Embedded Files
Krizsán címer 1666.05.08. - Siebmacher Wappenbuch 83.
Krizsán címer rekonstrukció Somogyi András jóvoltából (Címer rajzolás)
hresnói Krizsanics - Siebmacher Wappenbuch Croatia 97.
Krisanich - Siebmacher Wappenbuch Croatia 97.
Nemesi családok:
Kripán (Krisán? Tripon?) — B.-Szolnokmegye 1716. évi nemesi összeírásában előfordul János. (Szoln.-Dob.-m. monogr.) VII/385.)
Krisán. — Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Máramaros megyében László igazolja nemességét.
Krisán, 1. Kripán.
Krizsán család. - Trencsin vármegyében az 1666- és 1690-ki nemesi lajstromok szerint ily család Adamóczon székelt — Czímeres levele kelt 1666. máj. 8. (OL. 1565/1906.) — Nagy Iván (W469.) Czímert 1. Siebm. pk. 83. Krizsán, 1. Krisán alatt is.
Krizsán. — Czímerpecsét Nógrádmegye levéltárában ( Simon 50.)
Krizsanits. — Somogymegye bizonyítványa alapján 1847. Pestmegyében kihirdetett család. (Kösz. 199.)
Krizsanics, 1. Krizanics. — Horvátországi család. (Siebm. horv. 97.) Krisanich (hresnói) Krisanits, Krizsanits.
Krizsányi. — Nagy Iván szerint (VI/469.) hontmegyei család. Krizsányi család. Hont vármegye nemessége közé sorolja Fényes E. Geographiájában.
A Krizsán család pecsétje - forrás: pozsonyi levéltár
Híresebb Krizsán nevűek:
Krizsán Bertalan, premontrei rendi kanonok, predméri (Trencsénm.) származású ; 1817-ben a nagyváradi papnevelő igazgatója; tanár volt 1818. a grammatikai, 1821-től a humaniórák I. osztályában Lőcsén ; 1825. hitszónok ; 1827—30. gymnasiumi tanár Kassán. Meghalt 1834. márcz. 17. 43 éves korában. — Munkája : Elegia honoribus ill., rev. ac amplissimi dni Aloysii Richter, canon. ord. praem. praelati, dum ritu solemni inauguraretur, a r. archi-gymnasio Cassov. oblata. Cassoviae, 1830. Schematismus ord. praemonstratensis de castro Jászó. Cassoviae, 1891. 146., 176. 1.
Krizsán János. — Czikke a Tudom. Gyűjteményben (1819. IX. Verőcze helységének históriai, topographiai, statisztikai leirása).
Krizsán János, seminariumi tanár. Meghalt 1893. okt. 21. Nagy-Szebenben. — A hazafias rumének igazi mintaképe s egyike volt a legtevékenyebb tanférfiaknak, a ki a magyar nyelv terjesztése körül igaz érdemeket szerzett. — Rumén nyelven magyar grammatikája és ruménmagvar kézi szótára, melyeket Putnoky Miklós gymnasiumi igazgatóval együtt írt, hézagpótló munkák. 91. Hirlap 1893. 297. SZ. Krizsán Mihály, ág. ev. lelkész Tabon (Somogym.). — Munkája: Egyházi beszéd, melyet 1863. jún. 29. d. u. 2 és 3 óra közt kiütött, s mind a csak mult évben épített új iskolát, mind ezen kívül 35 telkes polgár házat felemésztett s ugyan annyi családot nyomorú ínségre juttatott tűzveszély után a tótkéri fiókegyház templomában 1863. júl. 26. mondott. (Tiszta jövedelme a tótkéri elégett iskola felépítésére van szánva). Pest, 1863. A m. n. múzeumi könyvtár példányáról.
Krizsán Mihály, a Ranolder-intézet igazgatója, szül. 1843. szept, 30. Livinán (Nyitram.); a bölcseletet 1862-től Nagyszombatban, a theologiát 1864-től Bécsben végezte. 1868. aug. 2. fölszenteltetett. Segédlelkész volt Tótmegveren és 1869től 26 évig Budapest-Józsefvárosban, egyúttal a ferenczvárosi irgalmas nővérek elemi s előkészítő tanítóképző iskoláinak hitoktatója. 1893. pápai t. kamarás, 1894ben Budapest bizottsági tagja. 1895. júl. óta a központi papnevelőben Budapesten aligazgató; később pedig a Ranolder-intézet igazgatója lett. — Czikkeket írt a M. Államba, a Religióba (1863. I. Beteg gyermekek provisiójáról), a M. Sionba (1887. Szent Ignácz lelki gyakorlatainak irodalma, könyvism., 1889. könyism.). — Munkája : Paulai szent Vineze élete. Werfer után. Bpest, 1886. Zelliger Alajos, Egyházi írók Csarnoka, Nagyszombat, 1893. 273. 1. —Palas Nagy Lexikona XI. 69. 1. — Sziklay János, Negyven év a katholiczismus történetéből. Bpest. 1899. 116., 151. 1. — M. Állam 1899. 184. Sz.
