* Cseke Gábor: Visszaszámlálás, 2012

Talán már nem is fogom tudni igazán kialudni magam: a kései fekvés dacára szokott időben ébredek. A délelőttöt Zs. Marci hangfelvételének átírásával töltöm. Amitől hónapokon át húzódoztam (nem tudom, miért), azt most pár óra alatt vígan elvégeztem. Már csak a riport van hátra...

Péter csomagol,.haza készül. Este csattogó fagyban kikísérjük az állomásra, a napot már kettesben fejezzük be. Véget értek az ünnepek.

Á. Gyula hívott még a reggel: Magyardormánfalván (Dărmăneşti) járt, újra fotózta a medvetáncoltatókat, ezúttal még ihletettebb módon, s talált egy helybeli magyar csoportot is

Erőss Zsolt utoljára dedikál (2012 nov.)

(117) A hideg jó serkentő: megóv a lagymatag, ráérős munkától

2012. január 2.

Elkészültem egy újabb digitalizált kötettel. Kenéz Ferenc két összefüggő gyermekirodalmi művét - egy interjúsorozatot s a belőle ihletődött verskötetet - gyúrtam eggyé, azon egyszerű ok miatt, hogy egy tőről fakadtak és együttesen domborítják ki igazán a szerző szándékait. A tervet már évek óta dédelgettem magamban, most szántam rá magamat, alkalomadtán részletesebben is bemutatom majd blogjaim valamelyikén. Most csak a tényállást rögzítem, továbbá azt, hogy a szerző is elégedett az "operációval".

Péter jelezte: szerencsésen hazaérkezett, folyik az élete tovább, szándékai szerint.

Elkészültek az első mondatok, bekezdések Zs. Marci mozaikriportjából. Egyre tisztábban rajzolódik ki a megoldás: egy nehezen szült mozaik sorsáról mozaikszerűen lehet a leghatásosabban és a legkörültekintőbben beszámolni.

2012. január 3.

Újra megelevenedik a város élete. Egyre enyhébb az idő, s ha a hegyen nem is, a völgyben feltartóztathatatlanul olvad a hó. Jó ütemben haladok az Óriásmozaik-kal (ez lesz a címe). Külön meg lehet faragni az alkotóelemeket, s a végleges összeillesztést örökké variálni lehet, az utolsó mozaikkockáig.

Év eleji látogatáson a megyei könyvtárban. A jéghideg olvasóteremben (vastagon látszik a lehelet, hónapok óta nincsen fűtés) kínomban fél óra alatt rábukkanok, pontosan mikor is avatták fel az új csíkszeredai mozit. A hideg jó serkentő: megóv a lagymatag, ráérős munkától.

2012. január 4.

Látogatás a HMKK-nál, Á. Gyulánál, B. Lacinál. Év eleji baráti eszmecsere. Otthon aztán vár E. Feri remek képes könyve, a hét végén azt is előveszem. Nem rossz dolog ez az ide-oda nyúlkálás. Mire megunnám az egyiket, jöhet a másik. Majd a harmadik. Majd vissza az elsőhöz. És így a végtelenségig.

2012. január 5.

Elfogyóban a vérnyomás és pulzusjavító gyógyszereim. Kötelező látogatás a családi orvosnál. Naná, hogy méricskélésre is sor kerül. Nincs túl nagy veszély, de azért megemeli a vérnyomás elleni adagját. A duplájára. Ám lássuk.

Ma este fél órányi hózápor után ismét fehér a táj.

(118) "Vigyázz, mert turisták jönnek..."

2012. január 6.

Suhannak a napok. Kissé lazít az ember, s máris négy napot kell egy füst alatt bepótolnia. Szerencsére, az események dimenziói annyira röghöz kötöttek, hogy már-már szóra se érdemesek. Téli vegetálás, barlangélet a javából. De valahogy nem is vágyom másra.

2012. január 7.

Jól működik a posta. Pár napja ígérte Sike Laji barátom, hogy két könyvét eljuttatja hozzám, s már ott is vannak, a postaládába gyűrve. Szerencsére, vékonyka füzetek. Az egyik önéletrajzi visszapillantó, a másik Színkép-interjúinak gyűjteménye.

2012. január 8.

Összeállt a Kisebbségben-nek szánt hármas recenzió összeállítás. Az Óriásmozaikkal is ütemesen haladok előre, de sajnos, valóban óriás. Lesz-e hozzá elég türelmem?

2012. január 9.

Könyvtárban. Kifizetem az évi taksát: 3 lej az olvasói díj. Ezért adnak egy bélyeget a belépőre. Amit soha senki se kér. Hirtelen gazdag anyagra leltem a Fotó és irodalom gyűjteményemhez.

Remek fotóriport és szatirikus jegyzet a farkaslaki Pléh-Krisztusról az Utazások Fotográfiában nevű fotóblogon. A bloggazda, bizonyos Grimpix egészséges székely humorral reagálta le, hangulatos, ködös időben a szoborförmedvény "misztikumát". Nagyon illik hozzá az idézett P. Mobil szám: a Pléhkrisztus: "Vigyázz, mert turisták jönnek..."

(119) Ha már doktor lett és plagizált, ült volna a fenekén

2012. január 10.

E. Feri könyvecskéje az Aranytalicskán bomlik ki a maga szépségében. Eleinte úgy reméltem, hogy képes leszek tartani vele az iramot és egyes fejezetek közé mást is be-beszúrok, de aztán elálltam a gondolattól; egyrészt, nem győzném, másrészt így olyan az egész, mint a tengerből lassan kiemelkedő sziget.

2012. január 11.

Jó üzletet kötöttem a könyvtárral: rendre nekik adom használt és megőrizni nem szándékozott DVD-imet, cserében pedig, a beadottak számarányában, vehetek ki az ő állományukból. Így mindjárt hozzá is jutottam néhány nem remélt filmélményhez (A remény rabjai, A 13-as, a Véres gyémánt például...)

2012. január 12.

Tegnap átnéztem azt a borítékot, amibe Ilonka a családi képeink nekem szóló gyűjteményét szortírozta. Magamat láttam sokféle elrendezésben, életkorban és élethelyzetben. Egy részüket magam készítettem, másokat a közvetlenül velem dolgozó fotósok, kollégák, névtelen krónikások. Az emlékidézéssel párhuzamosan be is szkenneltem valamennyit.

Megdöbbentő hír a magyar államfő plágium-ügye. Azt hihette, hogy esetében talán működik a "rég volt, talán igaz se volt" elve. Hát nem működött. Ki a fene tesz oda valakit, hogy légyszaros életrajza ellenére kitegye magát ilyen megalázó helyzeteknek? Ha már doktor lett és plagizált, ült volna a fenekén, élete végéig. Ki a fenét zavart volna?

2012. január 13.

D. Artur jelezte, hogy Udvarhely és Csik felé veszi útját, ha pár nap erejéig is. Kértem, hozza magával kölcsön az Előszoba antológiát. Végre, annak is nekifoghatok. Addig is, előveszem a már összegyűjtött anyagot.

Odakint hózáporok. És 5 centis hó.

(120) Az egész vasárnap egy nagy hajrá

2012. január 14.

Napsütéses hóviharban dél felé berobogott D. Artur. A hegyen keresztül jött, Udvarhelyről. Szigorúan csak egy fél órát ült, elhozta az Előszoba antológiát, amire emlékeztem ugyan, mégis úgy fedeztem föl, mintha először látnám. Ahogy elment, neki is láttam a fénymásolásnak - ha tart a türelmemből, két nap alatt a végére járok.

Nyomaszt az Óriásmozaik zsugorított riportja. Megígértem Szabolcsnak, most már állni kell a szavamat. Az írásnak is jobbat teszek, ha egyféleképpen legalább formába öntöm. Szerencsém van az előtanulmányokkal, a részletezésekkel, mert már összegező rálátásom (is) van az egészre.

2012. január 15.

Az egész vasárnap egy nagy hajrá. Kisebb pihenésszigetek között. Késő délutánra elkészülök a riporttal. Most már jöhet az adminisztrálás: csiszolás, toldás-foldás, meg kell mutatnom Marcinak is. De legalább van miről beszélni. Szabolcs első benyomása pozitív, aminek örvendek.

K. Feri elküldte új verseskötetét konzultációra. Azt hiszem, nem lesz elfektetés a sorsa, mert nagyon olvastatja magát. A benne lévő 3 poéma közül az első kettő kiváló, az utolsót még el kell olvasnom. Egészen sikerült felvillanyoznia. (Feri jelezte különben, hogy elírtam a blog dátumozását - január helyett decemberre. Ennyire sürgetném az időt?)

(121) Éppen csak nincsenek ártatlan áldozatok

2012. január 16.

Ma délelőtt is, délután is a városban kóricáltam. A könyvtár több részlegén is megfordultam: visszavittem, új zsákmányt hoztam el. Közben életem egyik igen kellemetlen élményében volt részem: amikor visszavon az ember egy kiadótól egy szívének drága, jobb sorsra érdemes munkát. De hát nem kimondottan saját opusz volt, szerzőtársam nagyon megelégelte a megalázó helyzetet, amibe kerültünk, és közös elhatározással jutottunk erre a döntésre. Részemről ma sem bánom - és azt szeretném, ha ezzel megszűnne mindenfajta viszonyom bármely kiadóval - a barátomat sajnálom, akinek oroszlánrésze van a munka megszületésében. Egy kicsit olyan volt, mint egy öngyilkos merénylet... Éppen csak nincsenek ártatlan áldozatok.

Este megnyílt Zsögöd elején, a konzuli lakás szomszédságában a város első és egyetlen aukciós háza. Úgy áll a felújított családi ház a vidéki utcasoron, mint egy bakterház, amit állomássá léptetnek elő. Minden szép, az ünnepi tárlat is jó, a vendégsereg a szó szoros értelmében megtöltötte mind a 3 fő helyiséget, volt sajtó és tévé, megnyitóbeszéd stb., aztán majd jönnek a hétköznapok. az élet eldönti, van-e rá egyáltalán szüksége a vidéknek, ahol a művészetkereskedelem búvópatakok formájában csörgedez?

2012. január 17.

Jól haladok az Előszoba antológiával. Szöveg beszkennelve, folyik az átalakítás és a korrektúra.

Ma Zs. Marci áldását adta a mozaikos riportra. Picit még visszavettem a címből, hatásvadásznak tartja. Ami igaz, az igaz: annak is szántam...

Levélváltás K. Ferivel. Örvendek, hogy poémáival kapcsolatos pozitív olvasmány-élményemet megoszthattam vele. Szinte olyan érzés fog el, mintha nekem sikerült volna valami rendkívüli eredményt elérni. Azzal, hogy olvasója lehettem...

(122) Se kedvem, se türelmem még magán filmkrónikát se írni

2012. január 18.

Hol havazik, hol olvad, hol meg fagy. Ezt így keveri - kiszámíthatatlanul, szeszélyesen. Még lesz bajunk ezzel a téllel.

A könyvtár DVD-tárában jókat lehet turkálni. Néhány nagyon kemény filmre bukkanok. Nincs se kedvem, se türelmem még magán filmkrónikát se írni, viszont megemlíteném A mások élete c. német filmet, amely szinte Oscart IS kapott, miközben besepert egy sor más díjat (röviden itt olvashatni róla) . Nem csupán a témája merész és érdeklődést felkeltő (kelet-európai megfigyelő-elnyomó rendszer természetrajza), hanem kibontása és mélysége is figyelemre méltó, hiteles. Ma így mondják róla: ütős... Aki e sorok után elcsábulna, föltétlenül kutassa fel, legalább a DVD-t...

2012. január 19.

Most zajlanak a városban az ökumenikus napok. Minden nap más-más felekezet templomában tartanak istentiszteletet vendégpapok-lelkészek. Na, és most zajlik a farsang is. Rendezvény rendezvény hátán.

Ma felkerült a MEK-re Kenéz Ferenc Senki sem akart költő lenni? c. kötete, amit két könyv alapján szerkesztettem össze s a szerző szerint is jól sikerült. Ez legalább olyan sikerélmény, mintha saját könyv kerülne föl. Hasonló érzelmekkel dolgozom most az Előszobán és E. Frici képeskönyvén. Ez utóbbinak sikerült meglódítania az Aranytalicska feltöltési gyakoriságát.

2012. január 20.

A Magyar Kultúra Napja tiszteletére fotótárlat nyílt a Megyeháza galériában. A Szebenben és környékén rendezett tavalyi HMKK-fotótábor anyagából láthattunk remek tárlatot. A kiállítást először Szebenben mutatták be, a fotósokat vendégül látó házigazdáknak. A helyi Codex-együttes remek régi tánczene-műsorral színesített. Egy tárlat, amit nem az eszem-iszom, hanem a színvonalas megnyitó töltött ki.

2012. január 21.

Januári székely termékvásár a megyeháza árkádjai alatt. Mézet, bodzalekvárt, tepertőt és kolbászt vásárolunk. A szem többet kívánna, de nincs miért a javakban turkálni.

Hét végére A Bermuda háromszög rejtélye c. 3 részes filmet hoztam haza a könyvtárból. Csalódás. Remek technikával egy gagyi mese, érthetetlen mozaikokból felépítve. A rejtély pedig ugyanolyan naivul "feltörve", mint az eddigi elméletek.

Olvasmány: Bende Ibolya 1987-es dokumentumregénye egy halálra ítélt csehszlovák fiatalemberről, aki 1986-ban szökött át Magyarországra és rövid idő alatt több rablást, nemi erőszakot és gyilkosságot követett el. Az írónő a halálra váró elítéltet beszélteti, levelezik vele, próbálja megérteni. Vékonyka a füzet, a szerző törvényszéki riporter, neten forgalmazott néhány műve hasonló szellemi termék (válásról, anyósról, szeretőkről stb.). A megközelítés nem rossz, bár erősen emlékeztet a szellemi elődökre, mintákra. Ettől függetlenül, ha valaki jól csinálja, munkáját elsősorban a téma viszi...

(123) Egy idő után a forradalmak is nagyon fárasztóak tudnak lenni

2012. január 22.

Megint csak "lazsáltam", hagytam magam mellett elhúzni az időt. (Nem baj, annál kevesebbet kell írni; viszont annál nehezebb emlékezni...)

Haladgatok az Előszobá-val, egyéb gond nem maradt fönn az idő rostáján. Emlékszem, még a házból sem mozdultam ki végül, mert sajnáltam rá pillanatnyilag az időt.

2012. január 23.

Könyvtár-nap. Mind a két részlegen udvariassági vizit, néhány könyvet, DVD-t vissza is viszek. Újakat nem merek vételezni - elborítanak a magamra vállalt olvasmányok.

Jól haladok az Erdélyi és csángó költészet antológiájának bővítésével. Hamarosan újabb frissítésre kérhetem meg a MEK-et. Igazából olyan munka ez, mint vederrel kimerni egy jó nagy tavat. Bosszant, hogy néhány Forrás-szerzőnek nem bukkanok szellemi nyomára. Voltak, közöltek, nem is érdektelenek, aztán eltűntek. 89 után bottal üthetni a nyomukat...

2012. január 24.

Tüntetések itt is, ott is. Meg odaát is. Valamennyi a hely szelleméhez igazodik. Hozzászoktunk a népi demonstrációkhoz. Azt hiszem, egy idő után a forradalmak is nagyon fárasztóak tudnak lenni. Ehhez az aranyigazsághoz találtam egy remek szatírát Caragialétól: Boborul. Lehetne fordítani jónép-nek, de nekem valamiért a népek megoldás megfelelőbbnek tűnik. A belőle készült kisfilm Félnapos forradalom néven fut. (rendezte: Radu Igazság, főszereplő: Victor Rebengiuc) Sz. Szabolcs megkért: segítsek a Színképben a Caragiale-összeállítást tető alá hozni. Kapóra jön az írás, nekiállok lefordítani.

2012. január 25.

A nap jó része a fordítással telik el. Magam is önálló címadáshoz folyamodok: A Respublika és a népek. Pihenésképpen a Rudolf c. történelmi fogantatású filmet nézem végig, a tragikus sorsú Habsburg trónörökösről. A Teleki Samu vadász- és ornitológus barátjáról. Nem volt kimondottan királyságra termett férfiú - köznapi, természetes ember kívánt lenni, egészséges alkotó ösztönökkel. Az őt körülvevő falak végül agyonnyomták...

2012. január 26.

Az idei évad (2011-12) első bérletes előadását látjuk este. Molière: A tudós nők. Némileg modern szellemi idősíkba tolva. Darabbeli hivatkozásokban huszadik századi tudósok és írók is szerepelnek, szó van az atomkutatásról is, de a századokkal ezelőtt megfogalmazott tanulságok érvényesek. Sajnos, az "eszmei mondanivalót" hordozó vezérreplikák, mind az első, mind a második részben, unalmasak, erőltetettek, kilógnak a különben fölszabadult játékból. Ha már úgy is annyit újítanak, merészkednek, modernizálnak a rendezők, a helyükben ezeket bátran kinyestem volna. Így maradtunk egy tézisdrámával...

(124) Hanyatt esni nem ajánlott!

2012. január 27.

Kopogtat a hideg a csíki medence ajtaján. De hallom, a Kárpát-könyököt se készül kímélni. A következő napokban majd Sepsiszentgyörggyel (pontosabban Bodzafordulóval) fogunk versenyre kelni. Na meg Gyergyóalfaluval.

Á. Gyula megjött Pestről, Korniss Péter tárlatára volt hivatalos. Lelkesen számolt be az élményről: emberileg-alkotóilag egyaránt feltöltődött. A neves fotográfus pedig új alkotói korszakot avatott hivatalosan: a "hagyományok nejlonosodását" csípi nyakon.

2012. január 28.

Takarítás, olvasgatás. Jobbára a ház körül. A tegnapi szélnek lehűlés lett a vége. A jég tömör, üveges az aszfalton. Hanyatt esni nem ajánlott!

Ma pár tucat újonnan feltöltött filmre bukkantam a jútubon. Hetek kellenek, amíg a javába belepillanthatok. A legtöbb klasszikus alkotás, a hetvenes-nyolcvanas évekből, de valamiért azok jobban illenek hozzám. (Gondolom, nem csoda...)

2012. január 29.

Elkészültem E. Feri képeskönyvével. Bevallom: nagyon a kedvemre való. Éppen csak meg kell fejelni egy bevezetővel. Feri rám hagyja, pedig én tudom, hogy ő tudná ezt a legjobban megoldani. Hátha közben megjön hozzá a kedve...

Ha minden jól megy, az Előszobával is kész leszek holnap reggelre. Ma összegyűjtöttem a szükséges illusztrációt, nézegettem-saccolgattam a helyüket.

Ma reggel -22 volt. Ropog a hideg, de ha felöltözünk, nem kellemetlen. Sietésre sarkall. Úgy esett, hogy 3-szor is kimentem. Estére jól el is lágyultam tőle...

(125) Messzire látszik, hogy a többség nem kiszolgálni akar

2012. január 30.

A világ egy nagy mélyhűtő. Sűrűn nézegetjük a hőmérsékletet. Igazából egy-két fok mínuszban vagy pluszban ilyenkor már nem számít. Csak a szél ne fújjon.

Hargita megyei turisztikai szállások adatbázisát bújom. Nyári kiruccanáshoz keresem a helyszínt. Sajnos, a legtöbb szálloda (panzió, menedék- és vendégház) úgy gondolja, hogy a turista csak megy, mint egy vágómarha, akit szállítanak, este bedől az ágyba, aztán reggel, vagy legkésőbb másnap délben már megy is tovább a következő szálláshelyre. Messzire látszik, hogy a többség nem kiszolgálni akar, hanem nyerészkedni a vendég nyakán. Ennek megfelelőek a kínálatok is.

A képeskönyvhöz még nem került épkézláb ötletem. Erőltetném, de félúton elakadok. Vár - mondom magamnak -, nem szabad elsietni. Éppen most, a végén?

2012. január 31.

Az Előszoba elrepült a MEK-be. Hamarosan várható majd az eredmény is. Jöhet a következő, most már tényleg itt az ideje, hogy a Kölcsönsorok 2-t befejezzem...

Este Attilával beszélgettünk. És ezzel már el is repült január. És egy hónap az évből!

(126) Én is ezt tettem volna a medve helyében

2012. február 1.

Mélyponton a hideg. Sovány öröm, hogy a leghidegebb most nem Csíkban van, hanem a Kárpát-könyökben. Bodzafordulón. De akármikor meggondolhatja magát és visszaköltözik. Idő kérdése.

Színházjegyet veszünk szombatra: a kézdivásárhelyi színház érkezik, francia vígjátékkal. A szereposztásból kitetszik: több csíki színész is bedolgozik a kézdi színházba. Pontosabban oda is bedolgozik, meg a csíkiba is. Olyan nyomorúságosan keresnek...

2012. február 2.

A medve kibújt a barlangjából. És meglátta az árnyékát. És visszakecmergett a vackára. (Én is ezt tettem volna a helyében...) A többit majd meglátjuk...

Közzétették a tavalyi népszámlálás ideiglenes eredményeit. A lényegek lényege: Románia 2002-höz képest 2 millió fő veszteséget tudhat magáénak. Ez igen, ezt nevezik ám rekordnak! Ami a magyarságot illeti, idézek az ÚMSZ-ből: "Romániában 6,5 százalékra csökkent a magyarság aránya, abszolút értékben a magyarság lélekszáma csaknem 194 ezer fővel csökkent a 2002-es népszámláláshoz képest." Egyéb érdekességek: az ukránok számaránya nagyobb lett a németekénél! A romák több mint egy százalékos növekedést mutatnak - bevallás alapján.

Elment a MEK-hez E. Feri képes könyvecskéje és 10 erdélyi költő az antológiába. Ülhetek a babérjaimra...

(127) Örvendek, hogy túlélte a börtönt

2012. február 3.

Reggeltől késő estig szinte egyvégtében hull a hó. Apró kristályos, sűrű, szinte porhó. Mig elmegyünk hétvégi vásárlásra, jó 3 centi lehull. Végtelen békességet árasztó pillanatok.

Pár napja szabadlábon a Whiskys. Az életéről szóló könyvet fél éve olvastam, most hazahoztam a DVD-t, amin a Discovery riportja látható az elhíresült rablóról. Nekem személy szerint minden gazembersége ellenére szimpatikus volt. Nem tudom megmagyarázni, miért. Ezen még alaposan el kell gondolkoznom. De örvendek, hogy túlélte a börtönt. Hogy megérte a szabadulást. Sajnos, mindez nem azt példázza, hogy "van remény", hanem hogy "múlik az idő". De nagyon.

2012. február 4.

Takarítás. Kinn megenyhült az idő, talán még olvad is. Az utakon locspocs. Szabályos hétvégi foglalatosságok. Este színházba megyünk.

Telt ház. 25 perces késéssel kezdenek. A csíkiaknak ez meg se kottyan - amíg van szabad jegy, a függöny nem gördül fel. Feydeau könnyed vígjátéka olyan, mint egy sziporkázó sakkparti. Az egyik fél nem is játszik, csak röhög, a másik a mesterlépéseket fitogtatja. Színészileg ugyanolyan provinciális, mint a helyi kollégák. De azért jó néha új arcokat látni.

(128) Vékony kis szerencsétlen teremtésnek mutatkozott

2012. február 5.

Megenyhült, olvad, ami addig lehullt, és havas eső hull az egésznek a tetejébe.

Nemrégiben a Kauflandban, hosszas tanakodás után megvettünk egy törpeamarilliszt, mert az volt ráírva, hogy fehér. Ilyen színű meg éppen nem volt az erkélyünkön. Alig bimbózott, vékony kis szerencsétlen teremtésnek mutatkozott. Na, most már kinyílt. Gyönyörű fehér, bár virágai csak szimplák, nem csokrosak. Nem buják, mint nem-törpe társaik. De megérdemli, hogy a fényképe ide kerüljön.

2012. február 6.

Szinte egész nap havazott. Az ország déli részén hófúvás, van ahol 3 méteres torlaszt is összegyűjt a szél. Az alföldön szinte teljesen leállt a forgalom. Itt, ahol a hideg otthon van, semmi különös. Minden úgy zajlik, mint mindig.

Reggel bejelentették: nagy hercehurca után a miniszterelnök bejelentette, hogy lemond. Az ellenzéknek már ez sem elég. Óhatatlanul a választások felé sodródunk. Ráadásul egy olyan embert kértek fel kormányalakításra, aki bosszantóan fiatal (1968-ban született), veszettül intelligens, volt sikeres külügyminiszter s most a külföldi hírszerzést igazgatja. Külföldi megítélése nagyon jó, személyi lapja szerint olvasási szinten tud magyarul is. Mihai Razvan Ungureanu a neve. (Magyari?) Talán nem árt megjegyezni...

De a józanabb eszemre hallgatva azt hiszem, hogy felmosatják vele a kormány koszos udvarát...

(129) Óvakodj a költőtől, ha élni akarsz

2012. február 7.

A Kölcsönsorok 2-t szerkesztve, újra felfedezem magamnak néhány szerző remek versét. Teljesen megfeledkeztem róluk, pedig ott vannak ebben a közel 400 oldalasra hízott gyűjteményben. Különben is nem árt résen lenni: az első összeállítás után még ugyancsak fordítottam egyet-mást, azokat is jó volna elhelyezni, ne maradjon ki semmi és senki, akihez munkám tapad.

Az új bukaresti kormány éli világát. Minden túl simán halad a megoldás felé, sehol egy akadály, keresztbe tevés. Furcsa logikája ez a mai hatalomnak: leváltja a régit, de azért gratulál neki, mert végül is "a tőle telhető legtöbbet nyújtotta". Na hiszen, ha csak ennyire volt képes... És akkor mire mennek majd azok, miniszterként, akik eddig is a konkrét dolgokat intézték - a háttérben?

2012. február 8.

Nálunk a tél - normális, hideg. Az ország többi részein a szokottnál zordabb. A déli vidékekre szabadult hófúvás váratlanul belepte a falvakat - volt, ahová 3 m havat hordott a szél a házakra, épületekre. A katonaság nem győzi kiásni a sok bennrekedt embert.

2012. február 9.

Illyésné Kozmutza Flóra JA-ról szóló emlékiratait olvasom, nagy bosszankodva. Szegény Flóra, megpróbál őszinte lenni és mindvégig az derül ki a soraiból, hogy mennyire bizonytalan volt ő a költővel való kapcsolatában! Egy már szinte teljesen szétesett, reménytelen embert akart vállalni, megmentés végett, amikor tudta magáról, hogy a legkisebb színjátékra és alakoskodásra képtelen! Az általam levonandó tanulság: óvakodj a költőtől, ha élni akarsz és nem vágysz mártíromságra! A költő hiperérzékeny fajta, s amikor nincs igaza, akkor is úgy érzi, hogy igaza van, amit muszáj megadni neki, mert a művészi igazság mégis csak az övé!

2012. február 10.

Hószállingózás. Hol farkasordító, hol meg enyhe hideg. Ma nagyot csúsztam egy alattomos jégpadkán. Odavertem magam, nem súlyos, de a tenyerem olyan, mintha kalapáccsal minden ízületét elpotyolták volna. Ha nem vigyázok, esnek ki az ujjaim közül a dolgok.

(130) Hamarosan testvérei is kinyílnak

2012. február 11.

Köd, zúzmara, majd dél felé enyhülés. Mindenki azt mondja, ebből nagy hó lesz megint. Ám lássuk...

K. János újabb könyvével készültem el, megküldtem a szerzőnek, észrevételeit várom. A Nyolckampó jó könyv. Jánosnak sajátosan gazdag élettapasztalata minden esetben megfog. Ilyen a másik munkája is, ami most fut a Káfén (Órarend). Hiába, az írók zöme végül is az emlékeiből él.

Újabb amarillysz nyitott kelyhet, hamarosan testvérei is kinyílnak. Muszáj róluk képes bizonylatot készíteni, mert egy idő után az ember el se hiszi, milyen szépségek között élt.

2012. február 12.

Délutántól megeredt a hó, egyet hull azóta is. Csupa fehér ragyogás az ablak.

A Kölcsönsorok-ban 30-40-50 oldalas sebességgel haladok. Váratlanul fölfedeztem egy általam igen kedvelt szerző (Nicolae Esinencu) néhány frissebb versét. A válogatáshoz csak 3 állt eddig rendelkezésemre, most örömmel csaptam le az újabb pótlásra, még ha plusz munkát is jelentett.

Különben olvasgattam, filmeket néztem. Ez nálam a "lustálkodás".

