Családfakutatás - Szücs István és Szücs Tamás

Oklevelek és Címerek, pecsétek

Az eredeti oklevél megfestett címere

nándori Bene (Bene de Nándor):

Az eddig ismert adatok:

- A Királyi Könyvekben is szereplő oklevél 1563.május 4-én kelt. Ebben nincs szó nemesítésről, hanem arról szól az irat, hogy I. Ferdinánd király engedélyezi, hogy az utód nélkül elhalt nemes szarvaskői Sibrik György Tóbiás szarvaskői és pákodi birtokait a szövegben felsorolt nem nemes személyek - köztük Bene Miklós - örököljék, a Bene család címeres levelének egyszerű papírmásolata (II. Mátyás király, 1616. június 2.), ebben kapták meg ténylegesen a nemességet.

- A fentiek nem egészen fedik a valóságot, hiszen a leírtak szerint nemességet szerző Miklós már korábban is nemes volt! Illetve a megadott 1616.06.02-i oklevél a Sümeghi Bene család címeradománya.

Nagy Iván:

"Nógrád megyei Nándor helységből eredt, vagy a család törzse az említett helységet bírt Nándori családból házasodott, és igy lőn fia agilissé *. Bizonyos az, hogy a megnemesedéskor már a nándori előnevet használtak, mert czimeres nemes levelükben már benfoglaltatik. 1572-ben folyamodott Bene Mihály armalisért, magát és testvéreit megnemesitetni kérvén. És ugyan ezen év 1572 február 9-kén Miksa királytól nándori Bene Mihály mint agilis, és testvére nándori Bene Gáspár a kért czimeres levelet meg is kapták*. Kihirdettetett az armalis Nógrád és Zólyom megyében.

Czimerük kék mezőben arany koronából kiemelkedő kettős farku oroszlán, mely első jobb lábában pallost tart. A paizs fölötti sisak koronájából ugyan az látszik kinőlni. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös."

- Mint az később látni fogjuk a címerleírás pontatlan.

- Illésy-gyűjtemény: Bene de Nándor Mihály és Gáspár Kiadó: Miksa 1 - 1572.02.09 Levéltári jelzet: C 30 Hont def.inv.nob A 103 C 30 - Helytartótanácsi Levéltár - Acta nobilium - Hont megye - Definitio investigationis - A - 103.Sorszám: BE112

- Az itt hivatkozott anyagot még nem leltük fel a levéltárban.

Siebmacher wappenbuch:

Wappen: In B. aus gekröntem gr. Hügel wachsend, ein doppelschwnziger g. Löwe, in der erhobenen Rechten ein Schwert mit g. Kreuzesgriffe haltend. – Kleinod: Die Schildfigur. – Decken: bg. – rs. (der Löwe im Schilde auch auf g. Blätterkrone – Ohne Hügel – stehend). – Die Tincturen sind mit Vorsicht aufzunehmen.Adels- u. Wappenbrief v. König Max, d. d. 9. Februar 1572 für Michael Bene v. Nándor als Haupterwerber u. für seinen Bruder Caspar Bene als Nebenerwerber. Adelsgeschlecht, aus dem Neograder Comitate stammend. (Siehe N. J. II. 290–291 u. N. J. Suppl.).

Az eredeti oklevél:

Az eredeti oklevél jelenleg a kolozsvári levéltár anyagában érhető el:

http://arhivamedievala.ro

Înnobilarea lui Mihail Bene și a fratelui său, Gaspar Bene, de către regele Ungariei, Maximilian al II-lea

Cota arhivistică: Arhivele Naționale ale României - Cluj - Colecţia Documente cu peceţi atârnate

Seria 1 ANR Colecţia Generală Nr. 125

Cota Veche: 125

Cta SIIAN: CJ-F-00560-1-125

Az oklevél eredeti pecsétje.

A kolozsvári levéltárban megtalált eredeti 1572-es oklevél, mely az 1700-as évek végén a váradi káptalan levéltárába került megőrzésre majd az utódok számára elfelejtődött, olyannyira hogy a címerképüket is máshogy kezdték használni pecséteken, dokumentumokon.

A helyes címerleírás a következő: Kék katonai pajzson, zöld hármasdombon ábrázolt lépő leopárd, mely jobb mancsában kardot ütésre emel, zárt katonai sisak melyen a koronából kínövő címerképben szereplő leopárd, kard helyett, buzogányt emel ütésre. Pajzstakarók mindkét oldalon kék-arany színűek.

Részlet a dr. Kaas Albert - a reventlaui Kaas család utolsó magyar férfitagja - részére 1907 és 1910 között készített ősfáról. Az ősfa kb. 9.6x2 m terjedelmű, feltekerve, fémkazettában őrzik a Magyar Nemzeti Levéltárban (HU MNL OL P 325). A felvétel 2016. november 10-én, a rokonság számára tartott bemutatón készült. (helytelen, az oklevélben szereplőtől eltérő ábrázolás)

A címerleírás szerinti vélt helyes ábrázolás Nagy Iván korrekciója szerint, mint már tudjuk ez is hibás. (helytelen, az oklevélben szereplőtől eltérő ábrázolás)

Siebmacher által közölt Nándori Bene címer 1572.02.09.-es dátummal (helytelen, az oklevélben szereplőtől eltérő ábrázolás)

Hibás, az oklevéltől eltérő Nándori Bene címer rajz az Andrássy címeres könyvben.

Nagy Iván első, hibás rajza az, szerinte az 1572-es oklevél címerleírása alapján, pajzstakarók nélkül, görbe karddal. (helytelen, az oklevélben szereplőtől eltérő ábrázolás)

És most nézzük meg a magyarországi forrásokat.... :

Az előforduló eltéréseket piros színnel jelzem.

gróf Andrássy Gyula:

- Bene de Nándor.

Nyitra vm. lt.-ban Nob. II. 101. szám a. őrzött hiteles másolat szerint Bene János neje Bodor Katalin de Halász fiai: Gergely és Péter, leánya Zsófia 1616. VI. 2. Mátyás királytól nyertek c. n. l. - Kihird.: Pozsony vm. 1618. - Címer 96. táblán látható.

- Ez köztudottan hibás bejegyzés mert a sümeghi Bene családra vonatkozik!

Nagy Iván "Liptay-család" III. rész. 9. lapján az általunk közölt s a családnak 1616. évben adományozott címertől eltérő címerét mutatta be, u. m.: kék pajzsban, zöld dombon koronából kinövő, kétfarkú arany oroszlán jobbjában egyenes karddal. - Sisakdisz a pajzsalak. - Takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

- Valóban a Nándori Bene család címerhasználata a kétfarkú oroszlánt használja a címerpajzsban és a sisakdíszben míg a sümeghi Benék a griffet.

— Bene István 1711. évben használt címeres pecsétje Borsod vármegye Ievéltára. Acta jud. prot. XXI. VII. 867. 1711. (lásd, lentebb a pecséteknél, itt is a kétfarkú oroszlán látható karddal a mancsában, a sisakdíszen ismételve.)

Kempelen:

- Kempelen II. 67. lapon közöltek szerint B. Mihály és Gáspár de Nándor 1572. II. 9. kaptak c. n. l. - Kihird.: Nógrád és Zólyom vm. Bene Istvánnak és B. Andrásnak 1792. évben használt c. p. Nyitra vm. lt. Proc. jur. B. fasc. XXXIX. Nr. 1137., 1792. és P. fasc. 2. Nr. 333. 1773.

- Bene de Nándor. Nyitra vm. It.-ban Nob. II. 101. szám alatt őrzött hiteles másolat szerint Bene János neje Bodor Katalin de Halász fiai : Gergely és, Péter, leánya Zsófia 1616. VI. 2. Mátyás királytól nyertek c. n. 1. — Kihird.: Pozsony vm. 1618. — Címer 96. táblán látható. — Nagy Iván „Liptay-család" III. rész. 9. lapján az általunk közölt s a családnak 1616. évben adományozott címertől eltérő címerét mutatta be, u. m.: kék pajzsban, zöld dombon koronából kinövő, kétfarkú arany oroszlán jobbjában egyenes karddal.— Sisakdísz a pajzsalak. — Takarók : aranykék, ezüst-vörös.

- Mint fentebb már közöltük ez hibás bejegyzés, a sümeghi Bene családra vonatkozik!

— Kempelen II. 67. lapon közöltek szerint B. Mihály és Gáspár de Nándor 1572. II. 9. kaptak címeres nemes levelet. — Kihird.: Nógrád és Zólyom vm. - ezen oklevél látható fentebb is.

— Bene Istvánnak (ez itt forrás elírás, röjtöki Bene Ferenc a jó név) 1792-ben használt címeres pecsétje. Nyitra vármegye Ievéltára Proc. jur. B. fasc. XXXIX. Nr. 1137.,

— nándori Bene Andrásnak 1792. évben használt címeres pecsétje. Nyitra vármegye Ievéltára P. fasc. 12. Nr. 333. 1792.

- Ezen pecsét képét lásd lentebb, Bene András Galábocson 1821-ben kiadott levelén is szereplővel egyező.

"A 17. században, a Polthári Soós család fiágának kihaltakor — ugyancsak beházasodás útján — a Nógrád megyei Géczy család szerezte meg Garamszeget. A 17. századtól a — magukat ettől fogva Garamszegi előnévvel díszítő — Géczy család, s egy ideig zálogos bérlőik, a báró Schmideg család tagjai birtokolták e falut. A Géczyek nem csak a Garamszegi előnevet vették fel, átvették a kihalt Polthári Soós család címerét is. A Géczyek a 18. században egy másik kastélyt is emeltek Garamszegen. Géczy György honti alispán (1748-1784) és felesége, Nándori Bene Eszter az 1760—1770-es években építtette meg a máig - relatív — jókarban álló emeletes barokk kastélyt, a falu északi oldalán. Homlokzati oromfalát máig díszíti a Garamszegi Géczyeknek — a Polthári Soósoktól átvett - heraldikai öröksége, a három kopja és Nándori Bene Eszter feliratos címere. A kastély építésének befejezését a szlovákiai műemlék-nyilvántartás az 1775-ös évben adja meg.

A Ghéczy családról: I. Ghéczy Gábor ágán György, ki 1784-ben halt meg, Hont vármegye alispánja volt. Nejétől nándori Bene Esztertől gyermekei: György, Elek, Johanna (Prónay Mihályné), és István maradtak. György a Martinovics-féle dolgokba elegyedett, s magnélkül halt el. A 19. század első felében már ebben a kastélyban — s nem a régi vízivárban - rezideál Garamszegi Géczy István (1775-1842 ) Zólyom megye főispánja és felesége, Ócsai Balogh Karolina. Ezen a barokk kastélyon - immár a Polthári Soósok leányági utóda, Géczy István címereként — a Polthári Soósok régi címere jelenik meg. "

A kastély homlokzatán, kivehetően megint csak griff szerepel a címerben, míg a sisakdíszen a kétfarkú oroszlán áll buzogánnyal. (helytelen ábrázolás, egyben az egyetlen ahol a sisakísz helyesen jelenik meg!)

