Ma köszöntenélek...
Október tizenharmadika..
Másnak babonából félsz ez a nap.
Nekem a szép emlékek emeltek
kalapot ismét, amikor felvirradt.
Most kicsit más minden.
Pedig gondolok mindig rád.
Ez mégis a te napod,
ha hervad is odakinn a virág.
A Nap üzenetet küldött.
Sugaraival bűvöl az árnyékvilág:
ez a kis nyaláb gyermekkorom kacagása,
a másik már egy kamaszlány.
Duzzogó arcvonása pírt marasztal
még most is rám.
A harmadik egy anyai szív,
mit unokákkal öleltél magadhoz,
s hogy' őrizted velük a reményt,
talán látod felnőni őket egykor..
Mert úgy lett, nemhiába kérted,
áldott legyen érte az ég!
Most én remélem, hogy megtalál végre
felhőkre karcolt jelem, a fény.
Ma gyertyafénnyel idézlek téged.
Nézem mosolyod gyűrött fényképeken,
s veled égek tovább a lángban,
egy pillantásban,
mit retinám örökre befogadott.
Ma köszöntenélek.
De csak gyertya éghet.
Az ajtót résnyire mégis nyitva hagyom..
2010.10.13.
Zsefy Zsanett