* Cseke Gábor: A Strada Bravilortól a Vígszínház utcáig és vissza

Azóta emberöltőnyi idő telt el. 2009-ben szántam el magamat arra, hogy a megőrzött és költözéskor jól elraktározott levelezést elővegyem és testvéreim kedvéért digitalizáljam. A beolvasás gépies művelete közben alkalmam volt újra belemélyedni egy-egy levél részleteibe, s egyre jobban meggyőződtem arról, hogy a Kolozsvár és Budapest között kezdetben rapszodikus, később már szinte mindennapossá váló levélváltásból kirajzolódjon az egymástól szigorú határral elválasztott szerelmesek mindennapi élete, vívódásaikkal, terveikkel és tapasztalataikkal egyetemben. E kétszemélyes, átélt családi történelem annál izgalmasabb, mert a kérdéses esztendőkben a világ sorsát és a világháború felé sodródását meghatározó olyan események percepciójára, értelmezésére világít, amire csak most, a levelezés tanulmányozása után döbbentem rá magam is igazán.

Szüleink, ha meséltek is a "régvolt" időkről és dolgaikról, nem akarták túlterhelni, befolyásolni tudati formálódásunkat, amelyre így jórészt az új világ oktatási és nevelési rendszere nyomta rá a bélyegét. A történelmi eseményeket, a háború viszontagságait mindenek előtt az iskolai történelemórákból, majd a sajtóból, a propaganda hivatalos állásfoglalásaiból tudtuk meg és szűrtük le és nagyon sok időnek kellett eltelnie, amíg az előttünk lassan megnyíló lehetőségek olyan szellemi táplálékra is rányitották a szemünket, ami valamikor tilosként, kártékonyként, ellenségesként tiltó homályban maradt.

Ezek a levelek természetes módon vallanak az akkori hétköznapokról, eseményekről. Nincs bennük semmilyen manipulatív szándék, hiszen íróiknak nem az volt a céljuk, hogy mindenáron megörökítsék a múltat, hanem hogy az események rögzítésével jelezzék egymásnak kapcsolatuk, bontakozó érzelmeik távlatait és esélyeit. Az információk értelmezését nagyban megkönnyítette az a tény, hogy leendő édesanyám, Füzessy Erzsébet és családja levelezésük kezdete előtt pár évvel még kolozsvári lakosok voltak, apámmal, Cseke Vilmossal ugyanarra az egyetemre és ugyanarra az évfolyamra jártak - mindketten matematikát hallgattak -, majd a Füzessy család Budapestre költözése után úgy hozta az élet, hogy ez a valamikori kollegiálisnak indult kapcsolat a távolság dacára hirtelen kiújult és viszonylag hamar felértékelődött. A Kolozsvárról távozott leányzónak tehát nem kellett külön magyarázat ahhoz, hogy megértse az elszakított Erdélyben élők sajátos helyzetét, a kommunikáció egyenlő eséllyel zajlott a két fiatal között.

A továbbiakban azon leszek, hogy lehetőleg minél nagyobb olvasóközönség számára hasznossá tegyem a szerelmi levelezés mélyrétegeiben meghúzódó korrajzot és eseménykrónikáját.

*

A regény korábbi, itt olvasható első szövegváltozatát töröltem, a javított, kiegészített és átszerkesztett forma külön honlapon található. Címe:

a strada bravilorból a vígszínház utcába és retúr

EGY HÁZASSÁG REGÉNYE - LEVELEKBEN ELBESZÉLVE