oldalas munka, melyen ez áll: Pesten: „Weingand Mihály és Eggenberger Jósef könyvárosoknál, 1800”, továbbá a Bene által 1801-ben kiadott több mint 300 oldalas német nyelvű szakmunka a leggyakoribb belgyógyászati betegségekről:  „Kurzer Inbegriff der nöthigsten Grundsätze zur Kenntniss und Heilung der gewöhnlichsten innern Krankheiten der Menschen”. Nyilván orvosoknak és medikusoknak írta.

Weingand tehát 1800-ban üzlettársát, Eggenberger Józsefet tette egyedüli örökösévé, s a cég az utóbbi néven egészen a 20. századig fennállt.

"A budai könyvkereskedésről tudjuk, hogy 1787 május 10-től kezdve a várbeli Fő-utca 198. sz. alatti WENNINGER-házban volt elhelyezve s a budai tanács 1794 julius 28-i jelentése szerint a háztulajdonos követelésére a 12 szekrényben elhelyezett könyveket a városházára voltak kénytelenek elszállíttatni. A könyvállomány leltári értéke itt 5500 frtra volt felbecsülve s csupán 400 frtot kínáltak érte, amit a hitelezők nem voltak hajlandók elfogadni. WEINGAND János Mihály kezében maradt virágzó könyvkereskedés Pesten továbbra is fennmaradt. Igaz, hogy WEINGAND sem birta az üzletet olyan arányokban folytatni, amint megkezdte. A budai üzletet ugyanis, melyet az 1777 október 27-i tanácsi határozat szerint a várban alapított s mely KÖPFF halála után osztály alá került, kénytelen volt eladni s épen így adta el a kassai üzletet is, tehát munkásságát kizárólag pesti üzletének szentelte. Mikor 1790-ben első önálló katalógusát kiadta, már csak Pesten és Budán voltak üzletei, de 1800. évi katalógusa kiadásakor csupán pesti boltjára utal. 1800 június 12-én üzlettársul vette maga mellé 10 éven át hűséges munkatársát, EGGENBERGER Józsefet, kit egyszersmind egyedüli örökösévé is tett. WEINGAND halála után aztán EGGENBERGER folytatta az üzletet, amely még ma is fennáll s a főváros legrégibb könyvkereskedésének tekintendő. (Ez Budapest legrégibb könyvkereskedése; a jól megalapozott vállalatot 1863-ban a család vérrokona, Hoffmann Alfréd, vette meg.). 

  Az Eggenberger-céget és a Kilián-testvéreket becsületességükért megbecsülték íróink, Hartlebenről, Institorisról és Kis Istvánról fölötte rosszul vélekedtek. Institoris üzlete nehezen vergődött, 1815-ben megindították ellene a csődeljárást; Kis István üzlete 1817-ben ment tönkre, bukását nem sajnálta senki. 

Az Egyetemi nyomda, az 1838-ban kiadott iskoláskönyvek jegyzékén, az egész országban hatvanhét elárusítót sorol fel, mint akikkel összeköttetésben állott. Ezek közül azonban csak tizennyolc a rendes könyvárusok száma, míg a többi könyvkötő és más kereskedő. Budán: Steinhauser özvegye, Stern Mór és Sobbotics Basil, Óbudán pedig Czettinits Leonhard könyvkötő cégek foglalkoztak könyvelárusítással. Ungváron Kéler József vaskereskedő árusított iskolás könyveket.

A negyvenes évek közepén Eggenberger József és fia a magyar tudós társaság kiadványainak lapjegyzékén, harmincnyolc "hiteles" - vidéki könyvárust nevez meg összesen Erdélyben és Magyarországon.