(131) Természetes, hogy fából készül a vaskarika

2012. február 13.

Egész napos sűrű havazás. A gyerekkort idéző. Tudom, hogy a hónak súlya van s olvadáskor a sok hóból belvíz lesz, de nehéz ellenállni a pillanatnyi szépségnek. Külön szerencse, hogy a hófúvás rendszerint kikerüli a hegyvidéket: a völgyekben nem tud megélni.

Látogatás a könyvtár dokumentációs részlegén. Letudtam a múltkor hazahozott könyveket, most újabb adagot kaptam. Sokáig nem tudom eldönteni, melyiket tanulmányozzam hamarabb: valamennyi érdekes.

2012. február 14.

Reggel írt versem a Káfén váratlanul kisebb vitát váltott ki (értelmezési kommentárokat). P. Péter barátom szerint túl vastag és torz kontúrokat használok benne (nem így fogalmazott, de ez az értelme). Nagyon fontosak a vélemények, hiszen most magam is azt próbáltam tenni: kiléptem lírai énemből és próbáltam szemügyre venni, hogyan mutathatna a sorsom, megjelenésem, lényegem egy külső szemlélő pillantásán keresztül. Azt hiszem, nyugodt lélekkel játszadozhatom immár a nyelvvel és a költészettel. Nem tartozom senkinek semmivel. Olyan világba jutottam, ahol természetes, hogy fából készül a vaskarika és holtomiglan, örökre szól a "sohamár".

(132) Hiába vándoroltak ki a német költők-írók...

2012. február 15.

A Hargita népi együttes táncszínházi bemutatója: Ördöngösök Füzesen. Elmegyünk, mert: évek óta nem láttuk az együttes egyetlen produkcióját sem; ördöngösfüzesi folklórt dolgoznak fel (szomszédos Szépkenyerűszentmártonnal); a jegyek olcsók (5 lej); kíváncsiak vagyunk; és ráérünk. És mert ez mind összejött, másfél órás színvonalas, pörgős előadást láthattunk. Nem bántuk meg. Hazafelé nagypelyhű havazásban...

2012. február 16.

Újabb kalandra vállalkozunk Á. Gyulával és fiaival. A Homoród-mentén készült fotóiknak kellene méltó keretet szerkeszteni. Elvállalom, de csak a háttérmunkát: a fotóért mindent! Nem lesz könnyű, mert amolyan kalákáról van szó, ahol majd mindent össze kell hordani, sok a fékező tényező. Ám lássuk - legfeljebb nem sikerül. Már volt ilyen...

2012. február 17.

E. Ferinek megjelent a MEK-en a képes könyve. Elegáns kis jószág, mondom így, némileg eltávolodva a műtől. Az aranytalicskára is felkerült minden része, s az urszu 2b-n is elérhetőek a különböző fejezetek. Most így, együtt gusztálva, váratlanul fölfedezem benne az egységet is...

2012. február 18.

Szokványos hétvégi délelőtt. Megtűzdelve egy gyors körúttal a hagyományos székely termékek havi vásárán. Az eddig bevált dolgokból szerzek be gyors utánpótlást: piros hagyma, tepertő, füstölt kolbász. S mert odahaza már fogytán, beszerzem a kenyeret is.

Megjelent a Vatra friss száma (2012/1). A mostani tematikus összeállítás: Romániai német írók. Kár, hogy akárcsak a romániai németségről, íróikról is inkább csak múlt időben beszélhetünk. Nem csoda, hogy az irodalmi részben a markáns német költők még azokkal a korai verseikkel szerepelnek, amiket még az országban tartózkodásukkor írtak. Kissé hiányolom a mai kitekintést, mert hiába vándoroltak ki a német költők-írók, továbbra is költők-írók maradtak és legtöbben képtelenek szakítani az erdélyi élményvilággal.

(133) Tavasszal azért kiutazunk "háztűznézőbe"

2012. február 19.

Szikrázó vasárnapi napsütés. Megindulnak az ereszek. Csupa csobogás. Amúgy egy átlagos vasárnap, nagyjából a könyvtárból kikölcsönzött könyvek adatait rögzítem. Holnap visszaszolgáltatási nap.Nem kötelező, én időzítettem minden hét elejére.

2012. február 20.

Felhívom a családi nyaralásra kiválasztott panziót Szentegyházán. Meg is egyezünk elvben a helyfoglalásban. Árakat és szobabeosztást még nem tudnak mondani, majd két hét múlva ismételjem meg a műveletet. Úgy határozunk, hogy tavasszal azért kiutazunk "háztűznézőbe", akkor talán még mindig van idő a korrekcióra, ha valami nem tetszik nekünk.

2012. február 21.

Minden olvad. Jégtörő Mátyás közeledik...

10 éves a Borsika gyermekegyüttes. Á. Kati és társai nagy munkát végeztek, amikor egy évtizede elhatározták, hogy népi hagyományokra, zenére-táncra oktatják a tanulók háza keretében a legkisebb gyermekektől a nagy iskolásokig mindazokat, akik egy ilyen tevékenységre elszegőnek. Százak nevelődtek a kezük alatt. Felesége révén Á. Gyula , illetve a lányai is részesek e sikertörténetnek. Az évfordulóra Gyula most fotókiállítást rendezett, eredeti módon: hely hiányában, a képeket a legkisebb táncosok, népviseletbe öltözve, az előcsarnokban mutogatták meg a díszelőadásról kitóduló Nagyérdeműnek. Az előadás, igaz, hogy kissé kinyúlott, de remek névjegykártya...

(134) Propolisszal kúrálom magam

2012. február 22.

Szobafogság, de önkéntes. A tegnapi kijárkálás nem tett jót készülődő hűlésemnek, ami kitört rajtam. Propolisszal kúrálom magam. Elviselhetően, de azért cefetül érzem magam. Remélem, ha nem megyek ki a rendkívül hideg, zúzmarás-ködös levegőre, átvészelem ezt a pár napot.

2012. február 23.

Akár csak tegnap. Nézem bentről a tájat, fotózom a rendre nyílogató amarylliszeket, olvasok és blogjaimat ápolgatom. Annak ellenére, hogy a munkához nem túl sok kedvem van.

2012. február 24.

Enyhül az idő, erős szélfújástól kísérve. Ma már kimerészkedek. Nem használ, de nincs mit tenni. Este enyhe hőemelkedés. Remélem, nem lesz semmilyen komplikáció. Egyelőre minden ugyanolyan gyógyulási protokoll szerint zajlik le, mint máskor is szokott.

Amúgy Jégtörő Mátyás napja. Sikerült egy érdekes bejegyzéssel megemlékezni róla az aranytalicskában.

2012. február 25.

Rengeteg hó elolvadt. Megint letisztulnak a tetők. Ma alakult meg a Tőkés-párt Csíkszeredában. Új fejezet az erdélyi macska-egérharcban...

N. Jóska barátomtól kaptam egy kis tréfás "aranymondást", amit oroszból fordított számomra, fotórajongó számára. A lényege: a fotós dosztig legeltetheti szemét a jobbnál jobb csajokon, de legszívesebben egy performans objektív jelenti az ő legnagyobb álmát! Van benne valami...

(135) Egyfajta zsugorított újrakiadás lesz

2012. február 26.

Takarítás, a könyvtári könyvek feldolgozása.

2012. február 27.

Pár napja új blogom van: az intim pista a 20. századból. A huszadikszazad.hu honlap feneketlen zsákjából húzok elő egy-egy hónapot és csipegetek az érdekesebb cikkekből. Egyfajta zsugorított újrakiadása lesz a Sz. Zoliék vállalkozásának, amely eljutott 1946 augusztusáig, de érthető okokból megtorpant. Nem árt, ha újra felmelegítjük az Ügyet.

2012. február 28.

A könyvtár egyik alkalmazottja nekem szegezte a kérdést: tudok-e egy lányismerősének segmteni, aki egyetemi dolgozatot készül írni a Bukarestet bemutató irodalmi művekből? Román irodalmi példái vannak, de arra gondolt, magyar írók is írhattak a román fővárosról. Sikerült több mint egy tucatnyi címet összeszednem - jó szellemi tornának bizonyult ez a kis töprengés.

2012. február 29.

Elkészültem a Kölcsönsorok 2-vel. Sok időt és türelmet vett föl, amíg a helyesírás-elemzőt is bevetettem a szövegszerkesztővel. Annyira gépies és figyelemgyilkos az egész művelet, hogy huzamosabb ideig nem lehet végezni. PDF-ben megküldtem D. Culcernek és Franciskonak - fordítás- s egyéb ügyekben két lelki támaszomnak.

Na, és természetesen a Magyar Elektronikus Könyvtárnak. Hiszen végtére nekik szántam...

Lassan kialakul egy új verseskötet terve. Nem akarom elkiabálni, de P. Péter jó érzékkel fölfedte annak a lehetőségét, hogy "fekete" verseim (amiket az utóbbi napokban írtam) egységgé állnak össze. Elvállalta a kötet megtervezését is, amihez én tréfásan kitaláltam egy címet is. Az elején játéknak vettem, de egyre jobban megtetszett nekem a Nadrágomon fekete folt...

(136) Régi fotó - mintha méretre készült volna

2012. március 1.

Ez egy furcsa nap a számomra. Dátum szerint ekkor kötöttünk házasságot, valójában február 28-án, Szépkenyerűszentmártonban. Annak már 49. éve. A furcsaság okát most nem részletezem, privátin egyszer majd elmondom annak, akit igazán érdekel. Ezek szerint jövőre kiérdemeljük az aranylakodalmat? És akkor legnagyobb fiunk lesz kereken 49...

Ajándék fejében elmentünk a város (szerintünk) legjobb vendéglőjébe. Ismételten rájöttünk, hogy nem tudunk megenni egy egész vendéglői menüt. Akkorák az adagok. Ráadásul megpróbáltak átverni kb. 30 lejjel. De az aljas szándék hamar lelepleződött...

Amúgy gyönyörű koratavaszi nap volt.

2012. március 2.

A MEK-ben elérhető lett Krebsz Jánosnak egy újabb könyve (Nyolckampó), s egyezségünk értelmében már küldésre készen áll az újabb munkája, az Órarend. Mindkettőhöz Gergely T. szolgáltatott remek fedőlapi illusztrációt.

Megszületett a verseskötet címadó darabja. Az apropóján pedig előkerült egy régi-régi Pusztai-fotó - mintha méretre készült volna. Úgy látszik, konzsenialitásunk kimeríthetetlen...

(137) Nekiláttam válogatni, de nem jutottam dűlőre

2012. március 3.

Sz. Zoli mindenáron honlapot akar számomra szerkeszteni. Végül is rábólintottam, mert feltételezem, hogy nagy szakmai ambícióval dolgozik egy-egy ilyen technikai feladványon. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy életerős vállalkozás lesz. Nehezen tudom elképzelni magam, hogy egy, a blognál bonyolultabb konstrukcióval megtetézzem már igy is nagy számú teendőmet.

Attila fiam 48 éves. Este felhívjuk telefonon, még olaszban van, sízni ment a baráti társaságával. Holnap indulnak haza.

2012. március 4.

Szeles, szeszélyes időjárás. Nem is igen akaródzik kimenni. A csontjaimban érzem bujkálni a betegséget. Dolgoznék, de valahogy ahhoz sincs túl sok kedvem. Legszívesebben szundikálnék, mint a medve. De hát ez sem lehetséges. Akkor már olvasok, filmet nézek.

2012. március 5.

Unokatestvérem jelentkezik. Kb. fél éve nem láttam, mióta elbúcsúzott Szeredától. Azelőtt a Sapientián tanított, de most nyugdíjaztak. Szentgyörgyön, egy alapítványnál talált képzési munkát, nemkonvencionális energiák felhasználására tanítja az embereket. A bentlakás raktárában hagyott cókmókjait jött összeszedni, s megkért, hogy a könyvei (egy részét) helyezhesse el nálam kb. egy hónapig, amíg kocsival elszállít mindent. Mi sem vagyunk bőviben a helynek, de egy ennyit elvállaltam. Majd megkérem a szomszédokat, hogy a táska ülhessen a pincéjükben, ahol úgy is csak limlomok vannak.

2012. március 6.

Nekikezdtem a Pro-Printtel közös pályázatunknak. Á. Gyula és a saját szakmai önéletrajzom elkészült románul. Hiányzik még az Ildikóé, s nagyon hiányzanak a képek - ahhoz, hogy valami elhihető és figyelemfelkeltő sztorit találhassak ki az egészhez. Végül is előzetes körítés alapján bírálják felül a javaslatokat. Nem mindegy, mit és hogyan hasal az ember...

Egyelőre 1 darab fotóstól vannak képeim, abból ide teszek egyet mutatványnak.

2012. március 7.

Két napja nekivágtunk a honlapnak. Nagyszerű lenne, ha magától működne is. Érzésem szerint Zolinak is mindennapos teher lenne azt karban tartani.

Zs. Feri levelet írt az EMIA új honlapjával kapcsolatban (eirodalom.ro), anyagot várnak tőlem is. Nekiláttam válogatni, de nem jutottam dűlőre egyelőre. Volna mit küldenem, de amikor jobban kézbe veszem a kiválasztott írást, elszáll a magabiztosságom...

(138) Nem úszik el a hajó, csak mindenki ideges lesz

2012. március 8.

Virág helyett csokit veszek ajándékba. A csomagoláson úgy is ott a díszítés - az legalább nem hervad el. A fotótanú-ba pedig válogatok egy csokrot az idén nyílt amarylliszekből. (egyesek már el is nyíltak) Nehéz eldönteni, mi maradjon, mi hulljon ki.

2012. március 9.

Fotótárlat Felcsíkról a Megyeháza Galériában. Ádám Gyula, Macalik Ernő és Miklós Csongor fotóiból. Faluképek, helyzetek, hangulatok, panorámák, soha vissza nem térő múlt vegyesen. Hangulatos rendezvény.

Nyakamon az album előzetes dokumentációjának összeállítása. A képek még mindig hiányzanak. Holnapra igérik.

2012. március 10.

A kiadónak elküldöm a legsürgetőbb adatokat. A többihez még nyertünk pár napot. Körmünkre ég a gyertya, nem merek konkrétumok nélkül hasalni. Persze, ahogy az lenni szokott, nem úszik el a hajó, csak mindenki ideges lesz.

(139) Sikerült újraéleszteni a Verskereső-t

2012. március 11.

Dühösen, idegesen járkálok fel és alá, függetlenül attól, hol tartózkodom. Ketrecben érzem magam, és nem tudom, hogyan fogom szétfeszíteni a rácsokat, hogy a szabadulóművész produkciója sikerüljön. Á. Gyula ígérte, hogy átküld egy rakás képet, de a küldemény - a címlapot leszámítva, ami nálam is megvolt - nem érkezett semmi. Pihentetem az agyam, fantáziálok. Leírom az első mondatokat. Aztán belefeledkezem...

2012. március 12.

Gyula jelzi: visszatértek hozzá a képek. Másodszor is elküldte, most már nálam. Kiderül: ezek is megvoltak nálam. És hogy a képek frontján még nagy a káosz, semmi se biztos. Ezek szerint a könyv képanyagáról még csak fogalmam sem lehet, így csak a szövegre tudok koncentrálni. Kiderül, a Communitashoz küldendő pályázathoz részletesebb szükséges. Délre összehozok valamit és elküldöm a kiadónak. Holnapra marad a román szinopszis-változat.

Közben Sz. Szabolcs barátom kérdezi, tudnék-e segíteni neki a Színkép első oldalát összehozni? Ilyen stresszhelyzetben még ötletem sincs, bár sejtem, hogy nyugodt körülmények között könnyűszerrel kiráznék valamit 48-cal kapcsolatban.

A legutolsó Színképben sikerült újraéleszteni a Verskereső-t. Havi jelentkezésben reménykedem, már megkerült az áprilisi vers is: a Titanicról szól. Ugyanis akkor lesz 100 éve az elsüllyedésnek.

2012. március 13.

A román szöveggel jobban kínlódok, mint máskor. Valahogy kihullnak belőlem a szavak, aztán később előkerülnek. Minden mondatnak kétszer-háromszor futok neki. Azt hiszem, rossz passzban vagyok.

Délre, úgy érzem, minden tehertől megszabadulok. Üres vagyok és lebegő, akár egy léggömb. Jókorákat nyújtózok, lustálkodok s közben azt osztom-szorzom magammal, hogy mik a következő tennivalók...

2012. március 14.

A mai postával megjön a februári Vatra. Benne néhány Demény Péter-vers, amit eleve románul írt. A hecc kedvéért nekiállok lefordítani kettőt, kíváncsi vagyok az eredményre, meg hogy mit szól majd hozzá.

A mai Hargita Népe hírül adja: pünkösdre hazahozzák Spanyolországból Nyirő József hamvait a zarándokvonathoz csatolt gyászvagonban.

(140) Tepertőt, bodzalekvárt és köményes sajtot vásárolunk

2012. március 15.

A márciusi ünnephez nem illő, borongós zimankó. Talpunk alatt ropog a jég, vigyázni kell, hová lépünk. Dél körül kimegyünk az utcára. Ünnepélyesség és köznapiság elegye. Az 1 órás emlékgyűlés előtt még megnéznénk egy faliszőnyeg kiállítást, de a múzeum nem veszi komolyan saját programját és a galéria következetesen zárva.

A Gál Sándor szobornál szokásos forgatókönyv szerint mondják a szövegeket, felhangzanak az indulók. A diákok felsorakozva vonultak az iskolákból a gyülekező helyre. Akár csak régen. Mint minden ünnepekkor. Hol beborul és hó szállingózik, hol szél kerekedik és elfújja a felhőket a nap elől. Valahogy nem akaródzik sokat időzni odakint.

2012. március 16.

Valahogy megbékéltem a Sz. Zoli által szerkesztett honlappal, az Urszu 2-vel, amely már nem blog. egyszerűen rájöttem néhány fogásra, ami azelőtt rejtve volt előttem és hirtelen ura lettem a helyzetnek. E perctől kezdve másként érzem magam, elkezdek tervezgetni, profilt adni az ott közzétett dolgoknak. Nyilvánvaló, hogy az egy komplex írói műhely lesz, ahonnan ki lehet tekinteni minden eddigi ténykedésemre.

2012. március 17.

Hideg reggel, de biztató napsütés. Tavaszi olvadást ígér. Kimegyünk a Fehér Ház árkádjai alá, húsvét előtt még tartanak egy székelyföldi termékvásárt: tepertőt, bodzalekvárt és köményes sajtot vásárolunk. Hogy miért ezt? Mert jók. Beváltak.

Sz. Zolival csevegünk a gmail-on a honlap kapcsán. Még ellát jó néhány műszaki tanáccsal, amit délután ki is próbálok. Annyi máris bizonyos, hogy a honlap képanyagát hangsúlyosan a személyes képek teszik majd ki - azok, amik az én életemmel kapcsolatosak.

Az eirodalom.ro honlapon fölfedezem versfeleselésemet Elekes Ferenccel. Zs. Feri kérésére a Szemelt versek eddigi darabjait küldtem el közlésre, ő meg rögtön választott is, induláshoz ezt a pörgős kis lírai tréfát. Egyúttal meglátogattam Frici új honlapját (neki is készített Zoli). Holnap hosszasabban is elidőzök majd rajta.

(141) Járkálok a napsugaras szélben

2012. március 18.

A vasárnap balul ütött ki: Ilonkán kitört a hűlés. Nem is megy templomba. Beszélünk Péterrel, s nézzük, hogy támad fel délben a meleggel járó déli szél. Már a vastag port kavarja városszerte.

2012. március 19.

Sétálunk egyet a városban, mikor már jól kimelegedett. Az út közepén utolér a szeles idő, Ilonka visszafordul. Én végigjárom a két könyvtárt, Petőfi verseket keresek román nyelven. Jebeleanunak három féle válogatását is megtalálom: egyet 49-ből, amikor a költő halálának századik évfordulójára emlékeztek, egy 1973-ből (Biblioteca pt. toti) és egy 2001-ből (fedőlapja a képen). Egyre jobban körvonalazódik a honlap Kölcsönsorok c. szekciója: Petőfi után helyet kaphatnak benne Ady, majd Dsida és a többiek versei is két nyelven. Előkeresem Kocsis Francisko antológiáját.

2012. március 20.

Tavaszi napéjegyenlőség volt a reggel. Ilonka nagyon legyengült, délelőtt feküdt. Erősen szédült, nem volt étvágya. Estére valamennyire megerősödött.

2012. március 21.

Délután Ilonka elmegy a kórházba, az időszaki orvosi ellenőrzést elkezdeni. Elkísérem, sokan vannak. Egy darabig járkálok a napsugaras szélben, a kórházkertben. Aztán hazamegyek.

A honlapon építgetem a Blog szekciót. Kitalálom, hogy át lehet oda menteni a Pótkávé rovatot. Tiszta szerencse, hogy lementettem hiánytalanul az egészet még annak idején...

(142) Még a hegyek felől villan néha egy-egy fehér folt

2012. március 22.

A délelőtt munkával, majd azzal telt el, hogy felmentem a poliklinikára az Ilonka vizsgálati eredményeiért.Mindez beillett egy jó napi sétának. Max. hőmérséklet: +14 C.

Teljes erőbedobással építem a honlapot. Ráadásul egy régen félbemaradt regényemet is kedvem volt elővenni, hátha a végére érek - a nagy nyilvánosság előtt?

2012. március 23.

Heti bevásárlások, majd délután Ilonka a szakorvoshoz. Este van, mire hazakerül. A laboreredményekből már látni lehetett, de a doktor is megerősítette: minden rendben.

2012. március 24.

Felfedezek egy régi filmsorozatot: a Rex felügyelőt. Iszonyúan sok része van, én kb. 50-et értem el a világhálón, de roppant felüdülést jelentenek a nem is túl naiv történetek, amelyben a játékos, ám bölcsen ravasz rendőrkutya mindig túljár az emberek eszén.

Gyakorlatilag minden hó eltakarodott. Még a hegyek felől villan néha egy-egy fehér folt.

2012. március 25.

Ilonkával itthon. Sikeresen vettük az előrevitt órák akadályát, idejében sikerült fölkelni és Péterrel kis késéssel kapcsolatba lépni. Nem szeretem ezeket az óra átállításokat, mindig megzavarnak, de ha már vannak, legjobb elfogadni őket.

Délután nekilátunk megnézni a Keresztapa filmtrilógiát. Időigényes, mindegyik rész túlfut a 3 órán. De megéri - kitűnő rendezés, színészek, meseszövés. Kell ennél több?

(143) Közel három órás a darab előadása

2012. március 26.

Szeles, ronda, hideg idő. Ha egy helyiségbe lép az ember, egyből kimelegszik, odakint meg ráfagy a verejték. Mindkét könyvtárat megjárom, mind a kétszer ugyanaz a kellemetlen élmény.

Bérletünk napján lemaradtunk a Tóték előadásáról (betegség miatt), holnap újra műsoron, más bérletnek, de a bérletek közti cserebere bevett gyakorlat. Helyet váltok a keddi előadásra.

2012. március 27.

Színházi világnap. Ennek fejében a Tóték korábban kezdődik, este ugyanis megismétlik a produkciót - ezúttal román nyelven is, a kamarateremben. Egy fiatal bukaresti társulattal. A rendező tehát egyszerre két változatot is készített az előadásból.

Közel három órás a darab előadása, fárasztó és eléggé fáradt a produkció - az egy Őrnagy urat kivéve (Kozma Attila), aki legjobb magát hozza a szerepbe. Igazából neki is való.

Kijövetelkor a színház előcsarnokában felolvassák John Malkovich üzenetét a világnapra. Rövid, elviseljük.

2012. március 28.

Levelet írok D. Lacinak (MEK), megkérdezem benne, vállalná-e, hogy az Andrassew-vel elkezdett és kényszerűen lezárt Román költők honlapot folytassuk? Weblapom szerkesztése közben ugyanis többször rákattantam és az volt az érzésem, hogy elárultam a valamikor felvállalt feladatot. Annak ellenére, hogy közben két kötetnyi fordításom jelent meg, és jóval több költőtől, mint amennyi a honlapon jelenleg szerepel... Anyag pedig most egyre több van, ha nehezen is, de beindult egyfajta egészségesebb tájékozódás a román irodalom iránt. Laci nem sokat késett a válasszal: vállalta, természetesen. Szívből hálás vagyok neki ezért...

(144) Végtelen variációját rajzolja a női testnek

2012. március 29.

Levelet kapok D. Culcertől. Arra kértem választ, egyetért-e az Utopia c., közösen elkészített két nyelvű könyvünk digitalizálásával a MEK-be? Egyetért. Erre a válaszra vártam, de nem mertem borítékolni: olyan gyorsan változik hetven évünk fölött minden, hogy minden nap meglepetéssel járhat. Vele az a helyzet, hogy szívproblémákat fedeztek föl nála, s attól fél, hogy idő előtt "pacsirtává lesz". Pedig előtte még szeretné befejezni a doktori dolgozatát és hogy még egyszer "összefenjük a bajuszunkat". Én is szeretném. De azt hiszem, elkezdett levélváltásunk immár félbeszakad...

2012. március 30.

A szokásos vásárlás mellett végigrohanunk a hagyományos, két napra hirdetett húsvéti termékvásáron. Mindent megnézünk, megkívánunk s azzal maradunk. Már reálisan tudjuk, hogy a következő vásárig - három hét múlva tartják - mi fogy el nálunk. Egy szál kolbász, fél kiló tepertő, pár üveg bodzaíz, egy darab sajtkülönlegesség. Most például kapros és csípős paprikás sajtot vettem. Vénségemre én is kíváncsi lettem...

Délután nem sikerül Annával beszélni. Hát majd levélben leírjuk, hogy s mint.

Sok-sok hónap után végre elszánom magam, hogy felmenjek Zs, Marci barátom műtermébe, egy Gyermek sétányon lévő, csökkent komfortú panelház 2. emeleti kis lakásába. A látogatás célja: többrendbéli baráti szolgálataimért meg akar ajándékozni két rajzzal, amit most ki is válogatok. Tavalyi-tavalyelőtti termését pörgeti le előttem - aktvázlatok, krokik. Egyszer nyitottam már meg akt-kiállítását, sőt, szerkesztettem egy kis képsorát is e témában. Végtelen variációját rajzolja a női testnek. Kettőt félreteszünk. (Amit ide teszek illusztrációnak, az egy lapközlésből való változat...)

2012. március 31.

Áprilisi időjárás. Bár a bolond nap csak holnap lesz... Az időjárás ezzel mit sem törődik. Egy óra leforgása alatt esik, nap süt, havazik, szél fúj, s kezdi elölről.

A honlapon új menüpontot nyitok: azon fogom megírni az Óriásmozaik-ot. Már amúgy is lelkiismeretfurdalás gyötört, hogy félbe hagytam. Meglátom, mennyire tudom váltogatni a vasakat a különféle tüzekben...

(145) Nincs kedvem valakit is átverni

2012. április 1.

Valahogy nincs kedvem valakit is átverni. Pedig annak is megvan a maga varázsa. És gondolom, a maga ideje is... Az nem elég, hogy április elseje van. Hangulat is kell hozzá. Annyira futja, hogy megpróbálok költői sétát tenni a Hyde Parkban. Április elsejei apropóval... Fene tudja, hogy sikerül, de fejest ugrom a kalandba.

Péterrel beszélünk, egy hét múlva már együtt leszünk a húsvét napjain. A gyerekek hazaérkezésével és elutazásával nagyszerűen le lehet mérni az idő reális múlását.

2012. április 2.

Örvendetesen épül a honlap. G. Tamás interjúkérdéseire ezzel kapcsolatban nem lesz könnyű válaszolni. Jó, ő kérdezett, de egyáltalán, érdekel-e valakit is, rajtam kívül? Halogatom a válaszadást, amíg tudom. Mert ha komolyan veszem a kérdéseit (mi okom lenne az ellenkezőjére?), akkor nem elég egy délelőtt a koncentrált válaszokhoz.

A könyvtárban három, két világháború közötti verseskönyvet tettek félre a számomra. Főnyeremény, látványosan bővülhet velük az Erdélyi és csángó költészet honlapja. Ráadásul nem tucatpoéták: Kádár Imre, Ligeti Ernő, Sipos Domokos. Eddig valahogy árnyékban maradtak.

2012. április 3.

