Ronggyá kopott már az idő köröttem,
hiába keresnék új dimenziót.
A körbejárható világban élek,
lelkem még nem hagyta el a valót.
Vihar tépte álomfoszlány az élet,
néha bekandikál vendégként a jó,
de a rőt fényben reményét veszíti,
és marad minden csak illúzió.
Emberek kábán karolnak egymásba,
míg a fékevesztett sáros áradat
gátlástalanul sodorja mocsokba,
a tegnapba kapaszkodó sorsokat.
Üres tekintetek szegeződnek az égre,
nem elég az ima! Itt már semmi sem segít.
Itt, ahol a lángelmék megvalósult álmát
a veszett idő agyaggal múltnak beterít'.
Mert emlék lesz egyszer ez a hely is,
ahol most romba dőlt otthonod,
hol régészek ezredév múltával
kaparhatják ki utolsó nyomod.
2010.06.22.
Zsefy Zsanett
Ronggyá kopott már az idő köröttem,
hiába keresnék új dimenziót.
A körbejárható világban élek,
lelkem még nem hagyta el a valót.
Vihar tépte álomfoszlány az élet,
néha bekandikál vendégként a jó,
de a rőt fényben reményét veszíti,
és marad minden csak illúzió.
Emberek kábán karolnak egymásba,
míg a fékevesztett sáros áradat
gátlástalanul sodorja mocsokba,
a tegnapba kapaszkodó sorsokat.
Üres tekintetek szegeződnek az égre,
nem elég az ima! Itt már semmi sem segít.
Itt, ahol a lángelmék megvalósult álmát
a veszett idő agyaggal múltnak beterít'.
Mert emlék lesz majd egyszer ez a hely is,
ahol most romba dőlt féltett otthonod,
ahol régészek ezredév múltával
kaparhatják ki az utolsó nyomod.
2010.06.22.
Zsefy Zsanett