* Cseke Gábor: Visszaszámlálás, 2013

2013. január 2.

Vesefotóm, 2013-ból

Az érgyulladás folytatódik. Úgy néz ki, az állomásra se tudok kimenni. Péter ma csomagol, lélekben már odahaza jár. Ilyenkor nem jó bosszantani. Teljesen átérzem a kétfelé élés lélektanát. Volt nekem is részem belőle és még nem sikerült elfelejteni...

Ilonka azzal jön haza az állomásról, hogy a Coronáról hiányzott a hálókocsi, Péternek meg oda szólt a jegye. Emiatt nagy zűrzavar tört ki az állomáson, míg kiderült: a hálókocsi nem is jött át előzőleg a határon, mert meghibásodott. Péter így egész éjjel egy I. osztályú kupéban utazott másodmagával és - olvasott.

2013. január 3.

Ma se mozdulok ki. Napom jó részét lábkenegetéssel és -pihentetéssel töltöm. Ilonka hozott a gesztenyekenőcsnél jobb szert: Lioton gél. A számítógép előtt nem igen tudok ülni, érzem, hogy az az ülésmód nem tesz jót a bajomnak. Nem vagyok elragadtatva ettől az évkezdettől.

2013. január 4.

Valami enyhe javulást észlelek. Délelőtt enyhült az idő, kimerészkedtem vásárolni. Jól esett a séta, viszont nagyon kell vigyázni a jégre. Mindenütt jeges hepehupák az úton.

Sikerült befejeznem a Székedi-válogatás durva részét. Most következik majd az illesztés. Azt holnapra-holnaputánra hagyom...

(220) Nekem már nem is kell Párizsba utaznom

2013. január 5.

Egy korai, de autentikus Maigret (1959-ből): Jean Gabin

Lábadozok és - mert a számítógép előtt csak rövid ideig tudok ülni - sokat olvasok. Nekivágtam a Maigret-sorozat valamennyi általam fellelhető darabjának. A már ismerteket egyelőre átugrom, de így is van elég ismeretlen regény. Voltaképpen kisregényeknek is nevezhetők - és az az érzésem, hogy általuk élem a huszadik századi Párizs valós eseményeit. Nem regényes színhelyeken járok, hanem egy meghatározott, pontosan felismerhető közegben, emberek között, ahol nem bűnösöket keresnek, hanem megesik a bűn. De főleg a félelem, a rettegés, a szülők és gyermekek, családtagok és szeretők, munkatársak és ellenségek közötti viszonyok a fontosak benne. Az, hogy milyen a rendőrfelügyelő, amikor nyugdíjba megy és már-már leírják, de egy rendkívüli eset miatt mégis vissza kell lépnie, legalább ideig-óráig a közegbe, ahol már elfoglalták a helyét, ahonnan kinézik és ahol mégis megpróbál helytállni. Apró-cseprő emberi tragédiáktól lesz felbecsülhetetlenül gazdag a G. Simenon-életmű. Ide írom: nekem már nem is kell Párizsba utaznom, hogy azt mondhassam: ismerem Párizst. Számomra többet jelent, amit Maigret felügyelő révén megtudtam róla...

2013. január 6.

Elkészülök Sz. Feri könyvével - legalább nagy vonalakban. Most majd a napokban leülünk és végigbeszéljük a továbbiakat. A részleteket.

Estefelé ketten is elküldik számomra a Király Károly blogjának linkjét. Magam is ismertem, bár rég nem jártam arrafelé. Most kíváncsivá tesz, mi változott rajta azóta. Újdonság: letölthető KK memoárjának mindkét kötete. Meg is teszem, belelapozok a második kötetbe. Mindjárt az első fejezet: Az ötvenes évek kegyeltjei. Megakad a szemem a következőkön:

Meglátom a nevem a felsorolásban és anélkül, hogy a rendszerváltás előtti magatartásomról alkotott véleményemen csöppet is változtatnék, azon töprengek, hogy mikor tömörültem én Gere Mihály mellé. Még csak nem is ismertem. Egyetlen alkalommal sem beszéltem vele, még társaságban sem. Mint ahogyan Fazekas Jánossal sem. Nem tartoztam én semmilyen körhöz. Elég volt számomra a magam köre. Tisztelem-becsülöm Király bátyámat, vele úgymond, hébe-hóba tartottam a kapcsolatot, anélkül, hogy az ő köréhez is tartoztam volna. És itt bevallhatom, hogy számomra sokkal rokonszenvesebb ma is az a KK, aki pártbeosztása, kivételezett helyzete magaslatáról próbálta az egyszerű, az elitből kizárt emberek érdekeit érvényesíteni a Székelyföldön. KK disszidensként több volt, mint a rendszerváltás utáni szerepeiben. Sajnos, a visszaemlékezések inkább ez utóbbit dokumentálják, nem valami rokonszenves beállításban. A lelke rajta. Egy kicsit az olvasható ki e két kötetből, mint ami a Toldit élteti: "Egy, csak egy legény van talpon e vidéken..."

(221) Amikor jól megy az írás, aggodalmasan félbeszakítom

2013. január 7.

Délután háziorvosnál. Megerősíti a visszérgyulladás tényét. Felír minden szükséges gyógyszert, majd kideríti, hogy ott nem tud elektronikus receptet adni (pedig kötelező), mert az alaprendelője nem a városban van, s nem éri meg két rendelőt fenntartani. De holnap bedobja a postaládámba (ígéri). Addig vegyem meg térítésmentesen a szükséges adagot.Ugyanakkor küldőlapot ír a szívgyógyászhoz.Nem túl jó hangulatban térek haza. Beszélek a szomszédokkal: beadják a reggel-este esedékes injekciókat (7 napon át).

2013. január 8.

Délelőtt szavának állt a háziorvos: valóban bedobta a receptet a postaládába. Mindjárt ki is váltom. Amúgy félig-meddig szobafogságra ítélten élek: vizes borogatást a lábra, gyulladásgátló kenőccsel kenegetés, injekció, vérhígitó. Pihentetés, hidegtől való óvakodás. Számítógép előtt korlátozott tevékenység. Időnként járkálni, mozogni. Szóval: inkább lötyögni, mint intenzíven valamit végezni.

2013. január 9.

Elmondom mindezt Á. Gyulának (aki hasonló hajóban evez, csak ő már hónapok óta húzza a lábát és még nem ment orvoshoz), ettől még jobban megijed. Azt hittem, az lesz az első reakciója, hogy elrohan az orvoshoz, de nem: pont úgy viselkedik, mint húsz valahány évvel ezelőtt jómagam...

2013. január 10.

Több részletre felbontva, korrektúrázva olvasgatom Sz. Feri készülő e-könyvét. Jó lesz, feszes lesz, kemény lesz. A kötetben nem közölt anyagot kell majd szigorúbban megrostálnom. De addig még van: mintegy a kötet felét teszi ki.

Amíg a borogatással helyhez vagyok kötve, rendületlenül haladok a Maigret-történetekben előre. Naponta egy Simenon regényt sikerül kivégezni. Végtére olyan a főfelügyelő egész világa, mintha egy nagy-nagy, sok fejezetes regényben, különböző helyzetekbe keveredne, amelyekből aztán jól-rosszul, de ki kell majd evickélnie. Mesterim, ahogy a szerző ezeket az "evickéléseket" egyéníti, igazítja a szituációhoz.

Nekikezdtem dr. Balázs Lajos néprajzi kötete mentén a tudományág jelenéről és jövőjéről véleményt alkotni. Kemény dió, araszolgatva lépegetek előre, régi módszerem alapján: amikor jól megy az írás, aggodalmasan félbeszakítom - aludjunk rá egyet...

2013. január 11.

Jelzi Cs. Pista, majd a Pro Minoritate főszerkesztője is: megjelent a Matiné-tanulmány a legfrissebb számban, 3 tiszteletpéldány a fizetség. Vasárnapra tervezem kimenetelemet a házból, akkor majd behajtom Pistán.

A szívgyógyász elegánsan átpasszol a helybeli bőrgyógyászhoz: merthogy neki nagyobb tapasztalata van a visszerek gyógyításában. Újabb küldőpapír kell hát. Az egésznek a gondját átrakom a jövő hétre.

2013. január 12.

Takarítás, gyógykezelés, téblábolás. A Balázs-esszével is haladok. Nem éppen olyan ütemben, ahogy szeretném, de nem is szeretném összecsapni.

(222) Az író első útja a székelyeknél

2013. január 13.

Egy nagy finissel az esszé végére értem. Elküldtem a páciensnek, ha van észrevétele, tegye meg. Közben eszembe jutott, hogy mi lenne, ha megkérném, úgy írja meg a véleményét, hogy replikaként közölni lehessen az írás végén. Kíváncsi vagyok, belemegy-e a játékba. Határidőnek hétfő estét jelöltem meg.

2013. január 14.

Folytatom a Sz. Feri könyvének gyomlálását. Érdekes munka, de hamar elkókadok benne.

Telefonon próbálom elérni a bőrgyógyászatot, hogy megérdeklődjem: milyen esélyeim vannak a feliratkozással, de nem veszi fel senki. Akkor már inkább odamegyek. Jan. 29-re ütemeztek be. Addig végzem a tüneti kezelést. Most már sokkal jobban vagyok. Kissé hajlamosan arra, hogy ne is törődjek többé az üggyel, de tudom, hogy ez már nem lehet...

2013. január 15.

Kisebb kör-utak a városban. A fő szempont: nehogy elcsússzon az ember.Sajnos, olvad, nem túl nagyon, de ahhoz, hogy csússzon, éppen elegendő. A szomszéd, R. Misi elesett, bokaficam - de lehet, hogy ínszakadás is.

2013. január 16.

Közeleg a Magyar Kultúra Napja. Kitalálnak egy sor rendezvényt, aztán egymásra szervezik. Nem lehet futószalagon kultúrát csöpögtetni az emberekbe. Holnap fotókiállítás és Spiró György, utána könyvbemutatók, újabb fotókiállítás, majd színház, aztán megint színház, majd jön a farsangi mulatság Csicsóban, megyei szinten.

2013. január 17.

A Maigret-történetek tovább nyűgöznek. Mint a hagyma héjazata, úgy bomlanak ki egymásból a rétegek. Napjában egy regénnyel végzek. Fotótárlaton, majd a Spiró találkozón. Ez utóbbi színhelyét át kellett tenni a JA iskola dísztermébe, nem fértek az érdeklődők a Székelyföld padlására. Az író első útja a székelyeknél: igyekezett mértéktartóan, nem sokkolóan beszélni, viselkedni. Valami rövid, fád történetet olvasott fel bemutatkozásul; az volt az érzésem, ő is unta.

(223) Nem hallottunk semmit a tűzoltók és a mentők sürgéséből

2013. január 18.

Matek hagyatékában a fia talált egy önéletrajzi jelenetsort, amelynek első része azt a címet kapta, hogy Lazics. Színpadi párbeszéd M. és L. között az írószövetségi alap kocsmájában, ahol megjelenik M. Erik is, s egy villantásra E. Jebeleanu. Azt az estét jeleníti meg, amikor L. Mateket készíti föl a másnapi ideológiai "kicsinálásra". Próbálja vele megértetni, hogy már csak az "önkritika" segít rajta. A jelenet további részében a halott L. jelenik meg M. képzeletében, aki éppen kórházi ágyon fekszik és saját elrontott élete "maradványairól" érdeklődik a távozni már-már készen álló baráttól. Érdekes iromány, de azt hiszem, inkább csak lokális, személyre szabott jelentősége van. Megformálása valahogy nem emeli általánosan közérdekűvé. Azon töprengünk, mit lehet vele kezdeni. Ez a részlet - talán - elférne még a Lazics asztalán...(?)

2013. január 19.

Olvad. Tetőkről zúdulnak le a nagy havak. Nem jó a fal mellett menni, mert könnyen elsodor egy városi lavina.

2013. január 20.

Látványosan megfogyatkoztak az etetőnkhöz szokott széncinkék. A tél elején még ütötték le egymást, annyian voltak. Mára már alig 4-5 érkezik meg reggelente az ablakunk melletti fára s kopácsolja a körme közé szorított napraforgó vagy tökmagot. Mintha kis favágók sürögnének-forognának az ágakon. Amikor lemegy a nap, eltűnnek reggelig.

2013. január 21.

Valamivel éjfél után két házzal odébb kigyúlt egy saroképület utolsó három emelete. Az 1. emeleten berendezett sörözőben bekapcsolva hagytak egy melegítőt, attól tűz keletkezett, majd szinte gázrobbanás is. Még délelőtt is füstölögtek a kormos, kiégett falak, erkélyek. Legalább fél tucat lakás vált lakhatatlanná. Olyan mélyen aludtunk, hogy nem hallottunk semmit a tűzoltók és a mentők sürgéséből, zajából. Egész délelőtt kisebb-nagyobb csoportok bámulták-fényképezték-filmezték a kármentést, a hatósági nyomozást.

Kocsis F. jelezte, hogy a kétnyelvű kötete élére illesztett interjú megjelent a gyulafehérvári művelődési folyóirat 2012-es utolsó (október-november-december) számában és igérte, hogy postázza.

(224) A képek - olajak, akvarellek - szépek, a beszédek hosszúak...

2013. január 22.

Apró léptekkel, de jól haladok Sz. Feri könyvével. Minél jobban közelítek a végéhez, annál inkább foglalkoztat az elemzés módja, formája. A hét végére remélem, sikerül átfésülnöm.

2013. január 23.

A háztető-lavinák továbbra is rettegésben tartják a várost. Nem tudhatod, honnan zuhan a nyakadba nagy mennyiségű hó. Szerencsére, a déli-délutáni órákat bent töltjük: csak halljuk a hótömeg robaját. A tömbház minden alkalommal beleremeg.

2013. január 24.

Egy hétig hiányozni fogok. Ha tehetem, majd onnan, ahol leszek, megpróbálok ezt-azt frissíteni, de nem sokat ígérek.

Éjszaka 2-kor megszólalt a telefonom a fejem mellett: órának használom különben. Ismeretlen telefonszám hívott, két csengés után felhagyott a próbálkozással. Utána sokáig nem tudtam elaludni.

Hincz Gyula 1942-43-as erdélyi munkáiból nyílt kiállítás a kisgalériában, ahol valamikor a menetjegyiroda is működött. A képek - olajak, akvarellek - szépek, a beszédek hosszúak, csikorognak és sok a protokoll. Hamarabb mentem, nyugodtan körbenéztem, aztán a felénél leléptem.

(225) Annyi zsebkést hagytam már el, ezt nem szeretném elveszíteni

2013. január 25-február 3.

Digitális töltőtollam - számítógépem - nem lévén kéznél, most ömlesztve számolok be az utolsó 10 nap szilánkjairól. Szilánkok - ez a jó kifejezés. Így maradnak meg bennem az el nem varrt, feldolgozatlan napok.

Budapesten jártam, két fiamnál. A Coronával érkeztem, fekvőhelyet váltottam, de bár ne tettem volna: úgy fűtöttek egész éjjel, hogy 5 percenként le kellett húznom az ablakot. Minden volt, csak alvás nem. (Visszaúton messze elkerülöm a hálókocsikat!)

Mindjárt az első nap találkoztunk Attilánál - ő éppen influenzás volt, lábadozott, ezért Péter várt az állomáson. Délben közös ebéd a La Terra vendéglőben. Utána főzéshez való élelmiszereket vásárolunk másnapra - a köv. napokban főzni fogok kettőnkre, A-ra és magamra. Este filmeket néztünk, beszélgettünk.

Másnap, vasárnap lévén, lazítunk.- A. hétfőn készül újra munkába állni az egy hetes munkakiesés után. Szürke, zord idő van, de azért kell a friss levegő: felsétálunk Farkasrét felé, félútról visszafordulunk. A budai hegyekben járunk: svájci típusú "alpesi" városrészben képzelem magamat, mellettünk villamossín kanyarog, mintha hegyivasút lenne. Megtanulom, hogyan kell be- és kikapcsolni a lakásriasztót. Az időjárásjelentés havat ígér.

Ami meg is érkezik hétfőn: 3-4 centis vizes hó telepedik a fagyos földre, minden olyan nyugis karácsonyi fehér, kedvem kerekedik sétálni. Felgyalogolok a Farkasréti temető legfelső sarkáig (Márton Áron tér), ott bemegyek a sétányokra és óvatosan kanyargok a szűz hóban. Csak egy kisteherautó előzött meg engem, amely járható utat tapos a hóban. Körös körül fehér csend. Itt-itt hamvakat tartalmazó betonrekeszek egész sora. Minden elképzelhető nevet le lehet olvasni a sírkövekről. Ha valaki alkotásához használható neveket keres, itt garantáltan talál (vagy akármelyik temetőben. Garantáltan hitelesek.)

Nénémmel egyezünk meg szerdai látogatásban, nála. Aznap estére P. is ígéri, hogy munka után fölkeres rövid időre. Sikerül friss pisztrángot felhajtani, estebédre azt készítek, párolt zöldfuszulykával. A. sikeresen vette az első napok akadályait, hét végén készül elutazni síkirándulásra. Szerdán úgy döntünk, hogy én még maradok, s pénteken átköltözöm P-hez, a másik lakás kulcsát nála hagyom.

Letakarítom az edényes polcot, egyúttal megmosom a rajta sorakozó tányérokat, poharakat, egyéb alkalmatosságokat. A főzés egyre jobban megy. Csak általam ismert ételeket (egyszerűeket) főzök.

A lábam jól van, de azért rendszeresen ápolom, nehogy visszatérjen a gyulladás.Közben viszont beköszönt a tavasz. Legalább is pár napra. Nyitott kabátban, hajadonfőtt járunk. A hétfőn hullott hó hét közepére teljesen elmegy.

Csütörtökön meglátogatom a 2. emeleten lakó idős könyvtárost, az ő kifejezett kérésére. Hatalmas, napsütötte lakrészben él, két hatalmas nappalija körös körül magas, létrán elérhető könyvespolcokkal kerítve. Az volt mostanig az érzésem, hogy nekem meglehetősen nagy a könyvtáram - de az övéhez képest szerény kézikönyvtárnak hat. Alig tudom elhárítani, hogy ne halmozzon el fölösleges könyveivel - neki sincs kire hagynia gyűjteményét. Ráadásul nyugdíjasként ingyenesen tovább gondozza az akadémia földrajzi intézetének könyvtárát.

Átköltözés után észreveszem: a bicskámat A-nál hagytam, a mosogatóban. Szombaton, zuhogó esőben visszabuszozok-metrózok, hogy elhozzam. Annyi zsebkést hagytam már el, ezt nem szeretném elveszíteni. Utazáskor, étkezéshez, első számú segítségem.

Ilonka jelzi, hogy Zs. keresett mindjárt elutazásom után. Az óriásmozaikkal megint bajok vannak, de hogy konkrétan mi, csak hazautazás után tudom meg. Közben befut a Matekovics darabjának román fordítása. A. közben vásárolt egy használt laptopot, mielőtt elutazna, beüzemeli. Csütörtökön és pénteken gyakorló munkát végzek rajta: befejezem és elküldöm a szerzőnek a Székedi-válogatást.

P-nél sok érdekes filmet megnézünk - esik az eső, tombol a szél, a zimankó, ráadásul ő is meghűlt menet közben. Vasárnap délután kikísér az állomásra, tésztát süt nekünk, egész éjszaka utazom a Coronával, eléggé gyűrötten érkezem haza, Csíkszeredába.

Itthon vár egy csomó elhanyagolt tennivaló. Matek fia talált egy díszletvázlatot a Hófehérkéhez, azt is elküldte. A következő napokat nagyon jól be kell osztanom magamnak.

(226) Szabad-e az embernek ennyi szabadságot remélni?

2013. február 4-február 10.

Egy hét úgy elsuhant, mint egy megállíthatatlan szerelvény. Egymáshoz kapcsolt vagonokkal. Én pedig mindegyiken rajta voltam, lépkedtem egyikből a másikba, míg az utolsónál azt láttam: zárva az ajtó, nincs tovább.

Próbálom megfogni, legalább döntő pillanataiban rögzíteni a történteket, de nem sikerül. Azt tudom, hogy blogjaimmal nagy nehezen egyenesbe kerültem (bár a Volt egyszer egy Szovjet Irodalom-nak még adósa vagyok), s a Káfét is a lehetőségek arányában frissítettem, ugyanakkor sikerült befejezni a Halászinas ciklust, de ami igazán esemény volt, az két filmsorozatnak a fölfedezése volt.

Az egyik az annak idején híres-hírhedt Polip c. olasz (+nemzetközi részvétel) krimisorozat (román feliratozással), Cattani felügyelővel a központban, a másik A Mester és Margarita 10 részben, magyar szinkronnal. Nem adok hozzá linkeket, kis türelemmel megtalálhatók a jútubon, nagy munka lenne most valamennyi rész hivatkozását kimazsolázni.

Ehhez a hét végén még hozzáadódott egy másik nevezetes sorozat, a Kórház a város szélén 20 epizódja. Alapművek mind, érdemes volt őket felhajtani.

Gagyi Jóska beszélgetéseinek is a végére értem Balogh Pali bácsival (Jobbágytelke), ami többszörösen is meggyőzött engem arról, hogy a '89 előtti évtizedekben az emberek igyekeztek ugyanúgy emberhez méltó, lehetőleg teljes életet élni, mint minden időkben. Az emberi élethez tartozó egyedi történéseken túl, az ágyban fekvő mozdulatlanságra ítélt férfi egy sor olyan általános érvényű tanulságot szűr le a maga és a körülötte élők sorsáról, hogy társadalomtudós se jobban. Íme mindjárt egy a sok közül:

"Ahány változás, ezt tudom jól, annyi leégés. Van, aki meggazdagodik, van, aki leszegényedik. Legyen az tűzkár, legyen az vízkár, legyen az nemzetközi változás, annyi leégés egy bizonyos rétegnek.

A világ menjen lassan a maga útján. Mindenkinek van egy terve. Egy falusi embernek, ha öt hektár földje van, arra tervez, ha tíz, arra, ha egy, arra. Csinál egy plánt, s azt megcsinálja, haladgatja végig. Utána, amit verejték után tudott termelni, az olyan jólesik neki, hogy - igenis, ezt én dolgoztam, nem kellett osztozzak senkivel, ez az enyém. Ha ebből akarok, adok ennek ezt, ha dolgozott, annak azht, vagy egy jó barátomnak, ha nem sikerült, akkor adok ebből. Én gazdálkodok belőle."

Szabad-e az embernek ennyi szabadságot remélni manapság?

(227) Biztosan megváltoztatták még az űrlapot is

2013. február 11.

Tegnap jó nagy (40 cm) hó hullott - igaz, vizes. Nem olvadt el teljesen, de azért minden tocsog a víztől. Lelkileg készülődök a holnapi orvosi vizsgálatra. Egyre hangsúlyozottabb "gyermek-tudatom" előre képzeleg, pedig korábban jóval magabiztosabban nyitottam be egy-egy orvosi rendelőbe.

Lassan gondolnunk kell a kanadai utunkra is. Előkeresem a 2009-es vízumhoz szükséges dokumentumok másolatát. Azóta eltelt közel 5 év, biztosan megváltoztatták még az űrlapot is.

2013. február 12.

Ma az "igazság napja" van, már ami a visszereket illeti. Nem kellett sokat várni Borsa doktornál. Őszerinte nincs különösebb baj, csak a hosszadalmas ülést kell gyakrabban megszakítani + gyógyharisnyát viselni. Véleményt mond a korábban felírt gyógyszerekről is - szerinte az egyiket jó lenne kicserélni, mert erősen hízlal és cukorbetegséget vált ki huzamosabb szedése. Márpedig én cirka két éve szedem már, ha nem hosszabb ideje.

