Piazza Nándor (1845-1915), „a garibaldista ős” 

Az avianói Piazza család magyarországi első képviselője Piazza Ferdinánd, ki nevét Nándorra változtatja. Nándor olaszországi múltja nehezen kutatható, így inkább csak a családi emlékek és későbbi iratok alapján rekonstruktuálható. A családfa állítást itt is a rokonok megkérdezésével, információgyűjtéssel kezdtem. 

Mikor Piazza Györggyel (édesapám unokatestvére) találkoztunk és családjáról érdeklődtünk, egyből elő került egy érdekes momentum a múlt emlékei közül, mégpedig hogy az őse olasz származású és garibaldistaként jött Magyarországra. Ahhoz, hogy a bevándorlás körülményeit megérthessük egy kis kitekintéssel kell lenünk az olasz történelem egy igen fontos eseménysorára a Risorgimentora, avagy az olasz egységesítés törekvéseire és annak főbb eseményeire. 

Risorgimento

Itália egyesítése az a történelmi folyamat, melynek során a középkor óta széttagolt itáliai államok – a 19. század forradalmi mozgalmai és nemzetközi konfliktusai során – a Szárd Királyság vezetésével létrehozták az egységes Olaszországot. A napóleoni háborúk lezárásaként született 1815-ös bécsi kongresszus az itáliai fejedelemségek feletti uralmat felosztotta a Habsburg–Lotaringiai-ház és a Bourbon-ház között. A Risorgimento (magyarul „újjászerveződés”) jelszavával nemzeti mozgalom alakult ki, amely Itália egyesítését tűzte ki céljául. A Szárd–Piemonti Királyság a mozgalom népszerűségét saját területszerző céljaira használta fel. A Savoyai-házból származó szárd–piemonti királyok a háborúk során több kudarcot szenvedtek el, de következetes politikájuk 1861-ben elvezetett az egyesített Olasz Királyság létrejöttéhez, a szárd–piemonti uralkodó koronája alatt.

A korábbi nemzeti felkeléseket – 1820-ban, 1831-ben és 1848-ban – leverték, és a Giuseppe Mazzini által megalakított Római Köztársaság is megbukott 1848-ban. 1859-re azonban Camillo Benso di Cavour szárd–piemonti miniszterelnök katonai szövetséget kötött III. Napóleon francia császárral. A francia–szárd katonai szövetség győzelmes háborút vívott az osztrákok ellen, ennek eredményeképpen a Szárd–Piemonti Királysághoz csatolták Lombardia tartományt, Toszkána, Modena, Reggio és Parma hercegségeit, megdöntötték és bekebelezték a Nápoly–Szicíliai Királyságot. 1861-ben II. Viktor Emánuel szárd–piemonti királyt az egyesített Olaszország királyává koronázták.

 Az új olasz állam további terjeszkedése során 1866-ban a porosz–osztrák–olasz háborúban – saját csapatainak veresége ellenére – megszerezte Veneto tartományt. 1870-ben, a porosz–francia háború előestéjén, a Vatikánt biztosító francia csapatok kivonulása után az Olasz Királyság elfoglalta és bekebelezte a Pápai Államot, majd 1918-ban, az első világháborút lezáró Saint-Germain-i békeszerződésben megszerezte az antant által korábban odaígért Dél-Tirolt és Friuli-Venezia Giulia tartományokat is.

A fenti folyamat egy fontos állomása hogy 1860 tavaszán az olasz mérsékelt liberálisok nem gondolták, hogy a Savoyai-ház Szárd királyságát egyesíteni lehetne Dél-Itáliával is. Tőlük függetlenül ezt tervezték a hazaszeretettől fűtött polgári demokratikus erők, az észak- és közép-olaszországi kis- és középpolgárság különféle rétegeiből kikerült fiatalok. Ezeknek a hazafiaknak Giuseppe Garibaldi volt a vezérük. Ezen fiatalokat hívták később garibaldistáknak.

