Karinthy Gábor:   Bánat

Az ég oly mély és enyhekék

s fáradt szemem lebágyad.

Ti úgy hívjátok: renyheség,

én úgy hívom, hogy: bánat.

Hogy mi a bánat? Kósza tűz.

A lélek lila lángja.

Derengő, csendes. lenge, szűz.

A vágyak ispilángja.

Hogy mi a bánat? Egy hajó

a remény holt vizében.

A vert hab hangja elhaló,

mint sóhaj süket éjen.

Az ég oly mély és enyhekék

s fáradt szemem lebágyad.

Ti úgy hívjátok: renyheség,

Én úgy hívom, hogy: bánat.