Most az következik, hogy beadjam előbb a családorvosnak, majd a szívdokinak is. Apropó, családorvos: kiderül, hogy február elejétől már dr. Megyes Irénhez tartozunk, föl kell vennünk vele a kapcsolatot. Szerencsére közel a lakásunkhoz, de ne legyen rá gyakrabban szükségünk, mint eddig...

D. Kati érdeklődik: mit tudok Blénesi Ernőről, hol él (ha él még). Végül bukaresti jó kollégámtól, B. Istvántól kapom meg a választ, s álljon itt mások számára is, akik Blénesit ismerték: nem sokkal a rendszerváltás után elhunyt, s gyergyói származása okán Gyergyószentmiklóson temették nagy egyházi pompával. Igaz, hogy a múlt rendszer embere volt, de sok jót is tett a gyergyóiaknak, mint Fazekas János kabinetfőnöke. Nyugodjék... Furcsa, hogy az azóta eltelt húsz év nem volt elég ahhoz, hogy a róla szóló bibliográfiai hivatkozásokat valaki is pontosítsa...

(228) Töprengek, mihez kezdenék egy lagziharisnyával

2013. február 13.

Elindulunk a "nagyvilágba". Ez azt jelenti, hogy több, utánajárást igénylő tennivalót veszünk a nyakunkba. Az első: bejelentkezünk a családorvosnál. Csak időpontot szerettünk volna kérni, de dr. M.I. éppen szabad volt és nagy kedvesen nekiállt megvizsgálni mindkettőnket (vérnyomás, hallgatózás, faggatózás stb.). Jó félórát eltöltöttünk, péntekre felírt rendes vitzitre. Rendes nő, pár éve elhunyt férje műtötte Ilonkát.

Rég lejárt szavatosságú gyomirtószerektől (pár apró tasak) szeretnénk valahogy megszabadulni, de mert mérgezőek, nem dobhatjuk egyszerűen a kukába. Bárhol érdeklődünk, mindenki azt mondja: a növényvédelmi felügyeletnél kell leadni, ahol szakszerűen tárolják, majd megsemmisítik. A megadott címen nem találjuk az irodát: kiderül, nemrég egy kisebb székhelyre költöztek, pár száz méterrel odébb. Az egyetlen fűtött irodában együtt az egész kupaktanács: úgy érzem magam, mint egy régi jó téeszirodában, amikor télidőben terepre mentünk, s a falu egész vezetőségét egyetlen téeszirodában sikerült "lefülelni", a pattogó tűz mellett... Kiderül: az átvétel annyira bonyolult, hogy ők nem igen támogatják, kártérítést nem tudnak adni. Mondjuk: nem is kell, csak szabaduljunk meg a mérgektől. Erre felszusszannak. Mikor megmutatjuk, miről van szó, nevetnek: nyugodtan használhatjuk, amennyiben nem érte víz az anyagot, nem veszti érvényét...

Utána gyógyharisnyát keresünk a lábamra.Valahol Hargita Népe volt szerkesztőségi épülete mögött, a tejgyár mellett megtaláljuk a lerakatot, ahová az orvos irányított. Meg is veszünk egy pár jó drága térdharisnyát (kiderül: van ennél szinte kétszer olyan drága is, lagzikra, de nekünk jó ez a kevésbé cifra is; közben töprengek, egy férfi ember mihez kezdjen egy csicsás harisnyával, lakodalomban, hiszen nadrág alatt viseli...)

2013. február 14.

Reggel némi kínlódás dacára sikerül felhúznom az igen szoros harisnyát. Egész nap úgy érzem, mintha talpamtól a térdemig egyetlen bilincsbe lenne szorítva a lábam. Annyira megfogja a lábat, hogy a cipő lötyögni kezd rajta, mintha elveszteni készülnék. Mondják, időbe telik, míg megszokom.

2013. február 15.

Bevásárlás, orvosi vizit. Egy hónapra kiváltjuk a gyógyszereket. Az orvosnő beindítja az eljárást a vesekőtöréshez: laboratóriumi vizsgálatokhoz és beutalóhoz hivatalos küldőpapírt készít. Még márciusig szeretném letudni az egészet. Az egyik laboratóriumban csak március 11-től vállalnak előjegyzést. A másikban nem lehet telefonon bejelentkezni, holnap reggel el kell mennem személyesen.

Este színház. Kézdivásárhelyi városi társulat, Goldoni: Bugrisok. Csupa lelkes, fiatal színész. Remek karikatúrát adnak, commedia dell'arte stílusban mind a korról, mind az örök emberi (férfi, női) bunkóságról. Valóságos felüdülés a játékot nézni. Nem hangzik el semmi egetrengető, mégis olyan, mintha egy jó fürdőt vettünk volna.

2013. február 16.

Takarítás, hétvége. Ma nem húztam harisnyát, mert kimostam. Reggelig megszárad. Olvad, locs-pocs.

Ilyés András Zsolt elküldi 2012-ben megjelent első kötetét. Valamikor, évekkel ezelőtt még Sz. Szabolccsal mi támogattuk megjelenését, de erdélyi kiadónál nem jött össze. Nem mondom, hogy rossz - de eljárt fölkötte az idő. A szerző közben túllépett korábbi önmagán...

(229) Minden változtatást jónak tart, én meg már ott se voltam

2013. február 17.

Vasárnap. Enyhe fagy. Félúton a tél és a tavasz közt. Sétálunk egyet, veszünk egy lottócédulát. Nyilván, nyerni majd más fog. De estig fűt a játékszenvedély.

Jövő hetem orvosi problémákkal fog eltelni.

Befejeztem Gagyi könyvéről írott olvasónaplómat, elküldtem a szerzőnek. Holnapra ígérte a hozzá illesztendő kommentárt. Műfajilag korrektnek tartom ezt az újítást (vajon, újítás?), mert lehetőséget ad az elemzett könyv szerzőjének, hogy elmondhassa azt, ami úgyis felgerjed benne, ha írásunkat elolvassa. S akkor már miért ne egyszerre?

2013. február 18.

Telefon a szívdokinak: jelezném neki, hogy bevezettek és kicseréltek néhány gyógyszert azok az orvosok, akiknél legutóbb voltam. Az asszisztensnő felhív a rendelőbe: intézzem el élőszóban. Fél órát várok, a doki hol elmegy, hol visszajön, teli a váró. Egyik jövő-menő pillanatában lerohanom, zavarában behív, meghallgat. Gyorsan, hogy szabaduljon tőlem, minden változtatást jónak tart, én meg már ott se voltam.

Három szerkeszteni való könyv az "asztalomon". Lényegében mindegyik fontos - nem tudok fontossági sorrendet fölállítani, ezért majd felváltva, lépésenként haladok majd bennük. A szerzők, gondolom, megbocsátják, amúgy sincs mit tenniük egyebet. A negyedik, a Székedi-válogatás gyakorlatilag kész, csak szerzőjével nehéz összehozni egy végső tisztázó találkát.

2013. február 19.

Reggel korán irány a laboratórium. Át az egész városon, fel a Laji dombjára. Reggelizés majd utána. Így aztán minden eltolódik, mert az eredményért 2-kor kell visszamennem. Az ebéd későbbre marad. A második dombmászás után kifacsart rongy vagyok. Ráadásul menet közben minden ritkán látott ismerőssel összefutok, legalább 5 percre le kell állni beszélgetni.

Az eredmények összességükben jók. Megfelelnek az életkornak. (Lehetnének rosszabbak is...) Ezekkel, meg a többi papírral, indulok holnap vesekőtörésre.

Alex Haley Gyökerek-jét olvasom. A film annak idején fölkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt, amit most, évtizedek múlva tudtam csak megszerezni (e-dokumentumként). Mestermű - az elrabolt néger rabszolga bőrébe-tudatába költözve hordoz végig bennünket az író a fél világon...

(230) Csak külső zajokból érzékeltem a világot

2013. február 20.

Régóta vártam ezt a napot. Meg irtóztam is tőle. Csupa kérdőjel volt - délutánig. Akkor felkerekedtem, s mindenféle irattal megindultam DS doktor magán(vese)klinikája felé. Szerencsém volt: bár a betegek egymás kezéből vették ki a kilincset, a doktor elvállalta az azonnali műtétet - ha nem vagyok ellene.

Délután fél 5-kor léptem be a kórházba és 6-kor már öltözhettem is fel a műtő melletti, két ágyas kórteremben. A műtétet igazából egy asszisztensnő végezte, aki felfektetett egy bonyolult készülék asztalára; a készülék érzékelőit addig igazította hozzám (illetve úgy csúszkáltam le-fel, jobbra-balra), amíg a képernyőn sikerült jól befogni a vesét és rajta a követ. Úgy kutatott a látvány után, mintha egy csillagot keresett volna a végtelen égen. Mikor megtalálta, s az orvos is igazolta, hogy ez az, amit keresnie kellett, akkor enyhén bealtattak és elkezdődött a művelet. Aminek én az első 5 (10?) percét átaludtam, s csak külső zajokból érzékeltem a világot, meg hogy valami történik velem...

Arra ébredtem, hogy apró, de kitartó kalapácsütések érik a vesémtáját, amit valamilyen fémkorong közvetít-csillapít. Nem kiabáltam, de elég jól fájt. Ha tudtam volna, mennyi ideig tart, könnyebben elviselem. De nem mertem megszólalni, mert a műtét előtt rám szóltak: semmilyen mozgást ne végezzek, mert problémát okozhat. Én meg tartottam magam ehhez. (Már vége volt, amikor kezembe adták az elbocsátó okiratot: abban az állt, hogy a szeánsz 30 percet tartott.)

Ilonka eljött értem, kábán hazamentem vele. Gyógyszereket váltottunk ki. Magamnál voltam, de valahogy nem ismertem rá a beszédemre - nem úgy ejtettem ki a mondatokat, ahogy szerettem volna és ez nagyon zavart. Este korán elaludtam, könyvvel a kezemben.

2013. február 21.

Két hétig kell szednem az antibiotikumot és a fájdalomcsillapítót. Az összetört kő a maga saját törvényei szerint, különböző formában és időközönként távozik. Egyelőre nem sokat érzek belőle, csak a vizeleten látom, hogy sötét és zavaros. Két hét után ellenőrzés: újabb ultrahangos felvétel. Az, ami itt látható, a műtét előtt készült, központjában a Kővel. Amitől, remélem, végleg megszabadultam.

A fájdalomcsillapítótól könnyen elszunnyadok napközben. Annyira futja, hogy apró szakaszokban a szerkeszteni való könyveken babrálok...

(231) Minél többet találkozunk, annál jobban hiányzanak

2013. február 22.

Egész nap figyelem magamat. Igyekszem fölfedezni-fölismerni a kő kimenetelének "rituáléját". Igazából nem nagyon érzek semmit, inkább képzelgek. És reménykedek: hátha homok formájában távozik a porrá tört "kőszikla".

Sz. Feri nem jelentkezett, pedig azóta hazakerült váradi utazásáról. Jó lenne már útnak indítani a könyvét a MEK felé. Közben haladgatok a többivel.

2013. február 23.

Borús, esőbe hajló, se túl hideg, se túl meleg. Amolyan "nem tetszik" idő, legalább is a számomra. Szorgalmasan veszem a gyógyszereket. Zavaros vizelet, rozsdaszínű. Egyezségünk értelmében hívom az orvost, de nem veszi fel a mobilját. Háromszor is rácsöngetek a nap folyamán, hiába. Nem hív vissza.

2013. február 24.

A már-már képzelt szimptómák is eltűnnek. Vizelet normális, mint egykor. Visszatér a jókedvem, bár még nincsen vége a mókának.

Sz. Feri jelentkezik. A jövő hét elején talán már leülhetünk véglegesíteni a kötetet. Közben a Matekovics-drámával is haladok. Próbálom véglegesíteni a kötet vázlatát és azon töprengek, vajon egyáltalán lesz-e fogadókészség valamelyik kiadónk részéről a Matek ügye iránt? Érzik-e a kultúra mai korifeusai azt, hogy mekkora veszteség az, hogy annak idején a kibontakozó drámaíróba fojtották a szuszt? Drámai az előkerült egykori levele saját magához, az egyik új év hajnalán, valamikor a múlt század hetvenes éveiben. Mulatságos is, torokszorító is. Nekem minden esetre, sokat mond. Többet is, mint maguk a szavak.

2013. február 25.

Attila fiunk ígérte jöttét a hét végén. Családi ünnepekre készülünk a hét végén, amelyben ő is illetékes. Minél többet találkozunk, annál jobban hiányzanak. Hogy van ez? Netán belefásul az ember abba, hogy képtelen közel kerülni valakihez, akihez ragaszkodik?

Sz. Ferivel alakul a találka egyeztetése. Talán holnap vagy holnapután...

2013. február 26.

Sz. Feri telefonál: legjobb, ha holnap délelőtt találkozunk.

Ajándékot keresünk Attilának. A könyvüzletben kezdjük a portyát. Saint-Éxupéry valamely repülős művét szívesen megvennénk neki (ugyanolyan lelkesen repül ő is, mint valaha az író tette), de éppen nincsen. Megakad a szemünk Hahner Péter: 100 történelmi tévhit - avagy amit biztosan tudsz a történelemről - és rosszul tudod (Animus, 2010) c. könyvén. Belelapozunk. Ilonkát is, engem is megragad az árnyalt tárgyalás és a kihívó alapállás. Talán a fiunknak is tetszeni fog, ő is kétkedő alkat.

2013. február 27.

Feri nálunk járt, könyvét illetően percek alatt kiegyeztünk, utána inkább közös ügyeinkről, gondjainkról beszélgettünk. Nagyon talál a szó vele, megnyugtató, hogy van valaki a városban, akivel egyet lehet érteni szellemileg is. A MEK jelezte: jövő héten fölkerül a kötet az állományba.

Befejeztem az antibiotikum kezelést. Most már csak a két hét elteltére várok...

(232) Meggyőztük magunkat, hogy ebédelni vendéglőbe menjünk

2013. február 28.

Éjjel hideg, nappal csípős. Alig akar felemelkedni valamicskét nappal a 0 fok fölé. Mindenütt szennyes hó, jókora kupacokban.

Könyvtári este. Kászon népi gyógyászatáról jelent meg új kiadásban egy könyv, amire szép számmal begyűltek a város kászoni eredetű lakói. és nem csak... Az érdekes helytörténeti előadás végén kászoni borvizet, szilvapálinkát és süteményeket szervíroztak a vendégek. Még a lámpán is lógtak (volna, ha nem beépített égők lennének fölszerelve mindenütt...)

2013. március 1.

Megérkezett Attila. A többi testvér megbízását (is) teljesítve, ötven éves házassági évfordulónkat köszöntötte. Igen, ezt akárhogy nézzük, aranylakodalomnak hívják. Az ember ámul és bámul: ez aztán a rekord! De lehet, hogy nem is annyira szokatlan. (Eszembe jut a tréfálkozó mondás: "Csak az első 45 év nehéz...")

2013. március 2.

Kellemesen telik hármasban az idő. Valahogy a többi gyereket is itt érezzük magunk körül. Ehhez elég csak rápillantanom a Parker töltőtollra, amit kaptam tőlük, ami csak imitálja ugyan a toll formáját, de igazából ritkán kell tölteni, mert pasztás megoldással ír. Kíváncsi vagyok, milyen sorok fognak majd előjönni belőle?

2013. március 3.

Attila születésnapja. Ezért is volt szerencsés, hogy velünk lehetett. Azon túl, hogy felköszöntöttük, meggyőztük magunkat, hogy ebédelni vendéglőbe menjünk. Igen, de hová, hogy jól is érezzük magunkat? Amit kinéztünk magunknak, a Tudor negyed tetején (volt textilgyári kantinban), ott csak hét közben működik a vendéglő. Vasárnap lakat van rajta. Átmentünk a Fenyő szálló vendéglőjébe, ahol nyitva volt, de mi voltunk az egyetlen vendégek. Három embert három pincér sürögve-forogva szolgált ki a roppant hodályban. Az asztalról épp az egyik fő utcára láttunk, meg a téli parkra. Alig-alig bukkant föl egy-két járókelő. Vasárnap délben ijesztően kihalt a város...

Attilát este kikísértük a Coronához.

(233) Többször is neki kell szaladni, hogy helyesen értelmezze az ember

2013. március 4.

Kifizetjük az évi adót. Mindig sor van a pénztárak előtt. De az emberek fizetnek, mint a köles. Aztán meg hajtogatják, hogy az én adómból így meg úgy... Hát abból bizony, sokra nem futja. Még ha a sok kicsi össze is adódik. Mert a pénz, sajnos, folyékony halmazállapotú valami. Elcsorog az ujjak között...

Szombattól folyamatos adás a marosvásárhelyi rádióból. Szép, szép, csak a nyaka véres: 24 óra helyett csupán reggel 6-tól este 21-ig sugároz és csak egy ultrarövid hullámhosszon. Ami azt jelenti, hogy erősen foghíjasan hallható Erdély-szerte. Több, mint ami eddig volt, de még mindig a gúzsba kötve táncolás jut az eszembe róla...

2013. március 5.

Felhívott egy barátom, hogy ő feliratkozott a vasárnapi vásárhelyi tüntetésre menendők közé. Tőlem szeretné tudni: helyesen cselekedett-é? Szeretem az ilyen kérdéseket.(!) Egy biztos: hogy ő egyáltalán nem biztos a dolgában. Érzem, hogy valaminek-valakinek mindenáron meg akar felelni. Ha saját magának, akkor csak menjen. Egy élménnyel/tapasztalattal több (bár már nem mai csirke...) Ha másnak, akkor nézze meg, hogy kikhez akar csapódni. Érzem a hangján: nem ilyen választ várt tőlem. Csak hogy én jobbal nem szolgálhatok...

2013. március 6.

Groza Péter börtönnaplójával foglalkozom. Még csak ízlelgetem a nyersanyagot, és próbálom megragadni a témát úgy, ahogy a legbecsületesebbnek érzem. Közben Szabédi negyvenes években írt esszéit (Ész és bűbáj), elemzéseit is olvasom - régi kiadásban. Sok az eredeti, nem egyszer vitára ingerlő meglátása. De többször is neki kell szaladni, hogy helyesen értelmezze az ember. Nem csodálom, hogy nagyon sokak véleményével szembe ment annak idején...

2013. március 7.

Angol nyelvű levél érkezik fiatal udvarhelyi íróbarátomtól. Miért ír nekem angolul? És mit? Hisz úgy sem értem. Később kiderül: nem csak én, hanem a címlistáján szereplő mindenki kapott egy hasonló szöveget. Valakik rátelepedtek az IP címére és a nevében segélykérő levelet küldtek szanaszét, egy bankszámlára befizetendő összeget kérve. No hát, ha adtam is volna (valamely csoda folytán), biztos hogy nem bankba utalom át a pénzt, hanem személyesen juttatom el hozzá. De ez már csak spekuláció...

Felkerült a MEK-re Székedi F. publicisztikai kötete. Továbbra is jó érzés belelapozni, böngészgetni.

(234) Aztán estére meglett a pápa is...

2013. március 8.

Nőnap. Virág helyett következetesen csoki az ajándékom. Már évek óta. Az nem hervad el. Viszont elfogy.

2013. március 9.

Lassan illene nekilendülni a Groza-esszének. Tudom már, mit akarok, világos a vonalvezetés, de még nem tudtam rávenni magamat, hogy összeszedjem a hosszú távú kitartásomat. Egyre inkább taszítanak az olyan írói feladatok, amiket nem lehet egyetlen "lefutással" kipipálni.

2013. március 10.

Elalvás előtt éreztem az ismert vesegörcsöket. Ha nem egyéb, egy kődarabocska távozni készül! A fájdalomcsillapító gyorsan hat, a kábulatba belealszom.

2013. március 11.

Gombostűfejnyi kő. Később még egy, valamivel kisebb. Kíváncsi vagyok a szerdai ultrahangos tükrözésre, mit mutat a képernyő: mennyi maradt még odabent?

2013. március 12.

K. Gyuri verseskönyvével lépésben haladok. A vers ugyan "rövid" műfaj (mint italban a tömény), de nem jó sokáig lubickolni benne. Ahhoz, hogy igazán érezzük, kell a mértéktartás. A tavasz is szakaszosan férkőzik a közelünkbe.

2013. március 13.

Egész délutánomat a vesedoktornál töltöm. Rengetegen vannak, s nem csak vizsgál, hanem közben műt is. És minden műtét egy-egy kérdőjel - hiába, hogy korszerű eszközökkel, módszerekkel dolgozik. Újra rájöttem: nem léteznek csalhatatlan, csodaeljárások. Ha valami jobban, könnyebben megy egy új módszerben, biztos, hogy felbukkan a gyakorlatban a hátulütője is.

Egy óra csúszással bekerülök. A korábbi kőnek kb. egy harmada még bent van. De az már magától kell hogy kijőjön, mert a vezetéken kifér. Hogy mikor? Na ez az, amire lehet ugyan fogadni, de lutri az egész.

Aztán estére meglett a pápa is: Ferenc, a jezsuita. Argentínából...

2013. március 14.

Addig-addig, hogy a Groza tanulmányt sikerült 2 nekifutásból befejeznem. A levegőben már március 15-e készülődései kavarják. A meteorológia havazásra tippel. Magyarországra meg is érkezik nyugatról az erőteljes hóvihar. Akkor talán holnap ide hozzánk is elér...

(235) A ló amúgy hálás közlekedő eszköz

2013. március 15.

A hideg megjött, s vele együtt felütötték fejüket a nemzet bohócai is. Mindennek a csúcsa, hogy Gábor Áron ágyús városába lovon kocogott be egy miniszterelnök helyettes, mosolyogva, mint aki jól végezte dolgát. A ló amúgy hálás közlekedő eszköz, úgy értem, hogy szolgálatait meg kell hálálni - törődéssel, abrakolással és ganétakarítással. Mi lenne, ha ezután így járna a munkahelyére is? Kokárdával és vitézkötéssel...

Egész nap kavargott a hó.

A napot gyógyszerbeszerzéssel és szellemi tevékenységgel töltöttem el. Három filmbe is belevágtam a fejszém, s egyiket sem bántam meg. Kettőtől keményen borzongtam, de megérte (Kanibál holokauszt, Nővéremnek), a harmadikon könnyesen mosolyogtam (Mindenki jól van). Aki látni akarja a jútubon, gyorsan tegye, mert rendszerint pár nap alatt már elérhetetlen.

(236) Elmegyek egy kicsit meghalni...

2013. március 16-17.

Hideg, zimankós hétvége. A frontból csak a fagyos szél ért el idáig - a hófúvás nyugatabbra maradt, pl. Magyarországon. Ahol egy-két nap alatt sikerült felfordítania az egész közlekedést, sőt talán a mindennapi létezést is. Ott, ahol nem volt villany, például...

Vasárnap este Helikopter Sanyitól érkeztek művészileg is figyelemre méltó képek a hóvihar "művészi" munkájáról. Bizisten, a látvány kész grafika...

Most zajlik a műkorcsolya világbajnokság. Az utolsó két nap különösen zsúfolt. Ilonka azt nézi, én közben filmekkel szórakoztatom magam.

Közben a vásárhelyi rádióban egy pszichiáter azt tanácsolta egy betelefonálónak (az volt a panasz, hogy este nem tud elaludni), hogy lefekvéskor, miután eloltotta a villanyt és kikapcsolt minden zajos szerkezetet a lakásban, mondja el magában a fohászt - valami ilyesmit, hogy a kezedbe teszem le magamat, Uram, vigyázz reám és minden javamra, Neked adom a pénzemet, megszabadulok mindentől, elmegyek egy kicsit meghalni, nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek! Szerinte percek alatt megvan az eredmény: úgy elalszik, észre se veszi, csak mikor felébredt.

