In Memoriam - rímtelen

még úgy üldögéltem volna melletted

meghagyva a napot érintetlen

amíg letanyáznak kicsit a sorok

mint öreg nénék a rozzant kispadon

hallgatnak bele a pergő ködbe

hisz földi örömökre hiába vágynak

magukba némulva várnak a halálra

kicsit hessegetik kicsit még húzzák

rögös takaróját arrébb-arrébb tolják

lélekharanggal ha indulnak útra

csontszínű örököt hagyva ránk koloncnak

mikor lázrózsát hintett ágyadra a szél

anyád összeszedte valamikor rég

most belém hasított a tehetetlen harag

ahogy mennybe simultál szótlan-magad

még úgy üldögéltem volna melletted

meghagyva a napot érintetlen

de már szárazan peregnek a szavak

őszi avar zörög így haló lombok alatt

hideg lett a szó megdermedt a száj

minden sorod a múltból muzsikál

2011.02.05.

Zsefy Zsanett