Mikor...miért...
Mikor...miért...
Mikor, miért írok és miről?
Amikor oxigénért kiált a tüdőd,
segítségre, szusszanásra várva,
mikor homályosuló szemed előtt
a világ szétmosódott ábra...
Mikor feszít, én elengedem a szavakat,
hogy börtönükből kijutva ott, kint
neked is egy szebb világot alkossanak.
Csak azért, hogy boldog légy
- néha könnyek között -
ha kell rózsaszínre festem
magát az ördögöt!
2010.04.06.
Zsefy Zsanett