(idézet Zolnay László - A GARAMSZEGI VÍZIVÁR - ArsHungarica 1981/1 )

nándori Bene István pecsétje (1711, Borsod vm.)

nándori Bene András pecsétje (1792.09.22. Karancsallya)

nándori Bene András pecsétje (1821,Galábocs)

nándori Bene András hadbiztos 1705-ben használt pecsétje

nándori Bene pecsét (1844, Maleza)

nándori Bene Leopold pecsétje (1804, Salgótarján)

nándori Bene Ádám másik pecsétje (1733, Szirák)

nándori Bene Ádám pecsétje (1727, Szirák / 1728 Berczel)

röjtöki Bene Ferenc pecsétje (1792.01.02., Szeged)

Mint láthatjuk a család egy kicsit eltért a címeradományban kapott képtől és a Leopárd kétfarkú oroszlánná alakult az idők elteltével, majd a sisakdíszben is egyszerűsítettek és a buzogány helyett a pajzsalak mancsában található kard került.

Egyéb Bene címerek:

Az 1664-es röjtöki ág oklevelének címer ábrázolása

Bene (Andrássy 95. T. 9.) (Röjtök, Csongrád, Szeged, Kis-Zombor)

lllésy-gyűjtemény - BE114 Név Bene Mihály Kiadó Lipót 1; 1664.08.26; Honos Moson; 1665; Sorszám BE114 Levéltári jelzet C 30 - Helytartótanácsi Levéltár - Acta nobilium - Zemplén megye - Revisio nobilium armalistarum - B - 63. Azonosító HU MNL OL A 130 - Illésy - be - 0114

Siebmacher. W. ü. A. 42, tábla (Siebmacher TAF.42). Röjtöki Bene címernek mondott címer rajz. gróf Andrássy Gyula a Siebmacher leírása alapján rajzolta Magyarország címeres könyvébe a baloldali címert. A Siebmacher kiadvány pedig a Günther és Grimm által kiadott Magyar czímertár alapján dolgozta fel a címert. Lásd lentebb.

A nyers fordítás szerint a címer a Sopron megyei Röjtökön élő Bene család címerének mondja , de kiemeli hogy máshol nem dokumentálták a címert, nem úgy mint a Sümeghi és a Nándori Bene családokét.

A 2. kép a hivetkozott Günther és Grimm: Magyar czimertár-ban jelent meg , leírás nélkül

Feltételezhető hogy a fentiekben szereplő Bene Mihály által 1664-ben szerzett oklevél és címer kapcsolódik a családhoz , mely tartalmilag egyezik az 1616-os Bene de Sümegh címerrel. Az érdekessége ezen oklevélnek az lehet hogy a család nem a sümeghi hanem a nándori Bene családtól származtatja magát közvetlenül.

A 3. kép a Siebmacher címereskönyvből, ahol az alábbiak jegyeztetnek meg róla:

Wappen: In B. auf gr. Boden ein g. Greif, in der erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Kreuzesgriffe haltend. — Kleinod: Der Greif wachsend. — Decken: bg. Dieses Geschlecht war bis 1770 zu Röjtök im Oeden burger Comitate ansässig. Der Zusammenhang desselben mit der gegenwärtig blühenden Familie Bene v. Röjtök ist urkundlich nicht erwiesen. Ueber das Geschlecht „Bene v.Sümeg", sowie über die schon im XIV.Jh. urkundlich bekannte Familie Benee, siehe: N.J. II.(Wappen u. Siegel nach Familienbericht. — Vergl. auch: Günther és Grimm: Magyar czimertár, I. III. 54).

Illésy-gyűjtemény: Bene Mihály, Tamaskovics-Miklósi János, Péter -1B1186 Kiadó : 1. Lipót 1664 Honos: Moson vm. HU-MNL OL A 130

Az oklevél 2015-ben történ elárverezése előtt védetté nyilvánítás során az alábbiakat jegyzik meg róla :

"I. Lipót, Habsburg (Bécs, 1640 – Bécs, 1705) által adományozott címereslevél Bene Mihály és családja részére. Kelt: Bécs, 1664. augusztus 26. (Latin nyelvű pergamenoklevél, zsinóron függő viaszpecséttel, eredeti, dombornyomott mintákkal díszített fém bádogtékában összehajtogatva. Címerfestéssel és címerleírással, I. Lipót saját kezű aláírásával, Szelepcsényi György kalocsai és bácsi érsek, valamint Orbán István kancelláriai titkár ellenjegyzésével. A plicán található kihirdetési záradék szerint az adományt Moson vármegye Óvár (Mosonmagyaróvár) mezővárosban tartott rendes gyűlésén hirdette ki nyéki Méhes György jegyző 1665 április 21-én. Hozzá tartozik: az oklevél szövegének 19. században keletkezett három oldalas, kézírásos másolata.) "

Az 1716.05.19.-én Töketerebesen született Bene József (Bene Imre és Zámbori Borbála fia) az alábbiakban közöltek szerint erre az oklevélre hivatkozva Zemplénben nemesítetti magát:

IV. 2001/j. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Nemességi iratok – Acta Nobilitaria 1550–1849 (1937). - Prot. 1. Protocollum Nobilium Comitatus Zempleniensis 1664–1750. 116. p.

„In Oppido T. Terebes…

Josephus Bene. Produxit Testimoniales Inclyti Comitatus Mosoniensis, in Oppido Ovár, feria tertia, proxima post Dominicam Jubilate Anno 1665. in quibus reflexo facta est publicationis Armalium Leopoldi 1mi die 26. Augusti Anno 1664. Michaeli Bene, Avo ejusdem Collatos, ob statum orphanalem, nihil solvit, verus Nobilis habetur.

Latin regesztája: IV. 2001. j. 9. kötet. Elenchus actorum privilegialium 1280–1777. Bene Michaël Leopoldum 1mum nobilitatur. 1664. Prot. 1. pag. 116.

Béné (Bene) Josephus praefati Michaëlis Nepos verus Nobilis habetur. 1724. Prot. 1. pag. 116.

Azaz 1724-ben Tőketerebesen élő nemesként írtak össze a nemes Bene család egyik tagját, Bene Józsefet, aki nemessége igazolására egy Moson vármegye által Óváron, 1665. április 29-én („Inclyti Comitatus Mosoniensis, in Oppido Ovár, feria tertia, proxima post Dominicam Jubilate Anno 1665.”) kiadott bizonyságlevelet mutatott be arról, hogy I. Lipóttól Bene Mihály 1664. augusztus 26-án nemeslevelet kapott. (A bizonyságlevél sem található meg levéltárunkban, a két családról a nemességi iratokban álagában mindössze ez az egy feljegyzés olvasható.)"

Bene József apja Imre kinek testvére az armalist szerző Mihály.

- Illésy-gyűjtemény: Revisio nobilium armalistarum 1664.08.26. Kiadó: 1 Lipót. Honos: Zemplén vm. - B -63. HU MNL OL A 130 BE0114 - A Nándori Bene család röjtöki ága erre az oklevélre hivatkozva 1754/55-ben honosítja nemességét Sopronban.

Az országos levéltár HU_MNL_OL_X_10815_0036 jelzetén található oklevél, mely 1664-ben Bene Mihálynak és Miklós, János és Tamaskovics Péter testvérai számára biztosít nemesi jogokat valamint címerábrát. Kihirdetés: 1665-ben Mosonmagyaróváron.

Magáról az oklevélről az alábbiakat ismerjük:

I. Lipót, Habsburg (Bécs, 1640 – Bécs, 1705) által adományozott címereslevél Bene Mihály és családja részére. Kelt: Bécs, 1664. augusztus 26. Latin nyelvű pergamenoklevél, zsinóron függő viaszpecséttel, eredeti, dombornyomott mintákkal díszített fém bádogtékában összehajtogatva.

Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 313513

Címerfestéssel és címerleírással, I. Lipót saját kezű aláírásával, Szelepcsényi György kalocsai és bácsi érsek, valamint Orbán István kancelláriai titkár ellenjegyzésével. A plicán található kihirdetési záradék szerint az adományt Moson vármegye Óvár (Mosonmagyaróvár) mezővárosban tartott rendes gyűlésén hirdette ki nyéki Méhes György jegyző 1665 április 21-én.

Tartalma:

Lipót király a neki tett hűséges, közelebbről meg nem nevezett szolgálataiért a nemtelen állapotból Magyarország nemesei közé emeli Bene Mihályt és általa fivéreit, Tamáskovits (Tamaskouich) Miklóst, Jánost és Pétert, valamint ennek jeléül címert adományoz nekik.

Hozzá tartozik: az oklevél szövegének 19. században keletkezett három oldalas, kézírásos másolata.

A családnak adományozott címer a következő: kék pajzsban bíbor pázsiton ágaskodó, jobb markában egyenes kardot markoló griff áll, a koronás pántos sisakon növekvő helyzetben a pajzsbeli griff; a sisaktakarók kék–arany, vörös–ezüst színűek. A címer a szokott helyen, az oklevél élén, azaz a szövegtükör bal felső sarkában van megfestve. A címerszőnyegen a fent leírt címer arany keretben, az olaszkoszorún kívül kék, belül damaszkolt rózsaszín háttérben látható, kísérőcímerek gyanánt pedig a megszokott összeállítást, fent középen a császári kiscímert, a keret sarkaiban pedig Magyarország, Csehország, Dalmácia és Horvátország címereit szerepeltették. A festmény a szövegtől annyiban eltér, hogy míg az oklevélben az áll, hogy a griff farka a háta felé, felfelé emelkedik, a festményen azonban a lába közé húzza. Az oklevelet a rendes kancelláriai ügymenetnek megfelelően a szöveg alatt baloldalt a király írta alá, jobboldalt pedig a magyar udvari kancellár, Szelepcsényi György kalocsai és bácsi érsek, alatta Orbán István kancelláriai titkár ellenjegyezték. A plicán található kihirdetési záradék szerint az adományt Moson vármegye Óvár (Mosonmagyaróvár) mezővárosban tartott rendes gyűlésén hirdette ki nyéki Méhes György jegyző 1665 április 21-én.

- A Mihály által szerzett oklevélre hivatkozva kéri nemesség igazolását a röjtöki Bene család valamint a Borsod megyébe elszármazott rokonok. Az oklevél a sümeghi Bene család címerével mutat egyezést de a család fennmaradt jegyzetei szerint a nándori Bene család leszármazottjának tartotta magát.