Hiteles könyvárusnak nevezték abban az időben, szűkebb értelemben, a rendes, tanult könyvkereskedőket, akik a kiadóknál hitelt élveztek és Bécsben vagy Lipcsében bizományost tartottak - tágabb értelemben minden szolid könyvkereskedőt. Ma ezen elnevezés alatt azokat értik, akik a "Magyar Könyvkereskedők Egyleté"-nek tagjai és ilyen Magyarországon a múlt évi november hóban közzétett hivatalos lista szerint 348 cég van. Az egylet keretén kívül még 35 kiadó, 40 budapesti és 241 vidéki elárusító működik. Budapesten, mint könyvkiadó, könyvkereskedő és zeneműkereskedő összesen hetvenkét cég szerepel az összeállításban. Ezenkívül tekintetbe kell vegyük az ódondászokat is, akik nemcsak a fővárosban (kb. 53), hanem a vidéken is elsokasodtak, de igazi, tudományosan képzett antiquariusaink ma már nagyon gyéren vannak.

A múlt század első felében a pesti piacon fennállott könyvkiadóhivatalok és könyvkereskedések üzleti irányát főbb vonásokban a következőkben ismertetjük.

Eggenberger József, később: Eggenberger József és fia, pesti magyar tudós akadémiai könyvárusok üzlete, a Ferencziek terén 413. sz. a. állott és leginkább belföldi művekkel volt felszerelve. 1829-ben adta ki először 72 oldalra terjedő "Magyar Könyvek" és ugyancsak 72 oldalra terjedő latin művek jegyzékét, "Catalogus librorum latinorum" cím alatt. Pesten elsősorban említjük meg a Magyar Tudós Társaság kiadványait. A társaság főbizományosa: Eggenberger József és Fia-cég volt. Az ő közvetítésükkel Magyarországon 47 városban, Erdélyben: Brassóban, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, Nagyenyeden és Szebenben, Bécsben pedig öt cégnél lehetett a társaság kiadványait albizományban találni. 

Lényegében ugyanaz volt a helyzet 1848-ban is, mert a század elején Pesten megtelepedett idegen származású könyvkereskedők a kezükben tartották a könyvpiacot s a német könyvkereskedelemmel fennálló összeköttetésük egyáltalán nem gyengült. Pedig a magyar tudományos akadémia már második évtizede működött akkor s EGGENBERGER József és fia «pesti magyar tudós akadémiai könyvárusok»-nak nevezték magukat 1845. évi könyvjegyzékükön, amely címre mint az akadémiai kiadványok főbizományosai tartottak számot. Kétségtelen, hogy a magyar kiadványok száma ez időben lényegesen nagyobb volt már, de az egyetlen Emich Gusztáv kivételével a többi pesti könyvkereskedő még mindig a német könyvekre helyezte üzlete súlypontját. 

A Turcsány cég előtörténete 1801-ig nyúlik vissza, amikor Eggenberger József megalapítja könyvkereskedő és kiadó cégét Budapesten. A kiadó a Budapesti Hírlap, 1856. májusi száma szerint már az Üllői út 2 szám alatt működik. Ez a későbbi Turcsány Kiadó székhelye. Egyes források a kiadó megszűnését 1918-ra teszik, ugyanakkor a Herkules újság 1906-os számában lévő hirdetés szerint már Köncs Géza könyvkötői és nyomdai vállalkozása van bejegyezve (alapított 1890) a fenti címre. Ugyanakkor itt már papír- író- rajz és festékszerek kereskedésével is foglalkozott Köncs Géza. Turcsány 1890-es alapításra hivatkozott a céges papírjain. A cég jogutódja 1912-ben Wagner József lett, ő viszi tovább a céget egy rövid ideig. 1916-ban a cég ismét tulajdonost vált, jogutódja Schönfeld Edit lesz. Őt veszi feleségül Turcsány Antal 1921 június 20-án. Turcsány Antal nevével, mint férfi szabóval találkozhatunk a korabeli hirdetésekben. 1926-ban az Üllői úton már Turcsány töltőtollgyári lerakat néven működik, két évvel később pedig a korabeli újságok keresztrejtvényeihez ajánlott fel nyereményként rendszeresen marketing célból 1-1 db töltőtollat a cég. 1929-ben a Nemzetközi Vásáron mutatja be a ?Turcsány?Rotary sokszorosítógépet, amely aránylag rövid idő alatt közismertté vált. Ez a speciális gép lehetővé teszi minden vendéglősnek, kávéháznak, hogy gyorsan, olcsón és szépen perceken belül elkészíthetik az étlapjaikat és legtisztább sokszorosítást egyedül, minden külön segítség igénybevétele nélkül, 5 percen belül korlátlan mennyiségben előállítani. ? (Vendéglősök Lapja, 1929. 45.) Ebben az évben robban ki a globális gazdasági válság, viszont a vállalkozása sikeresen működik. 