Három napja próbálgatok ekként elaludni; s bizony, a tanács igaznak bizonyult. (Igaz, hogy én nem szenvedek álmatlanságban, de az elalvás valóban pillanatok alatt bekövetkezik...)

(237) Mintha nem edződtünk volna már eleget

2013. március 18.

Este Nagy Pál emlékkiállítás a Pál aukciós házban. Nem csak a P.P. kedvéért megyek el, de a végső döntésben mégis az játszik közre: ha a fene fenét eszik, az eseményen ott leszek! Barátaim kedves emlékei ma már az én emlékeim is (egy kicsit). Egy képet nagyon hosszan (és nagyon sokszor, nagyon sokan) megcsodáltam. Ritkán fordul elő...

Meg az is szokatlan élmény: viszontlátni életnagyságban egy képet, amit fotókon, reprókon már láttam, de a valóságban teljesen más és természetesen az élmény is... Ilyen a Vakablak. Ez a "képek a képben" kompozíció.

2013. március 19.

Telefonon beszólnak a Székelyföldtől: ma este találkozó Czegő Zoltánnal, két új kötetét mutatják be a szerkesztőségben. Rég nem láttam Zolit, a jelenlét ismét csak becsületbeli ügy. 75 éve ellenére jól tartja magát, szálfa termetére rakódott néhány plusz kiló, de azon túl megmaradt ugyanannak a táncoslábú, szikár legénynek. Kissé elment jobbra, de ez legyen mindenkinek a maga keresztje; hogy merre lép ki a sorból. Páriának érezte magát, amiért a Csurka-féle hetilapnál (is) robotolt. Ma is nagy versmondó: úgy szavalja a verseit, mintha ezren ülnénk vele szemben.

2013. március 20.

A mai este a Pál apostolé. Gryllus Dániel és csapata, feltehetően előhúsvéti indíttatásból, végigjárnak néhány Makovecz-féle templomot, s bennük előadják a Pál apostol (válogatott) leveleire írt muzsikájukat. A zene szép, élettel és szívvel teli. A templom viszont dermesztően hideg. A koncert végén a vendéglátó pap mindenképpen "értelmezni" akarja a hallottakat, s azzal vigasztal, hogy a hideg terem hozzáedz bennünket a megpróbáltatásokhoz. Mintha nem edződtünk volna már eleget, egy életen át...

2013. március 21.

A koncertről hazafelé, a félsötét utcában gödörbe lépek a jobb lábammal. Pechemre, rosszul: kifordul a bokám. Ma egész nap borogatom, kenegetem. Sajog, mint a fene. De lehetett volna rosszabb is. Szerencsére, a visszérkenőcs a ficamra, zúzódásra is jó gyógyír.

(238) A néprajz mindig nyögve nyelős olvasmány

2013. március 22.

Sándor, József és Benedek leszerepeltek az idén. Nem hogy meleget nem hoztak, de azt a keveset is elvitték, ami volt. Vad szél fújdogál, hol keletről, hol nyugatról.

Szívdokinál jártam. Rutinos, felületes ellenőrzés. Végül is hat hónap múlva újra látni akar. Annyi orvosjárás után végre megpihenhetek. (Remélem!)

2013. március 23.

Semmi érdemleges. Annáék Kanadában már előre vitték az órát. Mi majd csak egy hét múlva tesszük meg ugyanezt a lépést. Egyre korábban ébredek a reggeli fény miatt.

2013. március 24.

Beszélünk Péterrel. Egy hét múlva nálunk lesz. Vámszer Géza Szakadát-ját olvasom. A néprajz mindig nyögve nyelős olvasmány. Ez sem kivétel. Ami meggondolkoztató benne: a harmincas években tapasztalt látlelet a szórványból mára szinte semmit nem változott. Talán csak annyiban, hogy a térségből eltűntek a szászok és elszaporodtak a cigányok. De a főbb mutatók megmaradtak. Tehát közel 80 év sem hozott akkora pusztulást, amennyit bejósoltak annak idején.

2013. március 25.

Elkészültem K. Gyuri kötetével. Még hátra vannak az utolsó simítások, korrektúrák s következik a sorban E. Feri románra fordított prózakötete.

2013. március 26.

Visszajött a tél: vastag hó borít mindent. Este a marosvásárhelyi színisek mesteri fokozatú hallgatóinak előadása: Lorca Bernarda Alba háza. A stúdióteremben mutatják be, de kétszer is megtelne a kb. 80-100 férőhelyes terem. Nőtöbbségű évfolyamok. A darab éppen jó erre a helyzetre: a férfi hallgatók egyike egy halott férfit játszik, illetve két társa egy-egy asszonyt. Teljes nőuralom a színpadon. Erről is szól a darab. Illetve arról, hogy bármilyen gazok, aljasok, gyávák, gyermetegek, csapodárok stb. a férfiak, nagyon nem megy a dolog nélkülük, mert mindenkit iszonyúan feszít a vágy, ami a legjobb emberi szándékot is képes deformálni. Két hallgató leányka kiugró tehetségnek látszik: az egyik (a képen jobboldalt) az öngyilkos, a család megesett szépe, a másik (balra) meg a rút kiskacsa. Máris sokoldalú képességekről árulkodik a játékuk. A helybeli Játékszín nyugodtan "elcsábíthatná" őket, utánpótlásnak. A többi jelenés korrekt, de semmi kimagasló...

(239) Este hamar lefekszünk: egy órát veszítünk a napból

2013. március 27.

P. fogadására készülődünk. Ilonka süt-főz, minden nap egy keveset, de úgy, hogy végül könnyedén összeálljon a menü. Ehhez igazodnak a bevásárlások is. Amúgy a szórványtanulmány fölött kotlok - még mindig nem világos, hogyan áll össze a sok apró szilánk.

2013. március 28.

Semmi érdemleges. Talán csak annyi, hogy megszületnek az első bekezdések. Aztán még több. Fő, hogy beindul a gépezet. Most már lehet lassítani is.

2013. március 29.

Húsvéti üdvözleteken töprengek. Valahogy nem vagyok ihletett hangulatban. Olyan kényszeresnek érzem most ezeket a dolgokat. Az ünnepi hangulatot, és mindent. Talán a frontátvonulások teszik? Hol eső, hol hó, hol szél.

P. jelzett: elindult az állomásra. Holnap reggel találkozunk a Coronánál. A-val nem tudunk beszélni, kéri, halasszuk el, mert beteg. Nehéz éjszakái vannak.

2013. március 30.

Corona pontosan befut. Hazavágtatunk, megreggelizünk, tovább folytatom a megkezdett tanulmányt, majd sétálunk egyet a városban. Este hamar lefekszünk: egy órát veszítünk a napból, átváltunk a nyári időszámításra.

2013. március 31.

Nagyjából elkészültem a tanulmánnyal. Még jegelem 1-2 napig, hátha eszembe jut még ez-az, kiegészítés. Érzésem szerint jobban sikerült, mint reméltem volna. Mindenesetre, használható alapot nyújt majd a szebeni fotótáborokról szóló album bevezetőjéhez.

Az Argo-akció főszereplője (s egyúttal rendezője): Ben Affleck

Este megnézzük az Argó-akció c. legújabb Oscar-díjas filmet. P. hozta, ajándékba. A film jó, bár nem nagy durrantás. Kellően izgalmas, feszült, tartalmas, meg minden. Utána megnézem a film mellé csatolt extrát: miként vallanak a történelmi esemény túlélői. Kiábrándulás: a valóság-verzió, elmondva, sokkal sápadtabb és simább a filmbelinél. Ráadásul úgy állítják be a kulcsszereplők, mintha összehangolt akció eredményeként szabadultak volna ki Iránból a halálra ítélt túszok. Nyilvánvaló: egy eseményt, hogy eladható legyen, teli kell tűzdelni konfliktussal, váratlan helyzettel - és csak azután jöhet a happy end. A szerencsés végjáték, konfliktusok híján, mit sem ér...

2013. április 1.

Tréfák napja, de az idén sincs kedvünk tréfálkozni egymással. Elég tréfát űz velünk az élet. A-ék leveléről még nem tudni semmit, már két hete, hogy útnak indult Torontóból.

Elküldöm a tanulmányt a Kisebbségben-hez, illetve Á. Gyulához. Hozzákezdek E. Feri románra fordított prózakötetéhez. Nagyon nem mászok bele, elvégre a fordító mégis csak jobban ismeri a saját nyelvét. Csak ott lépek közbe, ahol nagyon csikorog a románba oltott magyar.

(240) Amikor fél szóból is értettük egymást...

2013. április 2.

A Szakadátról írott tanulmányomat szétküldöm az érdekelteknek. Pozitiv visszhang. Megírásával nagy kő esett le a szívemről. De most előttem az újabb, magam iránt támasztott penzum, a kezdő mondatait, a vázlatát pászítgatom magamban.

2013. április 3.

Gőzerővel nézem a valamikor már látott, elfelejtett, most ismét felidézett - és változatlanul kedvelt! - csehszlovák filmsorozatot (Mentők). Régi szép idők (nyolcvanas évek), amikor egy sorozat, ha 11 részből állt, már hosszúnak számított! Ami különösen értékes benne, hogy ugyanaz a líraiság és mélység érvényesül a film koncepciójában, ami a híres csehszlovák filmre oly jellemző. A sztori is fontos, de még fontosabbak a karakterek, a konfliktusok és a kompozíció mélysége. Kevesebb időt foglal le, de nagyobb feszültséget gerjeszt.

2013. április 4.

Fél szemmel a jövő heti költészet napra, kezdem várni a Káfé költői körétől személyesen kért alkalmi verset. Van, aki rögtön küldi, más még kivár, gondolkozik, töpreng, várja az ihletet. Az ilyen helyett igyekszem bebiztosítani a pótlást - saját válogatásomban.

2013. április 5.

Egyre jobban idegesít, hogy a vízumhoz szükséges iratokról még mindig semmi hír a postától. Abban egyezünk meg A-val, hogy elküldi elektronikusan és beadjuk úgy. Éjjel már be is futnak a fájlok.

2013. április 6.

Kinyomtatom az egész dossziét. Egyszerűnek látszik az egész. Jövő héten nekiugrunk azt is lejárni.

2013. április 7.

PP-nek levél: megkérdem, van-e kedve a költészetnapi versválogatást illusztrálni? Egyből ráállt, felidézve régi idők szerkesztőségi hangulatát, amikor fél szóból is értettük egymást. Nem kellett sokat magyarázni neki: másnap hozta a megoldott feladatot. Ha minden jól megy és olyan anyag gyűl össze, még azt is megkockáztatom, hogy MEK-füzetet szerkesztek belőle. Az első vázlattal el is készülök.

Este Anna jelzi: a nyomkövetős levélről azt állítja az internet, hogy a román posta rendszerébe lépett. Talán holnap reggel itt lesz?

Holnap a cigányok világnapja. Lefekvés előtt még összeállítok egy cigány irodalmi kisantológiát a Káfénak, s felteszem az aranytalicskára is. Szerkesztés közben sokat tanultam erről a sajátosan érzékeny, képgazdag kökltészetről.

2013. április 8.

Reggel elmegyünk a postára. A küldemény éppen megérkezett. Visszatér a cselekvési kedvünk. A gyorspostával tárgyalunk, végigvesszük az iratok leltárát, holnap beszerezzük az utolsó iratokat.

Alakul a versnapi csokor is. Sajnos, egyesek még mindig kivárnak. Olyanok is, akiknek sürgető levelet írtam.

Befejezem a Mentőket. Szinte kínálja magát a hasonló fogantatású, szintén régi sorozat (de azt már nem volt alkalmam látni, ezért most újdonság): a Kórház a város szélén. Szintén a csehek követték el...

(241) Olvasta a Malmaison foglyát, s gondolta, érdekelni fog az adalék

2013. április 9-12.

Eseményei révén szinte összeértek a napok. Az iratok megérkezése után nem sokat teketóriáztunk, kedden délután el is vittük a gyorsposta bázisára. Szerencsére, hozzánk közel van, az egész egy kellemes séta volt. Internetes nyomkövető módszerrel szerda délután már láthattuk, hogy a paksamétát átvették a követségen. Következik a visszaszámlálás.

PP-vel egyre vadabb munkába kezdünk. Az antológia anyaga mindegyre bővül, az utolsó versek szotyognak be, s minden esetben újra kell tervezni, tördelni, Péter pedig - ezt csak én gyanítom - úgy érzi, hogy mindenkihez illusztrációt kellene készíteni. Nem tud leállni. Engem köt a szándék, hogy a költészet napján a MEK-re is fölkerüljön az anyag, emiatt muszáj merevebb lennem a kelleténél.

Felhív Á. Gyula Medgyesről, röviden beszámol a fotótábor menetéről. Szerinte nagyon gazdag anyagot sikerült begyűjteni. Figyelmeztet, hogy hét végén, pénteken indul a HMKK-fotótanfolyam 9. évada, akkor találkozunk.

Csütörtök reggel, amikor valaki kinyitja a Káfét, ott van az összeállítás. Húsz költő húsz verse. Kedvező visszhang több irányból is. Hamarosan megérkezik a MEK-értesítés is: a füzet letölthető az állományból!

De. 11-kor a szeredai színház előtti téren 11 JA-vers hangzik el: színészek, diákok szavalnak. Plusz a direktor és a polgármester. Fél óra az egész. Megilletődött hangulat. S az eső is visszatartja magát. Ismerősökkel egyezkedünk: a péntek esti pódiumműsoron is találkozunk. Én magam szerdán vettem a jegyet, de még a terem felében üresek voltak a székek. Péntek estére viszont zsúfolásig megtelt a kisterem. Remek versválogatás, ihletett közös csapatjáték. Kár, hogy JA helyenként teljesen és indokolatlanul összefolyt azokkal, akik parafrazálták. Meg hogy egynémely parafrázis nem emelkedett arra a szintre, hogy önállóan is megállja a helyét. (Szépséghibák.)

Péntek délután összefutok Sz. Mátyással, akit valamikor még bukaresti diplomata korából ismertem. Aztán tudtam, hogy Kolozsváron volt főkonzul, most éppen kisinyovi nagykövet. Beosztottja könyve jelent meg a Pallas-nál, azt mutatták be pénteken, az hozta a városba.

Este levél Dejótól és D. Gabitól. Utóbbi Bisztraival készített beszélgetőkönyvét küldte el, benne elég nagy rész foglalkozik néhai Groza Péterrel, aki a művésznő apja. Olvasta a Malmaison foglyát, s gondolta, érdekelni fog az adalék. - De még mennyire!

(242) Szinte naponta nyaggatjuk egymást, majd körmöljük a válaszokat

2013. április 13.

Takarítás. Előveszem az Óriásmozaikot. Szerkeszteném is, de egyelőre nincs kedvem ehhez az aprómunkához. Kinyomtatom, nézegetem. Jó lenne tető alá hozni. Mint annyi mást, ami csiszolatlanul "hever" a számítógépben.

2013. április 14.

PP-vel nekiálltunk kérdezz-feleleket játszani, téren és időn át. Igaz, eredetileg úgy gondoltam, hogy a költészet napi antológia születését járjuk körül közösen, de Péter nagyobb lélegzetet vett s így most szinte naponta nyaggatjuk egymást, majd körmöljük a válaszokat. Jó tréning ez ahhoz, hogy felköhögjünk már-már elfelejtett, eltemetett gondolatokat, emlékeket. Kis gondolkodás után nyilvánossá is tesszük a honlapomon.

2013. április 15.

Indul a hét. Sz. Feri a színház nevében megkér, hogy egy színdarabot digitalizáljak. Néhány órai munka, estére megvan. Egyezkedünk, hogy a MEK-re készített könyvét jó lenne bemutatni a helyi könyvtárban.

Újra megélénkül a Fotótanú: Á. Gyuláék visszajöttek Medgyesről, öten már átadták a részemre válogatott fotóikat. Alig kell valami szöveg hozzá, leginkább a képek beszélnek. A beszámoló szerint pontosan és gondosan szervezett volt az ottartózkodás, s máris visszatérésre ösztönzi a fotósokat.

2013. április 16.

A könyvbemutatóra június 6-át szemeljük ki. Addig a könyvtár nagyüzemben gyártja a rendezvényeket. A dátum Ferinek is megfelel.

Visszatért a tavaszi meleg. Igazi április. Különben terrornap. (l. bostoni maraton). Újra ledermed a világ, mint annak idején, szeptember 11-én?

(243) Előkerült a régen megálmodott fedőlapi fotó

2013. április 17.

Felváltva ülünk idehaza, hogy mindig legyen valaki a telefon mellett. Elméletileg még nincs itt az ideje, de bármikor hírt kaphatunk a vízum sorsáról. A nap végén pedig megállapítjuk, hogy - hiába.

Az utolsó simítások E. Feri románra fordított prózakötetén. Kissé hihetetlen, hogy a végére értem. Amikor már nem kellett birkózni a szöveggel, minden egyenesbe került. Előkerült a régen megálmodott fedőlapi fotó: hát bizony ez most is odaillik!

2013. április 18.

Estefelé a Székelyföld szerkesztőségében Zs. Feri könyvbemutatója. Méghozzá kettős. A Laska Lajos éli a maga életét (második kiadása jelenik meg), ami újdonság: a szerző tudományos munkája ny-székelyföldi falvakban élők történelmi tudatáról (magyar-román-cigány együttélés). Feri szellemesen, érzékletesen mesél kutatásairól - mindig csodálom, hogy ebbe a kicsiny emberbe mennyi szellem és energia szorult.

2013. április 19.

A prózakötet mehet a MEK-hez: Feri meg van elégedve vele. Hálából néhány régi évkönyvet összecsomagolt számomra - az tökéletes elégtétel. D. Laci mint mindig, késedelem nélkül válaszol: egy héten belül internetre kerül a munka.

Este Annával beszélünk. Kölcsönösen nyugtatgatjuk egymást a vízum miatt. Még mindig a szabvány-határidőn belül vagyunk.

(244) A vártörténetet két jópofa kisfilm színesíti

2013. április 20.

Lassan, de biztosan kitör a tavasz. A délelőtti házimunka után délután sétálunk egyet. Ilonka nyíló rügyeket, kifeslő virágokat "leltároz".

Gondolatban gyürkőzöm a Bisztrai-könyvnek. Egyenes folytatása lesz a Groza-esszének. Várom a pillanatot, amikor az intellektus nem ellenkezik a szándékkal.

2013. április 21.

Ma Ilonka nem megy templomba, helyette meglátogatjuk a múzeumot. Állandó tárlat: a múzeum története. Időszaki: Székely zászlók és pecsétek. Mindkettő dinamikus, lényegre törő, szellemes. Valósággal felüdülünk tőle ebéd előtt. A vártörténetet két jópofa kisfilm színesíti, mindkettő a múzeum "gyártmánya", helyi színészekkel.

Este koncert.Csíkszereda+Szentgyörgy közös kamarazenekara, két budapesti vendégművésznővel: Horgas Eszter fuvola és Meskó Ilona karmester. Összeszokott kettős, a fuvolás hölgy világsztárokkal szerepel showműsorokban (is), eléggé kelleti magát a közönség előtt, viszont remekül játszik. Ami igaz, az igaz...

2013. április 22.

Ma van a föld napja. Szellemes animáció a Google nyitólapján. Ha beindul, végigtekinthető rajta a nap és a hold körforgása, addig, amíg az elfogyó hold rendre kitelik. Az ember, ha pihenni akar, hosszasan elnézheti...

H. Szabó Sanyi (Helikopter Sanyi) küldött egy rakás földnapi felvételt. Profimunka.

Nekikezdtem a Bisztrai-esszének. Félig elkészültem. Holnap befejezem.

(245) Ideiglenesen megszakítottam minden kapcsolatomat az internettel.

2013. április 23-május 5.

Igazolt hiányzás. Néhány napon át utazási előkészületek, majd 26-án egész napos utazás, hogy találkozzunk a fiainkkal, s másnap elindulhassunk Nagyvázsony felé.

Ami a legfontosabb: elkészült a Bisztrai-esszé, el is küldtem azon nyomban D. Gabinak, véleményezésre. Közben a Kisebbségben-hez is eljuttattam, ahol hét végére föl is került a honlapra.

Befejeztük (utolsó pillanatban!) a PP-vel folytatott érdekes távbeszélgetést, s ezzel megszakítottam minden kapcsolatomat az internettel.

Április 27-május 1. között két fiunkkal Nagyvázsonyban töltöttünk pár szép tavaszi napot. Hadiszállásunk a Nagyvázsonyhoz tartozó Nemesleányfaluban volt, a Hétkanyar panzióban, praktikus komfortban. A reggelit a háziak szolgáltatták, ebédelni útközben szoktunk, estére pedig már nem kellett egy falat sem, a nagy vendéglői adagok miatt. Az öt nap alatt jártunk még Tihanyban, Balatonfüreden, a Hegyestűknél, Szigligeten, Keszthelyen, Zircen, Cseszneken, Herenden, Sümegen, Szentbékállán, Veszprémben, Agárdon, majd május elseje délután a Normafánál kötöttünk ki, ahol majális fejében egy kerthelyiségben elköltött ebéddel zártuk a kirándulást.

A nézelődésen, meditáláson kívül az olvasás volt a fő tevékenység, meg a családi dumák, amihez hozzájött még a hazautazásunk előtti látogatás Zs. nénémnél. A hazautazásra szánt + 1 nap elteltével akklimatizálódó vasárnapot töltöttünk Csíkszeredában, ahol közben kirobbant a tavasz és megérkezett a szomszédunkba a szolgálatos nagycirkusz.

Próbálom felvenni újra az itthoni ritmust. Vasárnap szinte egész nap a két fiam úti fényképeit nézegettem, rendezgettem.

(246) Az ő "vásznán" minden a helyére kerül

2013. május 6.

A tavasz itthon sem hagy el - hála a természetnek. Reggel jó hűvös, délben-délután hű de meleg!

Ortodox húsvét hétfője: nagyjából minden zárva. Kiragasztják a Székelyföldi Napok plakátjait. A szokásos májusi pezsgés.

2013. május 7.

Á. Gyula átküldi az I. Székelyföldi Fotó Biennálé eredményhirdetését és katalógusát. Rendre kimazsolázom a legjobb képeket a Káféba, s részben a Fotótanúba.

Újra fölveszem a blogok szeszélyesen elejtett fonalát.

2013. május 8.

Leon Uris A Zarándok-át olvasom. Tudja, hogyan kell érdekfeszítően írni, de néhol nagyon látszik az eldolgozatlan férc. Különösen a végén. Mindenesetre, a benne ábrázolt arab-palesztin világ ismerete figyelemre méltó. Ilyen előzmények után jó lenne elolvasni az Exodust is.

2013. május 9.

G. Tamástól kapok egy linket. Rálépek: egy kanadai űrhajós fotói a Földről és környékéről. Öt hónapon át tartózkodott az Űrállomáson, ott készültek e fantasztikus fotók. Amelyekben megint csak az ragad meg engem elsősorban, hogy a természetnél nincs nagyobb alkotó: az ő "vásznán" minden a helyére kerül.

A Pallas-Akadémia fennállásának 20. évét ünnepelte a könyvtárban. Nyolc írót hívtak meg a vándoreseményre (előtte még sok helyen megfordultak, hasonló felállításban). Nyíltan senki se mondta ki, de ott volt a levegőben a pusztulás jól ismert szaga.

(247.) Tuti, hogy nehezebben bírjuk ki lábon azt a tíz évet...

2013. május 10.

Az internet kapcsolat egész nap vacakol. Bosszantó, mert adatátvitel közben kárba vesznek bizonyos műveletek, dokumentumok sérülnek. Sajnos, az időpont váratlanul tör az emberre, kiszámíthatatlanul. Este lehetetlen körülmények között próbálunk beszélni Annával, kénytelenek vagyunk másnapra halasztani a folytatást. Ha...

