húrokat penget a mámoros Hold
tangótól hevülten egybeforr
barkához simul a jácint
ledér szerelmest félszegen játszik
a villanó kebel
ne engedd hogy
magamnak keljek fel
nyiss a szobámba halkan
nem sóhajtok ne kelljen zajban
titkot rejteni oda
hol éled a tűz
hol forrás fakad
meztelen lelkeddel
add nekem magad
nyoma se maradjon másnak
pernyét se hagyjon az elmúlásnak
csak némán súgjad ne szavakkal
becézd rám érintéssel
mindig akaratlan
s leszek tiszta lap rajta te a festék
szótlan megadás az elfogadó estén
mit kőbe sem vésel mégis örök
mi ketten
és a törékeny gyönyör
2011.05.17.-2011.07.15.
Zsefy Zsanett