Az oklevél szövegének hiteles jegyzete a Soproni vármegye acta nobiltariumából.

sümeghi Bene (Bene de Sümegh)

Bene János s gyermekei: Gergely, Péter és Zsófia 1616. VI. 2.-án Mátyás, királytól kaptak címeres nemes levelet. — O. L. 515—1896. (1908-ban még a levéltárban elérhető volt) A sümeghi Bene család szintén a nádori Bene család egy hajtása kik külön nemesi oklevelet nyernek. A család Nyitra megyei ága még kutatás alatt, a Tolna megyei ág igen jól dokumentáltan rendelkezésre áll.

Az 1616. június 2.-án Prágában kiadott oklevél tartalmi átirata.

Benne a fent látható címer leírásával

Az oklevelet agilis Bene János valamint felesége nobilis Bodor de Halass Katalin és gyermekeik Gergely, Petrus, Zsófia kapták.

Az oklevele Lépes Bálint (1570-1623.05.6) királyi kancellár , később kalocsai érsek, majd Ferencffy Lőrinc (1577-1640.10.12.) királyi udvari titkár is aláírja, hitelesíti. Az utólag beírt szövegből kiolvasható hogy 1618.09.19.-én a Pozsony vármegyei nemesi közgyűlésen Somorján kihirdették.

Az 1616-os oklevél eredetije, sajnos jobb képem nincs róla, sümeghi Bene Béla anyagában találtam rá.

béli Bene (Bene de Béél) (Andrássy 95. T. 8.)

Bene János és testvére B. Gál es ennek fia: Tivadar 1619. IV. 9.-án Bethlen Gábortól nyertek címeres nemes levelet — Erdély Királyi könyvek X. III. - BENE. 1619. Gyfvári kpt. 10. L. Reg. III. - Wappen: In B. eine Weizengarbe. – Kleinod: Nicht verliehen. – Decken: bg.–rs. Adels- u. Wappenbrief v. Gabriel Bethlen, d. d. Gyulafehérvár, 9. April 1619 für Johann Bene, für seinen Bruder Gallus Bene u. für s. Sohn Theodor Bene.(Gyfv. L. R. XIII). A család 1750-ben nemességigazolásakor beadott családfa rajz szerint. János fia Tódor és Tripon. Tripon fia Tódor, ezen Tódor fiai Balázs, Vitus és János nemességüket Béélen igazolják.

lásd: https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QHV-J38D-DTK3?i=200&cat=56058

Siebmacher Wappenbuch rajza a címerről

Címer rekonstrukció a cimerrajzolás@gmail.com (Somogyi András) jóvoltából készült.

A Porcsin család létezésének egy újabb nyoma

Bene aliter Porcsiny

Sajnos a családról jelenleg vajmi keveset tudunk biztosan.

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) Bevezette: Andrássy Gyula gróf.

Bene Illyésnek 1649. XII. 12. Rákóczy György ad címeres nemes levelet. — Címer: kék pajzsban török fejes kard páncélos katona kezében. — Takarók : arany-kék, ezüst-vörös — Kk. XXIV. 205. Erdély.

Siebmacher Wappenbuch:

Wappen: In B. ein geharn. geb. Arm einen Säbel in d. Faust haltend, dessen Klinge durch einen vom Rumpfe getrennten Türkenschädel gestossen erscheint. – Kleinod: Keines verliehen. – Decken: bg.–rs. Adels- u. Wappenbrief v. Georg Rákóczy, d. d. Klausenburg, 12. Dezbr 1649 für Elias Bene aliter Porcsiny. (Gyfv. L. R. XXIV).

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 8. kötet

Porczin, l. Bene (alias P.) - Czímeres nemeslevelet 1649. decz. 12. B. Illés kapott Rákóczy Györgytől. (Gyfv. LR. XXIV/205.) – Vö. Siebm. erd. 124.

Tagányi Károly: Jegyzéke az Országos Levéltárban a magyar és erdélyi udv. kanczelláriák fölállításáig található herczegi, grófi, bárói, honossági és nemesi okleveleknek (Budapest, 1886).

BENE de Gross alias PORCZIN. 1649. Gyfvári kpt. 24. L. Reg. 205.

Az erdélyi királyi könyvek sok titkot felfednek!

Porcsiny Illés kit Benének is neveznek a Biharvármegyei Gross lakosaként szerez nemesítést Péternek, Triphonnak és János gyermekének 1649.12.12.-én. Korában Bethlen Gábor Gyulafehérváron 1619.04.09.-én nemességet és címer adományt valamint adó- és/vagy vámmentességet biztosít Bene Gáll és János valamint annak Theodor gyermekének részére akik Gross lakosai.

Gross.

Gross, a béli hegyekben fekvő kisközség, gör. keleti vallásu, oláh lakosokkal. Házainak száma 187, lakosaié pedig 983. Postája és távírója Bél, vasúti állomása Bokszeg-Bél. Földesura a nagyváradi 1. sz. püspökség volt, mely itt most is birtokos. Gör. keleti temploma 1790-ben épült. Hegyeiben igen jó malomkövet fejtenek.

Hoppá, hát ők a Beéli vagy Béli Bene család csak kicsit más néven. A család János ága: János fia Tryphon fia Teodor fiai Balázs, Vitus és János. Érdekességképp a földesi Bene család a nemessége igazolásakor a vámospércsi Bene Márton fia Miklos és annak leszármazottjának Istvánnak a nemességigazolásakor ezen Béli Bene család okiratait is benyújtotta a vármegye részére., így feltételezhető hogy a földesi vagy másként csáti Bene család a Bélivel és ezáltal a Porcsiny Bene családdal is szoros rokonságban állott.

A Magyar Családtörténeti Szemle repertóriuma 1935—1944 Összeállította: Hernádi László Mihály

Porcsin alias Porcin család =1937/7—8. 169. /K/; 1938/2—3. 69. /F/.

Név etminólógia szerint - Porczin – Porcsin – Purcsin

PORCSFÜ, (porcsfű) 1. PORCZFÜ. PORCSIN, (porcsin? v. ö. PORCZFÜ) összetett főnév

1) Növénynem a tizenkét hímesek seregéből és egyanyások rendjéből; csészéje öt metszésű, bokrétája öt szirmú, tokja egy rekeszű. (Portulaca). Köznéven : porcfű, görcsfű. Egyik faja köz és növénytani néven a kövér porcsin (p. oleracea), melynek egy másik közneve: kerti porcsfű, disznó orrja.

2) PURCSIN, A purcsin a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó valószínűsíthetően magyar eredetű szőlőfajta.

A Porcsin családot kutató Porcsin Gyulától az alábbi iformációkat kaptam:

- A Porcsin családi ágát Kabára tudja visszavezetni 1740-ig. (megjegyzés: Kaba, Földes és Derecskéhez közel eső település)

- Porcsin család Sámuel 1722, Lukács 1728, és János 1722-ben jelenik meg a Debreceni anyakönyvekben mint apa. Az oklevélben szereplő Illésnek időben talán Sámuel, Lukács, és János az unokái lehettek. A Bene családból Márton, András és Mihály van jelen Debrecenben az 1700-as évek elején.

- A Debrecenben élő Porcsinok kerültek Kaba településre valószinűleg, az anyakönyvi név előfordulásból kiindulva.

- Az anyakönyvi név változatok: Porczin/Porcsin/Porcsi/Porcsiny

A spekulációhoz még az alábbi idézeteket tenném hozzá:

Porczi. Ipi. (Porchy, Porczy 1461., 1478.)

1477-ben Porczy János de Ip leánya, Margit, Reszegei Pál felesége az oktávás törvényszék előtt bevádolja Porczy Pétert (de Ip), hogy ez a krasznavármegyei Ip, Dédács és az oláh lakosságú Porczallja községekben levő fele birtokrészeket, a melyek az ő édesatyjának, Porczy Jánosnak a halála után, mint jogos örökösre, ő reá szállottak volna, jogtalanul bitorolja.

A váradi káptalannak és Kraszna vármegye alispánjának meg szolgabiráinak egymással egybehangzó két vizsgálati jegyzőkönyve alapján megitélnék Margitnak a felerészt, de literatus Mihály de Thamásy ellenkezőleg tanúskodik Porczy Péter érdekében, hogy a peres birtok nincs is jelenleg az alperes birtokában. Az oktávás törvényszék az alperest a kolozsmonostori konvent elé utasítja eskületétel végett.

Pétert (de Porcz) 1491-ben Ulászló király a néhai Losonczi Bánfi András krasznavármegyei hagyatékának felosztására küldöttként jelöli. Bizonynyal e Péter (Porcsi) dédácsi birtokát látják el még 1464 szept. 1-sején új határjelekkel.

Nemes Ippi Porczi Istvánt, Ferenczet és Andrást 1547-ben megintik Kidei Lászlóné Reszegei Csemperdi Zsófia és Kávási Csompasz Benedekné, Reszegei Csemperdi Katalin az iránt, hogy adják ki Ippi János Ipp és Porcz jószágaiból az utóbbiakat megillető leánynegyedet. 1549-ben tiltakozik ellenök az itt említett Ipp és Porcz részbirtokok elfoglalása miatt az előbb szintén megnevezett Zsófia. 1553-ban Porczy István porczaljai jobbágyait hét, az ippiakat és rézaljaiakat egy-egy kapu után rótták meg adóval. 1605-ben özv. Porczy Jánosné és öt társa részéről másfél telek adózott Ippon.

Porc település Romániában, Szilágy megyében.

Szilágy megyében, Szilágysomlyótól keletre, Ipp, Berettyószéplak, Márkaszék és Lecsmér között fekvő település. Nevét az oklevelek 1477-ben említették először Porczallya, Oláh-Porczallya néven. 1477-ben az akkor Krasznavármegyéhez tartozó Oláh-Porczalja birtok Ippi Porczi János leányáé, Reszegei Pálné Margit birtoka volt. Az Ippi Porczi család birtoka volt a későbbi évszázadokban is. 1806-ban végzett összeíráskor Porcz birtokosai voltak: a Katona, Matolcsi, Bideskúti, Tisza, Vér, Pécsi, Ravaszdi, Vincze, és bihari nemes családok.

A Szilágy vármegye megtévesztő mert korábban Kraszna vármegyének hívták a terület ezen részeit.

A megye ősi birtokosai közül ismert a Berettyó torkolatvidékén lakó Csolt nemzetség, a lázadó Vata nemzetsége. Helyi középnemesség a Borzásiakon és a Kémerieken kívül a kis megyékben nem volt, jobbára idegen vármegyékből való főnemes családok jelentek meg itt a birtokosok közt: a Csoltok solymai uradalma, Rátót nemzetségbeli Roland, Pok nemzetségbeli Móricz közös birtoklása után a Pokiak kezére került, de váruradalommá (mint utóbb a Báthoriak alatt) még nem épült. Birtokot szereztek itt még a Miskolc nemzetségből való Ponit, a Káta nemzetségből való Csaholyiak, akik egy másik Borsod megyei családnak; a Parasznyaiaknak adták tovább, a Tomaj nemzetségbeliek pusztáit pedig a Turul nemzetségbeli Bályokiak, illetve Széplakiak próbálták bérlet útján megszerezni, de csak Ipp jutott a kezükre. Károly Róbert idején pedig a Nógrád megyei Dráhiak Ilosvát és Lompértot nyerték el.

