I. nándori Bene András (sz.:1568 - h.: 1626 után)

Apja Bene Mihály, anyja Kereskényi Nagy Katalin.Felesége : Csabay Kovách Borbála 

Részletek Bene András Nógrád vármegyei pályafutásáról, a korabeli Nógrád vármegye közgyűlési jegyzőkönyvek alapján:

1597

(I. 3.) Bene András (egregius) prokurátort vallott.

(I.13.) Rédey Zsigmond (egregius) tiltakozott amiatt, hogy Bene András (egregius) a néhai Bornemissza Farkas (nobilis) Nógrád megyében lévő birtokait magának akarja elfoglalni és megszerezni. Ugyanakkor Bene András viszonttiltakozott és kijelentette, hogy meg akarja védeni magát Rédey ellen.

(I.21.) Kaplini Bornemissza Miklós személyében Rédey Zsigmond (egregius) tiltakozik, és kijelenti, hogy Nógrád megyében lévő birtokait meg fogja védeni az erőszakos elfoglalóktól, nevezetesen Foduczky Gergely özvegyétől, Bene Andrástól, Kéry Ferenctől és Kovács Kristóftól.

1598.01.22 , Beszterce

Bene András és Mihály, Kékkő és Dévény várak provisorai, választott bíróság előtt urukkal Balassa Zsigmonddal szemben jövedelmeinek hűtlen kezelése miatt elmarasztaltatnak / Jelzet: P 632 - IV. - No. 200.

1598

(I.27.) Nándori Bene András (nobilis) kérésére Herédy Mihály (nobilis) szolgabíró megidézte Vásárdy Farkast (nobilis) és feleségét, Vidffy Krisztinát, Sztracin possession, Benkó Gergely nevű jobbágyuk útján április 30-án, az alábbi jobbágyaik törvény elé állítása ügyében: Barta István, Barta Tamás, Kotman Benedek, Bozi Máté, Szakos András, Fejes Benedek, Fejes Márton és János, Antal János, Vniodenszki Simon, Antal György, Sereg Antal (providi).

1598. december 14.  Luciae Virginis) Losonc oppidum

280. (I.37.) Bene András (nobilis) kérésére Herédy Mihály szolgabíró megidézte Ebeczky Tamást (nobilis), kissztracmi Tamás nevű jobbágya útján Nagysztracinban december 9-én Horváth György nevű szervitora törvény elé állítása ügyében. 

281. (I.37.) Ugyanazon szolgabíró, ugyancsak Bene András kérésére, annak Eördögh András nevű szökött jobbágyát visszakövetelte Paczot András özvegyétől, Balassa Máriától (magnifica) és néhai Balassa Bálint (magnificus) fiától, Balassa Jánostól a nevezettek felsőesztergári jobbágya, Drozd Péter útján.

1599. január 19. Fabiani et Sebastiani h. n.

305. (I.42.) Balassa Zsigmond (magnificus) nevében Bene András bejelentette, hogy a portyázó katonák ellen birtokain fel fog lépni, amit a vármegye meg is engedett neki.

324. (1.45.) Bene András kérésére Herédy Mihály (nobilis) szolgabíró megidézte a néhai Paczot András (egregius) özvegyét, Balassa Máriát (generosa), Felsőesztergáron, Mancsár András (providus) nevű jobbágya által január 17-én.

326. (I.45.) Bene András (nobilis) kérésére Géczy András (nobilis) szolgabíró megidézte Szentmáriay Györgyöt (egregius) annak servitora, Szanyi Demeter útján Losoncon, 1598. december 14-én.

333. (I.46.) Szigethy Dámján nevében Bene András viszonttiltakozott, és közölte, hogy ha az előbbi tiltakozónak a falun kívüli mezőn is van búzája, azt kerítse körül.

1599. április 26.  (II.p. Georgii) Losonc oppidum

406. 508. (I.74.) Giczy András (egregius), a szécsényi vár /praesidium/ katonája zálogként átadta Lapujtő possession lévő négy egész jobbágy telkét /sessio colonicalis seu jobagionalis/, melyeken Barabás Domokos, Varga Márton, Kovács Balázs és Varga Ambrus ülnek, valamint Baksaházán lévő nemesi kúriájának negyed részét és Kotrocó possession lévő birtokának felét, a tartozékaival együtt nándori Bene Andrásnak (egregius) és örököseinek 150 forintért. Fenntartva magának, hogy amikor a jószágokat vissza akarja váltani, szabadon tehesse, és ha Bene Andrást vagy utódait nem akarja megtartani a birtokán, akkor az alispán jelöljön ki nekik azzal egyenértékű birtokot.

1599. május 24. (II. p. Ascensionis [Domini]) Gács possessio

344.(I.47.) Bene András kérésére Szécsényi Lajos (nobilis) szolgabíró január 26-án megidézte néhai Vidffy Kristóf (egregius) özvegyét, Dalmadi Erzsébetet (generosa) bizonyos kintlévő adósságai behajtása miatt Szécsényben az özvegy mohorai jobbágya, Csányi Tamás (providus) útján, egyúttal az adósságot vissza is kérte.

351. (I.48.) Esküdtek: Tercsy Farkas, Tercsy György, Madách Péter, Ebeczky Imre, Kékedi György, Szentmáriay György, Bata Bálint, Szécsényi Lajos, Bay Ferenc, Etthre Kelemen, Horváth, másként Voxith János, Pilinyi Benedek, Pető Tamás, Bene András.

1599. szeptember 5. (II. a. Nativitatis Mariae) Losonc oppidum

357. (I.50.) A lovasok és gyalogosok kapitányává Bene Andrást és Görcsy Gáspárt választották, akik 150 forint fizetséget kapnak. A katonák és a kapitányok fizetésére a törökök alattvalói házanként 1 forintot fizessenek.

1599. december 20. (II. a. Thomae apostoli) Losonc oppidum

385. (I.54.) Libercsey Mihály szolgabíró és Szécsényi Lajos esküdt (nobiles) jelentették, hogy Madách Péter (egregius) kérésére 1599. november 16-án kiszálltak Alsóesztergár possessióra, és ott Balassa Zsigmondtól (magnificus) tiszttartója, Bene András (nobilis) útján visszakövetelték Kisfalud possessio lakóinak elhajtott disznait. Bene András ura nevében azt válaszolta, hogy a disznókat azért hajtották el, mert Madách Péter nem tartotta be azt a megegyezést, amit az alispán előtt kötöttek, ezért az ő ura a disznók tizedét megvásárolta, és egyharmad részét megtartja magának.

389. (I55.) Madách Péter kérésére Libercsey Mihály (nobilis) szolgabíró megidézte Balassa Zsigmondot (magnificus), annak jobbágya, az Alsóesztergáron lakó Varga András bíró (providus) útján, valamint személyesen megidézte Balassa tiszttartóját, Bene Andrást, 1599. december 30-án, hogy a következő szentpéteri jobbágyait törvény elé állítsa: Kelemen szentpéteri bíró, Szkaliczki Mihály, Makarszki Benedek, Szucsánszki István, Hrucsar Mihály, Kovács Márton, Kadancz István, Zcsanyi Oszvald, Fekécs Bálint, Kadancz Simon (providi).

1600. március 12. (II. p. Invocavit) Losonc oppidum

396. 498. (I.72.) A Balassák (magnifici) tiszttartója, Bene András (egregius) ünnepélyesen tiltakozik Kéry Ferenc (egregius) alispán ellen, és kijelenti, hogy ha a Balassa alattvalók büntetés terhe alatt valamely kárt okoznának a felkelés idején, tőlük az alispán ne követeljen büntetést, hanem azokat az alispán birtokairól visszaküldeni igyekezzék.

397. 499. (I. 72.) Libercsey Mihály (egregius) szolgabíró tiltakozik Balassa Zsigmond és Imre (magnifici) alattvalói és tiszttartójuk, Bene András ellen, mert az semmilyen pénzbehajtást nem engedélyezett véghezvinni a Balassák birtokán, őt megtámadta, gyalázkodó szavakkal megsértette, majd a vármegye szolgabírójának tisztségét és jogait a pénzbehajtás terén semmibe véve durván elkergette.

401. 503. (I. 73.) Az előbbiekkel szemben Bene András (egregius) az említett Balassa Zsigmond és Imre tiszttartója eltiltja Turicska, Bisztricska és Zelene lakosait Mlágyó possessio erdejének használatától.

406. 508. (I. 74.) Giczy András (egregius), a szécsényi vár /praesidium/ katonája zálogként átadta Lapujtő possession lévő négy egész jobbágy telkét /sessio colonicalis seu jobagionalis/, melyeken Barabás Domokos, Varga Márton, Kovács Balázs és Varga Ambrus ülnek, valamint Baksaházán lévő nemesi kúriájának negyed részét és Kotrocó possession lévő birtokának felét, a tartozékaival együtt nándori Bene Andrásnak (egregius) és örököseinek 150 forintért. Fenntartva magának, hogy amikor a jószágokat vissza akarja váltani, szabadon tehesse, és ha Bene Andrást vagy utódait nem akarja megtartani a birtokán, akkor az alispán jelöljön ki nekik azzal egyenértékű birtokot.

