* Cseke Gábor: Visszaszámlálás, 2011

Mivel a Szürke rímek egy lezárt kaland, s a számára nyitott blog hónapok óta gondozatlanul, elhagyatva áll, arra gondoltam, hogy meghosszabbítom az életét s még egy darabig élettel töltöm meg.

Szűkszavú naplót fogok vezetni. Amiben éppen csak jelzem, hogy miként halad velem visszafelé az idő.

Az idén nyáron leszek 70. Nincs miért várnom addig a visszaszámlálással. Ma elmentem a szívgyógyászhoz. Letolt. Kerek 6 éven át elkerültem - olvasta le számítógépes nyilvántartásából. Akkor állította be vérnyomásomra a gyógyszeres kezelést. Én meg ültem a babéraimon. Most meg koszorúér-elmeszesedést vélt felfedezni. Ultrahangvizsgálatot javasol. Mérjem a vérnyomásom. Egy hónap múlva térjek vissza.

Azóta egyhuzamban rossz a kedvem. A tavasz is olyan lehangoló.

2011. április 5.

Kaptam egy üres táblázatot, abba vezetem be a vérnyomás értékeket. A leglehetetlenebb időpontokat választom ki. Naponta 5-ször is. Az első időkben.

Nekifogtam a könyvtár portalanításának. Egy éve nem végeztem el. Már azt se tudom, milyen könyvemet hol találom. Ami épp kellene, nincs kéznél. Takarításkor egyúttal felkutatom a korábban hiába keresett köteteket. Fura helyzet: ha valami mégis sürgősen kellett, bementem érte a csíkszeredai könyvtárba. De ott nem mindig találtam rá.

Még most is találok elfekvő kéziratokat. Most egy 1968 májusából származó kis noteszlap került elő. Szépkenyerűszentmártonban, anyósomék portáján vetettem papírra a ház előtti patakparton üldögélve. Olyan mint egy fotó, csak szavakból. Értéke múzeális, de itt elfér.

Semmi hír

Sírva ülök a patak partjára, bodzák alá, a homokba - fölöttem eper érik, a fáról leszottyan, récék habzsolják, billeg a farkuk - Attila dülöngél át a gerendán, melyet pallónak mondanak errefelé - zöld legyek táncolnak a víz fölött, idejönnek zümmögni az árnyékszékről - a napraforgó fejet hajt a délnek - készül már, épül az új ház, irigyen pislog rá a régi, vályogfaláról mész pereg - rojáshoz kell, egy szemtelen tyúk meszet csipeget - Borbála lángost süt, dülledt hasán a terhek jól megülnek, pattog a gyújtós a fejsze alatt - hej, feszülő égen kószáló, kerge nap, már gurulóban a domb mögött - Ilka a vállamhoz ér és felujjong bennem a béke ma is - kút cseveg, a málnaszemek beérnek - tüzet kér a postás - semmi hír tegnap óta - bent mosogatnak s a puliszkás fazék, ott a helye, felkerül ismét egy paszulykaróra...

(2) Apám naplójára bukkantam...

2011. április 6.

Jól haladok a rendezéssel. Tartom a megszokott ütemet. Ez jó jel: még nem vesztettem semennyit az állóképességemből. Előtte és utána mindig mérem a vérnyomásomat. Szeretném, ha a hét végén nem kapnék izomlázat, mint korábban.Úgy volt, hogy ma este MZ elviszi a gépem, max. 1 napra. Alaplapot cserélünk. USB-csatlakozóim közül már csak egy működik - a 4-ből. Mi lesz, ha az is bedöglik? Egy-két napig nem lesz hozzáférésem. Kibírjuk. Legfeljebb olvasok. A szerelő végül is elfelejtett benézni. Így holnapra marad a művelet.

2011. április 7.

A délelőtti rendezés után vagyok. Mintha egy jó túráról jöttem volna meg. Apránként előbukkannak a régóta keresett könyvek: Jan Olsentől A szörny, Arnaud-tól A félelem bére. Bazsó Zsiga kisregénye még várat magára, de még a felével se végeztem.

Rábukkantam viszont Édesapám 1982-es előjegyzési naptárára, ami egyúttal a naplója is volt. A bejegyzések május elejéig tartanak, amikor is leutazott hozzánk, Bukarestbe, ahonnan Párizsba indult, Zsókát meglátogatni. Párizsban egy új naplót nyitott, majd azt vezette egészen a haláláig. De azt nénémnek, Zsókának adtam - a rájuk vonatkozó részek intimitása miatt. Talán jobban felidézem majd utolsó teljes tavaszát, ha rendre ide illesztem a napló lapjait.

Apám naplójából (1982. január 1-8):

Cseke Vilmos

4118 Sincraieni-Ciuc 497, jud. Harghita

1982

Január 1. 1/2-ig voltunk fent Ágiékkal. 11-kor Iliékhez mentem, onnan Gyulával együtt Kálmán F-hez Lottit meglátogatni. Du. 6-9-ig Gyula volt nálunk. Küldtem egy ágynemű készletet. Keresztet köszöntöttem 91. szül. napján.

Január 2. 1/2 9-kor Ágival kikísértük Gyulát a vonathoz, utazott vissza.

De. 12-kor Iliéktől búcsúztam.

Du. Ágiéknál családi társasjáték.

Este 9-kor Tamás hívott Kanadából (Józsi is ott van). Véglegesítették az állásában. (6 dollár az órabére)

Január 3. Hazautazás napja. Peti csak du. 4-re tudott jönni. Ágiék is velünk jöttek Gyéresig (Judit). Zoli jött Szentkirályra. Este 1/4 10-kor érkeztünk. Attila már várt, fűtött. Jó melegben aludtunk.

Ilivel beszéltem telefonon.

Január 4. Konyhai kályha kiolvasztása rezsó segítségével. Peti de. elment Udvarhelyre. Gyurkáéktól átvettem a postát (újságok s kb. 35 üdvözlet, levél).

Du. Ági hívott, csak délben érkeztek haza Kvárra. Este Gabival is beszéltünk (ő hívott).

Gézáék itt nézték meg a filmet, Gézuka jól néz ki. Átadtam az ajándékokat.

Január 5. De. Peti feltöltötte az akkumulátort. Javította a TV-t. 1-kor indultak haza (küldtem krumplit, lisztet, Peti vett kakaót, leveslaskát), elvitte a régi kicsi TV-t. Attilával betettük a Trabantot a Gyurkáék színébe. Csúnya esős idő lett du-ra.

Házszentelés. Attilánál itt volt két kolléganője. Estefelé Gézáékhoz mentünk, ott vacsoráztunk. Hazafelé éreztem, hogy kitör rajtam a nátha.

Este 11-ig még tanulgattunk Attilával. Áginak bemondtam, hogy Petiék elmentek. Kértem, vegyen 9 Vita-t.

Január 6. Rossz közérzettel ébredtem, kis hőemelkedésem is volt. Ágyban maradtam. Attival tanultunk. Fűtést, főzést ő intézett.

Du. átjött M[ihály]. Anti és Edit, visszahozták az előfizetésekre hagyott pénzt.

Január 7. Rosszul aludtam. Szedem az orvosságokat, náthás vagyok, köhögök. Általában ágyban vagyok.

Atti bement Gyurkáékkal Szeredába kenyérért s fotócikkekért. Névnapjára adtam 100 lejt.

Géza 45. éves születésnapja (tegnapelőtt felköszöntöttük). Ma utazik vissza Gézuka Nagybányára.

O. Jánossal beszéltem telefonon. Valamelyik du. kijönnek.

Ági és Ili hívtak telefonon, Petiék jól érkeztek.

Gyurka megvizsgált, valószínűleg grippe, tetracyclin, piramidon, B-komplex. 38 fok a láz.

Gabiék is hívtak, Attit köszöntötték.

Január 8. Legnagyobb láz 39,5. Szedem az orvosságokat. Megjön a 8-ikos mértan ford. díja (2700 lej)!

Délben Ági érdeklődik hogylétem felől, este Ilivel beszéltem, ő is beteg. Ha szükséges, Peti felajánlotta, hogy jön. Iskolakezdés halasztásáról nincs szó.

Este Stefi és Jetti meg Atti kanasztáztak.

Megjött a N.B. [Nemzeti Bank] értesítése a valutáról, deklarációt kérnek a küldőre vonatkozólag.

(3) Orosz filmeket vadászok

2011. április 8.

Ideges vagyok, mert bár a számítógépen megtörtént az alaplap cseréje, valami miatt nincsen hang. MZ se volt képes rájönni, egészen ma délig. Kifelejtett a gépből két apró mütyürt. Azóta szól.

Hanem a Windows ismételt feltelepítése beindította a Microsoft agresszióját. Mindenféle programjavítással bombázzák a gépet, valósággal leterhelték a C lemezt, amin a programok vannak. Nekiálltam kidobigálni a kevésbé fontosakat. Igy is sajnálom azokat, amiktől megváltam...

Most, hogy jól megy a gép, egyre-másra fedezem föl a jó filmeket a világhálón. Különösen az orosz filmeket vadászom. Ha valakinek segítségére lehetek, ide rakom rendre a linkjeiket, legalább számomra is megmaradnak. Egyszerre úgy sem tudom megnézni őket. Ma kettővel szolgálhatok, ez hét végére éppen elég.

Tehát:

* A visszatérés (2003, rendező: Andrej Zvjagincsev, magyar felirattal).

A port.hu összefoglalója róla:

A történet igen egyszerű: két fiú, Ivan és Andrej élik eseménytelen életüket egy kisvárosban. Anyjuk egyedül neveli őket. Egy nyári nap váratlanul betoppan a lakásukba és az életükbe az apjuk, akit tíz éve nem láttak. Bár a fiúknak semmi kapcsolatuk az apjukkal, valójában csak egy régi fotográfiáról ismerik, a férfi minden bevezetés és magyarázat nélkül átveszi az irányítást az életükben. Ez főleg a kisebbik fiúnak, Ivánnak nincs ínyére. Apjuk egy különös kirándulásra viszi őket. Horgászni mennek egy távolabbi szigetre. Hamar kiderül, hogy a kirándulás inkább afféle nevelőcélzatú erőpróba. A férfi különböző bátorsági és ügyességi feladatokkal "teszteli" a fiúk életrevalóságát. Az idősebbik, Andrej hajlik rá, hogy teljesítse apja parancsait, de a konok és bizalmatlan Iván állandóan ellenáll. Tudni akarja mi az útnak és mi az apjának a célja. Amikor megérkeznek a lakatlan szigetre a három ember kapcsolata egyre feszültebb lesz. Mígnem egy nap apja olyan feladatra kényszeríti Ivánt, amely végzetes következményekhez vezet.

* 12 (2007, rendező: Nyikita Mihalkov, román felirattal)

Nézői visszhangokból kiszűrtem, hogy jóval több, mint egy nagyszerű krimi... Miután megnéztem, rájöttem, hogy ez tkp. a 12 dühös ember mai "replikája". Sidney Lumet 1957-ben készült művét helyezi át orosz viszonyok közé. Remek színészi játék, rendezés, vágás. Lenyűgöző párbeszédek, monológok... Egész estém ráment, de megérte!

2011. április 9.

Szomszédaink délután elutaztak Bukarestbe. onnan lányukhoz repülnek, Kanadába (Vancouver). Egy hónapig vigyázunk a lakásra.

Ma takarítottam és az utolsó polccal szarakodtam. Hagytam vasárnapra is.

Amikor a Szovjet Irodalom gyűjteményemhez értem, lelassultam. Elkapott az olvasási mámor. Tudatosult bennem, micsoda gazdagság rejtőzik a folyóirat fedőlapjai között és a kutyát sem izgatja, hogy mindez óhatatlanul elvész. Egyre biztosabb, hogy nyitok még egy blogot (csak egy kicsit szusszanjak) és kimazsolázom belőle az érdekesebb, természetesen apróbb dolgokat. (Regények, nagyobb lélegzetű alkotások amúgy is élik a maguk világát.)

Apám naplójából (1982. január 9-18)

Január 9. Ma jobban vagyok, reggel nem volt láz. 11-kor átjött Magdi az iskolából. CEC betétet kiegészítettem 15 ezresre.

Hideg, 25 fokig hűlt le a levegő. Jól kell fűteni. Atti sok fát vágott és hozott fel. Becsomagolt, Gabiék telefonáltak.

Január 10. 1 liter tej + 2 dec-ről.

Páratlanok.

Attila 1/2 7-kor elutazott. Délben Gézáék hoztak ebédet. Szabó G-né fogja elhozni a gyárból a kosztot.

Ili telefonált délelőtt, jobban van. Du. Ágival beszéltem, Peti egyelőre nem kell jöjjön.

Este átjöttek Gyurkáék. Tamástól levél jött. Attila telefonált.

Január 11. K. Gyula szül. napja (43-ik)

Ma már félig felöltöztem, du. 5-kor 37-ig emelkedett a hőmérsékletem. Reggel viszont -26 fokos hideg volt.

Hozták a kosztot (eltettem holnapra).

Délután átjöttek M. Antiék.

Délelőtt órát adtam Stefinek.

Du. 6 felé hívott Ági, mondja, nehezen megy a számtan Áginak. Rendezik a lakást.

Január 12. Ma felöltöztem, de elég gyenge, főleg álmos vagyok. Ma befejezem az orvosságszedést. Du. 5-kor nem volt hőemelkedés.

M. Anti itt járt, hozott fel motorinát.

Ágiéknak írtam levelet. Külön Ágicának matem. leckét.

Január 13. De. Stefi volt órán. Ilcsinek, Heim P-nek küldtem egy-egy lapot szül-napra.

Du. Tódor Lacika volt órán.

M. Antiék meglátogattak, Magdi telefonált. Hoztak egy zsák kemény fát előlegként. Anti hozott fel motorinát.

Január 14. Pistáéknak írtam levelet. A Rab fiú nem jött órára, este beszéltem az anyjával, majd értesítenek.

A tél tovább tart, erős hideg van. Fent járok, de ki még nem mehetek. Gyurka megnézett, már csak nyomokat hall.

Zsókáéknak és Tamásnak írtam levelet.

Este hívtam Ágit, feladott egy csomagot részemre. Lotti segítségének kiadták az útját, most Ági hord nekik kosztot.

Gabi elküldte a Kombinatorika és valósz. példatárat, amit kértem. (7,60 lej).

Január 15. K. Gyulu születésnapja (13-ik)

Délelőtt órán volt Stefi, vele elküldtem a három levelet s befizette az adót (autóadót 100 lejjel emelték, ezért elmaradt az önadó).

Du. hoztak egy szekér fát, be is rakták a pincébe. Ez most már kitart a télen.

Gyurka hazahozta a postáról az Ági küldte csomagot (tészta, narancs, rahát, csoki, kínai polivitamin, krémpor). Gabitól jött levél.

Január 16. Délelőtt órát adtam Stefinek, elhozta az adónyugtákat.

Du. Anti volt itt s bejött Marianne is (veknit hoztak a városból). Anti fát hozott és motorinát (reggel ugyanis kifogyott).

Este filmet néztem.

Január 17. Párosak. B. Ili születésnapja.

Ebédet Antiék küldtek. Gyurka bejött, megvizsgált, megengedte, hogy 10-15 percre délben kimenjek. -7 fok, napsütés.

Ilitől, Pistáéktól és Gyulukától kaptam lapot, levelet, képeslapot. Du. Ilinek és Keresztnek írtam.

Este Ági, majd Ilo hívtak telefonon, kicsi Ili megkapta a lapomat, ellenben Ági még nem a levelemet.

Január 18. 1 liter tej.

Megint hideg volt az éjszaka, 14 fokra hűlt le a levegő a szobában. Nagyon nehezen aludtam el az este.

Délelőtt megírtam Pistáéknak a választ, majd motorinát hoztam fel (megint kialudt reggel a konyhában!) Sétáltam keveset a napon, Gyurkáéknál is bent voltam 10 percig. Ebéd után Gabiéknak írtam meg a választ.

5-kor benézett S[imon]. Ábri, szabadságon volt (a lányánál a Bánátban). Utána jöttek Gézáék (Magdi édesanyja ma valósággal dühöngött), s 6 óra után átjöttek Bucurék (hoztak túrót, tojást, kolbászt).

Gabi érdeklődött telefonon hogylétem felől. Szombattól egy hétig szolgálatos lesz, akkor megint hív.

Márton Vilma mat. tanárnő (helybeli isk-nál) megkért, tartsak febr-ban előadást a Két Bolyairól. Elvállaltam, az időpontot később állapítjuk meg.

(4) Reggelre minden fehér

2011. április 10.

Viharos áprilisi nap. A hegyekben lehavazott. A völgyben csak a kocsik tetején szikrázott a porcukor. Hideg van.

Szünetet tartok a takarításban. A vérnyomásom rendületlenül mérem. Délutánonként bevadul, megugrik.

Péter küldött egy rakás olvasnivalót az e-bookra. Helyet csináltam nekik, feltöltöttem.

A költészet napjára elkészültem a Lírai tőzsde ötödik darabjával. Alakul.

Sikerült végignéznem a 24 filmsorozat valamennyi évadját. Bár lehet, hogy az első évadot - talán a legizgalmasabbat - nem láttam, de csak idő kérdése. Itt egy jó link hozzá, aki akarja, szánhat rá időt. Valóban mesteri akciófilm, bár a vége felé némileg önmagát ismétli, variálja. De azért még folytatható, van benne üzlet...

Tehát, Jack Bauer históriája és harca a világ ellen itt látható...

2011. április 11.

Reggelre minden fehér. Hogy délelőtt 10-re el is olvadjon.

Attila jelezte: ezerrel pakol, költözik új lakásba, Budára. Vége szakad a gyáli korszaknak. Ezen a héten úgy néz ki, vele nem is tudunk beszélni.

Végeztem a könyvtár takarításával. Frissítettem a blogjaimat is. Nekiálltam digitalizálni Georges Arnaud regényét, A félelem bérét. Közben a jútubon rábukkantam Henri-Georges Clouzot 53-as filmjének rövidített változatára (40 percet hagytak meg a 131-ből), de így is bele lehet kóstolni a remekül adagolt feszültség hangulatába. Kedvenc filmem, főszerepben a remek Yves Montand-dal. Aki akkor még pimaszul fiatal volt (mint mindannyian).

Végül, Apám naplójából (1982. január 19-27)

Január 19. A két Áginak írtam egy-egy levlapot névnapjukra.

Megírtam a N.B. részére a nyilatkozatot a 300 fr. fr. ügyében.

M. Anti itt járt, hozott fel fát, motorinát.

Holnap elő lehet fizetni a folyóiratokra.

Du. Stefi volt órán.

Január 20. Előfizettem két hónapra Előre, Hargita, Korunk, Utunk, Hét, Mat-Fiz Lapok (69,70). Kifizettem az első negyedévi rádió-televízió díjat és a telefont.

Rab telefonált, hogy holnap jön a fia.

Du. Tódor Lacika volt órán.

Este felhívtam Ágneséket, megköszöntöttem az Ágneseket.

Január 21. Ágnes napja.

Reggel 1/2 9-kor Rab I[stván]-ka volt órán.

Velük bementem Szeredába: vezetői igazolványban átírattam a lakhelycserét, kivettem a nyomtatványokat az útlevélosztályról, kiváltottam a nyugdíjosztálytól a megfelelő igazolványt, kivettem pénzt a csekkből, Ágiéknak küldtem táviratilag 500 lejt, beadtam a N. B-be a nyilatkozatot, jövő héten kell utána menni.

Benedek M-val beszéltem a büdösi ház adóátírásának ügyében. 3/4 1-es busszal jöttem haza.

Du. Stefi volt órán.

Dáné T[ibor]. keresett telefonon, elküldte az erlső 80 oldal korrektúrát. Ágival és Ilivel is beszéltem (én hívtam).

Megvettem az első 3 szám Utunkat.

Január 22. Néptanácsnál befizettem az önadót és kiváltottam az igazolványt, hogy 1982-re nincs tartozásom.

Büdösi villanyért 1600 L-t kell Ili fizessen, egyelőre 1000 lejt.

Pistáéknak megírtam, hol kell érdeklődni a kézirat iránt (levlapon).

B.A-Mari hozott 1 kg cukrot és egy csomag kakaót (17,50).

Megérkezett az Előrétől a recenzióért a tiszteletdíj (497,30)!

Tegnap is, ma is sokszor elvették a villanyt.

Kitöltöttem az útlevélkérést, még a banktól (??? Mária) hiányzik a bizonylat és 3 fénykép.

Január 23. Délben megérkezett a Daciától a 80 oldal korrektúra.

Attilától levél jött, 1/2 3-kor Gabi hívott telefonon (egy hétig szolgálatos).

Du. 5-kor bejöttek Magdiék.

30 oldal korrektúrát megcsináltam.

Estefelé mindig 36,8-36,9-37-ig felmegy a hőmérsékletem.

Este 10-től nem volt víz.

Január 24. Páratlanok. Ma reggel sincs víz.

Délelőtt 48 oldalig javítottam. Gézáék hoztak ebédet, holnapra is marad. Ők sízni mentek.

Du. kijavítottam az egész anyagot.

Ágival beszéltem. Mindketten hívtuk egymást.

Január 25. 1 liter tej.

Kifizettem Ili helyett 1000 lejt a villanyhálózathoz. Feladtam D. Tibornak a 80 old. korrektúráját.

Délben megérkezett Ágitól a csomag (narancs, csok. szalámi, diporodamol, Nagyvilágok), elhoztam. Bementem 1/2 órára M. Antiékhoz.

Ilivel beszéltem.

Este M. Anti és Edit itt voltak kanasztázni.

Január 26. Patyó névnapja

Délelőtt hívott Ági, hogy Zsóka üzenetét adja át: írjam be a kérésbe Angliát is. A hideg még mindig tart.

De. Stefi volt órán.

Du. voltam Bors Zs-nál ellenőrzésen (vérny. 135/80, pulzus 82, tüdő tiszta).

Este [Fejér] Miklóssal beszéltem. Géza is hívott.

A víz elfagyott, meginbt a Tivában a sarkon.

Január 27. Megírtam egy kollektív kérést az IGO-hoz a víz befagyása ügyében, már csak alá kell íratni. - Hideg van!

Du. Lacika volt órán.

(5) Újra várhatok valakit az állomáson

2011. április 12.

Vigasztalanul esik, tovább. Amit a tél elmulasztott mostanig, azt zordságával bepótolja az időjárás. Péter jelezte, hogy megvásárolta a vonatjegyét, húsvét szombatján érkezik. Oly hosszú idő után végre, újra várhatok valakit az állomáson. (Mostanában csak unalmamban sétálok arrafelé. Végiglépdelek néhányszor a peronon, tökmagot rágcsálok, figyelem az utasokat, a zálogház és a restik körüli mozgást. Látom a síneken átevickélő kóbor kutyákat és a város síneken túli részén lakó embereket. Néha befut egy-egy vonat is, de különben minden csendes...)

Befejeztem a takarítást. Már csak a régi matracokat kell eltüntetni valamerre, itt támasztják az íróasztal mellett a falat. Került rájuk jelentkező, talán holnap elviszik, s akkor azt a zugot is kitakaríthatom.

Ilonka új függönyt és drapériát akar az ablakra. Persze, nem olyan egyszerű a szándék: ami tetszik és ami jó lenne, az éppen nincsen. Majd a jövő héten...

2011. április 13.

Újabb képeket csináltam az erkélyen lévő kiskertben. Az egyikből talán húsvéti üdvözletet is lehet fabrikálni.

Délután Gyula-napra jelentkeztünk be Szakács Gyuláékhoz (alsó szomszéd). Unicumot kap és egy szép csokor virágot. Ez már hagyomány közöttünk. Ők is mindig megtisztelnek a névnapjainkon.

Balázs Lajos a tegnap értesített: szeretnék, ha az imagológiai konferenciáról írnék az Új Magyar Szóban. Szonda Szabolccsal megbeszéltem: interjút készíthetnék a rendezvényt szervező egyetem (Sapientia) tanárával, Tapodi Zsuzsával, miután minden lezajlott. Ezek szerint a szombat-vasárnapom zsúfolt lesz, mert az előadás mellett a leendő cikkre is figyelnem kell.

Ádám Gyula két képet küldött Szebenből, a soros fotótáborból, azzal a megjegyzéssel: üdvözöl a csapat. Szívesen lennék köztük, de azt hiszem, ilyen sze mpontból eljárt fölöttem az idő. Mind jobban veszítem el a rugalmasságomat. Kár...

Apám naplójából (1982. január 28–február 5.)

Január 28. Ágica 11 éves szül. napja.

1/2 9-1/2 10 között Rab I. volt órán.

Az éjjel rosszul aludtam, 4-től szinte semmit. Megint vannak zsábás fájdalmaim a mellemben (nem olyan erősek, mint Kváron).

Megjött Ágitól a harmadik fénykép, a kérés beadható.

Átadtam Félixéknek a kérést aláíratni.

Gabi küldött egy tiszteletpéldányt I. Ratiu mesekönyvének fordításából.

Áfiékat hívtam, gratuláltam Ágicának – Sanyi telefonált, hogy vasárnap Szeredában előadják a Kennedy gyermekeit.

Január 29. 10-kor bementem busszal Szeredába és beadtam az útlevél kérést. Vettem jegyet vasárnapra Sanyiék előadására. Hazajövet Zsókától, Ilitől és Annácskától kaptam levelet (és Zsókicától).

Ilinek mindjárt válaszoltam, febr. végéig haladékot adtam az 1000 lejre.

Gyurival beszéltem telefonon, Ági nem volt otthon.

Nagyon enyhe idő volt, kint jártam a temetőben. Géza is, Magdi is voltak itt.

O. Marika meghívott vasárnap ebédre. János február 1-el nyugdíjba megy.

Január 30. Stefi volt órán de.

Írtam Annának és Annusnak. Visszahozták az aláírt ívet a vízügyben.

Gabi küldött mo-i újságokat. Levél Gabitól, Koppándi J-tól (2 fénykép-film), lap Patyóéktól. Du. Fahordás. Este film.

Január 31. Párosak. De. hívott Ili. Én hívtam Ágiékat. Délben busszal bementem Szeredába Orbánékhoz ebédre (60 éves, nyugdíjba ment.)

Du. 4-kor megnéztem Sanyiék előadását. Eszti kitűnő. Este 1/2 8-ra értem haza.

Február 1. Patyóék ház. évf.

Rab I. volt órán.

Postáztam a víz-ügyben a kérést (ajánlva, tértivevénnyel). Gyurkát bevitte a mentő a kórházba.

Gabival beszéltem este. Lefekvés után rosszul éreztem magamat, légzési zavarokkal. Bevettem 4 kis diazepamot, elaludtam.

Február 2. Reggel ugyanazokkal a tünetekkel keltem fel, áthívtam M. Antit, aki mozgósította Bors Zsuzsát. Kaptam injekciót s hívta a mentőket, értesítette Jakab Kálmánt.

1/2 12-kor érkezett a mentő, oxigénes belégzést kaptam. J.K. már várt, EKG, röntgen s befektettek a 8-as szobába, ahol Gyurka is feküdt... Vízhajtó, antibiotikum, röntgen. Este megvizsgált J.K. és Csizmás J. dr.

Anti értesítette Ágiékat, Veress B. Gabit. Egyelőre csak "szekérrel" járhattam.

Du. benézett néhány percre Holló Gábor és a felesége, Verát látogatták meg.

Február 3. Csomó vért vettek, morfilin, C vitamin ment tovább. Fájdalom a nyelőcsőben. Jelentem.

Gyurka egészen besárgult, felváltva Piki és Máka jöttek, látogatási időben Marianne is.

Hozzám sok látogató érkezett: Géza, János, majd Marika, Eigel, Bögözi és Csiszér tanárok.

Du. 5-kor Ili hívott a telefonhoz, mondtam, hogy amíg nem üzenek, ne hívjanak, mert még nem szabad járnom.

Február 4. Aránylag csendesebb nap, folyik a kezelés. Látogató nem volt.

Február 5. Megint levittek röntgenre, báriummal átvilágítottak és 2 felvételt is készítettek a nyelőcsőfájdalom miatt. Eredmény: a megnagyobbodott szív nyomta a nyelőcsövet s valószínűleg hozzájárult a reumatikus (szpondilitikus) fájdalom is.

Du. Edit és Stefi látogattak meg.

Gyurka még gyengén van, már csak "szekérrel" tud kimenni, kap perfúziót. Sok víz van a hasán. Nagyon pesszimista.

Hazaengedik Tankót, nemsokára behozzák preinfarktussal Simont.

(6) Gép hiányában nem megy a munka

2011. április 15.

Imagológiai konferencián. Ebédre éppen csak hazaugrom. Ilonka azzal fogad, hogy böngészés közben kikapcsolt a gép, azóta nem nyúlt hozzá. Bekapcsolom, Kis idő múlva kikapcsol. Bekapcsolom, kikapcsol. És már esz is a frász. Ugrik a vérnyomásom. Telefonálok MZ-nek, azt ígéri, szombat délben beugrik, megnézni a hibát.

Délután megtartom az előadást. Nem voltam eléggé előrelátó, olvasás közben annyira kiszáradt a szám, hogy alig tudtam ejteni a szavakat. Szerencsére, a terem végén egy fiatalember észrevette a nyilvánvaló balesetet és gyorsan hozott egy pohár vizet. Jól mértem be a szöveget, 15 perc alatt végeztem. Az engedélyezett idő: 20 perc. Jól jött, mert a konferencia futott ki éppen a medréből.

Általános véleményem: a dolgozatok jó része egy helyben topog. A szakma eléggé elsáncolja magát a saját problémáiban, nem feszegeti eléggé a határokat. Pedig egy ilyen kongresszus ettől izgalmas.

2011. április 16.

A konferencia kora délután befejeződik. Megegyezek a főszervező Tapodi Zsuzsával, hogy hétfőn keresem interjúügyben. Tiszta szerencse, hogy leköt a rendezvény, így csak az idegeskedés erejéig foglalkoztat az elromlott számítógép.

Délután megjön MZ, próbál ezt-azt, de telik az idő, nincs egyértelmű magyarázat a hibára. Hóna alá veszi a gépet és igéri: megpróbálja vasárnap estig rendbehozni.

2011. április 17.

Nem tudunk beszélni Péterrel, üzenünk neki, hogy rossz a gép. Este se javul meg: MZ telefonon jelzi, hogy ismét a tápegységgel van baj, de azt csak hétfőn tudja pótolni, legyek szíves, várjak még egy napot. Este Péter nem győzi várni jelentkezésünket, felhív. Élőben is megbeszéljük a tényállást. Gép hiányában nem megy a munka, olvasok. Mit tehetnék egyebet?

2011. április 18.

A kulturális központnál géphez ülök és próbálom lerendezni a levelezésemet. Felgyűlt egy csomó adósságom a blogokban, nem tudom, mikor dolgozom le hátrányt. Tapodi Zsuzsa jelzi: egy órakor készen áll az interjúra. A hangrögzítő vacakol, egyre dühösebb vagyok rá, nem lehet benne megbízni, mindig akkor hagy cserben, amikor a legnagyobb szükségem van rá.

Egy óra alatt a végére érünk. Újabb várakozás, vajon mikor jön MZ? Estére megjön, hozza a gépet. Úgy tűnik, tartós a javítás. Ugyanakkor sikerül némileg tehermentesíteni a merevlemezt. De megegyezünk: egy hónapi megfigyelés után kicseréljük a merevlemezt.

Beleolvasok az apám naplójába. Döbbenten veszem észre a múltkor közzétett lapokon, hogy éppen akkor érte őt, 1982 telén az a komoly szívroham, ami aztán egy év múlva megismétlődve, el is vitte őt. Leírja, kik látogatták meg, kik fekszenek az ismerősök közül a kórházban, kik érdeklődnek az egészsége iránt. Furcsa élmény napról napra szembesülni azzal az élettel, amiről futó tudomásom volt mostanig, de amelynek részletei most szépen kinyílnak. A vasárnapokhoz például rendszeresen oda van írva: páros, páratlan, páros, páratlan...

Töröm a fejem, s nem mindjárt jövök rá arra, hogy 89 előtt bizony, a benzintakarékosságra való hivatkozással páros hétvégen a páros rendszámú, páratlan hétvégen pedig a páratlan rendszámú személyautók közlekedhettek. A Rebinek nevezett Trabant páros számú volt. Majd hirtelen elbizonytalanodom: vajon jól emlékszem?

Apám naplójából (1982. február 6–20)

Február 6. Kezelés tovább folyik, vesznek még vért ionográfiára.

2-kor pár pillanatra benéz Veress Berci, utána Tódor Panni, majd János. Nemsokára legnagyobb meglepetésemre benéz Ági, éjjel jött Kolozsvárról, Gézáékhoz ment be (Géza rosszul van a fekélyével), másik éjjel megy is vissza. Rengeteg élelmet hordtak össze. Ágit megnyugtatja a látott környezet.

Ági behozta a postát, jött korrektúra.

Február 7. Páratlan.

Csendes vasárnap, látogatás nincs. Felkelhetek, a hűléses panaszok elmúltak. Délben bejön dr. Csizmás, beszélgetünk, egy kis kávét is engedélyez. Gyurkának félelmei vannak, pszichésen nagyon visszaesett.

Február 8. Pulzus eléggé gyors. Nagyon sok látogatóm van, rengeteg az étel. János, Marika, a líceumból a három mat. tanárnő (Dávid M. Kovács K. és a román mat. tanárnő), Gegő Józsi és Tódor Lacika, valamint Bálint Dénesné.

Jánossal üzenek Ágiéknak, hogy most már hívhatnak telefonon, mert szabad fent járnom.

Tódor L-kát kértem, hogy Antitól kérje el a könyv kéziratát és hozza be.

Február 9. Kezdenek jelentkezni az extraszisztolás jelenségek. Átváltanak szolanidra és kombinálják...

Tódor L-a behozta a kéziratot, nekikezdtem a korrektúrának (81-144. old-ig).

Du. Ági telefonált.

Február 10. A szívverés még nem elég egyenletes és eléggé gyors. Befejezzük a Miofilin injekciókat.

Du. Rabné látogat meg (Rab telefonált Jeszenszkinek, hogy ügyeljenek rám!)

Vártam Ági telefonját, de nem jelentkezett (kiderült, hogy Kváron javítás miatt sok zavar van a telefonhálózatban.)

Folytattam a korrektúrát.

Február 11. Gyógyszerpróbálgatás, még nincs eredmény.

Ági felhívott, születésnapjára gratuláltam, Ilike hívott.

Február 12. Ági 32. szül. napja.

Gyógyszerpróbálgatás, eredmény nélkül. A nyelőcső fájdalom teljesen elmúlt.

Du. 2-kor bejött, megint meglepetésként, Peti, a 4-es vonattal ment haza Brassó felé. Hozott olvasnivalót (Nagyvilágot). Még jött János, Marika, Babus és Molnár Tóni, majd Edit és M. Anti. Behozták az újságokat és a postát, újabb korrektúra érkezett (145-192 old-ig és 1-80 II. kor.) Tamástól levél. A már elkészült adagot János feladta.

Hazaengedték Szvoboda V-t és behozták infarktussal Bíró Bélát (Szentsimonból). Gyurka nagyon gyenge, pesszimista.

Február 13. A digitalissal 2 naponkénti adagolásra térünk, EKG...

Du. beszéltem Ágival. Jól vannak.

Február 14. Páros. Csendes vasárnap, Gyurka elég rosszul van.

Február 15. Du. bejött Géza, Marika és János. Géza behozta az Izolaridot.

Elvégeztem a korrektúrát, Dáné T. azt üzente, ne küldjem, vigyem én Kvárra (ekkor még úgy volt, hogy hamarabb kiengednek).

Du. Géza, Marika, János látogatott meg.

Ági nem hívott (nem tudott).

Február 16. V. Julika névnapja.

Olvastam, sétáltam, figyeltem magamat. Du. nem volt látogató.

Ági nem hívott, este 8-kor befutott Ili hívása, mondta, hogy hibásak a kvári telefonok.

Február 17. Mintha valamit javult volna a ritmus (lassult) és kevesebb az extraszisztolás kihagyás. Folytatjuk a bevezetett kezelést.

Gyurka egyre rosszabbul van, nem eszik.

Du. szinte egymás után befutott Gabi és Ági telefonja. Ágit kértem, másnap telefonáljon Tamásnak születésnapjára.

Február 18. Tamás 36. szül. napja. Kezelés ugyanaz.

Du. Marika és János látogatott meg.

Február 19. Zsuzsi névnapja. Kezelés ugyanaz. Gyurka egyre gyengébb.

Du. Ági hívott, beszélt Tamással. Még nem tudom a hazamenetel időpontját, de az már biztos, hogy csak Kvárra engednek.

Február 20. Reggel Jakab K. áttétet a 41-es, 2 ágyas kórterembe, ahol azelőtt való nap Zsidó D-t hozták be kivizsgálásra (Zs. Ágnes a kórházban orvosnő). Jól beszélgetünk, tárgyalunk, sokat megyek vissza a 8-asba Gyurkához. Egyre rosszabbul van.

Jakab K-nal tárgyalok a doktori értekezéséről, felajánlom segítségemet bizonyos számítások elvégzésére.

Du. Ágival beszéltem, megmondtam, hogy Peti kb. kedden induljon el, mert a köv. hét végéig hazaengednek.

A hideg még állandóan tart.

(7) A bőbeszédűség lassan megöl...

2011. április 19.

Szinte egész nap az interjún kotlottam. Bár Zsuzsa majdnem nyomdakészen fogalmazott, már az elejétől fegyelmeznem kellett magamat, hogy a leütésszámot ne lépjem túl. Úgy sikerült, ha nem ragaszkodtam nagyon a rögzített szöveghez. A bőbeszédűség lassan megöl minket...

Szerencsém volt, nem dolgoztam hiába. Szonda Szabolcs jelezte, szüksége van az írásra, mert nem fut be, amire pedig számított. Este el is küldtem az anyagot.

2011. április 20.

A HMKK-hoz vagyok hivatalos, a legújabb fotósuli végzősei vizsgáznak. Megígértem Ádám Gyulának, ezúttal is elvégzem a névtelen közvélemény-kutatást a programról. Reggel a vizsgázókkal együtt drukkolva vártuk, hogy megkezdődjön az írásbeli. Ahogy egyik-másik befejezte a dolgozatát, leszólítottam. Kikapcsolás nélkül, szinte egyhuzamban sikerült mind a 14 véleményt rögzítenem, nem egészen 40 perc alatt. Most majd a lejegyzéssel lesz némi dolgom közvélemény-kutatást.

Elmentünk a színházba. A vásárhelyi színiakadémia vendégszerepel Csíkszeredában. Ma a tanárszínészek mutattak be egy kamaradarabot orosz szerzőtől (Guppi). Remek szöveg, érdekfeszítő előadás. Napfényben léptünk be a délutáni előadásra, napfényben jöttünk ki. Jól láthatóan hosszabbodik a nap. Kellemes esti melegben sétáltunk haza (+19 C).

Egész este írtam.

Újabb naplóoldalak apámtól...(1982. február 21–március 1.)

Február 21. Páratlan. Mint minden vasárnap, csendesen telik el, du. Antiék beküldik a postát. Pistáéktól levél van.

Jakab K. ideadja a dolgozat megfelelő részének a szövegét is.

Február 22. Úgy tűnik, hogy a gyógyulás most jó, naponta még egy hidroxizint is kapok.

Nagyon jó a kis szoba, Dónáttal sokat dumálunk. Du. Marika és János voltak bent.

Ágival beszéltem, Peti jön, szerdán itt lesz. Este megtudom, hogy Gézát is este befektetik.

Február 23. Gyógyszerelés jónak tűnik. Pulzus lassult és rendszeres.

Gézát beutalták. Tanulmányozom JK problémáját.

Du. Mihály A. és Edit jönnek be, jelzem a Peti érkezését. Fent jártam Gézánál.

Gyurka továbbra is igen gyenge, megint nagyon besárgult.

Február 24. Peti autóval jött és délben egyenesen a kórházba jött. Felírtam a tennivalókat, mit szedjen össze ruhát és élelmet, bekértem a Texast a számítások elvégzésére.

Gézát vizsgálják (vér, rektoszkópia, röntgen).

Du. beszélgetés Ágival és Gabival (Mirk Laci is bekerült a kórházba, ő vette fel a telefont!)

Ági megvette a Lexikont.

Este Gézát köszöntöm.

Február 25. Rózsa 25. szül. napja. Géza napja

Gyógyszerezés jónak tűnik. Jakab K. jól megvizsgált s meg van elégedve.

Peti behozza a Texast, Marika pedig Dáné Tibike közvetítésével újabb korrektútát (81-128 II. kor., 144-192 I. kor.)

Magdi is bejött, később én mentem fel Petivel és Marikával Gézához.

Este számolok és korrektúrát csinálok.

Petivel kifizettetem Mihályéknak a telefont és az újság előfizetésekre 300 lejt hagytam.

Február 26. Kontroll EKG, még van 1-2 extraszisztolás kilengés, de jobb.

Du. Csizmás dr. megcsinálta a kilépőmet, hogy szombaton 10-kor mehessünk.

Du. János és Peti, majd Magdi jön be, mi viszonozzuk: Magdit és Marianne-t már második napja Peti hozza és viszi

Gyurka már állandó perfúziót kap, nem sok remény van.

Este befejezem JK részére a számításokat, késő este be is jön és átveszi.

Megérkezik Zsidó D. felesége (Nagy E.)

Gézától és Csizmás dr-tól elbúcsúzom.

Február 27. Peti 1/2 11-re jön be, hozza Marianne-t is. Gyurkától még el tudok búcsúzni, de már alig van magánál.

Jakab K. bejön, megköszöni a segítséget. 11-kor indulunk, jó az út, a Hargitán köd van, de enyhe az idő. 1/2 5-kor Kváron vagyunk. Ágiék már nagyon vártak.

Szép a lakás az átrendezés után. Ízléses. Lefekszem korán. Telefon ide-oda.

Este beszéltem Magdival, G. még bent van, a kivizsgálás folyik.

Február 28. Páros. Mihály szül. napja.

Úgy volt, hogy Ili feljön, de Gyulukát csak este fél 7-kor vitték el, így a tgalálkozás holnapra marad. Este telefon, érdeklődtem Pikinél, mondja, hogy Gyurka szombat estétől már kómában van.

Gabi telefonált, házassági évf-ra gratuláltam. Beszéltem O. Jánosékkal is.

Március 1. Gabiék ház. évf.

Még nem járok ki, Ágival foglalkoztam biológia és mat-ból.

Ili feljött du. Közben telefonon érdeklődtem DK-tól Gyurka hogylétéről, mondja, hogy nem hiszi, hogy a reggelt megéri.

Este felhívtam Mákáékat, Istvánnal beszéltem, az egész család bent van Gy-nál, agonizál.

(8) Felszerelkeztem tökmaggal...

2011. április 21.

A Google levelezőjében van a címtáram. veszem betűnként a címeket s egy-egy csokor ismerősnek elküldöm az üdvözletet. Estig többször is megismétlem. Jönnek is a válaszok bőven. Nagyon örvendek, hogy PP-től kaptam egy remek húsvéti grafikát. Hónapok óta nem szólunk egymáshoz, mintha haragban lennénk, pedig tudom, hogy nem így van. Csak aggódom érte. Mert mindketten kezdtünk kifelé haladni az életből, és ez csöppet sem diadalmenet. Sőt - az ember mindegyre ráébred saját sanyarú sorsára.

A délelőtt bevásárlásra is futotta néhány óra. Úgy szeretnénk, ha Péter fiunkat mindenféle jóval elláthatnánk. Persze, csak a kínálatot kívánjuk bővíteni, az már világos, hogy nem tud s nem is fog mindent felfalni, amit készítgetünk neki. De inkább száradjon ránk, mintsem, hogy hiányt szenvedjen. Úgy érzem, ez a gondoskodás nem csak neki szól, hanem mindhárom gyereknek. Csak - a többiek hiányában - őrá zúdítjuk minden ragaszkodásunkat.