A kiemelt rész miért érdekes ?

...és ha már Porc, akkor nézzük a falunevére rákeresve mit találunk még:

Porcz

Rátót. Az idegen származású Rátót-nemzetség, mely a krónikák szerint Kálmán király uralkodása alatt költözött hazánkba, eredetileg Veszprém vármegyében és Vácz környékén telepedett le s csak a XIII. század második felében szerzett birtokokat Heves vármegyében.

E nemzetség sarja Domokos tárnokmester fia, Porcz I. István (1265–1277), a ki a IV. Béla és fia István között kitört harczban az utóbbihoz pártolt, István ifjabb király, hű szolgálatai jutalmául az ifjú királyné főlovászmesterévé nevezte ki, egyúttal neki adta az ágasvári uradalmat, a hozzátartozó Ágasvár, Kutassó, Bárkány és Tar falvakkal, továbbá a pásztói cziszterczita rendű apátság kegyuraságával. Istvánnak egyik fia Domonkos (1270–1320) tárnokmester és nádor, kinek hasonnevű fiától származik a Pásztohi család. István másik fia László (1283–1325), ennek fia István (1347), a Tary család őse.

A nemzetség emez ága, az ágasvári uradalmon kívül, még a következő helységeket bírta: Hasznost, mely 1265-ben még Tar határrészeként szerepel, Födémest, melyet a fenti László bán másik fia Olivér 1331-ben vásárolt meg Baranyamegyei Balázs fia Miklóstól és nejétől Klárától, Bátonyt, továbbá 1283-tól Dorogot, végül 1299-ben csere útján Poroszlót. (Karácsonyi i. m. III. 16., Wertner Mór i. m. II. 291.)

Az V. István és IV. Béla közt folyt harczban tünt ki. Domokos másik fia, Porcz I. István is. Hűségével és V. István egyik veszedelmes ellenségének, Aba nembeli Vata fia Lászlónak elfogásával tett nagy szolgálatot a szorongatott kiskirálynak úgy, hogy ez 1265 végén Porcz Istvánt az ifjú királyné főlovászmesterévé nevezte ki és az ágasvári uradalommal (Ágasvára, Kutassó, Bárkány, Tar falvak), továbbá a pásztói cziszterczi apátság kegyuraságával jutalmazta meg. Később V. István a pásztói apátság népei felett szabad ispánságot is adott neki. Meg is maradt Porcz I. István főlovászmesteri hivatalában 1272-ig és a mellett 1272-ben a trencséni főispáni tisztet is bírta. 1277-ben pedig IV. László udvari hű szolgálatait Lápasd faluval (Nógrádmegye) jutalmazta.

Mint azt fentebb olvashattuk a Rátót nembeliek birtokkokkal bírnak itt melyek házasság révéna Pok nemzettséghez kerülnek, de jó esélyel Porcz alapítása talán köthető a Rátót nembeli Porcz Istvánhoz vagy annak leszármazottjaihoz. A nyomozást és az igazság kiderítését a család leszármazottjaira hagyom.

Bakka-Bene de Tatros (Bako-Bene de Tatros):

Gábor, István és Anna I. Lipót kegyelméből nyer címeres nemesi oklevelet Bécsben 1696.10.11. Kihirdetve Torda vármegyében 1697.07.10.-én. (HU MNL OL A 130 - Illésy - 1b - 0146)

Bakka - Bene de Tatros. 49. T. 7. B. Gábor és testvérei: István és Anna 1696. X. 15. Lipóttól kaptak c. n. l. - Kihird: Torda vm. 1697. VII. 10. - Hit. másolat O. L. - Kempelen I. 235.

Wappen: In B. über gr. Boden, auf mit s, verzierter gr. Decke überworfenem braunen Rosse sprengend, ein in R. gekleideter Ungar, mit r. Hute sammt Pelzbesatz, in der erhobenen Rechten einen Bogen mit Sehne, in der gesenkten Linken drei geflitschte gekreuzte Pfeile mit den Spitzen nach aufwärts haltend. – Kleinod: Geharnischter gebogener v. einem geflitschten Pfeile v. unten nach aufwärts durchbohrter Arm, in der Faust einen Krummsäbel mit g. Parirstange haltend, dessen Spitze durch den Hals eines vom Rumpfe getrennten, schnurbärtigen Türkenschädels gestossen erscheint. – Der Arm ist begleitet v. einer s. Mondessichel, v. einem sechseckigen g. Sterne u. v. einer g. Sonne. – Decken: rs. – bg.

Adels- u. Wappenbrief v. König Leopold I. d. d. Wien, 15. Oktober 1696 (kundgemacht: Torda, 10. Juli 1697) für Gabriel Bakka-Bene v. Tatros als Haupterwerber u. für seine Geschwister Stefan u. Anna als Nebenerwerber.

(Leg. C. R. A. BPesth).

Tatros, Tataros, Tatáros, Tatrosvásár, Tatarusz, Tattaruscia (Târgu Trotuș, Bacău m., Moldva, Ro.): 1. község (16-18. sz.: mezőváros) Aknavásár és Onyest között, a Tatros bal felső teraszán. Neve a magyar Tatárosból származik. Tatros Bákó megyei település. A mostani település a 16–18. század között keletkezett. Nevét 1407-ben említette először oklevél, akkor az onyesti temető csonka temploma körül volt, husziták érkeztek ide, 1466-ban a feltevések szerint itt fordították a Müncheni kódex egy részét. A magyar Huszita Bibliát, cseh és német forrásokat is használva Moldvában fordították le, és a huszita Evangéliumot (Müncheni Kódex) 1466-ban a Bákó melletti Tatrosban egy szász másolta le. A román történetírás egyik rögeszméje az, hogy a huszitizmus Erdélyben és Moldvában csak a magyarok és a szászok körében terjedt el, jóllehet voltak olyan román katolikusok is, akik huszitává lettek. Az evangélium román fordításának eredetét egy ilyen [román huszita] közegben kellene keresnünk. Moldvába a huszita migráció utolsó hulláma 1481-ben érkezett meg, amikor a Morvaországból és a Magyar Királyságból elűzött Cseh Testvérek vándoroltak be a román fejedelmségbe. 1492-ben e husziták egy része visszatért hazájába, de a másik részük Moldvában maradt, és még a 16. század folyamán is jelen voltak ott, egészen addig, amíg be nem olvadtak a moldvai katolikus közösségekbe. Az erdélyi husziták, akik között románok is voltak, a reformációhoz csatlakoztak. Az evangéliumok fordítása ilyen huszita környezetben keletkezett, vagy Erdélyben, vagy az onnan Moldvába menekült husziták révén. 1518-ban itt alakult újjá a milkói püspökség. 1570 körül a Moldvába menekült huszitákat Szegedi Thabuk János innen térítette római katolikus hitre. 1581-ben zsinatot tartottak itt.

És akkor az alábbiakkal egészíteném ki - Tatrosi zálogosító levél 1575-ból:

*Az itt közlendő moldvai magyar nyelvű levél keltezése korát tekintve a között a két XVI. századi moldvai levél között helyezkedik el, amely két levélnek egyikét 1556-ból CSŰRY BÁLINT, másikát 1585-ből JAKUBOVICH EMIL tette közzé (1. Szily-Eml. 121—2, MNy. XXVII, 74—5; az előbbinek nyelv járástörténeti értékére 1. MNyj. V, 20—1).

Ez újabban előkerült harmadik XVI. századi moldvai levélnek külön érdekessége, hogy keltezésében az Apor-, a Bécsi és a Müncheni kódexben ránk maradt huszita (?) bibliafordítás történetében is szerepet játszó moldvai Tatros községnek nevét őrzi.*

"My bene János az tatrosy bene myhaly fya wgyan tatrofy | es Kerekes mathe wgya(n) tatroírol es kowazc ( !) mathe lofw | wzony s adgywk emlekezetre mynden eknek az kyknek | Illyk hog my elwttwnk twt ( !) Jlyen vallaft | az monyorofy kore baljait, hog w mynden wrwk — | fegyt ky wagyon monyorosban es az mogyoros ( !) hataro(n) | mynd falwn való wrwkíeget es mynd íanto fwldyt | íena fwyt erdeyt atta zalagon beldy Kelemennek [ Jly ok alat4 a tyzen ket foryntert zalagon hog | ez myg w maga íemelye íerent ky megyen es | azon penít w maga meg adgya, hat adyg íenky | fez attyafya fem íenky adyg hoza ne nywlhaífon | íenky kezebe fe adgya, hanem az mykor en maga(m) | meg valtha^o (m). fwt meg ha az en be Jwtwmnek vtana | valaky el adot volna benne awag Ízalago(n) avag | mynt aftes beldy Keleme(n) az twbyhez vyf^a vygye | es en w kegyelmynel talalya(m) meg. E3t my | felywl meg Jrt femelyek adgywk es Jratwk | a3 my hytwnk íerent pechyetwnkwel is meg | Pechyetlettwk, mert my elwttwnk w maga | kore balynt mogyorofy Ilyen vallaft twt 03 j lewel kwlt tattrofon gyorta fentelw bodog affon nap vta(n) való vafarnap 1.5.7.5.

(Eredetije három kivehetetlen rajzú gyűrűpecsétszerű pecsét töredékeivel aláírások nélkül a Béldi lt.-ban egy levélalakban összehajtogatott papírfélív első lapján; a második lapon más, valamivel későbbi, XVII. század eleji kézzel a következő regesztaszerű rájegyzés: ,,Kore evrevkfegett mogiorofon / attak volt Beldj Kelenenenek (!) zalagon.")

Magyarul:

Mi Bene János az tatrosi Bene Mihály fia, ugya(z) tatrosi és Kerekes Máté ugya(z) tatrosról és Kovács Máté lófő a háromszéki Úzon adjuk emlékezetére mindenkinek az kiknek Illik hogy mi elöttünk tett jelen vállalt az monyorosi Köre Bálint, hogy ő minden vagyonát Székelymogyorosban és az Mogyoros határon mind falun való örökséget és mind szántóföldet m széna füvet, erdőt adta zálogon Béldy Kelemennek. Ily ok alatt a 12Ft -ért zálogon hogy ez míg ő maga Semelye szerint ki megyen és azon pénzt ő maga meg adja, hát addig senki se attyafia sem senki adig hozzá ne nyúlhasson. senki kezébe ne adja, hanem az mikor én magam meg válthatom. Sőt még ha az én bejöttömnek utána valaki el adott volna benne avagy szalagon avagy mént aztis Béldy Kelemen az többihez vissza vigye és én ő kegyelménél találjam meg. Ezt mi felül megírt adgyuk és Itattuk az mi hitünk szerént pecsétünkkel is meg Pecsételtük, mert mi elöttünk ő maga mogyorosi Köre Bálint ilyent vállalást tett ez levél kelt Tattroson gyertyaszentelő Boldog asszony nap után való vasárnap 1575. (1575.febr. 6.)