467. 443. (I. 62.) Balogh Gáspár (nobilis) bizonyságlevél /litterae testimoniales/ kiadását kéri a vármegye pecsétje alatt, a néhai Rédey Zsigmond (egregius) által Bene András és Ferenc (egregii) ellen benyújtott tiltakozásról, mely szerint nevezettek egy fogoly gyermeket tartanak maguknál, akit a füleki katonák adtak át nekik.

468. 444. (I.62.) Ugyancsak Balogh Gáspár tiltakozik Bene András (egregius) ellen, aki nem tagadta, hogy a fogoly gyermeket elvitte Fülekről, amely kezesállítási /fideiussoria cautio/ kötelezettség mellett történt.

498. 480. (I.67.) Balassa Zsigmond tiszttartója /officialis/, Bene András (nobilis) ura személyében nyilvánosan eltiltja Alsósztregova, Kisfalud és Felsősztregova lakosait a Podluzsan és Kelecsény területére való behatolástól.

509. 491. (I71.) Arany János (egregius) szolgabíró eskü alatt jelentette, hogy az alispán parancsára, valamint vatai Batha Bálint (egregius) kérésére megidézte a néhai gyarmati Balassa András (magnificus) fiait, Balassa Zsigmondot és Imrét (magnifici) jobbágyuk, a Turcsa (Turicska) possession lakó Szabó Balázs útján (providus), hogy jobbágyaikat: Mitkó Zsigmondot, Vámos Tamást, Bodrug Tamást, Fazekas Györgyöt, Divény majorosát /allodialis/ Maczkó Lászlót és Tamást (providi), akik mindannyian Rónyán laknak, törvény elé állítsák. Ezenfelül ugyannak közbejöttével megidézte Bene Andrást (egregius), a Balassák tiszttartóját, hogy servitorát Linka Mártont törvény elé állítsák. Az idézés 1600. január 2-án történt.

1601. május 7. (II. p. Misericord iae) Losonc oppidum

513.(I.75.) Bene András tiltakozás formájában kijelenti, hogy ura beleegyezése nélkül Szécsény vára építéséhez nem küldheti annak munkásait, mert azokat ura rezidenciájának építéséhez akarja visszatartani.

540. (I.79.) Nándori Bene András (egregius) perátküldő levelet /litterae transmissionales/ kapott, amelynek 5 forint az ára, amely összeget Hont vármegyében ígérte megfizetni.

544. (I.80.) Bene András (egregius) kéri, a vármegye adjon ki számára azokra az ügyekre vonatkozó intézkedéseiről szőlő leveleket, amelyeknek feljegyzései az egri ostrom alatt a protokollum megsemmisülése miatt elvesztek. Kéri befoglaltatni, hogy az előző eljárástól függetlenül felújíthatók azok a peres ügyek, amelyek még nem nyertek befejezést.

547.(I. 80-81.) Polthári Soós Gábor (egregius) tiltakozik Balassa Zsigmond (magnificus) ellen, tudniillik korábban zálogba adta neki bizonyos dolgait, és a visszaváltás ideje eljővén, a visszaváltási összeget lefizette, Balassa a pénzt magához vette, de az elzálogosított tárgyakat vissza nem adta, hanem hatalmaskodva magánál tartja. Herédy Mihály szolgabíró mindezt igaznak mondta, és eskü alatt jelentette, hogy a perfelvételhez a nevezettet megintette. A kár 12.000 forint.

548. (I.81.) Bene András tiltakozik az előbbiekkel szemben és kijelenti, hogy urának [Balassa Zsigmondnak] semmit nem adott Soós Gábor, és akkor Vizucsányi sem volt otthon, ezért attól kérje vissza pénzt, akinek adta. Azonkívül perfelvétel sem volt.

1601. június 19. (III. p. Trinitatis) Gács possessio

570. (I.87.) Bene András (egregius) tiltakozik Nagy Egyed (nobilis) eljárása ellen, mivel az, mint arendator, Tarnóc és Gerge possessiókon lévő birtokrészeinek tizedét magának megszerezte. A tiltakozó közli, hogy birtokainak tizedét senkinek nem akarja átadni, és ha megegyezik az arendatorral, a tizedet magáénak nyilvánítja.

Nagy Egyed nem feltétlenül negatív, talán inkább rendkívül ambiciózus személyiségének megítéléséhez szolgálhatnak adalékul a Nógrád vármegye közgyűlési jegyzőkönyveiben a vele kapcsolatban fennmaradt bejegyzések is: a drégelypalánki kapitány és nándori Bene András közötti vita 1601 és 1602 folyamán több alkalommal is a vármegye elé került. Ennek alapját az képezte, hogy mind Bene Andrásnak, mind pedig Nagy Egyednek –részben bérelt – birtokrészei voltak több nógrádi faluban (Tarnócon, Kalondán, Gergén). Bene András 1601 nyarán tiltakozást nyújtott be a vármegyének, miután Nagy Egyed az ő birtokainak tizedét –szerinte jogtalanul– megszerezte magának. A kettejük közötti ellentét elmélyülését jelzi, hogy 1602 januárjában mindketten a másik, illetve jobbágyaik jószágának elhajtásával vádolták egymást. Bene András nyíltan hatalmaskodással vádolta a kapitányt. Nagy Egyed többi, ez idő tájt a vármegye előtt zajló tiltakozása a birtokain,  birtokrészein, házában jogtalanul tartózkodó, mezejét, erdejét, rétjét jogtalanul használó jobbágyok eltiltására irányult. Bár feltűnő, hogy az eltiltások többnyire Bene András jobbágyait érintették. Mindezek után 1602 májusában már Nagy Egyedet a füleki vár alkapitányi tisztségében találjuk Honorius Tanhauser német kapitány alatt, áthelyezésének okát azonban sajnos nem ismerjük. 

1601. december 17. (II. a. Thomae apostoli) Losonc oppidum

613. (I.96.) Gyarmati Balassa Zsigmond (magnificus) nevében tiszttartója, Bene András (egregius) tiltakozik a vármegye határozata ellen és közli, hogy birtokairól nem tud gerendákat szállítani Szécsény várához.

617. (I97.) Soós Jánosnak való tartozása ügyében a vármegye a következő határozatot hozta: mivel 1593-ban a nevezett Soós János, a jegyző és az akkori bírók fizetségére a vármegye portánként 50 dénáros taxát vetett ki, amelyet az akkori alispán, Osztroluczky Menyhért (egregius) kezéhez juttattak, hogy abból az adósságokat fizesse ki, és erről jelentést adjon a vármegyének, és mivel mind a mai napig nem fizettek Soós Jánosnak és a jegyzőnek, és tudják, hogy a taxát beszedték, ezért elrendelték, hogy Osztroluczky Menyhért a törvényszéken adjon jelentést az említett taxáról, vagyis az adókról /contributio seu taxa/, amelyeket 1593-tól hivatal végéig a vármegye kivetett. Ha ezt nem teljesíti, akkor megyebeli birtokait az alispán lefoglalja, és elfoglalva tartja, amíg az adók felhasználásáról kielégítő magyarázatot nem ad. A végrehajtással megbízzák Soós Jánost, Bene Andrást, Balogh Gáspárt, Tercsy Györgyöt és Batha Bálintot, akiknek meghagyják, hogy a következő törvényszék előtti harmadik napon Osztroluczky Menyhérttől a kért jelentést hajtsák be, és a losonci sedrián számoljanak be erről. Továbbá, az Osztroluczky ideje alatt hivatalban lévő szolgabírők ugyancsak kötelesek legyenek jelentést adni az előbbiekről.

669. (I.115.) Tercsy Farkas szolgabíró nándori Bene András (egregius) kérésére, az alispán úr parancsára megidézte Indy Pétert (nobilis), Ebeck possession lakó jobbágya, Kocsi György (providus) által, hogy a nevezett Horváth Márton nevű familiárisát a perben bővebben részletezendő hatalmaskodás miatt törvény elé állítsák. Az idézés 1601. július 24-én történt.

670. (I.115.) Nándori Bene András (egregius) felperes pere Hindy Péter (nobilis) alperes ellen, a felperes szekereinek megtámadása és búzájának ellopása tárgyában.

A felperes részéről Záborsky János a vármegye prokurátorvalló levelével megjelenve előadja, hogy 1601. május 18-án, amikor a törökök és tatárok a legkeményebb beütésekkel pusztították és néptelenítették el az Ipoly folyó vidékét, a mondott alperes, nem tudni, mi okból vezettetve, Horváth Márton (agilis) servitorával együtt öt búzával megrakott szekeret megtámadott, amint azok Haraszti possessio területén áthaladva Feketesár nevű Hont vármegyei helyre igyekeztek, és azokról az alperes két zsák búzát hatalmaskodva elvitt, a felperes szabadságának nem kis sérelmére. A felperes a hatalmaskodásról országban ismert törvénycikkekre hivatkozva kéri az alperes törvény elé állítását és az igazság teljes kiszolgáltatását.Az alperes személyesen megjelent, kérte a perről és az idézésről másolat kiadását, amelyet meg is kapott, a díjat ezért kifizette.