Az Eggenberger család kapcsán megemlíteném, hogy József a könyvkiadó alapítója feleségül vette Spiegel Terézt (1786-1864), aki azon Spiegel József (1787-1842) sörgyáros testvére volt akinek Sándor fia a pesti éjszakai élet egyik korabeli "császára" volt. 

"A kiegyezés előtt Pest sehol sem tartott pajzánságban Bécshez képest, így a tehetősek kénytelenek voltak a császárvárosba kiruccanni egy-egy görbe hétvégére. Így tett a jómódú pesti serfőző, Tüköry (Spiegel) Sándor is, aki a látottak alapján elhatározta, hogy osztrák mintára létrehozza Pest első erotikus lokálját. A lelkes vállalkozónak saját serfőzdéje volt, amelynek története egészen 1832-ig nyúlt vissza."

https://welovebudapest.com/cikk/2023/10/17/ejszakai-elet-oromtanya-ujvilag-mulato-bordely-vigszinhaz-anno

Az alábbiakat olvashatjuk a Spiegel alias Tüköry családról:

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2023/10/25/a_szigoruan_vedett_bunbarlang

"A Spiegel ácsdinasztia alaposan kivette a részét a város kiépítéséből. 1831-ben Spiegel József érdemeire való tekintettel nemességet is kapott, és akkor magyarosított a család Tüköryre. Alig három évtizeddel később, 1864-ben már magyar ősnemesek lettek: „A fővárosi gyártulajdonosok közül egy szellemileg fölülemelkedett kitűnő hazafi. Ki előkelő, ősrégi magyar családnak lelkes ivadéka. Hazáját, mint pap az oltárt, keble érzelmeinek egész magasztalásával szereti, az irodalmat és művészetet áldozatkész pártfogásában mindenkor örömest részelteti.” (in. Buza Péter: Herminamező, 1992.) Így írt a Hajnal-féle naptár József fiáról, Tüköry Sándorról, aki, miként az ácsok, építészek közül oly sokan, sörgyárat alapítottak. 1862-ben már Tüköry volt a sörfőzők főcéhmestere. A Váci úton volt a sörgyára. Ahhoz nagy sörcsarnok tartozott, amely az évek során különböző építményekkel, vendéglővel, szikvízüzemmel bővült. 1865-ben Feszl Frigyes tervei alapján építenek hozzá új épületrészt.

"A jó hírű sörfőző és bőkezű mecénás neve talán sohasem kapcsolódott volna össze alvilági ügyletekkel, ha fel nem bukkan Pesten egy Johann Schottenhammer nevű osztrák vállalkozó, aki Bécsben éppoly vonzó, mint amilyen kétes hírű szórakozóhelyet üzemeltetett igen ledér táncoslányokkal. Az illetlenül szórakozni vágyó jobb módú pestiek ekkoriban leginkább Bécsben tudták kielégíteni merészebb igényeiket. Schottenhammer eljött Pestre, megkereste Tüköryt, és így jött létre az Új Világ, illetve helyesebb úgy mondani, hogy Neue Welt mulató (1861-ben), mert hát a műsor is német volt, a vendégek is többnyire németül beszéltek. Pesten akkor még a német volt az elsőszámú kommunikációs eszköz. A nem németek is sokkal inkább tudtak németül, mint a németek magyarul. 