2013. május 11.

Ma valamivel jobb a helyzet, de dél körül megint "bevadul" a vonal. Este hétre állapodtunk meg Annával, akkor szerencsére végig tudjuk beszélgetni a szűk háromnegyed órát. (Persze, a nap folyamán történnek más dolgok is, de engem most ez foglalkoztat leginkább.)

2013. május 12.

Napok óta próbálok közel férkőzni Szabédi esszéihez, most úgy tűnik, megtaláltam a megváltó "kaptafát" és ha ma nem is, holnap belevághatok az írás közepébe. Közben már ott motoszkál fejemben a Szeben és Medgyes környéki album gondolata, amit Á. Gyulának megígértem, hogy elvállalom. A régi mese: gondolkjak el, készítsek el egy olyan könyvet, amelynek nem ismerem a törzsanyagát: a képeket.

2013. május 13.

Újabb kellemetlen meglepetés: az urszu honlapon furcsa üzenet fogad:

Bárhogy ügyeskedem, ez mit sem változik. Nem tudom megfejteni a jelentését, egyelőre csak nyelem az újabb galuskát. Jó sok munkám veszett oda! Sz. Zolit még nem riasztom, tanán csak "múló pillanat" az egész.

Jól haladok Szabédival. Közben beugrik a "képbe" Dsida és Ady is. Az internet tovább huncutkodik, bár nem olyan intenzitással, mint eddig.

2013. május 14.

Szabédi. Keményen hajtok. Jó emberemnél (telefontársaság) puhatolózom, mi a teendő internet téren, ha ilyen és ilyen baj van? A hibabejelentő automatához irányít, de háromszor ugrom neki a kérdezz-feleleknek, nem jutok el a kívánt "párbeszédablakhoz". Holnap bemegyek a társasághoz és hivatalosan bejelentem a hibát. Bár nem sok reményt fűzök ahhoz, hogy megtalálják a bajt. Olyan ez, mint az idegesség. Sejtik, hogy mi okozza, de nem tudják kiirtani az emberből.

2013. május 15.

Szabédi - befejeztem. Estére már föl is került a maszol-ra. Ma lazíthatok.

Az internet is, mintha "kezesebb" lenne. Délután felhívnak a hibajavítók, holnapra bejelentkeznek. Ám lássuk.

Sz. Zolinak jelzem a honlapot ért balesetet, miután PP is észrevette a bajt.

Drága, régi vásárhelyi barátom blogjában olvasom, hogy az én propoliszos gyógymódomból összeütött egy jegyzetet, ami nem baj. A baj csak az, hogy rosszul értelmezte a "receptemet" (bár én nem receptet írtam, csak azt, hogy mihez folyamodom), s tiszta szerencse, hogy nem "spriccelt" az orrába a propolisz tinktúrából, mert az a benne lévő szesz miatt leégette volna a nyálkahártyáját. Hanem én a torkomra szoktam permetezni (spriccelni - ha úgy jobban tetszik) a flakonból egy-két fuvintásnyit, az aztán elindul, felszívódik mindenüvé, ahol a szernek hatnia kell - s eljut az orr- és a homloküregbe is. A másik: az általa elfekvő nyavalyának nevezett propolisz még tíz év múlva is megvédi az immun rendszert - akár a hűléstől is. Ha jól le van dugaszolva, a hatása akkor is garantált. De mi már tuti, hogy nehezebben bírjuk ki lábon azt a tíz évet...

(248) Mindenki egyszerre akarna mindent

2013. május 16.

A székelyföldi napok utolsó rendezvényei. Bóklászunk a vásárban, Kanadába való apró ajándékokat válogatunk össze. Fő szempont: könnyűek legyenek, kis helyen elférjenek. Olyasmik között turkálunk, amiket máskor kézbe se vennénk.Ez van.

Az internet-karbantartóktól kiszálltak, valami rossz csatlakozásra gyanakodnak, azt kicserélték. Úgy tűnik, a probléma meg van oldva, Annával normálisan lebeszéljük az egy órát este.

2013. május 17.

Mindenféle intézés, járkálás. Igazából az esti koncertre összpontosítunk. Ma végre zápor is végigseper a városon - eddig csak gyűltek, gomolyogtak a felhők. Tele a város pünkösdi turistával. Mindent megbámulnak, minden zugba bekukkantanak, aztán estére felszívják őket a sörözők, kiskocsmák.

A koncert - Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy egyesített kamarazenekarai adják - nagyon jó, fiatal amerikai zeneszerzőt és hegedűst ünnepelnek egyszemélyben (David M. Brown) , aki jelen van s akinek két művét is játsszák, mindkettő erdélyi (csíki) ihletésű. Vastaps - alig akar elülni.

2013. május 18.

Az urszu 2 felől még mindig semmi hír. Sz. Zoli írt a szolgáltatónak egy angol levelet, várjuk a hatást. Én meg előkaparom valamelyik postafiókomból egy 2009-ben elkezdett, majd sutba vágott honlapkezdeményemet a Google-on. Néhány fontos anyagot feltöltök rá, játszadozom.

Hivatalos adat szerint "több mint százezren" fordultak meg az idei somlyói búcsú háza táján. Sosincs pontos adat: a rendőrség minimalizál, a szervezők felduzzasztják a létszámot. A rendezvény lezajlik eső nélkül. Délután kimegyünk az állomás környékére - teljes a zűrzavar, a hegyről leereszkedő zarándokok veszettül keresik autóbuszukat. Mindenki egyszerre akarna mindent...

2013. május 19.

Az internet tovább rakoncátlankodik. Mintha nem is járt volna nálunk a szerelő. Sejtettem, hogy tengeri kígyó lesz az egészből, éppen csak semmi kedvem nem volt átélni. Bosszankodom tovább...

Nekiláttam a szebeni-medgyesi fotóalbumnak. Pünkösd utánra megígértem Á. Gyulának, hogy bemutatom a szöveget. Mindig csak az indítás nehéz: mikor már benne vagyok, látszik a vége is.

2013. május 20.

Nagyszerű - estére elkészül az írás, s az urszu 2 is működik ismét. Volt osztálytársam, K. Csaba érdeklődik telefonon: számítsanak-e rám a hét végi osztálytalálkozón? Ezúttal nem megyek. Sajnálom. Azért a pár óráért... S hogy "négy-öten" összehajoljunk...

(249) Egyből mindenki hozzáértő hegymászó lesz és osztja az észt

2013. május 21.

Közeleg a monszun, a tavaszi. Ami felénk a "májusi esők" kategóriáját jelenti. A Himalájából jelentik: Erőss Zsolték (Kiss Péterrel) megmászták a világ harmadik legmagasabb csúcsát. S jönnek visszafelé. Hurrá!

2013. május 22.

Erőss Zsolték nem érnek le. Várják, majd keresik őket. Megindul a találgatás. A spekulálás és a szokásos szófosás - minden fórumon és formában. Egyből mindenki hozzáértő hegymászó lesz és osztja az észt. Faggatják a feleséget, majd unos-untalan idézik, ugyanazokat a szavakat őrölik, ismétlik, variálják, nincs egy eredeti, megbízható híradás. Bennem megrendülés és gyász van. Gondolatban eltemettem őket.

2013. május 23.

Nagy zuhé délután, amikor a színház előtti szabad téri fotótárlatra igyekszem. Á. Gyuláék Karcfalvára elképzelt, a fotótáborok anyagából kiválogatott harminc utcai fotópannója bírja a gyűrődést: gyöngyözik, mint eső után a fejes saláta.

Este a színházi bérlet utolsó előadása. Bulgakov: Képmutatók cselszövése. Egy közepes dráma fáradt színpadra vitele. Vagy én voltam fáradt?

2013. május 24.

Az újabb fotótanfolyam hallgatói a diplomamunkáikat válogatják, jövő héten a vizsga. Mindent szívesebben csinálnának, csak amit kell, azt nem. Azon tűnődöm: miért olyan nehéz 5 fotót kiválogatni abból a nagy halomból, amit 5 hét alatt készítettem? Beállok az egyik hallgató háta mögé: richtig a kontraszelekció működik benne. Jellegtelen emlékképekhez ragaszkodik, a jobb kompozícióin átsiklik. Hogy van ez?

(250) Van aki most látta először

2013. május 25.

Mostanában "négyesével" veszem a napokat, így jön ki a lépés. Sikerült összeállítani egy szubjektív Erőss Zsolt dossziét a Kalandozók blog számára. Ott külön oldalként nyitható meg. Annyi írásom, tudnivalóm összegyűlt Zsoltról, legyenek egy helyen. Innen is elérhetővé teszem.

2013. május 26.

A fotótanfolyam utolsó napja. Már csak a csütörtökre időzített vizsga van hátra. Nehezen hangolódnak rá, hogy mi az, amit a gépük eredetien látott és megörökített. Mindegyre a szokvány felé csúszik az értékrendjük. Ilyen szempontból a fotótörténet és -esztétika nem elég hatékony a számukra. Érdekes: szinte mindegyik tanfolyam hallgatói ugyanezt a kórképet mutatták.

2013. május 27.

Udvarhelyen jártunk. Erősen viharos nap. Néhány nyugis órát töltöttünk el Éva barátnőnknél, majd a hölgyek elmentek vásárolni, én meg jókorát olvasgattam a csöndben. Délután 4-kor jöttünk haza. Még kiváltottam a könyvet a postáról, amit ajándéknak rendeltem a vejemnek (Radu Theodoru: Noi, Mircea si Atlanticul), ma volt az utolsó nap, utána már fekbért számítanak.

2013. május 28.

További viharok, látványos felhőgomolygás. Megjelent pár napja az eper, azóta minden nap megeszünk egy fél kilót. Mára már csökkent az ára, az adagot felemeltük egy kilóra. Jó, mert nem hízlal.

Este B. Lajos levélben gratulál a tévéinterjúhoz, később az udvarhelyi Éva is felhív. De milyen interjúról van szó? Kiderül: az RTV elővette a 2010 novemberében bemutatott riportfilmet (megtekinthető itten) . Van, aki most látta először. Te jó ég, azóta eltelt már két és fél év!

A vejemnek összeállítottam egy e-könyvet R. Theodoru és Aradits Laci közös hajós kalandjáról. Az irataim között megtaláltam az erről szóló újságkivágásokat és kéziratokat, azokat idő- és logikai rendbe állítottam. Közel 70 oldalas könyv lett belőle.

(251) A monszun már beindult, olvad a hótakaró...

2013. május 29.

Nyári, beteges hőség. Közben várhatjuk az újabb esőfrontot.

Nekiállok feltölteni egy maréknyi akkut: kell a hangfelvevőbe, fényképezőgépbe. Holnap a fotósulisok 9. évjárata vizsgázik. Ennek is elvégzem a végső közvéleménykutatását, begyűjtöm a portfóliókat. A vélemények a tanfolyamról különben stabilak. Érthető: a tanárok sem változnak, ugyanúgy adják önmagukat. Kár, hogy a problémákra nem igen van megoldás.

Visszaviszem a könyvtári könyveket. Nem akartam újakat kivenni, mégis két régi útleírással távozok. (Mit tesz a kíváncsiság...)

2013. május 30.

9-12-ig a vizsga környékén asszisztálok. A kérdezz-felelek símán ment, a vizsgamunkákat holnap elhozhatom, szkennelés végett.

A tegnapi évforduló (Csomolungma 1953-as első megmászása, Hillary és Tenzing Norgay) mindegyre előhozza Erőss Zsolték még friss emlékét. Előkerült egy internetes interjú, amelyben a riporter élénken érdeklődik Zsolt vallási meggyőződése felől. Kiderül, az illető református tiszteletes, de megfelelő tapintattal kezeli a kérdést, anélkül, hogy ejtené. Zsolt egy sor okos, temperált véleményt mond a világ népeinek vallásáról, amit az illetők kultúrkörébe utal és keményen elítéli az erőszakos szupremációt a különböző hitvilágok között. A kommentekből az derül ki: a hozzászólók zöme azt szeretné, ha a balesetet szenvedett hegymászót a maguk oldalán tudnák, ami persze nem lehetséges, ezért mindenféle kifogásokat emelnek, fitymálkodnak. Érdekes: Erőss Zsolt pont az ilyen szellemiség ellen tiltakozott...

2013. május 31.

A serpák állítólag készítettek egy felvételt Kiss Péter feltételezett holttestéről. Ezek szerint a fiatalember tényleg jéghasadékba zuhant, Zsolt pedig valahol feljebb lehet. De a monszun már beindult, olvad a hótakaró, lehetetlen a további kutatás.

A "monszun" nálunk is munkál: eső, vihar, nedvesség. Úgy tűnik, Medárdig ez így megy majd.

Elkészül a plakát a jövő heti olvasótalálkozóra: a könyvtárban bemutatjuk Székedi e-könyvét.

(252) "Szeretem" ezt a hivatalos és nemhivatalos megkülönböztetést

2013. június 1.

Gyereknap. Kiderült: ahány ország és égtáj, annyi dátuma és módja a gyerekek megünneplésének (köszöntésének stb.) Magyarországon: az utolsó májusi vasárnap, itt Erdélyben (Romániában) június 1. Olykor tehát megesik, hogy az utolsó májusi vasárnap és a június elseje csodamód egybevág. Vajon, olyankor egyet is értünk?

Európa levegőjében bolyong: európai kötelezettség immár elismerni hivatalosan Koszovót. "Szeretem" ezt a hivatalos és nemhivatalos megkülönböztetést.Amíg ez el nem tűnik, az az érzése az embernek, mintha nem is e világon élnénk

2013. június 2.

Felkerültek a világhálóra Erőss Zsolték utolsó, a csúcson s ereszkedéskor készített felvételei. Nézegetjük-nézegetjük őket, de a tények tények maradnak.

Valóban monszunos az időjárás a világon. Kanadából párás hőségről jön hír (Anna, PP), minálunk felhők hadai bolyonganak és ijesztegetik az embert, Németországban és környékén véget nem érő esőzések, áradni készül a Duna, de nagyon

2013. június 3.

Visszaviszem a könyvtárba az utolsó könyveket. Őszig már nem veszek ki újabbat. Elkészült a meghívó a csütörtöki könyvbemutatóra. Beszélek Sz. Ferivel, áll az alku, ott lesz csütörtök este. Csak legyen közönség is - röhögünk mind a ketten.

(253) Az est hozadéka:kölcsön kaptam Steinbeck 47-es Orosz napló-ját

2013. június 4.

Csomagolás, pakolászás. Ezt ide, azt oda, ez marad, ezt ki kell mosni stb. Fárasztó, szükséges rossz. Nyomasztóak a hírek az árvizekről. A távoli katasztrófa valahogy félelmesebb.

Olvasom az újságban, hogy június 24-én E. Karcsinak tárlata nyílik Szeredában. Szívből sajnálom, hogy nem lehetek ott - mire megjönnék, már rég bezár. Szívesen megnéztem volna nem szokványos munkáit.

2013. június 5.

Ha viharos égboltra lenne szükség valamely filmhez, e napokban bátran be lehetne gyűjteni sok-sok filmre szóló látványt. Semmit se kellene rendezni, csak filmezni, filmezni: a torlódó párákat, a ferdén becsapó, hólyagos záport.

Benézek a könyvtárba, megvannak-e a szükséges technikai kellékek a holnapi találkozóhoz. Megvoltak. Csak működjön az internet a demonstrációhoz.

Elcsípem K. Jóskát, elmondom neki, hogy Matek drámájának a sorsa érdekelne, írná meg, mire emlékszik ő irodalmi titkár korából. Kis türelmet kér. Elküldöm neki a kérdéseket.

2013. június 6.

A HNépétől felhív egy csaj, hogy a délutáni könyvbemutatóval kapcsolatosan interjúzna velem. Megegyeztünk: elküldi a kérdéseket, én megválaszolom e-mailban.

A délutáni találkozó jól sikerült: Sz. Feri jó alanynak bizonyult, feldobták a kérdések, s közeli ismerősei is meglepetéssel konstatálták, hogy az egész milyen családias hangulatúra sikerült. Az est hozadéka: kölcsön kaptam Feritől Steinbeck 47-es Orosz napló-ját, amelyhez Ropert Capa 70 ihletett fotót készített. Közösen jártak a Szovjetunióban, albumuk elfelejtett nagy siker...

(254) A hiedelem szerint, negyven napig nem lesz nyugtunk

2013. június 7.

Nagy iramban szkennelem a Capa-könyvet. Estére meg is leszek vele. Kemény, hiteles írás. Sehogy sem értem, miért fanyalogtak tőle a nyugatiak, azt állítva, hogy Steinbeckék "lefeküdtek" a szovjeteknek. Ugyancsak nem tették! Csak éppen hogy azt írták-mutatták, amiről a saját szemükkel győződtek meg. Ráadásul: gyűlölködés nélkül...

2013. június 8.

Medárd. Jócskán zuhogott az eső, nem is egyszer. Most akkor, a hiedelem szerint, negyven napig nem lesz nyugtunk.

2013. június 9.

A délelőtt napsütötte, csupa mosolygás. Végigjárom a város központját. Mindenütt templomba igyekvők tömegével találkozom. Minden találkozás arra figyelmeztet, hogy "kilógok a sorból". Vigasztalom magam: ha mindenki egy irányba megy, valakinek a szemközti irányt is választania kell!

2013. június 10.

Számlák kifizetése. Ceruzaelemeket, ceruzabelet vásárolok. Felhívom Zs. Marcit, hogy az Óriásmozaik c. riportot elküldeném a Székelyföldnek. Beleegyezik. Még aznap megjön a válasz. érdekli a lapot, foglalkoznak vele. A kocka el van vetve.

Ma megjelent a HN-ben az interjú az e-könyvekről. Dolgom végezetten búcsúzom.

(255) Több mint egy hete nem jártam itt...

2013. június 21.

Több mint egy hete nem jártam itt, és technikai okokból nyár közepéig ez igy is marad. Addig papiron megy tovább napjaim visszaszámlálásának naplója, s reméljük, hogy jó egészségben és mindvégig jó kedvben .

Mától kitört a hivatalos nyár: Arany Feri fotójához hiven, bújjunk a viz alá!

(256) Felbukkanok...

2013. augusztus 15.

Nyaraló a Georgian Bay partján, ahol egy hetet töltöttünk

Újra itthon. Most már nyilvánosan is bevallom, hogy június 12-én felkerekedtünk és meg sem álltunk Budapestig. Ott 15-én repülőre ültünk és Kanadában kötöttünk ki, Torontóban, negyedik kanadai utazásunk székhelyén. Pontosabban Annáéknál. Ottlétünk alatt feljegyeztem a főbb eseményeket, gondolatokat. Abból adok vissza majd, kóstoló formájában, az eljövendő napokban, nem túl bő lére eresztve.

Addig is annyit, hogy augusztus 14-én este értünk haza, Csíkszeredába. A város poros, kiégett, napszítta volt. Ma reggelre lemosta egy kiadós zápor. Csak sajnos, ez már a nyár végét is üzeni egyben.

Ugyancsak ma jelent meg az ÚMSZ Kisebbségben c. mellékletében a huronföldi látogatásunkról írott beszámolónk. Aki nem olvasta és akit érdekel, odaugorhat (Az Új Világ ellentmondásos emlékei).

(257) A mosógép egyfolytában megy...

2013. augusztus 16.

Az első itthoni nap rosszul indult: bedöglött a hűtőszekrény. Majd kiderült, hogy Nagyboldogasszony Napja országos munkaszüneti nap lett - sehol egy elérhető javító. Azaz egy mégis felvette a kagylót, mondván: holnap zavarjuk. (Vagyis ma.)

A szomszéd összegyűjtötte a távollétünkben érkezett lapokat. Júniusban még járt a Hargita Népe. Megtudom belőle, hogy Zs. Marci újra síkra szállt mozaikjának sorsáért a mozi homlokzatán. Nem sokra rá hívott is telefonon, mintha megérezte volna, hogy hazajöttem (vagy már napok óta keresettt?)

A mosógép egyfolytában megy - mindent kimos, ami csak létezik.

(Toronto, június 14-16.

Nagyjából eseménytelen út. Varsóban átszállás, mindent megtaláltunk, a meghirdetett időpontokat nem szeretik betartani.

Anna a hálószobánk egyik fiókjába üres naplófüzetet helyezett, írószerrel. Apák Napjára - de igazából a torontói feljegyzéseimnek.

A környéken minden a régi - 4 év eltolódással. Marikáék évzáró előadásra készülnek, még két barátnőjével együtt kitaláltak egy táncbemutatót, azt gyakorolják Andrea és Anna irányításával. Ilonka segít elkészíteni a jelmezeket. Végignézzük a próbát: nem is rossz! Kilenc éves gyerekek dobták össze...

Megismerkedem Polly papagájjal: szemközt ül kalitkájában, a számítógéppel. Nem tudni, a klaviatúra hangját utánozza, vagy a kertből jövő külső hangok ingerlik, netán nekem mondana valamit, de be nem áll a csőre. Egy estén talált Annáékra: Marika éppen zongorázott a teraszon és Polly egyszer csak megjelent a semmiből. Azóta a házban él. Óvják a macskától, de öreg Tipps már észre sem veszi. Nehézkesen vonszolja magát.)

(258) Rövid volt és kellően gyerekes

2013. augusztus 17.

Délfelé kijöttek a szervízből és megállapították: a 2003-ban vásárolt hűtő - halott. Mit lehet tenni? Újat kell venni! S a régivel mi legyen? (Jókora, böhöm darab...) Hát kérem, vannak üzletek, ahol az új fejében visszaváltják... Szerencsére, a közeli állomás mellett egy épp ilyenre bukkantunk. Egy óra múlva már működött az új hűtő - 6 éves jótállással. (Deus ex machína!)

Levélváltás MJZ-vel Matek végső búcsújának egy éves évfordulójáról. Szívesen írok Róla - de valahogy furcsán veszi ki magát, hogy "egy csak egy legény van talpon a vidéken"... 3szék, Erdélyi Riport, ÚMSZ - nem túl sok ez egyszerre?

Anna elküldi azt a rajzot, amit Discovery Harbour-ban lúdtollal készített az erődmúzeumban. Kanadai családi találkozónk emlékére. Hát... voltunk egy páran!

(Toronto, 2013. június 17-19.

Magammal hoztam a Jelentések... digitális változatát, javított formában, hogy itt majd alaposan kigyomlálom.

- Iskola után, a közeli parkban még egyszer próbálnak (jelmezzel!) a kislányok: egész csoport gyerek és szülő bámulja őket.

- Anna "csodakenyeret" süt, amit nem kell dagasztani. Sebtiben leírom a receptjét, mert nagyon finom. Ami miatt "utánozhatatlan": hiányzik otthon hozzá az állandó hőmérsékletet biztosító villanysütő.

- Az idő elromlik, lehűl. Gabi megkér, készítsek videót a gyerekek fellépéséről. Kezembe nyomja a kameráját azzal, hogy könnyű kezelni. Hát... tényleg nem nehéz, de - rezzenéstelenül tartani elég macerás.

- Az iskolai ünnepély kész siker. A tornateremben tartották, a rögtönzött színpad előtt a gyerekek ültek szép sorban a földön, a terem hátsó részében a szülők. Fotóztak, videóztak. Marikáék műsora kirítt a többi közül: rövid volt és kellően gyerekes ahhoz, hogy sikere legyen. A videó is elég jól sikerült (reszkető kamera a divat amúgy is).

(259) Nem történik benne semmi, "csak" rettegés és értelmetlen halál

2013. augusztus 18.

Tart még a nyár, csak sajnos, a völgyben megint érződik az égő-füstölgő tőzeg szaga. Már ha kinyitom az ablakot. De szellőztetni kell.