1860. május 6-án Garibaldi 1089 vörös inges emberével elindult Genovából, hogy felszabadítsa dél-itáliai honfitársait. Május 11-én szálltak partra Marsalában, és megindultak Palermo felé. Garibaldi a következőket mondta: „Itt most vagy megteremtjük Olaszországot vagy meghalunk”. 1860. június 6-án elfoglalták Palermót, majd 1860. június 21-én Milazzónál legyőzték a Bourbon királyi sereget. 1860. augusztus 20-án Garibaldi átkelt Szicíliából Calabriába, majd szeptember 7-én bevonult Nápolyba. Ezután Róma elfoglalását tervezte. Garibaldi seregében számos 1849-ben a megtorlások elől elmenekült magyar is helyett talált (pl.: Türr István). 1860. szeptember 11-én megindult a piemonti sereg, benyomult az Egyházi Államba, részben azért, hogy megelőzze Garibaldit, és megmentse a pápát, részben azért, hogy területeket vegyen el a Pápai Államtól. Viktor Emánuel el is ragadta Emiliát, Romagnát, Marchét és Umbriát, csak Lazio tartomány és Róma maradt a Pápai Állam fennhatósága alatt. Szeptember 18-án a szárd–piemonti haderő szétverte a pápai fősereget, október 1-jén pedig döntő csapást mért a nápoly–szicíliai királyi seregre.

A Garibaldi-kérdés megoldását a király vállalta magára. Október 26-án találkozott vele Teanónál. Viktor Emánuel megköszönte Garibaldi szolgálatait és elbocsátotta őt.  Az 1860. október 21-én megrendezett népszavazás eredménye alapján Dél-Itália is csatlakozott a Szárd–Piemonti Királysághoz. Savoya tartományt viszont, a Savoyai-ház törzsbirtokát a katonai segítség fejében át kellett engedni III. Napóleonnak. A Torinóban összeült olasz parlament 1861. április 27-én II. Viktor Emánuelt az egyesült Olaszország királyává kiáltotta ki.

Az olasz királyi udvar és a kormánykörök a Risorgimento kiteljesítését a kedvező nemzetközi körülmények kialakulásától tették függővé. A hazafiak egy része nem akart várni. 1862-ben Garibaldi az élükre állt, „Roma o morte” (Róma vagy halál) jelszóval Róma ellen indult. Aspromonténál (1862. augusztus 29.) azonban az olasz királyi hadsereg szétverte őket, maga Garibaldi is megsebesült.

A garibaldista erőket ekkor végleg szétszórták, ám a hadköteles és harcra alkalmas hazatérőket a Habsburg Császárságban tárt karokkal várta a hatóság és kényszersorozás során a birodalom távoli szegleteibe küldte szolgálatra az olasz lázadó szellemű ifjúságot. Így kerülhetett Piazza Pietro (földműves) és Zenuzzi Magdolna avianói lakosok 1845-ben született gyermeke Piazza Fernando is előbb a galiciai Gorlicére (ma Lengyelország) majd katonai szolgálatának lejárta után 1872-ben itt vette feleségül immáron asztalos segédként 27 évesen a helybéli, akkor 18 éves Mrozsinszky (Mrosinsky) Terézt.

A gorlicei anyakönyvek sajnos otthonról nem kutathatók, így csak annyit tudunk a Mrosinsky családról, hogy Teréz 3 évvel fiatalabb húga Anna (1857-1918) házasságot köt 1882-ben Tapody Jánossal, kitől Olga Julianna lánya 1882-ben már meg is születik, valamint özvegyként házasságot köt Jamniczky Józseffel (1858-1923) és valamikor volt egy házassága még, ahonnan Foltinovits Erzsébet lánya származik.

Piazza Pietro és Zenuzzi Magdolna házasság Avianoban kerestem, de a városi levéltár anyagában pont ezen időszak anyakönyvei nem találhatóak, így az anyakönyvi adatokat a továbbiakban a helyi plébánián kellene keresni. A család mindenkor római katolikusnak vallotta magát. Piazza Fernando (Ferdinánd majd Nándor) születési idejéről és helyéről leghitelesebben a magyar honosítási kérelméből értesülünk 1895-ből, mely szerint 1845.október 1.-én a Velence tartománybéli Avianoban látott napvilágot. Nándor (innentől már csak ezen a néven használom) ebben az iratban kérte, és meg is kapta, ő és addig megszületett gyermekei magyar állampolgárságát. 

