nándori Bene Nepomuk János 

(sz.:1815.01.22 - h.:1874.11.07)

A Röjtökön élő Nándori Benék az 1600-as évek elején kerültek a Pálffy valamint a Forgách család gondozásába, egy a Nógrád megyében Balassák által elkövetetett gyilkosság után. A röjtöki ág a Pálffyak familiárisa lehetett, sajnos nincs több adatunk róluk és a feltételezést is csak a katonai pályájuk alapján tesszük.  

Bene János fennmaradt képe, az eredeti Wendelin Wolfnál a család leszármazottjánál 

A fiaival nemességét 1813-ban Pest vármegyében kihirdető Prof. Dr. Bene Ferenc (1775—1858) királyi tanácsos és Paschgall Mária fia, Bene Ferenc (1753—1829) és Tury Erzsébet (1755—1822) unokája, az 1754/55-ben Sopron vármegyében igazolt Bene Antal (1718—1754) és Széplaki Botka Erzsébet (sz. 1720) szépunokája.

Bene Nepomuki János  (* 1815. I. 22., Pest - † 1874., Eger - Temetése: Eger, Szent Rókus sírkert, 1874. XI. 7.)

Korábban cs. kir. hadnagy majd adófelügyelő Kecskeméten, jogi tanulmányokat végzett, előbb Pesten tisztviselő, majd az 1848-1849. évi szabadságharc idején honvédőrnagy,  1848. aug. 25-től nemzetőr főhadnagy, a Moson megyei nemzetőrség  (gr. Zichy-Ferraris Manó őrnagy) segédtisztje, majd a dunántúli önkéntes mozgó nemzetőrség 2. zászlóaljának segédtisztje Kosztolányi Mór őrnagy dandárában. Részt vesz a Jellačić elleni harcokban, októberben a Morvaországból betört Simunich tábornok elleni hadműveletekben. 1849. jan. 30-tól a 70. honvéd zászlóalj századosa,  a Komárom várában alakuló 202. Zászlóalj parancsnoka.  A világosi fegyverletétel után ,Komárom feladásakor emigrál,  időlegesen külföldre menekült. 1851-ben – apja közbenjárására kapott amnesztiával – hazatért. Előbb Kecskeméten, majd Egerben adófelügyelő, majd a város számvevője. 1867.-től a Heves megyei Honvédegylet tagja, később az Egri honvédegylet, majd a Heves megyei Honvédegylet elnöke. 61 éves korában halt meg. Egerben, 1874. nov. 5.-én a város számvevőjeként hunyt el.

1864.-ben Eger városa szűkölködő s ínséggel küzdő lakosai részére begyült s a helybeli inségsegélyző bizottmány rendelkezése alá adott adakozások jegyzéke. I. a város 1-ső negyedéből. Bene János 1 frt, apósa szintén 1frt-val adakozik.

Felesége, Tschögl Anna (1834, Eger - 1878.10.26. Eger), ki az egri kereskedő és patikárius Tschögl József (1807-1873) és Schmidt Franciska lánya.   

Gyermekeik:

- Bene Rudolf Gyula (1852 - 1896), m. kir. és cs. százados , lótenyésztő. Felesége Pfundtner Hermine Caroline Barbara.

- Bene Géza (1853 - ?), községi jegyző Kis-Becskereken (1890.-ben). Felesége Nádaskay Mária. 

- II. Bene Nepomuk János Ferenc József (1856 - 1941),  a Pesti Mátyás pince „Kolomposok” nevű asztaltársaságának tagja, Jókay Mór barátja. Felesége Etelka selejtvári Jánik Etelka (1861 - 1934), nem születtek utódok. 

- Bene Amália Amaria Franciska (1861 - 1889), férje Dr. Endrey Gyula ügyvéd, Hódmezővásárhely város országgyűlési képviselője.