1602. január 28. (IL p. Conversionis Pauli Apostoli) Losonc oppidum

734. (I. 131.) Tercsy György (egregius) felperes pere nándori Bene Ferenc (nobilis) alperes ellen, amely a felperes kúriájáról bizonyos igásmarhák elhajtása miatt indult. A felperes előadta, hogy 1601. szeptember 23-án, Pribék Jónás, Krátky Máté és Gergely deák (agiles), Bene András familiáriásai, nem tudni, miféle okból és mily merészségtől vezettetve, a felperesnek Hártyán possession lévő nemesi kúriájára támadtak, és onnan erőszakkal marhákat hajtottak el Bene András parancsára. Ezzel a hatalmaskodással igen nagy kárt okoztak a felperesnek, és nemesi jogait is megsértették. Ezért a felperes kéri a nevezettek törvény elé állítását és az efféle hatalmaskodásról kiadott törvények értelmében az igazság kiszolgáltatását és az ítélet meghozatalát.Az alperes nevében Szkaliczky Mihály mindenről másolatot kért.

736. (I. 132.) Bene András (egregius) sürgeti a vármegyét, hogy Osztroluczky Menyhért jelentésére a végrehajtási utasítást a vármegye a saját pecsétje alatt a következő törvényszéken adja ki. Az írás Mohorára vonatkozzon.

737. (I.132.) Bene András kérésére Bata Bálint (egregius) engedélyezte, hogy egy jobbágya, aki új házat épít, a Papi berekben átteleljen.

743. (I. 133.) Nándori Bene András (egregius) kérésére, a vármegye utasítására Arany János szolgabíró a mostani törvényszéken megidézte Nagy Egyedet és Újlaki Mihályt, 1601. szeptember 11-én, a kalondai malomban lakó Széi János (providus) útján, hogy törvény elé állítsák Váci Miklós, Nagy Orbán, Kis Demeter nevű servitoraikat két disznó elhajtása miatt.

744. (I. 134.) Nándori Bene András (egregius) felperes, Nagy Egyed és Újlaki Mihály (egregii) alperesek ellen, két disznó elhajtása miatt indított pere. A felperes nevében Kürtössy Mihály a vármegye prokurátorvalló levelével megjelenve előadta, hogy az 1601. évben Mária mennybemenetelének ünnepe (aug. 15.) körül Váci Miklós, Nagy Orbán és Kis Demeter, az alperesek servitorai, az alperesek külön utasítására a felperes Kalonda possessiójáról két disznót hatalmaskodva elhajtottak, a felperes tarnóci jobbágyainak, Varga Albertnek és Ferencnek (providi) akarata ellenére. Az elvitt disznókat most is birtokukban tartják, és szolgabíró és esküdt kérésére sem voltak hajlandók visszaadni a felperes jobbágyainak. Ezzel nem kevés kárt okoztak, és megsértették a hatalmaskodásokról újabban hozott országos törvényeket. A felperes a Tripartitum 3. részének 33. címére hivatkozva ítélet meghozatalát és igazságszolgáltatást kért.

1602. április 29. (II. p. Jubilate) Losonc oppidum

A keddi napon folytatódó törvényszék 1602. április 30.

817. (I.152.) Nándori Bene András felperes pere Indy Péter alperes ellen búzájának erőszakos elvitele miatt. Az felperes nevében senki sem jelent meg, az alperes pedig készen áll a válaszadásra. Mivel a felperes nincs jelen, az alperest fölmentik a kereset alól, aki erről bizonyságlevél kiadását kérte.

821. (I.153.) Ugyanazon Arany János szolgabíró Nagy Egyed kérésére megidézte nándori Bene Andrást (nobilis), Kalonda possession lakó jobbágya, Orbán Pál (providus) útján, 1602. január 25-én.

1602. május 20. Losonc oppidum

846. (I.164.) Bene András (egregius) Arany János szolgabíró útján ünnepélyes tiltakozással kijelenti, hogy Tarnóc és Mihálygerge possessiók tizedét senki idegennek nem engedi át.

1602. június 10. (IL p.Corporis Christi) Gács possessio

861. (I.167.) Ugyancsak Balassa Imre és Zsigmond nevében Záborsky János inti Bene Andrást azon birtokjogának bizonyítására, amely alapján Alsóesztergáron a kastély melletti nemesi kúriát birtokolja. Ha ezt nem teszi meg, és emiatt támadás éri, azt csak magának köszönheti.

862. (I.167.) Az említett Bene András nevében fivére, Bene Ferenc (nobilis) az előbb felhozottakra azt válaszolja, hogy ők nem kötelesek a Balassáknak birtokjogukról számot adni. Azonkívül a kérdéses kúriát hozzá tartozó járandóságok nélkül bírják.

863. (I. 167.) Mindezek után Záborsky János szolgabíró és esküdt kiküldését kérte a vármegyétől, hogy a nevezetteket itt, a törvényszéken birtokjoguk bizonyítására intsék.

864. (I.167.) Bene Ferenc erre azt válaszolta fivére, Bene András nevében, hogy azt a kúriát már hatvan éve szabadon birtokolják.

865. (I. 168.) Bene András nevében fivére, Bene Ferenc ünnepélyes tiltakozást jelentetett be amiatt, hogy Balassa Zsigmond (magnificus), nem tudni, milyen okból, megparancsolta Bene András elfogatását és megöletését, nemesi szabadságjogai megsértésével. Ezért újra és újra tiltakozik, és kéri, hogy ha valaki Bene András támogatására valamit tud, azt adja elő. Ha pedig Balassa azt állítja, hogy Bene Andrással kapcsolatban valamiféle joggal rendelkezik, vagy valami nézeteltérés miatt akarja őt megkeresni, akkor arra itt a vármegye nemeseinek törvényszékén vagy más alkalmas helyen, például Zólyomban kerítsen sort, és ne kényszerítse Bene Andrást a saját várában való válaszadásra.

866. (I.168.) Mindezekkel szemben Záborsky János azt mondta, hogy a Balassa uraknak nem áll szándékukban bárkit megöletni, de ha Bene Andrást elkaphatják, akkor mint szökött servitorukat fogják elfogni. Mivel törvénytelenül és ok nélkül szökött meg az urától, ezért bárhol is mutatkozik késznek az erről való válaszadásra, a vármegye törvényszéke előtt vagy más helyen, mindenképpen ura bíráskodása alatt marad.

867. (I. 168.) Bene András nevében Soós János kijelenti, hogy Bene András nemes ember, akinek megvan a bírája, aki elé tartozik állni. Ha pedig nemességének határát valamiben túllépte volna, Balassának akkor sincs arra felhatalmazása, hogy a nevezettet megbüntesse vagy zaklassa.

868. (I.168.) Záborsky János erre azt mondja, hogy itt nem a nemesség kérdéséről, hanem egy szökött szolgáról van szó. Képtelenség lenne, hogy egy szökött szolga a vármegye előtt adjon magyarázatot urának, hanem ott kell ezt tennie, ahol szolgálatban volt.

869. (I. 168.) Bene András kötelezte magát, hogy azon bíró előtt ad magyarázatot, akit számára kirendelnek.

1602. július 8. (II. p. Procopii) Losonc oppidum

884. (I.172.) Tercsy Farkas (nobilis) szolgabíró eskü alatt jelentette, hogy Kéry Ferenc alispán parancsára és Újlaky Mihály (egregius) és Keszy Katalin (generosa) fiainak, Újlaky Istvánnak és Jánosnak (nobiles) kérésére megidézte nándori Bene András (egregius) feleségét, Kovácsi Borbálát (nobilis), Alsóesztergáron lakó servitora, Tarnóczi Pál útján, 1602. július 3-án.

907. (I. 176.) Nagy Egyed (egregius) füleki alkapitány eltiltást jelent be Bene András (nobilis) alattvalója, Goda András (providus) ellen, aki most az ő házában Tarnóc possession lakik. Ugyanis Bene András ezt a jobbágyot Murakeszy Pál (nobilis) nála zálogban lévő birtokáról elbúcsúztatta, és bár már megkapta a törvényes engedélyt a távozásra, még mindig Nagy Egyed házában lakik, ezzel jelentős kárt okozva neki, mert rétjeit, földjét is használja, mintha azok az övéi lennének. Most ezért eltiltja a nevezett jobbágyot földjeinek, rétjeinek és házának használatától.

925. (I. 179.) Nándori Bene András (egregius) a vármegye közönsége előtt ünnepélyesen tiltakozik Balassa Zsigmond (magnificus) ellen, mert Balassa őt a bemutatott menedéklevele /salvus conductus/ ellenére néhány szolgájával, mint nyilvános gonosztevőt, a nemesi szabadságjogai megsértésével megkísérelte elfogatni és letartóztani. Ezért ha őt a továbbiakban bárminemű zaklatás éri - a menedéklevele ellenére -, akkor azt csakis Balassának fogja tulajdonítani. Ha pedig Balassa bármit tenne a tiltakozó jogai ellen, akkor nem rejtve, hanem nyíltan és a megfelelő bíróság előtt fog ellene keresetet benyújtani.