Tudjuk hogy 1596 ban egy Bene János Tatros plébánosa, aki 1606-ban már nem él.

A 16. századtól Tatros mezőváros városi tanácsát felváltva vezették magyar és román soltészek. A 17. század elejétől "cinut" székhely, de később Bákóba költözött át a központ, ezután a város visszafejlődött, a kereskedők átköltöztek Aknavásárra. 1641-ben sem Tatroson, sem a környéken nem volt pap, az emberek azt sem tudták, mikor van ünnep, böjt, egyéb. Az 1650-es években tatárok és kozákok Tatrost is felgyújtották, lakói papjukkal az erdőben bujkáltak. 1682-ben lakói részben visszatértek, de sokan elmenekültek Erdélybe. Pecsétje: bányászcsákányt tartó kar.

A 15-16. sz-tól plébánia. Első templomát Losonczi Margit ösztönzésére Jó Sándor (1400-32) építette, 1557: új templom épült a Boldogságos Szűz tiszteletére, 1581: zsinatot tartottak benne. 1641: kőtemplomuk 3 oltára romos, „minden szükséges eszközük megvan a misézéshez: kehely, ezüstkereszt, miseruha, de minden régi, tönkrement”. 1692: még látszottak falának romjai. 1696: az Oltáriszentség tiszteletére új fatemplom készült, szalmával fedve. Plébánosai: 1597: Bene János erdélyi származású, 1643: István m. pap, 1650-54: Bernardino de Perugia, 1668: Benedetto Balati, 1660-as évek: Antonio Angelini, Del Monte, 1670: egy világi magyar, „sánta és lutheránus”, 1692: Antonio Giorgini, 1695-97: Carlo Antonio Nigrini....

Moldva egyetlen sóbányája Tatrostól nyugatra volt, a vajda birtokában. Három falu népe foglalkozott itt sóbányászattal (ezekből alakult az újabb időben a Tatros központi szerepét átvevő Aknavásár ~ rum. Tárgu Ocna város). A kitermelt sót Orosz-, Lengyel-, Török-, Tatár országba is szállították innen (T. 7—9. §). Ezzel a sóval kereskedhetett a fenti Selz. A tatrosi bánya első kiaknázol magyarok lehettek. Ezt mutatja a bánya helye, a székelyek települése területén; a sóbányászok itteni rum. neve: ?algáu (< sóvágó), szervezete (felvigyázójuk volt a vajda képviselője, a cámáras < magy. kamarás, élükön állott a biráu < magy. bíró, miként a magyar sóbányákban, (vö. TAKÁTS ; MNy . 11, 107) s talán egy 1692-i pecsétje is, mely „egy alakot ábrázol, nem rumén öltözetben, széles nadrágban, magyar subával és sapkával, mindkét kezében kalapáccsal" (IORGA N. , Privilegiile sangftilor de Tárgu-Ocna. Analele Ac. Rom . Seria 11, Tom. XXXVII . Mem . sect. ist., 247-9).

Tatros geográfiai elhelyezkedése kapcsán feltételezhető hogy a kászoni Benékkel rokon családról lehet szó.

Halmaji Bor Bene Mihály 1659-es címere (rekonstrukció) az alábbi 1659-ben kelt kérelmezés alapján. Saját magam készítettem, mielőtt kiderült volna hog az eredeti is fennmaradt....

Bene (halmai, visontai)

Bór Mihály s felesége Bene Annától szül. gyermekei: Mátyás, Bálint és Ilona 1659. II. 21. kaptak címeres nemes levelet. — Kihirdetve.: Heves vármegye 1660. — Kempelen II. 70. Vö. Orosz 25–6.

Bene Bór Mihály halmaji lakos, neje Bene Anna s gyermekei Mátyás, Bálint, Ilona részére 1659. év febr. 21-én adományozott nemeslevél kihirdettetett 1660. évben. (1660. év 45. jkl.) A címerszerző Mihály a mikófalvi Bekény családtól — melynek jobbágya volt — Halmajon egy birtokrészt vett zálogba 1659. évben, azonban ezt az új szerzeményi bizottság elvette utódaitól, kik azután Visontán szereztek telket, réteket és malomrészt. (1771. év pp. 960. sz.) Nemességüket igazolták 1751. évben Jakab (1751. év 601. jkl.), 1833. évben pedig ennek unokái és ezek gyermekei (1833. év 411., 1219. sz. 804. 2468. jkl.) Heves vm. 1751. jan. 27-iki közgyűlésén a nemesek közé iktatta - Jakabot. Ennek feleségétől Őse Katától szül. 1749-ben Pál; ennek Tóth Borától szül. 1777-ben Gáspár, ennek Bernáth Erzsébettől - 1805-ben András jászberényi lakos. - Mihály halmaji lakos és gyermekei részére 1659-ben kelt nemes levél kihirdettetett 1660-ban. E Mihály a Bekény-családtól, melynek jobbágya volt, egy birtokrészt vett zálogba Halmajon, utódai Visontán szereztek telket. 1754-55-ben Jakab visontai lakos, ennek fiai és unokái 1833-ban testimonialist kaptak.

A címerkérő folyamodvány (supplicatio) latin szövege szerint Bene Mihály folyamodólag könyörög (suppliciter orans) a királyhoz, hogy őt és testvéreit, Annának, Mátyásnak, Bálintnak és utódaikat a nemtelen állapotból emelje ki, nekik magyar nemességet adományozzon és a lap alján megfestett címert adományozza nekik. Jobboldalt alul a koszfoltban nagyon halványan: Humillimus [servitor] Michael [Bene]. A címerrajz körüli, Szelepcsényi György kalocsai érsek, magyar kancellár által aláírt szöveg azt tartalmazza, hogy az uralkodó Bécsben hozzájárult (concessit) az adomány kiadásához. A dátumnak a sisakdísztől jobbra kellene lennie, de teljesen leázott. A címeres levélben (értelemszerűen) ugyanazok a személyek szerepelnek adományosként, mint a feljebb megosztott folyamodványban, hiszen az előbbit az utóbbi alapján állították ki. Az armális dátuma 1659. február 21. Kihirdették Heves és Külső-Szolnok vármegye közgyűlésén 1660. október 20-án. A bemásolt szakirodalom (és az abban hivatkozott Heves megyei közgyűlési jegyzőkönyvek) alapján úgy látszik, hogy a vármegye iratai szerint ugyanezt a címeres levelet nem Bene, hanem Bor Mihály kapta. Érdekes, mert a folyamodványban kétszer is olvasható a Bene név. A címeres levélben Bene Mihály fiaiként szereplő Mátyás és Bálint pedig a folyamodványban még a fivérei... A címeres levél biztosan meg van hamisítva az adományosok neveinél, de így nehéz megállapítani, hogy pontosan hogyan. A felvételen feketével kilógó szavak valószínűleg utólagosak.

Halmai Bor Mihály, Bene Mihályként kapott nemesi oklevelet 1659.02.21.-én, Felesége Bene Annától szül. gyermekei: Mátyás, Bálint és Ilona. Heves megyében kihirdetve 1660. -ban, a levéltár példányában.

Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 53031

Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 53030

Úgynevezett címerkérő folyamodvány (supplicatio). A latin szöveg szerint Bene Mihály folyamodólag könyörög (suppliciter orans) a királyhoz, hogy őt és testvéreit, Annának, Mátyásnak, Bálintnak és utódaikat a nemtelen állapotból emelje ki, nekik magyar nemességet adományozzon és a lap alján megfestett címert adományozza nekik. Jobboldalt alul a koszfoltban nagyon halványan: Humillimus [servitor] Michael [Bene]. A címerrajz körüli, Szelepcsényi György kalocsai érsek, magyar kancellár által aláírt szöveg azt tartalmazza, hogy az uralkodó Bécsben hozzájárult (concessit) az adomány kiadásához. A dátumnak a sisakdísztől jobbra kellene lennie, de teljesen leázott. Feltételezhetően a címeres levél dátumával egyező.

Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 53032

Heves és Külső Szolnok megye okleve Bene Mihály és családja részére, címereslevelüknek a megyében való kihirdetéséről, 1660. Fent az 1660-as Heves vármegyei kihirdetésből ami megmaradt a levéltárban.Oldalt, ami valakinek a falán bekeretezve lóg.

Bene Ferenc vármegyei ülnök pecsétje (1791) Forrás: Bicsok Zoltán

kászoni Bene (Bene alias Kászoni de Kászon) (Andrássy 96. T. 1)

Bene Sámuel gyermekei: Ferenc, Antal, Imre, József és Klára 1742. VIII. 4.-án Mária Teréziától kaptak új nemeslevelet. — Erdély Királyi könyvek IX. 156. — Bene Ignácnak 1777. és 1779. években használt s megegyező címeres pecsétjével. Alsó-fehér vármegye Ievéltára K. VIII. 694. és 761. Az első címer ábra az eredeti címeres levélről míg a második címer ábra Andrássy Gyula címeres könyvéből származik. Itt is észrevehető a torzulás az eredeti címerábrához képest.

Kászoni Bene Sámuel gyermekei: Ferenc, Antal, Imre, József és Klára 1742. VIII. 4.-án Mária Teréziától kaptak új nemeslevelet.