- Bene Anna (1868 - 1938), férje Sebestyén István órásmester , majd Greskovits Ernő Pál az egri királyi járásbíróság alelnöke 

Gyászjelentése: "Egerben hétfőn nagy részvét mellett temették el né­hai Bene Ferenc nagyhírű orvos méltó fiát: Röjtök-falvi Bene János 1848-diki honvédőrnagyot, ki az egri honvéd-egylet elnöke s a város számvevője volt; özvegyet s öt gyermeket hagyott hátra. " - 1874-11-13 Fővárosi Lapok

Moson vármegyei nemzetőrség - 2. dunántúli önkéntes nemzetőrzászlóalj 

Kilépett cs. kir. hadnagy, 1848. aug. 25- főhadnagy, a Moson megyei nemzetőrség (gr. Zichy-Ferraris Manó őrnagy) segédtisztje. Szeptembertől a megye önkéntes nemzetőr századának parancsnoka, majd a 2. dunántúli önkéntes nemzetőrzászlóalj segédtisztje Kosztolányi Mór őrnagy dandárában. Részt vesz a Jellačić elleni harcokban, októberben a Morvaországból betört Simunich tábornok elleni hadműveletekben.

A 2. zászlóalj volt a legtarkább valamennyi közül. Moson megye önkéntesei (157 fő) szeptember 10-én indultak Pápára, Zichy-Ferraris Manó őrnagy vezetésével. Az ekkor már Veszprémben állomásozó „dunántúli mozgó önkéntes nemzetőr sereg" létszáma 'szeptember 20-án összesen két zászlóaljba osztott 1636 főből állott. (Veszprém megye 965, Komárom város 66, Győr város 105, Győr megye 227, Sopron megye 104, Mosón megye 165 önkéntest küldött.) Ez idő tájt csatlakozott Kosztolányi seregéhez az 1212 főnyi Tolna megyei önkéntes nemzetőri zászlóalj,113 amely még ekkor sem érte el a 3000 főt. Az önkéntesek első próbája Jellacsics seregének megállítása volt.

Szeptember 29-én, a pákozdi csatában az 1. és 7., valamint az ugyancsak ezekben a napokban (a pesti onkétes „csatárzászlóalj"-ból) szervezett 14. honvédzászlóalj és a sorezredi alakulatok mellett Ivánka és Kosztolányi önkéntesei is részt vettek. Az igen vegyes összetételű seregben a honvédek és nemzetőrök nemcsak a harci szellemet és elszántságot, de a túlsúlyt is biztosították, mivel együttes létszámuk a közel 16 000 főnyi seregben elérte a 10 000 főt, ezen belül az önkéntesek száma meghaladta a 7000 főnyi létszámot. A csatában Ivánka seregéből az 1. és 2. pesti önkéntes nemzetőri zászlóalj, továbbá a nógrádi önkéntesek (a jobbszárnyon) és a borsodi zászlóalj (a centrumban) vettek részt. A Pápán gyülekezett dunántúli seregből csak a tolnai önkéntesek (a jobbszárnyon) és a kiegészített veszprémi önkéntes zászlóalj (tartalékban) részvételéről tudunk. Nem ismerjük pontosan a honti és a Kosztolányi parancsnoksága alatt visszamaradt dunántúli önkéntesek elhelyezését és szerepét a pákozdi csata időpontjában. A Mosón megye által állított 162 főnyi önkéntes csapatban 124 szolga, egy boltoslegény és egy mesterlegény volt.

A felhasznált összeírások az aug. 21. — szept. 15. között lefolyt toborzásról készültek. Befejezésük dátuma: Pest m. — aug. 25., Kecskemét — szept. 15., Kiskunfélegyháza — szept. 6., és Mosón m. — szept. 11. 