Piazza Nándor és Mrozsinszky Teréz immáron házasként Pest-Budára költöztek az Árok utca 10. szám alá. 1873. június 5-én itt születik meg első gyermekük Gizella Katalin.  Az Árok utca ma is megtalálható Óbudán. A család nem maradt itt mert második gyermekük Eduard 1874.október 31.-én már a Nádor u. 51-ben születik. Gizella és Eduard további sorsáról nem tudunk, nem találtam hozzájuk forrásokat nemúgy, mint a harmadik gyermekükről, ki Viktorként született de Győzőként húnyt el. (Róla a következőkben még írni fogok.) 

- 1878-ban fatelepet nyitott VI., Felső erdősor 48. sz. alatt, ahol folyamatosan fogadta az ifjú asztalos tanoncokat, szünidei gyakorlati oktatást biztosítva számukra.

- 1882-ben az Felső erdősor 48. sz. alatt bérház épül szecessziós stílusban, melynek kivitelezésében maga is részt vesz. Ebben az évben a ház mellett asztalosműhely is létesül.

- 1890-ben lakcím: Piazza Nándor, asztalos, IV. Lövész u.20. (ma Királyi Pál u. 20.)

- 1892. „Az éhezőknek. A felvidéki ínségesek számára szerkesztőségünkhöz a mai nap folyamán a következő adományok érkeztek: Piazza Nándor gyűjtése munkásai közt (Budapesten) 5 Frt 50kr” 

- 1894.-ben lakcím: Piazza Nándor, asztalos, IV. Királyi Pál u.20. (korábban ugyanezen cím a IV.ker. Lövész u. 20), ugyanezen évben műhelye a VI. Gyár utca 64. szám alatt üzemelt.

- 1895-ben honosítja magát, innentől magyar állampolgár

- 1898-ban lakcím: Piazza Nándor, asztalosmester, VI. Bajza u. 40. (1926-tól az Orosz Föderáció nagykövetsége) A szomszéd házban Jókay Mór élt 1890-től közel 10 évig. A Feszty villáról:

 https://pestbuda.hu/cikk/20220720_a_tarsasagi_elet_kozpontja_volt_a_jokai_feszty_villa_melyet_petofi_emlekhazza_alakitottak_at

Családja

Felesége:

- Mrozsinszky Teréz (1851, Gorlice, Galícia - 1909.03.15., Budapest), házasságuk 1873 elött Gorlicében kötetett.

Teréz és Nándor gyermekei:

-          Piazza Gizella Katalin (*Budapest, 1873.06.05 - ?)

-          Piazza Eduard             (*Budapest, 1874.10.31 - ?)

-          Piazza Viktor Győző   (*Budapest, 1876.11.01 - +Budapest, 1943.03.20)

-          Piazza József                (*Budapest, 1878.08.08 - +Budapest, 1944.05.31)

-          Piazza Jenő Eugén      (*Budapest, 1880.10.02 - +Budapest, 1957.12.13)

-          Piazza István               (*Budapest, 1882.12.18 - ?)

-          Piazza Imre Gusztáv  (*Budapest, 1885.02.15 - +Budapest, 1912.06.29)

-          Piazza Antal                 (*Budapest, 1887.07.27 - +Budapest, 1949.07.22)

-          Piazza Margit Katalin (*Budapest, 1890.11.24 - +Budapest, 1965.06.02)

-          Piazza Miklós Károly  (*Budapest, 1893.10.04 - +Dálya, 1914.12.17)

Mrozsinszky Teréz (1851- 1909.03.15.)

Sajnos eddigi kutatásaim során nem leltem rá a korabeli Gorlice-i (Galicia) anyakönyvekre, ígyy se születési, se házassági anyakönyveire nem bukkantam rá. A haláleset Budapesten történt 1909.03.15.-én, ez alapján édesapja Mrozsinszky Mihály, édesanyja Moleczky Amorata, Teréz ekkor 58 éves. Érdekesség képpen testvére Mrozsinszky Anna gyászjelentését is megtaláltam, abból kiderül, hogy Anna (1857-1918) 3 házasságot is kötött melyekből két gyermeke is leszármazott, Foltinovits Erzsébet (apja keresztnevét nem ismerem), Tapody Olga (1882 - ?), Tapody János kereskedőtől és ismert egy házassága Jamniczky Józseffel (1858-1923). Fényképe digitális másolata a Piazza család hagyatékából került hozzám.