A fenti pecsét képet ezúton köszönöm Bicsok Zoltánnak, aki a „Minden nemes familiáknak pecséttyeiket jó spanyolviaszban tisztán lenyomtatva...” című hiánypótló doktori dolgozatában közreadta az alábbi leírással:
Bene Ferenc vármegyei ülnök pecsétje (1791)
Kászoni Bene Ferenc (alias Kászoni, ?–?) kászonszéki eredetű, Kraszna vármegyébe el származott, majd végül Kolozs vármegyében megtelepült nemesi család sarja volt, amely 1742-ben Kászoni Bene Sámuel Kraszna vár megyei és szilágysomlyói harmincados által ré szesült nemességmegújításban. Felmenőire és tanulmányaira vonatkozóan nincsenek megbízható adatok, pályáját illetően is csak annyi bizonyos, hogy a pecsét készítésekor (1791) Kolozs vármegye esküdt ülnöke volt. Repedezett és kissé hiányos vörös viaszpecsétje a Kolozs vármegyei nemesség 1791. évi hűségeskü lajstromában maradt fenn. Az életlen lenyomat a kászoni Bene (másképp Kászoni) család címerét ábrázolja: jelöletlen színű, tojásdad alakú pajzsban jobbra fordult hiúz ül, amint hátratekintve a királyi utat kémleli, jobbjában pedig íróvesszőt tart – egyértelmű utalás a kedvezményezett harmincadosi feladataira. A foszlányokkal díszített pajzson – antiheraldikus módon – „sisakdísz” nyugszik: levágott, könyöklő jobbkar, mely kivont kardot tart, fölötte pedig ötágú nemesi korona lebeg. A pajzs két oldalán, megosztva a tipárium eredeti tulajdonosának monogramja olvasható: B[ENE] (*) (…). A keresztnevet jelölő iniciálét utólag, olvasztással tették olvashatatlanná, vélhetően azért, mert nem a pecsétkészítő nevét jelölte, ami arra utal, hogy a nyomó valamely családtagjáé lehetett. A pecsét peremét vékony, folytonos vonal és sodronydísz emeli ki. A tojásdad alakú gyűrűspecsét mérete: 18x15 mm.
A fenti leírást kiegészíteném, hogy bizonyosan tudjuk hogy a pecsétnyomot hagyó Ferenc az armalist szerző Sámuel fia, minthogy a pecsét eltorzított betűje is S lehetett.

Bene de Borzova (Csíkborzsova)

Bene Balázs és 38 társa 1611. VI. 14. Báthory Gábortól nyert címeres nemes levelet. — Címer azonos az „Ágoston de Szentkirály"-család címerével. — Egykorú másolat Gödry Ferenc polgármester őrizetében Sepsiszentgyörgyön. Czímeres nemeslevelet 1611.jún. 14. Báthory Gábortól Bene Balázs és társai nyertek. (Gyulafehérvári káptalan Armalis 29.; Máshol Magyar Nemzeti Múzeum levéltára) – Címer: vörös pajzsban zöld halmon két leopárd bal első lábukkal földre szegezett vörös lobogós zászlót tartanak, a jobboldali felemelt jobbjában véres görbe kardot, a baloldali pedig a zászló rúdja mentén puskát tart; zárt sisak; takarók: különböző színek. – Vö. Ábrahám (sepsiszentkirályi, alias Kilyéni). - BENE de Borzova. 1610. Gyfvári kfit. Arm. 29. Az oklevél helyes olvasata szerint: 1611.06.14-én Szeben városában Báthory Gábor nemességet, címert és házadó mentességet adományoz az oklevélben név szerint felsoroltaknak, köztük bozovai Bene Balázsnak.

A Keleti Magyar Királyság, majd pedig az Erdélyi Fejedelemség létrejötte még inkább destabilizálta a székely társadalmat. A gyakori adók és a sűrűsödő katonai feladatok növelték a belső feszültséget és a hatalommal szembeni ellenállást is. Nem véletlen, hogy Izabella halálát követően a székelyek közül többen csatlakoztak a „Balassa Menyhért árultatása” néven elhíresült összeesküvés tárgyalásaiba. A végül meglehetősen felemásra sikerült összeesküvésbe a székelyek maguk is felemásan kapcsolódtak be. A kudarccal végződött felkelés kellő jogalapot biztosított János Zsigmondnak arra, hogy hozzányúljon a székely jogok és kiváltságok ősi rendszeréhez. A régóta esedékes rendezést a székelyek jogaik lábbal tiprásaként értékelték, és minden adandó alkalommal készen álltak a hatalommal szemben fellépők támogatására, amennyiben azok felajánlották nekik a régi szabadságaik visszaadását az 1562-es segesvári végzések által előidézett helyzetben a 16. század második felében átrendeződött a székely társadalom. A korábbi primori réteg tagjai közül némelyek az új helyzetet tehetségesen fordították saját hasznukra azáltal, hogy a korábbi „klasszikus” primori magatartás, a régi karrierstratégiai elemek mellé újakat is felhasználtak felemelkedésük érdekében. Az új lehetőségeket a legügyesebben néhány udvarhelyszéki primori család tudta kihasználni. 1611-ből csupán egyetlen nemesítést ismerünk, amit egy csíki székely, bizonyos borsovai Bene Balázs kapott.

Báthori Gábor, Erdély fejedelme 1611. június 14-én Nagyszebenben kelt oklevelével erdélyi nemességet és címert adományozott a gyulafehérvári Balogh Imre (Emericus Balogh de Alba Julia) hadnagy parancsnoksága alatt álló, név szerint felsorolt harminckilenc fejedelmi gyalogos testőrnek, és házaikat mentesítette az adóteher alól. Az adományosok egy kivétellel sepsiszékiek: sepsiszentgyörgyiek, illyefalviak, (sepsi)szentkirályiak, (sepsi)zoltániak, valamint egy-egy szotyori, illetve (sepsi)kilyéni. A nemeslevelet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi. Az adományos gyalogos testőrök a nemeslevélben feltüntetett sorrendben a következők: sepsiszentgyörgyi (de Sepsi Zenth Georgy) Vajda (Vayda) Márton, Nyerges Tamás, Deák Benedek, Szabó (Zabo) István, Márk István, Márk Pál, Márk János, Syllester András, Koos Boldizsár, Kák János, Chakó János, Pokol Mihály, Marthon György, Kuthy András, Pataki Mihály, illyefalvi (de Illieffalua) Szász (Zasz) Gáspár, Kerekes Miklós, Elekes János, Elekes Lukács, Sera János, Szacsva (Szachua) Péter, Kovács (Kouachy) Pál, Nagy Simon, Dobos János, Dobos György, Benkő (Benkeo) János, Zayzon Mihály, Dancs (Danch) Péter, Dancs (Dancz) János, szotyori (de Zotior) Molnár Máté, kilyéni (de Killien) Molnár Miklós, szentkirályi (de Zentkiraly) Ábrahám alias Killyény István, Ágoston Tamás, Kis András, zoltáni Ördögh (Eordeogh) Mihály, Mihály Pál, bozovai (de Bozzoua) Bene Balázs, illyefalvi Kathona István és Szilvássy (Ziluassy) János.

A címer leírása: álló katonai pajzs vörös mezejében friss zöld gyepen két ép, hátsó lábain álló, ágaskodó leopárd egymással szemben helyezkedik el, a pajzs jobb oldalán levő jobbjával véres kardot, a bal oldali karmai között puskát tart magasba, mindkettő bal mellső lábával zászlót tartani látszik. A pajzs fölött királyi koronával ékesített zárt katonasisak, amelynek csúcsából különböző színű szalagok omlanak alá a pajzs széleit díszítve.

A címermező damaszkozott arany, a sisaktakaró jobbról vörös-arany, balról fekete-arany. A leopárdokat természetes színben ábrázolták, a feltartott fegyverek ezüst mázúak, a zászló arany.

Az oklevelet aláírta a fejedelem – Gabriel princeps –, aki Erdély és Havasalföld fejedelme, a Magyar Királyság részeinek ura, a székelyek ispánja titulussal jelenik meg. Az adományt háromszor is kihirdették. Először 1612. január 7-én Sepsiszentgyörgyön, Sepsiszék közgyűlésén, másodszor 1613. június 11-én Csík-, Gyergyó- és Kászonszék közgyűlésén, harmadszor 1632. augusztus 27-én Fehér vármegye közgyűlésén Nagyenyeden.

Az adományosok közül harmincnyolcan sepsiszékiek, egyetlenegy a kistérségtől idegen, a leírás szerint bozovai. Bozova települést nem ismerünk, de a tény, hogy Csík-, Gyergyó- és Kászonszék közgyűlésén is kihirdették az adományt, Csíkborzsova településre enged következtetni.

Bene Balázs és 37 társa 1611. VI. 14. Báthory Gábortól nyert címeres nemes levelet. Kihirdetve: Sepsi szék - Sepsiszentgyörgy - 1612.01.07 - Csíkszék, Gyergyószék, Kászonszék - 1613.06.11 - Fehér vm. - Nagyenyed - 1632.08.27

Címerleírás: Scutum videlicet militare erectum rubei coloris, in cuius campo sive area super viridi gramine duo integri leopardi erecto corpore invicem sibi oppositi pedibus posterioribus adstantes dispositis, anterior vero dextris unus quidem in dextro scuti parte frameam evaginatam recentique sanguinem rubentem, in sinistra vero alter bombardam elevatam unguibusque fortiter comprehentem ictum infereum similes supra caput vibrare, sinistris vero vexillum imbobus pedibus ab utrinque servare visuntur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam corona sive diadema regium variis gemmis unionibusque contegit et variegatum, ex cono vero galeae teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes utrasque oras seu margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant.

1602. augusztus 1. A Giorgio Basta által császári hűségre esketett kézdi-, orbai-, sepsi- és kászonszéki nemesek, lófõk és szabad székelyek katonai összeírásában Bene Balázs már mint lófő szerepel.

1764.09.03-án készült hiteles másolat mely Dancs Lajostól 1892.12.06.-án megvásárlásra került az MNL részére. bozovai Bene Balázs - fejedelmi gyalogos testőr gyulafehérvári Balogh Imre vezérlete alatt.

És akkor most egy érdekes családi kapcsolat.

Bene (barátosi)

Nemessége 1584. kelt. (Gyulafehérvár. LR. I/232.) – Vö. Pálmay: Háromszék 65. 1584-ben nyert nemes levelet. A XVII. században Dálnok, Alsó-Csernáton és Páván találunk egy-egy Bene-családot, de történetük ismeretlen. Tagányi Károly jegyzéke alapján. 1584. július 5. (in Alba Iulia, V. Iulii) Sigher János (g) kincstarto (thesaurorius) servitorát: Baratos-i Bene Lászlót (n) megnemesíti. (III, f. 232 r. ) - BENE de Barátos. 1584. Gyfvári kfit. 1. L. Reg. 232. A család egy rövid ága 1740-től 1904.-ig nyomon követhető, de innentől nincs információnk.

De nézzük meg mi került a Királyi Könyvekbe 1584-be:

Tehát, Sigér János szervitorának, barátosi Bene Lászlónak a nemességét Báthory Zsigmod, Borsovai előnévvel változtatja meg! Innentől a barátosi Bene család erdélyi ága Borsovai vagy Borzovai néven található meg!

barátosi Bene címererkonstrukció (saját rajzolmány)

barátosi Bene címer rekonstrukció Nagy György jóvoltából

barátosi Bene (Bene de Barátos) (Pereszteg, Nagycenk, Pápa, Marcali, Balatonszentgyörgy)

Bene János, a címerszerző István fia pápai lakos, valamint fiai: István, János, Pál és Ferenc 1733-ban bemutatják 1677. március 6-án kelt címerüket. István (1677-ben címerszerző), fia: János (1733-ban igazolja nemességét), fiai: István, János, Pál és Ferenc (1733-ban igazolják nemességüket). Késői leszármazottjuk Bene Margit (nagymamám). Az oklevél hiteles átírata a Magyar Tudományos akadémia levéltárában található meg, 30 év után sikerült megtalálnunk.

