tinibáj
A Simonyi úton hajolt rá az este,
egyszerűen, csendben,
szinte szeretgetve.
Tini szíve ismét megvadult,
ahogy a Hold ezüstje hajába túrt.
Pimasz árnyak a fák mögül
lesték a testét emberül.
A szoknya ránca combra simult,
nem férfi kéztől, szemtől pirult.
A Pálma felől régi slágerek
kúsztak végig enyhülő flaszteren.
Öreg hársak járdaszegélyen
bólogattak bölcsen,
szótlan szerényen.
A fodros ég még nem szakadt,
felhőcsipkéje 'mit kell, takart,
de a lányos hév, s a szende báj
így is elbűvölte az éjszakát.
2010.07.24.
Zsefy Zsanett