Az 1848. szeptember 29-i pákozdi csata után néhány nappal Móga János megindította a magyar csapatokat Jellasics üldözésére. A bán hadseregével Bécs felé menekült, egyrészt azért, mert onnan várhatott erősítést, másrészt nem fordulhatott vissza, mert időközben a Dunántúl déli részén a nemzetőr és népfelkelő táborok olyan sűrű hálója jött létre, hogy az erre való visszavonulás lehetetlenné vált. A horvát hadsereg a komáromi vár felé sem menekülhetett, mert a vár ekkor már a magyar alkotmányhoz hű vezetés alatt állt és maradt is egészen a szabadságharc végéig. Jellasics október 4-én ért Mosonba és terve az volt, hogy bevárja a Bécsből érkező erősítéseket, majd újra csatába száll a magyar sereggel.

A bán menekülése közben politikai síkon is döntő fordulat következett be. A pákozdi vereségről még nem, de Lamberg Ferenc meggyilkolásáról már értesült császári udvar elérkezettnek látta az időt a magyar alkotmánnyal szembeni nyílt fellépésre. Az uralkodó megtagadta az újjáalakult Batthyány-kormány elismerését, elrendelte a magyar országgyűlés feloszlatását és Magyarország polgári és katonai kormányzójává Josip Jelačićot nevezte ki.

Jellasics fő támogatója, Latour osztrák hadügyminiszter eközben sorra vezényelte a Bécsben állomásozó erőket Jellasics elé, nem gondolva arra, hogy lassacskán egyetlen bevethető alakulat sem marad Bécsben. Latour egész addigi, szabadságharccal kapcsolatos politikája tévedésnek bizonyult, ez utóbbi tévedéséért azonban már az életével fizetett. A magyarokkal rokonszenvező bécsiek október 6-án fegyveres felkelést robbantottak ki, a császári udvar Olmützbe menekült, Latourt pedig a felháborodott tömeg meglincselte. A forradalom hírére Jellasics Bécs irányában elhagyta Magyarország területét. A magyar sereg 1848. október 10-én elérte az osztrák határt és itt befejezte az üldözést.

Október 15-16-án Kossuth olyan híreket kapott, amelyek szerint a bécsiek mégis hajlandók lennének tettleges segítséget nyújtani Jellasic seregének megsemmisítéséhez. Ennél is fontosabbnak tűntek azok a hírek, amelyek szerint az angol és francia követek hajlandóak lennének közvetíteni a magyarok és az uralkodóház között. Október 16-án Kossuth úgy határozott, hogy személyesen, lehetőleg jelentős katonai erő kíséretében megy a táborba. „Felszedek utamban minden fegyveres népet" - írta a lajtai táborban tartózkodó kormánybiztosoknak. Az Országos Honvédelmi Bizottmány utasította Sopron, Esztergom, Győr és Pozsony szabad királyi városok, Sopron, Esztergom, Komárom, Győr, Mosón és Pozsony megyék hatóságait, hogy a rendelet vétele után állítsanak ki összesen 8000 jól felfegyverzett nemzetőrt úgy, hogy azok 18-ától kezdve állandóan indulásra készen álljanak. 

1848. október 30-án a Bécs melletti Schwechat falu közelében a Móga János vezette magyar sereg vereséget szenvedett a Windisch-Grätz vezette császári haderőtől. 