926. (I.179.) Az előbbi tiltakozással szemben Záborsky János kijelenti, hogy Balassa Zsigmondnak (magnificus) joga van Bene Andrást elfogni, ugyanis Bene bizonyos kiváló nemes személyek mint fogott bírák előtt, azaz az alispán, Palásthy József, Soós János és Ruttkay János előtt arra kötelezte magát Balassának, hogy a Trencsén megyei Besztercén 15 napon belül megjelenik és magyarázatot ad az ellene felhozottakra. Ezután Balassa az említett urak közbenjárására Bene Andrást elengedte. De mivel Bene András az előbbi ígéretének nem tett eleget, így Balassa más módon kénytelen eljárni ellene minden baj és nehézség felvállalásával.

1598-ban kezdődött vádaskodás és pereskedés után 1602-03-ban a Balassák indulatai a tetlegességig fajulnak. 1608-ban Illésházy nádor tesz megjegyzést a Bene családot ért tragédiáról! 

1608. június 30.  Sopron megye közgyűlése (congregatio generalis) 

681. (II. 223.) Néhai nemes Bene … és felesége, Zsuzsanna árváinak törvényes gyámja, Zsófia asszony nevében egregius Vizy András tiltakozott a gyermekek javainak érdekében. A szövegben szerepel Illésházy István nádor egy levele és egy hivatkozás az 1602-ben történtekre. A folio töredezettsége és a szöveghiányok miatt több nem tudható meg. 

/ X 7026 Illésházy család (P 1341) Batthány család levéltára,

/TURBULY ÉVA: SOPRON VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI JEGYZŐKÖNYVEINEK REGESZTÁI II. 1595-1608 

E 148 Magyar Kamara Archívuma - Neo -regestrata acta -F.373.-N.32. & O69 -Kúriai levéltár - Acta post advocatos - F.86.-N.7. & F.69.-N.12.

Mivel András életben maradt, sőt Nógrád vármegye táblabírósági bejegyzése szerint 1616-ban még csak 48 éves, arra lehet következtetni, hogy Ferenc testvére esett áldozatul az Andrást ért orvtámadásnak a Balassák részéről.

A család Nándori Bene Ferenc 1602-1607 közötti tragikus halála után, árváit Pálffy Katalin(1590-1639) (Forgách Zsigmond nádor felesége) és Pálffy Zsófia (1596-1668)  (Johann Maximilian Von Und Zu Trauttmansdorff-Weinsberg felesége) vette pártfogásba. Az egyik árván maradt gyerek lehetett Nándori Bene János (kb.1595-kb.1660) , kinek 1616 június 2-án Prágában III. Ferdinánd király címeres nemeslevelet ad. Felesége Halászi Bodor Katalin és gyermekei: György, Péter és Zsófia az oklevélben megemlítettnek. Ők lesznek a sümeghi Bene család és feltételezhetően a röjtöki-ág ősei.   

A minap egy érdekes levél bukkant fel mely egy kis adalékul szolgál Bene András életutjához is:

Koháry Péter érsekujvári kapitány levelei Thurzó György nádorhoz 1611–1616 (77. p.)

Újvár, 1613 május 5. 

«Az végbeliekre az Nagyságod leveleit az hatvaniaknak lovokról és azon csatázókról én megkültem, magam is irtam de sem lovokban sem az csatáz'ókban csak egyet sem hoztak elő, mi végre cselekeszik nem tudhatom. Immár Nsgod lássa mit cselekeszik velek. Volt itt Somogyi Mátyás nállam és némely kapitányok is, az kik ugyan protestáltak, hogy ha kívántatik és nem szolgálhatnak, okai ne legyenek, mert az nagy ízetetlenség miatt vitézlő népnek parancsolni is ha akarnak szovokat nem fogadgyák. Ezt kegyelmes uram én odafel is megírtam ő felségének. Nagyságod lássa, ha valami zür zavar támad Nsgtok nekünk ne imputállja, mert elég idején mindenekről tudósítottuk Nsgtokat. Minthogy az hatvani csatázókban megnem foghattak, az mely katonák Bene András levelével ez őszszel csatáztak azokat ide czitáltattam volt és tegnap előtt volt törvények. Az gyarmati vice kapitán ki tisztula belőle, mert nem ő akarattyából mentek el. Hanem az törvény Bene Andrást sullositá meg és azokat is az katonákat az kik oda voltak. Az katonákot hármat megfogattam bennök, az többit proseribálták. Bene Andráshoz nem nyúlhattam, minthogy nemes ember, azzal is excipiála, hogy ha Nsgod vagy más ez dologért őtet prosequalni akarja, vagyon kompetens birája és megfelel, ez immár Nsgodon áll mit akar mind vele s mind az fogott katonákkal cselekedni, Nsgod adgya tudásomra. Továbbá kegyelmes uram Nsgodtól bocsánatot várok, hogy az hódoltság dolgáról enniszer bántom levelemmel Nsgodat, látom az szeginséget, az napról napra való nagyobb Ínséget és nyomorúságot. Az törek annyira rettekteti, hogy immár sokan pusztán hadták falujokat, egyszersmind hatvan-hetven levelet is kiküldenek reájok, a mellett minthogy közelebb is vadnak Esztergámhoz ki csatáznak reájok. Ez elmúlt Pénteken is Kemenczénél leskedvén Szőgyéni Farkasra találtak az ki Nsgod szolgája is volt és itt való katona, azt levákták. Ugyanazon kemenczeiek minémfí írást hoztak Cardinal uram ő nagyságától reám im Nsgodnak in specie felkültem, én még ez ideig senkit be nem engedtem hódolni az Nsgod parancsolattya szerint. Nsgod találjon módot benne mit kell cselekednünk, mert ezek az törökök ki nógrádi béknek, agának etc. ki drégelinek irja magát, holott Istennek hála most azokban nem békék hanem keresztyén kapitányok laknak és birják. Azért mindenekből Nsgodtól várok. Nsgodat kérem ezen Cardinal uram ő nsga irását külgye is még vissza.» 

Utóiratban, külön ív papiroson : 

«P. S. Ez dologról is kelleték Nsgodat tudósítanom. Történt ez napokban ilyen dolog itt, hogy az itt való mives népnek egy része titkon praktikálván az itt való Cardinal uram ő nsga udvar birájával, Ő felsége alól el akartak állani és nem az kapitántól, hanem az udvarbirótól akartak dependeálni, az ki soha az előtt, még az mikor Nsgod birta is ezt az helt, nem volt és hogy felsége és Nsgod engemet ide beállapitott is mind akkor s' mind az mai napig az kapitántól hallgattak. En azért azt eszemben vévén, azokat mind megfogdostattam és vasban verettem, tegnapelőtt pediglen mind Nitra, Komárom és egyéb vármegyékből, Győrből és főhelyekből törvényt láttattam reájok és az törvény mind marhájokat, fejeket elitélte. Vélem, hogy talám Nsgodat requirálják felőle mert itt is Nsgodra apelláltak, az kit én is akarok, azért akartam és készeritettem Nsgodnak tudására adnom, hogy Nsgod informatus lévén, tudgya magát resolválni affélékhez, az kik az ő felsége jobbágyi és ez beihez hitesek lévén, illen változást akartak tenni ez hellen. Kegyelmes Uram én az ő szolgálatjokon nem kapok tudgya Nsgod, de micsoda fővel merném azt én megengedni ő felsége és Nsgod akarattya és parancsolattya nélkül illyen fő végházában ő felségének, az kinek példájával az több végházak is élnek. Ha ő felsége és Nsgod parancsolja nem csak azokat odaengedni, de valamely órában ő felsége ós Nsgod pa-rancsolja az kulcsát is annak adom, az kinek hadgya ő felsége és Nsgod. Kegyelmes uram énnekem Nsgodban annyi bizodalmam vagyon, minthogy Nsgod akarattyából köteleztettem ide is magamot, hogy minek előtte valami gyalázat következzék rajtam, inkább idején, tisztességesen meg ment Nságtok innét. En kegyelmes Uram Cardinal uram ő nagyságára ebből nem panaszolkodhatom, mert talán ő Nsgának ez hirével sincs, mert ha ő nsga az maga jurisdictióját akarja apprehendálni, tudom oly okos ur, hogy azt jó móddal és ő felsége akarattyából cselekedné.»

Tehát, 1613 tavaszán Bene András nógrádi nemes a hatvani törökökre csap, katonáival ezzel háborítja a törökkel való békés viszonyt.  

Ezután mély csend a jegyzőkönyvekben évekig a Bene családról. A Magyar Nemzeti Levéltár gyűjteményében azonban további nyomokra bukkanhatunk:

1616.04.19, Drégely

BALASSA ZSIGMOND HŰTLENSÉGI PŐRÉBŐL.

