és akkor a sötétség...
..de előtte mély csend ült a tájra.
Ablakodra kenődött az ég.
Elaludt csillagos lámpása.
Ahogy kezedből kiesett a toll,
hangosabbá vált a lüktető vér is.
Karcos csobogással vájt utat füledben.
Néma szünetjel.
Szemetesedben papírba-gyűrt fétis.
Üres lett a csend.
Nem töltötte be mások veled-hallgatása.
Csak a sötétség lépett feléd egyet..
de még nélküled fordult át a másik,
lehet szebb világba.
2011.06.03.
Zsefy Zsanett