Az 1677.-es oklevélből ami megmaradt.

Kék színű álló katonai pajzsban, az alját elfoglaló zöld mező felett jól felöltözött, baljában lándzsát, jobbjában kivont kardot tartó, a pajzs jobb széle felé forduló magyar vitéz látható. A pajzson pántos vagy nyílt, királyi koronás sisak helyezkedik el, melyből egy másik, a lejjebbihez mindenben hasonló vitéz nő ki. A sisak tetejéről vagy csúcsáról szalagok vagy foszlányok omlanak alá, jobboldalt kék és arany, baloldalt vörös és ezüst színűek. Tömören: kék pajzsban zöld pázsiton álló, jobbjában kardot, baljában lándzsát tartó magyar vitéz; a koronás pántos sisakon a pajzsbeli vitéz növekvően; sisaktakarók: kék-arany, vörös-ezüst. (Fent a szöveg alapján rekonstruált címer látható)

csáthi vagy földesi Bene (Borsod és Szatmár, Bihar vármegye, Bere, Mezőcsát, Földes, Derecske, Karcag)

Bene György, Péter és Pál 1622. II. 24. Ferdinándtól nyertek címeres nemes levelet. — Kihirdetve: Torda vármegye 1623. —Hiteles másolat a Bihar vármegyei Ievéltárban. - Siebmacher TAF.42 Bene Wappen: In B. auf gr. Boden eindoppelschwänziger g. Löwe, in der erhobenen Rechten ein Schwert mit g. IV. 15. Parirstange haltend.- Kleinod: Geschlossener von G. und R. getheilter Flug. — Decken: bg. — rs. Adels- u. Wappenbrief v. König Ferdinand II. d. d. 24. Febr. 1623 • (kundgemacht : Torna, Tornaer Ctt., feria quarta prox. post fest. B. Martini Eppi 1623) für Georg Bene als Haupterwerber u. für Stefan, Peter u. Paul Bene als Nebenerwerber. (Leg. C. Ctt. A. Bihar).

Címeres nemes levelet újabban 1632.02. 24. II. Ferdinándtól kapott Bene Pál, István és Péter testvérük. Kihirdetve Borsod, Torda és Bihar vármegyékben. Borsodból Derecskére kerültek: István, Márton és András. Közülük István, ki Földesen a Pércsy-családba házasodott, 1735.04.10. nbl.-t kap Szabolcs vármegyétől. Ennek a leszármazói 1752-ben Szabolcs, 1790. körül pedig Borsod vármegyében igazolják nemességüket. Szabolcs 1847. f. 47/1245. E családból származik Bene Antal főbíró.

lsd.: https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QHV-V38D-DY86?i=202&cat=56058

Az 1809.02.20.-án Szatmár vármegye által kiadott nemességigazolás,

melyet alapos geneológiai bizonyítási eljárás előzött meg.

Az igazolást kiadta Szatmár vármegye hiteles jegyzője, M. Mándy Péter a vármegye pecsétjével ellátva.

Bene alias Szabó (Mezőcsát, Szomolya,Miskolc, Bükkaranyos, Emőd)

Bene Pál, Szabó András, Miskolczy Benedek II. Ferdinánd királytól 1622 február 04-én kelt nemeslevelet nyernek, n. 1. m. c. í. Bene István, Márton és Gergely berei lakosok nemesi vizsgálata (http://real-eod.mtak.hu/5566/1/000909673.pdf) Szatmár vm. nemes családjai 1910 Nagykároly.

Szabó András, testvérei István, János és Mihály, Bene István, Gergely,Péter és Pál, valamint Miskolczi Benedek czímereslevele II. Ferdinándtól. Bécs, 1632. február 24. Kihird. Torna vármegye közgyűlésén, Tornán, 1633. november 16-án. (Turul 1883-1950/1890/1890-2/Vegyes./Czímeres nemesi levelek Borsod vármegye levéltárában.)

A család nemességigazolásai alapján a (Mező)csáti Bene család ugyanazon tőről fakadó mint a Földesi Bene család. Címerük ezért egy és ugyanaz. A Szomolyán lakozó Bene családok 1798-ban nemességigazolásukban a Csáti Benéktől eredeztetik le magukat, mely levezetést a vármegye elfogadván őket is a kétségtelen nemesek közé sorolja. A Szomolyai Benék szétszoródása a miskolci , bükkaranyosi és emődi anyakönyvekben megfigyelhető, nyomonkövethető. Feltételezhető hogy az abaújvári Bene családok is ide kapcsolódhatnak.

Nemességüket Abaúj-Torna vármegyében is bejelentik.

Az 1622.II.04-én kelt nemesi oklevél (armalis) hiteles átirata

Melyben Bene Pál, Szabó András és Miskolczy Benedek az ország kétségtelen nemesei közé soroltatik.

Az oklevél végén a Borsod vármegye előtti kihirdetést tanúsítja Váczi András és Forray de Forró János.

Címer rekonstrukció a cimerrajzolás@gmail.com (Somogyi András) jóvoltából készült.

rápolti Bene (Bene de Rápolt)

Bene István s felesége Kalmár Katalin 1610. VIII. 25.-án Bethlen Gábortól nyertek címeres nemes levelet. — Szatmár vármegye Ievéltára. Bene István de Rápolt és neje Kalmár Katalin Bethlen Gábor fejedelemtől 1610 augusztus 25-én nemeslevelet nyernek. (m. c. l. Rápolti Bene János és fia János nemességi igazolás)

Címerleírás: vörös katonai pajzsban mezőn elhelyezett kivont egyenes kardott tartó páncélozott kar, sisakdísz tetején korona melyből különböző színű sisak takarók lógnak alább a címerpajzsig.

Sajnos az oklevélben a sisakdísz szövege hiányzik, illetve a takarók színe és helye szintén nincs meg.

viski Bene címer reprodukció - Készült: Somogyi András jóvoltából (Címerrajzolás)

Bene de Visk

viski nemes Bene Márton 1582-ben esküdt, az öt koronaváros (Erdélyi fejedelemség része) képviselője Hont vármegyében.

Gyermekei:

- Erzsébet, aki Horváth de Stansith et Gradecz Gergely férje (1558-1597),

- Ilona, kinek férje nemes Szele Mihály Szombathely püspöki mezőváros bírája (1605-1606), miután nemességét Szabolcs vármegyéből Vas megyébe átjelenteti 1584.-ben.

- Bene János, perinti bíró (Perint ma Szombathely része)

- Bene András, aki a fenti Szele Mihály szomszédja lesz Szombathelyen és a helyi szekeresek/kocsisok egyik képviselője.

viski Bene Márton címereslevelet nyert (HU-MNL-OL-E 148-a - Fasc. 1685. - No. 4.) 1595.08.17-én Rákóczi Zsigmondtól, melyben erdélyi nemességet, címert és házmentességet kapott. Az oklevél közbenjárója a huszti várkapitány és Máramaros vármegye ispánja ruszkai Kornis Gáspár volt. A kiadás helye: Gyulafehérvár. A fenmaradt másolat 1675.06.22-én Huszton készült.

Címerleírás: Scutum videlicet triangulare, coelestini coloris in cuius parte immo corona regia gemmis unionibusque conspicians est posita, in qua dextrum brachium humanum cernitur, manuque sua fasciculum arestarum maturarum in superorum scuti [...] porrectarum tenere conspicitur, supra scutum galea militaris claria est posita, ex cuius cono teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentibus utrumque scuti partem pulcherrimi ambiunt atque exornant, prout haec omnia in capite sive principio praesentium litterarum nostrarum docta manu et arte pictoris clarius expressa et depicta esse cernuntur.

"Kék pajzsban alul egy drágaköves gyöngyös korona, amelyben egy emberi jobb kar látszik (gondolom, benne konyokol, vagy kinyúlik belőle), amely egy csomó érett búzát tart. A pajzson zárt katonai sisak színes sisaktakarókkal " - a fordítást köszönöm Avar Antonnak. A címer rajzot pedig ezúton is köszönöm a Címerajzolás.hu nak 🙂

"Visk közvéleményének – paraszti létére – igen korán, 1595-ben kellett közelebbről, helyben megismerkednie a nemesember és a nemes telek fogalmával. Bene Márton ráadásul még csak nem is a város aránylag változatos ágazati összetételű, ám súlyosan elparasztosodott iparosságából került ki, hanem a legnagyobb paraszti nemzetségek egyikéből. Bene esete azonban egyedülálló. A három egyértelműen paraszti városban, Visken, Técsőn és Hosszúmezőn a Báthori Gábor-kori bőkezű és tudatos fejedelmi kegyosztogatásig egyetlenegy ember sincs rajta kívül, aki nemességet szerzett volna. (MOL E 148 1436/27, Bene helyzetére pedig ld. az 1600-as urbáriumot és az 1599–1605-ös sóvágatási jegyzékeket).

Örököse megtarva kiváltságait ehhez a bennszülött nemeség szűk réteghez tartozott, 4–10 köblös szántóval rendelkezik 1701-ben. A Bene család, amely a város első és sokáig egyetlen teleknemesítését szerezte még 1595-ben, tehát nem halt ki és nem is veszítette el gyökereit véglegesen Máramarosban. A telket 1701-ben birtokló Bene János kezén azonban mindössze 4 köblös szántót és 8 kaszás rétet írnak össze, 3 lovat, 2 tehenet és 8 sertést tartott. "

Bene Simon atyai fiútestvérével Kováts Lőrinccel egyetemben, 1649.05.28 -án kapott címere.

Bene

Címerleírás: Scutum videlicet militare coelestini coloris […] resectum nuda framea anguem seu serpentem immanissimum et horribilem tranfixum vibrare conspicitur […] S[…] militaris clausa est posita […] exornatum, ex cono vero galeae teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluenttes utrasque oras sive margines ipsius […] ambiunt et exornant. Prout haec omni [… ] rum nostrarum docta manu et arte pictoris clarius expressa et depicta esse cernuntur. Quod cum nos ex eo toto tempore quo Dei altissimi clementia in hoc principatus nostri fastigium evectis, inque inter alia principibus digna monimenta fidelium nostrorum numerum etiam ex alienis ditionibus in nostram ditionem venientibus benemeritis advenis ad augere non ultimum esse censuerimus. Ex eo igitur quandoquidem ex humillima supplicatione strennui Laurentii Kováts ac ex quorundam fidelium nostrorum informatione intelligimus ipsum Laurentium Kováts ac fratrem eius carnalem Simeonem Bene in ditione inclyti regni Poloniae natos esse, sed in tenera adhuc aetate in ditionem nostram venisse, seseque in posterum nostri et regni nostri Transylvaniae ac partium Hungariae idem annexarum servitiis totis suis viribus addicere velle, exinde nonnullorum quoque fidelium dominorum consiliarorum nostrorum singulari nobis propterea facta intercessione accendente, eosdem Laurentium Kováts et Simeonem Bene, exspeciali gratia et potestatis nostrae principalis plenitudine ex eo plebeo status in quo nati sunt et hactenus existerunt eximentes ac in coetum et numerum verorum regni nostri Transylvaniae et partium Hungariae eidem annexarum nobilium annumerantes et aggregantes cooptantes et adscribendes esse duximus .

