Embedded Files
Eredeti verzió: Játszom címen oldalsávról nyitható..
Hányszor kívántam, hogy ne legyek,
ó, hányszor szaladt ki a számon.
Gondoltam akkor nem szenvedek,
jobb elhagyni mesevilágom.
Haltam volna úgy, mint a hegyek,
büszkén, lávafolyamot húzva.
Emelt fővel tűrve sebhelyet,
és nem jajongva, kúszva-csúszva.
Lehet csak játszom, hogy élek én,
hogy könnyebbnek tűnjön itt minden.
Barátot, nőt, ahogy szeretnél,
hogy a nevetés is a kincsem.
Munkámba örömmel merülőt,
anyák közt mindig elöl állót.
Az ámulóknak lenyűgözőt,
míg elmúlás sző körém hálót.
Az utca, a ház, a felhő is
festett kép, csalón csalogatnak.
Hamis világ 'mi, ha felnő, kincs,
de ezért hazudjak magamnak?
Hisz tudom jól, nem az élet rossz,
csak a szikra hunyt ki a szélben.
Számomra jót már biz' rég nem oszt,
félek, én is végleg kiégek.
2011.03.24.-04.06.
Zsefy zsanett
Page updated
Google Sites
Report abuse