1. Alkonyló -Mityka stílusában...
Poros útra simult már az este,
főkötőjét csillaggal hímezte,
s úgy lengte körbe öles áhítattal,
mint templomkőre térdeplőt az angyal.
...
A csorda ballag, nem számolja léptét,
ősi ösztön igazítja vérét,
arra viszi bús fejét a marha,
hol istállóját friss szalma takarja,
hol gazda keze egyengette jászol
kisdednek is pihenő volt párszor,
hol gémeskúton nyugvó fejét tartja
szárnya alatt pulya hordozója,
hol anyám szeme szerette a házat,
ezért is volt bennünk nagy alázat,
mert tudtuk sorra kicsitől a nagyig,
hajnaltól kap erőt s az alkonyig
végighordja kötényében terhét,
nem szórja szét másnak a keservét.
2. Alkony-halál - Főnys stílusában
Ribancok közt kelek minden reggel,
szajhák simítják fejemre hajnalom,
ne ments meg, ha poharamba nézek,
temető az, hol tűnik bánatom.
Ne ölelj magadra rozsdás, vérző alkony,
ne ámíts erdő, szakadt kabátú éj,
csak letört ága vagyok korhadt fának,
jegenyék fölé hasadt riadt sarki fény.
Hagyj csak halni ne kímélj te végzet,
csupasz csontomon húst nem érzek én,
idő zabálja már bomló testem régen,
de talán marad pár sor, mi egyszer felidéz.
2011.04.27.
Zsefy Zsanett