Ami az egyes dandároknak a harcrendben elfoglalt helyét illeti, a magyar jobbszárnyat a 6. Bárczay-dandár alkotta. Ettől balra állt fel a 2. Kosztolányi-dandár, s tőle balra Görgei 7. dandáija, amely ideiglenesen a balszárnyat alkotta. A Kosztolányi- és a Görgei-dandár közötti térséget a csata folyamán az 1. Schweidel-dandár foglalta el. A tényleges balszárnyat Répásy Mihály ezredes 9. dandárja alkotta, s a források alapján úgy tűnik, hogy ettől balra vonult fel Zichy Lipót őrnagy 5. dandárja. A 2. harcvonalban állt fel Kiss Miklós 4. dandárja. Tartalékba - ahogy ez a diszpozícióban is szerepelt - Karger 10. dandárja került. Kosztolányi hadijelentése többször is utal arra, hogy a 3. dandár az 1. csatarendbe volt rendelve, de ő maga nem kapott tőle támogatást, s a dandár alakulatairól csak annyit tudunk, hogy a Borsod megyei önkéntes mozgó nemzetőrzászlóaljaknak nem volt vesztesége. Perczel Miklós emlékirata szerint a Wiedersperg-dandár mégis eléjük került, mert a jobbszárnyon úgy kezdődött a visszavonulás, hogy a 60. gyalogezred 1. zászlóalja belerohant a borsodi önkéntesekbe, azok pedig előbb Kosztolányi 4. (somogyi), majd 3. (tolnai) zászlóalját rántották magukkal. Ugyanakkor Kosztolányi hadijelentése erről mit sem tud. A Száz János-féle zászlóalj esztergomi százada tisztjének jelentése szerint a borsodi önkéntesek vették át tőlük a pozsonyi üteg fedezetét, tehát a 3. dandár is a második harcvonalba, közvetlenül a Bárczay-dandár mögé került. Wiedersperg haditörvényszéki vallomása szerint a dandár nem került harcba. Ezt erősíti meg a 60. gyalogezred ezredtörténete is; eszerint az alakulat 1. zászlóalja a centrum mögött, tartalékban volt, s egyetlen lövést sem adott le. A fentiek alapján a magyar hadsereg az alábbi összetételben vett részt a schwechati csatában. 

Megjegyzendő, hogy Kosztolányi november l-jén kelt jelentése szerint a négy zászlóalj és az üteg összlétszáma 3989 fő, azaz körülbelül 500 fővel több volt. Ennek alapján - ha a tüzérség létszáma az eredeti harcrendben pontos - a zászlóaljak átlagos létszáma 985 fő lehetett. 

A vesztes csata után:

Vezéri parancs:

1848. November 12. Jelnév Gergely, jelszó Gömör, tábori jel egy taps. Görgei

Csányi királyi biztos úrhoz béadott folyamadások tapasztaltatott, miképpen a katonaság által a szőlőkben többnemű károk okoztattak, minek folytán meghagyatik különösen a százados urak olyképp intézkedjenek, miképpen ez jövőre elháríttassék, ellenkezőleg a következő károkról ők léven felelősek. 2-ik zászlóalj parancsnokának folyó hó 12-ről kelt levele folytán illető parancsnok úr tudósíttatik, hogy még Bene János segédtiszt úr a honvédekhez át nem soroltatik s ilyképp a zászlóalji létszámból ki nem töröltetik, helyébe más nem nevezhető. 2-ik zászlóalji parancsnokságnak meghagyatik, hogy elbocsájtását kérő Károli önkéntes részére egy úti levelet készíttessen, s aláírás végett bemutassa Nagy János százados úrnak. 2-ik zászlóalji parancsnokságnak meghagyatik, hogy folyó hó 12-ről kelt több elbocsájtatás úgy folyamodók ügyeibeni jelentése folytán, azokat okaik begyözésére, illetőleg ... bizonyítvány meg szerzésére utasítva, értésükre adván... esetében a megyét ... [kb. 5 további sor olvashatatlan] ... tekintetéből szigorúan felügyeljenek, és ezúttal meghagyatik a 2-ik zászlóalj parancsnokságának, hogy a fentírt egyéneket, kik engedelem nélkül kóborlanak, a cirkáló csapat által mik ....olvashatatlan..... ki fog szolgáltatni, befogassa. 

Kosztolányi alezredes.

Zászlóalji parancs 

Szentpéteren, december 21-én 1848. 

