nándori Bene Antal (sz.:1718.02.19 - h.:1775.07.14)

A Röjtökön élő Nándori Benék az 1600-as évek elején kerültek a Pálffy, valamint a Forgách család gondozásába, egy a Nógrád megyében Balassák által elkövetett gyilkosság után. A röjtöki ág a Pálffyak familiárisa lehetett, sajnos egyenlőre nincs több adatunk róluk a katonai pályájuk alapján viszont a fentieket feltételezzük.   

Bene Antal született 1718.-ban Röjtökön, apja Nándori Bene Ferenc (1691 - ?), édesanyja felsőbükki Nagy Katalin (1698 - ?). 1756-ban megnősült és több gyermeke is született. Felesége, oroszfalvi és széplaki Botka Erzsébet (1731.02.21 - 1779).  

Gyermekeik:


Hagyatéka:

http://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_SKAN_He_09/?query=SZO%3D(Bene%20Antal)&pg=46&layout=s

Kelt.: Röjtök, 1779. szeptember 3. Bene Antal és felesége Bottka Erzsébet javainak összeírása. 

„Egy Curialis Ház Hely melly vagyon Röjtöki Helysigben Nap keletről Nemes Ingáncz Uramnak al Szélrűl penig Méltóságos Referendarius Nagy Jóseff Uramnak Pusztája Szomszédságában a mellyen is az épület az atya halála után az ulta elégett, előbbeni statussá szerént penig volt azon Curialis Helyen az utzara Szolgála felén egy Szoba, utánna egy konyha fa kéménnyel, az után egy kamara, egy Istáló mind mórbúi építtetett. Pallása Gerendákkal és fenyő dezkákkal, az után penig egy Istáló " és egy kamra lábfákra és karókra, után ismitt egy konyha keő kéményre a bót hajtáson kévűl mórbul építtetett, abbul benyúló azon túl egy kis Szoba a konyhán túl ismitt egy téres nagy Szoba és egy kamara morbul fenyő Gerendákra Deszkákkal építtetett, az egész épületnek penig a födele zupra volt az elein ugyan újabb az hátulián penig avitt födélre, következik az után egy Juh állas akol Csipló Pajta egy fiával, az után penig a vigiben veteményes és Gyümölcsös kert.(Muzsaj)  Musai Helysigben egy Curialis Haz helynek fele keletrúl Hegyi Ferencz Nyugotrul Kis János Polyondi Uramnak Jobbágy Szomszidságában, a melly az Épületnek fele Bene Successoroknak másik fele penig Németh Ferenczné Aszonyomnak esett, azon való épületek az Utza felől egy Szoba utánna egy konyha kémény nélkül az után egy kamara, Istáló 6 Marhára való az után ismitt kamara, utánna egy szoba utánna konyha keő kiminnyel ismitt Szoba és kamara, az után pajtás kert, abban semmi Épület nincsen az után Gyömölcsos kert." 

Eredeti, fogalmazvány. SL Acta orph. fam. 2. cs. Bene. 

Örökösei :

Bene örökösök: Ferenc (28), Mihály (26), József (18), István 14 éves. 

Bene Antal muzsaji kúriájához tartozó földek: 4 hold szántó - amiből 2 hold a szentmiklósi határban fekszik -, 2,25 kaszás rét, a lózsi hegyben 6, a szentmiklósiban 0,5 kapás szőlő, a muzsaji határban 0,5 hold erdő. Bene Antal birtokait - 28,5 hold szántó, 4,75 kaszás rét, 6,5 kapás szőlő, 0,5 hold erdő - 261 ft adósság terhelte. 

Bernáth György 6 hold szántót vásárol Nagy- és Kiskámonban 150 RFt-ért Botka János lányától, Botka Erzsébettől, Bene Antal feleségétől, 1769. 04. 23. - a Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan tanúsítványa (2 db)  

Idézet Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012):

"A Bene család Sopron vármegyéből származott és onnan elszármazva telepedett le Csongrád megyében, ahol a Sopron megyétől nyert bizonyítvány alapján 1781. június 18-án Bene Ferenc, István, Antal és János nemességüket kihirdettették. A Csongrád megyébe szakadt családtagok nem mindegyike használt előnevet, de akik éltek ezzel, azok „röjtöki” előnévvel éltek. A kihirdetési okmány nem említ előnevet, de az ideszakadt négy testvér tudta, hogy apjuk, Antal Röjtökön született, és tudták, hogy családjuk Röjtök községben bírt földesúri joggal. Tudjuk, hogy a családnak több tagja nyugszik Zomboron a temetőben, ezek némelyikének a sírkeresztjén „röjtöki” előnév olvasható. Bizonyos, hogy a XVI. században élt Bene Gergely, akinek a felesége nándori Nándory Ilona volt, ezeknek fiuk, Mihály 1672-ben kapott nemességet és nándori előnevet. Ennek a Mihálynak egyik unokája Ferenc, aki 1690- ben született, felsőbüki Nagy Katalint vette nőül, és ezzel kapta a röjtöki részbirtokot. 

