Bene-Járy József Ferenc István és Bene Katalin ("Tinka") lánya, születését bizonyosra tudjuk 1891.11.22 Bécs. Paula életéről csak a lenti információkat ismerjük:

Paulette de Bene-Járy született 1891. november 22-én Bécsben; 1907/08-1910/11 között Jakob Moritz Grünnél (1907/08) és Arnold Rosénál tanult hegedűlni az Bécsi Zeneakadémián, 1910-ben kiváló eredménnyel érettségi vizsgát tett, majd megismételte az utolsó évet a Mester kurzushoz.

Egy másik forrásban:

Paula (von) Bene-Jary, aki szaxofonnal és hegedűn is fellépett, Arnold Rosé tanítványa volt, és 1910-ben kiváló eredménnyel tette le érettségi vizsgáját. A róla elnevezett Bene Jary Quartettel (Paula Bene-Jary, Annie Baradieser, Anna Fried und Maria Lazansky) 1911-től 1919-ig lépett fel.

1911. Mozart-matiné.

A Soproni Haydn- Mozart-Beethoven Kör, mely általánosan is­mert magas zenei nívón álló hangversenyei­vel előkelő helyet vívott ki magának váro­sunk zenei életében, december 3-án, dél­előtt 11 órakor Mozart-matinét rendez a ka­szinó kistermében. A matiné közreműködői: Bene-Járy Paula, Buchner Károly, Rieger Ottó, Zupancic Miklós és Goldner Julia Bécs- ből.

A kvarttről utoljára talált említés: Bejegyzés az egyesület 1919. november 28-i magánzenei előadásaira szóló koncertjére.

1920-ban a Zenei Magánelőadások Egyesülete által adott koncerten hegedüsként (a kvartett nélkül) találkozhatunk nevével.

Késöbb ismét felbukkan a Ninon Fleuron körüli zenekarral társulva az évtized vége felé. Az 1920-as években bekövetkezett művészeti szünet magyarázata a zenekarról szóló cikkben található:

„Amikor férjhez ment, úgy tűnt, hogy a művészet számára véget ért. De manapság a házasság nem egy életre szóló ügy, és a lelkes magyar nemesasszony visszatért a zenéhez […]. E.T., Egy női jazz zenekar. Hét lány egy jó családból.

1929.ápr.15. Brassói Lapok oldalán:

Előkelő nők jazz-band-et alakítottak Bécsben.

Amerikában ma már egyáltalában nem feltűnő, ha varieték színpadán, vagy nagyon előkelő éttermek dobogóján női jazz-band-ek jelennek meg. Európában eddig kevés példa volt erre, most azonban Bécsben egy olyan női jazz-band alakult, amelynek fiatal tag­jai szinte kivétel nélkül a legelőkelőbb szülők gyer­mekei, vagy rokonai. A jazz-band feje Ninon Fleuron.

Ez álnév mögött dúsgazdag stájerországi földbirto­kos család sarja húzódik meg. A család feje egy is­mert osztrák miniszter sógora volt. Legelőször zon­gorán játszott, több sikerült hangversenyt is adott, mig végre elhatározta, hogy megalakítja Bécsben az első és minden tekintetben előkelő női jazz-zenekart.

Paula von Bene-Járy a saxofónos. Ez a fiatal, magyar származású leány elvégezte a bécsi Zeneakadémia mesteriskoláját, ahol kitüntetett tanítványa volt Rosé-nek.

Grete Heller a zongora mesteré, Wein­gartner egyik kiváló tanítványa.

Mariska Gerő, egy magyar gyárigazgató leánya második hegedűt ját­szik, ö is elvégezto az Akadémia mesteriskoláját.

Mária Stölír, egy udvari tanácsom leánya, második saxofónt játszik.

Csellón és banjón játszik Hansi Fischer, akinek apja hires bécsi ügyvéd. Hansi Fi­scher már kétszer szerepelt hangversenyen, igen je­lentős sikerrel.

Liselotte Therafelder Paul de Connes- től tanult zongorázni. Arisztokrata család sarja. Es itt van a zenekarban:

Lucy Sametz-Sagun, egy gyáros leánya és Frigyes főherceg volt adjutánsának uno­kája.

Ez az együttes a közeli hetekben már be is mutatkozik Bécsben, a Künstlerhausban. A bécsi bemutatkozás után dél-amerikai turnéra indul az osz­trák női jazz-band.

Paula házassága Otto Frankl-vel és gyermekük Kurt Frankl születése ami zenei karierjét megakasztja, de mint a fenti cikkekből értesülünk 1929-ben visszatért a szinpadra, melyet csak 1938-ban Berlinben a fasizmus előretörésével kényszerüségből kell abbahagynia. Első férje eddigra halott, Otto 1930-ban húnyt el, fia pedig 22 éves. Paula második házassága Ernst Oberholtzer-rel (1876.07.09. Wald, Svájc - 1951.08.03. Luzern, Svájc) kiutat jelent számára Berlinből. Fia úgy tűnik maradt Berlinben, mert 1944.-ben gyilkosság áldozata lesz, melynek jegyzőkönyve fenmaradt.