A hadtesti és vezéri parancs következtében tudomásul adatik, a Duna-balparti hadseregnek vezérletét gróf Lázár vezérőrnagy átvette. A mai és holnapi ......... tábori felszerelésre, ruha ...sra és átadásra ......... hogy ezután min... ... éban kiindulás a harctérre ... megtörténhessen; a poggyászok ......... további rendeletig még Windisch százados felügyelete alatt hagyandók, mint hogy kimarsolás ......... századnak, csak éppen a főző edények vitelére egyúttal a törzsnek, az orvosi szerek, pénztár és iroda vitelére szinte egy kocsi, tehát egy zászlóaljnak 7 kocsinál többet semmi esetre sem szenvedendők. A hadosztályi parancsnok úr nyíltan rosszallta, hogy a második dandárból – pozsonyi idejövet a tisztikarnak nagy része kocsin utazott, és arra figyelmeztetni rendelte az összes tisztikart, hogy minden elöljárónak legelső kötelessége legyen elöljárói előtt jó példával járni és velök a jót, úgy mint a rosszat, győzelmet vagy veszteséget egyaránt barátilag közvitézi bajtársainkkal osztani, miszerint reményli, hogy az elvek kinyilatkoztatása után nem helyheztetnek többé azon kellemetlen állapotba, valakit elöljárói kötelességére figyelmeztetni. 6-ik századbeli Kovács István és Biró János közvitézek minekutána magok helyett újoncokat állítottak, a létszámból kitörlendők és a dandári irodába Zuber főhadnagyhoz elbocsátási levelök kinyerése végett beküldendők.

A zászlóalj parancsnok távollétében Bene János segéd.

70. honvéd zászlóalj

1849 januárjában Kosztolányi 1. és 2. zászlóaljának egyesítésével jött létre a 70. honvédzászlóalj.  Az Országos Honvédelmi Bizottmány és a

hadügyminisztérium jóváhagyta az egyesítést és 70. sorszámmal sorolta be az alakulatot a honvédzászlóaljak közé. Parancsnokává Kun Géza őrnagyot, az 1. zászlóalj korábbi parancsnokát nevezték ki. Az alakulat ezt kővetően a Duna jobb partján Rév-Komáromban, Új-, majd Ószőnyben települt. A vár felmentését követően egészen június 19-ig az erődben állomásozott, akkor négy századát a Csallóközbe küldték. Június 20-án és 21-én részt vett a nyárasdi ütközetben, július 2-án pedig a monostori sáncokért vívott küzdelemben jeleskedett. Az augusztus 3-i komáromi kitörésben Janik János ezredes hadoszlopában az ácsi erdőnél indított támadásban harcolt, a győzelmet követően azonban helyőrségi szolgálatra rendelték. A komáromi erőd kapitulációját követően a zászlóalj október 2-án adta át fegyvereit.

202. Zászlóalj 

1849. jan. 30 (1.)- százados az alakulatából szervezett 70. honvédzászlóaljban, a komáromi várőrségnél. Klapka tábornok aug. 24. (21.) az újonnan alakított 202. zászlóalj őrnagy-parancsnokává nevezi ki. 

A teljesség érdekében végül megemlítjük, hogy Klapka tábornok Komáromban az augusztus 3-i sikeres várbeli kitörést követő újoncozás eredményeként négy új honvédzászlóaljat szervezett, melyek a 201., 202., 203. és 204. sorszámot kaptak.  

Nemesi évkönyv 1924. 41., Turul 1999/3-4. 72., Mikár Zsigmond I. 49., Vas. Újs. 1874/46., Közlöny 1848/80. és 1849/15., Komáromi Lapok 1849/64., KAW: Gb. 5. FAR. 1820 - 1840. 7/193., MOL: Hm. Ált. 1849. 19932., Uo.: ONőHt. Ált. 1848. 2821., Szül. akv.: MOL A 75., Gyászjel. OSzK. 


Tschögl család

A német származású Sheckl család a burgenlandbi Krensdorfban Tschögl-re változtatja nevét az 1700-as évek elején. Gáspár a magyar családi ág őse 1771-ben születik és nagykorúsága idején kereskedői vénáját Pest-Budán kamatoztatja. Gáspár első házasságából származik József, kinek lánya az az Anna aki a Nándori Bene családdal házasságra lép. Gáspár második házasságából származik János aki a kereskedő dinasztia feje lesz Pesten. Tschögl család tagjai tehetős polgároknak számítottak Budapesten a múlt század elején. Saját bérházuk a Báthory utcában állt, az Istenhegyi úton pedig négy egymás mellett fekvő erdős telket birtokoltak. 

