kopogó szemekkel kutat át minden polcot már megint nem tudja összerakni a napot
elgurultak azok az átkozott darabok mint a könnycseppek amik régen olyan könnyen
előbuktak vagy mint az utolsó százas ott a szekrény mögötti zugban mit nincs ereje
már előkotorni hisz a szíve egyre veszettebbül ugrál üres gyomra megint görcsbe fáj'
ahogy a szobára települ a köd a betűk is összemosódnak a falak meg dűlnek-borulnak
támasztaná de súlyosan hajlik rá a nincsen törött darabjaiból hiábavalóságnak látszik
kirakni a napi mindent az örömmel-lelt utolsó filterből összedobott teát szürcsöli
élvezni kellene gondolja míg agyában zakatol hogy megint csak vegetál mint pók
a falon és kesereg a sarokban tovább a holnapon de mégis hogy rakja majd ki a napot
ha ismét elgurultak azok az átkozott darabok
2011.03.26.
Zsefy zsanett
Chang Ming - Lee Hyun