A HMKK felkért, segítsek be a régizene fesztivál propaganda anyagainak románra fordítására. Amilyen hülye vagyok, nem tudok semmit visszautasítani. Igazából nem rossz kötődni valamiképpen, akár így is, egy olyan eseményhez, ami a szívemhez nőtt, és nem azért, mert ideig-óráig muszáj-feladatot is jelentett.

2011. április 22.

Kimentem az állomásra, ellenőrizni a vonatok járását, a menetrend állását. Örökké ki lehetünk téve meglepetéseknek. Péter vonata holnap reggel 8.25-kor érkezik. Felszerelkeztem tökmaggal, s míg oda-vissza sétáltam, kedvemre ropogtattam. De azért hagytam a holnapi állomási kiruccanáshoz is.

A porszívóval még egyszer végigmentem a lakáson. Pedig a takarítás lassan már az orromon jön ki. Nem a tisztaság, hanem a vele való bajlódás.

Apám naplójából most szomorú lapok következnek: a lábadozásának eseményei, s közben meghal a kórházban, akivel együtt feküdtek, az a csíkszentkirályi orvos (dr. Nagy András), akitől a szeredai kúria egy részét megvásárolta. Szorongva olvasom az élettől való lassú búcsú mozzanatait, mint az az olvasó, aki előre tudja a végkifejletet, vagyis azt, hogy nincsen menekvés. Nem akarom fölöslegesen kommentálni az illeszkedő napokat, órákat.

Naplóoldalak apámtól... (1982. március 2.–15.)

Március 2. Az idő javult, de még nem mentem ki. Tamásnak és Pistáéknak levelet küldtem.

1/2 12-kor telefonált Piki, hogy édesapja reggel fél 8-kor meghalt. Kért, értesítsem a kvári ismerősöket és rokonokat. Közvetlen vagy közvetett úton, telefonon értesítettem Patyóékat, Boriskát, Lakatos Pistát, Ilit, Gabit, Bruch O-t, Oszlátsékat, Guráthékat.

Délben telefonon kértem M. Antiékat, csináltassanak koszorút, küldtem 200 lejt táviratilag. Ugyancsak küldtem Attilának is 200 lejt 18-ik szül. napjára. Táviratot Marianne-nak.

Ili megint feljött du, itt járt Mihály is próbálni. Korrektúrát leadtam.

Éjfél felé rosszul voltam, valószínűleg az idegességtől.

Március 3. Attila, Hajnalka szül. napja

Kaptam korrektúrát 256. oldalig.

Este beszéltem Magdival, lehet Gézát kiengedik a hét végén. Attila is hívott, megkapta a pénzt. Magdi mondta, hogy Anti megcsináltatta a koszorút.

Este itt volt Rózsa és Mihály. Ági 10-est írt botanikából.

Március 4. Még nem voltam kint, de holnap meg akarom kezdeni a sétát.

Du. 4-kor temetgték Gyurkát. Odagondoltam.

Este társasjátékot játszottunk a gyermekekkel. Ágival foglalkoztam matekből.

Korrektútát elvégeztem, kaptam 288-ig. II. korrektúra 160 old-ig.

Zsókáéknak írtam levelet.

Március 5. Ágit elkísértem az óvodáig Tamáskával. Szép, de hűvös idő volt.

Este Géza hívott telefonon, hazaengedték, kapott egy hét szabadságot. Felhívott K. is.

Társasjáték.

Március 6. Délben és délután is sétáltam egy kicsit. Találkoztam Nickyvel. Hoztam ásványvizet.

Ili meghívott vasárnapra ebédre, de. oda jönnek S[emlyén] Pistáék is. Korrektúra 304-ig.

Este filmnézés, társasjáték.

Március 7. Páratlan. Tamás névnapja.

Ili utánam jött. S. Pistáék 12-kor jöttek. Ott járt Veres P. is. Alvás és kereszttel kis beszélgetés után Ili haza hozott.

Gabi az előtt keresett telefonon. 11-kor Tamás jelentkezett, megkapta a letelepedési engedélyt.

Március 8. Zolika névnapja. Nők Napja.

Zolikának vettem nadrágot, még nem vitték el.

De. 1/2 11-re Ilihez mentem trolibusszal, ahol DT-vel találkoztam. Hozott újabb korrektúrát 305-320-ig, II. korrektúrát 192-ig.

Megvettem 4 liter itókát a nyomdászoknak.

Nők napjára virágot, psikótát, tésztát vettem. Mihály Antiéknak levél ment.

Du. Tamás szerepelt nők napján, Gyuri Ágival ott volt. Korrektúrákat visszaadtam Tibornak.

Elmentem Lottihoz, vittem virágot. Nagyon gyenge. Este társasjáték.

Március 9. Ágival foglalkozom, ma írnak matekből. Benyomása szerint jól sikerült.

Vízhajtó nap, nem jártam kint. Szép, de hideg idő. Telihold.

Gegőék hívtak fel telefonon, érdeklődtek hogylétem felől.

Este társasjáték. - Ili holnapra színházba hívott.

Március 10. Délben én vittem Tamáskát az óvodába.

Este 8 Sárikáék vittek autóval a színházba. Szalmakalap c. francia bohózatot adták, premier volt (színészek jók voltak). Vissza ugyanúgy jöttem.

Ági 10-esre írt matekből, az ő dolgozata volt a legjobb.

Március 11. Délben Tamást vittem óvodába. Utána felmentem Miklósékhoz. Szombatra ebédre hívtak.

Este társasjáték. Levelet írtam Gabiéknak. Megérkezett az Utunk évkönyv s küldött még 3 M.o.-i folyóiratot is. Megérkezett a lapja is.

Március 12. Nagyon csúnya, szeles idő, vízhajtós nap, nem mozdultam ki hazulról.

Tamástól levél érkezett. Írtam Aradra Katikáéknak.

Este beszéltem Gézáékkal, holnap megy be dolgozni.

Gyuri nekikezdett a fürdőszoba festésének. Hívott D.K., mondja Zsidó D. még mindig bent van.

Megkaptam az utolsó korrektúrát is (351 old-ig) és II. korrektúrát 272 old-ig.

Március 13. Gyuri szabadnapos, egész nap dolgozott. Befejezte a fürdőszoba festését, nekifogott a konyhának is.

Délben Tamáskát vittem oviba, itána Miklóséknál ebédeltem. Ott volt Kuruc I-né (Zsuzsa), a Nagy Imre nevelt lánya is.

Elvégeztem a korrektúrákat, hétfőn beviszem a Daciába.

Március 14. Páros. Ágiék befejezték a festést. TV-t néztem s pihentem.

Március 15. Harkó J, Gegő J írni

Házi S., Házy L. írni

Tamás, Pistáék - írni!

Beadtam az utolsó oldalak korrektúráit is, maradt még 20 oldal II. korrektúrára. A hét végéig az is meglesz s akkor kezdődhetik a nyomás.

Gabi telefonált adatokért (Ágival beszélt), küldik Csehszlovákiába.

Voltam Ilinél és Annusnál, Ili hozott haza.

(9) Egyre több a nyílni való bimbó

2011. április 23.

Még az állomásra menet előtt megvettem a húsvéti kenyeret. Az állomásra magammal vittem az e-book olvasót, de nem sokat olvashattam, mert felbukkant Zsigmond Marci és dumálni kezdtünk. Dánfalvára készült haza, tavaszi munkákra. Vonatja a 2. vágányra gördült be, s éppen hogy felszállt, már jött Madéfalva felől a Corona. S rajta Péter.

Kirakta ajándékait, ő is megkapta a miénket. A Bangha Imréék fordította két indiai novellás kötetet adtam neki. Én Che életét feldolgozó két részes filmet kaptam (Az argentin, A gerilla), igazán nagyon örvendek neki. Szeretem ezt a titokzatos figuráját a történelemnek, bár sokan egyszerűen gazembernek tartják. Mint Lenint is. (Tanulságos lenne egyszer összehasonlítani Szolzsenyicin Lenin Zürichben és Kazakevics A kék füzet c. regényeinek szemléletét. Azt hiszem, mindkettő elfogult, ha nem is egyforma irányban.)

Előszedjük a nagy kávéfőzőt, amit csak olyankor használunk, ha kettőnél több adag kávét kell főzni. Most éppen ez a helyzet.

Délután séta a Vár-téren. Gyönyörű idő. Minden rügyezik, zöldül, viráglik.

2011. április 24.

Ma Ilonka nem megy templomba. A délelőttöt a laptop beüzemelésére szánják Péterrel. Én csak mellékesen asszisztálok, hogy később segíteni tudjak (ha kell). A Toshiba jól működik.

A paprikák kivétel nélkül a szobaablakomba költöztek. Egyre több a nyílni való bimbó. Próbálom összeszámolni, de belezavarodok.

Újabb séta, felmegyünk a Szentkirályi utcán a Kalász negyedbe s a Szt. Ágoston templom udvarán ereszkedünk le a városba. A szép idő tovább tart. Este Attilával beszélünk, ebédre Zsókánál volt. Most, hogy közel laknak egymáshoz, talán majd többet jármak össze.

Újabb, márciusi lapok apám 82-es naplójából... (1982. március 16-31.)

Március 16. Henrietta (Jetti) napja.

Rónáék [?] meghívtak ebédre. Ili Szatmárra utazott S. Pistáékkal.

Nem éreztem túl jól magam du. és este.

Március 17. Csendes nap, nem jártam sehol.

Március 18. Sándor napja. Árkossy S-t telefonon köszöntöttem. A Daciánál II. korrektúrát néztem át.

Március 19. H. Laci sz. napja, Petike szül. napja (7-ik), József napja

Fent jártam a Közg. Karon, Olah-val hosszabb ideig beszéltem. Szabó M. a 235-ös csoportban van.

Március 20. 1 órakor Kolosi F. doktori téziseinek megvédésén vettem részt, utána ebéd az Egyetemiek házában.

Bors Zoli a 3. csoportban van.

Március 21. Páratlan.

M. Sárikánál volt a Pilvax. Onnan ifj. Bálint dr-éknál voltam hivatalos ebédre (a Mihály szüleivel és menyasszonyával). Ili hozott haza. Ági volt Lottiéknál.

Március 22. Izolanid.

Pistáéknak, Tamásnak írtam és adtam fel levelet. Tamáskát elvittem az óvodába. Elvesztettem a fél kesztyűmet.

Du. Ili felhozta Annust és Keresztet.

Este Géza hívott fel, Gézuka otthon volt 24 napig.

Március 23. Victor napja.

Zsókáéknak levelet adtam fel.

Pic Gh. 75 éves születésnapját ünnepelték a mat. karon, amelyen résztvettem.

Reggel beszéltünk Zsókával és Gyulával.

Du. beszéltem D.K-val.

Március 24. Gabi névnapja. Izolanid.

Du. kenyérért voltam, visszafelé jövet beszéltem az Ágica osztályfőnöknőjével és matek tanárnőjével, aki 59-ben végzett a Bolyain.

Estefelé Miklósnál és Istvánkáéknál voltam.

Március 25. De. bent jártam a Daciánál, utolsó oldalakra is BT került. Beszéltünk a főmérnökkel (Moraru), hogy sürgessék meg a munkát. Ápr. közepén Tőzsér találkozót akar rendezni Szeredában a Számítási Központban és a Líceumban (Beszéltem vele is telefonon.)

A Közgazd. karon kértem az 1974-es évfolyam végzettjeinek címét.

Ágiéknál egy ismerős (házaspár), Lia és Tavi voltak itt este.

Március 26. Ma délben Cs.P.-éknél ebédeltem, Ili vitt fel (virág+pezsgő), az elvesztett kesztyű helyett vettem egy pár bőrkesztyűt (181 lej).

Péter megvizsgált, a máj kissé duzzadt, a szív még nem kompenzált teljesen, két naponként vízhajtó és emelni kell az Izolanid adagot (4-5 hetenként). Feküdni kell sokat.

Du. Ilinél, Egyed Ákosék is ott voltak. Ili haza hozott, lefeküdtem.

Gabi elutazott Prágába (repülővel, egy hétre). Attilával beszéltem.

Március 27. Hajnalka napja. Izolanid.

Kora reggel vízhajtót vettem, összes termés kb. 2,2-2,4 liter, 2 kálium pasztillát is vettem. Délig feküdtem, délben átmentem Rodicához.

Du. aludtam, feküdtem, TV. Peti volt itt.

Gézával beszéltem, kértem, szellőztessen és egyszer-egyszer fűtsön.

Március 28. Páros. Izolanid.

Szép tavaszi idő, csak a szobából élveztem. Gyuri Tamáskával a mezőn kerékpározott. Tamáska este belázasodott.

Zsókától jött levél, küldte a vízumhoz szükséges iratokat.

Március 29. Izolanid.

Tibor telefonált. Az első rész is ki van nyomtatva. A 305-320 old. II. korrektúrára küldi Ilivel. Délután meg is csináltam, Ili visszavitte.

Vízhajtós nap.

Peti s Zolika voltak itt du.

Tamáska nem volt óvodában, nagyon köhög.

Március 30. Izolanid szünet.

Az útlevél kérés beadásától számított 60 nap.

Miklósék telefonáltak, hogy délben átjönnek. 162 1-1/2 2-ig itt voltak. 3-án utaznak Sepsiszentgyörgyre.

Tamáska lázas kicsit.

Március 31. Izolanid. Vízhajtós.

Tamáska még köhög.

(10) Elvarrjuk beszélgetéseink szálait

2011. április 25.

A húsvétra "szánt" jó idő tovább tart. Egycsapásra kész vagyok elfelejteni az ősz és tavasz közötti zord szakaszt.

Délután elmegyek öntözni pár helyre - csak egyetlen ismerősnél van szerencsém, másutt nem nyitnak ajtót. Egyre gyakoribb, hogy a nők nem ülnek otthon hétfőn, kiruccannak erre-arra a tavaszba. De azért találkozni elég jó hangulatú, hangoskodó húsvétozó férfival az utcán...

A sikertelen kísérletek után csatlakozom Ilonkához és Péterhez, akik sétálnak egyet és végigjárjuk a városka ünnepbe merevedett utcáinak egy részét.

2011. április 26.

Péter utolsó napja velünk. Ilyenkor nyűgösebb a szokottnál - fél szívvel már úton van. (Ezzel különben magam is így vagyok, ezért is nem szeretek utazgatni az utóbbi időben.)

Ilonka rosszul aludt, az étkezés bőségének zavara léphetett fel nála, elég egy étel, ami nem esik jól és az éjszakája szenvedi meg. Reggel még visszafekszik egy órára, mi addig Péterrel elmegyünk, hogy megvásároljuk a Nextránál félretett Lexmark E322 lézernyomtatót. Meg zöldséget vásárolunk a piacon.

A nyomtató sikeresen rácsatlakoztatva a gépre, jól működik.

A hétköznap visszaszáll a városra, minden a régi kerékvágásban.

Este hétkor elindulunk az állomásra. Indulás előtt még leülünk a nagy szobában és elvarrjuk beszélgetéseink szálait. Egyezkedünk a továbbiakat illetően, Péter a telefonjával képeket készít az otthonról. Az egyiket ide teszem...

A peronon sok az utas. Igaz, nem csak a Coronát várják, de a nemzetközi vonatra is elegen gyurakodnak föl. Néhány percig nézzük még fiunkat, az utolsó vagon ablakán könyököl ki, aztán elrobog vele a vonat. Némán hazaballagunk.

Apám naplójának befejező folytatása (1982. április 1-28.)

Április 1. Izolanid. Tamáska jobban van.

Du. itt voltak Dezső Ervinék, utána Ilivel Bálint I-hoz mentünk.

Április 2. Izolanid. Vízhajtó.

Miklósék átadtak krumplit és hagymát, Gyuri ment érte. Tamáska ment óvodába. Ágiékkal mentünk utána.

Gabi telefonált, megérkezett Cs-ből, jó volt. Attila vasárnap jön.

Április 3. Miklósék elutaztak.

Megjöttek Ilikéék Szatmárról, du. pár percre benéztem hozzájuk.

Ági bizonyítványa sokkal jobb (első évh. 7,83, második 8,75).

Április 4. Páratlan. Virágvasárnap. Délben Ilikéék itt voltak egy órára, tetszett a lakás. Du. megérkezett Attila.

Április 5. Izolanid. Vízhajtó. Nem sok hatása volt.

Attilával tanultunk.

Április 6. Izolanid. Attilával tanultunk. Este Gabi telefonált, hogy másnap átutazik Anna.

Április 7. Izolanid.

Délben fentjártam [Cseke] Péternél, megvizsgált, most kompenzáltnak talált. Heti 2x kell vízhajtót venni.

Du. Tamás telefonált. Szeretné tudni az úti terveimet (de még nincs eredmény).

Este felhívtam Gézát, kértem, érdeklődjön az utilapu iránt.

Attila és Ágica Annával kimentek Szentmártonba, holnap du. jönnek haza.

Április 8. Vízhajtó nap, egész nap feküdtem. Du. Ili volt itt a 2 unokájával.

Du. megérkezett Attila és Ágica.

Április 9. Izolanid.

Peti itt volt Zolikával, estig itthagyta.

Du. lementem a városba, benéztem Kereszthez, Gyógyszereket vettem.

Ilonka telefonált, vasárnap mennek Szentmártonba.

Április 10. Attila jobban van, reggel 36,4. Ági elment Gyéresre.

Tibor telefonált, 14-én de. indulnak Dés felé.

Kicsi D. Tibornak fia született.

14 ív van kinyomtatva.

Április 11. Páros. Húsvét vasárnap.

Attilát még nem engedtük ki. Ilonkát és Péterkét Gyurival vártuk és tettük fel Szentmárton felé.

Április 12. Gyula napja.

Délben Attilával együtt Iliékhez voltam híva ebédre. Előtte Istvánkáéknál voltunk, Béla vitt kocsival.

Este társasjáték volt.

Április 13. Ida napja.

Vízhajtós nap. Csomagolás. Könyveket s néhány ruhaneműt, 6,5 kilós csomagban feladtunk. A pokrócokat majd Ági küldi később.

Este telefonáltam Gézának, nem volt otthon, s M. A-on keresztül üzentem, hogy várja Attilát.

Április 14. Reggel felhívtam Gézát, minden Oké.

Ilonkáék 10.44-kor elmentek Buk-be (Peti vitte ki az Ili Bercijével), majd 12,30-kor Dáné T., Attila és én is elindultunk Dés felé. Szeretfalvi és dédai (percek csak) átszállás után jól megérkeztünk Szeredába, Attila Szentkirályra. Géza várta, megvacsoráztatta s hazavitte a jó meleg lakásba (egy hete fűtött).

D. T-ral a Szakszervezeti Tanács vendégszobájában szállásoltak el.

Voltunk fent O. Jánoséknál.

Április 15. De. megtudtuk, hogy délben 1 órakor lesz egy kerekasztal beszélgetés a számítási intézet tagjaival. A pártkabinet egy termében tartották, jól sikerült, nov-re kértek egy újabb megbeszélést. Kifizették az utat és 50 lej tiszteletdíjat.

Du. 7-kor jöttem busszal, a buszban tudtam meg, hogy 7-kor van gyászmise Gyurkáért, felére még elértem. Zuzu kivételével ott voltak mind. Utána kb. 1/2 órát ültem náluk, Attila már várt. Ügyesen begyújtotta az olajkályhákat is.

Telefonáltam Áginak.

Este átjött Géza 1/4 órára..

Attila már kiváltotta a Gabi által küldött könyveket.

Pistáéktól jött levél.

Anyu 90 éves lett volna.

Tel. Ney.

Április 16. Attila betette az akkut s mozgóképessé tettük a kocsit. Ebédre tehát a gyárba mentünk.

Du. tanulás. 1/2 vízhajtó. Kiváltottam a csomagot.

Április 17. Tej.

De. tanulás Attilával, délben kantinban ebéd. Du. bement Szeredába kenyérért, Benci hozta haza. Közben voltam M. Antiéknál, elszámoltunk.

Este még kevés tanulás A-val.

33-39 lej. Tel. Bukarest és Kvár. Gabi megy Nváradra.

Április 18. Páratlan.

Attila elutazott reggel. Fél vízhajtó.

Gézáék hívtak ebédre, majd Rabék. Ide mentem, Rab kijöttt értem. Órát is tartottam I-nak.

3-kor hazahozott s megíratott velem egy kérvényt Trabantra.

Április 19. De. 1/2 10-kor kijött értem Berci (103-as) és bevitt a kórházba ellenőrzésre. Jakab K. jóváhagyta a jelenlegi kezelési módot és gyógyszerelést. Beadtam a telefonkérést (CEC-ről fizessem).

Busszal akartam hazajönni, találkoztam O. Jánossal, hazahozott, ill. a gyárba, ahol ebédeltem. Megkértem, hogy másnap náluk alhassak, a szerdai korai jelenés miatt.

Du. Simon Éva megkezdte a takarítást az én szobámban. Jött Stefi órára, közben Magdi és Géza is benéztek egy pillanatra.

Pistáéknak írtam levelet. Ili hívott telefonon.

Április 20. Vízhajtós nap, délig feküdtem. Közben Stefi volt órán. Délben a gyárban ebédeltem. Du. S. Éva a konyhát takarította.

Este 1/2 8-kor autóbusszal bementem Orbánékhoz. Kedves este volt.

Jött a hír, hogy János atya autószerencsétlenségben meghalt.

Tel. 9 lej.

Április 21. 8-ra mentem a M-ára Opreához, 1/2 11-kor előkerült s átküldött a P-hoz, hogy Chereches kiszolgál. Ott is vártam 1 órát, s akkor csinálták az útlevelet, de nem adhatják ki nekem, az ONT szerzi be a francia vízumot, az NSZK tranzitvízumot viszont én kell majd beszerezzem Buk-ben indulás előtt.

12-es csatószegi busszal jöttem haza, ebédeltem a gyárban.

Du. jött Éva, a verandát takarította. 5-kor jött Stefi, de mindjárt telefonált Jakab K, hogy kijön a dolgozatával. Stefit hazaküldtem. Jakab K. 6-10,30-ig ült itt. Köznem telefonált Attila, majd Ági, érdeklődtek az eredmény felől.

11-kor én még visszahívtam Ágit. Tel. 15-20 lej.

Április 22. Itt volt órán R. Istv. Berci újságolta, hogy a Trabi kérést az első titkár aláírta és el is küldték. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle valami és mikor?

Velük bementem az ONT-hez, hogy intézzük el a fr. vízumkérést. Az útlevél azonban nem volt ott, telefonon megtudta Demeter, hogy Chereches még nem írta alá, de az útlevél kész. Sokat vártam.

Kivettem a CEC-ből a pénzt.

Marikáéknál ebédeltem, az autóbuszt már lekéstem, s a 1/2 3-assal jöttem haza. Itthon várt a milícia 14-i (!) értesítése, hogy Mo-Au-Fr.o. engedélyezve, akarom-e ilyen körülmények között? Ni ná, mert nem!

Aludtam, kifizettem a takarítást Szabó S-nének (300 lej).

Stefi volt 5-7-ig órán.

Vettem 2 üveg cseresznyét és 2 üveg barackot.

Hívott Ági: vett 2 bőröndöt, ágyneműt, két inget nekem (1500 lej), s mondta, hogy 2 pldny már elkészült (kötve) a könyvből, nagyon szép. Utazás előtt 5-6-ot küld Tibor. Tel. 9 lej.

Április 23. Béla napja.

10-es busszal bementem, az útlevél már ott várt az ONT-nél, nagy nehezen meggépelték a fr. vízumkérést, de kisült (mondhatták volna előre), hogy 3 fénykép is kell hozzá. Így loholás fényképészhez. A délelőtti váltás már nem vállalta, 2-kor jött Bögözi felesége (második váltásvezető), s estére ígérte kész[re], sőt holnap reggel az ura átviszi az ONT-hez.

Kiutazási vízumot is kellett fizetni a CEC-nél (50 lej), az ONT-nél 146 lejt.

Áginak elküldtem a 2000 lejt, Ilinek és Viktoréknak megírtam egy-egy lapot.

Holtfáradtan érkeztem haza a 4-es busszal. Pár percre itt voltak Gézáék.

Az este nagyobb részét feküdtem.

Április 24. György napja.

Vízhajtó nap. Aránylag már kevés vizet tart vissza a szervezetem.

De. Stefi volt órán.

Ebéd a gyárban, feladtam Ilinek és Katókáéknak 1-1 lapot.

Du. itt járt M. A-né, meghívott ebédre holnapra. Kint jártam a temetőben, az idén nem süllyedt.

Elmosogattam egy heti edényt.

Beszéltem Ágiékkal, levelet is írtam nekik. TV nézés.

Április 25. Páros.

Áginak feladtam a levelet. Szentimrén jártam, megnéztem a templomot, majd visszajövet a temetőbe is bementem.

M. A-nál ebédeltem, alvás után pedig Gézáéknál voltam.

Megírtam a választ A. H-nak a találkozó ügyében.

Április 26. Reggel 8-kor óra Rab I-nal. 10-kor bementem velük, elintéztem a villanyszámlának az egyéni csekkszámláról történő kiegyenlítését.

A fényképek árát kifizettem s átvettem 10 drb-t.

Voltam az iskolában, Eigel E-vel beszélgettem. 12-es csatószegi busszal jöttem haza.

Ebéd után alvás, du. Stefi volt órán. Ági felhívott: ő és Tamáska csüt. este, Gyuri Ágicával szombaton reggel jönnek, hétfőn mennek vissza. Tamással beszélt, ő is kb. 15-re lesz Párizsban.

Levelet írtam Gabiéknak.

Április 27. Vízhajtós nap, 11-ig ágyban voltam, 2 liter az eredmény.

Ebédre átmentem a kantinba, Magdit elhoztam az iskolába. Gabiéknak feladtam a levelet. Du-i alvás, majd Stefivel volt ótám.

Este írtam Ciobanu Gh-nak (10 éves találkozó), majd megfogalmaztam A Hétnek a Fórum rovatba a nomográfia és monográfia, nomogram és monogram ügyében.

Április 28. Feladtam a leveleket.

Ebéd, utána bementem busszal Szeredába. Kórház, meglátogattam Zs. Dónátot, Jakab K. megvizsgált, emeltük az izolanid adagot.

Meglátogattam J. K-t, majd patikába mentem és Orbaiékhoz, átadtam az Ági küldeményét és vittem egy lexikont.

7-es busszal jöttem haza. Hívtam Ágit. Pénteken reggel jönnek, de mind a négyen egyszerre.

Tibor üzeni, hogy 1500 pld-nyt rendelt Mo. s kb. 29 ezres lesz a tiszteletdíj.

Utána Gabi hívott, várják már, hogy menjek.

*

(A többi oldal üres – csak az ismerősök név- és születésnapjai vannak következetesen feltüntetve, év végéig...)

(11) Mi van az elhullott szirmok alatt

2011. április 27.

Ma délután Sepsiszentgyörgyre utazom. A Holló Ernő Sajtóklub meghívására. Tkp. Matekovics János egykori kollégám és harcostársam (ez a titulus már így ragad ránk) akarja ezt a szerepléssel egybekötött találkozást. Nem sok reményt fűzök az egészhez, de azért fölpakolok 10-10 könyvet (Jelentések magamról, Szerpentin vándora), s bónuszként viszek a tartalékaimból is (Lírai tőzsde. Fontos versek, Kölcsönsorok). Útközben többször is megbánom, hogy ennyire megpakoltam magam, de tudom, hogy hősiesen végig kell vinni az egészet. (Modern "Golgota"?)

Ebéd után utazás. A robogásba beleálmosodok. Az állomásról a városba gyaloglás felébreszt. Sehogy se találom a Kónya Ádám kultúrházat, kérdezősködni nem szoktam, várom hát Matekovicsot, ígérte, hamarabb megérkezik a pincébe.

Mindent összevetve, jó találkozóként könyvelem el. Rajtunk kívül ott volt a három beharangozott színész, akik verset és prózát olvastak fől tőlem (köszönet nékik ezért, név szerint Piroska Klárának, Darvas Lászlónak és Debreczi Kálmánnak) és menet közben bejött három szinte állandó tagja a klubnak. A találkozó attól volt eleven, hogy mindenkinek volt reális véleménye, kérdése, valóban beszélgettünk, vitatkoztunk, érdeklődtünk egymás dolgai iránt, s úgy elröpült az idő, hogy csak fél 10-kor ébredtünk fel: haza is kell menni. A jelenlévőknek szétosztogattam a bónuszokat. A többi könyvet hiába cipeltem, senki se vásárolt.

Mateket megajándékoztam valamennyi ott lévő könyvemmel, ő is adott nekem egyet, amit én már korábbról ismertem. Elsirattuk vonatindulásig (otthon, nála) az elpuskázott lehetőségeinket, majd irány az állomás. Éjfél után 2-kor bújtam ágyba.

2011. április 28.

Kései fekvés ellenére korán keltem. Blogjaimban igyekeztem rendet csinálni.

Munka közben Ilonka odamegy az ablakomhoz, ahol a paprikás cserepeim állnak, s megpillantja az első paprikacsökevényt, az elhullott virágszirmok alatt. Közel három hónapi reménykedésnek a gyümölcse. és igéret a további termésre nézve.

Apám naplójából megtudom, hogy 82 tavaszán egy hetet töltöttem Prágában (s pár napot Pozsonyban is). Mennyire elhalványultak az élmények azóta! Pedig annak idején ugyancsak tátottam a számat. Nagyszerű magyarországi versmondó és rocklemezeket hoztam, a repülőtéri vámnál a kutya se törődött velem. Nem Magyarországról utaztam. Meg aztán hivatalos román újságíró küldöttségnek számítottunk. Társam, a misszió vezetője, a suceavai helyi lap főszerkesztője volt, régi motoros és nagy róka, a régisége okán végig atyáskodott felettem (amúgy ez nem is volt olyan rossz dolog...)

Megkezdődött a tegnap a moszkvai műkorcsolya és jégtánc világbajnokság (amit Tokióba terveztek, de a földrengés lenullázta). Ilonka a közvetítések idejére odaszegezi magát a tévé elé, amíg vége nincsen. Ez így megy majd vasárnapig.

(12) A filmnél is érdekesebbek az extrák

2011. április 29.

Két nap múlva május elseje. Tombol a bolond április. Meleg van, de mindenféle kósza felhők bolyonganak. Egy-egy tavaszi eső is leszakad.

Bejelentkeztem a szívdokinál, hogy készítsünk egy koszorúér-felvételt. Hétfő délután lesz a napja. 4-én pedig lejár az egy hónapi megfigyelés. Az eddig gyűjtött vérnyomás-adatokkal szerda reggel kopogtatok a kabinet ajtaján. Még pár napig elhessentem magamtól ezeket a gondolatokat.

Este Annával beszélgetünk, de valamivel korábban Misiék is beugranak tíz perc erejéig Vancouver-ből. Nyugodt, pihent vonásaikról látni, kimondottan használt számukra az utazás.

2011. április 30.

Nekikezdtem Bazsó Zsiga kisregényét digitalizálni. Egy óra alatt beolvastam optikailag. Még száz oldal sincsen. Majd a feldolgozás következik. Igazából jó lenne összegyűjtenem néhány riportját, tanulmányát, de ahhoz rendszeresebb munkabeosztásra volna szükség.

Megnézem a Pétertől ajándékba kapott két részes Che Guevara filmet (rendező: Steven Soderbergh). Apránként kóstolgatom, mert olyan ideges, mozaikos a műfaja, ami hozzám közel áll, de hagyja, hogy kedvére elmerüljön az ember benne és ott szakítsa meg, ahol túl töménynek találja. Remek a kép, a zene. A főszereplő (Benicio del Toro) - kiköpött Che! - nagydíjat kapott alakításáért Cannes-ban (2008).

A film maga amúgy megbukott a nagy várakozás után. Sok kritikus nem is tartja igazi filmnek. Csak vitázzanak rajta. én nézem.

De a két, összefüggő résznél is érdekesebbek a lemezeken lévő extrák. John Lee Anderson író, aki a film tanácsadója volt (Chéről írt könyvet, s ehhez 5 évig Kubába költözött családjával), valósággal feltámasztja a szinte-szinte lenullázott gerilla-szimbólumot: a huszadik század legösszetettebb személyiségének tartja az élete végén Boliviába szökött politikus-orvost.

2011. május 1.

Ünnepi "felvonulásom" egy órát tart: leviszem a szemetet (közben a fél város templomban, az utcák üresek), majd a szemközti szupermarketben tökmagot vásárolok, s azt rágicsálva elsétálok a vasúti sínek mentén, amíg be nem fut a madéfalvi gyors. Ez jelzi az óra végét.

Blogjaimat gondozgatom amúgy, kisebb-nagyobb megszakításokkal.

Apám naplójának lapjaiból...

(13) Manapság mindenki engem hajszol

2011. május 2.

Reggel, mikor bekapcsolom a rádiót, az első hír: Obama elnök az éjjel bejelentette, hogy Oszama bin Ladennek annyi. Egy titkos kommandó végzett vele. Körülmények és egyéb részletek titkosak. A hírtől harsog egész nap tévé, rádió, sajtó. Vannak, akik nem hiszik. Kacsának tartják a hírt. Mások örvendezve tüntetnek. Zászlókat lobogtatnak. Megint mások tiltakoznak az amerikai imperializmus és keletellenes politika ellen.

Eszembe jut a Káfé egy interjúja (készítette Gergely Tamás) 2003-ból, amikor Szonda Szabival összedobtuk álnéven írott (bök)verskötetünket. A kérdés az volt, kik is vagyunk mi tulajdonképpen az álnév mögött?

Az én válaszom így hangzott: " Az én igazi nevem bin Laden, de ezt senkinek sem kell elárulni!!! Muszáj volt beállnom bakternek, mert manapság mindenki engem hajszol (köröz, űz). Jellemző: mindig csak egy embert tartanak ludasnak azért, hogy a világ úgy megyen, ahogy. Voltam már Sztálin, Hitler, Milosevic, Ceausescu, most meg a fő-fő terrorista. Érdekes, van még egyetlen valaki, akinek mindenható hatalma és karizmája volt, viszont aki még nem voltam - le sem merem írni a nevét, a kirilejzumát!"

Ma pedig olvasom, hogy Amerikában készült olyan film, ami hasonló hangvételben figurázza ki azokat, akik egy embert hibáztatnának a világ minden nyomorúságáért (Hová a fenébe bújt ez az Oszama bin Laden?). Úgy látszik, hasonló srófra jár az agyunk az általam ismeretlen rendezőével...

Ma elmentem elkészíteni a szívultrahangot. A szívdoki most szívélyesebb volt, mint egy hónappal ezelőtt. Megnézte a feljegyzett vérnyomás-értékeket, azokat jónak találta. Az egyik billentyűt találta némileg megvastagodva, de mikor elmondtam, hogy 1985-ben szívbillentyű-gyulladással feküdtem a kórházban, akkor rábólintott: annak a nyoma. Örvendjek, hogy nem mentem rá még akkor. Őrült szerencsém volt...

Kissé helyreállt a lelki békém ezek hallatán. Valósággal jön, hogy kirúgjak a hámból. De azért csak óvatosan. Mégis csak 70 felé megyek...

Apám naplója következik, mely pár nap múlva véget ér...

(14) Csak ő tudja, milyen rozoga és gyenge volt...

2011. május 3.

Kiírták az elmúlt napokban a Communitas Alapítvány könyvkiadási pályázatát. Az Ádám Gyula-albumnak itt is esélye kell hogy legyen. Nekiláttam átnézni a már kész anyagot. Oda megszerkesztett kézirat kell.

Reggel keresett Ádám Gyula: a Szeptemberi fotósulisok új tárlatot rendeznek, ezúttal Somlyón (Jakab Antal Tanulmányi Ház), Női arcok címmel. Megnyitóra kérnek fel. Elvállalom. Márton Ildikó szerda reggelre ígéri átküldeni a tárlat képeit.

Színházi dömping Csíkszeredában. 5-én stúdióelőadás bemutatója (Vaknyugat), szombaton a gyergyói Figura politikai kabaréja, hétfőn a Temesvári színház vendégjátéka (Veszedelmes viszonyok). Mindháromra veszek jegyet. Most valamiért úgy határozunk, hogy ha csak lehet (ha bírjuk), nem ülünk itthon.

Levelet kaptam Kocsis Franciskótól (Vatra főszerkesztő helyettese). Még novemberben adtam neki a legutolsó verseskötetemből, amikor Marosvásárhelyen a könyvvásáron voltunk. Lefordított néhány verset belőle, s most meglepett a román változattal. Nagy örömet okozott vele nekem a mai napra.

Ma valahogy jól sültek el a dolgaim. .

1982. április 28-ával megszakad Apuka naplója. Az utolsó mondat az, hogy telefonáltam neki és várjuk, hogy Bukarestbe érkezzen. Nálunk ült pár napig, majd onnan szállt vonatra (az Orient Expresszre). Még most is emlékszem, amikor kikísértem az állomásra. Izgult, örvendett, mint egy gyermek. Hogy utazhat. Csak ő tudja, milyen rozoga és gyenge volt belül már akkor, a kórházat követő lábadozása után...

Az utolsó három páros lap következik...

(15) Gondoljuk azt, hogy mozigépészek vagyunk

2011. május 4.

Reggel egy órát töltöttem a szívdoki rendelőjében. Hú, hogy megenyhült az irányomban! A vizsgálati eredményeket jónak találta, a vérnyomásmérő kalibrálása is megtörtént, mérhetem vele tovább nyugodtan az értékeket. Hat hónapig nincs miért visszamennem - persze, ha nem jön közbe valami. Nagy megkönnyebbüléssel jöttem el.

Egy Hitchcock-rajongó rendre felrakja a jútubra a jó filmeket. Egy remek, 1930-as alkotást (A gyilkos) találtam meg tiszta véletlenül, s annak a nyomán a jól ismert Madarak-at, meg a 39 lépcsőfok-ot. Ha már neke m akkora örömet okozott, akkor rendre itt is feltüntetem a lelőhelyeiket, csak rá kell kattanni és már nézhetjük is. Kissé elaprózza a műélvezetet, hogy 15 perces részenként kell váltani, de gondoljuk azt, hogy régi típusú mozigépészek vagyunk, s egymás után rakjuk fel a tekercseket a vetítőgépre...

Tehát:

A gyilkos

(Murder!)

fekete-fehér, magyarul beszélő, angol thriller, 104 perc, 1930

rendező: Alfred Hitchcock

író: Clemence Dane, Helen Simpson

forgatókönyvíró: Alma Reville

zeneszerző: John Reynders

operatőr: Jack E. Cox

vágó: Rene Marrison

adaptáció: Alfred Hitchcock, Walter C. Mycroft

szereplő(k):

Edward Chapman (Ted Markham)

Herbert Marshall (Sir John Menier)

Phyllis Konstam (Doucie Markham (Doucebelle Dear))

Miles Mander (Gordon Druce)

Hannah Jones (Mrs. Didsome)

A jó nevű színészt felkérik, hogy esküdtként vegyen részt a bíróság munkájában. A gyilkossági per vádlottja egy fiatal színésznő, akinek ártatlanságáról az esküdt szentül meg van győződve, ezért minden eszközzel megkísérli megmenteni a lány életét. A lányét, aki tehát ugyanabban a szakmában dolgozik és persze igen csinos.

2011. május 5.

Egész nap járkáltam, mint egy ketrecbe zárt vadállat. Nem tudtam, mit kezdjek a pénteki tárlatnyitóval. Kiborított az anyag egyenetlensége, meg az, hogy két-három embernek nincs mit keresnie azon a tárlaton, mert amit művelnek, az egyszerűen nem fotó.

De az is kiderült közben, hogy a rendezvény valamiképpen kapcsolatba hozható az Anyák Napjával és a Születés Hetével, tehát enyhén propagandisztikus felhangja is van. Úgy egyeztem meg a szervezőkkel, hogy anyákról, nőkről szóló néhány háttérverssel oldom a hangulatot - és a szakmai feszültséget. Ez nem az az alkalom, amikor szívóskodni érdemes.

Jut eszembe, tegnap este elmentem Szőgyör Árpád nagybőgős szólóestjére a Nagy István művészeti líceumba. Zseniálisan játszik az a fiatalember, a Csíki Kamarazenekar tagja, itt lett zenész. Igaz, hogy Svájcig ment el továbbképezni magát. Nagy darab, kövér, lányos arcú fiú, de úgy tud örvendeni, miközben játszik, valósággal végighullámzik lágy, kövér idomain az egész hangzásvilág, amit a játéka ébreszt. Vastapsot kapott. Örvendek minden kimagasló fiatal tehetségnek. Lesz folytatás!

S akkor lássuk a következő filmet is.

39 lépcsőfok

(The 39 Steps)

fekete-fehér, magyarul beszélő, angol thriller, 83 perc, 1935

rendező: Alfred Hitchcock

író: John Buchan

operatőr: Bernard Knowles

vágó: Derek N. Twist

adaptáció: Charles Bennett

szereplő(k):

Robert Donat (Richard Hannay)

Lucie Mannheim (Miss Annabella Smith)

Madeleine Carroll (Pamela)

Godfrey Tearle (Jordan professzor)

Peggy Ashcroft (Margaret Crofter

Richard Hannay Londonba látogató kanadai turista, aki egy music hallban ismerkedik meg Annabella Smith-szel, aki titkos ügynökök elől menekül. A félelemtől rettegő fiatal nő megkéri, hogy hadd tartson vele a lakásába. Richard elrejti szobájában a nőt, reggelre azonban rábukkannak üldözői és megölik. Richard kiveszi a kezében szorongatott térképet és a megjelölt útvonalon vonatra száll. Richardnak meg kell találnia a gyilkosokat, hogy mentse saját életét.A filmlexikonok a Mester e korai munkáját az egyik legjobb thrillereként tartják számon, mely az ártatlanul gyanúsított ember elkeseredett küzdelmét mutatja be, hogy bizonyítsa saját ártatlanságát.

(16) Így csak azt mondom: használják egészséggel

2011. május 6.

Pontban 5-kor Márton Ildikó a ház elé állt piros kocsijával és kimentünk Somlyóra. Már vártak a fotósok (és barátaik) a Jakab Antal Tanulmányi Házban. A konferencia teremből kivezető üveges folyosón rendezték be a tárlatot, a keresztény nőtalálkozó résztvevői a megnyitóról kötelezően átvonultak a folyosón, így a jelenlét eleve biztosítva volt.

Jól döntöttem a beszédet illetően. Különösen a versek arattak nagy sikert, azok közül is a Lakatos Demeter Anyám c. csángó verse, talán azért is, mert voltak, akik akkor hallottak először valódi csángó beszédet, a megfelelő dikcióval. Szerencse, hogy annak idején az Erdélyi költészet antológiájába a csángókat is integráltam. Többen érdeklődtek forrás iránt, megígértem nekik, hogy levélben jelzem majd az antológia csángó vonatkozású anyagának föllelhetőségét.

Minden eshetőségre a linkeket ide is beillesztem. Tehát:

1. Az Erdélyi és csángó költészet (antológia) linkje itt található

2. Demse Márton versei

3. Duma István András versei

4. Gábor Felicia versei

5. Iancu Laura versei

6. Lakatos Demeter versei (1)

7. Lakatos Demeter: Csángú országba (válogatott versek, tanulmányok)

8. Új guzsalyam mellett (csángó népköltészet)

9. Versek a csángómagyarokról (Mirk László antológiája)

Ezen kívül még az érdeklődők figyelmébe ajánlom a következő linkeket:

Csángó "expedícióim" (Cseke Gábor)

Költői sorsot érlelő sorstalan világ (Iancu Lauráról)

Igaz könyvecske a csángók érdekében

A csángálva utazó (Krebsz Jánosról)

Időutazás Lakatos Demeterrel (Cseke Gábor)

Kis Iancu Laura-antológia - az újabb versekből

Ha nem az én munkámról lenne szó, azt mondanám, hogy ez nem semmi, így csak azt mondom: használják egészséggel!

A kiállítás után színházban. Martin Mcdonagh Vaknyugat c. kamradarabját láttuk, előadta a Csíki Játékszín. A "kamaraság" csak a szereplők számára és a játéktérre vonatkozik. A játékidő becsületesen kitöltött három órácskát, mindvégig felfokozott feszültséggel, Remek darab, remek négy színésszel. Az emberi gonoszságról, rivalizálásról és szeretetlenségről. No, és mindennek az ellentétéről is. A színházunk mintha kezdene kissé magára találni?

