A „Schützengesellschaft der Stadt Zürich”, Zürich város legrégebbi aktív sportegyesületének eredete a 15. század első felére nyúlik vissza. Akkoriban a puskalövéseket a hatósági felügyelet mellett egy társaságba tömörítették. Az akkori csatákban egyre nagyobb szerepet játszó „puskalövészeket” az akkori városvezetés nagymértékben támogatta. A puskás lövészek az „am Platz” nevű területen, a városfalak alatt végezték szokásos lőgyakorlataikat. Zürich város puskás képzésben részesült polgárai kötelesek voltak katonai konfliktusok vagy a város ostroma esetén lőtudásukat a közjó és Zürich város hivatáspolitikája érdekében rendelkezésre bocsátani. A háborúk vagy Zürich város ostromai idején a puskásokat katonai szolgálatra hívták be. Például bebizonyosodott, hogy a régi zürichi háborúban legalább 45 puskás vett részt.

Az „am Platz” gyakorlóterület a 15. századtól a magukat „puskalövésznek am Platz”-nak nevező puskalövéseknek adta a nevét. Dokumentált bizonyítékok vannak a helyszínen 1441 óta végzett puskalövési gyakorlatokról. Ez a terület több mint 400 évig gyakorlóterep maradt. A kapcsolódó „Schützenhaus” a puskalövész társasági életének reprezentatív központja volt. A zürichi főpályaudvar megépítésével a „téren lévő puskáslövőknek” el kellett hagyniuk „helyüket”.

A legrégebbi írásos adat, amely társadalmunk létezését bizonyítja, a „Schützen am Platz” 1472. augusztus 16-án kelt „Schiessgesellen zu Lucerne” meghívása egy zürichi puskalövés fesztiválra. Társadalmunk, de általában a lövészet fejlődésének másik mérföldköve az 1504-es év. A zürichi kormány megbízásából ekkor rendezték meg az első nemzetközi számszeríj- és puskalövést az „am Platz” helyszínen. A 614 nyomtatott meghívót elküldték szövetségi társaiknak, de Hollandiába, Rómába, a Rajna-vidékre és a dél-német városokba is. 451 lövész fogadta el a felkérést, egy még Rómából is érkezett.

A téren található kultúrházat többször átépítették vagy átépítették a kor követelményeinek megfelelően. Összesen három „Schützenhäusert” cseréltek ki, amelyek idővel egyre szebben díszítettek. Már akkoriban is csodálatos üvegtáblákkal szerelték fel és díszítették a lövészházakat, amelyek értékes nyereményként vagy ajándékként keresett fényforrások és színfoltok voltak az ablakokban. Az üvegtáblák lövöldözős trófeaként, emléktárgyként és ékszerként való használata egy nagyon svájci különlegesség, amelyet ma is fenntartanak. Még ma is számos lövöldözős fesztiválon lehet nyerni üvegtáblákat, amelyek a középkori üvegtáblák hagyománya szerint modern formában. A vasútállomás építése ekkor kiszorította cégünket a régi, szeretett „Platzról”, és 1849-ben az idilli Sihlhölzlibe költöztünk. Ezzel egy időben a név „Zürich Város Puskás Társasága”-ra változott. Egyrészt a város terjeszkedése, másrészt az egyre erősebb lőfegyverek kifejlesztése lehetetlenné tette a társadalom számára, hogy alig ötven év után tovább lőhessen a Sihlhölzliben.

Miután tanultak ezekből a tapasztalatokból, úgy döntöttek, hogy merész lépést tesznek mind szerkezeti, mind társadalmi szempontból. A két legnagyobb zürichi lövésztársaság, a „Zürich Város Puskás Társasága” és a „Gesellschaft Willhelm Tell” egyesült egy társaságba, miközben megtartotta a sokkal régebbi „Zürich Város Puskás Társaságának” nevét. 1898-ban az Uetliberg lábához költöztek, hogy az albisgütli katonai lőtérrel együtt beköltözzenek a nagyszabású új lőtérbe. Az Albisgütli ma a 19. század és a 20. század eleji svájci fesztiválkultúra és fesztiválépítészet utolsó nagy, fennmaradt komplexuma. A Zürich Városi Puskás Társaság fontos feladata ma ennek az egyedülálló együttesnek a karbantartása és gondozása, amely fesztiválteremből, étteremből, kilátótoronyból és egyéb csarnoképületekből áll.