A kékszemű lány
Tegnapi útam meggyötört
s gyötör még eleget csunyán:
két édes, drága szem megölt,
megölt egy kékszemű leány.
Nem lánggyűrűs aranyhaja,
harmatos rózsaajka se,
nem is hókeble az oka –
hanem gyönyörű, kék szeme!
Szó, hang, mosoly: édes pokol;
elbűvölt, nem tudom, mivel;
gyilkos-örök sebet ütött
belém, szép kék szemeivel.
De, szó, megállj, várj még, halál,
tán hozzám hajlik a kegye;
ha nem, tudom, hogy gyilkosom
lesz az az édes kék szeme!
Szabó Lőrinc fordítása
Ha mennél hideg szélben
/Oh wert thou in the cauld blast/
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett:
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!
Weöres Sándor fordítása