Ferencnek fia, Antal már Röjtökön született 1723. február 7-én (pontosítva , ez a keresztelés dátuma!), akinek a felesége oroszfalvi Bottka Erzsébet volt. Antalnak a fiai voltak azok, akik Csongrádban kihirdették nemességüket. Ezek közül csupán Ferenc, Antal és István érdekel, Jánosról nem maradtak fenn adatok, lehet, hogy utódok nélkül halt el. Ferenc Zomboron van eltemetve, élt 80 évet, több megye táblabí- rája volt. Antal, akinek Punck Rózától született fia, Lajos vette el Oexel Annát, Alajosnak a lányát. De leginkább érdekel István, kinek felesége járdánházi Kovács Erzsébet volt, akinek lánya volt Ágnes, Alajos neje és nekünk ősanyánk. Ferenc fiai tovább sodródtak, részben Prágában, részben Bécsben éltek. Egyik késői unokája, Bene Ferenc a 13-as huszároknál szolgált, később mint ezredes a 2. huszárezrednek volt a parancsnoka, de akkor már betegeskedett és hamar nyugalomba vonult. "


A széplaki Bottka család 

Botka Erzsébet (1731.02.21 - 1779) apja Botka János, édesanyja Kisfaludy Rozália. Kisfaludi Rozália testvére pedig az a Kisfaludy László kinek dédunokája az a Meszlényi Terézia aki pedig Kossuth Lajos felesége.

A Botka családról az alábbiakat tudjuk:

Első ismert őse Szécsfalusi (Tengerdi) Szécs az 1250-es évekből. Eredetét Szántói Botka mestertől veszi, ki I. Lajos király korában élt. 

E nemzékrend – mint a családi közlemény megjegyzi – több rendbeli táblai perben (1725–1780-ig) királyi ügyész részéről is törvényes hitelességünek van elismerve.

A család-törzsnek Botka mesternek fiai magvaszakadás esetére a kölcsönös örökösödést fentartva 1414-ben osztoznak a vasvári káptalan előtt ősi javaikban, ugymint Somogy vármegyei Szántó (most Szantód puszta) Széplak, Endréd, továbbá Balosaj, Cseke, Kopács, Mankósfölde (később Botkaháza, most Tüske vár) (puszta) és Lepsény helység és pusztabeli birtokaikban.

A család Dávidnak (kinek nejeül Gérczey Veronika[890]* iratik) gyermekei által több ágra oszlik. II. László és I. István 1548-ban ismét a vasvári káptalan előtt öröklést szabályozó szerződésre léptek. II. Lászlónak – ki szülőföldén maradt, – ágazata állandóan széplaki előnevet használt. II. István a Dunán inneni vidékre költözött, de ága szintén leginkább a széplaki praedicatum mellett maradt. I. Ferencz ágazata leginkább csak Szántóról irá magát.