Rátalálok az 1996-os Titanic filmre (amerikai-kanadai), amely egy évvel a nevezetes Oscar-díjas Cameron-változat előtt készült. Komolysága, szerénysége és tárgyszerűsége az ünnepelt rendező teljesítménye fölé helyezi. Aki tehet, itt megnézheti - amíg valaki le nem véteti a jútubbal, a szerzői jogok okán...

(146) Csak gyerekek, fiatal fiúk kóvályognak az üres utcákon

2012. április 4.

Nagyon elszaladt velem az idő. Így van ez, amikor az egyik gyerek itthon van. A mostani bejegyzések szinte egy hét sietős rekonstruálása, húsvét után.

Takarítgatunk. Ilonka úgy, ahogy kell, én meg olyan tessék-lássék. Úgyis nagyrészt minden hiába.

2012. április 5.

Bevásárolunk. Részletekben. Ne érjen váratlanul és lefedetlenül a Péter érkezése. Azt veszünk, amit éppen kapunk. Mennyiségileg mindig túllövünk a célon, a valóságban ez mindegyre bebizonyosodik

2012. április 6.

Még egy roham az üzletek felé. Hazafelé elkanyarodom az állomás irányába, ellenőrzöm a menetrend állását. Mindenféle meglepetésre számítani lehet, de minden rendben. Este korán lefekszem és beállítom az órát, hogy ne aludjam el a Corona érkezését.

2012. április 7.

Egy órával korábban kelek. Friss, ám enyhe reggelben sietek az állomásra. Pontban érkezik a vonat, Péterrel egy-kettő hazaérünk. Elhalmoz bennünket mindenféle finomságokkal (főként csokoládéra gondolok), s hoz egy új, magyar beosztású billentyűzetet. Olyan könnyedén és tökéletesen működik, hogy nehezen tudom követni a hajlékonyságát. Át kell képeznem magam, ami a billentyűleütést illeti.

2012. április 8.

Reggel óta csorog az eső. Délutánra havaseső lesz belőle, estére már a földön is megáll. Szerencsétlen rügyek, virágok az áldozatául esnek. Még sétálni se tudunk kimenni. Péter hozott két filmet, azokat rendre megnézzük (egyet tegnap, egyet ma este).

2012. április 9.

Az üzletek nagyrészt zárva. Az emberek a templomokban, csak gyerekek, fiatal fiúk kóvályognak az üres utcákon. Hideg van, nappal nem megy feljebb 0 foknál. Nehezen tornássza vissza magát a tavasz.

D. Culcer kötetén dolgozok, végső szövegjavítást végzek az eredetivel. Elég sok helyesírási bakit hagytunk a nyomtatott változatban, s ez mindenek előtt a román szövegre áll. Érdekes, Culcer nem tud szabadulni a népi demokrácia hajnalán beléjük sulykolt sînt-tól, csak most úgy írja, hogy sânt (a helyes sunt helyett), ugyanakkor az â-t mindegyre tovább is î-nek írják. Szerencsém a szövegszerkesztő helyesírási programjával van: makacsul kijavít...

(147) Ilyen az, amikor valami rutinossá válik

2012. április 10.

Ma hazautazik Péter fiunk. Délelőtt még járunk egyet a nehezen felengedő húsvéti télben, de már süt a nap, minden szép és jó. Elsétálunk a Márton Áron gimnázium mellett. Még mindig renoválják. Kár a kivágott fákért. Most pompázik az épület, de ami romantikus keretbe fogta ezelőtt, az odalett. Nem tudom, lesz-e még méltó természeti kerete az iskolának...

Három kisgyerek a tömbházak között, cégtáblát silabizálnak. TÚRKÁLÓ... Tanakodnak, mit jelenthet a szó. A legnagyobb oktatólag:

- A túr az túr, amikor valaki valamit túr, a kál az románul ló, s a ló meg ló... Tehát túró ló...

A két kisebb, felderülő arccal, mintegy megvilágosodva, bólogat a magyarázatra. Amely egészen logikus...

2012. április 11.

Magyar Költészet Napja. JA születésnapja. 11-kor szavalóverseny a JA iskolában, az Agora alapítvány rendezésében. (Az alapítvány működteti a helyi Role zenekart). Este a győztesek gálaműsort adnak a színházban.

Mintha véletlen lenne, egy szóval sem hangzik el az, hogy az egész rendezvény József Attilától eredeztethető. Pedig az iskolát, amelyben ülünk, róla nevezték el. Szobra az előcsarnokban. Verseiből nem egy a szavalók repertoárján. Ilyen az, amikor valami rutinossá válik, s minden fontosabb lesz a lényegnél.

A versengés felhozatala igen szegényes: a gyerekek kategóriája még úgy ahogy népes, de szörnyen gyerekes, a nagyobb gyerekek és a felnőttek kevesen vannak, így mindenkinek jut díj, az érdemtelennek is. A másfél órás rendezvény után már nincs is mit látni a díszelőadáson...

(148) Ha úgy vesszük, akár péntek 13 is lehetett...

2012. április 12.

Harmadik bérletes előadásunk a négyből a csíki színházban. A 4 tervezett darabból 3 magyar szerző műve. Örkény, Móricz, Jókai Mór... Ez utóbbitól a Gazdag szegények-et láttuk, bár Jókai színpadi feldolgozása csak kiindulási alap volt egy mai értelmezésű zenés népi játékhoz. Erősen felemás lett. A szituáció erősen jó - szegénységi bizonyítványt akarnak azok, akik a látszat szerint nem is élnek olyan rosszul, aztán kiderül a turpisság -, a bonyolítás naiv és hiteltelen. Végén egy balkonon megjelenik az író is, aki szózatot intéz hőseihez és olvasóihoz, majd némileg parafrazálva elénekelteti velünk az egyesült Európa himnuszát - az Örömódát.

Van benne egy tót késes legény, aki tótul beszél, de magyar a szíve. Biztos, hogy volt/van ilyen, de hogy az népiesch-nemzeti szlogenekkel jőjön nekem, azt nehéz elviselni. Jobb lenne ő mindenképpen tótnak...

2012. április 13.

Ritka együttállás dátum és nap között: a híres-nevezetes péntek 13. Szerencsére túl vagyunk rajta, kész, leírtuk. Falrengető dolog nem történt, csak a felső szomszédok dorbézoltak egy nagyot, úgy este tíztől hajnali négyig. Ilonka ezt jobban "kiélvezte", hozzám csak a járkálás, a vécére menés és -csobogás hangzatai értek el. Szaggatott, nyomasztó alvás. Ha úgy vesszük, akár péntek 13 is lehetett...

Új fotótanfolyam indult Á. Gyuláéknál. Mint mindig, a megnyitón én is megjelenek. Most kevesebben vannak, mint legutóbb. Viszont két pacák is van a hallgatók közt, akik évekig hajón szolgáltak. Lelkesen cserélik ki egymással az élményt, mi pedig tátjuk a szánkat. Irigylésre méltó...

(149) "Fertőzöm" magam a témával

2012. április 14.

Szokásos hétvége, az idő tavasziasan viharos, borongós, de meleg. Takarítás, főzés. Este mély lélegzetet veszünk és leülünk megnézni a legújabb Titanic-alkotást, a 2012-es amerikai-kanadai produkciót, amit az M1 sugároz két részben. Valamivel éjfél után ér véget.

Próbálom megfejteni, hogy az üzleti meggondolásokon kívül mi vezethette az alkotókat, hogy újra felmelegítsék a témát. Ráadásul a fikciós oldalt erősítve fel, ami ellenőrizhetetlen ugyan, de nagyobb művészi terhet ró a filmesekre. Kíváncsiságot kielégítettek ugyan, de a végén tanácstalanok maradtunk. Az eddigi feldolgozások már mindent elmondtak...

Közben megtalálom Dékány András könyvét is - olvasom, "fertőzöm" magam a témával...

2012. április 15.

Amúgy ortodox húsvét vasárnapja. Esős, borongós. Nagyot sétálok. Séta közben beugrik egy játék gondolata. Hazaérve megfogalmazom a Titanic-játékot, kb. 50 barát, rokon és ismerős a címzett. Arra kérem őket, ha akarják, írnák le, mit tennének 10 perccel a T. süllyedése előtt? Magam sem hiszek a sikerben, de végül magam is meglepődöm azon, hogy akik veszik a lapot, azok saját magukat adva remekül képesek tovább fejleszteni a témát, kilépni a szokványból. Őszintén köszönöm valamennyiüknek - azoknak is, akik nem kaptak kedvet a fantáziáláshoz. És elnézésüket kérem, amiért megzavartam intimitásukat.

(150) A természet egy ideig örvend az égi áldásnak

2012. április 16.

A Titanic-játék várakozáson felül jól alakul. Még ma is jönnek hozzászólások, gyanítom, vannak, akik csak munkahelyükön nyitják ki a postafiókjukat. Ahogy telik az idő, egyre többen keresik fel az összeállítást.

Tegnap tartottak előválasztásokat, eldönteni, kik legyenek a helyhatósági jelöltek a júniusi önkormányzati választásokra. Kb. 3200 ember ment el - nem sok, kevesebb, mint négy évvel ezelőtt. (Ez lenne az RMDSZ helyi támogatottsága?)

2012. április 17.

Egész május elejéig borús, zivataros, esős időt jósolnak nekünk. A természet egy ideig örvend az égi áldásnak, de miután elkezd szörcsögni a föld, omlani a folyópart, túl drága mulatság... Az ablakomból jól látni, hogyan száll fel az erdőből az ég felé a frissen képződő felhő

2012. április 18.

Javítási munkálatok miatt nincs gázszolgáltatás. Délután temetésre megyünk: K. Anti ment el végleg, még vasárnap hajnalban. Hét éve operálták először, rákkal, 7 évet adott még neki az élet. A végén már épp csak vegetált, lefogyott, mindenféle áttét. Egész temetés alatt ömlött az eső, alig tudtunk hazajönni. Szabályosan bőrig áztunk.

Digitális könyv készült Tánczos G. Karcsinak. Jól előkészített anyag volt, nem is túl terjedelmes, s elég hamar került hozzá illusztráció is. Meg egy remek kroki E. Fricitől. Holnap az ő könyvét veszem elő.

(151) Hol a képeket nézzük a falakon, hol a vízben úszó utcaképet

2012. április 19.

Mától elérhető a MEK-en Culcer verskötete két nyelven: magyarul, románul. (Utopia) Dan levelet küldött, amelyben megköszönte az eredményt és elküldte azt a versét, mely a címét adta az egész kötetnek, de amely szőrén-szálán valahol eltűnt, s hozzám már nem is jutott el fordítás végett. Most látom először, Dan felkért még egy utolsó erőfeszítésre, hogy a gyűjtemény teljes legyen. Holnap megcsinálom.

2012. április 20.

E. Frici könyvével jól haladok. Szinte nincs is mit szerkeszteni rajta, mégis elolvasom minden sorát. Örvendek, hogy összegyűjtötte ezeket a jegyzeteket, naplólapokat. Kikerekedő életének összegző közjátékai, gondjai. Érdekesen fonódik össze a közvetlen magánszféra a közérdekű gondolatokkal. Humora verhetetlen. Szeretem. De azért 30-40 oldalnyi szerkesztés után felfüggesztem a munkát. Legyen mindig friss az érdeklődésem...

Fotótárlat a megyeházánál. Etnográfiai pályázat eredményhirdetését időzítették. Mielőtt elkezdődne, istenes zápor zúdul a városra. Bentről hol a képeket nézzük a falakon, hol a vízben úszó utcaképet. A fotósok a székelyföldi faragott szív-motívum sokféle változatát kutatták fel épületeken, kerítéseken, faragványokon, a legkülönfélébb zugokban. Hihetetlen, milyen széles körben alkalmazható a szív...

Az Utópia c. vers a honlapomon, a Kölcsönsorok rovatban. Szerintem jól sikerült.

2012. április 21.

Helyi termékek vására. Ez az áprilisi. Veszünk újra egy szál kolbászt, egy darab sajtot, sonkát és egy cipót. Amíg kitartanak, jó ízek vesznek körül.

(152) Ugye, hogy egy Pakot Jóska nem volt megvetendő?

2012. április 22.

Délelőtt benézek a fotótanfolyamra. Stúdiófotózás titkairól szövegelnek, sokszor hallottam már, de azért odafigyelek. Nem lehet eléggé megtanulni. A leckét tartó E.B. Előd jó pedagógus: mindig csak arra akar megtanítani, amit ő is megtanult. Saját tapasztalatból. Az pedig nagy szó.

Este E. Feri könyv ének végére érek. Hátra van még a fedőlap. Nehéz válogatni, mert hatalmas az anyag, amiből meríthetnék. De csak el kell kezdeni a kutatást, máris kínálják magukat a jobbnál jobb megoldások. Akkor meg a választás a nehéz. Fricire bízom, ő meg visszadobja nekem a labdát. Holnap elválik...

Cs. István keres telefonon. Ráébredt, hogy a 89 előtti magyar könnyűzene (pop-rock) nem is olyan megvetendő. Kérdem: hát te ezt nem tudtad? Ti csináltátok ugyanis! Én mindig mondtam, hogy jók vagytok, de arra ráfogták, hogy nosztalgiázás. Ugye, hogy egy Pakot Jóska nem volt megvetendő? Tanulmányt akar összeállítani a dalfesztiválokról. Megígérem, hogy belekukkantok az Ifjúmunkásban, hátha van hasznosítható dokumentum.

Este koncert a Szt. Ágoston templomban. A csíki és a szentgyörgyi zenekar újra nagyot dobbantott közösen: egy Schubert misét adnak elő csodálatosan. Karnagyuk pedig a brassói szász gyerek, a Fekete-templomból.

2012. április 23.

Könyvtárban. Újabb búvárláshoz való könyveket kapok. Megegyezek Sz. Andrással, hogy készülő tanulmánykötetéről meginterjúvolom szerdán.

Könyvtár után elüldögélünk Ilonkával a parkban. Amíg be nem borul teljesen. Hamisítatlan április bolondja. Fúj a szél, majd leizzad rólunk a kabát.

Este postázom Drótoséknak Frici Imádkozó sáskáját. Jó kis könyv lett! (Varga Béla fotója a fedlapon...)

(153) Minden vendég kapott egy "dedikált" üveg helyi bort

2012. április 24.

Jellegtelen eseménytelenség.

2012. április 25.

Borsodi L. László prózaverskötetét mutatják be a HMKK pinceklubjában. Zsúfolásig megtelik a terem, elfogy minden verskötet. A szerző rokonszenves, tisztán gondolkozó, rendezett agyú teremtés. Szeretem hallgatni elmélkedését a versről. Megérdemelten közkedvelt tanárember a Márton Áron líceumban. Pedig bűnösen fiatal. Akár a legkisebb fiam.

Óriási vihar. Mintha nyár lenne. Dörgött, villámlott, ömlött az eső, mintha dézsából, de az idő nem hűlt le.

2012. április 26.

Sietős utazás Backamadarasra. A Marosvásárhely közelében lévő nagyközségben tartják a XXV. HMKK-fotótábort. Kora délután előáll a kocsi, a sofőrrel együtt négyen utazunk, hogy formát adjunk a táborzáró estének. Az a feladatom, hogy a nagyobb részt általam szerkesztett fotóalbumokról szóljak néhány keresetlen szót az összegyűlt helybelieknek. A tegnapi vihar egész Erdélyen végigsöpört, de fűhúzó áprilist generált. A Hargitától délre fekvő területeken kb. két héttel előbb van a tavasz: Szentgericén gyönyörű magnóliát láttunk a templomkertben, már elvirágzani készült.

Éjfél után pár perccel már vissza is érünk Csíkszeredába. Az önkormányzat ajándéka: minden vendég kapott egy "dedikált" üveg helyi bort: a nyomtatott címkén kinek-kinek szerepel a saját neve. A vacsoránál megkóstoltuk, nagyon kellemes félszáraz bor. Elteszem a gyerekekkel való nyári találkozóra.

2012. április 27.

Komplex orvosi vizsgálatok - ismét eltelt hat hónapnyi türelmi idő. Május elején hivatalos vagyok a szívdokihoz. Ahhoz készítettem a szükséges dokumentációt.

Örömhír: a MEK értesített, hogy Tánczos G. Károly Vizeim c. e-könyve felkerült a hálóra. Örömmel értesítem Karcsit és Sz. Zolit. Ugyanakkor G. Tamás is egyetért azzal, hogy szatirikus kisregényét (Bódog) MEK-esítsem. Estére megfelelő fedőlap-nyersanyag is került...

(154) A pasas megszállottja volt a dokumentumirodalomnak

2012. április 28.

A világot hatalmába veszi a hosszas és csöndes semmittevés. Május 1 már nem ünnep, de munkaszüneti nappá tett egy egész hét végét és hét elejét. A világ nem áll meg, de az élet igen. Üzletek ugyan nyitva, de intézni szinte semmit sem lehet.

Ilonkának Udvarhelyre kell utaznia fogműtét-konzultációra. Még nem döntöttem el, hogy vele megyek vagy sem. Bárhogyan döntök, megvannak az előnyei és a hátrányai.

Tavasz helyett egyből a nyár ütött be, amikor sokkal kellemesebb bent tartózkodni, mint odakint. Otthon ismét divatba jön a mezítlábas viselet.

2012. április 29.

Újabb könyvekkel bővül az olvasmány-állományom: Pétertől Tolsztoj és Cronin könyveket kapok, egészen szép mennyiségben. Felrakom őket az olvasóra, de még mindig marad 24 mega tárhelyem. Most Norman Mailernek az Oswald életéről szóló regényét olvasom; a pasas megszállottja volt a dokumentumirodalomnak. Érdekesek a könyv oroszországi leágazásai: Lee Oswald felesége, Marina (a képen) ugyanis minszki lány volt...

2012. április 30.

Az ősszel eltett savanyú káposzta utolsó fejeit főzte meg Ilonka, néhány adag töltött káposzta erejéig.

Ajándékokat vásárolunk Ny. Évának, ahol megszállunk. Ezek szerint most már eldőlt, hogy én is utazom. Előreláthatólag visszaúton kiszállunk Vlahicán és megnézzük a tervezett nyári kiruccanás helyszínét, s ha lehet, megbeszéljük a részleteket is a szállodában.

(155) Tiszta szerencse, hogy bőven mértük az időt

2012. május 1.

Délelőtt teszünk-veszünk, csomagolunk. Délután kimegyünk a buszállomásra s az első járattal elindulunk Udvarhelyre. A kocsiban nem működik a szellőztető, nyitott ablakokkal száguld a sofőr. Meleg huzat.

Éva jól fogad, átbeszélgetjük az estét, majd hazakísérjük Éva barátnőjét a város központjába. Éppen zajlanak az udvarhelyi napok, a Republic a díszvendég, megtelik rajongókkal az egész Patkó és környéke. Majdnem éjfélig hallatszik egész hozzánkig a szabadtéri koncert.

2012. május 2.

Délelőtt csavargunk egyet a központban. Délután szájsebészhez.Asszisztensnő sajnálkozva fogad: dr. úr elutazott temetésre, Szatmárra, csak másnap tud fogadni. Tiszta szerencse, hogy bőven mértük az időt s terv szerint is csak holnap délután szándékozunk hazamenni. Dolgunk végezetlenül haza Évához a dög melegben. Szerencsém van az e-könyvvel: olvasással töltöm ki a holtidőt. H. Oswald Lee története részben abszurd, részben tragikusan felkavaró. Végül már nem is a Kennedy-gyilkosság a lényeg, annak a részletezése unalomig ismert. A hogyan és a miért kérdésekre adott írói válaszok a valóban mozgósítóak.

2012. május 3.

Délelőtt szájsebészhez. Letisztítja Ilonka foggyökeréről a gennyet, magyarán műti a fogat. Ebéd, majd zsúfolt kisbusszal haza. Hazaérve Ilonkát elfogja a fáradtság, a sebláz. Algocalmin van itthon, az segít. Jól alszik.

Igyekszem bepótolni elmaradásaimat a blogokban, honlapon.

2012. május 4.

Bevásárlunk. Délután benézek a fotótanfolyamra. Internetes elmaradásaimat pótolom. Vár a hír, hogy a MEK-re került Elekes új könyve. Ugyanakkor elküldöm az Erdélyi és csángó költészet újabb frissítő csomagját: 12 költői válogatást.

2012. május 5.

Takarítás, blogok, honlap. Folytatom a Máriás-tanulmányok szerkesztését. Zsóka nénémnek születésnapja van. Felköszöntöm rövid e-mailben, de azt már nem tudom, célba ért-e, mert nem reagál rá. Valószínű, zsúfolt napjai vannak.

A közhangulat a megbuktatott bukaresti kormánnyal van eltelve. Úgy tűnik, a békés építkezésnek nem jött el az ideje. Csak az ádáz harc dúl, minden téren.

(156) A könyvtárosnők egyelőre makacsul ingatják a fejüket

2012. május 6.

Lelkifurdalásom van, hogy mindegyre halogatom a cenzúráról szóló tanulmánykötet ismertetését. Nagy falat és ódzkodom nekifogni, de minél jobban halasztom, annál nehezebb teher. Holnap-holnapután kötelezően nekifogok.

A vasárnapot arra használom, hogy kijegyzetelem a nálam lévő könyvtári könyveket. Hétfőn mind a két könyvtárba visszaszolgáltatom a felgyűlt köteteket. Kissé nehezen fog az eszem, éppen jó ez a foglalatosság, mert nem sokat kell gondolkozni.

HMKK megkért, hogy a készülődő Székelyföldi Napok műsorfüzetének román fordítását nézzem át és rázzam gatyába. Így legalább megismerkedek a küszöbön álló műsorokkal.

2012. május 7.

Reggeli kávé után nagy gyaloglás. Irány a laboratórium, a május 1 előtt végzett vizsgálati eredményekért. Némi keresés után megtalálják. Utána elgyalogolok a könyvtárba. Ott megtudom, hogy a költözés miatt iszonyú sok dobozt halmoztak föl a folyóirat raktárban, ahová egyszerűen nem lehet belépni. Nekem pedig a következő hetekben ott lenne dolgom. Valamit ki kell találnom, hogy megoldjam a helyzetet. A könyvtárosnők egyelőre makacsul ingatják a fejüket: nem és nem...

2012. május 8.

Megjelent Ferencz Imre madaras könyve. Jó a címe: Madárkirakat. Az esemény annyiban érdekes, hogy én hajtottam föl a számára madárfotósokat, hogy illusztrálva jelenhessen meg a verseskötet. Láttam a felesége kezében valamelyik nap a tiszteletpéldányt, és megirigyeltem a kiállítását. Holnap lesz a bemutatója. Talán kapok tőle egyet, mert vásárolni biztosan nem fogok...

Nekifogtam a cenzúrás cikknek. Haladok, haladgatok...

(157) Amíg nem kóstoltam, magam se hittem volna, hogy megjárhatom

2012. május 9.

Sikerült befejeznem a cenzúra-cikket, el is postáztam, fel is raktam az urszu2b-re. Végül is arra kanyarodott a mondandó iránya, amerre szerettem volna. (Igaz, némi - bár szükséges - vargabetűkkel...)

Elmarad a beszélgetésünk Annával. Jelezte, hogy Gabit szívpanaszokkal bevitték a sürgősségire, de az EKG nem mutatott ki semmit. Komplex kivizsgálásba fognak, hogy pontosan földerítsék az okokat. A körülmények állása szerint a túlfeszített munkatempó bosszulta meg magát, adott le jelzést: lazítani kell. Esetleg egy darabig nyugtatót is szedni, hogy a pánikrohamok kimaradjanak. Mert ilyenkor minden kis szorongástól, szívfájdulástól begörcsöl az ember s önkéntelenül felpörög, ami egy idő után valódi görcsökhöz vezet. Mondom én, a "veterán", aki már átesett ezeken a csatákon. Bezzeg, amíg nem kóstoltam, magam se hittem volna, hogy megjárhatom...

2012. május 10.

Ma a szomszédunkba megjöttek a Vancouverben élő gyerekek. Bukarestben szálltak le, kocsival mentek elébük.

Lelkileg készülődöm a holnapi orvosi vizitre. Ha "jól viselkedem", akkor talán gond nélkül megúszom. A vizsgálat miatt estefelé megyünk bevásárolni. Holnap korán reggelre marad a piac, s utána fel a rendelőbe...

2012. május 11.

Visszajön a nyári meleg. Tegnap jó kis zápor volt az este, lehűtötte a levegőt.

A piac egyre szebb, gazdagabb. És drágább.

Még 6 hónapi garanciát adott a szívdoki. Nem fedezett fel semmilyen új fejleményt, majd novemberben megismétli az ultrahangos vizsgálatot. Ettől mintha a hangulatom is derűsebb lenne.

Cs. Pistával nekifogtunk a 89 előtti erdélyi magyar könnyűzene feltérképezésének. Ő Borost faggatni vállalta, én Borbély Zolit keresem. Nem sok hasznosítható információt kapok tőle, viszont annál jellemzőbb kórtünetet - rólunk, akik kiöregedtünk a közelmúltból. Ezért kell sürgősen behordani az emlékeinket.

A múlt század huszas éveiben készült dokumentumfilmet találok a jútubon egy kanadai eszkimócsaládról (Nanuk, az eszkimó). Nem is részletezem, magyar feliratozással bármikor megtekinthertő, ha a CC jelzést beaktiváljuk.

(158) Végül emlékezetből építem fel az interjút

2012. május 12.

A szombat már csak szombat, Estére a kánuikulából villámló szélfújás, igazi fagyosszentek lesznek. Nincs menekvés: miért éppen most legyen másképp? Nincs is semmi baj - csak a szélsőségeket kéri számon az ember az időjárástól is.

Határidők szorongatnak, de mihelyt nekilátok letudni a vállalt munkát, mindjárt nem olyan sötét az ördög. Sz. András dizájnerrel folytatott beszélgetést kellene végighallgatnom egyhuzamban, de nincs rá elég türelmem. Így marad a szakaszos kapkodás. Végül emlékezetből építem fel az interjút, a "köveket" pedig a tényleges beszélgetést visszahallgatva csiszolgatom.

2012. május 13.

Utolsó előadás a HMKK fotósuliban. Körmükre égett a gyertya, a diplomadolgozatokat válogatják-sminkelik-nagyítják-faragják Gyula vezénylete alatt. Megegyezünk, hogy szerdán én is ott vagyok a vizsgán, s az írásbeli és a szóbeli között megejtjük a közvéleménykutatást, illetve megkapom a szokásos végzős galériához szükséges képeket.

Délután vendégségben: néhai anyatársnőnk egykori lakásánál, ahol B. Laciék költöztek, s megnézzük, mire jutottak az átalakított, korszerűsített, kipofozott házzal. Nyomasztó fellegek alatt, szemerkélő esőben gyalogolunk. Jól esik a séta, látványos a környék. Este meg is kapom fotóban egy helybeli munkatártól, egykori fotósulistól. Ide csatolom...

2012. május 14.

A napokban olvastam, hogy orvosok szerint az álmok a közelgő betegségekről vallanak. Valószínű, hogy így van, bár engem oly régóta kísértenek az olyan álmok, hogy erősen készülődök valahová - legtöbbször állomásra, utazáshoz -, de sehogy sem érek el oda s végül csalódottan fel is ébredek, majd megkönnyebbülten sóhajtok: álom volt...

Ma hajnalban elvetődtem egy állomásra, ahol csupa női vasutas forgolódott s meglepődtek, hogy a vonat után érdeklődtem, mert az egy másik állomásról indul, a 910-es autóbusz visz oda. meg is mutatták, hol szálljak fel rá, de mikor elindultam feléje, egy alagútba jutottam, s onnan már nem, voltam képes kitalálni, fehérbe öltöztetett hullákat vonszoló, ugyancsak fehér ruhás emberek vetették oda foghegyről, hogy nem tudnak semmilyen vonatról. Persze, a deus ex machína most is jól működött: eljött a reggel.

Viszonylag gyorsan végére jutottam az interjúnak, elküldtem Sz. Andrásnak, délután már vissza is küldte javításaival, s postázhatom a Színképnek.

Holnap délelőtt Vlahicára készülünk, szétnézni a panzió házatáján..

(159) Egyre többen fordítanak hátat a kiadóknak

2012. május 15.