2011. május 7.

Takarítás, amúgy szürke, dolgos nap. Este rábukkantam egy remek, 1993-as cseh filmszatírára, melegen ajánlom a naplóba belekukkantók figyelmébe. Fanyar, ütős és magyarul beszél. Címe:

Az örökség

színes, magyarul beszélő, cseh vígjáték, 118 perc

Íme itt a kommunizmus utáni szép új világ! Már senki sem szólhat bele az ember életébe, ha úgy akarja, akár a fejére szakadhat a tető, vagy a tyúkok rohangálhatnak a konyhaasztalon. Bohuska élvezi ezt az életet, hiszen sose szerette a munkát, viszont szívesen heverészik az ágyban vagy mulatozik a kocsmában, esetleg a fiatal kocsmárosnét hajkurássza.

Megszokott kis világával igen elégedett, nem is vágyik ő többre, de az élet - ki tudja miért - megajándékozza. Egy nap kocsmaasztali pihenőjét egy öltönyös, városi férfi szakítja meg, aki azzal az örömhírrel érkezett, hogy hatalmas vagyont örökölt. Bohuska elindul a városba, hogy szemrevételezze újdonsült ingatlanjait.

És mit tesz az ember, ha hirtelen rázúdul egy óriási örökség? Természetesen szórja a pénzt, amire csak lehet, hisz ez már tiszta Amerika.

szereplő(k):

Bolek Polívka (Bohous)

Dagmar Veskrnová (Vlasta)

Miroslav Donutil (Dr. Ulrich)

Jozef Króner (Mr. Kostal)

Anna Pantuckova (Teta)

2011. május 8.

Havazásra ébredtünk. Hamar elolvadt, de akkor is... Bolond idő, bolond hangulat. Ádám Gyula albumának szövegét véglegesítem. Kéziratokat javítok. Így telnek a vasárnapok...

(17) Egyszerre jelentünk meg, egy keretben...

2011. május 9.

Leadtam - igaz, hézagosan - az Ádám Gyula-albumot. Gyulának nincs ideje, hogy a fotók készítésének helyszínnévsorát összeállítsuk, a közelgő Székely Napok látványtervein dolgoznak Botár Lacival egyetemben. Ja igen, és még hiányzik néhány illusztráció az előszóhoz, illetve az angol nyelvű rezümé.

Felhívtam a Pro-Print főnökét is, hogy megtudakoljam, vállalja-e a Trianon-kötetet, ami lassanként fölkerül az urszu2 blogra. Megerősítette, hogy pályázik vele a Communitasnál.

Délután a háziorvosnőhöz elvittem a vizsgálati eredményeket és ezzel egy fél évig megúsztam az egészségügyi bogarászást. Nem szeretek orvoshoz járni (ki szeret???), de elismerem, hogy utána a tudat, hogy megszabadultam egy kényszerű tehertől, nagyon jó tud lenni.

Este színházban. Veszedelmes viszonyok. Musical, a temesváriak játsszák, Éder Enikővel a főszerepben. Nagy csalódás a Milos Forman erotikusan-szép, buja filmje után, amit most, a kiábrándulás után még egyszer megnézünk. (Szerencsére megvan DVD-n). A színpadi feldolgozás egyrészt karikíroz, ugyanakkor a dalokkal mindent komolyra vesz, ami csak perfid játék. Plusz, különféle előjelű nemi aktusokat próbált meg sorozatban a színpadon megjeleníteni. Nem mondom, a kidolgozás és az illúzió látványos, no de ezért színházba menni... Ezt akármelyik erotikus csatornán megkapja az ember.

2011. május 10.

A tavalyi adóbevalláshoz gyűjtögetem a bizonylatokat, adatokat. Elmentem a fináncokhoz is, kiderült: a kitöltés jóval egyszerűbb, mint gondoltam volna.

A lapok hírül adják Bögözi Kádár János halálát. Két évvel volt idősebb nálam, az egyetemen ismerkedtünk össze, az kötött össze bennünket különösképpen, hogy egyszerre jelentünk meg, egy keretben az Utunk Fiatalok rovatában, Szőcs István jóvoltából. Ez a tény egy kicsit mintha szellemi testvérekké is avatott volna bennünket.

Emlékszem, becsületes neve csak Kádár János volt, úgy debütált az irodalomba, s eleget kapacitálták, hogy vegyen fel írói álnevet, nehogy összetévesszék a másik közszereplővel. Erről az epizódról pár évvel halála előtt így emlékezett meg egy interjúban:

- Soha nem gondoltam arra, hogy „előnevet” biggyesszek a magaméhoz. Pedig sokan tanácsolták, mondván, hogy „két dudás nem fér meg egy csárdában”. Azaz: két közéleti személyiség nem létezhet azonos névvel. Különben is, én „valódi” Kádár vagyok, ellentétben Csermanek/Kádárral. Az tény viszont, hogy én húztam a rövidebbet: ugyanis egy idő után Magyarország nem rendelte meg többet a könyveimet. Áttelepedésünk után viszont kénytelen-kelletlen „pótlékot” tettem a nevem elé, így lettem Bögözi. Egyébként pótlék nélküli bemutatkozáskor sokan - nem használhatok rá más kifejezést: - szemberöhögtek.

Magyarországra disszidált, ott már csak két kötete jelent meg. Nem találta meg a helyét, mint annyian. Fogadatlan testvéremként elbúcsuztatom magamban, egy 89-es versével:

Bögözi Kádár János: Én vagyok...

Mondd, kívülem nincsen árva;

mondd: senki nincs kőbe zárva;

mondd: menekülve – nem vagyok gyáva!

Nem vagyok gyáva, de becstelen;

nem vagyok árva, csak idegen;

nem én vagyok, csak azt hiszem;

nem én vagyok kőbe zárva.

Bennem ma minden árva, árva.

(18) Plusz két macska, a hely szellemei

2011. május 11.

Ezt a bejegyzést egyszer már megírtam. Most csak nehéz szívvel próbálom rekonstruálni. Úgy látszik, ez az átok nem akar tágítani mellőlem. Eredendő lustaságomért fizetek: már jó ideje közvetlenül a blogba írom feljegyzéseimet. Most valami technikai malőr lépett fel a blogszervernél, másfél napig nem lehetett szerkeszteni, majd mikor elhárult a hiba, bejelentették, hogy az utolsó napi bejegyzések törlődtek.

(Közben a hiba megoldódott, az eredeti bejegyzés is előkerült, most összefércelem a kettőt...)

Az adóbevalláson 5 perc alatt túljutottam. A másodpéldányt iktatták, most majd várhatom a végső számítást, amikor majd kiderül, milyen úton-módon kívánnak átverni. Eddig alig volt olyan év, amikor ne kellett volna reklamálni. És minden esetben igazam volt...

A ház bejáratánál kifüggesztették, hogy holnap, vagyis csütörtökön reggel 8-tól délután 5-ig elveszik a villanyt. Ilyen hosszú időre még sose szünetelt az áramszolgáltatás, mióta itt lakunk (2003). Fogjuk magunkat és alaposan átgondoljuk, hogy mi az, amiben előre kell gondolkoznunk, hogy a kiesés ne okozzon problémát. Többek között vigyázni kell, ne nyitogassuk fölöslegesen a hűtőszekrény ajtaját, tehát amire csak szükség van, még reggel 8 előtt vegyük ki a kamrába. De ne tervezzünk számítógépes munkát, televíziózást, vasalást, nem lesz meleg víz, készítsük elő a zseblámpákat, mert a lépcsőházban tetővilágítás van, villany nélkül meg töksötét...

Az utolsó simítást kell végeznem Ádám Gyula albumán. Ez csak úgy lehetséges, ha holnap bemegyek hozzá a Kultúrközpontba s kapok kölcsön egy számítógépet. Egész este ezt készítem elő egy adathordozóra.

Délután elmegyünk a vasút melletti silóhoz. Az egykori sokemeletes, toronyként magasodó gabonaraktár ma már egy kihasználatlan, sokszintes csarnok, számos rendezvényt lehetne oda álmodni, de fantázia kell hozzá és befektetés. Meg ha közelebb lehetne tolni kissé a város szívéhez. Igaz, itt nincsenek távolságok, de a köztudatban mégis a perifériára esik.

Egy sepsiszentgyörgy nemzetközi szobrásztábor (JELEK 2010) anyagát mutatják be, ahol székely szobrászok próbálták faragott alkotásokkal benépesíteni az üres tereket. Kár, hogy a falakra inkább csak a szobrok fotói kerültek, a kiállított kisplasztikák nem tábori termékek - a művészek műtermében készültek. Alig féltucatnyi érdeklődő közönség gyűlt össze - a művészek mellett. Plusz két macska, a hely szellemei. Otthonosan mászkálnak le-fel az emeleteken s ugyanilyen otthonosan nyávognak mindenkinek.

Ilonkával a tárlatnyitó előtt felkapaszkodunk a legfelső szintre, a toronyba és körpanoráma nyílik ki előttünk Csíkszeredából. Az ablakok előtt egy hosszú deszkakanapét állítottak fel, a pihenni vágyóknak, ujjnyi por rajta, félig alája gurítva néhány műanyag söröspohár...

2011. május 12.

A villanyt valóban elvették, méghozzá azért, hogy a hét végére mellettünk letelepedő Graber cirkuszhoz a tömbházunk alagsorából elektromos vezetéket kössenek be. A cirkusz mellett beállítottak egy jókora kapcsolótáblát, ehhez kellett nélkülöznünk az áramot.

Sikerült befejeznem az Ádám-féle albumot, amiért is el kellett mennem a Kulturális Központba. Végül kisült, hogy munkám úgymond fölösleges volt, mert nem kell kész munkával pályázni, a kiadó csak biztosítani akarta, hogy kezében legyen a teljes anyag. Most, hogy túl vagyok rajta, én sem bánom.

Rábukkantam egyik kedvenc filmemre a jútubon: a Cinema Paradiso rendezői változatára! Ez egyféleképpen családi filmnek számít, Péter fiunk hívta fel rá a figyelmet, beszélt róla lelkesen, aztán megszerezte nekünk, meg is van valahol a DVD-gyűjteményben, de nehéz előkeresni, hát most a jútubon nézem és újra és újra elvarázsol.

Valahányszor belefeledkezem ebbe a sajátos "mozi a moziban" alkotásba, a családom, a gyerekeim jutnak eszembe, az emberi kapcsolatok fontossága, a magam tévedései és mulasztásai - oly tömören és érzékletesen boncolgatja ezt a kérdéskört a rendező, s nyomában a színészek meg a zeneszerző. Legyen másnak is öröme - gondolom -, s ha már beszéltem róla, mibe kerül ide tenni a két filmrész linkjét, kívánva kellemes filmnézést. Egészen bizonyos, hogy ide magam is többször visszatérek majd.

2011. május 13.

Ma délelőtt többször is megszakadt az áram. Féltem a gépet. Egész biztosan az improvizált cirkuszi kábel miatt történt. Különben a trupp két elefántja, néhány idomár és egy terepjáró végigvonult a városon az előadások reklámjával, előttük egy rendőrkocsival, nyomukban az egyre duzzadó gyereksereggel. Ma már két vidám előadás hangzavara úszott be az ablakunkon. Olykor annyira hangos az erősítés, hogy minden replikát hallunk, éppen csak nem látjuk, mi történik a vászon alatt.

Ma este megérkeztek a szomszédék. Egy hónapot voltak lányuknál, Kanadában. Amiként indulásukkor, most is kimentünk az állomásra, segíteni hazatolni a csomagokat. Beköszöntött a meleg tavasz, de a felhők rongyai továbbra is sűrűn bolyonganak az égen...

(19) Mire leülnék, a gondolat elszáll

2011. május 14.

Hétvégi téblábolás. Takarítás. Porszívózás közben erőteljes késztetést érzek, hogy leüljek az asztalhoz írni. Olyankor jönnek a legjobb gondolataim. Mire leülhetnék, a gondolat elszáll...

Itt az ideje, hogy megindítsam a Szovjet Irodalom gyűjteményemre épülő blogot. Tulajdonképpen semmi akadálya: az első szemlézendő számokat már félretettem a húsvéti nagytakarításkor. Most találomra leveszem a polcról az egyik számot. Még kell egy jó cím...

Volt egy Szovjet Irodalom. Ez megfelel. Kellően nosztalgikus és pontos is egyben. Szinte magamagát szerkeszti. Blogszerzőségem fedőneve is szerencsésre sikerül: Bolonduska Ivanuska. Kíváncsi vagyok, mikor fedezik föl nagyobb forgalommal. Bevallom, kissé elvonja a figyelmemet a többi feladattól. (Elkényeztetett gyermek új játéka...)

Délután átjönnek Misiék. Mesélnek útjukról, hoznak egy üveg finom bort, egy vállkendőt Ilonkának és egy doboz juharszirupos krémmel töltött kekszet. Ez utóbbinak bántóan penetráns orvosságszaga van, de fogyasztható.

2011. május 15.

Befejeztem a Szörny digitalizálását, elküldtem Péternek. A blogra (Kalandozók) majd csak fejezetenként kerül fel.

Tegnap reggel meghívót találtam a postaládámban: a Szeptemberi fotósulisok Homoródkeményfalván egy hetes fotótábort szerveznek s meghívtak engem is. Sokat töprengek rajta, de azt hiszem, nem tudom kipréselni azt az időt. Jövő héten a számítógép bővítése lesz napirenden a szokásos váratlan fordulatokkal, majd érettségi találkozó Kolozsváron, május 28-án. Nem vagyok már olyan rugalmas, hogy ide-oda cikázzak, pláne, ha kedvem sincsen...

Már-már nyári meleg van odakint, délután nagy sétát teszünk Ilonkával. Megnézzük DVD-ről a Valmont c. filmet (Veszedelmes viszonyok). A musicalhoz viszonyítva ég és föld. Polanski kort fest és lélekábrázol. A színpadi alkotás meg egyszerűen csak sokkol.

2011. május 16.

Amilyen korán csak lehet, elmegyek, kiveszem a nyugdíjakat. Délelőtt megvásárolom az új merevlemezt. Még olcsóbb, mint számítottam. Beszélek a számítógépes szakival, holnap estére ígérte, hogy eljön megbeszélni a bővítést. Néhány napos kiesésre is számíthatok.

Tőzsér Laci értesít, hogy a kultúrminisztériumi pályázaton nem nyert az Ádám Gyulával készített album. Néhány pont hiányzott még, hogy támogatást kapjunk. Az az érzésem, ez a Communitasnál is be fog következni. Ha csak Gyula nem lép közbe ott, ahol kell. Sajnálom, mert a könyv jó. És mindenek előtt a fotók. De a szövegek is megjárják...

Olvasom egy hírben: a Moszfilm rendre átadja archívumának legjavát a jútubnak, hogy ellenőrzötten juthasson a közönség a jó minőségű filmek megtekintéséhez. Micsoda kincs került így közkézre! Próbálok halászni - egyik jó filmet követi a másik, de ma megállok egynél:

A sziget (2006)

Ezt írja róla egy Oroszországgal foglalkozó blog:

Pavel Lungin A sziget (Osztrov)

112 perc, 2006, oroszul

Egy kis északi sziget kolostorban az egyik apát, Anatolij (Pjotr Mamonov) lelkét súlyos bűn – emberölés – nyomja: harminc éve a nácik kényszerítették, hogy lelője felettesét. Anatolij apát fűtőként dolgozik rendíthetetlenül, azonban híre kel szent gyógyító erejének. Egyre járnak az emberek a tetteiben inkább kisördöghöz hasonlító Anatolijhoz, aki képtelen szabadulni saját démonaitól...

A filmet érdemes megnézni, különös világa megnyugtat, ugyanakkor fel is korbácsolja a lelket, román és magyar felirat is választható a megértéséhez; aki viszont tud valamicskét is oroszul, az megérti, mert nem a szavak, hanem elsősorban a képek nyelvén beszél.

Holnap lesz a paprikaszüret napja. Próbából leszüretelek egy termést. Ebédhez fogom megenni kedden. Előtte lefényképezem...

(20) Kár, hogy ilyen liliputi lett a szüret

2011. május 17.

Reggeli után rögtön levágom az első paprikát az egyik tőről. Lefényképezem, majd elteszem ebédig. Akkor vékonyan felszeletelem és ráteszem a vegyes zöldségsaláta tetejére. Finoman, de erőteljesen csíp. Kár, hogy ilyen liliputi adagot sikerül csak szüretelni.

A számítógép szerelő még kivár. Valamilyen fontos munkája ugrott be, csak csütörtökre ígéri biztosan jövetelét. Ideges vagyok a sok késlekedés miatt, de hát ez van...

Az új blogom (a Szovjet Irodalom-ról) egyelőre csak kevés ember fantáziáját mozgatja meg. Sebaj, én örömmel csinálom, s mindenek előtt magamnak. Türelmetlenül olvasgatom a régi, harmincvalahány éves lapszámokat. Sok a naivság, de sok az érték is ugyanakkor.

Veress Berci jelezte: május 31-én az alapítványának meghívására érdekes előadás lesz a színházban a családok eredetéről, az átöröklésről. Félretett számunkra is ingyenjegyet. Nem tudom elképzelni, mit lehet e témában elmondani, ami hasznunkra válik, egy viszont tény: a lelki mechanizmusok oldaláról sok mindent meg lehet magyarázni. (És nem...)

2011. május 18.

Ismét lendületbe jöttem az Erdélyi és csángó költészet antológia bővítésében. A könyvtár polcai előtt álldogálva, rendre fedezem fel költőinket, akik mostanáig kimaradtak a lajstromból. Ebben az ütemben haladva, hamarosan újabb frissítésre való anyagot küldhetek a MEK-nek.

Anna jelezte, hogy elhunyt Gabi bátyja, Dobrescu Liviu. Isten nyugosztalja! Jó ember volt. Akár csak az egész család.

Dan Culcernek végre fogalmaztam egy hosszabb levelet. Ha sokáig hallgatunk, nagyon nehéz ismét megszólalni. A mulasztások miatt felgyülemlik a mondanivaló és ez egyszerűen torkomra forrasztja a szót.

Szép tavasz van. Reggel ötkor már talpon vagyok pár napja. A nyomott, esős napok után egyre több a felhajtó erő a természetben. Meg is látszik a délutáni égen: keresztül-kasul szántják a gyakorlatozó pilóták nyomvonalai...

(21) Úgy is elmentünk volna, vagy nem?

2011. május 19.

Egész nap tűkön ültem. Az estére gondoltam és arra, hogy minden jól süljön el a számítógép körül. Szerencsém volt: MZ maga hívott fel du. 6-kor, hogy jöhet-e? (Micsoda kérdés!) Jött is. Csak aztán a nagy örömben elfelejtettük tisztázni, hogy a régi merevlemezt, ami csak a programoknak marad a maga 40 GB-val, teljesen letakarítja és mindent újra kell telepíteni. A dokumentumokat átmentettük, de a programok odavesztek - köztük az egyik alapvető, a Vírus Buster. No és a Microsoft Office. Ezeket egyelőre helyettesítettem. Az egész csütörtök éjjel és péntek hajnal telepítéssel telt. Most úgy ahogy, meg vagyok elégedve a masinával, a sebességével. Persze, a nyikorgás nyitjára nem tudtunk rájönni. Annyi biztos, hogy az egy hibaüzenet, de hogy mi adja le, titok. MZ haladékot kért. Jól tette, mert közben a gép oldalfalát is elfelejtette visszailleszteni. Egyelőre így hagyom, hátha még ki kell bontani valamiért...

2011. május 20.

A Káféval egyedül maradtam. Éva hirtelen kidőlt (neki is szabad, bár nem ajánlott), aggasztó az egészségi állapota. Cselényi Béla elkezdte hozzám küldözgetni a verseit. Persze, túltermel, de hát ez a szíve joga, az én dolgom, hogy beosztással éljek. Mindenki a maga dolgával...

A gép beállításai közben, lazításul tovább a jútubot. Megállapítható, hogy megállás nélkül kerülnek fel az érdekesebbnél érdekesebb alkotások. Most néhány régi filmről fújnám le a port, közel állván az érdeklődésemhez.

Gondolom, olykor elég is a cím, amely önmagáért beszél. Tehát:

1. Halálos tavasz. Zilahy regényének örökszép filmváltozata, fekete-fehérben

2. Valamit visz a viz. Ismét egy Zilahy adaptáció...

3. Éjféli gyors (1942) - egy vasutas témájú történet

4. Lila ákác - a nagysikerű operett filmes feldolgozása (ama régi-régi..., 1934-ből)

5. És egy régi angol film, Wells A láthatatlan ember-éből (1933, magyar felirattal)

2011. május 21.

Hétvége, takarítás. Ilonka főz. Estére színházba készülünk: egy dunaújvárosi kis együttes az Anna Karenina történetét viszi kamaraszínpadra, 4 szereplővel. Helyek száma korlátozott, de tegnap este még voltak jegyek. Érdekes, hogy amikor megérdeklődtem, nekem elég volt tudnom, hogy van még jegy. Ilonka mindjárt azt kérdezte: igen, de mennyibe kerül. Hiába, azt elfelejtettem megkérdezni. Hiszen úgy is elmentünk volna, vagy nem?

Esők, viharok országszerte. Már csak 3 paprikám maradt. Tegnap is felfaltam egyet. Hamarosan már csak a magnak való árválkodik a cserépben. Még reménykedem, hogy megindul a növésben néhány elmaradt csökevény, de nincs mire számítani.

(22) Halálos tavasz 66 ezer példányban

2011. május 22.

Változékony égbolt. Viharokat kergető napsütés. Kora nyári meleg. Itt, Csikben minden csöpp melegnek örülni kell.

Délután Annáékkal beszélünk. Közben B. Dénesékre is számítunk, idehaza vannak, Dénes érettségi találkozóra jött. Némi vita arról, hogy kutassuk-e fel őket és hívjuk meg még egyszer őket, vagy várjuk meg, hogy majd eljönnek, ha egyáltalán ráérnek. Ez utóbbi álláspont győzött. Vasárnap nem jöttek.

Találtam a jútubon egy rakás Poirot-történetet, egyik jobb, mint a másik. Sajnos, nincs időm olyan mennyiségben fogyasztani őket, mint ahogy szeretném, de ha itt feltüntetem valamennyit, bármikor visszatérhetek. David Suchet és a filmet készítő stáb egyaránt remekelnek. (Persze, az is kiderül, hogy a legtöbbet ilyen vagy olyan feldolgozásban már láttam, tehát Agatha asszony sem olyan kimeríthetetlen kincseszsák, de azért van benne még jócskán...)

2011. május 23.

A tavaszi koránkelés reflexe tovább működik. Ilyenkor egy óra alatt annyit végzek, mint máskor egy egész délután.

Az Erdélyi és csángó költészet antológiájának bővítésén dolgozom, meg vagyok akadva életrajzi-bibliográfiai adatokkal. Balázs Imre József minden további nélkül a segítségemre siet - köszönet érte!

Kezembe kerül az RMSZ-kiskönyvtár húsz évvel ezelőtt megjelent füzetecskéje: Zilahy Halálos tavasz-a. Miután pár napja megnéztem a regényből készült filmet, eszembe jut, milyen gyors partizánmunkával igyekeztünk 1991 tavaszán rehabilitálni az írót, aki mellesleg Nagykárolyban született ("földi"), s ma sem jön, hogy elhiggyem - kereken 66 ezer példányban jelentettünk meg! Azt hiszem, Magyarországon is álomszép ma már egy ilyen példányszám. Tudomásom szerint minden egyes példány elkelt. Igaz, olcsó kiadás volt, igénytelen köntösben. A könyv történetéről majd még írok valamelyik blogban egy bejegyzést a napokban...

B. Dénesék ma se jelentkeztek. Ezek szerint hazautaztak anélkül, hogy találkozhattunk volna. Majd legközelebb...

Lezárom a paprikaültetvénnyel kapcsolatos nyilvános értekezést. A többi már csak rám tartozik. Esetleg megpróbálom az egészet 15-16 fotóba sűrítve (133 dokumentumfelvételt őriztem meg) képileg is elmondani.

Este későn Attilával beszélgettünk. Örvendek, hogy tetszik neki az új otthona. igaz, nem az övé, de megfizet érte, s addig örvendjen neki. Múlt hét végén a repülős klubban repülős napot ünnepeltek, házi ünnepségen. Korábban küldött kisfilmjét a klubban való repülés örömeiről most ide teszem:

(23) Hétfőn történt, kedden adták hírül...

2011. május 24.

Még hétfőn történt, de a média csak kedden este merte hírül adni (én magam pedig csak szerda reggel szereztem róla tudomást, MTI via Stockholm), hogy Cs. Gyimesi Éva, Cs.P. volt felesége és az Új Magyar Szó mostani vezető szerkesztőjének édesanyja "tragikus hirtelenséggel" elhunyt. Most kissé a történelmet is írom (rögzítem), ezért a napló logikája dacára jogom van előre-hátra szaladni az időben...

Kerek másfél napnak kell eltelnie ahhoz, hogy megtudjam (jól informált körökből), hogy a jelzett "hirtelenség" tulajdonképpen öngyilkosságra vonatkozik. K. István (volt egyetemi évfolyamtársa) verziója szerint megrakott egy hátizsákot bazi nehéz kövekkel, s azt a hátára véve, egyenesen a Szamosba ugrott, az ún. Garibaldi-hídnál, a Stadion tájékán. Feltételezem, hogy kellően nagy volt a víz is. Állítólag ez nem is az első kísérlet, korábban néhányszor megtette, de egyik sem sikerült - egyszer pl. a kötél egyszerűen nem bírta meg a súlyát és leszakadt...

(Talán csak az egyetlen búcsúztatóban - Parászka Boróka műve - vannak meg a tényleges történésekre utaló vonatkozások, amikor így ír: "Harcait megharcolta, futását végig megfutotta. Bukott is, ha kellett: ahogyan csak a megváltást kereső ember bukni tud... Gyimesi Éva 2011. május 23-án úgy döntött: elköszön...")

Képzelem, most ettől borzong néhány napig Kolozsvár. (Aztán majd elfelejtik.) Meg a Mátyás szobor mellé visszahelyezett funari táblától.

Amúgy a blogjaim is veszélyben forogtak. Egy ponton azt hittem, hogy ezt a naplót fel kell majd áldoznom, hogy a többi túléljen. Valami történt a szerver programjával, mert az istennek nem tudtam kilépni a Visszaszámlálás fiókjából. Bármelyik blogra akartam lépni, egy helyben maradtam. Levelet írtam Google Úrnak, bár nem hittem benne, hogy lesz valamiféle eredménye. Majd elmentettem a napló dokumentumait és töröltem az egész blogot. Sajnos, csak a beírásokat érintette a gesztusom, azt is majd csak 90 napon túl, addig minden visszaállítható az utolsó vesszőig. Szerencsére, kedd estére már oldódott a helyzet és azóta minden OK.

2011. május 25.

Megkóstoltuk az első idei epret. Szatmárról (reméljük). Aromája, jótékony hatása tavaszi élményeket igér. Egyelőre nagy májusi vihar formájában, amely Orbán-nap ajándéka.

Újabb előrelépés az erdélyi költészeti antológia ügyében. Nem sokára összegyűlik az újabb frissítéshez szükséges anyag. Szombaton találkozom Király Ernővel, ráadásul ma újabb potenciális szerzőkre bukkantam, köztük egy gyergyói volt katonafogolyra, akinek nem is a költői értékei, hanem dokumentáris pikantériája a figyelemre méltó. Sajnos, mindent csak lépésenként lehet beteljesíteni, és még annyi minden elvégzésre vár. Minél kevesebb az időm, annál több minden jut eszembe: ezt is, azt is el kellene rendezni, pedig nélkülük is nagyon jól működne ez a világ...

Estefelé, vihar múltán elmegyünk Ilonkával a Székelyföld bemutató estjére, amelynek díszvendége Kálnoky Tibor, a miklósvári grófi család leszármazottja, aki feleségével helyreállította az ősi fészket és faluturizmussal, vidék- és hagyománymentéssel foglalkozik. A folyóirat friss számában interjú jelent meg vele, a riporter (Oláh Gál Elvira) faggatta nyilvánosan a vendéget, aki derekasan állta a sarat. Hogy miről volt szó? Arról az interjú tájékoztat, itt olvasható

2011. május 26.

Megtudtam Máriástól, hogy D. Éva vérkép-problémákkal kolozsvári kórházban van, kivizsgáláson. Hát ez bizony komoly. Nem hiszem, hogy vidám fejlemények várhatók e téren, de reménykedjünk.

Kísérletképpen kikértem az Ifjúmunkás egy éves kollekcióját a könyvtárból. Hazaengedték pár napra. Ha győzni fogom, talán megkockáztatok egy szubjektív im-antológiát. Egyelőre az anyagot rögzítem, gyűjtöm, aztán majd feldolgozom. A Szovjet irodalom mintájára.

(24) Mindenből vendéglő lesz

2011. május 27.

Készülődés az utazásra. Hosszú tépelődés után úgy döntök, nem a Coronával megyek Kolozsvárra, hanem a Hargitával. Így legalább alszom még pár órát az éjszakából, s felszállás után még szundikálhatok Kolozsvárig. Úgy megörültem ennek a gondolatnak, hogy szárnyakat kaptam.

Telefonálok Gündisch Ferinek, várjanak meg, kb. fél óra késéssel futok be a vonat miatt. De hát mit számít az már, ha így nyerek egy éjszakát?

Kitakarítok a dolgozószobámban, bepakolok, készülődök. Este megfürdök. Nyári meleg nálunk is, de úgy csomagolok, hogy bármilyen időjárási változásnak megfelelhessek. Ezért, meg hogy köteteimből is jócskán cipelek ajándék gyanánt, lehúzzák az utazótáskát.

Hűvös, friss éjszakában indulok ki az állomásra...

2011. május 28.

Kényelmes utazás. Eleinte még nem tudom eldönteni: már délután visszaindulok, vagy kihúzom az időt a Corona éjjeli indulásáig? Ahogy alakul, majd később döntök. Negyedórát késtem, pedig gyalog mentem be az állomásról. Mindenki hűledezik: legrosszabb esetben is trolival kellett volna bemennem, hogy hihető legyek. Így, gyalogosan, csudabogárnak tűnök...

Az iskolánál kiderül: Barabás Bandi az utolsó pillanatban visszalépett az utazástól, váratlan munkája miatt. Kissé csalódok, hiszen a többiekkel tavaly már találkoztam, ráadásul hozzá van a legszorosabb személyi kötődésem - Gündisch Feri mellett. Hiába buzgólkodtam az atomkutatónál készült riport felkutatásával, a meglepetés elmaradt.

A Groza Péter utcában, az egykori Vas-udvarban nyitott olaszos vendéglőbe vonulunk. Dög meleg van. Van több árnyékos szeparé, bent vagyunk, és mégis kint, védő falak között, tavernában. Az egykori vaskereskedésből vendéglő lett. (Mindenből vendéglő lesz...)

Összetolunk néhány asztalt, végül kiderül: kilencen jelentünk meg sz osztályból. Halottak száma ugyanannyi. A többiek hiányzók. Gondolatban már a jövő évi, 55. találkozóval foglalkozunk, akkorra tanárokat is fel akarnak kutatni. A kolozsváriak elhatározzák: ezután minden hónap utolsó szombatján összeülnek, fakultatíven. Ahogy elnézem, nem sok támogatója lesz Feri ötletének.

Megebédelünk, mindenki mondja a magáét, ugratások, de igazából az esti meccs (új Wembley stadion felavatása) foglalkoztatja a társaságot. Úgy néz ki, kettőre elszáll a találkozó varázsa, kimehetek az állomásra. Gündich Feri kikísér, mindenütt az árnyékos oldalt keressük. Tíz perc marad még indulásig, a peronon beszélgetünk, majd befut a Hargita, elválunk. Hazáig egyedül egy fülkében. Olvasok, alszom. Megint olvasok, megint alszom. Este már otthon. Kádba bújok, végignézek egy filmepizódot a 24-ből, s már alszom is.

Tulajdonképpen nem történt semmi.

(25) A sok zátony között valahogy elhajózik az ember

2011. május 29.

Gyorsan lepergett ez a hónap. És tartósan beköszöntött a nyár. Hűvös, zord idő lesz még, különösen errefelé, de sízni majd csak télen fogunk.

Alaposabban szemügyre veszem a Moszfilm csatornáját a jútubon. Már közel 200 filmet töltöttek föl jó minőségben. Addig-addig forgolódok a honlapon, amíg felfedezem, hogy mindenikhez van angol feliratozás. Ezen túl pedig, az angol szöveg fordítása még beállítható több tucat nyelvre, köztük magyarra is. Igaz, így a szöveg kissé nyakatekert lesz, de egy idő után megérti az ember a torzítások és a félreértések logikáját és automatikusan korrigálja. Így nézem végig a régóta óhajtott Derszu Uzalát (ha valakit érdekel, itt megnézheti az első, majd a második részt), majd az El nem küldött levél következik. És egy sor csemege, mint az Anna Karenina, a Háború és béke stb.

A paprikafarmon ismét megindult az élet. Az első szüretelés után mindenik tő növeszteni kezdett egy-két újabb paprikát. Viszont a virágzás leállt. Több bimbó nincsen. A várható össztermés tehát az eddigi duplája lesz?

2011. május 30.

Ma felhívtam Barabás Bandit, hogy megérdeklődjem az e-mail címét. Este pedig megírtam első levelemet. Igazság szerint inkább a figyelmébe kellett ajánlanom a blogjaimat, ahonnan leolvasható minden, velem kapcsolatos információ. A többi pedig nem érdekes, teljesen magánügy.

A könyvtárból hazahoztam a 67-es és 68-as Ifjúmunkás gyűjteményt. Nem tudok a fenekemen ülni: belekezdtem egy csomó dologba, s most újabb feladatokkal bonyolítom az életemet. Hiába, ezek éltetnek. Aztán majd a sok "zátony" között, valahogy elhajózik az ember. Vagy megfeneklik Az is benne van a játékban.

Péter újabb könyveket küldött, cserébe én is küldök két-három új szerzeményt, amiről sejtem, hogy érdekelheti. Igy szépen gyarapodik az elektronikus könyvtáram. S ha már szóba hoztam, akkor hadd súgom meg, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtárba a napokban töltötték fel a "teljes" Borovszkyt, vagyis a Magyarország vármegyéi és városai c. monográfiát. Aki teheti, lapozzon bele, de akár le is töltheti, magánhasználatra.

(26) A legvonzóbb az egészben a zuhanás maga

2011. május 31.

Ádám Gyula jelentkezett: Szentgyörgyön kellene tárlatot megnyitni, Petrás Mária szobraiból. Ehhez én hozzáértettem az ő fotóit is, hiszen az elmúlt hónapokban "együtt futottak". Később kiderült, hogy csak a kis agyagszobrocskákról van szó. Szó se róla, azokat is becsülöm, de ha így tudom, eleve óvatosabb leszek a válasszal. Most már mindegy, mondogatom, mégis csak a barátomon segítek. Még egy plusz teher, amit megspórolhattam volna...

Este a színházban Koltai Magda pszichiáter, családterapeuta előadása. Fél terem. Kár, mert a téma hasznos, időszerű: milyen értékeket és terheket menekítünk át a családi folytonosság révén. Már-már parttalan tenger, el is vész benne a hölgy becsületesen, így csak a vázlatra marad ideje, amiatt is állandóan kéri a bocsánatot, ami egy idő után már unalmas. Bercit sajnálom, a kezdeti nagy lendület után egyre halványabb kezdeményezésének a fénye. Még szerencse, hogy a szakma és a baráti kör mellette áll. Szégyellem kissé, hogy ingyenjeggyel hallgattuk végig az előadást, de hát nem ért meg többet...

Barabás Bandi válaszolt levelemre: nem emlékezett az atomfizikai intézetben tett látogatásomra, a riportra, pedig nem volt éppen könnyű kijárnia az engedélyt, hogy oda beléphessek, de hát számomra életre szóló élmény volt (a téma miatt), számára egy munkanap a sok közül. Sebaj, annál nagyobb volt most a meglepetés és a hatás. Végül is ezt akartam, nem?

2011. június 1.

Szorgalmasan követem az MTI híreit. Akárcsak a szerkesztőségi időkben. Elég sok időmet felemészti naponta, de csak így lehet napirenden lenni az eseményekkel. Így veszek tudomást Balla Demeter 80 évéről és a jubileumi kiállításról. A Fotótanúban gyorsan kitérek rá. Alig telik el pár óra, Balla Demeter köszönőlevele is megérkezik. Nem ismerjük egymást, de ő neszét vette és hamar kinyomozta, hogy ki is az a "fotós", mert nevemen szólított. Ez azt jelenti, hogy a 2009 óta, tehát két és fél éve vezetett blogommal mégis csak eljutottam valahova. Nem is merek visszatekinteni, mert úgy járok, mint a hegymászó, aki a szakadékba révül...

Az Ifjúmunkás mazsolázását folytatom. Most 1967 van terítéken. Sajnálom, hogy a Vitorlaének vitáját képtelen vagyok teljességében kimásolni, másként viszont nem sok értelme van idézni. Így maradnak a kisebb és felismerhetően rekonstruálható szövegek, illusztrációk. Még nem döntöttem el, hogy digitalizált vagy kópiákra épülő bemutatót választok. Ez utóbbi képfeldolgozói feladatokat terhelne rám, az előbbi szövegbeírással lopná az időmet. Egyelőre még gyűjtögetek, halasztom a döntést.

Attilával beszélünk szkájpon. Holnap indul a főnökével Írországba, üzleti ügyben. Vasárnap este érnek vissza Budapestre. Elmeséli, hogy a múlt hét végén repülős demonstrációkon vett részt s kipróbálta az ejtőernyős ugrást - természetesen, asszisztálva. Vagyis, hozzászíjazták egy tapasztalt ugróhoz (közel 4000 ugrással a tarsolyában), aki irányította és felügyelte őt - neki csak az élmény átélése volt a fő feladata. Elmesélte, hogy a legvonzóbb az egészben a zuhanás maga: amikor szabadesésben közeledünk a földhöz. Megszűnik minden létezni, tér és idő nem számítanak, a föld távol van, a gyorsulást csak az elnehezedő test érzete jelzi, s csak amikor kinyílik az ejtőernyő, akkor tér vissza ismét a való világ: hanggal, térrel, idővel, végtagokkal, mozgással, élettel - s teszem én hozzá: szenvedéssel...

Az este nagyszerű film felidézésével zárult: Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája. Annak idején moziban néztük végig, román felirattal. Most magyar szinkronnal teljes értelmű élményt jelent. Még akkor is, ha csak a jútubon nézhetem végig. Bármikor megszakítható, visszajátszható és csak zavartalan internetkapcsolat kell hozzá. Engem nem zavar, hogy x színész hangja helyett y magyar beszédét hallgatom. Fontosabbnak tartom a szövegértést, mint a színészi teljesítményt. Hiába, a film nem a színpad műfaja...

A főszereplő nem is a "nők bálványa" Yves Montand, hiszen az első fél órában megölik, hanem maga a rendező, Costa Gavras, aki két órán át végignyomoztatja velünk a politikai összeesküvés minden apró elágazását. Ráadásul 1969-ben készült ez a remek politikai thriller (prototípus).

(27) Tengek-lengek a dolgaim közt

2011. június 2.

Nyűgös vagyok. Minden tárlatnyitó megfekszi a hangulatomat. Amíg nem áll össze az elmondani szándékozott szöveg (félek, hogy valamit elmulasztok, amit pedig mindenképpen ki kellene mondani), addig nem vagyok jó semmire. Csak tengek-lengek a dolgaim között.

Délig sikerül kiizzadnom. (Persze, mikor már úgy vélem, hogy sínen vagyok, akkor egyből ellustulok és abbahagyom). Gondoltam, nem nyomtatom ki, még érlelem egy napot, hátha eszembe jut még egy-két szempont, adalék. Ez lett a vesztem. Este, egy rutinos takarítási mozdulat elég volt ahhoz, hogy töröljem a szöveget. Próbáltam visszahozni, de sajnos, szokásommá vált, hogy a törlendő dokumentumokat nem dobom a kukába, hanem Shift+Del-lel direktben eltüntetem. Volt-nincs. Hej, hogy elszállt menten addigi könnyed jó kedvem!

Éjfél is elmúlt, mire sikerült ha nem is tökéletesen, de lényegileg elfogadhatóan újrafogalmazni a szöveget. Ami után gyorsan ki is nyomtattam, azzal a kikötéssel, hogy ha valami eszembe jut még, kézírással vezetem majd rá a papírra.

2011. június 3.

Ma siettünk a bevásárlással, mert Ilonka ballagásra készült (Gizi barátnőjének unokája érettségizik), én Szentgyörgyre, tárlatnyitóra. Az lett az ára, hogy a Kauflandban a polcról nagy gyanútlanul leemeltem egy 20 dekás füstölt lazacot, amire egy kézzel irt cédula volt ragasztva, egy nyolcassal. Azt hittem, 8 lej. A polcon lévő árcédula ugyanis 20,99-et tüntetett fel, azt hittem, kilóját írták ki. Otthon eltöprengtünk a tranzakción és sehogy sem tetszett ekkora árfekvés. Visszavittem, mert sehogy sem álltam volna rá, hogy ennyi pénzért kóstoljam meg ezt az ínyencfalatot. Helyette megteszi majd a makréla is, amit szépen meg is vettem, a másikra pedig visszaszereztem a pénzt.

Pontban 4-kor elindultunk Szentgyörgyre. Ott éppen a város 550. születésnapját ünnepelték a múzeum előtt, odébb a Míves Házban már vártak. Kedves, hangulatos földszintes házról van szó, bent viszont tágas, rusztikusan kiképzett kiállítóterem fogadott. Nagyjából annyian jöttek el, ahány ülőhely volt. A tárlat szép, sokan fotózták. Többen azzal a reménnyel jöttek el, hogy megismerhetik személyesen is a művésznőt. Sajnáltam csalódásukat, amin nem segített az sem, hogy CD-ről pár percnyi vallomást hangosítottunk ki az elején.

Idős tanárember mesélte el a végén, hogy neki tanárkollégája volt a Mikó kollégiumban a művésznő bátyja, Petrás András, aki ugyancsak nagyon tehetséges festő volt, sajnos, az alkohol lett a veszte. Úgy tetszik, az egész család nagy hajlamot mutat a művészetekre, hiszen Mária lánya is keramikus lett.

Aztán felfedezek egy interjút 2010 őszéről, amelynek készítője (Sylveszter Lajos) faggatja is Máriát a családi örökség felől, s ilyen igenlő választ kap:

"— Igen. A nagybátyám, Petrás András. Nemcsak én mondom, hogy nagyon tehetséges volt, hanem mások is. Sajnos, elitta az életét. Korán meghalt. Az '50-es években vitték ki őt is Erdélybe. A Mikó-kollégiumban érettségizett Sepsiszentgyörgyön. Nagyapám nagyon szépen faragott. Anyám csodálatosan sző a mai napig is. Volt, ahonnét örököljek, megvolt a hozományom a családból."

Tehát a nagybátyról van szó! Isten nyugosztalja...

(28) Amikor a színészek kedvükre mókáznak-dalolnak-táncolnak egyet

2011. június 4.

Takarítás. Ezt azért említem minden alkalommal, mert úgy kell elhelyeznem a szombatjaim fő helyén, hogy mellette maradjon még máshoz is időm-kedvem. Hát maradt...

Az Erdélyi és csángó költészet antológiája megérett az újabb bővítésre. Újabb tíz költő várakozik nálam, hogy a MEK honlapjára kerüljenek. Pontosabban nem a költők várakoznak, hanem a költészetükből kimazsolázott összeállítások. A névsor: Simonyi Imre, Kassay János, Panek Zoltán, Máté Imre, Király Ernő, Holló Ernő, Fülöp Kálmán, Dimény István, Bordy Margit, Demény Péter... Meg egyszer átfésülöm valamennyit, holnap elküldöm Drótos Lacinak.

Jó ötlet volt "leszüretelni" a gyér paprikatermést. Most az addig háttérben maradt kis csökevények nekiindultak a fejlődésnek, s újabb 6-7 paprikácska mosolyog a beérés ígéretével felém. De a növények levélzete mind sárgább, gyatrább, a virágzás teljesen leállt, újabb ivadékokra már nincsen remény.