Kövessük legelsőbben is II. László ágát. Ennek unokája I. János nőül vevén berhidai Huszár Péter pápai, utóbb karánsebesi várkapitány leányát Katalint, alapját veté meg azon nagy birtokoknak, melyeket fia IV. Ferencz, és unokája V. Ferencz nevezetes tömegre szaporita. IV. Ferencz Zala vármegyének 1647-ben követe, 1653-ban pedig alispánja volt. Fia V. Ferencz Pápán, majd a tolnai kis várban lovasok hadnagya volt. Ez a szomszéd török bégekkel béke idején bizalmas viszonyban élvén, innen történt, hogy míg mások ősi javaikat odahagyva bujdokolni kényszerültek, ő ősi javait is kezénél tarthatá, és a menekvőktől és török spahiktól is tetemes jószágokat szerezhetett. Három fitestvére elhalván, a szép atyai javak is mind reá maradtak. Igy lett egyedüli ura az 1680–1683-ki osztály-levelek szerint Ráczság és Baranyaság tartomány-czimen nevezett uradalmain kivül Zala, Vas, Somogy és Veszprém vármegyében huszonkét falu- és pusztának. Tolna vármegyében pedig harmincznyolcz egész falut és pusztát valósággal birtokolt. De e birtokok gyermekei kezeikről csakhamar idegenekre kerültek. Azon időben felállván a neoquisticai Commissio Bécsben, V. Ferencznek özvegye és árvái is ez elé idéztettek. A megrettenés és a rosz tanács, hogy a Commissio alatti javakat befolyásos nagy uraknak adják el, – vesztükre lőn. A Tolna vármegyei 38 falut és pusztát, – melyekből (mint iratik) jelenleg a simontornyai, högyészi és kölesdi stb. uradalmak állanak, gróf Sinzendorf Weickard Venczelnek 1700-ban a győri káptalan előtt 10,400 f. egyrendü, és a Pálfalvi malom fejében 1350 for., összesen 11,750 frtért örökösen felvallák. Ugyanazon alkalommal a még fölmaradt két pusztát: Varsádot Székelyi Istvánnak 200 frt, és Pélyt Hanoldt Jánosnak 300 forintért vesztegették el. A vagyonbukást egyéb is követte[891]*. V. Ferencznek fia Ádám Rákóczy hive volt, később sógorával Bezerédj Imrével elpártolási gyanu alá jövén, elfogatott, és azzal együtt Sárospatakon a kuruczok által kivégeztetett 1708-ban[892]*. Ádám egyetlen leánya először Herczegh N., másodszor Sarko István neje lőn[893]*. Ádámnak testvérei: Pál 1711-ben nőtlenül, Klára pedig hajadonul haltak el. (Mária másodszor Bezerédj Imre neje volt.) Igy a királyi ügyész a férfi-ág magszakadása czimén a még kezeiken lévő ősi javakat: Széplak, Botkaháza, Endréd és Lepsényt is elfoglalván, ezek Dőry[894]* és gróf Nádasdy családoknak adományoztattak. Igy – a török időkben annyira virágzott – ágazat a XVIII. század közepén nevét is sirba vivé.

II. Ferencznek másik fiától V. Istvántól lejövő ágon János a Kisfaludy Rozália férje, 1725-ben inditott táblai perben megczáfolta az igényelt magszakadást, bebizonyitván (mint a családfán látható) az 1414-ben osztozóktól törvényes leszármazását. 1727-ben a királyi ügyészszel perszüntető egyességre lépvén, mely által joga és leszármazása elismerve lőn, – a peres jószágok fejében hatezer forintot fogadott el, és nyomban ennek alapján, egyesülvén a szerencsétlen Ádám leányával Rozaliával, és Anna Mária fiaival a Bezerédjekkel, több rendbeli táblai pert inditottak meg az ősi, és kivált az 1700-ban örökösen felvallott tolnai birtokok iránt, de sikeretlenül. E Jánosnak Zsigmond fiától származnak a mostani Dunán túli Botkák.

Visszatérve a családfán álló Dávidhoz, ennek másik fia II. István alapitá a Dunán inneni ágat, mely előbb Pozsony, majd Bars vármegyébe szakadt. II. Istvánnak unokája IV. István gróf Illyésházy György banderiumát vezényelvén, a gróf Souches tábornok ajánlatára a lévai ütközet után, melyben vitézségével érdemeket aratott, 1666-ban a kis-tapolcsányi és hrussói vár al-kapitányságával jutalmaztatott meg I. Leopold által. Vére Bálint (ki a családfán nincs) a szeredi erőd parancsnoka, mint török fogoly az érsekujvári sánczokban gúzszsal fojtatott meg. IV. Istvánnak fia György Pálffy huszár ezredében rajnai háborúban részt vevén, 1694-ben franczia fogságba került, de a fiatal zászlótartó ötvenöt huszárjával keresztül vágta magát Mastrichtig, és Metznél a szövetséges hadsereghez kapcsolódott. 1708-ban a pozsonyi királyi önkényteseket a kuruczok ellen vezeté, és jutalmul a botfalvi, galantai és névedi jószágokat kapta. Egyik fia

IV. László Pozsony megyéből Bars vármegyébe, testvére Bálint pedig Zala vármegyébe költözött, hol mindkét helyen utódaikban fenmaradtak. IV. Lászlónak Gyárfás Katalintól fia V. László ennek Gosztonyi Jozefától a családfán látható több gyermeke maradt, kik közül Tivadar Bars vármegyének 1839-ben főjegyzője, az 1843/4-ki és 1847/8-ki országgyülésen pedig követe volt. Irt munkát: De Duellis.Testvére Bálint azon vármegyének 1839-ben al-ügyvéde.

A Zala vármegyébe visszaszakadt Bálintnak fia József azon vármegyének 1835–1837-ig választott első alispánja. Testvérének Mihálynak unokája Mihály ugyanott 1844-ben alszolgabirói hivatalt viselt. Ennek testvére Pál Somogy vármegyében alszolgabiró 1843-ban.

Somogy vármegyében Botka Antal 1843-ban fő-ügyvéd. 

http://genealogy.euweb.cz/hung/botka1.html