"És mit tapasztal a magyar ember e helyiségekben? Azt, hogy kaczagnak rajta, ha magyar étlapot követel, azt, hogy megbámulják, ha magyarul beszélő pinczért kíván, és hogy ráadásul összeszidják és ajtót mutatnak neki, ha ki mer kelni ezen alávaló méltatlanság ellen. Sehol Pesten nem uralkodik oly tervszerű fosztogatási rendszer, mint ezen helyiségekben; sehol sem uralkodik nagyobb figyelmetlenség a magyar elem iránt, mint ép ezen helyeken. És mi mégis mindezt türelmesen zsebre rakjuk, és engedjük terjedni a germanisatiót s a vele járó ledérséget." (Ellenőr, 1971. június 8.)

Még meg sem épült a mulató, amikor a Tüköry-sörcsarnokban már megkezdte botrányos fellépéseinek sorát a Schottenhammer által szerződtetett, franciának mondott, de valószínűleg inkább német Mansfeld Antonia, aki a sztárgázsijáért nagyon malac dalokat adott elő nagyon malac módon. Az énekesnő nagy sztár volt Bécsben. A pesti fellépésére is özönlött a jónép. Több százan be sem fértek a nagyterembe. Az emberek valóságos "tigrisdühvel" taposták, tépték egymást, a pincérek mozogni se tudtak...

Hamarosan gondoskodtak róla, hogy ezután mindenki elférjen: "A Tüköry-sörcsarnokot akarják 'uj vi­lággá', vagyis kellemes szórakozási helyiséggé alakítani, átkölcsönözve nehány ismert bécsi nevet. A megújított teremből 'Diána-terem' lesz , s a kert felé eső részéhez egy téli kertet toldanak. Úgy ter­vezik az egészet, hogy a lóvonatú vaspálya épp ez új csarnok kapujánál tegye le a mulatni vágyókat." (Fővárosi Lapok, 1869. március 12.)

Részben kőből, részben fából készültek el az új, illetve átalakított részek, s 1869. május elsején megnyílott a 4-500 vendéget befogadó Új Világ mulató az akkori Pest szélén, mégpedig a legvadabb szélén. Nagyjából ott, ahol most a Vígszínház állt. Ez volt Pest egyik legfélelmetesebb no-go zónája.

Hatalmas fatelep, ún. Fatér húzódott a Dunától a Kossuth téren át egészen a mai nagykörút vonaláig. A nagy pesti építkezésekhez és egyebekhez rengeteg faárú érkezett a Dunán. Ezeket itt rakodták ki. Gerendák, deszkák, félkész kerítések, egyéb faáruk, mindenfélék voltak is kevéssé rendezett állapotban. A Fatér dzsungelében tanyáztak a haramiák. Bűnözők, rablók, gyilkosok, csempészek. Itt bújt meg, akinek bujkálnia kellett. Lényegében ők őrizték a fakereskedők portékáját annak fejében, hogy ott dekkolhatnak. A sok fából még valamilyen lakhelyet is összeüthettek maguknak. A környék annyira veszélyes volt, hogy a mai Curia helyén álló laktanya katonáinak is parancsba adták, hogy csak csoportosan mehetnek keresztül a Fatéren. 

Ennek tőszomszédságában nyílt meg az Új Világ. Tüköryék megállapodtak a vezérharamiákkal, hogy különböző kedvezményekért, leginkább az estéről megmaradt vacsoráért vigyáznak a vendégekre és a mulató alkalmazottaira. A mai Nyugati Pályaudvarnál lévő indóháztól omnibuszokon, fiákereken vitték a vendégeket és az alkalmazottakat a mulatóba. A kocsis mellett ott ültek bikacsökkel és egyéb alkalmatos szerszámokkal felfegyverkezve a nehéz fiúk. A fiákkerekben pedig esetleg egy-egy hölgy is várta már a kicsapongásra induló urakat. Miért ne lehettek volna az őrző-védők bűnözők, amikor a rendőrfőnök is az volt.

