Mikor...miért...

Mikor...miért...

Mikor, miért írok és miről?

Amikor oxigénért kiált a tüdőd,

segítségre, szusszanásra várva,

mikor homályosuló szemed előtt

a világ szétmosódott ábra...

Mikor feszít, én elengedem a  szavakat,

hogy börtönükből  kijutva ott, kint

neked is egy szebb világot alkossanak.

Csak azért, hogy boldog légy

- néha könnyek között -

ha kell rózsaszínre festem

magát az ördögöt!

2010.04.06.

Zsefy Zsanett