Kihirdetve: Máramaros vármegye közgyűlésén, Sziget mezővárosban 1649.07.20.-án. szigeti Szegedy Zsigmond, a vármegye törvényszékének jegyzője által.

Bene Simon 1649.05.28 -án Rákóczy György Erdély és Magyarország Részeinek ura, a székelyek grófjától kap nemes levelet atyai fiútestvérével Kováts Lőrinccel egyetemben. Mindkét adományos Lengyelországban született, fiatalon Erdélybe kerültek. Kihirdetve: Máramaros vármegye közgyűlésén, Sziget mezővárosban 1649.07.20.-án. szigeti Szegedy Zsigmond, a vármegye törvényszékének jegyzője által.

Amikről nincs jelenleg határozott címer ábránk:

Bene de Szikszó

Bene Mihály és fia György 1632. VI. 10. kaptak címeres nemes levelet. — Kihirdetve.: Torna vármegye. 1643. XI. 9. — Kempelen II. 69. - Bene (szikszói). Címeres nemeslevelet 1632. június 10.-én Bene Mihály s fia György kaptak. Kihirdette 1643. nov. 9. Tornamegye. (TK. I/67.) Bene de Szikszó Mihály; felesége: Szücs Zsófia; fia: György. II. Ferdinánd, Wien, 1632. jun. 10. Kihírdetve Abaúj vm. 1643. nov. 9. (1643. 76.) A család a csáti avagy földesi Bene családból elágazó családrész. Sajnos a címeres nemeslevelüket nem találtam meg. Származásuk a lenti ábra szerint oklevelekkel igazolható.

Bene (Peremarton)

Bene Márton és János peremartoni lakosok 1713-ban II. Ferdinánd Sopronban 1625. november 19-én kelt donatiójával igazolták nemességüket.

Bene de Czenk

Pál 1563-ban említtetik a győri káptalan bordézsma jegyzékében mint nemes. Czenk és Peresztegi Hegyvám Bor jegyzéke: Paulus Bene de Czenk qr II Bozy Hegy. Az összeírások még a nádor, Nádasdy Tamás utasítása szerint készültek, de halála miatt (1562) felesége, Kanizsay Orsolya hajtatta végre az ebből eredő feladatokat. Dokumentumokból tudjuk, hogy az akkori Nádasdyak fizetett adószedői jelentéseikben híven adták vissza a tényeket, becsületük és hűségük uruk iránt nem bírta őket csalárdságra. (Bér- és borárak megtalálhatók a lábjegyzetben közölt könyvben.)

Bene (delnei)

A Baróti Beke családfáján említtetik 1700-as évek elején Háromszék vármegyében.

Bene (bikfalvi)

Székely család melynek története homályba vész. 1614-ben Bethlen Gábor alatt Bene Gergely és János lustrál. 1635-ben Rákóczy György alatt Bene János fiai György István és Péter és Bene Gergely fordulnak elő. Nemességük ősi székely jogon alapszik. Az újabb nemzedékből Bene Lajos, Mózes és György birtokosok Bikfalván, Bene István dr. juris ügyvéd Sepsi-Szent-Györgyön, Bene István irodaigazgató Brassóban, Bene József uradalmi intéző, Bene István evangélikus református lelkész és Bene Lajos állami tanító M.-Bitán, e család kötelékébe tartoznak.

Bene de Ethe (Bucsányi)

ethei Bene Gergely I. Lipóttól kap címeres nemeslevelet 1690.06.03.-án, melyet eredetileg Heves megyében majd 1732-ben Pozsony megyékben hirdetnek ki. ( O 69 - Kúriai Levéltár - Acta post advocatos - F. 52. - N°. 58.)

Bene de Homoród-Oklánd

Pálmay József: Udvarhely vármegye nemes családjai (Székely-Udvarhely, 1900). 1614-ben Bene Mihály mint primipilus (Lófő) lustrál 2. Kihalt.

A címer rekonstrukció ezúttal is Somogyi András kezét dícséri.

Bene de Torda

Bene Mihály 1670.03.04.-én kap Gyulafehérváron címeres nemesi oklevelet I. Apafi Mihálytól. Kihirdetve Háromszék. (HU MNL OL A 130 - Illésy - 1b - 1188). A család a Kolozs vármegyei Récekeresztúron volt birtokos. Bene Konstantin 1866- os összeírás szerint nemes. A feljegyzések szerint ezen Bene család görög katolikus vallású.

Címerleírás: "Scutum militare coelestini coloris, in cuius campo brachium quodam humanum gladium evaginatum tenere, super qua Luna dimidia stelis micantibus circumdata visitur" - Kék katonai pajzsban emberi kar, mely kivont kardot tart, felette félhold látható, szikrázó csillagokkal körülvéve.

A firenzei Del Bene család címere XIV. században.

Bene del Bene

Ezen firenzei származású család több évszázadon keresztül meg-meg jelenik a magyar történelem színpadán, így őket is szívesen a fenti díszes sor részeként tekintem, mindezt annak ellenére, hogy magyar nemesi státuszuk nem volt.

Bene Mihály fogott bíró pecsétje (1692) Forrás: Bicsok Zoltán

Bene (csikszentgyörgyi, bán(k)falvi)

Már Báthori István fejedelemsége és lengyel királysága idején – az oroszok elleni háborúkat követően (1579–1581), melyben sok székely is részt vett –, kezdetét vette a székely közrendűek fejedelmi adománylevél általi felemelése, mely politika utóbb Báthori Zsigmond idején fokozó dott. A Báthori Zsigmond-féle, hanem a későbbi lófősítéseknek és gyalogrendbe való beemeléseknek is – minden esetben a kedvezményezett lakóházának adómentesítésére is sor került. A Bocskai Istvántól II. Rákóczi Györgyig húzódó székelypolitika egyik alapeleme mindvégig a kiváltságlevelek általi nemesítés, némelyik lófő családnak a nemesség körébe, más közszékely (darabont, lovaspuskás, gyalog lófő) családoknak pedig a lófők közé való felemelése volt. A 17. század elején például Rákóczi Zsigmond bocsátott ki címeres nemesleveleket, melyek közt megtaláljuk csíkbán(k)falvi Bene családét is.

Lófőséget 1607. június 27. Bene Antal nyert. (Gyulafehérvár. LR. IV/41.) - BENE de Csikszentgyörgy 1607. Gyfvári kfit. 4. L. Reg. 40. Rákóczy Zsigmond 1607.06.20.-án Kolozsvárot Bene Lörincznek, Jánosnak és Antalnak lófőséget, adó-és vámmentességet adományozott.

A fenti pecsét képet ezúton köszönöm Bicsok Zoltánnak, aki a „Minden nemes familiáknak pecséttyeiket jó spanyolviaszban tisztán lenyomtatva...” című hiánypótló doktori dolgozatában közreadta az alábbi leírással:
Tiltó funkciója azonban nemcsak a széki elöljárók pecsétjének volt, az alsóbb fokú igazgatás szereplői, például a falusi határbírák esetében is igazolnak efféle jogosítványt a korszak forrásai. Máté Péter bánkfalvi lófő 1679-ben lejegyzett vallomásában olvashatjuk:
„Egykor Bene Mihály jött vala hozzánk föld bírák lévén, mondá hogy mit cselekedgyék, mert Benedek Márton szántya egy földit. Én mondám, hogy tilcs [!] el az mü pecsétünkkel. Az szerént el járván benne Bene Mihály, előnkbe jövének ő kegyelmek törvényre, kévánná azt, hogy szabaditsuk belé az földbe Benedek Márton, mü ilyen választ tőnk az jobb föld bírákkal eggyütt: hogy az falu nélkül nincs módunk abban, ott Benedek Márton előttünk le tevé az pert. Az után Bene Mihály tiszt uram pecsétivel tiltotta el Benedek Mártont az földből.”

Csíkbánkfalvi középső Bene Mihály (1638/1639k.–1708) alcsíkszéki lófőrendű családból származott, felmenői nem ismertek. Sem tanulmányaira, sem esetleges tisztségeire vonatkozóan nincsenek információk, fogott bíróként is csupán egy alkalommal fordul elő az iratokban. Vélhetően azonos azzal a Bene Mihállyal, aki a csíkszentgyörgyi egyházközség 1696. évi lélekösszeírásában csíkbánkfalvi (martonosi) lakosként szerepel feleségével, Erzsébet asszonnyal együtt, illetve az alcsíki nemesség 1702. évi összeírásában a csíkbánkfalvi lófők sorában szerepel Bene Jánossal és ifj. Istvánnal.
Peremrészein kissé hiányos papírfelzetes pecsétje egy tanúkihallgatási jegyzőkönyvön maradt fenn, melyet bírótársaival:

csíkszentgyörgyi Fitz Bálinttal és

Ványolós Pállal, valamint

szárhegyi Szabó András Deákkal

közösen hitelesített. A felhasznált vörös színű viasztól kissé elszíneződött, életlen lenyomat Bene Mihály vélhetően önjogúlag felvett jelvényét ábrázolja, pajzsba szerkesztés nélkül: egy lebegő szívet alulról, átlósan két tőr döf át. A kompozíció fölött a tipárium tulajdonosának monogramja sejlik: M[IHÁLY] D[EÁK]. A pecsét peremét hangsúlyos karima emeli ki. A nyolcszög alakú gyűrűspecsét mérete: 14x11 mm.554

Bene de Petthes

Bene András 1647.04.15.-én I. Rákóczi Györgytől kap címeres nemeslevelet Gyulafehérvárott, a Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára -Libri regii - 23.kötet - 58.oldal. (Illésy gyűjtemény alapján). Petthes de Bene András Rathoni Ferenc felszabadított jobbágya. Kihirdetve Hunyad és Máramaros megyékben.

Bene de Thewk (Tök)

A kolozsmonostori konvent 1427.07.24- igazolja Bene de Thewk György, László, Máté, Miklós és István zálogjogát Alsó-Töki birtokaikra. Az eredeti levél 1520.05.23.-i átírata a Kolozsvári levéltár anyagai közt található meg.

Page updated

Google Sites

Report abuse