József kereskedelmi munkásságáról az újsághirdetések árulkodnak. A haszonból bőven jut adakozásra is:

Az óvodánkat segélö jóltevők névsora 1861-ik évben. Tschögl József 2 frt. Eger.

1864.-ben Eger városa szűkölködő s ínséggel küzdő lakosai részére begyült s a helybeli inségsegélyző bizottmány rendelkezése alá adott adakozások jegyzéke. I. a város 1-ső negyedéből. Bene János 1 frt, apósa szintén 1frt-val adakozik.

József másik lánya Erzsébet, Endrey Antal (1825—1906.)  uradalmi mérnök  és  pénztárnok felesége lesz. 

Gyermekük, Gyula jogtudor, ügyvéd, sz, 1856. július 23-án Egerben, városunk országgy. képviselője 1892—1910 ig s a képviselőház jegyzője. Eleintén verseket irt az »Eger,« »Mátravi-déke« és a »Vásárhelyi Közlöny hasábjaiba, majd, 1883. óta alapította és szerkesztette 1910-ig a »Vásárhely és Vidéke* c. vegyes heti (később napi) lapot. Évtizedeken át vezére volt a városi közgyűlés többségének és a helybeli 48-as pártnak. Több rendbeli közművelődési adományt telt, a susáni templomra is 200 k.-át áldozott, felesége nándori Bene Amália Amara Franciska, aki a nagynénjének a lánya.

Az igazi karrier viszont János számára nyílik meg Pesten.

1844.-ben már a A Pesti Műegyesület részvényeseinek névsorában találjuk Tschögl Jánost. Már ekkor a pesti polgári Czél-Lövész Egylet tagja. Később a Magyar általános hitelbank igazgató tanácsosa valamint az Alföld fiumei vasút nagyvárad—eszéki részének igazgatósági tagja és az Arad-temesvári vasút igazgatója.

Mátyás király buda-nyéki kastélya. 

Annyi egészen bizonyos, hogy 1851-ben, amikor azt özvegy báró Csolliçhné gyulai Gaál Edének eladta, már a ház 439. számmal rajta volt. Gaál Ede azonban nem sokáig, mindössze kerek egy esztendeig volt a kies fekvésű ház tulajdonosa. Ugyanis 1852-ben eladta Tschögl János pesti nagykereskedőnek és nejének Hoffmann Emmának. Közben befektetett pénzét majdnem megduplázta. Tschöglék azután kiegészítették telküket a mai terjedelmére. Megvették ugyanis annak 1 hold 872 n-öl terjedelmű déli részét, amely akkor külön birtoktest volt Mündler Márton és neje Kellner Erzsébet tulajdonában. Tschöglék sem melegedtek sokáig a birtokban, mert 1854 december 19-én két másik — ugyancsak itt fekvő — ingatlanukkal együtt eladták báró Bánffy Miklós valóságos belső titkos tanácsos főpohárnokmester nejének gróf Bethlen Katalinnak 25.000 forintért konvenciós pénzben.

1858.-ban Tschögl János mint borkereskedő és pesti tanácsnok a BLUM-féle gőzmalmi társulat alapítói között is ott áll.

János fiai nemességet szereznek:

Tschögl (siklósi). — Az előnévvel a nemességet 1904 szept. 9. Tschögl Gusztáv és Tschögl Henrik budapesti nagykereskedők kapták. 

Czímer: hasított paizs; a jobb kék mezőben zöld halmon arany méhkas, felül két, alul egy arany méh; a bal vörös mezőben lebegő ezüst kettős kereszt; sisakdísz: sugárzó nap; takarók: vörös-ezüst, kék-arany. 

János, ügyvéd fia Vilmos nem szerez nemességet de agglegényélet vitele folytán az ő ága kihal.