Végre, a heti vásárlást is megejthettük, így van mit rakni a hűtőbe. Az élet lassan visszaáll megszokott rendjébe.

Remek filmre bukkantam a jútubon: A tengeralattjáró. (Aki kíváncsi rá, gyorsan nézze meg: 3 óra, de lehet, hogy pár nap múlva már leveszik a honlapról). 1981-ben készítették a németek, rengeteg Oscarra javasolták, de végül csak a nevezéssel maradt. Pedig ma úgy könyvelik el, mint az egyik legjobb háborús filmet. Nem történik benne semmi, "csak" rettegés és értelmetlen halál. De hát ennyiből áll az életünk is...

(Toronto, június 20-22.

Ágnes húgom jelentkezik. Elbeszélgetünk, de végül már vitatkozunk - helyben vagyunk.

P. Péter barátom szeretné, ha meglátogatnánk Montreal mellett. Én is szeretném viszontlátni. Anna akciós jegyek után néz a vasút honlapján: július végére-augusztus elejére talál is négy helyet. Ő is eljönne Marikával, hogy tájékozódásunkat megkönnyítse. Lelevelezzük az időpontot, Péter válasza: nem minden nap jöttök, így akár mikor megfelel.

Hét végére a Georgian Bay egyik jachtkikötőjébe készülődünk (Victoria Harbour), ahol később majd nyaralunk is egy hetet, Anna szállodai foglalásokat intéz.

Péntek este Annáék elvisznek a Harmony Clubba, ahová időnként táncolni járnak. Itt rendszeresen társasági táncokat is tanítanak, a terem közepén hatalmas táncparkett, a falak mentén asztalok, ahol vacsorázni is lehet a belépti díj fejében. (Jó hangulatú este!)

Elérte Torontót a párás meleg: lucskos az ember az izzadtságtól. Az interneten otthoni hírek közt: meghalt Lohinszky Loránd. Majd lassan-lassan mi következünk?)

(260) Két komor hír is utolér

2013. augusztus 19.

Hosszabb séta a városban: nagyjából minden a helyén. Nem épült semmi látványos, ha csak azt nem tekintjük annak, hogy a vasút menti "magtár" (másként: siló) tornyának tetejére távollétünk alatt fölkerült a katalán zászló. Mégpedig azért, mert az épület valamikor egy katalán családé volt (kekszgyárat működtetett Szeredában), most pedig visszakapták a hajdani tulajdont. Az udvarán nemrég katalán esküvőt is tartottak...

CSP. többször keresett Kolozsvárról, tegnap végre megtalált telefonon. Az im-ről, a Vitorla-énekről, Forrásról és a pályakezdő írókról készült tanulmányát szeretné elolvastatni velem, hogy ne tévedjen. Mondtam, küldheti. Öt perc múlva itt volt a szöveg.

(Toronto, június 23-25.

Első nagyobb városközi utunkra készülődünk: Tamás öcsémhez. Még emlékszünk a négy évvel ezelőtt bejárt útra, autóbusz- és metrójáratokra. Kapunk Annától egy telefont, baj esetére. Gond nélkül célhoz érünk. Jókat eszünk (reformkonyha) és közben a digitális könyvek világáról beszélgetünk. Tamás ilyen szempontból osztja a véleményemet: nem idegenkedik a virtuális könyvtől.

Két komor hír is utolér: 1. vonat alatt végezte Rafi Lajos cigány költő (Gyergyószárhegy) 2. Andrassew Iván kórházban, többrendbéli rákkal. Hogy lehet ennyi mindent rövid idő alatt feldolgozni?

Andrea, aki pár nap múlva ballag, letette az utolsó vizsgáját. Úgy tűnik, meglesz az egyetem részéről a támogatás, tanulmányi eredményeire való tekintettel.

Gabi és Ilonka nekiláttak, hogy a kerti magnóliafáról eltüntessék a nemrég fölfedezett darázsfészket. Szemre való, pontos mérnöki konstrukció alapján épült, s egy ág lenyisszantásával percek alatt műanyagzsákban, majd a kukában végzik. Szinte sajnálom zümiéket.

Nyomott, párás, fülledt idő. Az alagsorban fölfedezünk egy egeret. Gabi klasszikus egérfogót fabrikál egy cseréptányérból és egy megtört dióból, amely rövid idő alatt meg is fogja az eltévedt látogatót. Aprócska jószág, megmutatjuk Tippsnek: előbb csak nézi, majd agyonpofozza, végül bekebelezi. (Két nap múlva megtaláljuk kihányva a teraszon. Nem vette be a gyomra...)

(261) Végül már minden a háborúról szól az enciklopédiában is

2013. augusztus 20.

Jó a piacot járni. Minden, ami szemmel látható: illatokat, aromákat ígér. Aztán vásárolunk belőle és jön a kiábrándulás. Évek óta nem fogtam ki pl. egy tökéletes dinnyét - mindig volt valami hézag vele. Amit tegnap vettem: csupa illat, de az íze tök.

A PÁL aukciós házban megőrizték E. Feri küldeményét: egy cipődoboznyi könyvet. Három, 1914-16-ból származó folyóiratgyűjteményt emeltem ki belőle: a Vasárnapi könyv szépen bekötött füzetei. (a MEK-en is fellelhető belőle pár füzet...) Kis szeszélyes enciklopédia a jónépnek, a huszadik század elejéről. Ahogy lapozom, 14-től errefelé, úgy bontakozik ki egyre jobban az egész világot átfogó háborús őrület. Végül már minden a háborúról szól az enciklopédiában is: attól kezdve, hogyan gyógyítják a sebesült lovakat, egészen addig, hogy miként terveznek meg egy lövészárkot. S mindezt kifogástalan fotókkal, illusztrációkkal!

(Toronto, június 26-28.

Anna meghívót küldött a Torontóban élő valamennyi rokonnak, hogy július 13-án délutánra szeretettel várja őket, családi találkozóra. Tréfából fogadásokat kötünk, hogy ki fog majd válaszolni először.

Csütörtökön délután van Andrea ballagása. Igazából ez az esemény mozdított ki bennünket a világ túloldaláról, hogy átrepüljük az óceánt. A rendezvényt egy bérelt konferenciateremben tartják, legalább ezer ember fér bele, csak a ballagók számát több mint háromszázra becsülöm. Minden végzőst kihívnak legalább egyszer, hogy elmondja, milyen tervei vannak az életben. Itt is dívnak a diplomák, a jutalmak. A szülők, a vendégek rendületlenül fotóznak, videóznak. Egy profi fotós(nő) minden ballagót megörökít, amint kezet fog az iskola vezetőivel. Este ünnepélyes családi beszélgetés a kertben, amíg a szúnyogok be nem kergetnek.

Készülődés az öbölbe: szombaton két napra elutazunk Victoria Harbour-ba, hogy megnézzük, hol is nyaralunk majd július végén. Gabi egyúttal rendbe rakja és megmutatja a jachtot. Egyelőre Anna süt-főz, szendvicseket készítünk, csomagolunk. )

(262) Az öböl vizében vannak ugyan halak, de aprók és legtöbbször kitanultak

2013. augusztus 21.

A katalán zászló - látom ma reggel - eltűnt a silóról. Kissé zavaros újsághírből az derül ki, hogy a katalán család valamiért megharagudott Csíkszeredára, fogták magukat és letettek hazatelepedési szándékukról. A silót a mutatványbiciklizők gondjára bízták, akik amúgy is csinosítgattak-alakítgattak rajta.

Szent István napi koncert a ref. templomban: magyarországi Vasas kórus ad ingyenes koncertet, magyar zeneszerzők kórusműveiből. Profik, lelkesek, messzehangzóak. És az egész egyetlen esti órába belefért.

Elkészültem a Matekovicsra emlékező írással az Erdélyi Riport számára. Érzésem szerint jól sikerült. Meglátjuk.

(Toronto, június 29-július 1.

Útnak indulás előtt felköszöntjük Annát - születésnapján. Sima út Victoria Harbourig, a Georgian Bay (Huron-tó) partjáig. Gabi valamennyiünket kivisz a tóra, motorral haladunk, bemutatja a környéket. Aki akar, még maradhat vitorlázni. Erősen ver a szél, nagy a huzat a tavon. A vitorlázók között maradok. Javában dőlünk jobbra-balra (a szél kénye-kedve szerint), arra ébredünk, a hajó kormányozhatatlan: elszakadt a kormánylapát kábele. Gabi egész kedve odalett. Nem is csak a költség miatt: az alkatrész beszerelése komplikált.

Este a kikötő vendéglőjében felköszöntjük Annát. Sajnos, az étel csapnivaló, az adagok óriásokhoz méretezettek. (Ide se jövünk többé...)

A társaság fele a hajón , a másik egy midlandi szállodában alszik.

A hajózás tehát esik a programból, Marika horgászni szeretne. Az önkiszolgáló bolt (Foodland) mellett automata, amely pár dollárért 12 darab jól fejlett gilisztát ad ki egy jól hűtött dobozban. Az öböl vizében vannak ugyan halak, de aprók és legtöbbször kitanultak: ügyesen leszedik a csalit a horogról. Marika így is fog néhányat - megnézi őket és visszadobja. A sikerhez elég az élmény.

Délután visszaindulunk. Otthon Póli papagáj és Tipps macska duzzognak, mert otthon maradtak és nem értették, hol maradtunk.

Marika, aki nem kedveli a vitorlázást, "interjút" készít velem.

- Milyen élmény volt vitorlával hajózni?

- Egy utazás nem elegendő, hogy érvényes véleményt alkossunk, de a kedvedért azért megteszem. Jó volt benne, hogy nem borultunk fel, viszont nagyon rossz, hogy elromlott a kormánylapát és vége lett a kalandnak...

Meglehet, nem ezt várta tőlem - túlságosan diplomatikusnak bizonyultam.

Elseje Kanada Napja (Canada Day), a család jól kialussza magát. A közeli önkiszolgálóba megyünk néhány tartalékért, aztán nagybevásárlás lesz belőle. A Jelentések korrektúrájában éppen az 1994-es kanadai napló részhez értem. Újraolvasva megállapítom: a benne foglaltak érvényes megfigyelések ma is. Kiállta az idő próbáját, vagy ez Kanada érdeme?)

(263) Ha már szerelés, egyúttal robot-kormányost is szerel a hajóra

2013. augusztus 22.

Ma átmegyünk a szomszédokhoz, elbeszélgetni az idei nyárról, élményekről. Ők is vágynak gyerekük, unokáik után Kanadába, tervezgetik is az utat, de a gyengélkedő szülők gondja itthon tartja őket.

Készülődök a könyvtárba is, de végül is mára marad, miután végeztünk a piaci bevásárlással. Zöldségeket teszünk el télire, van mit hazacipelni.

(Toronto, július 2-4.

Budapesti hírek uralják a keddet: 1) A. Ivánt, miközben kivizsgálásra a kórházban feküdt, fényes nappal kirabolták. Legértékesebb tárgyát vitték el: a táblagépét, amin a világgal és a világhálóval értekezett. 2) Attila elindult, majd megérkezett Skóciába, hogy részt vegyen Imola unokánk egyetemi ballagásán. Pár nap múlva együtt érkeznek Torontóba s csatlakoznak a "csapathoz".

Hol forró és száraz, hol meg párás és fojtogató ez a nyár. Ilonka szorgalmasan rendezgeti a kiskertet, az udvart. Andrea minden hét második felében úszótanfolyamon felügyel. Marika enyhén meghűlt - mind csupa prózai dolgok.

Ágnes húgom jelentkezik: a hét végén szeretettel vár otthonába, Tamás öcsémmel együtt. Közben a Jelentésekkel bíbelődöm - úgy tűnik, már csak otthon tudom befejezni. Sok mindennek kell még utána néznem, amihez itt nincs meg a dokumentáció.

Gabinak abban fő a feje, hogyan oldja meg a kormány javításának kérdését. Megrendeli a cserealkatrészt az Egyesült Államokból, a hét végén talán leutazik a Niagarához, s akkor kiváltja a rendelést. S akkor még hátravan a beszerelés. S ha már szerelés, egyúttal robot-kormányost is szerel a hajóra, amely segíti abban, hogy egyszerre több műveletet is végezhessen a hajón.)

(264) Kár, hogy a média nem tudott felemelkedni a játék szintjére

2013. augusztus 23.

Reggel ránk telepedett a kora őszi köd. Nedves minden: az ablakpárkány, a napsütés, a lélegzet. Tegnapi Hargita Népében Ferencz Imre szép, megrázó versciklusa: Búcsú a nyártól. (Nagy ritkán, ha verse jelenik meg, számomra ünnep.)

Rendre lehull a lepel a katalán történetről: a nyáron alakult, fiatal színészekből álló Tandem csoport találta ki a történetet s játszotta is el. Kár, hogy a média nem tudott felemelkedni a játék szintjére és hullakomolyan adta tovább azt is, ami abszurd volt belőle és elképzelhetetlen.

Erdélyi Riport visszajelzett: megkapták a Matek-emlékezést, közlik.

Mióta hazajöttünk, tegnap beszéltünk először Annával. Nehezen tudtuk abbahagyni. A nyári napok bennünk folytatódnak...

(Toronto, július 5-7.

Hol esik, hol süt a nap. Tamásék segítségével eltalálunk Ágneshez. Még egy átbeszélt délután. Este kolbászt töltünk Gabival. Így legalább tudjuk, hogy mi van benne. Sajnos, a házat betölti a fokhagymaillat, ami kiváltja a hölgyek tiltakozását. Gabi szerint: most fintorognak, de mikor enni kell, bizony, szeretik!

Gabi elutazik a kormányalkatrészért, délre meg is járja. Összepakol s rohan az öbölbe, szerelni.Mire Attiláék megérkeznek, a hajónak működnie kell.

Attiláéknál megvolt a ballagás, fel is kerültek az Attila oldalára az eseményről készült képek.

Ellátogattunk Ágnes lányához is, kis Ágneshez. Új lakásba készülődnek, búcsúznak a jól megmunkált kerttől. A lugasban ülünk asztalhoz, de ebéd közben megered a zápor s bekerget a házba.

Gabi elégedetten jön haza a tóról: sikerült a javítás. De nehéz volt. Kipróbálni élőben már nem maradt ideje, de működnie kell!)

(265) Gyertyákkal és zseblámpákkal közlekedünk

2013. augusztus 24.

Fordítói ügyködésem fejében, hálából kaptam L. Ileától egy friss verseskötetet; most abból fordítgatok.

Megérkezett az eső. Dörgött, dörgött, aztán több részletben lejött a víz is a felhőből.

Zs. Marcival telefonon. Óriásmozaikját továbbra is veszélyben érzi, az átépítés eltervezésekor nem vették figyelembe, utólag pedig nehéz pótolni egy ilyen mulasztást. Azt tervezi, Bukarestbe megy az igazságért.

Attila Szt. István körül megjárta Szépkenyerűszentmártont. Most küldött egy fotót az egész faluról. Szép...

(Toronto, július 8-10.

A nagy hőségre beüt az időváltozás: délutánra óriási vihar kerekedik. Kétszeres áramszünet - a második alkalommal éjfélig tart a kimaradás. Gyertyákkal és zseblámpákkal közlekedünk. Középkori hangulat. A számítógépek, a hűtő és a tűzhely - pihennek. Meg a jó televízió is...

Az áramszünet amúgy betette az ajtót a szervernek: másnap nem működik az internet. Újra kell programozni a szervert. Gabi dolgozik - csak estére lesz belőle valami.

Attiláékat várjuk - Anna ünnepélyesen megteríti a nagy asztalt, ülésrendet dolgoz ki, névjegyeket rajzol hozzá.

Gabival mentünk ki a reptérre. Késett a skóciai járat, de aztán befutottak Attila és Imola - fáradtan, de jókedvűen. Ebéd, sörözés, beszélgetés, majd ki-ki nyugovóra tért. A lakás most már tényleg megtelt velünk...)

(266) Bekebeleztük az elmaradhatatlan tortát

2013. augusztus 25.

Tegnap ismét visszaállt a régi ritmus: programba vettem a délelőtti takarítást.

Egymás után szakadnak le az égből a nyári záporok. Dörög, villámlik (vagy fordítva?)

Újabb kötetet állítottam össze a Halászinasból és a Firkákból. Egyelőre csíszolgatok rajta. Ugyanakkor befejeztem a Pusztaiék által megálmodott verseskönyv (Nadrágomon fekete folt) anyagának a digitalizálását, pdf formátumban. Azt hiszem, ez is felkerül majd a MEK-re.

(Toronto, július 11-13.

Attiláék érkezése utáni első reggelen valahogy úgy sikerül, hogy mindenki leült a reggelihez megterített asztalhoz. Végül még azoknak is megjött az étvágyuk, akik máskor dél felé ülnek le valamit falatozni. Aztán a társaság szétszéledt - egyesek bementek a városba (üzleti körút?), mások az árnyékba. Ebédnél, ha nem is teljes létszámban, találkoztunk.

Marika elszámította magát - azt hitte, hogy még egy nap van a születésnapjáig, de már július 12-én betölti a 9. évet. Rendkívül boldog, hogy "nyert" egy napot.

Másnap, mikor mindenki kikászálódott az ágyból, közösen felköszöntöttük Marikát, s bekebeleztük az elmaradhatatlan tortát is. Gabi, Attila fényképezett, a videózás nekem jutott. Később a a fiatalok moziba mennek.

A. Ivánt megműtötték, jól van, pihen. Ígéri, majd jelentkezik.

Szombaton füstölgő, feszült a hangulat: a meghívott rokonok mind kedvezően válaszoltak a meghívásra. Összeszámoltuk: kora délután 24 rokon (testvér, unokatestvér, nagybácsi, nagynéni, élettárs, unoka stb.) gyűl össze az Annáék udvarán. És hol? Nem Erdélyben, nem Magyarországon - Torontóban! Nem semmi... Összeszedünk minden létező széket, de még a fűre is le lehet ülni. Az idő meleg, az udvaron nagyrészt árnyék van. A gyerekek hancúroznak, a felnőttek pletykálnak, eszünk-iszunk. A szúnyogok vetnek véget a hosszú vendégségnek - s "hazamennek a legények".)

(267) Lelkes gyerekeknek betanítanak néhány táncot

2013. augusztus 26.

Egy éve halt meg Matek. Nem gondoltam volna annak előtte, hogy halála után ennyire a gondolataimba nő.

Tegnap borús, párás idő, az embernek tekeregni támad kedve a nem túl nagy melegben. A szomszédban működő-dübörgő cirkusz megtartotta búcsúelőadását és még az este fölszedte a sátorfáját.

(Toronto, július 14-16.

Vasárnap Marika szülinapi gyerekbulija. Néhány barátnőjét hívták meg, órákat képesek felszabadultan játszani a nagy melegben. A számítógép mellől látom őket az udvaron - inkább az árnyékban dolgozom és Póli fecsegését hallgatom.

A buli után közösen elrendezzük a kertet, estére a városba menők is megjönnek.

Á. Gyulától jön egy levél: a régizene fesztivál újdonsága, hogy utcai tárlat készült a legjobb fotókból, s az egyiken olyan kép szerepel, amelyen Ilonka és én is rajta vagyunk, egy templomi padsorban.

Gyula képei alapján Torontóból szerkesztek képriportot az urszu 2b-n a régizene fesztiválról. A kulisszák annyira ismerősek, hogy képek alapján is eligazodom.

Marika hétfőtől egy hétig tánctáborra jár. Lelkes gyerekeknek betanítanak néhány táncot, aztán a tábor végén a szülők előtt bemutatják a "produkciót".

K. Jóska megírta levelét Matekovics letiltott darabjával kapcsolatban. Ez megadta a végső lökést ahhoz, hogy a tanulmánynak nekilássak, majd a könyv szerkezetén is elgondolkozzak.

A kertben két cukkini annyira nőtt, hogy ideje leszedni. Ebédre kirántjuk, marad belőle estére is. Gabi lent van az öbölben, telefonál, hogy átvette a nyaraló kulcsát. A hét végén indulunk Victoria Harbourba!)

(268) A tükrök megsokszorozzák nemcsak a teret, a tömeget is

2013. augusztus 27.

Tegnap inkább csak fordítottam és a Jelentések-et futottam át ismét a helyesírás javító programmal, mert még mindig találni benne elírásokat, szövegromlást.Az egyik formátumnak (.rtf) egyszerűen mindig ugyanott - lemarad a vége.

Ma reggel sikerült befejeznem a magam elé tűzött fordítás-adagot (L. Ilea), s igyekszem elvégezni a holnapra tervezett tennivalókat, mert Marosfőre készülünk, egyetemi találkozóra. A hírek szerint kevesen leszünk. Az elhunytakon kívül is lesz hiányzó elég.

(Toronto, júliuus 17-19.

Szerda délben Gabi hazaérkezett az öbölből, s jelentette, hogy a hajó rendben, as nyaraló úgyszintén, most már rajtunk a sor. Nekiállunk összeszedni, amire egy héten át kinek-kinek szüksége lehet.

Az előzetes időjárásjelentésben esőket, szelet jósolnak, de most még hőség van. Nagy adag teákat iszom.

Elromlott a konyhai villanytűzhely egyik rezsója. Ócska holmi, Annáék a házzal együtt örökölték s már akkor is régi volt, sajnálták kidobni. Most akciós áron találnak egy újat. Méretek megfelelnek, sikerül percek alatt beszerelni.

A készülődéseket megnehezíti a hőség. Péntek estére azonban kitör a vihar. Addig azonban még megnézzük Marikáék táborzáró táncműsorát egy szűk próbateremben. A szülők, az érdeklődők szorosan a falra szerelt tükrök előtt szoronganak, gyerekek közül mindig csak annyi fér el a terem közepén, ahányan az illető számot bemutatják. De a tükrök megsokszorozzák nemcsak a teret, a tömeget is. Sőt, a kis táncosokat is.)

(269) Azon töröm a fejemet, hogy honnan jönnek a hullámok

2013. augusztus 28.

Ma egyetemi találkozót tartunk Marosfőn. A távolabbról jövők már tegnap megérkeztek oda, a Csíkszeredában lakók (hárman vagyunk) elég, ha ma reggel felülünk a személyvonatra. 1 óra alatt ott vagyunk.

Esténél tovább nem szándékszunk ülni, ám biztonság kedvéért elkértük V. Berciéktől a villájuk kulcsát, ha mégis meglepne ott az este. Tegnap ők is kiugrottak, hogy rendbe szedjék a házat, s hoztak szilvát is a kertből. Talán az udvaron majd leülünk - ott jól lehet beszélgetni akár húsz embernek is.

L Ileának elküldtem a kötetéből válogatott versek fordítását.Azon tépelődött, egyáltalán megérdemel-e ő egy ekkora ajándékot? Megnyugtattam: mindannyian megérdemlünk ilyen gesztusokat egymás felé, csak az a baj, hogy annyira ritkán van részünk bennük.

(Toronto-Victoria Harbour, július 20-21.

Korábbra tervezzük az indulást, de 11 lesz, mire nagy nehezen elindulunk. Elsőnek Andrea és a barátja indulnak, utána Attila ül az Anna kocsijának kormányához, s Ilonkával együtt vele megyünk. Anna és a család Gabival jönnek, no meg Póli papagájjal és a ketrecével. Csak Tipps marad otthon.

Hadd ne írjam le, hogy mi mindent viszünk. De még összeszerelhető kajak is szerepel a leltáron. Meg óriási hűtőláda, benne néhány előfőzött ebéd, meg minden, ami a hűtőben volt.