Névváltozások:
Kovács
Típusa Foglalkozásra utaló, magyar családnév.
Változatai Kovács 220 779, Kováts 1936, Kovách 204, Kovacs 211, Kovats, Kovach 26, Kovatch, Kóvács, Kowács, Kovác 16, Kovac 111; Kács. Más változatokkal együtt összesen: 223 808.
Eredete Előzménye, az ősszláv *kovač mesterségnév elterjedt minden szláv nyelvben, a magyarba valószínűleg a délszlávból került (s kiszorította az ősi *verő, vasverő foglalkozást jelentő szavunkat). Mint foglalkozást jelölő szó ragadványnévvé, megkülönböztető névvé vált, kettős neveket alkotott, majd a régi családnév helyett csak a Kovács nevet használták. Természetesen nagyon sokszor közvetlenül is lehetett belőle családnév. Minden faluban volt ilyen mesterember, és ezek elég módosak voltak ahhoz, hogy szolgájuk, béresük, egész háznépük legyen, akik odatartozásuk révén megkapták a Kovács nevet, így egyik leggyakoribb családnevünkké vált.
Elterjedtsége Területi megoszlás nem mutatható ki.
Kettős nevei A Kovács-Sipeki (48), Kovács-Bokor ~ Kovács-Bukor (44), Kovács-Tanács (44), Kovács-Molnár (42) névkapcsolatokban gyakoribb.
Névváltoztatás Több százra megy azoknak a száma, akik új névül választották a XIX. században. Legtöbbször magyarosítási és asszimilációs céllal a Kohn, Klein, Krausz, Katz, Schmied, Schmidt, Goldschmidt, Thinschmidt, Kovácsik, Kovácsovics nevűek, kisebb számban hasonlóképp a Kacz, Kottlár, König, Königsthal, Kramer, Kreisler, Krisztel, Krizsán, Krnács, Kronstein, Kubelka, Kulpin nevűek, de esztétikai okból, névszépítés végett Bunkó és Zsiros nevűek is fölvették.
Kőrösi
Típusa Helynévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Kőrösi 2361, Kőrösy 59, Körösi 422, Körösy 10, Körősi 12, Kőrősy, Kőrősi 71, Körössi, Körössy 43, Kőrössi 10, Kőrössy 131, Körőssy; Körözsi 215, Kőrözsi 23, Körőzsi, Kőrőzsi, Keresi 65, Kereshi, Kerezsi 929, Kerezsy; Cheresi. Más változatokkal együtt összesen: 4441.
Eredete Három forrása is volt. Egyik a Honfoglalás előtti (talán dák eredetű, ’fekete’ jelentésű) Kris, görög forrásokban KrísoV [Kriszosz] folyónév. Ez a magyarban föloldotta név eleji mássalhangzó-torlódását -ëbontóhanggal (Këris), amely később labializálódott -ö-vé, s magához hasonította a második magánhangzót is (Körös). Másik magyarázat a délszláv Križ ’kereszt’ jelentésű településnév átvétele, amiből magyar városnév és vármegyei székhely, s az egész vármegyének (később Belovár-Kőrös vármegye) neve lett a mai Horvátországban. A harmadik lehetőség az ótörök eredetű, ’kőrisfa’ jelentésű *kevriš közszóként való bekerülése a magyarba, majd jellegzetes fanévből erdő nevévé válva annak a településnek is neve lett, amely a közelében létesült. Bács, Baranya, Békés, Bihar, Fejér, Gömör, Hunyad, Kolozs, Kőrös, Közép-Szolnok, Krassó, Kraszna, Pest, Sáros, Somogy, Sopron, Vas, Zaránd vármegyében volt Keres ~ Körös nevű település. Bármelyikhez járulhatott ’onnan/oda való’ jelentésű -i képző, így eredetre, származási helyre utaló családnévvé válhatott.
Elterjedtsége Mindegyik névalak a Tiszán túl gyakoribb, a Kerezsi nevek általában Kërëzsi ejtéssel Békés városára jellemzőek.
Névváltoztatás Igen sok, köztük Krizsán; Krausz, Kain, Kohn; Kulhanek, Kucsera nevű család magyarosította nevét Kőrösire a XIX. században. Egy Crismann nevű család a Körözsi névalakot választotta Kolozsvárt.
