In Memoriam - rímtelen
még úgy üldögéltem volna melletted
meghagyva a napot érintetlen
amíg letanyáznak kicsit a sorok
mint öreg nénék a rozzant kispadon
hallgatnak bele a pergő ködbe
hisz földi örömökre hiába vágynak
magukba némulva várnak a halálra
kicsit hessegetik kicsit még húzzák
rögös takaróját arrébb-arrébb tolják
lélekharanggal ha indulnak útra
csontszínű örököt hagyva ránk koloncnak
mikor lázrózsát hintett ágyadra a szél
anyád összeszedte valamikor rég
most belém hasított a tehetetlen harag
ahogy mennybe simultál szótlan-magad
még úgy üldögéltem volna melletted
meghagyva a napot érintetlen
de már szárazan peregnek a szavak
őszi avar zörög így haló lombok alatt
hideg lett a szó megdermedt a száj
minden sorod a múltból muzsikál
2011.02.05.
Zsefy Zsanett