2011. június 5.

Már-már elfelejteném, hogy ma este van a csíkszeredai játékszín évadzáró gálaelőadása. Ez amolyan nyilvános, nagytermes házi ünnepség a közönséggel együtt, amikor a színészek kedvükre mókáznak-dalolnak-táncolnak egyet, ki-ki ízlése szerint, majd kiosztják a népszerűségi díjakat, majd a szakmai szavazás eredményét ismertetik - a társulat évente dönt arról, kik a legjobb műszakiak, illetve ki a legsikeresebb színészkolléga. A terem most is zsúfolásig telik. Mi a második sorban ülünk, időnként fuldokolva a színpadról leözönlő füstölőgép kéretlen ajándékában, ami oly "hatásossá" teszi a sejtelmesnek álmodott fellépések pillanatát. Szerencse, hogy hoztunk zsebkendőt, az némileg megszűri a fojtogató levegőt. A végén az előcsarnokban falatozás, poharazás - nem veszünk rajta részt, szeretnénk a még hátralévő 2-3 órát hasznossá tenni odahaza. Bár olykor lazítani se ártana... De ez most nem a mi műfajunk.

Otthon vár a Péter jelzése: Attila telefonált neki, hogy szerencsésen megérkezett Írországból, otthon van.

Holnap vissza kell vinnem a könyvtárba a 68-as Ifjúmunkás-gyűjteményt. Amit tudtam, kimazsoláztam belőle. Egy érdekes, izgalmas Hodos László verssel példálózom:

(29) A lakásban mezítláb is lehet járni

2011. június 6.

Beállt a kánikula. Nem túlzott, de már olyan, hogy a lakásban mezítláb is lehet járni. Ilyen csak nyáron szokott történni.

Attila jelentkezett, szerdára beszéltünk meg vele beszélgetést szkájpon.

Elmentem a könyvtárig és vissza. Ja, és beindítottam az Ifjúmunkás-emlékeztetőmet, az urszu2-őn. Most a 70-71-es évfolyamokat cipeltem haza. Sajnos, vannak napok, amikor legszívesebben betűt sem kívánok látni. De érdekes, mind csak olyan tennivalók ötlenek eszembe, amik betű nélkül elképzelhetetlenek. Cseberből vederbe...

2011. június 7.

Délután, miután kurta pihenésemből feltápászkodtam, Máriás Jóska levele várt a postafiókban: D. Éva meghalt Kolozsváron. Vérrákja volt. Nagyon későn, alig pár hete fedezték fel. Elkezdték kezelni, de a rák fürgébb volt az orvosoknál. Tudtam, sejtettem, hogy nekem kell levezényelnem a Káfé-béli gyászt, s a honlap gondozásának gerendája ezennel rám zuhant. Igyekszem megfelelni, de nagy pörgésre ne számítson senki. Erős a gyanúm, hogy ez a Káfénak is megadta a "kegyelemdöfést"... (Bár tévednék!)

Este még futotta az erőmből egy búcsúversre is. Az az érzésem, hogy túl közel kezdett ólálkodni hozzám ama bizonyos kaszás. D. Éva egy fotójával szeretném "megrontani" az erejét, hátha nekem sikerülni fog...

(30) Nem kívánok újabb "Atlaszosdit" játszani

2011. június 8.

Fokozatosan romlik az idő: hűvösebb, viharosabb, borúsabb. Medárd ki akar tenni magáért az idén. És megint eláztatja a pünkösdöt, ahogy rendszerint történik.

A nyakamba szakadt Káfé súlyát kóstolgatom: egy darabig elleszek valahogy, de kell rá valami életesebb megoldás. Nem kívánok újabb "Atlaszosdit" játszani, mint az RMSZ-nél történt. Nem szeretem a virtuális halálokat - túl sokat produkál belőlük az élet. Épp elég az az egyszeri minden ember életében...

Gabi, a vejem megvásárolta a kiszemelt jachtot, fényképet is küldtek róla. Igazi tóra való jószág - éppen hogy elfér pár ember rajta. Marika kíváncsian settenkedik az alkotmány mögött az esti sötétben...

Attila úgy döntött, nem jön hozzánk pünkösdre. Általában gomolyognak a nyári tervek. Ilonka menne Pestre, de nem tudja, mikor. Túlságosan mozognak a "céltáblák"...

2011. június 9.

Találtam egy egészen friss orosz filmet, amelyik majdnem megnyerte tavaly a Golden Globe-ot - mindenesetre, jelölték a nem amerikai filmek kategóriájában. Érdekes, nem találtam rá magyar címet, a szakirodalom is csak angol címén emlegeti (The Edge Kray), amiből a legutolsó szó egy szibériai települést jelez, ami tulajdonképpen egy "könnyebb" láger helyszíne, ahol nincsenek őrök és drótkerítés, de mindannyian a tajga meg saját előítéleteik, múltjuk, félelmeik foglyai. Nem mesélem el, mert ide rakom sorra a kilenc (9) hivatkozást annak, aki kíváncsi rá. Lélegzetvisszafojtva néztem végig - aki tud oroszul, annak jó dolga van, aki tud angolul és románul (vagy portugálul), azoknak szintén - ezeken létezik ugyanis feliratozás.

(31) Nem az éjszakában, hanem nappal világít

2011. június 10.

Elmossa-e az eső a pünkösdöt? Nem tudni még, csak sejteni. A pünkösdi vásárt már sikerült elmosnia. Reggel 10-kor kisétáltam a szeredai Taps térre, abban a hiszemben, hogy az utolsó pillanatban beharangozott fotópiknik pontosan megkezdődik. 10-kor lett volna a nyitás, de a kiállítók még csak akkor kezdték ragasztgatni a megyeház ablakaira a képeiket, s akkor futott be Udvarhely, majd később, mikor már elmentem, Vásárhely meg talán Gyergyó is, de azt már nem vártam meg, mert közben ronggyá áztam.

Tejfölvásárlással egybekötött hazatérés. Segédkezés az ünnepi sütés-főzésnél. Úgy szoktunk, egy hétre előre. Csak most a holnapi pünkösd szombatra való tekintettel előre hoztuk a tennivalókat. De takarítani majd csak holnap fogok.

A paprika, melyet magnak hagytunk, egyik pillanatról a másikra elpirosodott. Vagy vörösödött, ha úgy jobban tetszik. Olyan, mint egy mérges lámpás. Csak nem az éjszakában, hanem nappal világít. De akkor nagyon.

Ezek szerint a többiek türelmetlenségem áldozatai lettek. Vár azt hiszem, csak így válhattak megmentőivé azoknak az utódoknak, melyek leszüretelésük árán tudtak ekkorára megnőni...

2011. június 11.

Aggodalmam fölösleges volt: bár borús volt az idő s bár az eső is eleredt dél felé, a pünkösdöt nem lehetett elmosni. Amíg Ilonkával kimentünk a somlyói kegytemplomig, ott leültünk, nézelődtünk, sőt a zarándokút egy kis részét is megtettük, hogy érezzük a tömeg felhajtó erejét, majd lassan visszatámolyogtunk, hazafelé, eltelt az idő. Megtapasztaltuk a búcsú forgatagát, a vásári nyüzsgést, a templomi csodavárókat, az egyre érkező embereket (minden korosztály, de leginkább idősek), s mire a házunk kapujához értünk, nagy cseppekkel és feltámadó széllel eleredt az eső.

A mise végét még elkaptuk a Duna TV-ben. Fáradtan megebédeltünk, pihentünk.

Este újabb remek orosz filmet láttam, román felirattal. Címe A csoda, s 1956-ban egy Szamarában megtörtént csodálatos esemény feldolgozására vállalkozik, egészen filozófiai mélységekig is eljutva. Hruscsov "országlása" (vagy nagy birodalomról lévén szó: "világlása"?) idején játszódik, ő maga is szerepel benne, s érdekes, a múlt felidézése nem tűnik sablonosnak, csupán vázlatosnak, de az érthető, hiszen egy filmbe nem lehet korszakokat belegyömöszölni. Tény: hihetetlen csoda történik egy kis munkásvárosban, elsőre senki se hiszi (hiszen nincsenek csodák, vagy ha igen, azt az emberek hajtják végre - mondja a korszellem), aztán mikor megtapasztalják, mindenki megrendül. Hruscsov és környezete az egyedüli, aki azt hiszi: ő oldotta meg a problémát. És nem tanul semmit belőle... A filmezés minősége kiváló, a 2009-es alkotás a helyzet magaslatán.

(32) A nyeregben most is sokan várták a napfelkeltét

2011. június 12.

Pünkösd vasárnapja. Derűsen kel fel a nap, de szerte a hegyekben csak úgy gomolyognak a párák. Délutánra zivatarrá dagadnak. A somlyói nyeregben most is sokan várták meg a napfelkeltét. Az egyik fotós munkatársam egész sorozatot küldött az eseményről. Nagyjából szokványos képek, teátrális gesztusok. Ma már nehéz kiemelkedőt alkotni a búcsúk témájáról. Ez itt az egyik...

Valami végtelenül lágy lustaság fogott el s tart a markában. Ilyenkor legszívesebben csak olvasnék, vagy egyszerűen csak járkálnék, élnék bele a világba, szemlélődve. A szokásos vasárnapi kószálás: az állomásig, a sínek mentén és vissza.

Annáék ma próbaúton készülnek bejáratni a hajót, s egyúttal megnézik, hol a legelőnyösebb elhelyezni, melyik kikötőben, hogy aztán hasznát is vehessék a nyáron. Küldtek néhány reklámfelvételt az általuk vásárolt típusból, de valódi képet majd saját fotók alapján nyerhetünk.

2011. június 13.

Pünkösd hétfője. Munkaszüneti nap. A városban mérsékelt forgalom. Az üzleteknek nagyon szükségük van a forgalomra, szinte minden nyitva. A hivatalok népe az, aki inkább igénybe veszi.

Az eső ma is a levegőben lóg, többször lezúdul egy-egy bővizű zápor. Országszerte úszik a világ.

Annáék tavi túrája nem sikerült, mert nagyon erős szél volt, a vihar kikezdte a mólót, belesodorta a vízbe, a gyerekek persze erősen kiábrándultak voltak, de azt hiszem, hogy a felnőttek úgyszintén.

1992-es HBO-filmet fedezek fől a jútubon, Sztálinról, amerikai-magyar koprodukcióban készült. Magyar szinkronnal, közel 3 órás. Megnézhető, nem rossz. Persze, vázlatos, hiányos. A cselekmény vonalvezetése Szvetlana emlékiratainak a fonalát követi, az ő hangja a narráció. Aki kiváncsi rá, itt is ráléphet. Néhány adat a filmről:

Sztálin

(Stalin)

színes, magyarul beszélő, amerikai-magyar filmdráma, 166 perc, 1992

rendező: Ivan Passer

forgatókönyvíró: Paul Monash

zeneszerző: Stanislas Syrewicz

operatőr: Zsigmond Vilmos

producer: Mark Carliner

vágó: Peter Davies

Robert Duvall mint Sztálin

szereplő(k):

Robert Duvall (Josef Stalin)

Julia Ormond (Nadya Alliluyeva)

Maximilian Schell (Vladimir Lenin)

Jeroen Krabbé (Bukharin)

Joan Plowright (Olga)

Roshan Seth (Beria)

Emil Wolk (Kamenev)

John Bowe (Voroshilov)

Bálint András (Zinoviev)

Daniel Massey (Trotsky)

Bocsánat az átírásért, de sajnos, a magyar propaganda elszokott a hiteles, szabályszerű fonetikus átírástól és mindenben az angolt követi az utóbbi időben. Kár... Mert hát Sztálin, Nágya Allilujeva, Vlagyimir, Buharin, Kamenyev, Vorosilov, Zinovjev, Trockij lenne a helyes...

(33) Minden, ami jó, nagyon el tud ám romolni!

2011. június 14.

Minél több napot hagyok eltelni feljegyzetlenül, annál kevesebb minden történik. Legalább is az emlékezetben. Menet közben még megjegyzem magamban: erről is, amarról is meg kellene emlékezni, fontos; talán figyelemre méltó... Aztán marad helyette a feledés fekete lyuka.

Visszaviszem az egyik Ifjúmunkás gyűjteményt a könyvtárba. Nagyon körülményes a szkennerbe beilleszteni az idétlen, vaskos lapgyűjteményt. A másolat sokszor rossz minőségű, ismételni kell, hamar beleun az ember. Pedig szorít a határidő. Mikor ezzel foglalkozom, hirtelen eszembe jut, hogy más dolgokat bűnösen elhanyagoltam. A valamiről való bűnös lemaradás pánikja hajtja előre napközi tetteimet.

Attilával beszélünk szkájpon. A hét végén várja Imolát Skóciából, hogy összeállíthassák a nyári menetrendjüket. Ez azt is jelenti, hogy ehhez kell igazodnia Ilonka nyári terveinek. Valamennyi időt szeretne Budapesten tölteni. Nekem egyáltalán nincsenek ilyen vágyaim.

2011. június 15.

Dr. Bodó Zalán, D. Éva unokaöccse elküldte Éva naplóbejegyzését a kolozsvári hematológián, ami a laptopján volt. Ugyanakkor ígérte, hogy átnézik majd a merevlemezt, hátha vannak még rajta felhasználható kéziratok, dokumentumok. Többször is elolvasom a kéziratot, nem is tudom, hogyan nyúlhatnék hozzá. Elhalasztom egy nappal a döntést, addig kimentem egy külön könyvtárba. És eszembe jut, hogy kötete összeállításakor Éva küldött nekem kis abszurdokat ("abszurkák"), amikbe csak bele pillantottam ugyan, de láttam, hogy nem kompatibilisek a verseivel és akkor bizonytalan időre félretettem őket. Most fél nap telik belé, amíg rábukkanok a dokumentumra. Nagyon el tudnak bújni a szem elől a félretett, elhanyagolt dolgok!

A váratlan halál egycsapásra fontossá tette őket.

A könyvtárban egy 78-as kiadású könyvre bukkantam, címe: Arabok. Politikai nevelő célzattal kiadott politikai-irodalmi antológia az arab világról és szellemiségről, hasznossága vitathatatlan. (Kozmosz Könyvek sorozat). Benne érdekes nyugati riport 73-ból: Egy nap Khadafival. Meglepően pozitív, rendhagyó fickónak beállítva. Akár csak annak idején a kubai vezetők. Valóban ilyenek voltak, s később következett be jellemükben, pályájukon a törés? Vagy a róluk alkotott kép volt hamis, illuzórikus? Ki tudná ezt ma megállapítani? Tény, hogy ma már az egész világsajtó úgy beszél a hajdani felvilágosult, puritán tisztről, mint véreskezű diktátorról.

Tanulság: minden, ami jó, nagyon el tud ám romolni! (???)

2011. június 16.

Felhív telefonon Lövétei Lázár László (Székelyföld f. irat főszerkesztője), hogy júliusban hoznák Máriás tanulmányát a Szerpentin utasáról, akarom-e látni a kefelevonatot. Ne komplikáljuk a dolgokat, mondom, megvagyok anélkül is. Nagyon köszönöm. Az az igazság: nem számítottam rá, hogy lehozzák. Elkönyveltem, hogy az a lap tabu számomra. Eltelt közel tíz év anélkül, hogy egy lépést is tettem volna, hogy bekerüljek a lapjaira. És akkor most az élet mégis meghozta a nem remélt termését.

Dancs Artur jelezte, hogy hét végén, talán vasárnap felbukkan majd Csíkszeredában. Szeretettel várom.

Folytatni kellene a Dannal elkezdett levélváltást is. A rendszertelen, kihagyásos munka ördöge visszaüt: nehéz visszaállni a barázdába. Pedig egyik téma a másik után adja magát, de csak lépésről lépésre haladhatunk, s a bőség zavara letéteti velem a tollat.

(34) Üllő és kalapács között vagyok

2011. június 17.

Beütött egy újabb kánikula. meglehet, nem sokáig tart ki, de most jó, hogy itt van. A reggeli és az esti csíki hűvösség minden pénzt megér!

Élvezet a piacon sétálgatni. Még akkor is, ha nem vásárol semmit az ember. Hetek óta pompáznak, külön asztalsorokban a kerti virágok és a zöldségpalántok - úgy látszik, még mindig ideje van az ültetésnek. Különben a kerti emberek tudják - errefelé mindig későbben lehet biztonságosan kiültetni, mint másutt.

Az Ádám Gyula fotóalbuma körül föllángolnak a véleménykülönbségek. Véglegesíteni kellene a nyomdaképet, s kiderül, hogy a fotós túl sablonosnak érzi az egész elképzelést. Nem érzi rajta az egyedi megközelítés jegyeit. Én üllő és kalapács között vagyok, elvégre nekem mindegy, miként jelenítik meg azt a közel száz nagyszerű fotót, melyek érzésem szerint annyira önmagukat adják, hogy nem lehet elrontani a gyűjteményt. Amíg tisztázódnak az álláspontok, végzem a négermunkát: a korrektúrát így is, úgy is el kell valakinek végezni...

Annyiban Gyulának tényleg igaza van, hogy az elegáns tervben több a rutin és a számítás, mint az ötlet és az ihlet. Jövő héten le kell ülnünk a kiadóval, egyeztetni...

2011. június 18.

Gergely Tamás négy hónapra szabadságra utazik, s teljesen egyedül maradok a Káféval. Igaz, eddig se zavart sok vizet, de legalább néhány anyag érkezett onnan is. Most nyár végéig egy sem. Szerencsére, Nagy Jóska váratlanul felbukkant egy remek Pablo Neruda esszével, így nem kell mindjárt azzal kezdenem, hogy leállok.

Felfedeztem, hogy az egyik ingyenes videolejátszó nem csak hogy remek felvételeket tud készíteni a lejátszott darabokról, hanem képes internetes letöltést is élvezhetően lejátszani és rögzíteni. Erre eddig nem volt kényelmes eszközöm. Máris áttérek a filmek ilyetén követésére.

Remek BBC-sorozat a második világháborúról, valóságos bónusz a bejegyzést olvasóknak, ráadásul magyar nyelvben. Az első 7 rész kb. 15-15 perces lefutású, az utolsó egy óra és valamennyi. Ügyes időbeosztással hamar megnézheti az ember, hogy miben rejlett a világégés rejtett diplomáciája és kulisszatörténelme.

(35) Létező és nemlétező (elhanyagolt) kiskerteket leltározunk föl

2011. június 19.

Erősen párás a forróság, vihar készül. Különben tévé, rádió napok óta figyelmeztet rá. Estére be is következik, égiháborúval fűszerezve. legalább 10 fokot hűl a levegő.

Estefelé jelentkezik Dancs Artur. Szabadságát tölti idehaza, pár napra a csiki ismerősöket látogatja. Megegyezünk, hogy holnap délelőtt 10-kor ellátogat hozzánk. (Nagyjából egy éve járt nálunk, ugyancsak erősen esős időszakban...)

Ilonkával sétálunk egyet a tömbházak között, létező és nemlétező (elhanyagolt) kiskerteket leltározunk föl, saját magunk épülésére. Merthogy nekünk nincsen (bár igény lett volna rá).

Mielőtt elindulunk, rápillantok az ablakomat elsötétítő drapériára. A délutáni nap áttűz a textílián, s az előtte lévő paprikák árnyékai érdekes látványt nyújtanak. Lefényképezem...

2011. június 20.

Míg Artur megérkezik, igyekszem az Ádám-album korrektúrájával. Az utolsó pillanatban sikerül túladnom rajta.

Kellemes két órát töltünk el. Élvezem, ahogy élményeit meséli. Előbújik belőle az elhanyagolt előadóművész. (Azért mondom, "elhanyagolt", mert nem tudok szervezett, intézményes művelésről. Pedig kár: Artur hű tanítványa volt Hofi mesternek...)

Remek fotóalbumot kaptam tőle ajándékba (Pulitzer-díjas fotósok gyűjteménye), én is megleptem őt a Szerpentin vándorával. Mikor elbúcsúztunk, elmentem a Nextrához, hogy adathordozóra másoltassam Imreh Albert hagyatékának egyik lemezét, amit a CD-olvasó az istennek nem akar látni: se az enyém, se az Ilonkáé. Elsőre a szervizben sincs sikerem, de egy második olvasó már látja. Fél óra múlva hordozón az elveszettnek hitt anyag.

Holnap az év leghosszabb napja (és legrövidebb éjszakája). Majd meglátjuk, hogyan viccel meg engem ez a rendkívüli pillanat, ami után a nyár már a csöndes haldoklásra emlékeztet...

Este Attilával és Imolával beszélgettünk. Ilonka még nem tudja, mikor utazzon Pestre. Pedig már Péter is felajánlotta, hogy egy hetet tölthet nála.

Ma a Kisvakond rajzfilmsorozat 12 válogatott részének a hivatkozása az "ajándékom" látogatóim számára. Mulassanak csak a gyermek őszinteségével és felszabadultságával...

(36) A napforduló nem hazudtolta meg magát

2011. június 21.

A nyári napforduló nem hazudtolta meg magát: reggel Ilonka laboratóriumi vizsgálatra készült, nem reggelizhetett, ezért mondta, hogy szeretne kb. fél órával többet aludni. Reggel korán talpon voltam, órám szerint fél hétkor. Hogy ne verjem fel a ház nyugalmát, becsuktam az ajtókat, s fél 8-kor ébresztettem Ilonkát. Szót fogadott, bár úgy látta, hogy még csak 6.30-at mutat a televízió kijelzője, én pedig megnyugtattam, hogy az tévedés... Nos, a tévedés nálam volt: mikor a laborhoz ért, kiderült, hogy egy órával korábban végeztünk mindent. Így aztán tényleg a leghosszabb nap lett esetünkben a mai.

Sikerült a Nextránál (számítógépes üzlet a közelünkben) lemásoltatni - s végre, megnézni - DVD-n lévő videókat Torontóból, amelyeket sose láttunk (bár 2009-ben és 2010-ben kaptuk őket Annáéktól), mert sem a számítógép, sem a lejátszó nem volt hajlandó olvasni a dokumentumokat. Most adathordozóra kerültek és a számitógép merevlemezére, a mellettük lévő fotókkal együtt (amelyek közül egy tavaly nyári ontariói hajólátogatáson készült felvételt mutatok itt meg), Andrea unokámmal.

2011. június 22.

A Nextránál érdeklődtem, hogy van-e náluk olyan adapter, amivel direkt tölthetném fel, számitógép nélkül. az e-könyvemet? Elvileg kellene működjön - mondta az emberem s mutatott egy 14 lejes mütyürt, amit konnektorba dugnak, s USB kimenete van, 5 V erejéig. Vigyem be az eszközt és megpróbáljuk. Otthon előkészítem a kísérletet, előveszem a megfelelő kábelt is. Jó lenne, ha sikerülne, mert nem lennék számítógéphez kötve...

Gyula ki akar cserélni néhány képet a könyvben, aziránt érdeklődik, hogy tudnék-e hozzájuk új szövegeket írni. Nem lelkesedem, de tudom, hogy ezzel elejét veszem a további morgásainak. Végül is, ha annyi szöveget kiadtam már a kezem alól, akkor az a két ráadás mit számít? Megígérem, hogy holnap reggel bemegyek, amíg a hűvös tart.

Gündisch Feri elküldi a május végén, az osztálytalálkozónk idején készített fotót az iskolánk előttről. A fotográfus maga a pedellus volt.

Este átmegyünk Misiékhez, elviszem a megígért paprikát. Le kellett szüretelnem, hogy az utolsó eresztés még úgy ahogy kifejlődhessen. Egy órányit elbeszélgetünk, majd a napi dolgokkal (én írok, Ilonka tévézik) befejezzük a napot.

(37) A kérdőjelek tovább maradnak bennem

2011. június 23.

A Székelyföld újabb találkozót tart - már a harmadikat ebben a hónapban. Van kiket szerepeltessen. Nekem tetszik a lapnak ez az aktív szerepe. A mai találkozó végre az udvaron, kellemes árnyékban. Madárfütty közepette. Vendég: Koszta István. Mária királyné szerepét fedi fel történelmi dokumentumok, emlékiratok alapján a trianoni döntéshez. Érdekes, okos, józan könyv. Érezni a hallgatóság zömének ellenálló tartózkodását. Nem ilyen mondanivalóra vágytak. A történelmi események és összefüggések ismeretében a trianoni tragédia feloldódik az általános európai tendenciákban. kíváncsi vagyok, hogy a mi Trianon-könyvünk mekkora támogatottságot kap egyáltalán, hogy megjelenhessen.

2011. június 24.

Szent Iván napja. Délelőttre már mindent beborítanak a felhők, az eső lába lóg a levegőben. Késő este lesz, mire istenesen kitör a vihar.

A csíki székely múzeum szombaton, vagyis holnap a Múzeumok Éjszakájára készül, de ha elromlik az idő, csak a terembe tervezett tevékenységeket lehet lebonyolítani. Szép idő esetén magam is elmentem volna, megnézni a csobotfalvi ásatásokat. Egyáltalán látni: mi a fenéért éri meg manapság leletek reményében túrni a földet...

Gőzerővel szerkesztem-fordítom-írom levélváltásunkat Dan Culcerrel. Mikor ma délelőtt a piacon voltunk Ilonkával, Zsehránszky telefonált: sürgősen szüksége van a folytatásra, hogy szabadságra mehessen. Meg az RMDSZ kormányon maradása is kérdéses a közigazgatási átszervezés miatt. Azt ígértem, vasárnap este küldöm az anyagot.

2011. június 25.

Az MTI híreivel igyekszem tartani az ütemet. Ha nem nézem át a teljes kínálatot, legalább a címek erejéig, akkor nem ér semmit az egész. A megjegyzésre érdemes infókat, képeket külön kimentem magamnak. Nem élek vissza velük, de távirati stílusban azért itt elárulom az utóbbi napok hozadékát.

* Érdekes háttéranyagot állítottak össze a Strauss-Khan által állítólag szexuálisan zaklatott guineai asszonyról. Továbbra se tudom, mit higgyek...

Budapest új lobogója

* Elfogadták Budapest új lobogójának tervét. A piros-sárga-kékes változatnak leáldozott.

* A kassai bombázások 70. évfordulója kapcsán kiderül: a rejtélyt ma is homály fedi, a 41. június 26-iki provokációt talán német, román, szlovák vagy éppen szovjet pilóták követték el.

* 75 évvel Federico García Lorca meggyilkolása után egy spanyol kutató rájött az elkövetők személyazonosságára-

* Andrea Barham nemsoká megjelenő könyve kb. 200 köznapi mítoszt oszlat szét, többek között azt, hogy a denevérek a közhiedelemmel ellentétben nem világtalanok, sőt egyes fajtáik egészen kitűnően látnak - nappal. Ám mivel éjszakai életmódot folytatnak, híres ultrahangos radarjuk segítségével kerülik ki az akadályokat a sötétben.

(Tovább is van, mondjam még?)

2011. június 26.

Délre elkészülök a Culcerrel folytatott vitairattal. Elküldöm neki, véleményezésre. Este jön is a válasz: OK, mehet. Ősszel folytatjuk...

Egész nap heves szél tombolt. Mintha április lenne.

Moziztam. Orosz-angol-magyar közvetítéssel újra nézem, annyi évtized távolából Tarkovszkij Stalker-ét. Most is megállapitom: lenyűgöző a képvilága, a történet ijesztően előrevetíti a későbbi csernobili problematikát. Hátborzongatóan szép. De a rejtélyek, a kérdőjelek tovább maradnak bennem. (Azt hiszem, ez nem baj...)

(38) A film feszesre vágva jóval többet mondott volna

2011. június 27.

Viharos, borús, esős idő. Mintha csak az Atlanti Óceán közelében élnénk. Tegnap viszont Dan Culcer azt írta nekem Párizsból, hogy strandon járt és a meleg elérte a 40 fokot. Na tessék, a másik véglet. Mi meg itt ülünk a 12-15 fokokban...

Ilonka e-olvasója teljesen lemerült. Most feltöltjük és kap egy jó adag új könyvet, köztük Müller Pétereket is. Bár azt mondja, a nagy részét már olvasta.

2011. június 28.

Este Daczó Kati és Dénes közös dokumentumfilmjét (Memento filmstúdió) mutatják be a színház kistermében, a filmet a polgármesteri hivatal és a megyei tanács rendelte az Ezer székely leány első tíz esztendejéről (1931-1940). A filmmel kapcsolatban előzetest olvashattam a Csiki Hírlapban (ide kattintva rá lehet lépni), de a közvetlen élményt nem helyettesíthette semmi. A film varázsát tulajdonképpen az a néhány, 90-en felüli emlékező asszony adta meg, akik az első rendezvényeken fiatal lányokként őrizték meg az indulás friss élményét, még úgy is, hogy romló memóriájuk már csak a mozaikkockák csak egy részét tárolja, azt is bizonytalanul.

Azt hiszem, Katiék sajnáltak merészebben vágni, mert a film feszesebben jóval többet mondott volna és elgondolkodtatóbb lenne. A "lírai", hangulatkeltő tánc- és zenei betétek egyáltalán nem illenek bele, lassítják és provinciálissá teszik a film koncepcióját. A nyers riportok, szakmai vélemények, fotók, újságkivágások, idézetek bőven elegendőek lettek volna. Még nem késő, Katinak joga van készíteni egy rendezői változatot is, úgy, ahogy azt minden, magára valamit is adó rendező megteszi, ha úgy érzi, hogy elképzeléseit nem tudja az általa elképzelt módon megvalósítani.

Igen, a pénzről van szó. Amit mindig valaki csak ad. És sosem terem a "bokorban"...

(39) Különben is, a takaró hálás ajándék

2011. június 29.

Szkájpolással kezdjük a napot: Pétert felköszöntjük a névnapján. Még otthon találjuk, éppen vasal.

Annának születésnapja van, neki pár sort küldünk, vele majd holnap beszélünk, megegyezés szerint.

A paprikatövek már istenesen elsárgultak, de amióta a második "szüret" is megvolt, még növeltek egy újabb, harmadik rend termést is: egyet-egyet, mindenik tövön. Ennyi fért hát a kalandba: 15-16 kis cső.

2011. június 30.

A napokban találtunk egyfajta igen vékony, de meleg műanyagplédet, ami kis helyen elfér. Előbb vásároltunk magunknak, kipróbáltuk és délutáni alváshoz, utazáshoz nagyon jó. Talán nem árt a gyerekeket, unokákat meglepni eggyel-eggyel. Különben is, a takaró hálás ajándék, mert benne van valahogy (én beleérzem) a ragaszkodó szeretet melege.Meglátogatom a könyvtár dokumentációs részlegét. Úgy hallani, most már beköltöztek a városháza épületébe. Ideje visszavinnem a nálam lévő könyveket, amiket a költözés miatt tartottam magamnál, közös megegyezéssel. A könyvtárosnőket nagy munkában találom: az egymásba nyíló, első látásra kiismerhetetlen szoba-labirintuson lelkesen végigvezetnek. Magas irodák, fémpolcok, létrák - és tisztaság, mindenütt. Most éppen a szőnyegeket osztják el a helyiségek között. Augusztus elején lesz az avató.

Kiváló francia vígjáték-sorozat a jútubon: 3 francia katona vitézi téblábolásai a második világháborúban. szegények, dehogy akarnak ők harcolni, sőt, leghőbb vágyuk, hogy valamiképpen le tudjanak lépni és végre kedvükre megtömhessék a hasukat (igazi paraszti és kupec-lelkek), de mindig valahogy úgy sikerül, hogy balfogásaikból héthatárra szóló hadisiker lesz és ők kénytelenek ennek megfelelően fogadni a hősöknek kijáró ámulatot és tiszteletet. Robert Lamoureux filmje valóságos humor-hólabda: könnyezve nevetünk a muszáj-Herkuleseken és közben saját magunkra gondolunk.

Az idő továbbra is atlantian-trópusian nedves, hol esik, hol páráll a napsütés. Amikor beborul, vészesen nyomasztó...

2011. július 1.

Eltelt egy fél esztendő az évből. ma elszánom magam, hogy lerámolom a polcokról a Szovjet Irodalmat és áttekinthetőbb helyre teszem őket. Tevés-vevés közben még egyszer tudatosodik bennem, mi érték szunnyad bennük és még jó pár évre van szükségem ahhoz, hogy az én gyűjteményem végére érjek, ami ugye, hiányos.

Néhány előzetes érdekesség, amire mihamarabb sort kívánok keríteni:

* Blok versei és néhány fejezet a költő életéről szóló dokumentumregényből

* Dosztojevszkij naplójából

* Anna Ahmatova lírájából

* Válogatás a különböző, az egykori Szovjetunióban élő népek irodalmából. (Most éppen a grúz irodalom van napirenden: izgalmas, érzékeny, színes világ. De van észt, lett, litván, dagesztáni, türkmén, finnugor népek s még ki tudja, hány...)

* Viszockij dalaiból, versszövegeiből

Az az érzésem, a holnapi 1000 székely leány napját megint csak megkeseríti az eső. Fene tudja, ezek a székely ünnepek évről évre a legszerencsétlenebb napokra időzíttetnek...

(40) Akunyin műveire vadászom

2011. július 2.

Olyan az idő, mintha nem is július lenne. Az 1000 székely leány fölött az idén is felhők gyülekeznek. Az ablakunk alatt korán reggel letáborozott néhány huszár, lovaik mindjárt nekiestek a garázsok melletti zöldgaznak, majd nagyokat pottyantottak, a galambok későbbi örömére.

Takarítás, konyhai segédlet, olvasás. Vagyis a szokásos.

2011. július 3.

Ady Andristól kaptam egy képsorozatot a somlyói nyeregből. Kint járt szombaton, végre elővette a masináját. Ide teszem a számomra legkedvesebb képet.

A jútubon rátaláltam a régi-régi Radványi-filmre, életem első komoly produkciójára, amire már emlékszem is (talán 1948-ban láttam, a kolozsvári Munkás moziban, a Malomárok mellett. Meghatározó filmélmény. Igazából most még nem volt türelmem végignézni... Különben ezt találtam, infóként mellette:

Valahol Európában

1947

fekete-fehér, magyar filmdráma, 100 perc

rendező: Radványi Géza

szereplők: Somlay Artúr (Simon Péter, karmester), Gábor Miklós (Péter), Bánky Zsuzsa (Éva), Rónai Ábrahám (Ficsur), Bárdy György, Rozsos István, Harkányi Endre

"Felnőtt. Ellenség. Könyörgöm, akasszuk fel" - visítja a filmben egy szeplős kis csibész, mikor a rongyos, árva gyerekek egy csapata megtalálja a neves karmestert rejtekhelyén, egy rombadőlt kastélyban. A zene és a személyiség varázsa és jósága azonban minden korlátot ledöntve bizonyítja, a halál és a gyermek csak a háborúban jelenthet egyet. Felejthetetlen alakítások, merész montázstechnika, költői flash backek emelték ezt a megrázóan humanista filmet a világ filmművészetének élvonalába.

2011. július 4.

Szóltak a Kulturális Központtól, hogy holnap 13-kor sajtótájékoztatón ismertetik az idei Régizene Fesztivál programját, újdonságait. Azt ígérték, elküldik a plakátot is, amely valamennyi előadást tartalmazza. Jól időzítik, ha kedve lesz hozzá, Zsóka végignézheti az egész rendezvényt. Érdekesnek ígérkezik az illető héten felálló barokk fesztiválzenekar, meg az a nyolc - hét országból érkezett zenészek előadta - cseh zenei projekt, ami szintén a nagy rögtönzések kategóriájába tartoznak.

Attila jelezte, hogy szerencsésen megérkezett Imolával, s kedden már tudnunk beszélni egymással. Ami gyakorlatilag a nyári tervek egyeztetését jelentené...

Borisz Akunyin műveire vadászom, illetve összegyűjtöm a világhálóról, ami róla magyar nyelven elérhető. Csinos kis kötetre rúgnak az interjúk, komoly irodalmi elemzések. Sokan a XXI. század Agathájának tartják, azt bizonygatva, hogy a forma ugyan detektívregény, de a tartalom jóval túlmutat a rejtvényszerű szórakoztatáson. Engem nem foglalkoztat ilyen szinten a munkássága, egyet tudok: rendkívül élvezem azt a világot, amit és ahogyan fölépíti. Tele van sémával, előregyártott elemmel, de olyan jól illeszti és alakítja azokat, ráadásul "márkás" íróktól veszi kölcsön, hogy abból valami eredeti zsenialitást sikerül kovácsolnia.

(41) Jó pár temetést szívesen megvétóztam volna

2011. július 5.

Sajtótájékoztató a HMKK-nál. Régizene Fesztivál lesz 11-től. Pontosabban 12-től, a koncertek gyakorlatilag akkor kezdődnek. Elhangzanak az első összesítő adatok, amiket majd még sokszor elmondanak és leírnak: hogy hány zenész, hány országból, hány koncerten, hányféle hangszeren... Bármilyen takarékos is a költségvetés, a zenészek serege még mindig száznál többet számlál...

Ha már zene: szeptember 11-én újra megrendezik a magyar dal napját. Zorán és Presser már készülődnek... Amíg ők adják a tehetségüket és a nevüket egy ilyen ünneppel felérő esemény, addig nincsen baj. Csak hát - elnézve fényképeiket, bizony, előbb-utóbb pályán kívülre szorulnak.

Pár napja hogy meghalt Habsburg Ottó herceg. Érdemeitől hangos a magyar média. Tűnődve olvasom azokat a két világháború közötti cikkeket, amelyek élesen tiltakoztak a Habsburgok visszahozatala ellen. A kormányzó és a hívei nagyon ellene voltak még a gondolatnak is. És mindennek a teteje, hogy Ottó volt annyira megfontolt: bár simán megtehette volna, nem is egyszer, egy percig sem akarta rákényszeríteni magát a magyarokra. Pedig most épp azért dicsérik, hogy az egyetlen Habsburg volt, aki magyarnak vallotta magát. S az is maradt. Szegény oroszlán: véglegesen kihullt a foga, oda a fenyegetése... Olyan, mint annyi nagy bölcsünk, akit csak akkor tisztelnek, amikor már jócskán kinyújtózott.

2011. július 6.

Ifjú barátom édesanyját temetik. Ismerősök nehezményezték: későn tudták meg az eseményt, miért nem hirdették az újságban stb. Az az igazság, hogy sok-sok gyermeket gyógyított a városban. Sok szülőnek adta vissza a reménységet és a bizakodást. Jóval többen szerették, mint akikhez eljutott a halálhíre.

Bolond, kiszámíthatatlan nyári idő asszisztált a déli szertartáshoz. Élete vége felé az ember megállapítja: egész csinos temetői kultúrára és tapasztalatra tett szert az évtizedek során. Újdonságok és meglepetések már nem igen érhetik. És mégis - jó pár temetést szívesen megvétóztam volna, ha hatalmamban áll...

Persze, ezek csak olyan meddő gondolatficánkok, miközben a gyászlegények zsebre gyűrik a fehér cérnakesztyűt és nekiesnek lapátjukkal a földkupacnak...

(42) Délutánig árnyékban a lakásunk

2011. július 7.

Szinte hetente csengetnek a lakásajtón különféle kábelszolgáltatók ügynökei. Minden vállalkozás kétségbeesetten hajszolja a pénzt, hülyíti az embereket. Hiába mondunk nemet, egy hét múlva újra próbálkoznak. Hátha megszédülünk. Igazából nem túl jó annyit váltogatni a lovakat. Végül az ember a pad alatt találja magát. Számosan megjárták...

Az utolsó sorozat paprikatermést hagyom megpirosodni. Szépen gömbölyödnek, pirulnak, de alig győzzük vízzel. A délutáni nap pedig kegyetlenül gyötri őket.Különben is, holnaptól hőségre, 30 fok közeli melegre lehet számítani.

Az adóhivataltól megjött a tavalyi végelszámolás. 23 kemény lejjel tartozom az államnak. Nem tudom, mely cég mely könyvelőjének köszönhetem, hogy többet vehettem fel, mint amennyi járt nekem. Amúgy nevetségesen kis összegekről van szó. Annyiszor megfogadtam magamnak: inkább ne adjanak semmit, mint hogy utólag garasoskodjunk egymással, én és az állam. Egyre tisztábban látszik, hogy ez a mai világ bárkit megkopasztana, aki egy kicsit is hagyja magát.

2011. július 8.

A "gyilkos nap" beköszöntött. Hírek szerint egész jövő hét elejéig ez lesz a nóta. Mi nem panaszkodhatunk: délutánig árnyékban a lakásunk, nem haladja meg a 20-21 fokot. Délutánra-estére felhevül a levegő, be kell csukni az ablakot.

Valakinek rengeteg ideje volt és 10 perces részletekben feltöltötte a jútubra a Tövismadarak-at. Ez a visszhagngos filmsorozat még a tévé klasszikus korszakát idézi, amikor elég volt 8 részben is elmondani egy folyamregény cselekményét. Nem mesélek se a filmről, se a regényről, amelyből készült, de az biztos, hogy érdemes megnézni. A benne kibontakozó melodráma hatásos és igen cselekményes. Ugyanakkor megdolgoztatja az ember érzelmi érzékenységét is. Mindenkinek lehetnek olyan élményei, mely a "tiltott gyümölcs" tartományába esnek és a tilalmak miatti szorongását és vívódását idézi fel. (A Wikipédia bő információkat tartalmaz a megfilmesített regényről).

Tövismadarak

(1983) (The Thorn Birds) színes, magyarul beszélő, amerikai tévéfilmsorozat

A sorozat két főhőse: a pap és szerelme

rendező: Daryl Duke

forgatókönyvíró: Carmen Culver

operatőr: Bill Butler

jelmeztervező: Travilla

zene: Henry Mancini

producer: Edward Lewis, David L. Wolper

vágó: Carroll Timothy O'Meara, David Saxon, Robert F. Shugrue

szereplő(k):

Richard Chamberlain (Ralph de Bricassart)

Rachel Ward (Meggie Cleary)

Christopher Plummer (Vittorio Contini-Verchese)

Bryan Brown (Luke O'Neill)

Jean Simmons (Fiona 'Fee' Cleary)

Richard Kiley (Paddy Cleary)

Piper Laurie (Anne Mueller)

Brett Cullen (Bob Cleary)

Egy sorozat, mely bemutatását követően szinte azonnal klasszikussá vált! Colleen McCullough ausztrál írónő regényét a század egyik legszebb és egyben legabszurdabb szerelmi történeteként említik az angolszász irodalomban. Egy katolikus pap és egy nő beteljesületlenül is beteljesült nagy szerelme áll a regény, illetve a belőle készült filmsorozat középpontjában, amely 1983-as bemutatása óta rendületlenül a mindenkori toplisták élén állt.

(43) Tálcán kínált segédanyag volt

2011. július 9.

A takarítás ma sem maradt el. A gyilkos nap még melegebben tűz.

Ma kell érkeznie Zsóka nénémnek és az unokahúgomnak. Itt lesznek egy hétig. Hálát adhatnak az elviselhetőbb nyárért.

Előkerült az az antológia, amelyet segédletemmel D. Harasztosi Éva kolléganőm (Domokos Géza felesége - az Ifjúmunkásnál dolgoztunk együtt) állított össze a Szovjet Irodalom c. lap közlései alapján. Emlékszem, én "előolvastam" a számára, ő már csak a kiválogatott elbeszélésekre bólintott rá vagy kért egyesek helyett új kiegészítést. Nem kis elégtétellel állapítottam meg, hogy előfizetésem nem maradt teljesen öncélú, haszontalan: tálcán kínált segédanyag volt az akkori körülmények között egy tartásos, de a cenzúrán átmenő kötet szerkesztésére.

Na ja, hogy Szolzsenyicin nem volt benne, meg Paszternak sem, meg addigra már Akszjonov is tiltólistára került. Egyáltalán, a külföldre távozott és emigránsnak számító írók, továbbá a disszidensek kimaradtak a névsorolvasásból. Az antológia egyik (naiv?) recenzense szóvá is tette, félig-meddig virágnyelven, hogy hát jó ez a válogatás, de csak egyik arcát mutatja az orosz irodalomnak... Hát persze, mondom neki most (jó messzire származott azóta földrajzilag e tájakról), hiszen ezek kimondottan szovjet elbeszélések, erényeikkel és korlátaikkal együtt. A tágabb ölelésű nemzeti kultúrák globális szemlélete akkor még nem volt divatban.