Krizsán
Típusa Apanévi vagy helynévi eredetű vagy családi állapotra utaló, szláv vagy román családnév. Változatai Krizsán 3047, Krizsan 30; Krisán 168, Krisan; Krizsány 89; Kirizsán; Crisán 11, Crisan 53, Crijan. Más változatokkal együtt összesen: 3409.
Eredete Előzménye a görög ’fölkent, Messiás’ jelentésű CristóV [Chrisztosz] név latinosított melléknévi formája, a Christianus, amelynek a jelentése ’Krisztushoz tartozó’. Keresztnévként elterjedt az egész keresztény világban, így a szláv nyelvekben is. Ennek egy zárt szótagra rövidült Kris ~ Krizs alakja fölvette a régi szlovák nyelvben és a ruszinban is gyakori ’valakihez tartozó’ vagy ’valamivel ellátott’ jelentésű -án képzőt. Így könnyen apai családnévvé lett Krisan ~ Krizsan alakban. A románban viszont keletkezhetett a crişan ’öreg, nőtlen férfi, agglegény’ közszóból is. Az erdélyi Kőrös helynév (és víznév) román Criş alakjából és az ’onnan/oda való’ jelentésű -an képzőből is kialakulhatott. Jelentése akkor ’Körös vidékéről való’. A Crijan nevek mindenképp román eredetűek (vagy Erdélyből áttelepült magyarok románosan írt nevei).
Elterjedtsége A Dunától keletre, Csongrád és Békés megyében, Békéscsaba, Gyula környékén gyakoribb.
Bizonytalan besorolású nevek:
Szláv vagy román nevek
Krizsán, Serbán
Krizsán kezdetek
Ila Bálint: Magyarság és nemzetiség. Tanulmányok a magyar népiségtörténet köréből. Gömör megye 2. kötet (Budapest, 1944)
KRIZSÁN. - Crisan, Kyrisan, Kyrsan, Keresyan, Krysan, Kersann, Kerzan.
Hanva és Lénártfalva között fekvő, hasonnevű puszta őrzi emlékét. A Sajó folyó mellett kisebb domboldalban keletkezett; nevét építőjétől nyerte. Idegen nevét a következőképen magyárazhatjuk: mivel a Hanva-nemzetség egyedül nem népesíthette be szolgaelemeivel hatalmas birtokát, ezen a helyen megbízásából egy Krisán nevű, feltehetőleg szláv ember kezdte meg a falu alapjainak lerakását; a magyar környezet azután a helyet róla nevezte el. Először 1293-ban tűnik fel Hanva határjárásában. Mivel akkor „villa“, kezdeteit a század elejére tehetjük. Eltérően a Hanva-szállások közepén keletkezett helyektől, Krizsánt nem nevezik a források a szokásos Kishanva vagylagos névvel; ez szintén korai, a nemzetségi birtok osztódása előtti kialakulására mutat. A középkorban vámja biztosított számára bizonyos jelentőséget. Ennek tulajdonítható, hogy a XVI. század középéig fennmaradt és nem jutott Hegylő sorsára. 1566-ban a tatárok felégették. Lakossága ekkor elköltözött. Ettől kezdve puszta, önálló határokkal. Ránk maradt jobbágynevei igazolják, hogy lakossága magyar volt.
Birtokosok. 1427.6 Hanvay-család 11 p. — 1548.7 Soldos, Darvas és Sándor családok. Nagyszájú Benedek 6 ip.
Részlet a Hanva nemzetség táblázatából - Turul 1940 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye). - 1. I. Értekezések és önálló cikkek • Ila Bálin: Település és nemesség Gömör megyében a középkorban. (Felolvastatott a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1939. november 9-én tartott közgyűlésén.) I. (67. oldal)
Karácsony János Magyar nemzetségekről szóló könyvében - „Acha lásd Agha. Achtum lásd Ajtony.
AGHA. (Agha. Acha.)
A régi Tótország északnyugati részén honos s a nevekből itélve délszláv eredetű nemzetség. Nevét eleinte Agyanak, utóbb Atyanak ejtették. Névadó őse egy, még a tatárjárás előtt élt Agha comes vala, de a leszármazást még eddig lehetetlen izenkint kimutatni. 1242-ben már említi a zágrábi (akkori néven gréczi) polgárok határjáró levele az ő nemzetségéből való Dobcha fiait, mert a zágrábi határ az északi oldalon egy helyett a földeikkel volt szomszédos, de egyebest semmit. A nemzetség második ismert tagja Rodvey már viseli azon hivatalt, melyben e nemzetség későbbi tagjai is működtek: báni tiszt volt, a Türje nembeli (máskép Szent-gróti) Dénes tótországi bánnak embere. Hiteles tanú volt 1244-ben a Sziszektől keletre eső Csernecz föld (Wsty chernencz) eladásánál s az új birtokosok beiktatásánál. 1272-ben pedig »nobilis regni Cybrian de genere Atha« a zágrábi várjobbágyok mellett tanuskodik. E Ciprián fia Iván, továbbá I. Trostel fia II. Trostel és Miklós fia Jakab 1298-ban Arland-ágbeli rokonaikkal kibékülnek. A XIII. század három utolsó évtizedében a nemzetség többi tagjairól 5 ágat állíthatunk össze.Ez ágak a következők:
Arland ága
A tőlünk tárgyalt időszakban e nemzetség tagjai országosan alig szerepeltek. Mindössze I. Arland két fiáról, I. Jánosról és I. Miklósról van följegyezve, hogy Vodicsay II. István tótországi bánnak tisztei valának, az első 1285-ben, a másik 1289-ben.