Reggel 10-kor elindulunk Szentegyházára. Észre se vesszük s már ott is vagyunk. Közel s mégis a természet ölén. Pár perc visszafelé az országút mellett. A falu bejáratánál, a kanyarban villanypóznán gólyafészek, mögötte ott a panzió. A tulajék vártak, beültünk az ebédlőterembe, s egy kávé mellett megbeszéltük az elvieket, majd bejártuk a két épületet. Mintha a 2 ágyas szobák szimpatikusabbak lennének, mert az utcától távolabbi épületben vannak s a rétre néznek. Látszott az ablakból a mezei út, ami rövidítés és a strandhoz vezet - 10 perc alatt oda lehet érni. Megegyeztünk, hogy ha semmi nem jön közbe, a jövő héten megadjuk a végleges választ. Igazából nincs miért ne foglaljuk le - minden tiszta és egyszerű. Visszafelé rögtön akadt buszunk, úgy hogy két óra múlva már otthon voltunk.

2012. május 16.

Vizsga a fotósuliban. A hetedik eresztés. Csak nyolcan vannak, könnyű volt elintézni velük a beszélgetést. Egy darabig ott izgultam, a szóbeli ajtaja előtt velük együtt, majd hazamentem, hogy letisztázzam az interjúkat. De a Laci a nyakamra ült, s csak a gépemre másoltam a felvételeket, a lejegyzést holnap reggelre halasztottam.

Délután felhívott G. Feri volt osztálytársam, biztos akart lenni, hogy pünkösdkor ott leszek-e velük együtt az 55 éves osztálytalálkozón. Értesülései szerint 14 emberre számítanak, plusz egy tanárra, aki még életben van. Jeleztem, vonatom később ér be, Feri megnyugtatott, hogy megvárnak...

Este Annával beszéltünk. Kissé félreértettük egymást, ezért kevés időnk maradt, holnap este folytatjuk.

2012. május 17.

Ma két könyvet is kaptam: egyet Ferencz Imrétől (Pakli), másikat Kristó Tibortól (Cézár pitvarában). Mind a kettőhöz közöm van, az egyikben nekem dedikált vers van, a másikat én szerkesztettem s véleményeztem. Mindkettőt a szerzők jelentették meg saját költségükön. Egyre többen fordítanak hátat a kiadóknak.

(160) A cél: minél hamarabb elkölteni a pénzeket

2012. május 18.

A tegnapi beírással megbolygattam E. Feri fantáziáját, mire ő is az enyémet. A honlapom Blog bejegyzésében (Sorok a cimbalom alól) reagáltam is rá, de itt nem érdemes több szót vesztegetni rá. A lényeg, hogy az író írás- és közlésvágyát, illetve az olvasó olvasási vágyát ne lehessen manipulálni, nyerészkedésre felhasználni.

Egyre jobban foglalkoztat a kútba esett album ügye. A képek nyilvánvalóan a fotóséi, viszont a szövegeket olyanokká lehetne alakítani-csiszolni, hogy önmagukban is megállják a helyüket.Igaz, hogy születésükben benne foglaltatik a parazita állapot, ezt nem tudják levetkőzni, de ha sikerül elvonatkoztatni őket a képektől, akkor önálló életre kelhetnének. Még töprengek a dolgon...

2012. május 19.

Eszembe jutott, nehogy elszámoltam volna az érettségi találkozónk dátumát és tűvé tettem a házat, hogy G. Feri telefonszámát előkerítsem. Nem sikerült. Kétségbeesésemben B. Bandinak írtam levelet, odaátra, s hamar jött a válasz is: pünkösdkor van a találkozó. Ráadásként pedig elküldte az osztálytársak összesített elérhetőségi listáját, beszkennelve. Pont azt, amit úgy kerestem...

2012. május 20.

Jókora séta a város határáig (Udvarhely felé) és vissza. Hol beborult, hol kiderült, de alapvetően tavasz van és ez a fontos. Sietősen aszfaltoznak mindenfelé, országúton és városban egyaránt. Felületes, mocsok munkát végeznek, de a cél: minél hamarabb elkölteni a pénzeket, amiket még a régi kormány utalt ki. És az új rendeletileg visszakért. Bolond, aki visszaadja...

2012. május 21.

Zűrzavar, bizonytalanság a Nyirő-újratemetés körül. Ez előrelátható lett volna, de hiába, mindkét fél (magyar, ill. román diplomácia) úgy próbál lépni, hogy a másik "ne vegye észre". Vagyis a fű alatt. Aztán ez lesz belőle.

A MEK-től értesítettek, hogy felkerült, nyilvános lett Máriás Jóska új könyve. Gyorsan, szépen dolgoztak. Közben elkészült a Krebsz János Csángóföldi utazás-a, este már postáztam is. Kevés dolgom volt vele: éppen csak átfésültem a már kész, megszerkesztett kéziratot. Helyette elővettem ismét a saját munkát: a Trianon-szöveggyűjteményt, amit "bűnös" módon hónapok óta hanyagolok. Nem csoda: közel 900 oldal. S még csak a 160. oldalig jutottam a helyesírás-ellenőrzéssel. Hiába, hogy egy évvel ezelőtt egyszer már elvégeztem...

(161) Darázsfészekbe nyúlni kesztyű nélkül nem a legjobb dolog

2012. május 22.

Felhívtam a Hargita panziót, megerősítettem a helyfoglalást. Most már csak azért izguljunk, hogy sikerüljön a nyári találkozó.

A Jóni zenekar nosztalgia hangversenye. A csíkiak máskor csak úgy verik le egymást, hogy bejussanak a helyi cigányzenekart meghallgatni (békebeli cigánymuzsikát játszanak), most a székelyföldi napok rendezvényei között mintha elsikkadt volna ez a koncert. Igaz, a tálalás nagyon amatőr módon történt, s az időt is jól elhúzták. Akármilyen zenéből is, 3 óra bőven elég.

2012. május 23.

Ma megnyílt a hagyományos székelyföldi termék- és mesterségvásár. Egyik felől építik a főteret, a másik felén, az árkádok alatt pedig sorakoznak a sátrak. Délre megindul a kíváncsiskodás, még óvodát is hoznak régi mestereket működés közben látni. Hogy ne jöjjek haza üres kézzel, veszek két muffint egy édességes standról.

Cirkusz, diplomáciai huzavona továbbra is a Nyirő-hamvak hazahozatala körül. Érdekes, a magyarországi médiát jobban foglalkoztatja az ügy, mint az ittenit. Nálunk hallgatnak, odaát fölöslegesen is fecsegnek

A. Ivánnak Tőkés püspök magánéletéről szóló dokumentumgyűjteménye erős vitát kavar kint is, bent is. Szerintem joggal: nem járt ugyan a kezemben, de ha hinni lehet a szerző elmondásának, akkor nem csinált mást, mint egymás mellé rakta az illető válásáról és egyéb viselt dolgairól szóló, interneten keringő dokumentumokat. De mi szükség erre? Ezt bárki megteheti, ehhez nem kell könyvet írni. Hol a plusz? Persze, ettől Iván még Iván marad, gondolom, ő is sejti, hogy darázsfészekbe nyúlni kesztyű nélkül nem a legjobb dolog.

Könyvbemutató este a Székelyföldnél: a gyergyószárhegyi írótáborok előadásait szerkesztették kötetbe (Egyed Péter), 2001-2010 között. Mind egy témát járnak körül: van-e s miként működik az (erdélyi) irodalom? A válasz sokféle, de abban megegyeznek: köszöni szépen, megszenvedi a változó időket..,.

(162) Versengve vették ki egymás kezéből a lapátot

2012. május 24.

Este koncert a Szt. Ágostonban, a székelyföld napok keretében. A meghirdetett időpontban - nagy meglepetésre - az Orbán Balázs díjak átadása következett, így az egész koncert közönsége egyúttal részt vett egy unalmas, fesztivista kitüntetésesdin is. Kellemest a hasznossal.

A koncert viszont kárpótolt minden csali huncutság miatt. Mig a muzsikát vártuk, engem legalább is, majd szétvetett a méreg a sok hazaffyas szóvirágtól és öntömjénezéstől. Nagyon úgy néz ki a dolog, hogy sikerül elhitetni az emberekkel: legnagyobb tett magyarnak megmaradni. Pedig ez nem így van. Megmaradni, de azon túl is illik tenni valamit!

2012. május 25.

Napok óta folyik az egyre rafináltabb macska-egérharc Nyirő temetése körül. Kezdődött azzal, hogy egy nyelvész kijelentette: márpedig aki rövid i-vel írja a nevét, az vét a helyesírás szabályai ellen, blablabla...

Jött rá a válasz: hogy az író így írta a nevét, hogy a család is így használja, válogatott műveinek sorozata így jelent meg... Nyelvészünk sértve kijelentette: ha perdöntőbb bizonyítékokat hoznak fel ellenzői, akkor kész retirálni.

Na, de ez még ártatlan játék volt...

Aztán jött a politikai húzd meg-ereszd meg: hogy miért pont kampányban, miért az egyik magyar párt sajátítja ki az eseményt, blablabla... Addig-addig, hogy már mindenki temetni akart, versengve vették ki egymás kezéből a lapátot.

Aztán valaki bedobta az író a viszályba az író politizálásának jobbra kanyarodó vargabetűit mint intő szempontot a mértékletességre. Lett aztán erre irodalomtörténeti háború. Beleszólt a romániai hatóság, kormány, diplomácia. Úgy tűnik, a magyar hatóságok a korábbi román kormányzattal egyeztettek (ha...), az újjal elmulasztották. Hát kár volt... Mindkét oldalról nevetséges, óvodás cselekre emlékeztető huzavonákkal szívatták egymást, egészen addig, míg a kampányrendezvényt nem sikerült lefújni, viszont az újratemetés elmaradt. Közben meg még a maradványokat is sebtében elhamvasztották, azt remélve, hogy így engedély nélkül is hazatérhet az író.

A román hatalom persze most elmondja mindennek Nyirőt: fasisztának, Szálasi hívőnek, antiszemitának. Nevetséges: 2004-ben Székelyzsomboron (szülőfalu) mellszobrot állítottak fel az íróról. Iskolát neveztek el róla. Még egy szobra áll Udvarhelyen. Akkor bezzeg nem zavart senkit... Primitív vita folyik írásainak értékéről, pedig ha valaki tájékozódni akar a Nyírő-kérdésben, csak le kell hogy vegye a polcról a 7 évvel ezelőtt (2005) megjelent Pomogáts-féle antológiát (Nyirő József, a székely nép krónikása) a Pallas-Akadémia kiadásában. Abban mindent megtalál. Az értéket is, az ellentmondásosságot is, a vádat is és a mentséget is.

2012. május 26.

Fél négykor kelek, fél 5-kor indul a Hargita IC Kolozsvárra. Kevéssel 10 után leszállok, taxiba ülök, fél 11-kor már a Brassai fizikumában vagyok. 13 osztálytárs már ott van, az egykori igazgatóval együtt (Somay), én esek be 14-nek. Utánam is késik valaki: Sz. Miki, úgy hogy 15-ön emlékezünk. Utána a Mátyáshoz címzett vendéglőben ebédelünk, gyors duma, fél 3-kor irány az állomás, este fél 9-kor már otthon vagyok. G. Feri új listát állított össze élőkről és holtakról.

Közben pedig idehaza lezajlott az idei búcsú. Megúszták különösebb eső és vihar nélkül.

(163) Nem is olyan képtelen dolog egy kocsmában kultúráról társalogni

2012. május 27.

Pünkösd vasárnapja. Próbálom utolérni magam az elvesztegetett tegnap miatt. Közben figyelem a Székelyudvarhelyről érkező híreket. A közvetítést nem nézem végig, ahhoz túlságosan drága az időm, s nem sokat veszítek, mert este már nagykanállal kapom az infókat, hogy mi történt s mi nem a híres-nevezetes újratemetésen. Elhatározom, hogy a történtek margójára, de még inkább a Nyirőről szóló tanulmánykötetet (Nyirő József, a székely nép krónikása. Szerk. Pomogáts Béla) fellapozva, naplószerű beszámolóval próbálok közelíteni a kritikákból visszatükröződő Nyirő-képhez, illetve a kortárs eseményekhez, vitákhoz.

2012. május 28.

Pünkösd hétfője. Délelőtt nagyot sétálunk a nyugodt, nem túl népes utcákon. Az üzletek fele nyitva, de a városi hangulat visszafogott. Megírom a Nyírő-naplóm első bejegyzését (Nyirőről így is, úgy is). Az a számításom, hogy mihelyt befejezem, egy rövidített változatát eljuttatom a Kisebbségben-hez. Talán hasznát veszik.

2012. május 29.

Diplomáciai húzd meg, ereszd meg Románia és Magyarország között az udvarhelyi megemlékezésen elhangzott hivatalos magyar beszédek miatt. A bukaresti miniszterelnök erőből próbál intézkedni, tájékozódni, de buzgalma nevetséges - inkább csak tájékozatlanságát árulja el azzal, hogy hamarabb ítélkezik, mint gondolkozik.

Elkészül a Nyirő-napló 2. része is.

2012. május 30.

K. Tibi felhív azzal, hogy holnap bemutatná a kötetét az Öt kutya vendéglőben (a csíkszeredai Jégpalota mellett, a hokisok tulajdonában lévő sportszálló földszintjén). Ez Tibi törzshelye, nem egy kultúreseményt kezdeményezett már ott, néhányon magam is részt vettem. Most mint kötetének a szerkesztőjét kér meg, legyek jelen és segítsek a találkozót levezetni. Kissé későn szól, ráadásul már meg is hirdette az újság, amiért kissé neheztelek, de aztán kiegyezünk.

Egy a gond: a holnapi nap aránylag így is zsúfolt: délben ballag Á. Gyula nagyobbik lánya, oda föltétlenül el akarok menni, este pedig utolsó bérletes előadásunk a helyi színházban. Mindegy, nagykanállal esszük az "életet".

A Nyirő-napló 3. része is felkerül a blogra.

2012. május 31.

Nyirő-naplóval kezdem a napot. Mikor azzal elkészülök, lenyugszom és minden simán zajlik tovább.

A művészeti iskola ballagása kerek egy óra alatt lezajlik. Az udvaron tartják az ünnepséget. A nap hol kegyetlenül tűz, hol teljesen elfelhősödik az ég. A végén pityeregni kezd az eső, de az ünnepségnek vége. Szegény Rebeka, 4-5 ismerősi gratuláció után úgy állt ott a tisztelettevők közepén, mindkét kezében ölnyi virágokkal és ajándékokkal, mint egy karácsonyfa. Anyja és apja boldogan figyelték távolról a jelenetet.

Az Öt kutyában vörösbor mellett jól elbeszélgettünk. Nem is olyan képtelen dolog egy kocsmában kultúráról társalogni. Igaz, a duhajok kiszorultak a fedett teraszra, odabent csak vers- és borkedvelő komolyak maradtak.

A színházi előadásba (Móricz: Búzavirág) szinte bele-belealudtam. Nem kellett volna, de elcsigázott a nap. Amúgy jó előadás volt. Szegény Móricz, asszonyaival kapcsolatos konfliktusait mindegyre belevitte a műveibe. Úgy tépik egymást asszony és ember egy-egy írásában, mint Ady héja-nászának szereplői.

Ui. Június elsején reggel elkészül a Nyirő-bejegyzés újabb, 5. darabja. A napról magáról majd később.

(164) Szépen kifarol a világból, mintha nem is lett volna

2012. június 1.

Folytatódik a nagy ballagás-hullám. Ma a Márton Áron gimnázium (líceum) végzősei ballagtak: kereken 5 osztály. Az egész város megtelt ünneplőbe öltözött, virágcsokrokkal siető felnőttekkel, fiatalokkal.

Megtalálom a jútubon a Moartea d-lui Lazarescut, 2 részben feltöltve. Korábban már megszereztem negyedórás részekre szakítva, de így valahogy élvezhetőbb. Nem vagyok képes egyhuzamban végignézni. Szörnyű, mélyen igaz, megrendítő film. A legérdekesebb az,. hogy csak a valóságot mutatja. De azt iszonyú meggyőző erővel. Nem valóságshow ez, hanem úgy pereg az élet, ahogy az észrevétlenül körülöttünk történik: a lakásban, a szomszédban, a kórházakban. Nincsenek benne rossz és gonosz emberek, csak kicsinyes, fáradt, közömbös, elesett, gőgös, hiú és indulatos emberek. Ők ütköznek össze egy sürgősségi páciens kapcsán, hogy kinek a felelőssége és a kompetenciája egy agyvérzéses esetet kezelni, amikor a betegről kiderül, hogy végső stádiumban lévő rákos is. És amíg ez a huzavona, vita zajlik, az egyere jobban félrebeszélő, már nem is e világon lévő beteg füle hallatára, Lazarescu úr szépen kifarol a világból, mintha nem is lett volna és senki egy könnyet nem ejt érte...

Éjszakánként fölébredek és eszembe jut ez a kutya sors> Sokáig nem tudok visszaaludni. Aki meg akarja nézni, ide kattintson: 1. Moartea d-lui Lazarescu; 2. Moartea d-lui Lazarescu

2012. június 2.

G. Feri elküldte az 55. érettségi találkozó során készített képeket, papírban. Valami gyönge nyomtatóval készíthette, mert szkennelés után eléggé besatírozott lett, mintha látszana a tintasugaras rajzolat is.

Elkészültem a 6. Nyirő-naplóval is, s úgy saccolom, hogy még két további részre futja.

(165) A következő napokban gyűjteményeket bújok és szkennelek

2012. június 3.

Egyetlen maradandó élményem: a délutáni járkálás. Fel a Vár-térig és vissza. Főként a virágágyásokat vesszük szemügyre - bárhogy is vesszük, egy város legrokonszenvesebb színfoltjai. Még akkor is, ha elvadult képet mutatnak sok helyen, kellő gondozás hiányában.A természet önmagában se nem piszkos, se nem rendezetlen, se nem sivár. Mind-mind az ember teszi azzá...

A Nyirő-napló 7. része innen elérhető. Talán még egy születik holnap és ezzel lezárom.

2012. június 4.

Ortodox pünkösdhétfő. A város hasonlóan félünnepi, mint egy héttel korábban. A hirdetőfelületeken (de még az üzletek kirakataiban is) megszaporodnak a választási plakátok. Aki kivár a saját plakátjával, az kerül felülre. De ennek ára van: később kerül be a köztudatba a többinél. Valamit valamiért. Érdekes: a jelenlegi, hivatalban lévő vezetők, akik ismét indulnának, valahogy nagyobb számban néznek le a hirdetőpóznákról...

Benézek a dokumentációs könyvtárba. Elkezdték a csomagolást: ezek szerint költöznek. 15-ig még nyitva vannak, utána bizonytalan időre (legalább 6 hónapra) bezárnak, amíg a költözés, leltározás és berendezkedés tart.

Vége a Nyirő-naplónak (8. rész). Most, hogy befejeztem, mintha ki is hűlt volna bennem a téma.

2012. június 5.

Esők, viharok. Reggeltől estig felhős, párás idő. A Hargita látványosan "lélegzik".

Újságkivágás 75-ből: amikor az Omega Romániában járt

A krónikát a Concorde-os Horváth Karcsi írta...

Jó hírek a könyvtárból: előkerült tíz évfolyam az Ifjúmunkásból, ha ráhajtok, 15-éig át is tudom nézni. Be kell állítanom magam arra, hogy a következő napokban gyűjteményeket bújok és szkennelek. A többi várhat.

2012. június 6.

Elhozok 3 évfolyamot: 73, 74, 75. Lapozgatás és válogatás közben megint rámtörnek az emlékek, eszembe jutnak rég elfeledettnek hitt mozzanatok. Ilonka csodálkozik: ilyen kevés helyen elfér három évfolyam? Ő úgy emlékezett, mintha az Ifjúmunkás napilap lett volna... Hát nem!

Este Attila bejelenti, hogy eldöntötte, a hét végén két napra hazalátogat. Szívből örvendünk.

(166) Hallgatjuk a tücsköket és a békákat...

2012. június 7.

Mára időzítjük a pénteki szokott bevásárlókörutat, hogy Ilonka holnap tudjon nekilátni főzni - a szombat helyett. Amíg a fiunk itthon van, lehetőleg töltsük el az időt lazán

A könyvtárból elhozok újabb újsággyűjteményeket. Közben kiváltom a havi gyógyszeradaghoz szükséges receptet. Az orvosnő nincs megelégedve az urológiai eredménnyel, újabb vizsgálatot kér, amit majd a jövő héten fogok megejteni. Kíváncsi búvárkodással telik ki a napom.

2012. június 8.

Napok óta kínlódom Berci és V. Gyula újabb könyvével. Nagy szeretettel és lelkesedéssel adta át, hátha hírt vernék neki. Addig nincs is baj, amíg bele nem mélyedtem a következtetéseket levonó, szokatlanul forradalmi tanulmányba. Az öngyilkosságok egy időbeni folyamat változói, a könyv az adatokat és az okokat próbálja föltérképezni, alaposabb-felületesebb vizsgálatok alapján. Megállapítása, hogy a nagy, több generációs családok felbomlása, szétfejlődése, a társadalom sejtjének a felszecskázása növeli az öngyilkosságok gyakoriságát és esélyeit, míg a helyzet fordítottja gyógyír lehet a mostani helyzetre. Vissza kell hát állítani a több generációs családok becsületét, kultuszát stb. Hát ez akkora utópia, hogy már csak a kommunista eszme nagyobb nála. Egy ilyen megoldást, úgy látom, rá kellene erőltetni a társadalomra, hiszen nem külső erő tántorította el az emberiséget a nagy családok megtartásától, hanem az emberi civilizáció fejlődési tendenciái és a világjelenségek mindent elsöprő divatja. Ez is globalizáció, bár nyilván nem csak ez...

Este befut Attila. Vacsorázunk, még beszélünk Annáékkal szkájpon, majd mi is elbeszélgetünk, későn fekszünk.

2012. június 9.

Beállt a kánikula. Fojtó melegben indulunk el a piacra, majd járunk egyet. Attila kíváncsi a Szereda melletti kis repülőtérre, azért is jött, hogy a tulajdonossal felvegye a kapcsolatot és nagy vonalakban leszögezzen egy lehetséges látogatást. Kimegyünk kocsival, amíg ők tárgyalnak, mi Ilonkával a hangár árnyékában hűsölünk, hallgatjuk a tücsköket és a békákat a távoli mezőről, nézzük a gólyákat. Majd jön két kisgép, pilóta vendégekkel, búcsúzunk, megvolt a kiruccanás.

2012. június 10.

Ilonkáék templomban, én 11-kor elmegyek szavazni. Első ízben szavazhatunk a közeli óvodában. Addig mások szavaztak ott, nekünk be kellett mennünk a főtérre.

Ebéd után meglátogatjuk a tavalyi Év Fáját Csíkszentléleken. Az öreg hársfa magányosan áll a falu fölötti dombon, a vártemplom falai mellett. Fényképezgetünk, majd mentafüvet és mezei virágokat szedünk. Az eső a levegőben lóg, mire hazaérünk, elmúlik a viharveszély.

Este későig lesem a választási híreket, amelyek nyomán egyre világosabb, hogy megismétlődtek az eddigi erőviszonyoknak megfelelő preferenciák. A két új párt nem tud labdába rúgni, hiába a velük szemben alkalmazott pozitív diszkrimináció...

(167) Nem csupán a fotográfia úttörője volt

2012. június 11.

Attila ahogy jött, úgy el is ment. Tekintetünkkel nyomon kísértük, amíg fel nem kanyarodott az udvarhelyi repülőhídra. Aztán uzsgyi...

Délután urológushoz. A kabinetbe lépés előtt jó borsos árú "belépőt" gombolnak le az emberről. Az orvos amúgy szimpatikus, nyílt ember. Mindjárt a vizsgálat után fel is sóhajt megkönnyebbülve: Milyen jó, hogy veseköve van és nem rák! Attól tartottam ugyanis...

Ez tényleg megnyugtató. A 7-8 cm-nyi apróságnak valahogy el kellene távoznia. Ha nem magától, akkor mesterséges úton. Ennek módjairól majd augusztusban döntünk. Addig mind a ketten élvezzük a nyár örömeit.

2012. június 12.

Egész nap az öngyilkosokról elmélkedek. Ugyanaz a szindróma, mint Petőfinél: "Miként fogom szólítani rég nem látott anyám..." Mondatokat formálgatok, bekezdéseket pászítok. S közben marhára telik az idő... Közben jelentkezik a szerkesztőség is, hogy a Kisebbségben-hez várják az anyagot. Mi lesz az? Bemondom az öngyilkosokat. Most már muszáj megírnom.

2012. június 13

A reggel jó tanácsadó: váratlanul gyorsan sikerül befejezni a cikket. Elküldöm V. Bercinek, hamarosan jön is vissza: köszi, jól fogtam meg a kérdést. Menten felrakom az urszu 2b-re is. Ott aztán a másik szerző is örömmel nyugtázza.

Utolsó "munkalátogatás" a könyvtárban, belátható ideig. Katalin jó pár verskötettel örvendeztet meg. Így a nyár végére nagyon komoly gazdagodás állhat be az erdélyi antológiába.

2012. június 14.

Levél D. Lacinak az interjú-kérdésekkel az e-könyvek kultúrájáról. Korunknak kell, bízom a sikerben.

Beszélgetés M. Attilával, aki május közepén Bukarestben nemzetközi Szathmári Pap Károly konferencia meghívott előadója volt. Rengeteg dokumentummal gazdagabban jöttem, el tőle. Be kell látnunk: nem csupán a fotográfia úttörője volt, hanem igen jó akvarellfestő is. Nézzük meg az itt mellékelt skiccét (A hegyekben). Csupa nagyvonalúság, modernség...

Este Ferencz Imre Pakli c. kötetének bemutatója a Székelyföldnél. Örvendek, hogy a könyvet a fiatal költőnemzedék is nagyon fontosnak érzi. Rég nem járt a kezemben ilyen egyértelműen kiugró verseskönyv. Amelynek majd minden darabja fontos, a végén található nagy összegzésekhez. Aztán mindenki rohan a foci-EB soros meccsét megnézni.

(168) Hivatalos bejelentés nem létezik, de tudjuk, hogy működnek ezek a dolgok

2012. június 15.

Kis türelemmel lám, megérkezett ide is a meleg. Ha nem indulunk el 9-fél 10-ig városi útjainkra, az olvatag napot kockáztatjuk a fejünkre csorogni.

Az utóbbi napokban látványosan megcsappant a naplót felkeresők száma. Valami elriasztotta, elfordította tőle a többséget? Nem töprengek sokat rajta, elvégre magamnak vezetem, s akit érdekel, itt rám talál.

2012. június 16.

Vásárláskor tekintetbe vesszük, hogy jövő hét második felében egyetemi találkozó Kolozsváron, s nincs miért megtömni ételekkel a hűtőszekrényt. Meg aztán a júniusi hagyományos termékvásárt most tartják, ott is bevásárolunk ezt-azt, ne menjünk N. Ilonkához üres kézzel.

A vásárban kolbászt, sonkát, sajtot, házikenyeret vásárolunk. Tovább, a piacon beszerezzük a napi gyümölcsadagot. Egy-egy fél kiló eperrel, cseresznyével, meggyel érjük be. Jobb megenni frissen, mint kompótnak-lekvárnak főzöcskélni.

2012. június 17.

Megérkezik G. Tamástól az átnézett Bódog c. kisregény kézirata. Magam is átbogarászom egyszer a szövegét s megkomponálom a fedőlapot. Sőt, egy bevezetőféle is motoszkál a fejemben, csak még nem tudom, hogyan fogjam meg a témát.

D. Laci szavának állt, a Korunk-interjút pontosan, kiváló minőségben küldi. Gyorsan átolvasom s küldöm jóváhagyásra. Mire visszajövök Kolozsvárról

2012. június 18.

Semmi különös. Meleg van. Nem fűlik a fogam a munkához. Zs. István elküldi a Kisebbségben c. melléklet pdf változatát, benne az öngyilkos cikkel. Továbbítom Bercinek, lesz miről kinyomtassa, ha szükséges.

2012. június 19.

K. János küldött egy linket, amelyen feltevéseket fogalmaznak meg az ÚMSZ-ről. Úgy tűnik, bezárja kapuit. Legalább is papír formájában. Hivatalos bejelentés nem létezik, de tudjuk, hogy működnek ezek a dolgok.

És megjelentek a Communitas könyvkiadói pályázati eredményei: a homoródi album itt se remekelt. Ezennel befejeztem a kiadókkal való együttműködést. Ez a legvégső szavam...

(169) A kijárat előtt még megeszünk egy fagylaltot

2012. június 20.