Zsóka jelentkezett az este folyamán. Holnap délre nagy családi ebédet szervezett a Gambrinus étteremben (Bolyai utca).

(44) Szinte kedvet csináltak a felelősséghez

2011. július 10.

Tegnap rádióriportot hallottam a Maros megyei Milvus egyesület két vezetőjével. A madárvédő szervezet évtizedek óta sikeresen működik Marosvásárhelyen és környékén - szinte azt mondhatni, országos hangadók a környezetvédelemben, s olyan lelkesen meséltek gólyafigyelő akciójukról, hogy felkeltette az érdeklődésemet s fölkerestem állandóan működő, egy sáromberki ház kéményén álló gólyafészekre irányított kamerát az interneten.

Azóta is sűrűn nézegetem, figyelem a két gólyafi és a szülők mindennapi életét. Látni tollazatukon az olykor meglóduló szelet, az országúton a mélyben elzúgó gépkocsikat, az esőfoltokat, a tűző napot, s mindenek előtt a családot. Amúgy megkapó volt az a szakértelem és érzelmi ragaszkodás, amivel a két szakember végzett munkájáról és a gólyák, a madarak életéről, megfigyelésük fontosságáról beszélt a riporternek. Szinte kedvet csináltak a felelősséghez!

Délutánra megjött az eső, kisebb dörgésekkel. Nagy hőségben találkoztunk egy kerthelyiség ernyője alatt Zsókáékkal. Kellemes ebédet s délutánt töltöttünk együtt a Gambrinusban, de a végére nagyon elfáradtam. Este csak tengtem-lengtem, nem voltam jó semmilyen szellemi tevékenységre. A gyaloglás és a levegő megtették hatásukat.

2011. július 11.

Ma Kálmán Gyula unokaöcsémet és családját láttuk vendégül. Ritkán találkozunk velük, talán egy ilyen meghitt beszélgetés és közellét maradjon utánunk az ő emlékezetükben is. Ilonka sürög-forog, én is igyekszem igényességéhez mérten segíteni neki. Reggel még bevásárlunk a piacon friss zöldséget, közben kapunk nagyon jó barackot, eltenni valót lekvárnak. Azt is hazacipelem, egész este azzal bíbelődünk. A befőzés majd holnap...

(45) A még ki nem próbált ízek, ételfélék vonzanak

2011. július 12.

Ma nincs vendégség. A lakást viszont belengi a forró baracklekvár csábos illata. Felőlem mind lengheti persze: megkóstolom, ízlik, aztán mikor megbontjuk, már nem eszem belőle: az édességekkel jó ideje alábbhagytam. Inkább a még ki nem próbált ízek, ételfélék vonzanak. Amilyen egy rakás zöldség, fűszer, gyümölcs, magok, gombák, halak...

Megkezdődik a Régizene Fesztivál. Eseményeihez külön blogoldalt nyitok az urszu2-n. Ezzel kissé visszafogom magam más téren. Hiába, a nap csak 24 órából áll, s amikor nincs kedvem asztalhoz ülni, olyankor jobb az olvasást választani. Vagy bármi mást, csak a szószaporítást mellőzni.

2011. július 13.

Ma Zsóka és a lánya jönnek hozzánk. Ezzel a vendéglátással gyakorlatilag szinte az egész nap oda van, bár Ilonka a múlt héten fölkészült az ismételt vendégeskedésre. De a terítés, a mosogatás, a tálalás, a kínálás stb. + a beszélgetés csak úgy eszi az időt. Felborulnak a hétköznapi terveim, elmaradnak a rutinszerű tevékenységek, elégedetlenkedek magammal. Az esti koncertek élménye azonban mindenért kárpótol.

Ádám Gyula az idén is belelendült a fesztivál fotózásába. Mindig úgy áll neki, hogy elodázhatatlan, muszáj-feladatot teljesít, aztán elkapja a hév, kitartóan végigüli a koncerteket, majd még éjfél előtt feltölti külön blogba a napi termést: tessék válogatni! Én viszont nem válogatok, csak akkor, mikor már minden kép a gépemre vándorolt! (Itt az ideje, hogy fesztiválos fotóiból egy gazdag váélogatást állítsak össze, mert lassan munkájának ez a része is beláthatatlan méreteket ölt...)

2011. július 14.

Ma este ismét találkozunk Zsókáékkal. Sikerült őket elcsalni a Régizene Fesztivál megnyitójára. Végre, egy előadás, amit nem zavar meg semmilyen külső tényező. Az idő szép, a nap ragyog, a széna illatozik, a zenészek muzsikálnak, az emberek találkoznak és mosolyognak. Kész idill.

A Székelyföld-ben megjelent Máriás Jóska tanulmánya a Szerpentin vándorá-ról. Az íráshoz a szerkesztőség lábjegyzetet is fűzött, a születésnapra való tekintettel. Ennyire természetesen és diszkréten nem is lehetett volna jobban eljárni.

Rákaptam a Twin Peaks filmsorozatra. Emlékszem, amikor először láttam, román feliratozással, a kilencvenes években, megdöbbentett és izgatott az a groteszk, játékos hangvétel, amivel az alkotók az egész történetet, a bűn és a bűnhődés világát kezelték. Most, magyar szinkronnal és húsz évvel később végignézve ugyanazt, s kiegészítve mindezt a még nem látott második évaddal, lépésről lépésre lehet élvezni, mekkora kifejező erővel bír egy-egy játékos rendezői ötlet, tréfa, fintor.

(46) A vihar nem tágít mellőlünk

2011. július 15.

A napi program a zenei fesztivál körül forog. A napok pedig olyanok, mint egy-egy telt szőlőfürt. Gyula tartja magát az ígéretéhez és jobbnál jobb képeket halmoz föl a fesztivál blogján. Szinte versengünk, hogy ki készül el hamarabb a friss anyaggal.

Szeretnék eljutni a szárhegyi koncertre. Felvesznek az utaslistára, Ilonka is jönne. Elkísérjük Öllerer Ágnes csoportját és viszontlátjuk a kastélyt és környékét.

Este telefon, elbúcsúzunk Zsókától. Holnap reggel visszautazik Pestre.

2011. július 16.

Egész délelőtt takarítottam. Délután fojtogató melegben a Korona étteremhez. Ott találkozunk a zenészekkel és Botár Lacival. Ő a csoportvezető. Az előadás előtt bejárjuk a falu központját, majd felkapaszkodunk a kolostor kihalt környékéig, s a plató magasából belátjuk az egész Maros-völgyet. a koncert kereken 1 órát tart, utána haza. Már elinduláskor látjuk a távoli villámlásokat, majd Marosfőnél belerohanunk a viharba, amely nem tágít mellőlünk egész Szeredáig. A Korona előtt ki se tudunk szállni, felmegyünk a csapattal a Sziesztáig , hogy letegyék a hangszereket, majd vissza a vendéglőbe. Hívnak vacsorázni, de mi sietünk haza.

Így is éjfél után kerülünk vízszintes helyzetbe.

2011. július 17.

Ez a nap is a fesztiválé. Csak egyedül megyek, Ilonka Idához megy, aki hazajött Brassóból. Az esőből mára is kijut, nem akkora, mint a tegnapi, de azért beparancsolja az előadást a színházépületbe.

M. levelet küldött az államfőhöz és könyvének román fordítását ajánlotta figyelmébe, különösképpen a rövid bevezetőt, amitől remélhetőleg minden megvilágosodik a fejében a királyt illetően. Igaza van, mondom magamban, s nem a közös munka okán...

(47) Az autónak mindegy, nekünk viszont nem

2011. július 18.

Szomszédaink (R. Misiék) meghívtak a hét elejére egy szovátai kiruccanásra. Kedves gesztus a részükről és bűn lenne visszautasítani. Úgy döntünk, hogy az ebédet mi álljuk, beülünk a tó környékén egy jó formájú kerthelyiségbe. Mivel holnapra kiírták a lépcsőházban, hogy szüneteltetik a gázszolgáltatást, a keddet választjuk az utazáshoz. Reméljük, az idő sem hagy cserben (bár az autónak mindegy, nekünk viszont nem).

Felfedezem, hogy a Szovjet Irodalomhoz nyitott fiókomba levelem érkezett, s nem is akárkitől: W.I., a lap egykori vezető szerkesztője köszöni meg, hogy bejegyzéseimben őket idézem és egyetért a lapra vonatkozó értékelésemmel is. Rámutat: az volt végig a szándékuk, hogy a kötelező közlések mellett a szovjet irodalom időtálló alkotásait mentsék át a jövőnek.

2011. július 19.

Nagyszerű nap, reggel 9-kor indulunk, este 7-kor érkezünk vissza.

Csíkszereda fölött vizet tankolunk minden eshetőségre. Udvarhelyen a piacnál állunk meg, gyümölcsért. Korondon (Árcsón) a benzinkútnál kávézunk, barackozunk. Következő megálló: Szováta. Letesszük a kocsit a parkolóban, felsétálunk a fürdőig, ott kényelmesen megkerüljük a tavat a kiépített sétányokon, egyszer meg is pihenünk, aztán visszamegyünk a Dracula Bárba (valamikor Mogyorós vendéglő volt, a tó fölötti dombon), ahol fejedelmi ebédet fogyasztunk el. Majd újabb séta, végül elindulunk haza. Megállók: Farkaslakán (Tamási emlékmű) és Homoródfürdőn (borvizet vételezünk). Kissé drága mulatság volt, de megérte.

A fürdőhely, csodák csodája, kezdi visszanyerni egykori fényét, rangját. A legtöbb villát kipofozták, nagy a forgalom, sok a virág és minden ragyog, hívogat.

(48) Csak a díszletek változtak ideig-óráig

2011. július 20.

A "nagy kirándulás" után minden olyan eseménytelennek tűnik. Pedig hát tegnap sem történt semmi rendkívüli, csak a díszletek változtak ideig-óráig.

Végre, fölszámoltam adósságaimat a könyvtárral szemben. Mindjárt hoztam újabb adagokat is. Ez egy véget nem érő folyamat. Nehéz megállni, hogy amikor beteszem oda a lábam, ne nézzek szét újra és újra a polcokon. És akkor persze, hogy találok valamit. Ma pl. Palotás Dezsőt fedeztem föl költői mivoltában. Persze, hogy lett belőle egy válogatás az Antológiába...

2011. július 21.

A hazahozott könyvekkel végeztem. Közben folytatom a fotóval kapcsolatos antológia fejlesztését is. A legtöbb darabra véletlenül bukkanok. Ezért legjobb, ha nem azt keresem közvetlenül, hanem valami mást. Sose szabad valamit kizárólag célirányosan keresni.

A. A. barátom hozott egy példányt a Székelyföldből, benne Máriás Jóska (születésnapi) kritikájával. Nem tudtam visszautasítani, pedig általában hárítom magamtól az udvarias gesztusokat. De ez esetben azt hiszem, többről van szó mint udvariasságról. Mostanában ritkán beszélgetek emberekkel; falrahányt borsónak nevezem az erre fordított időt. Vele más volt a helyzet: ha nem is túl sűrűn, vele jó elbeszélgetni.

Újabb orosz filmekre bukkantam a jútubon, román feliratozással. Majd rendre megadom itt a hivatkozásokat, egyelőre a legizgalmasabbal kezdem, amely nagy vitát kavart Oroszországban és sokan kétségbevonták az író-rendező szavahihetőségét, mondván: befeketíti a honvédő háború hőseinek emlékét.

Az origo-n ezt írták róla 2006-ban:

"A héten mutatták be Moszkvában a Szvolocsi - magyarul A csibész - című filmet, amely arról szól, hogyan harcoltak a Sztálin emberei által kamikazénak kiképzett gyerekek a németek ellen. A döbbenetes történet a KGB egykori vezetői szerint merő kitaláció. A film alapjául szolgáló önéletrajzi könyv szerzőjének, Vlagyimir Kunyinnak egészen más a véleménye:

Éveken át haboztam, hogy megírjam ezt az agyonhallgatott történetet. Féltettem a családom és a magam életét. Alekszander Ataniszian rendező azonban meggyőzött - nyilatkozta a szerző. A film bombaként robbant: ma Oroszország-szerte téma a kamikaze csibészek története, a KGB örökébe lépett hírszerző szolgálat (FSB) vezetői pedig a dühtől tajtékzanak: hazugság az egész.

A történet dióhéjban: 1943-ban, az alma-atai hegyekben, Kazahsztánban, egy titkos kiképzőbázison Pogrebeszkij NKDV-tiszt irányítása alatt 11-15 éves fiúkat testközeli harcra képeztek ki: megtanultak késsel, gépfegyverrel bánni. - A mi feladatunk az volt, hogy kamikazeként a ránk tüzelő németekre támadjunk, a testünkkel fogjuk fel a golyókat, és meghaljunk, mint a japán pilóták, illetve hogy szabotázsakciókat hajtsunk végre - mesélte Kunyin a Delo című lapnak, aki két "sikeres" akcióról tud. "Egy alkalommal Olaszországban, máskor a Kárpátokban vetettek bennünket be. Félrevezető akcióról volt szó. A németek természetesen tudtak érkezésünkről, és végeztek velünk, miközben az igazi hadműveletre másutt került sor. A legtöbb gyerek árva volt, vagy a kiskorúak börtönéből került ki. Az ő életüket senki nem kérte számon." Kunyin több társával üzletekből lopott, így került a kiskorúak börtönébe, ahonnét titokzatos idegenek vitték magukkal a kiképzőtáborba, kamikazénak."

(49) Fel kellett töltenem a gép akkuit

2011. július 22.

Csomagszelvény érkezett Kanadából. PP barátom küldeményét jelezte, amivel születésnapomra kíván kedveskedni. Igazából nem is jutok szóhoz: annyi erkölcsi-szellemi támogatást kaptam már tőle, s ő továbbra is önzetlenül csak ad, csak ad... A vám keddre időzítette a csomagkiadást. Remélem, minden rendben fog menni...

Ismét elromlik az idő. Ennyi eső, mint az idén tavasszal-nyáron, rég nem esett. Olyan zöld és harsány minden, akár a trópusokon.

2011. július 23.

Ilonka elhatározza, hogy meglátogatja É. barátnőjét Székelyudvarhelyen. Készítgeti a vasárnapi utazását. Az az igazság, hogy rászolgált erre a kikapcsolódásra. Törjük a fejünket, milyen ajándékot vigyen, végül úgy dönt, hogy neki is megteszi az a vékony, meleg pokróc, amit mostanában árulnak mifelénk jutányos áron.

A reszli-paprikák egyikébe beállt a pirosodás. Ugyanakkor az a nyárádmenti lány, aki cserepes paprikát ígért nyár végére, meghozta az első paprikatermést. Vásároltam tőle öt fejet: jó fajtának bizonyul.

2011. július 24.

Zuhog az eső, minden csupa pára. Elmegyünk Ilonkával a buszállomásra, hogy utána nézzünk a vasárnapi menetrendnek. Valamelyik délutáni járattal menne. Három is kínálkozik: 4-kor, fél 5-kor és 6-kor megy az utolsó. Az elsőt választja, ám kiderül: a járat Marosvásárhelyig megy, s azzal akarnak menni azok a diákok is, akik a tegnap végetért tusványosi táborból térnek haza. Ráadásul kisbusz közlekedik a vonalon. Nagy nehezen feltuszkolódik mindenki. Ilonkának ülőhely is jut. Egy óra múlva már telefonál, hogy szerencsésen célbaért.

Zsóka néném írja, hogy rábukkant a régizene fesztiválról írt feljegyzéseimre, amelyek viszonylag teljes képet nyújtott számára a történtekről. Magam is meglepődtem a jelzéstől, persze, örvendtem neki.

Ilonka hátrahagyta, hogy fotózzam le az éppen pompázó gloxíniáit, mert nemsokára elnyílnak. Fel kellett töltenem a gép akkuit, majd ezek a képek készültek:

(50) Csupa burrogás volt az este

2011. július 25.

Jó régen nem jártam borbélynál - illene megnyiratnom magam. De hiába megyek le a szomszédos szépségszalonba, Zárva / Inchis tábla fogad. Nocsak, ez is befuccsolt? Fura hely ez a Hargita utca (az egyik leghosszabb az országban: egészen Hargitafürdőig ér, ami kb. 22 kilométernek felel meg), egymás után zárnak be az üzlethelyiségek s alakulnak át idővel egyik lehetetlen vállalkozásból a másikba.

A változatosság kedvéért, most nem cirkusz érkezik Csíkszeredába, hanem az autós kaszkadőrök egy nemzetközi mutatványos csoportja. Vágják a mellettünk lévő elkerített grundról a derékig érő gazt, betöfög a konvoj - ugyanolyan lakókocsikkal, mint az artisták szoktak és egy nagy, 6 kocsit szállító platóval. Délután már el is kezdik járni a várost a hangosbemondóval.

2011. július 26.

Ma sem nyitott ki a szépségszalon, ezért a régi borbélyműhelybe indulok. Sajnos, az nem csak hogy távolabb van a lakásunktól, de 5 lejjel drágább is. De amúgy is dolgom van a városban...

A merevlemez ügyes kis skatulyában percek alatt a birtokomba kerül. A vámnál nem sokat teketóriáztak, csak ránéztek a címzésre, aláírattak egy listát velem és mehettem isten hírével. Otthon minden további nélkül boldogultam: a műszer olyan, mintha rám szabták volna, semmilyen különleges technikai hókuszpókuszt nem igényel. Köszönöm Neked, drága barátom!

Az első előadás lement a szomszédban. Csupa burrogás volt az este, az ablakból jól lehetett látni a demonstrációt. Kb. 500 ember volt kiváncsi az autós mutatványokra, amelyek végén egy hatalmas munkagéppel szétlapotanak egy roncsautót. (Kegyetlen látvány!) A gyerekek a közeli pléhgarázsok tetejéről kukkoltak...

Annát köszöntöttem a névnapján.

(51) Péntek reggel föl kell ébredni

2011. július 27.

Nagyon úgy néz ki, hogy most már kihúzom valahogy a hetvenig. Az egésznek az a titka, hogy péntek reggel föl kell ébredni. Ilyen egyszerű.

Néhány barátom nem fér a bőrébe és igen kedvesen már napokkal előtte jelentkeztek. Ilyen például Gündisch Feri, Kolozsvárról. Két fotót küldött, mindkettő a Mátyás szobrot ábrázolja. Az egyiken mai állapotában, a másikon felavatása napján. Mindjárt otthon éreztem tőle magamat...

Fábián Éva volt kolléganőm Udvarhelyről zenélő képeslapot küldött, mely nem zenél ugyan (biztosan, valamilyen programot is le kell tölteni hozzá, de ilyesmivel most nem foglalkozom), de annál kedvesebben köszönt.

És az áldott jó Ilia Miska is jelentkezett Szegedről, aki úgy működik, mintha egy nagy kollektív memória lenne.

A péntekem amúgy zsúfoltnak igérkezik: amellett, hogy Veress Bercike végre nősülésre adta a fejét (29-én lesz a polgári, egy nappal később az egyházi), új telephelyén avatják a könyvtárat is, ahová becsületbeli kötelességem elmenni.

(52) Még egy lyuk betömődött...

2011. július 28.

Végzetesen elpirult az utótermés első paprikája. Ezért úgy döntöttem, hogy leszedem. Alig volt 3-4 cm hosszú. És egy csöppet sem csípett! Vajon elveszítette korábbi kvalitásait? Majd kiderül, ha a többi is beérik, mert másként nem nyúlok hozzá.

Tegnap olvastam a hírt Kristóf Ágota magyar - franciául író, Svájcban élő - prózaíró haláláról. Több regénye is megjelent már Magyarországon, Trilógia c. munkája több európai országban kötelező olvasmány, a háború természetét és viszonyhálóját jeleníti meg nagy erővel. (Ezzel még egy lyuk betömődött hézagos irodalmi tudásomon?)

Másik hír szerint a közép-olaszországi Campodimiele életvitelét tanulmányozzák szakemberek, hogy megfejtsék, mi a helység titka, hiszen nagyon sok polgára megéri a száz évet is. A település alig két órányi autózással elérhető Rómából vagy Nápolyból, s hatszázharminc lakója közül húszan kilencven felett járnak, de a többiek negyven százaléka is megünnepelte már a hetvenedik születésnapját. A polgármester és a plébános ugyancsak élen járnak: az előbbi 99, az utóbbi 97 éves. Mi meg itt csak hetvenkedünk...

2011. július 29.

...Mármint én. Sikerült a mutatvány: felébredtem, semmi különös nem történt, csupán eltelt egy furcsa, igen párás-esős pénteki nap.

Reggel bevásároltunk a hétvégi főzőcskéhez, megvettük a virágot a Veres Berciék esküvőjére és felsétáltunk a polgármesteri hivatalhoz, a Vár térre. Az esketés hamar lezajlott, a koccintást se bonyolítottuk túl, nagy meleg volt a zárt terembe, pedig nyitva voltak az ablakok. Elüldögéltünk a vár előtti padok egyikén, majd részt vettünk a várból elköltöztetett könyvtári részlegek új székhelyének felavatásán. Három után értünk haza s elkészítettük az ünnepi ebédet. Mármint a sokféle zöldségből összeállított salátát és az áfonyás palacsintát.

A szomszédok megtudták a Skype-ról, hogy milyen nap van és beállítottak 3 szál rózsával. Közben jelentkeztek hol interneten, hol telefonon a gyerekek, testvérek, rokonok, barátok, volt kollégák - itt most csak annyit, hogy ennél többet nem vártam, még ez is túlontúl ünnepélyesre sikeredett. Hiába, immár egy életre hadilábon állok - dicstelen előzmények után - az ünnepélyes születésnapokkal.

Andrassew Ivánt, akinek szintén ma van a születésnapja, az idén sikerült lepipálni - versenyzünk ugyanis, hogy kinek jut hamarább eszébe gratulálni a másiknak. Én éjfél után 1 perccel küldtem el a pár soromat. Ez szemétség volt részemről, mert Pesten akkor még csak 23 óra múlt... Övön aluli ütés.

A legszellemesebb üdvözlet Nagy Jóska (Nándi) barátomtól jött, aki tanulságos hispán anekdotával is szolgált, hogy lelkileg könnyebb legyen a hetvenkedésbe való betagozódás.

"Egy fogdoki várójában üldögéltem, először, úgy ajánlották, hogy nő létére igen ügyes, a keze is könnyű, nem is drága. Hogy idegességem leplezzem és az időt múlassam, a falra akasztott írásokat, képeket nézegettem. Természetesen, ott lógott a diplomája is. A neve ismerősnek tűnt. Ilyen nevű osztálytársnőm volt reménytelen szerelmem a gimiben: sudár, hosszú fekete hajú, álmodozó kék szemű, keménycsöcsű, kerekseggű … Találgatásaimnak a behívó szó vetett véget, és odabent egyből rájöttem, hogy csupán névegyezésről lehet szó. Egy - enyhén szólva – túlmolett, rövid ősz frizurájú, dokisan szigorú és bamba nézésű, megereszkedett mellű és fenekű hölgy kezdett el vájkálni a számban. A kíváncsiság azért furdalt, a vizsgálat után rákérdeztem: nem az én gimimbe járt-e véletlenül. Igenlő válaszára megkérdeztem, mikor érettségizett. Stimmelt, mégiscsak ő volt az. Mondtam is neki: „Jól emlékszem rád. Az én osztályomba jártál.” És erre ez a dagadt, degenerált, löttyedt csöcsű, hajahulló, ráncos, taknyát szívogató vaksi vénasszony rám bámult, és megszólalt:

- ÉS MILYEN TANTÁRGYAT TANÍTOTT A TANÁR ÚR..?"

Ezután az alkalomra "felkínált" korsó sör (itt látható) valahogy visszahozott az életbe.

(53) Az e-olvasóm este "megbolondult"

2011. július 30.

Nem tévedtünk nagyot, amikor nem vállaltuk be a Veress Bercike lakodalmának gyimesi fejezetét. Olyan vihar zúdult péntek este és szombat hajnalban a vidékre, hogy a Gyimesek völgyében leállt a vasúti közlekedés (talajcsuszamlás), Csíkszentmihályon, Ajnádon és Lóvészen pedig jókora árvizek pusztítottak. A levegő lehűlt, erőteljes széllökések szabadultak az Olt völgyére.

Ma este az e-olvasóm "megbolondult". Éppen a Twin Peaks alapjául szolgáló könyveket (Laura Palmer naplója, Dale Cooper ügynök naplója) olvastam (s közben azt figyelem, miként bontották ki e két jól megírt napló vázlatos szálaiból a filmsorozat burjánzó cselekményét), a készülék képernyőjéről eltűnt a szöveg, majd újra bekapcsolt, de a készülék csak nehezen tért magához. A működési elvek szerint csak akkor kellene kikapcsolnia, ha:

1. kikapcsolom

2. nem kapcsolom ki, de kb. egy órán át nem észlel semmilyen aktivitást (lapozás stb.)

Én pedig javában lapoztam...

2011. július 31.

Folytatom a Twin Peaks olvasását. Most már indulásból makacskodik az olvasó, nem hajlandó lapozni, majd egyszer csak váratlanul több lapot is lepörget és újra kikapcsol. A használati utasítás rendellenesség esetén egy hegyes tűvel való szúrást javasol a készülék egy pontján. Végrehajtom. A készülék elkezdi újra beállítani magát. Délutánig pihentetem.

Újabb irodalmi terv csírája - talán lesz belőle valami, talán nem. Egy önkéntes pályaőr feljegyzéseiből. A vasúthoz való személyes és irodalmi kapcsolataim szeszélyes krónikája. Annak a vizsgálata, vajon miért annyira hangsúlyosak a vasúti világ motívumai különböző időszakokban írt verseimben, prózámban, újságírói munkámban? Így talán annak a nyitját is megtalálom, miért kívánkozom ma is mindegyre a vasútállomásra, miért érzem jól magam, ha egy vasúti töltés mellett járkálhatok, pályatestek közelében kószálhatok... Egyelőre az urszu2-n és az ivisz-en teszem közzé a szándékom szerint folyamatosan elkészülő darabokat.

Délután folytatom Cooper ügynök naplóját. Már csak kb. 10 oldal van hátra, mikor az e-olvasó ismét "lehunyja" szemét, majd újra bekapcsol és próbálja helyreállítani magát. Dühömben fogom magam és számítógépen fejezem be az olvasást. Este kísérletképpen más könyv olvasásába fogok: éjfélig lapozok, meg se kottyan az olvasónak. A dokumentummal lenne baj?

Izgalmas szovjet filmes munkáira bukkantam: Dziga Vertovot maga Chaplin is az egekbe emelte. Ő különben a dokumentarista, valóságot ábrázoló filmesztétika megteremtője (ciné vérité). Kb. fél órás filmje, az Ember felvevőgéppel szavak nélküli filmesszé (poéma, szimfónia - ahogy tetszik).

(54) A legutolsó bokrot is átültették

2011. augusztus 1.

Szinte biztosra veszem, hogy a napokban jelentkezik Zs. (Kisebbségben) és kéri a zenei fesztiválról szóló riportot. Ideje elővenni a nyersanyagot, mert az mégis csak nagyon nyers. Szerencsére, a fotóanyag már előre biztosítva, ahhoz csak aláírásokat kell majd gyártanom.

2011. augusztus 2.

Jól számítottam: éppen vásárlás közben csípett el Zs. Hét végére ígértem a riportot. Most már mese nincs, délután ezzel foglalkozom. Nehezebben megy, mint gondolnám: egyrészt nagy az anyag, másrészt szinte minden mondatot át kell írnom, ki kell egészítenem. Olyan, mint egy rossz kéziratot gatyába rázni.

2011. augusztus 3.

Az ablakunk alatt végre, beindult a munkatelep. Arról van szó, hogy megszüntetik a terelőútnak azt a szakaszát, mely a házunk előtt viszi át a város fél autóforgalmát. A szemközti óvoda udvarából vágnak le egy távolabbi sávot, így az út eltávolodik kb. 150 méterrel az ablakunktól. Napról napra figyelhetem majd az építkezés alakulását.

2011. augusztus 4.

Ma befejezték az óvoda kerítésének elköltöztetését. Profi módra dolgoznak, még a legutolsó bokrot is átültették. Sajnos, nem fogantak meg, s estére már hervadtan, leforrázva kókadtak le az ágak, levelek.

Estére elkészültem a riporttal. Benne van apai-anyai, elég nagy is lett, most már csak az kell, hogy elférjen. Alig tudtam leállni a képválogatással...

Közben a filmnézésről sem feledkezem meg. Dosztojevszkij A félkegyelműjét követem nagy izgalommal. Remek orosz sorozat, román és angol feliratozással. Gondolom, nem kell nagyon dicsérni, mert magáért beszél...

(55) Sok éve nem volt annyira kegyes a nyár

2011. augusztus 5.

Pályaőri feljegyzéseim szeszélyesen és váratlanul alakulnak. Nem tudom, mire lesz majd jó, de annyi biztos, hogy kikívánkozik belőlem. Hát elmondom. S mint minden rögeszme, megértem, ha elsősorban csak nekem jelent valamit. De akkor se térhetek ki előle...

Az útépítési előkészületek javában folynak. További garázsokat bontanak, a terep lassan megtelik építőanyaggal, munkagéppel. Utóbbi időben holmi hajléktalanok vették be magukat a néptelen telekre, egy fűtőházi tartály fedezékét kihasználva, de az útépítők sürgése-forgása elűzi őket. Tegnap este megadóan cipelték magukkal hálózsákjaikat, ismeretlen úticéllal...

2011. augusztus 6.

Folynak a csíkszeredai városnapok. Sok éve nem volt ennyire kegyes a nyár a város lakóihoz: rendszerint beletrafált egy-egy viharral, vízözönnel. Mostanig kifogástalan, anyás melegben zajlanak a vásári események a központban, amire rá se lehet ismerni.

Ilonkával elmegyünk a városi parkba, ahol ma a fő attrakciók vannak: krumplifőző verseny, zenekari fellépések, kirakodó vásár, mesterségek bemutatója, fotóspiknik. Valahogy nem tudunk maradéktalanul feloldódni az ilyesfajta eseményekben. Az egyik fotós, aki mindennapi munkája során rengeteget utazik és van távol, nem csak az otthontól, hanem a szenvedélyétől, így fogalmazott: neki ezek a pillanatok olyan, mintha karácsony lenne - minden percét ki tudja élvezni.

2011. augusztus 7.

Délelőtt végigsétálok a városnapi helyszíneken. Mindenütt álmos hangulat fogad. Délig, amíg az emberek ki nem jönnek a templomokból, gyér marad a forgalom. (Legalább nem ütik le az embert a lábáról.)

Este nagyszerű zárókoncert a Szent Ágostonban. A helyi kamarazenekar létrejöttének tizedik évfordulóját ünnepli egyben. A templom zsúfolásig telt, fellépett a művészeti iskola kórusa is - Vivaldi Glóriáját élmény volt hallgatni. Akárcsak Mozart 26. szimfóniáját.

Éjszaka megjöttek Annáéktól a vitorlás kiránduláson készült felvételek. Hozzájuk is kegyes volt az időjárás. A képek segítségével sikerül odaképzelnem magam a kanadai tavakra.

(56) Éppen találtunk egy négylevelű lóherét

2011. augusztus 8.

Az elmúlt hetekben Kanadában postássztrájk dúlt, emiatt egy darabig állt a klasszikus levelezés. Amióta visszaállta rend, nehéz kiszámítani egy-egy küldemény érkeztének akár hozzávetőleges idejét is.

Így történt, hogy Annáék szomorúan vették tudomásul: nem érkezett meg az a boríték a születésnapomig, amiben pedig ők még időben felköszöntöttek. Aztán ma, végre, ott volt a postaládában a boríték. S milyen vastagon kibélelve!

Először is, volt egy pipaccsal díszített üdvözlőlap, s benne Anna versikéje az eltelt hetven fontosságáról. Őrizzük csak meg itt is!

Az üdvözlőlapban ott lapult Marikának egy rajza, ami a jelek szerint őt és engem ábrázolt, amint a világban kézen fogva kódorgunk és éppen találtunk egy négylevelű lóherét (ami biztosan jól fog a továbbiakban). Mint kiderült, a lóhere valódi, le van préselve és a képbe van illesztve. Tehát akkor a szerencse is garantált!

A rajz mellett volt továbbá ez a remek könyvjelző, amit Andrea unokám tervezett és kivitelezett, roppant türelemmel és hozzáértéssel. Most, hogy valamennyi itt van a blogban, nagyon bízom benne, hogy megörződnek és túlélnek engem. (Mint a műholdak az emberiséget...)

(57) Laptop a csitári hegyek alatt

2011. augusztus 9.

Mind jobban gyűrűzik egy szoborállítási botrány Farkaslaka környékén. Egyik napról a másikra kiderült, hogy a helybeliek a közeli Gordon hegyen 20 m magas Krisztus-szobrot (s egyben kilátót) akarnak elhelyezni, felavatását e hó 21-re tervezik. Engedélyek, szakértői, hatósági bizonylatok - sehol. Csak az egymásnak feszülés és a vita a székely néplélekről (ha létezik egyáltalán olyasmi).

Fotózgatom az útépítőket, de egyelőre, sajnos, a közeli óvoda épületének takarásában dolgoznak, ezért csak azt tudom inkább lekapni, hogy mint forgolódik egy fürge kotrógép a terepen s rakja meg egyre-másra a kikotort földdel a melléje álló dömpereket. Amilyen monoton esemény ez, ugyanolyan monoton képileg is, ráadásul teleobjektív nélkül.

2011. augusztus 10.

P.P. szellemes fotókarikatúrát küldött. Interneten bolyongó tréfáról lehet szó, de telitalálat. A magyarázat az, hogy megtalálták Attila (király) laptopját... Hogy hol? Hát... a csitári hegyek alatt! A nyilvánvaló abszurditás szerepe mindjárt igazolódik, amint az ember megpillantja a szerszám billentyűzetét...

2011. augusztus 11.

Eltevések. Padlizsán, uborka, paszuly, paradicsom. Semmiből nem sok, de télen kisegít a bajból. Most pedig szokatlanul igen olcsó - az elmúlt évekhez képest.

Fogtam magam és kidobtam szegény kínlódó paprikáimat. Leszüreteltem az utolsó pár kis csövet, mert már nem bírtam nézni a szinte teljesen elsárgult paprikatöveket. A növénykék szinte teljesen kiadták magukból minden életerejüket, már csak tengődtek, cél nélkül. (Azért, mert én a tavasszal elültettem őket... Most a bőrömön tapasztaltam: ez is egy felelősség...)

Egy délután alatt digitalizáltam Mircea Florin Sandru verseskötetét, amit magam fordítottam. Sikerült megdupláznom az eredeti könyvben szereplő versek mennyiségét, s őt egy portréval ki is egészíteni a költőről szóló információkat. Őszre valószíműleg ez is felkerül a Magyar Elektronikus Könyvtárba.

(58) Mint a gyerek, most csak vele játszanék

2011. augusztus 12.

Hosszú hétvégére készülődik a város. Mert a szombat ugye, az már szombat, a vasárnap az vasárnap, a hétfő pedig Mária napja (mennybemenetele), pár éve nálunk szigorúan munkaszüneti nap (Magyarországon nem!). Még a rádió is bemondta: a munkáltatók, akik nem adnak szabadot alkalmazottjaiknak, pénzbírsággal sújthatók!

Kisétálok az állomásra, egy pillantás a menetrendre: semmi változás. Holnapután reggel a Coronával jön Péter.

2011. augusztus 13.

Takarítunk, főzünk. Reménykedünk, hogy amíg Péter nálunk lesz, az időjárás sem hagy cserben.

Az utat szorgalmasan építik tovább, a szombat nem akadály. Változatlanul profi módon dolgoznak. Ide teszek néhány képet a friss fejleményekről.

2011. augusztus 14.

Hosszabb késésre is felkészülve kiballagok az állomásra. Aggodalmam fölösleges: pár perccel hamarabb berobog a Corona. Igaz, jól megtömve, de háromnegyed kilenckor már főzöm otthon a kávét. Ezúttal valódi kávéfőzőben, mert hármunknak készítem, s az már mennyiség, érdemes elővenni a masinát.

Annáéktól remek ajándékot kaptam: egy digitális képnézegetőt, ami muzsikál is, ha zenével etetem. Persze, mint a gyermek: most csak vele játszanék.

Délután záporeső, de utána elmegyünk sétálni a vár felé. Készítünk néhány fotót is. Tervezzük a jövő hetet. Még semmi sem világos, nem biztos. Majd csak megegyezünk valamiben.

(59) Legjobb, ha tartom a számat

2011. augusztus 15.

Szerkesztői munkám támadt, méghozzá nagyon gyors. Egyelőre ennyit erről. Mivel nem az egyetlen szerző vagyok s nem is a legfontosabb, tartom a számat. Csak annyit, hogy félre kellett tennem mindent, hogy holnapra elkészüljek vele. Hónapok óta foglalkozom a dologgal, remélem, egyszer csak beérik, és az a valamikor még az idén lesz.

Naponta sétálgatunk Péterrel. Tervezünk egy kiruccanást a hegyekbe, de annyit bolyong körülöttünk a vihar, a zápor, hogy nem merjük bevállalni. Meglátjuk.

2011. augusztus 16.

A képnézegetővel játszadozom. Két képsorozatot is hozzáigazítottam a készülék paramétereihez, mert a legjobb, ha eleve a képernyő felbontásának méreteiben adagoljuk a képeket. A túl nagy dokumentumokat eleve nehezebben tölti be, a nézegetés csupa kínlódás.

Aztán felfedezem, hogy ha akarom, akár óra is lehet. Meg naptár. Azt is kipróbálom.

Találok egy új filmes webhelyet, rajta egy remek francia filmet a maszájokról. Nem lehet tudni, mennyi a fikció és a dokumentum belőle, de roppant hitelesnek hat. A port.hu így ír róla:

Maszájok - Az eső harcosai

(Massai - Les guerriers de la pluie)

színes, magyarul beszélő, francia filmdráma, 90 perc, 2004

rendező: Pascal Plisson

forgatókönyvíró: Pascal Plisson, Olivier Dazat

zeneszerző: Yvan Cassar, Eric Chevalier

operatőr: Manuel Teran

producer: Richard Grandpierre, Stéphane Parthenay

szereplő(k):

Ngotiek Ole Mako (Merono)

Paul Nteri Ole Sekenan (Papai)

Parkasio Ole Muntet (Lomotoon)

Musurpei Ole Toroge (Njaro)

Swakei Kipilosh (Narkossai)

A különleges képi érzékenységgel megalkotott film a maszájok hétköznapjait, társadalmi, rituális szokásait és hiedelemvilágát mutatja be a valós szereplőkkel elkészített, dokumentum jellegű játékfilmben. Kelet Afrika mélyén egy maszáj faluban a törzs két ifjú harcosa közül csak egy tér vissza a szavannákról. Tiplitet a falu legkiválóbb harcosát elragadta a halál, Vitchua csapott le rá az oroszlánok istene. A falu ifjai, a vakmerő Merono vezetésével útnak indulnak, hogy megbosszulják az elvesztett harcos halálát. A vándorló állatcsapatok és más törzsek színezte kalandos útjukon végigkísérjük elszánt hőseinket a szavannák rejtélyes világán, hogy megtalálják elvesztett társuk gyilkosát.

*

(Pétertől a születésnapomra kaptam 3 filmet. Rendre megnézegetjük este, róluk majd később.)

(60) Ha az ősöket keresik...

2011. augusztus 17.

Közeledik a Magyar Fotográfia Napja. M.A. barátom készül valamivel, engem is szeretne megfőzni, hogy szálljak be az akcióba. Jó lenne tisztán látni, mit és hogyan akar kiállítani. Nem kedvelem a tűzoltó munkákat. A választ holnapra halasztottam (bár lehet, hogy holnapután lesz belőle...)

Hasonló felkérés Á. H. (Színkép) részéről: gyorsan kellene egy oldal. Szerencséjük, hogy írogatom a magam kis dolgait saját kedvtelésemre, aztán 10 perc alatt elő tudok húzni egy-egy szöveget. Mint most is. (Mire jó a munkablog...)

Esténként megnézünk egy-egy filmet, az ajándékok közül. Az egyik (Genova) nem érdemel sok figyelmet: szokványos amerikai giccs (családi "dráma"), hajuknál előrángatott problémák, amik másfél óra alatt ahogy jönnek, úgy el is vonulnak.

Remek viszont a Babel, amely négy színhelyű cselekménybonyolításával tulajdonképpen egyetlen történetet mesél el, amelyben a szétfutó szálak végül egybe sodródnak. A nagy tanulság: figyeljünk oda egymásra, még akkor is, ha első látásra nehéz megértenünk (és elfogadnunk) a másikat. Ez így tézisként hangzik, de a történetben érvényesülve hátborzongató.

Végül Mussolini ifjúkoráról szóló 1993-as megafilmen rágtuk át magunkat (Út a hatalomig). Antonio Banderas játssza még ifjan és csinosan a főszerepet, nem túl meggyőzően. És látunk kifejlődni egy pompás ripőköt, aki minden zászló alá odarohan és átveszi a főszerepet, anélkül, hogy megkínlódna eszméiért. Biztosan így jut el a fasizmusig is, de ezt már nem érinti az 5 órás film (amely eredetileg sorozatnak készült - 6 részben).

2011. augusztus 18.

Végül nem mentünk el semerre, így alakult - félig-meddig az időjárás, de a hangulat is. Ma Ilona napot köszöntöttünk. Szólt a telefon is eleget. A várost járjuk, széltében-hosszában, az is valami. Olvasunk, beszélgetünk. Ez se rossz.

Felbukkant a világhálón a nyolcvanas évek nagy sikersorozata, a Gyökerek (Roots). Az őskutató-rabszolgaleszármazott történetéről írják, hogy "A 12 részes sorozat Alex Haley Gyökerek, egy amerikai család története című dokumentumregénye alapján készült, bemutatása idején az amerikai tévétörténet legnézettebb műsora volt... Számos emberjogi és tévés díj mellett Golden Globe-ot, 37 Emmy-jelölést és 9 díjat kapott, és állítólag a sorozat vetítési időpontjaiban az alvilág 50 amerikai nagyvárosban felfüggesztette a bűnözést... A történet 1750-ben kedődik Gambiában, ahol a fiatal szabadságszerető mandinka harcost, Kunta Kintét gonosz rabszolgakereskedők elkapják és Amerikába hurcolják...A wikipédia szerint az első gazdája által Tobynak keresztelt Kunta rendületlenül próbál megszökni, végül belenyugszik a sorsába, megnősül és gyereke lesz. Később a gyerekének is gyereke lesz és így tovább, és így tovább, míg végül eljutunk a rabszolgaságot rég magamögött hagyó, öntudatos, egyetemet végzett afroamerikai íróig, Alex Haleyig - ő ugyanis saját állítása szerint Kunta Kinte/Toby kilencedik generációjú leszármazottja, és a Gyökerekben saját családja történetét írta meg."

(61) Annak, aki elvállalja, külön köszönetem

2011. augusztus 19.

Szól a telefon valamikor délután, L. Gy. Székelyudvarhelyről. Életemben kétszer vagy háromszor beszéltem vele telefonon, tulajdonképpen nincs közös témánk, fogalmam sincs, mit akarhat. Vegyek gyorsan papírt-ceruzát s írjam amit mond. És mondja: október 15-én, este hétkor Udvarhelyen az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány szeretne felköszönteni "hetvenkedésem" okán, Molnos Lajossal együtt. Számítanak jelenlétemre. Megkérdezte, volna-e valami preferenciám, hogy a kuratóriumi tagok közül - és sorolja őket, én itt nem teszem, mert azóta elfelejtettem - ki tartsa a köszöntőt irányomban? Mondom, bárki lehet közülük, s annak, aki elvállalja, külön köszönetem...

2011. augusztus 20.