Zágráb vidékén azonban maga I. Arland (Orland) is nevezetes férfiú volt; nemcsak évtizedek, hanem félszázad múlva is emlegetik az okiratok, ha röviden akarják megjelölni, kinek ivadékáról van szó, annyira, hogy néha nem is az ősről Agháról, hanem róla nevezik el a nemzetséget.
E nemzetség birtokai Zágrábmegyében, a régen medvevárinak, most Szlanyának (vagy Szlenye) nevezett hegyláncz két oldalán estek. Nevezetesen az övék volt a Szlanya délkeleti oldalán eső (ma is meglevő) Planina, az ettől északra eső (már elpusztult) Schekerje és Kozolyn, továbbá a hegység másik oldalán a Krapina pataknak Szávába folyásától nem messze eső Podgradja, az ettől keletre eső Stenyevecz, melynek plébániáját »ecclesia Beatae Virginis de campo filiorum Arlandi«-nak hivták, és hihetőleg már ekkor Stubicza. Az osztály a nemzetség tagjai közt már 1278 előtt megtörtént.
E birtokokról nem úgy szólanak az oklevelek, mint új szerzeményekről, hanem mint nagyobb részt eladott, a nemzetség kezéből kisiklott jószágokról. A nemzetség birtokaival csaknem mindenütt érintkezett a zágrábi egyház (püspökség, káptalan és predialista nemes) földe. Ha egyik-másik tagja a nemzetségnek megszorult, könnyen talált ezek közt vevőre. Adogatják is el földeiket.
1271-ben Tamás ága adja el schekerjei részbirtokát, a vevők Ivánka comes és testvére Jakab, mint később kitűnik, predialista nemesek. – Tamás fia Krizsán!
1278-ban Wlchyna ága adja el schekerjei részét Timót zágrábi püspöknek. Ugyancsak Timót püspöknek adja el még ez évben Péter ága Planinát, mert – mint mondják – félelmes éhség szerencsétlensége környezte őket.
Az éhség veszedelme, a terméketlenség miatt a következő évben is fenforgott, úgy hogy Borch ága is kénytelen volt birtoka eladása révén pénzt szerezni. A zágrábi káptalan Casna (most Kassina) nevű falva felett eső Cozolyn földet szemelte ki e czélra és el is adá a káptalannak 26 márkáért.
Vigasztalóbb ennél az Arland-ágának vagyoni állása. Ez nem szorult rá, hogy birtokait eladja, sőt annyija volt, hogy még alamizsnát is osztogathatott. 1287-ben I. János comes említett Podgradja nevű örök földének egy részét a Szentjakab-szigeti ciszterci szerzeteseknek adományozta s abba János apátot be is iktatta. Befolyással lehetett ez elhatározására talán az is, hogy az ekképp odaadott földtér kiválóan alkalmas volt istentiszteleti célokra. A közbeszéd azt tartotta róla, hogy Szent-Márton valaha ott remetéskedett, az egyik meredek hegy oldalában kápolnaszerű mélyedés volt s ott Isten szabad ege alatt Szent-Márton tiszteletére oltár állott.
Az emelkedő Arland-ág és a szegényedő többi ágak között 1290-98. években véres torzsalkodások történtek. Ezeket kölcsönös megbocsátással és kibéküléssel 1298-ban megszüntették.
A stenyeveczi plébánia megyéjéhez tartozó s éppen a régi Podgradja helyén fekvő Szomszédvár, most Sused vagy Podsused helységben ma is van kápolna Szent-Márton tiszteletére. Ki tudja, talán ez is a régi Agha nemzetség emléke?!
Vajon azon Acha ispán, a kinek neje 1257-ben Pissenicha nevű földet vesz, ide tartozik-e? csak akkor tudnók megmondani, ha e Pissenicha föld hollétét meghatározhatnók.”
folytatás a csatolt .pdf dokumentumban.
Page updated
Google Sites
Report abuse