* Cseke Gábor: Éppen...

Játéknak indul, s talán most kezd "komolyra" fordulni, hogy fölfedeztem benne a kimeríthetetlen lehetőségeket egy játékos ciklushoz. Csak semmi merevség, teljes spontaneitás. Egyenesen a gépbe írom, előzetes megfontolás mellőzésével! Címeket sem adok, egy-egy darab címe mindig éppen-nel kezdődik...

Éppen kinéztem az ablakon…

az ablak alatt megy egy

fekete kutya

és egy fekete lány

a kutya lesunyt fejjel üget

szimatolva keresgél

a lány csupa szomorúság

Éppen benéztem egy ablakon…

…nagy plazmatévé szórta szineit

krőzusi bőséggel s a hangsávon

csak úgy harsogott a dús melódia

egy férfi hajolt ki az esti sötétben

felizzott cigarettája szivta szivta

arca belevöröslött éjszakámba

de nem én voltam

35 éve cigi – nuku

Éppen befordultam az utcasarkon…

… s azt se tudtam mondani: pardon,

hirtelen összeütköztem Irénnel

akár egy jéghegy egy szirénnel

óvatlanul jött nyilván

fagylaltot nyalván

(a többi elképzelendő)

Éppen beléptem az ajtón…

… s irdatlan csörömpöléssel

egy korondi váza levetette magát

a konyhában a szegről

amelyen lógott –

megállt bennem az ütő –

a csörömpölést még ma is hallom

de hol vannak a váza

cserepei?

Éppen a Fellegvárra néztem…

…amikor Gagarin átszáguldott az égbolton

de akkor én még nem tudtam róla

nekem a házunk fölötti domb is

elég magas volt ahhoz

hogy felnézzek rá

világűr után sóvárgó

tisztelettel

Éppen egy kis melegre vágytam...

…s a napfény, ím, csodaként megjelent –

vajon másnak is ennyire hiányzott

az elsinkófált téli kegyelem?

Mosolya mögül rám se nézett –

az idő siklik így tova –

mi nézünk utána rendületlen,

mintha nem látnánk többé soha

Éppen a hajnali temetőhöz értem...

...amikor rám köszönt egy madár:

ptyici, ptyici - harsogta oroszosan

mintha csak dicsekedett volna hogy ő a madarak

családjához tartozik

madarak, madarak - fordítottam le magamnak

fecsegését pedig lehet

hogy csak azt mondta volna: pici vagyok,

isten teremtménye -

s bizony mondom, öklömnyi se volt...

Éppen filmeztek amikor…

…a buszmegállóba értem

mű-utasok várták

a mű-kocsit

ennyi kellett a jelenésben

valahogy túl vidám volt a társaság

nem bűzlöttek nem

tolakodtak

megfizették őket hát ácsorognak

várnak ha kell

nem úgy átellenben az ellenkező irányba tartó

várakozók:

anyázva már egymás lábát taposták

Éppen a legjobb versemet írtam…

…gondolatban amikor elütött egy autó.

Nem akart nekem jönni, de megtette.

Hát rosszul tette!

Három szava már megvolt a versnek,

amiből csak kettőt sikerült felidézni

azóta hogy itt fekszem az intenzíven

“az élet” ez volt az első kettő

s miközben nézem hogy cseppen csöndesen a vér a fejem

fölé aggatott üvegből csövön át ereimbe

próbálom harmadik szavamat is visszaszerezni…