Hajnalban vonatra ülünk. Dédán megreggelizünk, s jóformán még meg sem unjuk az utazást, már meg is érkezünk Kolozsvárra. Rekkenőség. Taxi. Pillanatok alatt a Györgyfalvi út végén, N. Ilonkánál. Fogadkozás: estig ki nem mozdulunk ebbe a katlanba!. Téblábolás a lakás (viszonylagos) hűvösében.

Délután nagy lélegzet: irány a Házsongárd. Fényképezőgépet is viszek (ritkán teszem), valami súgja, most érdemes lesz. Estig botorkálunk, a felét se tudjuk bejárni. Nagyanyámék sírját meg sem találjuk, viszont annyi másra rácsodálkozunk.

2012. június 21.

Trolival a Brassai iskoláig, onnan gyalog le a Mariánumhoz. Már-már meg is bánjuk a gyaloglást a hőség miatt, de aztán odaérünk, így is az elsők között érkezünk. 12-en jöttünk el, plusz némelyiknek a férje-felesége. Egyed Emese a kar részéről vezeti az osztályfőnöki órát, döcögve megy, közben megszakítjuk, hogy pénzügyeket intézzünk. Erre fel összevész a társaság a méltányosság elvét keresendő. Még tart a beszámoló, amikor elugrom a kész csoportképekért. Létszámon felül rendeltünk, a pluszpéldányokat megtartom magamnak.

Négy taxiba zsúfolódva beállítunk a Roata vendéglőbe (Isac utcából jobbra nyíló zsákutca, egykori Petelei végén), modern családi villából átalakított kertes vendéglő. Este hétig beszélgetünk, ha jól tudom, ez volt a leghosszabb nap. Ettől kezdve ismét rövidülnek a nappalok és nyúlnak az éjszakák.

2012. június 22.

Ma a Botanikus Kertbe igyekszünk, minél korábban, hogy még a hűvösben kezdjük a sétát, mert ott már van árnyék. Nem sikerül, melegben érünk oda. De azért addig járunk, amíg tényleg elfáradunk. Sokat üldögélünk, nézelődünk, a toronyba nem megyünk fel: én tériszonyom miatt, Ilonka meg egyedül nem kockáztat. Nézzük, hogy másszák meg a lépcsőket vidáman a látogatóba érkező diákcsoportok. Egyre-másra jönnek... A kijárat előtt még megeszünk egy fagylaltot és déltájban Ilonka hazamegy.

Megnézem a Minerva házat Cs. Péterrel és T. Sz. Zolival. Sikerült a régi Minerva társaságot feléleszteni és megszerezni számára az egykori ingatlant: a Szabadság szerkesztőségi épületét a Jókai utcában. Most az egész két emeletes ház az övéké. Van benne médiaközpont, archívum, előadó- és kiállító termek, épülnek szolgálati lakások. Viszontlátom az egykori Előre és RMSZ archívumát - mielőtt kidobták volna, Zoliéknak sikerült megszerezni.

Este K. Jánoséknál, kellemes (vita)este.

2012. június 23.

Délelőtt csomagolás, olvasás, ki az állomásra. Befelhősödött az ég, némileg enyhült a meleg, gond nélküli utazás hazafelé. Pontosan érkezünk, itthon minden rendben. Míg nem voltunk itthon, felütötte a sátrát a vándorcirkusz a szomszédunkban. Holnap este már sátrat bontanak, addig is a szamaruk szorgalmasan bőg. Biztosan eső lesz...

(170) Holnapig kérek haladékot, de nyilvánvaló, hogy megírom

2012. június 24.

Újra itthon. Kell hozzá egy nap, hogy felvegyem a megszokott ritmust. Mintha elszaladt volna alólam az idő.

Á. Hugó telefonál: tudja, hogy ellenérzésem van a napilapos publicisztikával szemben, de mert az utolsó nagy nekifutásra készülődnek a héten, szeretnék, ha én is felsorakoznék a búcsút integetők közé. Holnapig kérek haladékot, de nyilvánvaló, hogy megírom. Valami olyasmit, amit nem írhattam meg 2005-ben, az RMSZ halálakor.

2012. június 25.

K. Jánosnak ígértem egy hiteles Györkös-portrét. Meg akarja szoborni, de az eddigi próbálkozásait emlékezetből készítette, nincs megelégedve az eredménnyel. Hát igen, megmutatta: elég hozzávetőleges. A fotó viszont (Csomafáy Ferié) a legjobb mindenkori ábrázolása közös festő barátunknak. Kinyomtatom, postázom.

Megszületik a Laphalálok. Mire elküldöm, Hugó újabb ötlete: dokumentumösszeállítás a két halott lapból: RMSZ és ÚMSZ. Az utóbbit ráhagyom, az előbbinek nekivágok. Emberkínzó, türelempróbáló feladat.

2012. június 26.

Szerencsém van az RMSZ internetes adatbázisával, ami a világhálón elérhetetlen, de a merevlemezemen rajta van. Csak kattintanom kell - de nagyon bele tudok unni. Gyakorlatilag az egész napom ennek az árnyékában zajlik. Holnap estig leadható állapotban kell lennie. Újra érzem a határidők kínzó szorítását, belefájdul a fejem.

2012. június 27.

Unokatestvérem lemondta a délutáni látogatását, ez még pár órával meghosszabbította az oldal befejezéséhez szükséges időt. Kész megkönnyebbülés. Közben, a "lapozás" során felelevenedtek a nyolc évvel ezelőtti hetek, napok. Estefelé postázom Hugónak, s biztonság kedvéért elhelyezem a honlapomon, a Blog-ban (Emlékező lapozgatás: RMSZ 1989-2005).

Beszélgetünk Annával. Már csak egy hónap választ el a találkozástól, s pár nap múlva születésnapja.

(171) A megrendülés elkerült - vagy már túl vagyok rajta?

2012. június 28.

Zsóka lánya (kicsi Zsókának, Zsókicának nevezzük a családban) itt van Csíkszeredában, testvéreinél és apja özvegyénél. Bonyolult dolog ez, mégis végtelenül egyszerű: egy bonyolult ember bonyolult életének hozadéka. Egyszer majd meg kell írnom - nem a történetet, hanem a sógoromhoz fűződő viszonyomat, kapcsolatomat, mely bizonyos értelemben befolyásolta az én életemet is.

2012. június 29.

Megjelent az ÚMSZ utolsó papírszáma. Nem láttam, mert a postás feltehetően késve hozza, de késő délután felkerült az internetre. Külön öröm, hogy a mellékelt fotók jöttek. A megrendülés elkerült - vagy már túl vagyok rajta?

V. Berci beugrott, elhozta könyvének végleges kiadását.

Délután R. Misiék jöttek át, elmesélték a fiuk esküvőjét, ami épp akkor volt, amikor a mi egyetemi találkozónk befejeződött. Érdekességként említem: nagy dohányosok, de rájöttek (a divat hatására?), hogy az e-cigaretta kifizetődőbb. És egészségesebb.

(172) Sajnos, a szemét megint a szüleimig ér...

2012. június 30.

Ájult, hevülő nap. Semmihez nincs kedvem, de azért takarítok egyet. És ez éppen elég.

2012. július 1.

10-kor portyára indulunk Misiékkel. Ők visznek, mi élvezkedünk. Első utunk Ménaságra vezet, az ottani templomba. Hogy megnézzük a helyreállított, értékes freskókat. Nincs szerencsénk, a mise már elkezdődött, néhány elkésett bárányka az ablakon át kiszűrődő igét hallgatja odakint.

Hogy ne üljünk tétlenül a templomudvaron (vártemplom), átkocsizunk Pottyondig, ahol felmegyünk az Erdei Iskoláig. Gyönyörű völgyben vezet a faluszéli "tanösvény", árnyas patak mellett, amiből már csak a pettyes pisztráng és a hűtött sör hiányzik. Virágot s mentát szedünk, majd fordulunk vissza, de már későn érkezünk: a templom hétlakatra zárva, sehol egy lélek. Bánatunkban a bánkfalvi templom felé vesszük az utunkat, ott is folyik a mise, de nyitott ajtók mellett. Fél 1 körül végetér, a harangozóval beszélünk, megszemléljük a kellemesen hűvös épületet, majd Szentkirály (temető) érintésével hazamegyünk. A temetőben elhelyezzük a síron a mezei virágokat. Sajnos, a szemét megint a szüleimig ér...

2012. július 2.

Mától nincs Új Magyar Szó. Megjegyzem a honlap linkjét, ettől kezdve naponta 3-4-szer is rákattanok. A fő aktuális híreket, hírhátteret viszonylag sűrűn frissítik.

Nekilátok a Szathmári Pap Károly riportnak. Még nem tudom, hol hasznosítom, de az urszu 2b-be biztosan felkerül.

2012. július 3.

Befejezem a riportot. Unokatestvérem jelzi, hogy este megérkezik, hogy elvigye a városból az itt hagyott holmiját. Nálunk egy nagy táska könyve maradt. Kissé felforgatja az életünket, ráadásul ebben a kánikulában, de mit tehetünk? Ő is csak egy szegény öregember...

Estére az új szocialista-liberális többség a parlamentben átjátssza magának a hatalmat.

(173) Hét esztendő interjú mennyiségéből egy esztendő az enyém

2012. július 4.

Ma kilátásba helyezték Basescu elnöknek, hogy alkotmánysértései sorozatáért képesek leváltani. Ez a másodszori próbálkozás. 2007-ben nem sikerült a szándék, mert megakadályozta a NÉP. Most megváltoztatták a népszavazási küszöböt, s a NÉP szerepe, aki nem megy el szavazni egyszerre szinte a nullára csökkent.

Unokatestvérem kisebb-nagyobb nehézségek árán elintéz mindent, amiért Szeredába jött, kevéssel éjfél előtt elutazik.

2012. július 5.

A Színképről még semmi hír. Elhatározom, hogy lassan összeállítok egy Szabad szombat/Színkép antológiát. A Káfé a kísérleti terep, a válogatási szempontok menet közben alakulnak ki.

Családorvoshoz, a szokásos receptért. Közben benézek a kulturális központhoz. Teljében a régizene fesztivál-drukk. A műsorfüzetek éppen megjelentek, lassan beindítom az oldalt is az urszu 2b-n.

2012. július 6.

Valami távoli nosztalgia a rendszerváltó hónapok és első évek tévéeseményei iránt, leültet délután a székbe, hogy az elnökmenesztő parlamenti ülést orrvérzésig nézzem. Alkalmam van megtapasztalni, mily terméketlen és kényelmes egyúttal ez a hozzáállás: drukkerek vagyunk egy nemlétező aréna lelátóin és még csak kiabálni sincs alkalmunk, mert ugyan minek? a családon kívül senki se hallja... Szomorú, siralmas iszapbirkózást látok mindvégig. Persze, hogy a parlament végül megszavazza az elnök menesztését.

2012. július 7.

Nagy a külföldi felzúdulás. Sokan hivatkoznak arra, hogy a nyugati szomszédtól vettek példát. Mit számít az, hogy ott a jobboldal bánik úgy kisebbségével, mint itt a bal. Sajnos, napjainkban a két oldal - a lábbelit leszámítva - könnyen fölcserélhető.

2012. július 8.

Á. Hugó közzéteszi a maszol.ro-n azt a listát, amit még Sz. Szabolcs állított össze a Színképben olvasható interjúkról, alanyokról. Döbbenetesen gazdag és már-már reprezentatív. Valóban, kár hogy megszakadt a sor. Kíváncsiságból kimazsolázom azokat, amiket magam készítettem. Nem hiszek a szememnek: a hosszú listából 51 (ha nem több) az én kezemen szárad. Ez azt jelenti, hogy személyesen szinte egy esztendő interjúit sikerült fedeznem. Ami viszont azt is jelenti, hogy hét esztendő interjú mennyiségéből egy esztendő az enyém - egy hetede! Ezt nevezem...

Két napja bolyong felettünk a zivatar lehetősége, de valami mindig elűzi. Így van ma is, ezért a Régizene Fesztivál a Mikó vár udvarán szépen beindul. Mire hazaérünk, már olyan kellemesen hűvös a levegő, amilyet álmunkban kívánnánk - örökös használatra.

(174) Én valahol elbújtam egy csoport mögött...

2012. július 9.

A régizene blog elszívja a figyelmemet erről a naplóról. Különben a napok eseményei annyira a fesztivál körül forognak, hogy csak néhány hétköznapi esemény az, amit feljegyezhetnék. De azt most minek?

Egyre jobban érzem a családi találkozás "szelét". Pedig inkább csak az örömet kellene hogy jelentse a találkozás miatt. És a meleg nem akar alábbhagyni...

2012. július 10.

A fesztivál színvonala egyenletesen magas. Á. Gyulával nagyon jó az összejátszás: este, mire a koncertekről hazatérőben leülök a gép elé, a fotói már fent vannak a HMKK adatbázisában. A megnyitóról készített egy körpanorámát, azon nézegetem, "azonosítom" a közönséget. A gyerekeknek is el fogjuk küldeni, hogy felfedezhessék Ilonkát. Én valahol elbújtam egy csoport mögött (nem akarattal...)

2012. július 11.

L.H. Márk könyvét hajkurászom (a királyról szólót, amit én szerkesztettem), szerencsére, találtam 3 opéldányt, aztán kiderült, hogy a volt Pallas könyvkereskedésben elfekszik közel 200 pl., de új szerződéssel kell rendezni a sorsukat. Márknak írok levelet, hogy vegye fel a kapcsolatot Tőzsérékkel.

2012. július 12.

Ma este csak én voltam egyedül Kobzosék koncertjén. Az idő tűrhető volt, de eső nem esett. Körül mindenütt voltak záporok, de a várost elkerüli. Jobbára reggel mozdulunk ki inkább, amikor még tűrni lehet a meleget.

Ma lett 8 éves Marika. Vagyis: 3 éve voltunk utoljára Kanadában. Az ötödiket még ott ünnepeltük meg.

2012. július 13.

Attila ma elrepült Horvátországba, Dubrovnikba. 4-en vannak repülősök, kisgéppel mentek, délután jött az sms, hogy remek útjuk volt és szerencsésen földet értek. Így mi is nyugodtan mentünk el az esti koncertekre, a ref. templomba.

(175) Szerkesztéstechnikát lehet tanulni belőle

2012. július 14.

Továbbra is dögmeleg. Szinte az egész napot a fesztivál "árnyékában" töltöm. Míg a Márton Áron gimnázium felé tartok, sárkányrepülők tucatjait figyelhetem meg a Nagy Somlyó fölött keringeni. Jó a széljárás.

A szombat esti fesztiválműsor remek volt. Zs. levele: a Kissebségben-t érdekli a fesztiválkrónika.

2012. július 15.

Azon spekulálunk, hogy a kegytemplomig taxival megyünk, visszafelé könnyebb az enyhe lejtőn lefelé ereszkedni. Szerencsére, nem került sor a hazagyaloglásra: alig jöttünk pár száz métert, egy ismerős ránk dudált és hazáig hozott kocsival

Délután úgy nézett ki, nagy vihar lesz; a koncerteket átirányították a színházba. A zenészek nagy szomorúságára: a felhők ahogy jöttek, úgy el is mentek. Körben sok helyütt esett, de Szeredában nem.

2012. július 16.

Vasárnaptól lehűlt az idő, vastag esőfelhők bolyonganak. Készülődünk - egyelőre inkább lelkileg - a közelgő találkozóra. Számba vesszük a tennivalókat, költségeket - ne érjen semmi váratlanul.

Attila este üzenetet küld: szeles időben jöttek haza, nagyobb odafigyeléssel. Nem volt könnyű az út, de szerencsésen földet értek.

2012. július 17.

Semmi érdekes. A blogokkal piszmogok. És egy riportregényt olvasok (Henry Hamilton: Támadás Amerika ellen, 2001), amelyben a szeptember 11-i események előkészítését göngyölíti fel a szerző. A kézirat azon melegében született, nem nélkülözi bizonyos bevált sémák alkalmazását, de erénye, hogy tényszerű, nem bőbeszédű és a valóság elemein alapul. Szerkesztéstechnikát mindenesetre lehet belőle tanulni.

(176) Mintha csak a másnap folytatná a tegnapi gondolatmenetet

2012. július 18.

A régizene koncertek után "kiürültek" a napok. De kell az idő a sziesztára is. A meleg legalább annyira száműzi magukba az embereket, mint a hideg. És itt továbbra is meleg van.,

2012. július 19.

Teli a piac gyümölccsel és zöldséggel. Ez a nyár kegyes volt a növényekhez - mármint egyesekhez, mert a búza, a krumpli, a kukorica már-már kisül a földből.

2012. július 20.

Valami miatt nem nyílik az urszu 2 honlapom. Eltart egy fél napig vagy huzamosabb a baj? Nem tudom, majd elválik. Holnapig még várok, aztán megkérdem Sz. Zolitól, mit tud mondani a dologról? Enyhén izgat a dolog, mert rengeteg munka fekszik benne. Amit lehet ugyan rekonstruálni, de mikor és ki csinálja? Az én türelmem lassan fogyóban.

2012. július 21.

Mintha csak a másnap folytatná a tegnapi gondolatmenetet: hiába keresem a merevlemezemen az Erdélyi költők mappát, ahol az antológia eddigi és készülő anyagait gyűjtöttem. Komoly adatbázis volt. Ráment az egész délután, sehol nem találom nyomát. Egy rossz mozdulat és kitöröltem? Szerencsére, az egyik blogomban megvannak a véglegesített anyagok, annak alapján kezdem visszaállítani a még el nem küldött frissítéseket. A többi, szerencsére, megtalálható a MEK-en.

(177) Fennáll a veszély, hogy megemelkedik a világ tengerszintje

2012. július 22.

Alig küldtem el Bp-re az új frissítéseket, hamarosan jött a visszajelzés, hogy felkerültek az antológiára. Így aztán mindennel egyenesben vagyunk s amit ezután gyűjtök friss anyagot, arra hatványozottan vigyázok (a következő balesetig...)

2012. július 23.

Ideje elküldenem a Korunknak is a végleges interjúszöveget. Írok hozzá egy kb. egy oldalas bevezetést és az helyrebillenti a hangsúlyokat. D. Laci egyetért vele, s már postázom is a szerkesztőségnek.

2012. július 24.

Annáék ma indulnak Torontóból hosszú útjukra, s kb. fél napot veszítenek az életükből, amiért átjöttek Európában. Szerencsére, visszakapják a kölcsönt, amikor hazafelé mennek. De mégis... Azért furcsa ez a játék az idővel.

2012. július 25.

Megdöbbentő hír: a grönlandi jégmező négy nap leforgása alatt nagy mennyiségben elolvadt. Állítólag ilyen jelenség nem volt 130 esztendeje. Fennáll a veszély, hogy megemelkedik a világ tengerszintje. Ha csak 10 centimétert, az is nagy változásokat okozhat világméretekben.

Új arculatot öltött az ÚMSZ az interneten. Mint minden újdonság, az elegancia látszatát kelti, de kérdéses, hogy fogják-e keresni az olvasók, s ami ott megjelenik, nem kútba öntött víz?

(178) Mintha egy zacskó tojás összetörne...

2012. július 26-augusztus 3.

Ezúttal minden egybefolyik, mintha egy zacskó tojás összetörne a piacról hazajövet, s már csak a serpenyőbe kell tölteni, mert rögtönzött rántottánál egyéb már nem lesz belőle.

Nagy iramban sepertünk, takarítottunk, mindent elrendeztünk, hogy aztán 28-án reggel, amikor megérkezett Anna és a két kislánya+Péter Budapestről, pár perc alatt felforgassuk az egész lakást. Gyors csomagátcsoportosítások és izgatott téblábolás után kimegyünk a buszállomásra és irány Szentegyháza.

Egy óra múlva már a szobákat osztogatjuk egymás közt, berendezkedünk és leülünk ebédelni. Minden az előzetes elképzelés szerint zajlik, az ebéd ízlik, csak nagyok az adagok, elhatározzuk, hogy visszafogjuk magunkat és megelégszünk - a levest leszámítva - a féladagokkal.

Becserkésszük a termálstrandot, de inkább kirándulás ez, mint úszás: koszos a víz, nagy a zsúfoltság, úszni nem lehet, csak lubickolni, Annáék nem igen kívánkoznak többé oda. Mire visszaérünk, Attila és Imola már megérkeztek Budapestről - kocsival jöttek. Vacsoránál már teljes a létszám.

A hét hamar eltelt. Jártunk Homoródfürdőn (ott felfedeztek egy igazi uszodát), majd Hargitafürdőn (Attila, Andrea és részben Imola bevállalták a Balu park alpinista attrakcióját és végigmentek a nyaktörő traszékon), Udvarhelyen, illetve Parajdon, Szovátán, elautóztunk Oklándig és vissza, jártunk a Madarasi Hargitán és ismét Homoródfürdőn, s mindezt nagyrészt Attila segítségével tudtuk megvalósítani, aki gyakran kétszer is fordult, hogy lehetőleg mindenkinek kényelmes legyen az utazás. Ugyanígy sikerült megvalósítani a hazautazást is, ami egy kissé szomorkás hangulattal töltött el, mert odafent védve voltunk és mindennel kiszolgálva. Itthon beindult a mindennapi nagyüzem: vásárlás, főzés, s főleg a kis helyen való elférése a "jó embereknek".

A heti távollét kissé visszavezette internetes tevékenységemet, de majd valahogy utolérem magam. Ma megkezdődtek a városnapok, Annáék kíváncsiak a műsorra. Péter még péntek este hazautazott, Attiláék keddig maradnak. Fő, hogy a nagy nyári találkozás alapjában véve sikerült.

Születésnapomat fent ültük meg, a családi vendégsereg kapott tőlem egy-egy nagy adag fagylaltot. Annáéktól kaptam egy 16 GB-os adathordozót, rajta friss fényképekkel. Éppen jól jött, már akartam venni egyet.

(179) Nekem valahogy elszállt a gyermekbűvölő varázsom

2012. augusztus 4.

Telnek a napok és a hőség egyre csak fokozódik.A negyvenes évekbeli aszályról beszélnek mindenfele. Tény, hogy a krumpli "kisült" a székelyföldön. Azaz nem igazán lesz túltermelés belőle.

Nehezen szokjuk meg a városi létet, amikor néhány négyzetméterre összeszorulunk. Zajlanak a városnapok, a krumplifesztivál a szokásos, talán még többen neveztek be, mint eddig, de én inkább a gyerekekre vigyázok. A sátraknál folyik az apró ajándékok beszerzése: fogy a pénz, az árusok dörzsölik a tenyerüket.

Attila jelenléte megnyugtató a két torontói gyereknek. Jól tud a "nyelvükön" beszélni. Azt hiszem, helyettem teszi. Nekem valahogy elszállt a gyermekbűvölő varázsom - így érzem én.

2012. augusztus 5.

Délután megint kimegyünk a városnapi sokadalomba. Sláger a kürtőskalács, frissen akármennyit megennénk belőle, szerencsére mindig sikerül meghúzni a határt. Andrea és Marika ma is felmásznak a nagy körhintára, mi meg elálló lélegzettel, alulról bámuljuk őket s szeretnénk, ha minél gyorsabban földet érnének.

Este sakkozok egyet Marikával (elég két-három elhibázott lépés, amihez illően fogom is a fejem) és a parti a maga természetességében fullad vagy remibe, vagy veszteségbe (részemről).

2012. augusztus 6.

Attila és Imola utolsó napját tölti Csíkszeredában. (Attila: semmi kedvem hazautazni.) Nagy nehezen kezdek visszaszokni a blogjaim üteméhez. A meleg azonban elbolondít. A közös ebéd kisebbfajta mutatvány, evés közben felhevülünk és semmi egyébhez nincsen kedvünk. Úgy tervezzük, hogy amíg a hőség tart, Szentkirályra se megyünk ki. Marad Annáéknak a strand.

(180) Közelről minden díszlet koszlott, elhanyagolt

2012. augusztus 7-12.

Apámék sírja mellől eltűnt a szemétdomb! De megjelent az "utánpótlás"

Újra csak közös üstben főzök - a vasárnappal zárult hét szintén nem volt alkalmas jegyzetelésre. A Káfé-t még így-úgy elláttam, a honlapot is, de többre már nem futotta. Elkezdett, nagyobb lélegzetű kézirataim is állnak. Nem beszélve a gondolatról, hogy valamikor, a nyár végén (tőlem függ!) még a vesekővel is végeznem kell valamilyen formában.

Kedd reggel Attiláék elindultak haza, tőlünk startoltak, Tündénél végezték; késő este lett, mire hazaértek. Annáék ezalatt strandon. Én kihasználom az alkalmat és gyorsan porszívózok egyet a lakásban.

Szerdán kimegyünk Csíkszentkirályra. Temető. Láss csodát: eltakarították a halmot, de teljesen! Annál bosszantóbb, hogy három-négy szeméthalom máris megjelent a letisztított helyen!

Csütörtökön délutáni séta a Szt. Ágoston templomig és a környékén, majd haza, a Nagyrét utcán. Az időjárás szeszélyes, az eső mindegyre a levegőben lóg.

Péntek pihenés, szombaton Csíksomlyó. Előbb a templom és környéke (+ kürtőskalács), majd kimászunk a Nyeregbe. Néhány kíváncsin kívül sehol senki. Kihalt, csöndes vidék - várja a pünkösdi feltámadását. Közelről minden díszlete koszlott, elhanyagolt. A fenti kápolnák lerobbanva.

Bepótoljuk mulasztásainkat a fagylaltozás terén. Rábukkanunk a kolozsvári fagylaltgyár termékeire - nagyon ízletes árut forgalmaznak, azóta nincs menekvés.

Megjelennek a neten az első fotóválogatások a közös nyaralásról. Előbb Imola teszi föl Facedbookra az ő képeit, majd Attila készít egy jó válogatást. Elkérem Annától a fotókártyáját, ömlesztve letöltök róla mindent. Én is vittem gépet, de szinte nem fotóztam semmit.

Vasárnap csomagolás. Minden befért (szokás szerint), hétfőn hajnalban ki az állomásra. Vonat 1 órát késett Beszterce irányából.

(181) Visszabogoztuk az életünket a régi szekérrúdhoz.

2012. augusztus 13.

Korai kelés, kint még töksötét, nem is tudom, hány csomaggal ki az állomásra. Az unokák járás közben alszanak, mint a lovak. Ha nem lennének a csomagok, mi is úgy tennénk.

A vonat kb. egy órát késik. 5-6 fokos a kora reggeli hő, a kánikula után eléggé dermesztő. Egy adott ponton valami azt súgja, üljek fel én is a vonatra s kísérjem el Annáékat Bukarestig, majd a délutáni gyorssal hazajövök. Anna határozottan tiltakozik. Mikor megkérdem az okát, azt mondja: mert nem segítene rajtam, azt érezném, hogy eggyel több gyerekre kell vigyáznom...

Kemény válasz, de el kellett fogadnom. Legnagyobb baromság ezen fennakadni, hát még megsértődni!

Így hát maradtam...

Mikor elmentek, gyorsan haza, be az ágyba, folytattuk az alvást, ahol abbahagytuk. Hamarosan szólt a telefon: megérkeztünk, vártak az állomáson, minden rendben... Aztán egész nap takarítottunk, rendezgettünk, mostunk, visszabogoztuk az életünket a régi szekérrúdhoz.

Váratlanul pontot tettem új verseskötetem végére. Nem írom tovább. Elküldtem PP-nek, kifejezett kérésére. S ha már küldtem, neki is ajánlottam. Amúgy is érdemes olvasóm, ebben biztos lehetek.

(182) Lesem, amíg az Annáék gépe mellett megjelenik az Arrival

2012. augusztus 14.

Holnap Karcfalvára készülünk Ilonkával, Macalik Ernő ny. tanár barátomnak nyílik Mária napi fotótárlata- Á- Gyula szeretné, ha én is jelen lennék - nem beszélve a szerzőről, akivel 27 évvel ezelőtt barátkoztam össze, a Karcfalvi Gyermekhoki Bajnokság (Előre Kupa) idején. Fotós barát vinne el, ő is hozna haza. Kiderül, díszebédre is hivatalosak vagyunk - úgy döntünk, maradunk. Közben arra gondolunk, hogy Annáék éppen akkor egész nap utazni fognak. Csak érjenek haza szerencsésen!

2012. augusztus 15.

