2011. május 4., szerda 10:53
"Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!"
"Ami a szívemen, az a számon"
Nem voltam igazán soha hirtelen ember. Meggondoltam mindig mit mondok, s mit írok. Örömömet sem mutattam ki mindenkinek teljesen. (Néha azért, hogy a másiknak ezzel ne okozzak kellemetlen pillanatot..., mert voltak, s lehetnek ilyen helyzetek..)
A haragomban pláne visszafogtam magam, ha másokról volt szó.
/A leégett lecsó miatt viszont azonnali dühkitöréssel szoktam reagálni... :)/
Néha nehéz volt, és nehéz, de érdemes. Hiszen nem tudhatjuk lesz-e még mód korrigálni, ha mégse nekem volt igazam...
/Mióta átestem egy infarktuson, még inkább így érzem./
Az örömömet mostanábn különösen hirtelen hagyom kitörni, és szinte azonnal kimutatom. De a haragot, ellenérzést, bántást, sértést, meg nem értettséget igyekszem nem azonnal lereagálni. Ilyen estekben ahogy mondják, elszámolok..néha 100-ig, vagy tovább. Alszom rá egyet, és igyekszem a másik szemszögéből végiggondolni, hogy kinek, miben, miért volt igaza. ..és nem visszavágva próbálok közös nevezőre jutni.
Szerintem a békés, egymás mellett, együtt élhető élet egyik pillére ez.
Ezért mondom én is, mutasd ki még ma minek örülsz, mert nem tudod lesz e holnap rá módod...vagy lesz-e még kinek ,
és ne itélkezz és reagálj azonnal hirtelen haragból, mert lehet nem lesz már lehetőséged, hogy tisztázd a másikkal!
Az előbbiekből következik, hogy az Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.., Ami a szívemen, az a számon..sem vehető szentírásnak.
Tudni kell, mikor melyikre hallgassunk..