Teuffenbach Rudolf dunáninneni főkapitány 1616 január 6-án éjjel nógrádi és gyarmati vitézekkel Kékkő alá szállott, hogy a vár urát, Balassa Zsigmondot, a ki épen Lengyelországba készült, a király parancsára elfogja. Balassa már csak az utolsó pillanatban értesült a támadásról és komoly ellenállásra azért sem gondolhatott, mert — ha igaz — mindössze 15 hajdúja volt, azt pedig tudhatta előre, hogy a vármegyéket hiába szólította volt föl segítségadásra. Másnap tehát — miután szökési kísérlete az elmúlt éjszaka kudarczot vallott — ki hagyta magát szép szóval beszéltetni a várból és Teuffenbach-chal együtt — nagy örömére a generálisnak, ki az egész kalandot egy kardcsapás, egy puskalövés nélkül hajtotta végre a maga jószántából Érsekújvárba ment, a hol aztán tisztességes őrizet alá tétetett. Már annak előtte is közhírrel beszélték az országban, hogy Balassának a törökkel valami gonosz praktikája volna, mindazonáltal rendes idézés és marasztaló Ítélet nélkül történt elfogatása nem csekély felháborodást okozott és a rendek az ország törvényeinek s a nemesi szabadságnak nyilvános megsértését látták abban. Néhány vármegye nem is hagyta annyiban a dolgot és követei által ünnepélyesen tiltakozott a nádor előtt a törvénytelen eljárás miatt, sőt egyenesen a királyhoz akartak menni, de Thurzó György szóval és írással bebizonyította a követeknek, hogy Balassa olyan zűrzavart akart indítani, melyből az országnak nemcsak kára, de könnyen veszedelme is származhatott volna. 

Két hónap múlva a főurat, a ki Érsekújvárott azzal fenyegetőzött, hogy nemsokára nagy változások történnek és föltámad az egész nemzet, mint Bocskay idejében, erős fedezet alatt a pozsonyi várba kísérték. Felesége, Zborowska Erzsébet, a ki a lengyel királyi családdal, mondják, közeli rokonságban állott, hiába könyörgött érte az udvarnál, mert mielőtt a fiscus megindította volna a vizsgálatot, elfogott levelei és meggondolatlan nyilatkozatai alapján már olyan súlyos vádak merültek föl ellene, hogy legjobb akarói sem merték közbevetni magukat érte. Hogy Bethlen Gábort meg akarta buktatni, az még nem lett volna olyan nagy bűn az udvar szemében és elnézték volna, a mint elnézték Homonnaynak,hogy e végből a törökkel paktál, de mindenki tudta, maga sem tagadta, hogy a fejedelmi süvegért Lippát és Jenőt adta volna cserébe s ezenkívül 40 ezer frt évi adót ígért a portának. Mindenek felett pedig kötelezte magát, bogy a hatalmas császár barátjainak barátja, ellenségeinek ellensége lesz, a miből nem következhetett egyéb, mint hogy a szultán parancsára koronás királyával és tulajdon nemzetével is szembe szállott volna.1 ) Mikor Erdélyben járt, Szkender basa egyszer úgy nyilatkozott előtte, hogy ha a magyarok Illésházy István idejében magyar királyt választottak volna, annak a török császár Eger várát vagy Kanizsát visszaadta volna. Nagyon tetszett ez a beszéd Balassának s mikor később azt hirdette, hogy a bécsi békekötés megsértése miatt rövid időn föltámad az ország, mert sem a király, sem a nádor nem viselnek gondot a nemzet szabadságára és németté akarnak tenni — úgymond — bennünket, könnyű volt kitalálni, hogy hova gondolt. Az esztergomi főkáptalan kiküldöttje : Deáky László prépostkanonok Csepreghy Jakab homoregiussal 1616 április 13-tól május 27-ig még összesen 76 tanút hallgatott ki Balassa ügyében s az erről fölvett jegyzőkönyvből nemcsak viselt dolgait, hanem magát az embert is alaposan megismerhetjük, a kiről azt hirdették, hogy második Bocskay akarna lenni.

32. Nemes Bene András.

Balassi Zsigmond panaszkodott a mint szolgái Gyarmatban beszélték, hogy a környékbeli s szomszédos nemesek felé se néznek, s hivatta tanút Kékkő várába, a ki kérdésére elmondá, hogy az emberek sok mindent beszélnek Balassáról s már a király és a nádor előtt gyanússá tette magát, ezért kerültek s kerülte ő is mindezideig. Erre Balassi Zsigmond mondá, hogy ha azért haragusznak-e reá, hogy Erdélyben léte alatt elfordította a Magyarországot fenyegető veszélyt, megértetvén Memhet agával, Szkender pasával, hogy a magyarok nem okai az erdélyi dolgoknak, s megmutatván neki az országgyűlésen hozott articulusokat is. Bethlen Gábor jelen lévén bizonyította szavainak igazságát, s erre felelt a pasa : « Te az hatalmas császárnak csak egy szolgája avagy rabja vagy, hanem ha azt akarnám, hogy engem a te leveled mellett meg fojtanának az portán, úgy mennék be vele, de én azzal nem megyek, hanem ha Balassa úr ir, minthogy ő oda ki való magyarországi úr. azzal elmegyek, és úgy tudom, hogy meg hiszik s engemet is nem bántnak». Később be jött Erdélybe Szkender pasa is, sokat paktáltak s végre a török el halasztotta a magyarországi rablást. Balassát marasztották Erdélyben, meg lévén hagyva Bethlen Gábornak, hogy úri jószágot adjon neki, de mivel ősről maradt erdélyi javait az ország akaratából eladták, vissza jött Magyarországba s most azon igyekszik, hogy ő felsége haragját megengesztelje. Mindezeket tanú a nádornak meg írta, a mit ez jó néven vett tőle, hozzá tevén, hogy nem maga kereste Szkender pasa ösmeretségét, hanem ez kérdezősködött felőle Bethlen Gábortól, s úgy jöttek össze. Mikor Szkender pasa egri parancsnok lett, továbbra is ajánlotta Balassának jó szomszédságát és barátságát, valamint Bosnyák Tamásnak is. Arról, hogy Balassa erdélyi fejedelem akart volna lenni, tudomása nincs, de a szolgarend beszélte, hogy Lengyelországból viszik majd be a fejedelemségre, a minthogy készült is az útra, s csak azon múlt a dolog, hogy felesége a lengyel királynénak szánt szuperlatot nem készíthette el. 50 lovast és 12 gyalogot fogadott az útra Jankó Tamás kapitánysága alatt. Szolgái jártak Budán, de csak rabváltság ügyben «mely raboknak vástságoknak gondviselője budai Thury Jánosné volt ». Mondá Balassa, hogy a végbeli kapitányok csaknem kivétel nélkül akasztófára valók, mert nem tiltják a vitézeket a csatától, s ezzel mind az ország, mind a király hite ellen vétenek. Memhet aga fenyegetődzött is, hogy ha ki jön a török, rajtuk telel s azt cselekszi a magyarokkal mint a méhekkel : « hogy mikor az mézet ki akarják az köpűből szedni, elsőben az bogarat megölik, annak utána úgy szedik ki az mézet, Magyarországgal is szintén úgy fognak cselekedni, hogy az népet levágják, elrabolják, az egész országot tűzzel emésztik meg, az kik penig az várakban szondnak, azokat könyü lészen annak kivenni, mert meglátják mit fognak enni az kőfal között». Tanú szerint Balassa csak azért ment volna Lengyelországba, hogy a királyt s a maga rokonait ö felségének közbenjárásra bírja. Április 29-én Drégelypalánkon kihallgattatott.

http://epa.oszk.hu/00000/00018/00114/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_1897_332-351.pdf

http://epa.oszk.hu/00000/00018/00114/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_1897_537-554.pdf

1616.05.14 , Kékkő

Balassa Simon Bene Andrást kékkői és dévényi jószágainak prefektusává nevezi ki / Jelzet: P 632 - IV. - No. 240.

1616.10.31 , Zsigmondháza 

Balassa Simon levelei Bene András kékői és dévényi jószágok prefektusához / Jelzet: P 632 - IV. - No. 243.

1622.01.24 , Losonc

Nógrád vármegye bizonyságlevele a Balassa Ferenc ellen bejelentett tiltakozásáról Bene András fiai része / Jelzet: P 632 - IV. - No. 263. 

1622.02.? , 

Nándori Bene András védekezése Balassa Zsigmondnak vele szemben éreztetett bánásmódja ellen / Jelzet: P 632 - IV. - No. 277.

1622.03.05 , Balassagyarmat 

Nógárd vármegye küldöttei Bene András elfogatása tárgyában felvilágosítást kérnek Balassa Andrástól / Jelzet: P 632 - IV. - No. 264.

1622.05.31 , Sopron 

Madách Gáspár levele a Balassa Zsigmond fogságából kiszabadíttatása tárgyában Bene Andrásnak / Jelzet: P 632 - IV. - No. 265. 

1622.06.01 , Sopron 

Barna György levele a fogságból való kiszabadíttatása tárgyában Bene Andráshoz / Jelzet: P 632 - IV. - No. 266.

1622.06.13 , Sopron 

Madách Gáspár levele Balassa Zsigmond fogáságából való kiszabadíttatásáról Bene Andráshoz /  Jelzet: P 632 - IV. - No. 267.

1622.06.24 , Sopron 

Madách Gáspár levele kiszabadíttatása tárgyában Bene Andrásnak címezve / Jelzet: P 632 - IV. - No. 268.

1622.07.04 , Sopron 

Horváth György és három követtársa kezességet vállalnak a fogságban levő Bene Andrásért / Jelzet: P 632 - IV. - No. 269.

1622.07.04 , Sopron 

Madách Gáspár levele a Balassa Zsigmond fogságából kiszabadíttatása tárgyában Bene Andráshoz / Jelzet: P 632 - IV. - No. 270.