A jegyzőkönyvből az alábbiak derülnek ki:

- Kurt Frankl kereskedőt (evangélikus vallású) Berlin-Steglitzi lakost 1944. szeptember 26.-án hajnal 1 óra 50 perckor Stegliz, Schloss strasse 86. számú háza előtti kertben holtan találták. Az áldozat 1916. január 28.-án születtett Bécsben. Szülei Otto Frankl elhúnyt és Paula Oberholtzer, Frankl özvegye, született Bene-Járy, (Lakcime: Svájc, Luzern, Wassergasse 2. A bünűgyi rendörség vizsgálata után a Berlini hullaházba a test átszállítva 1944. szeptember 29.-én megtörtént. Az ügyírat aktaszáma: 70.A.R. 16113/44 - csatolva 1db bizonyíték. A halál oka: elvágódás, lővés.

JAZZ A HARMADIK BIRODALOMBAN

A Weimari Köztársaság idején a jazz meghódította Németországot, és közben a Roaring húszas évek szimbólumává vált. Ám a nacionalista konzervatívok és a jobboldali körök már akkor is keserű tiltakozásban törtek ki.

Miután Hitler 1933-ban átvette a hatalmat, a jazz körüli konfliktusok felerősödtek. Az úgynevezett "fremdländisch" (tájidegen) zenét ki kellett irtani. Néhány korai tiltás és a Reichsmusikkammer (Birodalmi Zenekamara) létrehozása után , amely a zsidó zenészek kirekesztését tüzte ki elsődleges céljának, továbbá akadályozta a külföldi zenészekkel való művészeti cserét, az 1936-os berlini olimpiai játékok miatt, egy rövid zenei liberális időszak következett. Az új jazz stílusú swing sikerével és az úgynevezett Swingjugend megerősödésével(Swing Youth) azonban a náci rendszer részéről további elnyomás következett 1937-ben és 1938-ban. A kerületi náci pártvezetők, rendőri vezetők és helyi üzletemberek számos rendeletet kezdtek kiadni, amelyek megtiltották a szvinget, a jazzt és a swingtáncot saját régiójukban, városukban vagy helyi intézményeikben. A megszorítások ellenére a jazz továbbra is jelen volt, mert a tudatlan ellenőrök eszén a fiatalok könnyen túljártak, és a kellemes swing stílus iránti szimpátia néhány náci funkcionáriust is elért.

A második világháború kezdete a jazzre is hatással volt, az ellenséges nemzetek kulturális termékeinek bojkottja, valamint a tánctilalom a jazzt se kerülte el. Ennek ellenére a jazz a német villámháború éveiben fellendülésen ment keresztül, olyannyira, hogy a kezdeti háborús sikerek után ismét feloldották például a swingtánc tilalmát. Másrészt a Németország által megszállt vagy azzal szövetséges országokból hozták a jazz zenekarokat a fegyveres szolgálatba behívott német zenészek helyettesítésére. Ezek a zenekarok kielégítették a civil lakosság, valamint a frontról szabadságon lévő katonák szinkronizált populáris zene iránti igényét.

A náci rezsim gazdasági okokból sokáig még a német és külföldi jazz tartalmú lemezek és filmek gyártását és terjesztését is eltűrte. Különböző alkalmakkor ráadásul a swing zenét a külföldi propagandában is felhasználták. Ez történt például a propaganda bigbanda, a Charlie és zenekara felvételeinél és rádióadásaiban, amelyet Göbbels Propagandaministerium (Propaganda Minisztérium) parancsára állítottak össze .

Csak 1942. január 17-én tiltották be végre a nyilvános és zártkörű táncrendezvényeket. A sztálingrádi vereség (1943. január 31. – február 2.) és Göbbels féle "totális kultúrális háború” (1943. február 18.) a swing zenekarok által használt helyszínek többségének a végét jelentete, ami végül a jazz teljes bukásához is vezetett a náci birodalomban.

A rágalmazási és tiltó kampányok, valamint néhány jazzzenész és jazzrajongó bebörtönzése ellenére nem mondható el, hogy a Harmadik Birodalomban nem létezett tovább a német jazzélet. A hivatásos és amatőr zenészek, jazz-zenekarok, valamint a lelkes swing-rajongók és lemezgyűjtők által kitartott, de a jazz fejlődését erősen megnehezítették a politikai viszonyok. Ezáltal a jazz szcéna túlélése egyre inkább a náci kultúrpolitika kiskapuitól függött. Ilyen kiskapuk azért volt, mert a Harmadik Birodalom kultúrpolitikáját a jazzhez zenével szemben az egymásnak ellentmondó és ambivalens intézkedések együttes létezése jellemezte, amelyekre nem létezett egységes stratégia. A náci ideológia belső dinamikájától és a külpolitikai fejleményektől függően a nácizmus válasza a jazzre, az ideológiai okokból való tiltás, valamint a gazdasági és piaci megfontolások miatti tolerancia és kisajátítás között ingadozott leginkább. Ez megmagyarázza, hogy a nácik miért nem rendeltek el mindenre kiterjedő, országos tilalmat a jazzre, és miért nem adtak ki megfelelő tiltó törvényt.

Paula további sorsa ismeretlen, ha voltak további leszármazottak akkor vagy Svájcban, vagy Németországban lehetne nyomukra akadni. A családi ág itt számunkra jelen kutatási állapotban kihaltnak tekinthető.