Másfél óra az autóút Victoria Harbourig. Pár perc eltéréssel nagyjából egyszerre futunk be a bérelt nyaralóig. Nagy ház az öböl partján, hatalmas tornácos terasszal, napozóval, tábortűzhellyel, stéggel. A hatalmas, világos nappaliból - mely egyben konyha is - nyílnak a hálószobák, 4 is. Éppen hogy elférünk, de senki nem marad ágy nélkül. Egy fürdő van, vécével, de valahogy sikerül ésszerűen beosztani.

A szombat kimondottan szeles. Olyan hullámok érkeznek a tóról, mintha tenger lenne. Pedig csak a Huron-tó. Gabi szerint, ha nekiindul az ember hajóval, különböző zsilipeken és csatornákon keresztül simán kijut az óceánra is akár. Este kiülök a stégre, lábamat a vízbe lógatom, s azon töröm a fejemet, hogy honnan jönnek a hullámok?

Vasárnap Ilonkával egy kis kirándulás: egy csíkszeredai barátnője Kanadában élő fiának hozott kis csomagot, akik meghívtak vendégségbe Wasaga Beach-i nyaralóházukba. Autóval háromnegyed óra járásra van a mi nyaralónktól. Attila elvisz minket, majd ő tovább kocsizik Imoláért, aki rokonok vendégszeretetét élvezi. Délután, visszaúton felvesz bennünket. Az Orosz házaspárral jókat beszélgetünk, majd megmutatják a közeli ócskapiacot, majd végigkocsizunk a plázson s megebédelünk a patiojukon.

Este a családi szálláson hamburgert sütünk, sárkányt eresztünk, tervezgetjük a hétfői napot - amikor is két csapatra oszlunk, hogy Gabi mindenkit megismertessen a hajózás örömeivel és rejtelmeivel.)

(270) Erős szélben "szembemegyek" egy vadméhhel

2013. augusztus 29.

A marosfői találkozó jól sikerült - a reméltnél többen jöttünk el, s úgy látszott, a meghitt hegyi környezet, a panzió nyújtotta totális kényelem a jövőben is kedvezni fog közösségi igényeinknek. A házigazda "tejben-vajban" fürösztött, minden volt, ami kellett. Igaz, hogy végig borús volt az idő, estefelé pedig jókora zápor kerekedett, de a benti hangulatot semmi sem hűtötte le. Este a panzió tulajdonosa behozott hármunkat Szt-domokosra, ott ültünk vonatra, s este 11-re már otthon voltunk.

(Toronto, július 22-23.

Összeállítottuk a két "utaslistát". Az elsőre azok kerültek, akik még nem vitorláztak Gabival (Ilonka, Attila) s segítségnek ment Anna. Imola, Andrea és én otthon maradtunk Marikával, aki egyáltalán nem hajlandó a hajóra lépni, ha vitorlázásról van szó.

Szép napnak indult. 11-kor a nyaraló melletti stégnél kikötött Gabi hajója, az utasok kiszálltak, majd az újabb csapat tagjaiként helyet foglaltunk s minden gond nélküli úton vehettünk részt. Gabi és Andrea voltak a legénység, Imola és én az utasok. Visszafelé megint csak a stégnél szálltunk partra.

Az esti étkezéshez a midlandi Jumbo éttermet vettük célba. Kínai étterem, svédasztal szerű rendszerrel: egy az ár, amiért annyit és annyifélét ehetsz, amennyi belédfér. Nincsen akkora választék, mint a torontói "nagytestvéreknél", de itt is bőven jól lehet lakni és biztosan találsz 3-4 olyan fogást, ami tökéletesen megfelel az ember ízlésének.

A kedd nem indul ilyen felhőtlenül. Beborul, szél fúj, távolról dörög. Hamarosan elindul a zápor is. Aztán eláll. Néhányan gyalogtúrára indulunk a part vonalán, az üdülőhely utcáin. Gusztálgatjuk a különbnél különb nyaralókat, villákat. Szinte szemmel látható az üdülőhely terjeszkedése.

Torontóban is vihar lehetett, mert a Gabi szervere felmondta a szolgálatot. Gyorsan visszakocsikázott, hogy helyrehozza a hibát, mert távmunkázik és így nem megy semmire. Estére megjön: új szervert kell vennie. Vezetésével begyújtunk a rost alatt, húst sütünk, s hogy gyorsabban menjen, a belső tűzhely is működésbe lép.

Vacsorakészítés előtt, erős szélben "szembemegyek" egy vadméhhel. Az ütközésben ő húzza a rövidebbet: fullánkja beszakad a szemem alatti bőrbe, viszont nekem rögtön földagad az arcom. Mindenféle orvosságot előkaparunk, Gabi is hoz valami allergia ellenes kenőcsöt. Éjszaka lázasan forgolódom, de az orvosságoktól mélyen alszom. Megússzuk az ijedtséggel.)

(271) Nagy adag fagylaltokat rendelünk mindenkinek

2013. augusztus 30.

Érdekes: a városban már hullnak az első sárga levelek, a hegyekben az erdő még tartja magát. Kérdés: melyik jelzi híven az ősz állapotát?

Tegnap megemlékeztek Csíkszeredában a Magyar Fotográfia Napjáról. M. Attila a parkban kirakta egy hegymászókötélre gyűjteményének pár tucatnyi érdekes darabját. Kár, hogy mire meglett a rakosgatással, az eső leszedette vele a képeket s irány a színház előtere, ahol valamelyest tető kerül a képek - s az emberek - fölé. Így aztán két tárlat is megnyílt az esemény tiszteletére.

A legfrissebb Vatrában K. Francisko befejezte válogatott József Attilájának fordítását. Megengedi, hogy kopogtassak vele a MEK ajtaján. Nagyon jó fordítások, hamarosan felkerülnek majd valamelyik blogomra is.

(Toronto, július 24-25.

Szerdát midlandi kirándulásra szánjuk - a Discovery Harbour nevezetű erődmúzeumba. Két kocsival megyünk, dél közeli időpontban, a bejáratnál találkozunk. Érdekes történelemlecke kicsiknek és nagyoknak - az ontariói háborúról, a gyarmati katonaság harci és életkörülményeiről. Anna a gyerekekkel lehorgonyzik a játszóházban, mi addig a kikötőben látogatható korabeli vitorlás hajókat szemléljük. Mindennel fölszerelt, újraépített múzeumi darabok. Amerika szerte híres vízi térképész dolgozott a helyőrség védelmében, emlékére kilátópont viseli a nevét, ahonnan a hajók mozgását figyelte.

Csütörtökön, mielőtt elutaznának, Attila elment Gabival még egyet vitorlázni. Jó messzire jutottak a tavon, a szél kedvezett nekik, minden probléma nélkül visszajöttek. Csomagolás, ebéd, még egy gyalogséta a kikötőig, ahol a régiségboltban - amely kávéház és fagylaltozó is egyben - nagy adag fagylaltokat rendelünk mindenkinek. Boltosék ismerik Annáékat, szimpátiából még meg is toldják az adagokat.

Gabi beviszi Attilát és Imolát a reptérre, ő maga körülnéz a torontoi lakás körül. Andrea és az udvarlója váratlanul összecsomagoltak és hazamentek. Négyen maradtunk a nagy nyaralóban. Este tábortüzet rakunk a parton - amíg ég, védve vagyunk a parti szúnyogoktól. A szomszéd nyaralóban születésnapot ünnepelnek, feleresztenek egy színes lampiont, azt nézi mindenki, amíg el nem tűnik a magasban. Éjfél előtt befut Gabi, még sokáig beszélgetünk a tűznél.)

(272) Iszonyú záporba keveredünk, meg kell állnunk útközben

2013. augusztus 31.

Bárhogy csűrjük-csavarjuk, a nyár véget ért. Ha nem a meteorológiában, a mindennapokban biztosan. Mától kezdve (pontosabban a jövő héttől) beindulhatnak a rendezvények, mert lesz közönség.

Annával beszélünk, az internet révén "elbúcsúztatjuk" Andreát. A hazatértünk utáni beszélgetések eddig hosszúkásra sikerültek - úgy látszik, még mindig nem tudtunk elmondani mindent egymásnak.

(Toronto, július 26-27.

Attiláék elmenetele után "üres a ház". A pénteki program: a Mártírok Szentélye (Martyrs Shrine), Midland előtt - az indiánok megtérítését végző nyolc jezsuita szerzetes emlékére, akik vértanúkként haltak meg a XVII. században. Végül a hely a világ szentjeinek emlékparkja lett, szép templommal, szobrokkal, emlékművekkel. Elvileg hozzájuk tartozik a huronok megtérítésére alapított falu, amelyet Szt. Máriáról neveztek el - a Szentélytől egy alagúton át lehet a faluba jutni, de csak szombaton látogatjuk meg, miután mindent összepakoltunk és búcsút mondtunk az öbölnek.

Az "utolsó ebéd" túrós puliszka, tojással. Így aztán semmit sem hagyunk a hűtőben, mindent maximálisan felhasználunk. Ebéd után Gabi elhív egyet vitorlázni: eszményi körülmények a tavon, éppen annyi szél fúj és úgy, ahogy kell. Jó messzire jutunk, visszafelé motorral jövünk, hogy idejében hazaérjünk. Indulás előtt kissé megijesztett Gabi, amikor nagy komolyan elmondta, mit kell tennem, ha neki valami baja történik és segítséget kell kérnem a tó közepén. Igyekeztem jó képet vágni hozzá, de az egész valahogy hihetetlennek tűnt. Pedig szokványos munkavédelmi felkészítő volt...

Szombat reggel nekiállunk rendezgetni, takarítani. Kissé ideges mindenki, de azt hiszem, inkább lehangolt. Ráadásul úgy néz ki, hogy visszajött a nyár.A tornác és a külső terek sepregetését vállalom. Pontban délkor elindulunk a huron falut bemutató múzeumhoz, onnan vesszük az irányt haza. Gabi a hajót rakja rendbe ezalatt. Szórakoztató időutazás végignézni a jezsuiták teremtette élettért, amiben példát mutattak az indiánoknak, hogyan is kell civilizáltan élni. Végignézzük a nap látványosságát is: kosztümbe öltözött fiatalok eljátsszák, milyen lehetett az, amikor a falu küldöttei kenuval és az áruval megérkeztek egy hónapi kalandozás után Ottawából, a ma is működő egyszerű zsiliprendszert használva.

Fagylaltozás, irány haza. Iszonyú záporba keveredünk, meg kell állnunk útközben. Otthon nekiállunk a mosásnak, éjfélig morog a pincében a mosógép.)

(273) Csodálatosan megnőttek a fűzfák, természetes lugast alkotva

2013. szeptember 1.

Szokásos szombat. Annyi különbséggel, hogy végre, elszántam magam és kiürítettem a porszívó (degeszre tömött) porzsákját. Ritka utálatos művelet.

Az egyetemi találkozónkon Nyíri (Fábián) Évától mindenki kapott egy kis agyagból készült szerencsemalacot. Annyira apró és szerencsétlen szegényke, mostanig megbújt a nadrágzsebemben, aztán most véletlenül kigurult.Gyorsan lefotóztam, hogy ha nyoma veszne valamiképpen, legyen róla egy bizonylat.

(Toronto, július 28-30.

Míg odavoltunk, rengeteg levél összegyűlt a postafiókomban. Némi idő, amíg rendet rakok közöttük. Közben szeretném, ha a huroniai élményeim nem hűlnének ki egészen, ezért nekilátok formát keresni nekik.

Közben P. Péterékhez készülünk Montreal közelébe. Pár napig ülünk, reméljük, hogy a kanadai vasutassztrájkok nem szólnak bele az előzetesen megvásárolt jegyeink érvényesítésébe.

Hétfő este Anna kocsiba ültet, hogy vesz nekem születésnapomra egy új papucsot. A régit is ő vette, ami éppen rajtam volt, jó hét évvel korábban, azóta kitartott becsülettel. Végigjárunk jó pár üzletet, míg találunk egyet, amit megveszünk. Még betérünk egy boltba, ott egy még jobb mutatkozik, de megfelelő számban csak pár nap múlva lesz. Kérjük, tegyenek félre, majd benézünk.

Összepakoltunk a montreali útra, idejében kiértünk az állomáshoz. Indulás a 17-es kaputól. A dorvali állomáson - Péter javaslatára - taxiba ülünk, fél óra múlva már Péteréknél vagyunk. Örömteli viszontlátás. Elcsodálkozom az udvaron: a négy évvel ezelőtti kertben csodálatosan megnőttek a fűzfák, természetes lugast alkotva.

Éppen csak leültünk megszusszanni, Péter és Irina átadták az egy példányban készült verseskönyvet, amiről itt lehet olvasni bővebbet. Döbbenetesen szép műalkotás, nehéz betelni vele. Majd, ha magamban maradok, érdemének megfelelően gyönyörködöm benne. Addig közös szerkesztőségi emlékeket idézünk fel Péterrel...)

(274) Sikerül elrontanom az általános hangulatot

2013. szeptember 2.

Tegnap nagyszerű, kora őszi nap - ma tomboló szél, csupa bizonytalanság. Somlyó fölött önfeledten röpködtek a sárkányrepülők. Ugyancsak tegnap Péter elrepült Angliába, két hétig lesz oda. Félig munka, félig szabadság. Közben Gabi is elindult vasárnap a hajójával egy tavi túrára. Anna esténként elküldi a térképre bejelölt koordinátákat, hogy elvileg nyomon követhessem az útját.

Ma reggeltől késő délutánig áramszünet volt. Ilyenkor az ember - a már elfeledett régi életmódját leszámítva - nem igen tud mihez kezdeni. Marad a klasszikus írás-olvasás és a kontempláció. Az is valami!

Mikor visszakapcsolják az áramot, s kinyitom a számítógépet, ott talál az értesítés a MEK-től: a Jelentések magamról fölkerült az internetre. Itt lehet elérni.

(Toronto, július 31- augusztus 2.

Szinte megállás nélkül emlékezünk P. Péterrel. Sok minden nekem jut eszembe, más meg neki. Rapszodikus ez az emlékidézés és olykor lehangoló is - olyan időket idéz, amiket jobb lenne elfelejteni. Az ember az élete folyamán sokféle sebet kapott és adott is, végül is az a legfontosabb, hogy megbékéljünk önmagunkkal.

Anna, Ilonka és Marika elmennek játszóteret keresni. Egyik délelőtt én is teszek egy órai sétát a jachtkikötőig, de a gyaloglásban feltöri a cipő az egyik talpam, s a keletkezett vízhólyag kihasad. Attól kezdve az egész társaság engem gyógyítana. Valahogy sikerül elrontanom az általános hangulatot.

Utolsó nap éjfélkor fekszünk le, reggelre taxit hívunk. Cipőt nem tudok húzni, papucsban maradok - ragtapasszal felvértezve. Gyors ütemben ott vagyunk Dorvalon, még van némi időnk megszusszanni, amíg a vonat befut Montreal felől. Jó helyet kapunk a vagonban, időnként nagy zivatarba rohanunk, esős délutánra futunk be Torontóba. Metró, autóbusz idejében jönnek, este már mindenki a maga helyén alszik. Annáék még egyszer kitisztítják, fertőtlenítik a sebet. Ha sántikálva is, de már könnyebb a járás.)

(275) Hazacipelem a piacról a nyersanyagot

2013. szeptember 3-4.

Tegnap egész nap lestem a híradást Gabi hajóútjáról, de csak ma reggel jött az értesítés, hogy az igen erős szél és a nagy hullámzás miatt kénytelen volt Hope-sziget után (Huron-tó) feladni a tervet és visszatérni Victoria Harbourba. Anna már arról is tudósított, hogy szerencsésen partot ért... Tudom: a vejem nagyon készült egy komolyabb, erőt próbáló útra. Aminek, végre, eljött az ideje. De úgy látszik, mégis csak a kóstoló az, amit kimért neki a sors s amivel be kell érnie. De ha úgy vesszük, mégis három nap vitorlázás volt a bizonytalanban...

A vásárhelyi rádióban egész héten arról folyik a csevely a bemondók között (hogy kitöltsék a holtidőt): mi a helyzet az őszi eltevésekkel. Erről eszembe jutott a zakuszka eltevése. Tavalyról maradt még egy üvegecske. Azt ma-holnap elfogyasztom s jöhet az új. Máris hazacipelem a piacról a nyersanyagot.

Elekes Feri egy igen jó versét láttam viszont a Szabadságban (miután a blogján már olvastam), ajánlom az idelátogatók figyelmébe (Kényes kérdések Kányádi Sándorhoz).

(Toronto, augusztus 3-5.

Szobafogságon: a lábamat kúrálom. És közben a félbemaradt Matekovics-esszémet folytatom, majd be is fejezem. Ezzel mázsás kő esett le a szívemről.

Ilonkával a hazamenetelt tervezgetjük: mennyit ülünk Budapesten, melyik napon indulnánk haza. Közben Tamás is keres, mikor meggyógyul a lábam, még találkozunk egy délelőtt. Abban maradunk, hogy telefonon még egyeztetünk.

A vasárnap délelőttöt rászánom, hogy ágyban maradok. Így kötés nélkül gyógyulhat a lábam. Kissé börtön-íze van a dolognak, de talán megéri ennyi áldozat.

Zsóka jelentkezik Budapestről: ebédre hív azokra a napokra, amikor hazafelé utazunk. Enyhén őszies az idő, éppen jó a búcsúzás hangulatához. Ennek ellenére a magnólia másodszor is kivirágzott az idén. Csodáljuk az Annáék udvarán pompázó fehér virágokat.)

(276) Rájött, hogy nekem nem kell könyörögnie

2013. szeptember 5.

Látogatás a könyvtárban. Rendre megjönnek szabadságról az ottani ismerősök. November elejére beszélünk meg könyvbemutatót Daczó Kati két digitalizált könyvéről. Egyikük, a Megyecsinálók rendkívül időszerű lett most, amikor ismét készülnek szétzilálni a történelmi régiókat.

Ma bevásároltuk még, ami hiányzott a zakuszkához. Valahogy úgy jött ki az elképzeléseimben, hogy az idén a tök domináljon a zöldségösszetételben. Ilonka hevesen ellenezte ezt, de mert mégis csak én fogyasztom, az elképzelésem győzött. És a zakuszka nagyon jó lett.

V. Berci eljött hozzám, hogy megbeszéljük visszaemlékezéseinek szerkesztését. A kézirat első fejezeteit ismertem, kíváncsi vagyok, mennyire volt képes tartani a nyílt, közvetlen hangvételt. A kiadás esélyeiről beszélgettünk, nem sok jóval biztattam. A következő napokban nekivágok.

(Toronto, augusztus 6-8.

Lassan közeledünk látogatásunk végéhez. Még néhány nap és a jelek szerint utoljára látjuk azt a tájat. Azt a várost. S benne gyermekeinket, rokonainkat. Nem akarunk mindenáron kimúlni a földi életből, de személy szerint nem vállalkozom egy ekkora utazásra.

Tamással telefonon egyeztetünk: amennyiben lábam engedi, csütörtökön találkozunk a Rosedale metrómegálló melletti parkban. Ebédre Ágnes is megjön, tőle ekkor búcsúzom. Ebéd után elmegyünk egy üzletbe, hogy nekem nadrágot keressenek. Az igen nagy méretek otthon szinte nem is léteznek - itt viszonylag könnyen találok, 3 darab is horogra akad, nevetségesen olcsón.

Szerdán este laza hangulatú vacsora: flekkeneket sütünk és valahogy mindenki magába fordul, azt teszi, amihez a leginkább kedve van. Nekem csak a meditáláshoz van erőm - ezért sokszor belealszom a legváratlanabb pillanatba. Korábbi ittléteimkor jobban hasznomat tudták venni Annáék - most félig kívülállóként éltem át az eltelt heteket.

Ilonka elkezdett csomagolni. Ilyenkor nem jó bőszíteni - úgy teszek, mintha nem történne semmi, de bennem is ugyanaz zajlik, csak elfojtom.

Tipps ex-kandúr annyira hozzászokott munkarendemhez, hogy reggeli 5-kor némán vár az ajtó előtt: engedjem ki az udvarra. Korábban még nyávogott, de aztán rájött, hogy nekem nem kell könyörögnie.

Telefonálok Tamás öcsémnek: a terv szerint találkozunk. Alig pár percet várok a parkban, s már jön is lihegve Buksi, utána Tamás. Több mint egy órát beszélgetünk. Végre, annyi évtized után ismét megnyílik előttem. Mostanig nem járt otthon - azt fontolgatja, hogy talán a következő években Erdélybe látogat.)

(277) Lobog a két füle a lelkesedéstől

2013. szeptember 6-7.

Péter szorgalmasan folytatja walesi (gyalog)útját a tengerparton. Esténként felpakolt fotói engem is odaröpítenek. Fantasztikus felhőjátékok a tenger fölött!

Anna beszámolt Andrea unokánk egyetemi városba költöztetéséről, az első benyomásokról. Még egy-két év és lassan mindenki felnő körülöttünk.

Lassan befejeződik a központ kiépítése a városrendezési tervek szerint. Minden jó és szép - tartóssága eléggé kérdőjeles. A korszerű elegancia sajnos, erősen sebezhető.

A pénteki román-magyar vébéselejtező úgy vonult át a fejünk fölött, mint egy vihar. Szerencsére nem járt nagyobb "megrázkódtatással", mint bárhol a világon, ahol a drukkerek kemény magja próbál diktálni idegen közegben. A botránykeltőknek jó bunyó volt, a rendőrségnek formában tartó gyakorlat.

(Toronto-Budapest, 8-11.

Minden becsomagolva, de azért újra ellenőrizzük, mennyire maradtunk beljebb a súlyhatárokon. Telefonálok Tamásnak, hogy lábra tudok állni, s találkozzunk a megszokott helyen, a parkban. Buksi már messziről rohan felém - lobog a két füle a lelkesedéstől. A búcsúra tervezett másfél óra úgy elrepül, mint a semmi: Tamás annyi évtized után most váratlanul megnyílt, elmenetele előtti évekről, pályakezdéséről beszélt. Történeteire mind emlékeztem, de jó volt hallani ugyanúgy, az ő szájából s megállapítani, hogy a lényeg bennem is megőrződött.

Utolsó előtti napon Tipps szokatlanul korán ébreszt. Éhes. Utolsó utam a boltba: kenyeret veszek. Szeretem ezt az olasz boltot: ha egyéb sokszor nem is, de a kenyere mindig friss. Vagy nincs is. Ami a polcon marad, arról nem beszélek - az a kutyának se kell. Az a "választék".

Utolsó esti beszélgetés a tornácon. Gabi is megérkezik, még egyszer megmérjük a csomagokat, megvonjuk az ottlétünk mérlegét - pozitív.

Szombaton minden símán ment a reptéren: helyeket megkaptuk, csomagokat leadtuk, elbúcsúztunk, a várakozás tűrhető volt, csak Varsóban volt némi fejetlenség a kapuk kiírása körül, de "minden jó, ha a vége jó". Attila és Péter vártak Ferihegyen - ájult melegben. Hazamentünk Attilához, hűsöltünk, meséltünk...)

(278) Nem is a variánsokon, hanem a lista gazdagításán van a hangsúly

2013. szeptember 8.

A torontói feljegyzésekkel immár végeztem. Már a hazajövetel óta is közel 3 hét telt el. Kissé szűkmarkúan mértem soraimat - a lényeg rögzítve van. Hangsúlyosan családi látogatás volt ez, a szó legteljesebb értelmében. És ezt a szerepét maradéktalanul betöltötte. Igazából most éreztem először fizikai valóságában, hogy milyen kerek, összeérő és nagyjából egy srófra járó ez a fránya világ.

2013. szeptember 9.

