Ha jő az alkony, szél suhan, parton
játszik, mint hárfán. Zenél.
Kontyot tűz nyárra, ligetre, hársra,
a Holdfény fest szerelmet körénk.
Átcsókolt percek, ezüstbe feslett
rongyaiba túr kezem.
Ujjaid hegye, holt kottafejek,
sem dúdol már l'amourt nekem.
Suhanó árnyak, már alig fájnak,
pilleként, ha ér az éj.
Keresem félve, gyönyörünk képe
csillog-e ég peremén.
Míg angyali szárnyak lehulltak, s lágyan
hozzánk ért a pillanat,
kezedbe tettem, piheként ellebbent..
most rejtőzik pillám alatt.
2011.01.18.
Zsefy Zsanett