hangyabábból kikelő kis élet
szorgalmával szaporázva lépek
elvásott az idő már sok gondot
ezért lep meg ha ad új koloncot
nyomomba vájt üregekből támad
szememre ül titokban a bánat
sunyi módon hátba szúr nem egyszer
mégsem hiszem rossz lett minden ember
néha napján sebem felfakasztja
két kezem a számat betapasztja
tudom mindent az orvos sem gyógyít
a lelkemre én keresek gyógyírt
2010.05.03.
Zsefy Zsanett