Roppan az idő a hegygerincen,
bordó nyilallásba rémül az Isten.
Károg a föld is, könny a patakja,
édes vizeink mind kiapasztva.
Töppedt a szőlő, aszúnak illik,
nincs aki igya, kenyér se dívik.
Hízna, ha tudna: csak a nincs étek,
üres gyomorral korog az élet.
2010.05.26.
Zsefy Zsanett