kicsit Petőfisen...
Szeretnélek, ha tudnálak,
ha nem lenne benned bánat,
hogyha néha megbotolva
mosolyt csalnál az arcokra.
Vagy, ha olykor hancúroznál,
kedvemet át másnak adnád,
szürke napból fényt csiholnál,
mindenhova belopóznál.
Szeretnének lehet sokan,
ha elhagynám régi utam:
bánat-szőtte életemet,
tiszavirág verseimet.
2010.04.11.
Zsefy Zsanett