Indulásig minden símán megy. Kora reggeltől töprengtem, mivel lephetném meg Ernőt. Aztán eszembe jutottak a valamikor elkért fotói. Gyorsan előkeresem valamennyit, beszkennelem őket és mappába rakom az eredetit - a nap folyamán lesz egy meghitt pillanat, amikor visszaszolgáltathatom a 27 éve eltérített "báránykákat".

Megnézzük a tárlatot, majd gyorsan elugrunk Gyula kúriájára, ahol megmutatja nekünk néprajzi kincseit, gyűjteményét, muzeális darabjait. Kiderül, Gyula, aki a tárlat szervezője és animátora, engem is beszéltetni akar. Úgy döntök, akkor ez lesz a meglepetés pillanata - a hatás döbbenetes. Sikerül természetes módon demonstrálni, hogy Macalik fotós vénája nem mostanában kezdte tehetségét táplálni, képírói munkássága széles alapokon nyugszik, éppen csak nem volt ismert.

Bejárjuk a tárlat után a vártemplom környékét (renoválják) és a temetőt, onnan hallgatjuk a kihangosított Mária napi ünnepi misét, majd díszebéd. Este érünk haza. Kikeresem a torontói repülőtér honlapjának érkezési adatait és lesem, amíg az Annáék gépe mellett megjelenik az Arrival (Megérkezett) felirat. Másfél óra múlva e-mailban is megjön az igazolás, hogy hazaérkeztek.

2012. augusztus 16.

Nézegetjük a piacon a zöldségeket, gyümölcsöket. Ideje már paradicsomot eltenni. Majd jöhet a zakuszka is.

Ma frissült a Kisebbségben, benne a Szathmáriról szóló írás. Amúgy jó a mellékletbeli összeállítás, némileg pótolja a hiányzó olvasmányokat.

Kocsis Francisko jelentkezik - szabadságon volt, ígéri, küldi a friss verseket. A készülő kötetbe szeretnék egy friss interjút készíteni vele. Elküldöm az első kérdést, kötélnek áll, kis türelemre int.

2012. augusztus 17.

B. Dénesék itthon vannak, megígérték, hogy hét végéig benéznek. Jó lenne, ha az a nap éppen ma lenne.

Annától levél jön, beszámol érkezésükről. Péter elküldi javaslatait egy őszi kiruccanáshoz (október 23-a táján, amikor odaát van egy 4 napos hosszú hétvége), Szilvásváradot szemelte ki a bükkben. Azzal nincs is hiba, a környék valóban szép, a szállásban kell majd megegyezni.

Délután megérkezik Dénes és Éva. Lelkesen elbeszélgetünk, eltelik az idő. Csíkszeredai élményeket melegítünk fel.

(183) A Mikszáth-motívum felbukkanása nem lehet véletlen

2012. augusztus 18.

Ilona nap. Számomra mindig kedves ünnep. Ilonkát szóban, többi Ilona ismerősömet gondolatban köszöntöm meg. Ennyi elég. A kultuszt magamban űzöm.

Takarítás. Közben mindenféle elfojtott emlék szüremlik elő. Most pl. az, hogy a pünkösdi osztálytalálkozón (55) egy távolra szakadt, rég nem látott osztálytársam rám csodálkozott: pont olyan vagy, mint Mikszáth Kálmán!

Megjegyzését elkacagtuk, de most azon töprengek: érdemes-e megsértődni egy ilyen megjegyzés miatt? Pedig nyilvánvaló, hogy nem íráskészségemet hasonlította a nagy palócéhoz (hol vagyok én attól!), hanem gömbölyű testalkatomat, amin már csak egy súlyos betegség tud a fogyás irányában változtatni. Azt hiszem, végül is nem érdemes. Mikszáth is meghalt, én is meghalok. A többi a jövőre tartozik...

A Mikszáth-motívum felbukkanása nem lehet véletlen: felesége, Mauks Ilona biztosan ludas a dologban, az Ilona nap révén...

(184) Nem tudom "felszántani" az egész világirodalmat, csak turkálok olvasmányaimban

2012. augusztus 19.

Nincs mit kertelni: vége a nyárnak. Ennek jele, hogy immár mindenféle melegnek - még ha extrém is - feltétlenül örvendünk. Mert a reggel és az este hideg. Ráadásul hetek óta izzik a város alatti tőzeg - olyan a hajnali levegő, mint egy kocsmában, amikor elmennek a vendégek.

Két munka izgat most különösképpen: a Francisko verseskötete - már-már szinte készen van, de még mindig akad rajta csiszolni való, ma rátaláltam az általam megfelelőnek tartott címlap-illusztrációra is! - és a fotográfia/irodalom viszonyát illusztráló antológia. Mikor már-már abbahagynám, új és új dimenziókra bukkanok. Teljességre egyáltalán nem törekszem, hiszen nem tudom "felszántani" az egész világirodalmat, csak turkálok olvasmányaimban, s ha rábukkanok valamire, a zsákomba teszem. Szeszélyes növénygyűjtés ez, aminek az vet majd véget, mint a gyerekjátékoknak: "haza kell menni".

Péter újabb találkozót készít, ezúttal csak közép-európai érdekeltségűt: októberi hosszú hétvégére Szilvásváradra mennénk (két fiú és a szülők), a Bükkbe, erőt gyűjteni a közelítő tél előtt.

Felfigyelt a szovjet irodalmi blogomra egy fordító, aki annak idején gyakran bedolgozott a lapba (Szovjet Irodalom) és azt kérdi tőlem, milyen ember lehetek, hogy ennyire a szívemen viselem egy befuccsolt lap sorsát? Örömmel válaszoltam neki, hagyván, hogy ő fedezze fel az igazi választ blogjaimból, honlapomról...

(185) A nyersanyag nagy része már összehordva

2012. augusztus 20.

Húsos, régi típusú paradicsomot sikerült eltenni télire. Nyakló nélkül fogyasztaná az ember, hiszen ki tudja, jövőre terem-e ilyen sok, mint az idén. Sajnos, a termelő nehezen tárolja-szállítja, mert rendkívül gyorsan sérül-romlik.

A váratlan érdeklődéstől megjön a kedvem a Szovjet Irodalmat gyakrabban forgatni, írásaiból válogatni. Csehov emlékszámra bukkantam, gazdagon kínálja az olvasmányt.

2012. augusztus 21.

Egyre korábban csusszan le a nap. Még mindig nem túl korán, de a nyári napfordulóhoz képest már egy órával megkurtult a nappal.

Annyira jól sikerült a paradicsomeltevés, hogy ma megismételtük a műveletet, kb. ugyanannyi mennyiséggel.

2012. augusztus 22.

Készül apránként az Ifjúmunkás Matinékról szóló elemzés. Úgy tűnik, nem csak a Matinékról fog szólni, hanem a romániai magyar könnyűzenéről, arról, ami abból az Ifjúmunkáshoz tapadt. Szigorúan betartom az induló receptet: mihelyt megunom a fogalmazást, azonnal abbahagyom és csak másnap folytatom

2012. augusztus 23.

Volt egyetemi kolléganőnknél jártunk látogatóban. Egy városban élünk, de olyan életformát, hogy vajmi ritkán tudunk találkozni. Hol ő van külföldön, hol nálunk van alkalmatlan periódus, mikor az egyik beteg, mikor a másik... Most végre sikerült. Rákérdez kereken: mikor folytatom a Jelentéseket? Vártam a kérdést, mégis kellemetlenül érint: két éve bennem van a folytatás szándéka, de mindig elhessegetem magamtól. Nem érzem elég erősnek magam hozzá. Pedig a nyersanyag nagy része már összehordva... Lesz min törjem a fejem a következő napokban.

2012. augusztus 24.

Péter lefoglalta az őszi kiruccanáshoz szükséges helyeket. Szeretném, ha jól sikerülne a kis találkozó is. A nyárival kapcsolatban megállapítjuk Annával (ma du. beszélgettünk), tiszta szerencse, hogy senki nem betegedett meg és probléma nélkül zajlott le a hét. Pedig ennyi embernél egyáltalán nem lett volna csoda, ha mégis bekövetkezik egy váratlan esemény...

2012. augusztus 25.

Takarítás, honlap- és blogfejlesztés. A kánikula makacsul kitart. A Jelentések... folytatása továbbra se megy ki a fejemből. És mellette egyre több tennivaló körvonalazódik.

CSPT is jelezte röviden: a Színképről nem akar lemondani. Ősszel talán lenne lehetőség tisztázni a státusát... (???) Közben rendre szembesülök annak a tényével, hogy az RMSZ mellékletei mekkora irodalomszervezői szerepet töltöttek be. Zsidó Ferin elküldte a Pro-Printnél megjelent Laska Lajos-kötetét. Az aranytalicská-ban írok róla...

(186) A szerepeket mások kapták

2012. augusztus 26.

Ezen a napon még nem tudom, de tény: 73 évesen eltávozott Matekovics Jancsi. Mindenki azt gondolja róla, amit akar, én sajnálom, hogy nem lett belőle az, ami viszont valójában lehetett volna. Hamvukba halt riportjaira és soha be nem mutatott darabjára gondolok elsősorban. Mindene volt a színpad. De a szerepeket mások kapták.

Estére megjön a várva várt eső. Picit végigseper a világon, aztán sértődötten elvonul.

2012. augusztus 27.

Ami tegnap elmaradt, azt ma bepótolta esőisten. Estefelé olyan felhőszakadás zúdult a városra, hogy csak úgy porzott. Az idő egyből lehűlt.

Rossz hírek jönnek a Látó és a Vatra felől. Könyvtári közlönnyé akarják őket silányítani. Bármilyen mellékvéleményünk is legyen irodalmi lapjainkról, két erős, önálló arcélű fórumról van szó, amit nehéz elképzelni, hogy csak úgy leseperik az asztalról. Ez még az ántiidőkben sem sikerült senkinek. (Bár, ami a lezüllesztésüket illeti, abban akkor sem volt hiba.)

B. Zsiga válaszolt: a születésnapi füzetbe szánt vers megnyerte a tetszését. Á. Gyulát noszogatom, hogy lásson munkához, nehogy lekéssük a születésnapot.

Uborkaeltevés. 10 kiló. Az utóbbi években a fele mindig megromlott. Félő, hogy az idei terméssel is ez lesz a helyzet. De a másik fele legalább ízletes...

2012. augusztus 28.

V. Berci könyvéről (Az ördög cimborája) rendeztek vitát a HMKK pinceklubjában. A baráti és ismerősi kör együtt van, a téma izgalmas, parttalan és mindenkit izgat: az öngyilkosság. Észre se vesszük, s két óra mint a semmi telik el az életünkből. Még búcsúzkodás közben is vitatkozunk, kisebb-nagyobb csoportokban. Szerző elérte célját.

Itt tudom meg, hogy Matek meghalt s hogy éppen ma délután temetik. A találkozó vitatémája annyira meghatározza hangulatomat, hogy a hírtől meg se tudok rendülni.. Sejtem, hogy velem is valami hasonló történik majd.

(187) Nem egyből 2-3 példányt is találni

2012. augusztus 29.

Hosszúnak tűnik ez a hónap. Nem panaszképpen mondom, csak megállapítás. Lehetne hosszú a többi is. (Bár nem tudom: változtat-e valamit a dolgok állásán?)

A D. Péter blogján feltűnik egy reklám: svéd-dán krimisorozatot hirdet a Viasat honlapján, 10 részben. Naponta, minden éjfél után raknak fel egy-egy részt. Szerencsére, már a 8-iknál tartanak. Nekivágok. Rég nem láttam ilyen tartalmas, cseles, jól megcsinált krimit. Melegen ajánlom másoknak is, október elejéig még fenn van a neten. Másutt nem látható!

A híd nem csupán izgalmas sztori, hanem látlelet a mai svéd és dán valóságról. Kiindulópontja a Koppenhágát Malmővel összekötő, több mint 7 km-es híd a tenger fölött, ahol éppen a határvonalon egy női hullát talál a rendőrség: a felső része svéd területen, deréktól lefelé dán földön fekszik. Aztán kiderül, hogy a hulla két részből áll - el van fűrészelve, derékban. Aztán az is, hogy a felső rész egy svéd polgármesternőé, az alsó pedig egy dán utcalányé. Így aztán egy svéd és egy dán nyomozó osztozik a munkán és a felelősségen, hogy kiderítsék, mi ez az egész... Végül is nagyon bonyolult és mégis irtó egyszerű lesz az egész - de ezt mindenkinek magának kell kibogozni.

2012. augusztus 30.

A magyar fotográfia napja. Csíkszeredában hagyományosan megemlékeznek róla. Ma este a HMKK pinceklubjában van vetített képes bemutató régi fotográfiákról. Kommentálja: Molnár Attila, az erdélyi fotográfiai múzeum vezetője. Kissé sietősen válogatta össze a több száz bemutatandó fotóritkaságot (gyűjteményéből), menet közben derül ki, hogy nem egyből 2-3 példányt is találni. Két órán át pörögnek a képek, majd megkérdi a teremtől: folytassam? Hátulról beszólok: hagyjunk jövőre is!

2012. augusztus 31.

Ma reggel befejezem a Pro Minoritaténak szánt tanulmányt az új matinékról. Még érlelem egy hétig, aztán postázom. Remélem, még tudok javítani, igazítani rajta.

Addig nem nyugszom, amíg A híd-at be nem fejezem. Nem csalatkoztam benne.

(188) Bezzeg, most tud ám tisztán ragyogni az ég

2012. szeptember 1.

Az Igazság Napja Sepsiszentgyörgyön. A Mikó kollégium körül kialakult országosan feszült helyzet túl van ragozva, minden oldalról. Leginkább Ambrus Attila állásfoglalása áll közel hozzám: a reformátusoktól vették el hivatalosan, nekik kell hát visszaadni. Punktum! A többi meddő filozófia és kötélhúzás.

2012. szeptember 2.

Sétálunk egyet délután a vénasszonyok nyarában. Bezzeg, most tud ám tisztán ragyogni az ég, nem úgy, mint nyáron, amikor minden szín fakó és kopár! Csak úgy húzzák a csíkot maguk után a repülők.

2012. szeptember 3.

A MEK-től értesítenek, hogy felkerült a könyvtárba a Nadrágomon fekete folt. Nézegetem, "lapozgatom" így, "kinyomtava", készen. Azt hiszem, tetszik. Mert engem fejez ki. Pillanatnyilag nincs nagy kedvem a folytatáshoz. Szívesebben olvasgatok.

Egyre többet gondolok a közelgő műtétre. Még annyi van hátra, hogy elszánjam magam. Talán a jövő hét lesz a kútbaugrás pillanata...

(189) A rideg hűvösség benyújtja a nyelvét az ablakon

2012. szeptember 4.

Fokozatosan, napról napra húzza ki a lábát a meleg. Esténként lehet érezni, ahogy hirtelen a rideg hűvösség benyújtja a nyelvét az ablakon, és megborzongatja az embert.

Eszembe jut: régecske, hogy nem mértem a vérnyomásom. Pedig legalább 2-3 naponta kellene. Véletlenszerűen.. Hát akkor rajta, bepótoljuk. Bizony, kissé magas ám. Ilyenkor kötelezően megszeppen az ember...

2012. szeptember 5.

Fél napot töltünk el a zakuszkafőzéssel, illetve előkészítéssel. Mint mindig, ezúttal is jól sikerült. Pedig minden évben más és más az íze. Amit én nem is bánok (csak én eszem a családban), csak megálljon a jövő nyárig.

2012. szeptember 6.

Véglegesítem a "matinés" anyagot a Pro Minoritate részére. Közben nyilvános lesz, hogy a főszerkesztő, aki felkért a megírásra, a bukaresti magyar kultúrközponthoz került igazgatónak, szeptember elsejei hatállyal.

Borongós, őszi idő. Még az eső is megmutatkozik, kb. 5 perc erejéig.

(190) Az égen vastag kondenzcsíkokat húznak a repülők

2012. szeptember 7.

Csöndesség, békesség. Száll az ökörnyál, s valahogy mindig megtalál, mert lépten-nyomon érzem az arcomon, amint lebegés közben megérint.

2012. szeptember 8.

E. F. mindegyre lebeszélne arról, hogy az RMSZ-ben elfekvő irodalom bányászásával foglalkozzak. Szerinte nincs helye a Káféban az onnan előbukkanó anyagoknak. De hát minden honlap egy végtelen felület, azzal tűzdeljük tele (és mégis, szinte sosem telik meg), amink van. Még egyetlen értelmes sort sem süllyesztettünk el... Természetesen, nem hagyom magam lebeszélni, még ha bele-bele is szólunk egymás "konyhájába"...

2012. szeptember 9.

Tegnap találkoztam Zs. Ferivel, átutazóban volt Szárhegy és Keresztúr között. Az eirodalom.ro-ról beszélgettünk, továbbra is várja a közreműködést. Szívesen teszem, jó vele dolgozni. Ő is az RMSZ hasábjain kezdte, aztán kinőtte magát...

Délután körséta a városban. Az égen vastag kondenzcsíkokat húznak a repülők. Négy-öt is repeszti egyszerre odafent a magasban.

2012. szeptember 10.

Délután az orvosnál. Ismét megvizsgál, a kő ott van, nem változott a helyzete. Pontosan megméri: 9 mm hosszú és 7,5 mm széles. Ha megindulna, nehéz útja lenne, ráadásul komoly fertőzésveszéllyel. Felsebezné a vezetékeket. Laborvizsgákat ír fel, javasolja, beszéljek még a családorvossal is, érdeklődjem meg az eltávolítási körülményeket (kőrobbantás), mérlegeljem a költségeket, majd döntsem el véglegesen, melyik utat választom. Amíg a kő békében ül, addig nincsen baj. De mikor köv. be a kritikus pillanat?

Este nem tudtam megnyitni az urszu 2-t, hogy lecseréljem a napi fotót. Néha még makacskodott, de nem tetszik nekem ez a szeszélyesség...

(191) Most némileg receptet is változtattam

2012. szeptember 11.

Nyitottam egy új oldalt a Szabad szombat / Színkép antológiának. Úgy igaz: nincs miért megterhelnem a Káfét egy ilyen gazdag anyaggal. Néha, egy-egy izgalmasabb olvasmányt még átteszek oda is. Ezzel a megoldással az összegyűlő anyag áttekintése is szerencsésebb.

2012. szeptember 12.

Csípős paprikát vettem egy nyárádmenti termelőtől. Piros, nemesen csíp és zamatos. Öt magas nyakú befőttes üveg telt meg a két kilóval. Biztonság kedvéért szalicil is került a tetejére - tavaly ugyanis megpenészedett az egyik. Most némileg receptet is változtattam - úgy jó az élet, ha változatos.

2012. szeptember 13.

Háziorvosnál. Megérdeklődjük a vesekórházban a költségeket és a körülményeket. Tűrhetőbb, mint várta az ember. Végiggondoljuk a következő heteket: október végén elmennék a fiaimhoz. A "kőtörés" és az eltávozás nem máról holnapra történik, ismétlődő görcsökkel jár. Jobb, ha nem külföldi tartózkodás alatt következik be. Közmegegyezéssel az egész akciót elhalasztjuk halottak napja utánra.

Nekilátok a Kocsis Franciskóval készített internetes interjú fordításának. Talán holnap megkapom az utolsó kérdésre is a választ. Gazdag, igazi költői műhelybeszélgetésnek sikerült. A kérdéseknek sikerült felzaklatnia az interjúalanyt - jobban illik a válogatott verskötet élére, mint bármilyen előszó.

(192) Még egy esély a költekezéshez

2012. szeptember 14.

Nyugdíjnap. Ezen is túlvagyunk. Minden havi kérdőjel: bírja-e még szusszal az Állam, hogy bennünket ilyen jól tartson? A jelek szerint még - igen. Az más kérdés, hogy úgy intézi (bár ebbe mások is besegítenek), hogy ami jön, az el is menjen, minél hamarabb.

2012. szeptember 15.

Szeptemberi termékvásár. A szokásos felhozatal, a szokásos beszerzés: kolbász, köménymagos sajt... Meglepetés az oroszhegyi szilva (veszünk is belőle), paradicsom, pertrezselyemzöld. Olyan olcsó, kár otthagyni...

Takarítunk, főzünk. Szilvásgombóc is készül...

2012. szeptember 16.

Nagyot járunk délután. Se nem napos, se nem felhős: éppen jó idő. Végig a Brassói úton, fel a Várig, s a Piac mellett, a szokott úton haza. Ősz van, de még mindenütt zöld. Igaz, kopott, kiégett. Eső sehol.

2012. szeptember 17.

Iskolakezdés: megbolydul a város. Nemcsak a gyalogosok: a gépkocsik száma is jócskán megduzzad.

Damó I. kiállítása a Pál Aukciós Házban és Galériában. Elegáns, ízléses, érdekes munkák. Ahogy látom, ő is elérte azt a kort (60 éves), amikor az ember biztos jelet akar hagyni magáról az utókornak, ezért ismétli szüntelen már megtalált, elfogadott, szinte megváltoztathatatlan önmagát. (Rigolyáit? - elsősorban nem is csak rá: magunkra gondolok...)

A postaládában újabb reklámfüzet: csütörtökön nyit városunkban a Liedl. Még egy esély a költekezéshez. Sebaj, ezt is kibírjuk valahogy!

(193) Rosszul láttam: csak egy lábszárcsont...

2012. szeptember 18.

Tegnapi bejegyzésem nem váltott ki osztatlan sikert, egyik kedves olvasómnak felvitte a vérnyomását. Kár. A napló nem azért íródik. Vagy ki tudja? Egy biztos: a dohányzás sem használ a vérnyomásnak. Valamelyikről le kellene mondani. Én arról mondanék le, ami költségesebb. Valamikor magam is jócskán pöfékeltem. Vérbeli gyárkémény voltam a környezetemben. Tüdőmön, 32 év elhagyás után is látszik a folt, ami immár sose tűnik el. Azt se tudom, mibe kerül ma egy csomag cigaretta. Gondolom, nem olcsó mulatság (1980-ban se volt az, de ég és föld...) Talán 10-13 lej között van egy csomag (ha közben meg nem drágult még jobban), azaz 20 darab. Ez volt a napi adagom. Legalább... Az most egy hónap alatt több mint 300 lejre rúgna. Ennyi a tiszta hasznom az életen, manapság. Nem semmi...

2012. szeptember 19.

Minden hírcsatornán ígérik az esőt. De legjobb lenne, ha az esőcsatornán csordogálna lefelé a délutáni zápor. Legalább.

2012. szeptember 20.

A Székelyföld szerkesztőségébe igyekszem. A friss számot mutatják be. Meghívott: Gagyi Jóska társadalomkutató. Megainterjúját ismerteti egy csíkfalvi emberrel, kipontozza a tanulságokat. Utam átvezet a központi parkon, ahol most városrendezés folyik, de nagyon. Új padokat, közvilágítást, játszóteret, dísztavakat, fityfenét képzelnek oda. A lényeg: túrnak, ásnak, betonoznak, döngölnek. Ketten éppen ásnak. Felordít egy legény,a kezében csákány: - Jaj, b...a meg a szent, szinte azt hittem, megint egy koponya! Belekotor az előtte álló gödörbe, majd megnyugodva: - Ejsze, rosszul láttam. Csak egy lábszárcsont...

2012. szeptember 21.

Holnaptól napéjegyenlőség. A mai éjszaka még rövidebb a nappalnál, a holnapi már egyforma lesz, s utána jön a téli sapka a világ szemére.

Megjött a várva-várt eső. Öntik, mintha dézsából. Egy kissé későn...

(194) Maradok a lemezeivel...

2012. szeptember 22.

Plakátok úton, útfélen. Beindult az őszi nagyüzem a pendlizésben: többek között Zorán is koncertezik kies tájainkon. Egységes jegyár (semmi kivétel, drága diákok, nyugdíjasok és katonák!): 45 lej. Na, ez azért meredek, ennyi pénzért berúgni sem érdemes... Maradok a lemezeivel, internetes jelenlétével. Úgy is szeretem...

Megnyitotta kapuit a "várvavárt" Liedl. Városszinten csalódást jelent. Azt leszámítva, hogy még minden csillog-villog és a környék, ahol fungál, városrendészetileg pofát és infrastruktúrát kapott, szűk és magát definiálni nem tudó nagyáruház. Nem jósolok neki fényes jövőt..

2012. szeptember 23.

Visszajön a vénasszonyok nyara. Amíg a nap fent van, szelíd, anyás az idő. Aztán már belevacogunk az estébe.

Eszembe jut, hogy H. Jóska interjút akar velem készíteni az Irodalmi Jelen számára, el is küldte tétova kérdéseit, én meg elraktam valahová a számítógépemen. Előveszem, gusztálgatom őket. Felemás érzéseim vannak. Válaszolnék is, meg nem is. Egyszer már mindent elmondtam magamról, elég részletesen, amit fontosnak tartottam. De vissza se utasíthatom, hiszen könnyelműen megígértem. Hiába, nem gondoltam át eléggé, mi lehet belőle. Aludjunk rá egyet...

2012. szeptember 24.

Rajtol a hét. Kocsist fordítok, rendületlenül. Kissé elakadtam, éppen a finisben. Úgy hidalom át ezt a helyzetet, hogy az ivisz-en beindítok egy válogatást a fordításokból. Amint látom, alig rakom fel, máris eléggé sokan kíváncsiak a verseire.

Este emlékmise Erikáért és Laciért. Minden évben elmegyünk - a gyerekek helyett is. Igazán jó apa- és anyatársak voltak, függetlenül attól, hogy a gyerekek azóta különváltak. Az élet megy tovább - a temetőben is.

(195) A ködben magam is Londonban érzem magam

2012. szeptember 25.

Ez a nap szokványos és mégse. Délelőtt Ilonka eljár fizikoterápiás kezelésre, én a házat őrzöm. És visszajött a meleg, egyre jobban.

Délután Péter fiunk angliai utazására koncentrálunk. Élete első repülőútja, hét végéig lesz oda. A repterek honlapjain kísérjük figyelemmel a járat mozgását. 40 perces késéssel meg is érkezik Londonban. Éjfél előtt jelzi: szerencsésen a szállodában van.

2012. szeptember 26.

Reggel a ködben magam is Londonban érzem magam. Pár vers maradt még hátra Kocsis kötetéből, kötött formában írottak, egyszóval kemény diók. Késő délután lesz, mire valamennyit feltöröm. Annyira kitölt az élmény, hogy gyakorlatilag nincs mit kezdenem magammal.

Azaz, talán mégis: fölfedezem, hogy az Irfan Wiew programhoz ügyes kis optikai szövegfelismerő (OCR) progit lehet csatlakoztatni, s rövid szövegek digitalizálásakor sokkal jobban kézhez áll, mint az ABBY Fine Reader. Annyira könnyű a kezelése, hogy mindenféle helyzetben kipróbálom, meglepően jó eredménnyel. Ráadásul ismeri a kb. nyelveket, így "magyarul" is tud.

(196) Polcomról ismét lekerül a propolisz

2012. szeptember 28.

Napok óta gyötröm az emlékezetemet, ne feledkezzek meg Ilia Miska születésnapjáról. Holnap van, de a biztonság kedvéért még ma elküldöm pár soros üdvözletemet. Ő is mindig egy nappal hamarabb lep meg.

Bújkál bennem valami hűlésféle, az őszi se meleg, se hideg időjárásnak köszönhetően. Polcomról ismét lekerül a propolisz - egész nyáron egyszer volt rá szükségem.

Péter szerencsésen megérkezik londoni útjáról. Vasárnap majd beszámol a részletekről.

2012. szeptember 29.

Rendezgetek a szekrényem alján. Valójában egy metszetet keresek, meg is találok, de ráakadok közben egy doboznyi kéziratra. Többségüket jó pár éve eltűntnek nyilvánítottam. Köztük az egyik legérdekesebb "lelet" egy 1972-es (?) notesz, a fél tenyeremben elfér, s benne távirati feljegyzéseim jugoszláviai csereutazásomról. Decemberben került rá sor, az újvidéki Képes Ifjúság látott vendégül, kb. egy hétre terveztem utamat, ez alatt szerettem volna bejárni Jugoszlávia minden jellegzetes országát. Nem jött össze, viszont Újvidék mellett jártam Zágrábban, Ljubljanában, Dubrovnikban s nagyon rövid ideig Belgrádban. A naplóban az érkezési napot kivéve az ottlétem egész idejéről vannak feljegyzések, egyszer majd összevetem a később leközölt riportsorozattal. Magam szórakoztatására ide elhelyezem az egészet optikailag és megfelelő átírásban is.

