Párnádba bújt a szó,
- amolyan biztató -.
Odakint fény szitált,
kertedbe csillag szállt.
Hajadba túrt a hold,
sarlóján hintaló.
Fakó a képzelet',
ha nem érzékeled.
Hát voltál-e mondd gyerek,
boldog gyerek..?
A parton hársfasor
szelíden átkarol.
Hozzád indul a szó,
lelkeden elnyúló.
Amíg megérkezem,
magadtól kérdezed:
Voltál-e mondd gyerek,
boldog gyerek..?
Megjöttem, élj velem!
(Csak) hangodban vétkezem.
Sátrat húz ránk az éj,
nem zargat lámpafény.
Feketét ölt a csend,
kezeden elpihen,
de akár a pillangó
szárnyal a biztató:
Lehetsz Te még gyerek,
boldog gyerek!
dátum: szerda, december 15, 2010