Nekem nem számít, hogy ki mondja,
hogy dicsér, vagy porba taszítva leszólja.
Nem számít hány köteted tetted fel a polcra,
hogy sznobok tapsolnak vagy az utca,
mikor a tolladból papírra folyik a tinta.
Nekem csak az számít ami rám talál,
s nem érdekel előtted volt-e akadály.
Hogy pazar házad teraszán vagy rabként
egy szűk szobában írtad,
hogy fájt-e akkor,
vagy csak mímelted ahogy bírtad.
Nem számít ki parolázik veled,
anyád, s apád mi volt mikor a világra nemzett.
Csak az számít, s utána te,
az egész mögött a minden:
az, amit adni tudsz nekem.
2010.04.07.
Zsefy Zsanett