1622

Nándori Bene András kötelezi magát, hogy Balassa Zsigmonddal elintézendő ügye érdekében bármikor kész a megjelölendő bíróság előtt megjelenni /Jelzet: P 632 - IV. - No. 276.

1622.07.25 , Garamszentbenedek

A garamszentbenedeki konvent előtt Bene András tiltakozik Balassa Zsigmondnak vele szemben viseltetett eljárása ellen / Jelzet: P 632 - IV. - No. 272.

1622.11.22 , 

Barna György levele Bene Andráshoz a december 28-án Kékkőn tartandó tárgyaláson való megjelenése ügyében / Jelzet: P 632 - IV. - No. 273.

1623.01.10 , Garamszentbenedek

A garamszentbenedeki konvent előtt Bene András Balassa Zsigmondnak adott kötelezvényét semmisnek nyilvánítja. / Jelzet: P 632 - IV. - No. 278.

1623.02.06 , Losonc

Széchény Miklós Balassa Zsigmond nevében tiltakozást jelent be Bene András ellen, mert a tárgyalásra kitűzött határnapon nem jelent meg / Jelzet: P 632 - IV. - No. 279.

1624.04.29 , Losonc 

Nógrád vármegye bizonyságlevele az 1623. január 20-án Kékkőn Balassa Zsigmond és Bene András ügyében tartott tárgyalásról / Jelzet: P 632 - IV. - No. 281.

1626.-ban közvetve Rimay János életrajzából értesülünk személyéről: 

"Ezeken tanácsait (mármin Rimay Jánosét) minden fontos ügyben kikérték s így kivált 1626-ban az erőszakos Balassa Ferencz ügyében, ki Bene András nógrádi alispánt személyében megtámadta és egy vásárolt jószágrész birtokba vevésében meggátolta. Ekkor a megye pártfogó levelet eszközölt ki az alispán számára Érsekujvár s a bányavidéki végvárak főkapitányától, Pálffy Istvántól, a miben Rimay is közbenjárt. De midőn az alispán e levél értelmében akart eljárni, akkor Balassa a megye darabantjait elfogatta, keményen megverette őket, közülök e miatt egy meg is halt. Most az erőszakoskodó ellen Rimay írta meg a megye folyamodását Pálffyhoz, mely 1626 szeptember 4-én kelt. Ez természetesen Balassával meghasonlásra vezetett, melyről pár levélben van szó."

András innentől nem szerepel a jegyzőkönyvekben és az iratokban , feltételezhetően elhunyt, de örököseivel a Balassák elleni viszály tovább folytatódik. 

1650.03.22 , Szécsény

Balassa Ferenc tiltakozik a Bene András örököseinek magaviselete ellen Nógrád vármegye közgyűlése előtt  / Jelzet: P 632 - IV. - No. 337.

1651.09.11 , Losonc 

Balassa Ferenc Bene János eljárása ellen tiltakozik Nógrád vármegye közgyűlése előtt. / Jelzet: P 632 - IV. - No. 343.

1652.03.27 , Bécs

Pálffy Pál Ráday Andráshoz, Pest, Pilis, Solt vármegye alispánjához Bene András egykor Nógrád megyei dikátorának a hátralékok ki nem fizetése miatt elfoglalt birtokának visszadása, valamint Koháry István szécsényi kapitány sorozatos pénzkérelmei ügyében. / Jelzet: E 554_Jankovich-gyűjtemény_No. 3355. 

Arról hogy mikor is halt meg Bene András a következő levélből következtetjük. 1650-ben már örökösei említettnek és az utolsó hivatalos általa kiadott irat 1648-ról szól. 


1653. 

Bene András Nógrád vármegye dikátorának elszámolása az 1647/48. évről.  / Jelzet: E 554_Jankovich-gyűjtemény_No. 3398.

1654.05.12 , Losonc

Balassa Ferenc tiltakozik Bene János ellen, mert számadásait mind ez ideig nem rendezte. / Jelzet: P 632 - IV. - No. 346.

1655.06.30 , Pozsony

Bene János Nógrád vármegye alispánjának elismervénye, hogy rokona, Bene András Nógrád megyei dikátor a dikaelszámolásokat Lippay Gáspár kamaraelnöknek átadta. / Jelzet: E 554_Jankovich-gyűjtemény_No. 3435. 

1658.08.16 , Dévény

Gróf Balassy Imre alsó- és felső-esztergári birtokát elcseréli Bene János gyarmati birtokával. / Jelzet: P 632 - IV. - No. 356.

1659.03.31 , Bécs

Lipót I. király parancslevele a királyi személynök ítélőmesterének melyben meghagyja, hogy Bene János ellen a Balassa Ferenc ügyében vizsgálatot indítson és ítéletét hozzon. / Jelzet: P 632 - IV. - No. 359.

1664.08.26 , Bécs

I. Lipót magyar király által kiadott nemesség- és címeradomány Bene Mihály és családja részére / Jelzet: X 10815 - 36.

Az 1664-ben címert szerző Mihály feltételezhetően András leszármazottja, a nógrádi Nándori Bene-ághoz tartozik. A Balassákkal a kiegyezés 1658-ban a gyarmati birtok cseréjével rendeződhetett. Az oklevelek további vizsgálata lenne célravezető a hiányzó információk megszerzéséhez, a meglévők pontosításához illetve kiegészítésére. 

I. Nándori Bene András és Csabay Kowách Borbála leszármazottai:


Csabay Kovách család

Csabay Kowách István (kb.:1450-1500 körül), mint Mátyás király miskolci gyaloghadainak — az ott központosított egyik rottának — a parancsnoka Mátyás haláláig, s valamivel még azután is, szüntelenül katonáskodott. Eredményes hadi tevékenységét többször is birtokadományozással és az itt közölt címer adományozással ismerte el a király csabai Kovách István, mint korának más hasonló állású és hatalmú embere, szorgalmas vagyonszerző is volt. Vagyona gyarapodását és befolyását szolgálták házasságai is. Háromszor nősült.

- Első felesége, sóvári Soós Anna révén jutott részekhez a Segnyey Márk egykori birtokaiban.

- A második felesége gönyüi Gönyüy Zsófia volt, akivel ismét gyarapította birtokait. 

- A harmadik felesége pedig Berczely Tamás leánya, Ilona volt, aki később Bessenyei Mihály alnádor fiának, Györgynek a felesége lett. 

István ükunokája a fent említett Borbála, allias Bene Andrásné.  

Bene András lányainak családi kapcsolatai:

Címer: kék pajzsban zöld földön mellső lábaiban arany koronát tartó griff; sisakdísz: a griff növekvőleg; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
A Rimay család címere.

sztregovai Madách Gáspár (1590-1647) 

(*Alsósztregova, 1590 k.- +Alsósztregova, 1647.) költő, Madách Imre egyik felmenője.

A Madách család sztregovai ágából származott. 1616-tól Nógrád megye szolgabírája, esküdt, országgyűlési követ. 1636-tól alispán. Balassa Simon familiárisa, kékkői jószágainak prefektusa társával Bene Andrással egyetemben. A Balassa család mindkettőjüket hűtlen kezelés vádja miatt bíróság elé idézi 1622-ben. Balassa Ferenc és Zsigmond erőszakoskodnak mind Bene Andrással mind pedig Madách Gáspárral kiket végül fogságba ejtenek. Megnevezés: Nógrád vármegye küldöttei Bene András elfogatása tárgyában felvilágosítást kérnek 1622.03.05-én Balassa Andrástól. Madách Gáspár levele a Balassa Zsigmond fogságából kiszabadíttatása tárgyában 1622.05.31-kelt , melyet Bene Andrásnak , apósának írt. 1622.06.13.-án ismét levelet írt a fogságból apósának. 06.24.-én ugyancsak kiszabadíttatását kéri. Párhuzamosan az ő fogságával Bene András is raboskodik erről az alábbi bejegyzésben értesülünk: Horváth György és három követtársa kezességet vállalnak a fogságban levő Bene Andrásért. Újabb levél, Madách Gáspár levele a Balassa Zsigmond fogságából kiszabadíttatása tárgyában 1622.07.06. Feltételezhetően ezután Gáspár is szabadult.  Gáspárnak nándori Bene Annától született fia János 1660. országgyűlési követ, 1666. alispán. Fiai közül János 1682. korponai kapitány s híres vitéz katona volt.


Gerézdi Rabán: https://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Magyar/55Orlovszky/madach/index.html

"Rimay János és a sztregovai Madách Gáspár édesanyja unokatestvérek voltak (Madách Imre is ennek a  családnak a sarja). Madách Gáspár almája azonban messze esett unokabátyja fájától: jócskán  akadnak gyenge technikájú darabjai; manierizmusa nem intellektuális, hanem durván érzéki,  obszcén. Témáit sem válogatja, megversel hetet-havat. Hazugságmondó strófái azonban XVI. századi költői modort (vagy orális hagyományt) idéznek. Többféle hangon szól: töredelmes  penitenciatartó, bölcselkedő, malackodó. Mintha próbálgatná ezeket a maszkokat a mulattató  asztali nagyotmondásokkal együtt.