K. Francisko elküldte korrektúráit a kétnyelvű JA-kötethez. Még gondolkozom, hogy bevezető tanulmányát lefordítsam-e. Valahogy óvnám magam a fölösleges munkától, de aztán meggyőzöm magam: ez azért a versekhez tartozik, a fordítói értelmezéshez. Talán holnap nekikezdek.

Még tart az arany ősz. Péter utolsó kiránduló napja. Holnaptól már megint a munkával van elfoglalva Angliában.

2013. szeptember 10.

Elkészültem a JA-könyvvel s a bevezető fordításával is. D. Lacihoz átküldtem az este - még a héten felkerülhet a MEK-re. Saját használatra azért összeállítanék egy bővebb antológiát, más fordítók elérhető variánsaival. A véletlen úgy hozta, hogy nagyon kevés köztük az átfedés - így nem is a variánsokon, hanem a lista gazdagításán van a hangsúly.

Orvosnál, következő negyedévi gyógyszeradagért. És a hajvágás is esedékes lett - még június elején nyiratkoztam utoljára. Igaz, lassan már nem lesz ami nőjön, de amíg van...

(279) Szavatartása sokat ér nekem, ebben a bizonytalan világban

2013. szeptember 11.

Fontolgatom az idei csípős paprika eltevést. Először is körülnézek a piacon, milyen az idei felhozatal. Aztán majd döntök.

Napok óta rostálom egybe a verseimet. Pillanatnyi ihlet volt csupán, aztán belevágtam. Arra jó, hogy kissé elszámolok magammal - emlékeken, halványuló benyomásokon, hangulatokon túl.

2013. szeptember 12.

Az időjárás jelentések mindegyre gyökeres időromlásról beszélnek. Ez be is következett Dobrudzsában, Galacon, Moldvában, de itt maradt minden a régiben. Talán a felhők tornyosultak kissé jobban, de meleg van, kellemes őszi...

Ilonka és a barátnői kirándulni készültek a Gyimesekbe, de a borús előrejelzések miatt nem merték bevállalni az indulást. Most bánják...

Találtam egy helyet a piacon, ahol kilóra válogatott paprikát vásárolhatok. Próbából veszek egy tucatot. Egészen jó, csíp és zamatos. Holnap megveszem az eltenni valót.

2013. szeptember 13.

Itt van elmosva az egész, üvegekre várva. Közben megjött a MEK-től a hír, hogy felkerült a József Attila válogatott román és magyar nyelven. Drótos Laci szavatartása sokat ér nekem, ebben a bizonytalan világban.

(280) Meg kellene húzni a vonalat

2013. szeptember 14.

Lassan tető alá kerülnek az Összegyűjtött versek. Nehezen hiszek a szememnek, de így igaz: ezzel, azt hiszem, valamit lezártam. S amit nem értettem meg korábban, most már elképzelhetőnek tartom magam arra a helyzetre, hogy ellenálljak az írás ingerének, amennyiben az nem túl erős és határozott. Furcsa, hogy ezeket éppen én írom most le, de minden gondolatnak, helyzetnek meg kell érnie ahhoz, hogy elfogadjuk és elismerjük az érvényességét. Most így, egy kupacban látva azt, amit az ember a líra terén elkövetett egész életében, elfogja a telítettségi érzés: meg kellene húzni a vonalat.

Amúgy hétvége. Csöndes őszi idő, takarítással. Estére Péter hazaérkezett Londonból.

2013. szeptember 15.

Beszélgetés Péterrel. Elmondja utazása rövid filmjét, velejét. Így érthetőbbé válnak a képek is, amiket már ismerünk.

Megnézem a paprikákat - a dunsztban ülnek. Egyelőre még ülhetnek, mert az üvegek még melegek. Holnap reggelig lassan kihűlnek. Délután volt egyetemi kolléganőnkhöz, B. Gittához megyünk, a találkozóról készült fotókat visszük ajándékba. A szokásos emlékidézés.

E. Feri átküldte nemrég kinyomtatott könyvének borítóját. Alig várom, hogy kézbe fogjam. Tudom, hogy ez egy fontos esemény az életében. Felesége, Piroska támogatta a könyv magánkiadását. Átérzem, mit jelentett a számára kivárni ezt a pillanatot. Engem viszont személy szerint zavar annak a tudata, hogy ha megjelenik egy könyvem, az ott áll a hátam mögött, felstószolva és ide-oda ajándékozáson kívül (annak is van egy határa) nincs mit kezdenem vele.

2013. szeptember 16.

Mielőtt eltenném a paprikákat, megörökítem őket egy csoportképen. Jól néznek ki - szerintem. Ha legalább ilyen jók is, akkor nincs baj.

Délután irodalmi esemény a könyvtárban: Jordán Tamás szaval, Füzfa Balázs beszél (a versről), a Sebő együttes meg verset muzsikál. A szervezők elszámították magukat: a terem megtelt, de még egy annyian rekedtek kinn. A vendégek elvágták a gordiuszi csomót: két előadást tartottak. De a rossz érzés, a csalódás így is nehezen oszlott az emberekben.

(281) Bicikliverseny készül? - de hát az már lecsengett

2013. szeptember 17.

Meghosszabbítjuk a biztosítást a lakásra. Szívből kívánom, hogy a biztosító társaság gazdagodjon meg belőle, és ne én lássam a "hasznát". Manapság olyan könnyen jön a kár, hogy félek is egyáltalán megidézni. Este mutatják Acapulcót - ki ne vágyna ott nyaralni? De akik éppen most voltak ott, két hurrikán foglyai lettek. Befizettek egy látványos katasztrófára s még csak haza se tudnak utazni...

2013. szeptember 18.

A város különböző pontjain henger alakú szalmabálák jelentek meg, festői rendetlenségben és elrendezéssel. Mindenki találgatja, mi célt szolgálnak (bicikliverseny készül? - de hát az már lecsengett augusztusban, a nagy Székely Körverseny címén), aztán kiderül: szeptember végén a fiatal gazdák szakmai egyesülete készül tanácskozásra és arra az időre be kívánják hozni a falut a városra - történetesen ebben a formában. Valakik nem érthették meg a szándékot, mert az egyik éjszaka a főtéren felgyújtották az installációt. Történetesen egy traktort ábrázolt...

2013. szeptember 19.

Viharfelhők bolyonganak, de csak este indul el némi eső. A szél viszont kegyetlenül seper...

Újra szülte magát a Hargita megyei képzőművészeti tárlat. Ezúttal Hargitai szalonnak hívják. Érdekessége, hogy nagyrészt a fiatal képzőművészek neveztek be alkotásokkal - igaz, a téma is olyan volt: A káosz architektúrája. Nekik határozottan fekszik. A díjazottak is kivétel nélkül körükből kerültek ki - az egy D. Pistát kivéve, viszont ő csak erkölcsi elismerést (különdíj) kapott. A többiek pénzt is...

Az egyik sarokban fából készült tejesedény magaslott, telistele érett, illatos szilvával. Mindenki megbámulta, de senki se mert enni belőle. A címe: Tej és szilva...

(282) Lehetőleg nem gondolok túlságosan előre

2013. szeptember 20-28.

Amit a kórterem ablakából láthattunk: a somlyói kegytemplom bejárata

Zsugorított napló(lap), hiszen az eltelt hét valahogy "hét a hétben".

Huszadikán délután hirtelen magas láz: 39,5. Fáj minden tagom.

Vasárnap délelőtt kb. egy órás hidegrázás, ismét magas láz. Később hasmenés. A láz csökken, a többi marad.

Hétfőn délelőtt még kiadós hányás is - teljes a rosszullét és a rossz közérzet. Családorvos szabadságon, megyünk a helyettesítőhöz. Az nem tudja mire vélni a szimptómákat, bélelzáródást tippel és elküld a sürgősségire. Ott több órás várakozás eredményekre (vérvizsga, röntgen), kisütik, a csíksomlyói fertőző osztályon a helyem. Szomszéd visz a kocsiján, mindvégig velem marad Ilonkával. A somlyói osztályon kikönyörögjük, hogy hazamehessünk, összeszedni a befekvéshez szükséges holmikat. Egy óra alatt fordulunk is.

Este 9-től éjjeli fél háromig 4 flakon perfúziót eresztenek belém. Használjam előszeretettel az ágytálat és a kacsát.

Éjféltől kerül még egy sorstárs a 6 ágyas nagy szobába (menasági középkorú férfi), őt reggelig perfúziózzák. Egész éjjel ég a villany. Nem tudom, hogy és mennyit aludtam, reggel 5 után már jöttek lázat, vérnyomást mérni. Rengeteg gyógyszer, vérvétel, antibiotikum. Érzem, nem vagyok a magam ura, lassan szétesek.

Olvasok, rádiót hallgatok. Ez a legbiztosabb menedék.

Kedden röntgenfelvétel, majd diéta, diéta, diéta. A koszt gyenge, egyhangú, de a mi állapotunkhoz képest éppen megfelel. Étvágy nincs, mintha minden visszajönne.

Aztán valahogy visszaáll az emésztési lánc - ismét minden jó lesz. Láz nincs, kezdek türelmetlen lenni, mennék haza. Úgy néz ki, csütörtökön ki is írnak, de a főorvosnő valamiért mégis gyanakszik valami összenövésre, annak kivizsgálását kéri. Azzal szabadulok, hogy vállalom: majd a magam módszerei szerint oldom meg a problémát.

Csütörtök délután újra itthon. V. Berci időközben érdeklődni kezdett az ügyem iránt, Vásárhelyről telefonon keresztül szervezi a vizsgálatot, amire a jövő héten kerülne sor. Addig diétázok, pihenek, épülök. És lehetőleg nem gondolok túlságosan előre.

Egyelőre ágyő, feketekávé, ágyő, csípős paprika! Szép volt veletek - talán még látjuk egymást!

(283) Időnként készült egy-egy nagy juhászpuliszka

2013. szeptember 29-október 1.

Pihenés, olvasgatás, lázas semmittevés.

Ellátogatok a városba költöztetett "faluba". Ügyesen kitalálták D. Dénesék és a fiatal gazdák, igazi hétvégi látványosság. Főleg a gyerekeknek. Sok állat, sokfajta gép, mindegyikhez hozzá lehet nyúlni! Kedves szórakozás: a szénaboglyában való ugrálás, majd mikor teljesen letiporták, akkor behúzódni a szénába és ott melegedni. A bejáratnál kászoni üstbe főtt pityókát és almalevet kínálgattak. Időnként készült egy-egy nagy juhászpuliszka és helyben dagasztott kenyér is.

Hétfőn korán felballagok a szívdoktorhoz. Nem vagyok a listán, de remélem, bejutok. Minden letolást elviselek, sikerül várólistára kerülnöm. Végül is formaságnak bizonyul az egész, de legalább a félévi ellenőrzésen is túl vagyok. Majd márciusban mehetek vissza.

Kedden hasonló módon járok a családorvossal is. Részéről minden OK. Este volt apa- és anyatársunk halálának emlékére tartott mise a taplocai templomban. A hegyekben lehullt a hó, lent egész kedden esett az eső. Téliesen öltözünk, hideg volt a temetőben és a templomban egyaránt.

Este M. Attila röntgenorvossal tárgyalok: csütörtökre vár, ami azt jelenti, hogy holnap, szerdán meg kell hogy legyen az előkészítés. Gyakorlatilag szinte két napos koplalást jelent. Meg többszöri beöntést. Brrrr...

(284) A "nagy gyanú" nem igazolódott

2013. október 2.

A koplalás jegyében telt el. Azaz nem éppen, mert ebédre még megettem a levest és a tökfőzeléket, de szigorúan átpasszírozva, hogy délután aztán könnyen kitakarodjon.

Fél háromkor az első beöntés: fél óra alatt kipucolt belőlem majd mindent. A többit az este 7 órás kezelés, ami már komolyabb görcsökkel is járt. Mindkét esetben elgyalogoltam a kórházig és vissza.

Este telefon M. Attila doktornak, utolsó egyeztetések. Nagy nehezen kaptunk csak báriumot, amennyi kellett. Az utolsó pillanatban hozta meg a beszállító.

2013. október 3.

Korai kelés. Kaját csomagolunk s kissé szorongva ülünk vonatra. Éppen világosodik odakint. A vonatban förtelmes hőség, de ha nekivetkőzünk, meg lehet szokni. Végig egész úton szállingózik a hó, amerre járunk. A hegyek körben havasak. Gyergyószentmiklóson taxiba ülünk, pontban leszállunk a kórháznál. Az orvos már vár. A vizsgálat nem tart egy óránál többet, de ebben benne van a vetkőzés-öltözés-az eredmény kiértékelése.

Dr. M. Attila megnyugtat: a "nagy gyanú" nem igazolódott, van valami a vastagbélen ugyan, a nyálkahártya helyenkénti kitüremkedései, amelyek begyulladhatnak, de ezt műtét nélkül is jól lehet kezelni, elviselhető panasz. Óvatosabban kell majd enni. (Amit jósoltam: a csípős paprika, a bors, de még a koffein is, maradjanak távol az étrendtől.)

Négy felvétellel illusztrálta megállapításait, amit CD-n viszek magammal. Otthon több példányban is biztonságba helyezem a számítógépem különböző rekeszeiben és adathordozókon is.

A vonatindulásig hátralévő időt városnézéssel, üzleti bolyongással ütjük agyon, veszünk egy asztali lámpát Ilonkának (ugyanolyat, mint az elromlott régi volt...) Éhes vagyok, de csak apró falatokban pótolom az elmaradt táplálékot.

2013. október 4.

Első utam a családorvoshoz vezet. A röntgenorvoséhoz hasonló véleményen van, felír egy szerinte a bélmozgást elősegítő gyógyszert, majd megegyezünk, hogy 1-2 évente megismételjük a vizsgálatot.

Próbálok visszazökkenni korábbi hangulataimba, életmódomba.

(285) A hűtlen hűség módszerét gyakorlom

2013. október 5-11.

Ez a pár nap úgy eltelt, mint a semmi. Igazából felszabadultam. Szombaton-vasárnap némileg még lázasnak éreztem magam, s szaporán mértem is a hőmérsékletemet, de aztán ez is elmúlt és visszatért a nyugodt alvás.

Visszaálltam a munkába. Hétfőn nekikezdtem V. Berci könyve szerkesztésének. Elejétől a végéig újra rendezem, még akkor is, ha a helyén találok valamit. Úgy teszek, mintha nekem kellene megírni a könyvet a meglévő nyersanyagból. Közben pedig nagyon ügyelek, hogy lehetőleg százszázalékosan felhasználjak stílust, szöveget, sorrendet. A hűtlen hűség módszerét gyakorlom, úgy érzem, sikerrel.

Szerdán a számítógépem makacskodni kezd. Szövegszerkesztés közben szinte lefagy, a programok beindulnak, de nem nyílnak ki, a processzor 100 százalékosan leterhelt, a gép felforrósodik. "Rég" nem volt semmi baj, "ideje", hogy valami e téren is történjen. És pont most, a nagy munka elején! Pár napomba beletelik majd, amíg sikerül rávennem a szerelőt, hogy szakítson időt rám.

Berci kedden telefonál: meghalt Tőzsér Jóska, Kolozsváron. Útban Budapest felé. 69 éves volt, csütörtökön temették a csíkszeredai régi (állomás melletti) temetőben. A kis temetőbe a gyászgyülekezetnek csak egy része fért be, sokan kintről nézték a történteket. Az enyhe őszi időből a temetés kezdetére tavaszi zápor lett, amire nem sokan voltak felkészülve. Sokan elrohantak köpenyt, esernyőt szerezni. Akinek csak valamilyen kapcsolata volt a Pallas-Akadémiai kiadóval, az igyekezett ott lenni. Az erdélyi magyar politika krémje is jelen volt.

Csütörtök este sikerült kifognom a gépen: amikor a leterhelés beállt, kiiktattam a legtöbb memóriát fogyasztó programot és akkor tudtam szöveget szerkeszteni. "Csak" a hangkártya működése látta kárát. Nem lehet most zenélni, filmet nézni, videót hallgatni. Nyugodt sem vagyok teljesen, de legalább még sem vagyok teljesen tehetetlen. A szerelő szombatra, 12-ére ígérte eljövetelét. Várom, mint a karácsonyt.

Jövőre lesz száz éve az első világháború kitörésének. Érdekes tanulmányhoz gyűjtöm az anyagot a huszadikszazad.hu-nak, egyelőre inkább a korabeli archív fotóanyagot gyűjtögetem, szkennelem.

(286) Egyébre nem is futja a türelmemből, legfeljebb olvasásra

2013. október 12-15.

Takarítás. Hét végi mindenféle. Ilonka útra készül, hamarabb indul nálam.

Szerelő megjött szombaton 2-kor, késő délutánig kínlódott, de nem jutott túl messzire, max. konfirmálta az általam megállapított panaszokat és hogy miként lehet részlegesen kiiktatni azokat (ideig-óráig). Azzal váltunk el: még töpreng a dolgon, pár hét múlva visszanéz.

Vasárnap Ilonka elutazott. Gőzerővel folytattam V. Berci kéziratának szerkesztését. Egyébre nem is futja a türelmemből, legfeljebb olvasásra (Dan Brown Infernóját olvasom - nagyjából a Da Vinci kód receptjére bonyolódik a cselekmény - természetesen, más "filozófiával").

Hétfő délután találkoztam ifj. Matekoviccsal. Elhozta az apjától maradt Szovjet Irodalmakat (egyeztetésünk alapján). Kellemes napsütésben ismerkedtünk, mesélgettünk terveinkről, gondjainkról. Abban egyeztünk meg, hogy K. Józsefnél kezdjük a Matek-könyv kiadásával kapcsolatos puhatolózást (mit lehet-érdemes tenni egyáltalán). Estig ismét a V. Berci könyvön kotoltam.

Amúgy eseménytelenek a napok. Lassan összeszedem az utazáshoz szükséges holmikat. Kenyeret vásárolok, összeírom a tennivalókat.

(287) Várdombokra fel, majd le...

2013. október 16-28.

Tizenkét napos tekergés. Pesten és az Őrségben. Majd vissza. Szentgotthárdon foglaltunk szállást, a városon kívül (Zsida Termál panzió), miként korábban is, Attila ült a volánnál s volt vezetőnk-idegenvezetőnk. Péter volt a szervező, mi Ilonkával a haszonélvezők.

A fiúk állították össze a másnapi útitervet, így történt meg, hogy az ott töltött négy nap alatt megfordulhattunk - a táborhelyet nem számítva - Őriszentpéteren, Grácban, Weizban, Gössingben (Németújvár), Ptujban, Mariborban, Lendván, ismét Őriszentpéteren, majd ismét Gössingben, Kőszegen, a szombathelyi arborétumban, s ahogy fogytak a napok, az órák, már terveztük a tavaszi expedíciónkat Szegedre és környékére, amerre ihletünk diktálja.

Reggelente svédasztalnál tankoltunk, dél felé néhány gyümölcsöt bekaptunk, majd este hat óra felé kerestünk egy-egy hangulatos vendéglőt, ahol elfogyasztottuk a napi fő étkezést.

A fiúk szorgalmasan fotóztak, mi jókorákat gyalogoltunk, várdombokra fel, majd le, az ősz velünk tartott, s mielőtt hazautaztunk volna, még felruccantunk egy szombat délelőtt a Normafához, majd onnan a Jánoshegyi kilátóig sétáltunk, sok-sok budapesti társaságában, akik a vénasszonyok nyara utolsó napjait használták ki.

(288) A busz a szokott időben indul

2013. október 29-november 1.

Szinte megállás nélkül a V. Berci kéziratát fésülöm. Utazás közben sikerült nyersen befejeznem, most meg finomítom, helyesírom, a képeket válogatom hozzá, közel háromszázas bázisból. Csütörtök estére megvagyok a szöveggel, pénteken este már az illusztrált változatot is "postázom".

E. Feritől kaptam néhány levelet. Verskötete is megjelent, papírban. Boldogan jelentette, hogy megtalálta a címemet, hogy példányt küldhessen. Ami nem jó: Piroskáról rossz híreket közölt. (Saját magáról már nem is mert, csak visszafogottan írni.)

Péntek reggel kis fenyőkoszorút viszek ki anyámék sírjához Csíkszentkirályra. A busz a szokott időben indul, a sofőr is az ismert, régi, tréfálkozó úriember, akit mindenki megszólít és megsüvegel. (Igazi tótumfaktum). A temetőben már sürögnek a fekete ruhás élők. A gyep lenyírva, a szemétlerakó körül tisztaság, rend. Az évekkel ezelőtt tapasztalt szeméthalom nincs sehol. Fényképezkedek, leseprem a sírt és környékét, odakötöm a koszorút a sírkőhöz, gyertyát gyújtok, s a visszatérő autóbusszal meg is térek.

Ezzel beindult a november is. Naponta áthatolhatatlan ködök.

(289) Magam is falakba ütközöm

2013. november 2.

A magyarországi tévékben mindegyre azt hangsúlyozzák, hogy ma van a Halottak Napja. Teljes a konfúzió immár november eleje körül. Szerencsére, az emberek a saját maguk megszokta időszámításhoz igazodnak és nem ahhoz, amit időnként, kegyesen, megszabnak nekik.

Cikket készülök írni az RMSZ halottjairól, annak apropójára, hogy egy éve hunyt el F. Gábor kollégánk. A téma kényes, de ideje hozzá nyúlni, hiszen egyre többen vannak, akik maholnap lelépnek. Legalább ennyi jel maradjon utánuk - egy hivatkozással több. Ha már a lapok rendre süllyesztőbe kerülnek.

Elkészítem a Szász János sztorit a Kisebbségben számára. Ez is régi adósság: nyersen már összeállt egyszer az Urszuban, de azóta belepte a por. Este sikerül postázni.

2013. november 3.

A halottas cikk nem hagy nyugodni. Szinte bekezdésenként szülöm meg. Nem akarom túl se lihegni. Ilyenkor hajlamos rá az ember.

Este megkeres B. Imre - Labis ügyben. Az Urszuban bukkant a sorozatra. Abból is az érdekli, hogyan lehetne hozzáférni a költő magyar barátjának (Portik Imre) román nyelvű memoárjához. Kérdése-kérése jogos, de amikor a témát próbáltam felgöngyölíteni, magam is falakba ütköztem - csak hivatkozásokra, másodkézből elmondottakra találtam. Legújabban pl. egy olyanra, hogy Portik úgymond szekus tiszt volt és feladatból barátkozott a költővel... De már nincs kit megkérdeni, az illető állítólag a kilencvenes évek óta halott. De valaki úgy tudja, van egy tanárnő huga, aki még él... Nyomozza ki, akinek van rá ideje!

Éjfél előtt a maszol.ro válaszol: elfogadták a halottakról szóló cikket. Ugyancsak éjfél előtt: V. Berci visszaküldi az átnézett kéziratot. Ez azt jelenti: a nagyján túl vagyunk!

(290) Hozzáírjuk az eddigi veszteségekhez és megyünk tovább

2013. november 4-8.

Elkészültem a V. Berci könyvének fotóanyagával is. Most már tényleg hogy apróságokon múlik a végső összeillesztés. Örvendetes minden olyan pillanat, amikor egy alkotás egységes egészként, átláthatóan áll az ember előtt. Ehhez most nagyon közel járunk.

Annál elkeserítőbb, ami az urszu 2 gyűjtőhonlappal történt, amihez igyekeztem összeterelni blogjaimban szanaszét fellelhető legfontosabb írásaimat, blogtól a prózán és versen át egészen a műfordításig és a számomra kedves (érdekes, tanulságos stb.) versek gyűjteményével, a Verskeresővel. Ott akartam összefüggően, évekre tagolva elhelyezni a Visszaszámlálás eddigi anyagát is. Mikor éppen elrendeztem a 2011-es és 2012-es évet, pár napja nem jelenik meg az oldal, mintha zárolták vagy törölték volna. Mivel ingyenes használatról van szó, még csak nem is lázonghatok nyilvánosan. Sz. Zoli, aki intézte, jó ideje mondja, hogy fektessek bele valamennyi összeget, hogy biztosítsam a sérthetetlenségét, de tart a magamnak adott szavam: nem várok el írásaimért semmilyen anyagi ellenszolgáltatást, de olyan hülye sem leszek, hogy nyilvánosságra hozataláért még külön fizessek is valakinek, akinek semmi köze hozzá! Ezt is hozzáírjuk az eddigi veszteségekhez és megyünk tovább!