Utolsó séta Péterrel, elutazása előtt. Az idő kegyes hozzánk - alapjában véve semmi nem zavarta az együttlétünket. Az idő kellemes, meleg, de a környezet színeit már az ősz festi szelíd-fakóvá.

Megtudom: a hét közepén a kolozsvári Szabadság közölte egy versemet, majd egy D.K. nevű valaki e-mailban tiltakozott a közlés ellen, hogy miért kell ilyen dilettáns verseknek helyet adni? L. Csaba sajnálkozó levélben tudatja velem az affért, én pedig lassan túl vagyok mindenen. Csak azt nem értem, még kit zavarhatnék s főként, kinek az érdekeit, mert igazából senkitől nem veszek el semmit: se pénzt, se helyet, se elismerést.

2011. augusztus 21.

Péter szerencsésen hazaért budapesti otthonába. Mi itthon Ilona napozunk, két szomszédunkat (Misiék, Gyuláék) látjuk vendégül. Gyönyörű kora őszi este.

Attila képeket csinált Imola unokánk íjászversenyéről. Egy fotót ide is teszek. Imola (jobbra, az első) éppen lő...

(62) A bokor olyan, mintha leforrázták volna

2011. augusztus 22.

A furcsán indult hét első óráiban elfeledkeztem arról, hogy a piaci lány (Nyárádszeredáról való árus) biztosra ígérte: mára behozza a számomra nevelt paprikabokrot. Több héten át halogatta, egyszer meg elhozta ugyan, de odaadta másvalakinek, aki szintén őszhajú volt, és összetévesztette velem. (No hát: ma már csak ez az egyetlen "különös ismertető jegyem"!)

Délben szerencsére még nem volt késő és 10 lejért elhozhattam. Nem is tűnt olyan drágának, ha azt vesszük, hogy egy cserép virág is 10-15 lej között mozog, vagy még drágább. Nem álltam neki számolni, de máris van rajta legalább 30-40 darab fekete színű paprika (ilyen fajta), s még tart a virágzás is. Csak az a feneség, hogy mióta nálunk van, a bokor levelei olyanok, mintha leforrázták volna őket, pedig jól megöntözve vettem át. Azt hiszem, nagy sokkon mehetett keresztül, amíg a nyárádmenti gazdaságból a tömbházlakásba került. Sajnálom, de legrosszabb esetben az lesz, hogy kényszerűségből leszüretelem. A sorsa úgy is ez lett volna, csak nem ilyen gyorsan...

(63) Ami maradt, az új életre kelt

2011. augusztus 23.

A paprikabokor "mélyponton". Levelei összezsugorodtak, a termés elveszíti a fényét. Ilonka azt mondja, a víz hiányzik neki. Vagy csak most ültették ágyásból át cserépbe. És nem győzi az alkalmazkodást. Nagyon sajnálom. Amúgy olyan, mint egy gazdag termésű fa. Ágas-bogas. Méregzöld. S van a sok fekete paprika közt egy vörös is.

2011. augusztus 24.

Délután hatalmas vihar kerekedett. Az ablak alatti nyírfát egy adott ponton teljesen lefektette a szél. De sikerült visszatornáznia magát. Majd több mint negyedórán át kopogott a jég az ablakon, az ablakpárkány bádogján. Majd kisütött a nap, a meleg folytatódik. Éjszaka köd ereszkedett a völgyre.

Estére mintha helyrejött volna a paprika. Az elfonnyadt levelek, elsorvadt virágok, termés lehulltak, ami maradt, az új életre kelt. Mégis csak a víz hiányzott neki. Most alaposan megöntöztük, s naponta figyeljük a vízigényét.

2011. augusztus 25.

Délelőtt Sz.Sz. hívott fel, hogy segítsem ki a Színkép első oldalát, mert kútba esett az interjú s perceken belül meg kell oldani a hiányt. Lóhalálában megírtam a holnapi tárlatnyitó beszédem egy bő változatát (legalább nem kell külön időt szánnom rá) és mellékeltem a tárlat 4 képét. Nem interjú, de időszerű anyag a Magyar Fotográfia Napjáról.

Mellékelek a készülő tárlat anyagából egy színes fotónyomatot, mely egy menasági asszonyt ábrázol és Lőrincz István egykori gyergyószentmiklósi fotográfus műhelyében készült. Szép, mint egy jól konzervált szalmavirág csokor...

(64) Rábukkantam egy interjúra...

2011. augusztus 26.

Kisebb bosszúságok....

A tárlatnyitás jól sikerült, érdeklődés is volt, egy kissé megzavart, hogy nem kétnyelvű megnyitásra gondoltam, s az utolsó pillanatban kellett rögtönöznöm. Ez számomra kiszámíthatatlan eredménnyel jár: van, amikor folyamatos beszédre is képes vagyok, máskor meg csak makogok. Kár, hogy az az ismerősöm, aki besegíthetett volna úgy, hogy a vendégei mellé áll és pár tőmondatban összefoglalja nekik, miről is szóltunk a magyar fotográfia napján, nem tette meg, amire kértem. Igy pár percig a frász kerülgetett, amíg túlestem a kalandon.

Megpróbáltam az Annáéktól kapott képkártyát beolvasni számítógépbe, de minden próbálkozásom után (mely átnyúlott a másnapba is) azt irta ki a számitógép, hogy "nincs kép", a kártya üres. Pedig a képnézegetőben látszik, hogy egyáltalán nem üres... Egy megoldás adódhat még: hétfőn elmegyek Ádám Gyulához és kártyaolvasón keresztül próbáljuk ellenőrizni...

2011. augusztus 27.

Éjfél után már ma van - bármilyen fáradt is vagyok, rábukkantam egy interjúra az MTV-n, amit már korábban szerettem volna megnézni, de valahogy elmulasztottam, s most rákattanok. A Zárórában hangzott el (kár, hogy csak a fiataloknak szóló szekcióban, 25 perc erejéig) s főszereplője az a szír-magyar riporternő, akit úgy hívnak, hogy Al Ghaoui Hesna és jó ideje szimpátiám a "messzi távolból" (gondolom, nem csak nekem). Szeretem az egész megjelenését, tűnődő beszédmódját, visszafogottságát, tárgyismeretét, azt, hogy felvállalja kertős identitását, amivel szír édesapja és magyar édesanyja megáldotta, továbbá, hogy nem hajszolja mindenáron a szenzációt (jön az úgy is magától, s különben is, a szenzációnál ma sokkal előbbre valóbb a hitelesség és az ihletettség, de hát ezek sokak szemében csak amolyan úri passziók...) Korábbi televíziós jelenéseit ismerve, némileg csalódás volt a június 30-án (júl. 1-jén) sugárzott beszélgetés; érződött rajta egyfajta fáradtság, illetve az, hogy a két beszélgetőpartner, Alinda és vendége hétköznapi ismerősök és nem igen van mit kezdjenek egymással. Féltem Hesnát (már csak úgy l'art pour l'art) a sztárolás átkos hatásától, amibe akarata ellenére is belecsúszhat. Úgy éreztem, szeretne váltani, de még nem szánta el rá magát. Az biztos, hogy vívódik, de nincs sok ideje töprengeni, mert most újabb bevetésen van, ezúttal Líbiában (hisz az most a sláger), éli a taposómalom-életet, amint az blogjából kiderül. Szorítok neki és blogján nyomon követem küszködéseit.

New Yorkból írt a barátom: szörnyen izgulnak az Irene hurikán várható következményeitől. Katasztrófa hangulatú rövid levelét kérte, ne idézzem, ezért is inkább csak jelzem, hogy drukkolunk az ott élőknek, mert csöppet sem melegít bennünket az a tudat, hogy minálunk nincsenek hurrikánok, mert a történelem úgy hozta, hogy ami késik, az sosem múlik...

A délelőtti hírek már arról szóltak, hogy csökkent a tornádó ereje, de az elővigyázatosság nem szűnt meg.

(65) Könnyed napi penzumra gondoltam...

2011. augusztus 28.

Jócskán belebonyolódtam az Egy önkéntes pályaőr... című újabb kalandomba. Először könnyed, napi penzumként képzeltem el, most viszont egyre jobban süllyed el verslélektani és életrajzi mélységekben. Nem tudom, megéri-e egyáltalán? Ha kezdeti szándékomtól eltekintek, még azt is mondhatom, hogy komoly fordulatot adtam a pótcselekvésnek. De majd meglátjuk... Minden esetre, napi rendszerességgel nem tudok haladni, szükség van a meditációra, az emésztésre.

Vasárnapi séta helyett: végigjárjuk az előttünk készülő új útszakasz eddig elkészült részét. Hiába, türelmetlenek vagyunk, szeretnénk, ha már valóban eltűnne az ablakunk alól ez az országúti forgalom, s főként annak pora, zaja.

2011. augusztus 29.

Készülődünk a zakuszkafőzésnek. Megvásároljuk a szükséges összetevőket, s ez a napom úgy tűnik, nagyrészt rámegy a tisztogatásra, őrlésre, főzésre. De megéri, egy évig van kenyérre kenhető ínyencségem.

A Nextránál sikerült letölteni a fotókártyán lévő anyagot, a kisfilmmel együtt. Kártyaolvasóm nem lévén, fényképezőgépen keresztül próbáltam csatlakoztatni, de a gép se látta, mi van a kártyán. A szaki szerint túl régi típusú a kamera, a nagy teljesítményű kártyák csak később jelentek meg.

(66) Kiderült, hogy hajnalban lelépnek

2011. augusztus 30.

Pár nap múlva már kiválthatók az új színházi évad bérletei. Igyekszünk az elsők között jelentkezni: szívügyünk a színház fennmaradása, még ha nem is vagyunk elragadtatva a színvonalától.

Az útépítés nagy léptekkel halad előre, de sok a fejetlenség, kapkodás is. Az útépítőkkel amúgy nem lenne baj, de akikkel együtt dolgoznak (gáz, hőközpont), hátráltatják a munkát. Az ablakból jól látszik, mennyivel másabb a gépesített munka a kézi kubikolásnál. Úgy sürögnek a gépek, mint valami szorgalmas bogarak. Sajnos, élvezhető pillanatképekhez teleobjektív kellene, s mert az nekem nincs, valahogy leálltam a fotódokumentációval.

A. András elhozta vásárhelyi fotóit; szabadságon volt a rokonságnál. Jó pár remek életképet találtam a gyűjteményben. Alig várom, hogy időm legyen az egészet átnézni. Első benyomás alapján itt egy remek fotó...

2011. augusztus 31.

Hősiesen kitart még a nyár. A reggelek hűvösek, de délre kimelegszik a város.

Ilonka nekiállt csomagolni. Nála ez alapos megfontolás, vívódás tárgya, eltart jó pár napig. Most valahogy könnyebben túlteszi magát a dilemmákon, ami neki jó, mert nem emészti annyit magát fölöslegesen.

Végigkövetem blogja alapján Hesna tévés küldetését. Ma már nem volt bejegyzése, majd kiderült, hogy holnap hajnalban lelépnek: Kadhafi általános csalódást okozott a médiának (akár csak az Irén hurikán), azon kívül, hogy szétment egy vaskézzel egyben tartott ország, egyéb nem történt - a mindenki által üldözött közellenség köszöni, jól van, üzenget, mint Kossuth Lajos,s úgy tűnik, a regimentje nem fogyott el teljesen...

Azt hiszem, érdemes lesz megkockáztatni a távinterjú gondolatát Hesnával. Érdekes egyéniség, van miről beszélnie. Kíváncsi vagyok, felveszi-e a kesztyűt, vagy már akkora sztár, hogy nehéz utolérni?

2011. szeptember 1.

Ilonkával igyekszünk mindent elintézni utazása előtt. Kezünkben a színházbérlet. Túl vagyunk az utolsó bevásárláson. Indulásáig most már megélünk.

Eső homálya bolyong a város fölött. Ha ma nem, holnapra biztosan megjön az időváltozás.

Elekes Fricitől jön egy baráti üzenet. Egyetlen mondat csupán. Négy soros csasztuskával felelek. Barátságunk kikezdhetetlen. Csak éppen hogy kezd terméketlenné válni. Hamarosan szobrok leszünk mindahányan... Kő, fa - ízlés kérdése. Különben egyremegy...

(67) Este megtalálom a Szabadulóművészt

2011. szeptember 2.

Ilonka csomagol. Ilyenkor nem szabad őt se zavarni, se bántani. Igazából csupa sorozatos döntések előtt áll ilyenkor, amik a jövőre vonatkoznak. És mindre így vagy úgy, válaszolni kell. Nekem is nehéz lenne - de ezt úgy cselezem ki, hogy elfogadom a véletlen játékát. Ahogy lesz, úgy lesz. És habozás nélkül döntök. Persze, ez hazárdjáték. De néha nyerni is lehet rajta.

Megújítjuk a lakásbiztosításunkat. Van benne kötelező rész is, de egy komolyabb tétel is. Adja az ég, hogy ne kelljen élni vele. De jó az, ha megvan - ne tehessünk később szemrehányásokat magunknak.

Augusztus végén Kenéz Feri jelezte, hogy a Kossuth r. Kolozsvár-oratóriumát közvetítette, s meghallgatható a rádió honlapján itt. (a 20.04 perces műsorra kattintva az oldal alján: Szabadnak lenni mit jelent?) Még akkor meghallgattam a nagyszerű színészi beleérzéssel elmondott szöveget. Poéma is, drámának is hat, rádiójátéknak is felfogható, s mert sok helyen engem a Szabadulóművész bizonyos részleteire emlékeztetett, elkezdtem keresni a könyvet a polcaimon. Ilyenkor persze úgy elbújnak a delikvensek, hogy napokig nem kerülnek elő. Így történt most is. De nem adom fel!

2011. szeptember 3.

Ma reggel 3/4 3-kor keltünk. Ki az állomásra, a Hargita expresszhez. Minden pontosan, rendben zajlott le: a búcsú, a távozás is. 4-kor már itthon voltam. Nem fekszem le, inkább nekiállok takarítgatni a szám!tógépen, filmgyűjteményemet veszem számba. Magyarán: töltöm az időt.

Később bevásárolok egész hétre - legalább is remélem -, főzök, rendezgetek. Levelet fogalmazok Hesnának, remélem válaszolni fog. (Ha én kapnék ilyen levelet, szintén töprengenék vagy 1-2 napot).

Délután felmegyek a Várba. Varázsképek, Székelyföld címmel a szentgyörgyi fotósok székelyföldi fotográfiákat bemutató vándortárlatot szerveztek, amit pár órára nálunk is bemutatnak. Két harmada jó, értékes anyag. Egyharmad népnemzeti giccs, a rosszabbik fajtából.

Este megtalálom a Szabadulóművészt. Éjfélig olvasom. Reggel majd még belehallgatok az oratóriumba. Érdekes, valahogy a napló-regény emberközelibb, természetesebb számomra. Aki nem olvasta, az nehezebben érti meg, mire megy ki a játék.

2011. szeptember 4.

Reggel bekapcsolom a szkájpot, reggeli után beszélünk Péterrel, Ilonkával. Az utazásról, egyebekről. Ahogy nyitom a programot, K. Feri bejegyzése ugrik a szemembe: érdeklődik az oratórium felől. Hogy mi a véleményem. A szkájpolás után még egyszer visszatérek az oratóriumhoz. Másodszor sokkal élvezhetőbb a színészi dikció. Érezni a konstrukció egyensúlyát is. A szimmetriát-asszimetriát. Mert mindkettő van benne, a maga helyén. Feri legjobb versei közt a helye ennek a darabnak.

Egy gondolat piszkál: vajon érdekli-e ez egyáltalán a fiatalokat, azokat, akik a történelmi függöny leeresztése után, már a huszonegyedik századba születtek bele? Sajnos, azt hiszem, nem. "De loc"! De talán közvetlenül nem is nekik szól. Majd felfedezik maguknak ezt a fajta vívódást, amikor maguk is belebuknak saját eszményeikbe, illúziójukba. "Domnule Kenéz" letette a garast ezzel a művel. De én a Szabadulóművészt továbbra is kiemelten szeretem. És címként talán az oratórium fölött is megállta volna a helyét, kár volt "elárulni" (felcserélni) a mostani propagandisztikus mondatra, aminek a szövegben megvan a maga jól meghatározott helye.

(68) Az égetés máskorra marad

2011. szeptember 5.

Jó ideje figyelem (s figyeli más is): szüleim sírhelye előtt és mellett látványosan nő-növekszik egy szemétdomb, amit hivatalosan senki se óhajt ugyan, de mindenki szorgalmasan táplál. És ha lehet, meg is told egy-két lépéssel (lapáttal, öllel, kosárral, marokkal stb. - ahogy tetszik) Így aztán a csöppet se kegyeleti, de a kegyelet hulladékaiból táplálkozó halom nő, növöget a csíkszentkirályi temetőben, közel a kerítéshez, egy olyan helyen, amely gépkocsival megközelíthetetlen. A nem kívánt, mégis egyre gyarapított szemétkupac ha nem is Himalája, de széltében növekedve is magasra tör.

Ma reggel felülök a buszra és a hajnali szürkületben terepszemlét tartok. Nekiállok próbaképpen a tisztogatásnak, de gyorsan kiderül, hogy vasvilla nélkül itt nem megyek semmire. Valahonnan szereznem kell egy szerszámot. De honnan? Az egykori nyári lakunkkal szemközt élő Simonéknál lezárt ház fogad: Margit nénit elvitte a lánya, állandó gondozásra szorul. Maradnak a templom mellett lakó Mihály Antiék. Még téblábolok keveset, hogy ne rontsak be olyan korán, de szerencsém van: Anti özvegye, Edit már talpon van. Megiszunk egy kávét s irány ismét a temető.

Egy órakor van visszafelé buszom, reménykedem, hogy addig egy tekintélyes résszel végzek. Ámde a felszín még hagyján, akárha szénát forgatna az ember, de minél lejjebb hatolok a villával, annál kompaktabb a csomó, a rétegek összeérnek, egymáshoz préselődnek, immár nem lehet megkülönböztetni az eldobott koszorúkat a műanyag díszpakolásba göngyölt csokroktól, a kiszolgált műanyagcserepeket a mécsgyertyák hulladékaitól, az üvegcserepeket az építkezési szeméttől, a sok-sok el nem bomlott gyászszalagot a teméntelen pillepalacktól, a nejlontasakok garmadáját a mindent belepő, egybefogó, maga alá gyűrő temetői földtől. Amelyben kedvükre híznak a giliszták és egyéb férgek. Villázás közben átgondolom, mi mindenre lesz holnap szükségem, hogy célirányosabban dolgozhassak. Egy kertészkesztyű mindenképpen. Munkanadrágot is kell kerítenem. Vizet hozok a borvízkútról. A maradékot a sírkő árnyékába rejtem, holnapig megvár. Akkora a hőség, hogy délben le kell állnom. Edit megígéri, hogy a garázsban megtalálom másnap a villát, így már nyolckor munkához láthatok.

2011. szeptember 6.

Derűs reggel, de az ég alján ha lassan is, felhők gyülekeznek. A rádió szerint elromlik az idő. Sietnem kell, mert esőben képtelenség folytatni ezt a munkát. Minden OK, de a tegnapi hajrától izomláz kínoz, eleinte alig tudom felemelni a szeméttől súlyos villát. Kilencre valahogy bemelegszek. Az első nagyobb pihenő közben két jól megtermett cigányember közeleg a sírhoz, kezükben egy-egy vasvilla. Nem árulom el nekik, mi járatban vagyok, azt gondolják, a közelben munkálkodó, márványburkolatot paszitgató sírköves segédje vagyok. Elmondják: segélyen vannak, ideküldték őket, hogy hányják el a szeméthalmot. Neki is látnak, de félóra tessék-lássék villázás után elunják. Megegyeznek, hogy másnap visszajönnek s meggyújtják az egészet. oszt majd csak elég. Azt ugyan leshetitek - mondjuk nekik a sírkövessel, de váltig állítják: addig gyújtogatnak, hogy egyszer csak el kell égnie a szemétnek. Hát nem?

Mikor elvonulnak, folytatom a munkát. Valamennyit segített az ő munkálkodásuk is. A félóra alatt annyit végeztek, mint én másfél óra alatt. Csak hát... Holnapra kérek egy lapátot is, mert az aljához közeledve egyre inkább földmunkára emlékeztet az egész...

2011. szeptember 7.

Este kimosom a kertészkesztyűket, reggelre megszáradnak. Vigyáznom kell, nehogy felsebezzem magam s összeszedjek valamilyen fertőzést. Gyanakodva lesem az eget. Sűrű köd telepszik a világra reggel. Csak addig ne essen, amíg végzek a munkával! Az Editék garázsában vár a villa és a lapát: nem felejtkeztek el rólam! A házőrző már nem hangoskodik: farkát csóválva jönne hozzám - ha nem lenne megkötve. A "segítség" természetesen nem érkezik meg, az égetés ezek szerint máskorra marad (???). Annyit elértem, hogy a temetőben dolgozgató helyiek együttéreznek velem s előttem "jó" helyre teszik le a szemetet. A temető hátánál van egy kapu, amelyen traktor, teherautó bejárhat: ott elhelyeztek egy konténert, de azt két-három nap alatt megtöltik. A továbbiakban melléje rakják a hulladékot, s ami összegyűl, elégetik. Csak sajnos, a fele nem ég el. A tűz nyomai olyanok a környező gyepen, mint valami óriás sebek. Cseberből vederbe?

Úgy jövök el, hogy megfogadom: kéthavonta terepszemlét tartok, s megpróbálok gátat vetni a visszarendeződésnek. Délre már hétágra süt a nap. Az eső veszélye elmúlt.

(69) Nem ítélkezik jobbra-balra, hanem eligazítást ad...

2011. szeptember 8.

Fürge üzenetváltás K. Ferivel (miután tudattam vele ötletemet, hogy szíves-örömest digitalizálnám a MEK számára a Szabadulóművészt), s beleegyezik a javaslatba. A feladat mindjárt piszkálni kezdi a csőrömet, mint legtöbbször minden új kihívás. Estére elkészülök a szkennelés felével. A többit másnapra hagyom.

Próbálom beszerezni a könyv kritikai vonatkozásait is, de csak annyira jutok, hogy a Megyei Könyvtárban lejegyzik a keresett cikkek címét, s megpróbálják beszerezni a szövegeket a Széchényi Könyvtártól. Megegyezünk, hogy hétfőn ismét érdeklődöm.

2011. szeptember 9.

Befejezem a könyv szkennelését. Egyúttal mindjárt be is tördelem első fokon, ami főként a versek esetében fontos, mert azon frissiben könnyebb a sortöréseket megjegyezni és rekonstruálni. Már látom a lelki szemeim előtt: csinos kis e-kötet lesz belőle. Még azt is kiókumulálom, hogyan illesszem bele Bálint Márta színésznő hangoskönyvi verzióját, amit 1999-ben mutattak be Budapesten, s amely nem egyéb, mint a könyv meghúzott változatának színészi felmondása. Külön közlése fölösleges, de a szövegben jelezni lehet diszkréten, mely részek kaptak külön hangsúlyt a rádiószínpadon is. Ez mindenképpen érdekessé tehet egy könyvet...

2011. szeptember 10.

Amíg a piacon és a boltban jártam, keresett Cs.P. telefonon. Azt akarta tudomásomra hozni, hogy megszületett a Communitas Alapítvány kiadói pályázatának döntése. A fotóalbumot 4300 lejjel támogatják és sikert aratott a zsűri körében, a Trianon elvérzett. Igyekszem majd megszerezni a véleményezéseket, őszerinte azt kifogásolták, hogy nagyobb tudományos apparátus kellett volna a szöveggyűjteményhez. Na, így aztán bármit meg lehet fúrni, nagy ájtatosan a "tudományosságra", a "szakmaiságra" hivatkozva. Pedig ebben épp az a pláne, hogy nem ítélkezik jobbra-balra, hanem eligazítást ad az ember kezébe: olvasd, hogy mit írt a korabeli sajtó és gondolkozz! Talán nem kellett volna két könyvön szerepelnie a nevemnek? De hát csupán szerkesztésről volt szó mindkét esetben...

2011. szeptember 11.

Takarítok, fényképezkedek. A terelőutat hamarosan befejezik, erről itt egy újabb képes bizonylat. A reggelek és az esték már az őszről szólnak. Ilonkával, Péterrel beszélünk este. Jártak szombaton Dobogókőn, Attila volt a "vezér", Péter a fotós. Azt mondják az ezoterikusok, hogy ott van a világ "szívcsakrája". Meglehet. Minden meglehet. Aradi Lajos megállapítása (egy mitikus honlapon): "Szinte egész évben kirándulók százai keresik fel a hét minden napján, kirándulók, túrázók, síelők és az ezek között megbúvó hivatásos és amatőr Pilis-kutatók. Valamilyen rejtélyes vonzódás hozza ide azokat is, akik még soha nem hallottak az itt található hegyes-dombos vidék évszázados (évezredes?) titkairól, mégis egyszerű kikapcsolódás, sportolás céljára nem mennének máshova, csak ide. Érdemes megfigyelni az ideérkezőket - szinte kivétel nélkül - néhány perc alatt, megszállja egyfajta belső nyugalom, a buszról lelépve, az autókból kiszállva, önkéntelenül is az emberfia, egy nagy sóhajtással kisérve, magába fogadja, a csak itt található, energiákkal átitatott levegőt, ha akarom, magát a hely szellemét szívja be." És valószínű, hogy így is van. A többi már - elmélet...

(70) Senki se gondolhatta, hogy a minisztert majd úgy fogják hívni...

2011. szeptember 12.

Megkezdődött az iskola. Ünneplőbe kiöltözött felnőttek, gyerekek az utcákon. A Tapstér feltúrva. Mire rendbe hozzák, már más neve lesz. Ilyen neveket dédelgetnek: Székely Hősök tere, vagy Székely főtér. (Gondolom, ötletért nem kellett messzire menjenek...)

A könyvtárban azzal fogadnak: elment a felkérés a K. kritikákra vonatkozóan, várják az eredményt. Én is. A kötet amúgy készen áll...

2011. szeptember 13.

Remek ősz költözött be a medencébe. Reggel nincs több 4-5 foknál, de a dél valóban melegít. Délelőtt kiülök egy padra és olvasok. Sikerül kikapcsolódnom - minden pénzt megér. Más nem is történik említésre méltó.

2011. szeptember 14.

Megérkeztek a kért cikkek. A könyvtárból átküldik interneten. Egész nap azzal foglalatoskodom, hogy pontosan átírjam őket. K.P.J. esetében azt hiszem, engedélyt kell majd kérni a közlésre - eléggé személyes és indulatos a kritika és mégis, 1995-től sok idő telt el. Hátha azóta meggondolta magát...

A mai lapokban nem várt szenzáció: elkészült a csíksomlyói búcsút a Világörökségre javasoló tanulmány, dr. Tánczos Vilmos elemzése alapján. 2005-2006-ban cikksorozatban mutattam be a világörökség magyarországi, illetve romániai helyszíneit s azon töprengtünk, milyen talpraesett erdélyi javaslat állna helyt. Többen javasolták a búcsút, de én nem hittem, hogy kiállja majd a szükséges konszenzust, különösen nem a szakminisztérium szintjén. És lám, mégis kiállta. Jó jel... Az is igaz, hogy akkoriban senki se gondolhatta, hogy a minisztert majd úgy fogják hívni (s nem pár hónapig csupán), hogy Kelemen Hunor...

(71) Látványnak is megjárja a sok házikenyér...

2011.szeptember 15.

K. Feri elküldte a könyv korrektúráját. Öröm volt ilyen pontosan, időt bemérve dolgozni. Még ülök rajta egy-két napot, ne kapkodjuk el.

Próbálom összeírni, mire van szükség a háztartásban, hogy mire Ilonka hazaérkezik, simán folytatódhasson az élet úgy, mint előtte. A piacon olyan sok minden kínálja magát, azt sem tudni, melyiket válasszam - a végén úgy is kiderül, hogy melléfogott az ember és sikerült megvásárolnia a bóvlit vagy a hulladékot.

2011. szeptember 16.

Mobilitási napok a városban. Nem nagyon érzik a gépkocsi forgalmon, ha csak azt nem számítom, hogy egy fokkal könnyebb volt ma átkelni az úttesten. Pedig péntek. Ilyenkor mindenkinek hirtelen sok lesz a dolga. Veszem a mély lélegzetet a holnapi naphoz: nagytakarítást tervezek. Reménykedek, hogy belefér egy napba.

Este kimegyek a Hargita expressz elé, hogy lássam, miként érkezik, milyen a vagonok elhelyezkedése. Ez a "főpróba" holnap estére. Percnyi pontossággal érkezik a nemzetközi - remélem, megtartja szokását.

2011. szeptember 17.

Hagyományos termékek vására van délelőtt a megyeháza árkádsora alatt. Még az első órában odamegyek, hogy ne a reszliből kelljen válogatni. Veszek egy darab tarját, egy szál kolbászt, egy kiló kerti paradicsomot, viszont a szememmel szinte hazavinném az egészet. Látványnak is megjárja a sok friss házikenyér, sajt, túró, méz, lekvárok, befőttek és szörpök, a háziszőttes italok. Egyre többen kapnak rá a hazai falatok ízére.

A takarítás belefért a mai napban. Sőt, még pihentem is. A munkához - szellemihez - valahogy nem fűlik a fogam. elhanyagoltam kissé a blogjaimat. Csak az vigasztal, hogy mindegyikben akad még olvasnivaló, úgy hogy - türelem...

Hétfőtől a 7. film.dok román-magyar dokumentumfilm fesztivál kezdődik s egy héten át tart. Nem tudom, lesz-e türelmem az idén végignézni mindent? Megnézem a programot: rendkívül zsúfolt, bele lehet fulladni...

(72) Át nem gondolt filmek uralják a mezőnyt

2011. szeptember 18.

Ilonka meghozta a Hitel szeptemberi számát, benne M. Jóska tanulmányával. Bár ismertem, újra átolvasva megint lenyűgözött az az alaposság, amivel számba vette mindazt, amit irodalmilag - és nem csak - ügyködtem az időben.

A folyóiratban azonban érdekes tanulmányra bukkantam: Zsidó Feri, akit valamikor Szabolcs ajánlott be a Szabad szombathoz (Színképhez) és akit markáns tehetségnek tartok, Székelykeresztúrról, a tiszta magyar környezetről mértéktartó, kiegyensúlyozott, pozitíven előremutató esszében szögezi le a konklúziót: az erdélyi magyarságot az tartja "fogságban", hogy kisebbségi helyzete ellenére képtelen lemondani a felsőbbrendűség gőgjéről, ami gátolja őt abban, hogy megtalálja helyét és értelmes életcélját ezen a földön. Levelet írok neki, kérem hozzájárulását, hogy a Dannal vezetetett blogba is átvegyük.

2011. szeptember 19.

Attila képei az olaszországi repülős kiruccanásról. Az út érdekessége számomra, hogy mennyire más a levegő irányából, fenti perspektívából megközelíteni a térképet. Nem a polgári repülésre gondolok, mert az egy kényelmi, de minden varázs és élmény nélküli megoldása a gyors helyváltoztatásnak, hanem a földközeli légi tartózkodásra, amely nem a rekordokat és a mindenáron teljesítményt hajszolja, hanem beéri a levegőben levés elemi örömével.

Reggel utoljára átnézem A szabadulóművész kéziratát és irány a Magyar Elektronikus Könyvtár. D. Laci válasza nem késik sokat: köszönik és kb. egy hét múlva kerülhet föl a kézirat, mert feltorlódtak az anyagok. Ami jó jel. Az elmúlt hónapokban ugyanis egy egész sor - olvasói szempontból - érdektelen munka került föl.

Komoly cirkusz alakult ki a Sz. Szabolcs könyvtár-igazgatósága körül. Hosszú hónapok óta tart a háború a Kovászna megyei tanács és a jelentgetők közt, akik elérték, hogy a 3 éve kiírt versenyvizsga ama tételét, hogy az állásra jelentkezőnek magyarul is kell tudnia, diszkriminativnak minősítsék. Ezen az alapon a törvény szerint Szabolcs "jogtalanul" vette fel a fizetését és követelik, fizesse vissza. Ugyanakkor nem igazgathat tovább, viszont el van szánva, hogy jelentkezik az újabb versenyvizsgán. Most úgy próbálják áthidalni a kritériumok csapdáját, hogy a jelöltnek a románon kívül két európai uniós nyelvet kell beszélnie. Nos, Szabolcs beszél. Akad-e riválisa?

Délután 3-6-ig hajlandó vagyok áldozni a film.dok oltárán. Ez is jócskán lecsíp az időmből. Abból, amit látok, siralmas a kép: hosszú, elnyújtott, át nem gondolt filmek uralják a mezőnyt, vagy ha nem is, mindenképpen elnyomják és érdemtelenül foglalják a helyet. Vándortémák: a szülőföld elhagyása, a csángóság, '56, környezetvédelem... És legtöbbször egymás szájából veszik ki a szót... bocs, a képet...

2011. szeptember 20.

A fesztivállal kezd felpörögni a városi kultúrélet. Egyből annyi az időben egymásra fekvő rendezvény, mintha nem is lett volna az eseménytelen nyár. A fesztiválon kívül: múzeumi találkozó Kossuth és Széchenyi igazról, könyvbemutatók, színházi napi rendezvények...

Inspekciózzák a terelőút alapozását. Levegőben lóg az aszfaltozás. A hengergép döngölése néha úgy megrázza a tömbházat, hogy azt hiszem, földrengés.

(73) Csíkszentmiklósról indult és Egerben végezte be

2011. szeptember 21.

Barátaim a PM Hivataltól arra kértek, lessem ki az aszfaltozás kezdetének pillanatát a számukra, hogy résen lehessenek. Hát ma elkezdték. De olyan komolyan, hogy a fő úttestet még ma befejezték. Maradt az "apróság": a két járda és az utakba csatlakozások. Az olyasmi, amivel jól el lehet piszmogni. Vagy még inkább: hanyagolni. Estére baktert állítanak a gépek köré. mindent hagynak úgy, ahogy abbamaradt a munka.

A dokufilm-fesztivál egyetlen csíki versenyfilmje Daczó Katalin- Daczó Dénes-Szabó Ádám: Kőbe vésett álom c. 42 perces alkotása. Nem is érezni az idő múlását, egyszuszra lepereg. Valódi oknyomozó riport. És közben olyan, mint egy játékfilm. Az alkotókkal együtt nyomozunk. És próbáljuk megfejteni, kicsoda-micsoda az a szobrászember, aki Csíkszentmiklósról indult és Egerben végezte be földi pályafutását és az Orbán József névre hallgat? A véletlen játéka, a módszer, a kitartás eredményhez vezetnek. Sajnos, az életmű felfedezése nem jár kirobbanó sikerrel: a hagyaték csökött, amatőr, bár becsületes törekvés eredménye, a film alkotói mégis nagy dolgot vittek véghez: a szülőhely rendeléséből egy szomorú, szívszorító történetet tudtak összehozni. De mert rendelésre készült film - ezt csak sugallni merték/tudták...

Ha már képzőművészet: a napokban felkeresett Zs. Marci festő barátom, aki monumentális festészetet végzett; nem sok ilyen szakember van az országban. Aggódik a szeredai mozi homlokzatára készített, nehéz utánajárással kiharcolt óriásmozaikja miatt. A mozi ugyanis befuccsolt, az épület sorsa bizonytalan, egyesek tudni vélik, hogy lebontásra ítélték, hogy a helyébe felépítsenek egy korszerű színházépületet. Bár az elképzelés őrültség, hiszen a jókora térségben egyedülálló műalkotás miatt mindenképpen az alkotás sorsa kellene az elsődleges legyen, meg aztán egy felhagyott előadóterem nem lehet annyira rossz, hogy ne lehetne belőle jobbat csinálni, az aggodalomnak is megvan az alapja. Megértem Marcit: élete főművét félti, s most minden követ megmozgatna, csak tudja: amíg él, a mozaikot senki se bántja. Nem árt résen lenni. Megígérem, hogy kinyitom a fülem, s ami tőlem telik, azt megteszem.

(74) A szenzációs életsorsokról és jellemekről lenne szó

2011. szeptember 22.

Ha beszámolót írnék a film.dokról - ami messze a legnagyobb és legfontosabb esemény itt, a Hargita alján -, akkor ejteném a nagy teljességet, ami a zsűri szerint is immár beláthatatlan és -foghatatlan, és néhány olyan kiemelkedő filmmel foglalkoznék, melyek lehet, hogy nem visznek el szépen fejlett pálmaleveleket, de olyan teljesítmények s ráadásul olyan emberi teljesítményeket örökítenek meg, amelyek tanulságai kiemelkednek az átlagosból, a megszokottból. Szóval, a szenzációs életsorsokról és jellemekről lenne szó.

Azt hiszem, a Kisebbségben-nek megírom négy film margóján a fenti gondolatok kibontását. Ezekből már három biztos. A negyedik valószínűleg beugrik a holnapi vetítésen. Ezek tehát: Daczóék filmje (Kőbe vésett álom), Zágoni Bálint filmje (Janovics Jenő, a magyar Páthé) és Kollmann András másfél órás dokumentumfilmje Erőss Zsoltról (A Hópárduc talpra áll). Ez utóbbinak ma volt az ősbemutatója. Később tudtam meg, hogy Zsolt is ott volt a bemutatón. Szívesen váltottam volna vele pár szót, de hát majd máskor (ha lesz még az életben "máskor")...

2011. szeptember 23.

Ma reggel bemondja a rádió: vonat ütközött egy sörszállító kamionnal Csíkszereda környékén. A kocsinak épp az átjárón romlott el a sebváltója s a Csíkszereda-Hévíz személyvonat a sofőrkabint egy lakott házba taszította, míg a szállítmányt 200 méteren át tolta maga előtt. Egész délelőtt állt a vasúti forgalom Csíkszeredában...

A MEK-től értesítettek: felkerült a Kenéz Ferenc könyve, A szabadulóművész. Örömmel jelzek a szerzőnek, örömünk közös. Kérdéseket küldök számára, hogy egy rövid interjúval felhívjuk az eseményre a figyelmet.

Megvan a 4. film: Buglya Sándor alkotása Kiss István népművelőről. Különben ma volt az utolsó versenynap, holnap értékelés, díjkiosztás, fesztiválzárás. Kíváncsi vagyok a zsűri viselkedésére.

(75) Mintha ott se lett volna a versenyen...

2011. szeptember 24.

Hétvége. Az útépítés azért zajlik - igaz, csak egy szétszedett kerítést állítanak helyre, de csak 1 óráig bírják szuflával. Pedig már-már befejezték volna az egészet. Sebaj, marad hétfőre is, mert sose halunk meg.

Takarítás, házimunka...

Olvasom, hogy a sepsiszentgyörgyi Bod Péter könyvtár igazgatói (új) pályázatára lejárt a benevezési idő. Egyetlen személy jelentkezett, személyazonosságát a szabályok szerint nem lehet felfdedni. Nagyon merem remélni, hogy Szabolcs az az "egyetlen". És hogy újra visszakerül a megérdemelt jogaiba.

Estefelé film.dok. Ma már csak egy könyvbemutató, egy versenyen kívüli vetítés, a díjkiosztás és a szokásos fogadás és muri maradtak. Jellemző, hogy a könyvbemutató nagyvonalúan elmarad. (a szerző? a szervezők fújták le? - rejtély...) A filmet (Nicolae Ceauşescu önéletrajza, 3 óra) pár tucatnyian nézték végig. Nem csodálom: unalmas, felületesen megszerkesztett (de inkább szerkesztetlen) összevágása egy csomó nyilvános és korábban kivágásra ítélt filmszalagból. Külföldön nagy szenzáció volt ennyi blődség egy rakáson, de itthon annak sem mond már semmit, akik átélték azt a kort. Hát az új nemzedéknek...

Az egyik teremkellékes, aki tegnap odafülelt a zsűri díjosztogató vitájára, a gála előtt elárulja: az Erőss Zsolt filmről folyt igen hosszas és kemény vita, ő úgy értelmezte, hogy sokan ellenzik, kifogásolják a bemutatását, a kvalitásait.

A díjkiosztó aztán - legalább is számomra - botrányos cirkusz. A rehabilitációs filmet nem tudták hová tenni, erre egyáltalán meg se említették. Mintha ott se lett volna a versenyen. Azt a filmet, amely messze a legizgalmasabb és a legeseménydúsabb témát hozta, amilyenre filmes legtöbbször csak sóvárogni tud, egyszerűen félreseperték! Meglehet, hogy készítői is erősen "kilógtak" a szakmai sorból, és "szentségtörés" lett volna a filmes szakmával szemben elismerni egy kívülről jött erényeit.

Daczóék filmje, akár csak a Zágonié is, egy-egy lakitelki vigaszdíjjal kell hogy beérjék. A tegnap említettek mellé valószínűleg beveszem még Muhi Sándor filmjét (Világló éjszaka) egy 93 éves, vak csángó ember mindenáron élniakaró magányos öregségéről (zsűrielnöktől kapott ezért egy öklömnyi földgömböt biztatásul) és Zsigmond Dezső Bárányfelhők c. alkotását egy bánsági falusi gyerkőcről. Díjakat kaptak és beillenek abba a sorba, amit tegnap felállítottam magamnak pozitív, autentikus személyiségekről.

Mint kiderült, Zsolt valóban jelen volt a vetítésen - kétszeresen kár, hogy a ritka emberi példájáról, tartásáról szóló meggyőző üzenet mellett egy magát rangosnak tartó fesztivál egyetlen szó nélkül ment el.

(76) Olimpiai sízőreménységet nyírt ki helyben a vonat

2011. szeptember 25.

Régóta foglalkoztat, hogy a Kölcsönsorok már megjelent kötetét (Pont) a MEK polcaira helyeztetem. Összeállítottam a dokumentumot, éppen csak az aprólékos átfésüléshez nem fűlt a fogam. Azt hiszem, most elérkezett a kellő pillanat. Nekivágok. Nehezen hajszolom előre magamat a betűtengerben...

Filmvadászat a youtubon. Kissé későn és teljesen véletlenül vettem észre, hogy egy sokat dicsért lejátszóprogram (UMPlayer - letöltés itt) segítségével utána lehet keresni a youtubra fellőtt filmeknek, majd tetszés szerint vagy lejátszani, vagy letölteni. A program percek alatt rögzíti a tartalmakat. Így pedig biztonságos a lejátszás, az ember nem lóg többé az internet köldökzsinórján, ha meg akar valamit nézni. Különbnél különb kulcsszavakat találok ki, amivel a magyar és román feliratú vagy szinkronú (gyártású) filmeket kihalászhatom. Napi 5-10 találatot is elérek.

Így bukkanok rá az Ábel a rengetegben c. magyar filmre is. Persze, hogy letöltöm...

2011. szeptember 26.

A mai postával egy könyv is került a postaládába. K. Jánostól jött, Kolozsvárról. Új regényét dedikálta nekem (A harmadik), amelyet az Alutus adott ki, Kántor Lajos utószavával. Ebben mintha mentegetné kissé szerzőt és művét, amiért megmaradt a realista próza vizein. Kár, hogy ide jutottunk: magunknak kell bocsánatot kérnünk az olvasótól, hogy úgy írunk, ahogy írunk. Nagyon sok mai író is megtehetné ugyanezt - de hát ki gondol vele? A nálam pár évvel idősebb János egyik legjobb könyvét tartom a kezemben...

Szilvát veszünk, hogy holnap megfőzzük az év első és egyetlen szilvásgombócát. Azok a régi szép idők, amikor 25-30-at is megettünk fejenként, gyermekkorunkban! Igaz, akkor még gyerekek voltunk és brigádban gyúrtuk-hengergettük a sok gombócot, nudlit. Anyánk épp csak összeállította...

2011. szeptember 27.

M. Árpi műtermében. Mindenáron meg kíván ajándékozni egy képpel. De hogy: válasszam is ki. Végignézek vagy 30 pasztellt. Kettő is megtetszik. Nehezen tudok dönteni: egyiknek grafikai rajza, másiknak a színvilága kap meg. Olyanok, mintha testvérek lennének. Árpi oldja meg a gordiuszi csomót: mind a kettőt ideadja.

Lassan elfogy a paprikabokorról a termés. Jó volt, de bajos cserépben nevelni egy ekkora növényt, amely roppant fény és vízigényes. Valamiképpen megsínyli. Kiadja magából a szuflát és utána kész.