    Mesteréről formátumához méltón ítélt. Úgy volt vele, mint az Balassival: őrizte s gondozta  hagyatékát, de nem tudta kiadni. A Rimay után „deákbul magyarra" fordított Soliloquium  gyanúsan jó; csak nem járt Madách keze ügyében a latin mellett más változat is? (A sokáig neki  tulajdonított Pöngését koboznak... éppen különös kvalitásai miatt nem lehet az övé.) Csehből  fordított versei (egyikük az 1638-ban történt calabriai földrengésről tudósít) a Felföld magyar  íróinak szlovák kapcsolatait tanúsítják.

    Van még  két prózai  műve: az egyik a pestisről, a másik a paráznaságról szóló traktátus. A  paráznaság mind a moralizáló, mind a  költő Madách fő témája. (Felesége Bene Anna volt, s ez a név talán rímel a telhetetlen Bendő Annára.) Az úgynevezett Madách–Rimay-kódexek filológiája szerteágazó kérdés. Az bizonyos azonban, hogy a sokáig Balassi Bálint apjához kötött  latrikánus  sólymocska ének egy XVII. századi Balassa (Madáchék kékkői  s várospalojtai  prefektusa) szerelmi kalandjait örökíti meg „éktelen malacságokkal". "


Madách Gáspár - Wikipédia

Rimay János unokaöccse, barátja, tanítványa, költői hagyatékának őrzője; birtokában volt egy versgyűjteménye, melynek darabjait sógora, Ráday András szándékozott kiadni (elveszett). A Rimay-Madách kódex Madách Gáspár másolatában Rimaynak több írását, költeményét tartalmazza. Madách Gáspár kétnyelvű költő; két értekezést írt (a pestisről és a paráznaságról), és cseh nyelvről énekeket fordított. Több Cato-szentenciát versbe szedett, képmagyarázatként verset írt a hét főerényről, a főbűnökről. Néhány versében a manierista verselés durvább eszköztárát alkalmazta: érzéki leírásokat, erotikus utalásokat (Balassa János solymocskájárúl, Bendő Panna). Verstechnikája kezdetleges, ütemérzéke bizonytalan.


Krisztián Kovács :Protestáns gyökerek (3. rész) - Egy vérből valók: Rimay János-Madách Gáspár-Ráday Pál. In.: Palócföld LXIII. évf. 2017/4  

"Egy vérből valók: Rimay János (1573-1631) — Madách Gáspár (1590-1647) —Ráday Pál (1677-1733)

Az idei esztendőben a reformáció megindulásának félévezredes évfordulója kapcsán már írtam, a Palócföld hasábjain a református és az evangélikus egyházak 16—17. századi nógrádi megjelenéséről és elterjedéséről. Jelen írásomban — ennek a sorozatnak a zárásaként — Nógrád vármegye három jeles, protestáns szülöttjét idézem meg, akikben — amellett, hogy protestánsok — közös az is, hogy egy vérből valók. E három személyiség: Rimay János, Madách Gáspár és Ráday Pál három generációt képviselt a zűrzavaros 17. századtól kezdődően a 18. század első feléig, életük és működésük végigkísérte a protestáns egyházak súlyos megpróbáltatásait. Rimay és Madách az evangélikus, Ráday a református egyház képviselőjeként fordult a mélyebb vallásosság és a kegyességi irodalom felé, nemcsak a magyar, de a protestáns egyháztörténeti hagyományban is jelentős nyomokat hagyva. Mindhármuk közös őse Madách Márton volt, akinek leányától, Madách Krisztinától és Rimay Györgytől származott alsósztregovai és rimai Rimay János. Krisztina fivérének, Péternek gyermeke volt Madách Gáspár, akinek a nővére, Madách Zsófia volt Ráday Pál nagyanyja. A Madách-vér magasabb célra és a költészetre, írásra való fogékonysága már a 17. század elejétől megnyilvánult, majd két évszázaddal később csúcsosodott ki Madách Imre személyében — akinek Gáspár hetedízigleni dédapja volt —, Alsósztregova pedig már ekkortól, a 17. század végétől mintegy szellemi fáklyaként került fel a térképre. Rimay János is itt, Alsósztregován látta meg a napvilágot a 16. század második felében. Születési dátumát egyesek 1550 és 1560 közé teszik, mások 1573-ra. Fiatalon igen jó nevelésben részesült, a grazi és a bécsi egyetemeken tanult, majd iskolái elvégzése után ecsedi Báthory István országbíró udvarába került, ahol a fegyverforgatást sajátította el. Az országbírói udvarban jó alkalom nyílt kapcsolatainak kiépítésére, így került ezután Erdélybe, ahol a fejedelmek udvaránál és táboraiban töltötte élete nagy részét. 1605 tavaszától Bocskai István szolgálatában főkomornyik, majd emelkedve a ranglétrán előbb titkár, majd kamarás, belső tanácsos és a fejedelem megbízottja volt a zsitvatoroki békekötésnél (1606). A fejedelmek követeként többször járt a Portánál. Rimay János életében az erdélyi fejedelmek mellett Balassi Bálint volt a másik meghatározó személyiség, akinek nemcsak tanítványa volt, de hozzá őszinte barátság is fűzte. Mint hatást és példaképet mindenképp meg kell említeni Justus Lipsius holland jogfilozófust, filológust is, aki korának egyik legjelentősebb humanistája volt.4 Balassit olyannyira tisztelte Rimay, hogy saját munkáinak összegyűjtésével nem foglalkozott, egyedül Balassi dicsőségét akarta az utódokra hagyományozni — 1629-ben maga Ráday András — Pál nagyatyja is sürgette, eredménytelenül, verseinek kinyomtatására. Életében mindössze a Gyarmati Balassa Bálintnak Esztergám alá való készületi című költeménysorozata jelent meg nyomtatásban 1597—98 körül, valamint 1600 táján a Balassa Testvérek Apológiája alkalmi művei. Saját szerzeményei közül viszont — ezeken kívül — egyet sem nyomtatott ki. Műveinek pusztulása pedig már életében megkezdődött, amikor verses gyűjteménye a Tiszába esett, majd később sztregovai házát a törökök felprédálták. Rimay egyik nagy érdeme az, hogy — bár kiadni nem sikerült neki — sajtó alá rendezte Balassi Bálint összes költeményét. Ez a tisztelet ugyanakkor kölcsönös is volt, hiszen maga Balassi is kiváló költőnek tartotta Rimayt, úgy vélte, ha a megkezdett irányban halad, akkor nemcsak hogy eléri őt, de meg is haladja. Rimay János töredékes életművében szerelmes versek (Kiben Cupidóvalfeddik; Én édes Ilonám tizedik bölcs Múzsám...; Ne csudáid szívemet.; etc.) és vitézi énekek (Katonák hadnagya, Istennek jobb kardja) is találhatóak, mindezek mellett jelentős volt istenes és bölcselkedő költészete. Ez az irány jól beleillett a kor szellemi áramlatába, hiszen a 16. század végétől kezdett megerősödni a vallásos és a morális kérdések iránti érdeklődés; a főrangú és arisztokrata szerzők egyre inkább a vallásos elmélkedések műfajához fordultak, mellyel egy-egy sorscsapás (családi tragédia, politikai kudarc) által keltett belső válságot szerettek volna feloldani. Rimay istenes énekeiben magát gyarló, bűnös embernek festi meg, aki vezeklés után közeledhet csak az Isten irgalmasságához. Rimay mint a fejedelmek érdekeinek kifejezője sokszor szembesülhetett az ember törekvéseinek sikertelenségével, melyért kárpótlást csak az öröklét kútfejénél, Istennél kereshetett. Szintén hadakozik írásaiban a pénz, a nagyravágyás és a hiúság ellen, a józan mértéktartás mellett. Munkájának máig ható jelentőségét jelzi az, hogy az evangélikus énekeskönyvben a mai napig használatosak szerzeményei. Rimay János nem akarta, Madách Gáspár pedig nem tudta Rimay életművét az utókorra hagyományozni, melyek nagyrészt szétszóródtak és elvesztek. Madách Rimayt tekintette mesterének, és szintén kapcsolatban állt egy Balassival: Simonnal, akinek mindenben megbízottja volt. Életműve kevésbé mondható jelentősnek, mint a másik két tárgyalt személyiségnek, ugyanakkor munkássága képviseli a Madách-vérvonalból való irányt. Gáspár 1590 körül született Madách Péter gyalogkapitány és Sallay Anna gyermekeként. Előbb Nógrád vármegye szolga-, majd táblabírája, többször viselte Nógrád alispáni tisztét is. Ahogy Rimay mestere Balassi Bálint volt, úgy Madách Gáspáré Rimay János, bár költészetében nem érte őt utol. Munkássága kétirányú; egyrészt működött mint műfordító, másrészt saját verseket is szerzett. Rimay hátrahagyott műveiből fordított magyarra egy latin nyelvű vallásos költeményt, négy vallásos éneket cseh nyelvből ültetett át magyarra Czobor Anna tiszteletére. Magyar nyelven főként elmélkedéseket írt, verses krónikájában a hazudozásokat és hiúságokat ostorozta. 1638-ban cseh nyelvből fordította a Calabria tartományra bocsátott isten ostora című tankölteményt, legsikerültebb munkája az 1646 körül Wesselényi Ferenc nevére írt fohászkodása. Ahogy Rimay munkái is nagyrészt elkallódtak, úgy Madách Gáspár életműve is jobbára a történelem homályába vész. Torzóként az utókorra hagyományozódott néhány versét — köztük a fentebb említetteket is — báró Radvánszky Béla tette közzé az Irodalomtörténeti Közleményekben 1901-ben. Madách Gáspár halála után egy generációval később, 1677-ben Losoncon látta meg a napvilágot Ráday II. Gáspár és Libercsey Rozina gyermeke, Ráday I. Pál. Róla közismert, hogy a Rákóczi-szabadságharc alatt a fejedelem kancellárja volt; Rákóczi és az ő szellemi alkotásai voltak a mozgalom alatt keletkezett publicisztikai iratok — köztük az első magyar hírlap, a Mercurius Veridicus ex Hungariaá Majd később a protestáns egyházak nagy védelmezőjeként lépett fel a Habsburgok erőteljes ellenreformációs törekvései idején, családja fényének növelésére pedig lefektette a híres Ráday-könyvtár alapjait ludányi kastélyában. Pálnak későbbi vallásos életére is nagy hatással volt iskolai neveltetése. A losonci református iskolában kezdte okulását, majd ezek után evangélikus tanítók kezei alá került; előbb Rimaráhón a neves evangélikus tanító, Braxatoris (alias Bánóczi) János, majd Losoncra visszatérve Missovitz Mihály vette szárnyai alá. Legnagyobb hatása a két evangélikus jellegű felvidéki bányavárosban, Selmecbányán és Körmöcbányán töltött két tanulmányi évnek volt. Az itt elsajátított „felsőb scientiák” nagy belső átformálódással és mélyen érző keresztyéni lelkület kialakulásával jártak Pál személyiségében. Ez a belső átformálódás és lelkület igen korán szárba szökkent, hiszen már 1700 körül — ekkor mindössze 23 éves — a buzgó imaéletet élő fiatal Ráday szombati áhítatai számára egy kis latin imakönyvet készített. Amikor megnősült, a kis imagyűjteményt felesége, Kajali Klára kedvéért magyarra fordította. Később ezt a magánhasználatra szánt gyűjteményt kibővítette, átdolgozta és énekekkel látta el, majd 1709-ben a törökországi benderi követségben kötetté formálta; ahogy naplójában is megjegyzi: „Anno 1709. Küldettem (...) Benderbe (...), aholott még megjött a Portáról a válasz, csináltam nagyobb részről a Lelki Hódulás nevet viselő imádságos könyvecskét.” Vagyis ekkor öltött formát Ráday Pál jelentős, pietisztikus szellemben megírt imádságait és istenes énekeit magába foglaló gyűjteménye: A Lelki Hodolás avagy az igaz keresztyénhez illő buzgó imádságok, melyekkel mintegy parancsolat szerint való bizonyos adóval, az ő Urának s Istenének behódolni tartozik, melyet már azelőtt maga gyakorlására (in privato) elkészítvén, most némely hozzátartozóinak kivánságokra, és másoknak is hasznokra, ahhoz alkalmaztatott Istenes Új Énekekkel kiadott Ráday Pál, amelyet 1710-ben Kassán adott ki. Az imádságok máig ható jelentőségét jelzi, hogy a református énekeskönyv „Hitvalló dicséretek és lelki énekek dicséretei” között megtalálhatóak a Ráday Pál által írt imádságok is. Rimay János, Madách Gáspár és Ráday Pál életműve jó példa arra, hogy egy családon — akár a fi-, akár a leányágon — belül generációkon át öröklődhet az írásra és a költészetre való fogékonyság. Hogy mindezen tehetség összefonódott a mély vallásos meggyőződéssel és a — protestáns irányzatok égisze alatt — vallásos énekek, versek szerzésével, ez az adott történelmi időszak sajátosságának is betudható. Egy nyugodalmasabb, virágzó kor minden bizonnyal kevésbé ösztönözte volna felsőbb hatalomhoz fordulásra és az emberi gyarlóság ostorozására a kortársakat. E kor hatására viszont Nógrád vármegye három jeles személyiséggel gazdagodott, akiknek emléke méltán tarthat számot arra, hogy az utókor megőrizze azt. "