Csütörtökön este sor került az idei első bérletes színházi előadásra. Gogol A revizorját játszotta a helyi csapat. Frissen, jó hangulatban, ízlésesen és maian. Ez a darab, amelynek nincsen főszereplője, viszont lehetőséget ad 6-8 színésznek, hogy emlékezetes karakter-alakítást nyújtsanak benne, valósággal feszül a benne rejlő komikumtól és paradoxonoktól. Olvasni is élmény, hát még színpadon látni!

Az idő még mindig nem romlott el annyira, hogy beálljon a völgybe a zimankó. Reggel köd, délben-délután napsütés.

Péntek délután ellátogattam a fotósuliba. Amikor Magyarországra utaztam, akkor indult az újabb tanfolyam, most már a vége felé járnak. Megegyeztem Á. Gyulával, hogy jövő hét végén a számítógépes feldolgozás leckéit végig követem. Számomra mindig az a leghasznosabb.

(291) Akit érdekel, úgy is fölfedezi magának a nem túl bonyolult blogtérképet

2013. november 9-14.

Zsúfolt, mozgalmas napok. Öröm és üröm keveredése bennük,

Öröm, mert Vasárnaptól szerdáig, Székelyudvarhelyen megoldódni látszik az Ilonka eddigi szürkehályog panasza. Húsz perces-félórás korszerű műtét után tisztán lát a korábban homályos rajzú szemével. S mindez minimális szenvedéssel; azt is inkább a kórházi bürokrácia okozza: a beutalás, a sorban állás, a kiszolgáltatottság érzése.

Eddigi napjainktól némileg távol, más közegben inkább csak utazóként teltek napjaim. Időm volt eltöprengeni azon a veszteségen, ami ért a honlapom "elsüllyedésével". Hazaérve, várt Sz. Zoli levele, amelyben őszintén sajnálja a történteket, de nem fűz hozzá különösebb magyarázatot. Ez van, cselekedni próbálok. A honlap egy korábbi, időszaki meghibásodásakor nyitott blogszerű gyűjtőoldalt, az urszukettő-t fogom a továbbiakban aktiválni, oda menteném át mindazt, amit irodalmi honlapomon összegyűjtöttem. Sajnos, nem mindig dolgoztam kettős könyveléssel, így nincs mindenről másolatom, de most ki a fenét érdekel a "teljesség"? A fő, hogy a Főoldalról máris elérhető (olvasható és letölthető) valamennyi kötetbe szerkesztett munkám, s rendre fölkerülnek a nagyobb írástömbök is.

Leginkább a Minden napra 1 fotót bánom, amelyből összegyűlt már vagy ötszáz képre rúgó galéria. Most újra kezdem az említett urszukettő-n, s a galériát egyelőre a napi fotó alatt helyezem el, amelynek képei rákattintással, egyenként szemlélhetők meg. Tovább nem is magyarázkodnék - akit érdekel, az úgy is fölfedezi majd magának a nem túl bonyolult blogtérképet.

Hét végén ülök le V. Bercivel véglegesíteni a könyvét, közben nekiláttam M. Jóska barátom ötödik recenziógyűjteménye szerkesztésének is. És befutott a könyvtárból a november 27-ére tervezett olvasótalálkozó meghívója, amikor D. Katit és S. Pistát interjúvolom meg a Visszajátszás és a Megyecsinálók című MEK-kötetek kapcsán.

Ja, igen, le kellett dobnom gépemről a szkájp programját: agresszív módon telepedett rá a gép memóriájára, minduntalan lefagyasztotta a gépet, használhatatlanná vált. A nagyokosok addig "fejlesztik" az internetet, amíg sikerül egyszer szétverniük...

(292) Nehezebb kiheverni a sokkot, mint gondoltam volna

2013. november 15-20.

Úgy látszik, nehezebb kiheverni a sokkot, mint gondoltam volna. Nem bánkódok túlságosan, de valahogy kedvem szegődött - nem fűlik a fogam a blogoláshoz. A fotótanút már hetek óta hanyagolom. S mit ad az ég, éppen most írta be valaki megjegyzésként, hogy többedmagával címgyűjtő blogot indítottak mindenféle témában, s az enyémet is beválogatták (a fotó rovatba) - van ellene kifogásom? Hát nincs...

Csak nevetséges így az egész. Bár az is igaz, hogy rengeteg anyag összegyűlt már 2009 óta, akár ülhetnék a babéraimon is.

Kicsi Matek vigasztalna: jelentkezett, hogy ha visszaszerzem az elveszett honlap adatbázisát, ő megmenti. Hiszek neki, de most már nem akarom. Eltemettem magamban a "halottat", most már zavarna minden "feltámadás".

V. Berci könyvével elkészültem, az utolsó fázisban kis kapkodás lépett fel, javítás javítást követett, végül megegyeztünk, hogy előbb megjelenik a nyomtatott változat,s majd akkor beszélünk csak a MEK-ről.

M. Jóska könyve következett a sorban, egyenletes ütemben haladok vele - jól megszerkesztett, alapos munka, kevés a gond vele.

Szerdán felkerestem D. Katit, két digitalizált munkájával kapcsolatban 27-én lesz bemutató a könyvtárban, megbeszéltük a forgatókönyvet. Az egyik könyvnek társszerzője van, S. István, őt is meghívjuk. Sőt, talán a kiadónak is illene ott lennie, aki annak idején felvállalta a Szemtanú könyveket.

Egyszóval: könyves gondok. Egyéb semmi.

Ja, és Ilonka ellenőrzésen volt a szemműtét után. Minden rendben. Valamikor talán bevállalhat egy másik műtétet is, a másik szemén.

(293) A szöveggel teleírt pannók nem igazán vonzóak egy múzeumban

2013. november 21-26.

Lélekben már a szerdai könyvtári találkozó körüli gondolatokkal foglalkozom. Meg azzal, hogy minél hamarabb visszaépítsem honlapom anyagának zömét. Ez utóbbi, meglepő módon, könnyebben sikerül, mint hittem volna. Egyrészt a Matekovics gyerek besegített egy adag visszanyert (ő tudja hogy) kézirattal, s az is kiderült, hogy szinte teljes a számítógépes archívumom is, s az új megoldások is szinte maguktól kínálkoztak. Az egy valami, amit egyelőre félretettem: a honlap Fotó rovata. Ahhoz majd igyekszem más megoldást találni. A többi máig szinte kivétel nélkül túlélte a "kalandot".

Vasárnap - a megszokott eseménytelenséggel szemben - délelőtt benéztem az újabb HMKK-fotótanfolyam zárónapjára. Szorgalmasan készülődnek a vizsgára, ami 29-én lesz.

Délután végre felkerekedtünk és elmentünk a múzeumig - Kós Károly világa és a rovarok kiállítása várt reánk - de annyira, hogy a személyzeten kívül csak mi voltunk az egész múzeumban. Az ott reánk hulló információözön jó volt ahhoz, hogy rácsodálkozzunk a világra. A Kós tárlat kissé belterjes volt, kimondottan írástudóknak. A jobbára szöveggel teleírt pannók nem igazán vonzóak egy múzeumban. Könyv formájában, otthoni meghittségben szívesen elolvassa az ember, amin a múzeumban csak átsiklik. Magyarán: a szemnek tetszetős volt, de az észnek szegényes.

Este a Himalája expedíció sorozat életben maradt két alapítója, Kollár Lajos és Mécs László tartottak vetített előadást az Erőss Zsolt halálával megszakadni látszó magyar túrasorozatról. Az előadók kínosan vigyáztak arra, hogy kegyeletileg semmit se róhassanak fel nekik. Elkerülték konfliktusaik részletezését Zsolttal, tartalmas, kb. másfél órás filmet vágtak össze, s ügyesen váltották egymást a hangos, rögtönzött kommentárban. A teremben majdnem összegyűlt annyi közönség, mint Zsolt esetében szokott, de a hangulat merev és protokolláris maradt. A végén a szabad kérdések-szabad feleletek rész is erőltetettre sikerült. Lesz-e még hasonló találkozó? Ki tudja? Valahogy a kohéziós erőt láttam eltűnni az expedíció szelleméből...

Erőltetett menetben közben megszületett az újabb esszé (Fiúk - mundérban), amivel még kiegészítem most összeálló kötetemet (Széllel szemben). Elküldtem M. Jóskának a megszerkesztett kéziratot - a napokban annak is vissza kell érkeznie.

És közben hétfőn, bátortalanul bár, de a havak megint behavazódtak. Hozzánk csak a tél szele sepert be.

(294) A gyertya nem gyertya, csak a hideg valódi

2013. november 27-december 2.

Szerdán sikerült könyvbemutató a könyvtárban. Sikerült fölkelteni az érdeklődést az e-könyvek iránt.

Nagyjából végeztem a webhely újjáépítésével. Talán még gazdagabb és áttekinthetőbb, mint az eddigi. Különösen a könyvek közvetlen felrakása nagy előny. Ugyanakkor megoldottam a Minden napra 1 fotó-t is - a régit lezártam és új sorozatot nyitottam.

Elkészültem a Széllel szemben c. kötetemmel, ami még nem került fel a MEK-re (korrektúráznom kell), de munkapéldánya már elérhető az urszu kettő-n. Az utóbbi idők prózai-riportos munkáit összegzi, megválogatva természetesen.

Pénteken elballagtak a 10. fotósuli hallgatói. Elvégeztem a szokásos közvéleménykutatást, megírtam a tárlathoz szükséges körlevelet, de máig csak 3-an válaszoltak konkrét küldeményekkel. Így nem hiszem, hogy sikerül a végére járni...

Vasárnap este kimentünk a Majláth térre, az alkonyatba, adventi gyertyagyújtásra. Ugyanaz a rituálé, mint tavaly. Semmi új. Az ember nem lát semmit, a gyertya nem gyertya, csak a hideg valódi. Csontig hatol. Haza is pucoltunk gyorsan.

Hétfő este a kolozsvári színház Leonce és Léna darabját néztük meg. Nem voltam tőle elragadtatva. Azon kívül, hogy állandóan telefüstölték a színpadot illatos köddel (a fényekhez kellett?), mesterkélt és gépies volt az egész játék. Minden ki volt számítva, végre volt hajtva, a lényeget viszont nem értettem: miért kell ezt nekem egyáltalán néznem? A színészek is teljesen személytelenek voltak, akárki behelyettesíthetett volna akárkit.

(295) A válasz hamisra sikerült

2013. december 3-5.

Napok óta ígérik a havazást, de hidegen kívül egyéb nem tapasztalható. Maximum felhők. És sárga foltok az előrejelzési térképen.

Péter a hét végén innsbrucki kiruccanásra készül. Vonattal megy, körülnéz, aztán ugyanott visszajön. Vonzza a síparadicsom. Bár sízni nem tud. De - az is egy része a világnak. S nem is a legmegvetendőbb!

Ezen a héten színházat "ettünk", méghozzá nagykanállal. Hétfő után, kedden Bogdán Zsolt Dsida estjét néztük meg; én inkább kísérőként voltam jelent, hogy Ilonka ne menjen egyedül. De most is megfogott az a természetesség, amivel a színész a költő bőre alá bújt. Két női kísérője halvány szavalatokat makogott mellette. Én a helyében leépíteném ezeket a kísérő hangokat...

Az utolsó pillanatban kiderült, hogy csütörtök este van a bérletes előadásunk, a második darab. Egy Viktória nevezetű operett, a harmincas évekből. Úgy látszik, a csíki színházat is utolérte a vég: amikor valaki már hányadékot játszik, akkor a legutolsó pénzét is eltékozolta, vagyis mindazt, ami komoly szándékúvá tehet egy társulatot. A Trianon és a mindent visszasírás jegyében született dalos giccsben számomra mindegy volt, hogy milyen zászlót lobogtattak és hogy a lövészárok melyik oldalán sírnak vagy nevetnek a színpadon. A mellveregetés és a nemzeti kivagyiság bárhol és bármikor olcsó gyújtóanyag - látványos görögtüzekhez. Hiába éneklik kórusban a színpadról telt nézőtér pofájába, hogy "minden olyan lesz mint egykor", mert semmi nem lesz olyan, ez már biztos. Akkor meg minek ámítani, hazudni? Csak úgy, a hatás kedvéért?

A rendező nagy hangon így nyilatkozott a bemutató előtt. "Én szeretek mindig világokat álmodni egy-egy darabnak. Ennek a darabnak egy stilizált világa van. A főszereplő tulajdonképpen a női lélek. Másrészt pedig arra keresi a választ, hogy az ember hová tartozik, hogy vissza kell-e térnie mindig oda, ahová született. Koltay kapitány Szibériát megjárja, a fél világon át visszaérkezik Dorozsmára, a hazájába, Magyarországra az első világháború után, jön a Trianon-történet, és feltevődik a kérdés, hogy ezt mi hogyan éljük meg. A történelmet visszafordítani nem lehet, a világ elrobogott a dolog mellett, és erre kell valamilyen típusú választ adnia az előadásnak." Nos, hát ennek pont az ellenkezője történt. A válasz hamisra sikerült.

(296) A tiroli hegyek kifogták az orkán erejét

2013. december 6-10.

Hét végén elszántam magam és a hóvihar ellenére levittem a degeszre tömött porzsákot és kiürítettem. Ilyenkor 1-2 hétig remekül lehet porszívózni - hétfőtől pedig nagytakarítást ütemeztem be a dolgozó szobában. Már a terv is megszületett: először a számítógéppel és "holdudvarával" kezdem. Szétszedem az egész szereléket, kábelekre és alkatrészekre, tartozékokra és mindent portalanítok.

Pénteken, szombaton és vasárnap gondolatban végigkísértem Péter fiamat Bpesttől Innsbruckig és vissza. Éppen a Xavér orkán kitörésekor indult olyan hosszú útra, de vasárnap este, mikor hazaért, kiderült: szerencséje volt, a tiroli hegyek kifogták az orkán erejét, havazáson kívül más veszély nem fenyegetett.

Hétfőn reggel 9-12-ig takarítottam. Adott ponton azt hittem, soha nem fog működni a számítógép, de valahogy összeraktam, visszaépítettem a hálózatot és minden működött. Nagy kő esett le a szívemről.

Este könyvbemutatóra mentem a könyvtárba. (Ünnepek közeledtével egymást érik.). Utána Péterrel szkájpoltunk, utazásáról mesélt, karácsonyi látogatásának részleteit egyeztettük.

Kedden az elromlott televízió és környéke, valamint az ágy alatti "szűzföld" következett a takarításban. Ezzel valahogy könnyebben végeztem, mint a géptisztítással, de délben már reszketett a térdem az erőfeszítéstől. Este újabb könyvbemutató. Holnap a könyvtár takarításán a sor.

(297) Került egy adventi koszorú is - fenyőfa helyett

2013. december 11-15.

A könyvbemutatók sora folytatódott, majd csütörtökkel lezárult. Éppen jó volt az az egy-egy óra, estefelé, hogy a takarítás nyűgétől megszabaduljak. Főként az oda-vissza út tett jót a fejemnek.

A szombati megszokott takarítás már gyerekjáték volt - hiszen csak végig kellett menni, rutinosan a lakáson és meghosszabbítani azt, amin egész héten dolgoztunk. Pénteken és szombaton Annáékkal beszéltünk. Andrea unokánk messzire utazik a barátjával, a kutyájuk azalatt Annáékra marad. Meglátjuk, milyen "történetet" produkál majd ez a helyzet.

Az urszu kettő honlap igazításán dolgozom. Sikerült a Pótkávé sorozatot is (nagyolva) felraknom, ami azt jelenti, hogy már a vége felé járok. Utána majd azt kell átnézzem, mi az, ami kétszer van meg (pl. kötetben is) és helyfoglalásnak tűnik.

A MEK-be fölkerült a Széllel szemben, a következő tétel az Amikor Trianon beintett c. dokumentumgyűjtemény lenne. Legnagyobb gondot a helyesírása jelenti, mert egyrészt ragaszkodni kell az eredetihez, másrészt ami nyilvánvaló elírás, azt korrigálni kell. Túl sok az is-is, amit nehéz eldönteni. Többször nekifutottam már, 500 oldalnál leálltam. Még van 300.

Került egy adventi koszorú is - fenyőfa helyett. Mivel fenyőből van, az illata betölti a lakást. És a gyertyák is pont úgy égnek rajta, mint a karácsonyfán. Sőt, jobban.

Vasárnap életbe lépett az új vasúti menetrend. Kimentem az állomásra, lefényképezni a táblát. A legbiztosabb forrás - amíg meg nem változik.

(298) Így viszont csak foglalom a helyet és szidom a ködöt...

2013. december 16-18.

Sűrűsödik az idő. Olykor eszembe jut, hogy hamarosan tíz éve elmenekülésemnek Bukarestből (másképpen: Csíkszeredába költözésemnek), de csak most, amikor napok kérdése, hogy a tíz év kitelik, érzem át igazán az idő súlyát és erejét. Azt hiszem, ezzel magam is csíkszeredai lettem. Ha lennének még utódaim, akkor őáltaluk magam is belegyökeresednék ebbe a helységbe. Így viszont csak foglalom a helyet és szidom a ködöt, a zúzmarát, amely képes napokig rátelepedni az Olt völgyére. Miközben 100 méterrel feljebb, a Tolvajos felé pazarul ragyog a napsütés...

Hétfőn mesés tárlaton voltunk a könyvtárban. Az egyik legfiatalabb helybeli színésznő (zeneiskolát végzett, majd színiakadémiát, de mindvégig képzőművészeti hajlamoknak is hódolt) applikált, gyermeki lélekről és tisztaságról valló képzőművészeti tárlata nyílt meg előttünk. Érdekes: egyetlen képzőművész se tisztelte meg az eseményt. És Bora, bár nagy sikere van, egyetlen képet sem volt hajlandó eladni!

Kedden a megyeháza galériájában láthattuk az I. Székelyföldi Fotóbiennálé tárlatának egy részét (amennyi a falakra fért), gyér jelenléttel.

Szerdán ismét a könyvtár: V. Berci öngyilkosságokról szóló könyvét mutattuk be Bucur Nicuval, két nyelven. Sikerült meglepnem Bercit azzal, hogy beharangoztam készülő emlékiratait, sőt, fel is olvastattam vele egy részletet. A találkozó végén ismét éreztem, hogy Csíkszereda jó választás volt élettérnek. Mindennek ellenére...

(299) Mint a láz, ez is elmúlt

2013. december 19-22

Köd, zúzmara, csontig hatoló hideg. Kora délután már nyomasztó sötétség. Ilonka csütörtökön Udvarhelyen. Én szöveget javítottam és vásárlásokat intéztem. Felhajtottam többek között Vaszi Mária önéletírását a somlyói árvaházból. Magánkiadás, karitatív célzattal - a bevételt az életbe kilépő árvákat támogató alapítványnak szánja a szerző. Megszerzek egy példányt, de a helyzetet bonyolítja, hogy V.M. Szegeden él, s valószínű, nehéz neki onnan intézni az eladást.Ha lehet, a Káféval besegítünk a népszerűsítésbe.

Pénteken megvásároljuk az ünnepi kellékek egy részét. Szombatra is marad. Néhány ajándék is kerül a szatyorba.

Szombat este karácsonyi koncert a színházban. Újra szerepelnek a csíki és a szentgyörgyi muzsikusok egy közös produkcióban. Werner Gábor budapesti karmester pár jól nyakon csípett mondattal elhelyezi a játszott darabokat. Különösen dicséri Alfred Alessandrescu párizsi román zeneszerző Alkonyi ragyogását...

Különben két napon át nem volt internetkapcsolat, kezdtem ideges lenni. Aztán, mint a láz, ez is elmúlt.

(300) Mindenki adott és mindenki kapott

2013. december 23-25.

Letelt a csíkszeredai megtelepedésem 10 éves évfordulója. Szerencsére minden bonyodalom nélkül: együtt, hármasban Péterrel. Attilával telefonon értekeztünk karácsony estéjén, Annával egy nappal korábban - náluk téli viharok megrongálták a villany és a távközlési vezetékeket, internetük napokon át nem volt, fákra, gépkocsikra páncél módjára ráfagyott a jég.

Szegényes karácsonynak ígérkezett, aztán mégis gazdag lett, tartalmilag mindenképpen. Mindenki adott és mindenki kapott - és semmi sem tűnik ebből feleslegesnek.

Az eddigi csöndes napok főként azzal telt, hogy a Nagy Háborúra készülődtem. Sz. Zolival leleveleztük, hogy a honlapjukon valamit csinálunk az első világháború centenáriumán. Most, hogy beleugrottam az olvasásba, szövegkeresésbe, forrásokba, egyre nagyobb anyag halmozódik az asztalomon. Ebben csak úgy lehet rendet rakni, hogy nyitok egy munkablogot ("az idő harcokat ujráz") s oda fölpakolok mindent, amit találok. Zolinak ez lehetőséget nyújt, hogy maximálisan elérhesse a dokumentumokat (persze, mások is). Azokból aztán lehet meríteni kommentárhoz, vitához, kiindulóponthoz valót. Mint az újdonságok általában, ez is reggeltől estig foglalkoztat - legszívesebben abba se hagynám. De biztos jönnek majd napok, amikor nyűgnek fogom érezni. Ama napok helyett dolgozom most nagyobb erővel.

Ám ha valakinek hasonló, témába vágó forrása van (vagy tud róla), nyugodtan jelentkezhet, jelezhet.

(301) Már kerekedik, gömbölyödik a kép...

2013. december 26-31.

Szilveszter este van. Kint -1 fok (legtöbb -2). Várjuk az éjfélt. Be akarom fejezni az ezévi bejegyzéseket. És lezárni az idei naplót.

Az elmúlt napokban nem túl sok minden történt. Személy szerint belegabalyodtam az első világháború körüli dokumentum-vadászatba. Minél több anyagot találok, annál jobban érzem, hogy még mindig kevés gyűlt össze. A legutóbbi napokban Ferenc Ferdinándról találtam érdekes anyagokat, s Gyóni Gézához kezdtem gyűjteni a dokumentumokat. Mindkettő egy-egy jellemző háborús sors. De már kerekedik, gömbölyödik a kép, gazdagodik a kínálat. Ez azt jelenti, hogy a többi blogom, webhelyem nagyrészt áll. Egyedül a Káfét nem hanyagolom. Végre több hónapon át megmaradt a rekord olvasottság.

Pár órája azt hittem, lezártam az idei anyagot, de közben befutott egy jelzés Gúzs Imre halálhírével. Azt föltétlenül még le kellett reagálni. Viszonylag könnyen rábukkantam Forrás-kötetére. Ott valamennyien (induló kötetünkben) valahogy egészen frissek vagyunk. Jól "megfésültek" volna a szerkesztők? Vagy akkor még nem tapadt ránk annyi rutin? Bosszantóan rossz sorok mellett egész üdékre, meglepően jókra találok Imrénél is.

Jó hármasban Péterrel, jó, hogy tele van a ház. Így ha el is vonulok dolgozni, ott érzem magam mellett a többieket. Lehet, hogy ők kevésbé éreznek engem, de az írás már ilyen önzéssel jár.

Nemsokára koccintunk. S én még éjfél után egy-két órát folytatom a háborús búvárkodást.