Geisz László - venyige - emlékére
ha elmegyünk
díszsortűz nem robban bele a tájba
s a déli harangszó sem értünk szól
orgonasípok dallamára
tán halkan mormol imát az olvasó
földi létünk tüze és virága
egymás mellett megfér csendesen
egyik a hév, másik a szelíd alázat
az utolsó egy tűzvirág
mibe halni nem akar
de mégis kénytelen
2011.02.19.
Zsefy Zsanett
***
Átirata:
ha elmegyünk
díszsortűz nem robban bele a tájba
a déli harangszó sem értünk szól
orgonasípok dallamára
tán halkan mormol imát az olvasó
földi létünk tüze és virága
egymás mellett megfér csendesen
egyik hév
másik szelíd alázat
a költő tudja mikor melyik legyen
az utolsó tűzvirág
szirmain nem verssor éled
a kijátszhatatlan másvilág lángja az
mi porhüvelyt sem hagy
e hálátlan földi létnek
de ha Költő vagy
az utókornak termőföld maradsz
2011.02.19.-2012.01.24.
Zsefy Zsanett