Tüköry azonban elég dörzsölt figura volt ahhoz, hogy könnyedén szót értsen a nehézfiúkkal, új lokáljában ingyenbelépőért és potyavacsoráért kidobóként, kocsisként alkalmazta őket. Igazán jó kocsisokra pedig szüksége is volt a tulajdonosnak, hiszen a környék rossz híre miatt, biztos, ami biztos, inkább saját fogatokkal szállíttatta az Újvilágba előkelő vendégeit. A hely egyébként éppen miattuk volt meglehetősen diszkrét, a vendégsereg rangrejtve, álarcban mulatott. Jóllehet csúszott néha egy-egy baki a névtelenség olajozott gépezetébe, mint például a „szép akasztott” látogatásakor, amiről így írnak a korabeli források:

„Vasárnap este e helyiséget gr. Andrássy Gyula is meglátogatá néhány barátjával. Amint erről a Ziehrer zenekara értesült, rögtön az Andrássy-indulót kezdte játszani. Erre a közönség (körülbelül háromezer vendég) fölkelt helyéről, s kiáltá: »éljen Andrássy!« A miniszterelnök mindenfelé közöntgetve fogadá e kitüntetést.”

Ha a történet nem csak a korabeli pletykalapok kitalációja, akkor nem tűnik valószínűnek, hogy a politikus mosolya őszinte lett volna, mikor felismerték, ugyanis az Újvilágban olyan állandó és egyszeri produkciók várták a publikumot, mint bécsi énekesnők, francia zenei társulatok, spanyol táncosnők, indián akrobaták és egy bitang hamisan daloló olasz énekesnő. Az egyik legnagyobb attrakció a Braatz kisasszonyok voltak, akik a műveltebb közönséget célozták: óriási földgömbökön egyensúlyozva jelenítették meg a görög mitológia nőalakjait, igaz, hogy meztelenül. A tánckar sem volt túlöltözött, az itt szereplő hölgyek csak álarcot, illetve hófehér kesztyűt viseltek. A szombat esték királynője pedig Mademoiselle Antoinette volt, francia sanzonokkal és az előadás alatt fokozatosan redukálódó ruhamennyiséggel."

 Az Új Világ lett az első orfeum-szerű hely, varieté-szerű műsorokkal, énekesekkel, táncosokkal, akrobatákkal, kis vicces jelenetekkel.

A mulató pillanatok alatt roppant népszerű lett. Kiváltképp az ún. débardeur bálok. A débardeur franciául trikót és dokkmunkást jelent. Nem tudjuk, miért kapták ezt a nevet azok a bálok, amelyeken a "débardeur"-lányok álarcban, esetleg csizmában, de a kettő között mindenesetre csupaszon táncolnak (pláne kánkánt), s a műsor után elvegyülnek a vendégekkel - aztán a szeparékban történik, ami történik. A débardeur lányok pesti viszonylatban brutálisan magas honoráriumért, napi 1 ft 50 kr-ért mutogatták, amijük volt, és ehhez jött még hozzá a fölgerjesztett urak bőkezűsége.

Az Új Világ mulató 1870-ben zárt be, nem volt hosszú életű. Egyes források szerint betiltották, mások szerint csődbe ment. Az 1873-as válság mindenesetre sok vállalkozást elsodort, és alaposan lecsökkentette a költséges élvhajhászás iránti keresletet. 

Tüköry az 1870-es évek elején még felépítette a korabeli Pest egyik legremekebb palotáját, az Arany János utca és az Akadémia utca sarkán álló, az ostrom alatt súlyosan megsérült és lebontott Tüköry-palotát. Aztán elvonult Horvátországba, daruvári birtokán mintagazdaságot hozott létre."