Ne haragudj reám, ha gyötrő kínban égve
Ne haragudj reám, ha gyötrő kínban égve
nyelvem átkot sziszeg, vagy panaszra fakad:
nem több az, mint letűnt múltamnak rezdülése,
vagy lelkem izgatott jajkiáltása csak.
Te hangom hallgatod... s csönded dühömre lebben,
szólsz halkan: „Higgy" - s szívem szeretve hisz neked...
Létemnek ágya van szelíd tekintetedben;
mindent átkozhatok, csak téged nem lehet.
A nyírfa lombja bár reszket az éj fagyában,
panaszolkodhat-é a tűző napra, mely
elűzi a homályt, s őt fénybe vonja lágyan
kék égből szökkenő tüzes kévéivel?
(Fordította: Molnár Imre)