...Útnak indulunk Dudással [D. Károly újságíró volt a kísérőm, tolmácsom] - készül a Képes Ifjúság - a klubban Fischer Annie zongorahangverseny - Maskarádé - szexy film. Holnap Zágrábban leszünk? * [Már Zágrábban.] Reggel szél, hideg. Szobrok alatt, az egyetem felé. Az Ady Endre klubban. Etuska...

...nyomában - film a Likában - A nyilvánosház - szar - Frangepán templom - Horvát mütyürök és a faszán [?] Beszélgetés zágrábi magyar egyetemistákkal. Tóth Károly - Ady kör elnöke - zentai parasztgyerek, okleveles vegyészmérnök. Fiatal vezetőségi tagok - student service - Rendőr az úton, mellén diákjelzés. Zsákrakodás, szénhordás - alkalmi munkák a nyomdában, zágrábi vásárnál. * Reggel hajnalban megisszuk a gyógyvizet - frissítőnek. Állomási meglepetés: késnek a vonatok. Van, ami 120 percet is. Csak dél felé érünk Ljubljanába. Vendégmunkások tülekedése. Elhagyjuk a hegyeket, de aztán megint jönnek. *

2012. szeptember 30.

Befejeztem az Irodalmi Jelennek készített interjút. Közben kiderült, hogy aki szorgalmazta, az első két kérdésre adott válaszomat odaadta a lapnak, azt hozták le interjú gyanánt, s közben a további négy rész itt maradt, árván, közöletlenül. Különösebben nem zavar, de felháborít H.J. felületessége: interjút akar készíteni s annyi fáradságot nem vesz, hogy ő maga elolvassa azt, aminek a végén ott díszeleg a neve. Tiszta szerencse, hogy elhelyeztem az urszu 2-őn. Ott van az igazi helye.

(197) A porban heverő emlékekért...

2012. október 1.

Munka és pihenés. E körül forog minden. És közben naponta mérem a vérnyomásom. Fegyelmezett lettem. Nem kellene tovább felfelé kúsznia. Valami vízhajtót is felírtak, attól mintha visszaestek volna az utóbbi idő értékei.

Ilonka úgy dönt, hogy végigcsinálja a kezelését, s csak azután utazik Budapestre. Bölcs döntés. Legalább nincs az a hajsza, ami a gyors utazások körül lenni szokott.

2012. október 2.

Cs. Pista átküldte egy idén született daluk fölvételét - előbb magyarul, majd románul is. (Különben mindkettő megtalálható a jútubon.)A Garabonciás visszatérése - szinte 40 év után - a zenei életben furcsa, de teljesen jogos esemény. Ha nem egyébért, a porban heverő emlékekért, amelyekért még soha senki se hajolt le, pedig megérné.

2012. október 3.

Újabb digitalizálás: Daczó / Szabó/ Katalin: Visszajátszás-a. Érdekessége, hogy nagyító alá veszi egy székely város (Csíkszereda) lokális történetének minden aspektusát. Ráadásul CD is készült belőle. Régóta készültem rá, de most a szerző és kiadó is megadta rá az engedélyt. Ezzel a munkával pihenem ki a szellemi tevékenységet.

Folytatom a jugoszláviai notesz közlését:

Elvesztem a térképemet. Hol a szálloda? Kétségbeesés: felborul az útiterv. Nincs repülő Dubrovnikba, csak nyári szezonban. Ránk nem gondolnak! Utazási iroda -

Vissza Zágrábba! Onnan repülővel Dubrovnikba. Készülünk a dalmát tartózkodásra - beosztjuk a pénzünket. Este a várban. Zene a szerelmesek részére. Ringo Starr és Indián rezerváció * Meredeken...

...a hegyen fölfelé * Az alagútban * Este: night klubba készülünk... * Sötét és heves hangulat. Egy üveg bor mellett ülünk. A műsorra nem sokat kell várni: magyar táncosnő, osztrák akrobata és lengyel sztriptíz.

Sáfrány fivérek - biciklis akrobaták - otthon nem érvényesülnek. Apjuk is az, mind a négy gyereket megtanította a tudományára (2 fiú, 2 lány), azonkívül mesterséget adott a kezükbe (lakatosok) * Az éjjeli élet - csorog a csap a szomszédban - egyedül a nagyvárosban - nem csinálnak semmit.

A fiú 3-os olvasókönyvet olvasott - otthagyunk egy Képes Ifjúságot - Az eltévedt látogató az énekesnőnél. * Hajnalban fekszünk. Négy órai alvás után épp csak bemegyünk a városba, szétnézünk - a város viszont nem ér rá velünk foglalkozni - autóbuszállomás. Várjuk a zágrábi buszt. Egyet lekéstünk, a másikat nem akarjuk. - Öreg bácsi harákol mögöttem, sokan regényt olvasnak. Zágráb előtt, Novo Mesto-ban pihen a sofőr - itt majdnem kiürülünk. Ügyes kis hegyiváros, nagy autógyára van, de csinál campingkocsikat is. Az autó...

...közben késik. Suhannak a havas tájak. Vajon elérjük a dubrovniki repülőt? - Etus utcája - a repülőtér mellett taxiba verődünk s azzal nyomás! Az utolsó percben érkezünk. Csinos stewardesek vesznek kezelésbe, autóbusz visz a repülőig, egy Douglasig. Felbúg a motor...

...és már repülünk. Felhők, tenger. Alig váltunk néhány szót, már leszálláshoz készülődünk. 30-35 '. Reptér. 7 dinárért behoz a JAT gépe. Kanyargós sziklás hegyi út, pálmákkal teli a tengerparton - 1 óra, míg Dubrovnikba érünk. - Sobe-sobe! Egy alacsony öregasszonnyal tartunk, rögtön...

...a régi város fölött, egy sikátorban ad szobát, a tengerre néz. Alattunk narancsfák, teli naranccsal. Tavaszi idő, a tenger kék. Kis vendéglőket keresünk - giricét enni. Végül kapunk egyet. A Placa - fiatalok sétálnak, szórakoznak. Gradska Kafana - tánc...

(198) Várom a jelzést Budapestről

2012. október 4.

Nagy vonalakban elkészültem a Kocsis Francisko kötettel. Nem voltam elég figyelmes az interjú kérdéseinél és benne hagytam néhány helyesírási hibát - szerencsére Francisko résen volt. Még ülök a kéziraton egy napot és holnap küldöm MEK-ékhez.

Eszembe jutott egy Matek-emlék, sokszor meg akartam már írni, most nekifogtam. Nem tetszik, ahogy elaprózom. Érlelni kell.

2012. október 5.

G. Tamás küld egy Letitia Ilea verset és arra nógat engem, Deményt és Keszthelyit, hogy nosza, fordítsuk le. Gyurka ugrik elsőnek, elkészül az enyém is, Péter még nem reagált. Várok hétfőig, addig a honlapomra teszem föl a fordítói játékot.

Ilonka utolsó napja, indulás előtt. Kissé nyomott a hangulatunk a rá váró kérdőjeles ismeretlentől. Szerencsére, este Annával beszélgetünk, ő még kis erőt önt belénk a józan gondolkodásával.

2012. október 6.

Pusztai P. küldött egy remek őszi felvételt, s arra buzdít, menjek ki a természetbe. Ma már többször is megtettem: egyszer hajnalban, az állomásra, kikísérni Ilonkát, másodszor reggel, bevásárolni, harmadszor délben, az elkerített és átalakításra váró park környékére, s most negyedszer készülődöm, az esti Dsida-versmondó műsort megnézni Bogdán Zsolttal.

No, és várom a jelzést Budapestről, hogy "minden rendben".

Újabb oldalak a jugó-jegyzetfüzetből:

A lányok lába előtt petárdák robbannak, néha döglött patkányt rugdosnak eléjük. * Este 10-kor megcsendesedik az élet (mire mi is elalszunk). * A piac - színpompás. Mindenki bevásárol. A Placa meg jóformán üres. Sajt és rozskenyér - reggeli a tengerparton. - Halászokat keresünk, akik kivinnének Lokrum szigetére - ott sötétlik előttünk, szinte kézzel elérni. - NINCS SZEZON - mindenütt ezt válaszolják. Erre megváltoztatjuk a tervet: felmegyünk a várfalakra. Kikémleljük az óváros vasárnap délelőttjét. Látunk: napozó macskákat, vetetlen ágyakat, nyújtózó embereket, játszadozó gyerekeket, bezárt iskolát, letörületlen táblával, meglóduló harangot, veszekedést, televíziós műsort, hosszú ebédlői asztalt, sok üveg borral. A lépcsős utcákon misére igyekvő...

dalmát asszonyokat, sütkérező és keringő galambokat, a város fölé merészkedő 1-2 sirályt. * Elmegyünk az egyetemre, megtaláljuk fényes nappal. Rengeteg szoba kiadó - jobbak, mint a miénk. * Este a miénk a korzó. Ugyanaz történik, mint szombaton. 10-20-szor is fordulnak egyesek, ismerős arcok mindenütt. Nagyrészt - diákok. A nagykávéház furcsa mód üresebb, mint szombaton. * Hétfő, piac. - Egyetem. A diákok nem nagyon ismerik egymást. Két éves turisztikai egyetem, az ország minden részéből gyűlnek itt fiatalok. Magyar kislány...

(199) A találkozó végén fedtem föl magam

2012. október 7.

A vasárnap szép, de üres. Ha kimegyek a városba, csak magamat látom. Nagyjából mindenki vagy templomba, vagy a saját vackába húzódik. Szerencsére, estére megjött az eső, csak úgy nyögtek a fák, sepert a szél. Az ősz kimutatta a foga fehérjét...

2012. október 8.

Munkáimmal ütemesen haladok. Közben beugrik a Kisebbségben: újabb anyagot vár. Megstuccolom nekik a Nyirő-naplót. Annak idején úgy is nekik szántam, de aztán megfeledkeztem róla.

2012. október 9.

A mai napon háromszor is összefutunk Székedi Ferivel. Ennek valami magasabb értelme is lehet, ami egyelőre nem világos. A lényeg, hogy nem vagyunk babonásak.

Délelőtt telefonon beszól a Székelyföld főszerkesztője: este az egri irodalmi lap szerkesztőit látják vendégül, ha lehet, menjek. A beharangozott csapatnak csak a fele fut be - a másik fele lebetegedett. Egyikükben fölfedezem Demeter Józsefet, akinek első verseit az Ifjúmunkásban közöltük, s a hetvenes évek közepén az újságíró egyetem kurzusait végezte Bukarestben (a vásárhelyi lap küldötteként).A találkozó végén fedtem föl magam. Megállapítjuk: kicsi a világ, holnap fölkeresem őket szálláshelyükön, mert csak délután mennek tovább Szentgyörgyre.

A jugó-útinapló utolsó lapjai következnek.

...és román fiatalember nyomára bukkanunk. Varga Erni (Becskerek-Zrenjanin) - Sorokva utca 9. Rábukkanunk. * Az öreg vár a kikötőben. Megyünk Lokrumra. Csodás kis paradicsom.... Kövek között decemberi fürdőzés - Üzenet az utókornak. Vissza a partra. - Veterán tengerész az utitársunk, minden pereputtya az volt, most nyugdíjas. Szórakozásból halászik és turistákat kalauzol. Bejárta a fél világot, büszke a híres Dubrovniki köztársaságra, ahol az elnök volt a legnagyobb rab - egész nap a hivatalában kellett ülnie, nem mozdulhatott a város területéről - míg mások igen. Kalózok és városlakók - a várost esténként bezárták. Azta kiépült, elnyúlt a parton...

Gruz, Lapad, Ó-város és Új-város. * Egy lány, aki nem olvas könyveket. Tartózkodó és nagyravágyó. A jóreményben bízva választotta ezt a pályát. Hazakísérjük, kezd belelendülni - hol fürdenek, hol szórakoznak, itt akar elhelyezkedni.

Szabadkai nő az alagúti bisztróban. 24 éve jött el, magyarul szólítjuk meg. Örvend és kiszolgál, záróra után. Ide még visszatérünk. Narancsot akarunk lopni, de most már végleg nem sikerült. Délután indulunk Belgrádba, repülővel.

Búcsúkör a városban...

(200) Vásárolok valami ebédre valót (mondjuk spenótot)...

2012. október 10.

Az első hóharmatos reggel (a határban -4 fok), buzgó szélvédőkapargatás, amerre látok. Kimegyek a Várdombra, hogy Demeter Jóskától összeszedjek valami köteteket. És legalább megtudom, mi történt Somodi Veress Károllyal, akivel közös Forrás-kötetben jelentkeztek. Ez amolyan rendhagyó szerkesztésű könyv, se előtte, se utána nem hoztak ki hasonlót (talán nem volt elég versük, vagy túl sok vérzett el a cenzor szemüvege alatt? - ma már senki se tudja, a szerző sem).

A Várdomb panzió kint van egy gyönyörű határrészben, a somlyói Fodor-kert területén, az árvaháztól balra. Úgy hírlik, hamarosan kimérik a területet építkezésre. Máris elkezdték a villaépítést rajta...

S. V. Karcsiról kiderül: még a kilencvenes évek elején meghalt. Levágták a lábát előzőleg. Úgyhogy egész költészete most ott van abban a fél kötetecskében. Demetertől még kapok két könyvet és ideadja a portrét is.

2012. október 11.

Folytatom a D. Kati könyvének digitalizálását. Már az apróságokkal bíbelődöm (korrektúra, képaláírások, lábjegyzetek). Közben megjön a hír, hogy Kocsis kötete felkerült a MEK-re. Értesítem őt is, Dant is. Dan estére visszajelez: örvend a hírnek, a kötetnek.

2012. október 12.

Őszi vásár ma és holnap. Ködös, nyirkos reggel. A változatosság kedvéért +4 fok, s délben is alig megy egy csöppet feljebb. Az árusok topognak, kávéznak, pálinkáznak, érdeklődők is gyéren vannak. Csupa lehangoltság terjeng a világ fölött. Vásárolok valami ebédre valót (mondjuk spenótot), aztán hazamegyek megkotyvasztani.

(201) Se tó, de Fátyol-vízesés...

2012- október 13-23.

Összepréselt időpasztillát készülök itt bemutatni. Arról volt szó, hogy e helyütt minden esetben - lehetőség szerint - kurta leszek. Mosat is abban sántikálok.

Okt. 15-én este indultam útnak Bp. felé, addig idehaza elrendeztem mindent, hogy a hazatérés mindent rendben találjon. Tehát: takarítás, számlák kifizetése, csomagolás. Az idő kecsegtető (különben mindvégig velünk tartott: igazi vénasszonyok nyara - vagy indián nyár? Gyakorlatilag mindegy.)

Attila fiam várt az állomáson. Kissé elcsigázott az éjszakai utazás, bár kényelmesebb már nem is lehetett volna. Sajnos, sehogy sem szeretem a fűtött, zárt helyiségeket. Vonaton (Corona) pedig az volt.

Néhány nap Bp-en, amíg útnak indulunk Szilvásváradra. Az első napon ismerkedő lötyögés. Tetszik a környék (Apor-tér), tudom, mindenki álma a budai hegyvidék lakóövezete. Attila bérli a lakást - neki megéri a környezet. Emberek között van, de a természetben is.

A Fátyol-vízesés képen. A valóságban hiányzott a víz.

Másnap Ilonka elmegy Péterhez, péntekig ül, amikor Zs. nénémhez vagyunk hivatalosak ebédre. Legényélet Attilával. Nagyokat sétálunk, mikor együtt, mikor külön. Ő is végzi a dolgát, én meg a régóta elfeledett útvonalakat járom. Harmadnap találkozom A. Ivánnal. Egy órát eszmét cserélünk, könyveiből felpakol számomra. Legutolsó látogatásomhoz képest a szerkesztőség elköltözött; egyre zsugorodik. Áldatlan állapotban van az egész sajtó. Búcsúzóul még kezembe nyomja a tegnapi és aznapi lapok paksamétáját. Van ott minden: Blikktől a Magyar Nemzetig és a Népszabiig.

Szombaton reggel útnak indulunk. Szilvásváradig mintegy 2 óra az út: remek utak az őszi, sárguló Bükkben. Gyorsan átsuhanunk Egeren, s hamarosan begurulunk az üdülővároska főutcájára, egyenesen a Lipicai turistaszállóhoz. Itt foglalt Péter 2 szobát négyünknek. Déli fekvésűt kapunk, egyszerű, tiszta. Amíg ott vagyunk (kedd délutánig) zavartalan a napsütés. A reggelek hűvösek, ködösek, de hamar felmelegszik a levegő.

Minden a kedvünkre való: az erdei vasút, a turista utak, az árnyas ösvények, a sűrű lombú erdők, az étkezés. Talán csak a beharangozott látványosságok (Fátyol-vízesés, a tó) kiszáradása okoz némi csalódást. A szárazság miatt ezek eltűntek. Az alsóbb szinteken még folyik némi patakvíz, a pisztrángos tavakba is kerül víz. Bejárjuk a környékbeli látnivalókat, elkocsikázunk Lillafüredig is, onnan Egeren át vissza, majd az utolsó napon felkapaszkodunk a Hermann Ottó föltárta ősember-barlangba.

(202) Mindenki szerette, de csak kevesen gondozták

2012. október 24-26.

A Szilvásváradon töltött napok esti elalvás előtt visszajárnak. Arany lombok formájában. Sült pisztráng képében. Meg az esti filmek hangulatával. Eszembe jut a vasárnapról hétfőre virradó hajnalon látott hullócsillag. Egyenesen keresztül szelte az ablak mezejét, szép ívet írva le a lombok között. Az is lehet, hogy csak álmodtam. Vagy káprázott a szemem. Mindegy: illúziónak tökéletes.

Az ünneplő Budapest érkezésünk kora estéjén már elpihent, így elkerültünk minden közlekedési dugót.

Szerdán megvettem a visszafelé jegyet a Hargita expresszre. Örömhír: visszaállt az eredeti útvonal és menetrend, vége a Püspökladány-Biharkeresztes közti buszos szállításnak. És a Keletiről indul, nem a Nyugatiról. Délután Zsókánál, a szkennelést gyakoroljuk. Közben elbeszélgettünk - ki tudja, mennyi idő telik majd el, amíg újra látjuk egymást.

Este kimúlt a cica, amelyik napok óta döglődik. Semmit sem eszik,.sorvad. Ilonka egyedül volt vele otthon, amikor elkezdett vergődni, nyávogni a mély kosárban, ahol tartottuk. Igazából a ház macskája volt: egy meghalt öregasszony öröksége volt a lakóknak, mindenki szerette, de csak kevesen gondozták. Végül Attilára maradt a "végtisztesség". Amit én már nem értem meg, mert csütörtökön hazautaztam.

Itthon várt a hátrahagyott rend. Próbálom nyugisabbra fogni a tempót, bár nagyok az elmaradások terveimhez képest. Örömhír vár: a Polis könyvcsomagja a 2010-ben megjelent verseskönyvekkel (ezzel fizették ki a tartozásukat) megérkezett, kiadták a postán a szomszédnak. Más: felkerült a MEK-re Daczó Szabó Kati Visszajátszás-a. A postaládámban pedig Krebsz olvasónaplói várják, hogy könyvvé szerkesszem őket. Szombatra talán azzal is elkészülök.

Az idő borong: hol ködös, hol esőre hajlik. Szeles, majd hideg. Talán még dér is lesz. És mindenki hóról beszél.

(203) Nincs kedvem kérdezősködni, ki fia-borja búcsúzik az élettől

2012. október 27.

Röpül az idő. Mint a madár. Itthoni pepecseléssel telik el az idő. Takarítok is, meg nem is. Főzök is, meg nem is. Krebsz könyvén eszközlöm az utolsó simításokat, majd elküldöm neki. Másnap estére várom vissza!

2012. október 28.

Kirándulás a Kászonokba. Borúsan indít a nap, aztán menet közben kiderül. Hol hőség, hol szitáló eső - de kirándulásnak mindenképp megfelel. Az élmények velejét, tanulságát megírtam a fotótanúban, nem részletezem. Mire este hazaérünk, besötétedett. Mert elfelejtettem az elején mondani: egy órával hátravittük a mánusokat.

2012. október 29.

Készülődöm a világításra. a piac roskadásig van krizantémmal, egyéb őszi virággal. Mint húsvétkor bárányhússal a csarnok, most az is virággal van teli. Még a zöldségárusok is összébb húzódtak az asztaloknál, hogy legyen helyük a virágosoknak. Krebsz könyve elkészült, várja fölkerülését. Igéret szerint még nov. 1.előtt meglesz. Különben nekiláttam Sarány István-Szabó Kati: Megyecsinálók-jának is. Ez most egy ilyen periódus: ehhez van kedvem.

2012. október 30.

Ma reggel begyújtottam. Nem szeretném, ha kihűlne a lakás. Éjszaka, ha álmomban kidugom a lábam a takaró alól, menten elkapja a görcs a hideg miatt. Néha kell egy félóra is, amíg rájövök, mi a baj, miért vonaglok a fájdalomtól álmomban. Krebsz könyve fenn a MEK oldalán. Igen jó esszé-kötet.

H. Szabó Sanyi (Helikopter Sanyi) remek légi felvételeket küld egy-két napos időközönként a magyar tájról. Örömmel gyűjtögetem őket...

2012. október 31.

Szentkirályra indulok, világítani. Ma reggel is fűtök. Valami nagykutyát temethetnek a sztkirályi temetőben, mert sokszáz méteres kocsisor szegélyezi a temető melletti utat mindkét oldalon. Valahogy nincs kedvem kérdezősködni, ki fia-borja búcsúzik az élettől, de valami megyei elöljáró lehet, aki a faluból származott. Egyszer majd csak megtudom...

A temetőben tovább fejlesztették a rendet. A múltkor még csak a szeméthalmot számolták föl, most a helyén már szemetes házacska is épült, konténerekkel felszerelve, lepadolva. Szüleim sírja immár méltó környezetben szikrázik a napsütésben.

Este dr. Balázs Lajos újabb könyvét mutatják be a HMKK-nál: a rítusok szimbolikájáról szól. A bemutató előtt magas labdának érzem, aztán a szerző előadása után már kapiskálom, miről is lehet szó. Boldogok, akiket ez a mitikus világ, népi-közösségi nosztalgia kielégít.

(204) Mindenáron felkapaszkodni a fény uszályába

2012. november 1.

Ezt a Halottak Napját is túléltük. (Van, aki sajnos, nem...) Mikor fölszállt a reggeli köd, elindultam Taplocára. Mire odaértem, jócskán kimelegedtem. Erikáék és V. Karcsi sírjára letettem, amit kellett (gyertya, krizantém), nézelődtem egy keveset (akkor kezdett benépesedni a cinterem) és eljöttem.Utolsónak a régi temetőt hagytam, ahol megkerestem Nagy P. Z. sírját - végre, most már jelezve van, könnyen megtalálható - és emlékére is gyújtottam egy gyertyát.

2012. november 2.

Váltottam egy jegyet a szombat esti (kamara)vendégelőadásra. Sebestyén Aba - Kocsis Istvánt játszik (A tér). Bolyai monodráma, újabb feldolgozásban. könnyen jutok a jegyhez, nincs nagy tülekedés.

Délután ellátogatok a fotósuliba. Este Annával beszélgetünk egy órát.

2012. november 3.

Ilonka megírta, hogy jegyet váltott hazafelé és vasárnap este érkezik a Hargitával. Bevásárlás. A takarítást holnapra hagyom.

Pótlások az elmaradt blogokban. Este színház. Remek színészi játék, tökéletesen leképezi a bomlott elme cikázásait, egzaltáltságát. Mindvégig bizonytalanságban tart, hogy mennyire kell komolyan vennünk a Bolyai-féle gondolkodó demonstrációs logikáját, mely mindenáron fel szeretne kapaszkodni a fény uszályába. Kocsis Pista, hová jutottál gondolataiddal?

(205) Most már csak egy mai szemléletű elemzés hiányzik

2012. november 4.

Utolsó nap egyedül. Kitakarítom a lakást. Igyekszem mindent a helyére tenni. Estére lehűl az idő, begyújtok. Úgy várom Ilonkát. A vonat pontosan jön. Minden rendben. Ő még fürdik, én olvasok az ágyban, aztán elalszunk.

2012. november 5.

Teljesen belemerültem a Megyecsinálók-ba. Azt hittem, rutin munka lesz, de rájöttem, hogy csupaszon, csak a 2001-ben megjelent könyv anyagát világhálóra tenni ma már nem elég. A könyvtárban fölfedezem a C-nál tett látogatás és megbeszélés jegyzőkönyvét. A dokumentum közlője és fordítója egyetért az átvétellel. Közben D. Katitól is kapok egy paksaméta anyagot: a könyvbemutatókon elmondott szövegeit, az első recenziót... Ehhez most már csak egy mai szemléletű elemzés hiányzik, amit olvasónapló formájában magamra vállalok. Azzal viaskodok ma és az elkövetkező napokban.

2012. november 6.

Este Domokos Géza Emlékalapítvány bemutatkozása a városban. Székedi Feri beszél az emberről, ismerteti az újra kiadott önéletírást (ahogy figyeltem, nem nagyon vásárolták - de ki is tette volna? A jelenlévőknek, gyanítom, már mind megvan. Hiszen ők az emlékek okán jöttek el...)

Bemutatják kicsi Kántor (Laci) dok-filmjét Gézáról, riporter Csiki Laci. Géza remekül mesél, jók a képek, Laci teljesen fád; olyan mereven viselkedik, mintha nem is ő volna. Kérdései szokványosak, kényszeredettek, hangja hivatalos. A két ember közötti bensőséges beszélgetésre számítottam. De azért jó volt a Géza utolsó papolci napjaiba belepillantani...

(206) Az időm most éppen összenyomódik

2012. november 7.

Már megint lemaradtam a napjaimmal. Pörögnek-múlnak, egyik a másik után. Mindez merő banalitás, de sajnos, igaz. Az időm most éppen összenyomódik. Aztán egyszer, majd, ki tudja, mikor, mint a rugó, pattan.(?!)

Eszembe jut a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Nagyváradon, a húszas évek végén kiadott oroszországi lágerútinaplót olvasok, szerkesztek. A szerző ott leírja a forradalmat, ahogyan az a lágerből látszott. Nem is volt túl elfogult a forradalmi eszmékkel kapcsolatban. Szavai nyomán valahogy lemeztelenedett a történelem.

Színházban. Othello Gyulaházán. Sikerült mai zenés vígjáték, a vidéki színház kulisszáiról. Mint a jól szabott kesztyű ül a társulaton a darab. Élvezik a színészek, hogy magukat, saját karikatúráikat játszhatják. Sok elmondható róluk, de most kiderül: legalább magukat jól ismerik...

2012. november 8.

Szívdoktornál, ultrahang vizsgálaton. Letelt a hat hónap az utolsó ellenőrzéstől. Azt mondja, semmi lényeges (el)változás. Sőt, ha aprópénzre váltaná, még enyhe javulást is lát. No, az nem baj, de ettől függetlenül, az út továbbra is kifelé tart...

2012. november 9.

Elvégzem a laborvizsgákat is. Amúgy bevásároljuk a heti kajaszükségletet. Még mindig gazdag a piac. Valahogy nem tud igazán bekeményíteni a csíki ősz. Még a virágok is színesen mosolyognak. Máskor ilyenkor már rég elfagytak volt...

2012. november 10.

Takarítás, ez-az. Semmi különös. Énekes madarak szoktak a konyhaablak alatti nyírfára. Napraforgómagot teszünk ki a párkányra: naponta többször is viszik mint a cukrot!

2012. november 11.

Délután sétálni indulunk, de a nap olyan hamar lebukik a Hargita mögé, hogy utána már nincs kedvünk kóricálni a hűvös félhomályban. Számba vettük az ősszel elültetett fákat a főtéren, a promenádon, a parkban. Hát, van egy pár. Megérjük-e még, hogy a régiek helyébe lépjenek?

(207) Lehet az a legvékonyabb pokróc is

2012. november 12.

Múlt héten nem tudtunk beszélni Annával: Marika tüdőgyulladást kapott, vele rohangált az orvoshoz, nem találtunk megfelelő időpontot. Aggódunk a kislányért.

Elküldöm a Megyecsinálókat a MEK-nek. Egy hét múlva fölkerül, igérik. Még egy lépéssel több...

2012. november 13.

Igazából nincs kedvem semmihez. Nézem, ahogy 5-10 perccel egyre későbben világosodik meg az ablak. Közeledik lassan a medvésdi, amikor jobban érzi magát az ember a takaró alatt. Lehet az a legvékonyabb pokróc is - csak borítson be egészen, csak a fejem látszodjon ki.