Ne felejtsem el Ilia Miskát felköszönteni születésnapján, ami holnapután lesz.

Újabb vasúti baleset, ezúttal Zsögödfürdőnél, az átjárónál. Olimpiai sízőreménységet nyírt ki helyben a vonat. Évek óta kérvényezik a vasúttól a sorompót. Mióta egész utca épült a vasút túloldalán, megszaporodott a forgalom. És a balesetek száma is.

(77) Magyarázzák a következő hónapok bizonyítványát

2011. szeptember 28.

Sikerült megelőznöm önmagamat (és a pontos dátumot) és még ma este felköszöntenem Ilia Miskát. Azt, hogy eljutott-e hozzá az üzenet, már nem tudom. Könnyen meglehet, hogy címe azóta elavult.

Á. Gyula felhívott, hogy tanácsot kérjen budapesti tárlatának összeállításához. Nehéz ilyenkor sugallni valamit is, mert biztosan tudom, hogy van elképzelése, csak bizonytalan. És abban szeretne megerősítést. Ehhez viszont ismernem kellene az előzetes elképzelését, hogy azt bíráljam fölül. Így csak a sötétben tapogatózom. Az az igazság, ha annyi remek képem lenne, mint neki, egy percig se haboznék a válogatásnál. Vagy mégis?

Beszélünk Annával. Vásároltak egy 1936-ban gyártott elektromos Singer varrógépet, 150 dollárért. Mintha egy ékszer lenne, amellett hogy antik holmi. Micsoda időket élt túl ez a masina!

2011. szeptember 29.

Egyre hűvösödik az idő, de az eső elkerüli nem csak a vidékünket, hanem az egész országot. Napok óta szárazságról beszélnek. És fogyatkozó villanyenergiáról, megcsappanó jövő évi termésről. Szóval, magyarázzák a következő hónapok kedvezőtlen folyamatainak bizonyítványát.

Lassan haladok a Kölcsönsorokkal. Igazából nem lelem kedvemet benne. Túl rutinosnak tűnik az egész munka. Ezekben a napokban mintha egyáltalán nem lenne kedvem dolgozni.

Filmes tréfa: Colombo hadnagy egy filmjelenetét valaki "kölcsönvette" és egy Mátyás királyról szóló mesét montírozott rá a szájmozgására. A kettő együtt: nevetséges zagyvaság. Itt megnézhető...

2011. szeptember 30.

Ma emlékmise Bara Laci és Erika halálának évfordulóján. Estefelé kigyalogolunk a taplocai templomig, a felújított úton. Sajnos, nem fejezték be az egészet, s épp az iskola és a templom (temető) előtt fél út még alapozatlan. A gépkocsik felváltva közlekednek mindkét irányban. A templom előtti földhányások meg balesetveszélyesek: rövid idő alatt két töréses baleset is történt, hogy a járdára felmászva idős asszonyok karjukat, illetve lábukat törték. Épp az érkezésünk után kevéssel voltunk szemtanúi egy újabb balesetnek. Akasztófahumorral megjegyezzük: nyugodtan állhatna itt egy szolgálatos mentőkocsi...

Eszembe jut a B. Laci temetése: napsütéses koraősszel volt. Rengetegen voltak a misén is, a temetőben is. Furcsán kellemes, fanyar földszag lengte be a temetőt, a frissen ásott sír felől jött. Azóta mindig az a kurta versem jut eszembe, ha a sírjukhoz jövök, amit az akkori élmény hatására írtam:

A hant szaga

Rossz, csökönyös, ásókeserítő

földben készül a sír; szabályos.

Nehezen mélyül. Az ősz aszályos.

A levegőben avarfüst. A hant szaga:

a kikupacolt, fülledt föld maga.

(78) Délután kettőre már nincs is mit adni-venni

2011. október 1.

Reggel kinézek az erkélyablakon, s hát a jobboldali grundon, ahol a cirkusz szokott megszállni, meg ahol a gépkocsis demonstrációt rendezték volt nyáron az akrobaták, nyitva a rácsos kapu s egyik autó a másik után fordul be rajta, majd szabálytalan félkörbe (na jó, mondjuk: ellipszisbe - de ugyanúgy szabálytalan az istenadta) állnak, különféle nagyságú ládákat és ketreceket varázsolnak elő s megtelik a környék kotkodácsolással, hápogással, gágogással s mindenféle szárnyas hanggal... Kisállat kiállítás és -vásár. Jönnek is az érdeklődők, vásárlók, délután kettőre már nincs is mit adni-venni, ahogy jöttek, rendre távoznak, s az utolsó elegánsan lelakatolja a kaput. Marad a letaposott füvön a két (nem tudom, mikor kihelyezett ökologikus vécé...

2011. október 2.

Délután 5-kor: Osonó Színházműhely előadása. Első meglepetés: 5-ig teljesen zárt ajtók fogadnak. Majd jön egy lány és listát hoz, amelyen az előzőleg interneten bejelentkezettek kerültek fel (ez feltétel volt az ingyenes bejutáshoz). Majd a művelődési ház színpadára vezettek bennünket, ahol pár sor szék és ülőalkalmatosság mellett egy sornyi nézőt a padlóra parancsoltak (jobbára hajlékony testű tinédzsereket). A produkció maga a jó értelemben vett happening és agitatív előadások keveréke, s merészen politizál is (bár sok esetben naivan), keserű tükröt tart szülőknek, társadalomnak, hogy mennyire elridegülnek a fiataloktól. Úgy jövünk ki Ilonkával, hogy egyrészt megállapítjuk: na hiszen, mindezt már tudtuk. És ugyanakkor- mégis, mégis... Bosszantóan, idegesítően felkavaró volt. Érdemes elmenni, megnézni...

2011. október 3.

Délelőtt szól a telefon: L. Gyurka Székelyudvarhelyről. Érdeklődik, hogy az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány október 15-ére tervezett születésnapi ceremóniájára tudok-e menni, s ha igen, egyedül megyek vagy feleségestül. Megegyezünk, hogy két nap múlva visszahívom a pontos adatokkal. Természetesem én ott leszek. Érdekes módon, Ilonka elfelejtette, hogy korábban szóltam már neki a meghívásról. Na jó, felejteni én is felejtek, immár eléggé gyakran...

(79) Az történik, mint minden magyarra fordított lírai szöveggel

2011. október 4.

Nekiveselkedek, hogy megírjam a film.dok szubjektív naplóját, amit a Kisebbségben-nek szánok. Maholnap rám telefonál Zs. István és akkor már kapkodni kell. Így szép nyugodtan kihordhatom. Ma összeszedem hozzá a dokumentációt, holnap belevágok.

Pár napi kihagyás után ismét életjelek az épülő út felől. Kirakják mellé a vadonatúj közlekedési jeleket és az iránymutató táblát. Ugyanakkor élénk sárgára festik a szomszédos raktár elköltöztetett kerítésrácsait. Most úgy néz ki, mintha örökké napfényben fürödne...

2011. október 5.

Böngészem a várható Nobel-díjas (irodalmi) személye körüli találgatások újdonságait. Ma éppen Bob Dylan az esélyes. Írok is róla a Káfé főnixben és az Aranytalicskában. Fellapozom két nyelven kiadott dalfüzetét (Árkádia, 1989). Az történik, mint minden magyarra fordított lírai szöveggel: a magyarítás költőibb az eredetinél. Érdekes döntés lenne egy dalköltőt díjazni...

Balla D. Károlytól (Ungvár) kaptam egy virtuális dedikálást. Tejmozi c. regénye jelent meg a napokban a Magvetőnél, s mert a bölcsőjénél magam is ott bábáskodtam, legalább egy egérrel aláírt fedőlapot én is kiérdemeltem. Hát igen, jó kaland volt ez 2004-ben, a világirodalomból hordtuk neki össze a vendégszövegeket, amiből aztán az ős-Tejmozi felépült. Annak tökéletesített változatát aztán közöltük a Színkép mellékletben, az irodalmi kaland ismertetésével együtt. Bővebben az urszu2-n itt olvashatni róla. Most meg az ötlet regénnyé nőtte ki magát. Szívesen elolvasnám...

(80) Hát nem volt elég az, amit 1989 előtt kellett csinálni?

2011. október 6.

Levelet írok A. Hesnának. Nem sürgető, csupán érdeklődő. Nagyon hosszasan elhallgatott, miután elküldtem neki a kérdéseimet. Blogján, honlapján is szinte semmi mozgás. Akármi történt, kivárom a végét.

Szerencsém volt, mert Zs. se keresett Kisebbségben-ügyben. Felszusszanok. Ami (nagy ostobán) azt is jelenti, hogy félbehagyom a megkezdett cikket. Ez elsősorban azért kár, mert az újbóli nekiveselkedés kétszeres kínnal jár majd.

Drakula árnyékában címmel dokumentumfilm vetítését hirdetik a Sapientián. Szőczi Árpád és William Totok másfél órás filmje azt sugallja (egészen nyíltan), hogy az 1989-es romániai változásokat egy Tőkés-interjú pattintotta ki, aminek az elkészültéről semmilyen nyom nincs a titkosrendőrségi irattárban. A filmet kíváncsiságból megnézem: szerintem egyoldalú, elfogult és propagandisztikus. Kár, hogy a célzatos pártosság tovább tartja magát a dokumentarizmusban. Hát nem volt elég az, amit 1989 előtt kellett csinálni?

Balla D. interjút ígér. Ha estig nem fut be, akkor majd reggel számíthatok rá... Ja, és Szabolcs újra könyvtárigazgató. Levélben gratuláltam.

2011. október 7.

Az interjú ott vár a postaládámban, illusztrációkkal együtt. Jó érzés tovább görgetni egy követ, aminek az elindításánál te is részt vettél. Akár hogy is van, a Tejmozi közösségi kaland volt és marad, legalább is az emlékek és az élmények szintjén. Mindig úgy fogom tekinteni, mint amihez nekem is közöm van.

Zs. Feri megkeresett levélben. Igazából neki bibliográfiai anyagra van szüksége, hogy hozzám férhessen. Megküldtem neki a könyveim linkjét, a Világosító kéziratát és a Hugó által készített interjút (Színkép). Nincs ugyanis közhasznú önéletrajzi szinopszisom, így bárkinek át kell rágnia magát egy szövegtengeren, ha el kíván jutni hozzám. Egyszerűen nincs kedvem magamat zanzásítani.

Beindult a Fotósuli hatodik évadja. Utána jót beszélgettünk Á. Gyulával a fényképezés értelméről. Pár nap múlva az Origó-nak méltatnom kell az ő munkásságát. Ami távolról sem teljesen föltárt, hiszen csak most kezdi javában földolgozni a kezdő korszak (évek) analóg termését, s közben egyik ámulatból ejt a másikba...

(81) Egy borász arról értekezik, hogy magyar ember igyon bort és ne pálinkát

2011. október 8.

Székely Termékek Vására, második nap. Most csak egyedül lófrálok benne, mert Ilonka elutazott estig. Som- meg kökény lekvárt kellett vennem neki, de a másodikból bodza lett. A kökény elfogyott. A hangszóróból a megnyitó bátoritó szlogenjei harsognak, majd egy borász arról értekezik, hogy magyar ember igyon bort és ne pálinkát, mert a vérszerződést is borral írták.

Beáll az ősz. Este beindítjuk a fűtést. Nem szívesen, mert a gyorsan terjengő, száraz melegben rögtön elkezdünk szipogni. Nálam az őszi fűtés rendszerint összekapcsolódik egy kiadós meghűléssel. Igyekszem propolisszal kifogni rajta.

2011. október 9.

Nappal is csak plusz 4 fokig megy fel a hőmérséklet. Előkerül a hosszú alsó is - az idő teltével kényesedik az ember.

Palackos hír, mely bejárja a világot: egy pasas közel 5 ezer palackot eresztett útnak az Egyesült Államokból, és közel 3000 célba is ért, mert válasz érkezett rájuk. A kérdés csak az: ha valóban segítségre van szüksége az embernek, akkor vajon elég biztos-e az amúgy jó hatékonyságú palackposta? Mert ha csak igy, tét nélkül jönnek-mennek az üzenetek, akkor az egész nem egyéb hobbis pótcselekménynél. Olyan mint a világ legnagyobb tortája. Ami gyakorlatilag nem is létezik, hiszen minden "legnagyobbat" darabokból illesztenek össze.

2011. október 10.

Felássák előttünk a régi utat, gyalogjárót. A szombat-vasárnap arra volt jó, hogy a sofőrök fittyet hányjanak az útlezárásnak és mind a régi, mind az új úton kedvükre furikázzanak. Hétfő reggel az útépítők rendet teremtettek. Most merészkedjen be akár egy sofőr is a durván felszántott utcába. Egész nap az ablak alatt falatozik egy markoló: régi aszfaltot ropogtat. Csikorog belé a foga.

Elkészült az Origo-cikk Á. Gyuláról. Magam sem tudom, hogy csusszant ki belőlem. Szerintem a képösszeállítás tökéletes. Kinyomtatom magamnak, nézegetem, gusztálgatom. Őrizgetem, titkolgatom - a magam számára is meglepetés. De az Origonak és Gyulának megküldöm.

Levélváltás E. Fricivel. Érzi, hogy megbomlott közöttünk a korábban meglelt harmónia. Néha ehhez elég egy nagyon pici mozdulat. Ő lépett egy picikét jobbra, én pedig nem követtem. Ami elég volt ahhoz, hogy néhány fokot lehűljön köztünk a levegő. Mind a ketten kimondjuk: kár...

Kseniya Simonova, az ukrán fenomén. A homok asszonya. Furcsa a számomra, hogy nem csak az igen megkapó és vonzó, amit csinál, hanem az egész nő egy dekoratív jelenség. Vonzó külseje vetekszik művészi tehetségével. Nem lehet tudni, melyik melyiket gyűri le. Én a homokgrafikáit csodálom - két videót az aranytalicskában is elhelyeztem -, de érzem is rajta a kommersz illatot...

(82) Hinni szeretném, hogy ez nem egy mérgezett ajándék

2011. október 11.

B. Domitól kapok egy hírt, méghozzá arról, hogy 15-én, szombaton az EMIA díjakat oszt, amelyek közül egyre magam is esedékes vagyok. Ez hát ama születésnapi köszöntés? Zavarba ejtő a "szomszédság" is: Potozky László debüt dij, Molnos Lajos velem egy csónakban, Láng Gusztáv Hídverő díj, Szilágyi István Életmű-díj. És persze jönnek a gratulációk. Nem sok, de jönnek. Vakarom a fejem. Kimondottan nemszeretem-állapot. Eddig ahhoz ragaszkodtam, hogy megtartsam magamat jószándékú amatőr írástudóként, előéletem kitörölhetetlen foltjaival egyetemben. Ezen továbbra sem akarok változtatni. Még nem tudom, hogyan rendezem ezt el magammal, de hinni remélem, hogy az EMIA részéről ez nem egy mérgezett ajándék. Most már csak arra vagyok kíváncsi, igazából ki az, aki a méltatás oltárán feláldozza magát. A hír Zs. Ferit jelöli meg, egy másik hír viszont már G. Zsoltot. Megvallom, engem jobban érdekel a fiatalság véleménye (főleg, ha őszinte...)

2011. október 12.

Reggel 7-kor már reszket a tömbház: beindult a hengergép. Készül az ablak alatti parkoló hely. Leaszfaltozzák, csatornázzák. Az eső csak a port fogta le, így könnyebb a földmunka.

E. Ferivel elkezdünk egy magán vitafórumot. Talán visszaigazítjuk egymáshoz a sínjeinket. Legalább is megpróbáljuk. Nem sok van hátra egyikünknek sem - miért ne telne mindez derűs békességben?

Gratulálnak még: E. Feri, O. Pista, B. Szabó Pista, D. S. Laci. (Mindenkinek köszönöm, előre és hátra is...)

Olvastam egy kiváló verset Elekes pótblogján (Mondat), el is lopom:

Utólag

Hol kell kikötni

majd a szigeten?

Ne oktass,

ne taníts,

ne mondd meg,

mi a jó,

miután

elment rég

a hajó.

(83) Egyelőre A halál kocsisá-ra támadt gusztusom

2011. október 13.

Telihold. Ilyenkor jól érzem magam, mert félig éberen alszom és korán talpon vagyok. Ezek az én valódi reggeleim.

Lejártak a könyvtári határidőim. Hiába, hogy korlátlan hitelem van a könyvtárosoknál, szégyellem ilyenkor magamat. Ma lesz a "vezeklés" napja. Sajnos, egy könyv így is itthon maradt, figyelmetlenségből. Ha már beszabadulok a polcok közé, kiveszem életem első Selma Lagerlöf-olvasmányát. Nem is tudom, miért idegenkedtem mostanig attól, hogy kézbe vegyem. Lám-lám, a Nobel nem volt elég garancia ahhoz, hogy felcsigázza az érdeklődésemet. Egyelőre A halál kocsisá-ra támadt gusztusom. Rövid is, s jó ajánlólevél hozzá, hogy sok jó filmet készítettek a nyomán.

Meg is találom a jutubon (1921-ben készült, néma), s hozzá képaláírást is, magyarul. Hurrá!

2011. október 14.

Egész nap remeg a ház. Az utcabeli panellek valamikori mocsár helyére épültek, cölöpökön nyugszanak. Természetes, hogy a talajdöngölés során folyamatos földrengésszerű remegés rázza a lakásokat, s benne a bútorokat. Az egyik szomszéd, egész nap munkában vannak, azzal jön haza, hogy reggeltől estig rendre földre csúsznak a konyhapolcról a poharai. Persze, el is görbülnek...

Gratulál K. Feri is Budapestről. Pár percet szkájpolunk, könyve jelenik meg a Pallasnál, azt szeretné valahogy elhozatni Pestre, de nincs szerencséje. A könyvet még csak kötik.

Ilonka elutazott Udvarhelyre, én holnap követem. Lehűlt az idő, maholnap lehull az első hó. Ma még csak azért nem, mert plusz 4 fokon még a földre érés előtt elolvad.

(84) Az ember akaratlanul is állandóan körülnéz

2011. október 15.

Indulok a buszállomásra, előbb még elviszem a szemetet a kukába. Az autók szélvédőjén megállt az első hó. Éjszaka hullott. A Hargita tetejére több jutott (maradt) belőle. Karácsonyi hangulatú fenyőerdők két oldalon. Ahogy lejjebb ereszkedünk, a hó helyét köd foglalja el. Udvarhelyen borongós, szeles reggel fogad.

Kora délután közös ebéd a Gondűzőben. Mindenki barátságos mindenkivel. Ez egy ilyen ünnepi alkalom. Utána úgy is szanaszét széledünk. Újdonság: Pomogáts mégsem jön. helyette Gálfalvi vezeti le a ceremóniát. A meghívón szereplő műsor se passzol az előzetesen meghirdetettel. Lesz, ahogy lesz. A társaság nagy része helyben marad, a szállodában, Éva 5-10 perc járásra lakik onnan, az út számunkra gyerekjáték.

Este a városházán. Szépen helyreállított, de komor terem. Félig tele (avagy félig üres). Minden a forgatókönyv szerint. Gálfalvi Zsolt a vezér (az otthon maradt Pomogáts Béla hiányában). A díjazottakat ültetik az asztalhoz, a kurátorok a nézőtéren maradnak. Mindenkit laudálnak, majd rövid irói megnyilatkozás következik. A hangulatot az elején a helyi művészeti iskola diákjai zenével teremtik meg. Kb. 2 órát tart az egész, utána átvonulunk a Gondűzőbe, vacsorázni. A társaság népesebb, lassan felszolgálják a langyos fogásokat, majd elbúcsuzunk a társaságtól (nem mindenkitől, mert nem szándékunk asztalt bontani). Ezzel véget is ért életem eme fejezete.

2011. október 16.

Nyugalmas vasárnap délelőtt. Hol beborul, hol kiderül. Séta a Küküllő-parton, majd a Rókavárosban, egész az ócskapiacig. Tarka népség az utcán, az ember akaratlanul is állandóan körülnéz, hogy ne érje váratlan meglepetés. A séta után mindenképpen jobb odabent, ahol az üvegen át szelíd napsütéssé válik az ősz csípőssége.

Délután csak egy busz van Szeredáig, alig férünk fel, a diákság ezzel utazik át a reggel kezdődő új iskolai-egyetemi hétre. A széksorok között zsúfoltan állókkal együtt indulunk el, szerencsére jut még két szabad hely nekünk is. Este még beszélünk Péterrel és - vacsora közben érezzük igazán: újra itthon.

(85) Oldalnyi kérdés vonatkozik az emberek helyzetére

2011. október 17.

Adósságokat tudok le: postázni kell az Alapítvány címére a térti buszjegyeket, mert az egész útiköltséget megtérítették. Ugyanakkor G. Zsoltnak ígértem egy t. példányt a Jelentések-ből. Borítékokat vásárolok. Holnap bélyeget is veszek. Sajna, csak a postán árusítanak, régebben minden trafikban árultak. De hol van ma trafik? (Régi "szép" dohányzó idők!)

Gratulálnak még: M. Jóska, Sz. Szabolcs, N. Jóska. Összegyűjtöm a híreket, beszámolókat és csokorba kötöm az urszu2-n. Nehéz visszakanyarodni a félbehagyott munkákhoz. Pótcselekvéshez folyamodom. Ilyen mostanában a film. Az ingyenvisz honlap jóvoltából rátalálok a budapesti színház és filmművészeti intézet vizsgamunkáinak gyűjteményére (64 kisfilm), Sára Sándor Cigányok c. alkotása révén. De van ott sok más is - érdemes felfedezni azt az erős magyar filmes generációt - és velük együtt a ma már jócskán elkent magyar valóságot.

2011. október 18.

Postázás megtörténik.

Reggel kutyahidegek. Mínusz 11, dér. Veszettül hullnak a lefagyott levelek. De idebent a paprikatő is ledobja utolsó terméseit. Mire megjelenik három apró virág is. Micsoda körforgás!

A népszámlálási kérdőíveket kinyomtatom, hogy elolvashassuk. Leginkább arra figyelek föl, hogy egész oldalnyi kérdés vonatkozik az emberek helyzetére, testi-lelki épségére, magányára, elesettségére. Mit akarnak kihozni belőle? Valóban érdekli a hatalmat ez a kérdés? Félő, hogy az emberek el fogják rejteni, rosszul értelmezett szemérmességből. (Az én sebemben ne vájkáljon senki illetéktelen...)

Este az Origótól átjön a tördelt nyomdai példány. Húzni kell pár sort, mert nem fér be a szöveg vége. Ha kell, hát húzunk, azon ne múljon. Szép, hogy a tördelési elképzelést respektálták. Közben Á. Gyula újabb remek képeket rak fel a blogjába. Ide is átmentek egyet...

(86) Mindenre rá akarják csorgatni korszakjelölő nyálukat

2011. október 19.

Amint a reggeli hideg állandósult, lelassult a terelőút körüli építkezés üteme. A reggeli homályban befutó munkások dermedten állnak körül egy képzeletbeli tüzet, mellette beszélgetnek, jól látni a szájukon kiözönlő párát.

Az origo végső áldását kéri az oldalkorrektúrára. Még egy ott-at itt-re változtatok és meg vagyok elégedve magammal.

Megakadtam a Pályaőr-rel: a néhány napos kikapcsolódás megakasztotta a folytonosságot. Harmadik napja, hogy győzködöm magam a folytatásra

2011. október 20.

Sétálunk egyet a délelőtti napsütésben. Árnyékban dermesztő hűvös, a napon jóleső ellágyulás. Séta közben Hugó hív: lyuk van a Színkép 2. oldalán, Szabi házon kívül, segítsek megoldani. Pár órám van az egészre. Folytatjuk a sétát, ezalatt töprengek: mit lehet 2000 leütésben nyújtani? találok-e egyáltalán egy irodalmi évfordulót, ami apropót nyújtana egy vers közlésére? Mostanig mindig sikerült az ilyen gyorsrendeléseket megoldanom, most is sikerülnie kell. Mire hazaérek, már tudom is a megoldást: november elején lesz 100 éve Lakatos Demeter születésének. szeptember végén meg is emlékeztek róla Csíkszeredában - ezzel megvan az ürügy, vers pedig kerül hozzá, bőven van belőlük az Erdélyi és csángó költők honlapról.

Napok óta borzolja a kedélyeket a budapesti Kossuth-tér (vissza)rendezésének ötlete. Valakik nem férnek a bőrükben, mindenre rá akarják csorgatni korszakjelölő nyálukat. Szegény JA, nincs maradása a Duna parton, mert a javasolók "méltóbb" helyet kívánnak keresni neki. Mi lehet méltóbb, mint szemlélődése a Duna mellett? Ki vagy mi fontosabb azon a téren, mint az a költői teljesítmény, amit azóta se tudtak (s nem is fognak) felülírni? Ha már rendeznek, akkor miért "1944 előtti állapotok"-hoz térnek vissza, miért nem a jövőhöz igazítják a tér-képzést?

(87) Jövő héten ünnepélyesen visszaszolgáltatom

2011. október 21.

Egy hétbe telt, amíg befejeztem Endrődi Sándor Petőfi napjai a magyar irodalomban c. könyvének a szkennelését. Muszáj volt ehhez folyamodnom, mert már hónapok óta nálam hever és már illene visszavinnem a dokumentációs könyvtárba. Igaz, akkora érdeklődés kísérte ott, hogy kiderült: 1911 (megjelenési év) óta én vagyok az első tényleges olvasója, nekem kellett ugyanis valamennyi ívet fölvágnom, hogy egyáltalán lapozni lehessen. De a szabály mégis csak szabály. Jövő héten ünnepélyesen visszaszolgáltatom, s egyúttal én is rendelkezem mostantól egy példánnyal. Nem semmi!

2011. október 22.

Takarítás, közben téblábolás. Ködös, párás, esőbe hajló idő. A végén azonban mégse hajlik...

Kadhafi halálával látom, Hesna is feléledt és váratlanul folytatja a blogtevékenységét. Sajna, ez nem az, mintha ott lenne, az események tövében. Most ő is használt téglákból építkezik. Továbbra is várom tőle az életjelet. Különben ez az agyonmediatizált líbiai halál kísértetiesen emlékeztet más analóg helyzetekre, reagálásokra. Lassan kiderül, hogy minden ezen a földön egy egyszerű séma szerint történik, s hogy nem is vagyunk egyebek - legalább is tömegesen - mint kísérletre ítélt patkányok (no jó, fehéregerek...)

(88) Megtalálom a könyvkötő csiriz receptjét

2011. október 23.

Közeledik újabb jelenésem ideje a szívdokinál. Pontosabban: november 4-én jár le a hat hónap az utolsó vizsgálat óta. Az ellenőrzéshez szükségem lesz az újabb sor orvosi tesztekre. Azt hiszem, holnapután rászánom magam.

Délután megtalálom a könyvkötő csiriz receptjét és főzök egy adagot. Épp olyan, mint amilyennel a nagyapám dolgozott, amikor kamaszkoromban megtanított a mesterség rejtelmeire. Nagyon jó ragasztó - tartós és állja az idők viharát. Mikor kihűlt, frizsiderbe teszem, ott hónapokig eláll. A könyvrestaurálásra majd holnap kerítek időt (és kedvet).

2011. október 24.

A reggeli kávé mellé belefért a Petőfi-könyv megragasztása is. A konyhaasztalt rendezem be műhelyszerűen, nem kell más rá, csak egy kiterített újság és egy faragott falapocska, amivel felvihetem a ragasztót a puha papírfelületre. Azért nem ecset, mert ahhoz túlságosan sűrű a ragasztó, hogy erőteljes legyen a nyomó-kenő hatása. Mikor megvagyok, könyvekből tornyozott prést rögtönözök a könyvespolcon, legalább két napig ülhet benne a ragasztott holmi.

Vonatösszeköttetéseket nézek ki Ilonkának Szamosújvárig és vissza. Készül hazautazni világításkor.

Egész délután káposztát teszünk el. Ami nem fér a kishordóba, azt felvagdosom és üvegben savanyítjuk. Estére már egészen jól néz ki, levet is enged.

Nagyszerű filmet sikerült előhalászni a jútúbról (majd a könyvet is elolvasom): A Sakál napja. A De Gaulle elleni merénylet lélegzetvisszafojtva követett története. Kiváló krimi! Melegen ajánlom...

2011. október 25.

Reggel, étlenül átmegyek az udvarhelyi felüljárón s ott vagyok a laboratóriumnál. A vérvétel után hazajövök, jól megreggelizek, majd két óta múlva ismét útra kelek és megismétlik az egyik vizsgálatot. Az eredményért majd csak holnap megyek vissza.

Lélekben készülődök interjút készíteni Zs. Marcival monumentális mozaikjáról. Átolvasom a vonatkozó részeket a róla írt kismonográfiából. 1982-ben kezdte, 1994-ben sikerült befejeznie. Tehát jövőre lesz a projekt indításának "születésnapja" (már az apropót is megtaláltam!) Valamikor, a mozaik megálmodásának a kezdetén beszélgettem vele, átéreztem a nagyszabású terv varázsát. Most az a gond, hogy egy holt intézmény homlokát díszíti, s nem lehet tudni, vajon halálra van-e ez által ítélve?

(89) Ma szinte írtam egy verset, de aztán...

2011. október 26.

A könyvtárban örömmel fogadtak. Számon tartották késésemet, de bíztak benne, hogy egyszer megjelenek. Ennek jegyében K. K. mindjárt elő is húzta a számomra félretett újabb "csemegét": Széfeddin Sefket bey A hét vár országa c. riportkötetét, amely 1941-ben jelent meg Budapesten s érdekessége, hogy egy olyan török ember írta, aki Kolozsváron nevelkedett, magyar anya gyereke és magyar író, filmes vált belőle (lásd: Kalotaszegi madonna - a klasszikus magyar film az ő regénye alapján készült). Különben aranytalicska nevezetű blogomban bővebben olvashatni róla, két helyen is (A kolozsvári török, aki felfedezte Lakatos Demetert / A hét vár országából). Ja, és kaptam egy tartós könyvjelzőt is - a könyvtárbeliek mindig gondoskodnak ilyen apró figyelmességekről, amiknek nem csupán a gyerekek veszik hasznát.

Ezzel egyidőben, ugyanabban az épületben megjelent a friss origo, benne az Á. Gyuláról szóló összeállítás. Rég nem örültem ennyire saját közlésnek. Nem tudom magyarázatát adni, egyszerűen csak - jó.

2011. október 27.

Második napja, hogy keresem Zs. Marcit, de senki se válaszol a telefonon. Tudom, hogy mozgalmas életet él a nagy család, úgyhogy még próbálkozom.

Ma szinte írtam egy verset, de aztán lemondtam róla. Pedig a téma nem mindennapi, abszurdságában is. Az MTI egy híre vert fészket bennem, nem kimondottan jó értelemben. Az agyalágyulás blődségét vélem felfedezni rajta, a gügyeség felé vezető nyílegyenes utat. Ime a cím: Árvácskák védik Petőfi ungvári szobrát... Jó, mi? A kicsike árvácskák, a nagy hősök!... Majd ez a passzus:

Az ízlésesen kialakított „virágkordon” a magyar és ukrán nemzeti színeket tükröző árvácskákból áll. A kárpátaljai megyeszékhely Petőfiről elnevezett terén álló emlékmű körüli virágmezőtől azt remélik, hogy az nem csak esztétikai élménnyel gazdagítja az arra járókat, hanem visszatartja a rossz szándékú embereket a magyar költő szobrának a rongálásától... - és így tovább, ebben a stílusban.

Aztán megsajnáltam Petőfit és versírás helyett elmentem este a csíkszeredai-sepsiszentgyörgyi egyesített kamarazenekarok őszi koncertjére. Nem bántam meg.

(90) Elegánsan szerettem volna tudatni a világgal

2011. október 28.

Miközben én itt naponta-több naponta visszaszámolok, az történt, hogy röptében bennünket is megszámoltak. Éppen ebédhez készülődtünk, amikor becsengetett egy nyúlánk leányzó, s röpke félóra alatt feltette a szükséges kérdéseket s a válaszokat is bekódolta. A vallásomnál voltunk kissé megakadva, mert én elegánsan szerettem volna tudatni a világgal, hogy bennem egy szabadgondolkodót (nem szabad gondolkodót) köszönthet, de kiderült, hogy a listán ilyen állat nem szerepel, ezért vagy választok egy vallást, vagy azt írják be, hogy nem vallom be, esetleg azt, hogy ateista. Ha így, akkor írja be a 30-as kódot, az ateistát. Ha ez kell a világnak... Szegény leányzó, nagyokat hűledezett, hogy ilyen is létezik...

Délután elmegyek a fotósuliba. V. Nándi tart éppen órát, az egyik feldolgozó programot ismerteti. Közben betoppan Á. Gyula, most jön a bezárult homoródalmási fotótáborból. Felmegyünk az irodájába, pazar képeket mutat, százával készítette őket, fel van lelkesedve. Készülődik a budapesti útra, megkapta a meghívót is, letöltjük a Kolta Galéria honlapjáról. Így néz ki:

(91) Előszedtem minden rá vonatkozó dokumentációt

2011. október 29.

Ilonka világítani készül Szamosújvárra, Szépkenyerű-szentmártonba. A szokásos idegeskedés, ami ilyenkor lenni szokott. Nem nekünk való az utazgatás - hányszor állapítom már meg az idén?

Fogynak s egyre sárgábbak odakint a levelek. Szárazság. Mielőtt lefekszünk, ne felejtsük el visszavinni az órát.

Zs. Marcit végre otthon találom. Hétfő délutánra beszélek meg vele találkát, miután hazajön az iskolából, ahol órái vannak. Előszedtem minden rá vonatkozó dokumentációt, régi és újabb fotókat.

2011. október 30.

Délelőtt a fotósuliban. Egy szünetben Á. Gyula ideadja a homoródalmási fotótáborban résztvevők néhány munkáját, amit a fotóblogomnak szántak.

Furcsa volt ismét világosban ébredni. Már annyira megszoktam a sötét hajnalokat, hogy még kivilágosodás előtt elszáll belőlem az álom. Ma kivételesen korábban lefekszünk (részemről végül is nem lett belőle semmi), mert az éjszaka derekán kell kelnünk, akkor indul a Hargita expressz.

(92) Mintha egy roppant ajándékot kaptam volna, ami egyben súlyos teher is

2011. október 31.

Korai kelés. Ilonkával az állomásra. Minden menetrend szerint zajlik: vonat jön, vonat megy. Én haza. Teát főzök. Írok egy darabig, majd alszom egy órát.

Könyvtári körjárat. Visszaviszem a török könyvét és a többi kölcsönkönyvet. Útközben színházjegyet is veszek csütörtökre. A Vaknyugatot érdemes másodszor is megnéznünk. A fél terem még üres - a pénztári kimutatás szerint.

Piac. Krizantémot vásárolok. Gyertya is kell mellé. A buszállomáson kijegyzem a szentkirályi járatokat. Azt hiszem, a legelsővel megyek ki a temetőig.

Délután Zs. Marcinál. Az interjú (a felvétel) kereken 44 perc. Újabb dokumentumokat kapok tőle a mozi homlokzatán lévő mozaikkal kapcsolatban. Ígéri, hogy holnap a naplóját is hazahozza a műterméből. Mozaiknapló. Te jó ég, csak nem könyv kerekedik az egészből?

2011. november 1.

Reggel ötkor talpon. A Zs. Marcitól kapott dokumentumokat másolom le. Izgalmas, kegyetlen, jellemző történet bontakozik ki arról, hogy milyen akadályokat kell legyűrnie egy embernek, aki önzetlenül szeretne valamit hagyni az emberekre mindabból, ami a legjobb benne.

A busznál meglepetés: annyian vannak, hogy megtöltjük az összes helyeket. A város szélénél még jócskán felszállnak. Mindenki világítani indul. Legtöbben Szentimrére és Szentsimonba utaznak. Az útjavításban némi haladás mutatkozik, már aszfaltoznak, de minden felemás. A temetőt kitakarították, de a szemetet továbbra is csak oda hordják, ahol a nyáron három napig takarítottam. A kivágott bokroktól, cserjéktől, virágtövektől ismét megnőtt a kupac, visszahódított cirka 50 centit. Dühöngeni sem tudok: EZ VAN. A feltornyozott szeméten látszik, milyen gondosan igyekeztek szeretteik sírját megtisztítani - mások A véletlen játéka, hogy a szemét továbbra is a szomszédságunkban landol.

Délután alszom, majd megjön Marci a naplóval. Elbeszégetünk kb. 30 percet. Az állomásra megy, utazik Dánfalvára, eredendően beteg öccsét felügyelni. Viszi a "keresztjét". A naplóval teljesen rámbízta magát. Úgy érzem, mintha egy roppant ajándékot kaptam volna, ami egyben súlyos teher is.

(93) Zsolt ül a pódiumon, a sötétben...

2011. november 2.

Tegnap félig-meddig leállt a város - a temetők, a virágpiac, a buszok, a vonatok nem. Ma újra beindult minden: ütemesen, látványosan, szürkén, megszokottan...

A Zs. Marci mozaik-naplójának hatása alatt. Megint egy újabb projekt, ami leköti az energiámat - és mi lesz a többiekkel? Mint a rossz gyermek, az új játék kedvéért félresepernék minden egyebet, amivel addig szívesen elvoltam. Talán jót tesz majd a Pályaőrnek, ha egy kicsit pihentetem? És ha kihűl a téma? Megírni való részek, témák sorakoznak a fejemben, s tudom, nem mindegy, mikor kerülnek papírra.

Erőt veszek magamon, egy huszárvágással befejezem a film.dok-ról készült jegyzeteim feldolgozását a Kisebbségben melléklet számára és gyorsan el is küldöm Zs. Pistának. Jelzése jön, átvette. Hamarosan telefonon jelentkezik Sz. Szabolcs, a Színképbe szüksége lenne egy interjúra. Másnapra ígérem, de közben eszembe jut BDK Tejmozija, amihez valamikor az RMSZ-nek is szoros köze volt s még éjfélig elkészítem a lapnak szóló változatot.

Este Erőss Zsolt előadása a Segítő Mária dísztermében. Zsúfolt nézőtér. Felveszem az egész előadás hanganyagát. Zsolt ül a pódiumon, a sötétben, kezében mikrofon s a vásznon pergő útiriporthoz másfél órán át élvezetes magyarázatokat fűz. A tavaszi Lhoce expedícióról van szó, a kilencedik nyolcezresről életében, amit sikerült megmásznia. Úgy véli, hogy ez az út már nem a rehabilitációjáról szólt, hanem a régi önmagához sikerült felfejlődnie - igaz, olykor igen kínos nehézségek és tanulságok árán. Nagy eredmény, hogy a csonkolt lába nem fagyott el, mert idejében sikerült rögtönzött, ám bevált megoldást találnia. Újdonság még, hogy decemberben újabb apai örömök elé nézhet.

Este tíz előtt 10 perccel a Hargitával megérkezett Ilonka Szamosújvárról. Ismét ketten lakjuk a lakást.

(94) A döntés minden alkotási mozzanatban személyes

2011. november 3.

Jó lenne leírni mindazt, amit E. Zsolt a túráról és magukról elmesélt. A felvétel sikerült, de a teremben uralkodó öblös visszhang miatt sokat kell hallgatózni, hogy akár hozzávetőleges szöveget kapjak. Ez visszafogja eredendő lendületem.

Este színházba megyünk. Ritkán fordult elő az utóbbi években, hogy egy darabot kétszer is megnézzünk. A Vaknyugat kivétel. Valósággal csalogat, hogy még egyszer megkísértsen. És nem bánjuk meg. Bár az előadás jóval fáradtabb, mint az, amit az elmúlt évadban láttunk, a színészek szinte kivétel nélkül sokat bakiznak, viszont a repetával jobban érthetővé válnak a rejtett összefüggések, árnyalatok. Igazi élmény volt. Ritka, s talán visszahozhatatlan is.

2011. november 4.

Hétvégi vásárlás: Kaufland, piac. Mert cipekedni jó (lásd Móricz szlogenjét: gyalogolni jó).

Befejezem Zs. Marci naplójának másolását. Utána könyvkötészeti elsősegélyben részesülnek, s a kihullott lapjai is a helyükre kerülnek. Hétfőig könyvprésbe állítom, hogy a restaurálás tartóssá váljon.

A fotósuli utolsó hétvégéje. Á. Gyula tart nekik eligazítást, hogyan készítsék el a vizsgamunkákat tartalmazó portfóliót. Nehezen értik meg a fiatalok, hogy a döntés minden alkotási mozzanatban személyes. A lehetőségekből tudni kell választani, előzetes mérlegelés alapján.

Este a gyerekekkel beszélünk (Anna, Attila). Anna megígéri, hogy elküldi a jelmezes táncmulatságukról készített képeket. Ha nem is a legfelhőtlenebb hangulatban telt számukra az idő, az én szememben ők kiemelkednek a többi, a képen jelen lévők közül.

(95) Az orvos 6 hónap múlva ismét visszahív

2011. november 6.

Miközben az utolsó bejegyzés legutolsó szavait írtam, a számítógép végzetesen felmondta a szolgálatot: melegszik a processzor, pittyeg a hibajelzés, majd mikor túlhevül, kikapcsol. Nem forszírozom, nehogy leégjen az alaplap. Tegnapra ígérte a szerelőm, hogy eljön, de úgy látszik, nem szabadult. A rendszeres munkának ezennel lőttek. Holnap be kell mennem a könyvtárba, ha dolgozni akarok huzamosabb időn át.

2011. november 7.

Szívdokinál reggel 8-kor. Rutinvizsgálatok, az orvos 6 hónap múlva ismét visszahív. Akkor majd egy komolyabb vizsgálatot is kilátásba helyez.

A dokumentációs részlegen egy gép működik, szerencsére szabad. 11-ig dolgozok, majd ragyogó napsütésben hazamegyek. Ilonka rosszul van, epekrízis. Aggódó hangulat.

Estefelé eljön M. Z., a szerelő. Figyeljük, miként következik be a túlhevülés. Nyilvánvaló a hiba, elviszi a gépet, majd kedd estére visszajön vele. Remélem, javítva. Mit tehetek egyebet? Olvasok. Egy-egy rövid blogbejegyzést még megengedek magamnak, kölcsönkért gépen. De a dokumentumok, a fő kéziratok a hiányzó gépen, elérhetetlenül.

Este, villanyfénynél nekilátnak az ablakunk alatti parkoló aszfaltozásának.

(96) Végtelenül kitágul, ugyanakkor kiürül a nappal

2011. november 8.

Tegnap este eljött M. Z.., a szerelő. Magával vitte a gépet, ma estére ígérte, hogy visszahozza. Hirtelen megjön a munkakedvem, amit heveny olvasással tudok csak levezetni. Végtelenül kitágul, ugyanakkor kiürül a nappal. Minden, amit szívesen végeznék, valamilyen módon kapcsolatban áll a számítógéppel.

A dokumentációs könyvtárból 2 könyvvel állítottam haza: a Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma (1974-es kiadás) és Újságíró Almanach (1927). Az első )a Magyarok Világszövetsége ernyője alatt) ragasztani való állapotban, de legalább felhasználom a még maradék csirizt. A másik Kuncz Aladár és Kós Károly közös munkája - tartós kötés, elegáns tipográfia, maradandó dokumentum egy letűnt korról. Különösen tanulságos belőle Benedek Elek visszaemlékezése a XIX. sz. végi sajtóra, illetve Balogh Artur kis jegyzete a nemzeti kisebbségi gondolatról. No meg Guncser Nándor karikatúra sorozata az újságíró életéről, amit az Aranytalicskában kitűnően fel is lehet használni.

Egy rossz ventillátor okozta a géphibát. M.Z. kicserélte ugyan, de eltűnt a hang. Azzal megy el, hogy holnapig gondolkozik, mi lehet a hiba. Szerencsére, mostanában egy feliratos sorozatot nézek, megy az hang nélkül is.

2011. november 9.

Benézek Á. Gyulához, de már nincs bent a hivatalban. Felhívom telefonon, jó utat kívánok neki Budapestig. Holnap nyílik a tárlata a Kolta Galériában. Közben kiderül, a fotósuli vizsgája hétfőn lesz, kihelyezett helyszínen (Lövéte), engem is vinnének. Indulás reggel 8-kor.