Feleségéről Bene Annáról írt verse:

Bendő Panna komáromi asszony éneke

 

Komáromban lakó te Bendő Panna!

Igaz ember volna, ki szemedre hánna:

Fajtalan életedet elődben számlálna,

Mint egy tükerből, dolgaidot ábrázolna.


Eszedben nem veszed, mikint állapatod,

Belől az testedre rút fekély fakadott,

Ragadó bojtorján ruhádra akadott,

Hamar is miatta leszen bódulásod.


Jámbor asszonyok közé nem is számlálhatnak,

Gonosz erkölcsök mert téged buritnak,

Cégéres vétkekben nagy gyakorta látnak,

Lator társaid teveled mind bánnak.


Pesténi hévízben te mit cselekedtél,

Fajtalan ifjakra gyakorta szemléltél,

Kamoka ködmönben igen frissen léptél,

Egy ingben sétálván igen gyönyörködtél.


Fő rendek közül tégedet számláltak,

Nagy jószágú vagy, felőled tartottak,

Gonosz erkölcsödet peniglen hogy láttak,

Végre lovászkák is az hasadra hágtak.


Itt is Komáromban az seráruláshoz,

Az serre jártának, mint egy bordélyházhoz,

Noha nem mindennek volt kedve ferdőhez,

De azért sokaknak az tested volt köz.


Kétfelől házadnak serednek cégérét,

Aranyul megadták az testednek bérét,

Noha vallottad nem kicsin szégyenét,

Fejeden meglátod végre ítíletét.


Buja természeted hasonló disznóhoz,

Ki életednek fertelmeskedést hoz,

Parázna voltod semmi jót nem hoz,

Hasonló vagy koslató kutyához.


Kleopátrát követed te ebben,

Parázna életben bemerülvén igen,

Nem állasz meg azon, hogy csak egyik menjen:

Egyik ha lecsúsz, más ágyban heverjen.


Uradat ha háznál te nem erezed,

Egy mélyföldre ha eleredett,

Mely nem méltó, melléd fekteted,

Csak telhessék nyers bőrrel hiveled.


Szép friss ruhákban sétálsz az utcákon,

Aranylánccal kötözöd magad nyakon,

Szemedet ide s tova hányod az ifjakon,

Lábadnak nyomát hogy mérjék az ágyon.


Nincs oly ifjú, kit te meg nem csalsz,

Szemedhunyorítással ha te megpróbálsz,

Ha nincsen is pínze, te meg nem utálsz,

Itője, ha nagy, vele örömest hálsz.

A Dacsó családnak egyenlő címere van a Luka családdal, mint mellyel egy törzsből eredt. E címer két összetett pajzsból áll. A jobboldali pajzsnak két mezejében zöld tér fölött nyakán nyíllal átlőtt egyszarvú áll. A másik pajzsban szintén kék mezőben piros szív látható, mely két nyíllal van keresztül ütve, és belőle három szál tulipán nő ki. A pajzs fölött két koronás sisak áll, a jobboldalin (az egyszarvú fölött) a sisakból is olyan egyszarvú emelkedik ki, a baloldalin pedig a pajzsbelihez hasonló sziv látható. A pajzsot jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös foszladék veszi körül. Ezen címeren az egyszarvú a Dacsó címer, a szív a Luka család címere. A metszvény a címert foszladék nélkül mutatja. 


dacsólámi és kesziholczi Dacsó család

Régi magyar család, melynek ősei egy törzsből eredtek a lukanényei Luka családéval. Első tudható birtokuk Nyitra megyében Hyrenon vagy Hernoch nevű helység volt.

A család törzsének négy fia: Dona, Wacsik, Dubak és Tiba IV. Béla király korában élt. Ezektől, kik a királyi udvarban tettek szolgálatot *, – nevezett IV. Béla király Hyrenon helységet elvevén, azt Máté tárnokmester és pozsonyi főispánnak adományozta, e helyett azonban a négy testvérnek több hadi mozgalmakban tett érdemeikért a Hont várához tartozott, s attól felmentett Hont megyei Palota, Nénye, Kühesü (Kőkeszi) és Nógrád megyei Estergur (Esztergály) helységeket adományozta csere-adományképen 1243-ban . 1260-ban Eszergályt, (Strugar) mely királyi udvarnokoké volt, visszavette IV. Béla király, és azt az elszaporodott királyi udvarnokoknak visszaadván, helyette Vaczik fiainak Marczel, Báthor, Sopk és Hrabor (Harabor) nevezetűeknek helyette Kelenye földet és Terbegécz (Terbegoch) egy részét adta adományban. A négy testvér közül Dona magnélkül halt el. Vacziknak maradékai hliniki Harabor (lásd Harabor cs.) néven a XV. század közepéig éltek. Tiba sarjadéka szintén szép ideig virágzott. Dubak pedig két fia által két családnak lőn alapítója, úgymint a Dacsó és Luka családnak.