2012. november 14.

A konyhaablakra most már makacsul rákaptak a környékbeli széncinkék. Mellényük sárga, pofazacskójuk fehér. Vidámak, szemtelenek, merészek. Vígan zabálják a nyárról Annáéktól megmaradt napraforgó magot. Mivel nagyobb fajta magról van szó, kissé körülményes feltörniük, de azért megteszik. Keresünk számukra apróbb magot, azzal jobban boldogulnak majd.

2012. november 15.

Szívdoktornál. Letol, amiért nem jeleztem neki, hogy a családorvos vizelethajtót írt föl nekem. Azonnal hagyjam abba. Ő nem javall ilyesmit vérnyomásnál, különösen nem az én koromban. Felír helyette zsírcsökkentőt. Vissza kell fognom magam - főként a kenyeret, az édességet. Két tűz között. (Hogy fogom én ezt majd "eladni" a családorvosnak?!)

(208) És megjelent a köd

2012. november 16.

Nem is tudom, miért hagyom úgy elperegni a napokat. Mire visszapillantanék, már megint eltelt belőlük 4-5, s a megmaradó emlékmorzsák mind töredezettebbek. Elképzelem: megy velem a szekér és én elfelejtem irányítani a lovakat. Hadd menjenek, kedvükre, elég nekem a saját töprengésem... Hát így vagyok ezzel a péntekkel is.

2012. november 17.

Hétvége, csípős reggelek, a pocsolyák befagyva, délre szikrázó, ölelő meleg. Aztán a legszebb, legaranysárgább délutánból egy félóra leforgása alatt este lesz. Ponyva borul a világra. Pedig csak délután 5 óra. Vagy már annyi sem...

2012. november 18.

Utolsó kurzus a fotósuliban. Még egy eresztés készül kirajzani: a nyolcadik. Vegyünk átlagosan 12 embert egy-egy tanfolyamra, az akkor is 96 fotóspalánta négy év leforgása alatt. Ebből egy tucat biztosan megáll a lábán...

Délután R. Misiéknél, a szomszédban, névnapokat köszöntünk. Az asztalon adventi koszorú. Közel az ünnep.

2012. november 19.

Nekiállok végignézni CD- és DVD-gyűjteményem. Legtöbb saját felvétel, próbálgatom, mi az, ami még mindig "olvasható" , és mi az, ami használhatatlan. Izgalmas, de egy idő után már csak unalmas, rutinos időtöltés.

Elballagok a Székelyföld szerkesztőségébe: Kenéz Feri küldött egy dedikált kötetet új könyvéből (Vendéglétra), illetve Ion Nete hagyta ott a regényét, szintén dedikálva.

2012. november 20.

Ma felkerült a MEK-re a Megyecsinálók. És megjelent a köd.

(209) A cinegék egymástól tanulják el a trükköket

2012. november 21.

Zs. Marci telefonál: aggasztja mozaikjának a sorsa. A mozi átalakításáról a sajtóban közölt látványterv megrémíti - szerinte a tervező semmibe vette az ő munkáját, a mozaikot éppen csak hogy megtűrik az új elképzelésben. Elkeseredése riasztja bennem az elkényelmesedett riportert: az Óriásmozaikot illik folytatni és befejezni!

2012. november 22.

15 éves a Székelyföld. Ma este mutatják be a friss lapszámot - írja az újság. Fel is kerekedek, este háromnegyed hatkor ott ácsorgok a bezárt szerkesztőségi kapu előtt. Még gyűlünk vagy 10-en egy félóra alatt, míg egy fiatal újságíró telefonál, ahová kell, s kideríti, hogy a lapbemutató elmarad. Mind pipák vagyunk - nem tudjuk, hová tegyük ezt a gesztust.

2012. november 23.

A HMKK fotósulijának 8. évadja vizsgázik. Felkészültem a hagyományosan megejtendő közvéleménykutatásra. Az írásbeli és a szóbeli közötti idegeskedés holtidejében szoktam 2-3 percre félrevonulni minden hallgatóval, hogy spontán véleményüket rögzítsem. Ezalatt osztják ki a Székelyföld díjakat is. Sajnálom, hogy nem lehetek egyszerre két helyen jelen - a költészeti díjat kapott Ferencz Imre miatt restelkedem: ott kellett volna lennem. De majd felhívom telefonon, meg fogja érteni...

2012. november 24.

R. Misiék elhívtak délidőben, kóricáljunk egyet Hargitafürdőn. Felvisznek kocsival, aztán beülünk a Bagolykőbe és megebédelünk. Nagyon jó pacallevest főznek... Ráálltunk: miért is ne? Persze, pacallevest ezúttal sem ettem (még "szűz" vagyok), viszont nagyon jó gulyáslevest és rántott pisztrángot ettem. Kb. egy órányit kószáltunk a zúzmarás ködben, néztük a kihalt fürdőhelyet, amit majd csak a nagy havazások és a hozzá tartozó sízések reménye fog felvillanyozni. (Ha...)

2012. november 25.

Egy öt literes petpalackból madáretetőt csinálunk s felállítjuk az ablakban. Az ok: a galambok eleszik a cinegék elől a magot. Így majd nem férnek hozzá a cinkeeledelhez. Sajnos, a cinkéknek is meg kell tanulniuk, hogy lehet az etetőbe repülni. Amíg Ilonka templomban van, fél óra alatt sikerül rávezetnem két madarat, hogyan csippentsenek magot a palackból. Utána már szinte magától megy minden: a cinegék egymástól tanulják el a trükköket. Azóta ijesztően megnőtt a madárforgalom. Van úgy, hogy 20-25 jószág is cikázik az egyetlen etető körül. És mindig vannak újak, akik a veteránoktól tanulják el, hol a bejárat. A kijáratot már maguktól is megtalálják...

(210) A fél láb az csak fél láb

2012. november 26.

Új hét indul. Hamarosan itt a december. Iszonyú gyorsan elrepült ez az esztendő.

2012. november 27.

Erőss Zsolt Csíkszeredába érkezett. Az idei erdélyi turnéján (de a magyarországin is) az Annapurnán tett áprilisi expedíciójukról mutat filmet és mesél. Ilyenkor zsúfolásig telik a Segítő Mária díszterme és másfél órán át lélegzetvisszafojtva vele együtt utazunk. Az idei előadás jellegzetessége az volt, hogy megtudhattuk: milyen az, amikor a bölcsességének megfelelő fokára jutott hegymászó képes bevállalni a kudarcot és elmondja annak a pozitív tanulságait. Ezért rendkívüli hegymászó - mert pozitívan gondolkozik, annak ellenére, hogy tudja: az őt a karrierjén elindító sikerek egyre jobban el fogják kerülni. A fél láb az csak fél láb. (A címlapfotón Zsolt az életéről szóló könyvet dedikálja. Az utolsó dedikáció Csíkszeredában...)

Jött egy értesítés, hogy ha akarom, áttérhetek a szupergyors internetezésre (üvegszálas), ugyanazért az árért, mint amit most fizetek. Nosza, próbáljuk ki. Bejelentettem az igényemet. Másnapra igérték a beszerelést - azt mondták, minimális zavarással jár.

2012. november 28.

Az internetesek nem jelentkeztek. Csak délben telefonált valaki a telefontársaságtól, hogy holnap reggel otthon leszünk-e. Hát persze.

Ma könyvbemutatón voltunk. Albert Ildikó: Örökzöld tabuk. A csíkszeredai ismert pszichológusnő a minden időket túlélő tabuk hétköznapi lélektanát kutatja, s ha nem is mindig elfogadható válaszokat ad, az a fontos, hogy fölteszi a kérdéseket. Mindenesetre, sikerült jó kis vitát kiprovokálnia a hallgatóságból, de mert hátra volt még a dedikálás (a könyvet sokan megvették), lehúzták a függönyt.

2012. november 29.

Alig reggeliztünk meg, beállított a két szerelő. Egy-kettő megfúrták a falat (kosz a földön), be a kábelt, rá a modemet, már ment is a gép. De az Ilonka laptopjára már nem tudták megoldani az addig működő drótnélküli kapcsolatot. Úgy mentek el, hogy majd jön valaki, aki ezt megoldja. Hát - azóta se jött.

Egész nap figyelem, hogyan működik az új megoldás. Gyalázatosan. Nekiered ezerrel, s mindjárt le is fékez - leáll. Sokszor percekig, negyed óráig. Újra nekiered. Kiszámíthatatlan, mint egy makrancos ló. Ha holnap is ez az eredmény, bizisten visszamondom. Felhívom a már megszokott szerelőmet, aki korábban a telefonos internetet beszerelte, azt mondta, másnap biztosan eljön, megnézi, mit tehet.

2012. november 30.

Új sátoros ünnep az országban: idéntől kezdve Szt. Andrást is pihenéssel ünnepeljük, mert hogy ő hozta rá a kereszténységet a románságra. Ez pedig az ő nevenapja. S akkor december 1-gyel mindjárt két napos ünnepben részesül az ország. Kint napsugaras tavasz, a cinegék zavartalanul jönnek-mennek az átlátszó etető és a falombok között. Kivilágostól sötétedésig.

Délben eljött a szerelő. Az új megoldás tovább is sántít, idegesítően rapszodikus. Visszaállította - egyelőre ideiglenesen - a régi internetkapcsolatot, nagy megnyugvásunkra. Ahogy lejárnak az ünnepek, kérni fogom, hogy kapjam vissza a régi kapcsolatot.

Este Botár Laci tárlatmegnyitóján vagyunk, a szomszédban.

(211) A "tengeri kígyó" saját farkába harap...

2012. december 1.

Nemzeti ünnep. Amúgy szombat. Komolyan, több ízben ígérik a havat, talán egy-két nap múlva ide is megjön. Egyelőre tavaszias az idő, ami ilyenkor - jól tudjuk - nem sokat jelent. Csak egy csöppnyi esélyt - haladékot.

Ritka jó film akad horgomra (Fapados történet - francia). Ha még ki nem dobták, megnézhető a jútubon. Egyszerre burleszk, szatíra és szomorújáték - jól összekeverve. Mindig tovább mutat, mint a poénok láncolata - de azért jó, hogy teli van poénnel. Nem mesélem el, mert akkor nem érdekes. De arra a - valahonnan délkeletről - induló járatra felszorul az emberiség minden ma létező típusa, fajtája, vérmérséklete és együtt egy furcsa zagyvalékot, helyenként szolidaritást, máskor kétségbeesést vagy éppen lelkesedést tudnak egymásban generálni. És mindig kerülnek hangadók, meg végrehajtók, meg kisemberek, meg nyerészkedők, meg okoskodók, meg köpönyegforgatók, meg kisstílű gazemberek, kényelmes rendőrtípusok, szemlélődők... S hogy mi lesz az egészből? Az, hogy ez a fentebb leírt "tengeri kígyó" egyszerűen nem tehet mást, mint a saját farkába harap. Nincs megoldás...

2012. december 2.

Ma mind a két fiunkkal beszélünk. Amúgy advent első napja. Estefelé elmegyünk a kollektív gyertyagyújtásra a Majláth térre. Már sokan gyülekeznek a kurta eseményre: két kórusszám, két papi beszéd, viszont a téren megnyíltak a karácsonyi vásár fabódéi, s fagyitól, fánktól kezdve forralt borig minden van, ami a tömegnek kell. Mi inkább hazajövünk.

N. Jóska küld egy fotósorozatot: Nae Ionescu bukaresti fotós készítette a képeket, 1925-1935 között, az akkori román fővárosról. Csupa remek dokumentum, hangulat. Nehezen jövök rá, hogy a fotós nem azonos a filozófus, ugyanakkor élt Nae Ionescuval, aki a legionáriusok egyik szellemi vezére volt, Cioran és Eliade tanítómestere; a fotóst tulajdonképpen Nicolaénak (Miklós) hívták, de a Naét használta. A két világháború közötti bukaresti népélet szinte teljes enciklopédiája maradt utána. Halála után, felesége, aki nyomorgott, mit tehetett mást, mint bagóért eladta az Akadémiának a nagyszabású fotóörökséget. A román kultúra máig elfeledett nagy embere...

(212) Gyorsan kiküldtek egy embert, hogy még egy utolsó próbát tegyenek

2012. december 3.

A reggeli szerkesztgetések után a telefonközpontba mentem, bejelenteni: nem tartok igényt a szupersebességre. De azért délután gyorsan kiküldtek egy embert, hogy még egy utolsó próbát tegyenek (nagyon el akarják adni a terméket!) - eredménytelenül. Annyit értek el, hogy most már a laptop is látja a modemet, azaz - hol látja, de inkább hol nem látja. A sebességtől függően.

Egy-két hét múlva nyit a könyvtár. Én már be tudtam menni, nekilátok az Ifjúmunkást átböngészni - ma is felkmutatni érdemes Lazics- és Matek-anyagokat válogatok, szkennelek. A Matekovics emlékblogra mindjárt fel is teszek két írást, Lazicstól is gyűlnek az anyagok. Egyet mutatóba elküldök Fricinek, a Súrlott Grádics számára.

2012. december 4.

Bejelentem, hogy végleg lemondok a beszerelt internetről és kérem vissza a régi megoldást. Ilyen értelemben megkötjük a szerződést is, most már türelemjáték, hogy visszaálljon a régi rend. Addig kínlódok a hol működő-hol nem működő újjal. Legnagyobb bosszúságom, amikor a blogba, honlapba nem tudom elmenteni a bevitt anyagot, mert időközben a net nulla sebességre kapcsolt!

Frici véleménye az, hogy Lazics írásai kerüljenek fel egyszerre a Súrlott Grádicsra. Nem ellenkezek: elhelyezem a kész anyagokat az urszu 2 blog im, ifjúmunkás különoldalán.

2012. december 5.

Megjön az első igazi hó, amely meg is áll. Sűrű fehérség, amerre látni.

A könyvtárból ma már könyveket is hoztam: Supka Gézától Az átkozott asszony (Báthory Erzsébet bűnügye, Erdélyi Egyetemes Könyvtár, Nagyvárad), Szántó György: Mata Hari (regény, Erdélyi Szépmíves Céh, 1928), Dr. Groza Péter: A börtön homályában (Corvinus, 1945, Nagyvárad), Szüllő Géza: A t. Ház humora (Budapest, 1943). Újévig van hát szórakozásom.

Az internet még mindig vacakol.

(213) Mindenki bukdácsol, kéri a bocsánatot...

2012. december 6.

Internet vonalán semmilyen változás. Ez a kis "baleset" teljesen kiforgatja az életemet. Semmi sem megy úgy, mint addig. A telefontársaságnál hitegetnek, merthogy "minden a Bukarest kezében van", az ő jóváhagyásuk nélkül nem tehetnek egy lépést sem stb. Vannak percek, mikor az ember azt hinné: állj meg, idő! De ezek a pillanatok hamar elszállnak...

2012. december 7.

Mindenünnen jön a hír, hogy a hét végén beáll az igazi tél (értsd: havazás); már nagyon ideje lenne. Akkor ideig-óráig legalább felenged a hőmérséklet.

Jól haladok a Matek-Lazics breviáriummal. A fő, hogy megmunkálni való nyersanyag kerüljön minél több a gépembe. Ugyanakkor ideje lenne nekikezdeni a Ferencz Imre kötetéről szóló olvasónaplónak is. Nap közben, minden elképzelhető helyzetben annak a részletein jár az eszem, fogalmazgatok, rakosgatom a részleteket...

2012. december 8.

Tegnap este megjött a hó. 15 cm hullott. Épp elég a sízéshez, legalább is Hargitafürdőn. A szavazás fehér díszletet kap országszerte, ha nem egyéb. A szomszédos kutyaiskolában (szombat-vasárnap délelőtt dreszírozzák a mellettünk lévő telken a város kutyáit) megtörtént az "évzáró". Végén nagy csoportkép készül a gazdikról és a felsorakozott állatokról. Az instuktor ráparancsol két jókora állatra, hogy feküdj, majd ő maga is közéjük hasal és átöleli a nyakukat.

2012. december 9.

11-kor átmegyünk a szemközti óvodába szavazni. Az emberek templomba készülődnek: ilyenkor feltorlódnak. Persze, hogy kevés ilyenkor a pecsét és nagy a sürgés-forgás. Járunk egyet a városban, alig lehet lépni az eltakarítatlan, keskeny ösvényekkel tarkított hóban. Mindenki bukdácsol, kéri a bocsánatot, s közben sűrűn hull az áldás.

Este végighallgatjuk az urnazárás utáni felmérés eredményeit. Most az egyszer még megúsztuk az egymásra fenekedést, de többször kockázatos lesz megkísérteni a sorsot.

(214) Nagylelkűen mondom: most már jöhet a tél!

2012. december 10.

Már látom, hogy ez az egész hét egy harc lesz, hogy visszaszerezzem a korábbi internet-kapcsolatot. Minden nap valami újabb fejleménnyel vár, ami lehet, hogy előre visz, de inkább meghosszabbítja a bizonytalanságot. Már azon is gondolkoztam, hogy szolgáltatót változtatok, de félek az újabb ismeretlentől, a további bonyodalmaktól. Tény: a mostani állapot teljesen megzavar, lebénít.

2012. december 11.

A Ferencz Imre-olvasónapló eljut a megfelelő helyre, remélem, hamarosan megjelenik.Havazás. Úgy mondják, hamarosan megtelepszik rajta a szokásos hideg is. Már előre borzongok. Előveszem a tavaly vásárolt, de még egyáltalán nem viselt téli cipőmet. Olyan jó, hogy nagylelkűen mondom: most már jöhet a tél!

2012. december 12.

Internet-ügyben még mindig hinta-palinta. Most már az elintézésről beszélnek, de még nem cselekednek. Egész délelőtt úgy működött, mint egy megszállott. Aztán délutántól ismét megmakacsolta magát.

2012. december 13.

El vagyok vágva a külvilágtól. Telefon van, de internet nincs. A hibás kapcsolatot megszüntették, holnap jön a beszerelő csapat és visszaállítja a régit.

Ma orvosnőnél, kiváltom a két havi gyógyszerkiutalást. Hideg van, nyakig beburkolózunk, mint a sarkkutatók.

2012. december 14.

3 percbe se került, hogy visszakapcsoljanak. Minden a régi. Lassabb, de biztosabb. Az idő nagyon zord. A madarak egész nap magoznak, 1 perc nyugtuk nincsen.

Megérkezik a Vatra idei 10-11-es száma. Benne Kocsis barátom József Attila fordításainak első nagyobb csokra: az ifjúkori és az izmusok hatása alatt írt versek. Nagy és kemény munka - s további újabb fordításokat helyez kilátásba.

(215) A legszívesebben hevernék. És hevernék. Á la Oblomov

2012. december 15.

Tegnap délután úgy éreztem magam, mint akit alaposan elvernek. Már tudtam: a rámtörő hűlés jele. Azonnal léptem "propolisz barátom" után, ott van a polcon, elérhető közelségben. Ha igénybe veszem segítségét, az egész betegség néhány nap alatt átvészelhető, komplikációk nélkül esem túl rajta. Ám lássuk, mi lesz ezúttal. Eldöntöm: az első napokban nem mozdulok ki a házból.

A megszokott mederben megy minden: éppen csak nem nagy kedvem van valamit is dolgozni. A legszívesebben hevernék. És hevernék. Á la Oblomov. Minimum...

Este megered a hó...

2012. december 16.

Egész délig havazik. Sok-sok éve nem láttam ekkora hótakarót. Ha nem taposnák össze, nem sóznák, nem harcolnának ellene minden elképzelhető eszközzel, megmaradna csodaszép élménynek. De bizony, hogy pusztítják nyakra-főre! A kutyaiskolára (máskor: cirkuszi előadásra, autóversenyre, kisállat-vásárra stb.) használt elkerített grundra most utánfutókkal hordják a havat. El lehet veszni a buckák között.

2012. december 17.

A hűlés: a menetrend szerint zajlik. Ma sem megyek ki. Nem túl jó ez a szobafogság, de nincs mit tenni. Remélem, a könyvtáravatóra összeszedem magam. Addig még van egy napom.

Lengyel József egy kisregénye váratlanul felkerül a MEK-be. Korábban inkább kéziratos formában forgott, válogatott kezekben. A Kossuth Kiadó mentegetőző előszót fűzött hozzá. A Szembesítés ugyanis arról szól, hogy egy magyar mozgalmi harcos (feltehetően az író) kiszabadul a gulágról és felkeresi volt harcostársát, aki a moszkvai magyar követségen múlatja az időt. Az illető az egyik német KZ-ben ült a háború idején. Kettejük vitája és látásmódja közötti különbség adja a könyv feszültségét: azt próbálják tisztázni, mennyiben testvér a két rendszer (fasizmus, szocializmus), illetve hogy ez utóbbi esetében csupán elhajlás történt, vagy törvényszerűen következett be minden, ami ránk szakadt? 1988-ban jelent meg végre a könyv, de már elkésett: a társadalom túl volt már a kritikus olvadási ponton. A vita maga azonban ma is esedékes és időszerű. Még egy elfeledett és elhallgatott nagy öreg, aki tudott valamit, amit mi csak kapiskálunk...

(216) A nagy kínálatból kettő az, ami érdekel

2012. december 18.

Mint egy gyújtózsinóron, úgy húzódik végig rajtam a hűlés. Most az orr- és homloküreget közelíti, s a koponyám kezd méhkasszerűen működni: támadnak ugyan gondolataim, de azonnal ki is repülnek s én csak a zümmögést észlelem.

Ennek ellenére, csattogó fagyban elmegyek a megyei könyvtár megnyitójára (becsületbeli ügy), bár úgy láttam, hogy annyian gyűltek össze az eseményre, hogy nélkülem is nyugodtan megtarthatták volna. A protokollra már nem is maradtam: úgy izzadtam a jól fűtött, szűkös helyen, hogy féltem, tüdőgyulladás lesz belőle.

2012. december 19.

Ma csak annyira mozdultam ki, hogy délben, amikor a nap is kióvatoskodott a felhők közül, elmenjek a könyvtárig és vissza. Székedi Feri válogatott publicisztikáit szeretném MEK-be vinni, ahhoz kellene könyvei teljes gyűjteménye. Percek alatt megtalálom őket a nagy rendben, egyúttal kipróbálom az új könyvtárban alkalmazott elrendezési szempontokat.

Szipogok, krákogok.

2012. december 20.

Kulturális nagyüzem ezekben az utolsó, még civil eseményekre alkalmas decemberi napokban. A nagy kínálatból kettő az, ami érdekel: egy év végi képzőművészeti tárlat (az alkotásokból a HMKK falinaptárat szerkesztett, arra fáj tkp. a fogam, kitartásom eredménnyel jár) és a Székelyföld legújabb számának bemutatása. A többit hagyom másoknak.

2012. december 21.

Ez a nap a karácsonyi vásárlásé. Pár nap és megérkezik Péter. Megveszem a színházjegyet az év végi előadásra. A hűlés a homlokomat ostromolja. Már ideje, hogy kiköltözzön belőlem: egy hete, hogy szórakoztat. Üdvözletet gyártok, igyekszem elpostázni őket. De biztos maradtak még elsikkadt címek, nevek... Hozzám is befutnak az első köszöntők, jókívánságok. Szeretem sokszínűségüket.

2012. december 22.

(Nagy)takarítás. Főzöcskézés. Kezdek magamhoz térni. Az eddigi szimptómák érezhetően visszavonulóban. A takarítás után egész kellemes a lakásban.

(217) A Corona pontos, egy-kettő hazaevickélünk

2012. december 23.

Nincs nagy hideg. Beszélgetünk Péterrel, aki délután indulni készül. Holnap reggel fél 8-kor találkozunk a szeredai állomáson.

2012. december 24.

Sűrű havazásban lépek ki a kapun, mikor az állomásra igyekszem. Hamarosan 1 ujjnyi friss hó telepedik a már meglévő fél méterre. A Corona pontos, egy-kettő hazaevickélünk a feltúrt kásás hóban.

Délelőtt még elintézek ezt-azt a városban (színházjegy, számlák stb.), Ilonkáék vásárolnak. Este az adventi koszorú körül kiosztjuk az ajándékokat. Közben Attilával is beszélünk, jó a hangulat.

Péter hozott magával kb. két tucatnyi filmet, azokból válogatunk. Az első a Hugó (egykori Oscar-esélyes).

2012. december 25.

Csöndes a város. Köd, zúzmara. Működő tejautomatát (vastehén) keresünk Péterrel, a krumplipüréhez. Végre találunk egyet, igaz, az se működik, de a gazdája éppen ott matat rajta valamit, s kimér nekünk egy fél literrel.

A mai film szintén friss termés: A látogató. Ezt is meglegyintette az Oscar szele. Működőképes emberi kapcsolatokról szólnak egy gyanakvó, kusza világban.

2012. december 26.

Sétálunk egyet a parkban. Kihalt a város. A tél változatlanul fehér. Benézünk B. Idához, viszünk neki egy kis süteményt. Gyerekei sízni vannak a Hargitán, derűsen pletykálódunk egy fél órányit a fenyőfa mellett.

Norvégiában játszódó filmet választunk ma estére: Hawaii, Oslo - ez a címe. Furcsa, karcos rendezői stílus, de végül ugyanarról szól, mint a tegnapi.

Közben a blogokat fél gőzzel, kényelmesen frissítgetem.

(218) Furcsa, hogy ez a fejlődés visszafelé már nem igen működik...

2012. december 27.

Minden nappal egyre hidegebb és hidegebb a reggel. (Következésképp az éjszaka is.) Ha nem muszáj, egy alkalomnál többször nem igen mozdulunk ki. Vérbeli hibernálás az életrendünk.

Szele Péter kötetet keresek a könyvtárban - az enyémben ugyanis nem találom. A Kájoniban sincsen. Este felhívom M. Lacit, feltételezem, hogy neki megvannak a Kriterion sorozatai. Nem csalatkoztam. Holnap mehetek is érte.

2012. december 28.

Kissé leálltam a Székedi-kötettel: kiadatlan írásaiból túl sok az átrágnivaló, s a sorozatmunka már nincsen ínyemre. Hamar belefáradok a nagy feladatokba.

Ma este furcsa film: Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén. (Almodovar). Nagy filmes tudással és tehetséggel felépített vígjáték, de csak a felétől tudom élvezni. Addig valahogy kínos néznem. Nem az én hullámhosszom. Nehezen oldódok fel a témában...

2012. december 29.

Takarítás, az utolsó ebben az évben. Nemrég ürítettem porzsákot: ilyenkor öröm porszívózni. Mindent beszippant a masina. Láttam ezt az ürítéskor: legalább 65 bani rejtőzött a "hasában".

Este Attilával beszélünk. Ausztriába készül sízni, Imola holnap utazik vissza Skóciába, az egyetemre. Kissé kifutunk az időből, ezért A jegesmedve c. tudományos riportfilmet nézzük meg: alig 50 perc. De így is tragikusan nyomasztó - látni a megmásíthatatlan pusztulás körülményeit. Érdekes: a jegesmedve a barnamedvéből alakult ki, megváltoztatva életkörülményeit. Furcsa, hogy ez a fejlődés visszafelé már nem igen működik...

2012. december 30.

Ma csak estefelé bújunk elő a barlangból: színházba megyünk. Dickens Karácsonyi ének-e nyomán készült musical: Az Isten pénze. Zenés darabnak vitatható, előadásnak látványos. Kár, hogy a zenei-énekes rész annyira harsány (erősítés), hogy nem lehet érteni-élvezni. Arra jó, hogy az ember utólag elővegye Dickens könyvét vagy megnézze a belőle készült filmet...

(219) Nem vagyok elragadtatva ettől az évkezdettől

2012. december 31.

Szilveszter. A nagy készülődés inkább csak takarításnak nevezhető, meg annak, hogy közben becsengetett a szomszédasszony s megkérdezte, nincs-e kedvünk éjfélkor átjönni és pezsgővel koccintani? Azt mondtuk: miért ne?

Este belekezdtünk egy reinkarnációs filmbe (hogy ilyen, ez menet közben derült ki), de csak a feléig jutottunk el (Felhőatlasz) azzal, hogy majd folytatjuk. Úgy álltam fel, hogy magamban eldöntöttem: nekem ebből a fele is sok volt...

Megvártuk a magyar éjfélt is R. Misiéknél, majd hazajöttünk. Lefekvés előtt még hallgatóztunk a házbeli szilveszteri zajok eredete után.