Eltelik a nap, de M. Z. nem jelentkezik. Úgy látszik, nincs ötlete a hangkártyát illetően.

Ilonka továbbra is rosszul, holnap úgy is elmegyünk a családorvoshoz. A szomszédok a felső lakásban egész éjjel mulatoznak. Hozzám nem hallatszik el, de Ilonka nem tud tőlük aludni.

2011. november 10.

Daczó Dénestől kapok körlevelet: országos gazdamagazint szerkeszt, az ÚMSZ égisze alatt. Arra buzdít, ha igényt tartok a lapra, az első hónapokban megküldik ingyen. Persze, lássuk csak - bár nem tudom, milyen jövője lehet egy ilyen kiadványnak nálunk, ahol a gazdaproblémák erősen zavarosak.

Orvosnál: januárban visszamegyek hozzá, amikor elfogynak a gyógyszereim. Elégedett az eredményekkel. Ilonkánál eperoham volt, ugyanakkor diszkoszsérv-gyanús. Aprólékos vizsgálatok következnek.

Délután eljön M. Z. Új hangkártyát szerel be, ez úgy néz ki, megfelelő. Annával már zavartalanul beszélünk egy órát, anélkül, hogy lefagyna a készülék.

(97) Úgy tűnik, mintha állatok is, emberek is ugyanazt a nyelvet beszélnék

2011. november 11.

Éjszaka telihold. Átlebegem félig öntudatlanul. Ébren vagyok (azt hiszem) és mégis alszom (konstatálom utólag).

A számítógép egyelőre kitűnően működik. Most, hogy visszanyerte a hangját, rávetem magam a filmekre. Találok egyet (A medve / L'ours), ami teljesen elbűvöl. 1988-ban készült, francia-amerikai koprodukcióban, egy állatregény megfilmesítéseként (James Oliver Curwood: A grizzly király), s a rendező Jean-Jacques Annaud 1989-ben rendezői Cézár-díjat nyert, egy év múlva pedig Oscar-esélyes.

A természetfilmeknek általában nagy a sikerük. De ez valami különleges: úgy tűnik, mintha állatok is, emberek is ugyanazt a nyelvet beszélnék, s a köztük lévő természetes kommunikáció végül teljes megértéshez vezet: mindannyian elfogadjuk e földet úgy, ahogy van, életterünknek. Nem viadalnak, nem üldözésnek, hanem élet és öröm forrásának. Az anyját vesztett kisbocs annyira képes küzdeni az életéért és a szabadságért, hogy végül mindenki a szívébe zárja.

Persze, azt nem hiszem el (bár valahogy rejtélynek tűnik, hogyan sikerült neki) a rendezőnek, hogy mindezt megrendezettség nélkül, a maga természethűségében leste el csak úgy. Igaz, 4 évet dolgozott a 91 perces alkotáson, amelyet azóta is nagy szeretettel néznek világszerte.

Íme néhány adat róla:

A medve

(L' ours)

színes, francia-amerikai kalandfilm, 91 perc, 1988

rendező: Jean-Jacques Annaud

író: James Oliver Curwood

forgatókönyvíró: Gérard Brach

zeneszerző: Philippe Sarde

operatőr: Philippe Rousselot

díszlettervező: Heidi Lüdi, George Dietz, Antony Greengrow, Hans Jürgen Schmelzle

jelmeztervező: Corinne Jorry, Françoise Disle

producer: Claude Berri

társproducer: Pierre Grunstein

látványtervező: Toni Lüdi

produkciós vezető: Leonhard Gmür

vágó: Noëlle Boisson

szereplő(k):

Tchéky Karyo (Tom)

Jack Wallace (Bill)

André Lacombe

Más nincs is mit feljegyeznem erről a napról. Ja, és téli hideg lett...

(98) A 10. csángó napot tartották Csíkszeredában

2011. november 12.

Takarítás, rendteremtés. Odakint téli hideg.

Délután névnapozunk a szomszédban, R. Misit és Jolit köszöntjük föl. Egy sör erejéig kirúgunk a hámból. Kellemesen beszélgetünk virágokról, olvasmányokról, receptekről. Amúgy terméketlen nap.

2011. november 13.

Sikerült befejeznem egy Györffy Kálmán portrét, amivel végül meg vagyok elégedve. Több napi munka van benne, illetve fel kellett kutatnom régebbi dokumentumokat, amelyek összeszedése nem ment könnyen. Ezzel egy nagy kő esett le a szívemről.

Délután a 10. csángó napot tartották Csíkszeredában. Első ízben a megyei tanács gyűléstermében, fajsúlyos vezetők jelenlétében. Az est érdekessége: a Csíkszeredában tanuló csángó fiatalok (mind lányok) irodalmi-zenés összeállítása a csángó folklór és a csángó írók-költők műveiből. Majd beszélgetés jelenlévő csángó szerzőkkel (Nyisztor Tinka, Duma András, Iancu Laura), tanulmányt olvasott föl Halász Péter és egy fiatal debreceni irodalomtörténész, aki úgymond "kanonizálta", vagyis a magyar kultúrába integrálta a csángó irodalom értékeit. (Már éppen ideje volt!) A helyzet komikuma: az illető egyszer volt Erdélyben és még nem járt a Csángóföldön!

Legérdekesebb dolgot Sógor Csaba EP-képviselő mondott, aki ismertette az EP égisze alatt a csángókról összeállitott 3 nyelvű (angol, román, magyar) kötetet, amiből egy passzust idézett: Basescu jelentéséből a kommunizmus bűnei elismeréséről. Benne ez áll:

"Politica de asimilare a regimului comunist a avut consecinţe dramatice şi asupra situaţiei ceangăilor din Moldova, comunitate formată din aproximativ 60 000 de persoane cunoscătoare de limbă maghiară în cadrul romano-catolicilor din judeţele Neamţ şi Bacău. Primele încercări de asimilare forţată a ceangăilor datează din perioada interbelică, Biserica Catolică asumându-şi un rol important în acest proces. Facilitarea pierderii identităţii lingvistice a ceangăilor i-a permis Bisericii Catolice oprirea asimilării acestora în Biserica

Ortodoxă. Ca urmare a acestor politici, ceangăii nu au beneficiat de slujbe religioase şi educaţie în limba maternă.

În cadrul ofensivei împotriva cultelor, PMR s-a folosit de UPM, facilitând înfiinţarea, începând cu 1948, a unei reţele de aproape 40 şcoli cu predare în limba maghiară în regiunile locuite de ceangăi, acestea având menirea să slăbească influenţa Bisericii în cadrul comunităţii. Şcolile au fost închise treptat în perioada 1953-1958. În anii 1970-80, în contextul accelerării procesului de asimilare, ceangăii care s-au declarat maghiari au fost persecutaţi de organele de miliţie şi de Securitate."

E hivatalosnak tekinthető beismerés után ma sem érti az ember, miért köti a politika továbbra is az ebet a karóhoz és miért gond a csángók anyanyelvi miséztetése...

Az előcsarnokban Petrás Mária kerámia- és Ádám Gyula fotókiállítása emelte a hangulatot. Az egyik sarokban Gyula dióhéjban elmesélte a Kolta Galériában nyílt kiállítása kulisszáit. De erről majd interjú készül...

(99) Ilyen esemény után szoktak leülni a szerzők a babérjaikra

2011. november 14.

Reggel 8-kor találka a HMKK-nál. Indulunk Lövétére, a 6. fotósuli abszolváló vizsgáját megtartani. A tanítványok gépkocsijaiban eloszlunk, kb. 4-5 járművel el is indulunk a -1 fokos reggelben. A Hargitán a száraz füveken vastag hóharmat kristálylik.

Hangulatos vizsgaszínhely a lövétei fogadóban. A szeparéban rendezik meg az írásbelit, majd a dolgozatjavítás után a szóbelit. A kettő közti szünetben kb. 34 perces interjút készítek valamennyi tanítvánnyal, a hét végéig valahogy lekörmölöm, és megbeszélem velük, hogy vizsgamunkáikból galériát állítok össze.

Mindenki átmegy, végül a vendéglős jóvoltából vaddisznó pörlöltet ebédelünk, petrezselymes krumplival és savanyúkáposztával. Előtte egy-egy kupica szilvapálinka is jár.

Reggel a postaládában megtaláltam a PoLíSz folyóirat 138. számát, amit honorárium fejében küldött el a szerkesztőség. Benne két versem a Kóválygások a Hyde Parkban-ból. Bágyoni Szabó Pistának köszönhetem...

2011. november 15.

Befejezem JA beszélgetése a dinnyehéjjal c. pszeudoversemet, amelyben inkább József Attila "beszél" verseivel, saját sorsáról, szobráról. Most úgy érzem, keményre sikeredett, jó összeállítás. Ilyen esemény után szoktak leülni a szerzők a babérjaikra - egy ideig.

Levelet kaptam BDK-tól, a Tejmozi szerzőjétől. Minden magyarázat helyett ide másolom:

"Számomra is meglepő módon interjúdat lehozta egy kárpátaljai online hírújság:

http://www.karpatalja.ma/kultura/5307-ujra-felepitett-tejmozi

A vicces az a dologban, hogy a kárpátaljai olvasó nem közvetlenül, hanem réveden és az úmsz révén értesül regényem megjelenéséről. De legalább értesül – nem úgy, mint korábbi 4-5 könyvemről, amelyekről büdös sor sem jelent meg sehol itthon. No, azért itt hozzáteszem, hogy ez is egy csak egy online lap, amelyet egy fiatal irodalmár szerkeszt, aki talán nincs eléggé tisztában a feketebárányságommal. Kíváncsi vagyok, ezek után a nyomtatott lapok legalább a könyv megjelenésér hír adnak-e (egyelőre nem adtak…).

Hát mindenesetre kösz, hogy Kárpátalján is népszerűsítesz…:)

Üdv, bdk"

Végül Anna küldött egy fotót, téli (adventi) virágdíszítményéről. Szép, hangulatos. .

(100) Bújnak egymáshoz a csöndes gépállatok

2011. november 16.

JA persziflázsomhoz ketten szóltak hozzá érdemben: E. Feri ("Méltó!") és K. Feri ("Megrenditő"). Amúgy belesimult abba a sokhangú és sokféle megnyilatkozásba, ami az áthelyezésre ítélt szobor sorsát szeretné megnyugtatóan intézni. Továbbra is hiszek abban, hogy az egy teljesítmény és hogy JA-t csak ő maga mentheti meg...

Nyugtalanítanak félbe hagyott irodalmi terveim. Miért nem lehet egyszerre végighaladni egyetlen úton? A kérdés természetesen szónoki és kizárólag énrám mutat.

2011. november 17.

Ablakunk alatt lassan benépesül az új parkoló. Előbb csak egy-két gépkocsi merészkedett be, ma már akár egy összetartó nyáj, bújnak egymáshoz a csöndes gépállatok. Kezdem elfelejteni az ablak- és bútorremegést, amit egy-egy elhaladó teherautó okozott.

Ma vásároltam egy fél döblecet. Remek sárgát kever ki a természet ennek az igénytelen, alig-édes, magát alig-kellető, mégis szimpatikus földi termésnek. Mert gyümölcsnek nem nevezhető...

(101) Holnap talán jobb lesz az adatátvitel

2011. november 18.

Kezdek meghűlni. Igyekszem propolisszal fertőtleníteni magam, elsősorban a torkom, olykor úgy érzem, sikerülni fog, de napokba telik. Egész nap váltakozó sűrűséggel szipogok.

Felhívott A. Ildikó. Útirajz könyve jelenik meg, jövő héten lesz a bemutató, szeretné, ha más helységekbe is elmenne vele és hogy vezessem le néhány olvasótalálkozóját. Minden további nélkül megtenném, de zavar a turné kimondottan üzleti jellege: el akarja adni a könyvét, hiszen szponzorok pénze fekszik benne. Ezt megértem, de nehezen tudom elképzelni, hogy magam számára ennyire gazsuláljak, hogy pénzzé tegyem valamelyik munkám. Akkor meg másnak miért tenném? Még gondolkozom...

2011. november 19.

Takarítás. De előtte még elmegyünk a helyi termékek e havi vásárára. Elhatározzuk Ilonkával, hogy csak szétnézünk, de amikor éppen öltözünk, telefonál egy zetelaki szűrmeműves, hogy elkészítették a rendelt prémpapucsot (bárány), keressük őket a vásáron. Ettől úgy megjön a kedvünk, hogy a papucs mellé még kerül hidegségi szalonna, szentmihályi kolbász, gyergyói hecserlibogyó és isten tudja, honnan való tepertő...

Nekikezdek egy kuriózumnak igérkező filmet végignézni, de erősen akadozik a letöltés, az első húsz perc után föladom. Német produkció, eredeti címén A fehér maszáj nő, de Afrikai szeretőknek magyarították. Holnap talán jobb lesz az adatátvitel. (Megnézhető e hivatkozásra kattintva.)

Addig itt van néhány alapvető adat és tartalmi kivonat, hátha másnak is fölkelti az érdeklődést.

Afrikai szeretők

(Die Weisse Massai)

színes, magyarul beszélő, német filmdráma, 131 perc, 2005

Dolby Digital

rendező: Hermine Huntgeburth

író: Corinne Hofmann

forgatókönyvíró: Johannes W. Betz

operatőr: Martin Langer

zene: Niki Reiser

producer: Günter Rohrbach

vágó: Eva Schnare

szereplő(k):

Nina Hoss (Carola)

Jacky Ido (Lemalian)

Katja Flint (Elisabeth)

Antonio Prester (Bernardo)

Janek Rieke (Stefan)

Carola (Nina Hoss) éppen hazafelé indulna kenyai nyaralásáról, amikor véletlenül találkozik a szamburu törzshöz tartozó Lemaliannal (Jacky Ido), aki hagyományos harci öltözetével és fegyvereivel igencsak lenyűgöző látványt nyújt az európai nő számára. A rövid találkozásnak fatális következményei lesznek: Carola hirtelen úgy dönt, mégsem utazik vissza Svájcba, hanem Kenyában marad és megkeresi Lemaliant - barátját (Janek Rieke) viszont hazaküldi egyedül.

Az afrikai vadonban egyedül próbálja felkutatni a maszáj harcost, mígnem Maralalban találkozik és összebarátkozik a német Elisabeth-tel (Katja Flint). A városban újra összefut Lemaliannal, s követi őt falujába, Barsaloiba. Carola úgy dönt, végleg hátat fordít régi, svájci életének. Nem kis akadályokat kell leküzdenie ahhoz, hogy alkalmazkodjon az afrikai vadonban uralkodó viszonyokhoz, s új életet teremtsen magának. Ám amiről azt hitte, hogy élete nagy szerelme, az idő múlásával rémálommá változik. Carolának el kell gondolkoznia azon, hogyan mentheti meg magát és kétéves kislányát.

A film alapjául Corinne Hofmann Afrikai szeretők című regénye szolgált, mely négymillió példányban kelt el világszerte. Nem mindennapi szerelmi történet az Afrikai szeretők - a klasszikus romantikus drámák hagyományait is szem előtt tartva, két világ ütköztetéséből egzotikus, szokatlan stílusú film született. (port.hu)

2011. november 20.

Több részletben, végre, délután befejezhettem a filmet. Végig féltem, hogy tanmese-ízű végkifejletbe torkollik. Úgy látszik, a regény megóvta a filmeseket attól, hogy nagyon eltávolodjanak tőle. Sokaknak ajánlom, akik a kultúrák átjárhatóságára esküsznek. Egy az egyben minden más. Két átlagos ember közeledése és összehangolódása is problematikus, hát még akkor, ha az egyik fejébe veszi, hogy mindenáron "megmenti" (értsd: átneveli) a másikat...

(102) A képanyag ügyét félreteszem

2011. november 21.

Tegnap nálam járt B. János. Könyvet kellene szerkesztenem a csikszeredai KALOT-KALÁKA néven ismert egykori népfőiskoláról és hagyományairól. Az anyag kész, részben ő, részben Cs. Péter jóvoltából, a legfontosabb a képanyag kiválasztása hozzá. Baráti felkérésre baráti gesztusként elvállaltam a munkát. Feltételekről nem beszéltünk. Jánost jól ismerem, néprajzos szorgalmát, kitartását becsülöm, a könyvnek tehát jó lenne megadni az esélyt, hogy megjelenhessen. Remény van, a csíkszeredai városvezetés kiadója állítólag vállalkozik rá, ezért minden késedelem nélkül nekilátok. Sajnos, a szedett anyag hiányos, számos dokumentum hibás, nem tartalmaz információt, a digitalizált dokumentumot össze kell állítani. Amíg ezzel foglalkozom (gyakorlatilag egész napom ráment), a képanyag ügyét félreteszem.

2011. november 22.

Szerkesztek. És végre, sikerül elővennem ismét a pályaőri jelentéseket. Ha csikorogva is, de tovább indulok a szerelvénnyel.

Este a Magyar Napló vezetői és költői köre a Székelyföld vendége. Maga a főszerkesztő invitál, ilyenkor illendőnek tartom elmenni, még ha nincs is hozzá kedvem. A zimankós időjárás ellenére ott vagyok. Kapok egy Oláh János kötetet. Régi, de újszülött vagyok hozzá... Lefekvés előtt olvasgatom ezt a magam korabeli költőt (egy évvel fiatalabb) és megállapítom (a találkozó élményeire is alapozva): bizony, nem kevesen írunk elfogadható, figyelemre méltó verseket akár csak e zugában is a földnek.

2011. november 23.

Nagyjából összeállt a könyv, már csak a képek vannak hátra. Az anyag egyenetlen, jobb lenne újra szkennelni, a legtöbb fényképes repró, ilyenkor elvesznek az archív ábrázolás finom részletei. Sikerül harminc valahány képet kiválasztani, de a kör még szűkíthető. Még egyszer le kell ülnöm Jánossal, átvenni valamennyi nyitott problémát.

Este A. Ildikó könyvének bemutatója. Rengetegen voltak, nem jutott időnk beszélgetésre, ezért a választ elodáztam. Majd megkeres, ha valóban szükség lesz a segítségemre.

P. Pétertől kapok egy levelet, amely a 10 legdrágább fotó listáját tartalmazza. Valóságos kuriózum... A 10. helyen D. Medvegyev A tobolszki Kreml c. fotója áll (l. fent), amit tavaly 1 millió 700 ezer dollárért adtak el egy árverésen. Hogy mitől ennyi - de valakinek megérte!

(103) A föld egyszerűen szétesik, már-már molekulákra

2011. november 24.

Mikor nem érek rá leülni összegezni napjaimat, akkor kiszalad alólam a ló és egybeolvadnak a napok. Most éppen kiszámolom, hogy melyik napra esett huszonnegyedike, ha ma már 29-et írunk. Nyilván, csütörtökre. Számolni még tudok. Többre nem emlékszem, tehát: semmi különös.

2011. november 25.

Továbbra is csapadéktalan, száraz őszi idő. Minden csupa por. A föld egyszerűen szétesik, már-már molekulákra. Ha szél támadna, porfelhőket emelne a magasba.

Délután a helybeli Prisma fotóklub 25 éves születésnapja. Összegyűlünk a megyei tanács galériájában. Ünnepi beszédek: az egyik túl rafinált, a másik, a másik baromian egyszerű, mondhatni primitív. Séma ez is, az is. Középen ott az igazság valahol.

2011. november 26.

Takarítás, rendezgetés. A szokásos. A KALOT-könyvvel is babrálok. Tegnap is rendezgettem rajta. Nagyjából kész vagyok, holnap megbeszéljük a szerzővel a képanyagot és a további javításokat.

Levelet kapok Sz. Szabolcstól, hogy szükség van a JA-montázsra, küldjem el vasárnap estig, mert a nemzeti ünnep miatt (dec. 1) hamarabb tördelnek. No lám, az anyag mégis csak kivárta a sorát. Még egyszer átolvasom - továbbra is jónak tartom.

2011. november 27.

B. János nálam. Egy óra alatt végzünk. A kéziratot a jövő héten kikorrigáljuk, majd leadjuk. Mindenben teljes egyetértés.

Ebéd előtt sétálunk egyet az Udvarhely felé vezető úton. Süt a nap és tombol a szél. Átfázva, fáradtan érünk haza. Délután összetörtnek érzem magam, mintha valaki kíméletlenül a karom csontjait gyűrögetné. Este enyhe láz, izzadok, ráz a hideg. Semmihez nincs kedvem. Gubbasztásos állapot. (Mint a madarak...) Kb. másfél éve nem éreztem hasonlót, ilyenkor az Algocalmin fiola segit, lefekvés előtt 1. Átalszom tőle az éjszakát - igaz vad álmokkal, de alszom.

2011. november 28.

Ma nem mozdulok ki. A nap nehezen indul, de egyre jobban erőre kapok. Délután már kutya bajom, a KALOT-könyv véglegesítésén dolgozom. Zsehránszky is telefonál, anyagot kér. Jobb híján eszembe jut a kolozsvári török históriája, azt átigazítom a melléklet céljaira. A blogok többszörösen beigazolódott hasznán elmélkedem...

(104) Már csak a térfigyelő kamerák hiányzanak

2011. november 29.

A KALOT-könyvet átadtam korrektúrára. Jó ütemben halad a munka. Hétfőre akár le is adhatjuk a Csíkszereda kiadónak. Azt hittem, teher lesz napjaimon, de sima feladatnak bizonyult.

2011. november 30.

Délután felszerelték az ablakunk alatti parkolóba állított féltucatnyi lámpaoszlopra a burákat. A nemzeti ünnepre, ha nem is gyújtják meg őket, de formálisan a helyükön vannak.

2011. december 1.

Ismét elővettem egy félbe hagyott verseskönyvet: a SZEMELT verseket. 16 darab után még a tavasszal leálltam és teljesen kiestem a lírai hangulatból, e téren talán csak a fordításaim tartották bennem a lelket. Most, egyik pillanatról a másikra ismét megjött a kedvem. Mintha menetrendem lenne rá: tavaszba és télbe menően működik...

Hirtelen eszembe jutott, hogy Krebsz János egyik regényének digitalizált változatát ígértem a szerzőnek. A munka nagyjából kész, de fotót kerestem a fedőlaphoz. Sokáig ötletem se volt, mi illene a sci-fi-be hajló szatirikus íráshoz. Ma beugrott: Gergely Tamás Fehér csóka c. fotója. Krebsz zseniálisnak tartja a választást - magam ha nem is ekkora szuperlatívusszal, de elégedetten gondolok az eredményre.

2011. december 2.

Ma délben végre bekötötték ablakaink alatt a vadonatúj utcai világítást. A parkoló szinte nappali fényben úszik, már csak a térfigyelő kamerák hiányzanak, hogy minden gyanús mozgás lenyomozható legyen...

Furcsa magyar filmre bukkanok a jútubon. Címe Szaladják István: Madárszabadító, felhő, szél. Egész estét betöltő, csodálatos látványfilm, bár azt mondják, eleinte rövid esszéfilmnek indult. Orosz színészek játsszák a szerepeket és oroszul beszélnek, magyar nyelvterületen feliratozva játsszák. Szellemi töltete Tarkovszkij Rubljovjára emlékezteti az embert (úgy is emlegetik a filmet: a magyar Rubljov), s bár szinte semmiféle kézzelfogható cselekménye nincsen, mélyen áthatja az ember hangulatvilágát. Ritkán látni ennyire tiszta film- és képkompozíciót a mai filmgyártásban, föltétlenül látni kell, amíg valaki rá nem jön, hogy feltöltésével szerzői jogok sérülnek és a portál megszabadul a nem várt bonyodalomtól: törli az állományból. Már nem egy olyan filmmel megjártam, hogy hivatkoztam rá, de mikor később visszatértem volna rá, már csak hűlt helyét találtam.

(105) Egy ilyen nőietlen hangszer is szólhat ám az angyalok nyelvén

2011. december 3.

Takarítás, a szokásos hatásfokkal és lelkesedéssel. Tovább enyhül az idő, eső is kinéz, bár nem bővizű. Mindenki a szárazságról beszél. Egy biztos: a város teli van porral. Gondolom, ez másutt is így van.

A Szemelt versek-ben további előhaladás. Tegnap kiosztották a Prima Primisszima díjakat. Éjfélkor olvastam, hogy a sajtó kategóriában Hesnáé lett a pálma. Gyorsan gratuláltam neki (fészbuk oldalán megindult a köszöntésáradat - van közönsége, nem kevés!) és még egyszer nekiszegeztem: állja-e a szavát?

2011. december 4.

Levelet kaptam Hesnától. Bocsánatot kért a hallgatásért. Zűrös heteire hivatkozott és még két hét haladékot kért, utána áll rendelkezésemre. Hinni szeretném, hogy ezúttal nem marad el az eredmény sem.

2011. december 5.

A helyi művészeti iskola karácsonyi koncertjeinek sorozatát indítja. Ma este egy harsona négyes együttest látnak vendégül. Nincs kedvem elmenni, de azért belehallgatok a jútubon található néhány felvételükbe. Érdekes hangszer a harsona, egyáltalán, a trombita szerű fúvóshangszerek mind. Eszembe jut Andrea unokám, aki szintén trombitán játszik az egyik torontói iskolában. Nem láttam még játszani, csak hallottam felvételét. Most meg felfedezek egy norvég lányt (Tine Thing Helseth) , isteni (bár erősen festett) szőke és angyalian játszik trombitán. Meggyőz róla, hogy egy ilyen nőietlen hangszer is szólhat ám az angyalok nyelvén. De még hogy!

(106) Hajnalban nagy fényesség...

2011. december 6.

Végre sikerült nyélbe ütni egy becsületes interjút Ádám Gyulával. Kb. egy órát beszélgettünk - nagyjából ennyi kell ma már, hogy valakivel kimerítsek egy témát egy újságoldalnyi terjedelemben. Ez esetben az ember maximálisan hasznosítani tudja a szerzett információkat. Az ilyen interjút megírni is könnyebb.

2011. december 7.

Az interjún dolgoztam. Jól ment (talán túlságosan is jól), ezért gyorsan leálltam. Már csak a finis van hátra.

Este fotótárlat a Székelyföldnél. Szentes Zágon artisztikus, puritánságukban is látványos fotói. Évek óta figyelem a fejlődését. Határozott egyéniségével kiemelkedik a mezőnyből. Íme egy fotója Nagyszebenből:

2011. december 8.

Hajnalban nagy fényesség: lehullt az első hó. Mire bekapcsoltam a kamerát, már beindult a forgalom, az utakon latyak, a hó megmaradt dekorációnak.

(107) Kényelmetlenül érzem magam, mintha én tettem volna...

2011. december 8.

A havazás megpezsdítette a várost. Délelőtt a szemközti óvoda udvarán csak úgy cikáztak a gyerekek, látszólag értelmetlen ide-oda futkározásuk végül néhány csenevész télapó-kezdeményt eredményezett. Ahogy kinéz, talán ennyivel maradunk karácsonyig, de minden nap olvadni fog belőle...

Leadtuk a KALOT-könyv kéziratát. Majd értesítenek az eredményről. Benéztem a könyvtárba is, 1936-os Tibetről szóló érdekes munkát kaptam olvasni. Belelapozok: csodálatosan reprózott fotók illusztrálják. Honnan ez a nyomdatechnika?

2011. december 9.

Befejeztem az Ádám-interjút. Néhány megjegyzése volt hozzá, mint ahogy az várható is, még alszom egyet-kettőt rá, s majd csak akkor küldöm tovább.

O. Pista jelezte, hogy az Udvarhelyi Híradóban S. Marci cikket írt rólam. El is küldte fotókópiában. A Jelentések-ről szól, némileg túlmagasztalja a könyvet, velem együtt, amitől kényelmetlenül érzem magam, mintha én tettem volna.

Szokásos heti vásárlás. Kocsonyának valót vásárolunk, és egy negyed döblecet (többek között) - de így is megvan több kiló. Úgy látom, az idén jókorára megnőttek a tökök...

(108) A borbély minden elképzelhető eszközt bevetett

2011. december 10.

A szokásos hétvége, takarítással. Berci barátom krumplit ígért télire, mert neki túl sok van, de még halogatom, hogy elmenjek hozzá. Egyáltalán, olyan halogatós hangulatban vagyok. Sok mindenről tudom, hogy el kellene végeznem, de valahogy nincs rá késztetésem. Halasztok. Aztán vagy elfelejtem, s akkor annyi, vagy nem, és akkor egyszer úgyis csak meglesz...

2011. december 11.

Szinte már a szemközti hegyekről is eltakarodott a hó. Olvadás, majd köd, egészségtelen nyirkosság ereszkedik a völgyre. A mellettünk lévő fűtőház valami kétes fűzfabrikettre kapcsolt, mert úgy füstöl, mint egy gőzhajó. Szellőztetéskor meg elárasztja a lakást a kátrányszagra emlékeztető bűz.

Rég nem voltam borbélynál, ideje megnyiratkoznom. Bár hajam mind kevesebb és kevesebb van. De azért zavar az elszabadult bozont...

Az Ádám-interjút sikeresen leadtam. Következik a Zs. Marcival készített, ami egy kicsit bonyolultabb, de a végére kell járnom még az új év előtt.

2011. december 12.

Karácsonykor mind a két fiunk haza készül. Jó lesz egy kicsit együtt.

A borbély kitett magáért: minden elképzelhető eszközt bevetett, hogy kiérdemelje a borsos díjat (19 lej) és a borravalót (1 lej)

A MEK-től értesítettek: felkerült az állományba Oláh István üvegHARANGJÁTÉK CSÍKBAN c. drámája és a Kölcsönsorok 2004-ben megjelent kötete, a 36 román költő antológiája. Itt az idő, hogy nyomdakésszé tegyem a második kötetet és az új év elején eljuttassam a MEK-hez. Jó két éve dédelgetem ezt a tervet - egy heti munka tulajdonképpen, de halogattam. Most meg eljött az ideje...

Az urszu 2-őn elértem az ezredik bejegyzést. Hogy ne terheljem meg a posztot, nyitottam egy új, "folytatásos" blogot, az urszu 2b-t. Minta egy "ikerházat" építettem volna, belső átjárási lehetőséggel.

2011. december 13.

Ma délelőtt elhoztam krumplit. Kora tavaszig biztosan kitart.

A mai ÚMSZ Kisebbség c. mellékletében megjelent A török aki felfedezte Lakatos Demetert c. összeállításom.

(109) Mikor a legjobban érezzük magunkat, fel kell állni

2011. december 14.

Ilonka születésnapja. kezd hagyománnyá válni, hogy ajándékozás fejében vendégül látjuk egymást egy olyan vendéglőben, ahol jól érezzük magunkat. Városi viszonylatban ez a hely: a Korona. Tulajdonosa vezeti a színházi kávézót is. Csöndes, családias hely a ref. templommal srég vizavi, és finom a sült pisztrángjuk. Most sem hagyjuk ki. Akkora adagokat hoznak ki, alig tudjuk elpusztítani. Csak egy a baj: mikor a legjobban érezzük magunkat, fel kell állni és haza kell menni.

2011. december 15.

Nagyjából inkább csak írtam és olvastam. Norman Mailer A hóhér dala c. regényébe gabalyodtam bele. Capote Hidegvérrel c. dokumentumregényére emlékeztet, témája ugyanaz - egy szokatlan kegyetlenségű bűneset elkövetőjének pálya- és lélekrajza, tökéletes társadalmi keresztmetszet. Végül is, mindketten visszaütnek a már klasszikusnak számító Amerikai tragédiára (T. Dreiser).

2011. december 16.

Korábban indulunk a minden heti vásárlásra, hogy még idejében felérjünk a Vár-térre, a hagyományos székely termékek vásárába. Igaz, 2 napos a rendezvény, de szombaton nem fogunk kimozdulni azért, hogy néhány szál kolbászt, némi tepertőt és szalonnát vásároljunk. A többi - bármilyen magát kínáltató - finomság csak látványnak jó. Szerencsénk van: más években ilyenkor szeles, havas, jeges idő járta. Ma csak plusz 4-5 fok van és viszonylag szélcsend.

2011. december 17.

Takarítás, főzés. Este nagy szélcsapkodással eleredt a hó is, majd elállt. Vastag felhők jönnek-mennek egész nap, megülik a kedvünket is. Számoljuk a napokat a fiúk érkezéséig. Egy hét múlva ilyenkor már együtt leszünk velük.

(110) Szemmel láthatóan is megroskadt betegsége súlya alatt

2011. december 18.

Szél, ritkás havazás, felhők kergetőzése. Ennek ellenére nincs is olyan hideg.

Este adventi hangverseny. A Csíki Kamarazenekar lép fel a ref. templomban, koncertmesterük a Szeredából Budapestre elszármazott Koppándi Jenő hegedűművész. Aki, valahányszor hazahívják, csapot-papot hagy, úgy siet a csapat segítségére. Remekül pergő, másfélórás koncertbe beleadnak apait-anyait. Kár, hogy nem teltek meg a széksorok. Pedig a zene mennyei. Továbbra is csodálom és irigylem a muzsikusokat a kitartásukért - azért, amiből nekem nem volt elég, legalább is zenei téren.

Itthon az esti híradóból megtudjuk: Havel halott. Utolsó hivatalos találkozójáról mutattak felvételt: nemrégiben a Dalai Láma járt nála vendégségben. A volt elnök szemmel láthatóan is megroskadt betegsége súlya alatt, s egy bottal próbálta megtámasztani magát, illetve kimenteni a csontra fogyott arc tétova mosolyával. 75 életéve valósággal ráomlott. Nemzedékünk erőltetett menetben kezd búcsút mondani az evilági színpadnak.

Mielőtt hazaértünk volna, házunk sarkánál, a fal és a villanyoszlop közötti szűk résben magam korabeli férfit látunk heverni a földön. Lába mozog, mint a gombostűre felszúrt bogárnak, fejét időnként felemeli, majd összecsuklik. Ilonka odalép: mi a probléma? (Hátha rosszul lett...)

Nincs semmi baj - jön a válasz -, kissé kidőltem... Majd összeszedem magam...

Hirtelen magamat látom ott a fagyos földön. Miért? Hiszen velem is megtörténhet!...

Mikor felérünk, szorongva lenézünk az erkélyről: az úriember már felszívódott az éjszakában. Nocsak!

(112) Ha kinyitom a szemem, azt hiszem: hasad a hajnal

2011. december 19.

Egyre kevesebbet alszom. Következik a téli napforduló. Az éjszaka közepén megébredek és verssorok motoszkálnak a fejemben. Aztán két visszakérődzött sor között visszaalszom, mert egy csomó zavaros álom emlékével kelek fel.

A házunk előtt felszerelt utcai lámpák is olyan fényességet árasztanak, hogy ha kinyitom a szemem, azt hiszem: hasad a hajnal.

Elindulunk karácsonyi vásárlásra, aztán minden apró marhaságot megveszünk, ami a szemünk elé kerül: persze, nem kerül annyiba, hogy azt mondhatnánk, szórjuk a pénzt. Egy-egy csinos csésze, pár doboz díszgyufa, szemnek tetsző csecsebecse - ha holnap eldobom, egy napig akkor is örömet szerzet. Manapság az is számít, gondolom...

2011. december 20.

Ismét lehullt a hó. Az utcán megállít F. Pista: kutyás regényének bemutatója lesz este a Székelyföldnél. Nincs gyerekük, örökbefogadtak egy pulit, aztán úgy megszerették, hogy Pista révén most az irodalomba is bevonult. Mivel nyomtatott meghívót is kaptam, természetes, hogy elmegyek. A Székelyföldnél ünnepi, családias hangulat. Újévig ezek az utolsó nyilvános rendezvények. Még holnap lesz egy a HMKK-nál, ifj. Potozky László novelláskötetét saját hazájában is bemutatják...

2011. december 21.

Az óvoda udvarán megjelent három idomtalan hóember. Hó-testükön csak úgy feketéllnek-rozsdállnak a hó alá került száraz falevelek. Délutánra a háromból már csak másfél marad. Valószínű, egy kiadós hócsatában kótyavetyélték el a gyerekek.

Egyre több üdvözlet fut be. Lassan nekem is illik megmozdulni. Nehezen veszem rá magamat, hogy keressek egy megfelelő képet. Pedig tele a gépem fotóval, elég ha 5 percig turkálok benne. Úgy is történik: ezúttal H. Zsolt barátom jó pár éves alkotását találom a legbeszédesebbnek. Máris megy a világba, szanaszét - egyelőre azoknak, akik már elküldték a magukét.

Meghalt Lőrinczi László. Négy évvel volt fiatalabb apámnál. Utolsó éveit Szardiniában élte le, olasz felesége oldalán. Előtte Bukarestben élt és szerkesztett. Kellemes, elegáns jelenség volt. Idős korára kezdtek megeredni írásművészetének csatornái. Könyvei nagyrésze saját költségén jelent meg, az utóbbi években a Polis volt a "házi" kiadója.

(113) Leugrott a gyűjtőtóba, amiben éppen nem volt víz

2011. december 22.

Ahogy jönnek innen-onnan az üdvözletek, úgy küldöm én is a viszontválaszt. 24-ikéig ez lesz az úzus, aztán szombaton délelőtt veszem a címtáramban szereplő többit és ők is megkapják az égbe kiáltó sirály üzenetét.

Nagyjából ki sem mozdulunk a lakásból, az ünnepi menühöz készítjük a dolgokat. Rendre annyi kaja lesz, hogy egy hétig élhetünk belőle, akár négyesben is. Este beszélünk Annával, náluk is napirenden a készülődés, mézeskalácsházat építenek-díszítenek a leányok. Igértek képeket a végeredményről.

2011. december 23.

A délelőtt vásárlásokkal telik. Jócskán megtelepedett a hideg a völgyben. Délután porszívózok, Ilonka húst süt a konyhában és levest főz. Közben a fiúk jelzik, amikor elindultak az állomásra. Attila azt is tudtul adja, mikor indul a vonat.

Estefelé telefonál B. Endre volt osztálytársam (Simontornya). Jó viszonyban vagyunk, csak nagyon messze került, rég nem láttuk egymást (Bukarestben évekig tartott vele a kapcsolat). A jókívánságok után elmondja: Cs. Endre, ugyancsak volt kolléga, többszörösen elvált, minden vagyonát eltékozolt ember fogta magát és az általa épített viztározó tetejéről leugrott a gyűjtőtóba, amiben éppen nem volt víz. Természetesen (?) szörnyethalt. Előtte fűtől-fától kért kölcsön, fenyegetőzve, hogy ha nem kap, akkor öngyilkos lesz. Most mindazok, akikhez fordult és nem adtak neki (senki sem adott), enyhén szólva kellemetlenül érzik magukat...

Sz. Szabolcs írt, hogy szilveszteri mellékletbe szánja az Ádám-interjút, és még kért mellé év végi olvasmány-anyagot. Kis gondolkodás után elküldtem neki a Fregoly-szöveget a hasbeszélés művészetéről.

2011. december 24.

Fél óra késéssel, roppant hidegben, befutott a Corona. Jó hosszú szerelvényt küldtek az ünnepre való tekintettel, az emberek izgatottan rohangáltak ide-oda, keresték egymást. A fiúkkal haza, majd közös reggeli. Délelőtt kószálunk a városban, délután szieszta és kirakjuk az ajándékokat egy fenyőkoszorú mellé. Recesszió ide-oda, még mindig gazdag az angyaljárás. Attilával ketten vörösbort szopogatunk, majd közös filmnézés. Éjszaka Annáéktól megjönnek a képek: rajtuk a két lány és a mézeskalácsház. Két szép unoka...

(114) Az etnikai probléma világszerte kezd előtérbe nyomulni

2011. december 25.

Hangulatos volt a karácsonyeste. A jó benne, hogy nem volt megrendezett. És az ajándékokkal mégis csak megtelt egy kredenc teteje. A fiúk kényelmes takarót kaptak (egyebek mellett), mi egy rakás csokoládét és néhány nagyon jó DVD-t, mozizás céljából. Köztük Eastwood Gran Torinó-ja, amit rögtön meg is néztünk. Nagyszerű alakítás, rendezés, témaválasztás. Az etnikai probléma világszerte kezd előtérbe nyomulni - érthető módon, hiszen mostanig inkább a szőnyeg alá seperték...

Ilonka templomban, mi, fiúk sétálunk egyet a zimankós városban. Az egyetlen forgalmas helyek: a templomok...

2011. december 26.

Furcsa hétfő: mintha csak a vasárnap kópiája lenne. Az utcákon - a templomba járókat leszámítva - alig van mozgás. Mindenféle jó falat kerül az asztalra, de azért mértékletesek maradunk. Italból is inkább egy-egy üveg jó olasz vörösbornál maradunk - Attilával ketten osztozunk az áldásain.

2011. december 27.

Az első búcsúzkodós nap. Attila csomagol, utolsó látogatásait intézi. Vásárolni mennek Ilonkával, én itthon maradok. Igyekszem a nálam lévő könyvtári könyvekkel végezni, hogy még holnap visszavihessem őket. Nem akarok adóssággal átlépni az új évbe. Ez érvényes a felvett anyagokra is - ami azt jelenti, hogy holnap nekikezdek a Zs. Marci-féle riportnak. Amúgy is égetően aktuális lett: a város utolsó idei tanácsülésén ismét előkerült a moziépület ügye. És nem lehet tudni, hogy mire megy ki a játék...

Este testületileg kikísérjük Attilát a Coronához. Hamarabb bejön a vonat, van idő búcsúzkodni.

(115) Ki is húzom magamat menten

2011. december 28.

Úgy fogy az idő, mint fűtetlen szobában a meleg levegő. Annáék írnak, hogy a beszélgetésre megfelelőbb lenne a péntek. Természetesen, beleegyezünk. Már megvan a technikánk az ilyen rugalmas egyeztetéshez.

Nyomasztanak a szellemi adósságok. Tudatom nem tudom mely zugából előbukkant Bazsó Zsiga. Előbb csak az emléke, majd a kisregény és a róla szóló megemlékezés is, amit félbe-szerbe hagytam az íróasztalon és a számítógépben. Ha pedig ezzel foglalkozom, akkor hanyagolom a többit. Kutyaszorító...

Végigjárom a könyvtár valamennyi részlegét. Itt is rábukkanok valamire, ott is frissítem a kikölcsönzöttek listáját. Olyan erdélyi költőkre bukkanok, akikről még csak nem is hallottam. Ám lássuk, mennyit érnek annyi évtized után.

2011. december 29.

Á. Gyula ragyogó betlehemes képsorral jött meg Moldvából. Már harmadszor ruccan át csobotfalvi betlehemesekkel, s mikor már-már azt hinné a témáról, hogy lerágott csont, kiderül, hogy minden kirándulás új szépségeket tartogat. Az utolsó pillanatban veszem észre, hogy a képeket Korniss Péternek és nekem ajánlotta, nagy tisztelettel. Ki is húzom magamat menten...

Szilveszter előtt még sort kell kerítenem egy takarításra. Azt hiszem, annak szombat lesz a napja.

2011. december 30.

Bevásárlások szilveszterre. A Kaufland előtt alig vannak már bevásárló szekerek. De a pénztárakból valamennyi működik, meglepően gyors a kiszolgálás.

Elkészülök a Bazsó-összeállítással. Ezzel nagy kő esett le a szívemről. Viszont egy helyben topogok ami a pályaőrséget és Zs. Marci riportját illeti. Vigasztalásképpen megjelenik az Á. Gyula interjú a Színképben. A külső valóság mindig szebbnek látszik a belsőnél, ami a mulasztásokat is számon tartja.

(116) Már csak a riport van hátra...

2011. december 31.

Az év utolsó napja. Egyúttal a hété is. Nagy nehezen ráveszem magam, hogy végigporszívózzam a lakást. Nagy szünetekkel. Délig el is készülök vele.

Ebéd után, még világosban, járunk egyet a városban. Minden kihalt. Utcákon alig ődöng néhány ember, az úttesten több mint gyér forgalom - máris teljében lenne a szilveszter?

Vacsorázunk, filmet nézünk, éjfélig beszélgetünk, olvasgatunk. Éjfélkor telefonál Attila. Egy óra után lefekszünk, én még olvasok hajnali háromig.