* Cseke Gábor: Éppen...
Játéknak indul, s talán most kezd "komolyra" fordulni, hogy fölfedeztem benne a kimeríthetetlen lehetőségeket egy játékos ciklushoz. Csak semmi merevség, teljes spontaneitás. Egyenesen a gépbe írom, előzetes megfontolás mellőzésével! Címeket sem adok, egy-egy darab címe mindig éppen-nel kezdődik...
Éppen kinéztem az ablakon…
az ablak alatt megy egy
fekete kutya
és egy fekete lány
a kutya lesunyt fejjel üget
szimatolva keresgél
a lány csupa szomorúság
Éppen benéztem egy ablakon…
…nagy plazmatévé szórta szineit
krőzusi bőséggel s a hangsávon
csak úgy harsogott a dús melódia
egy férfi hajolt ki az esti sötétben
felizzott cigarettája szivta szivta
arca belevöröslött éjszakámba
de nem én voltam
35 éve cigi – nuku
Éppen befordultam az utcasarkon…
… s azt se tudtam mondani: pardon,
hirtelen összeütköztem Irénnel
akár egy jéghegy egy szirénnel
óvatlanul jött nyilván
fagylaltot nyalván
(a többi elképzelendő)
Éppen beléptem az ajtón…
… s irdatlan csörömpöléssel
egy korondi váza levetette magát
a konyhában a szegről
amelyen lógott –
megállt bennem az ütő –
a csörömpölést még ma is hallom
de hol vannak a váza
cserepei?
Éppen a Fellegvárra néztem…
…amikor Gagarin átszáguldott az égbolton
de akkor én még nem tudtam róla
nekem a házunk fölötti domb is
elég magas volt ahhoz
hogy felnézzek rá
világűr után sóvárgó
tisztelettel
Éppen egy kis melegre vágytam...
…s a napfény, ím, csodaként megjelent –
vajon másnak is ennyire hiányzott
az elsinkófált téli kegyelem?
Mosolya mögül rám se nézett –
az idő siklik így tova –
mi nézünk utána rendületlen,
mintha nem látnánk többé soha
Éppen a hajnali temetőhöz értem...
...amikor rám köszönt egy madár:
ptyici, ptyici - harsogta oroszosan
mintha csak dicsekedett volna hogy ő a madarak
családjához tartozik
madarak, madarak - fordítottam le magamnak
fecsegését pedig lehet
hogy csak azt mondta volna: pici vagyok,
isten teremtménye -
s bizony mondom, öklömnyi se volt...
Éppen filmeztek amikor…
…a buszmegállóba értem
mű-utasok várták
a mű-kocsit
ennyi kellett a jelenésben
valahogy túl vidám volt a társaság
nem bűzlöttek nem
tolakodtak
megfizették őket hát ácsorognak
várnak ha kell
nem úgy átellenben az ellenkező irányba tartó
várakozók:
anyázva már egymás lábát taposták
Éppen a legjobb versemet írtam…
…gondolatban amikor elütött egy autó.
Nem akart nekem jönni, de megtette.
Hát rosszul tette!
Három szava már megvolt a versnek,
amiből csak kettőt sikerült felidézni
azóta hogy itt fekszem az intenzíven
“az élet” ez volt az első kettő
s miközben nézem hogy cseppen csöndesen a vér a fejem
fölé aggatott üvegből csövön át ereimbe
próbálom harmadik szavamat is visszaszerezni…